Lith. “mirti” / Latv. “mirt” ‘to die’ and Lith. “miršti” / Latv. “mirst” ‘to forget’ in East Baltic

Straipsniai / Articles 11 YOKO YAMAZAKI Stockholmi Egyetem, Zürichi Egyetem Kutatási területek: balti nyelvészet, történeti nyelvészet, indoeurópai összehasonlító nyelvészet. DOI: doi.org/10.35321/all83-01 LITV. MITI / LETT. MIRT ‘MEGHALNI’ ÉS LITV. MIŠTI / LETT. уggar.կural.չ. LATV. MÌRST ‘ELFELEJTENI’ A KELETI BALTI NYELVEKBEN1 Liet. miti / latv. mirt ‘mirti’ ir liet. mišti / latv. mrst ‘pamiršti’ rytų baltų kalbose ANNOTÁCIÓ A litván miti / lett mirt ‘meghalni’ és a litván (-)mišti / lett (-)mrst ‘elfelejteni’ igék több jellemzőben is osztoznak a történeti morfológiában: mindkettő sta-jelen idejű tövet vesz fel, az *-ye/o jelen idejű tőben álló indoeurópai kognátumaik ellenére; A tő-aorisztosz mediális igeragozásban rekonstruálható a PIE-ben; és szemantikailag mindkettő mediális is. A balti nyelvekben azonban múlt időben kontrasztívak, és eltérő praeteritumtöveket vesznek fel, ti. lit. mrė / lett miru(ē), illetve lit. mišo / lett mrsu(ā). Ez a tanulmány annak vizsgálatára vállalkozik, mi vezetett ahhoz, hogy eltérő praeteritumtöveket válasszanak, szemantikai és fonológiai tulajdonságaik összehasonlításával, és hozzá fog járulni a balti praeteritumszer egész előtörténetének rekonstrukciójához. Ebben a cikkben azt fogjuk állítani, hogy a lit. mrė / lett miru(ē) valószínűleg a régebbi imperfektumból származik, míg aoristos jellege arra késztette a litván mišo / lett mrsu(ā) alakot, hogy örökölje a régebbi aoristos tövet, és ez a történeti különbség tükröződhet eltérő praeteritumi töveikben. 1 Ez a cikk a The prehistory of the Baltic preterit system – diachronic changes and morphosemantics (reg. Nr. 2018-00473) című, a Svéd Kutatási Tanács (Vetenskapsrådet) által finanszírozott projekt néhány eredményét mutatja be. Hálás vagyok a tanácstól kapott nagylelkű anyagi támogatásért, valamint a Zürichi Egyetem munkatársainak, Dr. Paul Widmernek, Dr. Karin Stübernek és Dr. Mathias Jennynek a tanulmány egy korábbi változatához fűzött értékes megjegyzéseikért. Szívből jövő köszönetem illeti továbbá Dr. Lamont Antieau-t a kézirat korrektúrázásáért, valamint MA Greta Klimaitėt a litván nyelvű annotáció (anotacija) korrektúrázásáért. YOKO YAMAZAKI 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII KULCSSZAVAK: balti igék, aspektus, miti, mišti, ā-preteritum, ē-preteritum, történeti morfológia, aorisztosz, imperfektum. ANNOTÁCIÓ Két ige – lit. miti / lett. mirt „meghalni” és lit. (-)mišti / lett. (-)mrst ‘elfelejteni’ az – turi keletą bendrų istorinės morfologijos ypatybių: abu šie veiksmažodžiai turi esamojo laiko stakamieną, nepaisant giminiškų indoeuropietiškų esamojo laiko *-ye/okamienų formų; indoeurópai alapnyelvből rekonstruálható, hogy ezen igék gyöki aorisztoszai mediális alakokként ragozódnak; mindkét igét mediális szemantika jellemzi. A balti nyelvek összehasonlításából azonban látható, hogy preteritumi töveik különböznek: lit. mrė / lett. miru (ē) és lit. mišo / lett. mrsu (ā). A tanulmány a szemantikai és fonológiai sajátosságok összevetésével vizsgálja, miért alakítottak ki ezek az igék eltérő preteritumi töveket, és hozzájárul az egész protobalti nyelv preteritumi rendszerének rekonstrukciójához. A tanulmány szerint a lit. mrė / lett. miru (ē) valószínűleg egy régi imperfektumi tőből származik, míg a lit. mišo / lett. mrsu (ā) az aorisztoszi szemantikai sajátosságok miatt egy régi aorisztoszi tőből származhatott. Ez a történeti különbség különböző preteritumtöveikben tükröződik. KULCSSZAVAK: balti igék, aspektus, miti, mišti, ā-preteritumtő, ē-preteritumtő, a balti nyelvek morfológiai története, aorisztosz, imperfektum. §1. A két ige morfológiai kontrasztja, lit. miti / lett. A mirt „meghalni” és a litván (-)mišti / lett (-)mrst „elfelejteni” preteritum alakja a jelen tanulmány központi témája. A gyökszerkezetüket leszámítva (C- a litván miti / lett mirt, illetve CCa litván (-)mišti / lett (-)mrst esetében), a két ige számos történeti és morfológiai jellemzőben osztozik. } qen? Need valid JSON. Fix. Need preserve weird spacing? Original second ends no trailing maybe. Let's output valid. [ ] Hungarian. Need markup exact slash etc. Ensure no typo. The formula artifact? Don't preserve likely whitespace? Return clean. Wait must preserve whitespace-separated symbols. Do exact text structure. not source? User second string ends due JSON? It appears `features.[ `? Actual: `features. Hogy csak néhányat említsünk, mindkettő *form stának* jelen idejű alakjait mutatja a keleti balti nyelvekben, mindkettőnek vannak kognátái az indoeurópai nyelvekben, amelyekben a jelen idejű tő *-ye/o-ra végződik, a gyökaorisztosz pedig mediális hangnemben ragozódik, és szemantikailag is mindkettő mediális: 1) lit. inf. miti, pres. mršta, pret. mrė; lett. inf. mirt, pres. mirstu, pret. miru(ē) ‘meghalni’: óegyházi szláv pres. 3sg. umьŕetъ (Zo), inf. mrěti, gyökaorisztosz 2/3sg. mrě(tъ); Sln. jelen idő, egyes szám 1. személy mrjèm; Skt. jelen idő, egyes szám 2. személy mediális mriyáse, pf. egyes szám 3. személy mamra, gyökér-aorisztosz középnemű 3. személy egyes szám ámta (LIV2 439); YAv. mar- „meghalni”, jelen idő 3. személy egyes szám középnemű framiriieite, 2. személy egyes szám inj. med. auua.miriiaŋha, óperzsa mar- „meghalni”, imperf. 3. személyű egyes szám med. am(a)riyatā, manicheus középperzsa myr-, zoroasztriánus középperzsa myr- /mr- / „meghalni”, pártus myr- „meghalni”, szogd. myr- (mind a keresztény, mind a buddhista szövegekben) „meghalni” (Cheung 2007: 264–265); lat. morior; óhettita (*gyökéraorisztosz aktív >) gyökéraorisztosz mediális merta „eltűnt, elveszett”; a PIE *mer- „meghalni” szóból (LIV2 439); 2) lit. (-)mišti, (-)mišta, (-)mišo; lett. (-)mrst, (-)mrstu, (-)mrsu(ā) ‘elfelejteni’: szkt. jelen 3. sz. egy. mediopassz. myate, perfektum mamára, gyökaor. mediális 3. személy, egyes szám amṭa, a-aorisztosz mediális 3. személy, többes szám ámanta „elfelejteni” (LIV2 440–441); Straipsniai / Cikkek 13 Lith. miti / Latv. mirt ‘to die’ and Lith. mišti / Latv. mrst ‘to forget’ in East Baltic manicheus középperzsa fr’mwš-, zoroasztriánus középperzsa pl’mwš- / frāmōš- / „elfelejteni”, jelen idő, egyes szám 3. személy pl’mwšyt / frāmōšēd /, pártus fr’mwš- „elfelejteni”, jelen idő, egyes szám 3. személy fr’mwšyd; szogd fr’’wyšcy, βr’wcy, közép-szogd fr’wycyh „feledékenység” (Cheung 2007: 268–269); TochB (III) märsetär ‘elfelejteni’; a PIE *mersalapján (LIV2 440–441). Következésképpen mindkettő esetében biztonsággal rekonstruálható a protoindoeurópaira egy *-ye/oképzős jelen tő (3sg. *m-yor ‘meghal’, 3sg. *ms-yor ‘elfelejt’) és a mediális hangú gyökaorisztosz (3sg. *m-to ‘meghalt’, 3sg. *ms-to ‘elfelejtett’; valószínűleg zérófokú gyökérrel és dentális végződésekkel). Továbbá e két ige közös mintázata a „statív-intranzitív rendszerhez” kapcsolódik (Jasanoff 2003: 155, 160), amelyet az indoeurópai nyelvekben a passzív aorisztosz (vagy az ablautoló mediális gyökaorisztosz) nem passzív használatban való előfordulása, a statív perfektum, valamint az intranzitív(-inchoatív) ye/o-képzős jelen (és a balti-szláv -jelenek az ē-statívumokhoz) jellemez. Az e rendszerhez kapcsolódó igei gyökökről feltételezik, hogy valamely állapotba való belépést jelölnek. Úgy tűnik, hogy a keleti baltiban e két ige nem örökölte az archaikus, ablautoló mediális gyökaorisztoszt. E hasonlóságok alapján várható, hogy történeti fejlődésük a PIE-től a baltin át hasonló legyen, és a balti nyelvekben továbbra is ugyanazokat a morfológiai mintázatokat mutassák. Mindazonáltal a litván miti / lett. a mirt az ē-múlt időt veszi fel, míg a litván mišti / lett. a mrst az ā-múlt időt veszi fel. Természetesen a métatonie rude jelenléte a mršta „meghal” alakban és hiánya a mišta „elfelejt” alakban nem tűnik triviális különbségnek. Ezt az alábbi §7 tárgyalja. Ha az ia-jelen idejű tő az ē-múlt idejű tő forrása, ahogyan azt Barton (1980) és Villanueva Svensson (2005, 2006) képviseli, akkor kellett lennie valamilyen oknak, ami miatt a PB *miśyanot nem *-(i)yā-val vezette be a múlt idejű tövébe. Ez felveti a kérdést (legalábbis a jelen szerző számára), hogy mi tette lehetővé számukra különböző múlt időbeli tőképzések létrehozását. §2. Mielőtt továbblépnénk fejtegetésünkben, szükséges némi tárgyalása a balti preteritumrendszer előtörténetének, valamint a balti ā-preteritum és ē-preteritum történelmi hátterére vonatkozó korábbi kutatásoknak. Bár különféle hipotéziseket terjesztettek elő annak magyarázatára, hogy ezek a képződmények miért különböznek egymástól, terjedelmi korlátok miatt nem mindegyik mutatható be itt. Kezdésként, mint közismert, a balti nyelveknek két preteritumi tövük van: az ā-preteritumi és az ē-preteritumi. E nyelvekben bármely adott ige e két tő egyikét használja múlt időben, ami azt jelenti, hogy a két tő komplementáris eloszlásban van. E szabálynak mindössze egy kivétele van – a bti ‘lenni’ ólitván preterituma. Míg a litván bti / lett bût ‘lenni’ preteritumi alakjai a standard litvánban, illetve lettben buvo és biju, az ólitvánban E/3. személyű múlt idő biti és OPru. A be (a bēi, bei mellett) alakok a jelentéssel bíró ige múlt idejű alakjaiként vannak adatolva YOKO YAMAZAKI 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII „lenni” Ezeknek az alakoknak láthatólag nem volt olyan tőképző képzőjük, mint a *-ā vagy a *-ē-. OPru. A be egyenlővé tehető az OCS bě alakjával, amely a byti „lenni” ige imperfektuma, de aorisztoszként ragozódik (vö. Stang 1942: 85). OPru. a be összevethető a sėdjo : sėdti, sdi ‘ülni’ típusú statív igék aoristájához hasonló valamivel is, amelyet Stang (1966: 381) mutat be, és történeti háttere nem tűnik egyértelműnek.2 De az OLith. biti valószínűleg a *bhuh2-ye/o- ‘válni’ (→ PBS *bh(w)ī- > PB *bī) imperfektumán alapul, amely a tematikus elsődleges 3sg. -ti végződéssel kombinálódik (Stang 1966: 380).3 4 A lett. biju ugyanezzel az imperfektumon alapuló tővel rendelkezik, de a balti praeteritum *-ā tövével és a hiátust megszüntető -jelemmel bővül, például 1sg. *bī-jā-ō. Így megfigyelhető, hogy a többi igénél később a litván praeterituma bti elfogadta az új balti preteritumképzési szabályt, amely a *-ā és *-ēképzőket alkalmazta, miáltal a korábbi imperfektumtőhöz közvetlenül járult az elsődleges rag. Ez lehetővé teszi annak kikövetkeztetését, hogyan láthatták el a balti igéket preteritumi töveikkel. Nagy valószínűséggel a balti preteritumtövek eredetileg imperfektumvagy aorisztoszalapú tőből álltak, amelyet az (atikus vagy atematikus) elsődleges rag követett. A *-ā és *-ē preteritumi képzőket később további tényezők hatására valamennyi igére kiterjesztették; legalább egy ilyen tényező azonnal eszünkbe jut. Egyes igék augmentum nélküli imperfektumalakjai ugyanazzal az alakkal rendelkeztek volna, mint a jelen idejű alakok, ha az imperfektumalapú preteritumi alakok a proto-balti nyelvben elkezdtek volna elsődleges ragokat felvenni, amint az az ólitvánban látható. biti, például PBS jelen idő *Har[H]-ye-t(i), imperf. *Har[H]-ye-t (→ jelen idő / imperf. *ar-ya-t(i) > litván ãria, ãrė az árti ‘szántani’ szóból)5. Szükségessé válhatott a megkülönböztetés 2 Klingenschmitt (1982: 3–5) szerint az OCS bě és az OPru. között. be a kiegészített imperfektum *(h1)e-h1esfolytatása, másodlagos b-vel, amelyet olyan kapcsolódó alakokból vettek át, mint az inf. byti, būton stb. 3 ModLith. buvo teljesen új képzés, amely a bti infinitívuszon / buv perfektív aktív melléknévi igenéven alapul, a balti preteritum *-(v)ātoldalékával. 4 A forma eltérő történeti értelmezését Ostrowski (2008: 463–464) javasolja, amely szerint a biti végső szótagja, a -ti, nem személyrag, hanem történetileg enklitikus névmás lenne, például dsi-t (duosiu tau) ‘odaadom neked’ (BB Pat, 3,28). Ez azonban kérdést vetne fel, nevezetesen azt, hogy a biti jól formált alak lenne-e, mivel a megjósolt biti alaknak sem tőalkotó magánhangzója, sem személyragja nem lenne. Amint Ostrowski (2008) helyesen megállapította, az atematikus elsődleges végződést a balti múlt idejű alakokban egyébként soha nem adatolták. Mivel azonban a tematikus elsődleges végződéseket használják a múlt idejű alakokban (pl. 1sg. -au < *-ā-u, 2sg. -ai < *-ā-i az ā-múlt idő esetében; 1sg. -iau < *-ē-u, 2sg. -ei < *-ē-i az ē-múlt idő esetében, lásd még Barton 1980: 269), nem indokolatlan feltételezni, hogy az atematikus elsődleges végződéseket szintén használhatták a múlt idejű alakokban. Ezért e szakasz tárgyalásában Stang klasszikus nézetét tartjuk fenn. 5 The i-apocope would also have played a role in the process. Straipsniai / Tanulmányok 15 Lith. miti / Latv. mirt ‘to die’ and Lith. mišti / Latv. mrst ‘to forget’ in East Baltic a jelen idejű és a múlt idejű alakokat a tő képzései különböztették meg, amelyek esetleg a dedikált múltidő-képzők bevezetését tették szükségessé. §3. Úgy tűnik, széles körben elfogadott nézet, hogy a balti ā-múltidő-képző többé-kevésbé ugyanabból az eredetből származik, mint a szláv ā-aorisztosz, illetve a -a típusú második tövű aorisztosz, 1sg. bьraxъ, 2/3sg. bьra ‘venni’ (Stang 1942: 189; Jasanoff 1983: 62), amelyet a zérusfokú gyökhöz képeztek.6 Ennek az elképzelésnek a problémáját a balti ē-preteritum eredete veti fel, amelynek még a hozzá legközelebb álló ágban, a szlávban sem tűnik fel közvetlen megfelelője. Stang (1942: 83) értékelését valószínűleg fenn kell tartani abban a tekintetben, hogy a szláv ě-imperfectum nem esik egybe a balti ē-preteritummal, mivel a szláv ě-imperfectum nem különösebben tranzitív igékkel fordul elő (előfordulását ehelyett fonológiai feltételek szabják meg), míg a balti ē-preteritum egyértelműen gyakran fordul elő tranzitív igékkel.7 A szláv ě-imperfectum és a balti ē-preteritum tövében található eltérő vokalizmust szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni (Stang 1942: 84). Ezért a korábbi tanulmányok az ē-preteritum történeti eredetét megoldandó problémaként hagyták hátra. Igaz, hogy a balti ē-preteritum gyakran ott fordul elő (pl. nešė ‘vitt’), ahol a szlávban s-aorisztosz áll (1sg. něšъ ‘vitt’), és ezért e két kategóriának kellett valami közös vonással rendelkeznie. Ezért Schmalstieg (1961) felvetette annak lehetőségét, hogy az ē-preteritum az indoeurópai imperfectumból fejlődött ki (2sg. *h1nee-s, 3sg. *h1nee-t ‘vinni’), amely a szláv s-aorisztosz-paradigma egyes szám 2. és 3. személyében fordul elő (2/3sg. neše). Másfelől létezik egy teljesen eltérő megközelítés, amely szerint az ē-preteritum szuffixuma hangváltozás révén fejlődött ki (*iyā > ē (Kurschat 1876; Schleicher 1856: 224f.; Larsson 2010: 71ff.)). Ezt alátámaszthatja az a tény, hogy az ē-präteritum szabályos az inf. -yti, pres. *-ā (← PB *-iya- < PIE *eye/o-) képzős kauzatív-iteratív igék esetében, amilyen a mókyti, sztenderd móko / nyj. mókia, amely az *-iyātövű imperfektumon alapuló tőből fejlődött ki (vö. Pedersen 1926: 11). Újabban Barton (1980) és Villanueva mókė ‘to teach’, where the preterit stem *-ēcan be assumed in all likelihood Svensson (2005) továbbfejlesztették ezt a hipotézist. Barton (1980) azt javasolja, hogy a *-(i)y a 6. Stang (uo.) két ā-präteritumtípust különböztetett meg: 1) a közvetlenül fent említett balti-szláv ā-aorisztosz leszármazottait és 2) a balti-szláv tematikus aorisztosz leszármazottait. Amint Stang (uo. 383) említi, a tematikus aorisztoszt valószínűleg felváltotta az ā-aorisztosz. Ezért elmondható, hogy az ā-präteritum ā-szuffixuma a balti-szláv ā-aorisztosz morfológiai folytatása. 7 Kortlandt (2005: 168) és Jasanoff (2017: 229, 107. jegyzet) állításával szemben, ahol az ē-präteritum a *-ēképzős statív igékhez kapcsolódik (pl. tekti ‘folyni’, gūžti ‘feküdni (valami meleg alatt)’), amely Jasanoff (1978: 123–125) szerint az eredeti *-eh1 instrumentális végződésből származik. YOKO YAMAZAKI 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII A preteritustő analógiásan a jelen idejű tőből alakult *-ya- (< PIE *-ye/o-) képzővel, különösen egyes igék esetében, köztük a miršta (← *miria(t)). A javasolt analógiás folyamat a következőképpen fogalmazható meg: korai proto-balti jelen idejű *mir-ya- :múlt idő *mir-ā- ↓ *mirya- :*mir-yā- → *mir-ēA -ēvégződés a *-(i)yā-ból fejlődhetett ki az ē-múlt idő paradigmáján keresztül (1sg. *-ēu > -iau, 2sg. *-ēi > -ei (Barton 1980: 269)). Villanueva Svensson (2005) radikálisabb álláspontot képvisel, és azt javasolja, hogy a proto-balti nyelvben eredetileg csak az ā-múlt idő létezett, az ē-múlt idők pedig leveling triggered by the 1st and 2nd person singular endings (1sg. *-yāu > -iau, 2sg. *-yāi > -ei), which would have resulted in the same forms as those of alapvetően a *-iyā-tőből fejlődtek ki, amelyben a fent említett analógia bevezette a *-(i)yelemet az ia-jelen idejű igék eredeti ā-múlt idejű tövébe.8 Ez minden bizonnyal megmagyarázhatja, miért szabályos az ē-múlt idő az ia-jelen idejű igéknél, amint azt olyan nyelvtanok írják le, mint Endzelīns (1923: 590) és Stang (1942: 191; 1966: 377). A miti és a mišti esetére alkalmazva azonban ez a hipotézis azt jósolná, hogy mindkét igének ē-preteritumot kellene felvennie, és nem magyarázná meg, miért marad a mišti preterituma ā-preteritum. Igaz, hogy az analógia pontosan így működik, vagyis a hangváltozási törvénnyel ellentétben nem szabályosan hat a nyelvi formákra. Ebben a konkrét esetben azonban talán ésszerűbb magyarázatot lehetne találni arra, hogy ez a két ige miért vesz fel különböző preteritumtöveket a balti nyelvekben. §4. Legalább két különbség figyelhető meg a két ige között. Az egyik a valencia különbsége. Bár mindkettő mediális diatézisű jelentéssel bír, amely szerint az alanyoknak csekély kontrolljuk van az ezen igék által jelölt események felett, a litván mišti / lett mrst tranzitív ige, mivel (mélystruktúrájában) tárgyat vesz fel, míg a litván.„ }]} Daha?、】【、】【天天买彩票? gibberish? No. Need preserve truncation. We output valid JSON. Wait last source ends {"? I accidentally included corruption. Need final only proper. miti / lett a mirt nem igényel tárgyat. Ez a jellegzetesség azonban természetes módon a litvánhoz vezetett volna. mišti / lett A mrst ē-múlt időt vett fel ā-múlt idő helyett, és így nem járult hozzá a végső kimenetelhez. lett A mirt kettős aspektuális jellegű, azaz a kontextustól függően imperfektívként vagy perfektívként olvasható (vö. Ambrazas 1997: 235), ez nem 8 A jelenlegi szerző véleménye szerint lehetséges, hogy az ē-múltnak több különböző történeti forrása van, vö. Schmalstieg (1961). The second difference can be seen in their lexical aspects. While Lith. miti / Cikkek / Tanulmányok 17 Lith. miti / Latv. mirt ‘to die’ and Lith. mišti / Latv. mrst ‘to forget’ in East Baltic úgy tűnik, ez a helyzet a litvánban: mišti / lettül mrst. A litvánban általában az igekötő nélküli igék grammatikailag folyamatos aspektusúak (vö. Dambriūnas et al. 1990: 385; Ambrazas 1997: 234–235), és a litván miti / lettül mirt sem kivétel ez alól a szabály alól, amint azt a (3a, b) mutatja. A (3d) alatti lett példa talán a legjobban szemlélteti az igekötő nélküli és az igekötős igék szokásos ellentétét. Azonban, akárcsak a (3c)-ben, a litván nyelv imperfektív alakjai miti / lett a mirt preterit igeidőben perfektív jelentést közvetíthet egy meghatározott kontextusban: 3) a. Jis mršta. „meghal / haldoklik” (litván, Ambrazas 1997: 235) „meghal” „meghalni” folyamatos 3jelen ; b. Az emberek minden nap meghaltak. „Az emberek minden nap meghaltak.” (litván, ua.) „emberek” többes számú alanyeset „meghalni” folyamatos aspektusú 3. múlt idő „minden nap”; c. Mergaitė mirė vakar. „a lány tegnap meghalt” (litván, ua.) „lány” egyes számú alanyeset „meghalni” alanyi eset „meghalni (befejezett aspektusú)” folyamatos aspektusú 3pret. „tegnap”; d. Dažu dienu mira un nenuomira. „sok” „nap” birt. tsz. „meghal” imperf. 3pret. „és / de” „meghal” pf. 3pret. „(sok napig) haldoklott, de nem halt meg.” (lett, Endzelins 1948: 241). Ezt jelenti a litván nyelv „kettős aspektuális” jegye (Ambrazas 1997: 235). miti / lett. meghalni. Most, a litván esetében. mršti / lett. mrst, úgy tűnik, hogy a prefixum nélküli (imperfektív) és prefixummal ellátott (perfektív) alakok kontrasztja eltérő. 4) 9. sz. Két évig elfelejtettem, amit mondott. ‘elfelejt’ imperf. 1. szg. ‘kettő (közny.)’ ‘év’ többes szám tárgyeset vonatkozó névmás tárgyeset, „ő” egyes szám alanyeset „mond” 3. személyű múlt idő „Két évig próbáltam elfelejteni, amit mondott.” b. Užmiršau per dvejus metus, ką jis sakė. „elfelejt” 1. személyű egyes szám múlt idő befejezett aspektus „alatt” „kettő (közny.)” többes szám tárgyeset „év” többes szám, tárgyeset vonatkozó névmás tárgyeset „ő” egyes szám alanyeset „mond” 3. személy, múlt idő „Két év alatt teljesen elfelejtettem, mit mondott.” c. Oroszul ta jaũ nemiršiù. (litván, LKŽe) 9 Hálás vagyok litván adatközlőmnek, MA Greta Klimaitėnak, hogy ellenőrizte a (4)-ben szereplő adatokat és a fordításokat, valamint nyelvészeti tanácsokkal látott el az adatokkal kapcsolatban. Mondanom sem kell, minden fennmaradó hiba az én hibám. YOKO YAMAZAKI 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII ‘orosz’ ‘így’ ‘már’ NEG- ‘elfelejt’ imperf. 1. sz. jövő idő10 ‘Biztosan nem fogom elfelejteni az oroszt.’ d. Meghalok, meghalok, és mindent elfelejtek, amit mondott. (litván, LKŽe) ‘elfelejt’ 1. sz. múlt idő folyamatos/befejezetlen igei aspektus „és” „elfelejt” befejezett aspektus, 1. sz. egy. múlt idő „minden, teljesen” vonatkozó névmás tárgyeset „ő” egyes szám alanyeset „mond” 3. múlt idő „Folyton elfelejtettem, és teljesen elfelejtettem mindazt, amit mondott.” e. Kárvė vešį jaũ pràdeda apmišti. (litván, LKŽe) „tehén” egyes szám alanyeset „borjú” egyes szám tárgyeset „már” „elkezd” jelen idő, 3. személy „részlegesen elfelejt” befejezett főnévi igenév „A tehén már kezdi elfelejteni a borját.” f. Kárvė vešį jaũ pràdeda užmiršinti. „tehén” egyes szám alanyeset „borjú” egyes szám tárgyeset „már” „kezd” 3. jelen idő „lassanként elfelejt” befejezett (iteratív) inf. „A tehén elkezdte elfelejteni a borját.” litván A miršti rendszerint perfektív (igekötős) alakokat vesz fel,11 és imperfektív (igekötő nélküli) alakjai a praeteritumban olyan sajátos helyzettel hozhatók összefüggésbe, mint az „aktív felejtés”, amelyben a „felejtés” eseménye valamennyi időt igénybe vehet, és az alany tudatában lehet a folyamatnak, például amikor egy traumatikus vagy kellemetlen emléket próbál elfelejteni, amint a (4a)-ban. Ez arra utal, hogy a miršti grammatikai imperfektív alakokat is felvehetett; ezeket azonban ritkán használják. A jövő időben az imperfektív alakok ehelyett mintha perfektív jelentést hordoznának, amint a (4c)-ban. Mondani sem kell, hogy a perfektív alakok perfektív aspektust jelölnek, amint az a (4d)-ben látható és várható is (vö. Dambriūnas 1958).12 Ezek a tények határozottan a miršti ige perfektív lexikai aspektusára utalnak. Ezt a következő is alátámaszthatja: a perfektív infinitívuszok a „kezdeni” (pradėti, imti) és a „befejezni” (baigti) igékkel is használhatók, amint a (4e)-ben, de az ilyen szerkezetek jobban hangzanak az olyan iteratív (lexikailag imperfektivizált) igék perfektív infinitívuszával, mint az užmiršinti, amint a 4f-ben (vö. Dambriūnas 1958: 260). Az a tény, hogy a litván imperfektív alakjai miršti / lett. A mirst ritkán használt volta történeti szempontból arra utalhat, hogy a régi aorisztoszokat a balti (és szláv) nyelvekben előtagok hozzáadásával erősítették meg, ha Ostrowski (2019: 57) javaslatát jelenlegi 10-esünkben elfogadjuk. A ne tagadómarker minden bizonnyal előtag, de nem befolyásolja az igeaspektust (Dambriūnas 1958: 255). 11 lett. A mirst igét szintén általában egy aiz vagy pieelőtaggal használják, lásd ME II: 634. 12 A perfektív alakok eredményállapotot is kifejezhetnek egy időtartamot kifejező időhatározó felvételével, mint a (2d) példában. Tanulmányok / Articles 19 Lith. miti / Latv. mirt ‘to die’ and Lith. mišti / Latv. mrst ‘to forget’ in East Baltic megvitatásunkban. Ostrowski szerint az ilyen, imperfektív (= előtag nélküli) alakokat nélkülöző, és amelyekből csak perfektív alakokat használnak (pl. *žinti, pažinti „megismerni”), igék valószínűleg preteritumalakjaikon alapulnak, amelyek a régebbi aorisztoszokból származnak. Aorisztikus vagy perfektív aspektuális jegyük a balto-szlávban egy prefixum hozzáadásával erősödött meg (azaz a perfektív alakok létrehozásával). Fonológiai szempontból nem tisztázható, hogy a litván mirš- / lett mirsis az eredeti jelen idejű vagy aorisztoszi tőből származott-e, mivel a gyökér vokalizmusa mindkét igeidőben, mediális diatézisben zérus fokon állt (*ms- > *mirś-). Mindazonáltal egy ilyen elméleti felvetés a *miršā preteritum eredeteként egy régi aorisztosz mellett szólna. §5. A fenti spekulációhoz kapcsolódóan megfigyelés tehető a litván miti / lett mirt és a litván miršti / lett. mirst az indikaiból (vö. az §1. 1. és 2. pontjával). Érdekes megjegyezni, hogy a √m esetében mind az aorisztoszi, mind a jelen idejű injunktív alakok adatolhatók, miközben a Titus szanszkrit adatbázisában a √m jelen idejű injunktív alakja nem található.13 Ez a kontraszt csak az indikban található meg, mivel a *mers inflexiós alakjai nem öröklődtek át a szlávba, azonban a *mertekintetében mind imperfektum (3pl. mьrěxǫ, Suprasliensis 398, 24), mind aorisztosz (3sg. umьrětъ Assemanianus 11c28, mrětъ, Assemanianus 11d2’) alakok adatolhatók.14 Ez legalábbis azt implikálja, hogy mind az imperfektum, mind az aorisztosz kategóriái valószínűleg használatban voltak a proto-balti-szlávban, jóllehet a szláv imperfektum innovatív képzés. Valójában a √m jelen idejű injunktívja nem található meg a Rigvédában (RV), sem az Atharvavédában (AV), ám amikor a Sāma Véda Jaiminīya Brāhmaa (SV JB) és a Jaiminīya Upaniad Brāhmaa (SV JUB) korpuszait is bevonjuk, néhány ilyen alak előkerül (pl. 3sg. mriyata SV JB 1, 242, 34a; SV JUB 3, 8, 10a,), míg a √m esetében ilyen nincs. Noha az aorisztosz és az imperfektum közötti pontos különbségtétel az indikativuszi módban sok vita tárgyát képezte,15 egyértelműnek tűnik, hogy 13 Az itt idézett valamennyi rigvédikus és atharvavédikus adatot Hoffmann (1967) alapján vettük. A Sāma Veda brāhmaṇa-szövegeiből származó adatokat a Titusnál elérhető adatbázis szolgáltatta (Elérhető: http://titus. fkidg1.uni-frankfurt.de/database/titusinx/wordwhl.htm#dStart [Letöltve: 2020. március 1.]). Mivel az aorisztosz és az imperfektum közötti aspektuális különbség az indicativus módban elmosódott, az injunktivus módban viszont jobban megőrződött, az összehasonlításhoz hozzáadtam az injunktivusi alakokat. Az adatbázis ilyen jellegű gyors áttekintése nem elegendő bizonyos alakok előfordulásainak teljes körű ismeretéhez, a jelenlegi tárgyalás céljára azonban elegendő ahhoz, hogy láthatóvá tegye az előfordulások általános tendenciáját. 14 Vö. Aitzetmüller 1977: 252, 664. 15 Az aorisztoszi indicativusról általában úgy vélik, hogy a közelmúltra utal, míg az imperfektum a távoli vagy történeti múltra (Delbrück 1876; Tichy 1997); következésképpen az imperfektumot a későbbi védikus szövegekben jellemzően elbeszélésekben használják (Hoffmann 1967). Vannak azonban más álláspontok is. Egyesek (pl. Gonda 1962; Kiparsky 1998) feltételezik, hogy funkcióik inkább aspektuálisak, mint a YOKO YAMAZAKI 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Liet. miti / latv. mirt ‘mirti’ ir liet. mišti / latv. mrst ‘pamiršti’ rytų baltų kalbose ÖSSZEFOGLALÁS Ige – litv. miti / lett. mirt ‘meghalni’ és lit. (-)mišti / lett. (-)mrst „elfelejteni” – tanúsított a keleti balti nyelvekben, rokon szavai pedig meglehetősen széles körben tanúsítottak más indoeurópai nyelvekben. E két ige és a rokon szavak elemzése azt mutatja, hogy számos közös történeti morfológiai sajátossággal rendelkeznek: mindkét igének jelen idejű tőszára van, a rokon indoeurópai jelen idejű *-ye/o tőalakok ellenére; Az indoeurópai alapnyelvből rekonstruálható, hogy e igék gyökaorisztosai mediális igeként ragozódnak; mindkét ige mediális szemantikával jellemezhető. Ennek ellenére preteritumi töveik különböznek: lit. mrė / lett. miru (ē) és lit. mišo / lett. mrsu (ā). A tanulmány e igék morfológiájának előtörténetét, szemantikáját és lexikáját vizsgálja részletesen, beleértve a szláv és ind nyelvekből származó összehasonlító adatokat is. A kutatás azt feltételezi, hogy a lit. miti / lett. mirt lexikai aspektusa a kontextustól függően imperfektív vagy aorisztikus lehet, míg a lit. (-)mišti / lett. (-)mrst esetében az imperfektív jelentés ritka; ez a különbség már az őstörténeti szakaszban is fennállhatott. Másrészt egy korábbi kutatás szerint az aorisztikus tövekből származó igéknek a balti nyelvekben gyakran nincsenek grammatikai imperfektumi alakjaik (azaz nincsenek prefixumaik). Így lehet a lit. (-)mišti / lett. (-)mrst esetében is, mivel ezt az igét ritkán használják előtag nélkül. Így az a feltételezés, hogy a lit. (-)mišti / lett. A (-)mrst valószínűleg az aorisztosz tövéből származik, míg a lit. miti / lett. mirt származhatott a régi imperfektumtőből, amely feltehetően a jelen idejű *-ye/o tőből alakult ki; ezt mind szemantikai, mind formai szempontból megerősítik. A régi imperfektumtő *mirya valószínűleg megkapta a balti preteritumtövet képző *-āképzőt, amelyből a *miryā, majd a balti alapnyelvben a *mirē fejlődött ki. Arra a következtetésre jutunk, hogy a lit. miti / lett. mirt ‘meghalni’ és lit. (-)mišti / lett. (-)mrst ‘elfelejteni’ preteritumtövének eltérő alakjai különböző történeti töveiket, azaz az imperfektumés az aorisztosztöveket tükrözik, amelyekből származnak. Beadva: 2020. július 27. YOKO YAMAZAKI Stockholmi Egyetem Zürichi Egyetem Seilergraben 53, 8001 Zürich, Svájc yoko.yamazak[email protected]