Volga – the First River of Europe

VÁCLAV BLAŽEK Masaryk University Kutatási területek: indoeurópai tanulmányok, különösen a szláv, balti, kelta, anatóliai, tokhár és indo-iráni nyelvek; finnugor nyelvek; afroázsiai nyelvek; etimológia; genetikai osztályozás; matematikai modellek a történeti nyelvészetben. DOI: https://doi.org/10.35321/all81-03 A VOLGA – EURÓPA ELSŐ FOLYÓJA A Volga – Európa első folyója Hogy viszály ne támadjon A szabad emberek között, Volga, Volga, édesanyánk, Vedd el, itt a szép leány! „Hogy örökké béke honoljon E szabad és bátor seregben, Volga, Volga, Volga anyánk, Legyen e szép lány sírja!” Дмитрий Николаевич Садовников¹ 1883-ban ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a Volga folyó összes elnevezését foglalja össze, és ahol lehetséges, az elsődleges szövegek tágabb kontextusába helyezve, a Függelékben rendezi el őket. A második feladat a meglévő etimológiák áttekintése és megvitatása. A harmadik cél új megoldások javaslata, ha a meglévők nem kellően meggyőzőek. Végül néhány általános következtetést fogalmaz meg. KULCSSZAVAK: folyó, Volga, víznév, etimológia. ¹ Elérhető: <https://en.wikipedia.org/wiki/Stenka_Razin> [megtekintve: 2019.11.01]. 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe ÖSSZEFOGLALÁS Ez a tanulmány összefoglalja a Volga folyó valamennyi elnevezését, lehetőség szerint a tanulmány függelékében közölt elsődleges szövegek tágabb kontextusában. A második cél a meglévő etimológiák vizsgálata és megvitatása, a harmadik pedig új megoldások javaslata, amennyiben a meglévők nem kellően meggyőzőek. A tanulmány végén általános következtetéseket fogalmazunk meg. KULCSSZAVAK: folyó, Volga, víznév, etimológia. A Volga folyó 3 534 km-es hosszával (a víztározórendszer kiépítése előtt 3 693 km volt) és 1 380 000 km²-es vízgyűjtő területével Európa legnagyobb vízfolyása, Eurázsia legnyugatabbra fekvő nagy folyója, valamint a világ legnagyobb lefolyástalan folyója. Az ilyen hosszú folyókra jellemző, hogy különböző nyelveken több nevük is van. Az alábbiakban ábécérendben felsorolt hét víznevet etimológiai szempontból, valamint a szemantikai motiváció nézőpontjából is részletesen elemezzük. 1. Ἀράξης 1.0. Hérodotosz [1.201–202] (kb. i. e. 450) az Ἀράξης folyót az Iszterrel, vagyis a Dunával összemérhető, sőt annál nagyobb folyóként említette. Ennek az Araxesnek 40 ágon kellett átfolynia, de közülük csak egy torkollott a Kaszpi-tengerbe. Deltájában Leszbosz méretű szigetek (1 630 km²) lehettek. Ez a leírás csak a Volgára alkalmazható (eredetileg 3 693 km; vízgyűjtő területe 1 380 000 km²; vízhozama Astraxánnál 8 060 m³/s; a Volga deltája kb. 500 csatornából² áll, 27 224 km²-en), nem pedig az Ἀράξης folyóra, amelynek mai örmény neve Araks, török, perzsa és kurd neve Aras, azerbajdzsáni neve pedig Araz (1 072 km; 102 000 km²; vízhozama a Kurába való torkolatánál 285 m³/s). Ez a folyó Kelet-Törökországban, Erzurum városának közelében ered, ugyanabban a térségben, mint az Eufrátesz forrása ² Elérhető: <https://earthobservatory.nasa.gov/images/5650/volga-river-delta> [hozzáférés: 2019.11.01.]. Straipsniai / Articles 53 VÁCLAV BLAŽEK az Eufrátesz3. Ezt az Araksot sebes folyásúnak, de keskenynek írták le4, Hérodotosz leírásával ellentétben. 1.1. A „sebes folyás” meggyőző magyarázatot adhat e rövidebb és gyorsabb folyó elnevezésére, amely 3 000 m-nél magasabb hegyek lejtőin ered; nevét hagyományosan az örmény arag, erag „gyors, sebes, fürge” szóval magyarázzák (vö. Tomaschek 1895, kb. 404. o.), amely maga iráni eredetű; vö. pártus (turkesztáni) rg „gyors, sebes”, avesztai rayu- „könnyen mozgó, fürge” (Olsen 1999: 868; Bailey 1979: 359). A szókezdő magánhangzó az örményben az r̥- hangkapcsolattal kezdődő jövevényszavak előtt megjelenő jellegzetes előhangot képviseli5. Tegyük hozzá, hogy a klasszikus örmény forrásokban a folyót Erask‘ néven említették, míg az ógrúzban Rakšī volt a neve6, még a szókezdő magánhangzó nélkül. 1.2. Ha Hérodotosz valóban a Volgát írta le Ἀράξης néven, a „sebes” etimológia nem alkalmazható, mivel a Volga forrásának tengerszint feletti magassága mindössze 228 m, és a folyó hosszához – eredetileg csaknem 3 700 km – képest a vízfolyás sebessége rendkívül csekély. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a folyó nevét az iráni *a-raxsa- „ártalmatlan” szóval magyarázzuk; vö. az újavesztai tárgyesetű egyes számot (ā-tövű?). 3 Plutarkhosz tanúsága szerint Pompeius már i. e. 68-ban ismerte ezt, Pompeius életrajzában [33.1: Πομπήιος δὲ εἰς Ἀρμενίαν ἐνέβαλε τοῦ νέου Τιγράνου καλούντος αὐτόν ἤδη γὰρ ἀφειστήκει τοῦ πατρός, καὶ συνήντησε τῷ Πομπήιω περὶ τὸν Ἀράξην ποταμόν, ὃς ἀνίσχει μὲν ἐκ τῶν αὐτῶν τῷ Εὐφράτῃ τόπων, ἀποτρεπόμενος δὲ πρὸς τὰς ἀνατολὰς εἰς τὸ Κάσπιον ἐμβάλλει πέλαγος, „Pompeius ekkor az ifjabb Tigranész meghívására betört Örményországba; Tigranész ekkor már fellázadt apja ellen, és az Araxes folyó közelében találkozott Pompeiusszal. A folyó az Eufráteszével azonos vidékről ered, de kelet felé fordulva a Kaszpi-tengerbe ömlik” (Plutarch 1917: Pompey. – Plutarkhosz életrajzai, Bernadotte Perrin angol fordításával. Cambridge (MA): Harvard University Press – London: Heinemann, 1917). Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0007.tlg045.perseus-grc1:33.1-[accessed 2019.11.01.]; <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0007.tlg045.perseus-eng1:33.1> [hozzáférés: 2019.11.01.]. 4 Vö. Vergilius: Aeneid 8.728: pontem indignatus Araxes „az Araxes, mely felháborodott a híd megépítése miatt”. Lásd még az Araxes szócikket az Encyclopaedia Iranica II. kötetének 3. füzetében (1986), 268–271. o., W. B. Fishertől (& C. E. Bosworthtól). Elérhető: <http://www.iranicaonline.org/articles/araxes-river> [hozzáférés: 2019.11.01.]. 5 Vö. az örmény aroy̌r „sárgaréz” és az iráni < *rauða-, vö. a manicheus középperzsa rwy és a zoroasztriánus középperzsa lwd „réz, sárgaréz” szavakkal; az örmény erang „szín” és a manicheus középperzsa rng között; a szanszkrit raṅga- „szín, festék”; az örmény erak „ér” és a zoroasztriánus középperzsa rk’ ua. stb. (Olsen 1999: 869, 879). 6 W. B. Fisher, C. E. Bosworth. Elérhető: <http://www.iranicaonline.org/articles/araxes-river> [hozzáférés: 2019.11.01.]. 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe raxsam „kár” [Vištāsp Yašt 2.127; James Darmstetter fordítása⁸]. Hasonló szemantikai motivációt alkalmaztak például a Csendes-óceán esetében. 1.3.1. A víznevek között viszonylag gyakoriak a szín által motivált elnevezések. Ígéretes jelölt lehet az iráni *raxšā- „sötét színű” > khotáni rraša „sötét színű”, szogd rγš „pej ló”, perzsa raxš „vörös és fehér keveréke, a fekete és a sötétbarna között” > vakhi rakš „szürke, barna” (Steblin-Kamenskij 1999: 292), kurd raš „fekete, sötét” (Bailey 1979: 362; Cabolov 2010: 194). A nyitott kérdés a szókezdő magánhangzó értelmezése. A legegyszerűbb megoldás a tagadó *a- lenne, azaz *a-raxšā- = „nem sötét”. De meglehetősen furcsa volna, ha valamely világos színt jelölő szót nem közvetlenül használtak volna helyette. Másfelől a Volga legalább középső szakaszát „feketének” nevezték (lásd alább). 1.3.2. Egy másik lehetőség a *ha-raxšā- „teljesen sötét” összetétel, vö. avesztai ha- „együtt”, khotáni ha „mind” (ESI] 3: 345–353; Bailey 1979: 438). 1.3.3. A harmadik lehetőség a *āh-raxšā- „sötét száj” összetétel, vö. avesztai āh-, khotáni āha- „száj” (Bartholomae 1904: 345, 351, 357; Bailey 1979: 29–30; ESI] 1: 303–304). A feltételezett „sötét száj” jelentés talán arra utalhat, hogy a Volga deltájában olajlelőhelyek vannak⁹. 1.3.4. Elvileg az is elképzelhető, hogy Hérodotosz két kvázi-homonim víznevet vont össze: az egyik kezdő magánhangzós, az „örmény protézist” mutatja (Araks/Ars/Araz; korábban Eraskʿ, de ógrúz Rakšī), a másik pedig enélkül áll (*Raxsavagy *Raxšā-; talán a Volga). Az eredmény egy kiegyenlítődés volt, amely a *Araxšā alakhoz vezetett, a vele analóg kezdő a-val. 2. *As(a)tEl > Ἀσστὴλ/Ἄσσατὴλ ~ Ἀττίλας ~ Ἄτελ ~ Τίλ ~ Ätil 2.0.1. Bizánci források (időrendi sorrendben; lásd Moravcsik 1958: 78–79): Ἀττίλας … folyó Zemarchusnál, kb. 570-ben (Menander Protector közvetítésével) Τίλ … folyó Theophylactus Simocattánál, Historiae, kb. 630-ban írva, a 6ᵗʰ század végéről szólva Ἄτελ … folyó Theophanes Homologetésznél (†818), Chronicle (Kr. u. 284–813; kb. 680 körül) ⁷ Elérhető: <http://titus.fkidg1.uni-frankfurt.de/texte/etcs/iran/airan/avesta/avest.htm> [hozzáférés: 01.11.2019]. ⁸ Elérhető: <http://www.avesta.org/fragment/vytsbe.htm> [hozzáférés: 01.11.2019]. ⁹ Elérhető: <https://earthobservatory.nasa.gov/images/5650/volga-river-delta> [hozzáférés: 01.11.2019]. Straipsniai / Articles 55 VÁCLAV BLAŽEK Ἄσθηλ... folyó és erőd Kazáriában, a 8th. századi bizánci földrajzi feljegyzésekben. Ἀσατήλ... püspökség Kazáriában egy párizsi kézirat szerint (kb. 800?). Ἄτηλ... folyó Bíborbanszületett Konstantin leírásában (a 10th. század első felében, a 9th. századról szólva). Ἀτελκούζου... hely, ahol Konstantin idejében a besenyők éltek (uo.). Ἐτέλ καὶ Κουσού... hely, amelyet korábban türkök (= magyarok), később pedig besenyők laktak (uo.). 2.0.2. Örmény források (Pritsak 1956: 407): Et‘il Pseudo-Mowsēs Chorenac‘i földrajzi művében, Anania Šira-kac‘i egy másolatában (kb. i. sz. 700). At‘l Gregor of Akanc‘ művében (†1333). 2.0.3. Héber írással írt források (Gaster 1899: 67, § 34.14): Htl {חטל} a Yosipponban (kb. i. sz. 900). 2.0.4. Arab írással írt források (Marquart 1929: 96; Pritsak 1954: 407–408): Itil Ibn Rusta (kb. 903) és al-Muqaddasī (996) művében Ātl & Ʀtl Ibn Faḍlān művében (922) ʔIṭl al-Balḫī művében (†934) Iṭil Iṣṭaḫrī (10. század közepe) és Idrīsī (1157) művében ʔātil Ibn Ḥawqal művében (977/8) Ātil Maḥmūd Kašġarī (kb. 1070) és Marwazī (1120) művében ʔatal Abū Ḥāmid al-Andalusī al-Ġarnāṭī művében (1080–1170) Itil Yāqūt művében (†1229) Ītīl Ğuwainī művében (†1283) Ṣdīl a Šaġarat al-atrākban (kb. 1457) Ṣadl al-Iṣfahānī művében (kb. 1509) Ṣadal or Ṣadil a Derbend-nāmehban stb. 2.0.5. A 13. századi európai utazók feljegyzései: Frater Richard Ethyl; Rubruk Etilia, Ethilia, Edilia; Marco Polo Edilia; Benedictus Polonus Ethyl (Gombocz 1917: 183; Pritsak 1956: 409). 2.0.6. A víznevet a török nyelvekben a 11th. századtól (Maḥmūd Kašġarī), a mongol nyelvekben pedig a 13th. századtól (A mongolok titkos története) adatolják: karahanida Etil ‘folyónév, talán a Volgáé’ [Maḥmūd Kašġarī, 11. század; Az oguz–kagánról szóló legenda a 13. századból] (DTS 187), csagatáj Ātil, Ādil ‘Volga’, Ak–Ādil ‘Kama’, szó szerint ‘Fehér Ādil’, kazah és nogaj Edil, teleut Ädäl, baskír Idal ‘Volga’, kazáni tatár Izal, Idal ‘Volga’, Kara Idal ‘Volga’ = 56 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe ‘Black Idal’ vs. Ak Idal ‘Kama’¹⁰ = ‘White Idal’, Chuvash ADăl ‘Volga’, Šură-ADăl ‘Kama’, lit. ‘White ADăl’ (Gombocz 1917: 183; Radlov I: 842, 857, 1509; Räsänen 1969: 52). Later occasionally in the appellative role: Chaghatay ädil “river, stream”, dim. ädil-ča & ădil-čik “rivulet”, Kazan Tatar idal “big river” (> Mansi eĕtl “water of sea”) vs. idal-čäk “rivulet” (Pritsak 1956: 415). Középmongol Idil „Volga folyó” [A mongolok titkos története, §§ 262, 270], Ežil „a mongolok által elpusztított város” [A mongolok titkos története, § 274], kalmük Idžl (mörn) „Volga (folyó)” (Ramstedt 1935: 205). A következő etimológiákat vagy etimológiai megjegyzéseket javasolták (vagy lehetne javasolni): 2.1. Klaproth (1826) megkülönböztette az ’Aṭṭílas „Volga” (117. o.) és a Tíl „Kama” (274. o.) alakot, az utóbbinak a „fekete” jelentést tulajdonítva (268. o.). Az ókori avarok és a Dagesztánban élő modern avarok közötti kapcsolat elképzeléséből kiindulva összevetette a víznevet az andi dir szóval, ám az andi nyelvben a „fekete” kifejezés b-ečedir kell legyen, emellett karata b-ečetiro-b, hunzib çədilu, bezhta çodolo stb. (Klimov & Xalilov 2003: 354; az NCED 556 szerint az andi -dir képző). A „fekete” jelzővel kapcsolatban lásd Pritsakot (1956: 411), aki Theophylactus Simocatta Historiae című művére [258.9] hivatkozik: (kb. 630-ban, a 6ᵗʰ. század végéről írva), ahol ahol a Tíl folyó áthalad, amelyet a törökök szokás szerint Melasznak neveznek <szokás> „ahol a Til folyó átfolyik, amelyet a törökök »Feketének« <zu>nennen<pflegen> neveznek” (lásd Haussig 1953: 283, 287), és továbbá a Volga „fekete” elnevezésének gyakori török változata, a Qara Idil vagy Qara Itil. Pritsak (1956: 411) ezt „nagynak” értelmezte, akárcsak a Rašīd ad-Dīn (†1318) által a Huang Ho-ra használt Qara Mö́ren nevet. 2.2. Haussig (1953: 426) az ’Aστıλ alakot *’As-Til alakban rekonstruálta = *„az ’Ασιοι folyója” jelentésben; a Tíl alakot Theophylactus Simocatta jegyezte fel (Abel-Rémusat már 1820-ban, 320. o.-n a Volga folyót azonosította Tíl-ként). Haussig azonban nem tudott olyan adatot felhozni, amely bizonyítaná, hogy a Tíl a „folyó” köznévi jelentést hordozta volna vel sim., és nem csupán a török nyelvekben. 2.3. Pritsak (1956: 404–419; 1982: 444) az ’Aттíλας személy- és folyónevet, valamint az ’Aστıλ folyónevet egy hipotetikus óbolgár összetételként elemezte, amely a *as „nagy, régi” és a *til „tenger” elemekből áll, vagyis „óceáni =egyetemes {uralkodó}” (vö. a mongol Dalaj-in Qa’an címet és annak török fordítását, a Talui-nuŋ Xanï alakot – lásd Pelliot 1923: 24–25: „az óceáni kán”; Pritsak ¹⁰ Alternatívaként a Kamát kazáni tatárul Čölmen-Idal néven hívták, azaz „a pusztaság folyója”; hasonlóképpen csuvasul čolma, óbolgárul pedig Čölmän-Itıl (Tomaschek 1889: 33), szemben az ótörök çöl, kazah śöl stb. „sztyeppe, pusztaság” jelentésű szóval (Räsänen 1969: 117). Straipsniai / Articles 57 VÁCLAV BLAŽEK 1956: 417), az alábbi török nyelvi alakokkal alátámasztva: csuvas as-lă „durva, előkelő”¹¹, csagatáj äs-li „nagy, erős”, óujgur és középtörök äs-ki „régi” stb. (Räsänen 1969: 50), valamint ótörök talüy „tenger”, óujgur taluj „tenger” vagy „tó”, sary-ujgur talej, tali, tali „tó, tenger, óceán” stb. (Räsänen 1969: 130; Clauson 1972: 502). A szó kínai eredetű lehet, ha a kínai 大漠 dà(i)lěi¹² folyónév átvételeként értelmezzük < késői középkínai *tha(i)lɣjʹ < korai középkínai *daʾlwiʹ vagy *dajhlwiʹ (Hirth 1895: 18). Kétséges azonban, hogy ez a kínai jövevényszó már a 6. században átalakulhatott volna a Tíl komponenssé. Valószínűbb Pritsak másik elképzelése, miszerint a Tíl a csuvas TilĚe víznévnek felelt meg (> oroszul Tel’ca), ahol az utolsó szótag a török *-čǎ/*-čě kicsinyítő képzőt tükrözi. Pritsak (1956: 410–412) ugyanezt a tövet azonosította Nizām ad-Dīn (†1404) meglehetősen rejtélyes Qara Tíl folyónevében, amelyet az 1414-es „Iskander névtelen szerzője” alternatívaként Qara Talnak nevez. A Ḥudūd al-ʿĀlam szerint egy másik Qara Tal a Balkhash-tóba ömlött. A *til-/*tíl tő valódi közszói használatát Pritsak (1956: 413) kizárólag a tunguz nyelvekben találta meg: evenki tilkan „árvíz”, even ṭilqa, ulcsa čílčan, nanaj čílqā ugyanezzel a jelentéssel, továbbá az evenki tilka-, even ṭilqən-, ulcsa čílčan-, nanaj čílqa- igék „eláraszt, szétfröcsköl” jelentésben (Cincius 1977: 180–181). Az EDAL a török *d(i)äl(i)- „eláraszt” szóval veti össze > óujgur, karahanida taš-, türkmén dāš-, kirgiz, tatár taštĭ-, jakut tahij stb., ugyanezzel a jelentéssel, továbbá ojrát tašṭin „árvíz” (Räsänen 1969: 466; Clauson 1972: 559; ESTJ 3: 169–170), valamint a mongol *čilga- / *čal-gi- „eláraszt” szóval > írott mongol čilga-, čalgi-, halha calgi-, ordoszi čal-gi-, burját salgĭ-, šalšagana-, šald. A csuvas Til víznevet és közép-ázsiai megfelelőit, a Tíl / Tal alakokat össze lehet kapcsolni a török *d(i)äl(i)- „eláraszt” szóval. Ebben az esetben az Ἀστῆλ víznév az óbolgár *as-tiál összetételként elemezhető, jelentése: „túláradó” vagy „{nagy árvizeket hozó} folyó”. Note: It is necessary to mention that Eugene Helimski (2000, 2004; plus Evgenij Xelimskij 2000, 2003) tried to present arguments about a Tungusic component in language(s) of the Avar Kaganat. It is natural to add the Tungusic candidate for the first component *asof the hydronym Ἀστῆλ etc. It could be ¹¹ Pritsak (1956: 414) tried to identify the component *äsin the Hunnic name Έσκάμ = *äs-kam “great priest”, and in the name of the Khazarian majordomus, called ʾaštarḥān (Ṭabarī), i.e. “great tarxan”, or rāštarḥān (Yaʿqūbī), with the first Arabic component raʾs “head; top; leader”, i.e. *“over-tarxan”. He added, the same etymology could be ascribed to the city-name Astraxán, although it was known only from the 14ᵗʰ cent. ¹² 大 dà, dài „nagy, hatalmas, széles, mély” < késői középkínai *thaʾ, *thajʹ < korai középkínai *daʾ, *dajh & 濁 lěi „folyónév” < késői középkínai *lyjʹ < korai középkínai *lwiʹ (Pulleyblank 1991: 69, 185). 58 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe a tunguz *as- „nagyon; sok” tő > udege asahᶦ „nagyon”, ulcsa asir ugyanezzel a jelentéssel, nanaj asō, asor „nem nagyon”, mandzsu asi, asuru „nagyon; sok, nagy mennyiségű, gyakran” (Cincius 1975: 54–55). Az *as(V)til összetétel jelentése „{nagyon nagy} árvizeket hozó folyó” lehetne, vagyis szinte ugyanaz, mint az óbolgár értelmezés. 2.4. Axmetjanov (2001: 76) a karahanida Etil típusú alakokat a *ertil alakból vezette le, talán a *ettil közvetítésével, és a Irtyš víznévvel azonos eredetet javasolt; véleménye szerint ez az óujgurban, kumánban és sorban adatolt ert-, hakasz és csuvas irt-, valamint jakut irdě- „átkel, keresztülmegy” igéből származtatható (Räsänen 1969: 46). 2.5. Az ’Αστῆλ adatot figyelembe véve létezik egy alternatív török magyarázat is, amely a feltételezett *ast¹³–(h)ȫl¹⁴ „alsó nedvesség” összetételen alapul; ezt a Volga-delta megnevezéseként lehetne értelmezni. 2.6. Az ’Αστῆλ alakot másfelől egy korai magyar összetétel feltételezésére is felhasználhatjuk, amely az ómagyar (i. sz. 1055) azaa, azah „folyó, patak” (UEW 3) ~ ‘fehe rea’, a modern magyar (nyj.) aszó „vízmosás, időszakos vízfolyás; száraz völgy” (EWU I: 54), „völgy, mélyfekvésű terület; olyan völgy, amelyben esős időszakban és a tavaszi hóolvadás idején kis patak folyik, egyébként azonban száraz” (UEW 3) szavakból, valamint a magyar tele (első adatolása 1372), tel, nyj. telle „tele, megtöltött”, tel- „megtelik, megtöltődik”, teljes, rég. teles „egész, teljes, totális, komplett; tele”, töl-t „(folyadékot) önt, tölt, (italt) kitölt; megtölt, feltölt” szavakból állna (EWU II: 1497–1500; UEW 518: a manysi Tᵊ täwl, a permi tayla, valamint a hanti Vj. O tel „tele” alakokkal együtt a FU *tälk³ vagy *täwdę alakból származtathatók). A feltételezett asz(a)tele összetétel jelentése „vízzel teli völgy” vagy „vízzel teli folyó” lehetne. 1. megjegyzés: Bíborbanszületett Konstantin is feljegyezte az Ἀτελκούζου összetételt [§ 38.30], amelyet olyan helyek neveként magyarázott, ahol az ő korában a besenyők éltek. Később az Ἐτελ {ποταμός} καὶ¹⁵ szerkezetben is előfordult ¹³ türkmén, krími tatár, krími karaim, karakalpak, ujgur ast, üzbég åst, kirgiz, tatár as(t), baskír aş(t)/aθ(t) „alatt” (Sevortjan 1974: 195–196); vö. karahanida (11. sz.) astīn „alatt, alá”, (13. sz.) astındaɣı „alul található”, csagatáj ast(i) „alatt”, kumán astında „alatt” stb. (Clauson 1972: 242). ¹⁴ Őstörök *(h)ȫl > ótörök (manicheus), óujgur (buddhista) (mindkettő a 8. századból) ȫl „nedves” (földre vonatkoztatva), karahanida öl [Maḥmūd Kašġari: Qutadğu Bilig] „nedves, vizes”, középtörök öl (Sanglax) ugyanezzel a jelentéssel, (Payet de Courteille) „mocsár”, csagatáj (15. század) öl „nedves”, darya „tenger” jelentésű használata is adatolt, török öl „nedves, vizes”, oszmán öl „tó”, türkmén öl, nyj. hȫl „nedves, vizes”, khalaj hēl, hēl, kirgiz öl, karakalpak hȫl, üzbég hul ugyanezzel a jelentéssel, ujgur hȫl „nyirkos, nedves”, hakasz öl „nedves, vizes”, sor ül, ojrát ül, tuva, tofalar öl, jakut üöl „nedves, vizes”, csuvas vile ugyanezzel a jelentéssel (Räsänen 1969: 371; Clauson 1972: 124; Sevortjan 1974: 524–525). ¹⁵ Marquart (1903: 33, fn. 3) explained the conjunction as a mistake of a copist, who thought that Κουζού was an alternative name for Ἐτελ. Straipsniai / Articles 59 VÁCLAV BLAŽEK Kουζού [§ 40.24], amelyet részletesebben így magyaráztak: „azt a helyet, ahol korábban a türök (= magyarok) tartózkodtak, az ott átfolyó folyóról nevezik el: Etelnek és Kouzounak, most pedig a besenyők lakják” (Jenkins fordítása). Menges (1944–1945: 259) úgy vélte, hogy ez a kifejezés vagy egy másik folyót jelölt, vagy köznévvé vált. Zeuss (1837: 751) nyomán Markwart (1903: 33) azt feltételezte, hogy a Kουζού szó a görög μεσοποταμία megfelelője; a Kουζού névben a magyar köze alakot azonosította (a köz ’közép, középső’ szó egyes szám harmadik személyű birtokos alakját), amelyet magyar tájnevekben is használtak, például: Szamos-köz, Mura-köze, Rába-köze. A magyar köz a finnugor *kütz (UEW 163; EWU II, 827) ~ *kütï ’közép’ alakból vezethető le (Sammallahti 1988: 544). 2. megjegyzés: Müllenhoff (1906: 75) azt javasolta, hogy a Δάϊς [Ptolemy 6.14.2,4,5], Δαϊχ [Zemarchus], Γεϊήχ [Constantine Porphyrogenitus 37.2], később Jajïk víznév, vö. csuvas Jejăk, kazah Žajyk, amelyet 1775-től Ural folyó néven neveznek (Vasmer IV: 551–552), uráli eredetű lehet, és az uráli *joke ’folyó’ (UEW 99) ~ *jukă szóval hozható kapcsolatba (Sammallahti 1988: 537), noha rendszerint a török etimológiát fogadták el (vö. Menges 1944–1945: 260, aki a török jaj-yк ’kiterjedt, nyílt’ szóval vetette össze, a jaj- ’kiterjeszt’ ige befejezett melléknévi igenévi passzív alakjával; továbbá a tuvai čat-, középtörök [MK] jad-, óujgur jad- alakokat, de az altaji d’ajɣ ’áradás’, illetve a tuvai čajɣ ’özönvíz, felhőszakadás’ szemantikailag közelebb áll a folyónévadáshoz, és nem vezethető le a közös török *jad- alakból, csak a *jāj- alakból, amely a tuvai čaj- ’hintázik, pumpál’ szóban folytatódik. Az altaji d’aj- jelentése ’kiárad, elönt, szétterül (folyó esetében)’ – lásd ESTJ 1989: 76–77). 3. УЛ 3.0. Mari: KB Jăl, В Jul, U Ju·l-lǝt Wolga (Wichmann 1953: 54, #264); keleti Jul (Paasonen 1948: 29). 3.1. Paasonen (1926: 38) a víznevet a kondai hanty i̯atpз ’forrás, eredet’, i̯atpo·ŋ ’egy forrásból eredő patak torkolata’, valamint a jugani i̯aLpa ’kis, sebes patak, zuhatag’ alakokkal kapcsolta össze. A szó utolsó szótagját Toivonen magyarázta meg (1933: 382–383). 3.2. Markwart (1929: 96) azt feltételezte, hogy ezt a mari víznevet a csuvas megfelelőjéből, az A̯Dăl alakból, a *A̯jol közvetítésével vették át. Az ilyen változásnak azonban nincs párhuzama a mari csuvas jövevényszavaiban. 3.3. A legvalószínűbbnek Sinor megoldása tűnik (1964: 1–8), aki a mari Jul ’Volga’ eredetét a török *jul ’patak, csermely, forrás’ szóban kereste; vö. > óujgur yuul ’hegyi patak, forrás’, karahanida jul, jul ’patak’, oirati, szalari jul, 60 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe koibál jul ’patak, hegyi vízfolyás’, hakasz čul ’patak’, csuvas š́wəl ’forrás’ (Räsänen 1969: 209–210; Clauson 1972: 917–918; Sevortjan 4, 244; DTS 277). 3.4. A tatár és baskír jul ’út, ösvény’ vö. az ó török jol ugyanezzel a jelentéssel stb. (Räsänen 1969: 205–206; Sevortjan 4: 217–219). A Volga folyó konkrétan a történelem előtti idők óta fő közlekedési útvonalként kötötte össze az orosz Északot a pontuszi–kaszpi sztyeppékkel. Az ’út’ és ’folyó’ jelentések kapcsolatára szemléletes szemantikai párhuzamokat találunk a kusita és a csádi nyelvekben, konkrétan az északi kusita bedzsa lagi nőnemű alak, többes száma -a: ’ösvény, út, kitaposott út’ (Roper); a keleti kusita szomáli laag ’vízcsatorna’, baysso lága ’folyópart’ (Hy); oromo macha laga ’folyó’, lage ’völgy’ (LVS), > hegyvidéki keleti kusita *laga ’folyó’ (Hudson 1989: 124); konso lak-a ’síkság, külterület’, d’irayta lak ’hely, üres hely, szoba, tér’ (B1), vö. Sasse 1982: 131; déli kusita: kwadza lagalako ’ösvény, út’ (Ehret); valamint a közép-csádi wamdiu làgu, margi lagù, nyugati margi lakù, kilba làkù ’út’ szavai (Kraft 1981: 73, 93, 112, 122). 4. Λύκος 4.0. Hérodotosz [4.123] négy nagy folyóról számolt be, amelyek a thüsszagéták földjéről egy pusztaságon át a mééták földjére folynak tovább, és a Méétisznek nevezett tóba ömlenek; nevük: Lükosz, Oarosz, Tanaitész, (Sz)ürgisz. Tomaschek (1889: 32) azt feltételezte, hogy a Lükosz azonosítható a Jajikkal (a mai Ural folyóval) vagy a Volga felső folyásával, míg az Oarosz az alsó folyásához tartozhat. 4.1. Tomaschek (1889: 32–33) legalább közvetve összekapcsolta a Λύκος folyónevet az udmurt Jug víznévvel, továbbá a L’ug alakkal, amelynek orosz megfelelője a Belaja, a Káma mellékfolyója. Ezt a malmizsi udmurt ju·g-ak ’tisztán, világosan’ határozószóból, a Malmizs–Uržum l’u·g-ak, d’ug-ak ’egyszerre és világosan’ alakból magyarázta; Sarapulban, Malmizsban és Jelabugában jugit, Jelabugában és Malmizs–Uržumban l’ugit, Ufában d’ugit ’világos’ melléknév stb. (Wichmann 1987: 82). A komi jugid ’fény (főnév, melléknév), villámlás’, jug ’villámlás’, jugör ’sugár, fény’, jugδini ’kivilágosodik, megvilágít’ (KESK 334). Ez a magyarázat kétségkívül megfelelő a Jug/L’ug víznévre, Λύκος esetében azonban nehezen alkalmazható. Ennek oka a történeti hangtani viszonyokban rejlik: az udmurt l’- és d’- szókezdő mássalhangzók a j másodlagos változatai, a perm középső -g pedig a mari és mordvin -ŋg- < finnugor *-ŋk- megfelelője (vö. KESK 14). A perm *jug tő szabályos megfelelője a mari jongəštas ’kivilágosodik’, jongədo ’tágas’ (KESK 334; Paasonen 1948: 27). 4.2. Talán ígéretesebb annak a motivációnak a feltételezése, amely arra a tényre utal, hogy a Λύκος Hérodotosz leírása szerint egy pusztaságon folyt keresztül. Vö. továbbá a kazanyi tatár Čölmən–Idal ’Káma’, azaz ’a pusztaság folyója’, hasonlóképpen a csuvas Straipsniai / Articles 61 VÁCLAV BLAŽEK čolma and Old Bulgarian Čolmän-Itil (Tomaschek 1889: 33) vs. Old Turkish čöl, Kazakh söl etc. “steppe, wasteland” (Räsänen 1969: 117). If this is the case, the Baltic term *laukas “terrain without trees” seems to be a good candidate, cf. Lithuanian laũkas “terrain without trees, free space, field”, Latvian laũrs “clearing, opening (in forest), free space, field”, Prussian (III) laucks, acc.sg. laukan “field” (ALEW I: 561–562), all from IE *leuk- “to light” (Pokorny 1959: 687–689). 4.3. Egy másik megoldás azon a tényen alapulhat, hogy a Volga a legnagyobb mellékfolyója, a Kama torkolatánál kelet felől dél felé fordítja folyását. A mari nyelvben, amelyet ma e kanyarulat közelében, korábban pedig annak környékén beszéltek, megtalálható a luk (P, B, M, U, CÜ), lŭk (CK, Č, J), lāk (K) „sarok, zug”, illetve „folyó vagy tó kanyarulata” jelentésű szó < a proto-mari *lukā alakból (Bereczki 1992: 34, No. 165; 2013: 124–125). Éppen ez a jelentés felel meg tökéletesen a Volga kelet felől délre forduló kanyarulatának. Más rokon nyelvi adatok is alátámasztják e jelentés elsődlegességét: finn loukka, loukas „odú, búvóhely”, loukku „hasadék, barlang”, loukko „sarok, szöglet, rejtekhely, barlang”,?laukku „nyílás, lyuk”,?liukku „hóbarlang”; magyar lyuk (nyj. gyuk, juk, lik, luk) „lyuk, rés; barlang; farpofa”; nyenyec O loxəʔ „szöglet (pl. egy szobában, egy hosszúkás tóban)” (UEW 252: *lowkə). Megjegyzés: Hasonló szemantikai motiváció azonosítható az óorosz Erelb (ma Oreľ) víznévben is: ez a Dnyeper bal oldali mellékfolyóját jelöli, és először Az orosz őskrónika Hypatios-féle redakciójában említették 1183-ban: Ереҕ, егоже Русь зовуть Уголь. Vasmer (III, 151) az oszmán əjri „ferde, görbe”, əjrilä „meghajlik” (Radloff I: 661–662), a török eğri „görbe; kanyar”, eğrilik „görbület”, az óujgur ägri „ferde”, a karahanida, kun, csagatáj ägri „görbe, hajlott” és a csuvas avăr „mély hely, folyóban vagy tóban lévő gödör” stb. szavakkal etimologizálta (Räsänen 1969: 37–38). 5. RAV ÉS RAVO 5.0. Mordvin erzä Rav, Ravo ‘Volga’, moksa rava „folyó”, Rav ‘Volga’ (UEW 420). Ibn Ḥawqal, i. sz. 977/8: naḥr al-Rōs ~ mordvin határozott alak Rav-ś (Aalto 1976[79], 37). A mordvin víznév előzményét (i) *rava alakban rekonstruálták (Keresztes 1986: 127), de legalább két másik lehetőség is van: (ii) *raya és (iii) *raja; vö. a (ii)-höz a mordvin moksa pavaź ~ pavas „Isten” < *payas < indo-iráni *bhagas, a (iii)-hoz pedig a moksa ov(a) „vő” < finn-volgai *wäje (lásd Keresztes 1986: 106, 103). A hanti DN rōu, DT rāu „tisztátalanság, hulladék, iszap (vízben)”, Likr. rāɣɜ, Mj. rāuɣ3 „iszap, sár (vízben)” (Korenchy 1972: 65) adatokkal való összevetés, amely az (i) és (ii) lehetőséget támogatja, szemantikailag gyenge. 62 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe 5.1. Schlözer (1771: 306) valószínűleg elsőként kapcsolta össze a mordvin víznevet a Volga görög elnevezésével, a ‘Pã-val16, amelyet Ptolemaiosz jegyzett fel [6.14.1,4]. Követte őt többek között Klaproth (1826: 82), Šafarik (1837: 402) és Kiepert (1878: 346, fn. 3). De Lagarde (1866: 263) Ptolemaiosz ‘Pã nevét az Avesztában Ranhā- néven említett mitikus folyó nevével hozta kapcsolatba, de e víznevek Volgával való azonosítását illetően tartózkodó volt17. Később (1868, 62) hozzáfűzte a szanszkrit Rasā alakot, és mindkét tanulmányában a fríg ‘Péa-t, azaz Réha? alakot, valamint a Koriwn által a ‘Mesrop Maš-tots élete’ [11.33] című műben említett örmény víznevet, a Rah nevet is. Kuhn (1887: 214–215) hozzáadta az avesztai Ranhā és a védikus Rasā- alakot, mindkettő mitikus folyó neve. Kétségeit fejezte ki az azonosítást illetően. Megemlítette Geiger kísérletét, aki a Ranhā folyót az Iaxartesszel próbálta azonosítani, és így kommentálta: die Ranha wiedererkennen will, führte jedenfalls bei seinen anwohnern einen anderen namen, aus dem das moderne Sīr hervorgegangen ist und der bei den Griechen als Silis, bei den Indern als Sidā erscheint (Kiepert 1878, § 58). Továbbá azt mondta, hogy... Sidā ist selbstverständlich als die iranische, nicht etwa als die indische form des namens zu betrachten. Let us mention that Rasā- (see Blažek 2016a: 13) was the name of a mythical stream flowing around the earth and the atmosphere [e.g. RV IX.41.6; 10.108., also Nirukta of Yaska], only in RV V.53.9. is it described as the western tributary of the Indus River. In Puranas and Mahabharata Rasā is connected with the underworld or hell (MW 870c). The form rasāis the feminine to the masculine rāsa- “the sap or juice of plants, juice of fruit, any liquid or fluid, moisture, humidity, essence, marrow” [RV] (MW 869b, 870c: rasā- = “moisture, humidity”, but Mayrhofer in EWA I: 441–442 expressed doubts about any appellative sense of rasā-). In Iranian the corresponding hydronym is identified in Young Avestan Ranhā- ‘a mythical river’ [Yašt 5.63, 5.81, 10.104, 14.29, 15.27; Vidēvdāt 1.19 etc.], transcribed in Zoroastrian Pahlavi as Arang (Bartholomae 1904: 1510–1511). 1. megjegyzés: Marquart (1903: 378–379, fn. 4) a Jordanesnél [Rogasta-dzans] szereplő etnonimát [Getica 23, § 116] *Rauwa-stadjans alakban értelmezte, vagyis „a Volga partjának lakói”-ként. Ugyanezt a víznevet vélte felismerni a Ptolemaiosznál feljegyzett ‘Ρόβοσκοι etnonimában is. 16 A Volgát még most is Rhau-nak nevezik, ahogyan Ptolemaiosznál ‘Pã-nak hívják. 17 Úgy vélem, az ismert folyó ‘Pã neve nem más, mint Raniha: természetesen nem azt állítom, hogy a szövegek mitikus Ranha folyója a Volga volna. A pehlevi Vd 7, 9-beli fordításában álló ארום {ʔarūm} feltehetően – ahogy Spiegel kommentárjában, a 46. oldalon lehetségesnek tartotta – az újperzsa Harūm (az amazonok városa): Ptolemaiosz szerint az amazonok ε 9.19-ben a ‘Pã ποταμοῦ és a τῶν Ἰππικῶν ὀρέων között laknak. Straipsniai / Articles 63 VÁCLAV BLAŽEK 5.2. Schrader (1890: 633f) és Schrader & Nehring (1917–1923: 329) a hidronimában az indoeurópai *srou̯a „patak” átvételét látták; vö. epikus szanszkrit giri-srāvā- „hegyi patak”, litván sravā „folyás, vérfolyás, menstruáció” stb. (Pokorny 1959: 1003). 5.3. Schrader (1890) recenziójában Bartholomae (1890: 1108) a mordvin hidronimát és Ptolemaiosz Ῥᾶ nevét az avesztai rau̯an-/raon- „folyó, vízfolyás” [Yt. 14.21, 18.6, V. 5.1f / Y. 10.17, V. 2.23] alapján próbálta magyarázni (Bartholomae 1904: c. 1512) < iráni *hrauᵒ < *srauᵒ (vö. EWAI II: 784). 5.4. Paasonen (1897: 122–123) elutasította Schrader elképzelését, és saját etimológiát javasolt, amely a finn rapa „sár, iszap; valami törékeny, morzsalékos”, az észt raba „mocsár; törköly; korhadt, törékeny”, a lív raba mā „laza talaj”; az északi számi rappe „olyan sár, amely olyan helyen van, ahol emberek vagy jószágok gyakran tapossák” szavakon alapult. Valójában a számi szó finn eredetű, a balti-finn alakok pedig skandináv eredetűek; vö. óészaki draf „üledék, élesztő” (de Vries 1962: 79–80; SKES 735–736). 6. *U̯ar(i̯)- > ᾽Oαρος 6.0. A ᾽Oαρος hidronimát először Hérodotosz jegyezte fel [4.123–124] Kr. e. 450 körül. Ugyanez az *u̯ar elem az Οὐαρουδάνης hidronimában is azonosítható, amelyet Ptolemaiosz jegyzett fel [5.9.5, 28], és amely valószínűleg a Kubány folyót jelölte (vö. Abaev 1949: 188: *u̯aru-dānu- „széles folyó”). 6.1. Marquart (1903: 378–379, fn. 4) úgy vélte, hogy a ᾽Oαρος víznév a Volga alternatív elnevezése lehetett, amelyet az iráni *u̯aru- „széles”18 szóként értelmezett; vö. az avesztai vouru-, például az óavesztai vouru-cāšani- „belül 18 A Rogastadzans a Ῥόβοσοι gót fordítása; ez Ptolemaiosz 6.14 p. 426, 28 Wilberg által a Rhától legkeletebbre feljegyzett nép, Orosius I, 2, 2 helyén pedig Rhobasci néven szerepel; azonos a Rhipai-hegységnél lakó Βοροῦσκοι néppel (Ptolemaiosz 3, 5 p. 201, 15). A Ῥόβοσοι, Rhobasci a Volga finn nevéből származik, amelyet ma is Raw, Rau alakban használnak a mordvinok, meghatározott alakja pedig Rawš; valószínűleg ez áll Agathémérosz Ῥᾶς alakjának hátterében. Ez feltehetően a szkíta-iráni *Raha, Ptolemaiosznál Ῥᾶ (csak genitivusban és accusativusban), av. Raihā, védikus Rasā átvétele. Ez utóbbi név mellett az iráni szkíták a Volgát még ᾽Oαρος néven is emlegették (Hérodotosz 4, 123. 124), vagyis *waru- „a széles” (vö. Βοροῦ-σθένης, hun War); ebből származik a Βοροῦσκοι népnév. Vö. Zeuss 1837: 80; Müllenhoff 1906: 98; Tomaschek 1889: 20. A Ῥᾶ = Raiha azonosítást P. de Lagarde 1866: 263; Id. 1868: 62 támogatta. 64 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe „tágas” ~ védikus uru-cākṣas-; oszét urux „tág, tágas” (EWAI I: 227). Hasonlóképpen Herrmann (1937: cc. 1680–1681¹⁹). 6.2. Kretschmer (1928: 101) explained the hydronym with help of Sanskrit vār(i) “water”, mentioning the meaning ‘rain’ of the corresponding Avestan counterpart vār-. In reality, there are Vedic vār- ‘water’ [RV, AV, VS], besides Sanskrit vārī-, meaning both “water” and “rain” [Mn, MBh], which corresponds to Avestan vār- “rain”, but also Sanskrit vārī-, pl. varyas “river”, corresponding to Avestan vai̯ri- “sea, sea bay” [Y. 42.2, 65.4, 71.10; Yt. 5.37, 8.46.8, 10.14, 19.51, 19.56, 19.59; Aog. 28; Ny. 5.5; S. 2.9] > Zoroastrian Pahlavi var “lake” (Bartholomae 1904: 1364–1365; Eilers & Mayrhofer 1960: 110–111; Nyberg 1974: 203). Kretschmer also connected this hydronym with Tocharian A wār “water” and further with the Ligurian river-name Vārus, first recorded by Caesar [BG 1.86.8]. Later Krahe (1964: 38–40) included it in his ‘Old European’ hydronymy. 6.3. Hérodotosz Ὄαρος nevének eredetét Napolskix (szóbeli közlés) közvetlenül a tochár A wār, B war „víz”, B -wār „patak” szavakban kereste, például ñoru-wār „folyásirányban lefelé” (Adams 2013: 627–628); feltételezése szerint e hidronima a kelet felé tartó ős-tochár vándorlás nyomát őrzi. 6.4. Schramm (1973: 115) egyáltalán elutasította, hogy a Ὄαρος a Volga elnevezése lett volna, és inkább a Dnyeperrel hozta kapcsolatba; Jordanes kifejezetten Var néven említi 52. fejezetében: ut vix pars aliqua hostium remaneret, quae in fuga versa eas partes Scythiae peteret, quas Danabri amnis fluente praetermeant, quam lingua sua Hunni Var appellant²⁰, Konstantinosz Porphürogennétosz pedig Βαζούχ néven (De administrando imperio 38.68). Ezt a hidronimát többféleképpen is etimologizálták: 6.4.1. Az avarok nyomát látva benne Klaproth (1826: 245) a Var nevet a dagesztáni modern avar nyelv segítségével próbálta magyarázni, amelyben a ʒor szó „folyó” jelentésű. Nikolayev & Starostin (NCED 537) a tindal reha „víztározó”, a bezhta rühi „mesterséges patak”, a lezg hül „tenger” stb. szavakkal vetette össze, és az észak-kaukázusi *hʷilV/*l̥hʷV előzményt rekonstruálta. ¹⁹ Oaros – Hérodotosznál [IV 123] a Lykos, Tanais és Syrgis mellett a Maiotis egyik mellékfolyója, amely a Thyssagetai területén ered. Hérodotosz [IV, 124] szövegéből kiderül, hogy az O. nagyobb folyó volt, amelynél Dareiosz táborba helyezte seregét és nyolc erődöt építtetett, amikor a Budinoi és Thyssagetai közötti pusztaság felé nyomult. E szerint (c. 1681) csak a Volgáról lehet szó, amelyet Hérodotosz tévesen a Maiotisba ömlőnek mond, nem pedig a Kaszpi-tengerbe. Kiessling u. Bd. IA s. 1f. az O. nevet az avesztai Vouru „a széles (folyó)” szóval veti össze; ezt a türk törzsek az Atl névvel fordították; ²⁰ „A maradék menekülésre fordult, és Szkítia azon vidékei felé vette az irányt, amelyek a Danaper folyó medrével határosak; ezt a hunok a saját nyelvükön Varnak nevezik.” Lásd The Gothic history of Jordanes, Charles Christopher Mierow bevezetőjével és kommentárjával készült angol fordítás. Princeton: University Press – London: Humphrey Milford – Oxford: University Press 1915: 128. Straipsniai / Articles 65 VÁCLAV BLAŽEK 6.4.2. Tomaschek (1889: 20) a Βαqούη alakot a jakut üräx „folyó” szóval vetette össze (Böhtling 1851: 49). Rokon lehet vele a csuvas vъrə, amely a šъ vъri „a folyó torkolata” kifejezésben szerepel. A szóvégi veláris hang kiesése összevethető a homonim csuvas vъrə „mag” szóéval, vö. ó-török uruy uo. (Egorov 1964: 49; Räsänen 1969: 516). 6.4.3. Vasmer (1923: 66), Abaev (1949: 187) és Schramm (1973: 99) az oszét alapján magyarázta a Βαqούη alakot: iron wærax, digor urux „széles” < *uaruka−/*uruka− (Abaev 1989: 90). 6.4.4. Pritsak (1954: 124–134; vö. még Schramm 1973: 99) a Var óbolgár magyarázatát kínálta, a csuvas var „völgy, vízmosás, szakadék, szurdok; belső rész, közép, középütt, has” szóval; az anatóliai török költői öz szóval a folyónevekben: Ėgri öz, Qïlïğ özü; továbbá a kazáni tatár üzän „völgy, lapály”, a barabai tatár üzön „kis folyó, patak”, a kazah özän „folyó; belső rész” szóval; ezenkívül a Dnyeper Yozu nevű elnevezésével (= özü < *özi) Pseudo-Mowsés Chorenacʿi „Földrajzának” egy késői másolatában, amely talán Anania Širakacʿi művéből származik, 700 körül átdolgozva, valamint ugyanezen folyó oguz-kun elnevezésével, az Özi névvel (az -i a 3. személy birtokos személyragja, amely a meghatározást szolgálja). Megjegyzés: Csábító felvetés, hogy a Dnyeper nevében szereplő csuvas var „völgy, vízmosás, szakadék, szurdok; belső rész, közép, középütt, has” óbolgár előzménye tükörfordítással adhatta vissza azt a -коúζου, Κουζού kifejezést, amelyet Bíborbanszületett Konstantin az Ἀτελλοúζου összetételben [§ 38.30], valamint az Ἐτέλ {ποταμός} καὶ Κουζού szerkezetben [§ 40.24] jegyzett fel. Zeuss (1837: 751) és Markwart (1903: 33) a -коúζου & Κουζού alakokban a magyar köze (a köz „közép” szó egyes szám harmadik személyű birtokos alakja) szót ismerték fel; ezt a magyar járásnevekben is használták, például: Szamos-köz, Mura-köze, Rába-köze. A magyar köz a finnugor *kütз (UEW: 163; EWU II: 827) ~ *kütï „közép” alakra vezethető vissza (Sammallahti 1988: 544). Ebben az esetben a -коúζου & Κουζού alakok a görög μεσοποταμία megfelelői voltak, és az óbolgár Var valószínűleg ugyanezt a szerepet töltötte be. 7. VOLGA 7.0. A Volga víznév először óorosz Volga alakban jelent meg az 1100 körül írt Orosz őskrónikában, a 964-re keltezett eseményeknél. 7.1. A bizánci történetíró és levéltáros, teológus és csillagász, Nikephorosz Gregorasz (1290/1–1360) azt a feltevést fogalmazta meg, hogy a bolgárok Βούλγαροι elnevezése a Βούλγα „Volga” folyónévből ered, a Byzantina Historia 1.26.19–21 című művében (vö. még Moravcsik 1958: 105). Egy másik Volga a Dnyeper mellékfolyója. Lengyelországban a Visztulának két mellékfolyója van Wilga néven; az egyik Krakkónál torkollik a folyóba (25 km hosszú), a másik 66 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Volga – the First River of Europe Varsó déli külvárosában torkollik bele (67 km hosszú). Ezek a víznevek átláthatóan a közös szláv *Volga „nedvesség, nyirkosság” alakból vezethetők le (Vasmer I: 336–337). Hozzá kell venni a közvetlen balti megfelelőket is, amelyek ugyancsak etimologizálhatják a Volga víznevet: a lett vāļgs hímnemű, vaļga nőnemű „nedves”, vīlgt, ōgstu, ōgu „nedvessé válik” (ME IV: 454, 587), a litván vīlgti, vīlgstu, vīlgau „megnedvesít” stb. (Pokorny 1959: 1145–1146: *uelg-). Más etimológiai magyarázatokkal is próbálkoztak: 7.2. Tomaschek (1889: 32) and Rozwadowski (1913: 49; 1948: 227–230) tried to explain the hydronym from Fenno-Volgaic *walkeda “white”²¹, but Vasmer (I: 336–337) rejected it as phonologically impossible. It is right concerning *walkeda “white” and its continuants, but there are also other forms, which are not derived by the suffix *–đa, especially Mari wolɣem “ich leuchte, glänze (Feuer, Wasser, Gold, Glas)”. Its 3rd person sg. wolɣa “it is light” looks like a good candidate with regard to the fact, that the biggest tributary of the Volga, Kama, is called “white”, namely Chaghatay Ätil, Ädil ‘Volga’, Ak-Ädil ‘Kama’, lit. ‘White Ädil’, Kazan Tatar Iẓal, Idal ‘Volga; big river’, Kara Idal ‘Volga’ = ‘Black Idal’ vs. Ak Idal ‘Kama’ = ‘White Idal’, Chuvash ADăl ‘Volga’, Šură–ADăl ‘Kama’, lit. ‘White ADăl’ (Gombocz 1917: 183; Radloff I: 842, 857, 1509; Räsänen 1969: 52). Tomaschek (1889: 32) still mentioned the Lake Volgo (61 km²), the lowest of four natural lakes which the Volga flows through. 7.3. Roman Jakobson szóbeli közlése szerint egykori honfitársa, Nikolaj Sergeevič Trubeckoj a víznév, a Volga balti etimológiáját javasolta az 1930-as években, bécsi előadásain. Szerinte a Volga etimológiája a következő volt: az ősszláv keleti nyelvváltozatban a nem ajakkerekítéses elülső magánhangzók ajakkerekítéses hátulsó magánhangzóvá változtak egyazon szótagbeli l előtt, így a jilga alaknak julga alakra kellett változnia; a szókezdő j a keleti szlávban eltűnt a kerekített magánhangzók előtt, a szókezdő u pedig kötelező prothetikust, egy v hangot kapott. Így jött létre a vulga alak, majd a rövid u a 12–13. században o-vá változott. Így hosszú változássorozaton keresztül a Jilga alakból Volga lett. Idézi: Gimbutas 1963a: 69; 1963b: 33, 205. Lásd még Toporov 1980: 40. A balti víznevek között valóban vannak olyan nevek, amelyek a balti „hosszú” melléknévből származnak; ennek folytatása a litván ilgas, a lett ilgs ’ua.’, valamint az óporosz határozószó ilga ’hosszú ideig’, ²¹ Finn-volgai *walkeda > finn valkea „fehér; ragyogó, világos; tűz, fénylő láng, a tűz fénye, villám”, lud valged, észt valge „fehér, világos, szőke; fehérség, fény”, lív vālda (SKES: 1619–1621); északi számi viel’gâd „fehér; világos, halvány”, kildini vielked, notozeroi vielked ua.; mordvin erza valdo, moksa valdă „világos, fényes”; mari (I) waylăd, (U B) wolyadă „tiszta, világos; világosság, tisztaság”. Vö. továbbá a mari wolɣem „fénylik, ragyog (tűz, víz, arany, üveg)” és a magyar világ „fény; világ; emberek”, (rég.) „emberiség, élet” alakot; ezek a finnugor *walkз „fehér, világos; ragyogni” alakra utalnak (UEW: 554–555; Bereczky 2013: 315–316). Sammalahti (1988: 551) a finnugor *wilki– „fény” alakot rekonstruálta, a finn-permi *vēlkita mellett. Straipsniai / Articles 67 VÁCLAV BLAŽEK például Litvániában az Įlga, Įlė, Įlgės, Įlgupys stb. folyók, valamint az Įlgai, Įlgis, Įlgys, Įlgžeris, Įlgžeris stb. tavak (Vanagas 1981: 129); Lettországban az Įlga upe és az Įlupe folyók, valamint az Įldza-ęzers, Įldzes-ezers stb. tavak; Poroszországban pedig az Įlgayn, Įlgen See, Įlgowen stb. tavak (Toporov 1980: 39). A leghosszabb „Hosszú folyó” a kínai 長江 Cháng Jiāng, amelynek hossza 6 379 km, vízgyűjtő területe pedig 1 808 500 km²; a „Hosszú” elnevezést a Hat Dinasztia korától (220–589 CE) viseli. A mai 揚子 Yángzǐ nevet eredetileg a folyó alsó folyására használták²². 7.4. Még kevésbé valószínű Mikola (1929: 127–128) kísérlete arra, hogy az ősmari *Jyl⁽²³⁾ alakban keresse a forrást, amely valójában nyugati mari Jāl, keleti mari Jul ’Volga’ alakban adatolt (lásd alább). A szókezdő hang eltérésének magyarázataként Mikola (1929: 127) az észt Emajõgi folyónév óorosz Омov(ь)за, Омovуза átírását említette. Az óorosz *Vьlga létezését az udmurt folklórban kölcsönszóként élő Bulga ’Volga’ alaknak kellene bizonyítania (Mikola 1929: 128). Vasmer (I: 337) hozzátette, hogy a feltételezett ősmari *Jyl olyan török nyelvekből származhatott, mint a Baba tatár és a baskír jylya „folyó, patak”, valamint a kazak žylğa „kis folyó, folyó” (Räsänen 1969: 200; a mongol žylga „folyómeder, patak, lejtő” szóból kölcsönözve – lásd Ramstedt 1935: 109). 7.5. Egy egészen új megoldást kínálhat a magyar völgy „völgy, völgykatlan, völgyteknő” (121); (elavult) „jel, egy kelés magja” szó, vö. a régi magyar helynevekkel: Furizelgi (121), Welg (120), Saswelgy (126), Welgzad (1338), Worrewwabelgy (1342) stb. (EW 1653). Rokon alakok az obi-ugor *wāyəl > PKhanty *wāyəl > hanty Trj. wāyəl „az Ob egyik mellékfolyója”, Oxal, Kaz. wōxal „mellékfolyó; vogul”, wōxal-jōxan „Boryka (patak); manysi *wāl > manysi (LM) vuol „folyókanyar”, (KU KM P LO) wōl, (So.) wōl „folyószakasz” (Honti 1982: 193, #677); komi (S) vol, vol-ju „kis folyó”, (Vō) vel ’a fent említett Vyčegda jobb oldali mellékfolyója’; nyenyec (Nj.) wäej a jaew wäej kifejezésben „a folyónak két kanyar közötti hosszabb, egyenes szakasza; плёс” < uráli *waδз „kis folyó; folyókanyar vagy két kanyar közötti folyószakasz” (UEW: 550–551). 7.6. A teljesség kedvéért hipotetikus forrásként hozzá kell venni a tochár B walke (ragozhatatlan) ’hosszú (időre vonatkozó)’ melléknevet és ’hosszú ideig’ jelentésű határozószót is. A szemantikai motiváció ugyanaz, mint a litván ilga f. ’hosszú’ esetében (vö. § 7.3). Szinkrón alakja is nagyon közel áll a Volga formához. A hagyományos visszavezetés *uḷ₂Hgo- alakra, amely talán az *uel- „fordulni” igéből származik (Adams 2013: 631–632), a Volga esetében is alkalmazható. A *u̯i-dH̥gʰo- etimológiai elemzés azonban (lásd Blažek 2015: 62), ha helyes, valószínűleg kizárná ezt a megoldást. 22 Elérhető:<https://en.wikipedia.org/wiki/Yangtze> [hozzáférés: 01.11.2019]. 23 A γ kiesése a végső magánhangzó eltűnése után szabályos, vö. mari KB jal ’láb’ és mordvin moksa jalga ’gyalog’, finn jalka ’láb’ (Mikola 1929: 127; UEW: 88–89). 68 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe 8. ÖSSZEFOGLALÁS indoiráni szláv balti iráni tochár mordvin mari magyar tatár (vö. tatár Kara Tatar Volga) * astai nagy áradásokkal * ast(h)ol alsó nedvesség * ul patak tatár út asz (V) vízzel telt völgy a kanyarulat folyó * Rava * Rava * Runa * draša- nedvesség > avesztai Raŋha- * naraxs- teljesen sötét * hraxsa- sötét torkolat * daugas fátlan terület * Aogəs * As(a)f[?] * ul * Aresos Rau(e) Strainsai / Articles 69 VÁCLAV BLAŽEK indoeurópai *Ocos szláv *bog nedvesség balti lett padag: nedves *lōg hosszú iráni avesztai tāri: tenger, tengeri öböl; pahlavi bar: tó *pāru- széles tohár B nyelvű war: víz; B-war: patak mordvin mari a nuolya jelentése: fény magyar völgy török baskír iylya folyó 70 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe 9. KÖVETKEZTETÉS 9.1. Az előző táblázat (§ 8) összefoglalja az összes többé-kevésbé valószínű megoldást, noha ezek gyakran kölcsönösen kizárják egymást. Szemantikai motivációjukat értékelve két csoportra oszthatók. Az első csoportot a teljesen „hidronimikus” nevek alkotják, amelyeket a „vízhez” kapcsolódó jelentések motiválnak, nevezetesen maga a „víz”, továbbá a „folyó”, „(folyó)völgy”, „patak”, „áradás”, „nedvesség”, „tó”, „tenger”. A második csoport a folyómedret vagy a partokat jellemző kifejezéseket foglalja magában, itt nevezetesen: „széles”, „hosszú”, „kanyargós”, „fátlan”, „ártalmatlan”, „fehér/világos”, „fekete/sötét”. Nyilvánvaló, hogy az első szemantikai csoport közvetlenül a vízhez kötődik, ezért ezt kell előnyben részesíteni. Több etimológiai jelölt esetében ígéretesebbnek tűnik az a szemantikai motiváció, amely különböző elnevezésekben ismétlődik, mint az elszigetelt magyarázatok. Így az óorosz Volga < közszláv *vəlgə „nedvesség” megfelel az iráni, talán szkíta *raha- alaknak, amelynek „nedvesség, nyirkosság, páratartalom” jelentését a védikus [RV] rasā- alapján rekonstruálják; ez a hímnemű rāsa- nőnemű párja, jelentése „a növények nedve vagy leve, a gyümölcs leve, bármilyen folyadék, nedvesség, páratartalom, lényeg, velő”. A harmadik megfelelő a hipotetikus török összetételben, a *ast-(h)öl „alsó nedvesség” alakban azonosítható. Elképzelhető, hogy ez a Volga-deltát írta le. Csábító arra következtetni, hogy a szláv és talán a török hidronimák iráni előzményük tükörfordításai. 9.2. Időrendben elsőként a mitikus folyónevek, a Rasā́ és a fiatal avesztai Raŋhā tűnnek fel; előbbi már az Ṛgveda szövegéből ismert, amely valószínűleg Kr. e. 1500–1100 között keletkezett, utóbbi pedig az i. e. 1. évezred elejéről származik. A mordvin Rav vagy Rav mind a *ra, mind a *raya alakot tükrözheti. Az első esetben a *ə̄hā hangsor sajátos, avesztai jellegű fejlődése őrződött meg; a későbbi alak valószínűleg a *Rahā formát képviseli, amely földrajzi elterjedésük alapján több óiráni és korai középiráni nyelvjárásra, nevezetesen a szkítára, a szarmataira és a szakára rekonstruálható. Ptolemaiosz Ῥᾶ alakja és Pszeudo-Agathémerosz Ῥᾶ alakja a Kr. u. 2., illetve 3. században még közel állt a *Rahā alakhoz. Kr. e. az 5. század közepén Hérodotosz három különböző folyónevet jegyzett fel, amelyek talán a Volgához tartozhatnak: Ὄαρος, Ἀγάρης, Λύκος. Az Ὄαρος a fiatal avesztai vāiri- „tenger, tengeri öböl” és a pahlavi var „tó” alapján etimologizálható. Ez a megoldás egy nagy víztározóba torkolló folyóra utal. A nem kevésbé vonzó tokhár etimológiával (B war „víz”, -wär „patak”) versengve az iráni eredetet kell előnyben részesíteni, figyelembe véve Ptolemaiosz Οὐαράνης hidronimáját, amely valószínűleg a Kubán folyót jelöli, amely az Azovi-tengerbe/Maiétiszbe torkollik, és kifejezetten *uar(V)-dānu- „tengerbe/tóba torkolló folyó” alakban elemezhető; második tagja az iráni *dānu- „folyó” >: a fiatal avesztai dānu „folyó, patak”, az oszét don „folyó, víz”; ismert tokhár megfelelő nélkül Straișnai / Articles 71 VÁCLAV BLAŽEK Tocari megfelelője. A Ἀογῆς folyót Hérodotosz olyan vízfolyásként írta le, amely a Kaszpi-tengerbe torkollása előtt 40 ágra szakadt. Ez a leírás csak egy valóban nagy deltára illik. Ha a Volga deltájára gondolt, legalább három iráni értelmezés jöhet szóba, nevezetesen a *a-raxsā- „ártalmatlan”, csendes folyására utalva, vagy a *ha-raxsā- „teljesen sötét”, ennek változata a *āh-raxsā- „sötét torkolat”, a delta fekete iszapjára vonatkoztatva (vö. még kazáni tatár Ka-ra Idəl). Hérodotosz harmadik, valószínűleg a Volgához tartozó vízneve, a Λύκος, a proto-mari *lukə „kanyarulat” görög átírásának tűnik; ez a Volga keleti irányból déli irányba forduló kanyarulatát jelölheti a legnagyobb mellékfolyó, a Káma torkolatánál. Ez a megoldás meggyőzőbbnek tűnik, mint a balti eredetű *laukas „fátlan vidék” elnevezés, amely a Káma körüli, Hérodotosz által leírt pusztaságot jelölte volna. Bár ez az értelmezés teljesen elfogadható, nem jellemző általában a víznevek szemantikai motivációira. A Kr. u. 2nd és 3rd században Ptolemaiosz és Pszeudo-Agathémerosz rendre a Ῥᾶ és Ῥᾶς Volga-neveket jegyezte fel, amelyek a fentebb tárgyalt iráni *Rahā folytatásai. A Kr. u. 6th századtól ismert a Volga új neve, amely *As(a)tEl alakban rekonstruálható. Legalább három alternatív etimológiája van. Az óbolgár *as-tíl „nagy áradásokkal” értelmezést alátámasztja az a tény, hogy például az asztraháni és volgográdi területeket nagyjából ötévente rendszeresen elönti az ár. E megoldás gyengéje, hogy a csuvasban nincs köznévi folytatója, csak a Tilž víznév (lásd a 2.3. §-t). A hipotetikus *ast-(h)əl „alsó nedvesség” összetételt valószínűleg közvetlenül valamely főáramú türk nyelvjárásnak kell tulajdonítanunk, mivel egyik összetevője sem maradt fenn a csuvasban. A harmadik etimológiai kísérlet a víznevet a hipotetikus magyar asz(V)-tele „vízzel teli folyóvölgy” összetétel előzményének tekinti. Egyáltalán nem meglepő, ha a magyar etimológia lehetőségét is figyelembe vesszük. A magyarok őseinek vándorlási útvonala nagy valószínűséggel a Káma folyását követte, majd annak és a Volgának az összefolyásától tovább, a Don medencéje felé haladt; ez elvezette őket a Pontushoz, majd annak partjai mentén tovább a Duna medencéjéhez (vö. Blažek 2013: 181). Az etimológia feltételezi, hogy a magyarok ősei Kr. u. 570 előtt az alsó Volga medencéjében tartózkodtak, mivel Zemarchus ekkor kelt át a folyón, és Ἄττιλας alakban jegyezte fel a nevét. Ezt az értelmezést megerősítheti a Volga víznév egyik alternatív etimológiája, nevezetesen a magyar völgy. Magát a Volga folyót először az 964-re datált orosz Őskrónika említi. Szláv előalakja, a *vьlga „nedvesség” szilárd alapokon áll; a Dnyeper és a Visztula vízgyűjtő medencéjéből is ismertek megfelelő víznevek. A Volga azonban lehet egy 24 Elérhető: <https://www.climatechgepost.com/russia/river-floods/> [hozzáférés: 01.11.2019]. 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe A balti név keleti szláv átvétele a lett valga ’nedves’ típusából szintén felmerül. A szoros szemantikai motivációt a védikus mitikus Rasā folyóra és annak avesztai megfelelőjére, a Raŋhā névre is javasolták; ezeket az iráni/indoiráni őshazával hozták kapcsolatba, és a Volgával azonosították. A feltételezett török *ast-(h)öł ’alsó nedvesség’ összetétel ugyanezeket a tulajdonságokat fejezné ki. Létezik azonban több olyan alternatív etimológia is, amely olyan nyelveken alapul, amelyeket a Volga mentén még az első szlávok folyóhoz érkezése előtt beszéltek (talán Kr. u. 600 körül, tekintettel arra, hogy a glottokronológiai datálás a közszláv felbomlását a 6. századra teszi): ezek a balti (lett valga ’nedves’; kevésbé valószínű a litván ilga ’hosszú’, tekintettel a szláv v– nehéz magyarázatára); a mari wolγa ’világos’; a magyar völgy ’völgy’; a tochár wake ’hosszú’. A baskír yïlya ’folyó’ közvetlenül kizárható, mivel késői mongol jövevényszó. Bár a mari, a magyar és a tochár értelmezés nem egyeztethető össze, különböző időkben ugyanarra a folyóra vonatkozhattak. Elképzelhető, hogy egy régebbi elnevezést egy új váltott fel a kvázi-homonímia elve alapján, a jelentésbeli különbségtől függetlenül. Szemléltető példát találhatunk például az óorosz Erel víznévben, amelyet az Orosz Őskrónika Уголъ ’szög’ alakban fordít, összhangban török etimológiájával (oszmán äjri ’fő, görbe’, äjrilä ’meghajlik’), mára azonban Orel alakra módosult, azaz ’sas’ lett (lásd § 4.3). Az utóbbi három lehetőség közül elsőként a tochár vált el. A glottokronológiai elemzések szerint a tochár ág elválását az indoeurópai fő ágtól (az anatóliai ág már az 5. évezredben, Kr. e. elvált) Szergej Starostin Kr. e. 3810-re, Georgij Starostin pedig Kr. e. 3900-ra datálja (lásd Blažek & Schwarz 2017: 203–204); ezzel szemben a finnugor alapnyelv felbomlását Blažek csak Kr. e. 2350-re datálja (2012: 34; 2016b: 89), S. Starostin Kr. e. 2180-ra (lásd Blažek 2012: 32), G. Starostin pedig Kr. e. 2160-ra (2015: 569); átlagosan Kr. e. 2230-ra. A mari és a permi ág elválását S. Starostin Kr. e. 1370-re, Blažek pedig Kr. e. 1200-ra datálja (lásd Blažek 2012: 32, 34; 2016: 89), a magyar és az obi-ugor ág elválását pedig S. Starostin Kr. e. 1340-re, Blažek Kr. e. 1480-ra teszi (lásd Blažek 2012: 32, 34). Ez azt jelenti, hogy a tochár ág körülbelül másfél évezreddel a finnugor egység felbomlása előtt, és mintegy két és fél évezreddel a mari és a magyar ág elválása előtt különült el. A tochárok az i. sz. 1. évezredben a legkeletibb indoeurópai ág voltak. Valószínűleg az indoeurópai őshazában is a legkeletibb helyzetet foglalták el. Ha elfogadjuk az indoeurópai őshaza Észak-ponti elhelyezkedését — legalább az anatóliai ág elválása után —, a Volga az indoeurópai nyelvjárási kontinuum keleti határát jelenthette, amelyet először csupán a tochárok ősei léptek át, talán a Kr. e. 4. évezred első felében. Strapšnia / Articles 73 VÁCLAV BLAŽEK Kr. e. Ebben az esetben természetesnek tűnik, hogy egy ilyen hatalmas, tájékozódás, közlekedés és halászat szempontjából fontos folyó elnevezése hosszú ideig fennmaradt, és amikor új népességek telepedtek meg a partjain, inkább kvázi-homonim neveket használtak, bár azok jelentését újraértelmezték. A tochár B wake ’hosszú’²⁵ → magyar volǵ ’folyóvölgy’ → mari wolγa ’fehér’ → lett vala ’nedves’ → óorosz Volga *’nedvesség’ által képviselt leghosszabb lánc mellett létezik egy másik sorozat is: tochár B war ’víz’, -wār ’patak’ → avesztai vari- ’tenger, tengeri öböl’, pahlavi var ’tó’ → csuvas var ’völgy, vízmosás, szurdok, hasadék; belső rész, közép, középső, has’; vagy fiatal avesztai Raŋhā vagy ’szkíta’ *Rahā → mordvin erza Rav, Rav ’Volga’, moksa rava ’folyó’, Rav ’Volga’. Ez a hipotézis a népességek folytonosságát feltételezi a tömeges vándorlások időszakai ellenére, valószínűleg olyan maradványtelepülések formájában, amelyek a fontos folyók mentén közvetítették az eredeti vízneveket. Ennek a mechanizmusnak köszönhetően számos fontos folyó neve fennmaradt, noha a partjukon beszélt nyelvek megváltoztak. Természetesen a régi nevek mellett újakat is bevezetnek. A Volga esetében e típus legfiatalabb példája valószínűleg a mari Jul, amelyet valamely olyan török forrásból vettek át, mint az óujgur yul ’hegyi patak, forrás’. 10. FÜGGELÉK: SZÖVEGTÖREDÉKEK Az Orosz Őskrónika Lavrentiji redakció [642 (964)] Князь Стославъ възрастыю. и възмужавъ. нача воѣ сокупляти. многи и храбры и легко хода. акы пардусь. воинѣ многи творяше хода. воз по собѣ не возяше. ни котла ни мясъ варя. но потонку изрѣзавъ. коню ли. звѣрину ли. или говядину. на углехъ испекъ ядяше. ни шатра имаше. но подкладъ пославъ. и сѣдло в головахъ. также и прочи воѣ его вси бѣхѫ. [и] посылаше къ странамъ глѣ. хочю на вы ити. и иде на Оку рѣку и на Волгу. и налезе Вятичѣ. и речѣ Вятичемъ. кому дань даете. они же рѣша Козарамъ по щьлягу. и тѣ ра даемъ. Elérhető: <http://litopys.org.ua/lavrlet/lavr03.htm> [hozzáférés dátuma: 2019.11.01.]. 25 Ha a tochár B wake valóban a *ui-dḷHgh⁰- alakból származik, akkor ki kell zárni a Volga előalakjának jelöltjei közül. Ebben az esetben a Volga folyását utánzó lánc legrégebbi tagja a mari lenne. A lánc így nézne ki: magyar volǵ ← mari wolγa → lett vala → óorosz Volga. 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe A Hypatian redakció [6472 (964)] Князю Святославу възрастьшю. и възмужаю. нача воевати. многы и храбры. бѣ бо и сам храбръ и легокъ. хода акы пардусъ. воины многы творяше. въз бо по себѣ не возяше. ни котла ни масла варя. но по тонку изрѣзав. конину. или звѣрину. или говядину на угльех испекъ аше. ни шатра имаше. но подклада постилаше. а сѣдло въ головѣ. тако же и прочи вои єго бѣху. и посылаше къ странамъ. глаголя хочю на вы ити. и иде на Оку рѣку. и на Волгу. и налѣзе Вятичи. и рече имъ кому дань даете. они же рекоша Козаромъ. по щелягу ѡ рала даємъ Elérhető: <http://litopys.org.ua/ipat/ipat03.htm> [hozzáférés dátuma: 01.11.2019]. A Laurentianus redakció angol fordítása 472 (964). „Amikor Szvjatoszlav fejedelem felnőtt és megérett, nagy számú és vitéz sereget kezdett gyűjteni. Könnyedén járt, akár a leopárd, és számos hadjáratot indított. Útjaira sem szekereket, sem üstöket nem vitt magával, húst sem főzött, hanem vékony csíkokat vágott a lóhúsból, vadból vagy marhahúsból, és parázson megsütve ette meg. Sátra sem volt, hanem lótakarót terített maga alá, a nyerge pedig a feje alatt volt; (65) kíséretének tagjai is ugyanígy tettek. Hírnököket küldött más országokba, bejelentve, hogy meg akarja támadni őket. Az Okához és a Volgához ment, s amikor találkozott a vjaticsokkal, megkérdezte tőlük, kinek fizetnek adót. Azt felelték, hogy a kazároknak fizetnek egy ezüstpénzt minden ekevas után.” Az orosz őskrónika: Laurentianus szöveg, fordította és szerkesztette Samuel Hazzard Cross és Olgerd P. Sherbowitz-Wetzor. Cambridge, Massachusetts: The Medieval Academy of America, No. 60, 1953. Elérhető:<http://www.mgh-bibliothek.de/dokumente/a/a011458.pdf> [hozzáférés dátuma: 01.11.2019]. A görög szerzők tanúsága Hérodotosz 1.201–202: 201. Miután Kürosz ezt a népet is legyőzte, arra vágyott, hogy a masszagétákat is uralma alá hajtsa. Azt mondják, ez a nép nagy és erős, a kelet és a napfelkelte felé lakik, az Araxész folyón túl, szemben az isszédónok népével. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a nép szkíta. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-grc1:1.201.1> „Amikor Kürosz ezt a népet is meghódította, a masszagétákat is uralma alá akarta hajtani. Azt mondják, hogy nagy és hatalmas nép, amely a Stripsnii / Articles 75 VÁCLAV BLAŽEK kelet és a napfelkelte felé, az Araxes túloldalán, az isszédónokkal szemben; némelyek pedig azt mondják, hogy szkíta nép.” Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-eng1:1.201.1> 202. Azt mondják, hogy az Ἀράξης nagyobb is, kisebb is az Isztrosznál; állítólag sok, Leszboszhoz hasonló méretű sziget van benne, és ezeken olyan emberek élnek, akik nyáron mindenféle gyökeret ásnak ki és azt eszik; a fákról leszedett, beérett gyümölcsöket pedig élelemül elteszik, és télen azokat fogyasztják. Azt mondják, hogy az Ἀράξης nagyobb is, kisebb is az Isztrosznál; állítólag sok, Leszboszhoz hasonló méretű sziget van benne, és ezeken olyan emberek élnek, akik nyáron mindenféle gyökeret ásnak ki és azt eszik; a fákról leszedett, beérett gyümölcsöket pedig élelemül elteszik, és télen azokat fogyasztják. Azt is megtudták, hogy vannak más fák is, amelyek efféle gyümölcsöt teremnek: amikor összegyűlnek, körben ülnek, tüzet gyújtanak, és a gyümölcsöt a tűzre dobálják. A rájuk szálló füstöt belélegezve megrészegülnek, ahogy a görögök a bortól; minél több gyümölcs kerül a tűzre, annál részegebbek lesznek, míg végül táncra nem kelnek és énekelni nem kezdenek. Állítólag így élnek. Az Ἀράξης folyó a matiénusoktól ered, onnan, ahonnan a Gündész is; ezt Kürosz háromszázhatvan csatornára osztotta. Negyven torkolaton át ömlik ki, amelyek közül egy kivételével mind mocsarakba és ingoványokba vezet; ezekben állítólag emberek laknak, akik nyers halat esznek, és fókabőrt viselnek ruházatként. Az Araxész egyik torkolata tiszta mederben ömlik a Kaszpi-tengerbe. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-grc1:1.202> [hozzáférés: 01.11.2019]. Az Araxes egyesek szerint nagyobb, mások szerint kisebb az Iszternél. Azt beszélik, hogy sok, Leszbosz méretű sziget van benne, és rajtuk emberek élnek, akik nyáron mindenféle kiásott gyökéren, télen pedig azokról a fákról szedett és élelemül elraktározott gyümölcsön élnek, amely beérett. (Azt mondják, ismernek olyan fákat is, amelyeknek a gyümölcse a következő hatást váltja ki:) csoportokba gyűlnek, tüzet gyújtanak, köréje ülnek, és a gyümölcsöt a lángokba vetik; égésekor a felszálló füst megrészegíti őket, ahogyan a görögöket a bor, és minél több gyümölcsöt dobnak a tűzre, annál részegebbek lesznek, míg végül táncra nem kelnek, sőt énekelni nem kezdenek. Állítólag ez az életmódjuk. Az Araxes a matiénusok földjéről folyik (ahogyan a Gündész is, amelyet Kürosz háromszázhatvan csatornára osztott), és negyven torkolaton át ömlik ki 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe amelyek közül egy kivételével mind mocsarakba és ingoványokba vezet; ezekben állítólag olyan emberek élnek, akik nyers halat esznek, és szokásos öltözékük fókabőr. Az Araxész megmaradó ága tiszta mederben folyik a Kaszpi-tengerbe.Araxes Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-eng1:1.202.1> [hozzáférés: 01.1.2019]. Hérodotosz 1920: Histories, A. D. Godley angol fordításával. Cambridge: Harvard University Press. Hérodotosz 4.123–124: 4.123.3 ὕπερ δὲ τῆς ἐρήμου θυσάμεται οἰκέουσι, ποταμοὶ δὲ ἐξ αὐτῶν τέσσερες μεγάλοι ῥέοντες διὰ Ματτην ἐκδίδουσι ἐς τὴν λίμνην τὴν καλεομένην Μαῖτιν, τοῖσι οὐνόματα κέεται τάδε, Λύκος Ὄαρος Τάναϊς Σύρις. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-grc1:4.123.3> [hozzáférés: 2019. 01. 01.]. Ezen a kietlen vidéken túl élnek a thüsszagéták; országukból négy nagy folyó folyik át a maeetiek földjén, és a Maeetisnek nevezett tóba ömlik; nevük: Lükosz, Oarosz, Tanaisz, Szürgisz. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-eng1:4.123.3> [hozzáférés: 2019. 01. 01.]. 4.124.1. Amikor tehát Dareiosz a pusztaságba érkezett, abbahagyta menetelését, és seregét az Oarosz folyónál táborozta le. Ezután nyolc nagy erődítményt emelt, egymástól egyenlő távolságra, mintegy hatvan stadionnyira; az én időmben ezek romjai még épségben álltak. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-grc1:4.124.1> [hozzáférés: 2019. 01. 01.]. Amikor Dareiosz a kietlen vidékre érkezett, megállította az üldözést, és az Oarosz folyónál táborozott le. Ott nyolc nagy erődöt építtetett, amelyek romjai még az én életemben is álltak; egymástól egyenlő, körülbelül hét mérföldes távolságra voltak. Elérhető: <http://data.perseus.org/citations/urn:cts:greekLit:tlg0016.tlg001.perseus-eng1:4.124.1> [hozzáférés: 2019. 01. 01.]. Hérodotosz 1920: A történetek, A. D. Godley angol fordításával. Cambridge: Harvard University Press. Straipsniai / Articles 77 VÁCLAV BLAŽEK Ptolemaiosz, 6.14.1–4: A Imaosz-hegyen belüli Szkítia határait nyugaton az ázsiai Szarmácia alkotja, az említett oldal mentén; északon az ismeretlen föld; keleten pedig az észak felé húzódó Imaosz-hegység, egy hozzávetőleg délköri vonal mentén, az említett hegylánctól az ismeretlen földig; délen és még keletebbre pedig a szakák, a szogdok és Margiana, a megadott határvonalaik mentén egészen az Oxisz folyó torkolatáig, amely a Hürkániai-tengerbe ömlik; továbbá innen a Hürkániai-tengernek a Rha folyóig terjedő része, a következő leírással. A Rha folyó kanyarulata, ahol Szarmácia és Szkítia határa húzódik ___________· πε νδ a Rha folyó torkolatain túl, amelyek a következő hosszúsági fokoknál fekszenek ________ ς μ η γ a Rymnosz folyó torkolata ______. α μ η δ a Daix folyó torkolata ________ δ μ η δ a Iaxartész folyó torkolata ______ ς μ η a Iasztosz folyó torkolata _______. ε μ ζ a Polümetosz folyó torkolata __ ργ με _ Aspabota városa ____________. β μ δ Ezt követően az Oxisz folyó torkolata. Az Imaosz-hegységen belüli Szkítia határait nyugaton az ázsiai Szarmácia oldala alkotja, ahogy mondtuk; északon a Terra Incognita (ismeretlen föld); keleten pedig egyedül az észak felé húzódó Imaosz-hegység, a délköri vonal mentén, amely – amint említettük – a Terra Incognitáig terjed; délen pedig Keleti Szogdiana és Margiana, azok megjelölt határa mentén egészen az Oxisz folyó torkolatáig, amely a Hürkániai-tengerbe ömlik, továbbá a Hürkániai-tenger egy része egészen a Rha folyóig; ennek partvonaláról a következő a leírás: A Rha folyó torkolata után a Rymnosz folyó torkolata 91 48 15 a Daix folyó torkolata 94 48 15 az Iaxartész folyó torkolata 97 48 az Iasztosz folyó torkolata 100 47 20 a Polümetosz folyó torkolata 103 45 30 Aspabota városa 102 44 Ezt követően az Oxisz folyó torkolata 100 43 Edward Luther Stevenson angol fordítása (1932). 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe [Névtelen] Geographiae expositio compendiaria (általában Agathérésznek tulajdonítják; Kr. u. 3. század) § 29. Iaxatész, Oxisz, Rhymosz, Rhasz, Kürosz és Araxész az Égei-tengerbe „Iaxates, Oxus, Rhymus és Rhas, Cyrus és Araxes a Kaszpi-tengerbe ömlenek.” Megjegyzés: A szerkesztő a `Ρᾶς alakot javasolta a `Ρώς helyett Geographi Graeci Minores, Vol. II, ed. by Karl Müller. Paris: Firmin-Didot, 1861, 502. Bizánci források Zemarchus, kb. 570 (Menander Protector közvetítésével, aki a 6. század közepe táján születettth) Zémarkhosz tizenkét napon át a tó homokos partja mentén haladt, néhány nehezen járható területet megkerülve eljutott az Ikh folyóhoz, majd a Daikhhoz, és más tavakon át ismét az Attilához. „Zemarchus tizenkét napon át a homokos part mentén utazott, majd miután megkerült néhány nehezen járható területet, eljutott az Ikh folyóhoz, aztán a Daikhhoz, és néhány más tavon áthaladva az Atilas {folyóhoz}.” Edited and translated by Blockley 1985: 124–125. Further see Moravcsik (1958: 78–79): Theophylactus Simocata (Θεοφύλακτος Σιμοκάτ(τ)ης: Historiae (kb. 630-ban íródott, a 6.th század végéről) 258.9: a Tíl … folyó, amelyet a törökök Melánnak szoktak nevezni<szokás> Theophanes Homologetes (†818), Chronicle (i. sz. 284–813; kb. 680) 356.23: Ἄτελ a Pontoszi-tenger északi, átjáró vidékein, az úgynevezett Maiótisz-tónál, amelybe az óceán felől, a szauromaták földjén keresztül egy hatalmas folyó ömlik, neve Ἄτελ; ebbe ömlik az úgynevezett Tanais folyó, amely maga is az ibériai kapuktól, a Kaukázus hegyei közül ered. A Tanais és az Ἄτελ összefolyásából (miután az Ἄτελ az említett Maiótisz-tó fölött kettéágazik) ered az úgynevezett Κοῦφις folyó, amely a Pontoszi-tenger végébe, a Nekropülai közelében, a Κριοῦ Πρόσωπον nevű foknál ömlik. Stripsni / Articles 79 Václav Blažek „A Fekete-tenger északi vidékein, a Maotis nevű tó mellett, amelybe egy nagy folyó ömlik, amely az Óceánból a szarmaták földjén át folyik, és Atel néven nevezik; ebbe ömlik a Tanais nevű folyó, amely a Kaukázus hegységben lévő Ibériai-kapuktól ered. A Tanais és az Atel összefolyásától (a fent említett Maotis-tó fölött, ahol az Atel kettéágazik) egy Kuphis nevű folyó folyik, amely a Pontusi-tenger legvégén, Necropole közelében, a Kos ajka nevű foknál ömlik a tengerbe.” 8. századi bizánci földrajzi feljegyzések. ὁ Ἀστήλ ἐν ᾧ λέγεται ὁ Ἀστήλ ὁ ποταμὸς τῆς Χαζαρίας, ἔστιν δὲ κάστρον „{Püspökség} Astil, vagyis Astil – a kazáriai folyó, de van ott egy {azonos nevű} erőd is” (lásd Moravcsik 1958: 78). Seibt (2017: 301) megemlíti e püspökség Ἀσταήλ változatú feljegyzését, amely egy párizsi kéziratban szerepel. Bíborbanszületett Konstantin (Κωνσταντίνος Πορφυρογέννητος; i. sz. 905–959): De Administrando Imperio (kb. 50) 37.2–4: Ἰστέον, ὅτι οἱ Πατζινακῖται τὸ ἀπ’ ἀρχῆς εἰς τὸν ποταμὸν Ἀτήλ τὴν αὐτῶν εἶχον κατοίκησιν ὁμοίως δὲ καὶ εἰς τὸν ποταμὸν Γείχ, ἔχοντες τοὺς τε Χαζάρους συνοροῦντας καὶ τοὺς Οὔζους „Eredetileg a besenyők az Atil folyó mellett laktak, hasonlóképpen a Geik folyó mellett is; határosak voltak a kazárokkal és az úgynevezett úzokkal.” 38.30 εἰς τόπους ἐπονομαζομένους Ἀτελούζου, ἐν οἷς τόποις τὰ νῦν τὸ τῶν Πατζινακιτῶν ἔθνος κατοικεῖ „Az Atelkouz nevű helyeken, amelyeken most a besenyők népe lakik.” 38.66–71 Ὅτι ὁ τῶν Πατζινακιτῶν τόπος, ἐν ᾧ τῷ τότε καιρῷ κατῴκησαν οἱ Τοῦρκοι, καλεῖται κατὰ τὴν ἐπωνυμίαν τῶν ἐκεῖσε ὄντων ποταμῶν. Οἱ δὲ ποταμοί εἰσιν οὗτοι· ποταμὸς πρῶτος ὁ καλούμενος Βαρούχ, ποταμὸς δεύτερος ὁ καλούμενος Κουβού, ποταμὸς τρίτος ὁ καλούμενος Τρούλλος, ποταμὸς τέταρτος ὁ καλούμενος Βρούτος, ποταμὸς πέμπτος ὁ καλούμενος Σέρετος. „A besenyők földjét, ahol abban az időben a törökök éltek, az ottani folyók nevéről nevezték el. A folyók a következők: az első folyó a Baroukh {Dnyeper}, a második a Kouou {Bug}, a harmadik a Troullos {Dnyeszter}, a negyedik a Broutos {Prut}, az ötödik pedig a Seretos {Szeret}.” 40.23–25 Azt a helyet pedig, ahol korábban a türkök éltek, az ott folyó folyóról Etilnek és Kubunak nevezik; jelenleg a besenyők lakják. 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe „A helyet, ahol korábban a törökök (= magyarok) éltek, az azon átfolyó folyó, az Etel és a Kouzou nevéről nevezték el; most a besenyők lakják.” Edited by Gy. Moravcsik; translated by R. J. H. Jenkins 1967: 166–179. Nikaia Gregoras (1290/1–1360) 1.26.19-21 Van egy bizonyos Osson, amely az Isztroszon túl, attól északabbra fekszik, és rajta egy nem jelentéktelen folyó folyik keresztül; bolgárnak nevezik a helybeliek; tőlük vették nevüket maguk a bolgárok is, akik eredetileg szkíták voltak. „Az Ister folyón túl észak felé van egy vidék, amelyen egy nem kis folyó folyik keresztül; a helybeliek Bulga néven nevezik. Innen vették a bolgárok is a nevüket, noha eredetileg szkíták voltak.” Nicephori Gregorae Byzantina Historia, görögül és latinul, Hier. Wolfii, Car. Ducangii, Io. Boivini és Cl. Capperonnerii jegyzeteivel. Bonn: Weber, 1829 (Scriptorum Historiae Byzantinae, javított és bővített kiadás, B. G. Niebuhr szerkesztésében, IX. rész: Nicephorus Gregoras, I. kötet), 26. Elérhető: <https://ia800207.us.archive.org/31/items/byzantinahistor00bekgoog/byzantinahistor00bekgoog.pdf> [hozzáférés dátuma: 2019.11.01]. Fiatal avesztai tanúság Avestan Raŋhā- ‘a mythical river’ (Bartholomae 1904: 1510–1511) ym bariti Karō masiō upā yō Raŋhaiiā dūrāeparāiia. jafraiia hazarō vīraia varəsō.stauuaŋhəm apō uruaesəm maraiiete „a vízben élő Kara hal birtokolja, aki észreveszi a távoli határú, mély, ezer férfi nagyságú Raŋhā egy hajszálnyi vízörvényét” [Yt. 14.29]. təm yazata yōišō yō friianąm paiti pəduuaēpā Raŋhaiiā. satəm aspanəm aršnəm hazarəm gauuəm baēuuarə anumiiąm „Yōišta, aki a Fryana nemzetségéből való, a Raŋhā hullámverte szigetén áldozott neki száz hím lovat, ezer szarvasmarhát, tízezer juhot” [Yt. 5.81]. xšuuāš.kasəm asahəmca šōiθranəmca | vahištəm frāβərəsəm azəm yō ahurō mazdā | upa aoδešu Raŋhaiiā | yō. asarō. aibiiaxšaienti: Stripsnai / Articles 81 Václav Blažek „A tizenhatodik hely és vidék gyanánt én, Ahura Mazdāh, megteremtettem (a földet), upa aodāešu Rahaiiā-t (= Rahā forrásainál), ahol azok laknak, akiknek nincs uruk” [Vd. 1.19]. yațcīt ahi rašnuō āšam upa aodāešu raha iiā yațcīt ahi rašnuō āšam upa sanke raha iiā „Még ha te, ó, áldott Rānu, Rahā forrásánál vagy is, segítségül hívunk… Még ha te, ó, áldott Rānu, Rahā torkolatánál vagy is, segítségül hívunk” [Yt. 12.18–19]. yațcīt sanke raha iiā yațcīt ūmaidīm aihā zəmō „még ha (Mithra) Rahā torkolatánál van is, még ha itt, a föld közepén volna is” [Yt. 10.104]. təm yazata naire.māṇ kərəsāspō upa guδəm apəžarəm Ranhaiiā mazdātaiiā. „A hősi lelkű Kərəsāpa a Guδánál, a mazda által adományozott Ranhā karjánál áldozott neki” [Yt. 15.27]. Aduiš ūre āhite | mōšu mē javca auuahe | nūram mē bara upastaṇ hazərəm tē azəm zaoθraṇ | haomauuaitiṇəm gaomauuaitiṇəm | yaoždātəm pairihaštāṇəm | bārani | oi āpəm yəm Rahəm | yezi jun frapaiēni | oi zəm ahuraδātəm | oi nūnan yim xᵛēpaθəm „Ó, hatalmas, szeplőtelen Arəδvī! Siess gyorsan a segítségemre, hozz nekem most támogatást! Én ezer, haomát, tejet tartalmazó, megfelelő állapotba hozott, átszűrt zaδrát hozok neked a Rahā vizénél, ha élve eljutok az ahura teremtette földre és a házamba” [Yt. 5.63]. Elérhető: <http://titus.fkidg1.uni-frankfurt.de/texte/etcs/iran/iran/avesta/avest.htm> Wolff 1910-es német fordítása. védikus tanúság I.12.12 yā́bʰiḥ rasā́m kṣódasā udnā́ pinvat́ uḥ anasvám yā́bʰiḥ rāt́ am āvatam iṣé yā́bʰiḥ triṣókaḥ usriyā́h údīyata tá́bʰiḥ u sū́ utíbʰiḥ áśvinā ā́ gatam 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Ja: „Akikkel a Rasāt (folyót) vízáradattal duzzasztottátok meg, akikkel győzelemre segítettétek a ló nélküli harci szekeret, akikkel Triśoka felhajtotta magának a vörös teheneket – azokkal a segítségeitekkel gyertek ide, ó, Aśvinák.” Gr: „Amivel a Rasāt vízáradatokkal megduzzasztottátok, és győzelemre segítettétek a ló nélküli szekeret; amivel Triśoka előhajtotta visszaszerzett teheneit – azokkal a segítőkkel gyertek ide hozzánk, ó, Aśvinák.” Ge: „Amivel a Rasāt vízáradattal megduzzasztottátok, amivel a ló nélküli szekeret győzelemre segítettétek, amivel Triśoka kihajtotta a teheneket, azokkal a segítségekkel csakugyan gyertek ide, ti Aśvinák!” IV.43.6. sindhūḥ ha vām rasāyā sincad áśvān ghṛṇāḥ! vāya aruṣāsa pari gman tā ū sū vām ajiram ceti yānam yena pāti bṛhávātah sūryāḥ Ja: „A Szindhu folyó a Rasā vizével hinti meg lovaitokat; vöröses madaraitok elkerülik az izzó hőséget. Sebes járművetek épp most jelent meg, amellyel ketten Sūryā urai [/férjei] lesztek.” Gr: „Hadd öntözze meg Szindhu hulláma a lovaitokat: tüzes ragyogásban jöttek ide a vörös madarak. Mindenki megfigyelhette sebes haladásotokat, amellyel Sūryā leányának urai lettetek.” Ge: „Sindhu a Rasā vizével nedvesítette meg lovaitokat; a vöröses madárlovak elkerülték a perzselő hőséget. Ez a gyors utazásotok nagy feltűnést keltett, amelynek révén Sūryā férjei lesztek.” V.41.15 padé-pade me jaramāṇi dhāyai vārtrī vā śakrā yā pāyubhiḥ ca śak tu mātā mahī rasā naḥ smat surbhih juhāsta juvanih Ja: „Lépésről lépésre biztosították számomra az öregkort, akár a hatalmas Védelmező Istennő, akár az oltalmazók. Kísérjen minket a nagy anya, Rasā, támogatóinkkal együtt, ő, kinek keze kinyújtva, nyereményei is kinyújtva.” Gr: „Mindenkihez méltóképpen eljutott dicséretem. Legyen erős Varātrī erejével, hogy segítsen. A nagy Anya, Rasā legyen itt a barátunk, egyenes kézzel, a díjakkal, előretörve.” Ge: „Lépésről lépésre legyen biztosítva számomra az öregség, akár a hatalmas Vatrī és az oltalmazó szellemek révén. Álljon mellettünk a nagy anya, Rasā, a bérurakkal együtt; tisztességes keze van, gazdag nyereséget hoz.” Straipsniai / Articles 83 VÁCLAV BLAŽEK V.53.9. mā vaḥ rasā anitabʰā kubʰā kr̥muḥ mā vaḥ sindʰuḥ ni rīramat mā vaḥ pāri stʰāt sarayuḥ puriṣiṇī asmē it sunnām astu vaḥ Ja: „Ne tartson vissza benneteket a Rasā {folyó}, az Anitabhā, a Kubhā, a Krumu; a Sindhu se akadályozzon meg benneteket. A túláradó Sarayu ne zárjon körül benneteket. Egyedül nálunk legyen kegyetek.” Gr: „Ne tartson vissza benneteket Rasā, Krumu vagy Anitabhā, Kubhā vagy Sindhu. Sarati vizei ne állják utatokat. Nálunk legyen minden boldogság, amelyet adtok.” Ge: „Ne tartson fel benneteket Rasā, Anitabhā, Kubhā, Krumu, se Sindhu, és a forrásokban gazdag Sarayu se álljon utatokba. Nálunk legyen kegyetek.” VII.72.13. ā suté siñcata śriyam rodasyoḥ abʰiśriyam rasā dadʰīta vr̥sabʰām Ja: „A kipréselt szómába öntsetek dicsőséget {= tejet}, a két világfél teljes dicsőségét. A Rasā (folyó {= víz}) fogadja be a bikát.” Ge: „Öntsd a dicsőséget a kipréselt nedűbe, amely beragyogja a két világot! A bikát a Rasā fogadja be!” IX.41.6. pári naḥ sarmayāntā dʰārā soma viśvataḥ | sāra rasā́ iva viṣṭapam Ja: „Ó, Szóma, áradj be hozzánk, mindenfelől oltalmazó folyamként, miként {az égi folyó}, a Rasā, a {szűrő} felső felszínén.” Gr: „Mindenfelől, ó, Szóma, áradj körül minket oltalmazó folyamoddal, ahogy a Rasā körüláramlik a világon.” Ge: „Áradj nekünk oltalmazó folyamban, ó, Szóma, körös-körül, mint a Rasā a föld magaslata körül!” X.75.6 tr̥ṣṭāmayā pratʰamā yatave sajūḥ susartvā rasayā śvetāyā tvām sindʰo kubʰayā gomatiṃ kr̥mum mehanvā saratʰam yábʰiḥ iyase Ja: „Először a Tr̥ṣṭāval együtt haladni, {azután} a Susartūval, a Rasāval és ezzel a Śvetāval, te, ó, Sindhu, {érkezel} a Kubhāval a Gomatihoz, a Mehatnnal a Krumuhoz, ugyanazon a szekéren {mindnyájukkal}, amellyel száguldva haladsz.” 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Gr: „Először Tr̥stāmával kívánsz előtörni, Rasāval, Susartūval és ezzel a Śvetāval; Kubhāval, valamint ezekkel, Sindhuval és Mehatnūval, folyásod során Krumut és Gomatīt keresed.” Ge: „Először a Trstāmával egyesülve indul útjára, Susartūval, Rasāval, ezzel a Svetāval jössz, Sindhu; a Kubhāval a Gomatīhoz, a Mehatnūval a Krumuhoz, velük egyazon szekéren haladsz tovább.” X. 108.1–2 kím ich ánti saramá prá idám ánat dúré hí ádh vā jagurih parācáḥ kā asméhitih kā pártakmyā ásit kathām asāyā atarah pāyamsi índrasya dútih iśā carāmi maháś ich ánti panáyah nidh vah atiśadabh iyāsā tát nah ávat tāthā asāyā ataram pāyamsi Ja: [Pani] „Mit keresett itt Saramā, mi hozta ide? Hiszen messze van az út, a távolban elnyeli az utazót. Mi a küldetésed nálunk? Mi volt az utolsó fordulat, amely idehozott? Hogyan keltél át Rasā vizein?” [Saramā] „Indra küldötteként járom az utat, hogy felkutassam nagy, elrejtett kincseiteket, ó, Pani-k. Az átkeléstől való félelem – az segített nekünk! – így keltem át Rasā vizein.” Gr: „Miféle kívánság hozta ide Saramāt? Az út messze, távoli helyekre vezet. Mi a megbízásod nálunk? Merre fordul az utad? Hogyan jutottál át Rasā vizein?” „Indra kinevezett küldötteként jövök, hogy felkutassam bőséges kincseiteket, ó, Pani-k. Ez óvott meg az átkeléstől való félelemtől: így jutottam át Rasā vizein.” Ge: „Milyen kéréssel jött ide Sarama? Az út olyan messzire, a távolba vezet, kimerítő is. Mit jelent a hozzánk szóló küldetés? Mi volt a döntő fordulat? Hogyan jutottál át Rasa áradatán?” „Indra küldötteként jövök, elküldött engem, hogy megkeressem nagy kincseiteket, ó, Pani-k. Az átugrástól való félelem segített nekünk ebben. Így jutottam át Rasa áradatán.” X. 121.4. yásya imé himávantaḥ mahitvā yásya samudráṃ rasáyā sahá āhuḥ yásya imāḥ pradíśaḥ yásya bāhū kásmai devāya haviṣā vidhema Ja: „Kié ez a nagyságukban hófödte hegység (= a Himalája); kié a tenger a világfolyammal együtt, ahogy mondják; kié ez a négy égtáj, kié (két) karja (= a zenit és a nadír?) – Melyik istennek mutassunk be áldozatot felajánlásunkkal?” Stripsnai / Articles 85 Václav Blažek Gr: „Az ő hatalmáé ez a hófödte hegység, és az emberek úgy nevezik: a tenger és Rašā is az ő birtoka. Az ő karjai ezek, az övéi ezek az égi régiók. Melyik istent tiszteljük áldozatunkkal?” Ge: „Az ő hatalma által vannak ezek a hófödte hegyek; az ő hatalma által az övé – mint mondják – az óceán és a Ra is; az ő hatalma által ezek az ég tájai az ő két karja. – Ki az az isten, akit áldozattal kell szolgálnunk?” Elérhető itt: <http://titus.fkidg1.uni-frankfurt.de/texte/etcs/ind/ind/ved/rv/mt/rv.htm> Translations: Ja = Jamison & Brereton 2013; Gr = Grith 189[1987]; Ge = Geldner 1951. Megjegyzés: A külön magyarázat nélküli rövidítések, nevezetesen az Avesta részeinek és az uráli nyelvek dialektusainak rövidítései, a hivatkozott forrásokban szokásosan használt rövidítéseket követik. BIBLIOGRAPHY Aalto Pentti 1976[79]: Kara-kala, le poison. – Études Finno-Ougriennes 13, 29–38. Abaev Vasili I. 1949: Osetinskij jazyk i fol’klor I. Moskva–Leningrad: Izdatel’stvo Akademii nauk SSR. Abaev Vasili I. 1958–1973–1978–1989–1995: Istoriko-ètimologičeskij slovar ossetinskogo jazyka I–V. (Moskva)–Leningrad: Izdatel’stvo Akademii nauk SSR. Abel-Rémusat M. 1820: Recherches sur les langues tartares, ou Mémoires sur differens points de la grammaire et de la littérature des Mandchous, des Mongols, des Ouigours et des Tibétains. Paris: Imprimerie Royale. Adams Douglas Q. 2013: A Dictionary of Tocharian B (Revised and Greatly Enlarged) 1–2. Amsterdam–New York: Rodopi. Aufrecht Theodor 1955: Die Hymnen des Rigveda. Wiesbaden: Harrassowitz. Axmetjanov R. G. (Әхмәтьянов Р. Г.) 2001: Татар теленең кыскача тарихи-этимологик сүзлеге. Казан: Тат. кит. Нәшр Bailey Harold W. 1979: Dictionary of Khotan Saka. Cambridge: University Press. Barthélemae Christian 1890: Review of Shader 1890. – Wochenschrift für klassische Philologie 7, 1105–1110. 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Bartholomae Christian 1904: Altiranisches Wörterbuch. Berlin: Walter de Gruyter. Bereczki Gábor 1992: Grundzüge der Tscheremissischen Sprachgeschichte II. Szeged: Studia uralo-altaica, 34. Bereczki Gábor 2013: Etymologisches Wörterbuch des Tscheremissischen (Mari). Der einheimische Wortschatz, Nach dem Tode des Verfassers herausgeben von Klára Agyagási und Eberhard Winkler. Wiesbaden: Harrassowitz. Blažek Václav 2012: Was the a Volgaic unity within Finno-Uric? – Finnisch-Ugrische Forschungen 61, 29–91. Blažek Václav 2013: Northern Europe and Russia: Uralic migrations. – The Encyclopedia of Global Human Migration I, ed. by Immanuel Ness & Peter Bellwood. Oxford: Wiley-Blackwell, 178–183. Blažek Václav 2015: A Long Way to “far”: Tocharian A lo, B lau and A lok, B lauke adv. “(a)far (off; away” in perspective of the Indo-European etymon “long”. – Journal of Indo-European Studies 43(1–2), 57–80. Blažek Václav 2016a: Hydronymia Řgedica. – Linguistica Brunensia 64(2), 7–54. Blažek Václav 2016b: On the classification of the Samoyed languages. – Finnisch-Ugrische Forschungen 63, 79–125. Blažek Václav & Schwarz Michal 2017: Early Indo-Europeans in Central Asia and China. Cultural relations as reflected in language. Innsbruck: Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft, Neue Folge, Band 13. Böhtling Otto 1851: Die Sprache der Jakuten, Theil 2: Jakutisch-deutsches Wörterbuch. St. Petersburg: Kaiserliche Akademie der Wissenschaften. Bongard-Levin G. M. & Grantovskij E. A. 1983: Ot Skifii do Indii. Moskva: Mysl’. Cabolov Ruslan L. 2001–2010: Ėtimologičeskij slovar’ kurdskogo jazyka I–II. Moskva: Vostočnaja literatura. Cincius Vera I. (ed.) 1975–1977: Sravnitel’nyj slovar’ tunguso-man’čžurskix jazykov I–II. Leningrad: Nauka. Clauson sir Gerard 1972: An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish. Oxford: Clarendon Press. Collinder Björn 1960: Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm: Almqvist & Wiksell. Constantine Porphyrogenitus 1967: De administrando imperio, ed. by Gyula Moravcsik, translated by R. J. H. Jenkins. Dumbarton: Center for Byzantine Studies. Straipsniai / Articles 87 VÁCLAV BLAŽEK Cf. Available at: <https://epf.pub/de-administrando-imperio.html> [accessed 01.11.2019]. Eilers Wilhem & Mayrhofer Manfred 1960: Namenkundliche Zeugnisse der indischen Wanderung? Eine Nachprüfung. – Sprache 6, 107–134. ERS – Ėrjansko-russkij slovarʹ, ed. by M. N. Koljadenkov & N. F. Cyganov. Moskva: Gosudarstvennoe izdatelʹstvo inostrannyx i nacionalʹnyx slovarej, 1949. ESIJ – Ėtimologičeskij slovarʹ iranskix jazykov I–IV, by V. S. Rastorgueva (I–III) & Dž. I. Ėdelʹman (I–IV). Moskva: Vostočnaja literatura, 2000–2011. ESTJ – Ėtimologičeskij slovarʹ tjurkskix jazykov 1 (glavnye), 2 (B), 3 (V, G, D) by Ė. V. Sevortjan. Moskva: Nauka, 1974, 1978, 1980; 4 (Ď, Ž, Z) by Ė. V. Sevortjan & L. S. Levitskaja. Moskva: Nauka, 1989; 5 (K, Q). Moskva: Jazyki russkoj kulʹtury, 1997 & 6 (K) by L. S. Levitskaja, A. V. Dybo, V. I. Rassadin. Moskva: Indrik, 2000; 7 (L, M, N, P, S) by L. S. Levitskaja, G. F. Blagova, A. V. Dybo, D. M. Nasilov. Moskva: Institut jazykoznanija RAN, 2003. EWAI – Etymologisches Wörterbuch des Altindischen I–II, by Manfred Mayrhofer. Heidelberg: Winter, 1986. EWU – Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–II, ed. by Loránd Benkő. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994. Gaster M. 1891: The Chronicles of Jerahmeel, or the Hebrew Bible Historie. London: Royal Asiatic Society. Geldner Karl Friedrich 1951: Der Rig-Veda aus dem Sanskrit ins Deutsche übersetzt (3 vols.). London and Wiesbaden: Harrassowitz. Available at: <http://www.sanskritweb.net/rigveda/rigveda.pdf> [accessed 01.11.2019]. Gimbutas Marija 1963a: Ancient Baltic Lands. – International Journal of Slavic Linguistics and Poetics 6, 65–102. Gimbutas Marija 1963b: The Balts. London: Hudson & Thames. Gombocz Zoltán 1917: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. – Nyelvtudományi Közlemények 45, 129–194. Griffith Ralph T. H. 1884[2002]: Hymns of the Atharvaveda I–II. New Delhi: Munshiram Manoharlal. Griffith Ralph T. H. 1889[1987]: Hymns of the Ṛgveda I–II. New Delhi: Munshiram Manoharlal. Hausig J. 1953: Theophylakts Exkurs über die skythischen Völker. – Byzantion 23, 275–462. 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Helimski Eugene 2000: On probate Tungus-Manchurian origin of the Byla inscription from Nagy-Szentmiklós. – Studia Etymologica Cracoviensia 5, 43–56. Helimski Eugene 2004: Die Sprache(n) der Awaren: Die manschu-tungusische Alternative. – Procedings of the First International Conference on Manchu-Tungus Studies (Bonn, VIII–IX, 2000), Vol. 2: Trends in Tungusic and Siberian Linguistics, ed. C. Näher. Wiesbaden (Tunguso-Sibirica 9), 59–72. Hermann Albert 1937: Oars. – Pauls Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft, neue bearbeitung von Georg Wissowa und Wilhelm Kroll, 34. Halbband. Stuttgart: Druckenmüller, cc. 1680–1681. Hirth Friedrich 1895: Nachwort zur Inschrift des Tonjuk. Beiträge zur Geschichte der Ost-Türken im 7. und 8. Jahrhundert nach chinesischen Quellen. – Die Alttürkische Inschriften der Mongolei von Wilhelm Radloff. St. Petersburg: Académie imperiale des sciences, 1–140. Honko Lauri et al. 1993: The Great Bear. A Thematic Anthology of Oral Poetry in the Finno-Ugrian Languages. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Honti László 1982: Geschichte des ugrischen Vokalismus der erste Silbe. Budapest: Akadémiai Kiadó. Horn Paul 1893: Grundriss der neupersischen Etymologie. Strassburg: Trübner. Humbach Helmut, in collaboration with Josef Elfenbein & Prods O. Skjærvø 1991: The Gāthās of Zarathustra and the Other Old Avestan Texts. Heidelberg: Winter. Jacobsohn Hermann 1922: Arier und Ugrofinen. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Jamison Stephanie & Brenton Joel P. 2014: The Rigveda. The Earliest Religious Poetry of India Vol. I–III. Oxford: University Press. Joki Aulis J. 1973: Uralier und Indogermanen. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 151). Keresztes László 1986: Geschichte des mordwinischen Konsonantismus. II: Etymologisches Belegmaterial. Szeged: Studia uralo-altaica, 26. KESK – Kratkj etimologičeskij slovar’ komi jazyka, by Vasilij I. Litkin & Evgenij I. Guljaev. Moskva: Nauka, 190. KEWA – Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch I–IV, by Mannfred Mayrhofer. Heidelberg: Winter, 1956f. Kiepert Heinrich 1878: Lehrbuch der alten Geographie. Berlin: Reimer. Straipsniai / Articles 89 VÁCLAV BLAŽEK Klaproth Julius 1826: Tableaux historiques de l’Asie, depuis la monarchie de Cyrus jusqu’à nos jours; accompagnés de recherches historiques et ethnographiques sur cette partie du monde. Paris: Schubart. Klimov Georgij A. & Xailov Magiz Š. 2003: Slovar kavkazskix jazykov. Sopostalenie osnovnoj leksiki. Moskva: Vostočnaja literatura, RAN. Korenchy Éva 1972: Iranische Lehnwörter in den ugrischen Sprachen. Budapest: Akadémiai Kiadó. Krahe Hans 1964: Unsere ältesten Flussnamen. Wiesbaden: Harrassowitz. Kretschmer Paul 1927: Weiteres zur Urgeschichte der Ind. – Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung auf dem Gebiete der Indogermanischen Sprachen 55, 75–103. Kuhn Ernst 1887: Miszellen. – Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung 28, 214–216. de Lagarde Paul 1866: Gesammelte Abhandlungen. Leipzig: Brockhaus. de Lagarde Paul 1868: Beiträge zur batrischen Lexikographie. Leipzig: Teubner. Lehtiranta Juhani 1989: Yhteis-saamelainen sanasto. Helsinki: Suomalais-ugrilainen Seura (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 200). Lewy Ernst 1937: Merja und Tscherewisen. – Ungarische Jahrbücher 16, 79–81. Available at: <http://real-j.mtak.hu/7008/1/MTA_UngarischeJahrbücher_16.pdf> [accessed 01.11.2019]. Lytkin Vasilij I. & Guljaev Evgenij S. 1970: Kratkij etimologičeskij slovar komi jazyka. Moskva: Nauka. Macdonell A. A. 191: Vedic Mythology. Delhi–Varanasi: Indological Book House. Markwart Josef 1929: Kultur- und sprachgeschichtliche Analekten. – Ungarische Jahrbücher 9, 68–103. Available at: <http://real-j.mtak.hu/7008/1/MTA_Ungarische-Jahrbücher_9.pdf> [accessed 01.11.2019]. Marquart Josef 1903: Studien zur Geschichte des 9. und 10. Jahrhunderts (ca. 840–940). Leipzig: Dietrich. ME – Mühlenbach K. & Endzelin J. 1929–1932: Lettisch-deutsches Wörterbuch IV. Band. Riga: Herausgegeben vom lettischen Kulturfonds. Menander 1985: The history of Menander the Guardsman. Introductory essay, text, translation, and historiographical notes R.C. Blockley. Liverpool: Cairns. Menges Karl H. 1944–1945: Etymological notes on some Päčäg names. – Byzantion 17, 256–280. 90 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Mikkola J, J. 1929: Der name Wolga. – Finnisch-ugrische Forschungen 20, 125–128. Available at: <http://fennougrica.kansalliskirjasto.fi/handle/10024/9295> [accessed 01.11.2019]. Montgomery James E. 2000: Ibn Faḍlān and the Rūsiyah. – Journal of Arabic & Islamic Studies 3, 1–25. Available at:<http://www.unm.edu/~doug/montgomery.ibn-fadlan.2000.pdf> [accessed 01.11.2019]. Moravcsik Gyula 1958: Byzantinoturcica II: Sprachreste der Türkvölker in den byzantinischen Quellen. Berlin: Akademie-Verlag. Morgenstierne Georg 1974: Etymological Vocabulary of the Shughni Group. Wiesbaden: Reichert. Müllenhoff Karl 1906: Die Nord- und Ostnachbarn der Germanen. – Deutsche Altertumskunde II, 1–416. Munkácsi Bernát 1910: Review of Arische U rzeit von Hermann Brunnhofer (Bern: Francke 1910). – Keleti Szemle 11, 150–158. Munkácsi Bernát & Kálmán Béla, ed., 1986: Wogulisches Wörterbuch. Budapest: Akadémiai Kiadó. MW – Monier-Williams Sir Monier 1899 (reprint 1993): A Sanskrit-English Dictionary. Delhi: Motilal Banarsidas. NED – A Northern Caucasian Etymological Dictionary, Sergei L. Nikolayev & Sergei A. Starostin. Moscow: Asterisk Publishers, 1994. Nobe C. F. A. 1966: Claudi Ptolemaei Geographia. Hildesheim: Olms. Nyberg Henrik S. 1974: A Manual of Pahlavi Vol. II. Wiesbaden: Harrassowitz. Olsen Birgit A. 1999: The Noun in Biblical Armenian Origin and Word-Formation – with special emphasis on the Indo-European heritage. Berlin–New York: de Gruyter Mouton (Trends in Linguistics. Studies and Monographs 119). Paasonen Heikki (Henrik) 1897: Indogermän eredetű-e a Volga folyónak régebbi ismeretes mordvin neve? – Nyelvtudományi Közlemények 27, 121–123. Paasonen Heikki 1926: Ostjakisches Wörterbuch (nach den Dialekten an der Konda und am Jugan), ed. Kai Donner. Helsingfors: Société Finno-Ougrienne (Lexica Societatis Fenno-Ugricae II). Paasonen Heikki 1948: Ost-Tscheremissisches Wörterbuch, ed. P. Siro. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura (Lexica Societatis Fenno-Ugricae XI). Pellioi Paul 1923: Les Mongols et la papauté. – Revue de l’Orient chrétien 23, 3–30. Straipsniai / Articles 91 VÁCLAV BLAŽEK Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. Bern–München: Francke. Pritsak Omeljan 1954: Ein hunnisches Wort. – Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft 104(1), 124–135. Pritsak Omeljan 1956: Der Titel Atila. – Festschrift für Max Vasmer, ed. by Margarete Woltner & Herbert Bräuer. Wiesbaden: Harrassowitz, 404–419. Pritsak Omeljan 1982: The Hunnic Language of the Attila Clan. – Harvard Ukrainian Studies VI(4), 428–476. Ptolemäus 1990: Cosmographia. Das Weltbild der Antike. Stuttgart: Parkland. Ptolemaeus Claudius 1998: Geography, book 6: Middle East, Central and North Asia, China, eds. Humbach Helmut & Ziegler Susanne. Wiesbaden: Reichert. Ptolemy Claudius 1932 (repr. 1991): The Geography by Claudius Ptolemy, translated and edited by Edward Luther Stevenson. New York: The New York Public Library. Available at: <http://www.heritageinstitute.com/zoroastrianism/reference/ptolemy/index.htm> [accessed 01.11.2019]; <http://bedrosian.com/Classic/Ptol/ptoltoc.html> [accessed 01.11.2019]. Radloff Wilhelm (Radlov Vasilij V.) 1893: Versuch eines Wörterbuches der Türk-Dialecte 1. Band. St. Petersburg: Commissionaires de l’Académie Impériale des Sciences. Ramstedt Gustav J. 1935: kalmückisches Wörterbuch. Helsinki: Lexica Societatis Fenno-Ugricae, 111. Räsänen Martti 1969: Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen. Helsinki: Lexica Societatis Fenno-Ugricae, XVII.1. Rédei Károly 1986: Zu den indogermanisch-uralischen Sprachkontakten. Wien: Österreichische Akademie der Wissenschaften (Sitzungsberichte, Philosophisch-historische Klasse, Bd. 468). Rozwadowski Jan 1913: Kilka uwag do przedhistorycznych stosunków wschodniej Europy i praojczyzny indoeuropejskiej na podstawie nazw wód. – Rocznik slawistyczny 6, 39–73. Rozwadowski Jan 1948: Studia nad nazwami wód słowiańskich. Kraków: Polska Akademia umiejętności (Prace onomastyczne Nr. 1). Sammallahti Pekka 2001: The Indo-European Loanwords in Sami. – Early Contacts between Uralic and Indo-European: linguistic and Archaeological Considerations, eds. 92 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Christian Carpelan, Asko Parpola & Petteri Koskikallio. Helsinki: Suomalais-ugrilainen seura (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 242), 397–415. Schlözer August Ludwig von 1771: Allgemeine nordische Geschichte aus den besten nord. Schriftstellern und eigenen Untersuchungen beschrieben & als eine geogr. & histor. Einleitung zur richtigen Kenntniß aller Skandinavien... Völker in alten & mittleren Zeiten. Halle. Schrader Otto 1890: Sprachvergleichung und Urgeschichte 2. Jena: Costenoble. Schramm Gottfried 1973: Nordpontische Ströme. Namenphilologische Zugänge zur Frühzeit des europäischen Ostens. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Seit W. [Zaj[t] V.] 2017: Iako, mitropolit Gotii, i ego pečat’ (XIV v.). Materialy po arxeologii, istorii i etnografii Tavrii, vypusk 22, 299–305. Sertjan Ervand V. 1974–1980: Ėtimologičeskij slovar’ tjurkskix jazykov I–III. Moskva: Nauka. Sinor Denis 1964: Yul. – Studia Orientalia (Helsinki) 28(7), 1–8. SKES – Suomen kielen etymologinen sanakirja, ed. Y. H. Toivonen et al. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen seura, 1955f. Starostin Georgij S. 2015: K istokam jazykov raznoobrazi͡a. Desyat’ bes o sravni-tel’no-istoričeskom jazykoznanii. Moskva: Izdatel’kij dom Delo. Steblin-Kamenskij Ivan M. 1999: Ėtimologičeskij slovar’ vaxskogo jazyka. Sankt-Peterburg: Sankt-Peterburgskij Gosudarstvennyj universitet. Strabonis Geographica recognit A. Meineke. Lipsiae: Teubner, 1907. Šafarik Pavel Josef 1837: Slowanské starožitnosti. Oddíl dějepný. Praha: Spurný. Tereškin Nikolaj I. 1981: Slovar’ vostočno-xantyjskix dialektov. Leningrad: Nauka. Toivonen Y. H. 1933: Kleiner Beitrag zur Geschichte der finnisch-ugrischen Sib-anten. – Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 67, 377–384. Tomaschek Wilhelm 1888: Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. – Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116, 715–780. Tomaschek Wilhelm 1889: Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden II: Die Nachrichten Herodots über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 117, Abh. Nr. I, 1–70. Stripsnai / Articles 93 VÁCLAV BLAŽEK Tomaschek Wilhelm 1895: Araxes. – Pauly Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft 2.1. Stuttgart: Metzler, cc. 403–404. Toporov Vladimir N. 1980: Prusskij jazyk. Slovar (I–K). Moskva: Nauka. Toporov Vladimir N. 1981: Ob iranskom vlijanii v mifologii narodov Sibiri i Central'noj Azii (1–2). – Kavkaz i Srednjaja Azija v drevnosti i srednevekoje (istorija i kultura). Moskva: Nauka, 146–162. Turner Ralph L. 1966: A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages. London: Oxford University Press. UEW – Uralisches etymologisches Wörterbuch, ed. Károly Rédei et al. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986–1988. Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas. Vasmer Max 1923: Untersuchungen über die ältesten Wohnsitze der Slaven I: Die Iranien in Südrussland. Leipzig: Markert & Peters. Vasmer Max 1986–1987: Etimologičeskij slovar' russkogo jazyka I–IV, translated in Russian by Oleg N. Trubačev. Moskva: Progress. Wichmann Yrjö 1953: Tscheremissische Texte mit Wörterverzeichnis und grammatischem Abriss. Turku: Turun suomalai ja kirjapaino osakeyhtiö. Wichmann Yrjö 1987: Wotjakischer Wortschatz, bearbeitet von T. E. Uotila & Mikko Korhonen. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura / Lexica Societatis Fenno-Ugricae XI. Wolff Fritz 1910: Avesta. Die heiligen Bücher der Parsen. Strassburg: Trübner. Xelimskiĭ Evgeniĭ 2000: Jzyk(i) avarov: tunguso-man'čžurskiĭ aspekt. – Folia Orientalia 36, 135–148. Xelimskiĭ Evgeniĭ 2003: Tunguso-man'čžurskiĭ jazykovyj komponent v Avarskom kaganate i slavjanskaja etimologija. – Zbornik povzetkov 13. Mednarodni slavistični kongres (Ljubljana, VII, 2003), I. del: Jezikoslovje, ed. F. Novak. Ljubljana, 140–141. Zeuss Kaspar 1837: Die Deutschen und die Nachbarstämme. München: Lentner. Acknowledgement The article was prepared under the auspice of the research Fund of Masaryk University, Nr. 287. I am grateful to John Bengtson for his correction of English. 94 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Volga – the First River of Europe Volga – pirmoji Europos upė SANTRAUKA Šiame tyrime apibendrinami visi Volgos upės pavadinimai, kurie, kai įmanoma, yra aprašomi platesniame pirminių tekstų, pateiktų prie, kontekste. Taip pat straipsnyje tiriamos ir aptariamos esamos etimologijos bei nurodomos naujos etimologijos, kai senosios atrodo nepakankamai įtikinamos. Volga yra ilgiausia Europos upė (ilgis – 3534 km (prieš užtvankų sistemą ji buvo 3693 km) su didžiausiu baseinu (1 380 000 km²), vakariausia ir didžiausia Eurazijos upė bei didžiausia endorinė upė pasaulyje. Tokiems ilgiems upėms būdinga, kad jos įvairiomis kalbomis vadinamos keliais pavadinimais: septyni hidronimai (Ἀράξης, *As(a)tEl, Jul, Λύγος, Rav(o), Ὄαρος, Volga), išdėstyti abėcėlės tvarka, yra išsamiai išanalizuojami tiek etimologiniu, tiek semantinės motyvacijos požiūriais. Nors šių hidronimų etimologijos yra dažnai nesuderinamos, įvertinus jų semantinę motyvaciją, jos gali būti suskirstytos į dvi grupes. Pirmą grupę sudaro visiškai hidroniminiai vardai, pagrįsti reikšmėmis, susijusiomis su „vandeniu“, t. y. „vanduo“, toliau „upė“, „(upės) slėnis“, „srovė (tėkmė)“, „potvynis“, „drėgmė“, „ežeras“, „jūra“. Antroji grupė apima terminus, apibūdinančius upę ar krantus, būtent: „platus“, „ilgas“, „išlenktas“, „be medžių“, „nekenksmingas“, „baltas / šviesus“, „juodas / tamsus“. Akivaizdu, kad pirmoji semantinė grupė yra tiesiogiai susijusi su vandeniu ir turėtų būti svarbesnė. Keliems etnonimams skirtinguose varduose pasikartojanti semantinė motyvacija atrodo yra perspektyvesnė nei pavieniai paaiškinimai. Tai senovės rusų Volga < bendrinės slavų *vьlga „drėgmė“ sutampa su iranėčių, greičiausiai skitų, *rahā-, kurio reikšmė „drėgnė“ gali būti rekonstruojama pagal vedų [RV] rasā- (vyriškos giminės rasā- „augalų sultys ar sula, vaisių sultys, bet koks skystis ar skystis, drėgmė, esme, čiulpai“ moteriškos giminės forma). Trečiąjį atitikmenį būtų galima identifikuoti hipotetiniame tiurkų junginyje *ast-(h)ōl „apatinis drenumas“. Tikėtina, kad tai apibūdino Volgos deltą. Kyla pagrįsta išvada, kad slavų ir galbūt tiurkų hidronimai kilo iš iranėčių kalbos. Remiantis senoviniais tekstais, prieinama prie išvados, kad Volga galėjo žymėti rytinę indoeuropiečių tarmės kontinuumo ribą, kuri pirmiausia kito tik toliau protėviai, galbūt pirmoje 4-ojo tūkstantmečio prieš Kristų pusėje. Tokiu atveju atrodytų natūralu, kad tokios galingos upės vardas, kuri yra svarbi orientavimuisi, laivybai, krovinų gabenimui ir žvejybai, buvo išlaikytas ilgą laiką. Kai šios upės krantuose apsigyveno naujų tautų, teisių pirmenybę, kvaizonominiškiems vardams, pradėtos naujai interpretuoti šių vardų reikšmės. Šalia ilgiausios vardų grandinės – tocharų B waike „ilgas“ → vengrų völgy „upės slėnis“ → marų (finougrų) wola „yra baltas, balta“ → latvių valga „šlapias“ → senovės rusų Volga „drėgnumas, drėgė“ – egzistuoja dar viena: tocharų B war „vanduo“, -wär „srovė, tėkmė, upė“ → avestų vairi- „jūra, jūros įlanka“, pelevų var „ežeras“ → čuvašų var „slėnis, pylimas, vaga, tarpeklis; vidurė, centre, viduryje, pilvas“, arba nauji avestų Raŋhā arba ‘skitų’ *Rahā → mordvių erzių Rav, Ravo ‘Volga’, mokšų rava „upė“, Rav ‘Volga’. Ši hipotezė, nepaisant minių migracijų laikotarpių, rodo populiacijų tęstinumą, greičiausiai atsispindi Straipsniai / Articles 95 VÁCLAV BLAŽEK reikinių gyveniečių prie svarbių upių varduose, kurie yra kilę iš pirminių hidronimų. Šis mechanizmas padėjo išsaugoti daugelio svarbių upių vardus, nors jų krantose keitėsi kalbos. Natūralu, kad šalia senų vardų atsiranda naujų. Volgos atveju jauniausias tokio tipo pavyzdys yra greičiausiai marų (fino-ugrų) Jul, paimtas iš senovės turkų šaltinio senovės uigūrų yul „kalnų upelis, šaltinis, versmė“. Įteikta 2019 m. lapkričio 4 d. VÁCLAV BLAŽEK Ústav jazykovědy a baltistiky Filozofická fakulta Masarykovy University A. Nováka 1, CZ-60200 Brno [email protected] 96 Acta Linguistica Lithuanica XXI