Greule Albrecht. „Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der Zugehörigen Gebiets-, Siedlungs- und Flurnamen“

Recenzijos / Reviews 269 HARALD BICHLMEIER Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg Sächsische Akademie der Wissenschaften Tudományos kutatási irányok: óeurópai hidronímia, indoeurópai, kelta, germán etimológia, történeti fonológia és morfonológia, mükénéi nyelv, óindoiráni szintaxis. Greule Albrecht NÉMET VÍZNEVEK KÖNYVE. A VÍZNEVEK ÉS A HOZZÁJUK TARTOZÓ TERÜLET-, TELEPÜLÉSÉS DŰLŐNEVEK ETIMOLÓGIÁJA Sabine Hackl-Rößler közreműködésével. Berlin – Boston: de Gruyter, 2014, 634 o., 2 térkép a borító belső oldalain. ISBN 987-3-11-019039-7 A jelen bemutatás tárgyát képező Német víznévkönyvvel [DGNB] Albrecht Greule első ízben nyújtott átfogó áttekintést a német nyelvterület vízneveiről. Már ezért is köszönet és elismerés illeti A. Greulét. A könyv többéves, 2006–2012 között végzett munka eredményeként jött létre (8. o.), és tágabb értelemben vett korábbi helynévtani munkáinak summájaként tekinthető. Két évvel korábban megjelent, a német helységnevekről szóló mű mellett áll, amelyet Manfred Niemeyer (2012) szerkesztett, ám koncepciójában és keletkezésében jelentősen különbözik attól: A Német helységnévkönyv [DONB] számos előzményre támaszkodhatott, és közel 90 szerző közös munkája. A tárgyalt nevek a következők: HARALD BICHLMEIER 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Körülbelül 8 000 lakosnál nagyobb települések nevei. Mivel a DONB munkájában a neves névtudósok és (elsősorban germanista) nyelvészek mellett számos történész is közreműködött, bizonyos. Ezzel szemben a DGNB létrejöttét die sprachwissenschaftliche Erklärung in etlichen Artikeln, zumal wenn sie vordeutsche Namen(bestandteile) behandeln, oft überholt. Zudem waren das Zielpublikum des DONB eher sprachwissenschaftliche Laien als Namenformindenekelőtt a szorgalomnak köszönheti. egy szerzőé. Itt mintegy 3000, a német nyelvterületen található víznév kerül tárgyalásra. Ez a művet egészében, különösen pedig a nyelvtudomány színvonalát tekintve, lényegesen homogénebbé teszi, mint a DONB-t. Ebben az összefüggésben arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a DGNB-vel első ízben készült el egy nagy, a mai tágabb értelemben vett helyneveket érintő onomasztikai munka, amelyben megkísérelték a modern indogermanisztika ismereteit beépíteni az ábrázolásba. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fényében, hogy az adott kutatógeneráció képviselőinek túlnyomó többsége megmaradt a Hans Krahe és Julius Pokorny nevével fémjelzett indogermanisztika szintjén (és ezzel végső soron a háború előtti állapotnál). A DGNB három részre tagolódik: Bevezetés a víznevek keletkezésébe és kutatásába (1–5. o.), valamint általános magyarázatok a könyv létrejöttéről, a szócikkek felépítéséről, szakkifejezések magyarázatai stb. (7–17. o.). A fő részt maga a „névkönyv” alkotja (21–619. o.), a művet pedig az irodalomjegyzék zárja (621–634. o.). Ez utóbbi használata kissé körülményes, mivel egy szerző művei ugyan időrendben vannak felsorolva, a „névkönyvben” azonban cím szerinti kulcsszavak alapján hivatkoznak rájuk, amelyeket az irodalomjegyzékben az adott címben dőlt betűvel szednek. A „névkönyv” egyes szócikkei első részükben a víznév standard nyelvi alakját, a grammatikai nemet illetően nem egyértelműen meghatározott alapszavakkal összetett nevek esetében a határozott névelőt és ezáltal a nem megjelölését, a folyó fekvésére és hosszára vonatkozó adatokat, valamint – de nem következetesen – a (nyelvjárási) kiejtésre vonatkozó adatokat közlik. Ezt követi a név néhány fontos történeti adatolt alakja, ezek között rendszerint az első adatolás. Ezután az etimológiai és nyelvtörténeti magyarázatok következnek, végül pedig a legfontosabb szakirodalom hivatkozása. Az azonos hangzású vízneveket egyetlen szócikkben foglalják össze, természetesen azonban eltérő etimológiáik is lehetnek, amelyeket aztán az egyes alszócikkekben külön-külön mutatnak be. Azonos etimológia esetén ezt a szócikk végén csak egyszer közlik valamennyi név közös magyarázataként. Greule Albrecht. Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der Zugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen Unter Mitarbeit von Sabine Hackl-Rößler. Recenziók / Reviews 271 Az írások alapvetően megbízható adatokat közölnek, mindazonáltal következetlenségek is előfordulnak, amelyek részben, illetve mindenesetre a mű keletkezési folyamatával is magyarázhatók: A. Greule gyökérrekonstrukcióiban alapvetően a LIV²-höz tartja magát, emellett azonban még a J. Pokorny-féle elavult írásmódokkal is találkozunk: így szerepel az „urig. *h2em(H)-e- ‘önteni, leönteni’” (125. o., Emme címszó) az „ig. *amə- (> gm. *ama-) ‘energikusan eljárni, nekilátni’” (pl. 126. o., Ems címszó; így például IEW 36) mellett, ami bizonyára az urindogermán *h2emh3-ot (LIV² 265f.) jelenti, ahogy az például a 127. oldalon, az „Emsbach” címszó alatt világossá válik, ahol ez áll: „urig. A. Greule tehát az urindogermán és az egyes nyelvek közé egy indogermán köztes szintet iktat be, amely nagyrészt megfelel az IEW-ben rekonstruált hangállapotnak. ^Mérlegen a könyv^ Az írások alapvetően megbízható adatokat közölnek, mindazonáltal következetlenségek is előfordulnak, amelyek részben, illetve mindenesetre a mű keletkezési folyamatával is magyarázhatók: A. Greule gyökérrekonstrukcióiban alapvetően a LIV²-höz tartja magát, emellett azonban még a J. Pokorny-féle elavult írásmódokkal is találkozunk: így szerepel az „urig. *h2em(H)-e- ‘önteni, leönteni’” (125. o., Emme címszó) az „ig. *amə- (> gm. *ama-) ‘energikusan eljárni, nekilátni’” (pl. 126. o., Ems címszó; így weiteren Gewässernamen, für die sie als Grundlage vorgeschlagen wird/wurde, vorliegen kann, oder nicht besser (immer?) von uridg. *h2em(H)- ‘gießen, bepéldául IEW 36) mellett, ami bizonyára az urindogermán *h2emh3-ot (LIV² 265f.) jelenti, ahogy az például a 127. oldalon, az „Emsbach” címszó alatt világossá válik, ahol ez áll: „urig. A. Greule tehát az urindogermán és az egyes nyelvek közé egy Diese Uneinheitlichkeiten mag man einem fehlenden weiteren Korrekturindogermán köztes szintet iktat be, amely nagyrészt megfelel az IEW-ben rekonstruált hangállapotnak. ^Mérlegen a könyv^ A nyelvészeti szakirodalomban gyakran használt rövidítések és szakkifejezések fordítása változatlanul maradt, ahogy azt a német szöveg is tartalmazza. ^További megjegyzések^ A Alphabet stehende Artikel oft auch wissenschaftlich und bibliographisch auf nyelvészeti szakirodalomban gyakran használt rövidítések és szakkifejezések fordítása változatlanul maradt, ahogy azt a német szöveg is tartalmazza. ^További megjegyzések^ *h2emh3- (> ig. *amə-) „megérinteni, megragadni“. A nyelvészeti szakirodalomban gyakran használt rövidítések és szakkifejezések fordítása változatlanul maradt, ahogy azt a német szöveg is tartalmazza. ^További megjegyzések^ Tisztázatlan marad, hogy A. Greule ezzel egy tényleges köztes fokozatra gondol-e, vagy csupán azokra az olvasókra kíván tekintettel lenni, akiket a laringálisok megközelítése túlterhel. Az utóbb említett gyökér, amely kiterjesztés nélkül a germán nyelvekben csak az aisl. ama ‘gyötörni, zaklatni’, ami ‘gyötrelem’ és hasonló alakokban (IEW 778; de Vries 1962: 8; az EDPG-ben nem) látszik adatoltnak, szemantikai okokból mindenesetre kétségesnek tűnik, hogy valóban ebből és számos „önteni” jelentésű [alakból] kellene kiindulni. Annál is inkább, mivel rekonstruálható egy urgerm. *ami-, *ama- ‘vízfolyás’ (DGNB 126 alapján idézve) lexéma, amely így bizonyosan inkább a fent említett „ősi germán *h2em(H)-e- ‘önteni, leönteni’” gyökhöz tartozik.чಾಯ]}]}] Nonsense? Wait JSON invalid with extra. Need correct. Let's output valid only.} alcíme? No. Need translate exact. item 3 has German malformed etlichen gießen' a folyásnak tulajdonítani, ez azonban természetesen a kiadó által előírt munkamódszeren is alapulhat (A. Greule személyes közlése), amely szerint a kész névcikkeket lehetőleg már nem kellett kiegészíteni/átdolgozni vagy hasonlót tenni. kellett volna. Ez az előírás ahhoz is vezetett, hogy a fiatalabbak, vagyis a későbbiek, aktuálisabb állapotban vannak, mint az elöl találhatók. A keletkezés hat évig tartó időszakára (az anyag gyűjtésére és a cikkek megfogalmazására) tekintettel sok minden már nem kerülhetett bele. Ez sajnálatos, mivel éppen az utóbbi években jelent meg néhány olyan munka, amely a víznevek legősibb rétegeinek kutatásában egyfajta paradigmaváltáshoz vezetett; ez A. Greule más munkáiban is nyomon követhető, és ő maga is utal rá (Greule 2011: 125): a modern indogermanisztikában alkalmazott módszerek és ábrázolási módok felé fordulás. A kiadó előírásaiból adódik még egy probléma, amelyet természetesen a DGNB mintájául szolgáló (8. o.) ‘Kluge/Seebold’ két legújabb kiadásából (EWdS24, EWdS25) is ismerünk: Az etimológiai részben többnyire csak a név egyetlen magyarázatát közlik, a bemutatás vagy akár HARALD BICHLMEIER 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXII a versengő javaslatok megvitatása csak ritkán történik meg. Az egyes magyarázatok esetében tehát korántsem mindig világos, hogy régóta általánosan elfogadott etimológiáról van-e szó, amelyet talán csak a jelölés tekintetében korszerűsítettek, vagy A. Greule (új) javaslatáról (amely akár magától tőle is származhat, és korábban már publikálhatták). Mivel az irodalmi hivatkozások minden cikkben nagyon szűkszavúak, ez alapján sem lehet következtetést levonni, kivéve, ha az ember rendelkezik az idézett szakirodalommal, és utánanézhet. Erre példaként szolgálhat az Ems-Bach1 szócikk (127. o.): 795 Hemisa, 805 (12. századi másolat) Emisa, Heimese, 1420 Emse. A nevet ófelnémet előtti nyelvi alakra vezetik vissza. *Amisa, megfontolás tárgyát képezi egy germán magyarázat az „érinteni, megragadni” gyökre, amint azt fentebb az Ems esetében bemutattuk, vagy egy kelta etimológia az „önteni, leönteni” gyökre, amelyet a svájci Oberems, Niederems (Wallis) helynevek esetében is feltételeznek: 1101–1300 Emesa, 1270 Hemesa; ezeket egy kelta *Amisā víznévre vezetik vissza (vö. LSG 660, 899). Ugyanahhoz a patakhoz (ott azonban „Emsbach” néven feltüntetve) Greule 1998: 11 = 2007: 48 még ezt teszi hozzá: „idg. *Amesâ, az indogermán * *am- „folyómeder, árok” . A párhuzamos nevek miatt óeurópai névről van szó.”1 A versengő javaslatok bemutatásának hiánya és a rendkívül szűkszavú irodalmi hivatkozások a laikust nagyrészt aligha érdeklik, annak azonban, aki a DGNB-t tudományos célokra használja, ez természetesen megnehezíti a munkát: így elkerülhetetlen lesz, hogy egyes kutatók „új” gondolatokra jussanak a víznevekkel kapcsolatban, amelyek másoknak már rég eszébe jutottak. Továbbá számos esetben más véleményen lehetünk az etimológiákat vagy az etimák nyelvi besorolását illetően, különösen ami a kelta, illetve az óeurópai/indogermán, egyedi nyelvek előtti besorolást illeti. Így az Isar (jobbra a Dunába) < Isara (244f.), Isel (balra a Drávába) < 1312 Isel < *Isala (246), Isen (balra az Innbe) < Isana (246) neveket hagyományosan „ves.-ig.” jelzővel illetik, egy kelta magyarázat azonban továbbra is lehetőség marad – és a keltológiai munkákban már régóta magától értetődőként fogadják el:2 Végül mindeddig nem tisztázódott biztosan, hogy egy intervokális laringális a szó belsejében, azaz a legelső utáni szótagban, a víznevek „óeurópai” rétegében valóban *avokalizálódott-e, 1 Vö. azon víznevek egy sorához, amelyek állítólag éppen ezt a gyököt tartalmazzák, Bichlmeier 2015b. 2 Vö. például Pokorny 1914: 293; DLG² 191; Delamarre 2012: 165. Greule Albrecht. Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der Zugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen Unter Mitarbeit von Sabine Hackl-Rößler. Recenziók / Reviews 273 miközben ez a kelta nyelv esetében biztosított.3 Ezenfelül a fent említett A kelta nyelvekben a melléknév köznévi használatban is tanúsított: az óírban a mókusra használatos íaru szó a rekonstruálandó őskelta melléknév továbbképzése az individualizáló on-szuffixummal, és a protoír előtti *isarōn- „a fürge” az őskelta melléknévhez. *isaro- ‘fürge’ < uridg. *h1ish2-róvezethető vissza.4 Következésképpen az *Isa-l/r/nā- < uridg. *h1ish2-l/r/néh2mindenképpen lehet kelta, azt azonban, hogy vorkelta is lehet-e, mindaddig bizonytalannak kell tekinteni, amíg nem mutatnak be olyan víznevekre vonatkozó példákat, amelyek az uridg. *KHK- > *KaKvokalizációját mutatják, és nem utólagos kelta település-, illetve nyelvterületen fekszenek. Mindenesetre éppen az ilyen nevek esetében nehezíti a nyelvi réteghez való hozzárendelést az, hogy mindig számolni kell egy *-erószuffixumváltozattal is, függetlenül attól, hogy ezt Harđarson 2011 nyomán az uridg. *-róvr̥ddhizációjaként magyarázzuk-e, vagy másképpen. Éppen a jelen esetben az urindogermán nyelvi alakulat alapján *-h2-e- > *-aim belhangzói fejlődése miatt a nevek valamelyik nyelvi réteghez való egyértelmű hozzárendelése végérvényesen lehetetlenné válna.5 Az ilyen esetekből nagy számban találhatunk példát. Egy ilyen terjedelmes mű esetében elkerülhetetlen, hogy hibák is becsússzanak, amelyek nem csupán egy kutatónak egyes hangváltozásokkal vagy hasonlókkal kapcsolatos eltérő véleményén alapulnak, és így A. Greule eredményétől eltérő eredményre vezetnek. Ez áll fenn a Luhe neve esetében (balról a Naabhoz; DGNB 328) is. Itt A. Greule az ófelnémet Loua (905 [a 12. századi másolatban]) és a modern nyelvjárási [lọu] alak alapján kelta *lōā- < késői ősuráli. *plōā- (a jellegzetes kelta p-kieséssel) az uridg. gyökhöz tartozó, fokváltó képzésként *ple- ‘folyni’ (LIV² 487f.: ‘úszni, lebegni’) vö. Ez a levezetés lehetetlen, mivel az őskelta nyelvben nem volt *ō, ősindoeurópai A *ō a szóbelseji helyzetben *ā-vá, a szóvégi helyzetben pedig *ū-vá fejlődött.6 Alternatív megoldásként azt javasoljuk, hogy a felső-pfalzi víznév germán képzésként vagy az ősi indogermán *uridg.* gyökhöz *le- ‘beszennyezni’ (LIV² 414) értelmezéséhez: az alap ekkor uridg. *ló-o- „a beszennyezés, szennyeződés” vagy *lo-ó- „beszennyező, beszennyező”, a germán nyelvek szempontjából problémamentes uridg. Vddhi-képzés A *lō-ozu e két képzés valamelyikének jelentése vagy ‘szennyeződéssel ellátott, szennyeződés által jellemzett’ → ‘piszkos’ volt, vagy ‘a beszennyezőhöz 3 Vö. McCone 1996: 51f. ; némileg eltérően EDPC 6: csak az első szótagban? ; Zair 2012: 193–201, a *isarā197-hez. 4 Vö. Ziegler 2001. 5 Vö. ehhez Bichlmeier 2011, 2015a további szakirodalommal. 6 Vö. McCone 1996: 54–65; EDPC 8, 9. HARALD BICHLMEIER 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXII gehörig’, wobei die erste wahrscheinlicher ist; oder, unter dem Vorbehalt, dass eine semantische Verschiebung angenommen werden müsste, anzunehmen, dass auch eine Vddhi-Ableitung uridg. *lōh3o/eh2- > urgerm *lōa/ōzur o-fokú képzés *lóh3-o- ‘a mosás’ vagy *loh3-ó- ‘mosó, mosóember’ (az urindoeurópai leh3- ‘mosni’ gyökhöz [LIV² 418]) állhat fenn.7 A legutóbb idézett példákat azonban nem szabad a DGNB alapvető kritikájaként értelmezni. Ehelyett azt mutatják, hogy Közép-Európa vízneveinek legrégebbi rétegei terén még mekkora kutatási igény áll fenn. E kutatási, részben pedig felzárkózási igény figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy becsukjuk szemünket a valóság előtt. H. Krahe, W. P. Schmid és J. Udolph e témakörben végzett, módszertanukban (és ebből következően rendszerint eredményeikben is) ma már nagyrészt elavult munkái feltétlenül revízióra szorulnak (ahogy azt a recenzens ismételten sürgette), az indogermanisztika aktuális állásának megfelelően. A. Greule a DGNB-vel nagy lépést tett a helyes irányba. Könyve még éveken át alapmű lesz, és értékes alapul szolgálhat további kutatásokhoz. Most már végre szükség lenne legalább Közép-Európa legrégebbi víznévrétegeinek indogermanisták által végzett alapos és teljes körű vizsgálatára, amely egy többkötetes műben magában foglalná a korábbi javaslatok megvitatását is. Ehhez a DGNB nem a legrosszabb alap. LITERATUR Bichlmeier Harald 2011: Bayerisch-österreichische Ortsund Gewässernamen aus indogermanistischer Sicht: Teil 2: Isar und etymologisch Verwandtes sowie Addenda zu dem Beitrag in den BONF 46 (2009), 3-63. – Blätter für oberdeutsche Namenforschung 47, 2010[2011], 21–31. Bichlmeier Harald 2015: Einige indogermanistische Anmerkungen zum Namen der Luhe (Obpf.) (Bayerisch-österreichische Ortsund Gewässernamen aus indogermanistischer Sicht 7). – Blätter für oberdeutsche Namenforschung 52, 2015. [im Druck] Bichlmeier Harald 2015a: Isar, Isel, Isen, Iser, Isny – Reflexe einer keltischen Gewässernamensippe in Bayern und Österreich mit einem Anhang zu Isura (Bayerisch-österreichische Ortsund Gewässernamen aus indogermanistischer Sicht 8). – Österreichische Namenforschung 42, 2014[2015]. [im Druck] 7 Vgl. zum ganzen Komplex ausführlich Bichlmeier 2015. Greule Albrecht. Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der Zugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen Unter Mitarbeit von Sabine Hackl-Rößler. Recenzijos / Reviews 275 Bichlmeier Harald 2015b: Ammerbach und etymologisch Verwandtes. – Österreichische Namenforschung 42, 2014[2015]). [im Druck] Delamarre Xavier 2012: Noms de lieux celtiques de l’Europe ancienne (-500/ +500). Dictionnaire. (Collection Les Hespérides) Arles: Éditions Errance. de Vries Jan 1962: Altnordisches etymologisches Wörterbuch. 2. erg. Aufl. Leiden: Brill. DLG²: Delamarre Xavier: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieux-celtique continental. Préface: Pierre-Yves Lambert. 2e édition revue et augmentée. Paris: Éditions Errance 2003. EDPC: Matasović Ranko: Etymological Dictionary of Proto-Celtic. (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series 9) Leiden – Boston: Brill 2009. EDPG: Kroonen Guus: Etymological Dictionary of Proto-Germanic. (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series 11) Leiden – Boston: Brill 2013. EWdS24: Kluge Friedrich / Seebold Elmar: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 24., durchges. u. erw. Aufl. Berlin – New York: de Gruyter 2002. EWdS25: Kluge Friedrich / Seebold Elmar: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 25. Aufl. Berlin – Boston: de Gruyter 2011. Greule Albrecht 1998: Gewässernamenschichten im Flußgebiet der Lahn. – Nail Robert (Hg.): Die Welt der Namen. Sechs namenkundliche Beiträge. (Schriften der Universitätsbibliothek Marburg 87) Marburg: Universitätsbibliothek Marburg, 1–17. Greule Albrecht 2007: Etymologische Studien zu geographischen Namen in Europa. Ausgewählte Beiträge 1998-2006 herausgegeben von Wolfgang Janka und Michael Prinz. (Regensburger Studien zur Namenforschung 2) Regensburg: edition vulpes. Greule Albrecht 2011: Arbeitsund Darstellungstechniken des Deutschen Gewässernamenbuchs. In: Ziegler, Arne / Windberger-Heidenkummer, Erika (Hgg.): Methoden der Namenforschung. Methodologie, Methodik und Praxis. Berlin: Akademie-Verlag, 117–126. Harđarson Jón Axel. 2011: Um orđiđ járn í fornnorrænu og forsög þess. – Orđ og tunga 13, 93–121. IEW: Pokorny Julius: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. I. Band. München – Basel: A. Francke 1959. LIV²: Rix Helmut et al.: Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen. Zweite, verb. u. erw. Aufl. Wiesbaden: Reichert 2001. HARALD BICHLMEIER 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXII LSG: Lexikon der schweizerischen Gemeindenamen. Dictionnaire toponymique des communes suisses. Dizionario toponomastico dei communi svizzeri, hrsgg. vom Centre de Dialectologie an der Universität Neuchâtel unter der Leitung von Andres Kristol. Frauenfeld – Stuttgart – Wien: Huber, Lausanne: Editions Payot 2005. McCone Kim 1996: Towards a Relative Chronology of Ancient and Medieval Sound Change. (Maynooth Studies in Celtic Linguistics 1) Maynooth: Department of Old and Middle Irish, St. Patrick’s College. Niemeyer Manfred (Hg.) 2012: Deutsches Ortsnamenbuch. Berlin – Boston: de Gruyter. Pokorny Julius 1914: Herkunft und Etymologie des Wortes Eisen. – Kuhns Zeitschrift 46, 292–294. Zair Nicholas 2012: The Reflexes of the Proto-Indo-European Laryngeals in Celtic. (Brill’s Studies in Indo-European Languages and Linguistics 7). Leiden – Boston: Brill. Ziegler Sabine 2001: Altirisch íaru, das „flinke“ Eichhörnchen. – Fritz, Matthias / Zeilfelder, Susanne (Hgg.): Novalis Indogermanica. Festschrift für Günter Neumann zum 80. Geburtstag. Graz: Leykam, 587–590. Beérkezett 2015. június 2-án. HARALD BICHLMEIER Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg Összehasonlító indogermán nyelvészeti intézet Kochstr. 4/16, D-91054 Erlangen harald.bichlme[email protected] Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Orientalisztikai Intézet Indogermanisztikai és általános nyelvészeti szeminárium Ludwig-Wucherer-Str. 2, D-06108 Halle (Saale) [email protected] Jena-i munkacsoport Az Sächsische Akademie der Wissenschaften ófelnémet etimológiai szótára Zwätzengasse 12, D-07743 Jena [email protected]