Koreliaciniai priesagų vediniai, įvardijantys psichinių sutrikimų turinčius asmenis, pirmajame lietuviškame psiciatrijos vadovėlyje

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 93. köt., 1–20. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Copyright © 2025 Palmira Zemlevičiūtė. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű tanulmány, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és forrást. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és többszörözését bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Gauta: 2025-08-11. Accepted: / Elfogadva: 2025-09-25. 1 A PSZICHÉS ZAVAROKKAL RENDELKEZŐ SZEMÉLYEKET MEGNEVEZŐ KORRELÁCIÓS KÉPZŐS SZÁRMAZTATOTT SZAVAK AZ ELSŐ LITVÁN PSZICHIÁTRIAI TANKÖNYVBEN Mentális fogyatékossággal élő személyeket jelölő korrelatív képzett származékok az első litván pszichiátriai tankönyvben PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: palmira.zemle[email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-8679-3253 Kutatási területek: litván terminológia, a litván orvosi terminológia története. https://doi.org/10.35321/all93-10 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A tanulmány 29, pszichés zavarokkal rendelkező személyt megnevező korrelatív képzős származékot vizsgál, amelyek Juozas Blažys első litván pszichiátriai tankönyvében, az Įvadas į psichiatriją (1935) című műben fordulnak elő. Bemutatja nemzetközi képzőiket, valamint tárgyalja az alapszavak töveinek szerkezetét és a képzés sajátosságait. Megállapítást nyert, hogy a korrelatív képzős származékok alapszavainak legjellemzőbb tövei olyan képzőkkel bővültek (leggyakrabban -ija, -izmas), amelyek nem kerülnek be a származékokba. A képzés szempontjából a képzős származékok nem egységesek. Nemcsak egy, hanem több alapszóval is korrelálhatnak. Olyan származékok is vannak, amelyek képzési alapja egyáltalán problematikus, mivel az alapszavak nem egyértelműek. Az egyetlen alapszóval korreláló képzős származékok képzés szempontjából csak főnevekkel állnak kapcsolatban, míg az egynél több alapszóval korrelálni képes származékok melléknevekkel és igékkel is. KULCSSZAVAK: külső kölcsönzés, kölcsönszó terminus, korrelatív képzős származék, pszichés zavarokkal élő személyek megnevezése. ABSZTRAKT A tanulmány a pszichés fogyatékossággal élő személyeket megnevező korrelatív képzős származékokat vizsgálja, amelyek Juozas Blažys első litván pszichiátriai tankönyvében, az Įvadas į psichiatriją (Bevezetés a pszichiátriába; 1935) című műben szerepelnek. A tanulmány azonosítja nemzetközi szuffixumaikat, valamint tárgyalja mind az alapszó 2 töveinek szerkezetét, mind pedig a származékok képzési jellemzőit. Megállapítást nyert, hogy a korrelatív képzett származékok alapszavainak legjellemzőbb tövei szuffixumok (általában -ija, -izmas) hozzáadásával bővülnek, ezek azonban nem épülnek be a származékokba. Az alapszavakkal fennálló korrelatív kapcsolatok tekintetében a képzett származékok változatos mintázatokat mutatnak: egy vagy több alapszóval állnak korrelációban. Ezenkívül egyes származékok nehézséget okoznak a korrelatív kapcsolatok megállapításában, mivel alapszavaik általában homályosak. Az egyetlen alapszóval korreláló származékszóképzős alakok rendszerint csak főnevekkel állnak szóképzési kapcsolatban, míg a több alapszóval korrelálók melléknevekkel és igékkel is állhatnak szóképzési kapcsolatban. KULCSSZAVAK: külső kölcsönzés, kölcsönzött terminus, korrelatív származékszóképzős alak, mentális fogyatékossággal élő személyek megnevezései. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Jelen tanulmány tárgyát a két világháború közötti Litvánia neves pszichiátere, Juozas Blažys (1890–1939) által írt Įvadas į psichiatriją (1935) című tankönyvben használt, pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező 29 kölcsönszó alkotja, amelyek 1 korrelatív képzős származékok. A litván terminológia klasszikusa, Kazimieras Gaivenis szerint a cselekvőszemély-megnevezések terminológiai jellege problematikus, mivel nem neveznek meg speciális tudományos fogalmakat (Gaivenis 2002: 31). Mindazonáltal a terminológusok vizsgálják 2 őket. E kutatásokban a jelenlegi és a történeti terminológiák (különböző szakterületek) személymegnevezéseit egyaránt vizsgálják kifejezésmódjuk (képzésük, eredetük), jelentésük stb. szempontjából (pl. lásd Umbrasas 2005: 107–136; 2018: 107–127; Zemlevičiūtė 2020). Megjegyzendő, hogy a pszichiátriai terminusok legújabb enciklopédikus szótárában (EPTŽ) szintén meglehetősen sok ilyen megnevezés található, például: alkoholikas, astenikas, cholerikas, erotopatas, eunuchoidas, idiotas, kretinoidas, lunatikas, maniakas, mizantropas, narkomanas, neuropatas, opiofagas, pederastas, sadistas, simuliantas, šizotimikas, transvestitas és mások. Amint látni fogjuk, e megnevezések közül nem egyet J. Blažys is használt. Igaz, az említett szótár egyes személymegnevezései a psn. jelöléssel szerepelnek. (elavult), pl.: debilas psn., degeneratas psn. Az első litván pszichiátriai tankönyvben is nagy számban használtak személymegnevezéseket. 3 A tanulmány célja a pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező, korrelatív képzőszármazékok nyelvészeti leírása. A következő feladatokat tűzzük ki: e megnevezések összegyűjtését, képzőik, alapszáraik és szerkezetük, valamint a szóképzés jellegzetes sajátosságainak meghatározását. A cél eléréséhez és a feladatok megvalósításához több 1 nyelvészeti módszert alkalmazunk, a tankönyvről bővebben lásd Gutmanas 1935: 378–379; Zemlevičiūtė 2024: 207. 2 K. Gaivenis azt írta, hogy „általában a szakterületek elnevezéseinek nomenklatúrája a terminológia külön alrendszereként különíthető el” (Gaivenis 2002: 31). 3 Meg kell jegyezni, hogy nemcsak J. Blažys tankönyvében találhatók pszichés zavarokkal küzdő személyek kölcsönzött elnevezései. Ilyeneket más, a két világháború közötti Medicinos žurnale pszichiátriai kérdésekről cikkeket író szerzők is használtak (Vladas Kuzma, Vladimiras Kutorga, Teodoras Gutmanas, Jonas Kairiūkštis, Lazaris Epšteinas, Antanas Smalstys, Vytautas Bendoravičius, Ilja Skliutauskas, Anatolijus Zarcinas, Lazaris Gutmanas, Mejeris Rozinas), pl.: alkoholikas 1925 8 554; 1927 1–2 67; 1929 2 112; 1930 3 151; 1934 2 68; 1935 4 260; 1935 5 357, chorėjikas 1931 4 271, chronikas 1925 5 333; 1925 6–7 391, debilikas 1928 6 412, degeneratas 1925 6–7 391, epileptikas 1928 6 412; 1929 2 112; 1934 2 68, hysterikas 1930 3 149; 1935 5 355 / histerikė 1925 6–7 391, idijotas 1934 2 71, imbecilikas 1928 6 412, infantilikas 1930 3 150, katatonikė 1927 1–2 66, morfinistas 1929 2 112, neurastenikas 1930 3 151; 1935 5 355, oligofrenikas 1929 2 112; 1930 3 157, paralytikas 1928 1 8; 1929 3 181 / paralitikas 1933 3 161, psychopatas 1929 2 112; 1930 3 156, syfilitikas 1928 1 10; 1935 5 357. 3 amelyek közül a fő módszer a leíró-analitikus módszer. A képzéselemzési módszer alapján azt vizsgáljuk, milyen alapszavakra épülnek a képzett szavak. A morfémaelemzési módszer hasznos a képzett szó legkisebb jelentéshordozó részeinek – a gyököknek és képzőknek – elkülönítéséhez. Szükség esetén az összehasonlító módszert annak érdekében alkalmazzuk, hogy összevessük a két világháború közötti pszichiátriai tankönyvben a pszichés zavarokkal küzdő személyeket megnevező elnevezéseket a 19. század végi népszerű orvosi szakirodalomban és a mai pszichiátriai terminológiában használt elnevezésekkel. Elméleti megállapítások. A szavak, így a terminusok kölcsönzése is más nyelvekből bármely nemzeti köznyelv és tudományos nyelv természetes folyamata. Ez a terminológia kialakulásának egyik forrása. A kölcsönszakkifejezések kész nyelvi 4 egységekként, a fogalmakkal és az általuk megnevezett realitásokkal együtt kerülnek be a nemzeti terminológiába (Danilenko 1977: 29; vö. még Griniov 1993: 157; Tatarinov 2006: 194), más szóval akkor kölcsönzünk terminusokat, amikor hiányoznak azoknak a fogalmaknak az elnevezései, amelyeket már megneveztek abban a nyelvben, amelyből kölcsönzünk (Superanskaja és mtsai 1989: 41). A más nyelvekből való kölcsönzést külső kölcsönzésnek nevezzük. Mindazonáltal figyelembe kell 5 venni, hogy a terminusalkotás szóban forgó módja – a külső kölcsönzés – valamivel problematikusabb, mint a belső, amikor egyszerűbb meghatározni a kölcsönzés forrását, amely általában az élő nyelv (a nyelvjárások) vagy írott források. A külső kölcsönzés esetében 6 különböző nyelvekből származó szavak kerülnek be a terminológiába, bár nem ritkán egyik vagy másik szó elsődleges eredeti nyelve rendszerint klasszikus nyelv (görög vagy latin). A más nyelvekből származó szavak nem közvetlenül a kölcsönzött szavak elsődleges eredeti nyelvéből kerülnek be a nemzeti nyelvbe, hanem közvetítő nyelveken keresztül; ez különösen a görög és latin eredetű szavakra érvényes. Vegyük például akár az albínó személymegnevezést. Az Online 7 Etymology Dictionary (OED) etimológiai szótár adatai szerint az angol albino (lit. albinosas) szóval a melanin pigment hiánya miatt világos hajú és vöröses szemű, sápadt, tejszerű arcbőrszínű embert neveznek (lásd még ME I 1991: 33); a szó a spanyol vagy portugál albino szóból származik, ám e szó eredeti forrása a latin nyelv. 4 Szergej Grinyov terminológus az anyagi kölcsönszavakat lexikai (a szó anyagi formáját a tartalommal együtt kölcsönzik), formális (csak a szó anyagi formáját kölcsönzik, amelyet a befogadó nyelvben új tartalommal töltenek meg) és morfológiai (a gyöki és képzőmorfémákat új terminusok létrehozására kölcsönzik) kölcsönszavakra osztja (Griniov 1993: 162). Néhány litván nyelvész az anyagi kölcsönszavak némileg eltérő osztályozását adja. Így Lina Inčiuraitė-Noreikienė és Bonifacas Stundžia (2024: 299) az anyagi kölcsönszavak két kategóriáját különbözteti meg – az egyszerű és a korrelációs kölcsönszavakat. 5 Guy Rondeau megkülönbözteti a közvetlen külső kölcsönzést és a morfológiai transzformációk segítségével történő külső kölcsönzést (Rondeau 1981: 129, idézi Superanskaja és mtsai 2003: 195). Amint az az 1. lábjegyzetben bemutatott elméleti tételekből is látható, a külső kölcsönzést több szerző hasonlóan értelmezi, csupán az e kölcsönzéstípusok megnevezésére használt terminusok változnak. 6 Az ugyanazon nyelv határain belül végbemenő kölcsönzést belső kölcsönzésnek nevezik, például a nyelvjárási és a köznyelvi szavak terminologizálását (a terminologizálásról bővebben lásd: Šalkauskis 1991 [1925]: 24–31; Gaivenis 1997: 4–6; 2002: 51–53; Keinys 2005 [1973], 231–233; Klimavičius 1996: 4–25; Sager 1997: 28–29; Superanskaja és mtsai 2003: 194–196 stb. ). 7 Állítólag gyakran lehetetlen a nemzetközi szavak alakjából, jelentéséből és kronológiájából megállapítani, hogy mely nyelveken keresztül vándoroltak ezek a szavak (LKE 1999: 641). 4 A nemzeti terminológiába bekerülve a kölcsönzött terminus rendszerint fonetikai, grafikai és grammatikai változásokon megy keresztül, asszimilációja azonban csak akkor fejeződik be, 8 amikor saját nyelve lexikai rendszerének teljes jogú tagjává válik. Állítólag a kölcsönzött terminust azért is fogadják be a nemzeti nyelvbe, mert más (legalább több) nemzeti nyelvben is meghonosodott, és a tudomány, a technika, a művészet, a társadalmi élet és más területek fogalmait jelöli, ami azt mutatja, hogy az ilyen terminus fontos a tudományos kommunikáció szempontjából (l. Griniov 1993: 157, 162–164; Gaivenis, Keinys 1990: 207). A terminusok internacionalizációja elősegíti a szakemberek nemzetközi kommunikációját. Internacionalizmusoknak (nemzetközi terminusoknak) azokat a terminusokat szokás tekinteni, amelyek legalább három nyelvben alakjukat és tartalmukat tekintve azonosak vagy hasonlóak (vö. Tatarinov 2006: 196). A klasszikus nyelvek különleges szerepet játszottak a tudományos terminológia kialakulásában. E nyelvek gyökeinek és affixumainak szemantikája „konzerválódott” – mivel elvesztették természetes fejlődési feltételeiket, szabványosodnak és egyértelműbbé válnak, nem keltenek téves asszociációkat, ami értékes a terminológia számára (Danilenko 1977: 33, 35). A görög és a latin nyelv nemcsak a kész terminusok kölcsönzésének forrása volt, hanem új terminusok képzési modelljének példája is. E nyelvek 9 elemei (gyökök, prefixumok, szuffixumok vagy szuffixoidok), miután a nemzetközi terminuselemek elnevezését kapták, számos nyelvben új terminusok képzésére használatosak, és azért kényelmesek és előnyösek, mert jelentésük az adott terület kutatói számára ismert. Az ilyen elemekből alkotott terminusokra jellemző a szemantikai átláthatóság, a pontosság és a rövidség; szerkezetileg megőrzik szóalkotási lehetőségeiket (Danilenko 1977: 33, 35; Griniovas 1993: 169–170). Így a görög és latin nyelvi elemeket minden nyelv közös kincsének tekintik, ezért univerzálisak (Superanskaja és mtsai 1989: 104). A nemzeti nyelvek által kölcsönzött görög és latin elemek csak csekély mértékben, főként fonetikailag adaptálódnak. Egy ilyen elem eredeti morfológiai struktúrája a nemzeti nyelvben nem világos, és egészében, valamiféle morfológiai felbontás nélkül kerül át. Amint már említettük, a nemzeti terminusok jelentős részét a görög és latin nyelvek szavai és morfémái alapján alkotott terminusok teszik ki. A görög vagy latin eredetű gyököket és affixumokat tartalmazó terminusok maguk is nemzetközi terminusokká válnak (Danilenko 1977: 33; a terminusok görög és latin terminuselemek alapján történő képzéséről bővebben lásd: Superanskaja és mtsai 2003: 204–212). De térjünk vissza azokhoz a kölcsönszavakhoz, amelyek összetételében különféle szóalkotási affixumok fedezhetők fel. A litván szóképzés teoretikusa, Vincas Urbutis azt írta, hogy „[a]nnak érdekében, hogy a lehető legalaposabban 8 A litván terminológus, Stasys Keinys „a kölcsönszavak természetes, nem tudományos, hanem élő nyelvi hozzáigazításáról, a saját nyelv hangrendszeréhez, hangsúlyozásához, ragozásához való alkalmazásáról és az ilyen hozzáigazításnak a köznyelvben betöltött szerepéről” írt, hangsúlyozva, hogy a kölcsönzött megnevezések ajánlott formáit „az élő nyelvben és élő nyelven írt szövegek nyelvhasználatára” kell alapozni (Keinys 2007: 71). 9 A terminuselemek (терминоэлемент) a terminus formai komponensei (Superanskaja és mtsai 1989: 102). Valerija P. Danilenko terminológus terminuselemnek a terminus bármely strukturális komponensét tekinti. Lehet morféma (az egyszerű terminus szintjén), szó vagy konvencionális jel (az összetett terminus szintjén) (lásd Danilenko 1977: 37, 108; továbbá vö. Superanskaja és mtsai 1989: 102; 2003: 100–105). 5 és pontosabban leírjuk a szóképzési rendszert, annak szervezettségét, nem szabad megfeledkezni a származékok eredet szerinti differenciálásáról sem, <...>” (Urbutis 2009: 292). A nyelvész eredetük szerint megkülönböztette „a saját maguk alkotta és más nyelvekből érkez[ett] származék[okat]. Az utóbbiak azért funkcionálnak származékként, mert szóképzési viszonyok alakultak ki közöttük és azonos tövű, idegen eredetű szavak között” (uo.: 292–293). Hans Marchand a szóban forgó derivációt korrelációs derivációnak nevezte (Marchand, idézi Urbutis 2009: 293), amely „rendszerint az újonnan elterjedt kölcsönszavakra, az úgynevezett nemzetközi szavakra korlátozódik: idegen eredetük egyértelműen érzékelhető, <...>, a szóalkotási szerkezetben saját képzéseikre nem jellemző specifikus vonások láthatók, a megkülönböztető szóalkotási affixumok között pedig kevés olyan akad, amelyekkel hibrid képzések jöttek volna létre (és ezek is többnyire csak szórványosak)” (ugyanott: 293). V. Urbutis véleménye szerint „célszerű figyelembe venni az úgynevezett nemzetközi szavak és szóalkotásuk sajátos helyzetét, a korrelációs szóalkotás típusait pedig valamilyen módon el kell különíteni, nem szabad őket teljesen összekeverni az őshonos szavak (és a tőlük eltérő régi kölcsönszavak) szóalkotási típusaival” (ugyanott: 283). Ha egy terminus vagy szó az adott nyelvben „nem a saját nyelvében meglévő, hanem más nyelvek (leggyakrabban latin vagy latinizált) szavai (illetve azok tövei) alapján jön létre, idegen alapon történő sajátos szóalkotás különíthető el” (Marchand, idézi Urbutis 2009: 293). A legújabb nyelvészeti kutatásokban korrelációs képzéseknek általában azokat a 10 kölcsönszavakat (nemzetközi szavakat) tekintik, amelyek szóalkotási szempontból feltételesen felbonthatók, ha mellettük funkcionál egy megfelelő, kölcsönzött alaptövű szó (Stundžia, InčiuraitėNoreikienė 2022: 241–242; Miliūnaitė 2024: 181; bővebben lásd DLKG 1994: 123; Urbutis 2009: 292–293). Hozzáteszik továbbá, hogy a korrelációs képzések olyan kölcsönszavak, amelyek a használók által érzékelt, kölcsönzött azonos tövű szavakkal való kapcsolatuk révén képzésekként funkcionálnak (Stundžia, Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 241–242). Összefoglalva tehát elmondható, hogy a korrelációs képzés fő jellemzői a következők: más nyelvekből kölcsönzött szó, szóalkotási szempontból felbontható, és közös gyökérrel (tővel) kell rendelkeznie egy másik, a nyelvben funkcionáló kölcsönszóval. A MENTÁLIS ZAVAROKKAL ÉLŐ SZEMÉLYEKET MEGNEVEZŐ KORRELÁCIÓS KÉPZŐS SZÁRMAZÉKOK ELEMZÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA Mielőtt megkezdenénk a tankönyvben a mentális zavarokkal élő személyeket megnevező korrelációs képzős származékok vizsgálatát, néhány szót kell ejteni magáról a tankönyvről és szerzőjéről, J. Blažysról. És ki mondhatna róla jobbat kortársainál? Szavaikkal élve J. Blažys „jeles tudós és orvos, egyik legjobb pszichiáterünk, a Vytautas Magnus Egyetem rektorhelyettese, derűs ember, nagy humanista” volt, „e terület [a pszichiátria – a szerző megjegyzése] egyik legjelentősebb tekintélye Litvániában”, „figyelmes orvos, éles eszű diagnoszta”, „a tudományos munka és a lelkiismeret legnemesebb példája Litvániában és annak Egyetemén, a legszebb akadémiai hagyományok kifejezője, egyike azoknak a nagy tudományos harcosoknak, akik zajtalanul 10 Ezeket (többnyire) képzős és előtagos származékok, valamint neoklasszikus összetételek alkotják (Stundžia, InčiuraitėNoreikienė 2022: 297) (a korrelatív képzős származékokról lásd még: Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 149–174). 6 és személyes karrierambíciók nélkül, a tömeg számára észrevétlenül, annak zajos helyeslésére nem tartva igényt, sőt olykor nemcsak általa meg nem értve, hanem vezetői által igazságtalanul elítélve és fájdalmasan megsértve is, csendben teljesítik kötelességüket és követik lelkiismeretük útját, koruk nagy művét megvalósítva, erejüket és életüket fenntartás nélkül a tudománynak áldozva, a tudomány révén pedig az emberiségnek szentelve magukat” (Bendoravičius 1939: 419; Römeris 1939: 409–410). 1914-ben elvégezte a Katonaorvosi Akadémiát, orvosi diplomát szerzett, és Oroszországban katonai orvosi szolgálatot teljesített. Az 1918-as Litvániába való visszatérése után orvosként dolgozott „különböző állami egészségügyi intézményekben”, „az első pszichiátriai kórház vezetője, később pedig a Litván Egyetem Pszichiátriai és Neurológiai Tanszékének szervezője volt”, különböző orvosi és pszichiátriai kérdésekről írt és publikált tudományos cikkeket, közreműködött az igazságügy és a kriminalisztika területén, a Lietuviškojoje enciklopedijoje, szerkesztette a V. D. Egyetem Žinias című kiadványát (Bendoravičius 1939: 418– 425; Vaičiūnas 11 1939: 414–417). J. Blažius legfontosabb műve az Bevezetés a pszichiátriába című tankönyv. Amint kortársa, a litván katonai orvos, V. Bendoravičius (1891–1958) alezredes megjegyzi: „[e]hhez a munkájához gondosan készült, a már megírt művet több mint egy évig kéziratban tartotta, hogy időről időre ellenőrizve hiányosságokat találjon benne, kiegészítse és kijavítsa”, „[b]enne jól látható mind az általános koncepció, mind a pszichiátriai gondolkodás fő iránya, mind a különféle hipotézisek kritikus értékelése, mind pedig ezek harmonikus összefoglalása egyetlen világos tartalommá, szép, mondhatni elegáns szóbeli formában” (Bendoravičius 1939: 420, 424). L. Gutman (1875–1957) litván neurológus és pszichiáter szavaival élve, a tankönyvben „[m]inden egyszerű és világos nyelven van előadva, úgyhogy nemcsak az orvosok, hanem minden értelmiségi számára is érthető. Az anyag igen tartalmas, részletesen közöl számos történeti és statisztikai ismeretet, magában foglalja az utóbbi évek tudományos eredményeit, valamint napjaink valamennyi elméletét és tanítását. <...>. Mind tartalmát, mind az anyag elrendezését tekintve ez a könyv magas tudományos színvonalat ért el, mivel világos képet ad a pszichiátria valamennyi érintett kérdésének mai állapotáról. <...>. Ezt az értékes könyvet <...> nemcsak a diákoknak és az orvosoknak, hanem a pedagógusoknak, bíráknak és általában a művelt szülőknek is melegen lehet ajánlani, <...>” (Gutmanas 1935: 378–379). A tankönyvben használt, személyeket megnevező kölcsönzött elnevezések között kiemelkednek a nagyon világos nemzetközi képzőkkel rendelkező elnevezések. E képzők némelyikét a litván nyelv akadémiai grammatikája (LKG) is elkülöníti a főnevek képzési kategóriáinak tárgyalásakor, például: -ikas (a névszói tulajdonság hordozóinak elnevezését képező képző, amellyel alkotott szavak általában olyan személyeket jelölnek, akik meglehetősen sokféleképpen jellemezhetők (LKG I 363)), -istas (a névszói tulajdonság hordozóinak elnevezését képező képző, amellyel alkotott szavak személyeket hajlamuk alapján jelölnek (ugyanott: 362–363)), -atas (ugyanott: 337, 364). Az ilyen, személyeket megnevező kölcsönszavak képzési formánsai (képzői) csak formálisan különíthetők el, mivel az említett kölcsönszavakat – amint már szó esett róla – a tankönyv szerzője azokból a más nyelvű forrásokból kölcsönözte, amelyekre műve megírásakor támaszkodott. 11 Viktoras Vaičiūnas (1896–1945), litván pszichiáter, neuropatológus (VLEe). 7 Levezetettnek itt az olyan megnevezéseket tekintjük, amelyek motiválhatók, vagyis amelyek „komponenseikkel más szavakra és azok komponenseire utalnak” (Urbutis 2009: 69). E megnevezésekben formailag nem litván képzők különíthetők el, magukat a megnevezéseket pedig korrelatív képzős származékoknak célszerű tekinteni (lásd Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 154). A szóban forgó megnevezések olyan képzőit, mint az -istas, -ikas, -(i)antas, -(i)atas, az LKG nemzetközi képzőkként tárgyalja (lásd LKG I 362–364), a velük képzett szavakat pedig az igei vagy névszói tulajdonsággal rendelkezők megnevezései képzési kategóriájába sorolja. Ezen adatok alapján részletesebben ismertetjük az ilyen megnevezések szerkezetét, figyelembe véve azok alkotóelemeit. Korrelatív képzős származékok. A tankönyvben használt kölcsönzött személymegnevezések nagy részét képzős származékok alkotják. 1. Képzős származékok lehetséges egyetlen alappal. Ebbe a származéki csoportba azok a személymegnevezések tartoznak, amelyek csak egyetlen alapszóval – főnévvel – korrelálnak (lásd az 1. táblázatot). Az -ikas képzővel képzett kölcsönzött személymegnevezések. Az ezzel a képzővel jelölt valamennyi személyt az a betegség jellemzi, amelyben szenvednek, illetve az őket gyötrő kóros állapot vagy zavar, más szóval az ilyen személymegnevezések betegségek, kóros állapotok vagy zavarok megnevezéseivel korrelálnak. Amint az LKG megjegyzi, „[a] legközelebbi egyéb nemzetközi szavak (rendszerint főnevek), amelyekre támaszkodni lehetne a szóban forgó képző származékainak képzését értelmezve” (LKG I 363), formai szempontból különbözőek. Ez a sajátosság jellemző a vizsgált forrásban használt kölcsönzött személymegnevezésekre is. A tankönyvben ritkák az olyan származékok, amelyek fő töve egybeesik az alapul szolgáló szó (főnév) fő tövével, például: delirikas 93 ‘delíriumban szenvedő személy’ (: delyras) (figyelemre 12 méltó a származék és az alapszó tövének formai különbsége – a származékban rövid i 13 magánhangzó, az alapszóban pedig hosszú y található. Feltételezhető, hogy a rövid magánhangzót a latin delirium határozta meg. Ebben az esetben felmerül a kérdés: hogyan került a delirikas a 14 tankönyvbe? Talán maga a szerző alkotta ezt a megnevezést a delirum szóból? ); encefalitikas 109 ‘encefalitiszben szenvedő személy’ (: encefalitisz); paranojás 172, 191, 221, 224 ‘paranoiában szenvedő személy’ (: paranoia). 15 16 12 Ehhez és a többi példához a tankönyv oldalszáma van megadva. 13 Ebben a fejezetben a személynevek mellett idézőjelben a képzés jelentése (más néven strukturális jelentés) szerepel (lásd Urbutis 2009: 173), mivel ez fontos a „származék struktúrájának[hoz] és azok viszonyá[hoz]” (Urbutis 2009: 173) való alapozás szempontjából. 14 A delírium (lat. delirium – őrület, elmezavar, téveszme) olyan tudatzavar, amelyre a térbeli tájékozódás és az időérzékelés zavarai, valamint bőséges látási és egyéb hallucinációk jellemzők (EPTŽ 52, vö. ME I 168). 15 Az encephalitisz (lat. encephalitisz < gör. enkephalosz – agyvelő), az agyvelő gyulladása (ME I 227, vö. EPTŽ 80). 16 Paranoia (gör. paranoia – gyengeelméjűség), pszichés zavar – az események téveszmék rendszerén alapuló kóros értelmezése (ME II 125, vö. EPTŽ 223). 8 A fent említett elnevezésekhez képest a neurotikas 26, 35, 193, 224 ‘neurózisban szenvedő személy’ (: neurózis) elnevezés töve formailag tekintve nem egyezik meg a motiváló szó 17 tövével, mindazonáltal ez ugyanazon tő neurozkülönböző változata: a neurot- – a személy 18 elnevezése (származékszó) és a betegség elnevezése (alapszó) a z és t mássalhangzók váltakozásában különbözik (vö. Urbutis 2009: 153, lásd még p. 268). A származékoknak tekinthető elnevezések motiváló szavainak tövei többnyire főnevek (absztrakt jelentésűek), amelyek a -ija képzővel bővülnek, ez a személyelnevezés képzési folyamatában elmarad, vagyis „az alapszó töve nem egészében kerül be a származékba, hanem csonkolt formában, a formális affixum nélkül” (Urbutis 2009: 149). Ilyen csonkolt (dezintegrált) 19 alaptövek jellemzik a következő származékos személyelnevezéseket: akromegalikas 130 ‘akromegáliában szenvedő személy’ (: akromegalija); epileptikas 14, 26, 56, 195, 198 ‘epilepsziában 20 szenvedő személy’ (: epilepsija). Ebben az esetben, akárcsak a neurotikas esetében, ismét ugyanazon tő különböző változatairól beszélhetünk: epileps- ‖ epilept- – a személy elnevezésének és a vele korreláló betegségelnevezésnek a tövei az s és t mássalhangzók 21 váltakozásában különböznek; ipochondrikas 174 ‘hipochondriás (megalapozatlan) elképzelésekkel rendelkező, hipochondriában szenvedő személy’ (: ipochondrija); isterikas 165, 22 201 ‘hisztériában szenvedő személy’ (: isterija); 23 24 25 26 27 17 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 675) neurotikus (gör.) ‘idegbeteg’. 18 Neurózis (lat. neurosis < gör. neuron – ér, ideg) – pszichogén eredetű funkcionális idegrendszeri betegség, amelyben a környezet és önmaga helyes értékelése, valamint a cselekedetei és tettei feletti uralkodás képessége megmarad (EPTŽ 206, vö. ME II 80). 19 V. Urbutis az ilyen képződményeket dezintegrációs képződményeknek tekinti (Urbutis 2009: 149). 20 A szóban forgó tő fogalma közvetlenül összefügg a kötött alaptő fogalmával is. „<...> [a] kötött tőnek nincs önálló jelentése, <...>, jelentése csak hozzávetőlegesen fogható fel maradványként, amely az azt tartalmazó szavak jelentéseiből elvonatkoztatott” (Urbutis 2009: 147, bővebben lásd 144–153. o.). V. Urbutis megjegyzi, hogy ugyanabban a képződményben kötött és rövidülő tő is felismerhető (ugyanott: 149). Az ilyen tövek az e tanulmányban vizsgált személynevek csaknem mindegyikére jellemzők. 21 Akromegália (lat. acromegalia < gör. akron – vég + gör. megas – nagy), nagyvégtagúság, endokrin betegség, amelyre az arc, a kézés lábcsontok, valamint a lágyszövetek aránytalan megnagyobbodása jellemző (ME I 30, vö. EPTŽ 10). 22 Az epileptikus kifejezést már a XX. század elején használták Petras Matulaitis (1911) és Stasys Matulaitis (1913) orvosok cikkeiben (lásd az irodalomjegyzéket). 23 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 267) epileptikus (gör.) ‘móriumban szenvedő ember’. 24 Epilepszia (lat. epilepsia < gör. epilambanō – megtámadok, megragadok), morbus, krónikus betegség, amelyre különböző rohamok, bizonyos személyiségváltozások, esetenként pedig az elbutulásig fokozódó tünetek jellemzők (ME I 235, vö. EPTŽ 83). 25 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 417) hipochondrikus (gör.) ‘hipochondriában szenvedő’. 26 A hipochondria (gör. hypochondria – belek; egykor ezeket tekintették a rossz hangulat forrásának) olyan beteges lelkiállapot, amelyben a beteg túlzottan aggódik egészségéért, és fél a fennálló csekély panaszoktól vagy elképzelt súlyos betegségektől (ME I 32, vö. EPTŽ 118). 27 A hisztéria (lat. hysteria < hysterica – beteges méhhel rendelkező < gör. hystera – méh) – az idegrendszer funkcionális betegsége, amelyre a tünetek nagy változatossága és ingadozása jellemző (EPTŽ 128), a 9 neurózis egyik formája. A katatonikus 197, 199, 208 formájában jelenik meg ‘katatóniában szenvedő személy’ 28 (: katatónia); melankolikus 106, 191, 194, 195, 204 „melankóliában szenvedő személy” (: melankólia); neuraszténiás 161 „neuraszténiában szenvedő személy” (: neuraszténia); skizofrén 53,135,157,201 „skizofréniában szenvedő 29 személy” (: skizofrénia). 30 31 32 33 Egyes származékok alapszavai olyan más képzőkkel vannak kibővítve, amelyek nem tartoznak bele a származékba. Egy olyan megnevezés fordult elő, amelynek alapszavát az -izmasz képző bővíti (vö. Urbutis 2009: 237), pl. parkinsonizmusban szenvedő 186 „parkinsonizmusban szenvedő személy” (: parkinsonizmus). 34 Az -istasz képzővel kölcsönzött személymegnevezések. Két személymegnevezést találtunk – az -istasz képzővel (erről a képzőről és származékairól bővebben l. DLKG 1994: 123; Urbutis 2009: 292–293; Miliūnaitė 2024: 182) alkotott származékokat, amelyek az -izmasz képzőt tartalmazó klinikai fogalommegnevezéseken alapulnak, pl.: onanista 18, 142 „onanizmussal foglalkozó személy” (: onanizmus); szadista 29 „szadizmusra hajlamos személy” (: 35 szadizmus). Ezt az LKG is megerősíti, amelyben ez áll: különféle pszichés, érzékelési, mozgási és a belső szervek 36 működésével kapcsolatos zavarokkal (ME I 366). Ezt a tőszót a hisztérikusnál és az LKG-ben is feltüntetik (I 363). 37 38 39 28 Katatónia (lat. catatonia < gör. katatonosz – feszültség, megmerevedés) – a skizofrénia egyik formája – pszichés és mozgászavar – a beteg izgatott vagy mozdulatlan, olykor teljesen megmerevedett állapotban van (EPTŽ 140; ME I 396). 29 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 612) melancholikasz (gör.) ‘melankóliában szenvedő, nyomott hangulatú, sötét gondolatokkal teli ember’. 30 Melankólia (lat. melancholia < gör. melasz, melanosz – fekete + cholē – epe) – hangulatzavar, amely az öröm átélésére való képtelenségben, a korábban elégedettséget kiváltó ingerekre adott reakció eltűnésében, anorexiában és testsúlyvesztésben, reggeli depresszív hangulatban, túlzott bűntudatban nyilvánul meg (EPTŽ 185). Ezt a tőszót a melancholikasznál az LKG is feltünteti (I 363). 31 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 675) neurastenikasz (gör.) ‘neurAszténiában szenvedő; szétesett ember’ . format_version 32 Neuraszténia (lat. neurasthenia < gör. neuron – ín, ideg + astheneia – gyengeség, fogyatékosság) – pszichogén betegség, amelyre fokozott ingerlékenység, gyors kimerülés, alvászavarok, vegetatív és érzelmi változékonyság stb. jellemző (EPTŽ 204). 33 Skizofrénia (lat. schizophrenia < gör. schizō – hasítani + phrēn – elme) – endogén pszichés betegség, amely különféle tünetekben és szindrómákban – hallucinációkban, téveszmékben, neurózisra vagy pszichopátiára emlékeztető kóros affektusokban, hebefrén, katatón, oneiroid és egyéb szindrómákban – nyilvánul meg (EPTŽ 321; ME II 253–254). 34 Parkinsonizmus (lat. parcinsonismus) – az extrapiramidális rendszer (különösen annak sápadt gömbje és az agytörzs feketeállománya) károsodásakor kialakuló kóros állapot (EPTŽ 225; ME II 127). 35 Az onanista terminust véleményem szerint először Kazys Grinius orvos kezdte használni az „Apie onanizmą” című, 1910-ben a Sveikatos folyóiratban megjelent cikkében. Az orvos későbbi munkáiban is használta ezt (1913; 1920; 1921). Azt is meg kell jegyezni, hogy K. Grinius a kölcsönszó litván megfelelőjét, a varpos braukytojas kifejezést is javasolta (1920; 1921). 36 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 700) szerint az onanista (héb.) ‘onaníában, onanizmusban szenvedő személy’. 37 Onanizmus (lat. onanismus; a Bibliában szereplő Onánról, Júda fiáról kapta a nevét, aki felesége nővérével megszakította a nemi aktust) – orgazmus előidézése saját erogén zónáinak, leggyakrabban a nemi szerveknek a mechanikus ingerlésével (EPTŽ 214), másként maszturbáció (ME II 101). 38 A két világháború közötti TŽŽ (1936: 882) sadista ‘kínzó; ‘olyan személy, aki hajlamos a szadizmusra’. 39 Szadizmus (lat. sadismus; de Sade márki (1740–1814) – francia író, aki leírta ezt az eltévelyedést) – olyan szexuális eltévelyedés, amelyben a szexuális kielégülés a partnernek okozott erkölcsi vagy fizikai fájdalom előidézésével jár (EPTŽ 271). Az ME (II 242) a sadista személymegnevezést is rögzíti. 16 KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK [Dr. A. Smalstys] 1929: Mediciniškos pagalbos teikimo psychiniams ligoniams reikalu [Az elmebetegeknek nyújtandó orvosi segítségről]. – Medicina 2, 108– 113. [Dr. A. V.]. Tanácsok egészségesek lenni kívánó nőknek [Tips for Women Who Want to be Healthy], Zielčakas nyomán írta Dr. A. V., Tilsitben, 1899. [Dr. F. Matulaitis]. A tüdővész. Alkoholis [Tuberculosis. Alcohol], Chicago, Ill, 1911. [Dr. I. Skliutauskas] 1931: A chorea minoris kezeléséről [About Chorea Minoris Treatment]. – Medicina 4, 270–273. [Dr. K. Gr.]. A házi sörfőzdékről és a házi snapszról [About Homemade Breweries and Homemade Schnapps]. – Sveikata 2, 1920, 3–4. [Dr. K. Grinius]. Az emberek betegségei [Human Diseases]. – Sveikata 1, 1921, 1–4. [Dr. L. Epšteinas] 1928: Az iskoláskorú gyermekek egészségvédelme a kaunasi elemi iskolákban [Health Care of School-age Children in Kaunas Primary Schools]. – Medicina 6, 402–415. [Dr. T. Gutmanas] 1925: A pszichoterápiáról [About Psychotherapy]. – Medicina 8, 551–559. [Dr. V. Kutorga] 1925: A pszichés betegek önálló munkájának és szabad elhelyezésének terápiás jelentőségéről [Az önálló munka és a szabad elzárás terápiás jelentősége elmebetegek esetében]. – Medicina 5, 328–335. [Dr. A. Zarcinas] 1933: A progresszív paralízis kezelése tejjel [A progresszív paralízis kezelése tejjel]. – Medicina 3, 160–165. [Dr. F. Matulaitis]. Nemi betegségek és hogyan védekezzünk ellenük [Szexuális úton terjedő betegségek és hogyan védekezzünk ellenük], írta Dr. F. Matulaitis. Második, átnézett és javított kiadás, South Boston, Mass., 1915. [Dr. J. Bagdonas]. Amit a nemi betegségekről tudni kell [What You Need to Know About Sexually Transmitted Diseases], németből fordította Dr. J. Bagdonas, Kaunas: 1920. [Dr. K. Grinius]. Az onanizmusról [About Masturbation]. – Sveikata 12, 1910, 1–6. [Dr. K. Grinius]. Sifilis ir „606“ [Syphilis and “606”]. – Sveikata 1, 1911, 1–8. [Dr. K. Grinius]. Az emberek betegségei [Human Diseases]. – Sveikata 5–6, 1920, 1–4. [D-ras V. Kutorga] 1925: Az önálló munka és a szabad elhelyezés terápiás jelentőségének kérdéséről az elmebetegek esetében [On the Therapeutic Significance of Independent Work and Free Confinement for Mentally Ill People]. – Medicina 6–7, 385–395. [D-ras Vyt. Bendoravičius] 1930: Hisztéria a litván újoncok és katonák körében [Hysteria A litván újoncok és katonák körében]. – Medicina 3, 147–160. [Epušė]. A marijampolėi kórház <...> [Marijampolė Hospital <...>]. – Ūkininkas 12, 1897, 189. 17 [Dr. Jonas Kairiūkštis] 1927: V. A pszichiátriai kórház 1925. évi működésének áttekintése [A Vilniusi Pszichiátriai Kórház 1925. évi működésének áttekintése]. – Medicina 1–2, 64–68. [Dr. Kairiūkštis Jonas] 1928: Újdonságok a progresszív bénulás etiológiájában [Újdonságok a progresszív bénulás etiológiájában]. – Medicina 1, 8–15. [Dr. Kairiūkštis Jonas] 1929: A progresszív bénulás maláriával való kezeléséről [A progresszív bénulás maláriával történő kezeléséről]. – Medicina 3, 180–184. [K. Gr.]. Hogyan védekezzünk az idegösszeomlástól [How to Protect Yourself from Nervous Breakdowns]. – Sveikata 1, 1913, 1–2. [Med. d-ras L. Gutmanas] 1934: A sterilizációs törvény kritikája [Criticism of the Sterilization Law]. – Medicina 2, 63–73. [Med. gyd. M. Rozinas] 1935: A szívneurózis és annak okai [Cardiac Neurosis and its Causes]. – Medicina 5, 355–358. [P. A.]. Girtuoklybė mųsų rykštė [A részegség a mi ostorunk], írta P. A., Vilnius, 1907. [Paulius]. Mikroorganizmai [Mikroorganizmusok]. – Varpas 10, 1890, 153–154. [Priv.-doc. med. dr. L. Gutmanas] 1935: Psychikos reikšmė susirgimams ir jų gydymui [A psziché jelentősége a betegségek és kezelésük szempontjából]. – Medicina 4, 250–263. [S. Matulaitis]. Sedobrol [Sedobrol]. – Medicina ir gamta 2, 1913, 20. EPTŽ: Enciklopedinis psichiatrijos terminų žodynas [Pszichiátriai szakkifejezések enciklopédikus szótára], V. Mačiulis, J. Šurkus, A. Lapytė, Vilnius: Presvika, 2017. ME I: Medicinos enciklopedija [Orvosi enciklopédia] 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1991. ME II: Medicinos enciklopedija [Orvosi enciklopédia] 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. OED: Online Etymology Dictionary, 2001–2024. Online elérhetőség: https://www.etymonline.com/. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas [Idegen szavak szótára], szerk. K. Boruta, P. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepėnienė, Klaipėda: a „Ryto“ Társaság nyomdája TŽŽ 2001: Nemzetközi szavak szótára [A nemzetközi szavak szótára], felelős szerkesztő: A. Kinderys, Vilnius: Alma littera. TŽŽ 2007: Nemzetközi szavak szótára [A nemzetközi szavak szótára], V. Vaitkevičiūtė, 4., javított és kiegészített kiadás, Vilnius: Žodynas. VLEe: Egyetemes litván enciklopédia [Egyetemes litván enciklopédia], elektronikus változat, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2020. Wikien: Wikipedia. The Free Encyclopedia. 🛈 Valami nem stimmel? Jelentsd nekünk! **Hibás válaszminőség:** A válasz nem felelt meg a megadott formátumnak. Kérlek, generáld újra a választ az előírások szerint.🙏 Megjegyzés: , Online elérhetőség: https://www.vle.lt/. , , Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Jacques_de_B%C3%A9thencourt. 18 Wikifr: Wikipédia. A szabad enciklopédia. Elérhető az interneten: https://fr.wikipedia.org/wiki/Jacques_de_B%C3%A9thencourt. LITERATŪRA Danilenko Valerija P. 1977: Russkaja terminologija: Opyt lingvističeskogo opisanija [Russian Terminology: An Experience of Linguistic Description], Moskva: Nauka. DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika [Grammar of the Modern Lithuanian Language], red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Gaivenis Kazimieras 1997: Terminizacija ir determinizacija [Terminization and Determinization]. – Terminologija 4, 4–6. Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys [Lithuanian Terminology: An Outline of Theory and Management], Vilnius: LKI leidykla. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas [Dictionary of Linguistic Terms], Kaunas: Šviesa. [Gyd. plk. ltn. V. Bendoravičius 1939]: A. a. prof. Juozas Blažys kaip psichiatras [Prof. Juozas Blažys (Rest Eternal) as a Psychiatrist]. – Medicina 6, 417–426. Griniov Sergej V. 1993: Vvedenije v terminovedenije [Introduction to Terminology], Moskva: Moskovskij Licej. Inčiuraitė-Noreikienė Lina 2022: Hibridinių vedinių ir skolinių konkurencija [Competition between Hybrid Derivatives and Borrowings]. – Baltistica 57(1), 149–174. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.57.1.2472. Inčiuraitė-Noreikienė Lina, Stundžia Bonifacas 2024: Dėl dabartinės lietuvių kalbos skolintų daiktavardžių su priesaga -acij-a darybinės interpretacijos [On the Derivational Interpretation of Borrowed Nouns with the Suffix -acij-a]. – Baltistica 59(2), 297–14. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.59.2.2550. Keinys Stasys 2005 [1973]: Terminologijos kūrimo šaltiniai [Sources for Terminology Development]. – Stasys Keinys. Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Keinys Stasys 2007: Gyvasis skolinių priderinimas ir teikyba [Live Adaptation and Provision of Loanwords]. – Žmogus ir žodis 9(1), 70–74. Klimavičius Jonas 1996: Nuo liaudies terminijos prie mokslinės [From Folk to Scientific Terminology]. – Terminologija 3, 4–25. LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija [Lithuanian Language Encyclopedia], par. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKG I: Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis) [Lithuanian Grammar 1: Phonetics and Morphology (Noun, Adjective, Numeral, Pronoun)], red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965. 19 Miliūnaitė Rita 2024: Daiktavardžiai su priesaga -istas, -ė variantiškumo, normų ir dabartinės bendrinės lietuvių kalbos substandartizacijos aspektu [Nouns with the Suffix -istas, -ė in the Aspect of Variation, Norm and Substandardization of the Current Standard Lithuanian Language]. – Acta Linguistica Lithuanica 91, 175–195. DOI: https://doi.org/10.35321/all91-07. [Priv.-doc. dr. L. Gutmanas] Doc. J. Blažys: Įvadas į psichiatriją. V. D. Univ-to Medicinos Fakulteto leidinys. Kaunas, 1935 m. 272 p. [Introduction to Psychiatry. Journal of the Faculty of Medicine of V. D. Univ. Kaunas, 1935. 272 p.]. – Medicina 5, 378–379. [Römeris Mykolas 1939]: V. D. Universiteto Rektoriaus prof. M. Römerio kalba laidojant a. a. prof. J. Blažį [V. D. University Rector Prof. M. Römer’s Speech at the Funeral of Prof. J. Blažys]. – Medicina 6, 409–412. Sager Juan C. 1997: Term Formation. – Handbook of Terminology Management 1: Basic Aspects of Terminology Management, comp. by S. E. Wright, G. Budin, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 25–41. Stundžia Bonifacas, Inčiuraitė-Noreikienė Lina 2022: Vardažodinių hibridinių priesagų vedinių, pavadinančių asmenis, ir bendrašaknių skolinių konkurencija dabartinėje lietuvių kalboje [Competition between Hybrid Suffixed Denominal Personal Nouns and Common Root Borrowings in Contemporary Lithuanian]. – Baltistica 57(2), 239– 261. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.57.2.2486. Superanskaja Aleksandra V., Podolskaja Natalija V., Vasiljeva Natalija B. 1989: Obščaja terminologija: voprosy teoriji [General Terminology: Theoretical Issues], Moskva: Nauka. Superanskaja Aleksandra V., Podolskaja Natalija V., Vasiljeva Natalija V. 2003: Obščaja terminologija: voprosy teoriji [General Terminology: Theoretical Issues], Moskva: URSS. Šalkauskis Stasys 1991 [1925]: Raštai 2: Filosofijos ir pedagogikos terminija [Writings 2: Terminology of Philosophy and Pedagogy], Vilnius: Mintis. Tatarinov Viktor 2006: Obščeje terminovedenije: enciklopedičeskij slovar [General Terminology: Encyclopedic Dictionary], Moskva: Moskovskij Licej. Tsaraklis Athanasios, Karamanou Marianna, Androutsos George, Skandalakis Panagiotis, Venieratos Dionysios 2017: Preventing Syphilis in the 16th Century: The Distinguished Italian Anatomist Gabriele Falloppio (1523–1562) and the Invention of the Condom. – Le Infezioni in Medicina 4, 395–398. Umbrasas Alvydas 2005: Asmenis įvardijantys teisės terminai 1918–1940 m. Lietuvos kodeksuose [Law Terms Naming Persons in Lithuanian Legal Codes of 1918–1940]. – Terminologija 12, 107–136. Umbrasas Alvydas 2018: Asmenų pavadinimai kompiuterijos žodynuose [Names of Persons in Dictionaries of Computer Science]. – Terminologija 25, 107–127. Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija [Theory of Word Formation], 2-asis leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 20 [Dr. V. Vaičiūnas] 1939: Prof. Juozo Blažio moksliška veikla [Scientific activities of Prof. Juozas Blažys]. – Medicina 6, 413–417. Vázquez-Espinosa Emma, Laganà Claudio, Vazquez Fernando 2021: The Greatpox in Times of Shakespeare & the Spanish Golden Age. – Literatura y Enfermedades Infecciosas 2, 2–51. Zemlevičiūtė Palmira 2020: Medicinos asmenų pavadinimai 1920 metų nepriklausomos Lietuvos pirmajame Medicinos žurnale [Names for Actors in the Medical Field in the 1920 Issues of Medicina, the First Medical Magazine in Independent Lithuania]. – Lituanistica 66(4), 302–322. Zemlevičiūtė Palmira 2024: Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje [Mythonymic Terms in Lithuania’s First Psychiatry Textbook from the Inter-War Period]. – Terminologija 31, 204–221. DOI: https://doi.org/10.35321/term31-10.