Kai kurių lietuvių kalbos episteminio modalumo žymiklių ir modalinių frazių pagrindinis tonas ir intensyvumas

Acta Linguistica Lithuanica 2025, t. 93, p. 1–17 Contents link / Turinį nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) EGYES LITVÁN EPISTEMIKUS MODALITÁSJELÖLŐK ÉS MODÁLIS FRÁZISOK ALAPHANGJA ÉS INTENZITÁSA Az alaphang és az intenzitás a litván episztemikus modalitásjelölőkben és modális frázisokban EMILIJA CARBONI Vytauto Didžiojo universitetas El. paštas: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0009-0007-5232-4479 Mokslinių tyrimų kryptis: fonetika. https://doi.org/10.35321/all93-03 ABSZTRAKT A cikkben ismertetett kutatás célja a modális frázisok alaphangjának és intenzitásának legfontosabb jellemzőit feltárni: milyen alaphang és intenzitás jellemző a modális frázisokra, megkülönböztethetők-e a modalitásjelölők alaphangjuk és intenzitásuk alapján, valamint jelezhetik-e ezek a jellemzők a modális frázisokban a bizonyosság különböző fokait. A kutatás anyagát 17, lexikai modalitásjelölőket tartalmazó mondat, egy fonetikailag kifejezett modalitású mondat, valamint egy modalitás szempontjából semleges mondat alkotja. Ezeket a mondatokat háromszor olvasták fel. A kiválasztott akusztikai paramétereket (az alaphang és az intenzitás átlaga, minimuma és maximuma) a „Praat” hangelemző programmal határozták meg. Összesen 57 felvételt elemeztek. A kutatás kísérleti, műszeres hangelemzési és leíró módszereket alkalmaz. Az eredmények szerint a bizonytalanságot utánzó frázis alaphangparaméterei kissé magasabbak, intenzitása pedig alacsonyabb, mint az azonos szerkezetű semleges frázisé. A modalitásjelölőket tartalmazó modális frázisok alaphangja általában magasabb, intenzitásuk pedig nagyobb, mint a semleges frázisé, az eredmények azonban nem egyértelműek. A modális szavak alaphangja magasabb és intenzitása nagyobb, mint a frázis többi részéé. Ezért kiemeltek, így hangsúlyozzák a frázis modalitását. A nagyobb vagy kisebb bizonyosságot kifejező frázisokat intenzívebben és alacsonyabb alaphangon ejtik, mint a kételyt kifejező frázisokat. KULCSSZAVAK: intenzitás, modalitás, modalitásjelölők, alaphang. Copyright © 2025 Emilija Carboni. A Litván Nyelvi Intézet kiadásában. Ez a nyílt hozzáférésű cikk a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek bármilyen médiumban korlátozás nélküli felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesznek lehetővé, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és a forrást. // A Litván Nyelvi Intézet adta ki. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármilyen médiumban, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Beérkezett: 2025–06–20. Elfogadva: / Elfogadva: 2025–12–05. 1 ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány célja a modalitást kifejező frázisok alapfrekvenciája (hangmagassága) és intenzitása legfontosabb jellemzőinek azonosítása: milyen hangmagasság és intenzitás jellemző a modalitást kifejező frázisokra, jelöli-e a modális szavakat a hangmagasság és az intenzitás, illetve jelezhetik-e ezek a jellemzők a modalitást kifejező frázisokban a bizonyosság különböző fokozatait. A vizsgálat anyagát 17 lexikai modalitásjelölőt tartalmazó mondat, valamint egy fonetikailag modalitást kifejező és egy semleges mondat alkotja. Mindegyik mondatot háromszor olvasták fel. Az elemzéshez kiválasztott akusztikai paramétereket (a hangmagasság és az intenzitás átlagát, minimumát és maximumát) a „Praat” hangelemző programmal határozták meg. Összesen 57 felvételt elemeztek. A vizsgálat kísérleti, műszeres akusztikai elemzési és leíró módszereket alkalmaz. Az eredmények azt mutatják, hogy a bizonytalanságot imitáló frázisok hangmagasság-paraméterei kissé magasabbak, intenzitásuk pedig alacsonyabb, mint az azonos szerkezetű semleges frázisoké. A modalitásjelölőket tartalmazó frázisok hangmagassága általában magasabb, intenzitása pedig nagyobb, mint a semleges frázisé, bár az eredmények változóak. A modális szavakat a frázis többi részénél magasabb hangmagasság és nagyobb intenzitás jellemzi, ezáltal hangsúlyozva a frázis modalitását. A nagyobb vagy kisebb bizonyosságot kifejező frázisokat nagyobb intenzitással és alacsonyabb hangmagassággal ejtik, mint a kételyt kifejező frázisokat. KULCSSZAVAK: alapfrekvencia, intenzitás, modalitás, modalitásjelölők. BEVEZETÉS A modalitás kategóriája a nyelvészeti munkákban máig számos vitát vált ki, ezért pontos meghatározását is meglehetősen nehéz megadni. Ez a fogalom a logikából, a ma modális logikának nevezett tudományágból került át a nyelvészetbe (lat. modus – mód, összhang, módusz), ahol az úgynevezett „modalitások <...> a megnyilatkozás igazságának szemantikai meghatározására szolgálnak” (Kaufmann és mtsai 2006: 71) (itt és másutt a tanulmány szerzőjének fordítása), a modalitást tehát a logikusok és filozófusok a lehetőség / lehetetlenség (angolul possibility / impossibility) és a szükségszerűség (angolul necessity) fogalmaival írják le. A nyelvészetben a modalitást a nyelv szemantikai kategóriájának tekintik. Egyes megközelítések a logikusok gondolataira támaszkodva a modalitást „olyan nyelvi jelenségnek tekintik, amely lehetővé teszi, hogy nyelvtani eszközökkel ne feltétlenül valós helyzetekről beszéljünk” (Portner 2009: 1), más szóval a megnyilatkozás valósághoz való viszonyát fejezi ki (azt, hogy mennyire igaz, illetve lehetséges a megnyilatkozás). Másutt a filozófusok nézeteire támaszkodnak, amelyek szerint a modalitás a beszélőnek a propozíció tartalmához való viszonyát is jelezheti (vö. Lyons 1977; Perkins 1983; Kaufmann és mtsai 2006 és mások), vagyis a modalitás olyan nyelvi eszköznek tekinthető, amely lehetővé teszi „a beszélő értékelésének” kifejezését (Palmer 2003: 3), illetve „a szóban forgó helyzethez való viszonyulás” jelzését (Nuyts 2006: 1). A litván nyelvészek szerint a modalitás mint szemantikai kategória minden mondatban kifejeződik, és „a tartalomnak az objektív valósághoz való viszonyát” mutatja (Sriubaitė 2011: 252). Bár egyes nyelvészek véleménye eltér, történtek kísérletek e kategória rendszerezésére. A tudományos szakirodalom a nyelvi modalitást típusainak és kifejezési módjainak leírásával próbálja jellemezni, ezért többféle felosztás létezik. Azokban az elméleti megközelítésekben, amelyek a modalitást a beszélő perspektívájából vizsgálják, két típust különböztetnek meg: a résztvevőhöz kötött (angolul participant-internal modality) és a résztvevőtől független (angolul participant-external modality) modalitást; ezek a résztvevő képességét vagy szükségletét, illetve azokat a körülményeket fejezik ki, amelyek lehetővé vagy szükségessé teszik a helyzetet (van der Auwera, Plungian 1998: 80). Nem könnyű meghatározni az összes lehetséges helyzetet, ráadásul mindegyik többféleképpen is kifejezhető. Mégis történtek erre irányuló kísérletek; például Michael R. Perkins (1983) a modalitás leírásakor, 2 a modális logikában megkülönböztetett fogalmakból indul ki: aléti, deontikus, időbeli, episztemikus, akarati, kauzális, értékelő és valószínűségi modalitás. Időnként konkrét modalitásjelölők keresésére vállalkoznak, abban a reményben például, hogy az angol nyelvben „a modalitásrendszert legjobban a modális igék funkciói szemléltetik”¹ (Palmer 2003: 2). Paul Portner szerint (Portner 2009: 2) a modalitás vizsgálatának legmegfelelőbb módja annak feltárása, hogy milyen kifejezőeszközök jelölik; az angol nyelv szemantikájában ezért „elsőként a segédigéket <...>, a határozószókat <...>, valamint azokat a mellékneveket <...> elemzik, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak a hipotetikus helyzetek leírásához”². A nyelvészek nézeteinek összegzéséből kitűnik, hogy a modalitás bármely meghatározása kettős felosztáshoz vezet: az egyik modalitás a beszélőnek a megnyilatkozás tartalmához való viszonyát, a másik pedig a megnyilatkozás tartalmának a valósághoz való viszonyát jelzi. Ennek alapján a szakirodalom episztemikus és nem episztemikus modalitást különböztet meg. Az első terminust illetően általában nincs vita; a görög episteme szóból ered, amely tudást, megismerést jelent. Ennek megfelelően az episztemikus modalitás a beszélő meglévő tudásától (vö. Kaufmann és mtsai 2006; Portner 2009), illetve e tudás hiányától (vö. Perkins 1983) függ, például: Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a gyógyszerek okoznak-e mellékhatásokat. Az ilyen értelmezéshez rendszerint a már említett bizonyosság, bizonytalanság, kétely fogalmait használják. Ez a modalitás legszélesebb körben alkalmazott típusa, amely „a beszélőnek az elmondottakra vonatkozó bizonyossági fokát mutatja” (de Haan 2006: 29), és sokféleképpen fejezhető ki. A litván nyelvészeti munkák az episztemikus modalitás fogalmát hasonlóképpen használják; megállapításuk szerint azt mutatja, „mennyire felel meg egy adott beszélői állítás a valóságnak, és mennyire biztos a beszélő abban, amiről beszél” (Jasionytė-Mikučionienė 2015: 1). Emellett elismerik, hogy a valós nyelvhasználatban nehéz meghatározni, miként értékeli a beszélő a valóságot, és rámutatnak, hogy ez „fokozatos értékelés, mivel skálája az episztemikus bizonyosságtól az episztemikus kételyig (bizonytalanságig) terjed. Természetes, hogy e két véglet között számos köztes változat található” (Usonienė 2016: 64). A nem episztemikus modalitás leírása jóval bonyolultabb; egyes munkákban (de Haan 2006; Česnulienė 2012) egyszerűen deontikusnak nevezik (angolul deontic modality), a legtöbb esetben azonban deontikus és dinamikus modalitásra osztják (angolul dynamic modality) (Palmer 2003; Kaufmann és mtsai 2006; Nuyts 2006; Šolienė 2013 és mások). A deontikus modalitás (gör. deon – kötelesség) hagyományosan „a morálisan felelős cselekvő szükségszerűségét és lehetőségét fejezi ki arra, hogy bizonyos cselekvéseket végrehajtson” (Lyons 1977: 823). Ez a modalitástípus tehát abban különbözik az episztemikustól, hogy külső tényezőktől függ, és nem a megnyilatkozás tartalmát jellemzi; „társadalmi vagy etikai normán alapul” (Jasionytė-Mikučionienė 2016: 3), és azt mutatja, mi „elfogadható vagy elfogadhatatlan” (Portner 2009: 2), például: Köteles vagy tanulni. Egyes munkák dinamikus modalitást is megkülönböztetnek, amely a deontikussal ellentétben nem külső normát, hanem az alany belső lehetőségét és képességét jelzi (vö. Palmer 2003; Nuyts ¹ „A modális rendszereket legjobban a modális igék funkciói szemléltetik <...>“ (Palmer 2003: 2). ² „A szemantikában ez a megközelítés bizonyos segédigék, például a must, bizonyos határozószók, például a maybe, és bizonyos melléknevek, például a possible elsőként történő vizsgálatával haladt előre, mivel e szavak jelentése nyilvánvalóan nem valós helyzetekhez kapcsolódik” (Portner 2009: 2). 3 2006), még akkor is, ha ez az alany csupán grammatikai, például: Ezek a gyógyszerek mellékhatásokat okozhatnak. Vagy a dinamikus lehetőséget külső körülmények is meghatározhatják, például: Megszökhet (azaz semmi sem akadályozza ebben) (vö. Palmer 2001: 77; van der Auwera, Plungian 1998: 80). A litván nyelvészeti munkákban is dinamikus modalitásnak tekintik a bármilyen okból kialakuló lehetőséget vagy szükségszerűséget, amikor „egy adott helyzetet vagy cselekvést az azt meghatározó külső körülmények, illetve az alany-résztvevő képességei vagy szándéka miatt lehetségesnek vagy szükségszerűnek írnak le” (Šolienė 2013: 28). Esama ir kitokių modalumo potipių ir jų skyrimo būdų, pavyzdžiui, Jano Nuytso (2006) aptartas aletinis, P. Portnerio minimas diskurso, sakinio, sakinio dalies modalumas (Portner 2009) ar Johano van der Auw eros ir Vladimiro Plungiano nuo situacijos dalyvio priklausantis / nepriklausantis modalumas (van der Auwera, Plungian 1998), tačiau kitų autorių darbuose jie nei įvardijami, nei plačiau analizuojami. A tárgyalt fő modalitástípusokat leggyakrabban lexikai kifejezőeszközök alapján próbálják elkülöníteni; ezek közül a leggyakoribbak a modális határozószók és partikulaelemek (például: talán, lehet, valószínűleg, biztosan), a melléknévi igenevek (például: lehetséges, valószínű, lehetséges), a mentális igék (angolul mental state predicate) (például: gondolni, vélni), a segédigék (például: tudni, kell, muszáj) és a főnevek (például: lehetőség, valószínűség) (vö. Nuyts 2001; Šolienė 2013; Usonienė 2016). A nyelvtani kifejezőeszközök közé tartoznak a módok és az igeidők, például: Ezek a gyógyszerek mellékhatásokat okozhatnának. Az angolban az episztemikus modalitás jelölésére leggyakrabban modális igéket használnak (Šolienė 2007); egyes kutatók munkáiban (Perkins 1983 és mások) ezeket elsődleges modális jelölőknek is nevezik, például: tudni (angolul can / may), kell, muszáj (angolul must), illetve a jövőbeli cselekvést jelölő will. A litván nyelv ebből a szempontból sokkal rugalmasabb, és a modális igék helyettesíthetők partikulaelemekkel, határozószókkal, például: valószínűleg / nagy valószínűséggel / talán ezek a gyógyszerek mellékhatásokat okoznak. Az angol modalitás elemzésének már hagyományai vannak, számos elméleti munka és empirikus kutatás foglalkozik vele. Nem minden nyelvben találhatók azonban a modalitás nyilvánvaló megnyilvánulásai vagy megfelelői. Az olasz nyelv például „nem rendelkezik sem az episztemikus modalitás kifejezésére szolgáló konkrét jelölőkkel, sem egyértelmű nyelvtani formákkal” (Pietrandrea 2005: 61); az olasz nyelv fő modális jelölőinek a kell (olaszul dovere) és a tudni (olaszul potere) igék tekinthetők, pontosabban azok jövő idejű és feltételes módú alakjai (uo.). Bár a modalitás kifejezése nyelvenként eltérhet, úgy vélik, hogy „azokban a nyelvekben, amelyekben nincs a modális jelölőknek külön osztályozása, más nyelvi eszközöket használnak a modalitás kifejezésére: bizonyos határozószókat, intonációt, szórendet, a módok sajátos használatát” (Favaro 2023: 22); így elmondható, hogy a modalitás egyetemes nyelvi kategóriának tekinthető, kifejezésmódja azonban nyelvenként eltér. A litván modalitásról szóló munkák nagy részét a litván és az angol nyelv összehasonlító vizsgálatai alkotják (Usonienė 2006a; 2006b; Šolienė 2007; 2013; 2015; Šinkūnienė, van Olmen 2012; 2015), amelyeket többnyire párhuzamos korpuszok példái alapján végeznek. Az ilyen kutatások segítenek feltárni, milyen modalitáskifejezési lehetőségek léteznek egyáltalán a litván nyelvben; például felmerült az a probléma, hogy mindmáig „a Litván nyelv szótárában (LKŽe) valószínűleg 4 a talán és a valószínűleg szavakkal azonosítják, ami mintha arra engedne következtetni, hogy a valószínűség fogalma a litván nyelvben nem fokozatos, noha intuitíve a különbség nyilvánvaló” (Usonienė 2006a: 100). Bár a figyelem leginkább az egyes jelölők elemzésére irányult, megfigyelték, hogy az episztemikus modalitás kifejezésében különösen fontos a bizonyosság/bizonytalanság teljes skálája: „a kifejezésmód lehet változatos, lexikai vagy nyelvtani, az a fontos, hogy a valószínűség foka ne változzon” (uo.). Az ilyen kutatások valószínűleg nemcsak a szótárkészítők számára hasznosak, hanem a fordítók számára is fontosak, mivel segítenek jobban megismerni a kevésbé tárgyalt nyelvi kategóriákat; például megfigyelték, hogy „a fordításokban az episztemikus szükségszerűséget jelölő elemeket episztemikus bizonyosságot kifejező partikulaelemekkel helyettesítik, a bizonyosság, illetve a lehetőség fokát figyelmen kívül hagyva” (Šolienė 2007: 98). A litván kutatók munkáinak áttekintése alapján megállapítható, hogy eddig nagyobb figyelmet fordítottak az episztemikus modalitás vizsgálatára. A litván modalitáskutatás egy másik fontos aspektusa a különféle diskurzusok vizsgálata. A kvantitatív kutatások szerint a leggyakoribb partikulaelemek, a talán és a talán „viszonylag gyakran fordulnak elő szépirodalmi szövegekben, prototipikus használatuk azonban a beszélt nyelvre jellemző. <...> [a] tudományos szövegek szerzői más nyelvi eszközöket vesznek igénybe saját szerzői álláspontjuk kifejezésére, és hajlamosak felelősséget vállalni állításaik igazságáért” (Šolienė 2015: 156). A részletesebb kvalitatív vizsgálatok azonban nem erősítik meg ezt a megállapítást: a tudományos nyelvben a szerzők nem kerülik a modalitást, és nem mindig fogalmaznak magabiztosan (Šinkūnienė 2015). Az ilyen következtetések felhívják a figyelmet az empirikus kutatások fontosságára, és azt mutatják, hogy a modalitás elméleti felosztását a tényleges nyelvhasználat nem mindig igazolja; például „a deontikus és a nem deontikus szükségszerűség-altípus közötti különbség nem mindig egyértelmű, és a kontextustól függ” (Jasionytė-Mikučionienė 2016: 4). A litván modalitásról végzett kutatások jelentősek, mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a litván nyelvészetben eddig csak az írott nyelvet vizsgálták. Ezért fontos bővíteni a vizsgálati anyagot, a lehető legtöbb kifejezőeszközt bevonni, és természetesen figyelembe venni a modális jelölők használati kontextusát. Amint már említettük, számos munka foglalkozik a modalitás kifejezésével, a modalitás lehetséges fonetikai sajátosságait azonban sem a litván, sem más nyelvek esetében nem vizsgálták. Egyes munkák megemlítik az intonáció fontosságát (Sriubaitė 2011; Česnulienė 2012; Favaro 2023), továbbá egy beszélt olasz nyelvről szóló vizsgálat azt állítja, hogy „a modalitást a beszélt nyelvben más jegyek is jelezhetik, például prozódiai elemek, arckifejezések, gesztusok stb.” (Tucci 2011: 87). E cikkek egyike sem magyarázza azonban, hogy pontosan milyen intonációs vagy prozódiai sajátosságok és miként jelölik a modalitást. A fonetikai jegyek vizsgálatát nehezítő másik tényező, hogy a modalitás pragmatikai szempontból is értékelhető: a modális jelölők episztemikus, deontikus és egyéb jelentéseiket csak bizonyos kontextusokban nyerik el, és ezek függnek a beszélő választásától, nyelvi tapasztalatától, valamint a kifejezésmód változatosságától. Nehéz azonban reprezentatív és jó minőségű, spontán beszédből származó példákat gyűjteni, amelyekben kellő számú, különféle modális szó fordul elő; ráadásul a beszélő szándéka így is ismeretlen maradna, legjobb esetben is csak kikövetkeztethető lenne. Vannak olyan munkák, amelyek még mindig arra törekednek, hogy egyértelmű határokat húzzanak a nyelvi kategóriák között; például az illokúcióval (angolul illocution), a modalitással és a hozzáállással (angolul attitude) foglalkozó tanulmány rámutat, hogy egyes szerzők „például Ungeheuer (1972) [a beszédaktusokat és a modalitást] azonos kategóriának tekintették, <...> míg Lüdtke (1980) <...> egyszerűen a szerzői beállítódás tartalmának kifejezésében megmutatkozó különbségeknek”. 5 atžvilgiu rūšimis“ (Mello, Raso 2011: 3). Taigi, vis dar nėra aišku, kada rašytinėje kalboje tam tikrus leksinius vienetus galime laikyti modaliniais žymikliais, kuriais autorius reiškia netikrumą, galimybę, tikimybę, o kada tam tikros ilokucijos raišką, kai, pavyzdžiui, norima informuoti, priminti, įgalioti ir pan. Kai kur teigiama, jog „tiek modalumas, tiek ilokucija rodo autoriaus „požiūrį“ (Tucci 2011: 85)3. Panašiai yra ir su pasakymo būdu. Anot kai kurių autorių, „vienokie pasakymo būdai yra susiję su propozicijos turiniu, (pavyzdžiui, ironija, netikrumas, akivaizdumas, nuostaba ir pan.), o kiti susiję su socialiniais pašnekovų santykiais komunikacinio akto metu (pavyzdžiui, mandagumas, arogancija, autoritetas ir pan.)“ (Moraes ir kt. 2010, cit. iš Mello, Raso 2011: 4). Vadinasi, be leksinės, gramatinės raiškos, reikėtų nustatyti ir kitas skiriamąsias, tiksliau, psichoakustines, panašių kategorijų ypatybes. Spėjama, kad fonetinės raiškos tyrimai padėtų tiksliau apibrėžti ne tik šias sąvokas, nes „kadangi tiek sąšvelniai, tiek episteminis modalumas išreiškia kalbėtojo požiūrį į išsakomo teiginio teisingumą, šie du reiškiniai yra glaudžiai susiję“ (Šinkūnienė 2008: 98). Į visus čia keliamus ir panašius klausimus kol kas neleidžia atsakyti tyrimo naujumas, todėl ir šiame straipsnyje pristatomų empirinių duomenų negalima palyginti su užsienio kalbų tyrimais. Taip pat nedaroma svarbių išvadų apie modalumo vietą tarp kitų semantinių kategorijų, apsiribojama tik vieno modalumo tipo žymiklių analizė panašios struktūros sakiniuose tikintis, jog gauti rezultatai pravers tolesniuose tyrimuose. A kutatás célja a modalitást kifejező frazeológiai egységek alapfrekvenciájának és intenzitásának legfontosabb jellemzőit meghatározni: milyen alapfrekvencia és intenzitás jellemzi a modalitást kifejező frazeológiai egységeket, kitűnnek-e a modalitásjelölők alapfrekvenciájukkal és intenzitásukkal, illetve jelezhetnek-e ezek a jegyek különböző fokú bizonyosságot a modalitást kifejező frazeológiai egységekben. A kutatás tárgya a modalitást kifejező (a továbbiakban: modális) felolvasott beszédfrazeológiai egységek hangzó beszédbeli egységeinek időtartama (tempója), alapfrekvenciája és intenzitása. A vizsgált anyag egy érzelmi árnyalatot szemantikailag nem hordozó alapmondatból – Šie vaistai didina kraujo spaudimą, vagyis semleges intonációval felolvasott mondatból – és az ehhez hozzáadott modális szavakból áll. A kutatásban ezeket két csoportba sorolták: bizonytalanságot, kételyt jelölők (vargu, nesu tikra, kažin, gal, ko gero, turbūt, rodos, atrodytų, matyt), illetve a bizonyosság különböző fokait jelölők (greičiausiai, tikėtina, tikriausiai, be abejo, žinoma, svarbiausia, deja, gaila; az utóbbiak sajnálkozó árnyalatúak). A modalitást kifejező egységeket a funkcionális litván nyelvtanban közölt lista alapján választották ki (lásd Valeckienė 1998: 76–77). A több beszélővel végzett előzetes vizsgálat után felmerült a kérdés, hogy a kapott eredményeket befolyásolhatta-e a logikai hangsúly, amely miatt a modális szavakat magasabb hangmagassággal és intenzívebben ejtették; miért hangsúlyoztak egyes egységeket jobban; illetve felismerhették-e a beszélők a modalitásjelölők némelyikét, hiszen néhányuk (például: gali, galėtų) a mondat közepén állt, és nem kapcsolódik a beszélő közlésének tartalmára vonatkozó értékeléshez. Ezért ebben a kutatásban nem az igekötős – sukelia –, hanem a didina állítmányt használják; ezt tekintik központi szónak 3 „<…> mind a modalitás, mind az illokúció a beszélő „attitűdjét” közvetíti” (Tucci 2011: 85). 6 a frazeológiai egység szavaként (mindig logikai hangsúlyt kap), így megfigyelhető, hogy változik-e valamiképpen az intonáció a kezdeti modalitásjelölő miatt. A mondat közepén álló modalitásjelölőket is mellőzték. 1. A MODÁLIS FRAZEOLÓGIAI EGYSÉGEK ALAPFREKVENCIA- ÉS INTENZITÁSVIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERTANA A mondatok összeállításakor úgy döntöttek, hogy kizárólag episztemikus modalitásra vonatkozó példákra támaszkodnak, mivel ezek tükrözik leginkább a nyelv szubjektivitását, és ezek fordulnak elő a leggyakrabban, ezért fonetikai sajátosságaik kifejezettebbek lehetnek. Minden mondatot háromszor olvastak fel. Emellett az alapmondatot nemcsak semleges intonációval olvasták fel háromszor, hanem a modalitás (bizonytalanság, kétely) utánzására törekedve is. A felvételeket a tanulmány szerzője (24 éves) készítette, hogy elkerülje az adatok nagyfokú változatosságát és biztosítsa az eredmények megbízhatóságát: a mondatok felolvasásakor a mikrofon és a száj közötti távolság egységes volt, a frazeológiai egységeket pedig úgy ejtette, hogy a lehető legjobban visszaadja a modális egységekkel jelölt jelentéseket; mindenütt ugyanaz a frazeológiai egység központi szava maradt. E döntést egy korábbi vizsgálat tapasztalata is indokolta, amelyben a beszélők változatossága nem segített a lehetséges szabályszerűségek feltárásában. Ezért most arra számítottak, hogy ha a felvételek készítésekor a kutatás tárgyának ismerete ellenére sem mutatkoznak jelentős akusztikai különbségek, akkor előre jelezhető, hogy a modalitás szemantikailag és grammatikailag, de nem fonetikailag fejeződik ki. Összesen 57 felvételt elemeztek: ezek közül 51 lexikai modalitásjelölőket tartalmazó frazeológiai egység felvétele, 3 olyan frazeológiai egységé, amelyekben a modalitást kizárólag az intonáció fejezi ki, és 3 alapmondat-felvétel volt. A felvételek szegmentálására, annotálására és a kiválasztott fonetikai jegyek meghatározására a „Praat” hanganalízis-programot használták (Boersma, Weenink 2022, 6.2.23-as verzió). Először meghallgatták a felvételt, majd szegmentálták (megjelölték a frazeológiai egységek és a szavak határait). Az 1. ábra a program fő elemzőablakát mutatja: felül a hanghullám, a középső sávban a spektrogram, alul pedig az annotált frazeológiai egység látható. 1. ábra. A „Praat” program főablaka 7 Ezután minden felvételben kijelölik a vizsgált szegmenst: a teljes frázist, a modális szót, illetve a frázis fennmaradó részét. Ezekben a frázisrészekben megmérik az alaphang (F0) és az intenzitás átlagát és maximumát, valamint az alaphang szórását és minimumát. Az adatok statisztikai szignifikanciáját a t kritériummal értékelték (a szignifikanciaszint 0,5). A kutatás kísérleti, műszeres hangzásvizsgálati és leíró módszereket alkalmaz. 2. A MODÁLIS FRÁZISOK ÉS A MODALITÁSJELÖLŐK ALAPHANGJA Az alaphang (angolul fundamental frequency), amelyet F₀ jelöl, a hangszalagok által keltett rezgések frekvenciáját mutatja. Ebben a vizsgálatban az F₀ értékét hertzben (Hz) mérik. A program megadja a vizsgált szegmensek alaphangjának átlagát (F₀vid), valamint annak legmagasabb (F₀max) és legalacsonyabb (F₀min) értékét. Az F₀ szórása, vagyis a standard deviation (a továbbiakban: F₀SN) azt mutatja, mennyire változik az alaphang frekvenciája; vagyis minél szélesebb az alaphang amplitúdója, és minél inkább változtatja a beszélő a hangmagasságot, annál nagyobb F₀SN adódik. Az alaphangátlag (F₀vid) eredményei azt mutatják, hogy a 18 modális frázis közül 7 esetében az F₀vid magasabb, mint a semleges frázisban. A bizonytalanság különböző fokát jelölő modális frázisok F₀vid-értékei között nem mutatkoztak szabályos különbségek; a kételkedést és a bizonyosságot jelölő frázisok F₀vid-értéke csaknem azonos: 215 Hz, illetve 212 Hz. Figyelemre méltó, hogy a modalitásjelölő nélküli, de bizonytalanságot imitálva kiejtett frázis F₀vid-értéke meglehetősen magas, és az öt legmagasabb F₀vid-értékű frázis között van (lásd az 1. táblázatot). 1. táblázat. A frázisok és a modalitásjelölők F₀vid-, valamint a frázisok F₀min- és F₀max-értékei (Hz) 8 A legfontosabb, hogy ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 208 (±24) 223 204 168 302 Sajnos, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 209 (±25) 215 208 166 281 Kár, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 212 (±24) 220 210 173 285 Mind a 17, modalitásjelölőt tartalmazó frázisban az állandó szakaszt (Ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást) alacsonyabb hangmagasságon ejtették ki, mint a modális egységet, a különbség azonban igen változó; például a talán, valószínűleg, úgy tűnik, feltehetően jelölőket tartalmazó frázisokban a különbség nagyon kicsi, és elmondható, hogy a modalitásjelölő alaphangja sem emelkedett ki. A modalitásjelölő F₀vid-értéke átlagosan 1,1-szer magasabb, mint a frázis fennmaradó részéé; ezek a különbségek statisztikailag szignifikánsak (tₚ=5,4>t₀,₀₅=2,1). Vagyis a modalitásjelölők hangsúlyt kapnak, és valószínűleg logikai hangsúlyt (angolul phrasal stress) kapnak – a frázis legfontosabb szavává válnak, és az F₀ emeli ki őket, vagy önálló belső frázist (angolul intermediate phrase) alkotnak, azaz az intonációs frázis részévé válnak. A gal jelölő F₀vid-értéke áll legközelebb ugyanazon frázis állandó szakaszáéhoz (Ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást). Ennek feltehetően a hangok kis száma és az egyetlen szótag az oka, ezért a gal klitikummá válik, hozzátapad az utána következő szóhoz, így az egész frázist viszonylag magas alaphangon ejtik ki. A kételkedést, illetve a bizonyosságot jelölő modális egységek és az utánuk következő állandó szakaszok F₀vid-értékeit összehasonlítva nem figyelhetők meg jelentősebb különbségek. Bár a kételkedést kifejező modális egységek és a frázis fennmaradó részének F₀vid-értéke (232 Hz, illetve 210 Hz) valamivel magasabb, mint a bizonyosságot jelölő frázisoké (a modális egységeké 228 Hz, a frázis fennmaradó részéé 207 Hz), a kételkedést és a bizonyosságot kifejező frázisok megfelelő részei közötti különbségek nem statisztikailag szignifikánsak (a modális egységek t-próbája tₚ=0,58<t₀,₀₅=2,1; a frázis fennmaradó részéé – tₚ=0,84<t₀,₀₅=2,1). Lietuvių kalbos emocijų tyrimuose (Dereškevičiūtė, Kazlauskienė 2016) buvo nustatyta, kad reiškiant stipresnes emocijas, pagrindinio tono standartinio nuokrypio (F₀SN) reikšmės padidėja. Prognozuota, kad šiame tyrime F₀SN skirtumus galėtų lemti modalinis žodis: jei modalumas iš tiesų yra susijęs su (ne)užtikrintumu, neutralių frazių F₀SN būtų mažesnis. Tik trijų frazių F₀SN yra toks pat kaip ir atraminės, kitose frazėse F₀SN vidutiniškai 1,3 karto aukštesnis. Labiausiai nuo neutralios frazės F₀SN skiriasi frazės su modaliniais žymikliais vargu, nesu tikra, gal, tikėtina, tikriausiai, rodos, matyt, žinoma. Kaip matyti, į šį sąrašą įeina tiek didelę, tiek mažą abejonę reiškiantys modaliniai vienetai, tai rodo, kad F₀SN gali varijuoti ir kai kalbama užtikrintai, pavyzdžiui, užtikrintai skaitant sakinį su žymikliu žinoma, balso tonas varijuoja beveik vienodai kaip ir skaitant sakinį su vargu. Be to, šių dviejų vienetų F₀vid ypač aukštas likusios frazės atžvilgiu. A vizsgált frázisokban az alaphang maximuma (F₀max) 275 Hz és 333 Hz között változik. A legmagasabb F₀max-értékeket a feltehetően, úgy látszik, természetesen, aligha modalitásjelölőket tartalmazó frázisokban rögzítették (319–333 Hz). Látható, hogy a magasabb F₀max nem függ össze a modális egység 9 jelentésbeli különbségek: közéjük tartozik a nagy valószínűséget kifejező természetesen és az ennek éppen az ellenkezőjét jelentő aligha. Így nem állapítottak meg F₀max-különbséget a kételkedést és a bizonyosságot kifejező frázisok között; a két csoport átlaga azonos: 303 Hz, illetve 302 Hz. Ebben a vizsgálatban nem állapítottak meg F₀min-különbséget a kételkedést és a bizonyosságot kifejező frázisok között; a két csoport átlaga azonos: 168 Hz, illetve 166 Hz. Figyelemre méltó, hogy a semleges és a bizonytalanságot színlelő frázis F₀max-értéke a legalacsonyabbak közé tartozik; hasonló F₀max-értéke van még három, modalitásjelölőt tartalmazó frázisnak is: valószínűleg, sajnos, kár. Ezekben a frázisokban a modális szavakat a legalacsonyabb alaphangon ejtették, a legkevésbé hangsúlyozták őket, ami alacsony F₀max-értéket eredményez. Másfelől valamennyi, modalitásjelölőt tartalmazó frázis F₀min-értéke alacsonyabb a semleges és a bizonytalanságot színlelő frázis F₀min-értékénél. Az egyik legszembetűnőbb különbség a semleges és a bizonytalanságot jelző, modalitásjelölő nélküli frázisok elemzésekor mutatkozott: a semleges frázis F₀-értéke a kezdetén a legmagasabb, az alaphang az első szó első szótagján emelkedik, majd meredeken esik, és alacsony marad (lásd a 2. ábrát); ezzel szemben abban a frázisban, amelyben a modalitást kizárólag a hanggal próbálják kifejezni, az F₀ az állítmánynál emelkedik, majd kissé ereszkedik, de a frázis végéig magas marad (lásd a 3. ábrát). 2. ábra. A semleges frázis F₀-görbéje (150–300 Hz) 10 3. ábra. A bizonytalanságot színlelő frázis F₀-görbéje (150–300 Hz) Másfajta F₀-tendencia figyelhető meg a modális szavakkal kezdődő frázisok görbéin. Az ilyen frázisokban csak a modális szót ejtik magasabb alaphangon; a frázis többi részére jellemző F₀ a beszélő szokásos F₀-értéke (lásd a 4. ábrát). Vagyis a modalitásjelölő logikai hangsúlyt kap, és ezáltal megerősödik a frázis modalitása, amelyet elsősorban lexikai és grammatikai eszközök fejeznek ki. 4. ábra. A aligha modalitásjelölőt tartalmazó frázis F₀-görbéje (150–350 Hz) Amint az ábrán látható, az alaphanggörbe a modális szónál éri el csúcspontját, majd közvetlenül utána ereszkedik – a modális szó egyértelműen hangsúlyos. A modális szó elkülönülése a teljes frázistól, valamint a frázis központi szavának enyhe hangsúlyozása, a növeli ige azt mutatja, hogy a modális frázisok két belső frázisként is ejthetők: az egyik középpontja a modális szó, a másiké pedig az állítmány, a növeli ige. Mind a 17, modalitásjelölőt tartalmazó mondatban az állandósult szakaszt alacsonyabb hangon ejtették, mint a modális egységet. 11 Az elemzett alapfrekvencia-paraméterek közül a legmarkánsabb szabályszerűségek a modalitásjelölők F0vid értékéhez köthetők, amely statisztikailag szignifikánsan magasabb, mint a frázis többi részének F0vid értéke. Ebben a vizsgálatban a modalitásjelölőket tartalmazó frázisok F0max értéke magasabb, F0min értéke pedig alacsonyabb, mint a semleges, illetve a bizonytalanságot imitáló frázisé, de az utóbbi frázisok kis száma miatt a különbség statisztikai értékelése nem lehetséges. 3. A MODÁLIS FRÁZISOK ÉS A MODALITÁSJELÖLŐK INTENZITÁSA Az intenzitás (angolul intensity), vagyis az erősség szintén az akusztikai jellemzők összességéhez tartozik; azt mutatja, hogy beszéd közben milyen erővel rezegnek a hangszalagok. Ebben a vizsgálatban az intenzitást decibelben (dB) mérjük. A 18 modális frázis közül 13-at nagyobb intenzitással olvastak fel, mint a referenciafrázist. Az intenzitás átlagának legalacsonyabb értéke a modalitásjelölő nélküli, bizonytalanul felolvasott frázisra jellemző. A gal, greičiausiai, nesu tikra, tikėtina, turbūt jelölőkkel álló frázisok különböznek a legkevésbé a referenciafrázistól: intenzitásuk átlagértéke 47,06 és 48,34 dB között van, míg a többi frázis átlagos intenzitása jóval nagyobb, 60,62 és 61,91 dB közötti (lásd a 2. táblázatot). 2. táblázat. A frázisok és a modális szavak átlagos intenzitása (INTvid), valamint a frázisok maximális intenzitása (INTmax) (dB) Mondat | Az összes frázis INTvid értéke | A modális szó INTvid értéke | A frázisrész INTvid értéke | A frázis INTmax értéke Ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. (semleges frázis) | 49,16 | - | - | 55,26 Ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. (imitált modalitás) | 45,79 | - | - | 51,81 Aligha növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást. | 61,09 | 63,32 | 60,26 | 68,14 Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a gyógyszerek növelik-e a vérnyomást | 47,18 | 48,98 | 46,36 | 55,55 Vajon növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást? | 61,39 | 63,86 | 61,43 | 68,65 Talán növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást. | 47,06 | 51,18 | 49,04 | 52,68 Valószínűleg növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást. | 61,91 | 64,22 | 61,03 | 68,28 Bizonyára növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást. | 48,34 | 48,80 | 48,09 | 54,63 Úgy tűnik, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. | 61,06 | 62,06 | 60,82 | 67,32 Úgy látszik, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. | 60,62 | 62,25 | 59,89 | 67,16 Úgy tűnik, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. | 61,54 | 62,46 | 61,26 | 67,79 Valószínűleg növelik ezek a gyógyszerek a vérnyomást. | 46,89 | 47,10 | 46,71 | 52,96 12 Valószínűleg ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 47,94 47,19 48,25 53,80 Bizonyára ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 61,45 62,61 60,99 68,80 Kétségtelenül, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 62,48 65,59 60,71 68,95 Természetesen, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 60,76 62,84 59,81 66,88 A legfontosabb, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 62,26 63,34 61,75 68,66 Sajnos, ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 61,67 63,77 60,68 67,67 Kár, hogy ezek a gyógyszerek növelik a vérnyomást. 62,87 65,59 61,95 69,13 Az intenzitás átlagértéke kevéssé függ a modalitás típusától: mind a kételyt, mind a bizonyosságot kifejező frázisok ejthetők nagyobb intenzitással. A nagyobb vagy kisebb bizonyosságot kifejező frázisokra nagyobb intenzitás jellemző (átlagosan 58,29 dB), mint a kételyt kifejező frázisokra (56,69 dB). Az értékek mindkét csoporton belüli nagy szóródása miatt azonban a különbség nem statisztikailag szignifikáns (tₚ=0,48<t₀,₀₅=2,1). Valamennyi modalitásjelölő intenzitása kisebb-nagyobb mértékben meghaladja a frázis többi részének intenzitását. A modalitásjelölők kiejtése 1,6-szer4 erősebb volt, mint a frázis összes többi részéé, bár az értékek nagy szóródása miatt a különbség nem statisztikailag szignifikáns (tₚ=0,93<t₀,₀₅=2), de el kell ismerni, hogy az intenzitáskülönbségek statisztikai szignifikanciájának megállapításához a jövőben más statisztikai kritériumokat kell keresni. A különböző fokú bizonyosságot kifejező modális szavak intenzitása összességében 1,3-szer nagyobb, mint a kételyt kifejező modális szavaké. A legmagasabb átlagos intenzitást a ko gero, be abejo, gaila jelölőknél mérték. Alapfrekvencia-átlaguk is az egyik legalacsonyabb volt, bár a stacionárius szakasz értékénél magasabb, ezért feltételezhető, hogy az alacsony alapfrekvenciát nagyobb intenzitás ellensúlyozza. A modalitásjelölőket az átlagos intenzitás alapján sorba rendezve az intenzitásértékek szerint első öt, a már említetteken kívül be abejo, gaila, ko gero, yra kažin ir deja. A legalacsonyabb F₀vid értéket a deja, turbūt, greičiausiai, ko gero, gaila jelölőknél mérték. Amint látható, közülük hármat nagyobb intenzitással olvastak fel. A másik két jelölő, a greičiausiai és a turbūt esetében alacsony F₀ és kis intenzitás jellemző. A tikėtina modális szó, amelyet az F₀vid emelt ki a leginkább, a legalacsonyabb intenzitással hangzott el, míg a legmagasabb F₀vid értékű szavak közül – tikėtina, matyt, vargu, tikriausiai – egyiknek sem volt magas az átlagos intenzitása. A bizonyosságot kifejező modális frázisok intenzitása és annak maximuma 1,3-szer magasabb, mint a kételyt kifejező frázisoké. Az intenzitásmaximum legalacsonyabb értéke ⁴ Az intenzitásarányt az alapfrekvenciáétól eltérő módon számították ki: az egyik értéket elosztották a másikkal. Ha a modalitásjelölő intenzitásának átlaga 59,13 dB, a frázis többi részéé pedig 57,002 dB, akkor az intenzitásarány 10⁽⁵⁹,¹³⁻⁵⁷,⁰⁰²⁾/¹⁰=1,6. 13 a modaljelölő nélkül, bizonytalanul kimondott mondatra jellemző. Annak ellenőrzésekor, hogy a görbe hol éri el a legmagasabb pontját, minden felvételben ugyanaz az eredmény figyelhető meg: a legnagyobb intenzitás a predikátum kiejtésekor jelentkezik, ahol a hangmagassággörbe is emelkedett. Felmerülhet a kérdés, hogy miért alacsonyabb ezeknek a mondatoknak az intenzitásértéke, és magasabb a hangmagassága, mint a referenciamondaté, ha mindkét mondatban ugyanaz a szó kap hangsúlyt. A mondatok közötti alapvető különbség a mondatvégi akusztikai jellemzőkben rejlik. A bizonytalanságot kifejező mondat felolvasásakor megnyúlik a mondatvégi szakasz, lelassul a beszédtempó, csökken az intenzitás, a hangmagasság viszont emelkedik. Az összes elemzett intenzitásparaméter alapján a nagyobb vagy kisebb bizonyosságot kifejező modális mondatok és modalitásjelölőik intenzívebben hangzanak el, mint a kételyt kifejező mondatok és azok modalitásjelölői. A bizonytalanságot utánzó mondat intenzitása a legalacsonyabb, és intenzitásának maximuma is a legkisebb. KÖVETKEZTETÉSEK A hangmagasság és az intenzitás modalitás szempontjából semleges mondatban, bizonytalanságot utánzó mondatban, valamint modalitásjelölőket tartalmazó modális mondatokban végzett vizsgálata alapján a következő következtetések vonhatók le. A semleges és a bizonytalanságot utánzó mondatokban vizsgált hangmagasság-paraméterek hasonlóak. A semleges és a bizonytalanságot utánzó mondatok hangmagasságának átlaga és minimuma hasonló, egyértelmű tendenciák nem mutatkoztak. A modális szavak hangmagassága magasabb, mint a mondat többi részéé, a teljes modális mondat pedig a semlegestől magasabb hangmagassági maximummal különbözik. Vagyis a modális mondatban a modalitásjelölő hangsúlyt kap, és mondathangsúlyt visel, vagy önálló belső frázissá válik. A modális szó fonetikai jellemzőit és a prozódiai frázis szerkezetében elfoglalt státuszát még részletesebben kell vizsgálni. A modális szó kiemelése a modális mondatok hangmagasság-átlagának nagyobb szórását is eredményezi. Bár az összes vizsgált hangmagasság-paraméter arra utal, hogy a kételyt jelölő mondatok hangmagassága tendenciájában magasabb, a különbségek túl kicsik ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni. A bizonytalanságot utánzó mondat intenzitásának átlaga és maximuma a vizsgált anyagban a legalacsonyabb. Vagyis az alacsony intenzitás a modalitás hanggal történő kifejezésének egyik jelzése lehet, ennek igazolásához azonban további kutatások szükségesek. A modalitásjelölőket tartalmazó modális mondatok intenzitása tendenciájában nagyobb, mint a semleges mondaté, az eredmények azonban nem egyértelműek. E mondatok intenzitásának maximuma ugyanakkor nem mindig nagyobb a semleges mondaténál. A vizsgált anyagban a modalitásjelölők intenzívebben hangzottak el, mint a mondat többi része. Az összes vizsgált intenzitásparaméter arra utal, hogy a nagyobb vagy kisebb bizonyosságot jelölő mondatok intenzívebben hangzottak el, mint a kételyt kifejező mondatok. Összefoglalva megállapítható: 1) a bizonytalanságot utánzó mondatok hangmagasság-paraméterei valamivel magasabbak, intenzitásuk pedig alacsonyabb, mint az azonos szerkezetű semleges mondatoké; 2) a modalitásjelölőket tartalmazó modális mondatok hangmagassága tendenciájában magasabb 14 magasabb alapfrekvenciával és nagyobb intenzitással rendelkeznek, mint a semleges mondat, az eredmények azonban nem egyértelműek; 3) a modális szavakat magasabb alapfrekvencia és nagyobb intenzitás jellemzi, mint a mondat többi részét; ezek ki vannak emelve, ezáltal a mondat modalitása is hangsúlyossá válik; 4) a nagyobb vagy kisebb bizonyosságot jelölő mondatokat intenzívebben és alacsonyabb alapfrekvenciával ejtik ki, mint a kételyt kifejező mondatokat. A kirajzolódó tendenciák alapján feltételezhető, hogy az olvasott beszédben a modalitás nemcsak lexikai vagy grammatikai, hanem akusztikai kifejezőeszközökkel is megjelenhet. Ezek az eredmények kijelölik a további kutatások irányait: növelni kell a vizsgált mintát, több felolvasót kell bevonni, és több mondatot kell előkészíteni (figyelembe véve a modális jelölő mondatbeli helyét és jelentésárnyalatait), több akusztikai jellemzőt kell elemezni (a frekvencia és az amplitúdó ingadozását, az időtartamot stb.), továbbá felül kell vizsgálni a modális jelölőknek a választott, mindössze két csoportba sorolását. Fontos megjegyezni, hogy a modalitás kifejezése függhet a beszélőtől, ezért a részletesebb vizsgálathoz nagyobb adatminta szükséges. A spontán beszéd felvételeire azonban nehéz támaszkodni, mivel nem mindig világos, miért választanak a beszélők bizonyos modalitásjelölőket mások helyett. Ehhez kontrollált beszédet kell vizsgálni, és felméréseket kell végezni a beszélgetés résztvevői körében. Emellett továbbra sem világos, hogy a modalitás és a bizonytalanság valóban egyenértékű fogalmak-e, illetve hogy különböznek-e az interakció, az illokúció és a megnyilatkozásmód fonetikai jellemzői. LITERATŪRA Boersma Paul, Weenink David 2022: Praat: Doing Phonetics by Computer, version 6.2.23. Prieiga internete: https://praat.org. Česnulienė Vida 2012: Modaliniai konektoriai mokslinio ir publicistinio stiliaus tekstuose [Modal Connectors in the Texts of Scientific and Publicistic Style]. – Žmogus ir žodis 14(1), 30–34. de Haan Ferdinand 2006: Typological Approaches to Modality. – The Expression of Modality, ed. W. Frawley, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 27–69. DOI: https://doi.org/10.1515/9783110197570.27. Dereškevičiūtė Sigita, Kazlauskienė Asta 2016: Emocijos: jų atpažinimas ir kai kurie akustiniai požymiai [Emotions: Recognition and Some Acoustic Features]. – Baltistica, 51, 129–148. DOI: 15388/baltistica.51.1.2242. Favaro Marco 2023: Modal Particles in Italian: Adverbs of Illocutionary Modification and Sociolinguistic Variation, Berlin: Language Science Press. DOI: https://doi.org/10.5281/zenodo.10259474. Jasionytė-Mikučionienė Erika 2015: Modalumo tyrimas senuosiuose XVI–XVII a. lietuvių kalbos raštuose [A Study of Modality in Old 16th–17th Century Lithuanian Writings]. – Gimtoji Kalba 9, 12–14. Jasionytė-Mikučionienė Erika 2016: Semantinės ir struktūrinės modalumo raiškos priemonių ypatybės senuosiuose (XVI a.) lietuvių kalbos raštuose [Semantic and Structural 15 Properties of Modal Markers in Old Lithuanian Writings (the 16th Century)]. – Lietuvių kalba 10, [1–22]. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/Lietkalb.2016.10.9926. Kaufmann Stefan, Condoravdi Cleo, Harizanov Valentina 2006: Formal Approaches to Modality. – The Expression of Modality, ed. W. Frawley, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 71–106. Mello Heliana, Raso Tommaso 2011: Illocution, Modality, Attitude: Different Names for Different Categories. – Pragmatics and Prosody: Illocution, Modality, Attitude, Information Patterning and Speech Annotation, ed. H. Mello, A. Panunzi, T. Raso, Firenze: Firenze University Press, 1–18. Nuyts Jan 2001: Epistemic Modality, Language, and Conceptualization: A Cognitive–Pragmatic Perspective, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. DOI: https://doi.org/10.1075/hcp.5. Nuyts Jan 2006: Modality: Overview and Linguistic Issues. – The Expression of Modality, ed. W. Frawley, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 1–26. Palmer Frank R. 2001: Mood and Modality, 2nd ed., Cambridge: Cambridge University Press. Palmer Frank R. 2003: Modality in English: Theoretical, Descriptive and Typological Issues. – Modality in Contemporary English, ed. by R. Facchinetti, F. Palmer, M. Krug, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 1–17. DOI: https://doi.org/10.1515/9783110895339.1. Perkins Michael R. 1983: Modal Expressions in English, London: Frances Pinter. DOI: https://doi.org/10.2307/414408. Pietrandrea Paola 2005: Epistemic Modality: Functional Properties and the Italian System, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Portner Paul 2009: Modality, Oxford: Oxford University Press. Lyons John 1977: Semantics, Cambridge: Cambridge university press. Sriubaitė Jurgita 2011: Text Modality and the Modus in Lithuanian and English art Review. – Kalba ir kontekstai 2, 249–257. Šinkūnienė Jolanta 2008: Autoriaus pozicijos švelninimas: tarpdal ykiniai ir tarp kalbiniai raiškos priemonių ypatumai [Hedging in Lithuanian and English Research Articles: A Cross – Disciplinary and Cross – Linguistic Study]. – Kalbotyra 58, 97–108. Šinkūnienė Jolanta 2015: Neepisteminis modalumas lietuvių ir anglų mokslo kalboje: kiekybiniai ir kokybiniai vartosenos ypatumai [Nonepistemic Modality in English and Lithuanian Academic Discourse: Quantitative and Qualitative Perspectives]. – Kalbotyra 67, 131–154. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/Klbt.2015.8946. Šinkūnienė Jolanta, van Olmen Daniel 2012: Modal Verbs of Necessity in Academic English, Dutch, and Lithuanian: Epistemicity and/or Evidentiality? – Darbai ir dienos 58, 153–181. 16 Šolienė Audronė 2007: Epistemic Modality in English and Lithuanian Translations. – Kalba ir kontekstai 2, 90–102. Šolienė Audronė 2013: Episteminio modalumo ekvivalentiškumo parametrai anglų ir lietuvių kalbose: daktaro disertacija [Parameters of Epistemic Modality Equivalence in English and Lithuanian: Doctoral Dissertation], Vilnius: Vilniaus universitetas. Šolienė Audronė 2015: Multifunctionality of Modal Markers: Lithuanian Epistemic Adverbials gal and galbūt ‘perhaps/maybe’ vs. Their Translational Correspondences. – Kalbotyra 67, 155–176. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/Klbt.2015.8947. Tucci Ida 2011: Illocution and Modality in Spoken Italian: Performing a Speech Act Through Words and Judging Their Semantic Content: a Corpus-Based Analysis. – Pragmatics and Prosody: Illocution, Modality, Attitude, Information Patterning and Speech Annotation, ed. H. Mello, A. Panunzi, T. Raso, Firenze: Firenze University Press, 83–100. Usonienė Aurelijia 2006a: Episteminio modalumo raiška: ekvivalentiškumo bruožai anglų ir lietuvių kalbose [The Expression of Epistemic Modality: Equivalence Features in English and Lithuanian]. – Darbai ir dienos 45, 97–108. Usonienė Aurelijia 2006b: Tikimybės veiksmažodžiai anglų ir lietuvių kalbose: atitikmenų paieška [Verbs of Probability in English and Lithuanian: In Search of Equivalents]. – Baltistica, 41, 321–332. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.41.2.1002. Usonienė Aurelijia 2016: Reikšmės pasaulis: tekstynais paremti semantiniai kalbų tyrimai [The World of Meaning: Text-Based Semantic Language Research], Vilnius: Vilniaus universitetas. Valeckienė Adelė 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Kalbos ugdymo programa [Functional Grammar of the Lithuanian Language. Language Education Program], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. van der Auwera Johan, Plungian Vladimir 1998: Modality’s Semantic Map. – Linguistic Typology 2(1), 79–124. 17