Jano Otrębskio „Gramatyka języka litewskiego“ (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a litván írott nyelv története, a régi és a mai litván nyelv szintaxisa és szemantikája. JANO OTRĘBSKIO GRAMATYKA JĘZYKA LITEWSKIEGO (III – 1956, I – 1958, II – 1965): ISTORIJA IR DABARTIS Jan Otrębski’s Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): History and Today ANNOTÁCIÓ A cikk Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (I, II, III) című műve megírásának és kiadásának folyamatát, a nyelvtani leírás tartalmát és bemutatásának módját tárgyalja. J. Otrębskio klasszikus, a figyelmet nem az elméleti kérdésekre, hanem az adatok csoportosítására összpontosító litván nyelvtana az illusztratív anyag bőségével és annak kezelésére való képességével nyűgöz le. J. Otrębskio egyik, e nyelvtannal kapcsolatos, megtervezett, de el nem végzett feladata a szóalakok mutatójának elkészítése volt. A mai technikai lehetőségeket kihasználva ezt kétszeres haszonnal lehetne megvalósítani: a nyelvtanban használt szóalakok lengyel megfelelőikkel ellátott elektronikus jegyzéke egyaránt lehetővé tenné az OGI szóalakmutatójának elkészítését és egy kiváló litván–lengyel szótár létrehozását. KULCSSZAVAK: Janas Otrębs kis, nyelvtan, litván nyelv, morfológia, szóalkotás. ANNOTÁCIÓ A cikk Jan Otrębski Gramatyka języka litewskiego (I, II, III) című műve megírásának és kiadásának folyamatát, valamint a nyelvtani leírás tartalmát és bemutatásának módját 200 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębski Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis A bemutatás módja. Otrębski klasszikus litván nyelvtana, amely az elméleti kérdések helyett az adatok csoportosítására összpontosít, az illusztratív anyag gazdagságával és feldolgozásának módjával ragad meg. Otrębski egyik tervezett, de meg nem valósított feladata egy szóalakmutató összeállítása volt. A mai technikai lehetőségeket kihasználva ez kétszeres haszonnal járhatna: a nyelvtanban használt szóalakok lengyel megfelelőikkel ellátott elektronikus jegyzéke egyaránt lehetővé tenné Otrębski nyelvtanának szóalakmutatóját és egy kiváló litván–lengyel szótár elkészítését. KULCSSZAVAK: Jan Otrębski, nyelvtan, litván nyelv, morfológia, szóképzéstan. 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Žymaus lenkų kalbininko Jano Otrębskio (1889–1971) nuopelnus lituanistikai vainikavo trỳs XX a. 6–7 dešimtmetyje pasirodę lietuvių kalbos gramatikos Gramatyka języka litewskiego (toliau – OGJL) tomai. Praėjus 50 metų nuo paskutinio šios gramatikos tomo išleidimo pravartu pažvelgti į J. Otrębskio parengtą lietuvių kalbos gramatiką. Ar ji sietina vien su pagarba mokslo ir kultūros paveldui, ar vis dar yra ir gali būti aktuali? Šie klausimai lemia ir straipsnio struktūrą: OGJL ypatybės aptariamos vertinant J. Otrębskui rūpėjusius gramatinio aprašo klausimus, išnašose pateikiant nuorodų apie OGJL autoriaus gramatinių nuostatų vertinimus ir apie ryškesnius skirtumus bei sąsajas su kitais gramatiniais lietuvių kalbos aprašais1. Straipsnyje daugiausia dėmesio skiriama trečiajam OGJL tomui Nauka o formach – ne tik dėl neabejotino jo originalumo, bet ir siekiant aktualizuoti turimą šio tomo vertimo į lietuvių kalbą2 publikavimo klausimą. 1 Az OGJL és a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika (a továbbiakban: DLKG) összevetése valamivel nagyobb figyelmet kap. 2 Juozas Balčikonis OGJL3-hoz készített fordítása végül nem jelent meg: a fordítás kézirata, amelynek címe „Prof. Jonas Otręmbskis // Lietuvių kalbos gramatika // Tomas III // Morfologija // autorizuotas vertimas”, a Vilniusi Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található (jelzete: F178). Straipsniai / Articles 201 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 1. AZ OGJL KIADÁSTÖRTÉNETE ÉS ÍRÁSMÓDJÁNAK SAJÁTOSSÁGAI 1956 és 1965 között az állami varsói tudományos kiadó az OGJL három kötetét jelentette meg: Nauka o formach (1956), Wiadomości wstępne. Nauka o głoskach (1958) és Nauka o budowie wyrazów (1965). A szerző egy negyedik, a litván nyelv szintaxisának szentelt kötet megírását is tervezte3, az ötödikben pedig mind a négy nyelvtani kötet tárgymutatóját és szóalakmutatóját kívánta közreadni. Az OGJL tervezett szerkezete nem követte az írás és a nyomtatás sorrendjét (III, I, II), ezért a minden bevezető nélkül elsőként megjelent OGJL3 kissé meglepte az olvasókat4; a mű céljáról és felépítéséről szóló magyarázatokra csak az első nyelvtani kötet megjelenésekor került sor (lásd OGJL1 XII). Címzettjének az elemi filológiai műveltséggel rendelkező olvasót választva J. Otrębski nélkülözhette a grammatikai osztályok vagy kategóriák jellemzését (kivételt csupán a litván nyelv sajátosságait jelző grammatikai alosztályok képeznek5), és a tárgyalt jelenségek megjelenési formáira — a nyelvi kategóriák, osztályok és alosztályok adatainak és jellemzőinek osztályozására, valamint a példák lehető legváltozatosabb áttekintésére — összpontosíthatott. Az OGJL a litván nyelvi adatokat legalább három szinten mutatja be: az elméleti kérdéseket nemcsak a korabeli irodalmi litván nyelv (írott és beszélt) példái illusztrálják, hanem a nyelvjárások és a régi litván nyelv példái is. J. Otrębski az illusztratív anyag széles skálájának választását azzal indokolja, hogy a régi litván nyelv és a nyelvjárások anyagának áttekintése nélkül nehéz volna megérteni az irodalmi litván nyelv rejtélyeit, valamint a fonetikai, lexikai változatok és a szintaxis ingadozásait (uo., VIII). Az OGJL-ben a litván nyelvi anyagot gyakran más indoeurópai nyelvek adataival vetik össze6. A litván példaszöveg hangsúlyjelekkel van ellátva, és lengyelre van fordítva. 3 Vö. az egyes kérdéseknek a tervezett szintaxiskötetben való bővebb tárgyalására vonatkozó utalásokat (OGJL3 274), illetve a munka céljait bemutató bevezetést (OGJL1 IX, XI, XII). 4 Pranas Skardžius az OGJL3-ról írt recenziójában az ilyen, hivatkozások nélküli tárgyalásmódot azzal a céllal kapcsolta össze, hogy „részletes litván nyelvtani kézikönyvet írjon” (Skardžius 1998a: 702). 5 J. Otrębski nagyobb figyelmet szentel azoknak a litván nyelvi jelenségeknek, amelyeknek más indoeurópai nyelvekben nincs megfelelő analógiájuk. Vö. a múlt idejű gyakorisági alak (OGJL3 221–224) vagy a névmási melléknevek leírását (uo., 121). 6 Būta nuomonių, kad tie lyginimai nepakankami, plg. Skardžius 1998a: 702. 202 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis 2. AZ OGJL TÁRGYI TARTALMA 2.1. 1956: a harmadik kötet Alaktan (Nauka o formach)7 Az OGJL megírásának és kiadásának folyamata a formák tudományának8 szentelt kötettel kezdődött, amely a nyelvtani osztályok (vagy szófajok) alaktani és/vagy ragozástani leírását tartalmazza. Az OGJL3 a következő szófajokat tárgyalja: főnév, melléknév, névmás, számnév, ige, határozószó, elöljárószók és névutók, kötőszók és partikula, valamint indulatszók. A fejezetek és alfejezetek címe lengyelül vagy latinul szerepel9. A FŐNÉV című fejezet rövid bevezető megjegyzésekkel kezdődik arról, hogy ezt a szófajt a nyelvtani eset, szám és nem kategóriái fejezik ki. A bevezető rész röviden ismerteti a hét esetet10, valamint a litván és a lengyel nyelv esetragozása közötti különbségeket (OGJL3 1). J. Otrębski véleménye szerint a korabeli gyakorlati litván nyelvtanokban meghonosodott, Danielius Kleinas Grammatica Lithuanica (1653) című művéből szinte változtatás nélkül átvett ötragozású főnévi modell felszínes és elégtelen (ugyanott, 6), ezért a ragozási paradigmákat a főnév történeti ragozási töveihez kapcsolja11: -o- (vyras, svečias); -ā- / -iā- (jūra, giria); -(i)ē- (upė); -i- (ausis); -u- (sūnus) és mássalhangzós (duktė, -ers; akmuo, -ens)12 tövekhez. Minden ragozási paradigma 7 Az OGJL3-ról lásd Skardžius 1998a: 701–708, 741–745. 8 J. Balčikonis litván fordításában a kötet címéül a morfológia terminust választotta. 9 Kivételt csak az egyetlen indefinitivusra vonatkozóan tesz, lásd OGJL3 244. 10 A litván nyelv történeti állapotát tárgyalva J. Otrębski nem feledkezik meg a visszaszoruló vagy már kihalt illativusról, allativusról és adessivusról sem (OGJL3 76–81). 11 Hasonló a Jānis Endzelīns által megadott főnévleírás is, amely a –(i)o–, –iā–; –(i)ē–; –i–; –u– és mássalhangzós töveken alapul (vö. Endzelīnas [az 1948-as kiadásból fordítva] 1957: 104–130). 12 A DLKG szintén a névszók ragozását a ragozási tövek szerint írja le, öt ragozással: (i)a, (i)u, (i)o, ē, i (és ezen belül további, 12 paradigmára tagoló felosztással); lásd DLKG 68–69. A Litván nyelvi enciklopédiában Vytautas Ambrazas a ragozási sajátosságok tövek szerinti leírásának még egyszerűsítettebb változatát javasolja, vö. LKE 328–329. Mind a DLKG, mind az LKE ragozási modellje a régi mássalhangzós tövű főneveket az i tövek közé sorolja; lásd DLKG 69, LKE 329. Straipsniai / Articles 203 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ A megszólító eset 13alakját14 is megadja (ez hasznos annak az olvasónak, aki a teljes ragozási paradigmákat keresi15); tárgyalja a hangsúlyozás sajátosságait és azt a tendenciát, hogy a megszólító eset kifejezésére rövidített vagy kicsinyítő formákat választanak (uo., 1–2). Az OGJL3 számos gyakorlati tanácsot is ad, vö. például az –i– tövű főnevek nemének meghatározásakor felmerülő lehetséges nehézségekre, valamint az ilyen helyzetben segítséget nyújtó egyes számú részes esetű végződésre (–iai vagy –iui), illetve a rövidített alakok jelölésének finomságaira vonatkozó utalást16. J. Otrębski szerint egyes –i tövű szavak az ősi semleges nem örökségét őrzik – más indoeurópai nyelvekkel való összehasonlítás alapján e hagyatékhoz sorolja az akìs és širdìs főneveket (uo., 37). A litván főnév nyelvtani nemi kategóriáját bemutatva J. Otrębski megkülönbözteti a nyelvtani és a természetes nemet (RODZAI NATURALNY), például: vyras, žmona17; az utóbbit tárgyalva pedig megjegyzi, hogy a litvánban (más nyelvekhez hasonlóan) vannak olyan főnevek, amelyek mindkét természetes nemű személy megnevezésére használhatók – ezekre a főnevekre a nőnemű alak és az a lehetőség jellemző, hogy mindkét természetes / „természetes” nemű személyt megnevezzék18, például: bliūva ‘nyafogós’, tvýla ‘hallgatag, magába zárkózó’, nenúopena ‘telhetetlen’, radvilà ‘talált gyerek’, vėpla ‘ügyetlen’ stb. (uo., 3–4, 5, 24, 37). A hangsúlyozás kivételes jelentőségét kiemelve J. Otrębski ismerteti a főnevek hangsúlyozásának alapjait19 (uo. 13 Annak lehetőségéről, hogy a megszólító eset alakjai által közvetített pragmatikai funkciókat ne esetnek, hanem külön nyelvtani kategóriának tekintsük, lásd Judžentis 2012: 72–73. 14 Miután megemlítettük J. Otrębski figyelmét a megszólító eset alakjainak változatosságára, azt is meg kell jegyeznünk, hogy olykor egy-egy változat hiányzik a paradigmából (vö. a vėji (OGJL3 17) és a vėjau (DLKG 71) alakot). 15 A többes számú alanyesettel megegyező megszólító eset nincs felvéve a DLKG főnévi ragozási paradigmái közé (lásd DLKG 71, 73). 16 Vö. a nőnemű –i– tövű főneveket jelölő f. (femininum) betűről szóló megjegyzést (OGJL3 4, 37) azzal a magyarázattal, hogy ez az egyetlen főnévi csoport, amelynél a fő jellemző (a tővégi elem) nem elegendő a nyelvtani nem meghatározásához – a nemet az egyes számú részes esetű végződés alapján állapítják meg (uo., 36–37). 17 Vö. J. Otrębski példáit a nyelvtani (ma morfológiai néven ismert) és a természetes nem eltérésére, például: Daukšà, dailìdė, tėtė, dėdė, vagy a csak nyelvjárásokban használatos gražùs pamer-gỹs, továbbá a régi írások főneveire: pelùs, žmonės az tomis pelùmis, žmones savàs szókapcsolatokban (OGJL3 4–5). A „természetes nemről” vallott eltérő nézethez lásd Skardžius 1998a: 702. 18 Apie hibridinius (substantiva communia) daiktavardžius daugiau žr. Judžentis 2012: 34–36. 19 J. Otrębski a litván főnévi hangsúlyozás rendszerének állapotáról és fejlődéséről szóló átfogó leírást igen összetett, az általa írt nyelvtan célkitűzéseit meghaladó feladatnak tartotta (OGJL3 65). Skardžius az OGJL3-ról írt recenziójában megemlíti, hogy vannak kifogásai J. Otrębski hangsúlyozással kapcsolatos megállapításaival szemben, de „szakmai okokból” nem fejti ki őket, lásd Skardžius 1998a: 708. Az OGJL3 által javasolt hangsúlyozási eltérések egy része különböző nyelvjárási hangsúlyváltozatokkal függhet össze; vö. például a gėiba (OGJL3 23) alakot és az LKŽ geibà adatát; illetve a más végződésű származékokat (vö. veidmainỹs (OGJL3 70) és a számunkra ma elfogadhatóbb veidmainis alakot) stb. 204 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis uo., 7–10). A korabeli litván nyelvtanokban és szótárakban elterjedt, a hangsúly helyének állandósága és a szótag intonációs minősége szerinti hangsúlyozási osztályozás helyett (uo., 8) az OGJL szerzője elmondása szerint Kazimieras Jaunius fonetikai alapokon nyugvó hangsúlyozási modelljét választotta (uo., 9), az olvasó kényelme érdekében pedig két vagy három szükséges20 alakot kívánt megadni, például: jūra, (jūr)-os, ranką, (rañk)-os, rañką (uo., 10). Fontos hangsúlyozni, hogy az OGJL3 a litván főnevek használatát nem csupán az akkori írott irodalmi nyelv szempontjából tárgyalja (kitérve a beszélt nyelvi használatra is21), hanem történeti szempontból is22. A melléknévi paradigmákat mindkét nem alakjaival együtt közli23. Ebben a fejezetben J. Otrębski kiemelt figyelmet szentel a dīdis, dīdi melléknévnek: tárgyalja ragozását, eredetét, nyelvjárási és régi írásokban való használatát (uo., 85; 88; 92; 93–94; 117–118, 119; 120; 142), valamint képzési változatait – a dideli s, -ė ragozási paradigmát (uo., 108); érdekes példákat is közöl a névmási melléknevek kettős számú, posztpozíciós számnévvel alkotott alakjainak használatára, például: kietuojudu, geruojudu; kietiejidvi, geriejidvi (uo., 122). A semleges nemű melléknevek leírásakor – ezekre a rodzaj nijaki és neutrum terminusokat használja (uo., 124, 127) – közéjük sorolja a pawoiu szót, amely Mikalojaus Daukša Postilė című művének következő mondatában szerepel (a továbbiakban – DP): Regí kaip pawoiu yr būt geriufę DP 27211 (a DP bármely példájához hasonlóan ezt a mondatot is Jakub Wujek posztillájának lengyel megfelelőjével együtt idézi J. Otrębski nyelvtana, vö.: Widźiß iako niebiepieczno ieft być w rofkoby.) (uo., 125). Az -io-, f. -ė- tövű mellékneveket tárgyalva J. Otrębski rámutat az összetett melléknevek főnévi használatának lehetőségére, és példaként hozza a minkštaširdis24 alakot, amely melléknévi és főnévi funkcióban egyaránt előfordulhat (az ilyen összetett szavaknak azonban csak a főnévi használata 20 Érdekes, hogy J. Otrębski e szempontból nem a hangsúlyozási osztály meghatározásához fontosabb többes számú részes és tárgyesetet választja, noha jelzi e formák jelentőségét a hangsúly helyének megállapításában, és hangsúlyozza, hogy kétséges esetekben maguk a litvánok is ezekkel ellenőrzik a főnév hangsúlyozási lehetőségeit (OGJL3 9, 64–65). Esetekre mint a hangsúlyozási osztály meghatározásának kritériumára vonatkozóan lásd Laigonaitė 1978: 35–36; a hangsúlyozás elsajátítását segítő, a többes számú részes és/vagy birtokos eset hangsúlyhelyére vonatkozó szabályról lásd még Stundžia 1995: 14. 21 Vö. az egyes számú helyhatározó eset rövidített alakjainak (valdžioje: valdžioj, gerklėje: gerklėj), valamint a többes számú eszközhatározó eset (valdžiomis: valdžiōms, katėmis: katėms) és hasonló alakok közlését (OGJL3 32, 35). 22 Vö. J. Otrębski különös figyelmét a főnév kettős számára (például: dvi dukteri, du sūnu), amely már az akkori litván nyelvben is szokatlan lehetett (OGJL3 2, 81–85). 23 Plg. J. Endzelīno pateiktą tik vyriškos giminės būdvardžių paradigmą (Endzelynas 1957: 130–136). 24 Vö. a szomszédos oldalakon közölt melléknévi és főnévi paradigmákat, amelyekben az egyes számú részes és helyhatározó eset különböző alakban szerepel (OGJL3 107, 108). Straipsniai / Articles 205 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ a megszólító esethez sorolja25). Az OGJL szerzője a felsőfok abszolút használatához közel állónak (OGJL3 129) tekinti azokat a hiányos vagy túlzott mértékű tulajdonságot jelölő mellékneveket, amelyek képzői apý-, pó- és képzői -ókas, f. -óka26, vö.: apý-dykis, f. apý-dykė ‘majdnem üres, hiányos’, pó-žalis, pó-žalė ‘kissé éretlen; félig sült’, gerókas, geróka ‘elég jó; elég tisztességes’27, továbbá tárgyalja a nem melléknévi eredetű fokozható származékok, például vyrèsnis, vyríausias, šunèsnis, pirmèsnis, pirmíausias stb. fokozati alakjainak esetleges kihalt melléknevekből való képzésének lehetőségét (ugyanott, 133)28. A névmásokról szóló fejezetben J. Otrębskis megadja a tárgyalt névmások eredetének magyarázatát, nagy figyelmet szentel a kettős számnak, és megemlít néhány érdekes nyelvjárási alakot, például vẽ-du, vẽ-dvi vagy nuo-du (ugyanott, 139). Ebben a fejezetben nem találjuk meg a támsta29 szót, amelyet J. Otrębskis olyan főnévnek tart, amely mindkét természetes nemet jelölheti (ugyanott, 5). Érdekes példák szemléltetik a niekas használatát, például egy második tagadás hatókörében: niekuo nedėtas ‘ártatlan; hibátlan, kifogástalan’, vagy a niekai mergaitė ‘hitvány lány’ szókapcsolatban (ugyanott, 147). A leírásban megtalálhatók a kölcsönzött by partikula segítségével alkotott határozatlan névmási szerkezetek: by kas; by kuris; by kóks30 (ugyanott, 158). 25 Az LKG I. kötete a -ia, -ė tővégű melléknevek megszólító esetét mind a hím-, mind a nőnemű paradigmákban megadja, például: auksini, -e; mažuti, -e; apýgeri, -e; baltažiedi, -e (LKG I 486, 487); a DLKG az (i)o tővégű melléknevek paradigmáit kétféleképpen közli: megszólító esettel (de csak néhány hímnemű melléknév esetében, például: medinis, apýmažis, baltakāklis), illetve megszólító eset nélkül (például: gerèsnis, gerèsnė, medìnė, apýmažė, baltakāklė) (DLKG 180, 184)). 26 A fokozati alakok összehasonlító szerkezetek nélküli használatát, amikor egy tulajdonságot egyszerűen kifejező módon neveznek meg, a fokozati alakok abszolút használatának nevezik, lásd Judžentis 2012: 88–89. „Az abszolút használatú mellékfokokkal szinonimák az -okas képzővel és az apý-, po- előtagokkal képzett alakok (ugyanott, 89). Lásd még róluk: DLKG 195, 196, 224–226. 27 Az ilyen melléknevek jelentését a DLKG szintén a fokozat grammatikai kategóriájáról szóló részben tárgyalja, vö.: „Nincs fokozati alakjuk azoknak a minősítő mellékneveknek, amelyek már saját képzési jelentésükkel is valamely tulajdonság bizonyos mértékét fejezik ki” (DLKG 173); itt azt is megjegyzik, hogy az po-, apy- előtagú származékok esetenként előforduló középfokú alakjai azt mutatják, hogy „e származékcsoport jelentése közel áll a fokozati alakok grammatikai jelentéséhez” (DLKG 225). 28 Diskusiją šiuo klausimu žr. Skardžius 1997: 433–439; 1998a: 706. 29 A DLKG a tamsta szót személyes alapszóként / udvariassági névmásként nevezi meg (DLKG 257, 259), Albertas Rosinas pedig szubjektív értékelő névmási participiumnak tartja (Rosinas 1996: 38–44). Arról, hogy milyen okok miatt értelmezhető a tamsta tükörfordítás főnévként, lásd ugyanott, 44. o. 30 Ezek a határozatlanságot jelölő összetett névmások a bi / by elemmel elterjedtek a nyelvjárásokban (vö. LKG I 692–693), az utóbbi időben pedig ismét meghonosodóban vannak a beszélt köznyelvben is. 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębski Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Az OGJL3 egyes olvasóit meglepheti a SZÁMNÉVRŐL szóló fejezet, amelyben az abù, abi; abùdu, abìdvi31 szavakat tőszámnevekhez sorolják32 (ugyanott, 164), a keleri, kėlerios; abeji, abejos szavakat pedig gyűjtőszámnevekhez (liczebniki zbiorowe), míg a keli, kelios alakokat kérdő, határozatlan gyűjtőszámneveknek33 (ugyanott, 172, 173). A számnevekről szóló fejezet tárgyalja a gyűjtő főneveknek nevezett szavak, például a penketas, šešetas stb., valamint a keletas34 használatát (ugyanott, 174). Itt írja le a számnevekből képzett, melléknévnek tekintett -opas, -okas, -eriopas, -gubas, -linkas, -lypas, -ergas stb. képzős származékokat is (nemcsak a dve-jópas, trejópas, vieneriópas, vienókas alakokat, hanem a tūleriópas, -a ‘sokféle, változatos’, dvigubas, dvilinkas, dvilýpis, ketvérgis stb. alakokat is (ugyanott, 175–176), továbbá a számnévi eredetű határozószókat, például dviese, añtra, dvėja tiek, antraip, dvėj aip, dùkart, dùsyk stb. (ugyanott, 177–178). Az IGE leírását az anyag változatossága teszi vonzóvá: a nyelvtan egészéhez hasonlóan itt is nemcsak a mai litván nyelv adatai szerepelnek, hanem az ólitván nyelv és a nyelvjárások érdekes tényei is (vö. például góti, gója, gójo ‘gyorsan menni’ (ugyanott, 214)), különös figyelmet szentelve a tverėčiai nyelvjárásnak (például a nyelvjárás rövid igealakok használatára való hajlamát (vö. išėjo: išė) egy teljes padabójau: padabáu, padėjau: padéu ragozási paradigma szemlélteti (ugyanott, 217)). Az OGJL3 a nyelvjárási használatra való utalás nélkül közli a gręsti ‘fenyegetni, elriasztani’ igének a standard litván nyelvben intranzitívnek tekintett ragozási paradigmáját: grėsiau, grėsei, grėsė, grėsėme, grėsėte (ugyanott, 216). J. Otrębskis alaposan tárgyalja az igék tőmagánhangzó-váltakozási mintáit, vö.: málti: mãla, mãlė és nyj. mãlo, valamint lėisti: léidžia: léido és nyj. léi-dė (ugyanott, 208–209)). Az OGJL szerzője sajátos módon értelmezi a mai litván nyelv 31 A DLKG az abu, abi, abejì, abejos alakokat a pozitív, általánosító névmásokhoz sorolja (DLKG 257). 32 Az abu, abi számnévhez sorolását A. Rosinas megalapozatlannak tartotta: „e szavak szemantikai elemzése azt mutatja, hogy jelentésük ‘mind’, vagyis névmási jelentésük van, és akkor használatosak, amikor a halmaz két elemből áll” (Rosinas 1995: 47). A tudós megjegyzése szerint a litván nyelv grammatikai leírásaiban kevés nyelvész sorolja az abu alakot a névmások közé; a néhány ilyen szerző közül K. Būgát és P. Skardžiust említi (Rosinas 2001: 101). Valóban, az abu, abi alakokat nemcsak a korábbi munkák sorolják a számnevek közé (vö. például Jonikas 1939: 63, Endzelynas 1957: 142, Senkus 2006: 245, 248, Senn (1966: 214)), hanem a mai litván nyelvészeti munkák is; vö. Smoczyński 2007: 2, Stundžia 2009: 84; 254, Dini 2014: 149. 33 A DLKG a keleri, kėlerios alakokat határozatlan névmásnak, a keli, kelios alakokat pedig kérdő és vonatkozó névmásnak tekinti (DLKG 257). Rosinas a keli, keletas, keleri, keliolika névmásokat határozott megszámlálhatóként jellemzi (Rosinas 1996: 120). 34 A DLKG a keletas névmást határozatlan, nem specifikus névmásnak nevezi (DLKG 257); Rosinas a határozott névmások közé sorolja, amelyek „a megkülönböztetett elemek számát igen határozatlanul jelölik” (Rosinas 1996: 119). Straipsniai / Articles 207 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ a jövő idő paradigmája35 (ugyanott, 205), valamint a múltbeli ismétlő idő eredete36 (ugyanott, 222–224). Az OGJL3 részletesen ismerteti a feltételes mód (OPTATYVUS) alakjainak változatosságát és eredetét37, valamint szintaktikai (CONDITIONALIS) kifejezését (ugyanott, 230–234). A visszaható szerkezetek leírásakor (a visszaható partikula si névmásnak minősül38) az OGJL3 a visszaható szerkezetek használatára összpontosít a litván és a lengyel (ugyanott, 236, 237), valamint más indoeurópai nyelvekben (ugyanott, 239). J. Otrębski figyelmet fordít a köznyelvi és nyelvjárási változatokra, valamint a szavak eredetének magyarázatára (vö. a –si- → –s- vagy –z- változásra vonatkozó megjegyzéseket, például: pazbārā, ačigulė; továbbá azt a megállapítást, hogy a litván irodalmi nyelvben az ilyen változatok néha már nem kapcsolhatók össze közvetlenül, vö. a stvėrti és tvėrti ‘megragadni’ eredetbeli kapcsolatát a *nu-s(i)-tverti-s(i) formával, illetve a peremvidéki nustvėrtis vagy susizgribti ‘megragadni, észbe kapni’ szóval, amely valószínűleg a *su-s(i)-gribti-s(i): griebti ‘megragadni’ alakból származik (ugyanott, 238)). Az OGJL szerzője hangsúlyozza a supinum (SUPINUM) kizárólag nyelvjárási használatát (ugyanott, 243–244), a BŪDINYS leírására pedig litván terminust választ, megmagyarázza a jelentését (jelezve, hogy a másik elnevezés, az INFINITIVUS II már nem használatos), kiemeli az alak igei kifejezőeszközeit (megjegyezve, hogy nem kapcsolódik össze előtaggal, tagadószóval vagy visszaható elemmel), valamint határozói funkcióit39 (ugyanott, 244–245). Az ige fejezetében J. Otrębski tárgyalja a PARTICIPIUM NECESSITATIS alakokat, a passzív igenevek közé sorolva őket40, és rámutatva arra, hogy egyes –inas képzős származékok elvesztették igenévi, jelentésük pedig kiemelkedő melléknévi értelmet kapott (vö. būtinas, dirbtinas) (ugyanott, 273–274). A semlegesnemű igenevek – PARTICIPIA W FORMACH NEUTRUM – leírásakor az OGJL szerzője kitér az esą állítólagos partikulaszerű jelentésére is: ‘állítólag, mintha, úgymond’41, vö.: Ji, esą, to nežinanti. ‘Ona jakoby tego nie wie.’ (ugyanott, 274). 35 Jono Kazlausko véleményét arról, hogy J. Otrębski ezt „több különböző indoeurópai kategória keverékének” tekinti, lásd: Kazlauskas 1968: 366. 36 Aldona Paulauskienė nem ért egyet J. Otrębskivel, aki a múltbeli ismétlő idő -dav képzőjét „az -av képzős és az d betoldott mássalhangzót tartalmazó múlt idejű képzett iteratívumokból” eredeztette (lásd: Paulauskienė 2006: 61–62, 84). 37 Šį aiškinimą Kazlauskas pavadino neįtikinėtinu (žr. Kazlauskas 1968: 399). 38 Ez a nyelvtörténeti munkákban megszokott, vö.: „Alakját tekintve a visszaható névmás [...] kétféle volt: s(i) és se” (Palionis 1967: 140). 39 A DLKG a būdinys alakokat meglehetősen hasonló módon tárgyalja (kiemelve a határozókra jellemző funkciókat és az alak igei kifejezőeszközeit), csakhogy nem az ige, hanem a határozó fejezetében (DLKG 413–414). 40 A DLKG-ben az igenévről szóló fejezet elején utalást találunk arra, hogy a nyelvtanok a passzív igenevek mellett külön tárgyalják az igei szükségességi formát; jelentésük alapján ezek a formák azonban „valamennyi igenévvel szemben állnak” (DLKG 354–355). 41 Az idegen beszéd visszaadását jelölő mondathatározóvá (partikulává) vált esą(s) alakról lásd: Holvoet 2004: 113–114. 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębski Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis A határozószókat tömören, szóalkotási vagy etimológiai családok szerint tárgyalja; ritkábban használt példákat is közöl. A jelentés szemléltetésére gyakran nem csupán egyetlen szóból álló fordítást választ (vö. a névmási eredetű vis ‘íme’; vis dėlto ‘azonban’, konè, kuonè ‘alig (sem)’ megadását), hanem szókapcsolattal vagy mondattal is illusztrál (lásd ugyanott, 297–298). A névutókat és az igekötőket együtt írja le42 (ugyanott, 308–357). J. Otrębski ugyanazon névutó különféle lengyel megfelelőit adja meg, például: Kaip dur-nius su̇ grandele ‘Jak dureń z kółeczkiem (ogniwiem)’; Gimė eriukai su̇ šešiomis kojomis ‘Urodziły się jagnięta o sześciu nogach’ (ugyanott, 340). Itt a nyelvjárásokban előforduló érdekesebb reduplikációs eseteket is tárgyalja (például: papanurińko, papa-grįžo) (ugyanott, 357); összehasonlítja a névutók használatát a balti és a szláv, illetve a litván és a lengyel nyelvben, megjegyzi a litván nyelv névutós szerkezeteket kerülő tendenciáját, és csupán az iš po, iš už, iš anapus alakokat említi (ugyanott, 356); felveti továbbá, hogy a szláv nyelvekhez képest ritkább névutóhasználatot a litván névutó nélküli dativusa és lokativusa okozhatta (ugyanott, 357). A kötőszókat és a partikulákat a SPÓJNIKI I PARTYKUŁY című fejezet tárgyalja (ugyanott, 358–370), az indulatszókat és a hangutánzó-hangfestő szavakat43 pedig a WYKRZYKNIKI című fejezet (lásd ugyanott, 371–377). 2.2. 1958: az első kötet Bevezető megjegyzések. Hangtan (Wiadomości wstępne. Nauka o głoskach) A kötet Előszavában nemcsak az OGJL1, hanem az egész Gramatyka felépítésének és célkitűzésének céljait is ismerteti az olvasóval, továbbá magyarázatokat ad a korábban megjelent OGJL3-kötetről, megnevezi az OGJL-ben felhasznált főbb nyelvészeti forrásokat44, köszönetet mond a nyelvtan megírására ösztönzőknek és segítséget nyújtóknak (köztük feleségének, Helena Otrębskának), valamint az OGJL3-kötetet recenzálóknak (OGJL1 XI–XII). A litván nyelvet az indoeurópai nyelvek kutatásához és az indoeurópai alapnyelv rekonstruálásához fontos adatokat kínáló nyelvként jellemzi, és az indoeuropeisztika szempontjából a szanszkrit, az ókori görög, a latin és a gót nyelv jelentőségéhez méri (uo., VII). Az addig megjelent műveket tárgyalva 42 Az OGJL2 bevezető megjegyzései ismertetik ennek a választásnak az okait – a névutók és igekötők, illetve a határozószók és névutók jelenkori és történeti funkcionális hasonlóságát (lásd OGJL2 IX). 43 A mai leírásokban megszokott, hogy a litván nyelvben nem egy (azaz nem csupán az indulatszók), hanem két szófajt különböztetnek meg; ez a gyakorlat Jonas Jablonskis nyelvtanának hatásával hozható összefüggésbe. Vö. az ott szereplő megjegyzését a būtųjų ištikimų vaizdelaikiai – azaz hangutánzó szavak – kapcsán (Jablonskis 1997: 189). 44 J. Otrębskis külön kiemeli a hasonló célokhoz közel álló J. Endzelīns-féle Ievads baltu filoloģijā (Riga, 1945), valamint E. Fraenkel Die baltischen Sprachen című művét [...] (Heidelberg, 1950). Straipsniai / Articles 209 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ A korábban megjelent litván nyelvtanok (Friedrich Kurschat, Kazimieras Jaunius és Jonas Jablonskis leíró nyelvtanai; a porosz nyelvváltozatnak szentelt művek: August Schleicheré, Oskar Wiedemanné és August Leskiené) kapcsán J. Otrębskis hangsúlyozza a tudományos litván nyelvtan szükségességét, és elárulja, hogy eredeti terve szintén a mai litván leíró nyelvtana volt, de a munka során a szerző felismerte, hogy a litván nyelvjárások és a régi írásbeliség adatait is be kell vonni. A kötet két részből áll: „Bevezető megjegyzések” és „Hangtan”. A „Bevezető megjegyzések” ismerteti Litvánia nevének eredetét, megadja a nyelvjárásokról szükséges legfontosabb tudnivalókat (tárgyalja főbb sajátosságaikat, felsorolja egyes nyelvjárási szavak irodalmi nyelvi megfelelőit45, előre jelzi a nyelvjárások és az irodalmi nyelv fejlődésének tendenciáit (uo., 25–27)), továbbá áttekinti a legfontosabb régi litván írásokat Martynas Mažvydas katekizmusától (1547) Danielius Kleinas énekeskönyvéig és imakönyveiig (1666) (uo., 28–38); vizsgálja a litván nyelv más nyelvekhez fűződő viszonyát (uo., 39–71), valamint bemutatja a litván nyelvről írt legfontosabb munkákat (nyelvtanokat, szótárakat, továbbá egyéb jelentősebb általános és szakjellegű műveket) (uo., 72–100). A „Hangtan” részben J. Otrębskis az írásjegyeket és a helyesírást tárgyalja (uo., 101–110), valamint a magán- és mássalhangzók kiejtését: a hangsúlyozást és a szóhangsúlyt (uo., 110–148). Ebben a részben a nyelvtan terjedelmes és átfogó fejezetei a vokalizmust (uo., 149–255) és a konsonantizmust (uo., 256–394) tárgyalják. Ezekben jól látható a szerző kivételes képessége a változatosság észrevételére. A szemléltető anyag legalább három – irodalmi nyelvi, nyelvjárási és régi nyelvi – szinten jelenik meg, és gyakran más indoeurópai nyelvekből vett párhuzamos példák is kísérik. 2.3. 1965: a második kötet Szóképzés (Nauka o budowie wyrazów)46 A legkésőbb megjelent OGJL2-kötet a szóképzéssel foglalkozik. A kötet bevezetőjében ismét megtalálható a szerző köszönetnyilvánítása H. Otrębskának a nyelvtan megírásához nyújtott hatalmas segítségéért; hangsúlyozza az általa szolgáltatott, a litván nyelvre vonatkozó tényanyag fontosságát (OGJL2 VII)). J. Otrębskis itt elismeri, hogy a vizsgált anyag széles köre, a források feldolgozása és egyéb kötelezettségei tíz évet is igénybe vettek 45 Vö. a žemaitiai és az irodalmi lexika megfelelőinek összevetését: apgerbti – aptvarkyti, vėpūtinis – pusnis, kampas – lankas stb. (OGJL1 13–15). 46 Az OGJL2-ről lásd Skardžius 1998a: 843–851. 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis az OGJL2 elkészítéséhez. Hangsúlyozva, hogy az OGJL2 írásakor folyamatosan két korábbi litván szóképzési leírásra támaszkodott – A. Leskien Die Bildung der Nomina im Litauischen (1891) című művére és különösen P. Skardžius Lietuvių kalbos žodžių daryba (1943) című munkájára, J. Otrębskis arra mutat rá, hogy a szóképzés tárgyalásában igyekezett a figyelmet a tárgyalt jelenségeknek a mai irodalmi litván nyelvben megfigyelhető állapotára összpontosítani, a régi írásokból (különösen a DP-ből) vett számos illusztrációval pedig megmutatni a mai irodalmi nyelvi tények és a korábbi nyelvi adatok kapcsolatát. Az OGJL2 előszavában a szerző reményét fejezi ki, hogy az olvasó maga is megérti, miben különbözik munkája P. Skardžius művétől, amelyre támaszkodik (uo., VII). És valóban, P. Skardžius és J. Otrębskis munkáinak akár csak futólagos összevetéséből is kitűnik, hogy noha a tényszerű anyag nagy része a két műben egybeesik, az OGJL2 általános szerkezeti felépítése, kiegészítő értelmezései és hipotézisei alapján az olvasó elismerheti J. Otrębskis művének fölényét. Az OGJL2 három részből áll: az első a reduplikációs képzéseket tárgyalja (pl.: pilpinỹtėlis, saussausỹtėlis, gergeris, mažmožis, skan(s)konis, kryžkryžiais, priešpriešais), az összeolvadásokat és az összetételeket (uo., 1–28), a második a főnevek és melléknevek képzését képzőkkel (uo., 29–306), a harmadik pedig az igeképzést tárgyalja (uo., 307–416). P. Skardžius művében a hangsúly megoszlása némileg más: Általános kérdések (lásd Skardžius 1996: 13–25), Névszói tövek képzése (uo., 26–392), Névszói összetett szavak képzése (uo., 393–456), Igeképzés infinitivusi tövekből (uo., 457–555) és Természetes szóképzés és új szóalkotások (uo., 556–606). J. Otrębskis tárgyalásmódja racionálisabb és informatívabb, kevésbé terheli meg az olvasót az LKŽ cédulagyűjteményéből átvett nyelvjárási utalásokkal. Az OGJL2 P. Skardžius munkájából régi írások példáit is átveszi47, ám gyakran új példákat is közöl velük együtt. A képzési modellek tényanyagának csoportosításában P. Skardžius az ábécérendet, J. Otrębskis pedig a tematikus elvet igyekezett követni, amely kiemeli a szemantikai árnyalatokat48. A képzések nagy része mindkét szerzőnél 47 Például K. Sirvydas szótárának adatai, időnként még a DP példái is (OGJL2 231, 233; vö. még akmenyčia bemutatását J. Otrębskisnél (uo., 258) és P. Skardžiusnál (Skardžius 1996: 357)). J. Otrębskis saját, régi írásokból megfigyelt adatait többnyire a DP-ből közli; e forrás példáinak gyakoriságát még a hivatkozás jelölésének megváltozása is mutatja: az OGJL2-kötet felénél a forrás teljes megjelölése helyett a „w PD” rövidítés szerepel. Más régi írásokból is közöl olyan adatokat, amelyeket P. Skardžius nem említ; vö. a pl. szóhoz fűzött megjegyzést: atū́oriečiai ’tavaszi búza’, amelyet már K. Sirvydas szótára is rögzít (OGJL2 19). 48Vö. például az –ena képzővel alkotott, elhullott állatot jelentő származékok leírását (dvėsena, gaišena, puolena, stipena), illetve az e képző további –el- morfémával bővült alakjait (dvėselena, stipelena, merlena), valamint a valódi tárgy részeinek leválasztását jelentő szavak, a lūženos, pjūvenos, sviltenos leírását az OGJL2-ben (177–178), P. Skardžius a megfelelő származékokról adott leírásával összevetve (Skardžius 1996: 228, 232). J. Otrębski nagyobb hangsúlyt helyez a szemantikai jegyekre. Hasonló modell szerinti főnévképzés tárgycsoportok elnevezései alapján történő bemutatásával az LKG-ben és a DLKG-ben is találkozhatunk. Straipsniai / Articles 211 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ a munkák hasonlóképpen értékelik és írják le; egyeseket J. Otrębski továbbfejlesztett⁴⁹ (például az előképzős szóalkotást⁵⁰), gyakran új adatokkal egészített ki, illetve sajátosan értelmezett⁵¹. 3. AZ OGJL NYELVTANI LEÍRÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAI 3.1. Terminológia Az OGJL a nyelvtani leírás egyszerűségének és egyetemességének benyomását az általános fogalmak megnevezésére szolgáló latin terminológiával erősíti, például: neutra, dat. sg., passivum, participium necessitatis, futurum, futurum exactum, genetivus auctoris (a nyelvtani esetek megnevezésére kizárólag latin terminológiát használ) stb. (OGJL3 37, 234, 235, 273, 275, 281). Természetesen ebben a nyelvtanban a nyelvtani jelenségek megnevezésére lengyel terminusok is előfordulnak (például a szófajok: rzeczownik, przymiotnik, zaimek stb.), amelyeket olykor latin megfelelőikkel váltakozva használ (vö. rodzaju żeńskiego,go, amelyet a latin feminina vagy annak rövidítése, az f. vált fel). A litván nyelv egyes nyelvtani jelenségeinek sajátosságát még az is kiemeli, hogy egy fejezet címéül litván terminust választ; vö. a korábban említett BŪDINĮ (ugyanott, 244). J. Otrębski a litván nyelvtani leírásokban használt terminusok némelyikét számára elfogadhatóbbal helyettesíti: például a geidžiamoji nuosaka (‘tryb życzenia’) terminust a PERMISSIVUS, tariamoji nuosaka (‘coniunctivus’) terminusra cseréli, és így tovább (ugyanott, 263). A szóképzés leírásakor J. Otrębski az indoeurópai nyelvészeti hagyományban használt összetételtani terminológiára támaszkodik, amelyet röviden jellemez is (vö. a dwandwa-m bahuvrīhi típusú leírást (OGJL2 8–9, 23)), vagy a címben a képzési modell litván példáját is megadja (vö. žodženia typu aki-pleša (NOMINA AGENTIS), žodženia typu aki-mirka (NOMINA ACTIONIS) (ugyanott, 11, 13)). 49 Például a keršas mindkét szerző munkájában -š- képzős melléknévként szerepel (vö. Skardžius 1996: 315; OGJL2 223), J. Otrębski azonban a reduplikációs alakok mellett tárgyalja, olyan alakulatként, amely két hasonló jelentésű alapszóból áll. Egyeseket eltérő szóalkotási típusokba sorolnak; vö.: geležis, nyj. gelžis. J. Otrębski ezeket a reduplikációs alakok mellett tárgyalja, érdekes, két hasonló jelentésű alapszóból alkotott formákként (OGJL2 4), P. Skardžius pedig az -is képzős szavak leírásában tárgyalja őket (Skardžius 1996: 51). 50 Az OGJL2-ben szereplő ilyen típusú képzett szavak többsége hiányzik P. Skardžius művéből; vö. elöljárószós szerkezetekből képzett származékok, például įnamys, ančtelis ‘brzeg drogi’ és így tovább (OGJL2 19). 51 Vö. például a -bas, -ba képzős származékokhoz fűzött kiegészítő magyarázatot a šlubas (:klubas) alakról (OGJL2 230). 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis 3.2. A példázás jellege Az OGJL sajátosságát a példák széles köre adja: gyakran egymás mellett szerepelnek a korabeli hivatalos irodalmi litván nyelvet és annak használatától való eltéréseket bemutató beszélt nyelvi példák52. Az illusztrációk a nyelvi változatosságot53 bemutató nyelvjárási54 (tverai, pagramantisi55, ritkábban más56) és a régi litván írásbeliségből származó adatokat is felhasználnak (az OGJL-t Daukša Postilės (1599) nyelvét leíró nyelvtannak is nevezhetjük); ezeket többnyire pontos forráshivatkozással57 közlik. J. Otrębski a litván nyelv nyelvtani kifejezőeszközeinek jelenségeit az indoeurópai nyelvek tágabb összefüggésében is áttekinti58. 3.3. Kapcsolat a litván nyelvtanleírás hagyományával Az elsőként megjelent OGJL3 nem közölt semmilyen tájékoztatást e nyelvtan általános elveiről, és természetesen a korábbi nyelvtani munkák csekély száma is meglepő volt 52 Vö. a teljes és rövidült alakokat – a megszólító esetet: brālau és brā (OGJL3 1), illetve a helyhatározói esetet: kelyjė / kelý, rugiuosė / rugiuõs (uo., 21). 53 Vö. a melléknevek kettős változatait: lipnus / lipus, prašnūs / prašūs, kalbnus / kalbus, skaudrus / skaudus, skubrus / skubus vagy a kosėti ige jelen idejének háromféle kifejezését: kosti, kosi, kosėja (OGJL2 61, 363). 54 Vö. a megszólító eset alakjainak tárgyalását az OGJL3-ban (15. o.), a māmā kiejtésére vonatkozó magyarázatokat (uo., 25), vagy a velnias főnév velnias megszólító esetének irodalmi nyelvi változatait – velnė, vel’ne –, valamint a nyelvjárási alakot: velnỹ (uo., 21). 55 Apie šį žemaičių dūnininkų tarmės plotą žr. Jonikas (1939: 2–7). Kad Pagramančio tarmės duomenų šaltiniu J. Otrębškiui buvo P. Joniko Pagramančio tarmė, rodo joje ir OGJL3 aptariamų kalbos vartojimo faktų sutapt ys, pavyzdžiui, sangrąžos dalelytės nukėlimą į žodžio galą konstrukcijose su neiginiu demonstruojantis nemuškias ‘nesimušk’, žr. Jonikas 1939: 66 ir OGJL3 237. Vėliau pasirodžiusiame OGJL1 J. Otrębskis nurodo, kad žemaičių tarmės pavyzdžius (tik kiek supaprastinęs rašybą) teikia remdamasis minėtuoju P. Joniko darbu (OGJL1 13). 56 Vö. például az Alytus és Seinai járásokból (OGJL2 61), Dieveniškėsből, Ramygalából, Debeikiai-ból stb. (OGJL3 14) közölt nyelvjárási adatokat. 57 Az OGJL-ben elvont (például a Knygos nobāžnystės, Margarita theologica című műből, Bretkūnas fordította Bibliából (OGJL3 181, 224, 236)) és konkrét, régi írásokból származó adatokra való hivatkozásokat is találunk (például a Knygos nobāžnystės című műből (OGJL2 156), az 1600-as posztillából (uo., 176), az 1605-ös névtelen katekizmusból (OGJL3 181), Chylinski Újszövetségéből (uo., 187), Mažvydas katekizmusából, Daukša katekizmusából (uo., 231), Sirvydas Dictionariumából (uo., 357, 361), valamint Sirvydas Punktų sakymų című művéből (uo., 361)). 58 Vö. azt a megjegyzést, hogy a litván nyelv -esnis, nőnemben -esnė képzős felsőfokú alakjainak nincs pontos megfelelőjük más indoeurópai nyelvekben (OGJL3 127), vagy a szláv nyelvekkel való kölcsönös genetikai kapcsolatra vonatkozó megjegyzést a butumbi, dotumbi feltételes módú alakok tárgyalásakor (uo., 231). Straipsniai / Articles 213 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ említés59. A későbbi kötetek bevezetőiben J. Otrębski megnevezi kedvenc szerzőit – A. Leskien, P. Skardžius, J. Endzelin és E. Fraenkel –, magában a szövegben azonban csak nagyon ritkán említi őket60. Ez a megközelítés meglehetősen megszokott a klasszikus jellegű nyelvtanokban, amelyek csak a felhasznált szakirodalom általános jegyzékét közlik. Igaz, J. Otrębski már nem érte meg, hogy ezt a jegyzéket elkészítse az olvasók számára, de nagyobb része kikövetkeztethető az OGJL1-ben található litván szakirodalmi áttekintésből és az OGJL1, illetve OGJL2 előszavainak megjegyzéseiből. 4. AZ OGJL ÉRTÉKELÉSEI ÉS A LEHETSÉGES JÖVŐBENI MUNKÁK Az OGJL meglehetősen modern, klasszikus stílusú nyelvtanként jellemezhető, amely változatos, tényszerű litván nyelvi anyagot egyszerre részletesen és mértéktartóan mutat be. A nyelvtani leírás racionális, sallangmentes stílusa, hipotetikussága és óvatossága lehetővé tette, hogy az OGJL olvasható és aktuális maradjon. J. Otrębski és az OGJL egyaránt dicséretet61 és bírálatot62 kapott, és széles terjedelme valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy komolyabb recenzió soha ne szülessen róla. Az OGJL-t igény szerint olvasták, olvassák és olvasni fogják. J. Otrębski régi és mai litván nyelvi adatai, valamint azok leírása későbbi munkák elkészítését segítették63, az általa felvetett gondolatok és meglátások 59 Az OGJL3 kötetében mindössze néhány ilyen említés található: utalások D. Klein, K. Jaunius és J. Jablonskis munkáira (OGJL3 6, 9, 253). 60 Vö. az OGJL2 szövegében A. Leskienre található utalással (OGJL2 387). 61 Antanas Salys J. Otrębskit „a litván nyelv jó, kiváló szakértőjeként” jellemezte (lásd Salys 1985: 29 [a vélemény 1965 előtt hangzott el]); Jonas Kazlauskas a 20. század egyik legjelentősebb baltistájának nevezte (K. Būga, J. Endzelin, E. Fraenkel és Ch. Stang mellett), vö. Kazlauskas (1968: 108); Algirdas Sabaliauskas pedig az OGJL-t a litván nyelv szerkezetéről szóló igazán lenyűgöző tanulmánynak nevezte (lásd Sabaliauskas 1982: 150). 62 P. Skardžius, J. Otrębski és nyelvtana egyik legtöbb (igaz, meglehetősen széttartó és aprólékos) kifogást megfogalmazó bírálója nem mindig tudta elhallgatni személyes sérelmeit (vö. Skardžius 1998a: 701–708, 741–745, 851) és keserűségét; ezt a legvilágosabban az a recenzióvége mutatta meg, amely 1972-ben, a Lietuvių kalbos gramatikos I. kötetéről a Draugas című lapban jelent meg: „Így tehát ez az egész nyelvtan (azaz az LKG I. kötete – J. P.), noha nem történeti kutatómunka, igen fontos hozzájárulás a litván nyelvtudományhoz, s egyúttal a baltisztikához és az összehasonlító indoeurópai nyelvészethez is; mellette J. Otrębski háromkötetes Gramatyka języka litewskiego. című műve jócskán elhalványul.” (Skardžius 1998: 540–541). 63 Vö. Zigmas Zinkevičius Lietuvių kalbos istorinėje gramatikoje című művében az OGJL-re rendszeresen adott hivatkozásokat (Zinkevičius 1980, 1981). 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis megtárgyalják64, vitatják65; nemcsak a korábbi, hanem a legújabb66 litván nyelvtani kutatásokban és/vagy azok áttekintéseiben is utalnak rájuk. Az OGJL legkésőbb megjelent kötetének nyomtatásban való megjelenése óta eltelt 50 év után jó volna, ha rendelkeznénk az OGJL szóalakmutatóival. A korszerű technikai lehetőségek révén az OGJL-ben bemutatott litván nyelvi kincsek jobban hasznosíthatók, mint ahogyan azt maga J. Otrębski eltervezte. Az elektronikus kétnyelvű (litván–lengyel), vagy akár kétirányú (a litván szóalak lengyel megfelelője alapján történő visszakeresését is lehetővé tevő) szóalakmutató hatékonyan használhatóvá tenné az OGJL által kínált leírást67, egyúttal pedig részletes kétnyelvű szótárként68 is szolgálna, összekapcsolva a különféle szóalakokat69 és jelentéseket70, valamint feltárva a szavak közötti szinonimikus és/vagy antonimikus kapcsolatokat71. Az OGJL teljes szómutatójának aktiválása mellett egy másik lehetőség is kínálkozik: az OGJL3 litván nyelvű kiadása. Az elektronikus publikáció egyben a Vilniusi Egyetem könyvtárában őrzött, J. Balčikonis által hitelesített OGJL3-litván fordítás is lehetne. Igaz, J. Balčikonis litván OGJL3-változatában a szemléltető példákhoz nem tartoznak lengyel megfelelőik. Ez olykor arra ösztönözte a fordítót, hogy kreatívan járjon el, másfelől viszont ezek a lengyel megfelelők nagyon hiányoznak egyes litván szójelentések – különösen a ritkábbak – jellemzéséhez. 64 Vö. LKG I 487, Mažiulis 1970: 132, 185, Kazlauskas 1968: 127, 176, 198, Paulauskienė 1979: 141, 159. 65 Vö. Kazlauskas 1968: 399, Mažiulis 1970: 54, 210, 220, 228. 66 Például: Ambrazas 2006: 105, 283, 314, 353, 445, 481; Judžentis 2012: 36, 169; Arkadiev, Holvoet, Wiemer 2015: 21, 36. 67 Példaként említhető P. Skardžius Válogatott írásainak mutatója, amely jelentősen megkönnyíti a szerző munkásságának megismerését (lásd Skardžius 2013). 68 Egy ilyen projekt példájaként és prototípusaként megemlíthető a Vilniusi Egyetem Filológiai Karának Digitális Filológiai Központjában készített Thesaurus Latino-Lituanicus: a XVII. és XXI. század közötti latin–litván nyelvek egyesített szótára, bővebben lásd: http://www.thesaurus.flf.vu.lt/ 69 Például a vienintelis szót J. Otrębski „samiutki” jelentésben adja meg. Ezt a vienintelis „egyetlen” jelentést a vien- tő további származékaival is hangsúlyozza: vienui vienas ‘samiuteńki’, vienintėlis, vienėtėlis, vienūtis, vienutėlis, vienutūkas, vienužis, vičvienas, vičvienaitis (OGJL3 131, 132). Vö. továbbá a Litván–lengyel szótár által megadott vienintelis ‘jedyny’ megfelelővel (LLKŽ 540). 70 Az OGJL részletes lengyel megfelelőket ad a litván példákhoz, például: graudūs, -i ‘kruchy, tkliwy, rzewny, gorzki’ (OGJL3 95); tuščias, -ia ‘próżny, pusty, bezużyteczny’ (ugyanott, 93); nemcsak gyakori, hanem ritkább (pl. bėrnas ‘młodzieniec; kawaler; parobek’ (ugyanott, 11), pusėtinas, -a ‘porządny, przyzwoity’ (ugyanott, 102)), elhalványult (pl. šokis nemcsak ‘tanec’, hanem ‘skok’ = ‘ugrás’ (ugyanott, 19)), illetve kihalóban lévő szójelentéseket is megad, például: eidinėti ‘chodzić’, eidinińkas ‘dobry piechur’ (ugyanott, 272); nyj. pagáulūs, -i ‘pojętny’ (ugyanott, 110); negeróji ‘nieszczęście’, kreivóji ‘linia krzywa’ és hasonlók (ugyanott, 111). 71 Vö. például az OGJL leírásából kirajzolódó opus <->rambus antonímiát: opùs, -i ‘wrażliwy, czuły; trudny do gojenia’; [...] rambùs, -i ‘nieczuły, niewrażliwy na bicie’ (OGJL3 97). Straipsniai / Articles 215 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ ÖSSZEFOGLALÁS Az OGJL tudományos értékét megőrző műnek tekinthető. Ez a nyelvtan a mai nyelvet vizsgálók, különösen pedig kodifikálók számára azt mutatja, hogy szükséges a nyelv egészének élő használatára támaszkodni, és nem szabad megfeledkezni a nyelvtörténet átfogó ismeretéről. J. Otrębskio „A litván nyelv nyelvtana” olvasása közben mindvégig az a benyomásunk, hogy a művet azzal a szándékkal írta, hogy megossza tudását, és ezt örömmel tette. Ezért az OGJL olyan nyelvtannak nevezhető, amelyet érdekes és kellemes olvasni. A nyelvészeti leírás modelljei folyamatosan változnak, hosszabb idő alatt pedig a leíró anyaghoz való viszonyulás is jelentősen átalakul; ezért a tanulmány arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet a J. Otrębskio által készített munka keletkezése idején érvényes sajátosságaira, és tárgyalja az e munka, valamint a később megjelent nyelvtani leírások modelljeiben, illetve az anyag csoportosításában és besorolásában megfigyelt jelentősebb hasonlóságokat és különbségeket. A nyelvtanok nem lineáris felépítésű olvasmányok. Az átlagos olvasó rendszerint csak az őt érdeklő kérdés anyagát keresi bennük. Ezért a nyelvtan tartalmának, különösen pedig a tényanyagnak a keresését tárgyi, szóalak- és tulajdonnévmutatók könnyítik meg. Az OGJL-ben az illusztrációs anyag változatossága és terjedelme miatt különösen nagy szükség van mutatókra; a példák mellett közölt párhuzamos lengyel megfelelőkből pedig arra lehet következtetni, hogy egy virtuális térben működő kétnyelvű szótár is létrehozható, amely egyúttal J. Otrębskio nyelvtani gondolkodásának eleven voltát is aktualizálná. Egy ilyen mutató, kiegészítve J. Otrębskio nyelvtana megfelelő oldalának fakszimilerészletével, a bibliográfiai ritkasággá váló OGJL-szöveg hozzáférhetőségének kérdését is megoldhatná. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Ambrazas Vytautas 2006: Lietuvių kalbos istorinė sintaksė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Arkadiev Peter, Holvoet Axel, Wiemer Björn 2015: Introduction Baltic Linguistics: State of the Art. – Contemporary Approaches to Baltic Linguistics (Trends in Linguistics Studies and Monographs), ed. by Peter Arkadiev, Axel Holvoet & Björn Wiemer. Berlin, Boston: De Gruyter Mouton, 1–109. Prieiga internete: http://www.academia.edu/5617002/Baltic_linguistics_State_of_the_art http://www.researchgate.net/publication/281175671_Introduction._Baltic_linguistics_state_of_the_art Dabartinės lietuvių kalbos žodynas 2011: šeštas (trečias elektroninis) leidimas. Kompaktinė plokštelė / redaktorių kolegija: Stasys Keinys (vyr. redaktorius), Laimutis Bilkis, Jonas Paulauskas, Vytautas Vitkauskas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006; internetinė versija http://dz.lki.lt 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Dini Pietro Umberto 2014: Foundations of Baltic Languages. Vilnius: Vilnius University. DLKG – A mai litván nyelv nyelvtana, negyedik, javított kiadás, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2006 (1994). Endzelīnas Jānis 1957 [1948]: Baltų kalbų garsai ir formos. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Holvoet Axel 2004: Evidencialumo kategorija. – Gramatinių kategorijų tyrimai, red. Axel Holvoet, Loreta Semėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 105–120, 168–169. (= Lietuvių kalbos gramatikos darbai 2.) Jablonskis Jonas (Rygiškių Jonas) 1997 [1922]: Lietuvių kalbos gramatika, trečiasis fotografuotinis leidimas. Vilnius: Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Jonikas Petras 1939: Pagramančio tarmė. Kaunas: Spindulio bendrovės spaustuvė. Judžentis Artūras 2014: Lietuvių kalbos gramatinės kategorijos. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis. Laigonaitė Adelė 1978: Lietuvių kalbos akcentologija. Vilnius: Mokslas. LKE – Litván nyelvi enciklopédia, 2. átdolgozott és bővített kiadás, összeáll. Kazys Morkūnas, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2008. LKG I – Litván nyelvtan. Fonetika és morfológia, főszerk. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1965. LLKŽ – Litván–lengyel szótár, szerk. Algis Kalėda, Barbara Kalėdienė, Marija Niedzviecka. Vilnius: Mokslas, 1991. Mažiulis Vytautas 1970: Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai (Deklinacija). Vilnius: Mintis. OGJL1 – Otrębsk Jan. A litván nyelv nyelvtana 1: Bevezető tudnivalók. Hangtan. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe, 1958. OGJL2 – Otrębsk Jan. A litván nyelv nyelvtana 2: Szótan. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe, 1965. OGJL3 – Otrębsk Jan. A litván nyelv nyelvtana 3: Alaktan. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe, 1956. Palionis Jonas 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a. Vilnius: Mintis. Paulauskienė Aldona 1979: Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos, Vilnius: Mokslas. Straipsniai / Articles 217 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Paulauskienė Aldona 2006: Pirmosios lietuvių kalbos gramatikos. Vilnius: Gimtasis žodis. Rosinas Albertas 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida. Vilnius: Vilniaus universitetas. Rosinas Albertas 1996: Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Rosinas Albertas 2001: Mikalojau(s) Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Sabaliauskas Algirdas 1982: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija. 1940–1980 m. Vilnius: Mokslas. Salys Antanas 1985: Baltų kalbos, tautos ir kiltys. Vilnius: Baltos lankos. Senkus Juozas 2006: Kalbotyros darbai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Senn Alfred 1966: Handbuch der litauischen Sprache 1: Grammatik. Heidelberg: Carl Winter, Universitätsverlag. Skardžius Pranas 1996 [1943]: Rinktiniai raštai 1. Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Skardžius Pranas 1997: Rinktiniai raštai 2. Bendrinės kalbos dalykai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Skardžius Pranas 1998: Rinktiniai raštai 3. Bendrinės kalbos kultūra. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Skardžius Pranas 1998: Rinktiniai raštai 4. Moksliniai straipsniai ir studijos. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Skardžius Pranas 2013: Rinktiniai raštai 7. Rodyklės ir bibliografija, par. Eglė Žilinskaitė-Šinkūnienė, Mindaugas Šinkūnas. Vilnius: Vilniaus universitetas. Smoczyński Wojciech 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Vilnius: Vilniaus Universitetas. Stundžia Bonifacas 1995: Lietuvių bendrinės kalbos kirčiavimo sistema. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Stundžia Bonifacas 2009: Bendrinės lietuvių kalbos akcentologija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1981: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 2. Vilnius: Mokslas. 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Jan Otrębski’s Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): History and Today ÖSSZEFOGLALÁS A cikk Jan Otrębski (1889–1971) neves lengyel nyelvész háromkötetes litván nyelvtana kiadásának folyamatát, a grammatikai leírás felépítését, sajátosságait és értékeléseit tárgyalja. E nyelvtan típusa lehetővé teszi mind a benne szereplő szóalakok mutatójának, mind pedig ezek párhuzamos lengyel megfelelői mutatójának elkészítését. Egy korszerű elektronikus szóalakmutató-szótár hozzájárulna J. Otrębski nyelvtani gondolatainak életképességéhez, és kiváló lexikográfiai forrásul szolgálna a litván–lengyel nyelvekhez, valamint oktatási segédanyagként is hasznos lenne. Egy ilyen mutató J. Otrębski nyelvtanának egy megfelelő oldaláról készült fakszimilerészlettel együtt a nyelvtan szövegéhez való hozzáférés problémájának megoldásához is hozzájárulna. Beérkezett 2015. május 22-én. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio u. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected] Straipsniai / Articles 219