Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darybinių elementų klasifikacijos

DALIUS JARMALAVIČIUS Vilniusi Egyetem Kutatási területek: a szinkrón és diakrón szóalkotás, a germán nyelvek történeti morfológiája, valamint a balti kétnyelvű kéziratos szótárak szóalkotási vizsgálata. A szóalkotás-elméletben használt terminusokról és a szóalkotási elemek osztályozásáról A szóalkotás-elméletben használt terminológia és a szóalkotási elemek osztályozása ABSZTRAKT A XVII–XVIII. századi kétnyelvű balti kéziratos szótárak elemzése során nemcsak a német főnévi összetételek szóalkotási típusainak értelmezésével, hanem azok kategorizálásával is problémák merülnek fel. Szembetűnő az is, hogy a szóalkotás kutatóinak véleménye igen változatos a korábbi korszakok szavairól; a bonyolultabb esetek magyarázatára különféle terminusokat alkotnak, ami még a diakrón jelenségek elemzését is megnehezíti. A cikk fel kívánja hívni a figyelmet a főnévi összetételek szóalkotásának néhány aktuális problémás aspektusára, kritikus álláspontot fogalmaz meg a használt terminusok indokoltságáról, és tárgyalja a vitatható szóalkotási típusokat, mindezt empirikus példákkal szemléltetve. A probléma szemléltetésére kétféle szótípust választottunk: az egyik típusba olyan komplex szavak tartoznak, amelyeknek szemantikailag nem motivált tagjaik vannak, ezért szinkrón szempontból nem tekinthetők összetételeknek; a másik típus tagjai sajátos összetevőik miatt az összetételek és a képzett szavak közötti átmeneti helyet foglalják el. KULCSSZAVAK: szóalkotás, főnévi összetételek, derivátumok, egyedi morfémák, affixoidok. ANNOTÁCIÓ A balti nyelvek kétnyelvű kéziratos szótárainak elemzése rámutat a névszói összetételek bizonyos szóalkotási típusainak osztályozási problémájára. A szerző emellett Straipsniai / Articles 75 DALIUS JARMALAVIČIUS foglalkozik a szinkrón szóalkotás-elméletben hasonló fogalmak leírására használt eltérő terminológiák problémájával, valamint a diakróniával kapcsolatos kérdések kutatói álláspontjainak különbségeivel. Ezért nehéz értelmezni az elemzés eredményeit, és meghatározni, mely szavakat kell szóalkotási képződményként elemezni, és melyeknek kell kívül maradniuk a derivációs elemzés határain. A cikk megjegyzéseket és javaslatokat tesz a terminusok pontosítására, és tárgyalja az összetett szavak eltérő státuszának meghatározását. A problémát az összetett szavak két típusának kiválasztásával szemlélteti: az első típusba a szemantikailag demotivált összetevőket tartalmazó szavak tartoznak, amelyeket szinkrón szempontból nem tekintenek összetételeknek; a második típusba pedig azok a szavak, amelyek az összetételek és a származékok közötti köztes helyet foglalják el. KULCSSZAVAK: szóalkotás, névszói összetételek, származékok, pszeudomorfémák, affixumok. 0. BEVEZETÉS A cikk olyan problémát tárgyal, amely a szinkrón és a diakrón szóalkotás kutatói számára egyaránt releváns. A szakirodalom tanulmányozása során mindenekelőtt azzal a problémával találkozunk, hogy bizonyos szótípusok leírására túlzottan sokféle terminológiát használnak, ami kétségtelenül megnehezíti a szóalkotás kutatójának munkáját. Másrészt a származékok jelenségének valamelyest egységesebb meghatározása hiányzik a forrásokból, ami nem teszi lehetővé a német nyelvű összetételek vizsgálati eredményeinek megbízható értelmezését. Előfordul, hogy nem könnyű eldönteni, egy szó még szóalkotási szempontból elemezhető-e, vagy egyszerű szóként kell-e tekinteni rá. A probléma feltárása érdekében a cikk kétféle komplex szóra összpontosít: az egyikre, amelyek összetevőinek szemantikai alapja nem elegendő, valamint a másikra, amelyek olyan elemeket tartalmaznak, amelyek a szóalkotásban köztes helyet foglalnak el az összetételek tagjai és a szóalkotási formánsok között. A komplex szerkezetet képviselő szavak szóalkotási értelmezésének kérdésében a cél olyan kritériumok pontosítása, amelyek lehetővé teszik annak megbízhatóbb megítélését, hogy mely német főnevek sorolandók az összetételek vagy a származékok közé, és mely szavaknak kell kívül maradniuk a szóalkotási vizsgálat határain. E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1. Megfontolások kifejtése a szakirodalomban szinonimaként használt szóalkotási terminológia pontosságáról és célszerűségéről; 2. A diakrónia fokozottabb figyelembevételével értékelni a komplex szerkezetű szavak szóalkotási elemei osztályozásának megalapozottságát. A cikk először az egyedi elemeket tartalmazó szavakat tárgyalja; különösen bemutatja a szinkrón szóalkotás képviselőinek álláspontját ezekről a nem kellően egyértelmű szerkezetű szavakról. A szakirodalom áttekintése után 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos A szakirodalomban az ilyen szerkezetű szavak leírására meglehetősen változatos terminológiát használnak; bizonyos megjegyzéseket és javaslatokat kívánunk tenni a terminusok pontosítására. A cikk következő része azoknak az 1 elemeket tartalmazó képzett szavaknak az értelmezésével foglalkozik, amelyeket a szóalkotás-tudományban afikszoidoknak is neveznek, és amelyek a szóösszetételi tagok és a képzett szavak képzőmorfémái között helyezkednek el. Példák segítségével kirajzolódnak a szinkrónia és a diakrónia közötti határok, vagyis pontosítjuk, hogy egy szó mikor tekinthető még összetételnek, és mikortól képzett szónak. A kutatás empirikus anyagát a következő, XVII–XVIII. századi szótárakból gyűjtött német szavak alkotják: Clavis Germanico – Lithvana (egy XVII. századi, kéziratos német–litván szótárból) (a továbbiakban: Clavis), Lexicon Lithuanicum (egy XVII. századi, kéziratos német–litván szótárból) (a továbbiakban: Lex), Nīcas un Bārtas mācītāja Jāna Langia 1685, gada latviski-vāciskā vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku (egy 1685-ös, kéziratos lett–német szótárból, amelyet Janis Langis állított össze) (a továbbiakban: L), valamint Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum (a XVII. századi, kéziratos német–litván szótárból, amelyet Jacob Brodowski állított össze) (a továbbiakban: B). 1. ÖSSZETÉTEL VAGY EGYSZERŰ SZÓ? Peter O. Müller megjegyzése szerint a nyelvtörténeti fejlődés során végbemenő folyamatok egyike az egykor önálló jelentéssel bíró szavakból egyedi morfémák (pszeudomorfémák) kialakulása (Müller 1993: 412). Egyedi morfémáknak (ném. unikale Morpheme) azokat a szóelemeket nevezzük, amelyek nem léteznek önálló szóként, és más összetételekben sem fordulnak elő, például: L 22 Himbeeren [Himbeeren] ’málna’ (az első tag, a Him- az ófelnémet nyelvben használt hinta ’nőstényszarvas’ szóval hozható összefüggésbe + Beere ’bogyó’), L 281 Maul=beeren [Maulbeeren] ’szeder’ (a Maul- tag a latin mōrum ’szeder’ szóból ered + Beere ’bogyó’), Lex 19a Bräutigam ’vőlegény’ (Braut ’menyasszony’ + a -gam tag, amely az ófelnémet gomo ’férfi’ szóval hozható összefüggésbe; maga az összetétel ’fiatal férfi’-t jelentett), B 58 Birnstein [Bernstein] ’borostyán’ (a Birn- valószínűleg a brennen ’ég, lángol’ ige változata + Stein ’kő’). A XVII–XVIII. századi kéziratos szótárakban több tucatnyi, hasonló tagokat tartalmazó szó található (további példákat lásd Jarmalavičius 2014: 48–49, 75–76, 114–115). Mint említettük, a német szóalkotás-elméletben ezeket az elszigetelt elemeket leggyakrabban az egyedi morfémák terminussal jelölik, noha, 1 E szavak sajátos szerkezetének és a hozzájuk való szinkrón, illetve diakrón megközelítések eltérő voltának figyelembevétele miatt a szerző a cikk bevezető részében kerüli az összetétel terminus használatát. Straipsniai / Articles 77 DALIUS JARMALAVIČIUS Elkes Donalies szerint a szóelemek másképpen is leírhatók: blokkolt, kvázi- vagy pszeudoformákként, valamint plémákként2 (Donalies 2005: 41). Vincas Urbutis e szavak szerkezeti és szemantikai sajátosságait felismerve, az ilyen „képzett szavak” leírására a szóalkotás-elméletben a tőmaradványt tartalmazó látszólagos képzett szavak fogalmát javasolja, rámutatva arra, hogy ezek nem átlátható szerkezetűek, és nem képeznek újabb szavakat, ezért az ilyen elemeket tartalmazó szavaknak a szóalkotás kutatásának körén kívül kell maradniuk (Urbutis 2009: 143–144). P. O. Müller is hasonló álláspontot képvisel: szerinte az egyes szavakban előforduló elemek a nyelv korai korszakainak maradványai, amelyek lexikai jelentése már elhalványult, és legalább részben csak etimológiailag magyarázható, ezért a szinkrón szóalkotás szempontjából az ilyen morfémákat tartalmazó képzett szavakat egyszerű szavaknak tekintjük (Müller 1993: 412). A transzformációs grammatika képviselői még például a blackberry ’szeder’ szót is a szóalkotás szempontjából átláthatatlan lexikai egységek közé sorolják, mivel e szó és elemei között nem érzékelhető szemantikai kapcsolat; szerintük tehát az ilyen típusú képzett szavak a nyelvelmélet diakrón megközelítéséhez tartoznának, nem pedig a szinkrón szóalkotás területéhez (vö. Benczes 2006: 22). Úgy tűnik azonban, hogy merészség volna a ném. Himbeere, Maul=beeren, Bräutigam, Birnstein szavakat egyszerű szavaknak (szimplexeknek) tekinteni. Azt is meg lehet indokolni, miért nem kellene az említett szavakat egyszerű szavakként kezelni. Például a ném. Fledermaus és a lit. šikšnosparnis látszólagos determinatív összetételeket a mai anyanyelvi beszélők úgy értelmezik, hogy ’valamilyen egér vagy valami, aminek szárnyai vannak’. Ebből következik, hogy az ilyen szerkezetű szavak elemeinek egyedisége, kizárólag elszigetelt példákban való előfordulása, valamint az a képesség, hogy jelentésük csak etimológiailag magyarázható, alapvető ismérve annak, hogy megkülönböztessük őket a szóalkotási kutatásba bevont más lexikai egységektől. A korábbi korszakok nyelvi tényei azonban szinkrón módon is elemezhetők, ezért a kutatónak nem szabad szem elől tévesztenie, hogy az összetétel egyik tagja még létezhet önálló szóként, és így formailag és szemantikailag egyaránt magyarázható, például: Lex 63a Nachtgal [Nachtigal] ’fülemüle’ (a Lexer szerint a gal elem a középfelnémetben ’éneklés, dalolás’ jelentésű volt, a galen ige pedig azt jelentette: ’énekelni, dalolni’) vagy L 264 Schorn=stein [Schornstein] ’kémény’ (a DW-ben néhány azonos tőből képzett szó is található, igaz, ritkán használatosak: a Schore(n) főnév, 2 A német nyelvi kézikönyvekben ezeknek az elemeknek még változatosabb megnevezései is előfordulnak, például: Pseudo-plem, Himbeermorphem (Glück 2005: 707). Az angol nyelvű szakirodalomban a szóalkotási szempontból nem motivált tagokat tartalmazó szavakra a következő megnevezések használatosak: cranberry-words vagy cranberry-compounds (vö. Wälchli 2005: 100, 126, 147, 155), cranberry morphemes (Booij 2007: 30). A szóalkotás-elméletben azonban kerülni kell az egyetlen egyedi elem vagy szó alapján alkotott terminusokat. Ellenkező esetben minden egyedi lexikai egységet külön-külön lehetne megnevezni, például ném. *Schornsteinmorphem, *Nachtgalmorphem vagy lit. *šikšnosparnio, *titnago morféma stb. 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos ‘meredek sziklafalat’ jelentő, továbbá az schoren igét ‘kiáll, kiugrik’ jelentésben + Stein ‘kő’) stb. Kai kurie mokslininkai, kaip antai Geertas Booij (2007: 30), darbiškai nemotyvuotiems žodžiams taip pat priskiria darinius su pirmuoju dėmeniu Stief- ir Schwieger-, pvz.: Stiefvater ‘patėvis, Stiefsohn ‘posūnis’, Schwiegereltern ‘uošviai’. Supatinti anksčiau minėtų tipų žodžius, regis, nėra visiškai tikslu. Reikėtų pastebėti, kad vokiečių kalbos elementus Stief-, Schwieger- ir Schwa- ger- tyrėjai yra linkę priskirti afiksoidams³ (Stepan 2009: 102), ir konfiksams (Fleischer, Barz 1995: 122), t. y. darybos formatams⁴. Pastaruosius struktūrinius elementus reikėtų aptarti plačiau, kad būtų išvengta terminų painiojimo. Konfiksai, kaip ir unikalios morfemos, kalbos istorinėje raidoje susiformavo iš kadaise savarankiškų leksemų, dar aptinkamų tik tam tikruose žodžiuose. Pagrindinis skirtumas tarp jų yra tas, kad konfiksas, nors ir nėra produktyvus žodžių darybos elementas, egzistuoja žodžių grupėse. Tuo tarpu unikalios morfemos, pvz.: Him-, Maul-, -gam, Bern- [Bern-], aptinkamos tik pavieniuose žodžiuose (Himbeere, Maulbeere, Bräutigam ir Bernstein). Su Stief- ar Schwieger- faktiškai įmanoma sudaryti naujadarų⁵, su unikalia elementu šis procesas neįmanomas. Taigi, nors unikaliesiems dvikamių žodžių elementams ir mini- niems konfiksams būdingas savarankiškos leksinės reikšmės pradimas, tačiau pastarieji, tiesa, nepasižymintys darbiniu produktyvumu, atlieka žodžių darybos formatų funkciją. Összefoglalva a két tagból álló szavakról elmondottakat, amelyek V. Urbutis és P. O. Müller szerint nem tartoznak a szóalkotás kutatási területéhez, az utóbbi álláspontot kellene elfogadni. Mindenekelőtt el kell vetni azt a nézetet, hogy a képzett szó nemcsak formailag, hanem szemantikailag is motivált kell legyen; figyelembe kell venni a szóalkotási potenciálját is. Az összetett szavakról szólva fontos megjegyezni, hogy az egyes tagok jelentése nem szakadhat el az összetétel egészének jelentésétől. Az említett esetben a két tag közötti kapcsolat elhalványult, egyikük szóalkotásilag nem motivált, ezért szóalkotási szempontból nincs értelme különlegesnek és kivételesnek tekinteni őket, vagyis megkettőzni azt a munkát, amely az etimológusok feladata. Másfelől, ha ezeket a lexikai egységeket kizárólag formailag vizsgáljuk, a szóalkotástudomány nem tud kiszabadulni a morfológia köréből, mert ellenkezőleg – ha kizárólag a 3 A német nyelv Stief- és Schwieger- elemeinek affixoidként való besorolása nem teljesen helytálló, mivel az affixoidok a szóalkotás szempontjából különösen produktívak, míg az első tagok, a Stief- és a Schwieger-, csak szavak egy kis csoportjában fordulnak elő, vagyis nem produktívak. 4 Erről a cikk következő részében bővebben lesz szó. 5 A német nyelvtanok az 1999-es Woche című kiadványban rögzített új képződményt idézik: Stieffamilie (DUDEN 4 2005: 667). Straipsniai / Articles 79 DALIUS JARMALAVIČIUS a tagok szerkezetének elemzésére összpontosítva fennáll a veszélye, hogy a különálló esetek magyarázatához szükséges, fölösleges, egymással párhuzamosan használt terminusok alkotásába bonyolódunk. Ez csupán megnehezíti a diakrón szóalkotás kutatását. Az olyan két tagból álló szavak jellemzőit áttekintve, amelyek egyik tagja szóalkotásilag nem motivált, leírásukra a legalkalmasabbnak V. Urbutis javaslata, a fiktív összetételek leválasztott tövekkel elnevezés tűnik. Mivel azonban ezek a lexikai egységek nem tartoznak a szóalkotás kutatási területéhez, és még kevésbé tekinthetők összetételeknek, a legmegfelelőbb volna őket olyan komplex szerkezetű szavaknak nevezni, amelyeknek töve szóalkotásilag nem motivált, vagy szóalkotásilag nem motivált komplex szerkezetű szavaknak. 2. ÖSSZETÉTEL VAGY SZÁRMAZTATÁS? A szóalkotás elméletében széles körben vitatják az összetételi tagok és az affixumok között köztes helyet elfoglaló elemeket is, amelyeket a szakirodalomban afixoidoknak is neveznek. Az afixoidok olyan szóalkotási elemek, amelyek a szó (lexéma) és a képzőaffixum között foglalnak el köztes helyet. E. Donalies ezeket az elemeket már nem szavaknak (ném. Nicht-mehr-Wort), de még nem affixumoknak (ném. Noch-nicht-Affix) nevezi, és megjegyzi, hogy az affixumok önálló szavakból való kialakulása a német nyelv jellegzetes jelensége. Hasonló álláspontot képvisel Damaries Nübling (2010: 73) is: a szóalkotási affixumok a nyelvtörténeti fejlődés során az összetételi tagokból alakulnak ki. Ez a jelenség azonban más nyelvekben sem ismeretlen. V. Urbutis részletesen leírta a lett -uzis képző eredetét; ennek elvont kategóriajelentése: „az alapszóval megnevezett dolog tárolási helye”, például lett pelūzis ‘pelyvás pajta’, sierūzis ‘sajtraktár’ vagy vārūzis ‘felül tetővel ellátott kapu’ (Urbutis 1993: 84 kk.). Az említett szóalkotási formáns bizonyos közép-alnémet összetételekből alakult ki, amelyek második tagja -hūs (ném. Haus ‘ház’), például bakūs (lett bakūzis) ‘kis kemence, kenyérsütő kemencével ellátott épület’, mīnhūs (lett minūzis) ‘pénzbörtön’ és hasonlók. Később, amint V. Urbutis megjegyzi, az -uzis formáns az -hūsszal ellentétben, mivel nem áll mellette alapszó, már nem értelmezhető lexikai egységként, hanem csak szóalkotási affixumként (Urbutis 1993: 92–95, 98). Az affixoidok tehát lexikai jelentéssel rendelkeznek (bár az többé-kevésbé általánosított), és különböznek a szóalkotási affixumoktól, funkciójuk, valamint a szókapcsolatban meglévő korlátozott önállóságuk révén azonban hasonlítanak rájuk. A legtöbb szóalkotás-kutató számára az összetételek tagjai és a derivátumok között köztes helyet elfoglaló szóalkotási elemek affixoidként való megnevezése a legelfogadhatóbb. Bár a germanisztikai szakirodalomban, amint Julia Stepan megjegyzi, az affixoidokat másképpen is nevezhetik, például: affixális morfémáknak, félaffixumoknak, összetételi affixumoknak, relációs affixumoknak vagy 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos tarsi afiksais (Stepan 2009: 102). Kaip teigia P. O. Müller, keblumų kyla ir dėl afiksoidų priskyrimo žodžių darybos tipams, nes tiriant kalbą diachroniniu aspektu, ne visada lengva atskirti dūrinius ir vedinius (Müller 1993: 40). Az affixoidokat általában két csoportra osztják: 1) a prefixoidokra, amelyek az előtagok funkcióját töltik be; 2) a szuffixoidokra, amelyek az utótagok funkcióját töltik be, és leginkább a főnevekre vagy melléknevekre jellemzők. Hans Altmann a mai német nyelv szóalkotásának áttekintésekor a következő szuffixoidokat sorolja fel: -gut, -gram, -kreise, -leute, -material, -reich, -volk, -welt, -werk, -wesen, -zeug. A prefixoidok közé sorolja a következőket: Alt-, Ex-, Ko-, Maxi-, Mini-, Miss-, Mit-, Nicht-, Vize- (Altmann 2011: 74–76). Ez a lista bővülne, ha azokat a szóalkotási elemeket is felvennénk, amelyeket J. Stepan szintén affixoidként értelmez, például: -frau, -mutter, -nonne, -weib, Groß-, Stief-6 (Stepan 2009: 101–102). Eredetüket tekintve az affixoidokhoz meglehetősen közel állnak az ebben a cikkben már említett konfixelmek, amelyeket W. Fleischer két típusra oszt: idegen eredetűekre (németül nicht heimische) és őshonosakra (németül heimische) (Fleischer 1995: 62). Az első csoportba tartoznak az úgynevezett nem osztályjelölő konfixelmek is, például: Bio-, Euro-, Mini-. A másik csoportba tartozik a már említett Stief- és Schwieger-. A saját és az idegen eredetű konfixelmek közötti lényegi különbség az általuk létrehozott szavak szóalkotási produktivitása: az idegen eredetűekkel, különösen a mai német nyelvben, számos szó alkotható, míg a saját (őshonos) konfixelmek ritkán fordulnak elő a szóalkotásban (Elsen 2006: 138). A konfixelmeket mindazonáltal nem kellene az affixumokkal egy csoportba sorolni, mivel az utóbbiak önálló szóként is előfordulnak, a konfixelmek viszont csak bizonyos szócsoportokban léteznek (Schu 2006: 259). Igaz, a Stief- és a Schwieger- elemmel új szavak alkothatók, de a német nyelvben ezek az elemek szóalkotási szempontból ténylegesen teljesen improduktívak. A XVII–XVIII. századi balti nyelvek kéziratos kétnyelvű szótáraiban leggyakrabban a -werk, -wesen, -zeug, -gut szuffixoidok, valamint a Haupt- prefixoid fordul elő, ezért ezeket részletesebben kell tárgyalni. A Werk szó lexikai jelentése: „gyártási hely” (németül Produktionsort) (miért nem a „munka”, „termék” stb. jelentés? – a szerző megjegyzése), a Wesen jelentése „lény, teremtmény” (németül Geschöpf), a Zeug jelentése „anyag, eszköz” (németül Stoff, Gerät), a Gut jelentése „vagyon” (németül Vermögen), a Haupt jelentése pedig „fej” (németül Kopf). Amint D. Nübling rámutat, már a korai újfelnémet korszakban (németül Frühneuhochdeutsch) új, gyűjtőneveket képző szuffixumok alakulnak ki a Werk, Wesen, Zeug és Gut elemekből (Nübling 2010: 78). Frederic Hartweger és Klaus Peter Wegera megállapítják, 6 Ezt az elemet az őshonos (saját nyelvi eredetű) konfixelmek közé kell sorolni, mivel a Stief- az affixumokkal ellentétben nem produktív szóalkotási formáns. Straipsniai / Articles 81 DALIUS JARMALAVIČIUS hogy a szóban forgó nyelvi korszakokban ezek az elemek meglehetősen általánosított lexikai jelentést vesznek fel, amely az összetételekben eltávolodik az eredeti jelentéstől, és rendkívül produktívvá válik. Az ilyen szavak száma különösen a XVII. századtól növekszik meg. A Werk elemmel képzett gyűjtőnevek létrehozásának tendenciája már a XVI. századtól kirajzolódik (Hartweg, Wegera 2005: 199); más kutatók szerint még korábban, a XIV. századtól (Soling 2012: 45). D. Nübling szerint a -werk és a -wesen jelentése az összetételekben többnyire elvont, ezért ezek a szuffixoidok közös szóalkotási jelentést kapnak: „az első tagban megnevezett dolgok halmaza” vagy „az első taghoz tartozó dolgok összessége”, például: Laubwerk „a fák lombja”, Fischereiwesen „halászat”. A -zeug affixoidra az „első tagban megnevezett dologhoz használt minden eszköz” kollektív jelentés jellemző, például: Nähzeug „varrókellékek” (Nübling 2010: 78). A -gut szuffixoid jelentése változhat az első tag szófajától függően: igével alkotott összetételben „a munkafolyamathoz vagy feldolgozáshoz szükséges anyagot” jelenti, elvont főnévvel pedig nem anyagi eredetű komplexumokat jelöl (Fleischer, Barz 1995: 143–144), például: Mahlgut „őrlemény”, Gedankengut „gondolatok”. A -werk, -wesen, -zeug, -gut affixoidok különböző szófajú első tagokkal eltérő mértékben produktívak. D. Nübling szerint mindegyik felsorolt elem kapcsolódhat főnévi taghoz, ám az igei taggal alkotott összetételekben leggyakrabban a -zeug fordul elő, míg a -werk jóval ritkább. A -wesen és a -gut affixoidok leggyakrabban főnévi tövekhez kapcsolódnak, és főnévi objektumok tulajdonságait határozzák meg (Nübling 2010: 79). A Haupt- összetételi tag valószínűleg a XVIII. században nyerte el prefixoid státuszát. Ludwigs M. Eichinger, az említett korszak részszövegeinek névszói szóalkotását áttekintve, megjegyzi, hogy a XVI. századtól használt Haupt lexéma „testrészt – fejet” jelentett (németül Kopf), ám első tagként egyre gyakrabban elveszíti ezt a jelentést, és új jelentést vesz fel: „központi helyzetet” vagy „a hierarchia legmagasabb pozícióját” jelöli, ezért ez a tag a prefixumra jellemző funkciót lát el (Eichinger 2002: 350). Érdemes megjegyezni, hogy a szinkrón szóalkotás kutatói között nincs egyetértés a leírt szuffixoidok és prefixoidok státuszát illetően. Jörg Meibauer (2002: 30), Michael Lohde (2006: 15, 112–113), W. Fleischer és I. Barz (1995: 145) a -werk, -wesen és Haupt- szóalkotási elemeket, ha elveszítették eredeti lexikai jelentésüket, a szóalkotási affixumok közé sorolja. Ezzel szemben az említett szerzők a -gut és -zeug elemeket a szóösszetételek második tagjai közé sorolják (Fleischer, Barz 1995: 143–144). Gisela Zifonun véleménye szerint ezek a félszuffixumok kategóriájába tartoznak (Zifonun 2012: 131), Johannes Erben pedig a -werk és a -wesen szóalkotási elemeket többnyire szuffixoidokként értelmezi (Erben 1975: 143); olykor a gyűjtőnevek képzőeszközeinek is nevezik őket (Erben 2001: 105). 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos A kutatók véleménye tehát nagyon eltérő a -werk, -wesen, -zeug, -gut és a Haupt- státuszát illetően. Annak megítéléséhez, hogy a tárgyalt elemek főnévi összetételi tagokként vagy már affixoidokként foghatók-e fel, nemcsak jelentésük absztrakciós fokára és arra kell figyelni, hogy a szótárak önálló címszóként regisztrálják-e őket, hanem az összetételben elfoglalt helyükre, illetve örökölt pozíciójukra is. Például a XVII. századi szótárakban a -werk [-werk] és a -zeug önálló szóként és összetételek első, illetve második tagjaként is szerepel, például: Clavis IV-954 Werck ‘Darbas, Joba, Weikals, Padargai’, Clavis IV-1047 Zeug ‘Rykas’, Clavis IV-954 Werck=Tag ‘Dirbama Diena’, Clavis IV-955 Werck=Zeug ‘Rykledis, Rykas, Pripraw’, Clavis II-115 Kriegs=Zeug ‘Zalnieru Rykai’, Clavis III-464 Schmied=Werck ‘Kalwo Darbas’, Clavis IV-104 Zeug=Hauß ‘Szarwiniczia’. Előfordulnak azonban olyan összetételek is, amelyekben e tagok általánosított, munkával kapcsolatos jelentést hordoznak, például: Clavis II-1162 Laubwerck ‘Lapai’, ezért az ilyen képződményt nem kellene összetételnek minősíteni. A XVII–XVIII. századi forrásokban az összetett főnevek második tagjának tekintendő továbbá a -Gut / Gutt elem is, amelyet akkoriban még ‘áru, vagyon, kincs, ház vagy jószág’ jelentésben használtak (vö. B 612 Gut, Güter, Lex 44a Güter), például: Clavis II-1043 Kauff=Gutt ‘Towars’, B 795 Kirchen Gutt ‘Baznyczios Gerbe’. A történeti korszakban azonban már a produktív formánsok közé sorolható a főnevek második tagja, a -wesen, amely az összetételekben elvont jelentést vett fel. Bár az elemzett kéziratos szótárakban az ezzel az elemmel alkotott szavakat – amennyit sikerült rögzíteni – nem fordították le (valószínűleg az akkori szerzők nem találtak számukra megfelelő litván szót. -a szerző megjegyzése), például: Clavis II-868 Haußwesen ‘háztartás’ (a szerző fordítása), Kriegs Wesen B 823 ‘hadügy’ (a szerző fordítása), a DWG-ben szereplő, -wesen elemet tartalmazó szavak magyarázataiból már kitűnik az elem általánosított jelentése. Például a Kriegswesen szótárbeli meghatározása ‘háborús állapot, katonai viszonyok’, a Hauswesen-é pedig ‘tulajdon’. Az összetételek közé nem kellene sorolni a Haupt- első tagot tartalmazó szavakat sem, mivel elvesztette eredeti ‘fej’ jelentését, és főnévvel alkotott kapcsolatában ‘fontos személyt, illetve lényeges tárgyat vagy dolgot’ jelent, például: Lex 46a Haupt Mann ‘Pilonis, Szmintininkas’, Haupt=Stadt Clavis II-860 ‘Wyraus Miestas’, B 644 Haupt Lute ‘Wresnej, Wyrusiej’. Az említett szerkezeti elemekről elmondottakat összefoglalva megállapítható, hogy a korábbi korszakokban a -werk, -zeug ir -gut második tagot tartalmazó főneveket – néhány olyan szó kivételével, amelyekben e tagok lexikai jelentése már nem fejeződik ki egyértelműen – összetételeknek kell tekinteni. Arra, hogy a -werk, -zeug ir -gut tagok nem affixumok, az is utal, hogy az elemzett XVII–XVIII. századi szótárakban az ilyen összetételeket a litván nyelvre az eredeti nyelvtől nem eltávolodva fordítják, ami arra enged következtetni, hogy az akkori beszélő az említett elemeket 7 A XVII–XVIII. századi szótárak példáinak litván fordításai eredeti formájukban szerepelnek. Straipsniai / Articles 83 DALIUS JARMALAVIČIUS még önálló szavakként fogta fel. A meghatározott jelentést nyert vagy összetételekben eredeti jelentésüktől eltávolodott szerkezeti elemeket, a –wesen és Haupt- elemet azonban produktív affixumoknak kell tekinteni. A modern német nyelvben betöltött státuszukat illetően viszont egyetérthetünk azokkal a kutatókkal, akik affixoidként kezelik őket. 3. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Egyetért a szinkrón szóalkotás képviselőinek álláspontjával, amely szerint az egyedi, de szóalkotási szempontból nem motivált tagokból álló elszigetelt szavak nem tekinthetők képzett alakoknak; ugyanakkor nem teljesen helytálló egyszerű szavak közé sorolni őket sem – a legmegfelelőbb e nyelvi jelenségeket szóalkotásilag nem motivált tővel rendelkező, komplex szerkezetű szavakként kezelni. 2. A szóalkotás szempontjából nem kellene kizárni a vizsgálat köréből a beékelődő konfixel rendelkező szavakat (például németül: Stief-, Schwieger- vagy lettül: -uzis), mivel ezekkel – bár nem produktívak – ténylegesen új szavak alkothatók. 3. Ha felmerül a kérdés, hogy egy szó tagjai önállóak-e, és azt kell megítélni, hogy az adott szó képzett alak-e, vagy a derivátumok közé sorolható, több kritériumra kell figyelni: a tagok szóalkotási potenciáljára, a jelentés absztrakciós fokára, arra, hogy a szótárak önálló lexémaként regisztrálják-e, arra, hogy képes-e egy összetételben meghatározott pozíciót betölteni, valamint a régi kétnyelvű szótárak alapjául szolgáló fordítására. R Ö V I D Í T É S E K lit. litvánul lat. latinul pl. Plural (többes szám) ófelnémet ófelnémet nyelv középfelnémet középfelnémet nyelv ném. németül F O R R Á S O K B – Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum. XVIII. századi kéziratos szótár. Dokumentumkiadás fakszimilével, bevezetéssel és szómutatóval, 1–2. kötet, szerk. Vincentas Drotvinas. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2009. 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos Clavis – Clavis Germanico–Lithvana. Rankštinis XVII a. vokiečių–lietuvių kalbų žodynas 1. A–E (1995), 2. F–L, 3. M–S, 4. T–Z (1997), szerk. Vincentas Drotvinas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadási Intézet, 1995–1997. DUDEN 7 – Herkunftswörterbuch. Etymologie der deutschen Sprache. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Bibliographisches Institut, 2001. DUDEN – Deutsches Universalwörterbuch. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag, 1996. DWB – Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm in 32 Teilbänden (1854–1961). Leipzig, 1972. Online elérhető: http://woerterbuchnetz.de/DWB/ (megtekintve: 2016. 08. 30.). L – Nīcas un Bārtas mācītāja Jāņa Langija 1685. gada latviski-vāciskā vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku, red. Ernests Blese. Rīga: Latvijas universitāte, 1936. Lex – Lexicon Lithuanicum. Kéziratos, XVII. századi német–litván szótár, szerk. Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslas, 1987. Lexer – Lexer Mathias 1872–1878: Mittelhochdeutsches Handwörterbuch in 3 Bänden. Leipzig. Prieiga internete: http://woerterbuchnetz.de/Lexer/ (žiūrėta 2016 09 06). I R O D A L O M A l t m a n n H a n s 2011: Prüfungswissen. Wortbildung, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. B e n c z e s R é k a 2006: Creative Compounding in English. The Semantics of Metaphorical and Metonymical Noun–Noun Combinations. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins B. V. B o o i j G e e r t 2007: The Grammar of Words (= Oxford Textbooks in Linguistics). New York: Oxford University Press. D o n a l i e s E l e 2005: Die Wortbildung des Deutschen. Ein Überblick. Tübingen: Gunter Narr Verlag. DUDEN 4 – Die Grammatik. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag, 2005. E i c h e r L u d w i g M. 2002: Nominale Wortbildung in Sachtexten des 18. Jahrhunderts. – Historische Wortbildung, hrg. von Mechthild Habermann, Peter O. Müller, Horst Haider Munske (= Reihe Germanistische Linguistik 232). Tübingen: Max Niemeyer, 341–362. E s e n H i k e 2006: Deutsche Konfixe – Deutsche Sprache. 33. Jahrgang 2005, 133–140. Straipsniai / Articles 85 DALIUS JARMALAVIČIUS Erben Johannes 1975: Einführung in die deutsche Wortbildungslehre (= Grundlagen der Germanistik 17). Berlin: Erich Schmidt Verlag. Erben Johannes 2001: Über den Aufschlusswert älterer deutscher Wörterbücher für die historische Wortbildungslehre. – Zeitschrift für deutsche Philologie 120, 105–111. Fleischer Wolfgang 1995: Konfixe. – Wort und Wortschatz. Beiträge zur Lexikologie, 61–68. Fleischer Wolfgang, Irmhild Barz 1995: Wortbildung der deutschen Gegenwartssprache. Tübingen: Max Niemeyer Verlag. Glück Helmut 2005: Metzler Lexikon Sprache. Stuttgart, Weimar: J. B. Metzler Verlag. Hartweg Frederic, Klaus-Peter Wegera 2005: Frühneuhochdeutsch. Eine Einführung in die deutsche Sprache des Spätmittelalters und der frühen Neuzeit (= Germanistische Arbeitshefte 33). Tübingen: Max Niemeyer Verlag. Jarmalavičius Dalius 2014: Vokiečių kalbos darinių daryba XV–XVIII a. rankraštiniuose dvikalbiuose baltų kalbų žodynuose. Humanitarinių mokslų daktaro disertacija. Vilniaus universitetas. Lohde Michael 2006: Wortbildung des modernen Deutschen. Ein Lehr- und Übungsbuch. Tübingen: Gunter Narr Verlag. Meibauer Jörg, Ulrike Demske et al. 2002: Einführung in die germanistische Linguistik. Stuttgart, Weimar: Metzler Verlag. Müller Peter O. 1993: Historische Wortbildung: Forschungsstand und Perspektiven. – Zeitschrift für deutsche Philologie 112(1), 394–419. Nübling Damaris, Antje Dammel et al. 2010: Historische Sprachwissenschaft des Deutschen. Eine Einführung in die Prinzipien des Sprachwandels. Tübingen: Gunter Narr Verlag. Schu Josef 2006: Zwischen Grundmorphem und Affix – Deutsche Sprache. Zeitschrift für Theorie, Praxis, Dokumentation. 33. Jahrgang 2005, 259–286. Solling Daniel 2012: Zur Getrennt-, Zusammen- und Bindestrichschreibung von Substantivkomposita im Deutschen (1550–1710) (= Acta Universitatis Upsaliensis / Studia Germanistica Upsaliensia 57). Uppsala: Uppsala Universitet. Stepan Julia 2009: Wortbildungsmodelle für Frauen Bezeichnungen im Mittelhochdeutschen und Frühneuhochdeutschen (= Schriftenreihe Schriften zur Mediävistik 16). Hamburg: Dr. Kovač Verlag. 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Dėl žodžių darybos teorijoje vartojamų terminų ir darbinių elementų klasifikacijos Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Urbutis Vincas 1993: Darboc tipo radimas: latvių kalbos nomina loci su priesaga –uz. – Baltistica 28(2), 82–105. Wälchli Bernhard 2005: Co-Compounds and Natural Coordination (= Oxford Studies in Typology and Linguistic Theory). New York: Oxford University Press. Zifonun Gisela 2012: Komposition (oder Halbfigurierung) zum Ausdruck von Nominalaspekt: Schmuckstück, Glücksfall und Zuckerwerk. – Das Deutsche als kompositionsfreie Sprache: strukturelle Eigenschaften und systembezogene Aspekte, hr. von Livio Gaeta, Barbara Schlücker. Berlin, Boston: Walter de Gruyter, 101–134. A szóalkotás-elméletben használt terminológiáról és a szóalkotó elemek osztályozásáról ÖSSZEFOGLALÁS A 17th–18th. századi, kéziratos balti kétnyelvű szótárak német főnévi összetételeinek elemzése számos problémás szempontot tár fel: egyrészt hiányzik a pontos terminológia, amelyet a szóalkotás szinkrón elméletében korrigálni kell, másrészt nehézségek merülnek fel az egyértelmű szóalkotási minták megkülönböztetésében. A szakirodalomban az analóg szóalkotási példákra használt terminológia fölösleges terminológiának tekinthető. Ez különösen az egyedi morfémát tartalmazó szavakra vonatkozik, mint például a ném. Himbeere „málna”, Schornstein „kémény”, illetve a lit. šiškńasparnis „denevér”, tinagas „tűzkő”. A motiválatlanná vált, és csak egyes szavakban előforduló összetevők megnevezésére a szóalkotás elmélete különféle terminusokat használ, például: pseudomorpheme, pseudo-plem, Himbeer-morpheme, cranberry-word, cranberry-compounds, cranberry-morphemes stb. Pontosabb lenne az ilyen lexikai egységeket a megmaradt töveket tartalmazó kvázi-összetételek fogalmával leírni (lit. tarsi duriniai su atliekomis kamienais); ezt a fogalmat V. Urbutis javasolta. A motiválatlanná vált összetevőket tartalmazó, összetett szóstruktúrájú szavakat azonban nem lehet sem összetételként, sem egyszerű szóként kategorizálni; e meghatározást pontosítani kell. A tanulmányban említett tulajdonságokat figyelembe véve az olyan lexikai egységek, mint a ném. Himbeere vagy a lit. tinagas, motiválatlanná vált töveket tartalmazó összetett szavakként határozhatók meg (lit. kompleksinės struktūros žodžiai su nemotyvuotais kamienais). Straipsniai / Articles 87 DALIUS JARMALAVIČIUS A cikk emellett tárgyalja azon szavak különleges státuszát, amelyek olyan elemeket tartalmaznak, amelyek az összetételi tagok és a származékmorfémák közötti helyet foglalják el, és amelyeket a szinkrón szóalkotásban affixoidokként jellemeznek. Azt is nehéz megállapítani, hogy például a ném. Werck=Tag „munkanap”, Werck=Zeug „szerszám”, Kichen Gutt „egyházi javak”, Hauptmann „főember”, Kriegswesen „katonaság” összetételek vagy származékok-e, mivel nincs elegendő egyértelmű kritériumunk e szavak megkülönböztetésére. A fent említett probléma a diakrón szóalkotásban is jelen van. A történeti szóalkotásban az összetétel és a szóképzés közötti elemek meghatározásához a következő kritériumokra kell összpontosítani: a produktivitásra és a szemantikai absztrakció fokára, arra, hogy szótárakban önálló címszóként szerepelnek-e, a szavakon belüli helyváltoztatás képességére, valamint az összetevők szótárakban megadott szóról szóra történő fordítására. Beérkezett: 2017. január 12. DALIUS JARMALAVIČIUS Vilniaus universitetas Idegen Nyelvek Intézete Német Nyelvi Tanszék Universiteto g. 5 LT- 01513, Vilnius, Litvánia [email protected] 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI