Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas

338 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV LINAS KONTRIMAS Vytauto Nagyfejedelem Egyeteme DOI: doi.org/10.35321/all84-17 INFORMÁCIÓS, TUDÁSI1 KÖRNYEZET: STRUKTÚRA, MŰKÖDÉS 0. BEVEZETÉS Senki sem kételkedik abban, hogy tárgyi, anyagi környezet által körülvéve élünk. Létezését nem kell bizonyítani, elegendő áttekinteni közvetlen környezetünket, megérinteni a közelben lévő tárgyakat, embereket. Éppígy nem kételkedünk belső, ahogy mondjuk – pszichikai, szellemi környezetünkben sem. Azonban a látható dolgokkal ellentétben a láthatatlanok megkövetelik, hogy folyamatosan megismerjük őket, és folyamatosan kialakítsuk velük egyéni vagy a csoportra jellemző kapcsolatunkat. Így van ez az ember belső világával, és így van ez a társadalmi környezettel is: a társadalom változásával együtt folyamatosan változik, a korábban érvényes rendek összeomlanak, vagy újra felülvizsgálják és értékelik őket. Talán a legtágabb, és a legtöbb sorsot magában foglaló környezetet történelemnek nevezhetjük. Nyilvánvaló, hogy ez is végtelen számú szakaszra osztható: föld, nemzet, állam, személy… A választás rajtunk múlik. De ez csak azt mutatja, hogy itt a szubjektív nézőpont döntő jelentőségű, és (függetlenül attól, hogy az alany egy ember, egy közösség vagy egy állam. Ha egy ilyen nézőpont sokak számára megfelelő, vagy a környezet olyan magyarázatait kínálja, amelyek a többségre vagy hosszú időre érvényesek, akkor ez a nézőpont – nevezzük elméletnek – érvényre jut, és nemzedékeken át érvényben marad. Így történt ez a filozófiai iskolákkal (elméletekkel), a különféle felvilágosodásbeli felismerésekkel, vallásokkal és így tovább. 1 Mindkét kifejezést leírom – információs és tudás-, de egyiket kellene használni, annak elegendőnek kellene lennie. Szívem a „tudás” szó felé hajlik, de nem fogják-e akkor szűkebben értelmezni a dolgokat? Mert például a társadalmi közegben a nem verbális kommunikáció résztvevői számára információ lehet, de nem hír. Másfelől a nem verbális kommunikáció konkrét eszközeiről való tudás egyszerre hír és információ. Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas Nyelv és sors / Language and destiny 339 Úgy tűnik, egyet kell értenünk azzal a nézettel, hogy miként a fizikai tudományokban, amelyek ugyan nem teremtenek új fizikai valóságokat, hanem a bölcsesség gyarapodásával új törvényeket és elveket értenek meg és fedeznek fel, úgy a társadalomés bölcsészettudományokban is, az idő múlásával és a társadalom változásával új elméletek, új magyarázatok jelennek meg, hogy jobban megérthessük önmagunkat és a bennünket körülvevő környezeteket. Például a technológia napjainkban sajátos, tárgyi környezetet tuo pačiu, jei siaurinsime technologijų suvokimą iki ryšių, technologijos paskahozott létre, de egy további társadalmi környezetet is létrehozott, amelyet ma nem egészen helyesen közösségi hálózatoknak neveznek. Ugyanígy a modern társadalmak sűrű információs vagy tudáskörnyezetekben élnek, amelyek igencsak különböznek például a gótika vagy a reneszánsz emberének környezetétől. Ez a környezet nem a modern korban jelent meg, de éppen napjainkban az információs, tudáskörnyezetben megjelenő, hosszabb-rövidebb időre megszilárduló dolgok hatással vannak megértésünkre és viselkedésünkre. Gyakran hallani lehet, hogy azok vagyunk, amivel a tudáskörnyezetből megtöltjük önmagunkat. Kérdés: vajon ez a környezet most mennyiségi fölényre tett szert, vagy minőségi különbségei is vannak? A válaszhoz a legegyszerűbben úgy juthatunk el, ha megpróbáljuk megérteni és megmagyarázni ezt a környezetet. Természetesen szubjektíven, a sok lehetséges megközelítés egyikeként. Pierre Bourdieu mezőelmélete és az információs, tudásalapú környezet A francia szociológus és filozófus, Pierre Bourdieu mezőelmélete erős elméleti modell, amely lehetővé teszi a társadalmi környezet nagyon széles körű elemzését. Amikor megpróbáltam megérteni az átfogó információs, tudásalapú környezetet, kellőképpen törvényszerű módon egy francia elméletéhez nyúltam, aki szintén azt kereste, hogyan magyarázhatná meg a világot mint egészet, amely nagyon sok különbséget és sokféleséget egyesít. Érdekes volt megtudni, hogy „Bourdieu a mező koncepcióját először éppen az irodalomra alkalmazta, és csak ezt követően terjesztette ki más társadalmi terekre is. Állítása szerint a mező fogalma az irodalomtudományban arra emlékeztet, hogy a művek egy konkrét társadalmi világban jönnek létre, saját intézményekkel és sajátos törvényekkel; egyúttal megfogalmazza a művészi termelés viszonylagos önállóságát és zártságát a tágabb politikai, gazdasági és társadalmi struktúrákhoz képest a tapasztalatban.”2 Ez azért fontos számomra, mert itt egyfajta analógia működik: az információ és a tudás segítségével mi is, akárcsak az irodalmi művekben, elrendezünk, csoportosítunk, létrehozunk 2 Jakonytė Loreta 2015: Pierre Bourdieu’s Sociology of Literature. – Literatūra 47(1), 57–72. LINAS KONTRIMAS 340 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV saját értelmezéseiket, tudásukat. Mindez megmaradhat pusztán belső töprengésnek, de cselekvéssé vált művé is alakulhat – mondjuk elbeszéléssé, véleménnyé és így tovább. Hogyan működik, és mi fontos a mezőelméletben? Mint minden elméletben, fontos megjegyezni a legfontosabb fogalmakat és működési elveket. Bourdieu mezője olyan társadalmi kapcsolatrendszer, amely sajátos működési logikával, struktúrával és szabályokkal rendelkezik. Sok olyan társadalmi együttes létezik, amely ilyen pavyzdžiui, galios, kultūros, meno, mokslo, politikos ir pan. laukai3. jellemzőkkel bír, ezért mezőből is több lehet; a szerzőt K. Marx elméletei befolyásolták, ezért a mezőelméletben is számos gazdasági terminus található, sőt néhol még a kommunista osztályharc-elméletekkel való összhang is felcsendül. Mindezt tudva, és emlékezve arra, hogy az elméletek nagyon különböző módokon, inspirálva hathatnak a gondolkodókra, valamint tudva, hogy Bourdieu kutatásának tárgya más, nem nehéz olvasni és megérteni a francia gondolkodó elméletének logikáját és kecses konceptualitását. A mezőnek tehát megvan a maga középpontja, magva, amelyben a dominánsok összpontosulnak. A mezőben vannak azok is, akiket dominálnak. A mezők struktúrája folyamatosan változik, a változás dinamikáját pedig a küzdelem fogalma írja le: itt állandóan konfliktusok és versengő harc zajlik, amelynek célja sikerek elérése – a hatalom és a tőke felhalmozása. Ezek ahhoz szükségesek, hogy dominálhass, vagyis megőrizd a mező megfelelő status quóját, illetve a saját magad által létrehozott szabályok szerint változtasd meg a mezőt. Különféle tőkét halmoznak fel: gazdasági tőkét (vagyon, pénz és így tovább), kulturális tőkét (iskolázottság, tudás és így tovább), társadalmi tőkét (viselkedés, kapcsolatok és így tovább). Létezik továbbá a szimbolikus tőke (megszerzett pozíció, hírnév és így tovább), amely mintegy egyesíti az első három által nyújtott előnyöket. A kulturális tőke, a szimbolikus tőke fogalmai Bourdieu által létrehozott fogalmak. A mezők elemzésekor a kapcsolatok rendkívül fontosak. Ezért az elméletben megjelenik az ágens – a cselekvő. Lehet személy, csoport, intézmény stb. Bourdieu ezen a ponton bevezet még egy általa megalkotott fogalmat – a habitust. Ez a meggyőződések összessége, rendszere, amely meghatározza az ágens észleléseit, képzeletét, gondolkodását, érzelmeit, szükségleteit, motivációit stb. A habitus a szocializáció eredménye, amely a tapasztalat felhalmozása révén alakul ki; tartalma az egyéni tapasztalat során felhalmozott diszpozíciók összessége. Látható, hogy Bourdieu modellje kellően szilárdan felépített, és ennek alapján társadalmi környezetek magyarázhatók. Úgy tűnik, maga a szerző minden nehézség nélkül beillesztené rendszerébe az információs, tudásalapú környezetet is; lehet, hogy egyszerűen mezőnek nevezné. Annál is inkább, mivel a Bourdieu által megalkotott kulturális tőke fogalmának egyik összetevője – a tudás. 3 Pierre Bourdieu, Loïc J. D. Wacquant 2003: Bevezetés a reflexív szociológiába, Vilnius: Baltos lankos. Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas Nyelv és sors / Language and destiny 341 Ezen a ponton azonban más előfeltevésből indulok ki: Bourdieu-től eltérően az információ és a tudás által létrehozott világot nem mezőnek, hanem – különálló környezetnek nevezem. A mezőnek, jóllehet nehezen, de elméletileg vannak határai. A környezetek többnyire leírhatók és vizsgálhatók, határaik azonban nincsenek. Šiuolaikinis pasaulis, realusis ir virtualusis, sukuria informacija ir žiniomis kitöltött környezeteket, amelyek maguk is rendszerekké válnak, maguk működnek és társadalmi környezeteket hoznak létre. Ha Bourdieu elméletének keretei között beszélnénk, az információ és a tudás egyaránt lehet ok és eszköz, vagyis lehet domináns, illetve maga is lehet dominált (például kiegészíthető, eltorzítható stb.). A másik ok, amiért Bourdieu mezőelmélete egyelőre csupán arra ösztönöz, hogy a világ magyarázatára további módot keressünk, ahelyett hogy a már létrehozott modellt követnénk, az, hogy a mezőelmélettel ellentétben az információs, tudásalapú környezet modellje nemcsak és nem is annyira társadalmi jelenségekről beszél, hanem egy egészen más, a média által létrehozott és információval megtöltött valóságról is, amely a technológiák segítségével a megszokott valósággal egyidejűleg létezhet. 1. INFORMÁCIÓS, TUDÁSALAPÚ KÖRNYEZET4 1. a. Struktúra Eltérően a tárgyi vagy például technológiai mezőktől (többes számot használok, mivel nagyon különböző tárgyi mezőkben élünk, amelyek függenek mind az állam gazdagságától, mind az adott személy, illetve család tárgyi környezet létrehozására való képességeitől), az információs, tudásalapú környezetnek nincsenek kézzelfogható határai. A digitális és technológiai fejlődés egyre inkább lehetővé teszi, hogy bármely, erre irányuló akaratát és szándékát kinyilvánító személy hozzáférjen a virtuális adathordozókon tárolt megszámlálhatatlan tudásréteghez. Ilyen esetekben már nem magának a tudásalapú környezetnek a megléte válik fontossá, hanem a használatára irányuló szándék, valamint annak ismerete, hogy hol és milyen tudást kell keresni. Az információs, tudásalapú környezetet háromféle jelenség alkotja: 1) hírek; 2) tények: (a) bizonyítottak; (b) kétségesek; (c) nem bizonyítottak; (d) pszeudo / hamisak; 3) vélemények: (a) megalapozottak (szubjektívek és objektívek); (b) megalapozatlanok (szubjektívek és objektívek). 4 A továbbiakban a környezet jellemzésekor vagy mindkét, „információs, tudás-” kifejezést, vagy azok egyikét fogom használni, de mindig szinonimaként működnek majd, egyik kiegészíti a másikat. LINAS KONTRIMAS 342 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A tudás tiszta formában ritkán tárul fel előttünk, pontosabban mi magunk is ritkán használjuk tiszta formájában. És ez normális, mivel ezt a használatot egy másik fontos dolog – a tudás felhalmozásának formái – határozza meg. 1. b. A tudás felhalmozása Megszoktuk úgy gondolni, hogy a tudást például enciklopédiákban, könyvekben, a média csatornáinak tartalmában stb. őrzik. Igen, ott is őrzik, azonban a tudási környezet jelenségének jobb megértéséhez szükség van egy további, mondhatni, metastruktúrára, amely lehetővé tenné az információs környezet és a tudás körforgásának világosabb megértését. A tudást háromféle tárolóban halmozzák fel: 1) változókban; 2) átmenetiekben; 3) (feltételesen) stabilakban. Változó tárolók mindazok, amelyekben a tudás kering, cserélődik, összeolvad, egyszóval változik, és mindkét értelemben változtatásnak veti alá magát: lehet velük cserélni, és meg is lehet őket változtatni. Az ilyen tárolók példája önmagában a nyelv, a tömegtájékoztatás, a közösségi média tartalma és így tovább. Tegyük fel, a hírek gyakran éppen ebben a tárolóban jelennek meg, és itt tárolják, dolgozzák fel őket (a „közeg” szó is használható). Az átmeneti tárolók kifinomultabbak és kevésbé kézzelfoghatók. Példáik lehetnek a beállítódások, a sztereotípiák, a szokások és így tovább. Egyébként a vélemények gyakran éppen ebben a közegben maradnak fenn. A viszonylag stabil tudástárolók a tudományos ismeretek, az enciklopédiák, valamint egyes vallási és kulturális dogmák. A tények tehát szeretnek ebben a közegben megőrződni. Egyébként felmerülhet a kérdés, mi a különbség egyes átmeneti és feltételesen stabil tárolók között, ha például egyes dogmákról és szokásokról beszélünk, és mintha szeretnénk őket az egyik vagy a másik gyűjtőhelyen látni. A dolog az, hogy az anyagi valóság megismerésétől és megnevezésétől eltérően (és ezt sem gyakran egyszerű és könnyű megtenni), a tudási környezetben lévő jelenségek megértése és csoportosítása jóval finomabb dolgokkal függ össze. Tegyük fel, az iskolázottsággal, a befolyás gyakorlásának lehetőségeivel, valamint a vélemények formálásának és hosszú ideig történő fenntartásának képességével. Íme a tudási környezet egy kétséges, inkább hamis, szubjektív véleményen alapuló ténye, amely így hangozhat: az én istenem az egyetlen és legfőbb, ezért a mások által létrehozott istenképeknek és kultuszoknak nincs joguk létezni. Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas Kalba ir likimai / Language and destiny 343 Az ilyen formában a tudás mezején létező képződmény átmeneti gyűjtőhelyen lehet – egészen addig, amíg valaki meg nem erősíti, meg nem cáfolja vagy meg nem szilárdítja. Ugyanígy lehet feltételesen stabil gyűjtőhelyen is, mert itt a tudás egész mezejének nagy, gyakran totális politikai és erőszakos ellenőrzése tartja fenn. A tudási környezet a gyűjtőhelyeken nagyon konkrét kifejezési formákat ölthet. Ekkor azt mondjuk: kulturális hírek, tudományos ismeretek és így tovább. A helyzet világosabbá válik, amikor rátérünk az információs, tudásalapú környezet működésének alapelveire. 1. c. A tudáskörnyezet működése Már említettem, hogy a tudáskörnyezetet háromféle jelenség alkotja. Általában passzív formában, tiszta megnyilvánulásukban léteznek. Akkor aktiválódnak, amikor valaki használni kezdi ezeket a jelenségeket, különböző összetettségű és különböző kiterjedésű tudáskörnyezeteket konstruálva5. Így eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol világossá válik, hogy az információs környezet lehet passzív és aktív. Az is világossá vált, hogy mindannyian létrehozhatjuk (konstruálhatjuk) saját tudáskörnyezetünket, vagy bekapcsolódhatunk egy már létezőbe, és annak résztvevő-felhasználójává, vagy akár – konstruktorává válhatunk. Ezen a ponton megfogalmazható egy feltételezés: a passzív formájú tudást teljesen jogosan nevezhetnénk információnak, míg az aktivált információt – tudásnak, ismeretnek. Az információs, tudási környezet működése nem bonyolult. Minden tudás először hírként jelenik meg. Ez az a pillanat, amikor valami ismeretlen ismertté válik. Talán ezért a litván nyelvben a žinia szó passzív forma (mondhatjuk úgy is – stabil, kifejeződést nyert), míg a žinojimas, sužinojimas már aktív, cselekvési szakaszt jelez. Voltak idők, amikor nem jelent meg túl sok újdonság az életben, a tudás, a tudási környezet kellően stabil, statikus volt. Képzeljünk el egy tizenharmadik századi ékszerészt. Tudási környezete a mesterség ritka újdonságaiból, a közösség életéből, valamint talán egy-egy érthetetlen hírből szövődött, amely valami távoli dologról szólt, amiről nemrég a kocsmában fecsegett egy kereskedő. 5 Nem bocsátkozom bele abba a nagyon érdekes vitába, hogy a tudás elvileg létezik-e, és valóságos-e; tegyük fel, hogy akkoriban, napjainkban, a múltban, a régi kultúrákban, például a jógafilozófiában arról beszéltek, hogy létezik egy bizonyos tér, amelyben minden tudás és megértés kai aš apie jas negalvoju arba jų nežinau. Apie kolektyvinį žinojimą, kolektyvinę sąmonę kalbame jelen van, csak meg kell tanulni hozzájuk csatlakozni. Mint a rádióhullámok: a mi beavatkozásunk nélkül is léteznek, de ahhoz, hogy hasznosítani tudjuk őket, rádióvevőkre van szükségünk. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy amikor az emberről, a tudatról, a természetről beszélünk, különböző kaliberű kérdéseket felvetni érdemes és helyénvaló mindannyiszor, amikor megváltoznak az életfeltételek, a körülmények, a tudás szintje. Csak így lehet valami újat találni, ahelyett hogy ugyanazon a kitaposott körön forognánk újra és újra, a tudás erős láncával megbilincselve. LINAS KONTRIMAS 344 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Az utóbbi tudási környezete, bár ugyanabban az időben él, csekély mértékben, de különbözni fog. De feltételezhető, hogy az ilyen társadalmakban a hírek cirkulációja nem volt túl intenzív. Úgy alakult, hogy a modern társadalmakban a hírek „előállításáért” nagyrészt az újságírók váltak felelőssé. Nos, nem ők maguk konstruálják meg ezeket az ismereteket, hanem a már megkonstruáltakat felkutatják, és eljuttatják az ismeretterjesztés csatornáiba. Ellenőrzött, megbízható híreken alapul. Az újságírás még nemrégiben a tudáskörnyezet fontos őre és kiegészítője volt. Ezt a tudásközvetítő csatornák kellően korlátozott száma is előidézte. Ahogy ezek száma növekedett, ha pedig a közösségi médiát is bevonjuk, akkor azt kell mondanunk – a tudásközvetítő csatornák számának a végtelenségig történő robbanásával a hírek száma is felrobbant. Fontos hangsúlyozni, hogy a nemritkán nem tényeken, hanem érzelmi tartalmon alapuló, és nem feltétlenül megbízható, illetve ellenőrzött ismeretek a hírek uralkodó formájává váltak. A tartalomtól függetlenül azonban mind a korábbi, mind a jelenlegi információs és tudáskörnyezet működésének elve ugyanaz maradt: először a tudás hírné válik, később, vagy talán ezzel egy időben, véleménnyé és/vagy ténnyé válik. Ha a tudáskörnyezet működésének elve nem bonyolult, miért olyan nehéz eligazodni abban, hogy melyik hír hol létezik, miért értjük olyannyira eltérően ugyanazokat a dolgokat, mi késztet bennünket a megszilárdult tudásértelmezések megváltoztatására stb.? Ezek a kérdések más dolgokhoz kapcsolódnak – a tudáskörnyezet szereplőihez (Bourdieu terminusával élve – ágenseihez) és az általuk létrehozott, konstruált, szőtt – kinek-kinek ízlése szerint – hálózathoz. 1. d. A tudáskörnyezet szereplői és hálózataik Információs, illetve tudáskörnyezet szereplőinek kell nevezni és tekinteni mindazokat, akik részt vesznek a hírek – vélemények – tények fogyasztásában, és különböző méretű és összetettségű tudáskörnyezeteket konstruálnak. Teljes igazság: ahogyan a bolygó valamennyi lakója az itt létező oxigén Triviális vartotojai, taip ir visi žmonės yra žinių aplinkos veikėjai. igazság nem tűnik majd olyan egyszerűnek, amikor közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tudásszereplőket és az általuk szőtt tudáshálózatokat. Éppen ezen a ponton merülnek fel a legnagyobb problémák, a félreértések és a konfliktusok, amelyek háborúkkal, vagy talán egyetlen, utolsó háborúval végződnek. A kétdimenziós modell túlságosan egyszerű képet adna: képzeljünk el egy kört, és nevezzük ezt tudáskörnyezetnek. E kör körül korlátozott számú (mivel minden lap korlátozott) szereplő gyűlik össze, kétirányú nyilakkal kapcsolódva a kör pereméhez. Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas Nyelv és sorsok / Language and destiny 345 Nevezzük meg ezeket a szereplőket a következőképpen: tudósok, üzletemberek, papok, újságírók, mi, civil szervezetek, minisztériumok stb. Töltsük ki addig, amíg marad hely a papírlapon. A gondolat világos: a tudáskörnyezetet mindazok a felsorolt, illetve egyetlen mondatba bele nem férő szereplők hozzák létre. Pontosan ugyanígy hat a tudáskörnyezet magukra a szereplőkre is. Miért? Mert a szereplőnek az információs, tudásmező csatornájával való kapcsolatában kölcsönös forgalom zajlik, és miután a saját információdat, a saját tudásodat kibocsátottad a közös környezetbe, garantáltan nem ugyanazt kapod vissza, hanem más szereplők által terjesztett, kiegészített, megváltoztatott információt, tudást. Az információs háborúkat nem ritkán éppen azért veszítik el, mert ilyen kétdimenziós értelmezési modellt alkalmaznak. A tudást ellenőrzők hajlamosak voltak és lesznek arra, hogy e környezet felhasználóit minél tovább éppen kétdimenziós modellben tartsák, mert így könnyebb és egyszerűbb az egyéni vagy kollektív tudat manipulálása. A valóságban azonban kétdimenziós modell nem létezik. Vizuálisan legalább háromdimenziós képként kellene megérteni: képzeljék el, hogy egy hatalmas alakzatban számos nagyobb és kisebb pont található – a tudáskörnyezet szereplői. Mindannyian valamilyen színt vagy színkombinációt sugároznak maguk körül – a tudáshálózatot. A szereplők egy része összekapcsolódva alkotja hálózatát – ez hangsúlyosabb és nagyobb (mondjuk, televízió, portál tartalma, erős intézmények hírei, széles körben működő vállalatok hírekből álló hálózata és így tovább). Mindazonáltal szerencsére, néha pedig – sajnos, ezeket a hálózatokat nem láthatja mindenki, és nem férhet hozzájuk akárki. Az információs, hírkörnyezetet az éjszakai égbolthoz lehetne hasonlítani: bizonyos körülmények között – éjszaka, a legfényesebb csillag, a Nap eltűnik a számunkra látható mezőből. Ekkor megpillantjuk a többi csillagot, az általuk kibocsátott fényt, a Hold fényudvarát. A hírkörnyezet sajátossága, hogy soha nem voltak és nem is lesznek világos körvonalai, határai; magának a környezetnek a változása, illetve a szereplők vándorlása egy ilyen környezetben határtalan és ellenőrizhetetlen lehet. Ideális esetben. A valóságban másképp van. A valóságban mindig küzdelem folyik a hírkörnyezet irányításáért. A hibrid háborúk, az álhírek – mind a dominanciáért az információs, tudásalapú környezetben folytatott háború példái. 1. e. Hogyan működnek a tudásalapú környezet szereplői A működési elveket egyszerűbb lesz egy példán – analógián keresztül megérteni: az foglalja el a legtöbb apie fizinę erdvę. Įsivaizduokime žmogų, kuris, būdamas būryje kitų, yra užėterületet, aki a legkényelmesebben helyezkedik el: tegyük fel, hogy a csúcsforgalom idején a vonaton vagy az autóbuszon kényelmesen elhelyezkedve két ülésen ül. Vagy íme egy másik: hatalmas területeket birtokol a legszebb földből, áthatolhatatlan kerítéssel körülvéve. Régebben – szinte mindig, ma – időnként a fizikai tér elfoglalásának ténye a kiválóság, a győzelem jele volt. LINAS KONTRIMAS 346 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Napjainkban ez fontos lehet, de sokkal fontosabb – a tudásalapú környezet irányítása, az abban való dominancia és annak tartalma, a tudás, a vélemények, a szókincs ellenőrzése. Nos, mit jelentettek a valaha elkezdődött televíziócsatorna-nézettségi versenyek? Azt az üzenetet közvetítik, hogy állítólag mi gyakorolunk befolyást, érdemes minket követni, nézni, ugyanakkor pontosan ugyanígy azt az üzenetet is közvetítik, hogy valaki által létrehozott világ tudásalapú környezetében vagyunk. E versenyt most az elektronikus média, a nagy portálok vették át. A tudáskörnyezet szereplőinek viselkedési modellje mindig ugyanaz: primitíven vagy nagyon kifinomultan cselekedni, és abszolút dominanciát kívánni elérni. Nemcsak a tudáskörnyezet terjesztési eszközeit kell ellenőrizni, hanem annak tartalmát is. Akinek a kezében van az igazság, de még inkább – az annak eldöntése feletti monopólium, hogy mi az igazság –, az dominál az információs, tudáskörnyezetben. Az, hogy valaki vagy valamely csoport hogyan és milyen konkrét eszközökkel kezd dominálni a tudáskörnyezetben, különálló és mindig új kutatás, mivel konkrét helyzethez és konkrét emberekhez kapcsolódik. Ezt soha nem fogjuk megunni – annak tisztázását és keresését, hogy miért és hogyan hullámzanak a tudáskörnyezet hatalmi központjai. Ezt nem fogjuk megunni, mert társas lények vagyunk, csoportban élünk, és valahányszor megváltozik a csoport, annak egy tagja vagy az egész közösség, a helyzetek is megváltoznak, és új kutatást igényelnek. Talán ezért nem törekedhetnek a társadalomtudományok – a természettudományokkal ellentétben – arra a célra, hogy feltárják a társadalom működésének törvényszerűségeit, és olyan pontosan és hosszú távra rögzítsék őket, ahogyan azt a fizikai vagy természettudományok teszik. Az utóbbiak viszonylag mozdulatlan, statikus valósággal foglalkoznak, a társadalomtudományok ezzel szemben mindig folyamatosan változó kutatási környezettel szembesülnek. Legalább egy tagjának megváltozásával az egész környezet megváltozik: jelentéktelenül, ha az adott személy befolyása és részvétele gyenge volt, de akár radikálisan is megváltozhat, ha a személy befolyása a társadalmi környezetre óriási volt6. Mivel a tudáskörnyezetek különbözőek – lehetnek személyesek, családiak, barátiak, szakmai csoporthoz, államhoz stb. tartozók –, ezért a működés szintjei is különbözőek lesznek. Ta6 čiau bendri principai lieka tie patys: pirmiausiai žinių aplinkos veikėjai nori Egyetlen személy eltűnése az állam tudáskörnyezetéből nem idéz elő nagy változást, az ilyen eltűnés hatása csak magára a személyre és hozzátartozóira lesz erős. De egy jelentős politikus, egy nagy befolyással rendelkező tisztviselő vagy alkalmazott távozása radikálisan átalakíthatja a tudáskörnyezetet. Az ilyen átalakítás elemi példája a választás, amikor a megváltozott szereplők szinte újszerűen kezdik kialakítani a politikai tudáskörnyezetet. Mindig más lesz, függetlenül attól, hogy szeretnénk átadni magunkat annak az illúziónak, hogy minden ugyanaz, semmi sem változik; értsd meg – nem a szereplők, hanem maga a politikai tudáskörnyezet fog úgy működni, hogy felismerhessük a törvényszerűségeket, az általános elveket, a szabályokat. De ez – ahogy említettem – csak illúzió. A tudásés információs környezet folyamatosan változik, és változnia kell a gondolkodásunknak, a megváltozott tudáskörnyezethez való viszonyunknak. Amit meg kell tanulnunk, az a változó társadalmi környezetekhez való folyamatos alkalmazkodás képessége; az általam tárgyalt témában pedig az állandóan változó tudáskörnyezethez kell alkalmazkodnunk, és tudnunk kell úszni, valamint együtt hullámzani ezzel az érdekes óceánnal.