Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.). „Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach“

GRASILDA BLAŽIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a porosz, illetve balti nyelvek onomasztikája, a balti nyelvek régi írásbelisége. SIEGFRIED HANKE, RAINER VOGEL (szerk.) JÄGERNDORF HERCEGSÉG URBÁRIUMAI A BRANDENBURG–ANSBACHI ŐRGRÓFOK KORÁBÓL Berlin: LTI Verlag Dr. W. Hopf, 2010, 469 S. ISBN 978–3–643–10845–6 RAINER VOGEL CSALÁDNEVEK AZ ALTVATER RÉGIÓBAN. A SZEMÉLYNEVEK KELETKEZÉSE, FEJLŐDÉSE ÉS JELENTÉSE JÄGERNDORF HERCEGSÉGÉBEN ÉS FREUDENTHAL URADALMÁBAN (AUSZTRIAI-SZILÉZIA) Schriftenreihe Philologia Sprachwissenschaftliche Forschungsergebnisse, 190. kötet ISSN 1435–6570. Hamburg: Verlag Dr. Kovač GmbH, 2014, 698 o. ISBN 978–3–8300–7905–7 Az olvasóban felmerülhet a kérdés, miért két könyvet ismertetünk. A válasz egyszerű. A 2010-ben megjelent Urbare des Fürstentums Jägerndorf Recenzijos / Reviews 271 GRASILDA BLAŽIENĖ a brandenburg–ansbachi őrgrófok idejéből (1531–1535–1554/78) (magyarul: „Jegerndorfi, vagy Jägerndorfi hercegség, a brandenburg-ansbachi őrgrófok uralma alatt (1531–1535–1554/78), urbáriumok”) sajátos módon visszhangozza és jelentősen kiegészíti Rainer Vogel érdekes szerző alapos kutatását: Familiennamen in der Altvaterregion. Entstehung, Entwicklung und Bedeutung der Personennamen im Fürstentum Jägerndorf und in der Herrschaft Freudenthal (ehemals Österreich-Schlesien) (magyarul: „Az Altvater-vidék családnevei. A személynevek kialakulása, fejlődése és jelentősége a Jägerndorfi Hercegségben és a freudenthali uradalomban (egykor Osztrák-Szilézia)”). Mindkét könyv módszertanát tekintve hasznos a történeti névtan kutatói számára, hiszen Európa névanyaga – akárcsak a balti névanyag – a nyelvi érintkezések hatására alakult ki. Az említett művekben ez a német és cseh nyelv közös tere volt, ahol csehek és német telepesek éltek. Egy másik lényeges szempontot is ki kell emelni. A könyvek eddig kiadatlan kéziratos anyagot közölnek, amely a német írott nyelv 16. századi fejlődését is feltárja. Luther Márton 1522-ben fordította le németre az Újszövetséget, 1534-ben pedig az egész Bibliát. A brandenburg-ansbachi őrgróf elfogadta a reformációt, amely a protestantizmus kezdetét jelentette. A megfejtendő kéziratos források Jägerndorf (Jägerndorf), Krnov (csehül Krnov) vagy Bruntál (csehül Bruntál) történetéhez, földrajzához, településtörténetéhez, kultúrájához, és kétségkívül e területek 16. századi társadalmi és politikai életének kérdéseihez kapcsolódnak. A recenzió szerzőjének volt alkalma megismerkedni Csehország rendkívül gazdag levéltáraival, amelyekben az anyag bősége és a kéziratok világos rendszerezésének máig tapasztalható hiánya miatt nem mindig könnyű dolgozni. Az említett dokumentumokat az opavai (Troppau) területi levéltárban őrizték, amely készségesen engedélyezte a levéltári anyag nyomtatásban való felhasználását. Erről tanúskodik a szerzők őszinte köszönetnyilvánítása a levéltár munkatársainak. A 16. századi, az úgynevezett Kurrentschrift (magyarul gótikus kurzív) írással készült kéziratok olvasása és átírása nem egyszerű; ezt az írást a 16. század elején kezdték használni, jóllehet a brandenburg-ansbachi őrgrófok kancelláriájában tapasztalt, németül író írnokok szolgáltak. A kancellária fegyelmezte az írnokokat. Ismertek például a jägerndorfi hercegi kancellária írnokainak családnevei (Vogel 2014: 149–150). A német nyelvű forrás átírt kiadása egyértelműen megmutatja két nyelv – a német és a cseh – névanyagának együttes jelenlétét. A közszói szókincs a Porosz Hercegség híres törökadójegyzékeit, vagyis regisztereit idézi (németül Die 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540), surašytus Rytprūsių foliante 911 a1, ir parodo vokiečių kalbos regioninius skirtumus. Kadastrų paskirtis buvo kitokia nei Turkų mokesčių registrų. Pažymėtina, kad vadinamasis „Turkų mokestis“, kurį buvo nutarta rinkti Vormso (Vorms) reichstage 1498 m., lietė tuo laiku vokiškai kalbantį aptariamąjį Europos regioną. Negalima pamiršti, kad parapijų mokesčių sąrašus sudarinėjo iždininkas, kunigas, du parapijos atstovai ir raštininkas (žr. Vogel 2014: 158). Rytų Prūsijos hercogystėje tų mokesčių rinkimas buvo deklaruotas 1539 m. pradžioje (Diehlmann 1998: 26–29). Būtina pabrėžti, kad abu dokumentai atskleidžia istorinį kontekstą, palydimą politinio, socialinio ir kultūrinio tų regionų išsivystymo. A recenzált könyv olvasását mindenekelőtt a szerkesztők rendkívül szakszerű és gondos munkája, valamint azok az értékes függelékek segítik, amelyek a Kelet-Poroszországról szóló kéziratok kiadásaiban is megtalálhatók. Miért hasonlít össze a recenzió két forrást? Azért, mert a cél azoknak az európai régióknak a kapcsolataira irányítani a figyelmet, amelyeket ugyanazon fogalmak, jelenségek leírása tár fel. Alapvetően az adópolitikáról volt szó. Ha nem lettek volna lakosok, adókra sem lett volna szükség. A legnagyobb számban pauern, baurrn (2010: 87, 213), pawer, pauer (Ostpr. Fol. 911 a XIV 5 39r, 48v), azaz „parasztgazdák” éltek, akikre az adóteher nagy része hárult. Mindkét forrás részletesen ír erről. Az adókat így nevezték: Zins ’cenzus’ (2010: 156 és köv.), zins (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 17r,18r, 18v), dinst ’cenzus’: Simon zu Sudaw hot einenn dinst (magyarul: ’Simon Sudawból 1 cenzusadóval tartozik’) (Ostpr. Fol. 911 a XXX I 3r). A tárgyalt forrásban a dinst szó az alapjelentésében is szerepel: ’szolgálat, szolgáltatás, szolgálattétel’: Dienst, die trewe stette Diennst (magyarul: ’hűséges, állandó szolgálat’) (2010: 131). Az adókat garasban, guldenben és más pénzegységekben fizették, például: XV gr Zins (’15 garas cenzus’), márkában és schillingben: ein gertner: 5 β. (’egy kertész 5 schillinggel tartozik’, 2010: 137); 1 m Linck mohller von einer erbmuhl mit einem rad (’1 márka Linck molnár adója egy egykerekű örökmalmától’) (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 18v). A kézirat érdekes adatokat tartalmaz a természetbeni adókról is, például: Nun volgen Die Zins Martzihin Pablencke (Martin Pabunek) XXIIII gr Zins / XVIII eier Georgi / XXIIII gr Zins / VII henne Michaelis (’Most következnek Martzihin Pablencke adói: 24 garas adó, 17 tojás Szent György napjára (április 23.), 24 garas 1 Ostpr. Fol. 911 a – egy kelet-porosz foliáns, amelyet 911 a jelzettel a Berlini Titkos Állami Levéltárban őriznek Porosz Kulturális Örökség. Hans Heinz Diehlmann gondosan készített el három kötetet: 1998: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. 1. köt. Fischhausen – Schaaken – Neuhausen – Labiau. Hamburg: Verein für Familienforschung in Ost- und Westpreußen e.V.; 2006: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. 2. köt. Memel – Tilsit. Hamburg: Verein für Familienforschung in Ost- und Westpreußen e.V.; 2008: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. 3. köt. Ragnit – Insterburg – Georgenburg – Saalau. Verein für Familienforschung in Ost- und Westpreußen e.V. Recenzijos / Reviews 273 GRASILDA BLAŽIENĖ adó, 7 tyúk Szent Mihály napjára (szeptember 29.). Azt is megadják például, hány tojást kellett húsvétra adni: vf Ostern Eier 18 Eier, 27 Eier (2010: 274, 275). Egyébként a tárgyalt kézirat annyi adatot tartalmaz magáról a vidékről, hogy nehéz elképzelni: ilyen részletes dokumentumok már a 16. században készültek, bár másfelől ez az információk hiányával is magyarázható, ami arra késztette az írnokokat, hogy minden apróságot feljegyezzenek. Például: Die als Schafferin hatt ein gartenn am dorff, zinst der Herschatfft nichts, sondern der pfar kirchen III Pfd. (= Pfund) Wachs zu Ostern (magyarul: ’az asszony napszámosként egy kis földterülettel rendelkezik a falu mellett, az uradalomnak semmilyen adóval nem tartozik, csak a plébániatemplomnak ad húsvétra 4 font (1 font = 467,7 gramm) viaszt’) (2010: 175). Vagyis a templomnak viaszra volt szüksége, feltehetőleg gyertyakészítés céljából. Érdekes az 1a 91 1a jelzetű kelet-porosz foliáns 14. kötetének 5. füzetében található 2v oldal, amely felsorolja Labiau és Laukischken lakosainak karácsonyra adózó állatait. Voltak ott: zihende pferde ’igáslovak’, fullen ’csikók’, junge rinder ’fiatal szarvasmarhák (borjak)’, schoffe ’juhok’, schweyne ’sertések’ (2v. o.), stercke ’üszők’ (3r. o.), rindt ’ökör’ (7r. o.). Az állatok életkorát is említik: dreyjherige fullen ’hároméves csikók’, jherige kelber ’egyéves borjak’ (7r., 7v. o.). Ezeken a vidékeken tyúkkal is fizettek adót: Hüner ’tyúkok’, Henner ’tyúkok, tojótyúkok’. A Rauch hun, Rauch huhn, Rauch henn kifejezések jelentése többféleképpen értelmezhető: a saját maguk által füstölt vagy felnevelt tyúkot a földbirtokosnak, a földesúrnak kellett beszolgáltatni; ez a falusiak, nem pedig a városiak kötelezettsége volt. Adót tojással és hizlalt sertésekkel (III mastung schwein) is fizettek. Érdekes példa: ein gertner zinst / Igr vf Georgii Igr vf Michaelis / ein, (magyarul: ’egy kertész a következő adót fizeti: 1 garas Szent György napjára, 1 garas Szent Mihály napjára és egy füstölt tyúk’). Egy másik akár X Rauch hennen (10 füstölt tyúkot) is beszolgáltatott (2010: 219, 250, 251, 303). Az adókról szólva a 16. század első felének olyan életviszonyai is megemlíthetők, mint például: Nö: die gebaurschaft zaigenn an, dass die von Turckau II viertel irß felds gebrauchen vnnd geniessen, davon kainnen Zins gebenn, dann die III garb dem closter vermaimen, so man Ihnen solche guetter lies, wollten sie sovil die herschafft Zins davon geben (magyarul: ’a gazdák bejelentik, hogy a turckaui lakosok az ő földjük két negyedrészét használják és élvezik annak hasznát, anélkül hogy adót fizetnének érte; a három kévét viszont a kolostornak adják. Ha meghagynák nekik ezeket a birtokokat, annyi adót fizetnének utánuk az uraságnak’) (2010: 212). Mindkét vidéken más lakosok is éltek. A forrásokban rögzítették a gertner fogalmat és jelenséget (2010: 45, 46), gertner ’kunyhólakó’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 19r); ennek szentelte alapos monográfiáját: Die ländliche Gartensiedlung im mittelalterlichen Preußen (magyarul: ’A középkori Poroszország falusi kunyhólakó-települése’) 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbane des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach 1997-ben Jürgen Martens nevezte ki2. A tárgyalt mű Jägerndorf és Opava (Troppau) katasztereiben használt fogalmak jegyzékében a gärtner, gärttner, gertner szót ugyanúgy határozzák meg, mint más német nyelvű országokban – Lengyelországban, a Litván Nagyfejedelemségben és Litvániában (MLE 2009: 575)3. A kataszterek a munkájukat is leírják: Ein yeder gertner ist schuldig, Drey tag zu schneiden, dagegen gibt man Ihm Essen und Drinncken (lit. ’Minden zsellér köteles három napig kaszálni, ezért ételt és italt kap’) (2010: 122). Napszámosok is akadtak, akik igásállatok nélkül művelték a földet, például: Die fueßgaenger sein schuldig, Ihn denn Grossen garten hinter dem Schloß Layn, Fanf, Rueben, Zwiffel vnd anders zu jetten schuldig. Auch hanf vnd fymmel (?) zurauffen, Vnnd man gibt Ihnen alweg darbey Essen und Drinncken (lit. ’A napszámosok kötelesek a kastély mögötti nagy kertben gyomlálni a lent, a kendert, a répát, a hagymát és más növényeket, továbbá kendert tépni; ezért mindig ételt és italt adnak nekik’) (2010: 322). A forrás részletesen bemutatja a napszámosok életét: Item Welche Leutt im Dorf nicht Pferd haben, Die sollen diese nachvolgende Arbeit thon, benendlich holtz fellen, Kraut vndergraben, Hanf raufen vnd sonst ander Arbeit, so einem fueßgaenger gebürt, thon (lit. ’Továbbá a faluban egyes embereknek nincs lovuk. Nekik a következő munkákat kell elvégezniük, nevezetesen fát vágni, káposztát kiásni, kendert tépni és egyéb olyan munkát végezni, amely a napszámos kötelessége’) (2010: 324). Az élet a kocsmákban zajlott, és sok terméket is ott értékesítettek. A kocsmárost kreczmer, kretczemer, Krätschmer (2010 90, 395), illetve Kretzschmehr, kruger (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 63v; 30 2 14v) néven említették, a kocsmát pedig Kretschem (2010: 272), krugk (Ostpr. Fol 911a XIV 6 95v–96r) néven. Ahol kocsma van, ott sör is van, és ez igen gyakran szerepel: bier (2010: 121), bier (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 27r) ’sör’; készítették, bár némelyeknek nem volt: <...> hatt kein bier (2010: 124–125), vagy így írták le: ein gebrew ’ital, sör’, eigebreuen, einge breuenn bier ’saját főzésű sör’, fremde bier ’mások által készített sör’; hordókban mérték (ném. thonnen, amelyekbe 100–700 liter sört lehetett tölteni) (Ostpr. Fol 911 a VI 3 27r). A sörfőzéshez Hopffen ’komló’ kellett (2010: 221). A porosz forrás is említi, és a következőképpen ír róla: wilden Hopffen ’friss komló’, getreucken hopffen ’szárított komló’ (Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 5r, 7r). Érdekes részlet: Item die Vnderthanen des orts (Dorf Pütschs) sollen kein Bier von keiner Herrschaft ausZutrinnken oder ausZuschencken nehmen. (lit. ’Továbbá a település (Pütsch falu) alattvalói egyetlen földesúrtól sem fogadhatnak el sört, hogy elfogyasszák vagy kimérjék’) (2010: 254). A sört ki kellett mérni. Kelet-Poroszországban 2 Martens Jürgen 2010: Die ländliche Gartensiedlung im mittelalterlichen Preußen. Lüneburg: Institut Nordostdeutsches Kulturwerk. 3 MLE 2009: Mažosios Lietuvos enciklopedija 4. Rahn– Žvinėžeris. Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslų ir enciklopedijų leidybos institutas. Recenzijos / Reviews 275 GRASILDA BLAŽIENĖ a sört hordókba töltötték, amelyeket thonnen néven neveztek (Ostpr. Fol. 911 a VI 3 27r). A tárgyalt könyvben a thunnen, Vhassen nevű hordókba heringet raktak: ein Thunnen Hering in der Vhassen (lit. ’egy hordó hering a hordókban’) (2010: 254). Ez a részlet arra utal, hogy az adott esetben a thunnen ’hordó’ kisebb volt, mint a Vhassen ’hordó’. A kataszteri könyvben és a török adójegyzékben létfontosságú szerepük volt a malmoknak; nevük írásmódja a XVI. század első felének dokumentumaiban igen változatos: dy mühle, muel ’malom’. Érdekes kifejezés az ein Brettmuel, amely magyarul ’deszkamalom’, vagyis ’fűrészmalom’ lenne, ahol jó deszkát fűrészelnek – ein guet Breth (lit. ’jó deszka’) (2010: 45, 253), möhl, mühl (Ostpr. Fol. 911 a XXII 1 36r, 37v), müllner, mülner (2010: 45), moller, mohller, mollner, muller, molner ’molnár’. A XVI. század elején élők nem nélkülözhették a mértékegységeket, amint az az ilyen típusú forrásokban is tükröződik; például a súlymérték, a scheffel ’Scheffel’, scheffel = 30–300 liternek felelt meg (2010: 135, 396), scheffel (Ostpr. Fol. 911 a XXX 22 6r); egy scheffel = 54 liter (MLE 2009: 391). Abiejuose aptariamos žemėse buvo sėjama: habern ‘avižos’ (2010: 86, 87, 164, 189; Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 7r), Gerssten (2010; 302), gersten ‘miežiai’ (Ostpr. Fol. 911 a XXX 3 7r), Korn, Korn ‘grūdai’ (2010: 163, 164, 172, 174). Tas žodis neužfiksuotas Rytprūsių foliante 911 a recenzijoje minimumose tomuose, kuriuos autorė yra išstudijavusi. Pasitaiko sąvokų, nepažįstamų Rytų Prūsijai, pvz.: Wisen / Item die wisen, zue solchem furwerck geherig, ligen alle nacheinander Bis an die greintz der von Liechtnaw vnnd obgemelter herschafft eckern, solche wissen megen Jerlich zu gemeinen Jarn bis Inn zwayhundertt fuder hays ertragen (‘Pievos. Taip pat pievos, kurios yra tokio palivarko nuosavybė, visos plyti iki Liechtnaw sienos ir minėtų ponų laukų, tokios pievos gali kasmet visų naudai duoti iki dviejų šimtų vežimų šieno’) (2010: 199, dar žr. 352). Rytprūsių foliante fuder ‘vežimas’ yra išreiškiamas žodžiu Wagen, plg....von wagenschob (Ostpr. Fol. 911a XIV 5 81r). Gyvulių minima daug: Khuve ‘karvės’ (2010: 214), kurias ganė khu (hirt) ‘piemuo’, khwe melcke khwe ‘melžiamos karvės’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 4 65r), Ros, Roß ‘žirgas’ (2010: 219, 220), preuschen hengst ‘prūsų eržilas’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 9 12r), pferdt ‘arklys’ (2010: 220), pfert (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 1 a; XXX 1 59r) Išvardijamos ir profesijos, pvz.: ein schmidt, Der Schmidt ‘kalvis’ (2010: 219, 366: čia užsimenama ir apie jo amatą ir ūkėlį: sein handwerg, garten), der schmit, drauge su handtwerckern ir gertner – ‘amatininkai ir trobelininkai’ (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 6r). Daug tose žemėse būta ir žvejų, vischern. Kalbamajame dokumente einama į medžioklę: auf die Jagtt gehen, zur yagt <...> (2010: 324, 352), o Rytprūsių foliante minimumose tomuose tik vieną kartą paminėtas senas medžiotojas Janelle, alte jegher (lie. ‘Janelis, senas medžiotojas’) (Ostpr. Fol. 911 a XIV 6 4 15r). Abiejuose šaltiniuose skiriasi ir medaus 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach įvardijimas: Von BienBeuten <...> ‘vieno bitininko bičių suneštas medus’ (2010: 332), dat tor 1 1/2 tonne honig 1 1/2 m (lie. ‘tai už pusantros statinės medaus mokama 1 1/2 markės’) (Ostpr. Fol. 911 a VI 1 1v). A XVI. század első felében pezsgő élet zajlott. Az emberek földet műveltek, gabonát és zöldségeket termesztettek, szarvasmarhát, más jószágot és tyúkot tartottak. Földbirtokosok, azaz nemesek (ném. edeleutte), parasztgazdák, zsellérek és napszámosok voltak. Egész életüket és vagyonukat a lehető leggondosabban összeírták – mai szóval élve nyilvántartásba vették, minden jegyzékbe bevezették. A kézirat erkölcsi kérdéseket is tárgyal, hangsúlyozva, hogy a lopás, a gyilkosság, a gyújtogatás és más bűncselekmények bírósági elbírálás alá esnek; az eljárás szintjeit, a bírákat és az ítéleteket szintén ismerteti (2010: 268–269). A tárgyalt könyv nemcsak azért értékes, mert megfejti a bonyolult szöveget, és részletes panorámát nyújt a régió életéről, hanem fogalomjegyzéket is közöl: „Verzeichnis der Begriffe in den Urbaren Jägerndorf und Troppau” (380–409. o.). A korabeli német nyelv és nyelvi kapcsolatai, valamint a helytörténet megismerése szempontjából ugyancsak igen értékes a városok és a markgrófhoz tartozó falvak, nevük és földrajzi fekvésük áttekintése, továbbá a vizsgált dokumentum oikonimáinak áttekintése (410–450), a Jägerndorfot (Jägerndorf) és Opavát (Troppau) birtokló uralkodók névsora (2010: 451–453). A forrás kiadását hét történelmi térkép egészíti ki; minőségük nem jó, de talán a kéziratos térképek állapota miatt (2010: 456–462). Meg kell említeni az irodalomjegyzéket is, amely nem ábécérendben, hanem a forrásban említett tárgyi valóságok szerint készült (2010: 463–469). Jelentős hiányosság a személy- és helynévmutató elmaradása. A dokumentum rendkívül értékes a névtani kutatók számára, mert kézzelfoghatóan mutatja, hogy egyetlen vidék névanyaga sem nélkülözheti a történeti helynévszótárakat. A lakott települések nevei német, cseh és lengyel eredetűek voltak, például németül Bransdorf, csehül Brantice; latin forrásokban 1413–1461 között Branczicz, Branticz néven szerepel, tehát kétségkívül cseh helynév. Cseh forrásokban 1433-tól Brantice, német forrásokban pedig 1377-ben Brandisdorf, Bronsdorf (2010: 415, lásd még Hosak, Šramek 1970: 106)4. A falu történeti forrásokban legkorábban német néven szerepel; a cseh névkutatók véleménye szerint ez valószínűleg hibrid helynévként értelmezhető: *Brabantsdorf, amelynek második tagja a német Dorf ’falu’ szóval hozható összefüggésbe (Hosak, Šramek 1970: 106–107). Freudenthal város neve Freudenthal a XIII. század első felében latin forrásokban 1220-ban de Freudental alakban, német forrásokban 1325-ben Vredenthal formában, cseh forrásokban pedig 1456-ban starosta bruntalsky, 1529 na Bruntali néven szerepel (2010: 414, Hosak, Šramek 1970: 116–117). 4 Hosák Ladislav, Šrá¬mek Rudolf 1970: Místní jména na Moravě a ve Slezsku. I A–L. Praha: Academia Nakladatelství československé akademie věd Praha. Recenzijos / Reviews 277 GRASILDA BLAŽIENĖ A recenzált könyvben pontatlanul szerepel a helynév 1456-os alakja, amely még nem volt Bruntal. A német oikonymum képzése és eredete világos: összetétel, amelynek első tagja a német Freude ‘öröm’ szóval, a második pedig a német Tal ‘völgy’ szóval hozható kapcsolatba. A cseh Bruntal a német oikonymum fonetikailag adaptált alakja. A település neve azt hivatott tükrözni, hogy az alapítók itt örömre és boldogságra szerettek volna lelni (Hosak, Šramek 1970: 116–117). A német Bauerwitz, lengyel Baborów (Baborów) oikonymumot 1303-ban Bauorov, 1323-ban pedig Bourowicz alakban említik (NMP 1996: 51; vö. 2010: 419–420). A lengyel helynév személynévi eredetű, és a Bawor személynévvel hozható kapcsolatba (= Bawarczyk) (NMP 1996: 51)5. A dokumentum nem minden toponimát nevez meg; feltehetően a lejegyzők nem ismerték vagy nem értették az egyes tulajdonneveket. Az is lehetséges, hogy nem minden objektumnak volt már neve, például Es seind nutzliche gebirg onnd Wel-de zu diesern guet geherig <...> (lit. ‘Hasznos hegyek és mezők tartoznak ehhez a birtokhoz’) (2010: 323), Ein Stuck wasser von der Branßdorfer graintz bis an der Meischners furt <...> (lit. ‘Egy vízszakasz a bransdorfi határtól a Meischner-gázlóig’) (2010: 332), Auch hatt es aldo ein ferchen wasser, darin ferchen und Aschenn sindt, des wassers graintz gehet an an Gunttersdorffer graintz <...> (lit. ‘Van egy olyan vize is, amelyben pisztráng és pér él, és egészen Guntersdorf határáig folyik’) (2010: 315). A részletben halakat említenek, magát a folyó vagy patak nevét azonban nem. Néha kisebb objektumokat is megneveznek. Ugyanez a dokumentum a bransdorfi igazgatóhoz tartozó öt kis tóról ír, és megnevezi őket: Barons Teicht (Báró tava), Bechin Teicht (feltehetően valamely Bechin nevű személy tava; vö. talán a német Bech családnévvel, amely a középfelnémet bëch, pěch ‘szurok, szurokfőző’ szóval hozható kapcsolatba; a Becher a német Pechsammler ‘szurokgyűjtő’ szóval rokonítható6; vö. még ugyanezen a területen az azonos képzésű Blaichin családnévvel (2014: 271)), Schunetzek oder Schind Teicht (feltehetően egy bőrnyúzó tava; vö. a középfelnémet schinden ‘nyúzni, bőrt lehúzni’ (Lexers 1980: 184) szóval), amelyben ragadozó csukákat tenyésztettek, Frauen Teicht (Asszonyok tava) és Kirch Teicht (Templom tava) (2010: 315). Ugyanennek a Bronsdorfnak a leírásakor folyónevek is szerepelnek: ein Fischwasser, die Sidina, genandt (‘egy halban gazdag víz, amelyet Sidinának neveznek’; talán a mai cseh Sezina), ein Stuck wasser, die Opa (‘egy vízszakasz, az Opa’) (2010: 279), floßlein Mstina (‘az Mstina-patak’) (2010: 270), Ein Wiesen genandt Lupnika (‘egy Lupnikának nevezett rét’) (2010: 269)7. 5 NMP 1996 Nazwy miejscowe polski. Historia, Pochodzenia. Zmiany. Kazimierz Rymut szerkesztésében. A–B. Krakkó: Wydawnictwo Instytutu Języka Polskiego PAN. 6 2005: Duden Familiennamen. Eredet és névalkotás. Rosa és Volker Kohlheim szerkesztésében. Mannheim: Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus AG,, 115. 7 A recenzió szerzője köszönetet mond Rudolf Šramek neves cseh onomasztának a forrásban említett folyók földrajzi elhelyezkedésének tisztázásához nyújtott segítségéért. 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach Mint már említettük, a kézirat német nyelven íródott, néhány dokumentum pedig latin nyelvű. Albrecht Greule, a neves német onomaszta és nyelvész (Albrecht Greule) a könyvet kísérő szövegben megjegyezte, hogy az ilyen szövegek nem könnyen olvashatók (2010: 4–5). Állításával csak részben lehet egyetérteni, hiszen ez a könyv rendkívül érdekes a nyelvészek, történészek, földrajztudósok, biológusok,1 botanikusok és más szakterületek képviselői számára. Ismét hangsúlyozni kell, hogy nagyon hiányoznak a hely- és személynévmutatók, amelyek lényegesen megkönnyítenék nemcsak az adott terület névanyagát kutatók munkáját. Rainer Vogel alapos monográfiája, a Familiennamen in der Altvaterregion. Entstehung, Entwicklung und Bedeutung der Personennamen im Fürstentum Jägerndorf und in der Herrschaft Freudenthal (ehemals Österreich-Schlesien) (lit. „Családnevek az Altvater-régióban. A személynevek kialakulása, fejlődése és jelentősége a Jägerndorfi Hercegségben és a Freudenthali uradalomban (egykori Osztrák-Szilézia)”) 2014-ben jelent meg, a Regensburgi Egyetemen 2013-ban megvédett disszertáció alapján. A már nem fiatal szerző nem nyelvész, korábban nem volt onomaszta. A tárgyalt könyv megjelenése után R. Vogelt onomasztának is nevezhetjük. Mérnök, ám következetes munkája és tudásvágyó érdeklődése egyértelműen megmutatja, hogy képes szakszerűen a legrészletesebb műveket is megírni. Az Altvater (csehül Praděd) régió a szerző szüleinek szülőföldje volt. R. Vogel kéziratos forrásokból gyűjtötte az anyagot: a már említett kataszterekből, Károly- és József-kataszterekből, valamint a fő jövedelmi kataszterekből (Grund-Ertrags-Matrikel), továbbá a Freudenthali uradalom katasztereiből (XV–XVIII. század). Bár az íráskultúra magas színvonalú volt, nem léteztek olyan utasítások, amelyek szabályozták volna a polgárok és az alattvalók nevének írását. Mindenki úgy írhatta le a nevét, ahogyan akarta; szabadon rendelkezhetett vele, saját belátása szerint módosíthatta vagy megváltoztathatta. A XVI. században és a XVII. század elején a német neveket latin végződésekkel írták, vagy latinra fordították. A francia forradalom után állami igény merült fel a névrendszer rendezésére (Vogel 2014: 163). Érdekes, hogy II. Károly császár toleranciapolitikája lehetővé tette az evangélikus, kálvinista, ortodox és zsidó vallás jelenlétét; ezért a kataszterek sok zsidó nevet rögzítettek, amelyeket R. Vogel az adott területen vizsgált (172–192), és megállapította, hogy a XVI. században még nem beszélhetünk egységes zsidó névadásról. A feljegyzett zsidó nevek között szerepelnek a következők: Mojzis, Mosse, Nathanien, Tabakjūdin; ezek egyike egy nő foglalkozását, vagyis a dohánykereskedést is jelöli stb. (2010: 184–186). Ezeket a neveket nem volt könnyű összegyűjteni, mert a Harmadik Birodalom képviselői szándékosan megsemmisítették azokat a gazdag forrásokat, amelyek zsidó személyneveket rögzítettek; ezek gyakran szláv eredetűek voltak, és beépültek a német névanyagba (2014: 29). A szerző érdekesen tárgyalja a vizsgált családnevek személynévi eredetét és motivációs kategóriáit, hangsúlyozva, hogy öt csoportba sorolhatók, ám sajnos szinte egyáltalán nem közöl példákat (2014: 24). Ezért más forrásokban kerestünk példákat, mivel néha nehéz meghatározni a határt a ragadványnévi eredetű családnevek és a 3. csoportba tartozó családnevek között: Recenzijos / Reviews 279 GRASILDA BLAŽIENĖ 1) patronimikumokból vagy matronimikumokból származó családnevek, pl.: Alberti < Albrecht, Dilger < Dilg < Otillie (FN 2005: 84, 192); 2) helynévi eredetű családnevek (Herkunfsnamen), vö. a ném. pl. Nörnberg < Nürnberg, városnév, továbbá vö. a lit. személynévvel: Kaunėckas < Kaũnas8; 3) lakóhelyre utaló családnevek, talán ragadványnév-eredetűnek is nevezhetők, pl.: Lindemann vagy Lindner (aki hársfa mellett lakik; ném. Linde ‘hársfa’ (2010: 24)), a ném. pl. Kleinfeld pedig azt jelenti, hogy a családnév viselője egy kis mező mellett lakott (FN 2005: 379); lit. Pamiškis, az erdő mellett, az erdő szélén lakó (LPŽe), továbbá vö. a lit. ragadványnévvel: Liepìnis, a ház körül hársfák nőnek (Butkus 1995: 291)9; 4) foglalkozásnévből eredő családnevek, vö. ném. Klauber a klauben ‘gyűjt, összeszedeget’ igéből (FN 2005: 378), továbbá vö. a lit. családnévvel: Dailidė, a lit. dailidė ‘bútorkészítő, asztalos; házépítő’ szóból (LPŽe); 5) ragadványnevekből eredő családnevek, amelyek a foglalkozásnévből származó családnevekkel együtt a leggyakoribb német családnevek közé tartoznak, vö. ném. családnév: Schädlich, a ném. schädlich ‘káros, ártalmas; gonosztevő’ szóból (FN 220: 574), vö. lit. családnév: Pìlka, valószínűleg a lit. pìlkas ‘hamu- vagy ólomszínű; fakó, színtelen’ szóból (LPŽe). Meg kell jegyezni, hogy a szerző a lett és litván személyneveket is segítségül hívta, legalábbis említette, milyen a kutatások helyzete a balti országokban, Lettországban és Litvániában is (2014: 26). Rainer Fogel sok érdekes empirikus anyagot mutat be, pontosan jellemezve annak földrajzi elterjedését (37. o.), emellett a vizsgált régió történetének számos tényét is ismerteti, különös figyelmet szentelve a nyelvi helyzetnek, a német és a cseh nyelv együttélésének az adott térségben. Más szóval a szerző előkészítette a terepet a nyelvi kontaktusok személynévállományra gyakorolt hatásának vizsgálatához (69. skk.). Példásan ismerteti azokat a forrásokat, amelyekből a monográfiává bővült disszertáció anyagát gyűjtötte. Amint már említettük, a mű részletesen tárgyalja a szóban forgó régió zsidó személyneveit (128–190), például a Blühdorn nevet, amely a német személynévállományra nem jellemző összetétel: a blühen ‘virágozni’ igéből és a Dorn ‘tövis, tüske’ szóból áll (178. o.). A monográfia felépítése – nem félek ettől a szótól, hiszen természettudós írta – rendkívül sajátos. Nincsenek benne a szokásos hosszú személynévlisták és leírásaik. A személyneveket és eredetük magyarázatát a forrás keletkezési évei szerint közli, például 1531, 1535 stb. A szerző sajátos bevezetőket választott, amikor a kutatási terület Zaifersdorf (Seifersdorf), Frydrichsdorf (Friedrichsdorf) és Jegerndorf város (Jägerndorf), valamint a hozzá tartozó települések, Senojo Fogelzaifeno (Alt Vogelseifen), Lichterverdeno (Lichterwerden), Ditersdorfo (Dittersdorf) és a már említett Froidentalio (Freudenthal) – amelyről a recenzió már szólt – személyneveit tárgyalja. A monográfiában használt pavardės (Familiennamen) ‘családnevek’ terminus nem egészen 8 Lietuvių pavardžių žodynas. 2012–2015. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. http://pavardes.lki.lt 9 Butkus Alvydas 1995: Lietuvių pravardės. Kaunas: Aesti. 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbare des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach tükrözi pontosan a személynévállomány helyzetét, mivel a családnevek kialakulása még folyamatban volt, a nevek pedig nem mindig váltak családnévvé. Az egyes források személyneveinek vizsgálata is olyan kérdésekkel kezdődik, amelyek az empirikus anyag alapján merülhetnek fel. A szerzőnek időnként akár 35 kérdése is támadt (a Zaifersdorf személynévállományának vizsgálatakor); ezek valóban átgondolt kérdések, például hogy mely névadási motívumok uralkodnak, milyen kereszt- és családnévtípusok adatolhatók a vizsgált térségben, illetve mikortól tekinthető egy személy megnevezése a tárgyalt történeti dokumentumokban személynévvel és ragadványnévvel, vagy családnévvel történő kéttagú névadásnak (192–195). Benyomást tettek rám a lehetséges vagy várható hipotézisekkel foglalkozó fejezetek is (Erwartunghypothesen) (195–196). A recenzens véleménye szerint a monográfia a németországi történeti személynévállomány kutatásának példamutató munkája az utóbbi évekből. A tárgyalt térség személyneveinek eredete változatos. Például 1531-ben jegyezték fel a Fürsknecht nevet; vö. Fuhrknecht ‘a fogatért felelős béres, szolga’, a ném. Fuhre ‘szekér, utazás, szekérrel való szállítás’ és a ném. Knecht ‘szolga, béres, napszámos’ szavakból. Minden személynév mellett megtalálható a más onomaszták által javasolt valamennyi eredetmagyarázat (196. o.); a Baier helynévi eredetű személynév a Bayern ‘Bajorország’ névből ered, a Meischsner pedig a Meißen város nevéből (199. o.). Az 1554/78-as évből adatolt ragadványnév-eredetű Hackenfuß talán a ném. Hacke ‘sarok, cipősarok’, a hacken ‘kapál, megművel; vág, aprít’, a Haken ‘parázshúzó’ és a Fuß ‘láb’ szavakból ered, és a sántító, lábát húzó embert írja le (206–207. o.). Frydrichsdorfban 1531-ben előfordult az Englisch személynév, a ném. Engel ‘angyal’ szóból; a személynév viselőjét nyugodt, vallásos, békés emberként jellemezte (224. o.). A Richter a ném. Richter ‘bíró’ szóból ered. Morvaországban és Csehországban ezzel a névvel, richterként nevezték a falusi elöljárókat, akiknek tisztsége öröklődött, ezért a személynév igen elterjedt volt, amint azt R. Fogel meggyőzően bemutatja (233. o.). A faluban 1557/78-ban Lemegr eber lakott; litván megfelelője molkasys, a ném. Lehm ‘agyag’ és graben ‘ásni’ szavakból; elnevezése a foglalkozás megnevezéséből ered (240–241). Minden fejezet végén igen informatív táblázatok foglalják össze a személynevek eredetét. Nagy figyelmet szentel a szerző a képzésnek, a szuffixációnak (népszerű képzők: –er és –in) és az összetételeknek (gyakori második komponens a –man, azaz a –man(n), ném. Mann ‘férfi, ember’). Nem értek egyet a szerzővel abban, hogy az 1535-ben Jegerndorf városában adatolt Arbaiter személynév, amely az Arbeiter ‘munkás’ szóból ered, az –er képzővel alkotott származék lenne, mivel ebben az esetben a képző a közszó része (263–264). Ugyanebben a forrásban női megnevezések is szerepelnek, például a Kramerin a ném. Krämer ‘kiskereskedő’ szóból, az –in képző hozzáadásával (289. o.). Meglepően részletesek a néveredeti hipotézisek: például a Setzkegel családnév eredetének tárgyalása 14 oldalt tesz ki – 311–325. o. –, és arra a következtetésre jut, hogy a Hanitz en Setzkegel / Hanns Setz kegel, amelyet a szerző Setzer von Kegeln formában értelmez, például tűzifa- vagy ércrakodó lehetett, aki a bányászathoz szükséges kúp alakban rakta fel az anyagot (325. o.). R. Fogel ezt a személynevet Satzname-ként kezeli, vagyis mondatként feljegyzett névként. A foglalkozásra utal a T opfer is, vö. Töpfer ‘fazekas’, Tuchmachmacher, vö. Tuchmacher ‘posztószövő’, Visch, vö. Fischer ‘halász’ (314–335), Recenzijos / Reviews 281 GRASILDA BLAŽIENĖ Ziegenfleischer a német Ziege ‘kecske’ és a német Fleischer ‘hentes’ szóból; vagyis kecskehúst árusító hentes. Jó néhány személynév rokoni kapcsolatokat jelez, például: Vetter a német Vetter ‘unokatestvér’ szóból, Vischers Schwester ‘a halász nővére’; itt a rokoni kapcsolatot sajátos jelzős szerkezet fejezi ki. Felmerül a kérdés, hogy ez leírásként vagy személynévként értelmezendő-e (335–336, 342. o.). A monográfiát olvasva világossá válik, hogy a szerző számára a történeti dokumentumokban található minden információ igen fontos volt, bár időnként hiányzik a kontextus. A táblázatokban (343–346) szerepelnek azok a néveredeti adatok is, amelyeket a recenzió szerzője keresett; a családnevet és a személynevet feltüntető példák: a Beck családnév és a Martin keresztnév, vagy a nő egyetlen személynévvel való megnevezése, Bernhartin. Ez alátámasztja a recenzió szerzőjének többször megfogalmazott megállapítását, hogy a 16. században és az azt követő évszázadokban a nőket nem keresztnevükön nevezték meg (343. o.). Ez Kelet-Poroszországban is megfigyelhető10. Fontos kiemelni, hogy a szerző közli a céhes utcában élő jegerndorfi kézművesek személyneveit. Ezek a személynevek a 16. századi kisváros történetének olyan rétegét tárják fel, hogy csak sajnálni lehet, amiért mi nem írtuk le hasonlóképpen lakóhelyeinket – talán a források hiánya miatt. Az utcában lakott Kochwasser ‘vízforraló’, Leineweber ‘vászonkészítő’, Salzman ‘sóárus’, Schuster ‘cipész’, Stainmetz ‘kőfaragó’, Strohalm, vö. a német Strohhalm ‘szalmaszál’ szóval; valószínűleg gabonát és szalmát vágott (a név gúnynévi eredetű is lehet, szegény, sovány embert jelentve) (343–346). A Wurm családnevet tárgyalva – amely helynévi eredetű lehetett, vagy a Wurm ‘féreg; kígyó, sárkány’ közszóból származhatott – a szerző a közszó magyarázatához a litván var̃mas ‘szúnyog’ szót is felhasználja (341. o.). Külön tárgyalja az 1618. évi freudenthali uradalmi összeírásban szereplő női családneveket; az eredeti dokumentum nincs megszámozva. Az összeírásban 1173 személynév szerepel, közülük 25 női; például: Böhmin George, ami azt mutatja, hogy a név viselője cseh nő volt, férjét pedig George néven hívták; 1636-ból: Bayerin, jelentése ‘bajor nő, Bajorországból való’, és Georg, a férj neve. 1604-ben a nő megnevezése Fichtnerin Susanna; vö. Fichtner ‘fenyőből készült korsók készítője’11, valamint a Susanna (Zuzana) név, amely a héber Susanna név latinosított alakja, a héber Šōšannā szóból: héberül šōšannā ‘liliom’12. Az 1604. évi freudenthali nevek a névadás valamennyi színezetét bemutatják; ilyen például a Kernwischer, amelyet más kutatók – Ernst Schwarz, Josef K. Brechenmacher és Josef Beneš – nem tárgyaltak. A személynév gabona- vagy pelyvaseprőt, illetve puskák vagy 10 Blažienė Grasil da 2012: Dar viena Jono Bretkūno duktė? – Mažoji Lietuva: paribio kultūros tyrimai. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, ISBN 978-609-420-323-2, 11–29. 11 FN 2005: 243. 12 Kuzavinis Kazys, Savukynas Bronys 1987: Lietuvių vardų kilmės žodynas. Vilnius: Mokslas, 385. 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Siegfried Hanke, Rainer Vogel (Hg.) Urbane des Fürstentums Jägerndorf aus der Zeit der Markgrafen von Brandenburg–Ansbach ágyúcsőtisztítót jelenthet (488. o.); a Saulig a jól ismert héber és bibliai személynév, a Saul kicsinyítő képzős –ing > / –ik / > –ig származéka (513–514). Rainer Fogel monográfiája, valamint a későbbi osztrák-sziléziai régió személynévanyagára vonatkozó következtetései alapvetően gazdagítják az areatörténetről, a nevek kétnyelvűségi körülmények közötti használatáról, a személynevek képzéséről és eredetéről, valamint elterjedésükről való ismereteinket (569–582). A terjedelmes függelékek a névtani elméletben járatlan olvasók számára megmagyarázzák a szakkifejezéseket, felsorolják a településneveket, közlik a történeti adatokat, az eredeti dokumentumok másolatait és a térképeket – amelyek nélkül a névtani munkák ma már nehezen képzelhetők el –, továbbá tartalmazzák a tárgyalt személynevek, vagyis a szerző megfogalmazása szerint a kereszt- és családnevek mutatóját. Csak sajnálni lehet, hogy nem minden litván névkutató olvas német névtani munkákat, hiszen a tárgyalt monográfia – amelyet Rainer Fogel szerényen tanulmánynak nevez, talán azért, mert disszertációból született – egyértelműen bemutatja, milyen jelentőségük van a kéziratos történeti forrásoknak a névállomány kutatásában. Beérkezett: 2015. november 15. GRASILDA BLAŽIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva grasil [email protected] Recenzijos / Reviews 283