Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė

JOLITA URBANAVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: kísérleti fonetika, beszédakusztika, fonológia, dialektológia, lexikográfia, szociolingvisztika. INESE INDRIČĀNE A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete Kutatási területek: kísérleti fonetika, beszédakusztika, fonológia, dialektológia. A mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái: az akusztikai jegyek összehasonlító elemzése A mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái: az akusztikai/spektrális jegyek összehasonlító elemzése ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány tárgyát a litván és a lett köznyelv réshangjai és affrikátái képezik, amelyeket két akusztikai jegy – a spektrumcsúcsok frekvenciája és a relatív intenzitás – alapján hasonlítunk össze. Az objektív eredmények elérése érdekében mindkét nyelv réshangjait és affrikátáit Litvániában és Lettországban ugyanazon módszertan szerint elemeztük. A kutatás célja a mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái spektrális sajátosságainak összehasonlítása, valamint annak megállapítása, hogy a palatalizáció, a zöngésség, a mássalhangzók képzésmódja és képzési helye, illetve az adatközlő neme milyen hatást gyakorol a vizsgált mássalhangzók spektrumcsúcsainak frekvenciájára és relatív intenzitására. Megállapítottuk, hogy mind a litván, mind a lett köznyelvben a mássalhangzók akusztikai jegyei azonos kritériumokkal korrelálnak: a spektrumcsúcs frekvenciája a mássalhangzók képzésmódjával (különösen a szibilanciával), a palatalizációval (i típusú; csak a litvánban) és az adatközlők nemével; a relatív intenzitás pedig a mássalhangzók zöngésségével és a palatalizációval (i típusú; csak a litvánban). 144 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái: az akusztikai jegyek összehasonlító elemzése Az akusztikai jegyek eltérő adatai arra engednek következtetni, hogy a lett nyelv réshangjai és affrikátái spektrumcsúcs-értékeik alapján közelebb állnak a litván nyelv palatalizált mássalhangzóihoz; vagyis a lett nyelv mássalhangzói „lágyabbak”, mint a litván nyelv nem palatalizált mássalhangzói. Azt is megállapítottuk, hogy a lett nyelv réshangjaira és affrikátáira a litván nyelv velük azonos (zöngésség, képzésmód és képzési hely szerinti) palatalizált és nem palatalizált mássalhangzóihoz képest nagyobb relatív intenzitás jellemző. Ezeket a kutatási eredményeket okozhatta az adatközlők hangjának eltérő erőteljessége (veleszületett vagy fáradtsággal összefüggő), valamint a felvétel során a hangjel eltérő erőssége. KULCSSZAVAK: litván köznyelv, lett köznyelv, réshangok, affrikáták, spektrumcsúcs-frekvenciák, relatív intenzitás. ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a standard litván és lett nyelv réshangjaival és affrikátáival foglalkozik. A kutatás keretében e mássalhangzók két akusztikai jegyét – a spektrumcsúcs frekvenciáját és a relatív intenzitást – vizsgáltuk. A réshangok és affrikáták elemzését a standard litván és lett nyelvre egyaránt ugyanazon módszer szerint végeztük. A tanulmány célja a mai balti nyelvek réshangjainak és affrikátáinak összehasonlítása, az alapvető spektrális különbségek, valamint a palatalizáció, a zöngésség, a képzésmód és a képzési hely, továbbá a beszélő neme által a spektrumcsúcs frekvenciájában és a relatív intenzitásban tükröződő hatások meghatározása. Az eredmények arra utalnak, hogy a kutatásban vizsgált akusztikai jegyek hasonló hatásokat mutatnak mind a standard litván, mind a lett nyelvben: a spektrumcsúcs frekvenciájára hatással van a palatalizáció (a standard litvánban), a képzésmód és a képzési hely, valamint a beszélő neme, míg a relatív intenzitás a palatalizáció (a standard litvánban) és a zöngésség hatását mutatja. A tanulmány adatai azt mutatják, hogy a standard lett nyelv réshangjainál és affrikátáinál mért spektrumcsúcs-frekvenciaértékek közelebb állnak a standard litván nyelv megfelelő zöngésségű, képzésmódú és képzési helyű palatalizált mássalhangzóinak adataihoz, mint a nem palatalizáltakéhoz; vagyis a standard lett nyelv réshangjai és affrikátái „lágyabbnak” tűnnek, mint a standard litván nyelv nem palatalizált réshangjai és affrikátái. A standard lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak relatív intenzitásértékei magasabbak a standard litván nyelv azonos zöngésségű, képzésmódú és képzési helyű palatalizált és nem palatalizált mássalhangzóihoz képest egyaránt. Ez magyarázható e beszédhangok standard lett beszélők általi energikusabb képzésével, vagy a felvételi szinttel kapcsolatos eltérésekkel. KULCSSZAVAK: standard litván, standard lett, réshangok, affrikáták, spektrumcsúcs-frekvencia, relatív intenzitás. Straipsniai / Articles 145 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE 1. BEVEZETÉS Az utóbbi években intenzívebbé váltak a litván és lett nyelv hangállományának közös műszeres vizsgálatai, amelyeket e két ország területén, azonos módszertan alapján végeznek1. Említést érdemelnek Juris Grigorjevs és Jurgita Jaroslavienė írásai a mai balti nyelvek vokalizmusáról: a monoftongusok spektrális szerkezetéről és időtartamáról (Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a: 68–92), valamint a monoftongusok minőségéről (Grigorjevs, Jaroslavienė 2015b: 57–89). A litván és lett nyelv konsonantizmusát e cikk szerzői, Inesė Indričānė és Jolita Urbanavičienė vizsgálták: a zárhangok spektrumait (Indričānė, Urbanavičienė 2015: 51–87), valamint a felpattanó mássalhangzók locusait a locusvonalak módszerével elemezték (Urbanavičienė, Indričānė 2015: 261–293). A két mai balti nyelv között sok a közös vonás: a rövid és hosszú magánhangzók fonológiai oppozíciója, a kettőshangzók nagy száma, a hangsúlyrendszer stb. Az évek során azonban a litván és a lett nyelvben alapvető különbségek is kialakultak, amelyek meghatározzák a mai balti nyelvek fonémaállományának és fonológiai osztályozásának eltéréseit, például: a lett nyelvre a rögzített hangsúly és a palatális mássalhangzók gazdag alrendszere jellemző, míg a litvánban a hangsúly szabad, jellemző a másodlagos (i típusú) palatalizáció, valamint a palatalizált vs. nem palatalizált mássalhangzók fonológiai oppozíciója stb. Az ilyen szinkrón összehasonlító munkák nemcsak a különböző nyelvek hangzásbeli sajátosságait, a fonológiai osztályozás árnyalatait és ugyanazon fonológiai elemek eltérő funkcionális súlyát segítenek kiemelni, hanem egy nyelvnek a nyelvtipológia szempontjából jellemző sajátosságait is. E cikk kutatásának tárgya a litván és lett nyelv réshangjai és affrikátái. Réshangoknak nevezzük azokat a mássalhangzókat, amelyek képzésekor két beszédszerv olyan közel kerül egymáshoz, hogy a közöttük kiáramló levegő súrlódási zajt, vagyis frikációt kelt (Crystal 2008: 199). Éppen ez a viszonylag hosszú, nem periodikus energiájú szakasz teszi lehetővé, hogy a réshangokat külön hangosztályként kezeljük (Kent, Read 1992: 121). Az affrikáták olyan zárhangokból és réshangokból állnak, amelyek képzéshelye megegyezik (Reetz, Jongman 2009: 16). Az affrikátákat a zárhang és az ugyanazon képzéshelyen ejtett réshang közötti átmeneti hangként értelmezik (Ladefoged, Maddieson 1998: 90). Az affrikáták, akárcsak a zárhangok, zárképzéssel kezdődnek; a zár feloldása után a levegő a beszédszervek szűk résén keresztül áramlik tovább, frikációt keltve. Ezért nemcsak a réshangok, hanem az affrikáták spektrumában is kimutatható a frikációs szakasz 1 E kutatásokat a Litván Nyelvi Intézetben 2013–2015-ben végrehajtott kutatócsoport-projekt inspirálta: „A mai balti nyelvek: a beszédhangok spektrális jellemzői (műszeres vizsgálat)” (Nr. MIP-081/2013, vezetője dr. Jurgita Jaroslavienė). 146 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė a frikációs szakasz, csak rövidebb (a réshangok esetében a frikáció gyakorlatilag a réshang teljes időtartamát kitölti). Bár az affrikáták spektrális jellemzői megegyeznek a zöngésség és a képzéshely szempontjából megfelelő zárhangokéval és réshangokéval (Kodzasov, Krivnova 2001: 177), „az affrikáták megkülönböztetésére [...] a réshangok vizsgálatának valamennyi módszere alkalmazható” (Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014: 131). Ezért e cikkben a két közeli mássalhangzó-osztályt – a réshangokat és az affrikátákat – ugyanazon akusztikai jegyek alapján választottuk vizsgálatra. Az elméleti szakirodalom szerint a réshangok a frikáció időtartama, spektrális jellemzőik és intenzitásuk, valamint a spektrális formánsátmenetek (locusvonalak) sajátosságai alapján írhatók le (Reetz, Jongman 2009: 189). E cikk célja a mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái spektrális jellemzőinek vizsgálata, valamint litván és lett nyelvbeli megkülönböztető jegyeik feltárása. Ez a cél a következő feladatokra bontható: 1) a litván és lett nyelv réshangjai és affrikátái spektrális csúcsfrekvenciáinak meghatározása; 2) a két nyelv réshangjai és affrikátái relatív intenzitásának kísérleti elemzése; 3) annak összehasonlítása, hogy a mássalhangzók palatalitása, zöngéssége, képzésmódja és képzéshelye milyen hatással van a réshangok és affrikáták spektrális jegyeire. A férfiak és nők által ejtett mássalhangzók adatait külön elemeztük annak megállapítására, hogy a nem milyen hatással van a mássalhangzók spektrális sajátosságaira. A kutatás újszerű és időszerű, mivel mindeddig nem jelentek meg azonos módszertan szerint végzett, a litván és lett mássalhangzók akusztikai jegyeit összehasonlító vizsgálatok. Emellett a cikkben ismertetett, a mássalhangzók akusztikai jegyeit vizsgáló módszereket a litván akusztikai fonetikai munkákban korábban nem alkalmazták. 2. A LITVÁN ÉS A LETT NYELV RÉS- ÉS AFFRIKÁTAHANGJAINAK ARTIKULÁCIÓS OSZTÁLYOZÁSA A jelenkori balti nyelvek vizsgált mássalhangzóinak lejegyzésére a cikk a világszerte széles körben elterjedt Nemzetközi Fonetikai Ábécét2 (TFA vagy IPA – International Phonetic Alphabet) használja, amelyet a Nemzetközi Fonetikai Társaság dolgozott ki. 2 Ebben a kutatásban a „Jelenkori balti nyelvek: a beszédhangok spektrális jellemzői (instrumentális vizsgálat)” (Nr. MIP-081/2013) projekt keretében a litván és lett mássalhangzókhoz adaptált TFA-jeleket használjuk. Straipsniai / Articles 147 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE (bővebben lásd: IPA 2015). Az alábbi táblázat (lásd az 1. táblázatot) azokat a réshangokat és affrikátákat mutatja be, amelyek TFA-átírása eltér a nemzeti fonetikus ábécékétől. 1 TÁBLÁZAT. A litván és lett nyelv réshang- és affrikáta-fonémáinak jelei a nemzeti (LTFA és LVFA), valamint a nemzetközi (TFA) fonetikus ábécék szerint LT grafémaLTFA fonémaTFA fonémaLV grafémaLVFA fonémaTFA fonémavvʋ1vvvjjjjjjchxxhxxh2hɣ–––ššʃššʃžžʒžžʒcctscctsččtɕččtɕdzʒdʑdzʒ3dʑdžʒdʒdžʒ4dʒ A cikk a jelenkori balti nyelvek 34 mássalhangzó-fonémáját elemzi, amelyeket képzésmódjuk szerint a következő csoportokba sorol: 1) réshangok – 22 fonéma: a) lit. /f, fʲ, s, sʲ, z, zʲ, ʃ, ʃʲ, ʒ, ʒʲ, x, xʲ, ɣ, ɣʲ/ – 14 fonéma; b) lett /f, v, s, z, ʃ, ʒ, ʝ, x/ – 8 fonéma; 3 A v és j szonoránsok litván és lett nyelvbeli eltérő fonológiai értelmezéséről lásd a 3. alfejezetet. 4 A lett mássalhangzórendszerben nincs zöngés veláris h hang, de a h grafémát a következő esetekben használják: 1) az /x/ fonéma alapváltozatának, a veláris [x] réshangnak a jelölésére; 2) az /x/ fonéma allofónjának, a garati [ħ] réshangnak a jelölésére; 3) az /x/ fonéma allofónjának, a palatális [ç] réshangnak a jelölésére (LVG 2013: 70). Az /x/ fonéma allofónjai – a garati [ħ] és a palatális [ç] – leggyakrabban az angol és a német nyelv hatására ejtődnek. 5 A lett nemzeti átírásban (LVFA) a dz affrikáta jelölhető dz-ként [d͡z̥sma], illetve ʒ-ként [ʒi̯esma] is (LVG 2013: 26). 6 A lett nemzeti átírásban (LVFA) a dž affrikáta jelölhető dž-ként [d͡ʒems], illetve ǯ-ként [ǯems] is (LVG 2013: 26). 7 A mássalhangzó fölé írt „j” felső módosító jel a Nemzetközi Fonetikai Ábécében palatalizált mássalhangzót jelöl, például: [tʲ], [dʲ]. 148 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė 2) affrikáták – 12 fonéma: a) lit. /t͡s, t͡sʲ, dz, dzʲ, t͡ʃ, t͡ʃʲ, d͡ʒ, d͡ʒʲ/ – 8 fonéma; b) lett /t͡s, dz, t͡ʃ, d͡ʒ/ – 4 fonéma. Artikulációs helyük szerint a vizsgált balti nyelvek mássalhangzói a következő osztályokba sorolhatók (lásd Urbanavičienė, Indričānė 2015: 265–267; vö. DLKG 2005: 33–34; LVG 2013: 58): 1) labiodentálisok: lit. /f, fʲ/ és lett /f, v/; 2) dentálisok: lit. /s, sʲ, z, zʲ, t͡s, t͡sʲ, dz, dzʲ/ és lett /s, z, t͡s, dz/; 3) alveolárisok: lit. /ʃ, ʃʲ, ʒ, ʒʲ, t͡ʃ, t͡ʃʲ, d͡ʒ, d͡ʒʲ/ és lett /ʃ, ʒ, t͡ʃ, d͡ʒ/; 4) palatálisok: lett /j/; 5) palatalizált velárisok (palatovelárisok): lit. /xʲ, ɣʲ/; 6) velárisok: lit. /x, ɣ/ és lett /x/. A vizsgált litván mássalhangzó-fonémák száma (22 fonéma) majdnem kétszerese a lett nyelvének (12 fonéma), mivel a litván nyelvre jellemzőek a mássalhangzók zöngésség szerinti (zöngétlen – zöngés) és palatalizáció szerinti (nem palatalizált – palatalizált) oppozíciói, míg a lett nyelvben csak zöngésség szerinti oppozíció van. 3. A /v/ ÉS /j/ MÁSSALHANGZÓK FONOLÓGIAI STÁTUSZA A LITVÁN ÉS A LETT NYELVBEN Artikulációs módjuk alapján a litván /ʋ, ʋʲ, j/ approximánsoknak minősülnek (ezért kimaradtak a jelen vizsgálatból), a lett /v, j/ pedig réshangoknak. Műszeres vizsgálatok kimutatták, hogy a lett nyelvben a zöngés labiodentális /v/-nek és a palatális /j/-nek több ejtésváltozata van (Čेirane 2011). Ha e mássalhangzók ejtésekor a beszédszervek közötti rés szűk, réshangokként [v] vagy [j] ejtődnek – a szűkületen átáramló levegő turbulenciát kelt, és a szűkületi mássalhangzóhoz zajos frikciós összetevőt ad (lásd LVG 2013: 66). Ha a /v/ és /j/ mássalhangzók ejtésekor a beszédszervek között tágabb rés van, a mássalhangzók frikció nélkül, vagyis nem réshangként, hanem approximánsként [ʋ] és [j]⁸ ejtődnek (lásd LVG 2013: 66). A lettben a réshangok [v, j] helyett approximánsok [ʋ, j] ejtődhetnek, ha a beszéd elhalkul vagy kevésbé energikus (LVG 2013: 68; 71). Szótagon belüli helyzetben, rövid vagy hosszú magánhangzó után a lett nyelv [v, j] mássalhangzó-fonémái teljes vagy részleges vokalizáción mennek át, például: [tɐus] tavs 8 A /v/ és /j/ fonémák mindkét megvalósulását (a réshangokat [v], [j] és az approximánsokat [ʋ] és [j]) a lett nyelv kutatásaiban „zajos szűkületi mássalhangzó” terminussal írják le (lettül spraudzīens troksnenis) (vö. Čेirane 2010; Čेirane 2011; Čेirane, Indričāne 2012; Markus, Grigorjevs 2002). Straipsniai / Articles 149 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE ‘tiéd’, [sɑus] sɑvs ‘saját’, [dzeiniek͡s] dzeinieks ‘költő’, [zveiniek͡s] zveinieks ‘halász’; [pɑːrdevɛːis] pārdevējs ‘eladó’, [teːus] tēvs ‘apa’, [pɑːrmī̯nieks] pārmi̯nieks ‘kéményseprő’; [tuːs] tuos ‘közel’ (LVG 2013: 86). A litván hagyományos fonetikában9 (Pakerys 2003) és az akadémiai nyelvtanban (DLKG 2005: 33) a [j], [ʋ], [ʋʲ] hangokat approximánsoknak (szonoránsoknak) sorolják be. A [ʋ, ʋʲ, j] litván nyelvbeli ilyen értelmezését nem az artikuláció határozta meg (az akadály jellege ugyanolyan, mint a többi réshang esetében10), hanem e mássalhangzók funkcionális sajátosságai: szó végén a [ʋ, j] elveszíti a súrlódást, még zöngésebbé válik, és nem szótagalkotó [u̯, i̯] hanggá alakul, az előttük álló magánhangzókkal másodlagos eredetű kettőshangzókat alkotva, például: [jūːro̯i] ‘a tengernél’, [kėːdėːi] ‘a széken’, [sudie̯u] ‘viszlát’. A lett nyelvben a két pozicionális változat – a réshangok [v, j] és az approximánsok [ʋ, j] – közül a réshangokat /v, j/ általánosítják fonémaként (lásd LVG 2013: 76–77), míg a litvánban az approximánsokat /ʋ, ʋʲ, j/. Az approximánsok [ʋ ʋʲ] és a réshangok [v, vʲ] közötti különbséget nehéz észlelni, mivel a zöngés réshangok sajátos artikulációjuk miatt (a zöngés réshangok képzésekor a hangcsatornában egyszerre keletkezik frikatív zaj, és rezegnek a hangszalagok, amelyek lassítják a légáramlást) hajlamosak approximánsokká válni11. A /ʋ, ʋʲ, j/ mássalhangzók azonosításának problémája a litván nyelvben még nem tisztázódott teljesen, és részletes műszeres (a beszédhangok artikulációs jegyeinek objektív vizsgálatán alapuló) igazolást igényel. E tanulmány a hagyományos értelmezést követi, ezért a réshangok vizsgálatából kimaradnak a litván /ʋ, ʋʲ/ szonoránsok (így a litván labiodentális /f/ és /fʲ/ hangoknak nincs zöngés párjuk), valamint a /j/, a lett nyelvi anyagba pedig bekerülnek a zöngés /v, j/ réshangok (itt létezik /f/ és /v/ szembenállása). 4. A FRICCIÓ SPEKTRUMA ÉS INTENZITÁSA A zöngésség szempontjából azonos réshangok a spektrumban az energiaeloszlás és az intenzitás tekintetében különböznek (Kent, Read 1992: 122). Ezen akusztikai 9 A litván mássalhangzók legújabb osztályozásaiban (lásd Abrazevičius, Leskauskaitė 2014: 167; Pakerys 2014: 91) a /v, vʲ/ mássalhangzókat nem szonoránsoknak, hanem zöngés ajak-fog réshangoknak tekintik, amelyek zöngésség tekintetében a megfelelő zöngétlen /f, fʲ/ hangokkal állnak szemben. 10 E. Mikalauskaitė (1975: 41–46) lietuvių /ʋ/, /ʋʲ/ ir /j/ priskyrė pučiamiesiems, o akademinė Lietuvių kalbos gramatika (LKG 1965: 70) šiuos priebalsius, kaip turinčius didelį kiekį virpesių, neturinčius tono moduliacijos, nesukeliančius priebalsių skardėjimo, laiko tarpiniais tarp pučiamųjų priebalsių ir sonantų. 11 A zöngés réshangok viszonylag ritka jelenségnek számítanak a világ nyelveiben (Johnson 2003: 122). 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė jellemzőik alapján az elméleti szakirodalom a réshangok két csoportját különbözteti meg: a szibilánsokat (sibilant) (például az angol alveoláris /s/, /z/ és posztalveoláris /ʃ/, /ʒ/ réshangokat), valamint a nem szibilánsokat (non-sibilant) (például az angol labiodentális /f/, /v/, interdentális /θ/, /ð/ és garati /h/ réshangokat). A szibilánsok nagyobb spektrális energiájukban és intenzitásukban különböznek a nem szibilánsoktól (Kent, Read 1992: 122): a szibilánsokat „éles”, a nem szibilánsokat pedig „tompa” mássalhangzóknak is nevezik (Ambrazevičius 2011: 37). A litván és lett fonetikai munkákban korábban nem volt szokás a mássalhangzók szibilancia szerinti, azaz a légáram fogak felé irányítása alapján történő osztályozása. A litván mássalhangzók akusztikájának legújabb vizsgálata (lásd Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014: 301) a /s, sʲ, z, zʲ, ʃ, ʒ, ʒʲ/ litván mássalhangzókat és a /ts, tsʲ, dz, dzʲ, tʃ, tʃʲ, dʒ, dʒʲ/ affrikátákat sorolja a szibilánsok közé. A lett nyelvben szintén szibilánsnak tekintik a réses réshangokat /s, z, ʃ, ʒ/ és az affrikátákat (zárhangokat) /ts, dz, tʃ, dʒ/ (vö. I. Indričāne kutatásait a lett szibilánsokról és nem szibilánsokról a zöngétlen obstruensek csoportjaiban, lásd Indričāne 2012; 2013; 2014). E tanulmányban szükség esetén szintén a „szibiláns” és „nem szibiláns” terminusokat használjuk. A CVC-kapcsolatokban álló, prevokális zöngés lett réshangok vizsgálata során, a spektrális csúcs intenzitását mérve megállapították, hogy ebben a csoportban a foghangú [z] és az alveoláris [ʒ] átlagos statisztikai intenzitásértékei nagyobbak, míg az ajak-fog [v] és a palatális [j] értékei kisebbek. A legkisebb átlagos statisztikai intenzitásértéke az ajak-fog [v]-nek, a legnagyobb pedig az alveoláris [ʒ]-nek van, bár ez utóbbi alig különbözik a foghangú [z] intenzitásértékétől. Ha figyelembe vesszük a szórásértékeket, a foghangú [z] és az alveoláris [ʒ] megkülönböztethető az ajak-fog [v]-től, míg a palatális [j] szórása viszonylag nagy, ezért értéktartománya átfed mind az ajak-fog [v], mind a foghangú [z] értéktartományával (Čeirane 2011: 117–119). A CVC-kapcsolatokban álló, prevokális zöngétlen lett réshangok spektrális csúcsintenzitását, átlagintenzitását és relatív intenzitását is vizsgálták. A különböző módszerekkel azonos eredményeket kaptak: a foghangú [s] és az alveoláris [ʃ] átlagos statisztikai intenzitásértékei nagyobbak, míg az ajak-fog [f] és a veláris [x] értékei kisebbek. A legkisebb átlagos statisztikai intenzitásérték minden esetben az ajak-fog [f]-é, a legnagyobb pedig vagy az alveoláris [ʃ]-é (a spektrális csúcsintenzitás számításakor), vagy a foghangú [s]-é (az átlagintenzitás és a relatív intenzitás számításakor). A zöngétlen mássalhangzók csoportjában a foghangú [s] és az alveoláris [ʃ] intenzitásértékei szintén nagyon hasonlóak. A többi zöngétlen réshangtól alacsonyabb intenzitásértéke emeli ki az ajak-fog [f]-et, míg a veláris [x] intenzitásértéke közel áll a foghangú [s] és az alveoláris [ʃ] intenzitásértékeihez. A szórások összehasonlításakor a zöngétlen réshangok intenzitása Straipsniai / Articles 151 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE verčių sritys visais atvejais persidengia (žr. Indričāne 2014: 112, 114–115; 1, 4 ir 7 grafikai). A prevokális zöngés lett réshangok vizsgálatai (lásd Čeirane 2011; Indričāne 2014: 101–119) hasonló tendenciákat tártak fel: mind a zöngés, mind a zöngétlen réshangok csoportjában az ajakréshang (nem szibiláns) intenzitása a legkisebb, a foghangú vagy alveoláris réshangé (szibiláns) pedig a legnagyobb. Emellett az átlagos statisztikai intenzitásértékek azt mutatják, hogy az ajak-fog, valamint a palatális és veláris réshangok (nem szibilánsok) intenzitása kisebb a foghangú és alveoláris réshangokénál (szibilánsokénál). E vizsgálatok eredményei tehát összhangban állnak az elméleti szakirodalom megállapításaival, például az angol szibilánsok és nem szibilánsok intenzitáskülönbségeire vonatkozó észrevételekkel12. A litván mássalhangzók intenzitására vonatkozóan mindeddig nagyon kevés kutatás készült. Sigita Dereškevičiūtės Sigita Dereškevičiūtė disszertációjában Lietuvių kalbos priebalsių akustinės ypatybės (2013: 138) adatokat közöl a litván réshangok spektrális csúcsfrekvenciáiról és az energia koncentrálódásának területeiről: az intenzívebb spektrális csúcsok a palatalizált mássalhangzókra (különösen [xʲ], [ʋʲ]) jellemzők, a magasabb jellemző frekvenciák és intenzitás pedig a zöngétlen mássalhangzókra. A szerző kutatásai a szibilánsok (különösen [ʃ, ʃʲ, ʒ, ʒʲ, ʤ, ʤʲ]) spektrális energiájának erősödését (amelyet a kettős artikulációval hoznak összefüggésbe), valamint az ajakmássalhangzók energia-koncentrációs tartományainak alacsonyabbá válását (amely az ajakképzéssel függ össze) is kimutatják. A mai balti nyelvek réshangjainak intenzitását a domináns spektrális csúcs intenzitásértékének (peak intensity/ amplitude), a réshang átlagintenzitásának (overall noise intensity/ amplitude), illetve relatív intenzitásának (relative intensity/ amplitude) értéke alapján vizsgálják. Ez utóbbi mutatót a mássalhangzók akusztikájával foglalkozó munkák különösen ígéretesnek tartják, mivel például lehetővé teszi az angol réshangok artikulációs hely szerinti osztályozását (lásd Jongman et al. 2000: 1252, 1259–1262; Reetz, Jongman 2009: 192; Indričāne 2014: 103). Az elméleti szakirodalom szerint a zöngés réshangok intenzitása kisebb, mint zöngétlen megfelelőiké, mert a zöngés réshang képzésekor több 12 Az angol mássalhangzók vizsgálatai szerint például a zöngétlen szibilánsok /s/, /ʃ/ intenzitása 10–15 dB-lel nagyobb, mint a zöngétlen nem szibilánsoké /f/, /θ/ (Reetz, Jongman 2009: 192). A zöngés alveoláris réshang /z/ intenzitása 6 dB-lel meghaladja a zöngétlen alveoláris /s/ intenzitását, a zöngés ajak-fog réshang /v/ intenzitása pedig 13 dB-lel nagyobb a zöngétlen ajak-fog réshang /f/ intenzitásánál. Az is látható, hogy az azonos zöngésségű réshangok csoportján belül a szibilánsok intenzitása nagyobb a nem szibilánsokénál: a zöngés szibiláns /z/ intenzitása (70 dB) nagyobb, mint a zöngés nem szibilánsoké /v/, /ð/ (66 dB), a zöngétlen szibilánsoké /s/, /ʃ/ (64–65 dB) pedig nagyobb, mint a zöngétlen nem szibilánsoké /f/, /θ/ (53–54 dB) (Jongman 1989: 1724; Kent, Read 1992: 122). 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė energia használódik fel, amikor a légáram a rezgő hangredőkön keresztül áramlik (Kent, Read 1992: 122; Reetz, Jongman 2009: 192; Ambrazevičius 2011: 33). 5. A VIZSGÁLT ANYAG ÉS AZ ADATKÖZLŐK A tanulmány vizsgálati anyagát a két mai balti nyelv affrikátái és réshangjai alkotják, amelyeket izolált CVC-kapcsolatokban, prevokális helyzetben ejtettek ki (rövid és hosszú magánhangzók előtt egyaránt), például: – 1ie. sis [sˈis], sès [sˈɛs], sàs [sɐs], sòs [sɔs], sùs [sʊs], sýs [sˈiːs], sẽs [sˈeːs], sės [sˈæːs], sãs [sɐːs], sõs [sɔːs], sǖs [suːs], siòs [sˈɔs], siõs [sˈoːs], siùs [sˈʊs], siũs [sˈuːs]; – 1a. sis [sis], ses [ses], ses [sæs], sas [sas], sos [sɔs], sus [sus], sīs [siːs], sēs [seːs], sẽs [sæːs], sās [sɑːs], sōs [sɔːs], sūs [suːs]. A szótaghanglejtés hatását ebből a vizsgálatból kiküszöbölték, abból kiindulva, hogy a szótaghanglejtés inkább a magánhangzó-szegmens végére és a posztvokális mássalhangzóra van hatással, nem pedig a prevokális helyzetre. Az instrumentális vizsgálathoz szükséges anyagot Litvániában és Lettországban rögzítették, az adatközlők kiválasztására vonatkozó egységes kritériumok szerint. A felvételekhez ugyanazt a berendezést használták, műszaki paramétereit egységesítették. A vizsgált kapcsolatsorokat 12 litván és 12 lett adatközlő olvasta fel: 6 férfi és 6 nő (20–48 évesek). Valamennyi adatközlő a litván vagy a lett nyelv anyanyelvi beszélője. Kiejtésüknek nincs észrevehető fogyatékossága, és megfelel a litván, illetve a lett köznyelvi normáknak. Az adatközlők a vizsgált CVC-kapcsolatokat 3–5 alkalommal ejtették ki: semleges intonációval és lehetőség szerint egyenletes tempóban. A vizsgálati anyagot egy hordozható, digitális, nagy felbontású diktafonnal, a Tascam DR-100MK II készülékkel és egy AKG C 520 vokális mikrofonnal rögzítették. A hangjel digitalizálási frekvenciája 44 100 Hz, kvantálási szintje 16 bit volt. A férfiak és a nők adatait külön elemezték. A réshangok és affrikáták instrumentális vizsgálatát a PRAAT számítógépes programmal (5.3.60-as verzió, a program szerzői: Paul Boersma, David Weenink), az MS EXCEL-lel (13-as verzió, Microsoft Corporation) és az SPSS-szel (19-es verzió, IBM Corporation) végezték. Straipsniai / Articles 153 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESĖ INDRIČANĖ 6. A KUTATÁS MÓDSZERTANA ÉS EREDMÉNYEI 6.1. A spektrum csúcsfrekvenciája 6.1.1. A spektrum csúcsfrekvencia-értékének meghatározása A spektrum csúcsfrekvencia-értékének (Hz) meghatározásához először a PRAAT hangelemző programban előállítjuk az összes elemzett mássalhangzó FFT-spektrumát13. A számítógép egerét a réshang / affrikáta zörejének szakasza közepére helyezzük, rákattintunk a Select opcióra, kiválasztjuk a Move start of selection by lehetőséget, 0,01 s távolságot állítunk be, majd a Spectrum – View spectral slice – View – Zoom opciókra kattintunk, és 0,0-tól 8000,0 Hz-ig állítjuk be a tartományt14. Annak érdekében, hogy a spektrális elemek száma megközelítőleg azonos legyen, és az FFT-spektrumok összehasonlíthatók legyenek, az összes vizsgált mássalhangzó spektrumát azonos, 0,01 s, azaz 10 ms időtartamú intervallumból nyertük (lásd az 1–4. ábrát). A legtöbb esetben az a szegmens, amelyből ezt az intervallumot kivágtuk, 10 ms-nál hosszabb, ezért a magánhangzó kezdete, amely befolyásolhatná az energia eloszlását az FFT-spektrumban, nem esik a vizsgált intervallumba. A réshangok 10 ms-os intervallumát megközelítőleg a középső részükből vágtuk ki (1–2. ábra), az affrikátákét pedig megközelítőleg a felpattanási fázis közepéből (3–4. ábra). 0,01 s-os, azaz 10 ms-os intervallumok 1. ÁBRA. Zöngés réshang [z] 2. ÁBRA. Zöngétlen réshang [s] 13 Ezek az úgynevezett kiegyenlítetlen spektrogramok, vagyis a gyors Fourier-transzformáció, angolul Fast Fourier Transform, rövidítve FFT-spektrumok. 14 Vö.: H. Reetz és A. Jongman szerint a hanghullámot jellemző energia a spektrumban 8000 Hz alatti tartományban helyezkedik el, a magasabb frekvenciák energiája pedig háttérzajnak tekinthető (Reetz, Jongman 2009: 160). 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė 3. ÁBRA. Zöngés affrikáta [dz] 4. ÁBRA. Zöngétlen affrikáta [ts] A frekvenciaértéket a spektrumban a domináns, azaz legmagasabb csúcsnál mérték (5–6. ábra). A spektrumcsúcs frekvenciaértékének (Hz) meghatározása 5. ÁBRA. A zöngés réshang [z] FFT-spektruma 6. ÁBRA. A zöngétlen réshang [s] FFT-spektruma A PRAAT programmal meghatározott spektrumcsúcs-frekvenciaértékeket (Hz) átvitték az EXCEL programba, majd az SPSS statisztikai elemzőprogrammal dolgozták fel; ez kiszámította a spektrumcsúcs-frekvenciaértékek statisztikai átlagát (VSV). 6.1.2. A litván és lett réshangok, valamint affrikáták spektrumcsúcs-frekvenciája A kutatás során kapott, a litván és lett réshangok, valamint affrikáták spektrumcsúcs-frekvenciájának VSV-értékeit a 2. táblázat mutatja be. Straipsniai / Articles 155 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE 2. TÁBLÁZAT. A litván és lett nyelv réshangjai és affrikátái: a spektrális csúcs frekvenciája, VSV (Hz) C | Férfi adatok | Női adatok | Lit. | Lett | Lit. | Lett | Réshangok | [ʋ] | — | 2414 | — | 3056 | [f] | 1686 | 4466 | 3180 | 6770 | [fʲ] | 3043 | — | 3183 | — | [s] | 5924 | 5715 | 5601 | 6731 | [sʲ] | 5805 | — | 5654 | — | [z] | 5230 | 5298 | 5288 | 6740 | [zʲ] | 5714 | — | 5749 | — | [ʃ] | 2436 | 3055 | 4451 | 4326 | [ʃʲ] | 3031 | — | 4523 | — | [ʒ] | 2640 | 3189 | 3677 | 4443 | [ʒʲ] | 3166 | — | 4256 | — | [j] | — | 3935 | — | 4224 | [x] | 946 | 1797 | 1023 | 2105 | [xʲ] | 2896 | — | 3704 | — | [ɣ] | 1010 | — | 1053 | — | [ɣʲ] | 2480 | — | 3678 | — | Affrikáták | [t͡s] | 4402 | 5763 | 5326 | 6560 | [t͡sʲ] | 5911 | — | 6030 | — | [dz] | 5497 | 5768 | 5188 | 6775 | [dzʲ] | 6040 | — | 5718 | — | [t͡ʃ] | 3241 | 2925 | 4601 | 4379 | [t͡ʃʲ] | 3079 | — | 4331 | — | [dʒ] | 2991 | 3129 | 4540 | 5040 | [dʒʲ] | 3452 | — | 4747 | — 156 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė A litván és lett nyelv mássalhangzói a spektrális csúcsfrekvencia növekvő értéke szerint a következő sorrendbe rendeződnek: 1) férfi adatok: Lit. [x]<[ʋ]<[f]<[ʃ]<[ʋʲ]<[ʒ]<[xʲ]<[dʒ]<[ʃʲ]<[fʲ]<[tʃʲ]<[ʒʲ]<[tʃ]<[dʒʲ]<[ts]<[z]<[dz]<[zʲ]<[sj]<[tsj]<[s]<[dzj], Lett. [x]<[v]<[tʃ]<[ʃ]<[dʒ]<[ʒ]<[j]<[f]<[z]<[s]<[ts]<[dz]; 2) női adatok: Lit. [x]<[ʋ]<[f]<[fʲ]<[ʒ]<[ɣʲ]<[xʲ]<[ʒʲ]<[tʃʲ]<[ʃ]<[ʃʲ]<[dʒ]<[tʃ]<[dʒʲ]<[dz]<[z]<[ts]<[s]<[sj]<[dzj]<[zj]<[tsj], Lett. [x]<[v]<[j]<[ʃ]<[tʃ]<[ʒ]<[dʒ]<[ts]<[s]<[z]<[f]<[dz]. 6.1.3. A litván palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók összehasonlítása a lett nyelv mássalhangzóinak adataival A litván palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók spektrális csúcsfrekvenciáinak VSV-értékeit a 7–8. ábra veti össze a lett nyelv adataival. 7. ÁBRA. A litván palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók spektrális csúcsfrekvenciája átlagos statisztikai értékeinek (Hz) összehasonlítása a lett nyelvi eredményekkel: férfi adatok Lett nyelvi mássalhangzók | Litván nyelvi mássalhangzók | palatalizált | nem palatalizált | ● | ○ | ● Straipsniai / Articles 157 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČANĖ 8. ÁBRA. A palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékei (Hz) összehasonlítva a lett nyelvi eredményekkel: női adatok Lett nyelvi mássalhangzók | Litván nyelvi mássalhangzók | palatalizált | nem palatalizált | ▲ | △ | ▲ A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a litván palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékei (VSV) általában nagyobbak, mint az azonos (zöngésség, képzés helye és módja szempontjából) nem palatalizált litván és lett mássalhangzóké. Ez a tendencia a velárisok (férfi- és női adatok), az alveoláris és dentális mássalhangzók, valamint az affrikáták (csak férfiadatok) csoportjában figyelhető meg. Ellentétes tendencia is megfigyelhető azonban: a litván palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékei kisebbek, mint a megfelelő lett mássalhangzóké, vö.: a férfiadatok alapján – lie. [fʲ] < la. [f], lie. [ʒʲ] < la. [ʒ], lie. [ʃʲ] < la. [ʃ]; a női adatok alapján – lie. [fʲ] < la. [f], lie. [zʲ] < la. [z], lie. [sʲ] < la. [s], lie. [džʲ] < la. [dž], lie. [t͡sʲ] < la. [t͡s], lie. [ʒʲ] < la. [ʒ], lie. [dʒʲ] < la. [dʒ], lie. [tʲ] < la. [t]. Ezenkívül a litván palatalizált alveoláris mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái sok esetben eltérnek a megfelelő nem palatalizált litván mássalhangzók értékeitől, és közelebb állnak a lett mássalhangzók spektrumcsúcsaihoz. Ez azzal magyarázható, hogy a lett alveoláris réshangok és affrikáták képzésére jellemző egy további artikulációs mozzanat, a palatalizáció, vagyis a nyelv középső részének a kemény szájpad felé emelése (vö. LVG 2013: 64; 158 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė 66), a lett nyelvben azonban – a litvántól eltérően – a mássalhangzók e kiegészítő palatalizációjának nincs fonológiai jelentősége. A labiális mássalhangzók csoportjában a litván palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékei (VSV) – mind a férfi-, mind a női adatok alapján – kisebbek, mint a megfelelő nem palatalizált mássalhangzóké, de nagyobbak, mint a lett labiális mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái. A zöngétlen labiodentális mássalhangzók – lie. [f]/[fʲ] és la. [f] – spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékei egymástól nagyobb mértékben különböznek, mint a többi mássalhangzóéi (lásd a 7–8. ábrát): a litván palatalizált [fʲ] spektrumcsúcs-frekvenciájának átlagos statisztikai értéke jóval kisebb, mint a lett [f]-é, vagyis a lett nyelvben ennek a mássalhangzónak a spektrumcsúcsa a magas, a litvánban pedig az alacsonyabb frekvenciatartományban helyezkedik el. Nagyobb spektrumcsúcs-frekvencia-különbségeket a veláris és palatalizált veláris (palatoveláris) mássalhangzók alcsoportjaiban is rögzítettek. Mivel a lett [x] mássalhangzó spektrumcsúcs-frekvenciáinak átlagos statisztikai értékének meghatározásakor a palatoveláris/palatális változatokat is beleszámították15, a lett nem palatalizált veláris [x] spektrumcsúcs-frekvenciájának értéke nagyobbnak bizonyult, mint a litván nem palatalizált veláris [x] és [ɣ] értéke, de kisebbnek, mint a litván palatalizált velárisoké és a lett palatális mássalhangzóé (lásd a 7–8. ábrát). A litván és lett velárisok, a litván palatalizált velárisok, valamint a lett palatális mássalhangzó a spektrumcsúcsok növekvő átlagos statisztikai értékei szerint a következő sorrendben helyezkednek el: lie. velárisok [x], [ɣ] < la. veláris [x] < lie. palatalizált velárisok [xʲ], [ɣʲ] < la. palatális [j] Bár a litván nem palatalizált és palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciáinak változási tendenciái számos kivételt mutatnak, a palatalizált mássalhangzók spektrumcsúcsai a legtöbb esetben mégis magasabb frekvenciatartományban találhatók, mint a megfelelő nem palatalizált mássalhangzóké; a lett palatális mássalhangzók spektrumcsúcsai pedig magasabb frekvenciatartományban, mint a litván palatalizált mássalhangzóké. 6.1.4. A zöngétlen és zöngés mássalhangzók összehasonlítása Sem a litván, sem a lett nyelvben nem befolyásolja a mássalhangzók zöngéssége a spektrumcsúcsok frekvenciaértékeit – a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a zöngétlen mássalhangzók és zöngés megfelelőik spektrumcsúcsainak VSV-je rendszertelenül változik, szabályszerűségek nem figyelhetők meg. 15 A lett nyelvben az elöl képzett magánhangzók [i], [iː], [e], [eː] és az [i] és [e] komponenssel kezdődő kettőshangzók előtt a /x/ réshangfonéma kétféleképpen valósulhat meg: palatoveláris allofónként [xʲ] és palatális allofónként [ç] (LVG 2013: 69). Straipsniai / Articles 159 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE 6.1.5. A férfiak és nők adatainak összehasonlítása Mind a litván, mind a lett nyelvi adatok azt mutatják, hogy a férfiak által ejtett mássalhangzók spektrumcsúcsainak frekvenciaértékei alacsonyabbak, mint a nők által ejtett megfelelő mássalhangzóké. Vagyis a spektrumcsúcsok frekvenciaértéke összefügg az adatközlő nemével. Ettől a tendenciától eltérnek a litván palatalizált [sʲ], [dʲ] és nem palatalizált [s], [d] mássalhangzók16 – e férfiak által ejtett mássalhangzók spektrumcsúcsainak VSV-je nagyobb, mint a nők által ejtett megfelelő mássalhangzóké. 6.1.6. A mássalhangzók artikulációs módjának/helyének hatása a mássalhangzók akusztikai jellemzőire A spektrális energia bizonyos frekvenciasávokban való koncentrációja információt nyújt a hangok artikulációs jellemzőiről. Ha a mássalhangzó energiája az 5000–6000 Hz-es tartományban koncentrálódik, magas, s típusú réshang hallható; ha az energia a 3000–4000 Hz-es tartományban összpontosul, mély, intenzív zörejszerű, š típusú hang hallható (Kodzasov, Krivnova 2001: 565–566). E kritériumok alapján a litván és lett mássalhangzók először nem szibilánsokra (amelyek energiája ~1000–3000 Hz között összpontosul), azaz lit. [x], [xʲ], [ɣ], [ɣʲ] és lett [v], [j], [x], valamint szibilánsokra (amelyek spektrumcsúcsainak frekvenciái a 3000–6000 Hz-es tartományban összpontosulnak) oszthatók. A szibilánsok tovább oszthatók alveoláris mássalhangzókra (spektrumcsúcsaik a 3000–4000 Hz-es tartományban helyezkednek el), azaz lit. [ʃ], [ʃʲ], [ʒ], [ʒʲ], [tʃ], [tʃʲ], [dʒ], [dʒʲ], valamint lett [ʃ], [ʒ], [tʃ], [dʒ], és dentális mássalhangzókra (amelyek legnagyobb spektrális energiája az 5000–6000 Hz-es tartományban összpontosul), azaz lit. [s], [sʲ], [z], [zʲ], [ts], [tsʲ], [dz], [dzʲ] és lett [s], [z], [ts], [dz]. A nem szibilánsok közül kiemelkednek a veláris lit. [x], [xʲ], [ɣ], [ɣʲ] és lett [x] (hozzájuk sorolható a lett labiodentális [v] is), amelyek spektrumcsúcsai a ~1000–3000 Hz-es tartományban összpontosulnak. A mássalhangzók szibilánsokra és nem szibilánsokra osztása mindazonáltal elsősorban nem a spektrális energiával, hanem az intenzitással függ össze. A szibilánsokra nagyobb intenzitás jellemző, mivel képzésükkor a levegőáramnak akadályon – a fogakon – kell áthaladnia. A szibiláció és a spektrális energia között nincs közvetlen kapcsolat, vö.: a nem szibilánsok 16 Az [s] és [dz] mássalhangzók sajátosságai adateltérést is okozhattak. A 0–8000 Hz-es tartományban általában csak egy spektrális csúcs látható az [s] és [dz] mássalhangzóknál. Szélesebb tartomány vizsgálatakor (például 0–10 000 Hz) e mássalhangzók két spektrális csúcsa is látható lehet (ahogyan a [ʃ] esetében is). Mivel a férfihangokra alacsonyabb frekvenciák jellemzők, a második (magasabb) spektrális csúcs a szűkebb, 0–8000 Hz-es tartományban is megjelenhetett. A nők által ejtett hangokra viszont magasabb frekvenciák jellemzők, ezért a vizsgált mássalhangzókhoz minden esetben az első csúcs értékét rendelték (mivel a második csúcs a 0–8000 Hz-es tartományban nem volt látható). 160 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė A labiális-dentális lit. [f], [fʲ] spektrumcsúcsai a 2000–3200 Hz-es tartományban koncentrálódnak, a lett [f] esetében a 4500–7000 Hz-es tartományban, a palatális lett [ɟ] esetében pedig a ~4000 Hz-es tartományban. Összefoglalva megállapítható, hogy a spektrumcsúcsok koncentrálódási tartományai lehetővé teszik a réshangok és affrikáták artikulációs csoportokba sorolását: alveoláris szibilánsok (spektrális energiájuk a közepes frekvenciájú tartományban koncentrálódik), dentális szibilánsok (energiájuk a magas frekvenciájú tartományban koncentrálódik) és veláris nem szibilánsok (rájuk a spektrumcsúcsok legalacsonyabb VSV-értékei jellemzők). A többi mássalhangzó (nem szibilánsok) a spektrumcsúcsok frekvenciái alapján nem különíthető el. 6.1.7. A spektrumcsúcs-frekvencia vizsgálatának összefoglalása A vizsgálat során a litván és a lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak spektrumcsúcs-frekvenciaértékeit hasonlítottuk össze a zöngésség, a palatalizáció, az artikuláció módja és helye, valamint az adatközlők neme szerint. Megállapítottuk, hogy a mássalhangzók zöngéssége sem a litván, sem a lett nyelvben nem befolyásolja a spektrumcsúcs-frekvenciaértékeket (vö.: S. Dereškevičiūtė (2013: 138) vizsgálatai szerint a litván zöngés mássalhangzók energiája a zöngétlen korrelátumaikhoz képest az alacsony frekvenciájú tartományban koncentrálódik). A palatalizáció következtében a litván mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái megemelkednek, vagyis magasabbak, mint az oppozíciós, nem palatalizált tagok frekvenciái. A litván réshangok és affrikáták a spektrumcsúcs-frekvenciák növekvő sorrendjében így helyezkednek el: veláris < labiális-dentális < alveoláris / palatalizált veláris < palatalizált labiális-dentális / palatalizált alveoláris < dentális < palatalizált dentális. A vizsgálat elvégzése és a litván, illetve lett nyelv nem palatalizált, palatalizált és palatális réshangjai, valamint affrikátái spektrumcsúcs-frekvenciáinak összehasonlítása után a következő tendenciák rajzolódtak ki: 1) A lett [f]-re magasabb spektrumcsúcs-frekvenciák jellemzők, mint a lit. [f], [fʲ]-re (mind a férfiak, mind a nők adatai alapján); 2) A férfiak adatai szerint a lett dentális mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái az esetek többségében hasonlóak a lit. nem palatalizált dentális mássalhangzókéhoz (a [z] kivételével); a nők adatai szerint a lett dentális mássalhangzókra magasabb spektrumcsúcsok jellemzők, mint a lit. nem palatalizált és palatalizált dentális mássalhangzókra; 3) A lett alveoláris mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái (mind a férfiak, mind a nők adatai alapján) közel állnak a lit. palatalizált alveoláris mássalhangzókéhoz (mivel a lett alveoláris mássalhangzókra is jellemző a palatalitás, ez azonban nem fonológiai jellegű, mert nincsenek nem palatalizált korrelátumaik; lásd: LVG 2013, 64); Straipsniai / Articles 161 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČANĖ 4) 1a. [x] a spektrumcsúcs frekvenciaértékei alapján köztes helyet foglal el a lit. [x] és a lit. [x̟] között, mivel az 1a. [x] minősége a következő magánhangzótól függ: artikulációja a veláris és a palatalizált veláris/palatális között változhat; 5) Az 1a. [v] és [j] legközelebbi megfelelői a litvánban – a litván szonoránsok [u], [u̯] és [j] – nem kerültek vizsgálatra. Megfigyelhető azonban, hogy az 1a. [v] spektrumcsúcsának frekvenciaértéke közelebb áll a lit. [f], [fʲ] értékeihez, mint az 1a. [f] értékéhez. Az 1a. palatális [j] mássalhangzó spektrumcsúcsának frekvenciaértéke ezzel szemben az 1a. [ʃ], [ʒ], [tʃ], [dʒ] értékeihez áll közel (azaz azokéhoz a mássalhangzókéhoz, amelyek a lett nyelvben nem fonológiai palatalizációs jeggyel rendelkeznek). A spektrumcsúcs frekvenciaértékei alapján a litván és lett nyelv következő artikulációs mássalhangzócsoportjai különíthetők el: a) alveoláris (szibilánsok): lit. [ʃ], [ʃʲ], [ʒ], [ʒʲ], [tʃ], [tʃʲ], [dʒ], [dʒʲ] és lett [ʃ], [ʒ], [tʃ], [dʒ]; b) dentális (szibilánsok): lit. [s], [sʲ], [z], [zʲ], [ts], [tsʲ], [dz], [dzʲ] és lett [s], [z], [ts], [dz]. c) veláris (nem szibilánsok): lit. [x], [xʲ], [ɣ], [ɣʲ] és lett [x] d) labiodentális/palatális (nem szibilánsok): lit. [f], [fʲ] és lett [f], [v], [j]. Az adatközlők neme befolyásolja a spektrumcsúcsok frekvenciáit: a férfiak által ejtett mássalhangzókra alacsonyabb spektrumcsúcsok jellemzők, mint a nők által ejtett megfelelő mássalhangzókra. Mivel a mássalhangzók spektrális jellemzői összefüggnek a száj elülső üregének méretével, amelyre a hangcsatorna mérete is hatással van (minél nagyobb az elülső üreg, annál inkább az alacsonyabb frekvenciatartományban összpontosul az akusztikai energia), várható, hogy a férfiak által ejtett mássalhangzók energiája alacsonyabb tartományokban koncentrálódik, mint a nőké (vö.: a férfiak hangcsatornája ~2,8 cm-rel hosszabb, mint a nőké). 6.2. Relatív intenzitás 6.2.1. A relatív intenzitás meghatározása A relatív intenzitás a réshang vagy affrikáta átlagos intenzitása és a fonetikai környezetet alkotó magánhangzó átlagos intenzitása közötti arányt mutatja egy meghatározott időtartamú intervallumban. A méréseket a PRAAT hanganalízis-programmal végezték. A réshangok és affrikáták átlagos intenzitásértékeit (dB (μE)) egy 0,01 s, azaz 10 ms hosszúságú intervallumból nyerték (lásd a 9. és 11. ábrát), míg a magánhangzók intenzitásértékeit egy 0,05 s, azaz 50 ms hosszúságú, hozzávetőlegesen a magánhangzó közepére eső intervallumból nyerték (10. és 12. ábra). 162 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė az átlagos intenzitás (μE) meghatározása 9. ÁBRA. A zöngétlen prevokális réshang [s] a [sas] szótagban: 0,01 s, azaz 10 ms hosszúságú intervallum 10. ÁBRA. A zöngétlen prevokális réshang [s] fonetikai környezetében lévő magánhangzó [ɑ] (a [sas] szótagban): 0,05 s, azaz 50 ms hosszúságú intervallum 11. ÁBRA. A zöngétlen prevokális affrikáta [t͡s] a [t͡sats] szótagban: 0,01 s, azaz 10 ms hosszúságú intervallum 12. ÁBRA. A zöngétlen prevokális affrikáta [t͡s] fonetikai környezetében lévő magánhangzó [ɑ] (a [t͡sats] szótagban): 0,05 s, azaz 50 ms hosszúságú intervallum A relatív intenzitást úgy számították ki, hogy a réshang vagy affrikáta átlagos intenzitásértékét elosztották a fonetikai környezetében lévő magánhangzó átlagos intenzitásértékével. Például, ha a sas [sas] szótagban a prevokális zöngétlen réshang [s] átlagos intenzitása a 10 ms-os intervallumban 55,06 dB (μE) (lásd a 9. ábrát), a [ɑ] magánhangzó átlagos intenzitása pedig az 50 ms-os intervallumban 73,41 dB (μE) (lásd a 10. ábrát), akkor a relatív intenzitást a következőképpen számítják ki: 55,06 dB (μE): 73,41 dB (μE) = 0,750 dB (μE). A kapott relatív intenzitásértékeket az SPSS statisztikai adatelemző programmal dolgozták fel: ebben a programban számították ki a relatív intenzitás átlagos statisztikai értékeit (dB), amelyekkel a tanulmányban dolgoznak. Straipsniai / Articles 163 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE 6.2.2. A litván palatalizált és nem palatalizált réshangok és affrikáták összehasonlítása a lett nyelv adataival A litván és lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak relatív intenzitására vonatkozó átlagos statisztikai értékeket (VSV) a 3. táblázat mutatja be. 3. TÁBLÁZAT. A litván és lett nyelv réshangjai és affrikátái: a relatív intenzitás VSV-értékei (dB) C Férfiak adatai Nők adatai Lit. Lett. Lit. Lett. Réshangok [v] 0,788 0,819 [f] 0,648 0,648 0,619 0,608 [fʲ] 0,653 0,630 [s] 0,661 0,779 0,759 0,782 [sʲ] 0,786 0,738 [z] 0,761 0,815 0,783 0,863 [zʲ] 0,766 0,793 [ʃ] 0,699 0,751 0,704 0,752 [ʃʲ] 0,734 0,747 [ʒ] 0,799 0,806 0,816 0,858 [ʒʲ] 0,788 0,810 [j] 0,818 0,852 [x] 0,686 0,712 0,679 0,696 [xʲ] 0,675 0,639 [ɣ] 0,770 0,744 [ɣʲ] 0,802 0,721 Affrikáták [ʦ] 0,701 0,796 0,728 0,818 [ʦʲ] 0,722 0,746 [ʣ] 0,751 0,788 0,765 0,833 [ʣʲ] 0,759 0,774 [ʧ] 0,723 0,785 1,003 0,795 [ʧʲ] 0,765 0,750 [ʤ] 0,766 0,801 0,807 0,837 [ʤʲ] 0,774 0,778 164 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė A litván és lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak relatív intenzitására vonatkozó átlagos statisztikai értékek növekvő sorrendje: 1) férfiak adatai: 1lit. [f]<[fʲ]<[s]<[xʲ]<[x]<[ʃ]<[t͡s]<[t͡sʲ]<[t͡ɕ]<[d͡z]<[d͡zʲ]<[z]<[t͡ɕʲ]<[zʲ]<[d͡ʒ]<[ɣ]<[d͡ʒʲ]<[sʲ]<[ʒʲ]<[ʒ]<[ɣʲ], 1lett. [f]<[x]<[ʃ]<[s]<[t͡ɕ]<[v]=[d͡z]<[t͡s]<[d͡ʒ]<[ʒ]<[z]<[j]; 1) nők adatai: 1lit. [f]<[fʲ]<[xʲ]<[x]<[ʃ]<[ɣʲ]<[t͡s]<[sʲ]<[ɣ]<[t͡sʲ]<[ʃ]<[t͡ɕ]<[s]<[d͡z]<[d͡zʲ]<[z]<[zʲ]<[d͡ʒ]<[ʒʲ]<[ʒ]<[t͡ɕʲ], 1lett. [f]<[x]<[ʃ]<[s]<[t͡ɕ]<[t͡s]<[v]<[d͡z]<[d͡ʒ]<[j]<[ʒ]<[z]. A litván palatalizált és nem palatalizált réshangok és affrikáták relatív intenzitásának VSV-értékei a lett nyelvi adatokkal összehasonlítva a 13–14. ábrán láthatók. 13. ÁBRA. A litván palatalizált és nem palatalizált réshangok és affrikáták relatív intenzitásának VSV-értékei (dB), a lett nyelvi eredményekkel összehasonlítva: férfiak adatai A lett nyelv mássalhangzói A litván nyelv mássalhangzói palatalizált nem palatalizált ● ○ ● Straipsniai / Articles 165 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE A litván nyelv réshangjaira és affrikátáira valamivel kisebb relatív intenzitású spektrális súlypontértékek (VSV) jellemzők, mint a zöngésség és az artikuláció szempontjából azonos lett nyelvi mássalhangzókra (mind a férfiak, mind a nők adatai alapján). Néhány mássalhangzó nem támasztja alá ezt a tendenciát: a férfiak adatai szerint – lie. [fʲ] > la. [f], de lie. [f] = la. [f]; a nők adatai szerint – lie. [fʲ], [f] > la. [f]; lie. [t͡ɕ] > la. [t͡ɕ] > lie. [t͡ɕʲ] (a nő által ejtett litván alveoláris affrikáta [t͡ɕ] rendkívül magas relatív intenzitású VSV-értékekkel tűnik ki, lásd a 14. ábrát). A litván nyelv palatalizált és nem palatalizált mássalhangzóit összehasonlítva látható, hogy a palatalizált mássalhangzók relatív intenzitásának adatai gyakrabban magasabbak. Vannak azonban kivételek, vö.: a férfiak adatai – [xʲ] < [x], [ʒʲ] < [ʒ]; a nők adatai – [xʲ] < [x], [ɣʲ] < [ɣ], [sʲ] < [s], [t͡ɕʲ] < [t͡ɕ], [d͡ʑʲ] < [d͡ʑ], [ʒʲ] < [ʒ]. A lett palatális [j] szintén az egyik legmagasabb (a nők adatai alapján), illetve a legmagasabb (a férfiak adatai alapján) intenzitásértékek egyikét mutatja. Valószínű, hogy több adat vizsgálatával vagy más elemzőprogramok alkalmazásával még egyértelműbbé válna a palatalizáció és a relatív intenzitás közötti korreláció. 14. ÁBRA. A litván palatalizált és nem palatalizált réshangok, valamint affrikáták relatív intenzitású VSV-értékeinek (dB) összehasonlítása a lett nyelvi eredményekkel: a nők adatai Lett nyelvi mássalhangzók | Litván nyelvi mássalhangzók palatalizáltak | nem palatalizáltak △ | △ | ▲ 166 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė 6.2.3. A zöngés és zöngétlen réshangok és affrikáták összehasonlítása A kutatás eredményei azt mutatják (lásd a 13–14. ábrát, a 3. táblázatot), hogy mind a litván, mind a lett nyelv zöngés réshangjainak és affrikátáinak relatív intenzitású VSV-értékei általában magasabbak zöngétlen megfelelőikénél. Következésképpen a mássalhangzók zöngéssége befolyásolja a relatív intenzitás értékét. A litván nyelvi vizsgálati anyagból ezt a tendenciát nem támasztja alá a férfi által ejtett zöngés palatalizált dentális mássalhangzó [z̪], amelynek átlagos statisztikai értéke (0,766 dB)) kisebb, mint a zöngétlen dentálisé [s̪] (0,786 dB)). A nem palatalizált mássalhangzók alcsoportjában kivételt képez a nő által ejtett zöngés alveoláris affrikáta [dʒ], amelynek relatív intenzitásra vonatkozó átlagos statisztikai értéke (0,807 dB)) kisebb, mint a zöngétlen affrikátáé [tʃ] (1,003 dB)). A lett nyelv zöngés mássalhangzóira szintén nagyobb relatív intenzitásértékek jellemzők, mint zöngétlen korrelátumaikra. Kivételt képez a férfi által ejtett zöngés dentális affrikáta [dʒ], amelynek átlagos statisztikai értéke (0,788 dB)) kisebb, mint a megfelelő zöngétlen affrikátáé [tʃ] (0,796 dB)). 6.2.4. A férfiak és a nők adatainak összehasonlítása A nemek eltérő fiziológiája, amely a férfiaknál hosszabb hangcsatornát eredményez (vö. a férfiak hangcsatornájának hossza ~16,9 cm, a nőké ~14,1 cm), arra enged következtetni, hogy a relatív intenzitás eredményei is eltérőek lehetnek. A lett nyelvi mássalhangzók vizsgálatának eredményei alátámasztják a várt tendenciákat: a magasabb relatív intenzitásértékek gyakrabban jellemzik a nők által ejtett mássalhangzókat. Vannak azonban kivételek is, vö.: a férfiak által ejtett [f] és [x] mássalhangzók relatív intenzitású VSV-értékei magasabbak, mint a nők által ejtett megfelelő mássalhangzóké. A litván nyelv azonos réshangjainak vagy affrikátáinak férfiakra és nőkre vonatkozó adatait összehasonlítva nem figyelhetők meg szisztematikus különbségek. 6.2.5. A mássalhangzók képzési módjának / helyének hatása a mássalhangzók akusztikai jegyeire Sem a litván, sem a lett nyelvben a relatív intenzitásra vonatkozó adatok nem teszik lehetővé a réshangok és affrikáták képzési mód és hely szerinti megkülönböztetését. Valószínű, hogy a relatív intenzitás adatai alapján elkülöníthetők a szibilánsok, azaz a „hangosabb” (nagyobb intenzitású) mássalhangzók a nem szibilánsoktól, azaz a „tompább” (kisebb intenzitású) mássalhangzóktól. A beszédakusztika elmélete szerint a legkisebb intenzitás a zöngétlen nem szibilánsokra jellemző (például -15 dB), a legnagyobb intenzitás pedig a zöngés szibilánsokra Straipsniai / Articles 167 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE (0 dB); a zöngés nem szibilánsok és a zöngétlen szibilánsok intenzitása hasonló – ~5 dB (lásd Ambrazevičius 2011: 38). Az eredmények azt mutatják, hogy a litván és a lett nyelvben a férfiak által ejtett zöngés réshangok és affrikáták csoportjaiban a relatív intenzitás átlagos statisztikai értékei alapján nem különíthetők el a szibilánsok a nem szibilánsoktól, azaz a litván nyelv nem palatalizált réshangjainak és affrikátáinak [z], [ʒ], [dʑ], [dʒ] csoportjában a [ɣ] nem különül el; a litván nyelv palatalizált mássalhangzóinak [zʲ], [ʒʲ], [dʑʲ], [dʒʲ] csoportjában a [ɣʲ] nem különül el; a lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak [z], [ʒ], [dʑ], [dʒ] csoportjában pedig a [v] és a [j] nem különül el. A női beszélők adatai alapján a litván nyelv zöngés mássalhangzóinak alrendszerében elkülöníthetők a zöngés nem szibilánsok [ɣʲ] és [ɣ] a zöngés szibilánsoktól [z], [zʲ], [ʒ], [ʒʲ], [dʑ], [dʑʲ], [dʒ], [dʒʲ] – a nem szibilánsokra [ɣʲ] és [ɣ] a szibilánsokénál kisebb relatív intenzitású VSV-k jellemzők. A lett nyelv zöngés mássalhangzóinak alrendszerében a [v] nem szibiláns különül el a szibilánsoktól [z], [ʒ], [dʑ], [dʒ] – rá valamivel kisebb relatív intenzitású VSV-k jellemzők (szintén csak a női beszélők adatai alapján). Mind a litván, mind a lett nyelv zöngétlen réshangjainak és affrikátáinak csoportjában a relatív intenzitás értékei segítenek elkülöníteni a nagyobb VSV-vel rendelkező szibilánsokat a kisebb VSV-vel rendelkező nem szibilánsoktól. Vö.: a litván nyelv nem palatalizált mássalhangzóinak csoportjában a [s], [ʃ], [ts], [tʃ] szibilánsok elkülönülnek az [f], [x] hangoktól (csak a női beszélők adatai alapján; a férfiak által ejtett [s] és [x] értékei átfednek); a litván nyelv palatalizált réshangjainak és affrikátáinak csoportjában a [sʲ], [ʃʲ], [tsʲ], [tʃʲ] szibilánsok elkülönülnek a [fʲ], [xʲ] nem szibilánsoktól (mindkét nem adatai alapján); a lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak csoportjában a [s], [ʃ], [ts], [tʃ] szibilánsok a relatív intenzitás értékei alapján elkülönülnek az [f], [x] nem szibilánsoktól (mindkét nem adatközlőinek adatai alapján). 6.2.6. A relatívintenzitás-vizsgálat összefoglalása A litván nyelv réshangjaira és affrikátáira valamivel kisebb relatív intenzitású VSV-k jellemzők, mint a zöngésség és a képzési jegyek szempontjából azonos lett mássalhangzókra. Ezeket az eredményeket a hangfelvételek is okozhatták: bár a felvételek technikai paramétereit Litvániában és Lettországban egységesítették, a rögzítés során a felvételek minősége kapta a legnagyobb figyelmet (mivel a felvételeket különféle hangok akusztikai jegyeinek vizsgálatára használták17), nem pedig a hangjel egyenletessége, amely az adatközlő egyéni hangjellemzői vagy a diktafonba történő hosszas beszéd miatt fellépő fáradtság következtében ingadozhatott. Ez a hang 17 A felvételek a „Mai balti nyelvek: a beszédhangok spektrális jellemzői (műszeres vizsgálat)” című projekt (Nr. MIP-081/2013) keretében készültek. 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė A jel egyenetlensége befolyásolhatta az intenzitásvizsgálat eredményeit. Így előzetesen megállapítható, hogy a vizsgálat a lett nyelv mássalhangzóinak nagyobb hangerejét, vagyis intenzitását jelezte, mint a litván nyelv esetében, azonban a technikai paraméterek hatásának teljes kiküszöböléséhez a jövőben részletesebb vizsgálatokat kellene végezni. A litván nyelv palatalizált és nem palatalizált mássalhangzóinak relatív intenzitására vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy bizonyos korreláció áll fenn a mássalhangzók palatalizáltsága és relatív intenzitása között, azaz a palatalizáció növeli a mássalhangzók intenzitását. Ezt a lett nyelvi adatok is megerősítik: a palatális [j] mássalhangzó intenzitása a legmagasabb (a női beszélők adatai alapján az egyik legmagasabb) az összes vizsgált mássalhangzó közül. A relatív intenzitás és a zöngésség közötti összefüggés kétségtelen: mind a litván, mind a lett nyelvben a zöngés réshangok és affrikáták relatív intenzitásának VSV-értékei nagyobbak, mint zöngétlen megfelelőiké. A vizsgálat nem igazolta a beszélők neme és a relatív intenzitás közötti közvetlen kapcsolatot: a fiziológiai különbségek nem befolyásolják jelentős mértékben a relatív intenzitás értékeit. Sem a litván, sem a lett nyelvben a relatív intenzitásra vonatkozó adatok nem teszik lehetővé a réshangok és affrikáták artikulációs mód és hely szerinti megkülönböztetését. 7. ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgálat során összehasonlítottuk a litván és a lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak spektrumcsúcs-frekvencia- és relatívintenzitás-értékeit a zöngésség, a palatalizáció, az artikuláció módja és helye, valamint a beszélők neme szempontjából. 7.1. Spektrumcsúcs-frekvencia. Nem állapítottak meg korrelációt a litván és a lett nyelv réshangjainak és affrikátáinak spektrumcsúcs-frekvenciái és zöngéssége között. A palatalizáció következtében a litván mássalhangzók spektrumcsúcs-frekvenciái magasabbá válnak, vagyis magasabbak, mint nem palatalizált megfelelőik spektrumcsúcs-frekvenciái. A spektrumcsúcs-frekvencia értékei alapján a litván és a lett nyelv mássalhangzóinak következő artikulációs csoportjai különíthetők el: alveoláris és dentális (szibilánsok), valamint veláris és labiodentális / palatális (nem szibilánsok). A beszélők neme befolyásolja a spektrumcsúcs-frekvenciákat: a férfiak által kiejtett réshangok és affrikáták spektrumcsúcs-frekvenciái alacsonyabbak, mint Straipsniai / Articles 169 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČANĖ a megfelelő nők által ejtett mássalhangzók frekvenciái. A spektrumcsúcs frekvenciájának csökkenése a férfiak nagyobb elülső szájüreg-méretével függ össze. 7.2. Relatív intenzitás. A vizsgálat összefüggést mutatott ki a mai balti nyelvek relatív intenzitása és zöngéssége között: a zöngés réshangok és affrikáták relatív intenzitása nagyobb, mint a megfelelő zöngétlen korrelátumoké. Összefüggést regisztráltak a mássalhangzók palatalizációja és a relatív intenzitás között: a litván palatalizált réshangok és affrikáták relatív intenzitása nagyobb, mint nem palatalizált megfelelőiké. A lett [j] palatális mássalhangzó relatív intenzitása szintén nagyobb, mint a többi lett mássalhangzóé. Sem a litván, sem a lett nyelvben a relatív intenzitás adatai nem teszik lehetővé a réshangok és affrikáták megkülönböztetését az artikuláció módja és helye szerint. Az adatközlő neme nem gyakorol számottevő hatást a relatív intenzitás értékeire: a rögzített különbségek nem rendszeresek. 4. TÁBLÁZAT. A litván és lett réshangok, valamint affrikáták akusztikai jellemzőinek korrelációja a zöngésséggel, a palatalizációval, az artikulációval és az adatközlők nemével Akusztikai jellemzők → A spektrumcsúcs frekvenciája (Hz) Lit. Let. Zöngésség Korreláció nem mutatható ki Korreláció nem mutatható ki Palatalizáció Cį nagyobb, mint C: palatálisok: 1470–2680 Hz; alveolárisok: 70–600 Hz; dentálisok: 50–150 Hz; labiodentálisok: 135 Hz. – Artikuláció módja/helye Szibilánsok: alveolárisak: 2440–4600 Hz; dentálisak: 4400–6040 Hz. Nem szibilánsok: palatálisak: 950–3700 Hz; labiodentálisak: 1960–3180 Hz. Szibilánsok: alveolárisak: 2930–5040 Hz; dentálisak: 5190–6780 Hz. Nem szibilánsok: palatálisak: 1800–2100 Hz; labiodentálisak: 2410–6770 Hz; palatális: 3940–4220 Hz. Nem Férfiak: 950–6040 Hz; nők: 1020–6030 Hz. Férfiak: 1800–5770 Hz; nők: 2110–6780 Hz. 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A mai balti nyelvek réshangjai és affrikátái: az akusztikai jegyek összehasonlító elemzése Akusztikai jegyek → Relatív intenzitás (dB) Lit. Let. Zöngésség Zöngétlenek: 0,620–0,790 (dB). Zöngések: 0,720–0,820 (dB). Zöngétlenek: 0,610–0,820 (dB). Zöngések: 0,790–0,860 (dB). Palatalizáció Cᶦ nagyobb, mint C: palatálisok: 0,032 (dB); labiodentálisok: 0,005–0,011 (dB); dentálisok / alveolárisok: 0,005–0,125 (dB). – Artikuláció módja/helye Korreláció nem állapítható meg Korreláció nem állapítható meg Nem Korreláció nem állapítható meg Korreláció nem állapítható meg 7.3. A mai balti nyelvek réshangjainak és affrikátáinak akusztikai jegyeit vizsgáló kutatás eredményeit a 4. táblázat foglalja össze. Látható, hogy a vizsgált mássalhangzók akusztikai jegyei (a spektrum csúcsfrekvenciája és a relatív intenzitás) mindkét nyelvben ugyanazokkal a kritériumokkal korrelálnak: a spektrum csúcsfrekvenciája a mássalhangzók artikulációjával (különösen a szibilanciával), a palatalizációval (csak a litván nyelvben) és az adatközlők nemével; a relatív intenzitás pedig a mássalhangzók zöngésségével és a palatalizációval (a litván nyelvben). A litván és a lett nyelvben kapott, az akusztikai jegyekre vonatkozó eltérő adatok (lásd a 4. táblázatot) azonban lehetővé teszik, hogy következtetéseket vonjunk le a balti nyelvek mássalhangzórendszerének differenciális különbségeiről. 7.4. A kutatás a litván és lett nyelv mássalhangzóinak következő differenciális különbségeit tárta fel: 7.4.1. A spektrumcsúcs-értékek alapján a litván nyelv palatalizált mássalhangzói közel állnak a lett nyelv megfelelő nem palatalizált mássalhangzóihoz, míg a lett nyelv palatális mássalhangzóinak spektrumcsúcs-frekvenciái a legmagasabbak közé tartoznak (csak a két nyelv dentális mássalhangzóinak spektrumcsúcsai magasabbak). Elmondható, hogy a lett nyelv mássalhangzói „lágyabbak”, mint a litván nyelv nem palatalizált mássalhangzói, a lett nyelv palatális mássalhangzói pedig „lágyabbak”, mint a litván nyelv palatalizált mássalhangzói. 7.4.2. A lett nyelv réshangjaira és affrikátáira nagyobb relatív intenzitás jellemző, mint az azonos zöngésségű és artikulációjú litván mássalhangzókra. Ezeket az eredményeket egyrészt a lett adatközlők energikusabb artikulációja, másrészt a hangjel felvétel közbeni egyenetlensége okozhatta. A műszaki paraméterek hatásának kizárása érdekében a jövőben részletesebb vizsgálatokat kellene végezni. Straipsniai / Articles 171 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE LITERATŪRA Ambrazevičius Rytis 2011: Kalbos akustika glaustai. Kaunas: Technologija. Ambrazevičius Rytis, Asta Leskauskaitė 2014: Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas. Kaunas: Technologija. Crystal David 2008: Dictionary of Linguistics and Phonetics. 6th edition. Malden, Oxford, Victoria: Blackwell Publisher Ltd. Čეirane Solveiga 2010: Latviešu valodas balsīgo spraudzeņu troksneņu akustisks raksturojums. – Žmogus ir žodis 12(1), 14–19. Čეirane Solveiga 2011: Latviešu valodas balsīgo troksneņu akustisks raksturojums. Promocijas darbs filoloģijas doktora grāda iegūšanai. Rīga: Latvijas Universitāte. Čეirane Solveiga, Inese Indričāne 2012: Latviešu valodas troksneņu raksturojums pēc lokusa vienādojumiem. – Baltistica 47(1), 37–50. Dereškevičiūtė Sigita 2013: Lietuvių kalbos priebalsių akustinės ypatybės (daktaro disertacija). Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas, Lietuvių kalbos institutas. DLKG – Ambrazas Vytautas (red.) 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. 4 pat. leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Grigorjevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015a: Spectral structure and duration of the monophthongs in both contemporary Baltic languages. – Linguistica Lettica 23, 68–92. Grigorjevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015b: Comparative study of the qualitative features of the Lithuanian and Latvian monophthongs. – Baltistica 50(1), 57–89. Indričāne Inese 2012: Latviešu valodas nebalsīgo frikatīvo spraudzeņu raksturojums pēc FFT spektriem. – Linguistica Lettica 20, 111–120. Indričāne Inese 2013: Latviešu valodas nebalsīgo troksneņu akustisks un auditīvs raksturojums. Promocijas darbs filoloģijas doktora grāda iegūšanai. Rīga: Latvijas Universitāte. Indričāne Inese 2014: Latviešu valodas nebalsīgo frikatīvo spraudzeņu intensitātes raksturojums. – Baltistica 49(1), 101–119. Indričāne Inese, Jolita Urbanavičienė 2015: Lietuvių ir latviešu kalodas eksplozīvo slēdzeņu spektrālais raksturojums. – Baltu filoloģija 24(1), 51–87. IPA – International Phonetic Association. Prieiga per internetą: https://www.internationalphoneticassociation.org/content/full-ipa-chart [žiūrėta 2016 m. balandžio 18 d.]. Johnson Keith 2003: Acoustic & auditory phonetics. Oxford: Blackwell Publishers. 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė Jongman Allard 1989: Duration of frication noise required for identification of English fricatives. – Journal of the Acoustical Society of America 85(4), 1718–1725. Jongman Allard, Ratree Wayland, Serena Wong 2000: Acoustic characteristics of English fricatives. – Journal of the Acoustical Society of America 108, 861–867. Kent Raymond D., Charles Read 1992: The acoustic analysis of speech. San Diego, California: Singular Publishing Group, Inc. Kodzasov, Krivnova – Кодзасов Сандро В., Ольга Ф. Кривнова 2001: Общая фонетика. Москва: Российский государственный гуманитарный университет. Ladefoged Peter, Ian Maddieson 1998: The Sounds of the World’s Languages. Oxford: Blackwell. LKG – Ulvydas Kazys (red.). Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis). Vilnius: Mintis, 1965. LVG – Auzina Ilze, Ieva Brenķe, Juris Grigorjevs, Inese Indričāne, Baiba Ivulāne, Andra Kalnača, Linda Lauze, Ilze Lokmane, Dace Markus, Daina Nītiņa, Gunta Smiltniece, Baiba Valkovska, Anna Vulāne. Latviešu valodas gramatika. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 2013. Markus Dace, Juris Grigorjevs 2002: Fonētikas pētīšanas metodes 1. Rīga: Rasa ABC. Mikalauskaitė Elzbieta 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai. Vilnius: Mokslas. Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius: Enciklopedija. Pakerys Jurgis 2014: Kalbos konstruktorius / Įvadinės paskaitos. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Reetz Henning, Allard Jongman 2009: Phonetics. Transcription, Production, Acoustics and Perception. Malden, Oxford: Wiley-Blackwell. Urbanavičienė Jolita, Inese Indričāne 2015: Lietuvių ir latvių kalbų trankieji priebalsiai: lokuso lygių rezultatai. – Baltistica 50(2), 261–293. Straipsniai / Articles 173 JOLITA URBANAVIČIENĖ, INESE INDRIČĀNE Fricatives and Affricates of Contemporary Baltic Languages: Comparative Analysis of Acoustic/ Spectral Cues SUMMARY In the current paper two acoustic cues – spectral peak’s frequency and relative intensity – obtained for the fricatives and affricates of contemporary Baltic languages have been studied. The research is conducted according to one and the same approach both for standard Lithuanian and Latvian. The aim of this paper is to compare the fricatives and affricates of the two Baltic languages in order to determine the essential spectral differences and the effect of palatalization, voicing, manner and place of articulation, as well as the effect of speaker’s gender displayed by the acoustic cues examined in the paper. The research object is 34 consonant phonemes of contemporary Baltic languages: 1) 22 fricatives – /f, fʲ, s, sʲ, z, zʲ, ʃ, ʃʲ, ʒ, ʒʲ, x, xʲ, ɣ, ɣʲ/ of Standard Lithuanian and /f, v, s, z, ʃ, ʒ, x/ of Standard Latvian; 2) 12 affricates – /t͡s, t͡sʲ, d͡z, d͡zʲ, t͡ʃ, t͡ʃʲ, d͡ʒ, d͡ʒʲ/ of Standard Lithuanian and /t͡s, d͡z, t͡ʃ, d͡ʒ/ of Standard Latvian. The recording material consists of isolated CVC syllables pronounced by 12 Lithuanian and 12 Latvian native speakers (at the ages of 20 to 48): 6 males and 6 females within each group. Data processing was performed using the software PRAAT, MS EXCEL, and SPSS. The results indicate that spectral peak’s frequency displays the effect of palatalization (in Standard Lithuanian), manner and place of articulation, as well as the effect of speaker’s gender. The palatalization causes higher spectral peak’s frequencies for palatalized vs. non-palatalized fricatives and affricates in Standard Lithuanian. According to spectral peak’s frequency, it is possible to divide the set of fricatives and affricates into sibilants (dentals and alveolars) vs. non-sibilants (labiodentals, palatals, and velars) both in standard Lithuanian and Latvian. The spectral peak’s frequency also displays gender-related differences, since the frequency values obtained for male speakers are lower in comparison to those of female speakers. The spectral peak’s frequency values do not reveal the effect of voicing. The results obtained in this research show the correlation between relative intensity and voicing: the values obtained for the voiced fricatives and affricates are higher in comparison to their voiceless counterparts. The highest relative intensity values are characteristic of the palatalized fricatives and affricates of Standard Lithuanian, i.e., palatalization increases the strength of the consonant. On the basis of relative intensity, it is impossible to classify the fricatives or affricates of Standard Lithuanian or Standard Latvian according to their manner and place of articulation. The results obtained in this research do not provide the effect of speaker’s gender. 174 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Dabartinių baltų kalbų pučiamieji priebalsiai ir afrikatos: akustinių požymių lyginamoji analizė Similar correlations between the acoustic cues examined in this paper and the effect of voicing, manner and place of articulation, as well as the effect of speaker’s gender are observed both in standard Lithuanian and Latvian. However, some differences in the data of the two Baltic languages are also observed. The results show that the fricatives and affricates of Standard Latvian are more similar to the palatalized vs. non-palatalized fricatives and affricates of the same voicing, manner and place of articulation in Standard Lithuanian, i.e., the fricatives and affricates in Standard Latvian seem to be “softer” in comparison to the non-palatalized fricatives and affricates in Standard Lithuanian. It is also observed that the fricatives and affricates of Standard Latvian have a higher relative intensity in comparison to the corresponding fricatives and affricates of Standard Lithuanian. This can be explained either by more energetic articulation of these speech sounds for speakers of Standard Latvian or by some differences related to the recording level. Įteikta 2016 m. gegužės 19 d. JOLITA URBANAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5 LT-10308 Vilnius Lithuania [email protected] INESE INDRIČĀNE LU Latviešu valodas institūts Akadēmijas laukums 1 LV-1050 Rīga Latvia [email protected] Straipsniai / Articles 175