Iš „Pastogės“ troliams į dantis

328 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV PAULIUS SAUDARGAS A kutatás iránya: biofizika. DOI: doi.org/10.35321/all84-15 A PADLÁSRÓL A TROLLOKHOZ A FOGAKHOZ Algirdas Patackas ezt írta: „A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben fiatalok egy csoportja, mivel már nem tudta elviselni a rothadásnak indult rendszer bűzét, közösségbe tömörült. <…> Egyikük, Mindaugas Tomonis halála vagy meggyilkolása után teljesítették fogadalmát – megkezdték a Pastogė című földalatti kulturális folyóirat kiadását (A Pastogė azoknak szól, akik szabadon akarnak alkotni), majd amikor elfojtották, folytatták a megkezdett munkát, és kiadták az Ethos című gyűjteményt.“1 Úgy tűnik, e két mondatba sűrűsödik A. Patackas és földalatti harcostársai akkori küzdelmének visszatekintése. Később maga A. Patackas is a rendszer áldozatául esett: 1986-ban a KGB letartóztatta, és saját szavai szerint „leeresztették a pincébe“. A Pastogės földalattiból a KGB pincéjébe... Miért Pastogė? A földalatti mozgalomnak ugyanis a padló alatt, pincében vagy bunkerben kellene összpontosulnia, ahogyan a partizánok rejtőzködtek. Az épületallúzió kontextusában valójában két választási lehetőség kínálkozik. Mind a pince – a padló alatti –, mind a padlás – a mennyezet feletti – tere kívül esik a prózai otthoni világon. Ott az emberek általában nem élnek, hanem a ház mindennapi életétől elzárt, párhuzamos dolgok zajlanak. Ugyanezek a partizánok, amikor az enkávédisták rajtakapták őket, gyakran nemcsak a padló alatt rejtőztek el, hanem „a padláson” is, ahová, ha nem végeztek alapos házkutatást, talán a hívatlan vendégek sem tévedtek fel. A padlásról messzebbre lehet látni – igen, A. Patackas szerint magát a nevet Mindaugas Tomonis motiválta. Így hangot kap az az igény, hogy ne bújjunk be a „hagyományos” földalattiba, hanem valamiképpen másként cselekedjünk. Mit jelent az, hogy „távolabbra látni”? Észrevenni messziről a közeledő ellenséget? Vajon az önvédelem szintjét akarták kódolni a címben a „padláslakók”, úgy tűnik, intellektuális látásmódról volt szó. A. Patackas szerint a Pastogėnek kellett betöltenie a földalatti sajtó hiányzó kulturális, intellektuális szegmensét. Az LKB Kronika tényfeltáró kiadvány volt, amely meztelen igazságával és megfoghatatlanságával kétségbeesésbe kergette a KGB-t. A Kronika, miután alapvető munkát végzett, lényegében kielégítette a litván földalatti sajtó igényét ezen a területen, azonban nem törekedett sem irodalmi, sem filozófiai magaslatokra, mivel ez az elnyomás krónikája volt. 1 Patackas Algirdas 2011: Pastogės Lietuva, Aidai, 170. A Pastogėből a trollok foga közé Nyelv és sors / Language and destiny 329 A. Patackas írta: „[...] választani kellett: vagy belépni a hazugság kultúrájába, vagy nem belépni oda. És mit kell akkor tenni? Ha nem lépsz be, hazudnod kell, ha nem lépsz be, nem tudsz érvényesülni, mindent csak magadban hordozhatsz, mert nagyon korlátozott vagy. Nem hazudsz, de nem is tudsz kibontakozni.“ Így a Pastogė közeggé válik a teremteni vágyó másként gondolkodó fiatalok számára. Azok számára, akik nemcsak ki akarják fejteni álláspontjukat, hanem nyomot is akarnak hagyni az irodalomban, a költészetben, a filozófiában. Fent lenni, a tető alatt lenni. A pincében morzekód segítségével kopogtatod az üzeneteket, a tető alatt verssorokban beszélsz. A tartalom hasonló, de a forma más. Az ötlet nagyon erős – a földalatti információ nemcsak arra szolgál, hogy tájékozódjunk vagy deklaráljuk a rendszer elleni harcot, hanem arra is, hogy létrehozzuk az intellektuális alkotás világát, a hazugság birodalmának alternatíváját. Írhatsz és publikálhatsz a hivatalos sajtóban is, ám akkor a szövegeknek mentesnek kell lenniük a politikától és a vallástól, írhatsz az asztalfióknak, vagy egyáltalán nem írhatsz. Ám még írhatsz egy földalatti kiadványba is, amelynek nem lesz széles olvasóköre, de amint azt most, nagyobb időbeli távlatból látjuk, nagyon méltóságteljesen beágyazódva marad a történelembe. Emelt fővel állni, felül lenni, fedél alatt lenni. Furcsa, de az ilyen intellektuális menedék és a bátor „menedéklakók” iránti igény még a szabadság három évtizede után sem tűnt el... A. Patackas gondolatai már a függetlenség időszakában új módon csendülnek fel, és napjainkban is. „Most nincs közvetlen kényszer, de van egy másfajta kényszer, amelynek sokkal kifinomultabb formája van.”2 Vajon most valóban minden értelmiségi szabadon írhatja és mondhatja azt, amit gondol? A pincébe vagy Szibériába kerüléstől való félelmet felváltja a divatos „influenszerek” gúnyolódásától való félelem. A fizikai leszámolástól való félelmet felváltja a nyilvános elítéléstől való félelem. A fehér hollóként való megmaradástól való félelem zombivá változtatja magát az értelmet, és engedelmesen már nemcsak hallgató, hanem gondolkodó mankurtokká is válunk. Ez a magányos szabadság ára. Annak a szabadságnak az ára, amely más értékek rovására dominál. A szabadságot kivívó éretlen és intellektuálisan ellenállásra képtelen társadalom nagyon gyorsan káosszá vagy egyszerűen egy újabb rendszerré változtathatja azt. A. Patackas ezt írta: „Az erkölcs és a szabadság elválaszthatatlanok; az első nélkül nincs második. E fogalmak felcserélése halálos, megbocsáthatatlan hiba elkövetését jelenti. Ez különösen a litvánokra vonatkozik, mint az etikus kultúra embereire.”3 Miután leráztuk nyakunkról a zsarnokot, észre sem vehetjük, hogyan telepszik oda lassanként az álpróféták és farizeusok egész gárdája, akik már nem a kivívott szabadság eszményét imádják, hanem csupán annak bálványát a görbe gondolkodás királyságában. A. Patackas ezt írta: „Hiszen azok, akiknek van egy hibájuk, azt akarják, hogy az egész világ hibájukat ne hibaként ismerje el, – akkor könnyebb élni. Ahelyett, hogy önmagukban harcolnának e hiba ellen, győzve vagy veszítve. Ha a jó harcot vívnák, ahogy Szent Pál mondja, akkor talán megbocsátást nyernének, talán végül még győznének is. De nem, ellenkezőleg, úgy akarják átalakítani a világot, hogy ezt a hibát ne hibaként ismerjék el.”4 Maga A. Patackas nemegyszer 2 Ugyanott, 28. 3 Ugyanott, 42. 4 Ugyanott, 31. PAULIUS SAUDARGAS 330 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A modern „influenszerek” és „trollok” gúnyolódására, akik így válaszolnak rá Gintaras Patackas költő testvérén keresztül, az „Algirdas Patackas beszéde, amelyet saját temetésén mondott el testvére, Gintaras ajkán” című műben: Testvéreim nem brojlerek, Nem ücsörögtem velük a tyúkólban, Sólymok a testvéreim A magasban… Mit mondhatok nektek, trollok, Akasszátok fel a trolibusz rudaira: – Agyagfejek voltatok és azok is maradtok, Ti csak a hiénák tápláléka vagytok!5 A. Patackas egyenes szavú és bátor tettekre kész ember volt. Egyedülálló ötvözet, amikor a testépítő izmai érzékeny lelket és mély intellektust rejtenek. Az etnolingvisztikai rétegekben tett autodidakta, ám rendkívül éleslátó expedíciók egy napon A. Patacką a nyelvészet legélesebb látású géniuszai mellé állítják, a szovjet elnyomó struktúrákkal vívott kompromisszummentes küzdelem pedig Algirdast már beírta a litván disszidensek panteonjának gránitjába. A hitbe, az áramlásba, Az üdítő istenség áramlásába, Mert úgy megyünk, ahogy mentünk is – Nem a halálba, hanem az életbe.6 Benyújtva 2021. május 25-én. PAULIUS SAUDARGAS A Litván Köztársaság Szejmje Gedimino pr. 53, LT-01109 Vilnius, Litvánia [email protected] 5 Patackas Gintaras 2015: Algirdas Patackas beszéde, amelyet saját temetésén testvére, Gintaras ajkán mondtak el, 2015-04-03–08. 6 Ugyanott.