Baltic “*balā” ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

Straipsniai / Articles 11 VÁCLAV BLAŽEK Masaryk University ORCID-azonosító: orcid.org./0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia, valamint névtan. DOI: doi.org/10.35321/all87-01 A BALTI *BALĀ „SÁR, DAGONYÁS HELY, MOCSÁR” AZ INDOEURÓPAI HÁTTÉR ELŐTT Baltų *balā ‘purvas, liūnas, pelkė’ indoeuropiečių kalbų kontekste ANNOTÁCIÓ Ebben a tanulmányban a balti *balā „sár, dagonyás hely, mocsár” kifejezést szóképzési és etimológiai szempontból elemezzük. A korábbi etimológiák tárgyalása a germán *pōlaés esetleg a kontinentális kelta *bolā „mocsár, láp” jelentésű rokon szavak választásához vezet, továbbá újonnan a szláv *ǫb(ъ)lъ „forrás, forrásvíz; kút” szót mint *-bo „iszaptalan” = „tiszta (víz)”. A germán összehasonlító anyag a ritka szókezdő *bmellett szól, amely egyes nyelvészek, nevezetesen a Leideni iskola képviselői számára „nem-indoeurópai” eredetre utal. Megvizsgáljuk, hogy az etimon képviselhet-e egy -l-lel képzett bővítményt a *guebh- ‘mocsár, ingovány’ gyökből, az apofónia zérus fokán, Alexander Lubotsky elképzeléseivel összhangban. KULCSSZAVAK: balti, germán, kelta, szláv, forrás, umuddy, mocsár. ANNOTÁCIÓ A tanulmányban a balti *balā ‘iszap, mocsár, láp’ terminust szóalkotási és etimológiai szempontból elemzik. A korábbi etimológiák áttekintése után rokon szavakat választanak ki – a germán *pōla és talán a kontinentális kelta *bolā szavakat, amelyek jelentése ‘láp, mocsár’, továbbá újonnan hozzáadják a szláv *ǫb(ъ)lъ ‘forrás, vízforrás; kút’ terminust, amelyet *-bo ‘nem sáros’ = ‘tiszta (víz)’ alakulatként elemeznek. Egyes nyelvészek, például a leideni iskola képviselői szerint a germán összehasonlító szavak a szókezdő ritka *bhangra utalnak, amely „indoeurópai előtti” eredetet feltételez. Alekszandr Lubotszkij elképzeléseire támaszkodva, VÁCLAV BLAŽEK 12 Az Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII című folyóiratban megjelent tanulmány azt elemzi, vajon ez az etimon a zéró ablautfokú *guebh- ‘mocsár, láp’ gyököt kibővítő -l elem példája lehet-e. mocsár. ESMINIAI ŽODŽIAI: baltiškas, germaniškas, keltiškas, slaviškas, versmė, nepurvinas, 1. ADATOLÁS 1.1. Litván balà ‘iszap, láp, mocsaras terület; kiömlött víz, pocsolya’, tárcsa. szintén bal; származékok: balýnas „mocsár, láp”, balỹnė uo., balỹstas, -à nyj. „sáros, mocsaras”, balókšnis „kis sáros terület, pocsolya, vízzel telt gödör, balótos pevos f. pl. ‘muddy meadows’, linabalė ‘boggy meadow’. pl. egy úton”, Helynevek: Baláitis, Balnis, Bãlupis folyónevek; tónevek: Baluosỹs, Baluõšas, Bãlakampis, Bãlažeris; helynevek: Bãlos, Balalė, Bališkės 2x, Bãliškiai 2x, Balškiai 2x, Balùškiai 2x, Ažùbaliai 12x, Ažùbalis 9x, Pabalia, Ùžbaliai 9x, Užùbaliai 17x, vö. Balagãnas, Balagãnai, Babutai, Baldegia, Bakalnis és Ėgliabaliai, Ožkabalia 3x, Šlapabalė, Veršióbalis, Vilkabaliai 3x (Smoczyński 2018: 86: e nevek némelyike a melléknévhez tartozhat. bãlas „fehér”; ALEW 87). 1.2. Lett bala1 ‘agyagos, fátlan völgy’, tsz. balas ‘vizenyős, terméketlen talaj’ (ME I: 253), ezenkívül bȩlute ‘vízzel telt üreg’ (ME I: 278), amely a litván balùtė id. megfelelője. (Nevskaja 1977: 18); származékok: baliņa ‘pocsolya’ (uo.). Helynevek: Balupe folyónév, azaz ‘mocsárfolyó’ (Endzelin 1934: 121); Balates kalns hegynév, azaz ‘mocsárhegy’ (Fraenkel 1962–1965: 30). 1.3. Az óporoszban a megfelelő köznév nem ismert, csak helynevek, amelyek valószínűleg kapcsolatban állnak egymással: Balyngen tó neve (1361), amely megfelel a litván víznévnek Balinguva; helynevek, mint 1409 Balionynen, 1284 Balowe, 1423 Balositen ~ litván Baluoso ẽžeras (Gerullis 1922: 15, 232; Toporov 1975: 184; Blažienė 2005: 24), 1782 Balite (Blažienė 2000: 15), Bałupiany, 1790 Ballupöhnen ~ litván folyónevek Balùpis, Bãlupis (Przybytek 1993: 18), 1423 Bolausen (Gerullis 1922: 14; Blažienė 2005: 32–33). 1.4. A rokon balti hidronimák nyomai a történeti balti nyelvek területén kívül is megtalálhatók, nevezetesen az ukrán Deszna folyó vízgyűjtőjében található Bályn, amely a litván Balinis tó nevének felel meg (Toporov, Trubačev 1962: 176; SHU 32), illetve a Baly folyó a 1 A szó csak a lett–litván nyelvhatár környékén adatolt. Ezért feltehető a lett szó litván eredete (vö. ALEW 87). Tanulmányok / Articles 13 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop Horyň (Trubačev 1968: 227, 249; SHU 32), bár szláv eredete nem zárható ki be excluded too. 1.5. Baltic origin can be ascribed to one Northeast Russian dialectism balarúžina ‘puddle’ from the basin of the upper Volga, Vjatka and Don (vö. Vasmer I: 46 és Anikin 2008: 127, akik a folyadékhangok metatézisével létrejött elsődleges *baralúžina vagy *barolúžina alakot részesítik előnyben). Csábító a *bala-lužina elsődleges balti–keleti szláv összetételre gondolni, amely például megfelel a következőnek: lengyel kałuża < *kało-łuża (Pastrnek 1902: 303), cseh kaluž < *kalo-luža ‘pocsolya’, lit. „sáros pocsolya” (Machek 1968: 237), jóllehet a kał-uża szegmentáció is szerepel a darabban. 2. LEGALÁBB KÉT MEGKÖZELÍTÉS LÉTEZIK TO ETYMOLOGIZING BALTIC *BALĀ 2.1. A balti *balā „sár, láp, mocsár” kifejezést általában a szláv *bòlto „mocsár” szóval hozták összefüggésbe, amely behatolt a Balkán néhány modern nem szláv nyelvébe: albán baltë „sár, mocsár”; román baltă „sár, mocsár”; újgörög βάλτος „mocsár” (Derksen 2007: 53). A szóalkotást illetően azonban a szláv *bòlto pontos megfelelője a balti *baltas (Derksen 2015: 80), amelyet a litván bãlas „fehér”, ‘white’ > Lithuanian báltas, Latvian bats ‘white’, Old Prussian NL Namuynbalt φαλός· λευκός (Hesych.), φαλιός „fényes, fehér foltos” (Call.) stb. szavakkal kell Latvian bls ‘pale’; Slavic *blъ ‘white’2 (Derksen 2015: 78), and further Greek kapcsolatba hozni. ; A gót *balatöbbek között a következő helyen van adatolva: Ennodius: de equo badio et balane „egy szürke és bala lóról” (Lehmann 1986: 59; Pokorny 1959: 118–119). Ezek a kognáták a kezdeti *bhhangkapcsolatot implikálják. 2.2. A balti *balā ‘sár, ingovány, mocsár’ kognátáinak alternatív halmaza mind a szóalkotás, mind a szemantika tekintetében megegyezik vele, miközben a kezdőhangot IE *b-ként kell rekonstruálni, például bármiféle hehezettség nélkül. 2.2.1. Nyugati germán *pōla- (EWAhd 6: cc. 505–507; Kroonen 2013: 398: nem indoeurópai): 2 A ‘mocsár, ingovány, sár’ és a ‘fehér’ közötti szemantikai kapcsolatot olyan átlátszó szláv példák szemléltethetik, mint a lengyel biel (nyj.), bielaw, a belarusz bel’ ‘mocsaras rét’, amelyek mind a *blъ ‘fehér’ alakból vezethetők le (Derksen 2007: 53; ESSJ 2: 180). VÁCLAV BLAŽEK 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII • óangol pōl m. ‘ingovány, mocsár’, középangol pōl(e) ‘kis állóvíz, tó, tavacska, mocsár’, angol pool ‘kis állóvíz, tó, tavacska, mocsár, sekély tengervíz’; • óangol > óészaki pollr m. ‘kerek öböl, tó, pocsolya’, izlandi, feröeri pollur m. ua., norvég poll ua. (> északi számi Nor. bǫllo ‘kis kerek fjord’), továbbá norn pøl, poil m. ‘keskeny öböl, tó, mocsár’ > manxi poyll (de Vries 1962: 427); • ófríz pōl m. ‘mocsár, sáros gödör, vízzel teli gödör’, újnyugati fríz poel m./f. ‘állóvíz, tó, tavacska, mélység’; • óalsófrank puol ‘tó, mocsár’ (általában helynevekben), középholland, holland poel m. ‘láp, mocsár, tó, állóvizek’; • középalsónémet pōl, pūl m. ‘pocsolya, mocsár’; innen dán pöl ‘pocsolya’, norvég (Bm./Nn.) pøl m. ‘vízzel teli gödör, pocsolya, mocsár’, ósvéd, svéd pöl ua. (a többes számú umlauttal); • Old High German pfuol m. (aor i-stem), from the 11th cent. in glosses: ‘mocsár, pocsolya, hígtrágyával teli gödör; szennycsatorna, iszap, mocsár, dagonyázóhely’, német Pfuhl hímnemű ‘kis tó; szennyes víz, hígtrágya felgyülemlése’. A nyugatgermán *pōla tőmagánhangzójának megnyúlása, szemben a balti *balā rövid tőmagánhangzójával, a germán forma vṛddhi-képzésével magyarázható. A germánban meg nem nyúlt tőmagánhangzó a holland peel ‘mocsár, ingovány’ < nyugatgermán *palialakban azonosítható. Boutkan és Siebinga (2005: 309) továbbá hozzáadta a modern keletfríz paller(d) ‘ingovány, mocsár’ < *pallalakot, valamint a modern izlandi pula uo. < *pul-. A szóalkotás szempontjából a *pōlaand és a *palimay protoformák egy párt alkotnak, amely analóg a *mōra- „mocsaras talaj” és a germán *mari- „tenger” északnyugati germán megfelelőivel (Udolph 1994: 135; vö. Darms 1978: 158–166). 2.2.2. Az indo­európai zöngés és zöngés hehezetes zárhangok között különbséget tevő másik nyelv a szanszkrit. C. C. Uhlenbeck (1898: 99, 97) kapcsolatot feltételezett egyrészt az óangol pōl m. „mocsár, láp”, az ófelnémet pfuol „mocsár, pocsolya, híg trágyával teli gödör”, a litván balà „sár, ingovány, mocsaras terület; kiöntött víz, pocsolya”, másrészt a szanszkrit jambāla- „sár, agyag, mocsár” (Pañcatantra stb.) között. Uhlenbeck a szanszkrit szóban összetételt látott, amelyben az első komponensnek a védikus 3-nak kellett megfelelnie. Az óangol eredetet olyan szigeti kelta alakokkal hozták kapcsolatba, mint a közép-walesi (14. század), a walesi pwll „gödör, tó, pocsolya; bánya”, az ócornwalli pol „puteus”, a közép-cornwalli pol „gödör, kút; árok, vizesárok”, az óbreton NL Pul-Bili, a középbreton pul, poul, valamint a breton poull „gödör, árok”; Ír poll „gödör, nyílás a földben” (Deshayes 2003: 595). Óangol pull m. a-töv./f. ō-töv. „tó, öböl”, a pyll m. (a-töv.) „keskeny öböl, folyóág, tó” változattal > középangol pil „keskeny öböl”, angol pill uo., valószínűleg britton visszakölcsönzés. Straipsniai / Cikkek 15 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop jm- „föld”. Másfelől Kuiper (1948: 60–61) egy mundai eredetű kölcsönszót látott itt a szantáli jab jab, jb jb, jb, jbh „nedves, nyirkos, nyirkos”, jb „bepiszkítani, benedvesíteni, sárban vagy vízben hemperegni”, jubhi „mocsaras, ingoványos, lápos”, mundari jubhi, ho jobe „sár”, kharia jobhi „mocsaras talaj” stb. alapján. Elvileg jogos egy hipotetikus mundai–indoárja összetételre, a *jab-bālawhose mindkét összetevője többé-kevésbé azonos jelentést, „sár”-t hordoz, gondolni. A *bālakomponens egyaránt tükrözheti a *beHlo-/*boHloés a *bolováltozatot, Lex Brugmann-nal összhangban, vagy annak megnyújtott vrddhi-változatát. Bár ez az elképzelés vonzó, továbbra is csupán spekuláció 2.2.3. A more probable relative could be found in the pre-Romance dialectism marad. bola ‘mocsár, lápos terület’, amelyet Piemontban, Észak-Olaszországban, valamint Dél-Svájcban, a Ticino/Tessin kantonban, Arbedo településen jegyeztek fel. Meyer-Lübke (1935: n. 1191b) gall vagy ligur eredetére gondolt, és rokonait a német Pfuhl és a litván balà szavakban azonosította. A ligur nyelvet azonban valószínűleg nem használták ilyen távol a Földközi-tenger partvidékétől. Mind Piemont, mind Ticino olyan terület, ahol a leponti nyelvet használták. A bola kelta4 vagy ligur eredetétől függetlenül a kezdő b mind az indoeurópai *b-, mind a *bhhangot tükrözheti, míg a tőbeli o csak az indoeurópai *ŏ-t. 2.2.4. Duridanov (1969: 19) a dacian Βάλαυσον helynevet (Caesareai Prokopiosz, De Aedificiis 4.4: egy vár Skassatena kerületében) az óporosz Bolausen névvel hozta kapcsolatba, és mindkettőt a litván balà ‘mocsár, lápos terület’ vagy bãlas ‘fehér’ szó, valamint a -auslitván képző alapján etimologizálta; ez a képző például olyan litván vízneveket alkot, mint a Lẽtausas és a Smukaũsis. Másfelől Duridanov egy olyan összetételre gondolt, amelynek második komponense a *h2esgyök kellene hogy legyen (vö. Pokorny 1959: 90; Kümmel, LIV 275–276), amely olyan vízneveket alkot, mint az itáliai Ausa folyó neve (vö. Krahe 1964: 44), illetve *Hos-(t-) > óporosz austo ‘torkolat’, orosz usťje ‘folyótorkolat’ stb. (Pokorny 1959: 784–85). 2.2.5. Hozzáadhatunk még egy fel nem ismert rokont, a szláv *ǫb(ъ)lъ ‘forrás, vízforrás; kút’.5 4 Kuryłowicz (1925: 208) egy másik kelta jelöltet is megpróbált azonosítani a kapcsolat szempontjából néhány galloromán szóban, amelyek a hipotetikus gall kiindulópontot, a *balkoalakot tükrözik; ezt olyan formák alapján rekonstruálják, mint az óprovanszál balc ‘nedves’, a forezi bauche ‘tóparti nőszirom’, a dauphinéi bauchi ‘mocsári széna, amelyből az állatok számára almot készítenek’ (FEW I: 211). Wartburg (l.c.) továbbá megemlítette a román bâlc ‘mocsár’ és az ír balc ‘kiszáradt agyag; A hő következtében a Föld felszínén képződő kéreg’. A *balkotő összeegyeztethető a §-ban elemzett formákkal 2.2. csak akkor, ha a *bHkoszóból származik (vö. Zair 2012: 82–84). 5 A szláv nyelvekben gazdag terminológia használatos a forrásokra vagy kutakra: pl. *jьzrojь, *jьztokъ, *jьzvorъ, *ključь, *koldězь, *krynica, *oko/*okъno, *ǫb(ъ)lъ, *pormy, *rod(ь)nikъ, *sopotъ, *stubьlь, *studьnьja, *tymę, *virъ, *v(ь)rělo/*v(ь)rǫtъkъ/*v(ь)rulja, *žerdlo (lásd Udolph 1979). VÁCLAV BLAŽEK 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII 2.2.5.1. In the appellative function it appears only in the South Slavic branch és a nyugati szláv ág északnyugati peremén: egyházi szláv (orosz szerkesztésű) оуболъ ‘φρέαρ, puteum’, azaz ‘kút’, feljegyezve a Патерикъ синайский című műben, v. 143 (Sreznevskij III: 1116): • жена нѣкто хо҃любива оуболъ рыяше и, глоубиноу прѣмногоу копавъши, не обрѣте воды (‘puteum fodit’). Възя ст҃го (икону) и низьвѣсивъше ѥго въ оуболъ, абиѥ скоро вода изиде въ кладѧзѣ. Although there are phonetic and morphological features of the East Slavic provenance in this text, the lexical Russisms are missing and so it is possible to elfogadják az оуболъ szó délszláv eredetét (vö. Sławski 1971: 445). • bolgár vắbel (Pazardžik, Preslav, Északkelet), vôbel (Rodopi), vắmbel (Solunsko) ‘forrás, fakadóvíz, kút’ (BER I: 201). • macedón jabel ‘vízzel telt gödör, vízlelőhely, medence, forrás’, nyj. jubel „tó” (Stamatoski 1973: 78). • szerb (Montenegró) ȕbao, birt. ȗbla „a földbe kiásott gödör, ahonnan vizet merítenek; valamiféle kút” (Karadžić 1935: 788; Skok III: 533– 34); óegyházi szerb ub(ь)lь „piscina receptaculum aquae”: право нис потокь подь оубьль (Daničić 1864: 343); szerb (Koszovó) ubo, ubla „űrtartalom-mérték (folyadékokhoz)” (Elezović 1935: 376). • szerb > albán ubël, tsz. ubla „kút, akna, domboldali kút” (Popović 1960: 378; Sławski 1971: 448; Udolph 1979: 439; Orel 1998: 482 meglepő módon az albán szót a gót ubils „gonosz” szóval kapcsolta össze). • A poláb *vbål ‘kút’ olyan adatok alapján rekonstruálható, mint Wumbâl & Wûmbâl ‘Brunnen’ (Hennig: Vocabularium Venedicum), Wungwool ‘Der Brunnen’ (Vocabularium et Phraseologicum Vandalicum), Wungwóol (Eccard), Wungwōl ‘Un puits’ (Pfeffinger) – lásd Polański 1994: 1040. 2.2.5.2. A *ǫb(ъ)lъ és származékai helynévi elterjedését figyelembe véve valamennyi szláv ágban megtalálható: • Greece: NL Ἄμπλιανη, Ὀμπλοῦ Μονή, Βαμπέλι, Βόμπλο (Vasmer 1941: 24, 80, 136, 190). Albánia: NL Vunbeli – Elbasan városa közelében (Udolph 1979: 440). • Bulgária: NF Văbela – a Luda Kamčija folyó mellékfolyója Asparuxovo mellett, in the south of the Varna region; NL Văbel – Nikopolsko by the Danube in the Bulgária északi részén; Vbela – Levočevo mellett, a dél-bulgáriai Smoljansko régióban stb. (BER I: 200). • Macedónia: NF Jábel; NL Jablinje & Jablišta; Vumbel (Udolph 1979: 440–441). Cikkek / Articles 17 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop • Montenegró: Uba, birt. Ubla – 2 víznév Nikšić mellett; NF Uba – a Kotori-öböl mellett; Ublica – Danilovgrad mellett; Ubalac – Nikšić mellett; NL Ubalac – Podgorica mellett (Udolph 1979: 440–441). • Horvátország: Ubla – víznév Brač szigetén; az Ubli-öböl két forrással Lastovo szigetén; NF Ombla – Dubrovnik mellett (olasz közvetítéssel). • Szlovénia: NF Ubel (első adat 1260-ból); NL (Malo, Veliko) Ubelsko, 1402 Vbelczk (Bezlaj II: 282). Szlovákia: NL Ubľa, 1773, 1808 Ubly, Ubla – falu Humenné városa mellett (Majtán 1972: 433); NF Ubľa = Ublianka (az Uh folyó mellékfolyója) – Sninai járás, Északkelet-Szlovákia és Ukrajna szomszédos része (Udolph 1979: 441; SHU 577). • Csehország: NL Úblo, 1377 Ubla – Krnov városa melletti falu; Ublo (a 15. századból) – Vizovice városa melletti falu (Hosák, Šrámek 1980: 628). • Németország: NL Wamlitz, 1261 Wammelitz – Randow kerülete; NF Vamleitz – Gusborn városa mellett; Fammels – Tollendorf városa mellett; Fummels – Teichlosen városa mellett – mind Hannover környékén (Udolph 1979: 441). • Lengyelország: NL Wąblany, 1470–1480 Wamblany, 1508 Wablani – körzete Opoczno Dél-Közép-Lengyelországban; FN Ubliczyn(y) – Hrubieszów járása Délkelet-Lengyelországban; NL 1583 Ublišče – Równe járása Délkelet-Lengyelországban 1939-ig, ma Rivne Nyugat-Ukrajnában (Udolph 1979: 441). • Fehéroroszország: NL Úbeľ – Minszktől délkeletre (Udolph 1979: 441). • Oroszország: Ublja – víznév az egykori Voronyezsi és Kurszki kormányzóság határán (Udolph 1979: 441). 2.2.5.3. Eddig több kísérletet is tettek az *ǫb(ъ)lъ etimologizálására: 2.2.5.3.1. Brückner (1918: 185) elkülönítette a délszláv alakokat, amelyek kezdőelemét *vъ--ból vezette le (Miklosich 1886: 396-hoz hasonlóan), a poláb wungwool ‘kút’ alaktól, amelyet a cseh úval ‘völgykatlan’ és a lengyel wąwal *ǫvalъ. On the other hand, Skok (III: 534) tried to connect the South Slavic < lengyel wąwal alakokkal hozott kapcsolatba. 2.2.5.3.2. Mladenov (1941: 85) judged that *ǫb(ъ)lъ represented an adaptation of Middle Greek ἔμβολος, but it did not mean ‘aqueduct’, but ‘roofed street’ (cf. also Vasmer III: 169 who rejected this idea). 2.2.5.3.3. Georgiev et al. (BER I: 200) kapcsolatot látott a védikus ámbhaés ámbu- ‘víz’, valamint az abhrá- ‘esőfelhő’ között; óavesztai aβraid. ; Örmény amb és amp ‘felhő’; görög ὄμβρος ‘eső’; latin imber ‘eső’, jóllehet itt a *bh és *b reflexusai ingadoznak. Ugyanezt az elképzelést fejtette ki Sławski (1971: 449), aki meghatározta a *-ъlъ képzőt, amelyet a szláv *ǫgъlъ ‘sarok, szög’ ~ latin angulus uo., illetve a szláv *pьkъlъ ‘gyanta’ ~ latin pix, gen. picis uo. alakokban is azonosított. (vö. Sławski 1974: 111). VÁCLAV BLAŽEK 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII 2.2.5.3.4. Rozwadowski (1948: 238) elfogadta a délszláv–poláb izoglosszát a kezdeti *ǫprefixummal. Elképzelését Sławski (1971: 449) dolgozta ki, aki a *ǫ- + *bhel összetételre gondolt, amelynek szláv folytatásait például a lengyel nyelvjárási bełt ‘örvény’, szlovén bôlt ‘szurdok’ < *bъltъ, víz mellett’ < *bъltjь (ESSJ 3: which may be supplemented by Ukrainian boč ‘deep place in the river hollowed 120) alakokban azonosította. 2.2.5.3.5. The present new etymology follows the ideas of Rozwadowski and Sławski azonban módosítja is őket. A szláv *ǫ prefixumnak két funkciója volt: (1) ‘-ban, -ben, belül’; (2) ‘nem-, -talan, -telen, nélkül’: (1a) óegyházi szláv ǫdolъ m., ǫdolь f. ‘völgy’, lengyel wądoł, orosz udol ugyanaz. vö. óegyházi szláv dolь ‘völgy’ (Janyšková, ESJS 3: 139; Dunkel, LIPP 2: 224); (1b) szláv *ǫvozъ > szerbhorvát úvoz ‘az udvarnak az a része, amely a szekerek bejárata’, cseh úvoz ‘völgykatlan’, lengyel wąwóz ‘mély völgy, kimélyített út’ a szláv *vozъ ‘szekér’ szóval szemben (Boryś 2005: 683); (2a) óegyházi szláv ǫrodъ ‘ostoba ember, tökfilkó’, orosz uród ‘nyomorék ember’ az ócseh neródcě ‘értelmetlen vagy ostoba ember’, óegyházi szláv neroditi ‘elhanyagolni, semmibe venni, nem törődni vele’ szavakkal szemben (Janyšková, ESJS 10: 618; Šarapatková, ESJS 13: 773; Dunkel, LIPP 2: 535); ‘feneketlen’ (Janyšková, ESJS 10: 619–620; Dunkel, (2b) Old Church Slavonic ǫtьlъ ‘holey’ vs. tьlo ‘bottom’, hence ‘holey’ < LIPP 2: 535). Nehéz a *ǫ elemet a szláv *ǫ-b(ъ)lъ alakban ‘-ban, belül’ jelentésűként értelmezni, mivel *b(ъ)lъ számára nincs megfelelő funkció.6 A *ǫprefixum negatív funkcióját figyelembe véve az önálló *b(ъ)l gyök jelentése többé-kevésbé ellentétes lehetett a ‘forrás, fakadás’ jelentéssel. A szláv *b(ъ)l alak rokon alakjának jó jelöltje a tőváltakozás zérus fokában a balti *balā ‘iszap, láp, mocsár’ lehet a tőváltakozás teljes (o) fokában. A fenti érveket figyelembe véve a szláv *ǫ-b(ъ)lo késői indoeurópai *-bo ‘iszaptalan’ összetételként elemezhető, hasonlóan a görög ἄθολος ‘nem zavaros, tiszta’ (Luc. Hist. Conscr. 51) alakhoz, amely a θολός ‘iszap, szennyeződés (különösen vízben)’ szóból származik (Arist. Fr. 311). 6 Talán a *bhleH- > görög φλύω ‘forr, kifut’ tő kivételével; latin fluō, -ere ‘folyik, fut (vizekről)’, fluvius ‘folyó’ (Schirmer, Kümmel, LIV 90; de Vaan 2008: 228), noha a szláv *b(ъ)lъ belső szerkezete továbbra is bizonytalan, talán *bhHu-? Straipsniai / Cikkek 19 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop 3. A VALÓSZÍNŰ INDO-EURÓPAI KOGNÁTUMOK ÖSSZEFOGLALÁSA Összefoglalva, a balti *balā ‘sár, láp, mocsár’ legközelebbi kognátumai a nyugati germán *pōla- ‘láp, mocsár’ szóban azonosíthatók, az ablautváltozatokkal *pali-, *pallo & *pulo, a leponti vagy ciszalpin gall (?) *bolā ‘láp, mocsár’ szóban, a feltételezett dák *balalakban, valamint a szláv *ǫb(ъ)lъ ‘forrás, forrásvíz; kút’ alakban, amely *-bo ‘iszaptalan’ jelentésűként értelmezhető. 4. A HIPOTETIKUS ETIMOLÓGIA VITATÁSA A *guebh- ‘MOCSÁR, INGOVÁNY, ISZAP’ TŐN ALAPULÓ Absztrakt etimológia A kétes létű indoárja *bāla- ‘iszap’ eltekintésével ezek a rokon alakok az indoeurópai nyelv európai ágaiban ismertek csupán. Ez a korlátozott földrajzi elterjedés és a szókezdő *baz etimont az indoeurópai nyelv előtti eredetére vonatkozó jelöltek közé sorolja, különösen a Leideni Indoeurópai Iskola szempontjából (lásd kifejezetten: Boutkan, Siebinga 2005: 309; Kroonen 2013: 398). Paradox módon más leideni képviselők olyan megoldást kínáltak, amely kiküszöböli a szókezdő *bérvét. A jelen szerzővel folytatott párbeszédben Alexander Lubotsky (lásd még: Pronk 2013: 4, Lubotsky 2012. június 18-án, Münsterben, ugyanerről a témáról tartott előadására utalva) egy másik, szókezdő *b-vel rendelkező indoeurópai etimont említett, amelyet a védikus bálan képvisel. ‘erő’, bálīyān ‘erősebb’, báliṣṭha- ‘legerősebb’; Görög βελτίων & βέλτερον „jobb”, βέλτιστος & βέλτατος „legjobb”; latin dē-bilis ‘gyenge; nyomorék’; Óegyházi szláv bol’ii ‘nagyobb’, bolje ‘több’ (Brugmann 1897: 507, § 553; Pokorny 1959: 96; Šaur & Havlová, ESJS 2: 72). Lubotsky az eredeti *b kezdetű fejlődését feltételezte a *dbh- > *db- > *b mássalhangzó-kapcsolatban, miközben mindkét mássalhangzó ‘vastagság, kövérség; érdesség’ jelentésű volt, udobelěti & udebelěti ‘kövérré válni’; lett dàbls, preserved in the forms of the full ablaut grade Old Church Slavonic debelьstvo dabļš ‘dús, bőséges’, az óporosz debīkan ‘nagy’ vagy a hettita dapiš ‘minden, összes; sok’ mellett, az l-bővítmény nélkül (ESSJ 4: 201–203; Skalka, ESJS 2: 125 említette a szláv *-elъ képzőt, amely más mellékneveket is alkotott, pl. *tęželъ, *veselъ; Pronk 2013: 4). A hehezetes *bh rekonstrukcióját megerősíti az a tény, hogy e labiális előtt a balti-szlávban nincs megnyúlt magánhangzó, míg a *b a hosszabbodást implikálná, a Lex Winter & Kortlandt szabállyal összhangban. Az analógiás megoldás jó jelöltje az indoeurópai *guebhgyök: VÁCLAV BLAŽEK 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kroonen Guus 2013: A proto-germán etimológiai szótára, Leiden, Boston: Brill. Kuiper Franciscus B. J. 1948: Proto-Munda szavak a szanszkritban: Afdeeling Letterkunde Nieuwe Reeks, Amsterdam: N. V. Noord-Hollandsche Uitgevers Maaschappij. Elérhető itt: https://www.indianculture.gov.in/ebooks/proto-munda-words-sanskrit. Kuryłowicz Jerzy 1925: Néhány preromán szóról. – Mélanges linguistiques offerts à J. Vendryes par ses amis et ses élèves, Párizs: Librairie Ancienne Edouard Champion, 203–216. Lehmann Winfred P. 1986: Gót etimológiai szótár, Leiden: Brill. Lejeune Michel 1972: Phonétique historique du mycénien et du grec ancien (Tradition de l’humanisme, IX), Párizs: Klincksieck. LIPP – Az indoeurópai partikulák és pronominális tövek lexikona 1–2, G. E. Dunkel, Heidelberg: Winter, 2014. LIV – Az indoeurópai igék lexikona, 2. kiadás, M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, szerk. H. Rix, Wiesbaden: Reichert, 2001. Macdonell Arthur A. 2000 [1916]: Védikus nyelvtan hallgatók számára, Delhi: Motilal Banarsidass. Machek Václav 1968: A cseh nyelv etimológiai szótára, Prága: Academia. Majtán Milan 1972: A szlovákiai településnevek az elmúlt kétszáz évben, Bratislava: A Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója. Mažiulis Vytautas 2013: A porosz nyelv etimológiai szótára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. ME I–IV – Mühlenbach Karlis, Endzelin Janis 1923–1932: Lett–német szótár 1–4, Riga: Lett Oktatási Minisztérium/Lett Kulturális Alap. Meyer-Lübke Wilhelm 1935: Romanisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg: Winter. Miklosich Franz 1886: Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen, Wien: Braumüller. Mladenov Stefan 1941: A bolgár irodalmi nyelv etimológiai és helyesírási szótára, Szófia: Danov. Olsen Birgit A. 1999: A főnév a bibliai örmény nyelvben: eredet és szóalkotás – különös tekintettel az indoeurópai örökségre (Trends in Linguistics. Studies and Monographs 119), Berlin, New York: de Gruyter Mouton. Straipsniai / Articles 27 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop Orel Vladimir 1998: Albanian Etymological Dictionary, Leiden, Boston, Köln: Brill. Otrębski Jan 1965: A litván nyelv grammatikája 2. A szavak felépítésének tudománya, Varsó: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Pastrnek František 1902: Ivan Ljudvigovič Losь, Složnyja slova vъ polьskomъ jazykѣ, St. Peterburgъ, 1901 [Recenzió]. – Listy filologické 29, 302–304. Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern, München: Francke. Polański Kazimierz 1994: A poláb drzewian nyelv etimológiai szótára, Pronk Tijmen 2013: Zeszyt 6, Warszawa: Wydawnictwo Energeia. Popović Ivan 1960: Geschichte der serbokroatischen Sprache, Wiesbaden: Harrassowitz. Néhány indoeurópai szó a ‘sűrű’ jelentésére és etimológiájuk. – Journal of Indo-European Studies 41, 1–19. Przybytek Rozalia 1993: Balti eredetű helynevek Kelet-Poroszország déli részén. – Hydronymia Europaea, különkötet I, szerk. W. P. Schmid, Stuttgart: Frans Steiner Kiadó. Ringe Donald 2006: A protoindoeurópaitól a protogermánig, Oxford: University Press. Rozwadowski Jan 1948: Tanulmányok a szláv vizek neveiről, Krakkó: Polska Akadémia Umiejętności. Schönfeld Moritz, szerk., 1911: A régi germán személyés népnevek szótára a klasszikus ókor hagyománya alapján feldolgozva, Heidelberg: Winter. SHU – Slovnyk hidronimiv Ukrajiny [Ukrajna vízneveinek szótára], szerk. A. P. Nepokupnyj, O. S. Stryžak, K. K. Cilujko, Kyjiv: Naukova dumka, 1979. Skok Petar 1971–1973: A horvát vagy szerb nyelv etimológiai szótára 1–3, Zágráb: Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia. Sławski Franciszek 1971: Bolgarskoe văbel : ubel (o razvitii pervichnogo nachal’nogo ǫ) [Bolgár văbel : ubel (az elsődleges kezdő ǫ fejlődéséről)]. – Tanulmányok a szláv nyelvészet köréből. Sbornik v chest’ shestidesiatiletiia prof. S. B. Bernshteina ed. E. I. Demina, È. I. Zelenina, Moszkva: Nauka, 444–449. Sławski Franciszek 1974: Ószláv szótár 1 (A–B), Wrocław, [Studies in Slavic linguistics. Collection of articles in honour of Prof. S. B. Bernstein], Varsó, Krakkó, Gdańsk: Ossolineum. VÁCLAV BLAŽEK 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Smoczyński Wojciech 2018: Litván etimológiai szótár, szerk. A. Holvoet és St. Young, W. Browne közreműködésével, Berlin, Bern, Brüsszel, New York, Oxford, Varsó, Bécs: Peter Lang. Sreznevskij Izmail I. 1912: Anyagok az óorosz nyelv szótárához a Stamatoski Trajko 1973: pis’mennym pamjatnikam 3, Sankt Peterburg: Tipografija Imperatorskoj Akademii nauk. A macedón onomasztikai lexika mint az irodalmi nyelv forrása alapján. – Referati na makedonskite slavista za VII meunaroden slavistički kongres vo Varšava, ed. M. Ǵurčinov i dr., Skopje: Sojuz na društvava za makedonski jazik i literatura na SRM, 75–82. Sverdrup Jakob 1929: A germán dentális praeteritum. – Norsk Tidskrift for Sprogvidenskap 2, 5–96. Šul’hač Viktor P. 1998: Praslov’jans’kyj hidronimnyj fond (frahment rekonstrukciji), Kyjiv: Nacional’na akademija nauk Ukrajiny, Instytut ukrajins’koji movy. Toporov Vladimir N. 1975: Prusskij jazyk. Slovar’ A–D, Moskva: Nauka. Toporov Vladimir N., Trubačev Oleg N. 1962: Lingvističeskij analiz gidronimov verxnego Podneprov’ja [A Felső-Dnyeper-vidék vízneveinek nyelvészeti elemzése], Moskva: Izdatel’stvo Akademii nauk SSSR. Trubačev Oleg N. 1968: Nazvanija rek pravoberežnoj Ukrainy [A jobbparti Ukrajna folyónevei], Moskva: Nauka. Udolph Jürgen 1979: Tanulmányok a szláv víznevekről és vízmegjelölésekről. Hozzájárulás a szlávok őshazájának kérdéséhez. 17. melléklet, Heidelberg: Winter. Udolph Jürgen 1994: Névkutatási tanulmányok a germánok kérdéséhez, Berlin, New York: Walter de Gruyter. Untermann Jürgen 2000: Az oszk–umbriai szótára, Heidelberg: Winter. Vasmer Max 1941: A szlávok Görögországban, Berlin: Walter de Gruyter. Vasmer Max 1953–1958: Orosz etimológiai szótár 1–3, Heidelberg: Winter. Zair Nicholas 2012: The Reflexes of the Proto-Indo-European Laryngeals in Celtic, Leiden, Boston: Brill. Zeuss Johann Kaspar 1837: A németek és a szomszédos törzsek, München: Lentner. Köszönetnyilvánítás: A szerző szeretné kifejezni háláját Harald Bichlmeiernek egészséges kritikájáért: minden pontban igaza volt. Köszönet illeti továbbá to John D. Bengtson for his correction of English. Tanulmányok / Articles 29 Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop Baltų *balā ‘purvas, liūnas, pelkė’ indoeuropiečių kalbų kontekste ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a balti *balā ‘sár, iszap, mocsár’ terminus legközelebbi rokon szavait tárgyalja, amelyeket a nyugati germán *pōlair *pali-, az izlandi pula, a kelta *bolā és a dák nyelvi Βάλαυσον helynév szinonimáiként értelmeznek. Ezeket a formákat már korábban is a balti formával rokon szavaknak tekintették. A tanulmány bevezeti a szláv *ǫb(ъ)lъ ‘forrás, vízforrás; kút’ terminust is, amelyet itt *-bo ‘nem sáros’ = ‘tiszta (víz)’ alakban elemeznek. A szókezdő germán *p ritka indoeurópai jelenségre utal. *b-. A tanulmány a -l elemet bővítő példa elemzését végzi, Alekszandr ar šis etimonas galėtų būti nulinio balsių kaitos laipsnio šaknį *guebh- ‘liūnas, pelkė’ Lubotszkij azon elképzelése alapján, amely a szókezdő kapcsolatban fellépő progresszív asszimilációról szól, ebben az esetben: *gubh- > *gub- > *b-. A válasz „igen”, azonban a feltételek annyira összetettek, hogy a szókezdő *b-t és a germán nyelvekben meghosszabbodott vddhi-képzést tartalmazó hagyományos rekonstrukció elfogadhatóbb változatnak tűnik. Beérkezett: 2022. június 27. VÁCLAV BLAŽEK Nyelvészeti és Balti Tanulmányok Tanszéke Masaryk University Nováka 1, CZ-60200 Brno blaze[email protected]