Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels

JURGITA JOSLAVIENE Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: kísérleti fonetika, fonológia, dialektológia, geolingvisztika. EGYES LITVÁN ÉS LETT MAGÁNHANGZÓK ELTÉRŐ IPA-MEGFELELŐI Miért térnek el egyes litván és lett magánhangzók nemzetközi fonetikai ábécébeli megfelelői? ANNOTÁCIÓ A közös balti eredet ellenére a mai standard litván és standard lett magánhangzó- és mássalhangzó-fonémáinak leltára különbözik, elsősorban azért, mert a funkcionális jelentőség nem egyetemes: ami fonológiai szempontból releváns a litvánban, az a lettben vagy valamely más nyelvben nem feltétlenül az, mivel a magánhangzók és mássalhangzók szavak megkülönböztetésében betöltött szerepe nyelvenként változik; minden nyelv korlátozott számú olyan magánhangzót és mássalhangzót használ, amelyek képesek megkülönböztetni a szavak jelentését. Az akusztikai és artikulációs jelenségek és folyamatok elemzése emellett magában foglalja a különböző nyelvek hangjainak (például megkülönböztető jegyeiknek) hasonló elvek és módszerek alapján történő vizsgálatát és összehasonlítását, valamint bizonyos univerzális (nemzetközi) átírási rendszerek alkalmazását is. Napjainkban a litván és a lett magánhangzók (akárcsak a mássalhangzók) nemcsak nemzeti (hagyományos) fonetikai jelekkel, hanem nemzetközi fonetikai ábécékkel is átírhatók (ezek a nyelvek hangjainak jelölésére szolgáló, általánosan elfogadott rendszerek). A jelen cikk elsősorban a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) nem azonos megfelelőinek kiválasztását tárgyalja a mai balti nyelvek hosszú és rövid monoftongusai esetében, kiemelve a terminológiát és a hangok különböző kritériumok szerinti osztályozásának egyéb árnyalatait, mivel a litván és a lett magánhangzórendszer többféle (hagyományos akusztikai, artikulációs, funkcionális, nemzetközi artikulációs és hasonló) osztályozása is lehetséges. A litván és lett magánhangzók összehasonlító vizsgálatához szükség volt egy közös szinkrón magánhangzó 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels (hagyományos vagy nemzetközi) osztályozás. Mindkét balti nyelv hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) magánhangzó-osztályozása hasonló mintát követ. A litván és lett monoftongusok összehasonlító kísérleti vizsgálatának elemzése azt mutatta, hogy a mai balti nyelvek egyes magánhangzóinak különböző IPA-jelölésű megfelelőit a szorosan rokon, de meglehetősen eltérő akusztikai tulajdonságok, valamint a nem azonos képzési és auditív jegyek miatt választották. KULCSSZAVAK: mai balti nyelvek, standard litván, standard lett, magánhangzó, átírás, nemzetközi fonetikai ábécé. ANNOTÁCIÓ Bár a litván és a lett rokon nyelvek, magánhangzó- és mássalhangzó-fonémakészletük különbözik, elsősorban a funkcionális relevancia miatt, amely nem egyetemes jelenség: ami a litván nyelvben jelentős, az a lettben vagy más nyelvben nem feltétlenül az. Ezt figyelembe vették a különböző nyelvek hangállományának (és megkülönböztető jegyeinek) vizsgálatakor és összehasonlításakor is. Figyelembe vették továbbá a különböző nyelvek hangjai akusztikai és artikulációs sajátosságainak összehasonlító elemzését is, amelyet fontos hasonló elvek és azonos vagy hasonló módszertan alapján elvégezni. Az összehasonlított nyelvek hangjainak leírása kényelmesebb közös (nemzetközi) fonetikus átírással. A litván és lett nyelv magánhangzó-rendszere (akárcsak mássalhangzó-rendszere) átírható nemzeti (hagyományos) betűkkel, illetve valamely nemzetközi fonetikai ábécé megfelelő jeleinek alkalmazásával (a hangok fonetikus jelölésére szolgáló szabványosított, univerzális rendszer vagy rendszerek használatával). Ez a tanulmány a mai litván és lett köznyelv összehasonlított rövid, valamint egyes hosszú magánhangzóinak eltérő (nem egybeeső) nemzetközi fonetikai ábécébeli (angolul IPA) megfelelőit tárgyalja. Kitér továbbá a terminológia változatosságára is, amely attól függ, milyen alapokon és kritériumok szerint osztályozzák az összehasonlított nyelvek magánhangzóit (lehetségesek hagyományos akusztikai, artikulációs, funkcionális, nemzetközi artikulációs stb. osztályozások), valamint más tényezőktől. A balti nyelvek hangjainak összehasonlító kutatása segít rávilágítani arra, miért fontos az összehasonlítás során közös szinkrón osztályozást alkalmazni, és milyen árnyalatok adódhatnak a hagyományos fonetikai és fonológiai osztályozások, illetve a nemzetközi osztályozás között. A hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) osztályozás szerint a balti nyelvek magánhangzóit hasonló modell alapján sorolják be. A litván és lett monoftongusok műszeres vizsgálatának összehasonlító elemzése kimutatta, hogy e rokon nyelvek azonos fonémáinak egyes, egymástól eltérő nemzetközi fonetikai átírási jeleit az akusztikai, artikulációs és pszichofizikai jegyek bizonyos különbségei miatt választották. KULCSSZAVAK: mai balti nyelvek, köznyelvi litván, köznyelvi lett, magánhangzó, átírás, nemzetközi fonetikai ábécé. Straipsniai / Articles 197 JURGITA JAROSLAVIENĖ BEVEZETÉS A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (vagy IPA) használatát bizonyos elvek vezérlik; ezek egyike szerint „ha két hang nagyon hasonló, és nem ismert, hogy bármely nyelvben a megnyilatkozások jelentésének megkülönböztetésére szolgálnának, akkor főszabály szerint ugyanazzal a jellel kell jelölni őket. Szükség esetén azonban külön jelek vagy diakritikus jelek is használhatók az ilyen hangok megkülönböztetésére” (HPA 2007: 159–160). Mivel a litván és a lett nyelv az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához, annak kelet-balti nyelvei közé tartozik, a két nyelvet gyakran különösen közeli nyelvekként egymás mellé sorolják; magánhangzó-fonémáik fonológiai rendszere mindkét nyelvben meglehetősen hasonló. Néhány korábbi kísérleti tanulmány azonban azt mutatja, hogy közös balti eredetük ellenére egyes megfelelő (nagyon hasonló) litván és lett magánhangzók jelölésére különböző IPA-jeleket kell használni. Lehetnek-e ennyire különbözők akusztikai tulajdonságaikban és artikulációjukban az eltérő nyelvek nagyon hasonló magánhangzó-fonémái, ha közös balti eredetűek? Erre a kérdésre a mai balti nyelvek hangjain végzett műszeres kutatás1 eredményein alapuló spektrális jellemzők és különféle megkülönböztető jegyek áttekintésével lehet választ adni, hogy a lehető legpontosabban válasszuk ki az IPA-jeleket (megfelelőket) az összes litván és lett magánhangzó-fonémához, figyelembe véve, hogy a balti hangok minőségét és mennyiségét azonos módszerekkel, hangfeldolgozó és elemző szoftverekkel, illetve hardverekkel vizsgálták, így megbízható összehasonlítás válik lehetővé a két nyelv fonetikai leltárai között (néhány köztes eredményért lásd korábbi tanulmányok: Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a; 2015b; Jaroslavienė 2014; 2015)2. A megbízható összehasonlítás rámutatott a fonémakészletek közötti különbségekre 1 A kutatási projekt A kortárs balti nyelvek hangjainak akusztikai jellemzői (kísérleti tanulmány) finanszírozását 2013–2015-ben a Litván Kutatási Tanács biztosította (MIP-081/2013). Mivel bármely nyelv, így a balti nyelvek esetében is az anyanyelvi beszélők képesek leginkább hallás és észlelés útján azonosítani a nyelv funkcionálisan releváns elemeit, a kortárs balti nyelvek hangrendszereinek vizsgálatát és összehasonlítását a kísérleti fonetikára szakosodott, hozzáértő litván és lett anyanyelvi kutatók egy csoportja vállalta: Jurgita Jaroslavienė és Jolita Urbanavičienė (litván), valamint Juris Grigorjevs és Inese Indričāne (lett). 2 A lett nyelvhez igazított IPA-jelek teljes készletét a 2013-ban megjelent tudományos A lett nyelv grammatikája című mű mutatta be (lásd LVG 2013: 23–26). Addig ezeket egyedi publikációkban és az angol és más nyelvek összehasonlításával foglalkozó művekben használták. Például a lett monoftongusok IPA-jeleinek megfelelőit úgy választották ki, hogy az elszigetelten ejtett lett monoftongusok akusztikai adatait összehasonlították a kardinalis magánhangzók adataival, mivel a kardinalis magánhangzók rendszere alapul szolgál az IPA magánhangzóinak 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels a különböző nyelvek, a lehetséges fonetikai és fonológiai osztályozások árnyalatai, a hangok univerzális megkülönböztető jegyei, az empirikus anyag és az alkalmazott módszerek sajátosságai, a műszeres elemzés lehetséges céljai, valamint egyéb kérdések. A TANULMÁNY CÉLJA ÉS TÁRGYA Mivel az IPA-rendszer igen hasznos az összehasonlító nyelvészetben, e tanulmány fő célja annak bemutatása, hogyan választottuk ki a mai balti standard nyelvek monoftongusainak IPA-megfelelőit (lásd az 1. táblázatot), kiemelve a terminológiával kapcsolatos árnyalatokat, amelyek a magánhangzók különféle osztályozási kritériumok alapján történő besorolásakor merülnek fel, mivel egy adott nyelv hangjainak jelölésekor a jelek, valamint az akusztikai, artikulációs vagy egyéb osztályozások használatát rendszerint meghatározott módszertani háttér és elvek irányítják. Mint ismeretes, az IPA szabványosított Nemzetközi Fonetikai Ábécé: a beszédhangok és diakritikus jelek nemzetközileg elismert és legismertebb készlete, amelynek célja a világ bármely beszélt nyelvének hangjait azok artikulációs jellemzői (a nyelv magassága, a nyelv hátsó irányú helyzete és az ajkak kerekítettsége) alapján jelölni, leírni és elemezni (HPA 2007: 159–160, 194–196, Appendix 1; IPA 2015a; 2015b; 2017; lásd még Jones D. 1949; Olson 2015; Jones T. 2016). Az Egyesület azt ajánlja, hogy a fonetikai átírást a következő zárójelek közé tegyék: „[]”. A fonológiai oppozíciókat jelölő átírást ferde vonalak közé kell tenni: „/ /”. Az IPA-jelek által jelölt hangok az interaktív IPA-táblázatban érhetők el (http://www.ipachart.com/),, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy e hangok kiejtése nyelvenként (vagy kontextustól függően) jelentősen eltérhet, és ez alól a mai balti nyelvek sem kivételek. system (Grigorevs 2012: 178; also cf. Jasem 1973: 190; Ladefoged 1975: 194–199; Roca, Johnson 1999: 114–140). A litván nyelvészetben az IPA teljes készletként való használatára a litván hangok ábrázolásában az egyik első kísérlet a litván nyelv akadémiai nyelvtana volt: Litván nyelvtan (szerk. Vytautas Ambrazas, 1997). Az ott bemutatott IPA-egyenértékek némelyike eltér az ebben a tanulmányban megadottaktól. Korábban is történtek kísérletek az IPA használatára egyes önálló publikációkban és munkákban (vö. Eblom 1922; Svecevičius 1960; Mikalauskaitė 1975; lásd még Stundžia 1990). Straipsniai / Articles 199 JURGITA JAROSLAVIENĖ 1. táblázat. A standard litván és standard lett tiszta (egyszerű) magánhangzók jelei a hagyományos (nemzeti)3 és nemzetközi (IPA) fonetikai ábécék szerint Litván grafémák | Litván fonémák, nemzeti (koppenhágai) átírás | A litván fonémák IPA-megfelelői | Lett grafémák | Lett fonémák, nemzeti átírás | A lett fonémák IPA-megfelelői i | i̇ | ɪ | i | i̇ | i e | ė | e | e | e | e e, (i)eᵃ | e | ɛ | e | ę | æ a | a | ɐ | a | a | a o | ɔ | ɔ | o | o | ɔ u | u | ʊ | u | u | u y, į | iː | iː | ī | ī | iː ė | eː | eː | ē | ē | eː e, ę, (i)a, (i)ą | eː | æː | ē | ē | æː a, ą | aː | ɑː | ā | ā | ɑː o | oː | oː | o | ō | ɔː ū, ų | uː | uː | ū | ū | uː 3 A litván fonológiai rendszerben az /ie/ és /uo/ nem egységes képzésű hosszú magánhangzóként is funkcionál (DLKG 2005; Girdenis 2014). Az IPA lehetséges megfelelői az /iɛ/, /ɪɛ/, illetve az /ʊɔ/, /ʊɔ/ lehetnek a következő okokból: a Contemporary Grammar of the Lithuanian Language című műben (DLKG 2005: 23–26), valamint a Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology című műben (Girdenis 2014: 223, 23. táblázat) a nem egységes képzésű litván /ie/, /uo/ hangokat nem magas magánhangzóként sorolják be; a legújabb kísérleti vizsgálatok alapján (lásd Girdenis 2009: 213–242 és az ott hivatkozott szakirodalmat), valamint az említett kutatás eredményeit figyelembe véve (lásd az 1. lábjegyzetet) a litván /ie/, /uo/ önálló, hosszú, magas, nem egységes képzésű fonémának tekintendő (Jaroslavienė 2015: 3, 1. táblázat). A lett nyelvtani hagyományban az /ie/, /uo/ továbbra is diftongusként van besorolva, noha fonológiai értelmezésükre valójában nincs egységes megközelítés (Laua 1997: 12; LVG 2013: 46; Markus, Bonda 2014: 68–72; Grigorjevs 2016: 51). Az is kiderült, hogy a standard litván anyanyelvi beszélői nem tekintik külön hangnak a rövid [e]-t (az /e/ „Janus”-fonéma változatát), ezért elszigetelten nem tudják kiejteni. El kell ismerni, hogy a nem magas (középmagas) [e] magánhangzó sajátos használata, opcionális státusza és megkülönböztető funkciójának hiánya miatt nem kap szilárd helyet a standard litván rendszerében; emellett az írott nyelvben ugyanazzal a betűvel jelölik, mint 200 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Néhány litván és lett magánhangzó eltérő IPA-megfelelői A tanulmány tárgya az egységes képzésű hosszú és rövid tiszta magánhangzók (lásd az 1. táblázatot), amelyeket zéró kontextusban vagy elszigetelten ejtettek ki4 24, a standard litván vagy standard lett nyelvet hibátlan artikulációval beszélő adatközlő (20–50 évesek; nyelvenként 6 férfi és 6 nő)5. Az 1. táblázat a két kortárs balti nyelv grafémáinak megfelelőit mutatja be a fonetikai átírás hagyományos (nemzeti)6 rendszereiben, valamint a Nemzetközi Fonetikai Ábécében (IPA). Az 1. táblázatban nemzeti és nemzetközi jelekkel ábrázolt hangok elsősorban azok, amelyek egy nyelvben az egyik szót a másiktól megkülönböztetik. Amint látható, különbségek vannak a hagyományos (nemzeti) és a nemzetközi fonetikai ábécék között, mivel a nemzeti átírások nyelvenként változnak, ugyanúgy, ahogy az írott nyelvek világszerte hasonlítanak egymásra. Közös balti eredetük ellenére a litván és a lett IPA-megfelelői között is vannak eltérések. A továbbiakban kifejtjük, hogy e megfelelőket nem véletlenszerűen választották ki (vö. a 12–13. és 14–15. ábrán látható hasonló vagy egymásnak megfelelő magánhangzó-fonémákkal); az is világossá válik, miért olyan, mintha a mátrixot (mintázatot) látnánk, ha az IPA-rendszert ismerjük és különböző nyelvekre alkalmazzuk, vagyis ha ebben az esetben meghatározott IPA-jelekkel írjuk át a litván és lett monoftongusokat akusztikai és artikulációs jellemzőik alapján, miközben két (vagy több) nyelv hangjait tanuljuk, vizsgáljuk vagy hasonlítjuk össze. the low short [ɛ] (cf. Pakerys 2003: 29, Diagram 2; 32–34 and the references; Girdens, Pukis 1978: 61–62; Girdens 2014: 201–202; Jaroslavienė 2015: 2–3). In contrast to Lithuanian, the Latvian short [ɛ] is used and can be pronounced as a separate sound. 4 Ez a természetes túlartikuláció különbözik a kard magánhangzók képzésétől (részletesebben lásd Girdenis, Jaroslavienė 2015a: 58–59 és az ott hivatkozott szakirodalmat). 5 Fontos, hogy szinte valamennyi adatközlő nemcsak a standard nyelvet beszéli, hanem egy vagy több nyelvjárást és idegen nyelvet is. A standard nyelvet a közélet és a kultúra igényeit szolgáló, kodifikált nyelvváltozatként értelmezték (LKE 2008: 87–91). 6 A litván és a lett hagyományos átírások különböznek egymástól (a standard nyelvek és a nyelvjárások esetében egyaránt). A litván és lett nyelvjárások hagyományos átírásának jellemzőit, valamint azt, hogy a Nemzetközi Fonetikai Ábécé mennyire alkalmas a litván és lett nyelvjárások hangjainak ábrázolására, ez a tanulmány nem tárgyalja. Például a 20th. század óta a litván nyelvészetben hagyományosan koppenhágai átírást használnak, amelyet Georg Gerullis honosított meg (1930); manapság a Pelomonas betűtípus jelei állnak rendelkezésre a litván hangok hagyományos (nemzeti) átírásához (lásd Skirmantas, Girdenis 2001; Aleknavičienė, Grumadienė, Gurskas, Skirmantas, Strockis, Tumasonis 2005 és mások). A Nemzetközi Fonetikai Ábécé litván nyelvjárási hangokra való alkalmazásának lehetőségeiről lásd Bakšienė, Čepaitienė 2017a; 2017b. Straipsniai / Articles 201 JURGITA JAROSLAVIENE A NEMZETKÖZI FONETIKAI ÁBÉCÉ (IPA) Mint már említettük, az IPA-t több mint egy évszázada széles körben használják a nyelvészek (és más, nyelvekkel foglalkozó szakemberek is) szabványosított rendszerként, így kiválóan alkalmas minden olyan tudományterületen való alkalmazásra, ahol a beszédhangok ábrázolására van szükség (HIPA 2007). A magánhangzók eltérő hangminősége megfelelően leírható a következő paraméterek alapján: a nyelv helyzete – magassága és hátsó helyzete –, továbbá a száj nyitottsága, mivel a magánhangzók képzésekor összefüggés van a száj nyitottsága és a nyelv emelkedése között – valamint az ajkak alakja (ajakkerekítés) (HIPA 2007: 10–13). A nyelv magassága. Az 1. ábrán (lásd még a 2. ábrát) a diagram függőleges tengelyét a magánhangzó nyelvmagassága határozza meg. A magasság azt jelöli, milyen magasan helyezkedik el a nyelv teste a szájüregben; a száj (állkapocs) különböző mértékű nyitottsága a nyelv különböző magassági fokainak felel meg. A leengedett nyelvvel képzett magánhangzók a diagram alsó, a felemelt nyelvvel képzettek pedig a felső részén találhatók: a zárt magánhangzók (amelyek képzésekor a száj viszonylag zárt) viszonylag magas nyelvállással képződnek; a nyílt magánhangzók viszonylag alacsony nyelvállással jönnek létre; a zártabb és nyíltabb középső magánhangzók pedig középmagas nyelvállással képződnek. Amint a következő fejezetekben látni fogjuk, a száj nyitottságának különböző fokai a litván és a lett nyelvben is a nyelv különböző magassági fokainak felelnek meg (vö. 2., 14. és 15. ábra): a magas magánhangzók képzésekor a száj elülső része kevésbé nyitott, mert a nyelv teste felemelkedik, vagyis magas állású; a középső magánhangzók közepes nyelvállással képződnek; az alacsony magánhangzókat pedig úgy ejtjük, hogy a száj elülső része nyitott, a nyelv pedig leengedett. A nyelv elülső-hátsó helyzete. Az 1. ábrán (lásd még a 2. ábrát) a diagram vízszintes tengelyét a magánhangzó elülső-hátsó képzési helyzete határozza meg. A nyelv elülső-hátsó helyzete azt jelöli, hogy a nyelv legmagasabb pontja mennyire elöl vagy hátul van: azok a magánhangzók, amelyeknél a nyelv a száj elülső része felé mozdul, a diagram bal oldalán, azok pedig, amelyeknél hátrafelé mozdul, a jobb oldalán helyezkednek el. Ajakkerekítés. Azokban az esetekben, amikor a magánhangzók párokban szerepelnek (lásd az 1. ábrát), a jobb oldali a kerekített magánhangzót jelöli (amelynél az ajkak kerekítettek), a bal oldali pedig ennek kerekítetlen párját. A kerekítettség elnevezés egyes magánhangzók esetében az ajkak kerekítésére utal. A legtöbb nyelvben a kerekítettség a középső és magas nyelvállású hátsó magánhangzók erősítő jegye, nem pedig megkülönböztető jegy, ahogyan a mai balti nyelvekben. Általában minél magasabb nyelvállású egy hátsó magánhangzó, annál erőteljesebb az ajakkerekítés. 202 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Egyes litván és lett magánhangzók eltérő IPA-megfelelői 1. ÁBRA. Magánhangzók. A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (2015-ig felülvizsgálva)7 2. ÁBRA. A nyelvhelyzet és a száj nyitottsága közötti összefüggés8: a nyelv emelkedése a nyelv helyzetét írja le a függőleges tengely mentén (magas, középső, alacsony), a „nyelvemelkedés helyzete” pedig azt jelöli, hogy az emelkedés hol történik a vízszintes tengely mentén (elöl, középen, hátul). 7Az ábra az IPA 2015a alapján készült. 8 A diagram a száj alakját ábrázolja a nyelvemelkedés magasságának függőleges tengelye és a nyelvemelkedés helyzetének vízszintes tengelye alapján. Az ábrázolást lásd az English Speech Sounds 101 című e-könyvben (Williamson 2015). Straipsniai / Articles 203 JURGITA JŪRSLAVIENE Ezenkívül a világ bármely adott nyelvének magánhangzóit osztályozva további artikulációs paraméterek is figyelembe vehetők: vö. a magánhangzómagasság hét fokozatát és a magánhangzók elöl képzett, illetve hátul képzett voltának öt fokozatát a 3. ábrán. 3. ÁBRA. A magánhangzómagasság hét fokozata és a magánhangzók hátul képzett voltának öt fokozata9 Számos olyan nyelvi magánhangzórendszer létezhet, amely megfelel az IPA alapelveinek. Amint az a cikk további részéből kiderül, a litván és a lett hagyományos (nemzeti) osztályozás nem egyezik meg a Nemzetközi Fonetikai Társaság által javasolttal. A magánhangzók akusztikája. Jól ismert, hogy a magánhangzók minősége akusztikai elemzéssel, a magánhangzók relatív formánsértékei alapján írható le: a hangcsatorna akusztikai rezonanciáival, amelyek dinamikus spektrogramokon sötét sávokként jelennek meg. Ezek a spektrogramok az akusztikai energiát mutatják az egyes frekvenciákon, valamint annak időbeli változását (vö. 4–11. ábra, lásd még 12–15. ábra). A magánhangzók spektrális jellemzői szorosan összefüggnek lehetséges artikulációs tulajdonságaikkal; a hangcsatorna rezonátorként működik, és a nyelv, az állkapocs (a száj) és az ajkak helyzete befolyásolja a rezonátortér paramétereit, ami eltérő formánsértékeket eredményez. Például az első formáns (F1) a magánhangzó nyíltságának (magasságának), a második formáns, az F2 pedig a magánhangzó elöl képzett voltának felel meg. A nyílt magánhangzók F1-frekvenciája magas, míg a zárt magánhangzóké alacsony; a hátul képzett magánhangzók F2-frekvenciája alacsony, az elöl képzetteké pedig magas. A magánhangzó-minőség ábrázolására egy másik mérési módszer az F1 és az F2−F1 viszonyának használata. 9Az illusztráció innen érhető el: <https://en.wikipedia.org/wiki/File:IPA_vowel_chart_2005.png>. Lásd még: IPA 2015b. 204 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels is recommended (cf. Ladefoged, Maddieson 2002: 284–286). Since sounds having a fully identical spectral structure can be perceived differently if their phonetic surroundings differ (Girdenis 2014: 239; also cf. Jassem 1973: 112 ff.), it should be noted that the quality of a vowel mainly depends on the relationship between the formant frequencies (values) for that vowel and the formant frequencies of other vowels produced by the same speaker (Ladefoged 1975: 97). A KORTÁRS STANDARD BALTI NYELVEK TISZTA MAGÁNHANGZÓI IPA-MEGFELELŐINEK MEGHATÁROZÁSÁRA ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK A kortárs litván nyelvészetben a standard litván fonológiai magánhangzórendszere nyolc hosszú /iː ɪɛ eː æː ɑː oː uː ʊɔ/ és hat rövid /ɪ ɛ e ɐ ɔ ʊ/ magánhangzó-fonémából áll (LG 1997: 28; DLG 2005: 23–26; Girdenis 2014: 201–223 ff.).10 A lett nyelvtani hagyomány szerint a standard lett nyelvnek hat hosszú és hat rövid fonémája van: /iː eː æː ɑː ɔː uː/ és /i e ɛ ɐ ɔ u/ (Laua 1997: 12–25; LVG 2013: 37–44).11 Ez a cikk kizárólag a litván és a lett monoftongusokat, azaz tiszta magánhangzókat írja le. Az összehasonlító kísérleti kutatás eredményei12, valamint néhány korábbi tanulmány (vö. Grigorjevs, Jaroslaviene 2015a; 2015b; lásd még Jaroslaviene 2014; 2015), amelyek a kortárs balti nyelvek hangjainak spektrális jellemzőit és megkülönböztető jegyeit vizsgáló átfogó akusztikai elemzésen alapulnak, szolgáltak a fő kritériumként az egyes hangok (magánhangzó-fonémák) megfelelő IPA-megfelelőjének meghatározásához. Mindkét balti nyelv hangjainak elemzését szabad licencű hangfeldolgozó és -elemző szoftverekkel végezték: Praat (Paul Boersma és David Weenink fejlesztése), WaveSurfer (Kåre Sjölander és Jonas Beskow fejlesztése). A magánhangzók minőségi jegyeinek vizsgálatához a litván és lett magánhangzók teljes stabil szakaszát mérték meg (lásd a dinamikus spektrogramok példáit az 1–8. ábrán), hogy meghatározzák a frekvenciaértékeket (hertzben, Hz) a 10A rövid /ɔ/ és az opcionális /e/ periférikusnak tekinthető: az [ə] főként idegen eredetű szavakban és néhány litván tulajdonnévben fordul elő; az opcionális zárt, középmagas [e] magánhangzót rendszerint az egyszerű rövid [ɛ] váltja fel (Girdenis 2014: 201–202; Pakerys 2003: 32–35, stb.). 11 Latvian /ɔː/ and /ɔ/ are used in new loanwords only (Laua 1997: 20). 12Lásd az 1. lábjegyzetet. A külön ejtett lett magánhangzók kísérleti kutatását (és akusztikai elemzését) Juris Grigorjevs végezte. Straipsniai / Articles 205 JURGITA JAROSLAVIENĖ az első négy formáns, az alapfrekvencia (hertzben) és az időtartam (ezredmásodpercben, ms). A cikk alább példákat mutat be a litván és lett egynyelvű magánhangzók dinamikus spektrogramjaira, amelyeket anyanyelvi férfi beszélők ejtettek ki zéró kontextusban. A spektrogramok az akusztikus jel energiamintázatainak láthatóvá tételére szolgálnak: a sötét sávok a hang ejtése közben a hangképző csatorna változó rezonanciáit tükrözik (balról jobbra haladva). Az átlagértéket a hang valamennyi realizációjának átlagaként számítottuk ki. A statisztikai megbízhatóság elérése érdekében az adatokat a hang valamennyi realizációjának (az összes adatközlőtől származó) összesítésével kaptuk; vagyis az egyes nyelvek minden egyes hangjának mennyiségi vagy minőségi jellemzőit legalább 30 alkalommal mértük meg. A kapott adatokat ezt követően az MS Excel segítségével dolgoztuk fel: statisztikai átlagokat (bark-egységben13, z-ben és hertzben), szórást, variációs együtthatót és néhány más értéket számítottunk ki. Meghatároztuk továbbá a második formáns effektív értékét (F2, bark-egységben, z)14 és az alapfrekvenciát (f0) a megfelelő képlet segítségével (lásd Bladen, Fant 1978: 3). A női és a férfi kiejtési adatok összehasonlításához normalizáltuk az eredményeket. Mindkét nyelv elemzése objektív módszereken alapult. 4. ÁBRA. Litván [eː] 5. ÁBRA. Lett [eː] 6. ÁBRA. Litván [oː] 7. ÁBRA. Lett [ɔː] 13 Az eredményeket Traunmüller képlete alapján alakítottuk át bark-egységre (lásd Traunmüller 1988: 97; továbbá vö. Grigorjes, Jaroslavienė 2015a: 61). 14 For more information about the effective second formant, see Fant 1983: 7; Bladen, Fant 1978: 3; Grigorjes, Jaroslavienė 2015a: 60. 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels 8. ÁBRA. Litván [æː] 9. ÁBRA. Lett [æː] 10. ÁBRA. Litván [uː] 11. ÁBRA. Lett [uː] A cikk grafikus ábrázolásaihoz (12–15. ábra) a pszichofizikai síkokat (bark-egységben) használjuk, mivel feltételezésünk szerint így a magánhangzórendszer ábrázolása még jobban figyelembe veszi az emberi hallás sajátosságait (Iivonen 1987; Grigorevs 2013: 303). A monoftongusok szimbólumainak méretét a pszichofizikai térben úgy választottuk meg, hogy azokat 1 bark átmérőjű körök jelöljék, ezáltal azonos észlelési minőségű zónákat mutatva (vö. Iivonen 1987). EGYES LITVÁN ÉS LETT MAGÁNHANGZÓK IZOLÁLTAN KIEJTETT IPA-JELEINEK KÜLÖNBÖZŐ MEGFELELŐI Először rövid áttekintést kell adni a magánhangzók különböző osztályozásairól (eltérő módszertani alapokon), valamint a litván és lett magánhangzók minőségi és mennyiségi jellemzőiről, hogy megmagyarázzuk az IPA-jelek kiválasztását a litván és lett monoftongusok esetében, egyúttal kiemelve a terminológia változatosságát, amikor a litván és lett tiszta magánhangzókat különböző elvek alapján írják le. Straipsniai / Articles 207 JURGITA JAROSLAVIENĖ A klasszikus fonológia elvei szerint a hatékony fonémaosztályozásnak, valamint a megkülönböztető jegyek rendszerének és hierarchiájának olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi az összes fonológiai egység közötti kapcsolatok és a teljes fonológiai rendszer működésének lehető legkövetkezetesebb és legegyszerűbb leírását (Girdenis 2014: 213–214). Ezért a két mai balti nyelv tiszta magánhangzóinak (monoftongusainak) osztályozásakor a következő bináris akusztikai (és artikulációs) megkülönböztető jegypárokat15 kell használni (e jegyek megnevezésére hagyományosan megfelelő terminológiát alkalmaznak): „feszes” vs. „laza” („hosszú” vs. „rövid”); „akut” vs. „gravis” („elülső” vs. „nem elülső”); „kompakt” vs. „nem kompakt” („nyílt vagy alsó” vs. „nem nyílt vagy nem alsó”); „diffúz” vs. „nem diffúz” („zárt vagy felső” vs. „nem zárt vagy nem felső”) (Grigorevs, Jaroslavienė 2015b: 78–91; vö. Girdenis 2014: 201–214; 223, Table 23; 240–245). 12. ÁBRA. A 12 anyanyelvi beszélő által izoláltan kiejtett litván monoftongusok átlagadatai a pszichofizikai síkban (bark egységekben, z): a fekete körök a férfi beszélők által kiejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a fehér körök a női beszélők által kiejtett hosszú magánhangzókat; a sötétszürke körök a férfi beszélők által kiejtett rövid magánhangzókat; a világosszürke körök a női beszélők által kiejtett rövid magánhangzókat. A női adatok k=17%-kal vannak normalizálva. 15 Megállapították, hogy a Fant által javasolt jegyrendszer alapjául szolgáló akusztikai paraméterek nem tudtak „különbséget tenni az elülső és központi magánhangzók, valamint a kerekített elülső és központi, illetve a kerekítetlen, nem alsó hátsó magánhangzók között” (Grigorevs 2012: 173–179; Grigorevs 2013: 305; Grigorevs, Jaroslavienė 2015b: 88). 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Egyes litván és lett magánhangzók IPA-megfelelőinek különböző változatai 13. ÁBRA. A 12 anyanyelvi beszélő által izoláltan kiejtett lett monoftongusok átlagadatai a pszichofizikai síkban ábrázolva (bark egységekben, z): a fekete körök a férfi beszélők által kiejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a fehér körök a női beszélők által kiejtett hosszú magánhangzókat; a sötétszürke körök a férfi beszélők által kiejtett rövid magánhangzókat; a világosszürke körök a női beszélők által kiejtett rövid magánhangzókat. A női adatok k=21%-kal vannak normalizálva. Amint említettük, a magánhangzók spektrális jellemzői szorosan összefüggenek a lehetséges artikulációs tulajdonságokkal (vö. Fig. 12–13): ennek megfelelően a litván hosszú (feszes) [iː], [eː], [æː] és rövid (laza) [ɪ], [ɛ], valamint a lett hosszú (feszes) [iː], [eː], [æː] és rövid (laza) [ɪ], [ɛ], [æ] elülső (akut) magánhangzónak számítanak, míg a litván hosszú (feszes) [ɑː], [ɔː], [uː] és rövid (laza) [ɐ], [ɔ], [ʊ], valamint a megfelelő lett hosszú (feszes) [ɑː], [ɔː], [uː] és rövid (laza) [ɑ], [ɔ], [u] hátsó (gravis) (vagy nem elülső, azaz nem akut) magánhangzó. Az első formáns frekvenciáját és a magasabb formánsokhoz való közelségét tekintve a litván hosszú [iː], [uː] és rövid [ɪ], [ʊ], valamint a lett hosszú [iː], [uː] és rövid [i], [u] magas, zárt (diffúz) magánhangzó, míg a litván hosszú [æː], [ɑː] és rövid [ɛ], [ɐ], valamint a lett hosszú [æː], [ɑː] és rövid [æ], [ɑ] alacsony, nyílt (kompakt) magánhangzó. A standard lett [eː], [ɔː], [ɛ], [ɔ], akárcsak a megfelelő litván [eː], [ɔː], [ɔ], középső nyelvállású hangok, mivel sem zártnak (diffúznak), sem nyíltnak (kompaktnak) nem tekintik őket. Amint látható, mindkét balti nyelv nemzeti (hagyományos) artikulációs magánhangzó-osztályozása hasonló mintát követ: a litván és lett hosszú, illetve rövid magánhangzók (figyelembe véve, hogy a litván [eː]-nek nincs rövid párja) háromdimenziós megkülönböztetése a magánhangzó Straipsniai / Articles 209 JURGITA JAROSLAVIENĖ a nyelvmagasság (magas, középső és mély magánhangzók), valamint a magánhangzók elöl képzett és hátul képzett jellege szerinti kétdimenziós megkülönböztetés (elöl képzett és hátul képzett magánhangzók). Az ajkak helyzete alapján a litván [ɔ], [uː], [ɔː], [ʊ] és a lett [ɔ], [uː], [ɔː], [ʊ] kerekített hangok. Az összes többi magánhangzó kerekítetlen. 2. TÁBLÁZAT. A 12-12 anyanyelvi beszélő által elkülönítve ejtett litván és a megfelelő lett monoftongusok relatív időtartama (aránya) (N=legfeljebb 72) LITVÁN MAGÁNHANGZÓK | FÉRFI ADATOK Relatív időtartam (arány) | NŐI ADATOK Relatív időtartam (arány) | LETT MAGÁNHANGZÓK | FÉRFI ADATOK Relatív időtartam (arány) | NŐI ADATOK Relatív időtartam (arány) | [iː] | 2.11: 1 | 2.06: 1 | [iː] | 2.10: 1 | 1.93: 1 | [ɪ] | [ɪ] | [eː] | 2.02: 1 | 1.94: 1 | [e] | [eː] | 1.99: 1 | 1.99: 1 | [æː] | 1.85: 1 | 1.79: 1 | [æ] | [æː] | [æ] | 2.16: 1 | 2.06: 1 | [ɑː] | 2.06: 1 | 1.9: 1 | [ɛ] | [ɑ] | [ɔː] | 1.94: 1 | 1.92: 1 | [ɔ] | [ɔː] | 2.16: 1 | 2.14: 1 | [ɔ] | [uː] | 2.13: 1 | 1.98: 1 | [u] | [uː] | 2.22: 1 | 2.07: 1 | [u] | Hosszú: Rövid 2.09: 1 | Hosszú: Rövid 1.96: 1 A magánhangzók pszichofizikai F2/F1 (z) síkbeli elhelyezkedése alapján, annak ellenére, hogy a magánhangzók közötti viszonyok a két kortárs balti nyelv rendszerében meglehetősen hasonlóak, az elkülönítve ejtett lett rövid magánhangzók akusztikai minősége¹⁶ nagyon közel áll a megfelelő hosszú párjukéhoz (lásd a 12–13. ábrát; vö. még a 14–15. ábrával). A rövid és hosszú lett 16 Korábbi vizsgálatokban megfigyelték, hogy annak ellenére, hogy az elkülönítve ejtett lett monoftongusok minősége csak igen kis mértékben változik, és a spektrális jellemzők statisztikai elemzése 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels a magánhangzók nagymértékben átfednek, míg a hosszú és a megfelelő rövid litván magánhangzók középpontjai közötti távolság meghaladja az 1 z-t, ami észlelési minőségük különbségére utal17 (vö. még Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a; 2015b köztes eredményeivel). Az időtartamra vonatkozó megfigyelések (lásd a 2. táblázatot) azt mutatják, hogy a zéró kontextusban ejtett hosszú és rövid lett magánhangzók közötti különbség elsősorban a relatív időtartamon alapul, míg a hosszú és rövid litván magánhangzók esetében egyaránt a formánsstruktúra együttes jegyein (lásd a 12. ábrát) és a relatív időtartamon (vö. még Grigorjevs, Jaroslavienė 2015b: 79, 1. táblázat). Végül arra lehet következtetni, hogy az akusztikai minőség fő különbségei a rövid (és néhány hosszú) litván, illetve a megfelelő lett magánhangzók eltérő ejtéséből adódnak. A két kortárs balti nyelv magánhangzórendszerének jellemzéséhez, valamint a lehető legpontosabb IPA-szimbólum-egyenértékek kiválasztásához (vagy a választás megindoklásához) kiszámították az alapfrekvencia és az első formáns (F1-F0), valamint az első és a második formáns (F2-F1) közötti formánstávolságokat is (vö. a 14. és 15. ábrával). Jól ismert, hogy az első távolság szorosan összefügg a hang nyíltságával, illetve zártságával, a második pedig az elöl, illetve hátul képzett jellegével (Miller 1989: 219; Ladefoged, Maddieson 2002: 284–286; Grigorjevs 2012: 163–165). Mivel a rövid litván magánhangzók minősége jelentősen eltér hosszú párjukétól (a megfelelő hosszú magánhangzókkal összehasonlítva az akusztikai centralizáció hatását mutatják), és a megfelelő rövid, valamint egyes hosszú litván és lett magánhangzók különböznek egymástól, a megfelelő litván és lett rövid monoftongusokhoz (az [ɐ] kivételével), továbbá a hosszú [ɔ] és [ɐ] hangokhoz eltérő (nem azonos) IPA-szimbólumokat választottak. A litván [ɛ] és a lett [ɛ] minősége is jelentősen különbözik; bár e hangok IPA-egyenértéke mindkét nyelvben azonos, először is a következetesség (az IPA használatának elvei) miatt, mivel ezekhez a hasonló hangokhoz nincs más választható IPA-szimbólum; másodszor pedig azért, mert a hasonló hangok képzése nyelvenként eltérhet (lásd a 14–15. és a 16–17. ábrát; vö. még a 4–11. ábrával). Azt is meg kell jegyezni, hogy az IPA nem nyújt fonológiai elemzést egy adott nyelvhez (HPA 2007: 30); csupán olyan eszköz, amelynek segítségével bármilyen elemzés széles körben érthető módon fejezhető ki. Ennek megfelelően, miután áttekintettük a hagyományos funkcionális és artikulációs magánhangzó-osztályozásokat, és összehasonlítottuk a magánhangzókat, ellentmondásos eredmények születtek: a hosszú és a megfelelő rövid pár spektrális szerkezete eltérően észlelhető (lásd Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a: 85). 17 Ezt az okozhatta, hogy a litván magánhangzórendszerbe be kellett illeszteni a hátul képzett magánhangzók lehetséges előretolt allofónjait úgy, hogy azok megőrizzék különbségüket az elöl képzett magánhangzóktól (Grigorjevs, Jaroslavienė 2015b: 90). Straipsniai / Articles 211 JURGITA JĖROSLAVIENĖ 14. ÁBRA. A litván tiszta magánhangzók átlagadatai a pszichofizikai síkban ábrázolva (bark egységekben, z), normalizáláshoz az F2 és F1, valamint az F1 és az alapfrekvencia (f0) közötti tonotopikus távolságokat használva: a fekete körök a férfi beszélők által ejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a fehér körök a női beszélők által ejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a sötétszürke körök a férfi beszélők által ejtett rövid magánhangzókat jelölik; a világosszürke körök a női beszélők által ejtett rövid magánhangzókat jelölik. A női adatokat k=17%-kal normalizáltuk. 15. ÁBRA. A lett tiszta magánhangzók átlagadatai a pszichofizikai síkban ábrázolva (bark egységekben, z), normalizáláshoz az F2 és F1, valamint az F1 és az alapfrekvencia (f0) közötti tonotopikus távolságokat használva: a fekete körök a férfi beszélők által ejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a fehér körök a női beszélők által ejtett hosszú magánhangzókat jelölik; a sötétszürke körök a férfi beszélők által ejtett rövid magánhangzókat jelölik; a világosszürke körök a női beszélők által ejtett rövid magánhangzókat jelölik. A női adatokat k=21%-kal normalizáltuk. A kortárs balti nyelvek mindkét tagjának minősége, relatív időtartama és auditív jellemzői (12–15. ábra, 2. táblázat) alapján a megfelelő litván és lett tiszta magánhangzókhoz a következő IPA-jeleket kell választani (lásd a 16. és 17. ábrát). Amint látható, az IPA-rendszer alapelvei szerint a litván és lett tiszta magánhangzók változó akusztikai minősége és auditív jellemzői eltérnek a hagyományos (nemzeti) osztályozásoktól és az artikulációs nemzetközi rendszertől: így a magánhangzóképzés különbségeinek és sajátosságainak kiemelésére a hagyományos, magánhangzómagasság szerinti háromtagú artikulációs megkülönböztetés (a nyelv emelkedése és a száj nyitottsága) helyett négydimenziós (vö. 1., 14. és 15. ábra), továbbá a hagyományos, elöl- vagy hátulképzettség szerinti kéttagú megkülönböztetés helyett háromdimenziós megkülönböztetés (vö. 1., 3., 14. és 15. ábra) is alkalmazható a hasonló litván és lett monoftongusok, különösen a rövidek esetében (ezért a rövid magánhangzók IPA-jelei különböznek, kivéve a 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Néhány litván és lett magánhangzó eltérő IPA-megfelelői 16. ÁBRA. A standard litván tiszta magánhangzóihoz használt IPA-jelek 17. ÁBRA. A standard lett tiszta magánhangzóihoz használt IPA-jelek [ɔ]), továbbá a litván [eː], [æː], [ɔː] és a megfelelő lett [eː], [æː], [ɔː] képzése is eltér akusztikai és auditív jellemzőiktől függően, jóllehet a hosszú litván és a megfelelő hosszú lett magánhangzók rendszere, valamint a rövid litván és a rövid lett magánhangzók rendszere hasonló mintázatot követ. KÖVETKEZTETÉSEK A litván és lett monoftongusok összehasonlító kísérleti kutatásának elemzése azt mutatja, hogy a mai balti nyelvek néhány hasonló tiszta magánhangzójának eltérő IPA-jelölésű megfelelőit a szorosan rokon, de meglehetősen különböző akusztikai tulajdonságok, valamint az alábbi magánhangzók nem azonos képzési és hallási jellemzői miatt választották ki (1. táblázat, 14–15. és 16–17. ábra): vessük össze a litván [ɔː i e æ u] és a megfelelő lett [ɔː i æ u] hangokat (az [eː] és [æː] hangokat is meglehetősen eltérően ejtik a két nyelvben). A litván és lett magánhangzórendszerek különféle (hagyományos akusztikai, artikulációs, funkcionális, nemzetközi artikulációs és hasonló) osztályozásai adhatók meg. A litván és lett magánhangzók összehasonlító kutatásához közös szinkrón magánhangzó-osztályozást (hagyományosat vagy nemzetközit) kellett kialakítani. Ennek megfelelően a litván és lett hangok különböző módszertani megközelítések szerinti osztályozásakor eltérő terminológiát (és elveket) használnak. Mindkét balti nyelv hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) magánhangzó-osztályozása hasonló mintát követ. Straipsniai / Articles 213 JURGITA JAROSLAVIENĖ Az IPA-rendszer elvei (nemzetközi osztályozás) alapján, a nyelvemelkedés helyzetére (vagy a nyelv elülső-hátsó helyzetére, vagyis arra utalva, hogy a nyelv legmagasabb pontja mennyire van elöl vagy hátul), valamint a dinamikus spektrogramok tömör elemzésére hivatkozva (vö. 4–11. ábra), megkülönböztethetők az elszigetelten ejtett litván és lett monoftongusok akusztikai, artikulációs és hallási jellemzői (vö. 12–15. ábra): az elülső, hosszú és megfelelő rövid magánhangzóké (litván [iː eː æː ɪ ɛ], lett [iː eː æː i e]), a középsőé (rövid litván [ɐ]), valamint a hátul képzett magánhangzóké (litván [ɑː ɔː ʊː ʊ], lett [ɑː ɔː ʊː ɐ ʊ]); hagyományosan azonban (meghatározott funkcionális és artikulációs jellemzők és elvek alapján) a litván [iː eː æː ɪ] és a lett [iː eː æː i e] elülső, míg a litván [ɑː ɔː ʊː ɐ ʊ], valamint a megfelelő lett [ɑː ɔː ʊː ɐ ʊ] hátul képzett magánhangzónak számít. Azok a magánhangzók, amelyeknél a nyelv a száj elülső része felé mozdul, az 1., 14–15. és 16–17. ábrán balra találhatók; azok pedig, amelyeknél a nyelv a száj hátsó része felé mozdul, a hivatkozott ábrákon jobbra helyezkednek el. A nyelv magassága (és a szájnyitás változó mértéke) szerint a lesüllyesztett nyelvvel ejtett magánhangzók az 1., 14–15. és 16–17. ábrán alul, a megemelt nyelvvel ejtettek pedig ugyanezeken az ábrákon felül helyezkednek el: a nemzetközi artikulációs osztályozás szerint a lett [iː ʊː i u] és a litván [iː ʊ] zárt magánhangzónak tekintendő, a litván [ɪ, ʊ] pedig a megfelelő lett párjaikkal összehasonlítva majdnem zárt magánhangzónak számít. A litván [ɛː ɔ] és a lett [ɛː ɔ] hangok akusztikai, artikulációs és észlelési jellemzőikben különböznek, bár ezeket a magánhangzókat – a lett [ɔ] kivételével – zártabb középső magánhangzóként kell kezelni, míg a lett [ɔː], valamint a litván [ɔ ɛ] nyíltabb középső hangként kezelendő. A litván nyílt [æ] és [ɐ], valamint a lett [æː] majdnem nyílt vagy nyílt magánhangzónak tekinthető, akárcsak a litván [ɑ] és a lett [ɑː ɑ]. A hagyományos osztályozások szerint az első formáns frekvenciája és a magasabb formánsokhoz való közelsége alapján a litván és a lett nyelvnek rendre magas ([iː ʊː ɪ] és [iː uː ɪ u]), közepes ([eː ɔː] és [ɛː ɔː e ɔ]), valamint alacsony ([ɑː æː ɛ ɛ] és [ɑː æː ɑ æ]) magánhangzói vannak. Az ajkak helyzete szerint a litván [ɔː], [ʊː], [ɔ], [ʊ] és a lett [ɔː], [uː], [ɔ], [u] ajakkerekítéses hangok; az összes többi magánhangzó ajakkerekítés nélküli, akárcsak a hagyományos osztályozások szerint. SZAKIRODALOM ÉS ALAPVETŐ HIVATKOZÁSI FORRÁSOK Alek­navičienė Ona, Laima Grumadienė, Albertas Gurskas, Petras Skirmantas, Mindaugas Strockis, Vladas Tumasonis 2005: Lituanistinis šriftas „Palemonas“. Vilnius: Tautinių bendrijų namai. 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels Bakšienė Rima, Agnė Čepaitienė 2017a: Lietuvių tarmių transkripcija: tradicija ir IPA. – Linguistica Lettica 25, 203–229. Bakšienė Rima, Agnė Čepaitienė 2017b: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. Bladon R. Anthony W., Gunnar Fant 1978: A two-formant model and the cardinal vowels. – Speech Transmission Laboratory – Quarterly Progress and Status Report, 1/1978. Stockholm: KTH, 1–8. DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. Vytautas Ambrazas, autoriai Vytautas Ambrazas ir kt., 4-as patais. leidimas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Ekblom Richard 1922: Manuel phonétique de la langue lituanienne. – Archives d’études orientales 19. Stockholm: Norstedt. Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Markert & Peters Verlag. Fant Gunnar 1983: Feature analysis of Swedish vowels – a revisit. – Speech Transmission Laboratory – Quarterly Progress and Status Report, 2–3/1983. Stockholm: KTH, 1–18. Girdenis Alekcas 2009: Vadinamųjų sutaptinių dvibalsių [ie uo] garsinė ir fonologinė sudėtis. – Baltistica 44(2). Vilnius: Vilniaus universitetas, 213–242. Girdenis Alekcas 2014: Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology (English translation by Stен Young). Vilnius: Eugrimas. Girdenis Alekcas, Aldonas Pukis 1978: Bendrinės kalbos norminimo ir kodifikavimo principai. – Baltų kalbos ir jų tyrinėjimo metodai. Vilnius, 53–66. Grigorevs Juris 2012: Acoustic and Auditory Characteristics of the Latvian Monophthong System. – Linguistische Berichte 230/2012. Frankfurt am Main: Institut für Linguistik, 155–182. Grigorevs Juris 2013: Problems using the traditional acoustic cues for the phonological interpretation of vowels. – Baltistica 48(2). Vilnius: Vilniaus universitetas, 301–312. Grigorevs Juris 2016: Acoustic characteristics of the Latvian diphthongs produced by male and female informants. – Baltistica 51(1), 149–168. Grigorevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015a: Comparative study of the qualitative features of the Lithuanian and Latvian monophthongs. – Baltistica 50(1), 57–89. Straipsniai / Articles 215 JURGITA JAROSLAVIENĖ Grigorjevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015b: Spectral structure and duration of the monophthongs in both contemporary Baltic languages. – Linguistica Lettica 23, 68–92. IPA 2007: Handbook of the International Phonetic Association: A Guide to the Use of the International Phonetic Alphabet. The International Phonetic Association, Eighth printing, Printed in the United Kingdom at the University Press, Cambridge. Iivonen Antti 1987: The critical band in the explanation of the number of possible vowels and psychoacoustical vowel distances (Summary). – Helsingin yliopiston fonetiikan laitoksen moniste 12. Helsinki: University of Helsinki. Interactive IPA Chart: <http://www.ipachart.com/> (megtekintve: 2017. 10. 02.). IPA 2015: The International Phonetic Alphabet. Prieiga internete: <https://www.internationalphoneticassociation.org/content/full-ipa-chart> (žiūrėta 2017 10 02), IPA 2015b: The International Phonetic Alphabet. Ipa chart with sounds. Prieiga internete: <http://www.internationalphoneticalphabet.org/ipa-sounds/ipa-chart-with-sounds/> (žiūrėta 2017 10 02). IPA 2017: The International Phonetic Association. Prieiga internete: <https://www.internationalphoneticassociation.org/> (žiūrėta 2017 10 02). Jaroslavienė Jurgita 2014: Spectral characteristics of the Lithuanian vowels: some preliminary results of a new experimental research. – Linguistica Lettica 22. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 68–84. Jaroslavienė Jurgita 2015: Lietuvių kalbos trumpųjų ir ilgųjų balsių kiekybės ir kokybės etalonai. – Bendrinė kalba 88, 1–17. Prieiga internete: <http://www.bendrine-kalba.lt/Html/88/Jaroslaviene_BK_88_straipsnis.pdf>. Jassem Wiktor 1973: Podstawy fonetyki akustycznej. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe. Jones Daniel 1949: The principles of the International Phonetic Association: Being a description of the International Phonetic Alphabet and the manner of using it, illustrated by texts in 51 languages. London: International Phonetic Association. Jones Taylor 2016: Why the International Phonetic Alphabet (IPA) is the best thing ever. Prieiga internete: <http://www.languagejones.com/blog-1/2016/12/24/why-the-international-phonetic-alphabet-ipa-is-the-best-thing-ever> (žiūrėta 2017 11 15). Ladefoged Peter 1975: A course in phonetics. New York, Chicago, etc.: Harcourt Brace Jovanovich, Inc. 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels Ladefoged Peter, Ian Maddieson 2002: The Sounds of the World’s Languages. Malden: Blackwell Publishers. Laura Alise 1997: Latviešu literārās valodas fonētika. Rīga: Zvaigzne ABC. LG 1997: Lithuanian Grammar, ed. by Vytautas Ambrazas. Vilnius: Baltos lankos. LE 2008: Lietuvių kalbos enciklopedija, sud. Kazys Morkūnas, red. Vytautas Ambrazas. 2-as patsl. ir papild. leidimas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LVG 2013: Latviešu valodas gramatika. Autori: Auzina I. et al., Rīga: Latviešu valodas institūts. Markus Dace, Dzintra Bonda 2014: Ievads fonoloģijā [Introduction to Phonology]. Rīga: Zinātne. Mikalauskaitė Elžbieta 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai. Vilnius: Mokslas. Miller James 1989: Auditory perceptual interpretation of the vowel. – Journal of the Acoustic Society of America 85, 2114–2134. Prieiga internete: < http://asa.scitation.org/doi/10.1121/1.397862> Olson Kenneth S. 2015: Illustrations of the IPA. Prieiga internete: <http://ww-01.sil.org/~olson/ipa.html> (žiūrėta 2017 10 02). Pakers Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius: Enciklopedija. Skirmants Petrs, Aleksas Girdenis 2001: Naujesni tarimų fonetinės transkripcijos rašmenys. – Aleksas Girdenis. Kalbotyros darbai 3. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 335–351. Stundžia Bonifacas 1990: Kazimieras Šaulys, Juodžiūnų tarmė (rec.). – Baltistica 26(2), 191–192. Sevevičius Bronis 1960: Lietuvių ir anglų kalbų balsių lyginimo klausimu. – Mokslo darbai. Užsienio kalbos 9. Vilnius: Vilniaus valstybinis pedagoginis institutas, 29–48. Trautmüller Hartmut 1988: Analytical expressions for the tonotopic sensory scale. – Perilus 8. Stockholm: University of Stockholm, 93–102. Williamson Graham 2015: English Speech Sounds 101. Prieiga internete: <https://www.sltinfo.com/es101-vowel-parameters/> (žiūrėta 2017 10 02). Wikipedia: <https://en.wikipedia.org/wiki/File:IPA_vowel_chart_2005.png> (megtekintve: 2017. 10. 02.). Straipsniai / Articles 217 JURGITA AROSLAVIENĖ Miért különböznek egyes litván és lett magánhangzók nemzetközi fonetikai ábécébeli megfelelői? ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi években a mai balti nyelvek hangrendszerének leírásakor a magán- és mássalhangzókat nemcsak azonos vagy hasonló módszertani elvek alkalmazásával vizsgálják, osztályozzák és hasonlítják össze, hanem e nyelvek hangjainak átírására szolgáló jeleket is egységesítik. A mai köznyelvi balti nyelvek magánhangzóinak egyik vagy másik nemzetközi fonetikai ábécébeli (TFA, angolul International Phonetic Alphabet, IPA) jelét nem véletlenszerűen választják ki. E tanulmány fő célja annak rövid elemzése, hogy a litván és a lett rövid, illetve hosszú magánhangzók mely nemzetközi fonetikai ábécébeli jelei nem egyeznek meg, és miért. A cikk azt tárgyalja, milyen lehetséges hagyományos magánhangzó-osztályozások léteznek a mai balti nyelvekben az artikulációs sajátosságok alapján, illetve miben különbözik a hangok nemzetközi (a TFA elvei szerint szabványosított) felosztása. Mint ismeretes, a magánhangzók nemzetközi osztályozása különösen alkalmas arra, hogy egységes artikulációs elvek alapján vizsgáljuk és hasonlítsuk össze a különböző nyelvek hangrendszerét. Ezért az objektivitás és a pontosság érdekében a litván és lett magánhangzók TFA-átírási jeleit elsősorban a műszeres vizsgálatok eredményeit (a magánhangzók spektrális jellemzőit, a hallási benyomást, a kiejtést stb.) figyelembe véve választották ki. A tanulmány a litván és lett magánhangzókat eltérő módszertan szerint osztályozza, ami a terminológia használatában is különbségeket eredményez. A terminológia mindmáig nem egységes, amikor a hangrendszereket a nemzetközi fonetikai ábécé alapján osztályozzák és hasonlítják össze litván, illetve lett nyelven. Beérkezett: 2017. november 28. JURGITA AROSLAVIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio u. 5, LT-1038 Vilnius, Litvánia [email protected] 218 Acta Linguistica Lituanica LXXVII