Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research

Straipsniai / Articles 193 CHRISTIAN ZSCHIESCHANG Serbski institut / Sorbisches Institut Kutatási területek: földrajzi nevek interdiszciplináris kontextusban, a földrajzi nevek mint a középkori történelem bizonyítékai a német–szláv érintkezési övezetben, a településnevek politikai jelentősége német–szorb–lengyel nyelvi kontextusban a 19. és 20. században, kisebb helynevek / mikrotoponimák. DOI: doi.org/10.35321/all83-09 A TÉRBELI FORDULAT ELŐTT: A TERÜLETI SZEMPONT AZ 1980-AS ÉVEKBELI NÉMET NÉVTUDOMÁNYBAN ÉS ALKALMAZÁSA A JELENLEGI KUTATÁSBAN Iki erdvinio posūkio: arealinis aspektas vokiečių onomastikoje XX amžiaus Az 1990-es években és alkalmazása a jelenlegi tudományos kutatásokban ANNOTÁCIÓ A térképezés nem csupán térképezés. A helynevek térképeken való megjelenítése és elemzése korántsem egyszerű feladat, hanem elméletileg és gyakorlatilag is kihívást jelent. A lipcsei névkutatásban évtizedekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottak, hogy a területi szempont egyike annak a három fő szempontnak, amely hasznos a nyelvi érintkezés vizsgálatában. Ennek megfelelően a nevek földrajzi eloszlását a tágabb nyelvi, kulturális és társadalmi összefüggésben kell vizsgálni. A területi szempont így a „térbeli fordulat” előfutárának tűnik. A „területi névkutatás” a cseh kutatásban is kiemelkedő szerepet játszott. A gyakorlati problémák közé tartozik a világos térképezési terv biztosítása, a térképezés körültekintő értelmezése indokolatlan következtetések levonása nélkül, a helynévterületek meghatározása, valamint a kartográfiai bemutatás céljához megfelelő alaptérkép kiválasztása. Tekintettel arra a célra, hogy a helynevek a történeti települési táj bizonyítékaiként kerüljenek feltérképezésre, az alaptérkép CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a korábbi tájat is a lehető legpontosabban kell ábrázolnia. Ez például azt jelenti, hogy a jelenkori topográfiai térképekről el kell távolítani az olyan kortárs létesítményeket, mint a víztározók és a csatornák stb., miközben az olyan elemeket, mint a történelmi partvonalak, figyelembe kell venni. KULCSSZAVAK: helynevek, településnevek, térképezés, térbeli fordulat, történeti települési táj. ÖSSZEFOGLALÓ A térképek nem csupán térképkészítést jelentenek. Elméletileg és gyakorlatilag meglehetősen összetett a helynevek térképen való feltüntetése és elemzése. A lipcsei névtani kutatások során a területi szempontot néhány évtizeddel ezelőtt az egyik fő szempontként határozták meg, a „matsika” pedig szintén fontos szerepet játszott a aspektų, privalomu tiriant kalbų kontaktus. Atitinkamai geografinis vardų išsidėstymas turi būti nagrinėjamas platesniame kalbiniame, kultūriniame ir socialiniame kontekste. Taigi atrodo, kad teritorinis aspektas yra „erdvinio posūkio“ pirmtakas. „Erdvinė (arealinė) onocsehországi kutatásokban. A gyakorlati kérdések megoldásának területe magában foglalja a készülő térképek áttekinthetőségének biztosítását, részletes magyarázatukat megalapozatlan következtetések nélkül, a helynévi területek meghatározását, valamint a kartográfiai megjelenítést képviselő végleges térkép elkészítését. Annak érdekében, hogy a helyneveket a történelmi települési táj tanúiként ábrázoljuk, az alaptérképen a korábbi tájat is a lehető legpontosabban kell bemutatni. Ez például azt jelentené, hogy jelenlegi objektų, tokių kaip vandens rezervuarai (telkiniai), kanalai ir pan., galėtų nelikti šių dienų topografiniuose žemėlapiuose, tačiau į tokias jų charakteristikas, kaip istorinės krantų lini- ...-jukat, figyelembe kell venni. KULCSSZAVAK: helynevek, településnevek, térképkészítés, térbeli fordulat, a történelmi lakóhelyek tája (kultúrtáj). BEVEZETÉS A térképezés nem csupán jelek elhelyezése valamely alaptérképen. Ez kifinomult feladat, amely megfelelő elméleti előfeltevéseket és gyakorlati gondosságot igényel a meggyőző és megbízható eredmény eléréséhez. Ahogyan a különböző országok onomasztikájának valamennyi más iskolájában,1 a lipcsei onomasztikában is kialakult az elméleti és módszertani alap. A nyelvi (különösen a német–szláv) kontaktust illetően három olyan szempontot azonosítottak, amelyeket minden vizsgálatban együttesen kellett figyelembe venni:2 A nyelvi szintek aspektusa, a szociolingvisztikai aspektus, a területi aspektus. Straipsniai / Articles 195 Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research Ez az elmélet a gyakorlati névtani munka előremutató maximáját is megfogalmazta. A nyelvi szintek aspektusa strukturálta a helynévtárak értékelő részét,3 amelyben a vizsgált nevek fonetikáját / fonológiáját, morfológiáját vagy tipológiáját, valamint lexikológiáját vagy szemantikáját átfogóan bemutatták. Jelentőségük abból is nyilvánvaló, hogy nem követték a szótárt (ahogyan az alkalmazott folyamat logikája alapján várható lett volna), hanem megelőzték azt. A nyelvi szintek figyelembevétele és a nevek településtörténeti szempontú értékelése alkotta magát a névtant, a névtár pedig „csupán” a munka alapját biztosította. Kétségtelen, hogy ezt az alapot nagy erőfeszítéssel állították össze, és sokan — különösen a nem nyelvészeti felhasználók — a névtani kutatás fő eredményének tekintették. A szociolingvisztikai aspektus az „egy kódhoz tartozó név megvalósulását a szociolektusokban és idiolektusokban, valamint a névváltozatok ennek megfelelő osztályozását”4 (Eichler 1981: 10) vizsgálta, vagyis a nevek és a társadalmi struktúrák közötti kapcsolatokat. A névtani kutatásban is fontos szerepet játszott. A kapcsolódó tanulmányok inkább számos esszében, semmint különálló monográfiákban kaptak helyet.5 A megfelelő magyarázatok a vonatkozó névtárakban is megtalálhatók (pl. Walther 1971 [DS 26]: 47–57; Hengst 2003 [DS 39]: 192–207). Ezt a két tényezőt a területi szempont egészítette ki. A területi szempontok két ellentétes, ám egymást kiegészítő perspektívát foglaltak össze: az ony­mák területen való rögzülését és a területek kialakulását (Eichler 1981: 10). Egyszerre foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként épülnek fel a területek az egyedi nevekből (az egyeditől az egész felé), valamint azzal, hogy az egyedi nevek milyen pozíciót foglalnak el a területeken (az egésztől az egyedi felé). A grammatikai és nyelvészeti szempontok mellett nagy jelentőséget tulajdonítottak az onímia Föld felszínén való elhelyezkedésének. (Figyelemre méltó, hogy e három szempont között a történelem nem szerepel, noha a diakrón kutatásnak gyakorlatilag velejárója). Elvileg ez nem volt újdonság, hiszen a tulajdonnevekkel kapcsolatos tudományos vagy mai nézőpontból kvázi tudományos munka kezdetei óta feltérképezésük az egyik alapvető tevékenységnek számított. Ezt támasztja alá a kutatási szakirodalomban gyakran idézett időtlen megállapítás is: „Különös jelentőséget tulajdonítunk a térképeknek. Az ő 3 Lásd Walther (2004: 115–123) áttekintését, valamint az azóta megjelent Eichler & Zschieschang 2011-et. A Brandenburgisches Namenbuch (BNB) helynévszótárai hasonló szerkezetűek. Ezzel szemben eltérő szerkezet található a Hengst 2003; Eichler & Walther 2010, valamint a Foster & Willich 2007 című munkákban. 4 Eredetileg németül: „Egy, a kódhoz tartozó onim megvalósulása szociolektusokban és idiolektusokban, valamint a névváltozatok ennek megfelelő besorolása“. 5 Lásd például: Namenforschung heute: 42–50, továbbá a „Der Name in Sprache und Gesellschaft” című kötetet, amely több tanulmányt tartalmaz, Walther 1973 [DS 27]. CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII demonstratív jellege többet mondhat, mint sok oldalnyi szöveg”6 (Frings 1957: 9; idézi Udolph 1979: 12, 1. jegyzet; Obst 2001: 107, 1. jegyzet). Ez a kijelentés megfogalmazásakor már évtizedes tapasztalaton alapult, és így az egész évszázadot átfogó névkutatási kontextust tükrözi. Az emberek spirituálisan arra vannak kondicionálva, hogy környezetük kartográfiai absztrakcióinak szenteljék magukat? Egyes kutatók lelkesen hangsúlyozzák tanulmányaik címében, hogy színes térképeket is mellékeltek. Ne feledjük azonban, hogy ebben semmi rossz nincs, különösen, ha arra emlékezünk, hogy egyes kutatóknak láthatólag még csak eszükbe sem jut térképeket használni összetett földrajzi körülmények ábrázolására. Megjegyzendő, hogy az említett harmadik szempontot ‘areálisnak’ nevezték, nem pedig térbelinek, földrajzinak vagy kartográfiainak. Még ha a régebbi korok térképei gyakran kissé primitívnek is tűnnek a készítésük idején rendelkezésre álló korlátozott technikai lehetőségek miatt, őseink – nemcsak Lipcsében – véghez vitt újításait nem szabad alábecsülni. Amellett, hogy etimológia iránt érdeklődő szótárírók voltak, a fogalmi, módszertani és elméleti megfontolások valóságos kincsestárát is ránk hagyták, amely túl értékes ahhoz, hogy az utókor figyelmen penetrating this mountain of reading and relating it to current research will kívül hagyja. Kétségtelenül jelentős erőfeszítést igényelnek. Bizonyos értelemben az areális szempont előrevetítette azt, amit a történetírás térbeli fordulata később képviselt (Lübke 2018: 327–328, kifejezetten a lipcsei névtanra való utalással is) – azt a tényt, hogy a neveket nem egyszerűen feltérképezik. Ehelyett azt vizsgálta, hogy a névadás sajátosságai és részletei miként váltak térbelileg jelentőssé – nem elvontan, hanem az emberi lakosokkal, nyelvükkel és társadalmi beilleszkedésükkel összefüggésben. Egy bizonyos képzővel alkotott nevek által elfoglalt terület leírásán túl legalább meg kell kísérelni annak magyarázatát, hogy miért éppen constituents and influences involved. This is closely related to dialectology,7 in which, in addition to mapping certain linguistic developments, linguistic areas így alakult ki ez a terület, valamint azonosítani kell a többi azonosítottat is. Az 1990-es években, mindenekelőtt a monumentális Hessian Flurnamenatlas (Ramge 1987) hatására, a „névterek” igen népszerű kutatási témát jelentettek. 6 Eredetileg németül: „A térképeknek különleges jelentőséget tulajdonítunk. Plasztikus jellegük többet képes elmondani, mint sok oldalnyi fecsegés“. 8 Eredetileg németül: “Az arealitás tehát a nyelv megvalósulásának egyik szükséges előfeltételét, egyúttal pedig azon alapvető jellemzők (jelek) egyikét alkotja, amelyek a nyelv létezését meghatározzák, jóllehet az arealitás önmagában véve nem inherensen nyelvészeti jellegű. Egy nyelvi jelenség arealitása csak az emberek közötti kommunikációs folyamat eredményeként válik nyelvészetileg relevánssá. Elmondható, hogy a nyelv az arealitás (a földrajzi térbeliség) révén is szorosan összekapcsolódik a társadalmi, földrajzi, gazdasági és kulturális környezet típusaival, amelyek a társadalmi élet tüneteként szintén osztályozhatók, többek között földrajzi szempontból, azaz arealitásuk alapján. És ezért a realitások, a tárgyak és a fogalmak areáljai alkotják nyelvi kifejezésük vagy megnevezésük areáljainak feltételeit és alapvető nyelven kívüli hálózatát”. 7 Šrámek 2007: 292–301. Az egyértelműség kedvéért e kötet egyes tanulmányainak címeit és eredeti megjelenési helyét elhagytuk. A vonatkozó információ könnyen megtalálható a hivatkozott kiadványban. Tanulmányok / Cikkek 197 Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research Szerencsére úgy döntöttek, hogy e földrajzi perspektívák megnevezésére a „területek” kifejezést használják a „terek” vagy „körzetek” helyett. Mindenképpen érdemes volna a terminológiában a területet előnyben részesíteni a térrel szemben. A területi szempont a cseh névtudományban is fontos szerepet játszott. E tekintetben a német és a cseh névtudományi kutatások kölcsönösen inspirálónak bizonyultak. Mindenekelőtt Rudolf Šrámek hangsúlyozta ismételten a nevek nyelvi és társadalmi kontextualizációjukban történő feltérképezésének központi, rendszerszintű jelentőségét (vö. Šrámek 2007: 292–294, 300, 305–324). Arealitásuk így a nyelv megvalósulásának egyik szükséges előfeltétele, és egyúttal a nyelv létezését meghatározó egyik alapvető jellemző (ismertetőjegy), jóllehet maga az arealitás eredendően nem nyelvi. Egy nyelvi jelenség arealitása csak az emberek közötti kommunikáció folyamatának eredményeként válik nyelvileg relevánssá. Elmondható, hogy a nyelvet arealitása („földrajzi tér”) révén szorosan összekapcsolják azok a társadalmi, földrajzi, gazdasági és kulturális közegek típusai is, amelyek a társadalmi élet tüneteként, földrajzi értelemben is, vagyis arealitásuk révén, szintén osztályozhatók. És éppen ezért a valóságok, a tárgyak és a terminusok területei alkotják nyelvi kifejezésük, illetve elnevezésük területeinek feltételeit és alapvető nyelven kívüli hálózatát (Šrámek 2007: 292).8 Bonyolultsága ellenére ez a kijelentés a tényleges célt fejezi ki: azt, hogy a névterületek nem elszigetelten léteznek, hanem a kultúra legtágabb értelemben vett összességébe illeszkednek. Egy ilyen átfogó szemlélet egyben az onomasztika számára is kulcsfontosságú követelmény ahhoz, hogy részt vehessen az interdiszciplináris diskurzusokban (Šrámek 2007: 212). Ebből az elméleti alapvetésből következik, hogy nem elegendő egyszerűen felvezetni a dolgokat valamilyen térképre. Sőt, a „véletlenszerű” térképezés szinte veszélyes. Ez a tanulmány néhány kapcsolódó problémával foglalkozik. 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII das-hersfelder-zehntverzeichnis-und-die-fruehmittelalterliche-grenzsituation-an-dermittleren-saale [Hozzáférés: 2020. május 18.]. valóban? 5. Itt említhetjük meg többek között A. D. Szvesnyikov cikkét: „A nyelvi rendszer területi változatosságának kérdéséhez” című tanulmányát. Mint ismeretes, a nyelvi rendszer területi változatosságának kérdését elsőként D. N. Usakov vetette fel (Usakov 1926), A. D. Szvesnyikov pedig konkrét adatok alapján igyekezett feltárni a városi beszéd területi változatosságát. A nyelv társadalmi rétegződésének kérdéseivel összefüggésben egy területileg korlátozott nyelvi változat különféle elnevezéseit elemzi: társadalmi dialektus, szociolektus, csoportnyelv, szakmai nyelv, zsargon. A városi beszéd területi változatosságának jellegzetességeit, valamint a nyelvi rendszer területi tagolódását a tudományos irodalom különféle terminusokkal jelöli: területi nyelv, városi nyelv, regionális köznyelv, területi köznyelv, területi dialektus, városi dialektus stb. Hangsúlyozza, hogy „a nyelv területi változatossága és a társadalmi változatosság nem választható el egymástól, és ezeknek a változatosságoknak a kombinációja adja a nyelvi rendszer struktúráját”. Vagyis a területi és társadalmi tagolódás kölcsönösen összefüggő jelenségek, amelyeket egységükben kell vizsgálni (Szvesnyikov 1930, 43).” (Szvesnyikov 1930, 43). A szöveg a városi beszéd területi változatosságának, valamint a nyelvi rendszer területi tagolódásának terminológiai megjelöléseit sorolja fel. A szerző hangsúlyozza, hogy a nyelv területi és társadalmi változatossága elválaszthatatlan egymástól, és kombinációjuk alkotja a nyelvi rendszer struktúráját. (Usakov 1926; Szvesnyikov 1930, 43). Lehet, hogy ezt a részt törölni kellene? 6. Szeretnék még megemlíteni egy rendkívül érdekes részletet E. A. Zsemcsuzsina tanulmányából: „Megjegyzések a modern orosz nyelv státuszáról” (Zsemcsuzsina 2005). Az orosz nyelvnek mint az Orosz Föderáció államnyelvének a státuszát az 1990. október 25-én elfogadott, „Az Oroszországi Föderáció népeinek nyelveiről” szóló törvény 3. cikkének (1) bekezdése rögzíti. Az Oroszországi Föderáció alkotmányának 68. cikke kimondja: „Az Oroszországi Föderáció egész területén az orosz nyelv az államnyelv.” Megjegyzendő, hogy az Orosz Föderáció többnemzetiségű állam, amelyben a 2010-es összoroszországi népszámlálás szerint több mint 190 nép és nemzetiség él. A nemzeti nyelvek összlétszáma meghaladja a 250-et, beleértve a különféle nyelvjárásokat is. Az orosz nyelv az Orosz Föderáció népeinek interetnikus kommunikációs nyelveként is funkcionál. Ezenkívül a globális kommunikáció nyelveként az orosz nyelv a világnyelvek egyike. E. A. Zsemcsuzsina megállapítja, hogy „az orosz nyelv az Orosz Föderáció államnyelveként és az interetnikus kommunikáció nyelveként két funkciót tölt be”. Az orosz nyelv társadalmi és területi változatossága közötti különbségtétel tekintetében a szerző különösen a következőket hangsúlyozza: „Az orosz nyelv társadalmi változatossága az oroszországi társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak és osztályainak nyelvi megnyilvánulása. A területi változatosság az orosz nyelv földrajzi szempontból történő megoszlásával kapcsolatos. A nyelvi megnyilvánulás társadalmi és területi különbségei az orosz nemzeti nyelv különféle változataiban és stílusrétegeiben mutatkoznak meg. A szóbeli beszédben a társadalmi és területi változatosság egységet alkot; e változatosságok mindegyike magában foglalja a másikat. A területi változatosság a társadalmi változatosságban, a társadalmi változatosság pedig a területi változatosságban jelenik meg. A nyelvi jelenségek társadalmi és területi összefüggései különösen a regionális köznyelv vizsgálatában nyilvánulnak meg.”” Az első és a második napon valóban nem jutottak el a lehetőségig. A térképek bizonyára valóban több figyelmet kapnak. V. I. Belikov (2015) szerint „a nyelvi jelenségek területi változatossága a nyelvi rendszer azon tulajdonsága, hogy egy adott nyelv különböző területeken eltérő módon valósul meg, miközben a nyelvi közösség tagjai között fennmarad a kölcsönös megértés lehetősége”. Kérlek, egészítsd ki forrásokkal, és nézd át a fogalmazást. A részlet jelenleg túl kategorikus: a nyelv minden megvalósulása regionális változatosság? Vö. V. M. Zsirmunszkij: „Egy nyelv területi változatossága: nyelvi alapegységek és egységekre osztás”, 2010. „Az egy területen kialakult nyelvjárási változatok kialakulása. Nyelvi alapegységek és egységekre osztás” (Zsirmunszkij 2010, 15); Gurkin 2018, 22-23. Javítani kellene a nyelvi és a földrajzi arealitás közötti kapcsolat meghatározását. A kifejezések itt homályosak. A szerző a „földrajzi arealitás” fogalmát használja, vagyis a tárgyak, jelenségek és fogalmak földrajzi elterjedtségét, és ebből próbál következtetni nyelvi megjelenési formáik elterjedtségére. Ez az állítás önmagában nem magától értetődő, és további magyarázatot igényel. A szerző tétele szerint csak az interperszonális kommunikációban megnyilvánuló elterjedtség válik nyelvészetileg relevánssá. Ez alapvetően elméleti állítás. A „reáliák areáljai” a valós világ tárgyainak és fogalmainak földrajzi eloszlását jelenti; ez nem azonos a nyelvi megnevezések eloszlásával. Itt tehát világosabban kellene megfogalmazni, hogy a szerző milyen kapcsolatot feltételez a valóság földrajzi elrendeződése és annak nyelvi reprezentációja között. Emellett ellenőrizni kellene a hivatkozást és a bibliográfiai adatokat. 7. Törlendő? 8. „Arealitás” helyett inkább „földrajzi elterjedtség” vagy „földrajzi kiterjedés” használata javasolt. Ha megtartjuk az „arealitás” terminust, először pontosan definiálni kellene. A „nyelv megvalósulása” kifejezés túl általános és nehezen értelmezhető; célszerűbb lenne „egy nyelvi jelenség megvalósulása” vagy „nyelvi formák elterjedése”. Az „arealitás önmagában véve nem inherensen nyelvészeti jellegű” megfogalmazás körülményes és homályos; egyértelműbb változat lehet: „a földrajzi elterjedtség önmagában nem nyelvi tulajdonság”. Az „emberek közötti kommunikációs folyamat” helyett pontosabb lenne „a nyelvhasználók közötti kommunikáció”. Az „objektumok és fogalmak areáljai” terminológiailag nehézkes; jobb lenne: „a tárgyak, jelenségek és fogalmak földrajzi elterjedése”. További források megadása és az állítások pontosítása szükséges. 9. Időről időre fontos megvizsgálni a nyelv társadalmi változatosságát a területi változatossággal összefüggésben. A korszerű nyelvi elméletek különféle kifejezéseket használnak a területi változatosság megjelölésére: regionális nyelv, területi nyelv, városi nyelv, városi köznyelv, regionális köznyelv, regionális dialektus, területi dialektus, városi dialektus stb. Mindegyik megjelölésnek megvan a maga használati területe. A terminológia mégsem egységes, és nem állapítható meg egyértelmű hierarchia az egyes fogalmak között. A területi és társadalmi változatosság közötti kölcsönhatás kérdése elméletileg és módszertanilag egyaránt összetett. Gyakran nehéz megállapítani, hogy valamely nyelvi jelenségben mi vezethető vissza a földrajzi, és mi a társadalmi tényezőkre. A területi és társadalmi tényezők rendszerint egymást erősítve hatnak, és a nyelvi rendszer szerkezetében együttesen tükröződnek. A nyelvi változatosságok e kettős dimenziójának elemzése különösen fontos a városi nyelv, a regionális köznyelv és az interetnikus kommunikáció vizsgálatában. A fejezet ezen részében ezért világosan el kell különíteni a területi változatosság fogalmát a társadalmi rétegződés fogalmától, majd be kell mutatni kölcsönös összefüggésüket. 10. Eredetileg németül: „Az arealitás egy nyelvi jelenség földrajzi kiterjedése vagy elterjedése, azaz azon terület mérete és határai, ahol az adott jelenség előfordul.“ 11. „A nyelvi jelenségek areális vizsgálata azt jelenti, hogy egy adott nyelvi jelenség elterjedtségét, területi elhelyezkedését és határait vizsgáljuk, összehasonlítva ezeket más nyelvi jelenségek térbeli eloszlásával. Az areális nyelvészet szélesebb értelemben a nyelvi jelenségek földrajzi elterjedését és egymással való térbeli összefüggéseit vizsgálja.“ CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Problem 1: Representation on maps Egy évvel a berlini fal felépítése után Kelet-Németország egyik vezető földrajztudósa rövid tanulmányt publikált (lásd Ogrissek 1983) „A toponomasztikai térképek alapvető módszertani-kartográfiai követelményei” (Ogrissek 1962) címmel. Ez ismertette a kartográfiai ábrázolás értelmessé és érthetővé tételének alapelveit. Ezek közé tartozott annak biztosítása, hogy a térképek tartalma ne legyen túlzsúfolt, és hogy az ábrázolt objektumok egyértelműen megkülönböztethetők legyenek. Ezt az esszét még évtizedekkel később is idézték, és további munkák elvégzését sürgették ezen a területen (pl. Šrámek 2007: 324). Könnyű megérteni ezt az igényt, amikor egyes néveloszlási térképekkel szembesülünk, amelyek közül sok nehezen megkülönböztethető szimbólumokat és területeket tartalmaz, és ami még rosszabb, túl sok objektumot próbál megjeleníteni. Még a leggyakoribb látáskárosodást is figyelmen kívül hagyják a piros és a zöld cannot tell apart – often being contrasted. But this is something which deserves a topic of its own. What’s more, the author of this paper does not claim that his használatával – két olyan színnel, amelyek egyes térképtulajdonosok számára tökéletesek! 2. probléma: Értelmezzünk körültekintően Bármilyen jól rajzolták is meg a térképet, józanul kell szemlélni, hogy ellenálljunk a térképi kép sugallatának. A geográfusok is látják a GIS által létrehozott termékek látszólagos pontosságában és lenyűgöző színezésében a földrajzi információs rendszerek és vizualizációik által előidézett távolságdeterminizmus (eredetileg németül: „Distanzdeterminismus”) kockázatát (Tschaschel, Wild, Lentz 2007: 5). Ez arra csábítja a szemlélőt, hogy olyan következtetésekre jusson, amelyeket a térképi anyag valójában nem jelez. Például gyakran mérhető pontosságot sugallnak, mivel az adatok és a térkép számítógépről származnak, holott a valóságban csupán homályos jelentéssel bírnak. Ez vonatkozik például a régebbi névtípusok és az újabbak közötti különbségtételre. Időbeli produktivitásukat legjobban a Gauss-féle haranggörbével lehet leírni, mivel sok jellemző természetéből adódik, hogy normális eloszlást assume this shape of distribution (Quatember 2011: 103). According to this követnek: egy névtípust kezdetben csak szórványosan használnak, később azonban egyre gyakrabban alkalmaznak. Egy bizonyos ponton eléri produktivitásának maximumát, amely ezt követően ismét csökken, majd fokozatosan eltűnik. A különböző névtípusok produktivitási görbéi a statisztikában általánosan használt boxplotdiagramok segítségével szemléltethetők. Ez azonban pusztán elméleti lehetőség, mivel Közép-Európában például a települések elnevezésének időpontjai általában ismeretlenek előttünk, ezért a megfelelő diagramok nem rajzolhatók meg. Ennek ellenére a boxplotdiagramok (1. ábra) rendkívül szemléletesek a különböző névtípusok közötti kronológiai differenciálódás modellezésekor. Straipsniai / Cikkek 199 Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research Fig. 1: Statistical model of the chronology of place-name types Nem feltételezhető, hogy a korábbi névtípusokhoz tartozó onimák mind régebbiek az újabbakhoz tartozóknál. Ehelyett azt kell feltételezni, hogy a termelékenységi görbék átfedik egymást. Ez azt jelenti, hogy bár a termelékenységi időszakok különböző időpontokra koncentrálódnak, egyértelmű megkülönböztetésük lehetetlen, és csak tendenciák azonosíthatók. Egy térképen azonban a pontosan elhelyezett pontok két felhője által alkotott két különálló csoportot két különböző interpreted – and this is ultimately what the scientific approach is all about – together with their methodological background. The point cloud of older name szimbólum jelzi. Mindazonáltal ezek csak típusok lehetnek; ez önmagában nem a régebbi településterületet jelenti, hanem csupán jelzi azt. A térkép tehát csak egy egykor létezett összetettebb helyzet többé-kevésbé halvány tükröződése. Ez pedig azt jelenti, hogy feltétlenül kerülni kell a nevek eloszlási mintázatainak geometriai alakzataiból levont elhamarkodott értelmezéseket. 3. probléma: Névterületek Ebben az összefüggésben azt kell megkérdeznünk, hogyan definiálható egy névterület. A jelenlegi gyakorlat alapján a válasz csakis ez lehet: „szemre”. Általános szabályként a pontfelhőket vizuálisan vizsgálják, és bizonyos halmazódásokat és koncentrációkat területekké nyilvánítanak. Ezt szem előtt tartva érdemes lenne megvizsgálni, hogy kidolgozhatók-e olyan analitikai eszközök, amelyek matematikai módszerekkel határozzák meg a területeket. Itt a kulcsszó a „hogy”, mivel csak az egykori névanyag maradványait veszik figyelembe. A hézagok, az elveszett nevek, amelyekről nincs tudomásunk, meghamisíthatnák az eredményeket (a fent említett távolságdeterminizmus révén) anélkül, hogy fel tudnánk mérni a hamisítás mértékét. CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 200 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Nevertheless, it’s worth considering whether simple buffers around each A térképen szereplő pont hasznos lenne a települési területek meghatározásakor. Mivel minden vidéki településnek van bizonyos kiterjedésű használható földterülete a környezetében, ez nagyjából modellezhető lenne egy 500, 1 000 vagy 2 000 méter sugarú, von Thünen koncentrikus gyűrűire emlékeztető pufferrel. Települési terület fennállása akkor lenne megállapítható, amikor ezek a pufferek találkoznak vagy átfedik egymást, összefüggő területet alkotva. Egy másik lehetőség az lenne, hogy meghatározzuk a pontokkal jelölt helyek közötti maximális távolságokat, és ezáltal a területet a helyek között egy bizonyos hosszúságig húzódó összekötő vonalak hálózataként ábrázoljuk. A régészek már kidolgozták a korai települések térszerkezeteinek megfelelő modelljeit (lásd például Łosiński 1982: 168–176, 52–57. ábra; részben újraközölve: Gringmuth-Dallmer 1996: 10; Volkmann 2009: 228–229, 241 és 243), amelyek interdiszciplináris értelemben a helynévkutatásban is felhasználhatók. 4. probléma: Alaptérképek Az is fontos, hogy a megfelelő alaptérképet válasszuk. Gyakran például a kora középkori elemeket meggondolatlanul a jelenlegi Északi-tenger-parttal, az autópálya-hálózattal vagy felhagyott bányagödrökkel együtt ábrázolják. Az utóbbi esetben, amikor ezeket a külszíni bányákat azóta elárasztották, ez azt eredményezheti, hogy a feltérképezett szimbólumok egy része vízben jelenik meg. Ennek következtében a feltérképezett nevű történelmi falvak és hasonlók úgy tűnnek, mintha szigeteken vagy úszó platformokon helyezkednének el. Az alaptérképnek, amelyen a neveket ábrázolják, ezért összhangban kell lennie a megjelenített információkkal; ez végső soron minden névtani térképezésre érvényes. Tartsuk szem előtt, hogy a nevek feltérképezése két különböző előfeltevésen alapulhat: • Annak bemutatása, hogy ezek a nevek hol találhatók, hogy a néző összevetheti őket jelenlegi térbeli érzékelésével, vagy • A nevek történeti tájhoz való kapcsolása annak bemutatása érdekében, hogy a névtájat keletkezése idején miként befolyásolta és foglalta magába a topográfia. Az előbbi megközelítést alkalmazva, például a helynévszótárak áttekintő térképein, nem nevetséges, ha egyes helyek a vízen lebegnek. Valójában ez akár igen lényeges is lehet, ha egy települést a szöveg például „elhagyatottként” vagy „elpusztítottként” ír le. Nyilvánvaló, hogy történeti összefüggéseikben szemlélve a településnevek eredetileg nem lebegtek a vízen. Másfelől a történeti tájra való utalás számos nyelvészeti és történeti elemzés szempontjából fontos. Egy történeti táj alaptérképen való ábrázolása azonban sok munkát és kompromisszumot igényel. Nem mindig állnak rendelkezésre megfelelő alaptérképek. Még a manapság oly népszerű színes LIDAR-felvételek is (lásd például Westphalen, Zschieschang 2015: 65, 5. ábra) nemcsak az (bizonyos mértékig) időtlen domborzatot, Cikkek / Articles 201 Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research hanem a Föld jelenlegi felszínének olyan részleteit is megmutatják, mint például az épületek és az utak stb. Ha ez megzavarja vagy torzítja a történeti táj ábrázolását, manuális korrekcióra lesz szükség. Ezt a problémát egy gyakorlati példával szeretném szemléltetni, amelyben a helyneveket az írott forrásokkal és régészeti leletekkel összefüggésben kellett a történeti tájon belül osztályozni (Altmann 2012; Altmann 2017; Zschieschang 2017). Egyrészt a külszíni lignitbányákat el kellett tüntetni. Emellett a mansfeldi tavak méretét és elhelyezkedését legalább hozzávetőlegesen középkori állapotukhoz kellett igazítani (2a ábra). Míg napjainkban már csak a Süsser See („Édes-tó”) maradt fenn, Salziger See („Sós-tó”) néven ismert párja egészen az ipari korig szintén létezett, mielőtt a tizenkilencedik század végén eltűnt, amikor a bányászati tevékenység következtében a víz a talajba szivárgott. Bár nem volt katasztrófa, ez mindenképpen lenyűgöző jelenség volt (Ule 1994 [1895]). Továbbá, mivel mindkét tó már a korábbi évszázadokban is összezsugorodott, a lehető legrégebben rögzített partvonalakat is be kellett vinni. Mi több, Eisleben közelében egykor egy harmadik tó is létezett, amelyet Fauler See („Rothadt-tó”) néven ismertek. 2. ábra: A Mansfeldi-tavak jelenlegi (a) és középkori (b) állapota CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 12. A szövegrészben előforduló „dolgok” kifejezés pontatlan és túlságosan általános. Szakmai szövegben inkább a „tárgyak”, „jelenségek”, „fogalmak”, esetleg a „reáliák” kifejezések javasoltak, a mondat jelentésétől függően. Zschieschang Christian 2020 [nyomtatásban]: Helynevek és vízrajzi objektumok – komplex kapcsolat. – Balode Laimute & Čīšangs Kristians [Zschieschang Christian] (szerk.): Onomastikas pētījumi II / Onomastic Investigations II. A „Onomastikas pētījumi” nemzetközi tudományos konferencia (Rīga, 2018. május 10–12.) tanulmánykötete / A „Onomastic Investigations” nemzetközi tudományos konferencia anyaga (Rīga, 2018. május 10–12.), Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 2020, 327–341. Iki erdvinio posūkio: arealinis aspektas vokiečių onomastikoje XX amžiaus A 9. évtizedben és alkalmazása a jelenlegi tudományos kutatásokban ÖSSZEFOGLALÁS A térképezés nem csupán jelek megjelölése bizonyos térképeken. Összetett feladat, amely megfelelő elméleti alapállást és gyakorlati készségeket igényel a meggyőző és megbízható eredmény elérése érdekében. A világ valamennyi más onomasztikai iskolájához hasonlóan a lipcsei onomasztikai iskola is tökéletesítette elméleti és módszertani alapjait. Már több évtizeddel ezelőtt három szempontot irányoztak elő a nyelvek (különösen a német és a szláv nyelvek) közötti kapcsolatok meghatározására: egyrészt a különálló nevekből összeálló [név]állomány (az egyes nevektől a nevek összességéig), másrészt pedig – milyen kuriuos reikėjo atsižvelgti visuose tyrimuose: 1) kalbos lygmenų aspektas, 2) sociolingvistinis aspektas, 3) teritorinis aspektas. Būtent pastarasis ir sprendė klausimą, kaip teritorijos egyes nevek találhatók az adott helyeken (a nevek összességétől az egyes nevekig). Lényegében ez nem volt újdonság. A területi onomasztika fontos szerepet játszott a Csehországban végzett kutatásokban is. Kezdettől fogva, tudományos, illetve mai szemszögből nézve félig tudományos álláspontokból kiindulva, a tulajdonnevek kutatásának egyik fő célja a helynevek térképezése. Bizonyos értelemben a területi szempont előrevetítette azt, amit később a historiográfia térbeli fordulata is megerősített – a helyneveket nem egyszerűen megjelölik a térképeken. Ezenkívül e szempontból azt is vizsgálták, hogyan váltak az onímia sajátosságai és specifikumai térbelileg jelentőssé – nem Straipsniai / Articles 209 Before the Spatial Turn: The Areal Aspect in 1980s German Onomastics and its Application in Current Research elvontan, hanem az emberek lakóhelyeivel, nyelvével és társadalmi szükségleteivel kölcsönhatásban. A bizonyos képzővel alkotott helynevek mellett a terület jellemzéséhez legalább meg kell kísérelni annak magyarázatát, hogy e terület helynevei miért így képződnek, továbbá meg kell határozni a tényezőket és le kell írni a terület egyéb alkotóelemeit. A helynevek területei tehát nem léteznek elszigetelten, hanem tágabb értelemben véve az emberi kultúrába integrálódnak. Ez a széles körű megközelítés egyben az onomasztika alapvető követelménye is, amelynek révén beilleszthető a területek közötti diskurzusokba. Ezen elméleti alapelvek nyomán bemutatható, hogy nem elegendő egyszerűen megjelölni az objektumokat egyik vagy másik térképen. Valójában a térképek „véletlenszerű” elkészítése még veszélyes is. E tanulmány néhány, ezzel kapcsolatos problémát is tárgyal. A gyakorlati problémamegoldás biztosítja a térkép világos elkészítését (a cikkben ez az 1. probléma), a térképek pontos blema), vietovardžių sričių nustatymą (3 problema) ir galutinio žemėlapio, reprezentuojančio kartografinį, pateikimą (4 problema). Nesvarbu, kaip gerai bebūtų sudarytas žemėlapis, magyarázatát megalapozatlan következtetések nélkül (2. proí őt objektíven kell szemlélni annak érdekében, hogy ellen lehessen állni a felkínált, megtervezett (hamis) képnek. Például a térbeli mérések pontossága gyakran csak feltételezett, mivel az adatok és a térkép számítógépről származnak, miközben a valóságnak csak bizonytalan paraméterei vannak. Ez például a korábbi és az újabb helynevek típusainak megkülönböztetésére alkalmazható. Általában a pontszerű adatok területeit vizuálisan ellenőrzik, bizonyos agglomerációkat és koncentrációkat pedig területekként jelölnek. Ezt szem előtt tartva érdemes tisztázni, hogy létre lehetne-e hozni olyan analitikai eszközöket, amelyek matematikai módszerekkel határozzák meg a területeket. Ugyancsak fontos a megfelelő referenciatérkép kiválasztása. Például a kora középkori objektumokat gyakran meggondolatlanul a mai Északi-tenger partvidéke, az autópálya-hálózat vagy elhagyott bányák mellé helyezik. A településnév-térképek általában két különböző alapelvre épülhetnek: (1) megmutatni, hogy hol találhatók ezek a nevek, hogy a felhasználó össze tudja kapcsolni őket a térben fennálló jelenlegi helyzettel, vagy (2) a neveket a történeti tájhoz kapcsolni annak bemutatása érdekében, hogy a táj névanyaga miként alakult a topográfia hatására, és miként integrálódott abba létrehozásakor. Tekintettel arra a célra, hogy a gyvenvietės kraštovaizdžio liudininkus žemėlapyje, turėtų būti kuo tiksliau atspindėtas ir helyneveket történeti egykori tájként jelöljük. Ez például azt jelenti, hogy a jelenlegi objektumok, például a víztározók (víztestek), csatornák stb. nem feltétlenül kerülnének be napjaink topográfiai térképeibe, figyelembe véve olyan jellemzőiket, mint a történeti partvonalak. Ez utóbbi szempont elengedhetetlen, mivel a bekövetkezett történeti topográfiai változások egész régiókat érintettek. A táj változásainak figyelmen kívül hagyása esetén a helynevek földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatok torzulhatnak. Még rosszabb, ha csak a továbbra is létező települések neveit vizsgálják, figyelmen kívül hagyva a már nem létező településekre vonatkozó bizonyítékokat. A korábbi települések onimikus maradványai különösen pontosan tárhatók fel a dűlőnevek vizsgálatával. A tanulmányban bemutatott példák azt hivatottak szemléltetni, hogy a földrajzi nevek térképezésekor nem elegendő csupán bizonyos térképkészítési eszközöket használni, majd interpretuoti vietovardžių išsidėstymą geometriškai. Analizuojant ir aiškinant vietovardžių pateikimą žemėlapiuose, reikia atsargiai pasirinkti pagrindinį žemėlapį ir pateikimo formatą, CHRISTIAN ZSCHIESCHANG 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII továbbá ellenőrizni kell a forrásokat, hogy a kapott eredmények helyesek legyenek, és ne lehessen őket tévesen értelmezni. Különösen a legújabb technológiai változások fényében, amelyek minden korábbinál könnyebbé teszik a térképkészítést, fontos biztosítani, hogy a kutatások ne maradjanak el az areális (területi) névtan régóta ismert megállapításaitól. Benyújtva: 2020. június 25. CHRISTIAN ZSCHIESCHANG Serbski institut / Sorbisches Institut A Wótnožka za dolnoserbske slěźenja (az alsó-szorb kutatások fiókintézete) Zweigstelle für niedersorbische Forschungen Augusta Bebela útja 82 August-Bebel-Straße 82 D-03046 Chóśebuz / Cottbus [email protected] [email protected]