Rytis Ambrazevičius, Asta Leskauskaitė. „Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas“

VYTAUTAS KARDELIS Vilniusi Egyetem Kutatási területei: dialektológia, szinkrón és diakrón fonológia, nyelvtörténet, kognitív szemantika. RYTIS AMBRAZEVIČIUS, ASTA LESKAUSKAITĖ A MÁSSALHANGZÓK AKUSZTIKAI JELLEMZŐI: PALATALIZÁCIÓ ÉS SZONORITÁS Kaunas: Technologija, 2014, 312 p. ISBN 978-609-02-1135-9 2014-ben a „Technologija” kiadó megjelentette Rytis Ambrazevičius, a Kaunasi Műszaki Egyetem és a Litván Zene- és Színházművészeti Akadémia professzorának, valamint Asta Leskauskaitė, a Litván Nyelvi Intézet vezető kutatójának tudományos monográfiáját A mássalhangzók akusztikai jellemzői: palatalizáció és szonorítás. A zene- és beszédakusztikával foglalkozó etnomuzikológus, valamint a tapasztalt dialektológus, fonetikai és fonológiai szakember kettőse már e monográfia előtt is publikált közös tudományos munkákat az akusztikai fonetika területéről. Az említett és itt ismertetett monográfia két tudós együttműködésének jelentős eredménye. A monográfia elkészítését a Litván Állami Nyelvi Bizottság támogatta az Állami Nyelv Szabványosítási, Használati, Fejlesztési és Terjesztési Programjának 2016–2015. évi forrásaiból. A monográfia lektorai tapasztalt fonetikus szakemberek voltak: Asta Kazlauskienė professzor, Lina Murinienė docens és Jurgita Jaroslavienė. A monográfia a „Bevezetésből”, két terjedelmes fejezetből („A mássalhangzók palatalizációja” és „A mássalhangzók szonorítása”), „Következtetésekből”, valamint irodalomjegyzékből, névmutatóból, tárgymutatóból, szójegyzékből és angol nyelvű összefoglalóból áll. A „Bevezetés” röviden áttekinti a mássalhangzók akusztikai jellemzőinek kutatását a világban és Litvániában; ismerteti a kutatás tárgyát és célját, tárgyalja a vizsgált anyagot és a munkamódszertant, valamint megadja, hogy a szerzők közül ki készítette a monográfia egyes fejezeteit. 296 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Rytis Ambrazevičius, Asta Leskauskaitė. Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas A monográfia további felépítése világos, logikusan szerkesztett, az olvasó számára kényelmes. Amennyire csak lehet, az első és a második fejezet összehangolt. Mindkettő a „Általános tudnivalók” című szakasszal kezdődik, és „Összefoglalással” zárul. Az első, „A mássalhangzók palatalizációja” című fejezet a szonoránsok, a réshangok, a zárhangok, az affrikáták és a mássalhangzó-kapcsolatok palatalizációját vizsgálja. A második, „A mássalhangzók zöngéssége” című fejezet a réshangok, a zárhangok, az affrikáták és a mássalhangzó-kapcsolatok zöngésségét elemzi. Az első fejezet tehát hét, a második pedig hat, egymással kisebb-nagyobb mértékben korreláló szakaszból áll. Azt is fontos megemlíteni, hogy mindkét fejezet és az őket alkotó részek két részre tagolódnak: az egyik a standard (a szerzők terminusával: köznyelvi) litván nyelv, a másik pedig a litván nyelvjárások (a déli és keleti aukštaitiai vilniškių és uteniškių nyelvjárások) mássalhangzóinak palatalizációjával és zöngésségével foglalkozik. Minden fejezet elején az általános jellemzőket tárgyalják (például a palatalizáció általános jellemzőit, a réshangok palatalizációjának általános jellemzőit, a mássalhangzók zöngésségének általános jellemzőit, a mássalhangzó-kapcsolatok zöngésségének általános jellemzőit stb.); ezt követően az egyik rész a standard litván nyelv, a másik pedig a litván nyelvjárások megfelelő mássalhangzó-akusztikai sajátosságát elemzi. Ez a szerkezet a monográfia egészében következetesen érvényesül, és természetesen pozitívan értékelendő. Megkönnyíti a munkát különösen annak az olvasónak, akit például csak a standard nyelv vagy csak a nyelvjárások érdekelnek. Emellett e szerkezetnek köszönhetően könnyen megtalálhatók és különböző szempontok szerint összehasonlíthatók az azonos vagy eltérő sajátosságok. A használhatóságot a részleges tárgymutató is jelentősen javítja. Az áttekintés további részében röviden felsorolom a tárgyalt monográfia más, megítélésem szerint pozitív vonásait is. a) Nagyon kedvező benyomást keltenek a monográfiában ötletesen és tömören bemutatott elméleti megközelítések és meglátások; a szerzők a klasszikus és újabb akusztikai fonetikai elméleti munkákra támaszkodnak. Az elmélet szilárdan és megbízhatóan kapcsolódik a módszertanhoz: a módszertani szempontokat kellően megalapozzák, és szépen összekapcsolják a vizsgált empirikus anyaggal. b) További pozitív vonás a tipológiával való kapcsolat: a szerzők más nyelvek (orosz, francia, angol stb.) kutatásaira, módszertanára és eredményeire is támaszkodnak. Igaz, kerülik a túlságosan részletes összehasonlítást, a litván nyelv azonban rögtön tágabb tipológiai összefüggésben jelenik meg – ez mintegy iránymutatásul szolgál a jövőbeli kutatásokhoz. c) Fontos, hogy a litván fonetikusok klasszikus és újabb munkáit sem hagyják figyelmen kívül: támaszkodnak rájuk, és vitába szállnak e munkák szerzőivel. A lábjegyzetekből a lett kollégák munkái sem maradnak ki, köztük olyanok, amelyeket litván kollégákkal közösen készítettek. d) Örvendetes, hogy a terminológiai kérdéseket sem hagyják figyelmen kívül (a litván nyelvészeti közegben a nyelvészeti terminológia kérdései mindig aktuálisak, különösen sokféleségük, olykor pedig következetlenségük és Recenzijos / Reviews 297 VYTAUTAS KARDELIS az ebből fakadó bizonyos zavar miatt). A terminusokat – amelyek közül néhány új a litván fonetikai szakirodalomban, vagy még nem honosodott meg – igyekeznek világosan kifejteni, továbbá érvekkel alátámasztva javasolják a szerzők véleménye szerint legmegfelelőbb változatokat. e) Ki kell emelni még egy szempontot, amelyet a monográfia szerzői is megemlítenek: „Ez a monográfia kiindulópontként szolgálhat a további, részletesebb munkákhoz, részben pedig oktatási és módszertani segédanyagként is használható” (14. o.). Bár a monográfia szövege alapvetően a fonetikus szakemberek számára érthető, a szöveg egyes részei – különösen az elején található bevezető szakasz – valóban felhasználhatók oktatási célokra. E szövegek emellett jól és hasznosan kapcsolódnak a monográfia egyik szerzője, R. Ambrazevičius 2011-ben megjelent módszertani kiadványához Kalbos akustika glaustai. Talán a legfontosabb és leginkább méltánylandó elem a tárgyalt monográfia végén található „Kis szótár” – kiváló segédanyag azoknak a hallgatóknak, akik fonetikakurzust végeznek. f) Fontos, hogy a monográfia bőségesen tartalmaz olyan szemléltető anyagot, amely objektíven alátámasztja a szerzők kutatásait, okfejtéseit és meglátásait. g) Különösen pozitívan értékelendő a mássalhangzó-kapcsolatok palatalizáció és zöngésség szempontjából végzett vizsgálata – különösen a nyelvjárási anyag kutatása. A szerzők fontos meglátásokat fogalmaztak meg, és olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekkel a jövőben nemcsak a fonetikusoknak, hanem a dialektológusoknak és a fonológusoknak is érdemes foglalkozniuk. h) Elvben pozitívan értékelendő a standard litván nyelvi és a nyelvjárási anyag vizsgálata, valamint az eredmények összehasonlítása is – ennek a megközelítésnek megvannak a maga előnyei, emellett bizonyos vitára ösztönző kérdéseket is felvet, ami szintén a monográfia erénye. i) Ugyancsak hangsúlyozni kell a kutatás egy további pozitív aspektusát, amelyet a bevezető is megfogalmaz („A monográfia főként a megkülönböztető jegyekre, vagyis nem a tendenciákra, hanem a világosan elkülönülő különbségekre összpontosít”, 13. o.), és amely a következtetésekben is tükröződik („A különböző mássalhangzó-osztályok sajátosságainak leírásakor azonban nem csupán egyetlen kutatási módszert, hanem azok együttesét kell alkalmazni”, 264. o.). A különbségek keresése a komplexitás szemszögéből üdvözlendő módszertani megközelítés. Végezetül néhány, a tárgyalt monográfia tanulmányozása közben felmerült, vitára ösztönző megjegyzés és gondolat. a) A kutatás módszertanával kapcsolatban nemigen lehet kritikai észrevételt tenni – a monográfia szerzői kiválóan uralják a módszert. Az anyag kiválasztása azonban felvethet egy vitatható kérdést. A standard nyelv vizsgálatához Aldonas Pukys és Antanas Pakerys könyvének, a Lietuvių kalbos bendrinė tartis. Kompaktinės plokštelės tekstai (2004) című munkának a mellékletében található hangfelvételeket – a kompaktlemezen rögzített anyagot – használták fel. A nyelvjárási anyagot hét férfi adatközlő spontán beszédének hangfelvételei alapján vizsgálták. A monográfia szerzői kijelentik: „Mindenekelőtt el kell mondani, hogy e kutatás alapját nem ideális körülmények között (izolált vagy mesterségesen kialakított 298 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Rytis Ambrazėvičius, Asta Leskauskaitė. Prebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas … kapcsolatokban), ahogyan az akusztikai fonetikai munkákban megszokott, a spontán beszédben (monológokban, párbeszédekben) előforduló hangok – mássalhangzók” (11. o.). Teljesen kétséges, hogy a spontaneitás kritériuma illik a nyelvjárási beszédre, de e kritérium standard nyelvre való alkalmazását illetően kételkednék. A standard nyelv ebben az esetben nem teljesen spontán. Hiszen a CD-t bemondó olvasta fel, és a felvétel célja egyértelmű volt – a litván nyelv köznyelvi kiejtése, vagyis feltételezhető, hogy a bemondóra bizonyos követelmények vonatkoztak, kiejtésének példaszerűnek kellett lennie. Ezért aligha beszélhetünk a standard nyelv esetében olyan spontaneitásról, amilyen a nyelvjárási felvételekre jellemző. Maguk a szerzők is azt mondják, hogy „A tárgyalt jelenségekre kétségtelenül hatással lehet a spontán nyelvjárási beszéd és a színész demonstratív beszédének eltérő kifejezőereje is” (62. o.). A standard ugyanis önmagában a lehető legkisebb változatosságot és fakultativitást követeli meg, míg a spontán nyelvjárási beszéd éppen ebbe az irányba halad. Mindazonáltal az efféle összehasonlítás elvileg meglehetősen érdekes és értékes. Valójában ez a megjegyzés inkább a terminusokra vonatkozik, mint magára a kutatásra. Egyébként az olvasó számára világosan meg van mondva, hogy milyen anyagot vizsgálnak és hasonlítanak össze. A nyelvjárási beszéd vizsgálatához „<...> nem véletlenszerűen kiválasztott, a legidősebb generációhoz tartozó adatközlők (átlagéletkoruk 70 év) szolgáltatták az anyagot – ők őrzik meg legjobban a nyelvjárás hagyományos sajátosságait” (12. o.). Elméletben – igen, a gyakorlatban – nem feltétlenül; emellett érdekesebb és talán értékesebb lett volna, ha nem ragaszkodnak szigorúan a NORM-kritériumhoz. Talán ebben az esetben a kutatási eredmények érdekesebbek és a nyelvjárások valós helyzetét jobban tükrözők lettek volna. b) Egy további, szintén terminológiával kapcsolatos megjegyzés a palatális, palatalizált, palatalizáció, valamint lágy és kemény terminusok használatára vonatkozik. A monográfiában felváltva használják őket, holott véleményem szerint jobb lett volna kizárólag a palatális, palatalizált, palatalizáció terminusok mellett dönteni. c) Bár a monográfia nyilvánvalóan fonetikai irányultságú munka, itt-ott mégis előfordul egy-egy fonológiai terminus, például: oppozíció, megkülönböztető jegyek, releváns pozíció (14., 20., 38., 41. o.). Időnként kissé a percepciós fonetika felé mozdul el a tárgyalás – megjelenik az észlelés terminus (33., 36., 53., 54., 86. o.). Az felismerés terminus néha arra késztet, hogy megálljunk és tisztázzuk: itt a percepciós aspektusról van-e szó, vagy a hang „fonetikai” felismeréséről, vagyis a spektrum alapján történő azonosításáról (vö. 54. o.) – hiszen a tapasztalt fonetikusok sok mindent meg tudnak állapítani a hangról, ha a spektrumot vizsgálják. Talán az ilyen kitérők alapvetően nem is jelentenek nagy problémát, de kissé megbontják a monográfia egységes fonetikai koncepcióját és szerkezetét. Ráadásul néha nehéz megérteni, hogy a terminust fonetikai vagy fonológiai kontextusban használják-e, például a depalatalizáció esetében (61. o.). Itt-ott szinkrón szempontból pontatlan megfogalmazások is előfordulnak, például: „Emlékeztetőül: a déli és keleti aukštaitiai nyelvjárásokban az lė kapcsolatot keményen ejtik” (68. o.) – ha lė ejtéséről van szó, akkor ez nem „kemény” kapcsolat. Recenzijos / Reviews 299 VYTAUTAS K A R D E L I S d) Az utolsó vitára érdemes kérdés inkább a monográfia dialektológiai anyagához és annak vizsgálatához kapcsolódik. A szerzők ösztönösen ráéreztek a problémára (vö.: „A déli és keleti aukštaitiai vilniusi nyelvjárás területeinek keleti peremén a keménység és lágyság szembenállása változó, ezért egyes történeti és asszimilációs lágyságú mássalhangzók eltérően ejthetők”, 42. o.), de nem fogalmazták meg teljesen világosan. Ez a probléma, pontosabban a kutatás egyik fontos aspektusa és nyelvi jelensége a változatosság, valamint bizonyos nyelvi jelenségek fakultativitása a spontán beszédben. Aki találkozott a litván nyelvjárások empirikus anyagával, az szerintem világosan látja, hogy a litván nyelvjárások egyik legjellemzőbb vonása nemcsak a klasszikus diatopikus, diasztratikus és diafázikus változatosság, hanem a fakultatív, egymással versengő változatok nagy száma is, amely a nyelvi struktúra szinte minden szintjén jellemző. Nagyon fontos az is, hogy a fakultatív, egymással versengő változatok ugyanannak az adatközlőnek a beszédében is előfordulnak. Ez a versengés különösen jellemző a keleti aukštaitiai vilniusiakra, bár – mint az imént említettük – alapvetően az egész litván nyelvterületre jellemző. Bár a szerzők világosan értik az egyes adatközlők beszédjellemzőinek jelentőségét, vö.: „Vagyis az adatközlő egyéni beszédjellemzői befolyásolhatják a mássalhangzók F2-lokuszainak értékeit, ezért számításukat, összevonásukat és értelmezésüket óvatosan kell végezni” (124. o.), a monográfiában úgy tűnik, mégsem jutott elegendő figyelem a változatosságnak általában, illetve a fakultativitásnak és az egymással versengő változatoknak. Mindazonáltal ezek a megjegyzések inkább a jövőnek szólnak; a monográfia szerzői a további munkájuk során külön is elgondolkodhatnak rajtuk. E rövid ismertetés végén szeretnék sok sikert kívánni Kollégáimnak a megkezdett munka folytatásához, és azt kívánom, hogy új kutatási eredményekkel örvendeztessék meg a nyelvészközösséget. A tárgyalt monográfia és az abban végzett kutatások eredményei nemcsak a fonetikusokat késztetik nagyobb erőfeszítésre, hanem a fonológusoknak is komoly fejtörést okoznak: miként építsék be az akusztikai fonetika legújabb kutatási eredményeit a fonológia elméletébe és gyakorlatába. Beérkezett: 2017. június 3. VYTAUTAS K A R D E L I S Vilniaus universitetas Filologijos fakultetas Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius, Lietuva [email protected] 300 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI