Rytis Ambrazevičius, Asta Leskauskaitė. „Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas“

296 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI VYTAUTAS KARDELIS Vilniusi Egyetem Kutatási területek: dialektológia, szinkrón és diakrón fonológia, nyelvtörténet, kognitív szemantika. RYTIS AMBRAZEVIČIUS, ASTA LESKAUSKAITĖ A MÁSSALHANGZÓK AKUSZTIKAI SAJÁTOSSÁGAI: PALATALIZÁCIÓ ÉS ZÖNGÉSSÉG Kaunas: Technologija, 2014, 312 o. ISBN 978-609-02-1135-9 2014-ben a „Technologija“ kiadó megjelentette a Kaunasi Műszaki Egyetem, valamint a Litván Zeneés Színházakadémia professzora, dr. Rytis Ambrazevičius és a Litván Nyelvi Intézet vezető tudományos munkatársa, dr. Asta Leskauskaitė Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas [A mássalhangzók akusztikai jellemzői: palatalizáció és zengősség] című tudományos monográfiáját. A zeneés beszédakusztikus, etnomuzikológus, valamint tapasztalt dialektológus, fonetikai és fonológiai szakember alkotta páros már e monográfia előtt is publikált közös tudományos munkákat az akusztikus fonetika területén. A fent említett és itt ismertetett monográfia két tudós együttműködésének komoly eredménye. A monográfia elkészítését a Litván Állami Nyelvi Bizottság támogatta az Állami nyelvi szabványosítási, használati, oktatási és terjesztési program 2016–2015. évi keretéből. A monográfiát tapasztalt fonetikai szakemberek, prof. dr. Asta Kazlauskienė, docens, PhD. Lina Murinienė, PhD. Jurgita Jaroslavienė. A monográfiát a „Bevezetés”, a „Mássalhangzók palatalizációja” és a „Mássalhangzók zöngéssége” című két nagy fejezet, a „Következtetések”, valamint irodalomjegyzék, névmutató, tárgymutató, szójegyzék és angol nyelvű összefoglaló alkotja. A „Bevezetés” röviden áttekinti a mássalhangzók akusztikai sajátosságainak kutatását a világban és Litvániában; megfogalmazza a kutatás tárgyát és célját, ismerteti a vizsgált anyagot és a munka módszertanát; megjelöli, hogy a monográfia egyes fejezeteit melyik szerző készítette. Rytis Ambrazevičius, Asta Leskauskaitė. Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas Recenzijos / Reviews 297 A monográfia további szerkezete világos, logikusan felépített és az olvasó számára kényelmesen követhető. Amennyire csak lehetséges, össze kell hangolni az első és a második fejezetet. Mindkettő a „Általános ismeretek” című alfejezettel kezdődik, és az „Összefoglalás” cíművel zárul. Az első, „A mássalhangzók palatalizációja” című fejezetben a szonoránsok, a réshangok, a zárhangok, az affrikáták és a mássalhangzó-kapcsolatok palatalizációját vizsgálják. A második, „A mássalhangzók zöngéssége” című fejezetben a réshangok, a zárhangok, az affrikáták és a mássalhangzó-kapcsolatok zöngésségét elemzik. Az első fejezet tehát hét, a második pedig hat, egymással többé-kevésbé korreláló alfejezetből áll. Azt is szükséges elmondani, hogy mindkét fejezet, valamint az azokat alkotó alfejezetek két részre oszlanak: egyikük a standard (a szerzők a köznyelvi terminust használják) litván nyelv mássalhangzóinak, a másik pedig a litván nyelv nyelvjárásai (a déli és keleti felvidéki vilniusi, valamint utenai nyelvjárások) mássalhangzóinak palatalizációjával és zöngésségével foglalkozik. Minden alfejezet elején az általános jellemzőket tárgyalják (például a palatalizáció általános jellemzőit, a réshangok palatalizációjának általános jellemzőit, a mássalhangzók zöngésségének általános jellemzőit, a kapcsolatok zöngésségének általános jellemzőit stb.), ezt követően az egyik alfejezet a standard litván nyelv, a másik pedig a litván nyelv nyelvjárásai megfelelő mássalhangzóinak akusztikai sajátosságait elemzi. Ezt a struktúrát a monográfia egészében következetesen fenntartják, ami természetesen pozitívan értékelendő. Könnyebbé teszi a munkát különösen annak az olvasónak, akit például csak a standard nyelv vagy csak a nyelvjárások érdekelnek. Ezenkívül ez a struktúra lehetővé teszi, hogy különböző szempontok szerint könnyen megtaláljuk és összehasonlítsuk ugyanazokat vagy az eltérő sajátosságokat. A kényelmet jelentősen növeli a tárgymutató is. Az alábbiakban ebben az ismertetésben röviden felsorolom az áttekintett monográfia egyéb, megítélésem szerint pozitív aspektusait is. a) Nagyon jó benyomást keltenek a monográfiában ügyesen és koncentráltan bemutatott elméleti megközelítések és felismerések, valamint a klasszikus és legújabb akusztikai fonetikai elméleti munkákra való támaszkodás. Az elmélet megbízhatóan és szilárdan kapcsolódik a módszertanhoz – a módszertani szempontokat megerősíti, és szépen összekapcsolja a vizsgált empirikus anyaggal. b) Egy másik pozitív vonás a tipológiával való érintkezés, más nyelvek (orosz, francia, angol stb.) kutatásaira, módszertanára és e kutatások eredményeire való támaszkodás. Igaz, a túlságosan részletes összehasonlítást kerüli, a litván nyelv azonban itt azonnal tágabb tipológiai kontextusba kerül – ez mintegy iránymutatásként szolgál a jövőbeli kutatásokhoz. c) Fontos, hogy a litván fonetikusok klasszikus és legújabb munkái se maradjanak figyelmen kívül; ezekre támaszkodik, és vitát folytat e munkák szerzőivel. A lett kollégák munkái sem maradnak figyelmen kívül, amelyek közül néhány a litván kollégákkal közösen készült. d) Örvendetes, hogy a terminológiai kérdések sem maradnak figyelmen kívül (a litván nyelvészeti térben a nyelvészeti terminológia kérdései mindig aktuálisak, különösen nagy VYTAUTAS KARDELIS 298 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI bizonyos zavarok kialakulása). Azokat a terminusokat, amelyek egy része a litván fonetikai szakirodalomban új vagy még nem honosodott meg, igyekeznek világosan kifejteni; egyúttal érveléssel alátámasztva kínálják a szerzők véleménye szerint legmegfelelőbb változatokat. e) Ki kell emelni még egy dolgot, amelyet a monográfia szerzői is megemlítenek: „Ez a monográfia egyrészt kiindulópontként szolgálhat további, részletesebb munkákhoz, másrészt részben oktatási és módszertani segédanyagként is használható” (14. o.). Bár a monográfiában kizárólag a fonetikai szakemberek számára érthető szöveg található, a szövegek egy része, különösen a bevezető fejezetek elején, valóban felhasználható oktatási célokra. Ezenkívül ezek a szövegek szépen és hasznosan kapcsolódnak a monográfia egyik szerzője, R. Ambrazevičius által 2011-ben kiadott Kalbos akustika glaustai című módszertani kiadványhoz. És talán a legfontosabb és leginkább dicséretes a szóban forgó monográfia végén elhelyezett „Szójegyzék” – kiváló eszköz azon hallgatók számára, akiknek fonetikai kurzust oktatnak. f) Fontos, hogy a monográfia bőséges szemléltető anyagot tartalmaz, amely objektíven alátámasztja a szerzők kutatásait, okfejtéseit és meglátásait. g) Különösen pozitívan kell értékelni a mássalhangzó-kapcsolatok palatalizáció és zöngésség szempontjából végzett vizsgálatát – különösen a nyelvjárási anyag kutatását. A szerzők itt fontos meglátásokat fogalmaztak meg, és olyan problematikát vetettek fel, amellyel a jövőben nemcsak a fonetikusoknak, hanem a dialektológusoknak és a fonológusoknak is érdemes foglalkozniuk. h) Elvileg pozitívan kell értékelni a standard litván nyelv és a nyelvjárások anyagának vizsgálatát, valamint az eredmények összehasonlítását is – ennek a módszernek megvannak a maga előnyei, emellett bizonyos vitatható kérdéseket is felvet – ez pedig szintén a monográfia erénye. változatosságuk, olykor pedig következetlenségük miatt, és i) Szintén ki kell emelni a kutatás egy másik pozitív aspektusát, amelyet a bevezető is deklarál („A monográfiában a fő figyelem a megkülönböztető jegyekre irányul, vagyis nem a tendenciákra, hanem a világos különbségekre”, 13. o.), és amely a következtetésekben is tükröződik („Mindazonáltal a különböző osztályokba tartozó mássalhangzók sajátosságainak leírásakor nem egyetlen kutatási módszert, hanem azok komplexumát kellene alkalmazni”, 264. o.). A különbségek keresése, ha azt a komplexitás prizmáján keresztül szemléljük, üdvözlendő módszertani megközelítés. És néhány vitatható megjegyzés és gondolat, amelyek a szóban forgó monográfia tanulmányozása során merültek fel. a) A munka módszertanával kapcsolatban semmilyen kritikai megjegyzést nem tudnék tenni – a monográfia szerzői kiválóan elsajátították a módszertant. Az anyag kiválasztása miatt azonban vitatható kérdés vethető fel. A standard nyelv vizsgálatához Aldonas Pupkis és Antanas Pakeris Lietuvių kalbos bendrinė tartis című könyvét használták fel. A kompaktlemezes szövegek (2004) mellékletének – a kompaktlemeznek – felvételei. A nyelvjárási anyagot hét férfi adatközlő spontán beszédének hangfelvételei alapján vizsgálták. A monográfia szerzői kijelentik: „Mindenekelőtt elmondható, hogy e kutatás alapját nem ideális körülmények között (izolált vagy mesterséges Rytis Ambrazevičius, Asta Leskauskaitė. Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas Recenzijos / Reviews 299 kapcsolatokban), ahogyan az az akusztikai fonetikai munkákban szokásos, hanem spontán beszédben (monológokban, párbeszédekben) használt hangok – mássalhangzók” (p. 11). Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a spontaneitás kritériuma megfelel a nyelvjárási beszédnek, azonban e kritériumnak a standard nyelvre való alkalmazását illetően kételkednék. A standard nyelv ebben az esetben nem teljesen spontán. Hiszen a kompaktlemezt egy bemondó rögzítette, és a felvétel célja egyértelmű – a litván nyelv köznyelvi kiejtése, tehát feltételezhető, hogy a bemondóval szemben megfelelő követelményeket támasztottak, kiejtésének példamutatónak kellett lennie. Így az olyan spontaneitásról, amilyen a nyelvjárási felvételekben tapasztalható, a standard nyelv esetében aligha lehet beszélni. Hiszen maguk a szerzők is azt mondják, hogy „Kétségtelen, hogy a tárgyalt jelenségekre hatással lehet a spontán nyelvjárási nyelv és a színész demonstratív beszédének eltérő kifejezőereje is” (62. o.). Hiszen a standard önmagában a lehető legkevesebb változatosságot és fakultativitást követeli meg, a spontán nyelvjárási nyelv pedig éppen ebbe az irányba halad. Mindazonáltal az ilyen összehasonlítás elvileg meglehetősen érdekes és értékes. Őszintén szólva ez a megjegyzés inkább a terminusokra, mint magára a kutatásra vonatkozik. Egyébként az olvasó számára világosan meg van mondva, milyen anyagot vizsgálnak és hasonlítanak össze. A nyelvjárási nyelv vizsgálatához „<...> nem véletlenül választották az idősebb generáció adatközlőit (átlagéletkoruk – 70 év) – ők őrzik meg a legjobban a hagyományos nyelvjárás sajátosságait” (12. o.). Elméletileg – igen, gyakorlatilag – nem feltétlenül; ezenkívül érdekesebb és talán értékesebb lett volna, ha nem ragaszkodnak szigorúan a NORM-kritériumhoz. Talán a kutatás eredményei ebben az esetben érdekesebbek és a nyelvjárások valós helyzetét jobban tükrözők lettek volna. b) Egy másik, szintén inkább a terminológiával kapcsolatos megjegyzés a palatális, palatalizált, palatalizáció, valamint a lágy és kemény terminusok használatára vonatkozik. Ezeket a monográfiában felváltva használják, holott megítélésem szerint jobb lett volna csak a palatális, palatalizált, palatalizáció terminusokat választani. c) Bár a monográfia nyilvánvalóan fonetikai irányultságú munka, helyenként egy-egy fonológiai terminus is előfordul, például: oppozíció, disztinktív jegyek, releváns pozíció (14., 20., 38., 41. o.). Néha kissé a perceptív fonetika felé is elmozdul – megjelenik az észlelés terminusa (33., 36., 53., 54., 86. o.). A felismerés terminusa néha arra késztet, hogy elgondolkodjunk és tisztázzuk, vajon itt perceptív aspektusról van-e szó, vagy a hang „fonetikai” felismeréséről, azaz a spektrum alapján történő felismerésről (vö. 54. o.) – hiszen a tapasztalt fonetikusok a spektrumra tekintve sok mindent el tudnak mondani a hangról. Az ilyen kitérők lényegében talán nem is jelentenek nagy bajt, azonban kissé megbontják a monográfia harmonikus fonetikai koncepcióját és struktúráját. Ezenkívül néha nehéz megállapítani, hogy a terminust fonetikai vagy fonológiai kontextusban használják-e, például a depalatalizációt (61. o.). Néhol szinkrón szempontból helytelen megfogalmazások fordulnak elő, például: „Emlékeztetni kell arra, hogy a déli és keleti aukštaitisi nyelvjárásokban az lė hangkapcsolatot keményen ejtik” (68. o.) – ha lė-t ejtenek, akkor az nem „kemény” hangkapcsolat. VYTAUTAS KARDELIS 300 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI d) És végül az utolsó vitatható kérdés, amely inkább a monográfia dialektológiai anyagához és annak vizsgálatához kapcsolódik. A szerzők ösztönösen megragadták a problémát (vö.: „A déli és keleti aukštaitisi vilniusi aukštaitisi területek keleti peremvidékein a keménység és lágyság oppozíciója változó, ezért egyes történeti és asszimilációs lágyságú mássalhangzók eltérően ejthetők”, 42. o.), de nem fogalmazták meg teljesen világosan. A probléma, pontosabban a kutatás fontos aspektusa és nyelvi jelensége pedig a variativitás, valamint egyes nyelvi jelenségek fakultativitása a spontán beszédben. Aki találkozott a litván nyelvjárások empirikus anyagával, úgy vélem, világosan látja, hogy a litván nyelvjárások egyik legjellemzőbb vonása nemcsak a klasszikus diatopikus, diasztratikus és diafázikus változatosság, hanem a fakultatív, egymással versengő változatok nagy bősége is, amely a nyelvi struktúra szinte minden szintjére jellemző. Nagyon fontos az is, hogy a fakultatív, egymással versengő változatok ugyanazon adatközlő nyelvére is jellemzőek. Az ilyen versengés különösen a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásra jellemző, jóllehet – amint az imént elhangzott –, alapvetően a litván nyelv egész területére jellemző. Bár a szerzők világosan felismerik az egyes adatközlők nyelvi sajátosságainak jelentőségét, vö.: „Vagyis az adatközlő egyéni nyelvi sajátosságai meghatározhatják a mássalhangzók F2-lókuszainak értékeit, ezért ezek kiszámítását, általánosítását és értelmezését óvatosan kellene végezni” (p. 124), a változatosság általánosságban, valamint a fakultativitás és az egymással versengő változatok iránti nagyobb figyelem ebben az esetben láthatóan hiányzott a monográfiából. Mindazonáltal ezek a megjegyzések inkább a jövőnek szólnak; a monográfia szerzői a későbbi munkák folytatása során külön is elgondolkodhatnának rajtuk. E rövid áttekintést lezárva szeretnék a Kollégáknak további kitartást kívánni a megkezdett munka folytatásához, és azt, hogy új kutatási eredményekkel örvendeztessék meg a nyelvészközösséget. A tárgyalt monográfia és az abban végzett kutatások eredményei nemcsak a fonetika szakértőit késztetik nagyobb erőfeszítésre, hanem a fonológusokat is gondolkodásra ösztönzik: miként lehet az akusztikai fonetikai kutatások legújabb eredményeit beépíteni a fonológia elméletébe és gyakorlatába. Beérkezett: 2017. június 3. VYTAUTAS KARDELIS Vilniusi Egyetem, Filológiai Kar, Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius, Litvánia [email protected]