Jano Otrębskio „Gramatyka języka litewskiego“ (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis

200 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas A kutatási irányok: a litván írott nyelv története, a régi és a mai litván nyelv szintaxisa és szemantikája. JANO OTRĘBSKIO A NYELV NYELVTANA LITVÁN (III – 1956, I – 1958, II – 1965): TÖRTÉNELEM ÉS JELEN Jan Otrębski’s Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): Történelem és jelen ANNOTÁCIÓ A tanulmány Jan Otrębski által készített Gramatyka języka litewskiego (I, II, III) megírásának és kiadásának folyamatát, a grammatikai leírás tartalmát és bemutatásának módját tárgyalja. J. Otrębski klasszikus, az elméleti kérdések helyett az adatok csoportosítására összpontosító litván nyelvtana az illusztrációs anyag bőségével és kezelésének képességével nyűgöz le. A J. Otrębski által megtervezett, de el nem végzett nyelvtani feladatok egyike a szóalakmutató elkészítése volt. A mai technikai lehetőségeket kihasználva ezt kettős hasznossági együtthatóval lehetne megvalósítani: a nyelvtanban használt szóalakok lengyel megfelelőikkel együtt vezetett elektronikus nyilvántartása lehetővé tenné mind az OGJL szóalakmutatójának, mind pedig egy kiváló litván–lengyel szótárnak a létrehozását. KULCSSZAVAK: Janas Otrębskis, nyelvtan, litván nyelv, morfológia, szóalkotás. ANNOTÁCIÓ A cikk Jan Otrębski Gramatyka języka litewskiego (I, II, III) című művének megírási és kiadási folyamatát, valamint a nyelvtani leírás tartalmát és bemutatásának módját tárgyalja. Cikkek / Articles 201 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Otrębski klasszikus, az elméleti kérdések helyett az adatok csoportosítására összpontosító litván nyelvtana az illusztrációs anyag bőségével és kezelésének képességével nyűgöz le. Az Otrębski által megtervezett, de meg nem valósított feladatok egyike a szóalakmutató összeállítása volt. A modern kor technikai lehetőségeit kihasználva ez kettős hatékonysági együtthatóval lenne megvalósítható: a nyelvtanban használt szóalakok elektronikus nyilvántartása lengyel megfelelőikkel együtt lehetővé tenné számunkra, hogy have both a word-form index of Otrębski’s grammar and an excellent Lithuanian-Polish dictionary. KULCSSZAVAK: Jan Otrębski, grammatika, litván nyelv, morfológia, szóképzési morfológia. 0. ĮVADINĖS PASTABOS A neves lengyel nyelvész, Jan Otrębski (1889–1971) litvanisztikához való hozzájárulását a XX. század 6–7. évtizedében megjelent, a litván nyelv grammatikáját bemutató Gramatyka języka litewskiego (a továbbiakban – OGJL) három kötete koronázta meg. A grammatika utolsó kötetének megjelenése óta eltelt 50 év után érdemes közelebbről megvizsgálni J. Otrębski litván nyelvtanát. Csupán a tudományos és kulturális örökség iránti tisztelettel függ össze, vagy ma is aktuális, illetve azzá válhat? E kérdések a tanulmány szerkezetét is meghatározzák: az OGJL sajátosságait a J. Otrębskit foglalkoztató grammatikai leírási kérdések értékelésével tárgyaljuk, a lábjegyzetekben pedig hivatkozásokat közlünk az OGJL szerzőjének grammatikai alapelveiről alkotott jam OGJL tomui Nauka o formach – ne tik dėl neabejotino jo originalumo, bet értékelésekre, valamint a litván nyelv más grammatikai leírásaival fennálló jelentősebb különbségekre és összefüggésekre1. A tanulmány főként a harmadik kötetre összpontosít, hogy napirendre tűzze e kötet litván nyelvre készült fordításának2 kiadását. 1 Némileg nagyobb figyelmet fordítunk az OGJL összevetésére a Kortárs litván nyelv grammatikájával (toliau – DLKG). 2 Juozo Balčikonio parengtas OGJL3 vertimas taip ir nebuvo publikuotas: vertimo rankraštis antrašte „Prof. Jonas Otrembskis // Lietuvių kalbos gramatika // Tomas III // Morfologija // autorizuotas vertimas“ yra saugomas Vilniaus universiteto bibliotekos Rankraščių skyriuje (šifras F178). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 202 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII 1. OGJL LEIDYBOS EIGA IR RAŠYMO YPATUMAI 1956–1965 m. valstybinė Varšuvos mokslo leidykla išspausdino tris OGJL tomus: Nauka o formach (1956), Wiadomości wstępne. Hangtudomány (1958) és Szótagszerkezet-tan (1965). A szerző egy negyedik, a litván nyelv szintaxisának szentelt kötetet3 is tervezett megírni, az ötödikben pedig mind a négy nyelvtani kötet tárgyi és szóalakmutatóit kívánta közölni. A tervezett OGJL-struktúra nem felelt meg az írás és a nyomtatás sorrendjének (III, I, II), ezért a mindenféle bevezetés nélkül elsőként megjelent OGJL3 kissé meglepte az olvasókat4, akik a mű céljairól és felépítéséről csak a nyelvtan első részének megjelenésekor kaptak magyarázatotmui (žr. OGJL1 XII). A címzettként elemi filológiai műveltséggel rendelkező olvasót választva J. Otrębskis eltekinthetett a grammatikai osztályok vagy kategóriák jellemzésétől (kivételt csak a litván nyelv sajátosságát jelző grammatikai alosztályok képeznek5), és a tárgyalt anyag kifejezésére – a nyelvi kategória / osztály / alosztály adatainak és jegyeinek osztályozására, valamint a példák lehető legváltozatosabb panorámájára – összpontosíthatott. Az OGJL a litván nyelv adatait legalább három szinten mutatja be: az elméleti kérdéseket nem csupán a korabeli irodalmi litván nyelv (és írásmódja) adatai szemléltetik, hanem a régi litván nyelv és a nyelvjárások anyaga is, mosios, ir šnekamosios), bet ir tarmių bei senosios lietuvių kalbos pavyzdžiais. Plataus iliustracinės medžiagos spektro pasirinkimą J. Otrębskis aiškina tuo, amelynek áttekintése nélkül nehéz lenne megérteni az irodalmi litván nyelv rejtélyeit, a fonetikai, lexikai változatokat és a szintaktikai ingadozásokat (uo., VIII). Az OGJL litván nyelvi anyagát gyakran összehasonlítják más indoeurópai nyelvek adataival6. A szemléltető litván szöveg hangsúlyozva van, és lengyel nyelvre fordítják. 3 Vö. a bizonyos kérdéseknek a készülő szintaktikai kötetben várható részletesebb kifejtésére vonatkozó utalásokat (OGJL3 274), illetve a munka célkitűzéseit bemutató bevezetést (OGJL1 IX, XI, XII). 4 Az OGJL3 recenzálásakor Pranas Skardžius az ilyen, hivatkozások nélküli bemutatást azzal a céllal hozta összefüggésbe, hogy „részletes litván nyelvtankönyvet írjon” (Skardžius 1998a: 702). 5 J. Otrębski nagyobb figyelmet szentel azoknak a litván nyelvi jelenségeknek, amelyeknek nincs analóg megfelelőjük más indoeurópai nyelvekben. Vö. a múlt gyakoriságos idő (OGJL3 221–224), illetve a névszói melléknevek jellemzését (ugyanott, 121). 6 Voltak olyan vélemények, hogy ezek az összehasonlítások nem elégségesek, vö. Skardžius 1998a: 702. Cikkek / Articles 203 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis 2. AZ OGJL TÁRGYI TARTALMA 2.1. 1956: a harmadik kötet Formų mokslas (Nauka o formach)7 Az OGJL írásának és kiadásának folyamata a szóalakok tudományának8 szentelt kötettel kezdődött, amely a grammatikai osztályok (illetve a főnév, kalbos dalių) aprašas. OGJL3 aprašomos šios kalbos dalys: daiktavardis, būnévmás, számnév, ige, határozószó, elöljárók és névutók, kötőszók és partikulumok, valamint indulatszók) képzési és / vagy ragozási rendszerét mutatja be. A fejezetek és alfejezetek címét lengyelül vagy latinul adják meg9. DAIktAVARDŽIO skyrius pradedamas trumpomis įvadinėmis pastabomis apie šios kalbos dalies raišką gramatinėmis linksnio, skaičiaus, giminės kategorijomis. Įžanginėje dalyje trumpai pristatomi septyni linksniai10 bei lietuvių ir a lengyel nyelvek ragozási különbségei (OGJL3 1). J. Otrębski véleménye szerint a korabeli gyakorlati litván nyelvtanokban meghonosodott, Danielius Kleino Grammatica Litvanicájából (1653) szinte változtatás nélkül átvett ötféle főnévragozási modell felszínes és elégtelen (ugyanott, 6), ezért a ragozási paradigmákat a főnév történeti ragozási töveihez kapcsolja11: -o- (vyras, svečias); -ā- / -iā- (jūra, giria); -(i)ē- (upė); -i- (ausis); -u- (sūnus) és mássalhangzós (duktė, -ers; akmuo, -ens)12. Minden ragozás paradigmájában 7 Az OGJL3-ról lásd Skardžius 1998a: 701–708, 741–745. 8 J. Balčikonis litván fordításában a kötet címéhez a morfológia terminusát választotta. 9 Kivételt csak az egyetlen modális eset képez, lásd. OGJL3 244. 10 A litván nyelv történeti állapotának tárgyalásakor J. Otrębskis nem feledkezik meg a kihalóban lévő vagy már kihalt illatívuszról, allatívuszról és adesszívuszról sem (OGJL3 76–81). 11 Panašus yra ir Jānio Endzelīno pateiktas daiktavardžių aprašas pagal -()o-, -iā-; -(i)ē-; -i-; -uir priebalsinį kamienus (plg. Endzelynas [versta iš 1948 m. leidinio] 1957: 104–130). 12 DLKG taip pat teikia vardažodžių linksniavimo aprašą pagal kaitybos kamienus su penkiomis Az (i)a, (i)u, (i)o, ė, i ragozási típusok szerint (és a 12 paradigmára való még részletesebb felosztással) lásd. DLKG 68–69. A Litván nyelv enciklopédiájában Vytautas Ambrazas a ragozási sajátosságoknak a flexiós tövek szerinti még egyszerűsítettebb leírását javasolja, vö. LKE 328–329. Mind a DLKG, mind az LKE által javasolt deklinációs modell a régi mássalhangzó-tövű főneveket az i-tövűekhez sorolja, lásd: DLKG 69, LKE 329. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 204 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII a vocativus13 alakját14 is közli (ez hasznos az olyan olvasó számára, aki teljes ragozási paradigmákat15 keres), tárgyalja a hangsúlyozás sajátosságait és azt a tendenciát, hogy a vocativus kifejezésére rövidített vagy kicsinyítő alakokat válasszanak (uo., 1–2). Az OGJL3 számos gyakorlati tanáccsal szolgál, vö. például az -i-tövű főnevek nemének meghatározásakor felmerülő lehetséges nehézségekre, illetve az ebben a helyzetben segítséget nyújtó egyes számú részes eset ragjára (-iai vagy –iui), továbbá a rövidített alakok jelölésének finomságaira16 vonatkozó utalást. J. Otrębski véleménye szerint egyes -i tövű szavak az ősi semleges nem örökségét képezik – más indoeurópai nyelvekkel való összevetésre támaszkodva ebbe az örökségbe sorolja az aks és širds főneveket (uo., 37). A litván főnév nyelvtani nemének kategóriáját bemutatva J. Otrębski megkülönbözteti a grammatikai és a természetes nemet (rodzaj naturalny), például vyras, žmona17, az utóbbit tárgyalva pedig rámutat, hogy a litván nyelvben (akárcsak más nyelvekben) vannak olyan főnevek, amelyekkel mindkét természetes nemű alany megnevezhető – ezeket a főneveket nőnemű forma és mindkét természetes / „természetes” nemű alany megnevezésének lehetősége jellemzi18, pl.: bliva ‘płaksa’, tvla ‘ktoś milczący, zamknięty w sobie’, nenúopena ‘nienasycony’, radvilà ‘znajdek’, vpla ‘gapa’ stb. (uo., 3–4, 5, 24, 37). J. Otrębski a hangsúlyozás kiemelkedő jelentőségét hangsúlyozva kifejti a főnévi hangsúlyozás alapjait19 (uo., 13 A megszólító eset alakjai által kifejezett pragmatikai funkciók nem esetként, hanem külön grammatikai kategóriaként való értelmezésének lehetőségéről lásd: Judžentis 2012: 72–73. 14 J. Otrębski figyelmét a megszólító eset alakjainak változatosságára felidézve azt is meg kell jegyezni, hogy egy-egy változat néha hiányzik a paradigmából (vö. a vji (OGJL3 17) és vjau (DLKG 71) adatokat). 15 A többes számú alannyal egybeeső megszólító eset nem szerepel a DLKG főnévi deklinációs paradigmáiban (lásd DLKG 71, 73). 16 Vö. az f. (femininum) betűvel jelölt nőnemű -ikamienos főnevekről szóló megjegyzést (OGJL3 4, 37) azzal a magyarázattal, hogy ez a főnevek egyetlen olyan csoportja, amelynek fő jellemzője (a tővégi hang) nem elegendő a grammatikai nem jelölésére – a nemet az egyes szám részes esetének végződései alapján határozzák meg (ugyanott, 36–37). 17 Vö. J. Otrębski által megadott példákat a grammatikai (ma morfológiai néven említett) és a természetes nem közötti eltérésre, mint például Daukšà, daildė, ttė, ddė, illetve a csak nyelvjárásokban használt gražùs pamergỹs, továbbá a régi írásokban előforduló pelūs, žmonės főneveket a tomis pelumis, žmones savás kifejezésekben (OGJL3 4–5). A „természetes nemről” vallott eltérő véleményt lásd: Skardžius 1998a: 702. ezt nagyon összetett, és a saját maga által írt grammatika céljait meghaladó feladatnak tartotta (OGJL3 65). 18 Apie hibridinius (substantiva communia) daiktavardžius daugiau žr. Judžentis 2012: 34–36. 19 Visapusišką lietuvių kalbos daiktavardžio kirčiavimo sistemos būklės ir raidos aprašą J. OtrębsSkardžius az OGJL3-ról írt recenziójában megemlíti, hogy J. Otrębskivel szemben kifogásai vannak a hangsúlyozást illetően, de „a téma specialitása miatt” nem fejti ki azokat, lásd Skardžius 1998a: 708. Az OGJL3-ban javasolt hangsúlyozási eltérések egy része összefügghet a nyelvjárási hangsúlyozás különböző változataival, vö. például: géiba (OGJL3 23) és az LKŽ geibà szócikkét; más végződésű származékokkal (vö. veidmainỹs (OGJL3 70) és a számunkra ma elfogadhatóbb veidmanis) és így tovább. Straipsniai / Articles 205 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis uo., 7–10). A korabeli litván nyelvtanokban és szótárakban meghonosodott, a hangsúly állandóságának helye és a szótag intonációs minősége szerinti hangsúlyozási csoportosítás (uo., 8) helyett az OGJL szerzője azt mondja, hogy Kazimieras Jaunius fonetikai alapokon nyugvó, általa javasolt hangsúlyozási modelljét választotta (uo., 9), az olvasó kényelme érdekében pedig két vagy három szükséges20 alakot fog megadni, például: jra, (jr)-os, rankà, (rañk)-os, rañką (uo., 10). Fontos hangsúlyozni, hogy az OGJL3 a litván nyelv főneveinek használatát nem csupán a korabeli írott irodalmi nyelv síkján tárgyalja (kezdetét veBūdvardžio paradigmos nant apie vartoseną šnekamoje kalboje21), bet ir istoriniu aspektu22. pateikiamos su abiejų giminių formomis23. Ebben a fejezetben J. Otrębski kiemelt figyelmet fordít a ddis, ddi melléknévre: tárgyalja ragozását, eredetét, nyelvjárási és régi írásokbeli használatát (ugyanott, 85; 88; 92; 93–94; 117–118, 119; 120; 142), valamint képzésbeli változatait – a ddelis, -ė ragozási paradigmáját (ugyanott, 108), és érdekes példákat közöl a nyelvjárási névmási mellékneveknek a posztpozíciós számnévvel alkotott duális használatára, pl.: kietúojudu, gerúojudu; kietíejidvi, geríejidvi (ugyanott, 122). A semlegesnemű mellékneveket leírva – ezekre a rodzaj nijaki és neutrum terminusokat használja (ugyanott, 124, 127) – közéjük sorolja a pawoiu szót, amely Mikalojus Daukša Postilėjének (a továbbiakban – DP) egyik mondatában fordul elő: Ręgí kaiṗ pawoiu yṙ bûṫ geriůſę DP 27211 (miként a DP bármely példáját, ezt a mondatot is J. Otrębski nyelvtanában Jakub Wujek postillájának lengyel megfelelőjével együtt idézi, vö.: Widiß iàko niebieſpiecno ieſt być w roſkoßy.) (ugyanott, 125). A -o-, f. -ė tövű mellékneveket tárgyalva J. Otrębski utal az összetett melléknevek esetleges főnévi használatára, és példaként közli a minkštašidis paradigmáját, amely különböző – melléknévi és főnévi – funkciókat tölthet be24 (de csak az ilyen összetett szavak főnévi használatára 20 Érdekes, hogy J. Otrębski e szempontból nem a hangsúly meghatározása szempontjából fontosabb többes számú részes és tárgyesetet választja, jóllehet jelzi e casusok fontosságát a damas, kad abejotinais atvejais lietuviai patys taip tikrinasi daiktavardžio kirčiavimo galimybes (OGJL3 9, 64–65). Apie šiuos linksnius, kaip kriterijų, kuriuo remiantis nustatoma kirčiuotė, žr. hangsúly helyének meghatározásában, vö. Laigonaitė 1978: 35–36; a tanulás szempontjából hasznos, a többes számú részes és / vagy birtokos eset hangsúlyhelyére vonatkozó szabályról lásd még: Stundžia 1995: 14. 21 Vö. az egyes számú helyhatározó eset rövidített formáinak (valdžiojè: valdžiõj, gerklėjè: gerklj), valamint a többes számú eszközhatározó eset (valdžioms: valdžiõms, katėms: katms) és más formáinak közlését (OGJL3 32, 35). 22 Vö. J. Otrębski különös figyelmet fordít a főnév kettős számára (pl. dvi dukteri, du sūnu), amely már az akkori litván nyelvben is szokatlan lehetett (OGJL3 2, 81–85). 23 Plg. J. Endzelīno pateiktą tik vyriškos giminės būdvardžių paradigmą (Endzelynas 1957: 130–136). 24 Vö. a szomszédos oldalakon található melléknévi és főnévi paradigmákat, amelyekben a részeshatározó és a helyhatározó egyes számú alakjai eltérően vannak megválasztva (OGJL3 107, 108). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 206 Az Acta Linguistica Lithuanica LXXIII a megszólító esetet sorolja ide25). Az OGJL szerzője a felsőbb fok abszolút használatához közel állónak (OGJL3 129) tekinti az úgynevezett hiányos vagy a tulajdonság túl nagy mértékét kifejező, ap- előtaggal, illetve -ókas, nőnemben -óka képzővel ellátott mellékneveket26, vö.: ap-dykis, nőn. ap-dykė ‘majdnem üres, hiányos’, pó-žalis, pó-žalė ‘kissé túl nyers; niedopeczony’, gerókas, geróka ‘elég jó; ‘elég tisztességes’27, és tárgyalja az olyan, nem melléknévi eredetű fokozható származékok fokozati alakjainak esetleges, kihalt melléknevekből való képzését, mint a vyrèsnis, vyriáusias, šunèsnis, pirmèsnis, pirmiáusias stb. (uo., 133)28. A névmásokról szóló fejezetben J. Otrębski olyan magyarázatokat ad az elemzett névmások eredetére, mint vẽ-du, vẽ-dvi vagy nuo-du (uo., 139). Ebben a fejezetben nem találjuk a támsta29 szót, amelyet J. Otrębski olyan főnévnek tekint, amely mindkét természetes / grammatikai nemet jelölheti (uo., 5). Érdekes nimus, daug dėmesio skiria dviskaitai, pamini įdomių tarminių jos formų, topéldák szemléltetik a niekas használatát, például egy második tagadás környezetében – niẽkuo nedtas ‘ártatlan; „hibátlan, kifogástalan” a niẽkai mergáitė „sovány lány” kifejezésben (ugyanott, 147). Ebben a leírásban megtalálhatók a kölcsönzött by partikulatívummal alkotott határozatlan névmási szerkezetek: by kas; by kuris; by kóks30 (ugyanott, 158). 25 Az LKG I. kötetében az -ia, -ė tövű melléknevek vocativusát, valamint a hímés nőnemű giteikia(i)o tövű melléknevek paradigmáját kétféleképpen adják meg: vocativusszal (de csak néhány hímnemű melléknévnél, pl.: mednis, apmažis, baltakãklis) és vocativus nélkül (pl.: gerèsnis, gerèsnė, mednė, apỹmažė, baltakãklė) (DLKG 180, 184)). 26 A fokozási formák összehasonlító szerkezetek nélküli használatát, amikor egy bizonyos minės paradigmose, pvz.: auksni, -e; mažùti, -e; apgeri,-e; baltažíedi, -e (LKG I 486, 487); DLKG tulajdonságot egyszerűen expresszívebben neveznek meg, a fokozási formák abszolút használatának nevezik, lásd Judžentis 2012: 88–89. „Az abszolút használatú melléknévi fokozatok szinonimái a -okas képzővel és az apy-, povediniai előtagokkal képzett alakok (ugyanott, 89). Róluk lásd még: DLKG 195, 196, 224–226. 27 Az ilyen melléknevek jelentését a DLKG szintén a fokozat grammatikai kategóriájának alfejezetében tárgyalja, vö.: „Nincsenek fokozati alakjaik azoknak a minősítő mellékneveknek, amelyek már pusztán képzési jelentésüknél fogva valamely tulajdonság bizonyos mennyiségét jelölik” (DLKG 173); itt arra is rámutatnak, hogy a poelőtagú, apydariniai középfokú alakok előfordulása azt mutatja, hogy „e csoport származékainak jelentései 28 Az e kérdéssel kapcsolatos vitát lásd: Skardžius 1997: 433–439; 1998a: 706. 29 A DLKG a tamsta szót személyes alapvető / udvariassági névmásnak nevezi (DLKG 257, 259), Albertas Rosinas pedig szubjektív értékelést kifejező participiális névmásnak (Rosinas 1996: 38–44). Azokról az okokról, amelyek miatt a tamsta artimos gramatinėms laipsnių formų reikšmėms“ (DLKG 225). tükörfordítás főnévként értelmezhető, lásd ugyanott, 44. p. 30 A határozatlanságot jelölő, bi / by elemet tartalmazó összetett névmások a nyelvjárásokban népszerűek (vö. LKG I 692–693), az utóbbi időben pedig ismét meghonosodik a köznyelvi beszélt nyelvben. Cikkek / Articles 207 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Az OGJL3 egyes olvasóit meglepheti a SZÁMNÉV fejezet, amelyben az abù, ab; abùdu, abdvi31 szavakat mennyiségszámnevekhez32 (ugyanott, 164), a keler, kẽlerios; abej, ãbejos – gyűjtőszámnevekhez (liczebniki zbiorowe), a kel, kẽlios pedig kérdő határozatlan gyűjtőszámnevekhez33 (ugyanott, 172, 173) sorolják. A számnevek fejezetében tárgyalják az úgynevezett gyűjtő főnevekhez tartozó szavak, például a penketas, šešetas és hasonlók, valamint a keletas34 használatát (ugyanott, 174). Itt írják le a számnevekből képzett, mellékneveknek tekintett, az -opas, -okas, -eriopas, -gubas, -linkas, -lypas, -ergas és hasonló képzőkkel létrehozott származékokat is (nemcsak a dvejópas, trejópas, vieneriópas, vienókas, hanem a tūleriópas, -a ‘różnoraki, różnorodny’, dvgubas, dvlinkas, dvilỹpis, ketvérgis és hasonlók (ugyanott, 175–176), továbbá a számnévi eredetű határozószókat: dvíese, añtra, dvẽja tiek, antrap, dvejap, dùkart, dùsyk és hasonlók. (ugyanott, 177–178). A VEIkSMAŽODŽIO leírása az anyag változatosságával ragad magával: mint mindenütt a grammatikában, itt is nemcsak a mai litván nyelv adatai kerülnek bemutatásra, hanem például e mių senosios lietuvių kalbos bei tarmių faktų (plg., pavyzdžiui, góti, gója, gójo ‘szybko iść’ (ten pat, 214)), ypatingą dėmesį skiriant Tverečiaus tarmei (pavyznyelvjárásnak a rövid igealakok használatára irányuló tendenciája is (vö. išėjo: išė) a teljes padabójau: padabáu, padjau: padéu ragozási paradigmával illusztrálva (ugyanott, 217)). Az OGJL-ben a nyelvjárási használatra való utalás nélkül szerepel a grsti ‘grozić, odstraszać’ ige ragozási paradigmája, amelyet a köznyelvi litván nyelv intranzitívnek tart: grėsiau, grėsei, grėsė, grėsėme, grėsėte (ugyanott, delius, vö.: málti: mãla, mãlė és a nyelvjárási mãlo, valamint 216). J. Otrębskis nuodugniai aptaria veiksmažodžių šaknies balsių kaitos moléisti: léidžia: léido és a nyelvjárási léidė (ugyanott, 208–209)). Az OGJL szerzője sajátosan értelmezi a mai litván 31 DLKG abu, abi, abeji, abejos alakjait, a pozitív általánosító névmásokhoz sorolva őket (a DLKG két elemből áll“ (Rosinas 1995: 47). E tudós megfigyelése szerint a litván nyelv 257). 32 Abu, abi priskyrimą skaitvardžiui A. Rosinas laikė nepagrįstu: „šių žodžių semantinė analizė rodo, kad jie turi reikšmę ‚visi‘, t.y. pronominalinę reikšmę, ir vartojami tuo atveju, kai aibę grammatikai leírásaiban ritka az olyan nyelvész, aki az abu alakot a névmásokhoz sorolja; a kevesek közül K. Būgąt és P. Skardžiust nevezi meg (Rosinas 2001: 101). És valóban, az abu, abi alakokat a számnevekhez sorolva nemcsak a korábbi munkákban találjuk meg (vö. például Jonikas 1939: 63, Endzelynas 1957: 142, Senkus 2006: 245, 248, Senn (1966: 214), hanem a litván nyelvészet jelenlegi munkáiban is, vö. Smoczyński 2007: 2, Stundžia 2009: 84; 254, Dini 2014: 149. 33 A DLKG a keleri, kẽlerios névmásokat határozatlan számneveknek, a keli, kẽlios alakokat pedig kérdő és vonatkozó névmásoknak tekinti (DLKG 257). Rosinas a keli, keletas, keleri, keliolika névmásokat meghatározott megszámlálható számnevekként jellemzi (Rosinas 1996: 120). 34 A DLKG a keletas névmást határozatlan, nem specifikus névmásnak nevezi (DLKG 257); Rosinas a meghatározott névmásokhoz sorolja, amelyek „a kiemelt elemek számát nagyon meghatározatlanul jelölik” mę36 (uo., 222–224). Az OGJL3 részletesen leírja a feltételes mód (optativus) alakjainak (Rosinas 1996: 119). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII kalbos būsimojo laiko paradigmą35 (ten pat, 205) bei būtojo dažninio laiko kilváltozatosságát és eredetét37, valamint szintaktikai (conditionalis) kifejezését (uo., 230– 234). A visszaható szerkezetek jellemzésekor (a si visszaható partikula névmásnak nevezve38) az OGJL3 a visszaható szerkezetek használatára összpontosít a litván és lengyel (uo., 236, 237), valamint más indoeurópai nyelvekben (uo., 239). a szavak eredetének magyarázatához (vö. a -s -ba való átalakulására vonatkozó megjegyzéseket, illetve a -sar -zátalakulására vonatkozókat, pl.: J. Otrębskis atidus įvairioms modifikacijoms bendrinėje kalboje ir tarmėse bei pazbãrā, aćgulė, vagy azt a megfigyelést, hogy a litván irodalmi nyelvben az ilyen módosulatok néha már közvetlenül nem kapcsolhatók össze, vö. a stvérti és a tvérti ‘chwycić’ közötti eredeti kapcsolatokat a *nu-s(i)-tverti-s(i)-vel, valamint a peremvidékeken használt nustvértis vagy susizgribti ‘schwycić się, spostrzec się’ alakot, amely nagy valószínűséggel a *su-s(i)-gribti-s(i) : griẽbti ‘chwycić’ alakból eredeztethető (uo., 238)). Az OGJL szerzője hangsúlyozza a supinum használatát kizárólag a nyelvjárásokban (uo., 243–244), a BŪDINIAMS leírására pedig litván terminust választ, megmagyarázza jelentését (jelezve, hogy a másik elnevezés, az infinityvus ii már nem használatos), kiemeli az alak igei kifejezését (megjegyezve, hogy nem olvad össze előtaggal, tagadószóval vagy visszaható elemmel), valamint határozószói funkcióit39 (uo., 244–245). Az ige fejezetében J. Otrębski a participium necessitatis jelenségét tárgyalja, azokat szenvedő igenévi alakoknak nevezve40, és rámutatva arra, hogy egyes -inas képzős származékok elvesztették igenévi, ugyanakkor előtérbe került melléknévi jelentésüket (vö. būtinas, dirbtinas) (ugyanott, 273–274). A semleges nemű igenévi alakok – participia w formach neutrum – leírásakor az OGJL szerzője az es partikulának a ‘rzekomo, jakoby, niby’ jelentésénél41 is megáll, vö. : Ji, esą, to nežinanti. ‘Ona jakoby tego nie wie.’ (ugyanott, 274). 35 Lásd J. Kazlauskas véleményét arról, hogy J. Otrębski ezt „több különböző indoeurópai kategória keverékének” tekinti: Kazlauskas 1968: 366. 36 Aldona Paulauskienė nem ért egyet J. Otrębskivel, aki a múlt gyakorisági idő -dav toldalékát „a -av toldalékos, valamint d betoldott mássalhangzóval rendelkező múlt idejű képzett iteratívokból” eredeztette (lásd Paulauskienė 2006: 61–62, 84).os és eszközölt (nevekkel jelölt) különbségre. os és eszközölt (nevekkel jelölt) különbségre. ”)]} elfelejtettem fordítani a litván szöveg végét: „36 Su J. Otrębskiu, kildinusiu būtojo dažninio laiko priesagą -dav „iš darybinių iteratyvų būtojo laiko su priesaga -av ir spraustiniu priebalsiu d“, nesutinka Aldona Paulauskienė (žr. Paulauskienė 2006: 61–62, 84). 36 Aldona Paulauskienė nem ért egyet J. Otrębskivel, aki a múlt gyakorisági idő -dav toldalékát „a -av toldalékos, valamint d betoldott mássalhangzóval rendelkező múlt idejű képzett iteratívokból” eredeztette (lásd Paulauskienė 2006: 61–62, 84). 37 Ezt a magyarázatot Kazlauskas valószínűtlennek nevezte (lásd Kazlauskas 1968: 399). 38 Ez megszokott a nyelvtörténészek munkáiban, vö.: „Alakját tekintve a visszaható névmás [...] kétféle volt: s(i) és se” (Palionis 1967: 140). 39 A DLKG a határozói igeneveket meglehetősen hasonlóan tárgyalja (hangsúlyozva a határozószókra jellemző funkciókat és a forma igei kifejezését), csak nem az ige, hanem a határozószó fejezetében (DLKG 413–414). 40 A DLKG-ben a melléknévi igenév leírásának szentelt fejezet elején utalást találunk arra, hogy a grammatikákban a szenvedő melléknévi igenevek közé sorolják a szükségesség igei formáját; jóllehet jelentésük alapján az ilyen formák „minden melléknévi igenévvel állnak ellentétben” (DLKG 354–355). 41 A mondathatározóvá (partikulává) – az idegen szavak közvetítésének jelölőjévé – vált esą(s)-ról lásd Holvoet 2004: 113–114. Cikkek / Articles 215 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis a korábbi, valamint a legújabb66 litván nyelvtani kutatásokban és/vagy azok áttekintéseiben tárgyalják64, vitatják65, illetve megadják. Az OGJL legutóbb megjelent kötetének kinyomtatása óta eltelt 50 év után kívánatos lenne rendelkezni az OGJL szóalakmutatóival. A korszerű technikai lehetőségek lehetővé teszik, hogy az OGJL-ben bemutatott litván nyelvi kincseket jobban használjuk fel, mint ahogyan azt maga J. Otrębski elgondolta. Az elektronikus kétnyelvű (litván–lengyel), vagy akár kölcsönös (a litván szóalak fordított, lengyel megfelelő alapján történő keresésével) szóalakmutató lehetővé tenné az OGJL által kínált leírás67 hatékony használatát, és egyúttal átfogó kétnyelvű szótár68 is lenne, amely összekapcsolná a különböző szóalakokat69 és jelentéseket70, valamint kiemelné a szavak szinonim és/vagy antonim kapcsolatait71. Az OGJL teljes szómutatójának aktiválása mellett van még egy másik lehetőség is – az OGJL3 litván nyelvű közzététele: elektronikus publikációvá válhatna a Vilniusi Egyetem könyvtárában őrzött, J. Balčikonis által hitelesített, OGJL3 litván nyelvű fordítása is. Igaz, hogy J. Balčikonis litván nyelvű OGJL3-változatában a szemléltető példáknak nincsenek lengyel megfelelőik. Ez olykor kreatív eljárásra ösztönözte a fordítót, másfelől azonban egyes (különösen ritkább) litván szójelentések jellemzéséhez nagyon hiányoznak ezek a lengyel megfelelőik. 64 Vö. LKG I 487, Mažiulis 1970: 132, 185, Kazlauskas 1968: 127, 176, 198, Paulauskienė 1979: 141, 159. 65 Vö. Kazlauskas 1968: 399, Mažiulis 1970: 54, 210, 220, 228. 66 Pl. : Ambrazas 2006: 105, 283, 314, 353, 445, 481; Judžentis 2012: 36, 169; Arkadiev, Holvoet, Wiemer 2015: 21, 36. 67 Példaként meg lehet nevezni P. Skardžius Válogatott írásainak mutatóját, amely jelentősen megkönnyíti a szerző munkáival való megismerkedést (lásd Skardžius 2013). 68 Egy ilyen projekt példájaként és prototípusaként meg lehet nevezni a Vilniusi Egyetem Filológiai Karának Digitális Filológiai Központjában elkészített Thesaurus Latino-Lituanicus Egyesített latin–litván nyelvi szótár a XVII. századtól a XXI. századig című művet, bővebben lásd: http://www.thesaurus.flf.vu.lt/ 69 Például J. Otrębski a vienintelis szót ‘samiutki’ jelentésben közli. Tą vienintelę reikšmę „vienišas“ jis dar pabrėžia kitais šaknies vienvediniais: vienuĩ víenas „visiškai vienas“, vieniñtelis, vienỹtelis, vienùtis, vienutėlis, vienutùkas, vienùžis, vičvíenas, včvienaitis (OGJL3 131, 132). Taip pat plg. Lietuvių–lenkų kalbų žodyne nurodomą žodžio vienintelis atitikmenį „jedyny“ (LLKŽ 540). 70 OGJL pateikiami išsamūs lietuviškų pavyzdžių atitikmenys lenkų kalba, pvz.: graudùs, - „trapus, jaudinantis, graudus, kartus“ (OGJL3 95); tùščias, -ià „tuščias, bergždžias, nenaudingas“ (ten pat, 93); nurodomos ne tik populiarios, bet ir retesnės (pvz.: bérnas „jaunuolis; nevedęs vyras; bernasi’ (ten pat, 11), pustinas, -a „padorus, tinkamas“ (ten pat, 102)), blėstančios (pvz., šõkis (ne vien „šokis“, bet ir „šuolis“ = „šokimas“ (ten pat, 19)), nykstančios žodžių reikšmės, pvz.: eidinti „vaikščioti“, eidiniñkas „geras pėsčiasis“ (ten pat, 272); dial. pagáulus, -i ‘eszes’ (uo. p., 110); negeróji ‘nelaimė’, kreivóji ‘kreiva linija’ ir pan. (uo. p., 111). 71 Plg., pavyzdžiui, iš OGJL aprašo išryškėjančią opus <->rambus antonimiją: opùs, - ‘jautrus, švelnus; sunkiai gyjantis’; [...] rambùs, -, ‘érzéketlen, az ütésre nem érzékenyʼ (OGJL3 97). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII APIBENDRINIMAS OGJL gali būti vertinama kaip neprarandanti mokslinės vertės. Ši gramatika dabarties kalbą tiriantiesiems, o ypač kodifikuojantiems, rodo būtinybę remtis gyvosios kalbos visuma ir nepamiršti bendro kalbos istorijos išmanymo. Skaitant J. Otrębskio „Lietuvių kalbos gramatiką“ nuolat lydi įspūdis, kad ji buvo rašoma turint tikslą pasidalinti išmanymu ir tai buvo daroma su malonumu. Ezért az OGJL olyan grammatikának nevezhető, amelyet érdekes és kellemes olvasni. A nyelvészeti leírás modelljei folyamatosan változnak, hosszabb idő távlatában pedig a leírt anyaghoz való viszonyulás is jelentősen módosul, ezért a tanulmány igyekezett J. Otrębskio parengto darbo savitumą jo rašymo metu ir aptarti pastebėtus ryšfelhívni a figyelmet e, valamint a később kiadott grammatikai leírások modellezésének vagy az anyag csoportosításának / hozzárendelésének hasonlóságaira és különbségeire. A grammatikák nem lineáris jellegű olvasmányok. A szokásos olvasó a grammatikákban általában csak az őt érdeklő kérdéssel kapcsolatos anyagot keresi. Ezért a grammatikában közölt tartalom, különösen pedig a tényanyag keresését megkönnyítik a tárgyi, a szóalakés a tulajdonnévmutatók. Az OGJL számára az illusztrációs anyag sokfélesége és terjedelme miatt különösen szükségesek a mutatók, a példákat kísérő párhuzamos lengyel megfelelősek pedig lehetővé teszik egy virtuális térben működő kétnyelvű szótár elképzelését, amely egyúttal J. Otrębski grammatikai gondolkodásának eleven voltát is aktualizálná. Egy ilyen mutató a J. Otrębski grammatikájának megfelelő oldaláról készült fakszimile-részlettel együtt a bibliográfiai ritkasággá váló OGJL szövegéhez való hozzáférés kérdését is megoldhatná. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Ambrazas Vytautas 2006: A litván nyelv történeti szintaxisa. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Arkadiev Peter, Holvoet Axel, Wiemer Björn 2015: Bevezetés a baltisztikába: A tudomány jelenlegi állása. – Contemporary Approaches to Baltic Linguistics (Trends in Linguistics Studies and Monographs), szerk. Peter Arkadiev, Axel Holvoet & Björn Wiemer. Berlin, Boston: De Gruyter Mouton, 1–109. Elérhető az interneten: http://www. academia.edu/5617002/Baltic_linguistics_State_of_the_art http://www.researchgate.net/publication/281175671_Introduction._Baltic_ linguistics_state_of_the_art A mai litván nyelv szótára 2011: hatodik (harmadik elektronikus) kiadás. CD / szerkesztőbizottság: Stasys Keinys (főszerkesztő), Laimutis Bilkis, Jonas Paulauskas, Vytautas Vitkauskas. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2006; internetes változat: http://dz.lki.lt tautas Ambrazas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Cikkek / Articles 217 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Dini Pietro Umberto 2014: A balti nyelvek alapjai. Vilnius: Vilnius University. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, ketvirtasis pataisytas leidimas, red. VyKiadóintézet, 2006 (1994). Endzelynas Janis 1957 [1948]: A balti nyelvek hangjai és formái. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Holvoet Axel 2004: Az evidencialitás kategóriája. – A grammatikai kategóriák kutatása, szerk. Axel Holvoet, Loreta Semėnienė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 105–120, 168– 169. ( = A litván nyelvtan munkái 2.) Jablonskis Jonas (Rygiškių Jonas) 1997 [1922]: A litván nyelv nyelvtana, harmadik fakszimile kiadás. Vilnius: Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Jonikas Petras 1939: A Pagramantis-nyelvjárás. Kaunas: A Spindulys társaság nyomdája. Judžentis Artūras 2014: A litván nyelv grammatikai kategóriái. Vilnius: Vilniusi universiteto leidykla. Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti nyelvtana. Vilnius: Mintis. Laigonaitė Adelė 1978: A litván nyelv akcentológiája. Vilnius: Mokslas. LKE – A litván nyelv enciklopédiája, 2., javított és bővített kiadás, szerk. Kazys Morkūnas, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, 2008. LKG I – A litván nyelv grammatikája. Fonetika ir morfologija, vyriausiasis redaktorius. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1965. LLKŽ – Lietuvių–lenkų kalbų žodynas, sudarytojai. Algis Kalėda, Barbara Kalėdienė, Marija Niedzviecka. Vilnius: Mokslas, 1991. Mažiulis Vytautas 1970: Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai (Deklinacija). Vilnius: Mintis. OGJL1 – Otrębski Jan. Gramatyka języka litewskiego 1: Įvadinės žinios. A hangokról szóló tan. Varsó: Állami Tudományos Kiadó, 1958. OGJL2 – Otrębski Jan. A litván nyelv grammatikája 2: A szavak felépítéséről szóló tan. Varsó: Állami Tudományos Kiadó, 1965. OGJL3 – Otrębski Jan. A litván nyelv grammatikája 3: A formákról szóló tan. Varsó: Állami Tudományos Kiadó, 1956. Palionis Jonas 1967: A litván irodalmi nyelv a XVI–XVII. században. Vilnius: Mintis. Paulauskienė Aldona 1979: A litván nyelv igéjének grammatikai kategóriái, Vilnius: Mokslas. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Paulauskienė Aldona 2006: Az első litván nyelvtanok. Vilnius: Gimtasis žodis. Rosinas Albertas 1995: A balti nyelvek névmásai: a morfológia fejlődése. Vilnius: Vilniusi Egyetem. Rosinas Albertas 1996: A litván köznyelv névmásai. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Rosinas Albertas 2001: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Sabaliauskas Algirdas 1982: A litván nyelv kutatásának története. 1940–1980 között. Vilnius: Mokslas. Salys Antanas 1985: A balti nyelvek, népek és törzsek. Vilnius: Baltos lankos. Senkus Juozas 2006: Nyelvészeti munkák. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Senn Alfred 1966: A litván nyelv kézikönyve 1: Nyelvtan. Heidelberg: Carl Winter, Universitätsverlag. Skardžius Pranas 1996 [1943]: Válogatott írások 1. A litván nyelv szóképzése. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Skardžius Pranas 1997: Válogatott írások 2. A köznyelv kérdései. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. Skardžius Pranas 1998: Válogatott írások 3. A köznyelv kultúrája. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. Skardžius Pranas 1998: Válogatott írások 4. Tudományos cikkek és tanulmányok. Vilnius: A Tudományos és Enciklopédia-kiadási Intézet. Skardžius Pranas 2013: Rinktiniai raštai 7. Rodyklės ir bibliografija, par. Eglė Žilinskaitė-Šinkūnienė, Mindaugas Šinkūnas. Vilnius: Vilniaus universitetas. Smoczyński Wojciech 2007: A litván nyelv etimológiai szótára. Vilnius: Vilniusi Egyetem. Stundžia Bonifacas 1995: A litván köznyelv hangsúlyozási rendszere. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Stundžia Bonifacas 2009: A litván köznyelv akcentológiája. Vilnius: Vilniusi universiteto leidykla. Zinkevičius Zigmas 1980: A litván nyelv történeti grammatikája 1. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1981: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 2. Vilnius: Mokslas. Tanulmányok / Cikkek 219 Jano Otrębskio Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): istorija ir dabartis Jan Otrębski’s Gramatyka języka litewskiego (III – 1956, I – 1958, II – 1965): Történelem és Ma ÖSSZEFOGLALÁS A cikk a neves lengyel nyelvész, Jan Otrębski (1889–1971) háromkötetes litván nyelvtanának kiadási folyamatát, a grammatikai leírás felépítését, sajátosságait és értékeléseit tárgyalja. E nyelvtan típusa lehetővé teszi számunkra mind a nyelvtanban használt szóalakok jegyzékének, mind pedig azok párhuzamos lengyel megfelelői jegyzékének elkészítését. A korszerű elektronikus szóalakmutató-szótár hozzájárulna J. Otrębski grammatikai gondolatának életképességéhez, és kiváló lexikográfiai forrása, valamint oktatási segédanyaga lenne a litván és lengyel nyelvnek. Egy ilyen, J. Otrębski nyelvtanának egy releváns oldaláról készült fakszimilerészletet is tartalmazó index hozzájárulna e nyelvtan szövegéhez való hozzáférhetőség problémájának megoldásához. Įteikta 2015 m. gegužės 22 d. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]