Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darybos ir kilmės dvejopumo

LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: helynévtan, személynévtan. Egyes litván oikonimák képzésének és eredetének kettősségéről Egyes litván oikonimák képzésének és eredetének kettősségéről ÖSSZEFOGLALÁS A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy a litván oikonimák képzésének és eredetének kutatásában gyakran két lehetséges alapszót vagy eredeti szót adnak meg, amelyek rendszerint köznevek és személynevek. Ezek az értelmezések azonban nem pontosak, ezért a szerző olyan módszereket keres, amelyek lehetővé teszik a képzés vagy az eredet alapjának pontos meghatározását. A legmegbízhatóbb módszernek a történeti források elemzése tekinthető: ha az ezekben talált adatok azt mutatják, hogy az azonos tövű személynév az oikonimával megnevezett településen vagy annak közvetlen közelében fordult elő, akkor a lakóhely neve személynévi eredetű. Az ilyen esetek példáinak bemutatásával egyúttal néhány, az oikonimák képzésére és eredetére vonatkozó korábbi értelmezés is módosul. ÖSSZEFOGLALÁS A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a litván oikonimák képzésének és eredetének kutatása gyakran két lehetséges alapszót vagy eredeti szót ad meg, amelyek rendszerint köznevek és személynevek. Az ilyen értelmezések azonban nem pontosak; ezért olyan módszerek keresésére tesz kísérletet, amelyek lehetővé teszik a képzés vagy az eredet alapjának pontos meghatározását. A történeti források elemzése tekinthető a legmegbízhatóbb módszernek: ha a bennük talált adatok azt mutatják, hogy az azonos tövű személynév megtalálható az oikonima nevét viselő településen vagy annak közelében, akkor a település neve bizonyosan személynévből ered. Ilyen esetek példáinak bemutatásával a szerző az oikonimák képzésére és eredetére vonatkozó néhány eddigi értelmezést is korrigál. KULCSSZAVAK: oikonimák képzése, oikonimák eredete, történeti oikonimák, történeti antroponimák. KULCSSZAVAK: oikonimák képzése, oikonimák eredete, történeti oikonimák, történeti antroponimák. Straipsniai / Articles 99 LAIMUTIS BILKIS A helynevek sajátos képzésűek és eredetűek, mivel képzési vagy eredetbeli alapjuk nemcsak közszó, hanem tulajdonnév – személynév vagy más helynév – is lehet1. Ez a tulajdonság bonyolultabbá teszi a toponímiai kutatást, mivel gyakran nehéz pontosan meghatározni, hogy a lexika melyik rétegéből fejlődött ki az egyik vagy másik helynév. A nagyobb terjedelmű litván oikonimikai (toponímiai) munkákban több olyan eset különíthető el, amikor a lakott hely nevének lehetséges két (vagy több) alapjául szolgáló, különböző lexikai rétegekhez – az appellatívumokhoz és az onimákhoz, konkrétabban az antroponimákhoz – tartozó szó szerepel. Ezek a szavak rendszerint lehetnek: 1) fiziográfiai terminusok és azonos gyökerű (tövű) személynevek, pl.: Mūrlškės falu Zr: murlia ‘mocsaras, sáros hely’ vagy személynév Murlis < mūrlis ‘rövid orrú’; Pakeliškė falu Mrj: pakelė vagy személynév *Pakelis, *Pakelys, vö. Pakeliūnas; Šluiniškės falu V: šluina ‘agyag’ vagy személynév *Šluinas (< šluīnas ‘sánta’); Šmōtiškiai falu Kdn: személynév Šmōtas vagy šmōtas ‘földterület, darab, telek’ (Razmukaitė 1998: 20, 21, 106); Miškiniai falu, település Pkr: személynév Miškinis vagy miškas ‘erdő’ (Endzelytė 2005: 30); Grubynai falu Jnš: személynév Grūbis, Grubys vagy vö. grubynė ‘hely, ahol sok a göröngy’; Valakai falu Jnš: személynév Valākas vagy valākas ‘mintegy húsz desetina nagyságú földterület’ (Bartkutė 2008: 36, 33); Trakai falu Tlpk, Trakai település Pbs: trākas ‘irtással vagy égetéssel keletkezett erdőterület’ vagy személynév Trākas; Trakiniai falu Vdšk: trākas vagy személynév Trakinis (Zinkevičius 2011: 122); 2) növénynevek és azonos gyökerű (tövű) személynevek, pl.: Karčiškiai falu Jon: karčius ‘tuskó, bokor’ vagy személynév Kartys, Karčiauskas; Želmeniškė falu Ign: želmuo, želmenys vagy személynév *Želmenis, vö. Zelmenavičius (Razmukaitė 1998: 106); Žilvičiai falu Tl: személynév Žilvitis vagy žilvitis ‘sűrűn lombos cserjés fűz, ritkábban fa’ (Mickienė 2001: 63); Baravŷkai falu, település Jnš: baravŷkas vagy személynév Baravŷkas; Jovarai falu Pkr: jõvaras vagy személynév Jõvaras; Meldiniai falu Pkr: személynév *Meldinis, vö. Meldŷs, Meldeikis, vagy maļdas ‘nád’; Šermūkšniai falu Ps: šermūkšnis vagy személynév Šermūkšnis (Endzelytė 2005: 42, 30); 3) állatnevek és azonos gyökerű (tövű) személynevek, pl.: Gerviniai falu Trak: gérvė vagy személynév Gérvė; Kumelyne falu Mlt, település Švnč: személynév Kumelys vagy kumėlė; Kurāpkiškiai falu Kp: kurapkà vagy személynév Kurapkà; Taurinė falu Pn: taūras vagy személynév Taūras, Taurà (Razmukaitė 1998: 50, 106); Varniškiai falu Tl: személynév Varnas vagy varnas ‘nagy fekete madár, holló’; Kiškėliečiai falu Tl: személynév Kiškėlis vagy kiškėlis és hely (Mickienė 2001: 65, 68); Katinai falu Jnš: kātinas vagy személynév Kātinas; Sakalai falu Pkr: sākalas vagy személynév Sākalas; Vanagai falu Jnš: vānagas vagy személynév Vānagas; Vilkai falu Žg: vīlkas vagy személynév Vilkas (Endzelytė 2005: 42); Vėpriai falu, kisváros Ukm: vėpris ‘vadkan, vaddisznó’ vagy személynév Vėpris (Zinkevičius 2011: 95); 1 Bővebben lásd LVŽ I XXXIX–XLVI. 100 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darbovos ir kilmės dvejopumo 4) személyek megnevezései és azonos gyökerű (tövű) személynevek, pl.: Gudienà falu Kš, Gudìnė falu Mrj: személynév Gùdas vagy etnonima gūdai, gūdas; Jenerališkė falu Švnč: személynév *Jeneralas vagy *jeneralas ‘tábornok’; Kuniginė falu Krkn: kùnigas vagy személynév *Kunigas; Mazūranka falu Trak: személynév Mazūras vagy etnonima mazūras; Pekoriškė falu Ign: személynév Pėkorius vagy pėkorius ‘pék’; Pitiškis falu Brž: pìtas ‘kerek’ vagy személynév *Pitas, vö. Pìtelis; Totoriškė falu Ign: személynév Totòrius vagy etnonima totòrius; Žydáuka falu Trak: etnonima žýdai, žýdas vagy vö. személynevek Žydáitis, Žydėlis (Razmukaitė 1998: 47, 49, 52, 54, 56, 106); Degùčiai falu Tl: személynév Degutis vagy degùtis ‘aki kátrányt éget, ezzel foglalkozik’; Dilbai falu Tl: személynév Dilbà vagy dilba ‘aki a szemöldöke alól néz, mogorva ember’; Gùdiškė falu Tl: személynév Gùdas vagy etnonima gùdas (Mickienė 2001: 61, 65); Gudiškiai falu Ps: személynév Gùdas vagy etnonima gùdas; Kalniškiai település Klov: kalniškis ‘hegyen lakó ember; hegyvidéki lakos’ vagy személynév Kalniškis; Pakalniškis település Kri: pakalniškis ‘domboldali lakos, a domboldalon élő’ vagy személynév Pakalniškis (Endzelytė 2005: 29, 41, 42); Švėdlaukis falu Jnš: švėdas vagy személynév Švėdas (Bartkutė 2008: 37); 5) įvairūs kiti bendriniai žodžiai ir tokią pačią šaknį (kamieną) turintys asmenvardžiai, pvz.: Degùtinė k. Mlt, Degutinė k. Šk: avd. Degùtis arba degùtas; Klėtiškė k. Klm: klėtis arba avd. *Kletis, plg. Klėtkus; Pavietavà k. Jrb: pavìėtas ‘apskritis, šalis, kraštas’ arba avd. Pavìėtas; Vytėlinė k. Rk: vytėlė arba avd. Vytėlis (< Vytas) (Razmukaitė 1998: 49, 106); Kūpeliškės k. Jnš: avd. *Kupelis, plg. pvd. Kūpas, Kupáitis, arba kūpelis ‘ant stogo sukryžiuoti pagaliai’ (Endzelytė 2005: 56); Žalgiriai k. D1: žalias + girià arba plg. avd. Žalgirýs (Zinkevičius 2011: 122); Žagarai k. Klp, Mlt, Žagariai k. Al, Lzd, Prn, Vrn, Zr, Žagariškė k. Šl, Žagariškė k. Mrj, Žagariškės k. V: žagaras ‘augalo plonas stiebas be lapų, stambas; be lapų šakutė (ppr. sausa), žabaras’ arba avd. Žágaras, Žagarỹs, Žagãrius (Vanagas 1996: 298). Az azonos típusú oikonimák lehetséges kettős értelmezése miatt képzésüket és eredetüket gyakran eltérően magyarázzák. Egyes „állatnevek” esetében például két eredetlehetőséget adnak meg, előbb az appellatívumot vagy a személynevet említve, pl.: Katinai falu Jnš: kātinas vagy személynév Kātinas; Sakalai falu Pkr: sākalas vagy személynév Sākalas; Vanagai falu Jnš: vānagas vagy személynév Vānagas; Vilkai falu Žg: vìlkas vagy személynév Vìlkas; Stumbrìškis falu Jnšk: személynevek Stumbrà, Stum̃bras, Stumbrỹs vagy közszó stum̃bras ‘nagy testű, ökörhöz hasonló vad emlős’; Svirpliškis falu Ps: személynév Svirplỹs vagy közszó svirplỹs ‘éjszaka ciripelő rovar’; másoknál csak a személynévi eredet lehetősége szerepel, pl.: Kiaũliškis major Pkr: személynév Kiaulỹs; Pelėdiškis település Jnšk: személynév Pelėda; Sakališkis falu Lgm: személynév Sākalas; megint más nevek csak appellatívumokból származnak, pl.: Bėbrai falu Slč: bėbras, Ožkyčiai falu Ps: ožkytis (Endzelytė 2005: 42, 59, 60). Hasonló eljárás figyelhető meg a „foglalkozásnevekből” eredő oikonimáknál is: például a Kubìliškė falu Jrb, Rs, Skd a személynévből Kubìlius vagy a kubìlius appellatívumból származik, míg a Beñdoriškė falu Ign kizárólag a személynévből Beñdorius ered (Razmukaitė 1998: 51, 52), bár ez a név is lehet közszóból képzett, vö. beñdorius ‘kádár’. A képzés (alapszó) és az eredet említett kettős lehetőségei miatt ugyanazokat az oikonimákat különböző kutatók eltérően magyarázzák, pl.: Baravykai falu Jnš: baravỹkas Straipsniai / Articles 101 LAIMUTIS BILKIS arba avd. Baravỹkas (Endzelytė 2005: 42) ir tik iš avd. Baravỹkas (Bartkutė 2008: 31); Ùžbalai k. Jnš: užbalis ‘vieta už balos, pabalẏs’ (Endzelytė 2005: 43) ir iš avd. Ùžbalis (Bartkutė 2008: 31); Lazdýniškiai k. Jnš: lazdýnas (Razmukaitė 1998: 23; Endzelytė 2005: 58) ir iš avd. Lazdýnas (Bartkutė 2008: 36); Katìliškės k. Jnš: avd. Katìlius arba katìlius ‘katilų dirbėjas, taisytojas ar pardavėjas’ (Razmukaitė 1998: 59) ir tik iš avd. Katìlius (Endzelytė 2005: 56; Bartkutė 2008: 36); Vìksviniai vs. Žl: viksvȧ (Razmukaitė 1998: 19) ir iš avd. Vìksvinis (Zinkevičius 2011: 97); Varnìškiai k. Tl: avd. Vȧrnas (Razmukaitė 1998: 77) ir iš avd. Vȧrnas arba vȧrnas ‘didelis juodas paukštis, kranklys’ (Mickienė 2001: 65). Nyilvánvaló, hogy az említett oikonimák vizsgálatakor nehéz elkerülni a viszonylagosságot, a következetlenséget és a hipotetikusságot. Ezért megbízhatóbb módszereket kellene keresni keletkezésük és eredetük alapjának megállapítására. Ilyen módszer lehet az oikonima és az azonos tövű (azonos származékalapú) személynév elterjedésének összevetése: ha a lakott hely neve és a családnév ugyanazon a földrajzi vagy nyelvi területen (járásban, vidéken, nyelvjárásban vagy hasonló helyen) fordul elő, nagy a valószínűsége annak, hogy az oikonima személynévi eredetű (vö. Bartkutė 2008: 31, 23. lábjegyzet). Ez a módszer azonban még mindig túlságosan elvont. Ráadásul nem minden olyan személynév maradt fenn napjainkig, amely az oikonimák kialakulásakor létezhetett. Az oikonimák keletkezése és eredete talán a legpontosabban akkor állapítható meg, ha rendelkezésre állnak adatok arról, hogy az azonos tövű személynév ugyanabban, az oikonimával megnevezett településen előfordul-e (előfordult-e). Ebben az esetben igen hasznosak a lehető legkorábbi történeti források adatai, amelyek a lakott helyek valamennyi vagy néhány lakóját feljegyzik2. Több plébánia keresztelési, házassági és halálozási anyakönyveiből számos oikonimát áttekintve kiderült, hogy a kétféleképpen is magyarázható lakotthely-nevek közül sok mellett azonos tövű személynevek is szerepeltek. Ezekben az esetekben tehát feltárulnak az oikonimák valódi alapszavai (etimonjai), és nincs többé szükség keletkezésük és eredetük kettős magyarázatára. Elsősorban azokra az oikonimákra kell figyelmet fordítani, amelyek a helynevek keletkezésének és eredetének általános tendenciái alapján látszólag fiziográfiai terminusokból származnak, valójában azonban személynévi eredetűek. Galālaukiai falu. Ddsl: Martini Galalow Juchniela de Galalowki 1764 AdKrIII 34: személynévi alap: *Galėlis + laukas ‘mező’; vö. a fiziográfiai terminust: galālāukis, gālalaukis3 ‘a mező vége’. A motiváció (szemantika) szempontjából tehát ‘Galėlis mezői’, nem pedig ‘a mezők végei’. Girūčiai falu. Pst: Stephanu... Girucis de Girucie 1747 ŠvnčJn 19, Casimirus Girucis de Girucie 1755 ŠvnčKrII 23: személynév: Girūtis; vö. girià ‘nagy erdő’. 2 A Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztályán gyűjtött történeti helynevek kartotékához végzett adatgyűjtés során igyekeznek figyelni arra, hogy a történeti dokumentumban szerepel-e a település neve mellett azonos tövű személynév. Ha igen, azt az oikonima mellett jegyzik fel. 3 A közszavakat és jelentéseiket az LKŽe alapján adjuk meg. 102 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Egyes litván oikonimák keletkezésének és eredetének kettősségéről Kėmšiai falu, Sk: Matyasz Kiamłas de Kiemłow 1649 ŽgKr 11: személynév: *Kėmšis vagy hasonló; vö. kėmsas ’mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhányás, kėsas’, továbbá vö. kemšys ’alacsony termetű, de kövér ember, törpe’. A helynévtani kutatások személynévi eredetűnek (Bartkutė 2008: 31) és közszói eredetűnek (Endzelytė 2005: 44) egyaránt tekintik. *Linkos falu, Lkm: Adamus Linka de Linki 1750 LkmKrII 10: személynév: Linka; vö. linka ’alacsonyabban fekvő hely, mélyedés, völgy, hajlat’. Molyǩai falu, Ml: Adam Malik de Maliki 1755 TvrKrI 2, Mariannæ Malikowna de Maliki 1777 TvrKrI 151: személynév: *Molyǩas vagy hasonló; vö. mólis ’vöröses föld, nedvesen nyúlós, építkezéshez, kerámiatárgyak készítéséhez, formázáshoz stb. használt’. Pušynai falu, Mnd: Stephani Pułzynas de Pułzynu, Gaspar Pułzynas de Pułzyny 1681 MltKr 1, Stanislau[m] Pułzynis de Pułzynu 1682 MltJn 2, Ioannis Pułzynis de Pułzy-ni 1683 MltKr 3, Eua Pułzynienia de Pułzynu 1684 MltKr 8, Iozeph[us] Pułzynas de Pułzynu 1684 MltKr 10, Kasprum Sosnowski⁴ de Pułzyn[...] 1684 MltJn 3, Ioannis Pułzynas de Pułzynu 1685 MltKr 13, Pauli Pułzynas de Pułzyny 1689 MltKr 30 (Garliauskas 2004: 67, 139, 70, 77, 79, 141, 84, 106): személynév: Pušynas; vö. pušynas ’fenyves’. Traǩėliai falu, Svrk: Iosephg Trakielis de Trakiele 1748 ŠvnčJn 20: személynév: Traǩelis; vö. traǩėlis: trākas ’magas, száraz, ritkás cserjékkel és fákkal benőtt rét, erdei tisztás; kivágott vagy leégett erdőrész, irtás; erdei (esetenként mezei) út vagy ösvény’. *Upelninkai falu, On: Vpelnicas de Vpolniki 1734 OnKr 116: személynév: *Upelninkas; vö. upėlis ’kis folyó’. Žūy̌riai falu, Tvr: Georgio Zwirinis de Zwiry 1755 TvrKrI 4: személynév: *Žūyris, *Žūyrius; vö. žūyrius ’olyan föld, talaj, amelyben sok apró kavics van’. A vizsgált történeti feljegyzésekből kitűnik, hogy az állatnevekkel összefüggésbe hozható oikonimák közül sok személynévi eredetű is, mivel mellettük azonos tövű (azonos alapszavú) személynevek is fel vannak jegyezve. *Apuokai falu, Dgl: Casimirus Apuokas de Apuoki 1685–1731 DglJn 207: személynév: Apúokas; vö. apúokas ’bagolyfélék családjába tartozó madár’, továbbá vö. e közszó átvitt jelentésével: ’félkegyelmű, tökkelütött, ostoba’. Aveliškės falu, Mnd: dorotha Aueniela de Auiely 1689 MltKr 30 (Garliauskas 2004: 107): személynév: Avėlis, Avelýs; vö. avėlė ’juh’, továbbá vö. e szó jelentésével: ’átvitt értelemben szelíd, nem túl eszes ember’. Čiūyliai falu, Sug: Catharina Cziuilicie de Czyuiliu 1690 MltKr 37 (Garliauskas 2004: 117): személynév: Čiūylis; vö. čiūylis ’pintyfélék családjába tartozó madár (Carduelis cannabina), továbbá vö. e közszó átvitt jelentésével: ’apró, gyenge ember’. ⁴ Nyilvánvaló, hogy ezt a személynevet a litván Pušynas szóból fordították, ezért például a Sasnáuskas, Sasnaũskas Mlt (lásd LPŽ II 680) kétségtelenül a lexikai szlávosítás eredménye. Straipsniai / Articles 103 LAIMUTIS BILKIS Gaidžiai falu. Čln: Marianna Geydzenia de Geydžiu 1683 MltKr 7 (Garliauskas 2004: 75): csn. Gaidỹs; vö. gaidỹs ‘házi szárnyas, a tyúk hímje (Gallus gallinaceus’), továbbá vö. e szó jelentései: ‘átv. jelentéktelen, gyenge ember vagy tárgy; átv. kötekedő, veszekedős ember’. *Gaidžiai falu. On: Gaidziowa de Gaydzie 1690 OnKr 8, Simon Gaydis de Gaydzie 1692 OnKr 26, Sophia Gaydienia de Gaydzie 1702 OnKr 53: csn. Gaidỹs; vö. gaidỹs. Garniai falu. Ck: Zofia Garnicia de Garnie 1749 ŠvnčKr₁ 1, Sophia Garničie de Garny 1750 ŠvnčKr₁ 16, Martinuf Garnis de Garniow 1751 ŠvnčKr₁ 14, Rosalia Garniowa de Garnie 1756, 1757 ŠvnčKr₁₁ 48, 54, Magdalena Garniowa de Gornie 1758 ŠvnčKr₁₁ 86: csn. Garnỹs; vö. garnỹs ‘a gólyára hasonlító, de kisebb termetű, hegyes fejű, hosszú csőrű és nyakú, hosszú lábú madár (Ardea); gólya, kele (Ciconia).’ Gervėlės falu. DglšN: Agatha Girwelowna de Girwele 1771 DglšKr₁₁ 42: csn. Gervėlė; vö. gervėlė: gėrvė ‘nagy, hosszú csőrű és hosszú lábú mocsári madár (Grus grus).’ Katiniškė hivatalos településnév, Katiniškis falu. Sld: Andrea Katiniszkis de Kateniszki 1764 LkmKr₁₁₁ 31: csn. *Katiniškis; vö. kãtinas ‘kandúr’. Ebben az esetben a történeti adatok nemcsak a valódi eredet megállapítását teszik lehetővé, hanem két dolgot is pontosítanak: 1) a hivatalos oikonimaforma pontatlan, mivel a köznyelvből mind a két világháború között, mind később csak a Katiniškis nevet jegyezték fel, amely megegyezik a történetileg adatolt *Katiniškis személynévvel; 2) szóalkotási szempontból nem képzős származék, hanem elsődleges oikonima, amely a *Katiniškis személynévből jött létre. Az oikonimák képzését vizsgáló kutatások ezt a nevet a Kãtinas személynévből képzettnek tartják (Razmukaitė 1998: 52). Kėkštai falu. Ddsl: Casimiri Kiakſztas de Kiakſzty 1719 DglšKr₁ 40, Casimirg Kieksztas de Kiekszty 1725 DglšKr₁ 61, Iosephg Kiekſztas de Kiekszty 1774 TvrKr₁ 151, Christina Kiakxtowa de Kiakxty 1755 TvrKr₁ 3, Josephus Kiaksztas de Kiakszty 1792 TvrKr₁₁ 78: csn. Kėkštas; vö. kėkštas ‘a verébfélék rendjébe tartozó erdei madár’. Kiškiai falu. Lkm: Francisci Kiszki Kiszki 1772 LkmKr₁₁₁ 87, Thoma Kiszkisz Kisz-kie 1775 LkmKr₁₁₁ 107, Cristina Kifzkiowna Kifzkie 1777 LkmKr₁₁₁ 116, Jacobi Kiszk-kis Kiszkie 1781 LkmKr₁₁₁ 131, Theresia Kiszkio wa Kiszkie 1779 LkmKr₁₁₁ 124: csn. Kiškis; vö. kiškis ‘a rágcsálók családjába tartozó vadállatka, nyúl (Lepus).’ *Paršiukai falu. Mlt: Zophia Parſzukienia de Parſzuku 1683 MltKr 5 (Garliauskas 2004: 73): csn. Paršiūkas; vö. paršiūkas ‘malac’. Vãnagiškės falu. Mnd: Zophia Vanagienia de Vanagi 1683 MltKr 2, Ioannis Vanagas de Vanagi 1686 MltKr 17 (Garliauskas 2004: 68, 88): csn. Vãnagas; vö. vãnagas ‘a héjafélék alcsaládjába tartozó faj, rövid, hajlott csőrű és éles karmú ragadozó madár’, továbbá vö. e köznév jelentése: ‘átv. ragadozó, támadó emberről’. A korábbi kutatások szintén személynévből származtatottnak tartják (Razmukaitė 1998: 63). 104 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darybos ir kilmės dvejopumo Várniškė falu, Lkm: Mathia Warna Warnifzki 1781 LkmKrIII 132: családnév Várna; vö. várna ‘a varjúfélék családjába tartozó, szürke és fekete tollazatú madár (Corous corone)’, továbbá vö. e szó ‘átv. mamlasz, ügyefogyott, tátott szájú’ jelentésével. Az oikonimát más kutatók is személynévi eredetűnek tartják (lásd Razmukaitė 1998: 56). Versiai falu, Žg: Matei Weršialuytis de Weršiow 1650 ŽgKr 7: családnév Veršys vagy hasonló, vö. veršis, veršys ‘borjú; tenyészbika’, továbbá vö. e közszó ‘átv. semmirekellő emberre mondják’ jelentésével. Más kutatók eltérően magyarázzák ezt az oikonimát: az eredet két lehetőségét is megadják – a személynévi és a közszói eredetet (Endzelytė 2005: 32) –, míg mások csak egyet – a személynévit (Bartkutė 2008: 31). Zùikos falu, Ign: Petri Zuyka de Zuyki 1706 DglšKrI 2: családnév Zuikà; vö. zuìkis, zùikis ‘nyúl’. Žukai falu, Švnč: Thomas Žuk Žuki 1825 ŠvnčKrIII 50: családnév Žùkas, vö. žùkas ‘bogár; holyvaféle’. Személynevekből számos olyan oikonima is származik, amelyeket egyébként különféle, személyeket megnevező közszavakkal is össze lehetne vetni. Mindenekelőtt az „etnonimikus” településneveket kell kiemelni, mivel motivációjuk alapján nagyon hihetőnek tűnhet, hogy közvetlenül etnonimákból erednek. Valójában azonban az itt bemutatott nevek a következő modell szerint keletkeztek: oikonima ← személynév ← etnonima. Gudėliai falu, Ad: Sophia Gudelowa de Gudele 1659 AdKrI 14, Michael Gudian de Gudele 1680 AdKrI 73, Nicolaq Gudian de Gudele 1681 AdKrI 74: családnév Gudėlis; vö. gudėlis: gùdas ‘fehérorosz (esetenként lengyel vagy orosz)’. Gudėliai falu, Sug: Agnes Gudenia de Gudeliu 1690 MltKr 37 (Garliauskas 2004: 117): családnév Gudėlis; vö. gudėlis: gùdas. Gudėliai falu, Švnč: Bartholomeo et Marianna Gudełeytis de Dudele 1800 CkKrII 28: családnév Gudėlis; vö. gudėlis: gùdas. *Gudiškė falu, On: Evæ Gudiszkíowa de Gudifzki 1692 OnKr 29: családnév Gudiškis; vö. gùdas. Kazōkai falu, Luok: Catharina Kozakicie de Kozaki 1683 MltKr 3, Christophoro Kozak de Kozaki 1683 MltJn 3, Stephani Kozak de Kozaki 1687 MltKr 19, Andreas Kozakas, Isiodoro Kozak de Kozaki 1689 MltJn 10 (Garliauskas 2004: 69, 140, 92, 149): családnév Kazōkas; vö. kazōkas ‘a 18. századtól Oroszországban a katonai rendhez tartozó, a Don, a Kubany, a Tyerek, az Orenburg és más katonai területek vidékéről származó személy, akit a föld kedvezményes használatáért katonai szolgálatra köteleztek, vagy lovasként szolgál a hadseregben’. Žydėliai falu, Ign: Andrea et Agata Zydelis de Zydele 1799 CkKrII 26: családnév Žydėlis; vö. žydėlis: žýdas ‘zsidó nemzetiségű személy’. Kizárólag személynévi eredetűnek tekintendők azok az oikonimák is, amelyek mellett a litván nyelvben különféle, azonos tőből képzett, más személymegnevező közszavak is előfordulnak, amelyek foglalkozásra, jellemvonásokra, testi tulajdonságokra, társadalmi helyzetre stb. utalnak. Straipsniai / Articles 105 LAIMUTIS BILKIS Bandōriai falu, Žg: Antonẏ Bondar de Bondar 1650 ŽgKr 5: személynév: *Bandōrius; vö. bandōrius ‘kádár’. Más kutatók munkáiban ezt a falunevet szintén kizárólag személynévi eredetűnek tekintik (Endzelytė 2005: 39; Bartkutė 2008: 31). *Bubeliai falu, Švnč: Mariana Bubeloẇna de Bubelow 1750 ŠvnčKr₁ 17, Martini Bu–belis de Villa Bubelė 1755 ŠvnčKr₂ 30, Magdalena Bubeloẇna de Bubele 1757 ŠvnčKr₂ 63: személynév: Bùbelis; vö. bùbelis ‘kis házikóban lakó, saroklakó, kisbirtokos’. Bùrbos falu, ŠvnčI: Francisco Burba de Burby 1743 ŠvnčJn 3, Petrus Burba de Burby 1746 ŠvnčJn 13, Georgij Burba de Burby 1751 ŠvnčKr₁ 13, Georgius Burba de Burby 1751 ŠvnčKr₁ 14, Thomas Burba de Burby 1752 ŠvnčKr₁ 28, Anna Bur–bowa de Villa Burby 1755 ŠvnčKr₂ 23, Simon Burba de Villa Burby 1756 ŠvnčKr₂ 40; Georgius Burba de Villa Burby 1756 ŠvnčKr₂ 38: személynév: Bùrba; vö. bùrba ‘aki sokat beszél, fecseg’. Činčikos falu, Švnč: Georgium Czynczyk de Czynczyki 1745 ŠvnčJn 11, Michael Czynczyk de Czynczyki 1749 ŠvnčKr₁ 2, Casimirus Czynczyk Z Czynczykow 1750 ŠvnčKr₁ 8, Mariana Činčiukowa de Činčiuki 1750 ŠvnčKr₁ 16, Casimirus Czynczyk de Czynczyki 1755 ŠvnčKr₂ 23, Martinus Czynczyk de Villa Czynczyki 1758 ŠvnčKr₂ 72, Martin... et Criftina Cincika de Cincików 1792 CkKr₃ 5: személynév: Činčikas; vö. činčikas, -ė ‘aki činčija, fukarkodik, fösvény’. *Derviniai falu, Tvr: Sophia derwinoẇna de derwini 1755 TvrKr₁ 4: személynév: Dervìnis; vö. dervinis: dervà ‘hasáb, amelyet forgácsnak hasítanak; forgács, hasáb, tuskó; fenyő- vagy lucfenyőcsonk, amelyből kátrányt égetnek; kátrány’. Dimbėliai falu, Ck: Eliȧ Dybėlis de Dybele 1713 DglšKr₁ 25, Nicolaus Dimbelis de Dimbeli 1755 TvrKr₁ 2; Chritophorus Dimbelis de Dimbeli 1755 TvrKr₁ 7, Marianna Dembeloẇa de Dembele 1768 TvrKr₁ 110, Catharina Dymbeloẇna de Dymbele 1774 TvrKr₁ 151: személynév: Dimbėlis; vö. dimbėlis: dimba ‘nagyon magas és vékony, nyúlánk ember; aki dimbinėja, dilba’. Drūskiai falu, Vdn: Zophia Druskienia de Drusku 1691 MltKr 40, 1692 MltKr 44 (Garliauskas 2004: 124, 133): személynév: Drūskis; vö. drūskis ‘aki szereti a sós ételeket’. Eglyniškė falu, Vdš: Marting Aglinis de Agliniszki 1706 DglšKr₁ 3, Marting Eglinis de Egliniszki 1707 DglšKr₁ 4, Casimirg Eglinis de Eglini 1707 DglšKr₁ 5. A történeti adatok alapján kijelenthető, hogy ennek az oikonimának a valódi alakja Egli̇niškė, amely az Eglìnis személynévből származik. Vö. eglìnis ‘fenyők mellett, fenyvesekben élő’. A korábbi kutatások a nevet a litván eglýnas ‘fenyves’ főnévből képzett, képzős származéknak tekintették (Razmukaitė 1998: 20). Geležniṅkai falu, Čln: Georgius Geleznikas de Gelezniku 1691 MltKr 42 (Garliauskas 2004: 127): személynév: *Geležniṅkas (nyj. *Geležnẏkas); vö. geležninkas ‘vasárus, kovács’. Gramantiškė falu, Rim: Xtophori Gramuntas de Gramunty 1707 DglšKr₁ 8: személynév: Grāmantas, *Gramāntas; vö. gramāntas ‘nagy termetű, csúnya ember, nagy darab ember’. Más kutatók szintén személynévi eredetűnek tekintik (lásd Razmukaitė 1998: 52). 106 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darybos ir kilmės dvejopumo Gražūliai falu Švnč: Chrlfophorg Grazulis de Grazule 1744 ŠvnčJn 9, Michaelis et Cristinae Grazulow de Villa Grazuli 1753 ŠvnčKr₁ 33: személynév: Gražulis; vö. gražūlis ’jóképű, díszes’. Juodagalviai || Juodagaliai falu Ml: Matthias Jodagalwis de Jodagalwie 1751 ŠvnčKr₁ 14, Laurentig Jodogalis de Jodgale 1756 TvrKr₁ 12, Mathias Jodagalwis de Jodagalwi 1762 TvrKr₁ 63, Agnes Jodgalowa de Jodogale 1762 TvrKr₁ 57, Stphani Jodogalis de Jodogale 1768 TvrKr₁ 112, Anathasia Jodegalwicia de Jodegalwie 1774 TvrKr₁ 151: személynév: Juodagal̃vis, *Juodagalvỹs ir *Juodagãlis, *Juodagalỹs; vö. juodagal̃vis, juodagal̃vis ’fekete fejű’, illetve ’fekete, vég’. Káiros (= *Kairiai?) falu Pst: Agatha Keyrowa de Koyry 1774 TvrKr₁ 153: személynév: Káira, Kairỹs; vö. kairas, -à ’a bal oldalon lévő’, kairỹs ’aki mindent bal kézzel csinál, balkezes; a bal oldalon lévő’. Kavõliai falu PnmR: Catharina Kowalowa de Kowale 1690 OnKr 13: személynév: Kavõlis, Kavõlius; vö. kavõlis, kavõlius ’kovács’. Kirkùčiai falu Švnč: Magdalenæ Kierkuciowa de Kierkucie 1749 ŠvnčKr₁ 5, Sophia Kyrkuciówna de Kyrkucie 1751 ŠvnčKr₁ 14, Christophorus Kirkucis de Kirkucie 1758 ŠvnčKr₂ 76: személynév: Kirkùtis; vö. kirkùtis: kirkė, kirkė ’sovány ember vagy állat’. Kirmėliškis falu Jdp: Gaspari Kirmielus de Kirmiele 1691 OnKr 24: személynév: Kirmėlius; vö. kirmėlius ’férgek, kígyók gyűjtője, fogója; varázsló, bűbájos, kígyóbűvölő; káromkodás’. Eddig ezt a településnevet az állatnévből, a kirmėlė ’kígyó’ szóból származtatták (lásd Razmukaitė 1998: 22). Klausùčiai falu Smrg: Georgius Kławsuc de Kławsucie 1758 ŠvnčKr₂ 78: személynév: *Klausùtis; vö. klausùtis ’jó hallású’. Kliùkai falu Tvr: Christophorum Kluk de Kluki 1746 ŠvnčJn 12: személynév: Kliùkas; vö. kliùkas ’nehézkes, elpuhult, esztelen ember, tökfilkó, birkafejű, kliukis’; továbbá vö. kliùkis ’sokat beszélő, fecsegő; kissé bolond ember’. Kraujėliai falu Mnd: Andreae Kroujelis de Kreujelu 1684 MltKr 8 (Garliauskas 2004: 77): személynév: Kraujėlis; vö. kraujėlis ’olyan ember, aki ráolvasással elállítja a vérzést’. Kùksos falu Ddsl: Helena Kuksowa de Kuksy 1755 TvrKr₁ 4: személynév: Kuksà; vö. kuk-sà ’hitvány, gyenge, görnyedt ember; kis, kövér ember vagy állat; aki köhög, csuklik; aki folyton azt kérdezi: „mit” (nyj. „ku?”)’. *Kulbiškė falu Dglš: Anna Kulbacka ex Villa Kulbiszki 1736 DglšKr₁ 100: személynév: Kùlbis, Kulbỹs; vö. kùlbis, -ė ’sánta’. Kùpriai falu Lkm: Catarina Kuprowa de Kuprany 1761 LkmKr₃ 9, Catarina Kuprrowna de Kupry 1766 LkmKr₃ 49, Simonis Kuprys Kupry 1783 LkmKr₃ 143: személynév: Kùpris; vö. kùpris, kùprius ’púpos, akinek púpja van’. Kvyk̇liai falu Ut: Gaspar Kuiklis de Kuikliu 1683 MltKr 5 (Garliauskas 2004: 72): személynév: Kvyklỹs; vö. kvyklỹs ’aki vijjog; közny. rekedt hangú, rekedtes’. Lepsiai falu Ck: Lucia Lapszowna de Lapszy 1804 CkKr₃ 36: személynév: Lepsỹs, *Lėpšis; vö. lėpšis ’elnyújtott, tutyimutyi ember’. Straipsniai / Articles 107 LAIMUTIS BILKIS Liliškės falu: Piotrz Lilis de Lile 1651 ŽgKr 8: személynév. Lilis, Lilyš; vö. lilius ‘sokat beszélő, fecsegő, locsi-fecsi’. Ezt az oikonimát más kutatók is személynévi eredetűnek tartják (lásd Endzelytė 2005: 56; Bartkutė 2008: 36). Mainėvos falu, Jdp: Paulus Mayneywa de Moneywy 1690 OnKr 14, Catharina Mayneywowna de Moneywy 1693 OnKr 19, Ewa Mayneywowa de Mayneywy 1701 OnKr 49, Martius Mayneywa de Mayneywy 1703 OnKr 57: személynév. *Mainėiva; vö. mainėiva ‘csereberélő’. Mažėliai falu, Kz: Alexandri Maželis de Maziele 1689 OnKr 1: személynév. Mažėlis; vö. mažėlis: mažis ‘kisgyermek, kis termetű ember vagy állat’. Melninkai falu, Ign: Joanēs Mielnik de Mielniki 1756 TvrKr₁ 11, Marianna Mielnikowa de Mielniki 1768 TvrKr₁ 110: személynév. Mėlninkas; vö. mėlninkas ‘molnár’. Melninkai falu, Str: Martha Melnikowna de villa Melniki 1755 ŠvnčKr₂ 31, 36: személynév. Mėlninkas; vö. mėlninkas. Memėlišė falu, Sr: Anna Memelowa de Memelijzki 1752 ŠvnčKr₁ 53: személynév. *Memėlis; vö. mėmelis, mėmelis ‘csendes, lassú, szűkszavú ember, ügyetlen, mamlasz; aki érthetetlenül beszél, motyog, dadog’. E falu nevének személynévi alapszármaztatását más kutatók is megadják (lásd Razmukaitė 1998: 53). Munčėliai (= b. k. Mančėliai?) f. Švnč: Martinus Mączelewicz de Mączele 1750 ŠvnčKr₁ 17, Christophorus Mączelewicz de Mączele 1751 ŠvnčKr₁ 13, Martinus Mączelerwicz de Mączele 1755 ŠvnčKr₂ 26, Martinus Munczelis de Munczele 1756 ŠvnčKr₂ 51, Josephus Mączelis de Mączele 1757 ŠvnčKr₂ 59, Martinus Munczelis de Villa Munczele 1759 ŠvnčKr₂ 93: külterület. Mančėlis (nyj. Munčėlis); vö. mančėlis: mančius ’akinek sok holmija van, gazdag’. Pagireikos falu, Švnč: Anna Pagirejko de Villa Pagirejki 1758 ŠvnčKr₂ 91: személynév. *Pagireika; vö. pagirėika ‘dicsekvő’. Pelėniai k. Lkm: Mathja Pelenis de Pelenje 1745, Michael Pelenis de Villa Pelėnie 1746, Petrj Pelenis de Pelenie 1746 LkmKr₂₂ 22, Jacobus Pelenis de Pelenie 1747 LkmKr₂₂ 24, Mathia Pelenis de Pelenie 1748 LkmKr₂₂ 28, Nicolai Pelenis de Pelenie 1749 LkmKr₂₂ 31, Petri Pelenis de Pelenie 1750 LkmKr₂₂ 35, Anna Peleniowa 1752 LkmKr₂₂ 40, Martini Pelenis de Pelenie 1754 LkmKr₂₂ 47, Martini et Catarina Pelenowie de Pelenie 1759 LkmKr₂₂ 66, Jacobi Pelenis, Joannes Pelenis de Pelenie 1763 LkmKr₃₃ 22, Simonis Pelenis de Pelenie 1774 LkmKr₃₃ 104: avd. Pelėnis; plg. pelėnis ‘kas darbuojasi virtuvėje prie pe leno; išsipel enavęs žmogus; apskretėlis, nevalei ka’. Pli̇auškės falu, Švnč:l: Josephg Pleuſzkie de Pleuſzkie 1743 ŠvnčJn 5, Chriſtophoro Pleuſzkie de Plouſzki 1744 ŠvnčJn 10, Georgium Plouſzkis de Plouſzki 1745 ŠvnčJn 10; Chriſtophori Plauſzkis de Plauſzkie 1749 ŠvnčKr₁ 1, Joseph… Plowsko de Plowski 1749 ŠvnčKr₁ 5, Iosephi Plawszka de Plawszki 1750 ŠvnčKr₁ 17, Anastasia Plawszkowa de Plawszki 1751 ŠvnčKr₁ 14, Christophorus Plowſzkia de Plowſzkie 1753 ŠvnčKr₁ 34, Anastazia Plowſzkowa de villa Plowſzki 1755 ŠvnčKr₂ 27, Josephus 108 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Egyes litván oikonimák képzésének és eredetének kettősségéről Plowžkia de Plowžkie 1755 ŠvnčKrᵢᵢ 30, Josephi et Annæ Plowžkiow de Villa Plowžkie 1756 ŠvnčKrᵢᵢ 46: személynévi eredetű. Pliauškė, *Pliauška, *Pliauškis; vö. pliauškys, -ė ’az, aki locsog, ostobaságokat beszél, fecseg’. Ráišiai falu Jdp: Magdalena Rayszenia de Rayszy 1701 OnKr 51, Catharina Rayszowa de Rayszy 1702 OnKr 51, Elijabet Rayszenia de Rayszy 1704 OnKr 60: személynévi eredetű. Ráišis; vö. ráišis ’aki sánta, bicegős, sántikáló’. Rekėčiai falu Dglš: Catharina Rakaciowa de Rakiecie 1706 DglšKrᵢ 3, Joannes Rakiecius de Rakiecie 1707 DglšKrᵢ 4, Agatha Rekeciewa de Rekecie 1802 CkKrᵢᵢᵢ 26: személynévi eredetű. *Rekėčius; vö. rekėtis ’mogorva, nehéz természetű ember’. *Ribokai falu DglšN: Francisci Rybak de Rybaki 1765 DglšKrᵢᵢ 9: személynévi eredetű. Ribōkas; vö. ribōkas ’halász, halfogó’. *Skinderiškė falu Švnč: Rosalia Skinderowna, Mathias Skinder de Skinderyƒzki 1748 ŠvnčJn 20: személynévi eredetű. Skinderis; vö. skindėrius ’aki rongyos, foszlott ruhájú’. *Šiaudiniai falu DglšN: Christophoruƒ Szaudinis de Szaudinie 1765 DglšKrᵢᵢ 5, Georgij et Mariannæ Szaudiniow De Szaudinie 1790 CkKrᵢᵢᵢ 2, Catarina Siawdzinowa de Siawdziniów 1792 CkKrᵢᵢᵢ 6, Matheo et Magdalena Szewdynis 1792 CkKrᵢᵢᵢ 7: személynévi eredetű. Šiaudinis; vö. šiaudinis: šiaudai ’kicsépelt gabona szárainak tömege; átvitt értelemben semmirekellő ember’. Šiùlgos vs. Tvr: Petrus Szulga de Szulgi 1755 TvrKrᵢ 1, Catharina Szulgowa de Szulgi 1756 TvrKrᵢ 10, Georgius Szulga de Szulgi 1768 TvrKrᵢ 105, Catharina Szulgowa de Szulgi 1774 TvrKrᵢ 153; Mathia Szulga de Szulgi 1792 TvrKrᵢᵢ 77. A történeti bejegyzések alapján feltehető, hogy a helynév hiteles alakja Šùlgos, amely az Šùlga személynévből ered; vö. šulģys ’bal oldalon lévő, bal oldali; balkezes’, orosz шулъга ’bal kéz’ (Vasmer IV 485). *Vaičiukai falu Ck: z Katarzyną Woyciukowną z Woyciukow 1806 CkKrᵢᵥ 9, Mateusz Woyciuk z Weyciuk 1814 CkKrᵥᵢ 6: a Vaičiukas személynévből; vö. Vaičiukas; vö. vaičiùkas: vai̇tas ’az uradalom által kijelölt jobbágyfelügyelő’. *Veršiakiai falu Švnč: Martinus Werƒzekis de Werƒzeki 1744 ŠvnčJn 7: a Veršiakis, Veršiakỹs személynevekből; vö. Veršiakis, Veršiakỹs; vö. veršiakis, veršiakỹs ’akinek nagy, kidülledő szeme van’. *Valeikos || *Valeikiškė falu Lkm: Catarina Wałeykiowna de Wałeyki 1768 LkmKrᵢᵢᵢ 60, Michaelis Wałeyko Wałeykiszki 1779 LkmKrᵢᵢᵢ 124: a Valeikà személynévből; vö. Valeikà; vö. valéika ’tiszta, ápolt ember’. Két személynévi eredetű oikonima történeti adatok híján növénynevekből származónak is tekinthető. Lazinkos f. Ddsl: Petrus Łazinka de Łazinki 1768 TvrKrᵢ 106, Catarina Łazinkowa de Łazinki 1774 TvrKrᵢ 150: *Lazinka személynév; vö. belarusz лазина ’fűzfa, rekettye’⁵ (BRS 412). 5 Úgy tűnik, a növénynévhez kapcsolva a két világháború között az oikonima litvánosított alakjaként a Karkliniai forma használatát javasolták (lásd VSV 40). Straipsniai / Articles 109 LAIMUTIS BILKIS Tribėržiai falu. Sug: Zophia Tryberzenia de Tryberziu 1685 MltKr 10, Zophia Tryberzenia de Tryberzu 1691 MltKr 42 (Garliauskas 2004: 80, 129): személynév: *Tribėržis; vö. trys beržai ‘három nyírfa’. A településnevek eredetére vonatkozó általános tendenciák alapján még néhány név különféle köznevekből származhatna, valójában azonban személynevekből ered. Abùgaliai, Abugaliaĩ falu. Vdš: Agtha Abugulowna de Abugule 1764 DglšKrII 1: személynév: *Abùgalis, *Abugalỹs; vö. abùgalis ‘két végével’. *Avižieniai falu. Tvr: Gasparis Aviženis de Aviženie 1774 TvrKrI 151: családnév: Avižienis; vö. avižienis ’zabot termesztő, zabtermelő’. *Barčiukai falu. Mlt: [...]as barciukis de barciuku 1689 MltKr 29 (Garliauskas 2004: 105): személynév: *Barčiukas; vö. barčiùkas: barčià, barčiùs ‘méheknek való függőkas, odú’. *Varnalizdžiai falu. Lkm: Agatha Warnalizdowa de Warnalizdy 1781 LkmKrIII 131: családnév: *Varnalizdis; vö. varnãlizdis, vãrnalizdis ’varjúfészek’. Tehát szemantikai (motivációs) szempontból ez ’Varnalizdžiai lakóhelye’, nem pedig ’olyan hely, ahol sok varjúfészek van’. Žagarai falu. Mnd: Ioannes Zagaras de Zagar 1685 MltKr 11 (Garliauskas 2004: 81): személynév: Žãgaras; vö. žãgaras ‘a növény vékony, levél nélküli szára, vastagabb ága; levél nélküli (általában száraz) ágacska, rőzse’. Žagãrė város. Jnš: Stefanus Žiogieruvytis de Žagory 1651 ŽgKr 8: személynév: Žãgaras, Žagãris, Žagãrius; vö. žãgaras. Egyes helynévkutatók ezt az oikonimát kizárólag köznévi eredetűnek tekintik (Vanagas 1996: 297–298; Bartkutė, 2008: 34), mások szerint a képzés alapja egyaránt lehet közszó és személynév (Endzelytė 2005: 47). A településnevek képzése és eredete akkor is pontosan meghatározható, ha ugyanabban a plébániában, ugyanabban az időben adatoltak történeti, azonos tövű személynevek, de nem abban a faluban, amelyet a vizsgált oikonima jelöl. Ezek a falvak gyakran egészen közel vannak egymáshoz, de más esetekben is megbízható kritériumnak tekinthető, hogy ugyanahhoz a plébániához tartoznak. Gaurėliai falu. Ign: Uladylai Gaurialis de Afelnieny6 1746 LkmKrII 23: családnév: Gaurėlis; vö. gaurėlis: gaurỹs ’szőrös; aki ostobaságokat beszél’. A Gaurėlis családnév csak Kelmė és Kurtuvėnai környékéről ismert (LPŽ I 633). Grikiapelė falu. Lkm: Grikopelicia de Potusze7 1752 LkmKrII 41: családnév: Grìkiapelis; vö. grikiapelė ’fekete pettyes piros bogárka, katicabogár, pettyes katica’. A mai családnevek elterjedésére vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az Grikepelis (= Grìkiapelis) családnév csak Utena és Daugailiai környékén fordul elő (LPŽ I 715). 6 A *Asalnėnai falu ma már nem létezik; valószínűleg az Asalnai-tó mellett feküdt. 7Grikiapelė és Palūšė távolsága mindössze körülbelül 6 km. 110 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Egyes litván oikonimák kettős eredetéről és keletkezéséről *Gudeliškis (← de Gudeliszki 1770 LkmKrIII 76) Lkm község: Eva Gudelouna de Połusze 1770 LkmKrIII 77: személynév Gudėlis; vö. gudėlis: gūdas. A Gudėlis családnév Kelet-Litvániában elterjedt, de a Linkmenų járásban nem jegyezték fel (LPŽ I 736). *Kalviai || *Kalviškė (← de Kalwiszki 1758 LkmKrII 61, de Kowale 1769 LkmKrIII 64, de Kalwi 1770 LkmKrIII 76) Lkm község: Martha Kalwicia de Kirdeyki 1755 LkmKrII 48, Rossa Kowalewska de Assak 1769 LkmKrIII 69, Marianna Kalwiowna de Antaprudzie 1770 LkmKrIII 79, Stanislaus Kowalewski Mażuryszki 1778 LkmKrIII 119: személynév Kálvis; vö. kálvis ‘fémek kovácsolásával foglalkozó ember’. A Kálvis családnév csak Nyugat-Litvániában, Klaipėda, Kartená, Pagėgiai, Palanga és Šilutė környékén elterjedt (LPŽ I 902). Kaukiškė község Lkm járásban: Elisabeta Kawkutowna de Lyngmiany8 1763 LkmKrIII 19: személynév Kaukas; vö. kaukas ‘vagyont hozó házi szellem, aitvaras; megöregedett, összeaszott, kócos hajú ember; régimódi babonás ember’. Más kutatók is kizárólag a Kaukas személynévből vezetik le az oikonimát (lásd Razmukaitė 1998: 52). Mėdinos község Lkm járásban: Agatha Miedinowna Meirany 1776 LkmKrIII 116, Agatha Medinowna Łamiesta9 1779 LkmKrIII 125: személynév *Mėdinas vagy hasonló; vö. mėdinas, -à ‘erdei, vad’. A *Mėdinas családnév nem szerepel az LPŽ-ben. Pipiriškė község Ign járásban: Stephanum Pipiras de Pakratonie10 1741 LkmJn 2: személynév Pipiras; vö. pipiras ‘tréfásan, alacsony termetű ember’. A Pipiras családnevet Ignalina környékén is feljegyezték (LPŽ II 461). Más kutatók szintén személynévi eredetűnek tartják ezt az oikonimát (lásd Razmukaitė 1998: 54). Prūsočiškės község Sld járásban: Barbara Pruszakiewiczowa in Suis bonis Drobiszki11 1748 LkmKrII 30: személynév *Prūšokas; vö. prūšokas ‘a volt Kelet-Poroszország, illetve a Klaipėdai-vidék lakója, német; evangélikus’, továbbá vö. prūšokas ‘a csótányok rendjébe tartozó rovar, német csótány (Blattella)’. A *Prūšokas családnév nem szerepel az LPŽ-ben. Más kutatók az oikonima alapszavaként szintén személynevet adnak meg, de mellette a prūšokas közszót is feltüntetik (lásd Razmukaitė 1998: 61). Rýliškės község Sld járásban: Laurentium Ryliszkis de Gatakiemie12 1756 LkmJn 15, Andreas Ryliszkis de Gianakalnie13 1756 LkmJn 16: személynevek Rýliškis, Rýliškis; vö. rylà ‘aki kiabál, üresen beszél’. Mindkét családnév elterjedt ezen a vidéken is (LPŽ II 607). Az oikonimát a -iškės képzővel alkotott származéknak tartják, amely a Rylà személynévből ered (Razmukaitė 1998: 61), a történeti adatok azonban azt mutatják, hogy inkább végződéses képzésű alak. 8 A Kaukiškė és Linkmenys közötti távolság mindössze körülbelül 4,5 km. 9 A Medinos és Lamėstas közötti távolság mindössze körülbelül 4,5 km. 10 A Pipiriškė és Pakretuonė közötti távolság mindössze körülbelül 5 km. 11 A Prūsočiškės és Drobiškis közötti távolság mindössze körülbelül 1 km. Ezek a falvak határosak egymással. 12 A Rýliškės és Gatakiemis közötti távolság mindössze körülbelül 6,5 km. 13 A Rýliškės és Geniakalnis közötti távolság mindössze körülbelül 5 km. Straipsniai / Articles 111 LAIMUTIS BILKIS Šárkiai falu Sld: Anna Szarhicia Maruszkienie de Untolksnie14 1756 LkmKrII 54: személynévből: Šarkis; vö. šarka ‘a varjúfélék családjába tartozó, szárnyán fehér tollú madár (Pica pica)’; vö. továbbá a ‘képletesen fecsegő nőről; képletesen sovány, vékony teremtményről’ jelentéseket. A Šarkis családnév a közeli Utena és Vyžuonos környékén is előfordul (LPŽ II 890). Šiliniškės falu Lkm: Catarina Szylinowa de Lyngmiany15 1758 LkmKrII 63: személynévből: Šilinis; vö. šilinis ‘aki fenyvesben, fenyvesen él’. A Šilinis családnév Linkmenų járásban nincs adatolva (LPŽ II 927). E falu nevét más kutatók szintén személynévi eredetűnek tartják (lásd Razmukaitė 1998: 63). Vėžiškės falu Sld: Lucia Wiezowna de Antalamestie16 1769 LkmKrIII 67, Barbara Wiezowna de Alzutany17 1769 LkmKrIII 67: személynévből: Vėžys; vö. vėžys ‘a tízlábú rákok rendjébe tartozó, fejénél ollós, páncélozott rákféle (Astacus)’, vö. továbbá a ‘képletesen ellenkezést szító’ jelentéssel. A Vėžys családnév a közeli Kuktiškės és Utena járásokból ismert (LPŽ II 1201). Žvirbliškė falu Lkm: Regina Zwirbliowa de Mineyszan18 1770 LkmKrIII 77: személynévből: Žvirblis; vö. žvirblis ‘a pintyfélék családjába tartozó, településeken és városokban élő kis madár (Passer)’, vö. továbbá a ‘képletesen kis, gyenge emberről’ jelentéssel. A Žvirblis családnév Linkmenų járásban is fennmaradt (lásd LPŽ II 1354). A személynévi eredetű oikonimák egy csoportjának bemutatásával nem célunk azt állítani, hogy minden olyan litván lakott helynév, amelynek keletkezése és eredete kétféleképpen magyarázható, személynevekből származik (alakult ki). Másfelől ezek a példák világosan megmutatják az általános tendenciákat. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Sok oikonima keletkezésének és eredetének kettős, ezért nem teljesen pontos értelmezése elkerülhető, ha megvizsgáljuk azok történeti dokumentumokban szereplő írásmódját. 2. A keletkezés és az eredet akkor állapítható meg a legpontosabban, ha a történeti adatok azt mutatják, hogy ugyanabban a vizsgált oikonimával megnevezett településben azonos tövű vagy azonos hangzású személynév fordult elő. 3. Ha ugyanabban az időben, ugyanazon plébánián, de nem az oikonimával megnevezett településen, hanem egy közeli településen adatolhatók történeti, azonos tövű személynevek, akkor a lakott helyek nevei szintén személynévi eredetűnek tekintendők. 14 A Šarkių és Antalksnė közötti távolság körülbelül 11,5 km. 15 A Šiliniškių és Linkmenų közötti távolság körülbelül 9 km. 16 A Vėžiškių és Antalamestė közötti távolság mindössze körülbelül 2 km. 17 A Vėžiškių és Alžutėnai közötti távolság mindössze körülbelül 6 km. 18 A Žvirbliškės és Mineiškėmio közötti távolság körülbelül 8,5 km. 112 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darybos ir kilmės dvejopumo 4. Néhány oikonima, amelyek lehetséges alapszavaként (etimonjaként) a helynévtani munkák személyneveket és közszavakat, illetve csak közszavakat jelölnek meg, valójában személynevekből keletkezett: Eglýniškė falu Vdš, Kemšiai falu Sk, Kirmėliškis falu Jdp, Prusoškiškės falu Sld, Veršiai falu Žg, Žagarė város Jnš. 5. A történeti adatok elemzése alapján megállapítható, hogy ha az oikonimák kettős – antroponimikai és apelatív – keletkezésének és eredetének lehetősége is fennáll, előnyben kell részesíteni a személynevekből való származtatást. 6. Az oikonimák keletkezésének és eredetének pontos, megalapozott vizsgálata történeti helynévtani és személynévtani adatok nélkül nem lehetséges, ezért ezeket gyűjteni és elemezni kell. RÖVIDÍTÉSEK Ad – Adūtiškis (Švenčionysi járás) Al – Alytus avd. – személynév Brž – Biržai Ck – Ceikiniai (Ignalinai járás) Čln – Čiulėnai (Molėtai járás) Ddsl – Didžiasalis (Ignalinai járás) Dgl – Daugailiai (Utenai járás) Dglš – Daugėliškis (Ignalinai járás) DglšN – Naujasis Daugėliškis (Ignalinai járás) Dl – Deltuva (Ukmergėi járás) dv. – uradalom Ign – Ignalina Jdp – Juodupė (Rokiškis járás) Jnš – Joniškis Jnšk – Joniškėlis (Pasvalys járás) Jon – Jonava Jrb – Jurbarkas k. – falu Kdn – Kėdainiai Klm – Kelmė Klov – Klovainiai (Pakruojis járás) Klp – Klaipėda Kp – Kupiškis Kri – Krukai (Joniškis járás) Krkn – Krekenava (Panevėžys járás) Kš – Kaišiadorys Kz – Kazliškis (Rokiškis járás) Lgm – Lygumai (Pakruojisi járás) Lkm – Linkmenys (Ignalinai járás) Luok – Luokesà (Molėtai járás) Lzd – Lazdijai Ml – Mielagėnai (Ignalinai járás) Mlt – Molėtai Mnd – Mindūnai (Molėtai járás) Mrj – Marijampolė On – Onuškis (Rokiškis járás) Pbs – Pabaiskas (Ukmergėi járás) Pkr – Pakruojis Pn – Panevėžys PnmR – Panemunis (Rokiškis járás) Prn – Prienai Ps – Pasvalys Pst – Paštovys (Fehéroroszország) Rim – Rimšė (Ignalinai járás) Rk – Rokiškis Sk – Skaistgirys (Joniškis járás) Slč – Saločiai (Pasvalys járás) Sld – Saldutiškis (Utena járás) Smrg – Smurgainys (Fehéroroszország) Sr – Sariai (Švenčionys járás) Str – Strūnaitis (Švenčionys járás) Sug – Suginčiai (Molėtai járás) Svrk – Svirkos (Švenčionys járás) Šk – Šakiai Šl – Šiauliai Švnč – Švenčionys Švnčl – Švenčionėliai (Švenčionys járás) Straipsniai / Articles 113 LAIMUTIS BILKIS Tl – Telšiai Tlpk – Tulpiakiemis (Ukmergės járás) Trak – Trakai Tvr – Tverečius (Ignalinos járás) Ut – Utena V – Vilnius Vdn – Vidėniškiai (Molėtų járás) Vdš – Vidiškės (Ignalinos járás) Vdšk – Vidiškiai (Ukmergės járás) Vrn – Varėna vs. – tanya Zr – Zarasai Žg – Žagarė (Joniškio járás) Žl – Želva (Ukmergės járás) TÖRTÉNETI FORRÁSOK AdKrI: Книга N1 о Родившихся Годущискаго РК Приходскаго Костела, съ 1655 Года по 1687. Az Adutiškisi templom levéltárában őrzik. AdKrII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Hoduciskiego Od roku 1688. Obr~a 23º do roku 1699. Augusta 23º. Saugoma Adutiškio bažnyčios archyve. AdKrIII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Hoduciskiego Od roku 1760. Obr~a 5º do roku 1767. Marca 5º dnia. Saugoma Adutiškio bažnyčios archyve. AdMr: [Az Adutiškisi templom halotti anyakönyve. 1720. április 6-tól 1792. október 23-ig]. Az Adutiškisi templom levéltárában őrzik. CkKrI: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Swięciańskiego od roku 1774. Apryla 17. do roku 1775. ocbr~a 27.– przy filii Ciekińskiej. Saugoma Ceikinių bažnyčios archyve. CkKrII: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Święciany plébániáról. 1790. január 3-tól 1804. október 11-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrIII: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Dawgieliskiey plébániáról. 1790. január 9-től 1804. október 11-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrIV: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Święciany plébániáról 1805. január 1-jétől 1812. április 22-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrV: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Dawgieliskiey plébániáról 1805. január 1-jétől 1813. október 21-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrVI: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Święciany plébániáról 1812. május 5-től 1818. október 31-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrVII: A Cieykinski fíliatemplom kereszteltek anyakönyve a Dawgieliskiey plébániáról 1814. január 25-től 1820. október 19-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. 114 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Egyes litván oikonimák kettős képzése és eredete CkKrVIII: A Cieybiński filiális templom keresztelési anyakönyve, amely a Święciany és a Dawgieliszki plébániákról megkeresztelteket tartalmazza 1821. január 5-től 1831. augusztus 15-ig. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrIX: A Święciany plébánia Cieykinski filiális templomának keresztelési anyakönyve, amely az 1833-ban megkeresztelteket tartalmazza; 1835. december 8-ig vezették. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrX: A Dawgieliszki plébánia Cieykinski filiális templomának keresztelési anyakönyve, amely az 1833-ban megkeresztelteket tartalmazza. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrXI: A Cieykinski filiális templom Święciany plébániájának 1835-ben készült keresztelési anyakönyve. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. CkKrXII: A Cieykinski filiális templom Dawgieliszki plébániájának 1835-ben készült keresztelési anyakönyve. A Ceikiniai templom levéltárában őrzik. DglJn: [Daugailiai plébániájának házassági anyakönyve. 1685–1731]. A Daugailiai templom levéltárában őrzik. DglŠKrI: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Dawgieliskiego Od roku 1706. Januar~ 6ᵒ. Do roku 1737. Obr~a 20ᵒ. LVIA F. 1329, Ap. 1, B. 1. DglŠKrII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Dawgieliskiego Od roku 1764. Obr~a 10. dnia Do roku 1774. Januar~: 9 dnia. LVIA F. 1329, Ap. 1, B. 8. DglŠKrIII: A Dawgieliszki plébániatemplom keresztelési anyakönyve 1774. január 16-tól 1790. május 2-ig. LVIA F. 1329, Ap. 1, B. 10. LkmJn: Księga Metryk Ślubnych Kościoła Parafialnego Ł yngmianskiego od roku 1740. Junii 3. dnia do Roku 1760. Novembra 9. dnia. Saugoma Linkmenų bažnyčios archyve. LkmKrI: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Ł yngmianskiego od Roku 1708. Januaryi 10. dnia do Roku 1740 Apryla 24. dnia. Saugoma Linkmenų bažnyčios archyve. LkmKrII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Ł yngmianskiego od roku 1740. Maia 22. dnia do Roku 1760. Oktobra 24. dnia. Saugoma Linkmenų bažnyčios archyve. LkmKrIII: A Ł yngmianski plébániatemplom keresztelési anyakönyve 1760. november 9-től 1790. november 25-ig. A Linkmenai templom levéltárában őrzik. MltJn: №1. A Malaty plébániatemplom házassági anyakönyve 1682. január 13-tól 1691. novemberéig: 14 számozott lapot és 121 számozott anyakönyvi bejegyzést tartalmaz. – G a r l i a u s k a s V i d a s. XVII. századi molėtai templomi keresztelési és házassági anyakönyv. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2004, 137–154. MltKr: №1. A Malaty plébániatemplom keresztelési anyakönyve 1682. január 13-tól 1692. augusztusáig: 45 számozott lapot és 661 számozott anyakönyvi bejegyzést tartalmaz. – G a r l i a u s k a s V i d a s. XVII. századi molėtai templomi keresztelési és házassági anyakönyv. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2004, 65–136. Straipsniai / Articles 115 LAIMUTIS BILKIS OnKr: [Onuškio RKB keresztelési és házassági anyakönyve. 1685–1740]. LVIA F. 1299, Ap. 1, B. 12. ŠvnčJn: Księga Metryk Ślubnych Kościoła Parafialnego Święciańskiego Od roku 1742. Julij: 13. Do roku 1748. Maia 12. dnia. Saugoma Švenčionių bažnyčios archyve. ŠvnčKrI: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Święciańskiego Od roku 1749. Februar: 6. Do roku 1753. Marca 8. dnia. Saugoma Švenčionių bažnyčios archyve. ŠvnčKrII: [A Švenčionysi plébániatemplom 1753–1759. évi keresztelési anyakönyve]. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik. ŠvnčKrIII: A Švenčionysi plébániatemplom keresztelési anyakönyve. Az 1823. év márciusának 24. napjától az 1827. év októberének 26. napjáig. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik. TvrKrI: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Twereckiego od roku 1755. Januar~: 1º do roku 1778. Apryla 1º. LVIA F. 1332, Ap. 1, B. 2. TvrKrII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Twereckiego. Od roku 1778. Apryla 5º: do roku 1799 obcr~a 27º. LVIA F. 1332, Ap. 1, B. 3. ŽgKr: [A Žagarėi RKB keresztelési anyakönyve. 1650–1654]. LVIA F. 1191, Ap. 1, B. 2. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Bartkutė Nerija 2008: Joniškio rajono teritorijos toponimija: daryba ir raidos polinkiai. Daktaro disertacija. Šiauliai: Vytauto Didžiojo universitetas, Šiaulių universitetas. BRS – Belorusz–orosz szótár, szerkesztette Kondrat Kondratovics Krapiva. Moszkva: Állami Idegen és Nemzeti Nyelvek Szótárainak Kiadója, 1962. Endzelytė Renata 2005: Šiaurės vidurio Lietuvos vietovardžiai. Daktaro disertacija. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Garliauskas Vidas 2004: XVII a. Molėtų bažnyčios krikšto ir santuokos metrikų knyga. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (t. I–XX, 1941–2002): elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rimutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. – Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Prieiga internete: www.lkz.lt. LPŽ I–II – Litván családnévszótár 1–2, szerk. Aleksandras Vanagas. Vilnius: Mokslas, 1985–1989. LVŽ I – Bilkis Laimutis, Maciejauskienė Vitalija, Razmukaitė Marija: Litván helynévszótár 1. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. Mickienė Ilona 2001: Telšių rajono toponimų daryba. Daktaro disertacija. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. 116 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Egyes litván oikonimák képzésének és eredetének kettősségéről Razmukaitė Marija 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas. Vanagas Aleksandras 1996: Lietuvos miestų vardai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Vasmer IV – Фасмер Макс. Az orosz nyelv etimológiai szótára 4. Moszkva: Progress, 1973. VSV – Vilnius tartomány helynevei. Vilnius, 1945 (kefelevonat). Zinkevičius Zigmas 2011: Ukmergės rajono gyvenviečių vardynas. Pavadinimų kilmė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Egyes litván oikonimák képzésének és eredetének kettősségéről Ö S S Z E F O G L A L Ó A litván oikonímia (helynévtan) átfogóbb kutatásaiban több olyan eset különíthető el, amikor egy-egy település nevének két lehetséges alapszavát vagy eredeti szavát határozzák meg, amelyek eltérő lexikai rétegekhez – pontosabban közszavakhoz és tulajdonnevekhez, azaz antroponimákhoz – tartoznak. Ezek a szavak rendszerint a következők lehetnek: 1) azonos gyökű (tövű) fiziográfiai kifejezések és személynevek (Šmotiškiai: szn. Šmõtas vagy šmõtas ‘terület, parcella, földdarab’, Miškiniai: szn. Miškinis vagy miškas, Valākai: szn. Valākas vagy valākas ‘mintegy húsz desszjatyina nagyságú földdarab’; 2) azonos gyökű (tövű) növénynevek és személynevek (Žilvičiai: szn. Žilvitis vagy žilvitis, Baravykai: baravykas vagy szn. Baravykas, Jovarai: jõvaras vagy szn. Jõvaras; 3) azonos gyökű (tövű) állatnevek és személynevek (Gerviniai: gérvė vagy szn. Gérvė, Kurãpkiškiai: kurapkà vagy szn. Kurapkà; 4) azonos gyökű (tövű) személymegnevezések és személynevek (Gudìnė: szn. Gùdas vagy etnonima gùdai, gùdas, Pekoriškė: szn. Pėkorius vagy pėkorius ‘pék’, Totõriškė: szn. Totõrius vagy etnonima totõrius, Degùčiai: szn. Degùtis vagy degùtis ‘kátrányt készítő és abból élő ember’; 5) más, azonos gyökű (tövű) közszavak és személynevek (Degùtinė: szn. Degùtis vagy degùtas, Pavietavà: pavietas ‘megye, ország, vidék’ vagy szn. Pavìėtas. A lehetséges kettős értelmezés következtében az azonos típusú oikonimák képzésének és eredetének tárgyalása gyakran eltérő: például egyes „állatnevek” esetében két eredetlehetőséget is megadnak, amelyek közül az egyik közszóból, a másik személynévből származtatja a nevet, míg más esetekben kizárólag a személynévi eredetű változat szerepel; megint más oikonimákat kizárólag közszavakból vezetnek le. Hasonló módon tárgyalják a „foglalkozásnevekből” eredő oikonimákat: némelyeket személynevekből, illetve személynevekből vagy közszavakból származtatnak, másokat pedig antroponimákból. A képzés (alapszó) és az eredet említett kettőssége miatt a különböző kutatók még ugyanazokat az oikonimákat is eltérően értelmezik. Az ilyen oikonimák elemzésekor nehéz elkerülni a relativitást, a következetlenséget és a hipotetikus következtetéseket. Ezért megbízhatóbb módszereket kell keresnünk az alapszó meghatározására. Straipsniai / Articles 117 LAIMUTIS BILKIS szóképzésüket és eredetüket. Az oikonimák szóképzésére és eredetére vonatkozó legpontosabb eredmények valószínűleg akkor érhetők el, ha rendelkezésre állnak adatok arról, hogy az azonos tövű személynevek előfordultak-e ugyanazon a településen, amelyet az oikonima jelöl. A kereszteléseket, házasságkötéseket és halálozásokat nyilvántartó, több plébánia egyházi anyakönyveiből származó oikonimák vizsgálata feltárta, hogy számos, potenciálisan kettős értelmezésű településnév mellett azonos tövű személynevek fordultak elő. Így az ilyen esetek feltárják az oikonimák tényleges alapjául szolgáló (eredeti) szavakat, ezért nincs szükség szóképzésük és eredetük kettős értelmezésére, például: Pušýnai: Stephani Pułzynas de Pułzynu, Gaspar Pułzynas de Pułzynu, Ioannis Pułzynas de Pułzynu: pn. Pušýnas; vö. pušýnas ‘fenyves’, Garniai: Zofia Garnicia de Garnie, Martinuł Garnis de Garniow: pn. Garnýs; vö. garnýs, Kazõkai: Catharina Kozakicie de Kozaki, Christophoro Kozak de Kozaki, Stephani Kozak de Kozaki: pn. Kazõkas; vö. kazõkas, Bandõriai: Antonÿ Bondar de Bondar: pn. *Bandõrius; vö. bandõrius ‘kádár’, *Varnalizdžiai: Agatha Warnalizdowa de Warnalizdy: pn. *Varnalizdis; vö. varnálizdis, vārnalizdis ‘varjúfészek’ stb. A településnevek pontos szóképzése és eredete akkor is meghatározható, ha ugyanabban az időben ugyanazon plébánián, de egy oikonimával jelölt másik faluban történeti, azonos tövű személyneveket jegyeztek fel. A falvak gyakran közel fekszenek egymáshoz; jelenlétüket ugyanazon plébánián mégis megbízható kritériumként értékeljük, például: Kaũkiškė: Elisabeta Kawkutowna de Lyngmiany: pn. Kaũkas; vö. kaũkas ‘gazdagságot hozó házi szellem, más néven aitvaras; idős, sovány, kócos hajú férfi; régimódi, babonás ember’, Pipìriškė: Stephanum Pipiras de Pakratonie: pn. Pipìras; vö. pipìras ‘átv. alacsony termetű férfi’, Prūsoškiškės: Barbara Pruszakiewiczowa in Suis bonis Drobiszki: pn. *Prūšõkas; vö. prūšõkas ‘az egykori Kelet-Poroszország, a Klaipėda-vidék lakosa, német, evangélikus’, Šilìniškės: Catarina Szylinowa de Lyngmiany: pn. Šìlinis; vö. šìlinis ‘fenyvesben élő’, Vėžiškės: Lucia Wiezowna de Antalamieście, Barbara Wiezowna de Alzutany: pn. Vėžỹs; vö. vežỹs, lásd e szó ‘átv. makacs ember’ jelentését stb. Egyes oikonimák, amelyeket a helynévtani szakirodalom személynevekből, közszavakból vagy csak közszavakból származtathatóként tart számon, valójában személynevekből erednek: Eglynìškė Vdš falu, Kẽmšiai Sk falu, Kirmėliškis Jdp falu, Prūsoškiškės Sld falu, Veršiai Žg falu, Žagãrė Jnš város. A vizsgált történeti adatok arra a következtetésre vezetnek, hogy az oikonimák kettős szóképzési és eredetbeli lehetősége esetén – amikor azok antroponimikus vagy appellatív eredetűek lehetnek – az elsőbbséget a személynevekből való származtatásnak kell adni. Az oikonimák szóképzésének és eredetének pontos és megalapozott vizsgálata nem lehetséges a történeti helynévtani és antroponímiai adatok nélkül; ezért elengedhetetlen ezek összegyűjtése és elemzése. Beérkezett 2012. március 23-án. LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio u. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia E-mail – [email protected] 118 Acta Linguistica Lithuanica LXVI