Rankraštinio „Lietuvių kalbos žodyno“ autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę

GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOILAROVÁ Károly Egyetem Kutatási területek: régi litván–szláv írásbeliség, lexikográfia, a balti filológia története, a cseh–litván nemzeti újjászületés tipológiája. DOI: https://doi.org/10.35321/al182-08 A KÉZIRATOS LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁNAK SZERZŐSÉGÉNEK KÉRDÉSE: ÚJ TÉNYEK, AMELYEK A TÖRVÉNYSZÉKI ÍRÁSSZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT SORÁN DERÜLTEK KI¹ A kéziratos Litván nyelv szótára szerzőségének kérdése: új megállapítások egy írásszakértői vizsgálatból² ABSZTRAKT A levéltári dokumentum, a Litván nyelv szótára (jelzete: IV A 11), a Cseh Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán található. Ezt a kéziratos lexikográfiai emléket a 19. század első felére datálják. 1701 szócikket tartalmaz. A cikk a szótár szerzőségének kérdését a korábbi kutatások alapján elemzi, amelyek F. L. Čelakovskýt jelölik meg a szótár lehetséges szerzőjeként. A cikk egy Csehországban végzett törvényszéki írásszakértői vizsgálat új eredményeit mutatja be. A tárgyalt bizonyítékok azon a feltételezésen alapulnak, hogy F. L. Čelakovský a kéziratos Litván nyelv szótárának szerzője. ¹ A cikk elkészítését a Károly Egyetem Pályázati Ügynöksége (GA UK) finanszírozta. A Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského című projekt (520317. sz.) a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán valósul meg. ² A kutatást a Károly Egyetem támogatta, a GA UK 520317. számú projekt keretében. Straipsniai / Articles 153 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ KULCSSZAVAK: kéziratos Lietuvių kalbos žodynas, František Ladislav Čelakovský, igazságügyi írásszakértői vizsgálat, litvánisztika, cseh baltisztika. ANNOTÁCIÓ A Dictionary of the Lithuanian Language levéltári dokumentumot (jelzet: IV A 11) a Cseh Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán őrzik. Ez a kéziratos lexikográfiai emlék a 19th század első felére datálható, és 1701 szócikket tartalmaz. A cikk e relikvia szerzőségének kérdésére összpontosít a korábbi kutatások nyomán, amelyekben F. L. Čelakovskýt nevezték meg a Dictionary valószínű szerzőjeként. A cikk egy cseh professzionális írásszakértői vizsgálat új eredményeit mutatja be. A cikkben tárgyalt bizonyítékok azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kéziratos Dictionary of the Lithuanian Language szerzője F. L. Čelakovský. KULCSSZAVAK: kéziratos Dictionary of the Lithuanian language, František Ladislav Čelakovský, professzionális írásszakértői vizsgálat, litvánisztika, cseh baltisztika. BEVEZETÉS A Lietuvių kalbos žodynas (Litevský slovník) a 19. század első feléből származó kéziratos emlék, amelyet a Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán (Oddělení rukopisů a starých tisků Knihovny Národního muzea) őriznek, IV A 11 jelzet alatt; 30 nagy formátumú (21,5 × 35,5 cm-es) papírlapból álló lexikográfiai mű. Befejezett filológiai, etimológiai jellegű tanulmány (az ábécé szerint A-tól Ž-ig rendezve), amely összesen 1701 szócikket tartalmaz. Az a feltevés, hogy a lexikográfiai mű szerzője František Ladislav Čelakovský lehetett, először 2010-ben jelent meg Ilja Lemeškin Františko Ladislavo Čelakovskio lietuvių kalbos žodynas című cikkében, amelyben a szerző ezt a művet bemutatta a tudományos közönségnek (Lemeškin 2010). A cikk elsősorban a szótár datálásának és szerzőségének kérdéseivel foglalkozik (Lemeškin 2010: 99). I. Lemeškin felhívta a figyelmet arra, hogy František Michalek Bartoš, a Nemzeti Múzeum munkatársa (asszisztense) tévesen azonosította a szótárt a Pražské Národní muzeum kéziratos emlékeinek jegyzékében (Soupisu rukopisných památek Národního muzea v Praze): „Megfelel Neselman 1850-es német szótárának” (Bartoš 1926: 181), továbbá számos kérdést vetett fel a Žodyno koncepciójával és jellegével kapcsolatban, meghatározta keletkezésének idejét, és számos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy a Žodyno szerzője F. L. Čelakovskis lehetett. Mint e cseh nemzeti újjászületés egyik alakjának, 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę a tudós és irodalmár alkotói eredménye más munkákban is említésre kerül Lietuvių kalbos žodynas ³. I. Lemeškin megkezdett munkájának folytatásaként, az archív dokumentum felfedezése után, 2017 és 2019 között a Károly Egyetem Grantügynöksége (GA UK) projektet szentelt a Lietuvių kalbos žodynas részletesebb elemzésének: Rankraštinis lietuvių kalbos Františeko Ladislavo Čelakovskio žodynas (Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského) (520317. sz.). A projekt keretében a Szótárt keletkezésének történelmi kontextusában elemezték. A kutatók fő feladata az archív dokumentum filológiai tanulmányként való vizsgálata volt, emellett szerzőségének kérdését is megvizsgálták. E kutatás eredményeit részletesen bemutatták a Rankraštinis Lietuviškasis žodynas 19 a. pirmosios pusės čekų baltistikos kontekste: sumanymo koncepcija ir autorystės klausimas (Rukopisný Litevský slovník v kontextu české baltistiky první poloviny 19. století: koncepční záměr slovníku a otázka autorství) című tanulmányban, amely az Acta Musei Nationalis Pragae – Historia litterarum folyóirat 65. évfolyamának 1–2. számában jelent meg 2020-ban, az 5–18. oldalon. A Lietuvių kalbos žodynas hozzáférhetővé tétele érdekében ugyanezen projekt keretében elektronikus adatbázist hoztak létre, amely a következő címen érhető el: http://lsc.ff.cuni.cz. Elődje megállapításának, a Žodynas keletkezési idejének megerősítése céljából a kutatócsoport úgy döntött, hogy kézírásszakértői vizsgálatot végez, amelynek megállapításait e tanulmány mutatja be. A tanulmány célja tehát az, hogy részletesen bemutassa a szakértői vizsgálat eredményeit, amelyek megerősíthetik, hogy a Žodynas szerzője a már említett cseh baltista volt. Azokat az érveket, amelyek alapján F. L. Čelakovskyt a szóban forgó archív dokumentum szerzőjeként tartják számon, főként az első prágai egyetemi szlavisztikaprofesszor irodalmi és tudományos munkái, valamint fennmaradt levelezése támasztják alá. A Lietuvių kalbos žodynas jól illeszkedik e jeles cseh irodalmi és tudományos személyiség érdeklődési köréhez és filológiai téziseihez. A legfontosabb körülmények a következők: 1) e nemzeti újjászületési mozgalom alakjának levelezése, amely a balti anyag iránti érdeklődését tükrözi; erre az egyik legjobb példa Josef Vlastimil Kamaryt F. L. Čelakovskýhoz írt levelének részlete, amelyben közvetlenül szó esik egy litván szótárról; ³ Például említik a következő kutatásokban: a Baltų mitologijos enciklopedijos előszavában (Bětková, Blažek 2012: 20), ahol a Lietuvių kalbos žodynas teonimáinak használatáról esik szó; Vaidas Šeferis tanulmányában, Kristijono Donelaičio kūryba čekų filologijos akiratyje (Šeferis 2009), a „donelaitizmusokról” szólva, amelyek a Lietuvių kalbos žodynas-ban is előfordulnak; valamint a cseh baltisztikai bibliográfiában, amely szintén F. L. Čelakovskyt feltételezi szerzőként (Čeladín, Blažek, Kabeláčová, Seitlová 2016: 305–306). Straipsniai / Articles 155 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 2) F. L. Čelakovský tipológiailag hasonló lexikográfiai tevékenysége, amellyel a Lietuvių kalbos žodynas jól összhangban áll (például a Palabės kalbos žodynas (Slovník polabštiny), Josef Jungmann szótárának kiegészítései stb.); 3) a Lietuvių kalbos žodynas és F. L. Čelakovský más munkái közötti eszmei azonosság (például azok a gondolatok, amelyeket F. L. Čelakovský 1877-ben először kiadott előadásaiban fejtett ki, Skaitymai apie slavų tautų išsilavinimą ir literatūrą (Čtení o počátcích dějin vzdělanosti a literatury národů slovanských), és amelyek a balti és szláv népek etnogenezisének és glottogenezisének kérdésköréhez kapcsolódnak); 4) nem igazolódott az a feltevés, hogy a Lietuvių kalbos žodynas összeállítója más személy lehetett volna (például Karel Jaromír Erben, akinek a nevét ceruzával a Žodynas címoldalára jegyezték fel). A korábbi tanulmányokban következetesen tárgyalt valamennyi említett érv fontos és lényeges. Figyelembe véve F. L. Čelakovský fordítások iránti érdeklődését és egyéb lexikográfiai tevékenységét, levelezéséből származó adatok alapján feltételezhető, hogy a Lietuvių kalbos žodynas összeállításához 1825 körül kezdett hozzá, majd később folytatta a munkát (bővebben lásd: Lemeškin 2010). A vizsgált kézirat és az 1851-ben Neselman szótárából átmásolt betoldás írásmódjára vonatkozó szabályokat figyelembe véve egyértelmű, hogy az elemzett Lietuvių kalbos žodynas változat 1850 körül készült. MÓDSZERTAN A kétségeket igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat megállapításai oszlathatnák el, és ezek megbízható bizonyítékot szolgáltathatnának a szerzőségre. Ez csak akkor történhetne meg, ha a vizsgált kézirat szerzőjének azonosítása teljes bizonyossággal megerősítést nyerne. Azonban még ha az igazságügyi kézírásszakértői elemzés eredményei F. L. Čelakovskyt kizárnák is a rendelkezésre álló Lietuvių kalbos žodynas-változat lejegyzőjeként, ez nem jelentené azt, hogy F. L. Čelakovský nem szerzője e kéziratos emléknek. Nem zárható ki az a nyilvánvalóan valószínű lehetőség, hogy az Žodynas eredeti, a 19. század harmadik évtizedében összeállított változatát 1851 körül egy másik filológus, például F. L. Čelakovský valamely követője vagy egyszerűen egy hivatásos másoló írta át. Elképzelhető, hogy ekkor merült fel a Žodynas kinyomtatásának terve. Az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat elvégzése érdekében a kutatócsoport egy elismert igazságügyi kézírás-szakértőhöz, JUDr.4 Jiří Strakához fordult, aki kéziratszakértő, a Csehszlovák Igazságügyi Kézírásszakértői Társaság és a jelenlegi Kriminalisztikai Társaság elnöke. J. Straka ezen a területen dolgozik 4 JUDr. – a jogtudomány doktora. 156 Acta Linguistica Lituanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę már több mint negyven éve. A szakember a Prágai Kriminalisztikai Intézetben, a Karlovy Vary-i Főiskola Kriminalisztikai és Igazságügyi Szakértői Intézetében dolgozott, továbbá időszakosan az igazságügyi miniszter tanácsadói csapatában is közreműködik igazságügyi írásszakértői vizsgálatok végzésében. Fontos megemlíteni, hogy J. Straka tapasztalattal rendelkezik történeti kéziratok vizsgálatában, az írásképelemzési módszerek alkalmazásával. Példaként említhető a cseh író, Jaroslav Hašek (1883–1923) XX. század elején írt elbeszélése, a Kiaulienos istorija (Vepřová historie) szerzőségének vizsgálata. A művet 2002-ben találták meg Oldřich Tregl anyai örökségében. A történeti íráselemzés nem tartozik a kriminalisztikai kutatások gyakori területei közé, ezért kevés szakember szenteli magát ennek a munkának. Önálló kutatási módszerként „a kriminalisztikai nyelvvizsgálat szükségességének kérdése már a XIX. század második felében felmerült [...], amikor új, objektív tudományos módszereket kerestek a bűncselekményt elkövető személy azonosítására” (Ryngevič 2000: 123). A régi iratok kutatói ezért kriminalisták segítségét veszik igénybe. Diego Ardoino is ezt a gyakorlatot követte, amikor a bázeli nyom eredetét vizsgálta⁵, ahogyan valamivel korábban Rūta Čapaitė kutatásai (a Litván Nagyfejedelemség Vytautas-kori kancelláriájának gótikus írása, Simono Daukanto írásképe és más vizsgálatok)⁶, Birutė Triškaitė kutatásai (Rankraštinio Mažosios Lietuvos žodyno Clavis Germanico-Lithvana analizė)⁷ és más tudósok munkái is. Egy másik fontos mozzanatra is fel kell hívni a figyelmet: a szóban forgó levéltári dokumentum a vizsgált, fent említett szövegekhez képest viszonylag új, a XIX. század második negyedében (1851 előtt) keletkezett (Lemeškin 2010: 112). Az írásazonosítás kérdésének felmerülése egyrészt megkönnyíti a vizsgálatot, másrészt viszont nagyobb mennyiségű vizsgálati anyagot tesz szükségessé. Ez a gyakorlati tudományterület minden országban önállóan fejlődött, ezért nincs egységes terminológiája, noha az alkalmazott módszerek és eszközök egybeeshetnek vagy hasonlóak lehetnek. Mivel az általunk bemutatott kutatást Csehországban végezték, a cikk a Cseh Köztársaság kriminalisztikai és nyelvészeti hagyományára jellemző terminológiát használja. ⁵ Ardoino Diego 2018: Bazelio pėdsakas tarpdisciplininių tyrimų fone: rašysenos ekspertizė. – Baltistica 53(2), 245–261. ⁶ Čapaitė Rūta 1996: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos, Juozo Butavičiaus, Simono Daukanto bruožai ir charakteriai. – Lietuvių Atgimimo istorijos studijos 8: Asmuo: tarp tautos ir valstybės, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 114–142; Čapaitė Rūta 1996a: Simono Daukanto rašysena Didžiajame lenkų–lietuvių kalbų žodyne, – Simono Daukanto raštai. Didysis lenkų–lietuvių kalbų žodynas 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 7–19; Čapaitė Rūta 1996b: Vytauto laiškai kaip Viduramžių epistolinio žanro pavyzdys. – Senoji Lietuvos literatūra, 4 knyga. Metraščiai ir kunigaikščių laiškai, Vilnius: Pradai, 47–96. ⁷ Triškaitė Birutė 2008: Rankraštinio Mažosios Lietuvos žodyno Clavis Germanico-Lithwana genezė: daktaro disertacija, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla. Straipsniai / Articles 157 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ és az ahhoz kapcsolódó kutatási folyamatot. A fent említett okok miatt az itt bemutatott kriminalisztikai írásszakértői vizsgálat elemzése eltérhet a Litvániában alkalmazott módszerektől. Egyes esetekben megkockáztatható az a kijelentés, hogy J. Straka eszköztára az elemzett szöveg tágabb értékelési összefüggéseit is felöleli. Néhány szakspecifikus terminust magyarázattal együtt kellett lefordítani, hogy világossá váljon a jelentésük (például „pontozás”). Ha a cseh kriminalisztikai írásszakértői vizsgálatok egyik legjobb kutatójának következtetéseit a litván szakemberek által használt nyelven és terminológiával próbálnánk megfogalmazni, több bizonytalanság merülne fel, mint az általunk választott leírásmód alkalmazásakor. Az ilyen típusú vizsgálatok során a Cseh Köztársaságban a következtetések alábbi skáláját alkalmazzák8: 1. Kategorikus pozitív következtetés (a vitatott és az összehasonlítási szöveget ugyanaz a személy írta). 2. Nagyon valószínű pozitív következtetés. 3. Közepesen valószínű pozitív következtetés. 4. Kevéssé valószínű pozitív következtetés. 5. Nem bizonyítható. 6. Kevéssé valószínű negatív következtetés. 7. Közepesen valószínű negatív következtetés. 8. Nagyon valószínű negatív következtetés. 9. Kategorikus negatív következtetés (a vitatott és az összehasonlítási szöveget különböző személyek írták). J. Straka kutató több szakértői módszert alkalmazott: az analitikus-szintetikus, az összehasonlító és a grafometriai módszert; továbbá sztereoszkópos mikroszkópot, tükröződést megszüntető polarizációs szűrővel ellátott kamerát és pontos mérések elvégzésére alkalmas AM4113ZT eszközt, AD4113T-12V-Pro2 USB-kamerát (IR- és UV-sugarakkal), HS3B multispektrális detektort, valamint AxidDraw V3 rajzoló- és írórobotot használt (Straka 2018: 2). A VIZSGÁLAT MENETE Az igazságügyi írásszakértői vizsgálattal kapcsolatos első konzultációkra 2017 őszén került sor, a munka pedig a következő évben is folytatódott. A vizsgálat következtetéseit tartalmazó végleges dokumentumot 2018 szeptemberében nyújtották be a kutatócsoportnak. Az együttműködés kezdetén a kutatócsoportot figyelmeztették, hogy az ilyen jellegű anyaggal végzett munka számos nehézséggel jár majd, mivel a XIX. századi írott emlékek szerzőjének azonosítását célzó vizsgálatok egyedülállók a Cseh Köztársaságban. A módszertan kiválasztásakor nehézségek merülnek fel, és 8 https://www.pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaveru/ [žiūrėta 2020–05–18]. 158 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę eszközök. A mai anyaggal dolgozó szakértő a modern kézírás sajátosságaiból indul ki, és a törvényszéki írásszakértői vizsgálat megfelelő eszközeit alkalmazza. Történeti anyag feldolgozásakor azonban hiányzik a tapasztalata az adott korszak kézírására jellemző bizonyos jegyek felismeréséhez, valamint a szóhasználat és a szavak jelentésének ismerete. A felsorolt okok miatt véleményének megvédése során megállapíthatók a kézirat kézírásának jellemzői, ám tágabb kontextus nélkül lehetetlen bizonyítani azok valóságnak való megfelelését. A törvényszéki kézíráselemzés elvégzéséhez olyan eszközöket kellett kialakítani, amelyek segítségével a fent említett problémás kérdések a lehető legkisebb számban merülnek fel. Ebből a célból az írásszakértő arra kérte a projekt vezető kutatóját, hogy az értékelt és összehasonlító anyagok (a Szótár és F. L. Čelakovský autográfja) mellett keressen és bocsásson rendelkezésére más, hasonló időben élő, F. L. Čelakovskýhoz hasonló műveltségű és foglalkozású személyektől származó kéziratmintákat. Ezekre azért volt szükség, hogy a szakértő először elemezhesse e személyek kézírását, majd megállapíthassa, hogy az adott időszakban a kézírások kellően egyéniek voltak-e, és rendelkeztek-e olyan jegyekkel, amelyek lehetővé tették megbízható megkülönböztetésüket. E célból a kutatócsoport jó minőségű fénymásolatok formájában az alábbi kézzel írott dokumentumokat bocsátotta a szakértő rendelkezésére: 1) Karel Slavoj Amerling, Osip Maksim Bodiansky, Kazimierz Brodziński, Jean de Carro, Piotr Dubrovsky, Josef Vlastimil Kamaryt, Vuk Karadžić, Piotr Keppen, František Malewski, Nikolai Melgunov, František Palacký és Aleksandr Šiškov leveleit, amelyeket a Nemzeti Irodalmi Múzeum Irodalmi Levéltára őriz (Literatūrinį archyvą Pamąt n ikų narodinio p is em n ict uo, a továbbiakban — LA PNP), F. L. Čelakovský fondjában; 2) Pavel Josef Šafařík Išrašų apie lietuvių kalbą (Výpisků o gazyku litevském) című művének 1833-as másolatát, amelyet a Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztálya őriz (jelzet: IX E 4); 3) A Cseh Királyi Tudományos Társaság Václav Hanka által írt jegyzőkönyveit, amelyeket a Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiájának Levéltára őriz (fond: Královská česká společnost nauk, 10. mappa, 26. sz.); 4) Karel Jaromír Erben 1846. augusztus 8-án kelt, a Császári-Királyi Országos Elnökséghez intézett levelét, amelyet a Nemzeti Múzeum Levéltára őriz (jelzet: M6/44). Az összehasonlításra rendelkezésre bocsátott források lehetővé tették a következő következtetések levonását: „már a tizenkilencedik század első felében a kézzel írott szövegek annyira egyéniek voltak, hogy meg lehetett különböztetni őket egymástól. Így semmi akadálya annak, hogy František Ladislav Čelakovskýnak, a vizsgált kézirat írójának kézírását meg lehessen különböztetni más személyek kézírásától” (Straka 2018: 12). Straipsniai / Articles 159 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ A felsorolt levéltári dokumentumokon kívül a szakértő rendelkezésére bocsátották F. L. Čelakovský olyan leveleinek fénymásolatait is, amelyek összevethetők a Szótár kéziratával, valamint F. L. Čelakovský autográfját (keletkezésük dátumai meglehetősen hosszú időszakot ölelnek fel: 1818–1851). A következő forrásokat bocsátották rendelkezésre: 1) Levelek Josef Vlastimil Kamarythoz, 1818–1828 (LA PNP, f. J. V. Kamaryt); 2) Levelek Martin Aleksandr Pržibilhez, 1842–1845 (LA PNP, f. F. L. Čelakovský); 3) Levelek Jan Planekhez, 1820–1851 (LA PNP, f. F. L. Čelakovský). A következtetések részben J. Straka megjegyezte, hogy „a Litván nyelv szótárának kéziratát összehasonlítva František Ladislav Čelakovský más írásmintáival, különböző bizonyító erejű jegyeket találtak. A részben vagy teljesen egyező jegyek vannak túlsúlyban, ennek ellenére azonban olyanokat is találtak, amelyek nem eléggé hasonlóak. Fontos, hogy ezek a jegyek nem az általános, hanem a vizsgálat speciális részében szerepeltek [...]. Konkrét jegyek egyezésének megítélésekor azonban nem az egyes részletek megállapítása jelenti a fő nehézséget – akár a vizsgálat általános, akár speciális szintjén, ahogyan a modern kéziratok vizsgálatakor történik –, hanem az egyes betűformák összevetése az írásnormákkal [...]” (Straka 2018: 15). Az egyező jegyek J. Straka az elemzést összegző dokumentum következtetéseit bevezető részben tárgyalta a részben vagy teljesen egyező írásjegyeket: 1) a betűk dőlése: az elemzett kéziratban és az összehasonlító szövegekben az írás mindenütt jobbra dől, többnyire körülbelül 50°-os szögben, 2) a betűk összekapcsoltsága: az elemzett kéziratban és a vizsgálatra rendelkezésre bocsátott többi szövegben egyaránt közepes mértékű a betűk összekapcsolása. A diakritikus jeleket többnyire külön, másik mozdulattal írják; egyébként az írásmozdulat megszakadása ritkábban fordul elő, 3) magassági arányok: a sor középső zónája a felső és az alsó zónához képest gyakran összenyomott, 4) szélességi arányok: az elemzett kéziratban és az összehasonlításra benyújtott, többnyire 1850 körül keletkezett írásmintákban feltűnő a másodlagos szélesedések túlsúlya az elsődlegesekkel szemben – a betűk közötti kapcsolások szélesebbek, mint maguk a betűk. 5) az írástechnika egyezései: a) az <a> és <o> betű oválisainak megírása során alkalmazott mozdulat összetettsége: az <a> betű oválisa különböző helyzetekben egyetlen mozdulattal készül, a fent említett szövegekben pedig az <o> betű mellett az egyetlen mozdulattal írt oválisok atipikusak— 160 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę „lekerekített” oválisok, két mozdulattal írva, különösen a szó végén (lásd az 1. és 2. ábrát, nyíl), b) a <d> betű írásmódja: az írásszabvány szerint a felső részek balra hurkolva kunkorodnak, vagy az írásmódra jellemző kunkorodás balra ível. (lásd az 1. és 2. ábrát, kör), c) az elemzésre benyújtott valamennyi példában a <g> betű írásmódja: az oválisok kisebbek és egyenesebbek, a hurkok keskenyebbek és hosszabbak, valamint egyenesek, d) a <i> betű írásmódja: gyakran előfordul hegyesebb csúcsú forma, alul pedig hurok nélküli kunkor, bár a betű alsó részén időnként hurkok is megjelennek (lásd az 1. és 2. ábrát, kis nyíl), e) a <m> és a <n> betű írásmódja: az ívek nem hajlamosak girlandos formába átmenni (lásd az 1. és 2. ábrát, keret), f) a <p> betű írásmódja: előfordulnak a lekerekített íráshoz és a kurzívhoz egyaránt közel álló formák (lásd a 2. ábrát, kis nyíl), g) a <s> latin ábécé szerinti írásakor az írásforma megegyezik; részleges egyezés figyelhető meg a <t> betű írásakor is, h) az <e>, a <l> és az <u> betűk írásában is vannak egyezések, bár ezek az azonosítás szempontjából kevéssé jelentősek (vö. Straka 2018: 16–17). 1. kép: A Litván nyelv szótárában az egyező jelek példái. A Litván nyelv szótára, a „bohynė žemė” szó (az általános számozás 163. tétele, a B betű 104. tétele) (Straka 2018: 17). Straipsniai / Articles 161 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 2. ábra: Az F. L. Čelakovský kéziratában található egyező jegyek példái. F. L. Čelakovský 1851. február 2-án írt levele. (Straka 2018: 19). Nem egyező jegyek J. Straka a kézírás olyan jegyeire is felhívta a figyelmet, amelyek nem egyeznek, illetve amelyek nem hasonlíthatók össze, mivel különböző időpontokban írták őket. Emlékeztetünk arra, hogy az elemzett Lietuvių kalbos žodyno változata hozzávetőleg 1850–1851 körül készülhetett, ezért az akkori helyesírási normák alapján értékelték, amelyek szerint a [j]-ként ejtett betűt <j>-ként, a [g]-ként ejtettet <g>-ként, a [v]-ként ejtettet <v>-ként, az [i]-ként ejtettet pedig <i>-ként írták, továbbá az <ou> kettőshangzó is előfordult. J. Straka megjegyezte, hogy e jegyek egyező alakjai mellett más változatok is találhatók, amelyeket F. L. Čelakovský a 1850 körül írt, összehasonlításra átadott kéziratokban – főként az 1850, illetve 1851 körül írt levelekben – már nem használt, az elemzett kéziratban azonban előfordulnak. J. Straka a kézírási jegyek következő, nehezen magyarázható eseteit említette: 1) A diakritikus kampók alakja: az összehasonlításra átadott szövegekre, köztük az 1850 körül írottakra is, a rendszerint balra hajló kampók jellemzőek. A vizsgált kézirat szövegeiben ilyeneket nem találtak (vö. 3. és 4. ábra, lila kör (3) és lila szaggatott kör (4)). 162 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę 2) A szóvégek: az összehasonlításra átadott példákra, köztük az 1850 körül írottakra is jellemző, hogy egyes szavak végén feltűnőbb megnyújtás fordul elő. Ez a kézírási jegy a vizsgált kéziratban nem fordul elő (lásd 4. ábra, szaggatott nyíl). 3) <z> írásmódja: a vizsgált kéziratban a régebbi írásnormáknak megfelelő, alul hurkos változatok a legjellemzőbbek; az 1850 körülre datált, összehasonlításra átadott szövegekben ez a forma már nem fordul elő (vö. 3. és 4. ábra, kör (3) és szaggatott kör (4)). 4) <st> kapcsolata: a vizsgált szövegben e betűkapcsolatokon gyakran kurzív betűtípus nyomai láthatók. Ez a kézírási jegy F. L. Čelakovský 1850 előtt írt kézirataiban már nem fordul elő (vö. 3. és 4. ábra, keret (3) és szaggatott keret (4)). 5) „Nabodeníčka” („pontozás”)⁹: a vizsgált kézirat teljes szövegében jól látható, hogy a nem kurzív betűtípussal írt <s> betű után vagy egy kis jel (többnyire pont vagy apró kampó alakú) következik, vagy az <s> utáni betű írásakor meghosszabbítják azt. Ez az írásmód nem jellemző František Ladislav Čelakovský szokásos kézírására (Straka 2018: 21–22). 3. ábra: A Lietuvių kalbos žodyne található nem egyező jegyek példái. Lietuvių kalbos žodynas, „sivý” szó (az összesített sorszámozásban 1339., az S betűs szavak között 192.) (Straka 2018: 23). ⁹ A „Nabodeníčko” („pontozás”) cseh nyelvészeti szakkifejezés, amelynek szerzőségét a XIX. században Jan Husnak tulajdonították. A kifejezést rendszerint a XV. századi diakritikus helyesírás reprezentánsairól szólva használják. A „nabodeníčko krátké” („rövid pontozás”) rendszerint a betű fölötti pontot, a „nabodeníčko dlúhé” („hosszú pontozás”) pedig a betű fölötti vonást jelenti. E terminológiát részletesebben Jana Pleskalová tanulmánya tárgyalja (beleértve az említett kifejezés szerzőségének kérdését is; bővebben lásd: Pleskalová 2007: 147–151). A szakvéleményben ezt a kifejezést az <s> betű fölött található jel megnevezésére használták; ez a jel nem utal kiejtési sajátosságokra. Straipsniai / Articles 163 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 4. ábra: Az egymással nem egyező jelek példái F. L. Čelakovský kéziratában. F. L. Čelakovský 1851. február 2-án kelt levele (Straka 2018: 23). Kommentár I. Lemeškin projektvezető J. Straka felkérésére kommentálta ezeket a következtetéseket. A kutató véleménye szerint a jelzett eltérések a következőképpen magyarázhatók: „A szótár [...] valószínűleg a 19. század első felében, több részletben keletkezett. F. L. Čelakovský Letawském Słowniku (Litván szótár) című művéről először 1827-ben esik említés, azonban sajnos nem áll rendelkezésre annak egy korábbi, régebbi helyesírási normák szerint írt változata.” Ennek a lexikográfiai emléknek a fő cseh–litván nyelvű szövege a 19. század negyedik évtizedében íródott (pontosabban másolták le). A legkésőbbi keltezési határt a másodlagos litván–német nyelvű betoldás teszi lehetővé, amelyet (1851 februárjánál nem korábban) a szótár főszövegéhez illesztettek. Így a szótár rokonsági terminusokkal egészült ki. 1851-ben a Neselmano žodynas, mint a nyomtatott Žodyno forrása, a 2r fólión van feltüntetve. Meg kell említeni, hogy a Wörterbuch der littauischen Sprache cím, akárcsak a rokonsági szókincs mellé a 2v fólión beírt német magyarázó rész, fraktúrával készült. Ez a körülmény fontos lehet néhány sajátos kézírásjegy megértéséhez. A 19. század első felének filológusai a königsbergi egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában a 18–19. században keletkezett lexikográfiai munkákra támaszkodtak 164 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę (Albertus-Universität Königsberg). Leggyakrabban Pilypas Ruigys lexikográfiai műveit (Lexicon Germanico-Lithuanicum et Lithuanico-Germanicum, 1747), Kristijonas Gotlibas Milkusét (Littauisch-deutsches und deutsch-littauisches Wörter-Buch, 1800), valamint a már említett Georg Heinrich Ferdinand Neselmanét (Wörterbuch der littauischen Sprache, 1851) használták. A königsbergi szótárak, amelyekből a szerző fontos anyagot merített kutatásaihoz, 1851-ig sváb betűkkel jelentek meg. A 19. században az ezzel a betűtípussal nyomtatott német szövegeket fraktúrával szedték, a litván és a cseh nyelv esetében azonban a Lietuvių kalbos žodyno szerzőjének javaslatára antikvát kellett használni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szótár összeállításának folyamatában éppen a litván nyelv foglalta el a fő helyet: a szerző a rendelkezésére álló forrásokból olyan lexémákat választott ki, amelyek kiejtése hasonlított a szláv nyelvek szavaira. A litván nyelvnek és annak Kelet-Poroszországban nyomtatott változatának (sváb betűs) elsőbbsége volt, és ez a nyelvi példa grafikai megjelenítésében is megmutatkozhatott. A litván szövegek antikvával történő átírása során bizonyos „eltérések” merülhettek fel, például nagyobb valószínűséggel írták a grafémákat betűkapcsolatokban (<st>, <sz>, <sk>, <sl> stb.). Összességében a kézirat olvasható és „példaszerű” benyomást kelt. Az író arra törekedett, hogy a litván szavak lejegyzése ne keltsen kétséget (ez a „túlzott” precizitás később a cseh nyelvű írásban is érvényesül; ugyanabban a műben a litván és a cseh rész természetesen összeolvad); ezért a lehetséges változatok közül azt a grafémaformát választotta, amelynek fonetikai értéke vitathatatlan. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a kézirat tervezett olvasója (egy másik 19. századi filológus) vagy a nyomdai szedő nem tudott litvánul, így a vitatott jelek fonetikai jelentését a kontextusból sem érthette meg. Ez többek között, úgy tűnik, abban is megmutatkozik, hogy az <s> jelet diakritikus jellel írja a jobb oldali margón (vö. ennek a jelváltozatnak az előfordulását az 1829-ben kiadott Ohlasů písní ruských (Az orosz dalok visszhangja) címoldalán)” (Lemeškin 2018). Az igazságügyi kézírásszakértő megállapításai J. Straka figyelembe vette ezeket a fontos észrevételeket, és felhasználta őket következtetéseiben: „Ad 1. (a diakritikus kampók alakja) A diakritikus kampókat illetően az összehasonlításra benyújtott, F. L. Čelakovský különböző időpontokban írt kéziratainak számos példájában találhatók balra nem hajló változatok. Ugyanakkor az egyértelműen felismerhető és mindenekelőtt az 1850 körülire datált kéziratokra jellemző kampók balra hajlanak; ez természetesen nem utal arra, hogy az anyag megbízhatatlan lenne. Mindazonáltal még doc. Lemeškin véleménye alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ez valamiképpen olyan tényezőkkel állhatott összefüggésben, amelyek hatással voltak a kézirat létrejöttére, ha F. L. Čelakovský a Lietuvių kalbos žodyno írója, Straipsniai / Articles 165 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ ahogyan Lemeškin docens rámutat. Így a jelenlegi helyzetben ezt az írásjegyet, amely egyezőnek tekinthető, nem lehet megbízhatóan megmagyarázni. Ad 2. (Szóvégek) A szóvégek jellemzője, vagyis egyes, összehasonlításra benyújtott anyagban szereplő szavak írásakor a szavak meghosszabbítása, miközben a vizsgált kéziratban ez nem fordul elő, általánosságban kevéssé jelentős. Egyrészt a Lietuvių kalbos žodynas szövegének írására a takarékosság elve jellemző. Ez hatással lehetett a szóvégek írásmódjára, vagyis azok összevonására. Annak ellenére, hogy az összehasonlításra benyújtott 1850-es és 1851-es szövegekben előfordulnak meghosszabbított szóvégek, ezekben mégis az összevont végződések dominálnak, vagyis azok, amelyek a vizsgált kéziratra is jellemzők. Ad 3. (A <z> írásmódja) A <z> betű írásmódja és a használt írásforma a vizsgált kéziratban nagyrészt az 1849-ig érvényes normákon alapul. Más formák is fellelhetők, de számuk nem nagy [...]. Egyrészt meg kell állapítani, hogy a vizsgált kéziratban használt <z> betűforma és a más forrásokból származó, többnyire 1849 után írt összehasonlító példák között megfigyelt különbségek egyértelműek; másrészt a kézirat keletkezését befolyásoló tényezők igazolhatják a kurento formákat. El kell azonban ismerni, hogy ez hipotetikus magyarázat, amelyet az ugyanebből az időszakból származó példák alapján nem lehet bizonyítani. Ad 4. (<st> betűkapcsolat) A 3. magyarázathoz hasonlóan itt is meg kell állapítani, hogy a <st> betűkapcsolat, amelyet kurentu írtak, már jó ideje nem fordul elő F. L. Čelakovský összehasonlító példáiban (a hozzáférhető forrásokban 1820 márciusa óta nem található meg). Mivel ez a kurento által befolyásolt betűkapcsolat megtalálható (1820-ig), nem kellene elvetni Lemeškin docens hipotézisét, miszerint ez az adott korszak hatásának bizonyos visszatükröződése lehet, figyelembe véve a Lietuvių kalbos žodynas keletkezési körülményeit, amelyek valószínűleg szintén hatással lehettek erre. Ad 5. „Pontozás” Végül még az úgynevezett „pontozás” kapcsán sem lehet elvetni Lemeškin docens hipotézisét, miszerint ezt a vizsgált kéziratban a betűk egymástól való megfelelő megkülönböztetése érdekében alkalmazták, hogy a nyomdász el tudja olvasni őket. Egyrészt természetesen fontos, hogy Lemeškin docens maga adott magyarázatot arra, miért használtak ilyen jelecskét az F. L. Čelakovský által írt kéziratban, ugyanakkor a bemutatott kép (5. ábra) alapján nem állítható, hogy František Ladislav Čelakovský kézírásában soha nem fordult elő ilyen írásmód. 166 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę 5. kép: „Pontozás” F. L. Čelakovský kéziratában. Az „Ohlas písní ruských” címlapja, 1829 (Straka 2018: 26). Ezt a hipotézist némileg bonyolítja, hogy például J. V. Kamarytas F. L. Čelakovskýtól eltérően a „pontozás” módját megszokottan használja, nemcsak levelekben, hanem nyomtatásra szánt szövegekben is [...]. A mai gyakorlatot tekintve nehéz elhinni, hogy ezek a jelek az összehasonlító példákban – akár jóval a vizsgált kézirat előtt, akár nagyjából ugyanabban az időben (1850-ben, 1851-ben) íródtak – véletlenszerűen fordulnának elő, vagy a Lietuvių kalbos žodynas teljes szövegében következetesen megjelennének. Ha feltételezzük, hogy a kézirat létrejöttét meghatározó dinamikus sztereotípiák fontosak, ez a mai kor számára szokatlan eredmény lenne. Ahhoz azonban, hogy ennek a jelnek nagyobb súlyt tulajdoníthassunk, F. L. Čelakovský és kortársai kéziratait egyaránt igen alaposan meg kellene vizsgálni” (Straka 2018: 24–27). J. Straka az összes korábban említett utalást figyelembe véve a szakértői vélemény következtetései között ezt állapította meg: „Az elvégzett vizsgálatokból egyértelműen kitűnik, hogy nem találtunk olyan jeleket, amelyek alapján kategorikusan kijelenthetnénk, hogy F. L. Čelakovský írta a Lietuvių kalbos žodynas című levéltári dokumentumot. Továbbá az a tény, hogy nemcsak nagy bizonyító erejű egyezéseket, hanem nyilvánvaló különbségeket is találtunk, objektíve megnehezíti az elemzett tények értékelését, amelyet megfelelően objektív körülmények indokolnak, nevezetesen az, hogy korlátozottak a lehetőségek egy 19. század közepén keletkezett kézirat vizsgálatára. Egyrészt vannak olyan jegyek, amelyeket nem lehet megbízhatóan (néha csak hipotetikusan) megmagyarázni, másrészt viszont vannak Straipsniai / Articles 167 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ bizonyítható egyezések F. L. Čelakovský kézirataival. Mivel az írásnormák meglehetősen gyakran, sőt néha alapvetően is változtak az adott időszakban, továbbá e témáról hiányosak az ismereteink, nem lehetséges egyértelműen megmagyarázni, hogy ezek a változások milyen szabályszerű hatást gyakoroltak az adott íróra; ezért az egyezések nem tekinthetők olyan megbízhatónak, mint amilyennek egy kortárs kézirat vizsgálatakor el lehetne ismerni őket. A fent felsorolt okok mindegyikét figyelembe véve a legobjektívebb a törvényszéki írásszakértői vizsgálat azon következtetése, hogy F. L. Čelakovský szerzőségének megerősítése a Lietuvių kalbos žodynas levéltári dokumentum írójaként pozitív, és a „közepesen valószínű” meghatározásnak felel meg” (Straka 2018: 27). A fent bemutatott értékelési skála szerint a szakértő megállapítása a kilenc fokozat közül a harmadiknak felel meg. Pozitív következtetés abban az esetben születik, amikor „a bizonyítékok alátámasztják azt az állítást, hogy a vitatott és az összehasonlító anyagot ugyanaz a személy írta. Ennek ellenére a feltárt jegyek nem elegendők ahhoz, hogy nagyon valószínű pozitív következtetést lehessen levonni”10. A záró részben J. Straka összegezte az elvégzett elemzést: „A szóban forgó levéltári dokumentumot, vagyis a Lietuvių kalbos žodyną (jelzet: IV A 11), amelynek eredetijét a Nemzeti Múzeum Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán őrzik, valószínűleg Pranciškas Ladislavas Čelakovskis írta, aki 1799. március 7-én született és 1852. augusztus 5-én hunyt el; kéziratait vizsgálatra bocsátották rendelkezésemre” (Straka 2018: 27). ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ZÁRÓ KÖVETKEZTETÉSEK JUDr. J. Straka törvényszéki írásszakértői vizsgálatának következtetései meggyőzőek. J. Straka arra jutott, hogy F. L. Čelakovský szerzősége „valószínűleg lehetséges”. F. L. Čelakovský és a Žodyną írója kézírásának jellemzői részben vagy teljesen megegyeznek: a betűk dőlése, összekapcsolása, magasságuk és szélességük aránya, a latin ábécé betűinek írásában megfigyelhető egyezések, a <a>, <o>, <d>, <g>, <j>, <m>, <n>, <p>, <s> betűk írásában; ritkább egyezések a <t> betű írásában, amelyek az azonosítás szempontjából kevéssé jelentősek; valamint az <e>, <l> és <u> betűk írásában is megfigyelhetők egyezések. Nehezebben magyarázhatók a következő jegyek: a diakritikus ékezetek írása, a szóvégek meghosszabbítása, a <z> betű, az <st> betűkapcsolat írásmódja és a „pontozás”. Feltételezhető, hogy e különbségek kialakulására bizonyos tényezők hatással voltak. 10 https://www.pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaveru/ [megtekintve: 2020–05–18]. 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę a Szótár írójára ható körülmények, amelyek miatt bizonyos esetekben az írásjegyek nem magyarázhatók egyértelműen. Érdemes figyelembe venni a cseh személyiséggel kapcsolatos, a korábbi tanulmányokban részletesen tárgyalt egyéb tényeket is. Természetesen levelezéséről van szó levelezése (különösen J. V. Kamaryto levelének részlete, amely közvetlenül a Litván nyelv szótáráról szól), arról, hogy a Litván nyelv szótára nem áll ellentétben a tudós más, tipológiailag az említett műhöz közel álló lexikográfiai tevékenységével, hasonló gondolatokról, amelyek nemcsak a Litván nyelv szótárában, hanem a cseh nemzeti megújulás e szereplőjének más tudományos munkáiban is megjelennek. Nem kevésbé fontos az sem, hogy a kutatás során elvetették azt a feltevést, miszerint az archív dokumentumot valamely más, korabeli kutató írhatta. A 19. század első felének cseh közegében nem sok olyan személyiség volt, aki ilyen jellegű szótárt írhatott volna. Az említett K. J. Erben (1811–1870) kétségkívül jelentős cseh író volt, aki szépirodalmi szövegeihez – F. L. Čelakovskýhoz hasonlóan – a népköltészetből merített ötleteket. Az azonban, ahogyan K. J. Erben tudományos munkáiban a balti anyagot felhasználja, arra enged következtetni, hogy nem volt tapasztalt litván szakértő. A szóban forgó archív dokumentum hátlapján olvasható „Erben?” megjegyzés meggyőzőbb magyarázata feltehetően az lehet, hogy ez az archívum belső használatára szolgáló jelölés volt. Ezt a magyarázatot az is alátámasztja, hogy K. J. Erben 1846 és 1851 között az akkor létrehozott Országos Levéltár (Archiv Vlastenecký, 1848-tól a Cseh Múzeum Levéltára, ma a Nemzeti Múzeum Levéltára) első igazgatójaként dolgozott. A Litván nyelv szótára lehetséges szerzőinek listájáról nem zárható ki a híres nyelvész és balti filológus, Pavel Josef Šafařík (1795–1861) sem. Ebben az esetben azonban a lehetőséget az elemzett mű felépítése cáfolja. A Litván nyelv szótára szembetűnő romantikus indíttatású, és a korszakra jellemző irányzatok hatása alatt áll. Feltehetően, bár nem zárható ki, hogy P. J. Šafařík úgy döntött volna, hogy balti–szláv nyelvi szótárt ír, valószínűbb, hogy ezt a feladatot nagyobb felelősséggel vállalta volna. Természetesen más 19. századi személyiségek jelöltségét is mérlegelhetjük, nemcsak F. L. Čelakovský kortársaiét, hanem tanítványaiét és követőiét is. Közülük például megemlíthető Ignác Jan Hanuš (1812–1869), az első F. L. Čelakovský-életrajz11 szerzője, amely 1855-ben jelent meg. Mivel azonban nincs bizonyíték e feltevés alátámasztására – akár I. J. Hanuš, akár más személy esetében –, úgy véljük, nem érdemes tovább vizsgálni ezt a kérdést. 11 Hanuš Ignác Jan 1855: Život a působení Františka Ladislava Čelakovského, Praha: Tisk umělecko-knihtiskařského ústavu K. Bellmanna. Straipsniai / Articles 169 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ Mindazonáltal fontos, hogy a kriminalisztikai szakértői vizsgálat következtetéseiben F. L. Čelakovskýt nevezték meg a kézirat „valószínű” alkotójaként. Annak ellenére, hogy nincs teljesen kizárva annak lehetősége, hogy a Lietuvių kalbos žodynas abban a formában, amely rendelkezésünkre áll, egy másik személy átirata, a szerzőség „közepesen valószínűként” való megállapítása (figyelembe véve a források elemzése során felmerült nehézségeket is) újabb nagyon fontos darabja annak a kirakósnak, amely F. L. Čelakovský szerzőségét támasztja alá, s amelyet a cseh nemzeti megújulás e képviselőjének fennmaradt irodalmi és tudományos műveivel való összehasonlítás igazol. Annak ellenére, hogy az írásszakértői vizsgálat nem állapította meg kétséget kizáróan, hogy F. L. Čelakovský írta le a Lietuvių kalbos žodyną, és szerzőségét nem lehet határozottan elismerni, koncepcionális szempontból F. L. Čelakovský szerzősége bizonyítottnak tekinthető. ŠALTINIAI Lietevský slovník. Knihovna Národního muzea, oddělení rukopisů a starých tisků, signatura IV A 11. Lemeškin Ilja 2018: Vyjádření k psané podobě „Litevského slovníku“, Praha. Standart pro stanovování závěrů znaleckého zkoumání. Prieiga internete: https://www.pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaveru/ [žiūrėta 2020-05-18]. Straka Jiří 2018: Znalecký posudek z oboru písmoznalectví, specializace ruční písmo, zabývající se otázkou zda předmětnou archiválii, tj. Litevský slovník (sing.: IV A 11), jehož originál je uložený v Oddělení rukopisů a starých tisků Knihovny Národního muzea, napsal František Ladislav Čelakovský, narozený 7. března 1799 a zemřelý dne 5. srpna 1852, Praha. LITERATŪRA Bartoš František Michálek 1926: Soupis rukopisů Národního musea v Praze, Praha: Melantrich. Běťáková Marta Eva, Blažek Václav 2012: Encyklopedie baltské mytologie, Praha: Libri, 2012. Čeladín Jindřich, Blažek Václav, Kabeláčová Tereza, Seitlová Eva 2016: Čekų baltistikos bibliografija. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 305–351. Lemeškin Ilja 2010: Františko Ladislavo Čelakovskio lietuvių kalbos žodynas. – Leksikografija ir leksikologija 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 98–113. 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę Pleskalová Jana 2007: Nabodeníčkka v české lingvistické terminologii. – Slavica Slovaca 42(2), 147–151. Ryngevič Renata 2000: Lingvistinė ekspertizė Vokietijoje ir Lenkijoje: raidos tendencijų apžvalga. – Jurisprudencija 18(10), 122–128. Šeferis Vaidas 2009: Kristijono Donelaičio kūryba čekų filologijos akiratyje. – Senoji Lietuvos literatūra, knyga 28, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 41–62. The Matter of Authorship of the Handwritten Dictionary of the Lithuanian Language: the New Findings Revealed from a Professional Handwriting Analysis SUMMARY The article addresses the authorship of the handwritten relic of the first half of the 19th century – The Dictionary of the Lithuanian Language (Lietuvių slovynų) – kept at the Department of Manuscripts and Early Printed Books of the Czech National Museum Library (shelfmark IV A 11; 30 large-format (21.5 × 35.5 cm) pages). To continue the research of Ilja Lemėškin and other researchers, the project František Ladislav Čelakovský’s Handwritten Dictionary of the Lithuanian Language (Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského) (No. 520317), which was dedicated to a more detailed analysis of The Dictionary of the Lithuanian Language and was funded by the Charles University Grant Agency (GA UK), was conducted at the Faculty of Philosophy of Charles University from 2017 to 2019. Authorship related arguments had to be supplemented with the conclusions of a professional handwriting analysis carried out by JUDr. J. Straka. Expert Straka used several analysis methods: analytic-synthetic, comparative-graphometric. To analyze the manuscripts, the expert also resorted to specialized equipment. In the final part Straka summarized his analysis by the statement that F. L. Čelakovský’s authorship is “probable”. The following features match in the handwriting of both F. L. Čelakovský and The Dictionary author in part or in full: slant angle of letters, coherence of letters, height and width ratio; coincidence in the shapes of letters <a>, <o>, <d>, <g>, <j>, <m>, <n>, <p>, <s> in the Latin script is observed; there is less coincidence in the writing of <t>; matching shapes of letters <e>, <l>, <u>, which do not play an Straipsniai / Articles 171 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ important role in the analysis. The following features are more difficult to explain: the writing of diacritical hooks; the extension of word endings; the way of writing the letter <z>, the combination <st> and “dotting”. It may be assumed that the above differences were determined by the influences that affected the writer in composing The Dictionary; despite the above, in some cases the features cannot be explained absolutely reliably. Though we cannot fully reject the possibility that the form of The Dictionary of the Lithuanian Language, which is at our disposal, was transcribed by a different person, the determination of authorship as “moderately likely” (bearing in mind the difficulties encountered in the analysis of sources) is yet another very important piece of the puzzle confirming Čelakovský’s authorship, which was testified by comparing it with the surviving literary and scientific works of this Czech figure of national revival. Based on the findings of all the available studies on this topic, we may consider F. L. Čelakovský’s authorship a proven fact. Įteikta 2020 m. gegužės 1 d. GEDA MONTVILAITĖ ANNA TOLLAROVÁ Karolio universitetas Filosofijos fakultetas nárm. Jana Palacha 1/2, Cz-11638 Praha, Čekija [email protected] [email protected] 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII