Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.). „Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach“

Recenzijos / Reviews 271 GRASILDA BLAŽIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: a porosz, illetve a balti nyelvek onomasztikája, a régi balti írásbeliség. SIEGFRIED HANKE, RAINER VOGEL (HG.) A JÄGERNDORFI FEJEDELEMSÉG KORSZAKÁBÓL A BRANDENBURG–ANSBACHI Berlin: LTI Verlag Dr. W. Hopf, 2010, 469 o. ISBN 978-3-643-10845-6 RAINER VOGEL CSALÁDNEVEK AZ ALTVATER RÉGIÓBAN. A SZEMÉLYNEVEK KELETKEZÉSE, FEJLŐDÉSE ÉS JELENTŐSÉGE A JÄGERNDORFI HERCEGSÉGBEN ÉS A FREUDENTHALI URADALOMBAN (KORÁBBAN ÖSTERREICH-SCHLESIEN) Philologia nyelvészeti kutatási eredmények sorozata, köt. 190 ISSN 1435-6570. Hamburg: Verlag Dr. Kovač GmbH, 2014, 698 S. ISBN 978-3-8300-7905-7 Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért két könyvet recenzálnak. A válasz egyszerű lenne. A 2010-ben megjelent Urbare des Fürstentums Jägerndorf című GRASILDA BLAŽIENĖ 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Brandenburg–Ansbach őrgrófjainak idejéből (1531–1535–1554/78) (lie. A „Jegerndorfo, avagy Jägerndorfo hercegség kataszterei a Brandenburg–Ansbachi őrgrófok uralma alatt (1531–1535–1554/78))“ című művet sajátos módon visszhangozza és jelentősen kiegészíti az érdekes szerző, Rainer Fogel (Rainer Vogel) Familiennamen in der Altvaterregion című átfogó kutatása. A személynevek keletkezése, fejlődése és jelentősége Jägerndorf fejedelemségében és Freudenthal uradalmában (korábban Osztrák-Szilézia) (lie. „A régió kezdeti vezetéknevei. A Jegerndorfi hercegségben és Froidental birtokain (egykor Ausztria–Szilézia) a személynevek kialakulása, fejlődése és jelentése“). Mindkét könyv módszertanilag hasznos a történeti névtár kutatói számára, mivel az európai névtár – akárcsak a balti névtár – nyelvi kontaktusok hatására alakult ki. A szóban forgó művekben ez közös német és cseh nyelvterület volt, ahol csehek és német telepesek éltek. Egy további lényeges szempontot is ki kell emelni. A könyvekben mindeddig nem publikált, kéziratos, a protestantizmus kezdeteire vonatkozó anyag található. medžiaga, atskleidžianti ir vokiečių rašytinės kalbos vystymąsi XVI a. 1522 m. Martynas Liuteris išvertė į vokiečių kalbą Naująjį Testamentą, o 1534 m. – visą Bibliją. Brandenburgo-Ansbacho markgrafas pripažino reformaciją, davusią könyv titkosítandó kéziratos forrásai Jägerndorf (Jägerndorf), Krnov (csehül Krnov) vagy Bruntál (csehül Bruntál) történetéhez, földrajzához, településtörténetéhez, kultúrájához, és minden kétséget kizáróan e területek 16. századi társadalmi és politikai életének aspektusaihoz kapcsolódnak. A recenzió szerzőjének alkalma nyílt megismerkedni Csehország rendkívül gazdag levéltáraival, amelyekben az anyag bősége és a kéziratok világos rendszerezésének még mindig tapasztalható hiánya miatt nem mindig könnyű dolgozni. A szóban forgó dokumentumokat az opavai (Troppau) földhivatalban őrizték, amely készségesen engedélyezte a levéltári anyag nyomtatásban való felhasználását. Erről tanúskodik a szerzők őszinte köszönetnyilvánítása a levéltár munkatársainak. A XVI. századi, úgynevezett Kurrentschrif (lit. gótikus kurzív) írással írt kéziratok olvasása és átírása nem egyszerű, jóllehet létezett a brandenburg-ansbachi őrgrófok kancelláriája, amelyben tapasztalt, németül író írnokok szolgáltak. A kancellária fegyelmezi az írnokokat. Ismertek például a Jägerndorfi Hercegség kancelláriájának írnokai (Vogel 2014: 149–150). A német nyelven írt forrás átírt publikációja egyértelműen megmutatja két nyelv (a német és a cseh) névanyagának egyidejű létezését. Az appellatív lexika a Porosz Hercegség híres törökadó-leírásaira, illetve lajstromaira emlékeztet (vo. Die Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Recenziók / Reviews 273 Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540), die im ostpreußischen Folianten 911 a1 verzeichnet sind, und zeigt die regionalen Unterschiede der deutschen Sprache. Die Bestimmung der Kataster war eine andere als die der Türkensteuerregister. Es sei darauf hingewiesen, dass die sogenannte „Türkensteuer“, deren Erhebung auf dem Wormser (Vorms) Reichstag 1498 beschlossen wurde, die damals deutschsprachige betreffende europäische Region betraf. Man darf nicht vergessen, dass die Pfarrsteuerlisten vom Schatzmeister, dem Pfarrer, zwei Gemeindevertretern und dem Schreiber zusammengestellt wurden (vgl. Vogel 2014: 158). Im Herzogtum Ostpreußen wurde die Erhebung dieser Steuern Anfang 1539 angeordnet (Diehlmann 1998: 26–29). Es muss betont werden, dass beide Dokumente den historischen Kontext offenlegen, begleitet von der politischen, sozialen und kulturellen Entwicklung dieser Regionen. Die Lektüre des rezensierten Buches wird im Wesentlichen durch die äußerst professionelle und sorgfältige Arbeit der Herausgeber sowie durch die wertvollen Anhänge erleichtert, die auch in den Ausgaben der Ostpreußen betreffenden Handschriften vorhanden sind. Warum wird die Rezension durch den Vergleich zweier Quellen verfasst? Ezért szeretnénk hangsúlyozni azoknak az európai régióknak a kapcsolatait, amelyeket ugyanazon fogalmak és jelenségek leírása mutat be. Lényegében az adópolitikáról volt szó. Ha nem lettek volna lakosok, adókra sem lett volna szükség. Leginkább pauern, baurrn (2010: 87, 213), pawer, pauer (Ostpr. Fol. 911 a XIV ‘valstietis ūkininkas’, kuriems teko pagrindinė mokesčių našta. Abiejuose šalti5 39r, 48v) niukban éltek; erről részletesen írnak. Az adókat így nevezik: Zins ‘csiṅsas’ (2010: 156 és köv.), zins (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 17r,18r, 18v), dinst ‘csiṅsas’: Simon zu Sudaw hot einenn dinst (lit. ‘A sūdavai Simon 1 csiṅsasnyi adóval tartozik’) (Ostpr. Fol. 911 a XXX I 3r). A tárgyalt forrásban a dinst szó alapjelentésében is használatos: ‘szolgálat, szolgáltatás, szolgálattétel’: Diennst, die trewe stette Diennst (lit. ‘hűséges állandó szolgálat’) (2010: 131). Az adókat garasokban, guldenekben és más pénzegységekben fizették, például: XV gr Zins ( (‘15 garas csiṅsas’), márkában és schillingben: ein gertner: 5 ß. (‘a trobelnink 5 schillinget’, 2010: 137); 1 m Linck molnár egykerekű örökölt malomból (‘1 márka Linck molnár egy örökölt malomból, egy kerékkel’) (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 18v). A szóban forgó kéziratban érdekes adatokat találunk a természetbeni adókról, például: Nun volgen Die Zins Martzihin Pablencke (Martin Pabunek) XXIIII gr Zins / XVIII eier Georgi / XXIIII gr Zins / VII henne Michaelis (‘Most következnek Martzihin Pablencke adói: 24 garas adó, 17 tojás Szent György napjára (április 23.), 24 garas 1 Ostpr. Fol. 911 a – Kelet-poroszországi 911 a fólió, amelyet a berlini titkos állami levéltárban, a Porosz Kulturális Örökség Alapítványánál őriznek. Hansas Haincas Dylmanas (Hans Heinz Diehlmann) gondosan elkészítette a 3 kötetet: 1998: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. I. köt. Fischhausen – Schaaken – Neuhausen – Labiau. Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen e.V. ; 2006: A törökadó a Porosz Hercegségben 1540-ben. Bd. 2. Memel – Tilsit. Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen e.V. : 2008: A törökadó a Porosz Hercegségben 1540-ben. Bd. 3. Ragnit – Insterburg – Georgenburg – Saalau. Keletés Nyugat-Poroszországi Családkutató Egyesület e. V. GRASILDA BLAŽIENĖ 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII adókból, 7 tyúk Mihály-napra (szeptember 29.). Azt is megadják például, hogy hány tojást kellett adni húsvétra: vf Ostern Eier 18 Eier, 27 Eier (2010: 274, 275). Egyébként a tárgyalt kézirat oly sok ismeretet tartalmaz magáról a vidékről, hogy nehéz felfogni, miként készülhettek ilyen részletes dokumentumok a XVI. században, bár másfelől ez magyarázható az egyéb információk hiányával, amely miatt az írnokok igyekeztek minden apró részletet rögzíteni. Tarkim, aki szolgálóként dolgozik, a faluban egy kerttel rendelkezik, az uraságnak semmivel sem adózik, hanem a plébániatemplomnak III fonttal. (= Pfund) Wachs zu Ostern (húsvétra font viasz (vö. ‘mivel munkásnőként van egy földdarabja a falu mellett, nincs semmilyen adófizetési kötelezettsége a hatóság felé, csak a plébániatemplomnak kell 4 font (1 font = 467,7 gramm) viaszt adnia húsvétra’) (2010: 175). Vagyis a templomnak viaszra volt szüksége, valószínűleg gyertyák készítéséhez. Érdekes a Kelet-Poroszországi Folianto 91 1a 14. kötetének 5. füzetében található 2v oldal, amelyen felsorolják a Labiau és Laukiška lakosaitól karácsonyra adóként beszedett állatokat. És volt belőlük: zihende pferde ‘igáslovak’, fullen ‘csikók’, junge rinder ‘fiatal szarvasmarhák (borjak)’, schoffe ‘juhok’, schweyne ‘sertések’ (2v. o.), stercke ‘üszők’ (3r. o.), rindt ‘bika’ (7r. o.). Így pat minimas ir galvijų amžius: dreyjherige fullen ‘trimetės kumelaitės’, jherige kelber ‘vienmečiai veršiukai’ (p. 7r, 7v). Tuose kraštuose mokesčiai buvo mokami ir vištomis: Hüner ‘vištos’, Henner ‘tojótyúkok’. Rauch hun, Rauch huhn, Rauch henn, amelyek jelentése többféleképpen értelmezhető: a saját maguk által füstölt vagy saját maguk által nevelt tyúkot a földbirtokos földesúrnak kellett átadni; ez a falusiak, nem pedig a városiak kötelezettsége volt. Az adókat tojásokkal és felhizlalt sertésekkel is fizették (III mastung schwein). Érdekes példa: ein gertner zinst / Igr vf Georgii Igr vf Michaelis / ein, (lit. ‘egy zsellér adót fizet: 1 garast György-napra, 1 garast Mihály-napra és egy füstölt tyúkot’). Egy másik még X Rauch hennent is átadott (10 füstölt tyúkot). (2010: 219, 250, 251, 303). Az adókról szólva megemlíthetők még a 16. század első felének olyan életviszonyai is: Nö: die gebaurschaft zaigenn an, dass die von Turckau II viertel irß felds gebrauchenn vnnd geniessen, davon kainnen Zins gebenn, dann die III garb dem closter vermainen, so man Ihnen solche guetter lies, wollten sie sovil die herschafft Zins davon geben (lit. ‘a parasztok bejelentik, hogy a Turckau-beliek a földjük két negyedét használják és élvezik, anélkül hogy ezért bármilyen adót fizetnének, majd a 3 kévét a kolostornak adják; ha nekik hagynák ezeket a javakat, annyi adót akarnának fizetni érte az uraságnak’) (2010: 212). Abiejuose kraštuose būta ir kitų gyventojų. Šaltiniuose užfiksuota sąvoka ir reiškinys gertner (2010: 45, 46), gertner ‘trobelininkas’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 19r), kuriems solidžią monografiją Die ländliche Gartensiedlung im mittelalterlichen Preußen (lie. ‘Kaimiškoji trobelninkų gyvenvietė viduramžių Prūsijoje’) Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Recenzijos / Reviews 275 1997 m. paskyrė Jurgenas Martensas (Jürgen Martens)2. Aptariamojo veikalo Jegerndorfo ir Opavos (Troppau) kadastruose vartojamų sąvokų sąraše gärtner, gärrtner, gertner apibūdinamas taip pat, kaip ir kitose vokiškai kalbančiose šalyse – Lenkijoje, LDK ir Lietuvoje (MLE 2009: 575)3. Kadastruose nusakoma ir jų veikla: Ein yeder gertner ist schuldig, Drey tag zu schneiden, dagegen gibt man Ihm Essen und Drinncken (lie. ‘Kiekvienas trobelininkas privalo tris dienas šienauti, už tai jam duodama valgyti ir gerti’) (2010: 122). Taip pat neapsieita be lažininkų, kurie žemę apdirbdavo be darbinių gyvulių, pvz., Die fueßgaenger sein schuldig, Ihn denn Grossen garten hindter dem Schloß Layn, Fanf, Rueben, Zwiffel vnd anders zu jettenn schuldig. Auch hanf vnd fymmel (?) zurauffen, Vnnd man gibt Ihnen alweg darbey Essen vnd Drinncken (lie. ‘Lažininkai privalo didžiajame darže už pilies linus, kanapes, runkelius, svogūnus ir kitką ravėti, taip pat kanapes rauti, ir už tai jiems visada duoda valgyti ir gerti’) (2010: 322). A forrás részletesen bemutatja a lažininkai életét: Item Welche Leutt im Dorf nicht Pferd haben. A következő munkákat kell elvégezniük, nevezetesen fát vágni, káposztát kiásni, kendert tépni és egyéb olyan munkát végezni, amely egy gyalogosnak kötelessége (úgymint, „A faluban néhány embernek szintén nincs lova. Az ilyen munkákat kötelesek elvégezni, amelyeket felsorolnak: fát vágni, káposztát kiásni, kendert tépni, és egyéb olyan munkákat végezni, amelyeket a lažininkasnak kell elvégeznie”) (2010: 324). Az élet a kocsmákban is zajlott, és számos terméket ott értékesítettek. A kocsmárost kreczmer, kretczemer, Krätschmer (2010 90, 395), valamint Kretzschmehr, kruger (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 63v; 30 2 14v) néven nevezték, a kocsmát pedig Kretschem (2010: 272), krugk (Ostpr. Fol 911a XIV 6 95v–96r) néven. Ahol kocsma van, ott sör is van, amelyet igen gyakran említenek: bier (2010: 121), bier (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 27r) ‘sör’; ha néhányuknak nem volt belőle: <…> hatt kein bier (2010: 124–125), illetve ein gebrew ‘ital, lötty’, eigebreuen, eingebreuenn bier ‘saját készítésű sör’, fremde bier ‘mások által készített sör’ alakban írták le, és hordókban mérték (vo. thonnen, amelyekbe 100–700 liter sört lehetett tölteni) (Ostpr. Fol 911 a VI 3 27r). A sör készítéséhez Hopffen ‘komló’ kellett (2010: 221). A porosz forrásban szintén megemlítik és így írnak róla: wilden Hopffen ‘friss komló’, getreucken hopffen ‘szárított komló’ (Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 5r, 7r). Érdekes részletek: Item die Vnderthanen des orts (Dorf Pütschs) sollen kein Bier von keiner Herrschaft ausZutrinnken oder ausZuschencken nehmen. (vö. „Ugyanígy a település (Pütsch) falujának zsellérei egyetlen úrtól sem fogadhatnak el sört, hogy azt megigyák vagy kimérjék”) (2010: 254). A sört ki kellett mérni. Kelet-Poroszországban 2 Martens Jürgen 2010: Die ländliche Gartensiedlung im mittelalterlichen Preußen. Lüneburg: Institut Nordostdeutsches Kulturwerk. 3 MLE 2009: Mažosios Lietuvos enciklopedija 4. Rahn– Žvinežeris. Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslų ir enciklopedijų leidybos institutas. GRASILDA BLAŽIENĖ 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII A sört hordókba töltötték, amelyeket thonnennek neveztek (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 27r). A szóban forgó könyvben a thunnennek nevezett hordókba, Vhassenbe heringet helyeztek: ein Thunnen Hering in der Vhassen (lit. „egy hordó hering a (2010: 254). Ši ištrauka parodytų, kad kalbamuoju atveju thunnen ‘statinė’ buhordókban”), amely kisebb volt a „hordó” jelentésű Vhassennél. A kataszteri könyvben és a török adójegyzékben létfontosságúak voltak a malmok, amelyek elnevezésének írásmódja a 16. század első felének dokumentumaiban nagyon változatos: dy mühle, muel „malom”. Érdekes fogalom az ein Brettmuel, amely litvánul „deszkamalom”, azaz „fűrésztelep” lenne, amely jó deszkákat vág – ein guet Breth (lit. „jó deszka”) (2010: 45, 253), möhl, mühl (Ostpr. Fol. 911 a XXII 1 36r, 37v), müllner, mülner (2010: 45), moller, mohller, mollner, muller, molner (Ostpr. Fol. 911a VI 4 18v, 26v; XXX 15 22 6r) „molnár”. A 16. század elején élők nem nélkülözhették a mértékegységeket, ami az ilyen jellegű forrásokban is tükröződik, például a scheffel „séfel” súlyegység, scheffel = 30-tól 300 literig (2010: 135, 396), scheffel Ostpr. Fol. 911 a XXX 22 6r), šepelis = 54 litrai (MLE 2009: 391). Abiejose aptariamose žemėse buvo sėjama: habern ‘avižos’ (2010: 86, 87, 164, 189; Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 7r), Gerssten (2010; 302), gersten ‘miežiai’ (Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 7r), Kornn, Korn ‘grūdai’ (2010: 163, 164, 172, 174). Tas žodis neužfiksuotas Rytprūsių folianto 911 a recenzijoje minimuose tomuose, kuriuos autorė yra išstudijavusi. Pasitaiko sąvokų, nepažįstamų Rytų Prūsijai, pvz. : Rétek / Továbbá az e gazdasághoz tartozó rétek mind egymás után fekszenek egészen a Liechtnau-beli és a fent nevezett uraság szántóföldjeinek határáig; ezek a rétek évente, rendes években, akár kétszáz szekér szénát is teremhetnek (‘Pievos. Taip pat pievos, kurios yra tokio palivarko nuosavybė, visos plyti iki Liechtnaw sienos ir minėtų ponų laukų, tokios pievos gali kasmet visų naudai duoti iki ‘vežimas’ dviejų šimtų vežimų šieno’) (2010: 199, dar žr. 352). Rytprūsių foliante fuder yra išreiškiamas žodžiu Wagen ‘vežimas’, plg. …von wagenschoß (Ostpr. Fol. 911a XIV 5 81r). Gyvulių minima daug: Khuve ‘karvės’ (2010: 214), kurias ganė khu (hirt) ‘piemuo’, khwe melcke khwe ‘melžiamos karvės’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 65r), Ros, Roß ‘žirgas’ (2010: 219, 220), preuschen hengst ‘prūsų eržilas’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 9 12r), pferdt ‘arklys’ (2010: 220), pfert (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 1 a; XXX 1 59r) Išvardijamos ir profesijos, pvz.: ein schmidt, Der Schmid ‘kalvis’ (2010: 219, 366: čia užsimenama ir apie jo amatą ir ūkelį: sein handwerg, garten), der schmit, drauge su handtwerkern ir gertnher – ‘amatininkai ir trobelininkai’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 6r). Sok ilyen földön halász is élt, vischernn. A szóban forgó dokumentumban vadászatra indulnak: auf die Jagtt gehen, zur yagt <…> (2010: 324, 352), míg a Rytpūsiai-foliáns említett köteteiben mindössze egyszer említik az öreg Janelle vadászt, alte jegher (lit. „Janelis, öreg vadász”) (Ostpr. Fol. 911 a XIV 6 4 15r). A két forrásban a méz megnevezése is eltérő Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Recenzijos / Reviews 277 megnevezése: Von BienBeuten <…> „egy méhész méhei által összegyűjtött méz” (2010: 332), dat vor 1 1/2 tonne honig 1 1/2 m (lit. „ez másfél hordó mézért fizetendő másfél márka”) (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 1v). A 16. század első felében pezsgő élet folyt. Az emberek földet műveltek, gabonát és zöldségeket termesztettek, szarvasmarhát, egyéb állatokat és tyúkokat tartottak. Földbirtokosok voltak, akiket nemeseknek neveztek (ném. edeleutte), továbbá parasztgazdák, kunyhólakók és robotolók. Egész életüket és vagyonukat a lehető legalaposabban összeírták; mai szóval azt mondanánk: nyilvántartásba vették és minden jegyzékbe bevezették. A kézirat erkölcsi kérdéseket is említ, hangsúlyozva, hogy a lopásokat, gyilkosságokat, gyújtogatásokat és egyéb bűncselekményeket a bíróság értékeli, amelynek fokozatait, bíráit és ítéleteit szintén leírják (2010: 268–269). A tárgyalt könyv nemcsak azért értékes, mert megfejti a régió életének részletes panorámáját bemutató összetett szöveget, hanem fogalomjegyzéket is közöl: ,,Verzeichnis der Begriffe in den Urbaren Jägerndorf und Troppau“ (380–409. o.). Ugyancsak nagyon értékes a korabeli német nyelv, annak kapcsolatai és a honismeret szempontjából a városoknak és a markgrófhoz tartozó falvaknak, valamint nevüknek és földrajzi fekvésüknek az áttekintése, továbbá a ndorfo (Jägerndorf) ir Opavos (Troppau) valdžiusiųjų sąrašas (2010: 451–453). Šaltinio leidimą papildo 7 istoriniai žemėlapiai, kurių pateikimo kokybė nėra gera, bet gal tai priklausė nuo rankraštinių žemėlapių būklės (2010: 456–462). vizsgált dokumentum oikonimáinak megnevezési áttekintése (410–450), JegerMeg kell említeni az irodalomjegyzéket is, amely nem ábécérendben, hanem a forrásban említett realitások szerint készült (2010 463–469). Nem csekély hiányosság a személyés helynévmutatók hiánya. A dokumentum nagyon értékes a névtár kutatói számára, kézzelfoghatóan megmutatva, hogy egyetlen tájegység onímiája sem nélkülözheti a történeti helynévszótárakat. A lakott helyek nevei németek, csehek és lengyelek voltak, például vo. Bransdorf, če. Brantice, amelyet a latin nyelvű források 1413– 1461 között Branczicz, Branticz néven említenek; ez kétségkívül cseh helynév, a cseh nyelvű forrásokban 1433-tól Brantice, a német nyelvű forrásokban 1377-ben Brandisdorf, Bronsdorf (2010: 415, lásd még Hosak, Šramek 1970: 106)4. A falu a történelmi forrásokban a legkorábban német néven szerepel; a cseh onomaszták véleménye szerint ez nagy valószínűséggel a *Brabantsdorf hibrid helynévként értelmezhető, amelynek második eleme a vo. Dorf ‘falu’ szóval hozható kapcsolatba (Hosak, Šramek 1970: 106–107). A Freudenthal városnév a 13. század első felében szerepel latin forrásokban: 1220 de Freudental, német forrásokban: 1325 Vredenthal, cseh forrásokban: 1456 starosta bruntalsky, 1529 na Bruntali (2010: 414, Hosak, Šramek 1970: 116–117). 4 Hosák Ladislav, Šrámek Rudolf 1970: Místní jména na Moravě a ve Slezsku. I A–L. Prága: Academia Nakladatelství československě akademie věd Praha. GRASILDA BLAŽIENĖ 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII A recenzált könyvben pontatlanul szerepel a helynév 1456-os alakja, amely akkor még nem Bruntal volt. A német oikonima képzése és eredete világos, olyan összetétel, amelynek első eleme a vo. Freude ’öröm’ szóval hozható kapcsolatba, a második pedig a vo. Tal ‘völgy’ szóval. Cseh. A Bruntal egy német oikonima fonetikailag adaptált formája. A hely neve azt hivatott tükrözni, hogy az alapítók itt örömre és boldogságra akartak lelni (Hosak, Šramek 1970: 116–117). A vo. oikonima Bauerwitz, le. Baborów (Baborovas) 1303-ban Bauorov, 1323-ban Bourowicz alakban szerepel (NMP 1996: 51; vö. 2010: 419–420). Vö. személynévi eredetű, és az avd.-hez kapcsolódik. Bawor (= Bawarczyk) személynévvel hozható összefüggésbe (NMP 1996: 51)5. A dokumentumban nem minden helynév szerepel; valószínűleg a lejegyzők nem ismerték vagy nem értették valamelyik tulajdonnevet. Lehetséges, hogy nem minden objektumot neveztek még meg, illetve nem volt saját nevük, például: Es seind nutzliche gebirg vnnd Welde zu diesem guet geherig <…> (lit. „Hasznos hegyek és erdők tartoznak ehhez a birtokhoz”) (2010: 323), Ein Stuck wasser von der Branßdorfer graintz bis an der Meischners furt <…> (lit. „Egy vízszakasz a bransdorfi határtól a Meischner-féle gázlóig”) (2010: 332), Auch hatt es aldo ein ferchen wasser, darin ferchen und Aschenn sindt, des wassers greints gehet an an Gunttersdorffer graintz <…> (lit. „Van ott továbbá egy pisztrángos víz, amelyben pisztrángok és pérhalak vannak, és a víz egészen Guntersdorf határáig folyik”) (2010: 315). A részletben halakat említenek, magának a folyónak vagy pataknak a nevét azonban nem. Néha a kisebb objektumokat is megnevezik. Ugyanabban a dokumentumban írnak a Bransdorf kormányzójához tartozó kinukus ir minimi jų vardai: Barons Teicht (Barono tvenkinys), Bechin Teicht öt tó- (feltehetően valamely Bechin-tó, vö. vo. avd. Bech, amely összefüggésbe hozható a vva. bëch, pëch ‘kátrány, kátrányégető’ szóval; a Becher összefüggésbe hozható a vo. Pechsammler ‘kátránygyűjtő’ szóval6, továbbá vö. annak a területnek ugyanilyen képzésű avd. Blaichin (2014: 271)), Schunetzek oder Schind Teicht (feltehetően egy tímár tava, vö. vva. schinden ‘nyúzni, bőrt lehúzni’ (Lexers 1980: 184), tó), amelyben ragadozó csukákat tenyésztenek, Frauen Teicht (Nők tava) és Kirch Teicht (Templom tava) (2010: 315). Ugyanazon Bronsdorf leírásakor a következő folyóneveket említik: ein Fischwasser, die Sidina, genandt (‘halban gazdag folyó, Sidina néven’ – talán a mai cseh Sezina), ein Stuck wasser, die Opa (‘az Opa nevű vízszakasz’) (2010: 279), floßlein Mstina (‘Mstina-patak’) (2010: 270), Ein Wiesen genandt Lupnika (‘Lupnika nevű rét’) (2010: 269)7. 5 NMP 1996 Lengyel helynevek. Történet, eredet. Változások. Kazimierz Rymut szerkesztésében. A–B. Krakkó: a Lengyel Nyelv Intézetének PAN Kiadója. 6 2005: Duden családnevek. Eredet és képzés. Rosa és Volker Kohlheim szerkesztésében. Mannheim: Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus AG,, 115. 7 A recenzió szerzője köszönetet mond a neves cseh onomasztának, Rudolf Šrameknak a forrásban említett folyók lokalizációjának tisztázásában nyújtott segítségéért. Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Recenzijos / Reviews 279 Amint már említettük, a kézirat német nyelven íródott, néhány dokumentum pedig latin nyelvű. A neves német onomaszta és nyelvész, Albrecht Groile (Albrecht Greule), a könyvet kísérő szövegében kijelentette, hogy az ilyen szövegek nem könnyen olvashatók (2010: 4–5). Állításával csak részben lehet egyetérteni, mivel ez a könyv nagyon érdekes a nyelvészek, történészek, geográfusok, biológusok, botanikusok és más területek szakemberei számára. Ismét hangsúlyozni szeretnénk, hogy nagyon hiányoztak a helynevek és személynevek mutatói, amelyek lényegében megkönnyítenék nem csupán az érintett terület névanyagának kutatói számára végzett munkát. Rainer Fogel Familiennamen in der Altvaterregion című, alapos monográfiája. A személynevek keletkezése, fejlődése és jelentősége a Jägerndorfi Hercegségben és a Freudenthali uradalomban (egykori Osztrák-Szilézia) (lie. „A Praded régió családnevei. A személynevek kialakulása, fejlődése és jelentősége a Jägerndorfi Hercegségben és Freudenthal birtokain (egykor Ausztria-Szilézia)”, amely 2014-ben jelent meg a Regensburgi Egyetemen 2013-ban megvédett disszertáció alapján. A nem fiatal szerző nem nyelvész, nem volt onomasztikus. A tárgyalt könyv megjelenése után R. Fogelt onomasztának is nevezhetjük. Mérnök, de a következetes munka és a kíváncsiság egyértelműen megmutatja, hogy lehet szakszerűen a legalaposabb műveket megírni. A Praděd régió volt a szerző szüleinek szülőföldje. R. Fogel kéziratos forrásokból gyűjtötte az anyagot: a már tárgyalt kadastrų, Karolio, Jozefo kadastrų ir pagrindinių pajamų matrikulų (Grund-Ertrags-Matrikel) bei Froidentalio valdančiųjų kadastrų (XV–XVIII a.). Nors rašto kultūra buvo aukšta, nebuvo jokių instrukcijų, kaip reikia rašyti városlakók és alattvalók neveiből. Mindenki úgy írhatta le a nevét, ahogy akarta, szabadon rendelkezhetett a nevével, és saját belátása szerint módosíthatta vagy megváltoztathatta azt. A XVI. században és a XVII. század elején a német neveket latin végződésekkel írták, vagy latinra fordították. A francia forradalom után állami szükségletként jelentkezett a névrendszer rendezése (Vogel 2014: 163). Érdekes, hogy II. Károly császár toleranciapolitikája lehetővé tette a lutheránus, kálvinista, ortodox és zsidó vallások létezését, ezért a kataszterekben számos zsidó nevet rögzítettek, amelyeket R. Fogel az említett területen vizsgált (172–192), és megállapította, hogy a XVI. században még nem beszélhetünk a zsidók kettős névadásáról. A következő zsidó nevek kerültek rögzítésre: Mojzis, Mosse, Nathanien, Tabakjüdin, amely a nő foglalkozására, azaz a dohánykereskedelemre is utal, stb. (2010: 184–186). Ezeket a neveket nem volt könnyű összegyűjteni, mert a Harmadik Birodalom képviselői szándékosan megsemmisítették azokat a gazdag forrásokat, amelyekben zsidó személyneveket rögzítettek; ezek gyakran szláv eredetűek voltak, és beépültek a német névállományba (2014: 29). A szerző érdekesen tárgyalja a vizsgált családnevek személynévi eredetét, a motivációs kategóriákat hangsúlyozva, és megjegyzi, hogy öt csoportra oszthatók, de sajnos szinte egyáltalán nem közöl példákat (2014: 24), ezért ezeket más forrásokban keresték, mivel néha nehéz meghatározni a határt a ragadványnevek és a 3. csoportba tartozó családnevek között: