Dėl „Lietuvos vietovardžių žodyno turtinimo“

ONA KAŽUKAUSKAITĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: lexikológia, névtan, nyelvtörténet. A „LITVÁNIA HELYSÉGNÉVNÉVTÁRÁNAK GAZDAGÍTÁSÁRÓL” Arra számítanék, hogy Zinkeviius Zigmas professzor felhívása, miszerint jegyezzük fel szülőföldünk helyneveit, nem csak számomra jelent meg éppen a kellő időben (Zinkevičius 2014: 173–174). Többször hallottam már, illetve olvastam járási újságokban és kiadványokban különböző szempontból értékes helyek elnevezéseiről. Ezúttal a figyelmemet a Vytogala című könyv keltette fel, amely a legkiemelkedőbb vytogalai pilóta, Stasys Girėnas (1893–1933) szülőhelyének állít emléket, és többek között Vytogala és a szomszédos falvak helyneveit sorolja fel és tárgyalja. A tartalmas kiadványt Benediktas Šetkus társadalomtudományi doktor állította össze (Vytogala 2013). A kiadvány szerkesztője ezt írja: „Változik a falu képe. A régi tanyák lassan eltűnnek, már nincsenek meg a szalmával fedett pajták, a polyváskamrák, a fészerek, a durvingisek és más névtelen zugok” (Vytogala 2013: 128). Lexikográfusként első pillantásra „hasznosnak” tűntek számomra ezek a durvingiai, amelyekkel nem találkozunk a Litván nyelv szótárában. A könyvben később, a helyneveknek szentelt külön fejezetben, ugyanezen köznév alapján képzett mikrotoponimára is rábukkanok: „Durvingis – Stasys Lovčikas tanyáján egy félkör alakú mocsarat övező part” (Vytogala 2013: 234). A tanya gazdája, Stasys Lovčikas személyesen, írásban fűzött hozzá bővebb magyarázatot: „Vytogalában régebben gyakran használták a „Durvingis” szót. Jelenthette egy ösvény vagy út kanyarulatát, két patak találkozását, illetve egy épület két falának találkozását. Azt mondták: „A szalmakazlat a durvingisben rakták össze. Várj meg az ösvény durvingisében.” A Durvingis az a hely, ahol két vonal találkozik. A csűrökben rendszerint ajtó is volt az ilyen helyeken.” A Litván Nyelvi Intézet névtani cédulagyűjteményében valóban szerepel a Durvingis, ugyanaz, amelynek jelentését megpróbáltam tisztázni. Kiderül, hogy nem is újdonság. A hír mégis, úgy vélem, figyelemre méltó: ebben az évben, 2014-ben is Durvingiu néven emlegetik a mocsár egyik oldalán húzódó földkiszögellést. Új szóval gazdagítjuk a Litván nyelv szótárát. Érdekes, hogy a durvingis köznév csak Vytogalában ismert, és földrajzi név is ebből alakult. Vytogala sajátos jelensége a Galdapė, „Jono Čepas tanyája a falu déli szélén, a Gebenė-patak közelében. Az erdőszélen, e patak mellett régebben kátrányfőző volt” (Vytogala 2013: 234). Ezt a Galdapė-t még egy mondás is említi: „Ek y Galdaape ožkų kaustyti” (valószínűleg sajtóhiba a Galdapė írásakor). Különös, Įžvalgos / Insights 349 ONA KAŽUKAUSKAITĖ hogy Galdāpė nem patak, hanem száraz hely. Talán régebben volt itt? Kis-Litvániában Galdāpė yra az Ungura (Angrapė) jobb oldali mellékfolyója. A porosz litván helynevekben gyakran előfordul az -ap- elem, Litvániában viszont alighanem nagyon ritka (?). A víznév második eleme, az -ap-, az indoeurópai *ap- ‘víz, folyó’ szóval hozható kapcsolatba, vö. porosz ape ‘folyó’ (Pėteraitis 1992: 65). Az archaikus Galdapę a neves etnográfus, Vladas Statkevičius jegyezte fel: ez a Lokysta jobb oldali mellékfolyója, amely szülővárosom, Šilalė mellett folyik el. Így a vytogalai Galdāpė egyenesen a felfedezéshez vezetett. A helynévgyűjtemény kartotékjában Galdāpė úgy tűnik, csak Šilalė járásból szerepel. Vlado Statkevičiaus straipsnis „Kur teka mirštantys upeliai“, pirmą kartą išspausdintas Šilalės rajono laikraštyje Artojas 1989 03 23, Nr. 35, vėliau perspausdintas 7-ajame Šilalės krašto tome (Statkevičius 2006: 630–632), teikia konkrečios informacijos apie vienos upės, Lokystos, kurios ilgis 46 kilometrai, baseino vardus. Autorius, pats išvaikščiojęs tuos visus paupius, palokščius, vaizdingai aprašo, kaip klampodami, kilpinėdami, sruvendami „beveik 80 upelių, ravukų suplūsta į Lokystą iš miškų, pelkių ir tarpukalvių“. Tarp jų minėtasis Galdāpė ir galbūt rasis tokių, kurių neturi kartotekos. Nemenka įdomybė Šilalės rajone buvusio dvarelio Labgava pavadinimas. Spėjama, kad vardas ne vietinis, atsineštas iš Rytprūsių, kur buvo upė ir miestas Labgava // Labguva (Vanagas 1966: 189). Neseniai išleistame Lietuvos dvarų sodybų atlase minimas Labgavos dvarelis, palivarkas, remiantis archyvų duomenimis (Atlasas 2012: 104). Įrašai gali būti naudingi aiškinantis Labgavos atsiradimą prie Kvėdarnos. Tai būtų jau antras atvejis (pirmasis – Galdāpė), kai Mažosios Lietuvos toponimas lygiai toks pat vartojamas (tiktai?) Šilalės rajone. Tebus leista šiame kontekste užsiminti ir apie vieną įdomią pavardę, kurios nėra Lietuvių pavardžių žodyne nei Vardyno kartotekoje: Uginozai. Ji parašyta, tiksliau, išlieta antkapiniame geležies paminkle Šilalės kapinėse: „A legjobb szülőknek, Antanasnak és Domicele Uginozasnak. Gyászolják gyermekeik. 1901.” Amíg a helynévszótárra várunk, a hallomásból gyűjtött és feljegyzett helyneveket, különösen a pusztulóban lévőket, továbbíthatjuk a helynévi osztálynak. ŠALTINIAI Atlasas 2012: Lietuvos dvarų sodybų atlasas 1. Šilalės rajono savivaldybė, sud. Rasa Butvilaitė. Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla. 350 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl „Lietuvos vietovardžių žodyno turtinimo“ Statkevičius Vladas 2006: Kur teka mirštantys upeliai. – Šilalės kraštas 7, sud. Edvardas Vidmantas, Albina Auksoriūtė, Edita Korzonaitė. Vilnius: Margi raštai. Vytogala 2013: Šilalės kraštas 6, antrasis papildytas leidimas, sud. Benediktas Šetkus. Utena: UAB Utenos Indra. LITERATŪRA Pėteraitis Vilius 1992: Mažoji Lietuva ir Tvanksta. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Vanagas Aleksandras 1966: Dėl vietovardžio Labguva darybos ir kilmės. – Baltistica 1(2), 185–189. Zinkevičius Zigmas 2014: Lietuvos vietovardžių žodyno turtinimas. – Acta Linguistica Lithuanica 70, 173–174. Įteikta 2014 m. spalio 2 d. ONA KAŽUKAUSKAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Įžvalgos / Insights 351