Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

38 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII DARIUS IVOŠKA Institut für litauische Sprache Tudományos kutatási irányok: névkutatás, balti–német nyelvi kapcsolatok. LITVÁN SZEMÉLYNEVEK A RENDI DOKUMENTUMOKBAN Lietuvių asmenvardžiai vokiečių ordino dokumentumokban ANNOTÁCIÓ A tanulmány azokkal a litván antroponimákkal foglalkozik, amelyeket a Német Lovagrend kéziratos okleveleiben, mégpedig a 105. számú rendi fóliánsban rögzítettek. A Német Lovagrend kéziratos oklevelei számos balti helyés személynevet tartalmaznak, köztük viszonylag sok litván onymát is. A tanulmányban csak olyan litván személyneveket tárgyalnak, amelyekkel a Német Lovagrend néhány dokumentumában említett litvánokat neveztek meg. Ezek nagyrészt eddig ismeretlen személynevek, illetve a már ismert személynevek korábbi változatai lehetnek. A tanulmány középpontjában a felsorolt személynevek eredetére vonatkozó javaslatok állnak; ezeket részletesen elemzik, és összevetik a rendelkezésre álló balti személynévanyaggal. KULCSSZAVAK: antroponímia, személynév, névtan, onima. ANNOTÁCIÓ A cikk a Német Lovagrend kéziratos dokumentumaiban, konkrétan a Német Lovagrend 105. számú fólióján feljegyzett antroponimákat elemzi. A Német Lovagrend kéziratai a balti helyés személynevek rendkívül széles változatosságát mutatják; közöttük számos litván onímium is található. A cikk azokat a litván antroponimákat tárgyalja, amelyek a Német Lovagrend dokumentumaiban szerepelnek, miközben megemlíti a már ismert, kiváltságos ans. So far, the majority of them are basically unknown anthroponyms or the variants of litván neveket. A cikk célja, hogy megkísérelje megmagyarázni az új antroponimák Tanulmányok / Articles 39 Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten eredetét az új antroponimák tényeinek alapos elemzését és a már meglévő balti antroponimákkal való összehasonlítását követően. KULCSSZAVAK: antroponímia, személynév, névkutatás, onímium. BEVEZETÉS A Német Lovagrend 105. számú fóliánsának (a továbbiakban: OF 105) kutatása rendkívüli jelentőségű a balti névtan számára. Függetlenül attól, hogy az OF 105-öt a 20. század első felének két legismertebb onomasztája és balti nyelvkutatója, Georg Gerullis és Reinhold Trautmann1, akik kizárólag a régi porosz helyés személynévanyaggal foglalkoztak, alaposabban és átfogóbban fasst haben, erforscht wurde, ist diese Urkundensammlung immer noch Gegenkutatta. Az említett rendi fólió a Német Lovagrend (a továbbiakban: DO) főként a 14. századból származó kiváltságleveleit tartalmazza, köztük számos telekadományozást poroszok és litvánok számára. Különösen fontos tény, hogy az OF 105-ben számos litván személynevet (a továbbiakban: PN) is rögzítettek; ezek egy részét a jelen tanulmány tárgyalja. Az OF 105 által közvetített anyagok kutatása rendkívül bonyolult, mivel a kéziratos adatok sokfélék, vagyis az okleveleket a DO számos tisztviselője jegyezte le, ezért a balti névanyag visszaadása változó. Számos javítás, törlés, utalás és megjegyzés is található.たい? A nevezett rendi fólió a Német Lovagrend (a továbbiakban: DO) főként a 14. századból származó kiváltságleveleit tartalmazza, többek között számos telekadományozást poroszok és litvánok számára. (No—must preserve item count; original has 6 items. Need fix last weird.) Különösen fontos tény, hogy az OF 105-ben számos litván személynevet (a továbbiakban: PN) is rögzítettek; ezek egy részét a jelen tanulmány tárgyalja. (duplicate invalid) Az OF 105 közvetítette anyagok kutatása rendkívül bonyolult, mivel a kéziratos bizonyítékok sokfélék, azaz az okleveleket a DO számos tisztviselője írta le, ezért a balti névanyag visszaadása változó. Az oklevelek (különösen a pergamenek) állapota sok esetben olyan rossz, hogy egyes szövegrészek, beleértve a PN-eket is, alig olvashatók. A legrégebbi balti, illetve litván onimák más forrásokban is előfordulnak, például a híres Scriptores rerum Prussicarum (SRP II 662–711) gyűjteményben közzétett Litván útleírásokban. Az SRP számos litván és óporosz helyés személynevet közöl, amelyek főként a 14. századból származó oklevelekből származnak. Hangsúlyozni kellene 1 Georg Gerullis 1922-ben megjelent Die altpreußischen Ortsnamen című műve, valamint Reinhold Trautmann 1925-ben megjelent Die altpreußischen Personennamen című műve a balti tulajdonnevek kutatásának alapvető munkái. DARIUS IVOŠKA 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII, hogy a litván PN-eket lényegesen későbbi oklevelekből, illetve egyházi anyakönyvekből gyűjtötték.2 A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa és megvitassa a megnevezett fólióból összegyűjtött, a litván antroponímiához tartozó anyagot. A vizsgálati anyag 27 PN-t foglal magában, amelyekkel a Poroszországban letelepített litván menekülteket nevezték meg3. A PN-eket az oklevelek kronológiai sorrendjének megfelelően dolgoztuk fel, anélkül, hogy a megfogalmazás befolyásolta volna az oklevelek elkészítési sorrendje és az azokhoz kapcsolódó másodlagos információk eventuelle Einteilung des Beitragtextes in thematische Einheiten. Diese Gestalközötti viszonyt. Minden egyes litván PN vizsgálatakor megadjuk az OF 105-ből származó kontextust. Segédanyagként a Poroszországi oklevelekből származó kundenbüchern (im Weiteren: PUB) zur Konkretisierung des Kontextes angeszövegeket használjuk fel. Megkíséreltük a források kritikai vizsgálatát, és lehetőség szerint elvégeztük a megadott PN-ek etimológiai elemzését. Az OF 105-ben számos olyan PN fordul elő, amelyekkel litvánokat jelöltek. Erről tanúskodnak az OF 105 okleveleiben szereplő utalások: „den littowen und eren rechten erbin”. Olyan esetek is előfordulnak, amikor a kedvezményezettek származását nem közvetlenül a nemzetiségükre vonatkozó adatok jelzik, hanem bizonyos, a földbirtok-adományozás feltételeit leíró körülmények, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a megnevezett személyek litvánok voltak. 1. OKLEVÉL 9-ÉN 1311. MÁJUS Május 9-én 1311. május 9-én Heinrich von Plotzke nagymarsall Tapiauban a litván Machucének és testvéreinek a kiváltság alapján 4 Hufen földet adományozott a rajta található rétekkel, legelőkkel, erdőkkel és mocsarakkal együtt örökjogon, 2 A személynévkutatók, Vitalija Maciejauskienė és Alma Ragauskaitė a litván személyneveket a történeti kéziratos forrásokból gyűjtötték össze, a 16. századtól kezdve. 3 A litvánok azonosításáról és poroszországi letelepítésükről lásd a 3. és 4. oldalt, a 4. sz. Cikkek / Articles 41 Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten lábjegyzetet, amíg Litvániában örökségük visszaszerzése nem sikerül nekik4: 1311 […] contulimus Machuce litwano et suis fratribus adnos de littwonia fidem X [Christi] recipiendam confugientibus et heredibus ipsorum iiii uncos in campo sowpin dicto cum agris pratis pascuis silvis et paludibus […] (OF 105, 83r). Egy kivonat megtalálható a PUB-ban: 9. 1311. május: Tapiau. Heinrich von Plotzke nagymarsall örökjogon 4 Hufen földet adományoz a litván Machucének és testvéreinek Zohpenben (Wehlau kerület), porosz jog szerint, amíg Litvániában örökségük visszaszerzése nem sikerül nekik (PUB II 19). Az okiratban említett litván Machuce név talán egy két tövű litván személynév, amelynek első töve, a ma-, igen elterjedt a litván személynevekben, vö. litván Mã-gutas, Mã-numas, Mã-tautas (Zinkevičius 2008: 109), és az elhalványult jelentés, valamint a magánhangzó-váltakozás jellemzőit mutatja, ezért örökszóként tekinthető, vö. a litván történeti alakokat: Basilij Makutas 1689; Christophori Makutis 1691–1719; Макутенас Адам 1882 (IAK). Ebben az esetben bonyolult meghatározni a második tövet.ме.】【。} ]} „imuhamed? Error invalid JSON? Need output valid. Fix. analysis 1 final (format translation_batch) 菲律宾申博json大小规律 alc? final A Machuce a latinul megfogalmazott dokumentumban szereplő személynév Nominativ als k, im Dativ aber als z (lit. c) ausgesprochen werden. Vielleicht dativusi alakja. Ha ebből indulunk ki, akkor a második tőben található c betű miatt a második tövet *-kuk-5 alakúnak tekinthetnénk, és esetleg a nevet *Ma-kukrekonstruieren alakban rekonstruálhatnánk, de nem könnyű párhuzamokat találni a lit. Személynévanyagban. Nincsenek olyan személynevek sem a litvánban, sem az óporoszban, amelyek második tőként a -kukalt tartalmaznák. Talán a *-kut alakra is gondolhatnánk, azaz lit. *Ma-kut-, de ez a hipotézis kétséges, és további vizsgálatokat igényel. 2. OKLEVÉL 1340. 24. AUGUSZTUS A Dietrich von Altenburg nagymester által 1340. 24-én aláírt kiváltságlevélben 1340 augusztusa Marienburgban, a litván Noadabnak adott 4-gyel együtt. Itt olyan litvániai menekülteknek történő birtokadományozásról van szó, akik elvesztették birtokukat hazájukban. Az ilyen személyeknek és örököseiknek rendszerint bizonyos birtokokat adományoztak öröklési joggal a kiváltságok alapján. Az ilyen oklevelek meghatározott adományozási feltételeket tartalmaznak, amelyek között Litvánia meghódítása és megkeresztelése esetére a birtok visszaszerzését is előirányozták. Vö. továbbá az 1350. szeptember 22-i oklevelekkel (Triskullen, Schurdeiken, Nawten) és az 1353. június 2-i oklevéllel (Schacne, Ructa, Nuwicz, Dargis). 5 A chundés k-hangok olvasatáról és figyelembevételéről az altporosz PN régi oklevelekben történő lejegyzésekor l. Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. מב? 5 A chundés k-hangok olvasatáról és figyelembevételéről az altporosz PN régi oklevelekben történő lejegyzésekor l. Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. מב? 5 A chundés k-hangok olvasatáról és figyelembevételéről az altporosz PN régi oklevelekben történő lejegyzésekor l. Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. מב? 5 A chundés k-hangok olvasatáról és figyelembevételéről az altporosz PN régi oklevelekben történő lejegyzésekor l. Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. מב? DARIUS IVOŠKA 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII 6 Haken föld, amely korábban a porosz Rusteykóhoz6 tartozott, adományozásra került: 1340 […] sex uncos in cameratu waldow in campo quem olym lithwinus noadab […] possedit […] (OF 105, 239v). Az a tény, hogy a 14. század első felében Nagyon fontos, és nem hagyható figyelmen kívül, hogy 1340-ben a Samlandban litvánok éltek. Az oklevél rövid leírása és egy töredéke megtalálható a PUB-ban is: 1340. augusztus 24. Marienburg. Dietrich von Altenburg nagymester örökös jogon 6 ekét adományoz Rusteykónak, valamint paraszti terheket. (PUB III 224). A PUB-okban a tárgyalandó PN Kammeramt Waldau, die vorher der Litauer Noadab besessen hat, frei von Zehnten nincs megadva a kiváltságszövegben, csak az oklevél leírása említi. Nem világos, milyen célokat követtek a szerzők. A PN Noadab balti eredetéhez nem fér kétség, vö. a szakirodalmat. A Nó-dabas PN, amelynek komponenseit az apr. no ‘nuo’ (az apr. PN-ekben igen termékeny elem) és a lit. dabà ‘származás, eredet’, dab-ìnti ‘díszíteni’ elemekkel kapcsolják össze. (Zinkevičius 2008: 122, 81–82). Ebben az esetben a lit. *No-dabPN-ről van szó. Figyelemre méltó az is, hogy az apr. PN Nodabs 1355 óta ismert. (Trautmann 1925: 63). Az oklevél, amelyben az említett PN szerepel, az 1396-ból származó kiváltságlevél, amely 3 haken föld adományozásáról szól Podlauckenben (később Podlacken, Rastenburgi járás) a porosz Nodabs számára: 1396 […] vorlyen und geben unsern getruwen Nodaps synen rechten erben unde nachkomelingen Az PN további változatai: Nodab, Nadapp, 1355 Nodops (Trautmann 1925: 63). Az említett személynévváltozatok a név litvánok és poroszok körében való elterjedtségéről tanúskodnak, és egyúttal megerősítik Zigmas Zinkevičius azon iii hocken gelegen off dem velde czu Podlaucken (OF 105, 153v). Es wurden auch feltételezését, hogy örökölt szójellegű. 3. 1350-BŐL SZÁRMAZÓ OKLEVÉL Létezik még egy kiváltságlevél, amely alapján Triskullen, Schurdeiken és Nawte testvéreknek egy 3 haken nagyságú földterületet adományoznak mindaddig, amíg nem sikerül visszaszerezniük litvániai örökségüket. Az oklevél 1350-ből származik, és Siegfried von Dahenfeld főmarsall írta alá: 1350 […] et conferimus fidelibus viris triskullen, schurdeiken et nawte […] (OF 105, 84r). A kivonatban és a megjegyzésekben 6 Rusteyko 105, 238v, 239 (1339), 239v (1340) Sa. ; Rusteyke 162, 51 (1407) KA. Pr. Eylau. (Trautmann 1925: 84). Straipsniai / Articles 43 Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten der Urkunde7, die in den PUB angeführt werden, wird auf die Bedingungen felhívják a figyelmet arra, hogy a földbirtokok menekülteknek történő adományozásakor újra meg újra hangsúlyozzák: ezt a kötelezettséget egyébként a rendi területen letelepített litván menekültekre is kirótták (PUB IV 553). Az oklevél által szolgáltatott anyag nagy értéket képvisel a településtörténet számára. Közlik, hogy egy földbirtok a poroszok által lakott Augder településen, a cken, Kr. Wehlau (lit. Auka, Aukai) an Litauer verliehen wird. Das zeugt von litvánok poroszországi telepén található. Magától értetődik, hogy Wehlau litván erők általi, a DO ellen vívott harcban 13478-ban történt elfoglalása után litvánoknak is be kellett volna népesíteniük ezt a vidéket. A PUB szerzői azt állítják, hogy az oklevélben említett valamennyi testvér litván, és eközben R. Trautmann kijelentéseire támaszkodnak: Valószínűleg mindannyian litvánok (PUB IV 552). Nem világos, mire gondoltak ezzel a PUB szerzői, mivel R. Trautmann csak a Triskulle PN-t jelöli litván eredetűnek, míg az apr. PN Triske nevet tárgyalja (Trautmann 1925: 107). A kedvezményezettek valamennyi többi nevét R. Trautmann vagy nem említi, vagy csak a lit. PN-nel hasonlítja össze. A Triskulle PN esetében – *Trisk-ulvgl. a lit. hist. PN 1611 Walus Trisskanis; 1667 Gregoris Tryszkaytis; 1811 Jozepho Trysʒka (IAK). R. Trautmann a Triskulle PN-t litván PN-nek tekinti, és párhuzamként a litván ON Tryškiai nevet adja meg (Trautmann 1925: 107). Vö. még a litván PN Triškà, Trškus, Tryškà neveket, amelyek egyrészt az orosz PN Тришка : Трифон vagy a lengyel PN Trzyszka névből származnak, másrészt azonban litván is. származhatnának, vö. lit. trškis ‘forrófejű; gyorsan felinduló, támadó, féktelen és komolytalan személy’; triškúoti ‘gyorsan és rendetlenül dolgozni; valakit ismételten megtámadni, rohamozni’ (LPŽe). Schurdeike ist vermutlich ein noch nicht gebuchter litauischer PN, denn a lit. skurdist tő a lit. antroponímiában található, vö. a lit. hist. PN 1729–1771 Martini et Catharinae Skurdienis, 1808–1820 Joannes Skurdianis a lit. skurdùs ‘szegényes, nyomorúságos; „nyomorúságosnak tűnő”, a skudas ’a (IAK). Vgl. auch die gegenwärtigen lit. FN Skurdẽlis, Skurdáuskis, Skurdẽnis, megélhetési eszközök hiánya, szegénység, szükség’ jelentésű szó magyarázata (LPŽe). Ebben az esetben 7. A legfőbb marsall, Siegfried von Dahenfeld, Triskulle, Schurdeiken és Nawten testvéreknek adományoz a Auco mezején [Augcken, Wehlau járás] fekvő 3 horgot szolgálati birtokként, 16 márka vérdíjjal […], azzal, hogy ha Isten akaratából a litvánok földje idővel meghódíttatnék, az említett Triskulle, testvérei és azok örökösei kötelesek legyenek visszakapni és szabadon birtokolni azon javakat, amelyek őseiknek az említett földön birtokában voltak, mindazonáltal e három horog nekünk visszaadva, bármiféle ellentmondás ellenére is (PUB IV 553). 8 http://prusija.lki.lt/Vietos/Veluva/V1.html amelyet Winrich von Kniprode mester DARIUS IVOŠKA 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII a litv.-ről van szó. PN *Skurd-eik-, amelyet a -eikszuffixummal bővítettek.9 R. Trautmann is lefoglal egy ápr.-t is. PN a skurdgyökkel: 1350 Scurdenne. Megemlíti a lit. PN 1350 Schurdeyke, ugyanabból a kiváltságlevélből, de apr.-ként tekint rá, és párhuzamokként a lit. PN Scurde és Skurdẽlis (Trautmann 1925: 95). A fent említett, a kedvezményezettek származására és népi hovatartozására vonatkozó utalások tekintetében nem vitatható, hogy Schurdeike litván volt. Az oklevélben említett lit. PN Nawte – *litván származású nauta, vö. a lit. PN Naũtas, Naũčius, Nautẽlis, amelyeket az apr. nautin „szükség, szegénység” szóval hoznak kapcsolatba. (Zinkevičius 2008: 121, 292). Ebben az esetben öröklött szóról is beszélhetünk, vö. az apr. PN Nawtarre, 1389 Naute, Nawtemer, Nawtil, Nautile, Nawtinge (Trautmann 1925: 68). A -e végződés lehet helyettesítő jellegű, amennyiben az apr. -as és -s végződéseket helyettesíti, vagy hozzáadó jellegű, amennyiben vagy a meglévő apr. Végződéshez járul, vagy az apr. Végződés helyett használatos10. Figyelemre méltó az a tény, hogy mind a lit. PN Nawte, mind pedig a fent említett, R. Trautmann által feljegyzett apr. PN a 14. sz. a DO okleveleiben vannak feljegyezve. Ez megerősíti, hogy a PN a nauti litvánok és a poroszok sajátjai voltak. 4. OKLEVELEK 1353. JÚNIUS 2-ÁRÓL Es gibt noch ein Privileg aus dem Jahr 1353, das am 2. Juni von dem HochMarienburgban írt alá, és amelynek alapján további 2 ekealja földet adományoztak Ructa és Schacne testvéreknek, valamint unokatestvéreiknek, Nuwicznek és Dargisnak: 1353 […] adjuk és adományozzuk Schacne és Ructa testvéreknek, valamint Nuwicznek és Dargisnak, unokatestvéreiknek, továbbá valamennyi törvényes örökösüknek 2 ekealját a Gauladin-mezőn […] (OF 105, 71v). Ezt az oklevelet a PUB-ban is tömören megemlítették: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanő [HM Winrich von Kniprode] Schacne és Ructa testvéreknek, valamint unokatestvéreiknek, Nuwicznak és Dargisnak 2 haken földet adományoz a Gauladin-mezőn [Gauleden, Wehlau járás; az ott megadott változatok] (PUB V 92). 9 A toldalék miatt lásd [zu denselben Bedingungen wie in Nr. 162. Datum und Zeugen wie in Nr. 162 mit den Skardžius 1996: 159–160. 10 Az ápr. végződései miatt A PN a történelmi oklevelekben, lásd Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. Cikkek / Articles 45 Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten Mindkét szövegben a kedvezményezett testvéreket és azok unokatestvérét nem nevezik közvetlenül litvánoknak. Van azonban utalás a korábbi, 162. számú oklevélre, valamint egy megjegyzés arról, hogy Ructa és Schacne testvéreknek, továbbá unokatestvéreiknek, Nuwicznek és Dargisnak 2 haken nagyságú földbirtokot ugyanazon feltételek mellett adományoznak, mint a 162. számú kiváltságlevélben említett Swelgutte és Neydis számára11. Az utóbbi két személyt litvánként nevezik meg, ezért a Litvániából menekülteknek történő földbirtok-adományozáskor szokásos feltételeket is felsorolják. Ezeket a tényeket meggyőzőnek tekinthetjük, vagyis azt, hogy a nevezett testvérek és unokatestvérek litvánok voltak. A Schacne személynév nem egyértelmű. Egyrészt a litván *Šakūn személynév rejlik benne, amelynek eredete azonban vitatott. A név a *šakun és a patronimikus *-ūn képző összetételéből keletkezhetett. Vö. a litván történeti PN 1619 Urban Szakaytis; 1695 Jakub Szakinis; 1729–1771 Petri Szakulis (IAK). Vö. auch die lit. PN Šakūnas, amely a patronimikus -ūnas képzővel az egytövű litván PN Šakà, Šãkas, Šakỹs személynevekből származik, vagy a litván šakū nas ‘elágazó, ágakkal rendelkező fa’ szóból (LPŽe; Zinkevičius 2008: 523). Másfelől talán a *Skakūn- (?) is lehetséges volna, lásd LPŽe. Valóban nem lehetetlen, hogy 1353-ban talán a mai litván PN Šaknas legkorábbi változatát említették. A Ructa személynév litván eredetét nem bonyolult bizonyítani. a jelenlegi lit. között PN: vö. 1637 Man findet lit. PN mit der Wurzel ruktsowohl unter den historischen, als auch Krzysztoph Ruktis (IAK) és Rukùtis (Zinkevičius 2008: 318). Kétségtelen, hogy létezett egy lit. *Rukta személynév is. Ebben az esetben az –a végződésről is beszélhetünk. Schacne és Ructa unokatestvérének neve – Nuwicz – szintén lehet litván eredetű. Vö. a lit. történeti PN 1802 Bartholomeaus Nuwizas és a jelenlegi lit. Rokon gyökkel rendelkező PN-ek: Novas, Novỹs, Novìkas (LPŽe; Zinkevičius 2008: 315). Nem egyszerű az -icz végződés értelmezése. Talán a PN egy másik értelmezése is szóba jöhetne, mégpedig a két törzsű eredeté: *No-vyd- (?). Vö. a lit. PN Nó-gaudas, Nó-kuras, Nó-minas (Zinkevičius 2008: 122). Az u és o írásmódja kapcsán meg kell jegyezni, hogy a DO tisztviselői a balti PN-ek rögzítésekor ezeket szintén nem értették helyesen, és összetévesztették 11 […] Swelgutten testvérüknek és Neydis unokatestvérüknek, a littauereknek, 2 haken földet Ubelithenben [Obelitten, Königsberg kerület] tizedtől és paraszti munkától mentes, örökletes birtokként, a Poroszországban szokásos, lovakkal és fegyverekkel teljesítendő katonai szolgálat és várépítés ellenében. Ha Littouwen földjét egyszer megszerzik, akkor kérésükre visszahelyezik őket a Welunhoz tartozó földre, ahol ők a 2 hakent a Rendnek átengedik (PUB V 92). DARIUS IVOŠKA 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII lehettek12. A második –vyd tő a litván antroponímiában is igen gyakran előfordul, vö. a litván Mañtvydas (LPŽe), Liáud-vydas, Rám-vydas, Sùr-vydas személyneveket és a litván iš-výsti (iš-výdo) ‘megpillantani, észrevenni’ igét (Zinkevičius 2008: 160). Az óporosz antroponímiában szintén számos wydkezdetű személynév található: 1387 Arwide, 1401 Eytwyde, 1370 Nerwyde. (Trautmann 1925: 14, 27, 70). Fennáll még a -cz problémája. A -cz-t a -ds, -ts, -tz végződések adaptált írásmódjának tekinthetjük, mint az óporoszban PN Mawcze a *Mauts, *Mauds, *Maudis, továbbá Micze a *Mits, *Mitis13.-ből. Talán arra a következtetésre lehetne jutni, hogy Nuwicz esetében a lit. nyelvű legkorábbi ismert említéséről van szó. PN *Novyds / *Novydas. A Dargis név litván eredetének bizonyítékaként szolgálhatnak a történeti lit. PN-ek a 17. sz.-ból. 1658 Josephi Dargis; 1816 Józef Dargis; 1667 Petri Dargys segítőkész szolgálata (IAK). Vö. továbbá a lit. PN Dárgis, valamint a lit. dargùs ‘nyirkosan hideg; undorító, kellemetlen, nem szép; bosszantó, ingerlékeny’ (LPŽe). Vö. továbbá a lit. PN Dargas: Dárgis, Dargỹs, Dagus; Dargỹs (LPŽe; Zinkevičius 2008: 280, 573). Egyértelmű, hogy a lit. PN Dargis 1353 óta ismert. Egy további, Winrich von KniKirkle főmestertől aláírt oklevélben Kirkle és Wydemyns 2 ekealja földet prode am 2. Juni 1353 in Marienburg liefert zwei weitere lit. PN. Den Brüdern kapnak a Gauleden-mezőn (Wehlau járás): 1353 […] und gegeben kirkle und wydemyns brudirn und iren beyden rechte erbin ii koken uf deme velde gauladin an ackir wesen und weyden […] (OF 105, 72r). A kiváltságot a PUB szerzői is röviden tárgyalták, az előző oklevelekben említett adományozási feltételekre utalva, anélkül azonban, hogy megadták volna az oklevélszöveg kivonatát: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanő [Winrich von Kniprode főmester] Kirkle és Wydemyns testvéreknek 2 ekealját adományoz a Gauladin-mezőn [Gauleden, Wehlau járás; ott megadott változatok] (PUB V 165). Újabb, litvánoknak történő földadományozásról van szó. [zu denselben Bedingungen wie in Nr. 162. Datum und Zeugen wie in Nr. 162 mit den 12 Az az állítás, hogy az o és u hangokat a balti személy-, illetve helynevek rögzítésekor a rendi tisztviselők gyakran összetévesztették, bizonyítékokkal alátámasztható. Például a G. Gerullis által lejegyzett helynevekben nagyon gyakori az o és u felcserélése: 1328 Clupien, 1328 Clopien (66); 1319 Kodyen, 1330 Cudyn (67); 1351 Musing, 1445 Mossing; 1305 Wuxtenyken, 1382 Woxteniken (209); (Gerullis 1922: 66, 67, 103 és 209). Hasonló o és u felcserélési esetek találhatók az R. Trautmann által rögzített személynevek között is: 1348 Bundike, 1386 Bundiko és Bondiko; 1419 Busgede és Bosegede; 1299 Kortye, 1336 Curtio; 1399 Tustyr, Tostyr; Tuniko, Tonike (Trautmann 1925: 21, 49 és 110). 13 Az apr. végződései miatt PN a történelmi okiratokban lásd: Sinkevičiūtė, Stundžia 2001: 53–60. Cikkek / Articles 53 Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten FORRÁSOK ÉS IRODALOM Gerullis Georg 1922: A régi porosz helynevek. Berlin és Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger Walter de Gruyter & Co. http://prusija.lki.lt/ [2015-08-03] IAK – Történelmi személynévkartonok gyűjteménye. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Kohlheim Rosa, Kohlheim Volker 2005: Duden. Családnevek. Eredet és jelentés. Mannheim, Lipcse, Bécs, Zürich: Dudenverlag. LKŽe – A litván nyelv szótára, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė és mások. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2013. Online elérhető: www.lkz.lt [2015-08-03]. LPŽe – Litván családnévszótár, elektronikus változat. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2012–2015. Rendfóliáns 105. sz. A Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltára. Berlin. PUB I–VI – Seraphim August, Philippi Rudolph, Maschke Erich, Hein Max, Koeppen Hans, Conrad Klaus: Porosz oklevéltár 1–6. Königsberg (Poroszország)/Marburg: Gräfe und Unzer/Elwert/Scientia Aalen, 1932–2000. Skardžius Pranas 1996: Válogatott írások 1. A litván nyelv szóképzése. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SRP II – Hirsch Theodor, Töppen Max, Strehlke Ernst: Scriptores rerum Prussicarum 2. Leipzig: Verlag von S. Hirzel, 1863. Stundžia Bonifacas, Sinkevičiūtė Daiva 2001: A porosz névanyag germanizálásának vizsgálatai K. O. Falk kézirataiban. – Baltistica 36(1), 53–60. Trautmann Reinhold 1925: Az óporosz személynevek. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Zinkevičius Zigmas 2008: Litván személynevek. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. DARIUS IVOŠKA 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Lietuvių asmenvardžiai vokiečių ordino dokumentumokban ÖSSZEFOGLALÓ A Német Lovagrend 105. számú foliánsának (a szövegben – OF 105) vizsgálatai nagyon fontosak a balti névtudomány számára. Bár ezt a foliánst a XX. század elején a híres névkutatók, Jurgis Gerulis és Reinhold Trautmann vizsgálták, akik a Német Lovagrend, rdžius, jame tebėra daug onomastikai svarbios neištirtos medžiagos. Kalbamasis foliantas főként a XIV. századi, poroszoknak és litvánoknak földterületeket adományozó kiváltságai iránt is érdeklődtek és gyűjtötték a régi porosz helyneveket és személyneveket, a foliáns a Német Lovagrend kiváltságainak gyűjteménye. Nagyon jelentős tény, hogy az OF 105-ben sok litván személynév található, amelyek egy részét ez a tanulmány tárgyalja. Az OF 105-ben található anyag kutatását nagyon megnehezíti a több dokumentumot író személy változó kézírása, különösen pedig az onimák eltérő lejegyzése. Sok javítás, áthúzás és megjegyzés található bennük, a dokumentumok pedig rossz állapotban vannak, különösen a pergamenek, ezért bizonyos szövegrészletek, velük együtt pedig az onimák is nehezen olvashatók. Litván személyneveket más történelmi forrásokban is rögzítettek, például a „Litván utak leírásaiban” (vo. Litauische Wegeberichte), amelyek a Scriptores rerum Prussicarum nevezetes gyűjteményében találhatók, és amelyekben a XIV. századi dokumentumokból származó porosz és litván onimák nagy bőségben fordulnak elő. Az eddig kutatott litván személyneveket jóval későbbi történelmi forrásokból, valamint egyházi anyakönyvekből gyűjtötték össze. A tanulmány az OF 105-ben talált 27 személynevet tárgyalja, amelyekkel a Litvániából elmenekült és Poroszországban letelepedett poroszokat és litvánokat nevezték meg. Az antroponimák a dokumentumok összeállításának kronológiai sorrendjében szerepelnek. Minden egyes litván személynév tárgyalásakor bemutatjuk az OF 105 dokumentumainak kontextusát, és az adatokat összevetjük a porosz dokumentumkönyvek (vo. Preußische Urkundenbücher) anyagával. A tanulmány kísérletet tesz a források és a tárgyalt antroponimák etimológiájának kritikai elemzésére. Beérkezett: 2015. október 20. DARIUS IVOŠKA Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]