Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie

Straipsniai / Articles 101 OJĀRS BUŠS A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete Lettország Kutatási területek: lett névtan, általános elméleti névtan, lexikológia. RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete Lettország Kutatási területek: lett történeti névtan, történeti lexikográfia, lett történeti szótár, német–lett nyelvi kontaktus. A A BĒRZAUNE-I VÁRTERÜLET A 17. SZÁZADBÓL ÉS A BALTI HIDRONÍMIA1 A berzaunėi vár környékének XVII. századi térképe és a balti hidronímia ANNOTÁCIÓ Lettország helyneveinek első átfogó gyűjteménye Svédország gazdasági tevékenységeivel (Lettország északi része ehhez tartozott) kapcsolatos a 17. században. E tevékenységek eredményei: (1) az országos felülvizsgálat jegyzőkönyvei, amelyek nagy számú lett településnevet tartalmaznak, valamint (2) a felmérési térképek, amelyek meglehetősen sok lett vízés határnévanyagot tartalmaznak. lett (lett) eredetű, pl. az Ackman ups (= *Akmeņupe), Roabesche 1 Die Karte des Schlossgebiets Bērzaune (entstanden um 1680–1685) zeigt mehr als 70 Hydronyme. Die etymologische Analyse zeigt: die meisten von ihnen sind Namen balfolyónevek. A tanulmány a „Studies of the Latvian language in the context of 21st century science” projekt keretében, a „Lettonics: history of Latvia, languages, culture and values” állami kutatási programban készült. OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII ups (= *Robežupe). A Plaxen Siö tónevet (ma Plaksis vagy Plaksnis) onomatopoétikus eredetű névként lehet értelmezni. A Plising Rivus folyónév a lett plīs-/plēš- ‘törni; ‘szakítani’ gyökből származhat. A Savtőből származó víznevek (Savins ups, Sawitz Lacus, ma Savīte, Savītes ezers) látszólag hasonlítanak az indoeurópai víznevekhez és az indoeurópai *sh2eṷ- ‘önteni, esni (esőnek)’ gyökhöz, a nevek azonban inkább keleti finnugor eredetűek, vö. észt sau, savi ‘agyag, vályog’. A hasonló hangzású, Sāvkezdetű neveknek (ma Sāvīte, Sāvienas ezers) valószínűleg a lett nyelvjárási sāva ‘a heg’ szó az etimonjuk. KULCSSZAVAK: névtan, hidronímia, 17. század, várkerületi térképek, Livónia. ANNOTÁCIÓ Az első jelentős lettországi ókori helynévgyűjtemény a 17. századi svédországi gazdasági tevékenységekhez kapcsolódott, amikor Lettország északi része ehhez az országhoz tartozott. E tevékenységek eredményei a földfelülvizsgálat anyagai, amelyek számos lett oikonimát, valamint a birtokok felméréséhez készült térképeket tartalmaznak; ezeken meglehetősen sok lett hidronima és mikrotoponima található. A Bērzaune várkerület térképe (kb. 1680–1685) több mint 70 hidronimát tartalmaz. Etimológiai kutatásuk azt mutatja, hogy többségük balti (lett A Plaxen Siö tónevet (ma Plaksis vagy Plaksnis) leginkább hangutánzó vian) origin, e.g., the river names Ackman ups (=*Akmeņupe), Roabesche ups (=*Robežupe). eredetű névként célszerű kezelni. A Plising Rivus folyónév a lett plīs-/plēš- ‘törni, tépni’ tőből származhat. A Savtőből származó hidronimák (Savins ups, Sawitz Lacus, ma Savīte, Savītes ezers), bár látszólag az indoeurópai, az ide gyökből eredő hidronimákkal vethetők össze. *sh2eṷ- ‘önteni, esni [esőnek]’, legnagyobb valószínűséggel finnugor eredetű nevek, vö. Észt sau, savi ‘agyag’. A -āvégződésű hasonló nevek (ma Sāvīte, Sāvienas ezers) valószínűleg a lett nyelvjárási sāva ‘heg’ szó etimonjai. KULCSSZAVAK: névtan, hidronímia, 17. század, várkerületi térképek, Livónia. A balti hidronimák kutatása korántsem tekinthető még kimerítőnek. Számos balti hidronimának még nincs elfogadható eredetmagyarázata és egyértelmű etnolingvisztikai kontextusa. Különösen sok megoldatlan rejtély maradt a lett hidronimák etimológiáinak területén. E megoldatlan etimológiai problémák egyike annak is, hogy Lettország hidronimáinak etimológiai szótára még nem jelent meg, Cikkek / Articles 103 Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie és belátható időn belül valószínűleg nem is fog megjelenni. A kutatás feladatai közé továbbra is hozzátartozik a hidronimakorpusz bővítése. Ez a feladat sem nem egyszerű, sem nem áttekinthető, mivel főként a Lett Állami Történeti Levéltárban (Latvijas Valsts vēstures arhīvs) rejlenek kiadatlan oklevelekben eddig ismeretlen folyóés tónevek. Ez a cikk két célt követ: (1) egyes régi, ma már elfeledett hidronimák bevonását a nyelvészeti és névtani diskurzusba, (2) néhány ismert, valamint kevésbé ismert hidronima eredetének elemzését. A helynevek intenzív feljegyzésének első időszaka Lettországban a Svéd Királyság gazdasági érdekeivel áll összefüggésben (lásd az 1. ábrát). A 17. század vége felé Észak-Lettországban (lettül Vidzeme2), amely 1629 óta hivatalosan Svédországhoz tartozott, végrehajtották az úgynevezett birtokcsökkentést. Már régebbi történelmi forrásokban, különösen a 13. A századdal kezdődően számos település-, dűlőés víznév adatolható, a 17. században azonban ezek a feljegyzések mennyiségi és minőségi szempontból új szintet értek el. Az újonnan megszerzett területeken az adófizetés szabályozásához információkra volt szükség a földekről és a lakosokról. Ezért országos felülvizsgálatot, az úgynevezett svéd telekkönyvi felülvizsgálatot hajtották végre, amelynek jegyzőkönyveiben számos településnév szerepel. A felülvizsgálatok közül a legátfogóbbra 1638-ban került sor (Dunsdorfsnál 1938-ban, 1940-ben és 1941-ben közzétéve), majd ismét 1688-ban. A tervezett birtokcsökkentéshez azonban Livónia különböző régióinak pontos térképeire volt szükség. A svéd térképészek a 17. den mehrmals organisiert, die erste schon während des polnisch-schwedischen Krieges im Jahr 1601 (veröffentlicht bei Švābe 1933), dann 1617, 1624, 1630, die században Európa vezetői közé tartoztak. 49 svéd földmérő mérte fel az egész svéd Livóniát 1681 és 1684, valamint 1687 és 1696 között (Vidzemes kartes 1996: 7). Ennek eredményeként számos egyes birtokokról készült térkép jött létre, amelyeket aztán az úgynevezett ötödrész-térképeken kastélykerületi térképekként 1:48 000 vagy 1:57 600 léptékben illesztettek össze. A mai Lettország területéről több mint húsz ilyen kastélykerületi térkép létezik, például Cēsis (németül Wenden), Koknese (németül Kokenhusen), Mālpils (németül Lemburg), Rauna (németül 2 Németül lett Livóniának vagy Dél-Livóniának is nevezik, szemben az északon fekvő észt Livóniával. OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Ronneburg), Suntaži (németül Sunzel) és Madliena (németül Sissegall) kastélykerületeiről, többek között. A toponimisták számára ezek a térképek, mindenekelőtt a feltüntetett hidronimák, valamint néhány mikrotoponima alapján, nagy jelentőséggel bírnak. Ezek a kastélykerületi térképek a Lett Állami Történeti Levéltárban találhatók (lettül Latvijas Valsts vēstures arhīvs, LVVA Fond 7404, 3. leírás, 1–30. ügyirat). Néhányat az emigráns lett történész, Edgars Dunsdorfs publikált és elemzett Ausztráliában (Dunsdorfs 1974). Már ő is, noha ABB. 1. A keleti Baltikum a 17. században. http://commons.wikimedia.org/wiki/ nem nyelvész, felismerte File:Sw_BalticPr_17cen.jpg Straipsniai / Cikkek 105 Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie e térképek jelentőségét éppen a hidronímiai kutatások szempontjából: „A névkutatók számára érdekes lehet a térképeken szereplő hidronímia, amely gyakran eltér a mai nevektől” (Dunsdorfs 1974: 8). Azóta, hogy ez a kijelentés elhangzott, több mint negyven év telt el, és e térképek nyelvészeti elemzése – egyelőre meglehetősen szerény mértékben – csak az utóbbi években kezdődött meg. E térképek közé tartozik a mintegy 1500 km2 nagyságú Bērzaune váruradalmának térképe is. A váruradalom Kelet-Livóniában található, és Vidzeme selon nyelvjárásainak vidékét foglalja magában3 (lásd a 2. ábrát). Amint a térképről látható, nagyon gazdag folyókban és tavakban. Összesen 70 hidronima van feltüntetve4 – a tónevek száma jelentéktelen mértékben meghaladja a folyónevekét. korábbi forrásokból ismert. Lehetetlennek, vagy legfeljebb hipotetikusan lehetségesnek tűnik a megfelelő mai vízrajzi Etwa 15 der belegten Hydronyme sind weder aus den heutigen noch aus andeobjektumok meghatározása. A jelenkorban ismeretlen folyónevek: Ackman ups, anting aus, Baben ups, mellonetz, Monke uppe, Mudsa Rivus, Plising Rivus, Roabesche ups; ismeretlen tónevek: Ines Siö, In Siö, Karps Siö, Kati Siö, Lodatz, Paslois, Siogos. E térképen tíz tónak a neve eltér a mai (vagy legalábbis a mai hivatalos) elnevezésétől, például: Asening (ma Pudulu ezers), Berʃen Siö (ma Salu ezers, szinonimaként Siö (Grīvu ezers) is), Plaxen Siö (Rāceņu ezers, szinonimaként Plaksis is), Sawitz Lacus (Kaņepēnu ezers, szinonimaként Savītes ezers is), Syles Siö (Stirnezers), Wesonitz Siö (Kalsnavas ezers). Bērzaunes ezers), Damis Siö (jetzt Šūmānu ezers), Nygast Siö (Lauteres ezers), Malz A felsoroltak közül néhány (akárcsak több más, a térképen igazolt) víznév keleti finn, esetleg liv vagy észt eredetűnek tűnik, pl. Kuja (vö. Laansalu 2014), Mudsa Rivus. A víznevek többsége azonban balti, elsősorban lett eredetű. Néha a lett köznevekkel való kapcsolat nyilvánvaló vagy csaknem nyilvánvaló, pl. B., Ackman ups = *Akmeņupe (vö. lett akmens ‘kő‘), Roabesche ups = *Robežupe (vö. lett robeža ‘határ‘), Karps Siö = *Karpas ezers (vagy Karpis?; vö. lett karpa ‘ponty‘). Az utóbbi név természetesen nem tartozik a balti eredetű régi víznevek közé, mivel etimonja, a karpa halnév német kölcsönzés (ME II 197 s.v. kãrpa I; Sehwers 3 A terület hozzávetőlegesen a Bērzaune, Grostona, Kalsnava, Lazdona, Lubāna, Lubeja, Ļaudona, Mārciena, Meirāni, Mētriena, Prauliena, Saikava, Sāviena, Vējava, Viesiena községeket, valamint Vestiena község keleti részét foglalja magában (a térképen nincs jelölve). A 2. ábrán az 1939-es községhatárok láthatók. 4 Vannak olyan folyók és tavak is, amelyek név nélkül vannak feltüntetve a térképen. OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII 1936: 47; Laumane 1973: 105–106), esetleg részben az oroszból kölcsönözve (Karulis 1992: I 384). A 17. században adatolt hidronima lehetővé teszi, hogy az appellativum kölcsönzésének idejét legkésőbb a 16. századra, de nagyon valószínű, hogy még korábbra datáljuk. A Laumane által közölt legrégebbi (1973: 105) registrierten schriftlichen Belege entstammen dem 18. Jahrhundert, die a hímnemű változatú Karpis azonban már Georg Elger szótárában (1683) rögzítve van (Karulis 1992: I 384). Az etimológiailag átlátható hidronimák között megemlíthető még az anting különös folyónév is (lásd a 3. ábrát). Eddig csak erről a kastélyterületi térképről ismert. A bejegyzés egy meglehetősen rövid folyócskát (vagy csupán egy folyószakaszt) jelöl, és leginkább Antiņa auss (‘Antiņš füle’) alakban olvasható. Ha ez az olvasat helyes, akkor ez a név azon ismert esetek sorát gazdagítja, amelyekben az emberi testrészek szolgálnak a helynévi értelmezések alapjául. Az aurimák képzésében megfigyelhető egyetemes tendenciát egy kevésbé tipikus példával szemlélteti – az auss ‘fül’ közszót a lett helynevek képzésében csak ritkán használták, és nem tartozik a helynévadásra jellemző anatómiai terminusok közé (Rapa 2014: 63). Jānis Endzelīns Lettország helynévszótárának első kötetében nincs (!) olyan helynév, amelynek eredete egyértelműen ABB. 2. A kastélyterület hozzávetőleges határai (Liene rajzolta, az auss közszóra vezethető vissza (l. Endzelīns 1956: 55–56, az auskezdetű címszavakat). A helynévnek csak a második eleme balti eredetű. Az első Markus-Narvila) Cikkek / Articles 107 Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie elem – a lett Antiņš (< Anton) antroponima – görög vagy latin eredetű (HdV I, 177; Siliņš 1990: 62), és az egész lett helynévi kontextusban dronymokhoz vezető kapcsolata bizonyos fokú bizonytalanságot eredményez abban a tekintetben, hogy a nevet nem kell-e mégis másképpen olvasni és/vagy értelmezni. hat nur einen indirekten Bezug zur Hydronymie. Die Einmaligkeit dieses HyTermészetesen nagyon kevés etimológiailag egyértelmű hidronima létezik mind Lettország egészében, mind pedig ezen a térképen. A legtöbb esetben etimológiai elemzésre van szükség. Példaként két Plkezdetű hidronima következik: a Plising Rivus folyó és a Plaxen Siö tó. A tóra vonatkozóan olyan mai szinonim nevek is adatolhatók, mint a Plaksis // Plaksnis // Plakšezers // Plakšņu ezers, valamint több, más gyökerekből képzett név is (vö. LVV 177). A svéd telekkönyvi revízióban már 1638-ban rögzítették a Plaxen alakot (Dunsdorfs 1941: 1159), amely tehát megegyezik a térképen szereplő névvel, csak a Siö köznévi elem nélkül (vö. svéd sjö ‘tó‘). Mivel a balti finn nyelvekben a szó eleji mássalhangzó-torlódások nem fordulnak elő5, a balti eredetet egyértelműen előnyben kell részesíteni. Lettország területén ugyan germán és szláv eredetű helynevek is előfordulnak, ebben az esetben azonban a szláv eredet areális okokból kevéssé valószínű, 5 Az ilyen halmozódások ritkák a 20. és 21. század legújabb kölcsönzéseiben. századot megállapítani, és többnyire csak a köznyelvben fordulnak elő. ÁBRA 3. Anting a Bērzaune kastélyterület-térképén (Dunsdorfs 1974 alapján) OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII míg germán eredetű nevek időnként előfordulnak lett településnevek között, az idősebb víznevek között azonban – néhány igen ritka kivételtől eltekintve – nem találhatók. A Plaksis // Plaxen Siö tónevének etimonja utáni kutatás során először az onomatopoétikus eredetet kell megfontolni. Fonetikai szempontból ez a változat igen hitelesnek tűnik, mivel a lett nyelvben (mind a standard nyelvben, mind a nyelvjárásokban) előfordulnak a plakšēt, plakšķēt hangutánzó igék, különösen halk vízhangok leírására, például: „Airi klakšķēja duļļos, ūdens plakšēja [laivai] abās malās…“ (Andrejs Upīts; LLVV 239). A Plakšist helynevek esetleges hangutánzó eredetét a Latvijas vietvārdu vārdnīca (LVV 177 s.v. Plakši) is említi, bár részletes elemzés nélkül. Másfelől éppen a vizsgált régióban található néhány Plak- (Plok-, Plôk-) gyökű dűlőnév (rétés mezőnév), amelyek eredete inkább a plôka „alacsonyan fekvő, sík mező”, plaka „sík terület” regionalizmussal magyarázható; egy tó neve esetében ez motivációként szintén meglehetősen hihetőnek tűnik. Összehasonlításképpen csupán az Oroszországban, Ukrajnában és Kazahsztánban előforduló Ploskoye ne, Niederung‘ (LVV 175 s.v. Plaka) und dem standardsprachlichen Adjektiv plakans ‘eben, flach‘ erklären lässt. Die Semantik ‘eben, flach; Ebene, Niederozero tónevet (szó szerint „a lapos/sík tó”) említsük. Több ilyen tó Lettország közelében, Pszkov területén található, amely a víznevekben balti szubsztrátummal rendelkező régió. A Ploskoye ozero víznév természetesen nem tartozik ehhez a szubsztrátumhoz, csupán alkalmat ad a víznevekben esetlegesen érvényesülő kölcsönös – balti és szláv – szemantikai hatásokkal kapcsolatos megfontolásokra. Éppen szemantikai szempontból még hihetőbb lehetne az összehasonlítás egy másik lett regionalizmussal – plasa „a réten keletkező árvíz” (ME III 320). Ezzel azonban a fonetikai és areális szempontok ellentmondanak. A nehezen magyarázható hipotetikus -s- > -ksfejlődést még meg lehetne kísérelni a plasa + plaka kontaminációjával indokolni. E származtatási értelmezés legnagyobb akadálya azonban a plasa regionalizmus és az ebből képzett helynevek elterjedési területe – magában foglalja Zemgale és Latgale kultúrtörténeti régióit6, Vidzemét azonban nem, továbbá távol marad Lazdona községétől és a Plaksis // Plaxen Siö tótól (vö. LVV 182–183). Így e tó nevének etimológiájára legalább három hipotézist fogalmazhatunk meg. Közülük a leghihetőbbnek az onomatopoétikus hipotézis tűnik. 6 Vagyis Közép-, Délkeletés Kelet-Lettország. Straipsniai / Cikkek 109 Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie A Plising Rivus folyónév, amely *Plīsiņvagy *Plisiņgels alakban olvasható, a maga részéről világos asszociációkat kelt a lett plīst ‘szakadni, hasadni, törni’ igével. Lettország helyneveinek lexikonában, a Latvijas vietvārdu vārdnīca című műben mintegy 15, Plīsgyökű helynév (LVV 244–245) szerepel, amelyek minden valószínűség szerint az említett igéből származnak. Ezek azonban dűlőnevek (például a Plīsa – egy mező Drabeši községben, egy erdő Kārļiban, egy legelő Kūdumsban, egy rét Rāmuļiban), e nevek között nincs hidronima. Mivel a Plising Rivus a térképen látható módon meglehetősen kis folyócska, neve esetleg egy rég elfeledett dűlőnévből származhat⁷. Kiegészítendő, hogy e gyök egy másik ablautfokából, a plēsalakból keletkezett a plēsums ‘irtás’ köznév, amely meglehetősen gyakran fordul elő lett helynevek elemeként (l. LVV 223–226). E köznév és a hidroním közötti közvetlen kapcsolat; ezt a hidronímot tágabb indoeurópai összefüggésbe kell helyezni, és több európai helynévvel összehasonlítani. Például két Plisa nevű folyó található Plising Rivus ist aber nicht festzustellen. Es besteht jedoch die Möglichkeit, dieFehéroroszországban, valamint az 1284-ből adatolt óporosz Plissinges helynév (Gerullis 1922: 125), amely hidronímünkkel csaknem azonos írásmódot mutat. Számos, Ples-, Plešés Plēš- (Plėš-) kezdetű lett és litván helynév szintén etimológiai rokonságban áll a Plising Rivusszal és a Plissingesszel. E nevek közös eredete a *pleh1k- ‘letépni’ indoeurópai gyökhöz vezet (l. LIV 483), a helynevek elnevezésének alapja azonban különböző lehet: 1) az irtás, 2) a vidéknek a folyómeder általi látszólagos kettéosztása, 3) das „Reißen“ der Felsen, der Landschaft bei der Entstehung des Flussbettes, wie auch andere noch mehr hypothetische oder nur rekonstruierbare tényezők. E régió etimológiai szempontból problematikus csoportját alkotják a Savés Sāvkezdetű hidronimák (és egy oikonima) is. A térképen ezek a Savins ups és Sawe ups folyók, valamint a Sawitz Lacus és Sawen Lacus tavak (ma: Savīte, Sāvīte és Savītes ezers, Sāvienas ezers, számos névváltozattal), továbbá a Safwenhoff uradalom (ma Sāviena falu), amely más forrásokban és a szakirodalomban inkább Sawensee néven ismert (BHO II 550); ez arra utal, hogy a település neve hidronimából keletkezett (lásd a 4. ábrát). 7 Az, hogy a kis folyók és tavak neveit magukat nem kellene-e a helynevek (mikrotoponimák) közé sorolni, régóta vitatott kérdés, amelyre nem adható egyértelmű válasz. OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Az első pillantásra hasonló, -āképzőt tartalmazó nevek (ma – Sāvīte, Sāvienas ezers) valószínűleg egy másik etimonból, a lett nyelvjárási sāva ‘heg’ szóból származtathatók. Beérkezett: 2015. március 31. OJĀRS BUŠS A LU Lett Nyelvi Intézete Akadēmijas laukums 1, LV-1050 Rīga, Lettország oja[email protected]m RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE LU Lett Nyelvi Intézet Akadémia tér 1., LV-1050 Riga, Lettország [email protected]