East Baltic “father-in-law” and “mother-in-law”

Acta Linguistica Lithuanica 2026, 94. kötet, 1–7. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Szerzői jog © 2026 Václav Blažek. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármilyen adathordozón, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és forrást. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk szabad hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan használatát, terjesztését és bármely adathordozón való sokszorosítását, a szerző és a forrás feltüntetésével. Beérkezett: / Gauta: 2026-05-04. Elfogadva: / Priimta: 2026-05-11. 1 KELET-BALTI „APÓS“ ÉS „ANYÓS“ A keleti balti „uošvis“ és „uošvė“ VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia és névkutatás. https://doi.org/10.35321/all94-02 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a balti rokonsági terminológiát vizsgálja, a „házastárs szüleire” vonatkozó terminusokra összpontosítva. Közülük egy terminus sem belső szerkezete, sem etimológiája szempontjából nem átlátható: litván m. úošvis ‘após, a férj apja’, f. úošvė ‘anyós, a férj anyja’, valamint lett m. uôsis, f. uôse uo. Egy új etimológia egy keleti balti újítással számol, amely az *-iio-/*-iiāképzővel kibővített elsődleges determinatív összetételt feltételezi. Az első komponenst az IE *h2e h2o- ‘anyai nagyapa’ rokonsági terminus képviselné, amely a baltiban ‘anyai nagybácsi’ jelentésű származékában folytatódik. A második komponensre két alternatív lehetőség kínálkozik: 1) proto-balti *s eśru- *‘anyós’ + -ā; 2) proto-balti *śei ā ‘feleség’. KULCSSZAVAK: indoeurópai, balti, rokonsági terminológia, determinatív összetétel. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a balti rokonsági kapcsolatok megnevezéseit elemzi, különös figyelmet fordítva az „anyóshoz és após­hoz” kapcsolódó terminusokra. Ezek egyike sem belső szerkezete, sem etimológiája szempontjából nem átlátható: a litván hímnemű úošvis ‘a férj apja’, nőnemű úošvė ‘a férj anyja’ főnév, valamint a lett hímnemű uôsis, nőnemű uôse ‘a férj anyja’. Az új etimológia a keleti balti nyelvek olyan újításán alapul, amely feltételezi, hogy az eredeti determinatív összetétel ‘anyai nagyapa’ jelentésű volt, és a balti nyelvekben ‘anyai nagybátya’ jelentésű származékként használatos. A második komponens magyarázatára két priesaga *-iio-/*-iiā-. Numatoma, kad pirmąjį komponentą reprezentuos ide. giminystės terminas *h2e h2oalternatív lehetőség kínálkozik: 1) protobalti *s eśru- *‘anyós’ + -ā; 2) a protobalti *śei ā ‘feleség’. KULCSSZAVAK: indoeurópai, balti, rokonsági terminológia, determinatív összetétel. 1. Az „anyós, após” balti terminológiája viszonylag gazdag. Foglaljuk össze. 1.1. litván šẽšuras m. ‘a férj apja, após; a feleség apja, após’, az ólitvánban továbbá ‘sógor’, mind a protolitván *sešuras < protobalti *sešura- < PIE *s ekur-o- ‘a férj apja’ alakból származik; vö. védikus śváśura- (*svaśura-), avesztai xvasura-, perzsa xusur; örmény skesowr (f.); Görög ἑκυρός; Albán vjehërr; Ólatin socerus (*s okuro-), latin socer, -erī; Ófelnémet swehur (*swehura-); Egyházi perzsa xusrū; Latin socrus, -ūs, walesi chwegr; Gót swaihro, Slavonic svekъrъ ‘husband’s father’. The feminine counterpart appears in Vedic śvaśr -, ófelnémet swigar; 2 Óegyházi szláv svekry, -ъve ‘a férj anyja, anyós’ < PIE *s ekru-h2 < *s ek r-h2 (Schneider NIL 672–675; ALEW 1024; Smoczyński 2018: 520; EWAhd VIII 1564–1566). 1.2. A balti nyelvekben látszólag nincs nőnemű megfelelője a litván šẽšuras ‘após’ szónak, de Simas Karaliūnas (1999: 86–88) megpróbálta bizonyítani, hogy ilyen lexéma valójában létezett, és azt a litván švašvà ‘leány; nővér’ szóban azonosította, amelyet a *švešva < *svešva < proto-balti *s eśr ā = *s eśru+ā alakból származtatott, és feltételezte a jelentésváltozást. 1 Az -ris elvesztése talán összevethető a lett âpsis, âpšis ‘borz’ esetében bekövetkezett elvesztésével a litván opšrỹs szóval szemben id. < *āpś-r-iio- (lásd Klingenschmitt 2008: 426). 1.3. A nőnemű alakot az anýta ‘férj anyja, anyós’ neologizmus váltotta fel, amely az indoeurópai *h2enH- ‘nagymama’ rokonsági terminusból származik > óporosz ane ‘Altmut’ [Elbingi szójegyzék 172], azaz ‘nagymama’ (Mažiulis 2013: 57; Smoczyński 2018: 28 itt germanizmust lát – lásd alább); ófelnémet ano ‘nagyapa’, ana ‘nagymama’; latin anus, -ūs ‘öregasszony; boszorkány’; ?messzapikus ana ‘úrnő’? ; Görög ἀννίς· μητρὸς ἢ πατρὸς μήτηρ [Hesychius], azaz „az apa anyja”, a thesszaliai ἄνω „nagymama” mellett; Örmény hani uo. ; Hettita ḫanna- „nagymama”, líciai χnna uo. ; valószínűleg az avesztai niiākā is. és a közös szláv *vъnǫkъ ‘unoka’ < *h2n-h2en-ko- (Pokorny 1959: 36–37; Kloekhorst 2008: 285; de Vaan 2008: 45; ALEW 41– 42). 1.4. A lettben ezek a rokonsági terminusok rendre az „apa” és az „anya” terminusából származnak: tȩ vuocis „após; nagybácsi” vs. t vs. „apa” (ME IV 177–178), valamint mātīca „anyós” vs. mãte „anya” (ME II 587–589). 1.5. A lettben alternatív megnevezések is vannak, amelyek körülíró jellegűek: vira / sievas tēvs / māte „a férj / a feleség apja/anyja” (Buck 1949: 124, §§ 2.61+62). 1.6. Az óporosz tisties ‘após’ (= Schwiegervater), azaz ‘após’ [Elbingi szójegyzék 184], amely a *tistīs protoformát tükrözi, szlávból került átvételre – vö. az ószláv tьstь ‘após’ (Mažiulis 2013: 915; Komárková, ESJS XVII 1011– 1012). 1.7. E kifejezéseken kívül, amelyek belső szerkezetük vagy etimológiájuk szempontjából átláthatók, létezik még egy, a keleti balti nyelvekre korlátozódó „apósok” megnevezése, amely nemcsak a balti nyelveken belül, hanem általában az indoeurópai rokonsági terminológiában is elszigeteltnek tűnik. Konkrétan a litván hímnemű úošvis, uošvỹs, -io ‘após, a férj apja’, többes számban uošvia ‘apósok’, nőnemű úošvė ‘anyós, a férj anyja’, amelynek a lettben a hímnemű uôsis, többes számban uôši, illetve a nőnemű uôse, többes számban uôses felel meg; a többes számú alakok jelentése rendre ‘a vőlegény szülei’ és ‘a meny szülei’. Vö. továbbá a nyársas-kurš (kursenieki) uoašvi, uoašve ‘apósok’ alakokat is (ME IV 421–422; ALEW 1154; Smoczyński 2018: 585–586). 2. A litván úošvis / úošvė és a lett uôsis / uôse meglévő etimológiái 2.1. Josef Zubatý (1891: 249–250) megkísérelte a balti alakokat összekapcsolni a A szanszkrit āśinászót Monier Williams (MW 157) „öreg (öregkort elért)” jelentésűként fordítja, míg Stephanie W. Jamison és Joel P. Brereton (2013: 126) „előrehaladott (életkorú)” jelentésben adta vissza. Talán az aś- „enni, elfogyasztani” igéből származó 2 képzett alak (MW 112, 157); vö. a germán *alđa- „öreg”, alđi- „kor” alakokat a latin altus „magas”, ad-ultus „teljesen kifejlett, felnőtt” alakokkal, ha ezek 1 Az ā-tövű alak a délszláv nyelvekben is megjelenik: bolgár svekắrva, macedón svekrva, szerbhorvát svȅkrva, szlovén svêkrva; továbbá az ócseh svekrva „a férj anyja” alakban is (Vykypěl, ESJS XV 905). 2 RV 1.27.13. námo mahádbʰyo námo arbʰakébʰyo námo yúvabʰyo náma āśinébʰyaḥ „Tisztelet a nagyoknak és tisztelet a kicsiknek; tisztelet a fiataloknak és tisztelet az előrehaladott korúaknak.” A formák a latin alō, -ere „táplálni” típusú igéből származnak, többek között pl. Görög ἄναλτος ‘telhetetlen’ stb. (de Vaan 2008: 35; 3 Kroonen 2013: 20). 2.2. Charles Bally (1903: 325), majd Frederik Muller (1926: 524), Giacomo Devoto (1934/1935: 58–64) és mások a litván úošvis és a lett uôsis kapcsolatát feltételezték a latin uxor ‘feleség’ [Naevius+] szóval, rekonstruálva az elsődleges *ō - gyököt. Vö. továbbá Alois Walde és Johann Hofmann (1954: 850). 2.3. Jarl Charpentier (1909: 242, fn. 3) megpróbálta összekapcsolni a litván úošvis szót az örmény owstr ‘fiú’ szóval. Oswalt Szemerényi (1977: 19) azonban már kimutatta, hogy az örmény owstr ‘fiú’ a *unstr, azon túl pedig a *ūn(u)-str alakból származik, a bővítmény pedig a dowstr ‘leány’ szemantikai megfelelője alapján került hozzáadásra. 2.4. André Vaillant (1958: 116) úgy ítélte meg, hogy a proto-balto-szláv nőnemű *ōšvī < *ō ī volt az elsődleges forma, és ezt a ‘gyors, sebes’ jelentésből vezette le, amely például a védikus āśú-, a görög ὠκύς és a latin (comp.) ōcior szavakban adatolt. A szemantikai motiváció magyarázatára tett kísérlete a ‘gyors’ → ‘szorgalmas, dolgos’ → ‘anyós’ szemantikai lánc alapján meglehetősen meggyőzőtlen marad. 2.5. Bojan Čop (1974: 97–98) a keleti balti rokonsági terminust a finnugor *ewkkɜ ‘öregasszony; nagymama’ > ófinn euhko, finn eukko ‘alte Frau, Greisin, Frau; Anya, nagymama (apai ágon, anyai ágon); manysi So. ēkwa, KU ēkwə, P jēk, TJ jük ‘Frau’, ómagyar ik(e), ük ‘Großmutter’, ükanya ‘Urgroßmutter’, ükapa ‘Urgroßvater’ (UEW I 76) alakokkal vetette össze. B. Čop ebben az összehasonlításban az indouráli prot nyelvből származó közös örökséget látott. 2.6. O. Szemerényi (1977: 66) a keleti balti rokonsági terminust a protobalti *ōšvijas < *ō-sweios alakból vezette le, és ‘der zu den eigenen Sippenangehörigen hinzukommende’ jelentésűként értelmezte; az alak a *ō ‘közel’ partikulából képződött, míg a második tagnak az ófelnémet swīo ‘sógor’ megfelelőjének kellene lennie. A baltiban a legpontosabb megfelelő az óporosz swais ‘suus’, míg a litván rokon alak meglehetősen eltérő: sav s, sev s gen. ‘sui’ (Pokorny 1959: 882). Végül, más körülményektől eltekintve, ez a megoldás nem magyarázza a litván -šhangot. 2.7. Gerd Klingenschmitt (2008: 410) vezette be talán a legkülönösebb megoldást, amely a *oh1-p -iio pre-balti kiindulópontot az elsődleges ‘a kis jószágot (kecskéket és juhokat) (hozományként vagy vételárként) elhozó (menyasszony) tulajdonában lévő (apa)’ jelentéssel rekonstruálja. 3. Új etimológia Ezen etimológiai kísérletek egyike sem elég meggyőző ahhoz, hogy kérdés nélkül elfogadható legyen. Ezért jogos új etimológiát keresni. A következő megoldás tisztán a balti anyagon alapul. Abból a feltevésből kiindulva, hogy az elemzett rokonsági terminusok determinatív összetételt képviselnek, amelyben az első helyen álló komponens hangsúlyos, miközben az összetételt a *-iio-/*-iiāképzővel bővítik (Larsson 2002: 204–227), mindkét komponenst meg kell határozni. 3.1. Az első tag a proto-balti *a -ból vezethető le, tekintettel arra, hogy ennek a kettőshangzónak két reflexe van a keleti baltiban. A szokásos au kontinuánson kívül uo-vá is változhat, vö. Litván úogis és uõgis ‘egy növény hajtása, csíra, növekedés’, az áugti ‘nőni’ igéből származtatva (Smoczyński 2018: 1564). Ha ez így lenne, a proto-baltit *a - etimológiai azonosításának legjobb jelöltje a rokonsági terminológia egyik legjobban dokumentált indoeurópai képviselője, amelynek szemantikai elterjedését bizonyítani kellene. Balti: litván avýnas ‘nagybácsi, anyai nagybácsi’ (uo.: 79: nem adatolt *a as vagy *a is szóból származtatva, a *-īnaképzővel bővítve), óporosz awis ‘Oeme’ [Elbingi szójegyzék 177], azaz ‘anyai nagybácsi’ (*a as vagy *a ias). 4 Pre-szláv *a iio- > közszláv *ujь ‘anyai nagybácsi’ > óegyházi szláv ui, birt. uja ‘nagybácsi’, bolgár (v)újčo, macedón vujko, vujčo, szerbhorvát ȕjac, szlovén ûjec, nyj. ûj; szlovák ujec, köznyelvi ujo, ócseh ujec, felsőés alsószorb wuj, poláb va iă / voiiă, kasub uj, ólengyel (w)uj, lengyel wuj; óorosz (v)ui, fehérorosz nyj., ukrán nyj. vuj (Vykypěl, ESJS XVII 1019). Proto-germán *awan- ‘nagyapa’ > óészaki afi uo., ái ‘dédapa’, és *awōn- > gót awo ‘nagymama’, továbbá nyugati germán *awa-χaima- > óangol ēam ‘nagybácsi (az anya fivére)’, középangol ēm / eim / yem ‘nagybácsi, unokaöcs’, ófríz ēm ‘az anya fivére, nagybácsi’; Középalnémet ōm / oem / ohm / ȫme / ōhē(i)m, ōhem ‘nagybácsi, nagybáty, anyai nagybácsi, nővér fia, unokatestvér, unokafivér’, középholland oom / ome / oome / ohem ‘anyai nagybácsi, apai nagybácsi, rokon (nagyapa, sógor)’; Ófelnémet ôheim ‘anyai nagybácsi, avunculus’, középfelnémet oeheim ‘anyai nagybácsi, nagybácsi, nővér fia, unokaöcs, rokon’, német Oheim ‘nagybácsi’ (Schuhmann, EWAhd VI 1147–1150). Kelta *a ā- > gall αουα ‘unoka’ (Cavaillon sztéléje; lásd Delamarre 2018: 60: a nem adatolt *a os nőnemű párja); Goidelikus *a io- > ogam ír gen.sg. avi, óír. áue, úa, ó ‘unoka, leszármazott’, továbbá a vddhi-képzésű *ā iioin középwalesi (12. századtól) yr ‘unoka’ (GPC); Britton *a on-tīr/tro- ‘anyai nagybácsi’ > középwalesi (14. századtól) ewythyr, walesi ewythr, ócornwalli euitor, cornwalli ewnter‚ (közép-)breton eontr; Kelta *altr-aon- > középír altra ‘nevelőapa’, ócornish altrou ‘mostohaapa’, középbreton autrou ‘úr’ stb. ; Goidelikus *a n-er- > középír amnair ‘az anya fiútestvére, anyai nagybácsi, avunculus’ (Schuhmann, EWAhd VI 1149). Italikus *a o- > latin avus ‘nagyapa’, olyan származékokkal, mint az avia ‘nagyanya’, avunculus ‘anyai nagybácsi’ (kicsinyítő képzős *a on-kelo-) [Plautustól kezdve], avītus ‘nagyapához tartozó, ősi’ [Cicerótól kezdve] (Szemerényi 1977: 53; de Vaan 2008: 66). Örmény haw ‘nagyapa, ős’, ritkán ‘nagybácsi’ (Olsen 1999 185: *h2e h2o-; Martirosyan 2009: 399–400). Anatóliai: hettita ḫuḫḫa- ‘nagyapa’ < *h2uh2ó-; Ékírásos luviai ḫūḫaid., hieroglif luviai huhaid., líciai χugaid. < *h2éh2o- (Kloekhorst 2008: 352–353). Tokhár B gen.sg. āwi, ami egy nom.sg.-t feltételez. āwe* ‘nagyapa’ (Adams 2013: 61: *h2e h2o-). Az indoeurópai rokonsági terminus *h2e h2owas elsődleges jelentése valószínűleg ‘anyai nagyapa’ volt. Származéka, a *h2e h2io, valószínűleg egyaránt jelölhette az ‘anyai nagybácsit’ és az ‘unokát’. 3.2. A hipotetikus összetétel második tagjára két jelölt van. 3.2.1. Az egyik lehetőséget a litván švašvà ‘lány; nővér’ szó képviseli, ha a *švešva < *svešva < proto-baltikumi *s eśr ā alakból származtatható, és az elsődleges jelentés a litván šẽšuras ‘após’-hoz tartozó nőnemű alak volt (vö. § 1.2., Karaliūnas 1999: 86–88 nyomán). A hipotetikus determinatív összetétel esetében a következő maximális rekonstrukció javasolható: *á -s eśr iiā *„az anyai nagyapához tartozó anyós”. Várható, hogy ezt a komplex összetételt egyszerűsítették *á -s eś iiā alakra, a *áuś eś iiā alakhoz vezető regresszív hasonulás, majd a *áuś iiā alakhoz vezető haplológia révén, ami a tényleges formákhoz vezetett: litván úošvė, lett uôse „anyós, a férj anyja”. A hímnemű megfelelő analógiásan alakult volna. 3.2.2. A második komponens alternatív jelöltje lehetne a következő előzménye: lett siẽva „feleség” (ME III 861; Karulis 1992: 179), amely a külső megfelelők alapján a balti *śei ā protoalakot tükrözi: germán *χīwa- > gót heiwa-frauja „a ház ura”, óészaki többes szám hý-býli „tanya”, óangol hīw-cund melléknév „háztartási”, közép-h felnémet hīe melléknév „háztartási tag”; *χīwan- > ófelnémet hî(w)o „férj”, emellett hî(w)a „feleség, uxor”, óalszász hīwa ugyanez. ; *χīwōnō > óészaki többes szám hjún, hjón „házasok, háztartás”, óangol többes szám hīwan ugyanez, óalszász hī(w)un „házasok”, ó 5 felnémet hīūn, hī(w)ôn ugyanez. stb. (Pokorny 1959: 540; EWAhd IV 1077–1082; Kroonen 2013: 227). Italikus *kei i- > ólatin ceivis [XII Tables], latin cīvis ‘polgár’ [Plautus+], míg az oszk ceus id. latin jövevényszónak tekintették (de Vaan 2008: 116). Indoárja: védikus mn. śéva- ‘kedves, drága’ és sévya- ‘kedves (barátként)’, talán kapcsolatban áll a śivá- ‘kedvező, szerencsés, kegyes, előnyös, jóindulatú, jóságos, barátságos, kedves’ szóval (EWAI II 654–655, 640). A balti *śei ā-t a hipotetikus determinatív balti összetétel *á -śei iiā ‘az anyai nagyapa házához tartozó feleség’ második tagjaként figyelembe véve szükséges megmagyarázni megrövidülésének folyamatát. Az első lépés a kettőshangzó *ei > litván és lett ie → i monoftongizációja lenne. Erre analógiát szolgáltatnak a következő típusú litván tizenéves számnevek: vienúolika „11”, dvýlika „12”, trýlika „13”, keturiólika „14”, penkiólika „15”. Itt a második komponens nom.-acc.pl.-t képvisel. liek, a nom. sg.-ból képződött a litván liẽkas ‘páratlan, nem alkot párt; megmaradt, fölösleges, haszontalan’, a lett lìeks ‘nem valódi, hamis; további, tartalék (kerékről, lóról); pár nélküli, páratlan; meghaladó’ (Stang 1966: 188, 280; Smoczyński 2018: 696) szavakkal együtt mind a litván liekù, l kti ‘maradni; elhagyni’, illetve a lett lìeku, likt ‘engedni’ igéből származnak (lásd Kümmel, LIV 2001 [1998]: 406–408: *leik-). A lettben ez a tendencia egyes nyelvjárásokban adatolható: vin és viên ‘csak’, valamint vi pacmit és viênpadsmit „11”, illetve lils és liẽls ‘nagy’ (Endzelin 1922: 98; ME II 470). A második lépés a hangsúlytalan i szinkópája lenne, hasonlóan a vienúol’ka, dvýl’ka vagy dvýlka, trýl’ka vagy trýlka nyelvjárási változatokhoz (Smoczyński 2018: 704). Ugyanez a folyamat az irodalmi litván nyelv fejlődésében is azonosítható: kélnės f. pl. ‘nadrág’, az ólitván kẽlinės szinkópált alakja, amely a kẽlis ‘térd’ szóból az -inképzővel létrejött származékot képviseli (uo.: 1566–1567). Hasonlóképpen: ólitván vẽlinas ‘ördög’ szemben a későbbi vélnas, mai vélnias alakkal (uo.: 1629). 4. Összegzés E tanulmány eredménye a litván m. úošvis ‘após, a férj apja’, f. úošvė ‘anyós, a férj anyja’ és a lett m. uôsis, f. uôse id. által képviselt, elszigetelt keletbalti rokonsági terminus új etimológiája. Az új megoldás olyan keletbalti újítást feltételez, amelynek determinatív összetételnek kell lennie, két komponenssel, valamint a *-iio-/*-iiā hozzátartozást kifejező képzővel: (i) *á -s eśr iiā *‘az anyai nagyapa házához tartozó anyós’ vagy (ii) *á -śei iiā ‘az anyai nagyapa házához tartozó feleség’. REFERENCES ALEW 2015: Altlitauisches etymologisches Wörterbuch [Old Lithuanian Etymological Dictionary] 1: A–M, 2: N–Ž, 3: Verzeichnisse und Indices, unter der Leitung von W. Hock und der Mitarbeit von E. J. Bukevičiūtė, Ch. Schiller, bearb. von R. Fecht, A. H. Feulner, E. Hill, D. S. Wodko, Hamburg: Verlag Baar. Bally Charles 1903: Contribution à la théorie du z voyelle [Contribution to the Theory of the Vowel z]. – Mémoires de la Société de Linguistique de Paris 12, 314–330. Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages: a contribution to the history of ideas, Chicago, London: University of Chicago Press. Charpentier Jarl 1909: Kleine Beiträge zur armenischen Wortkunde [Short Contributions to Armenian Vocabulary]. – Indogermanische Forschungen 25, 241–256. Čop Bojan 1974: Indouralica VIII. – Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 24, 87–116. 6 Delamarre Xavier 2018: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieuxceltique continental [Dictionnaire de la langue gauloise. A linguistic approach to the Vieux-Celtique continental], 3e éd., Paris: ditions Errance. Devoto Giacomo 1934–1935: Lietuvių úošvis, latv. uôsis [Lithuanian úošvis, Latvian uôsis]. – Studi Baltici 4, 58–64. EWAhd IV: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen [Etymological Dictionary of Old High German] 4: gâba – hylare, hrsg. von A. L. Lloyd, R. Lühr, Mitarbeit von G. Schuhmann, M. Kozianka, K. R. Purdy, R. Schuhmann, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2009. EWAhd VI: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen [Etymological Dictionary of Old High German] 6: mâda – pûzza, hrsgg. von R. Lühr, erarb. von H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann, L. Sturm, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2017. EWAhd VIII: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen [Etymological Dictionary of Old High German] 8: skebidîg – swummôd, hrsgg. von R. Lühr, erarb. von D. S. Wodtko (Arbeitsstellenleitung), H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2024. ESJS XV: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 15, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2010. ESJS XVII: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 17, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2016. EWAI II: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen [Etymological Dictionary of Old Indo-Aryan] 2, Ivon M. Mayrhofer, Heidelberg: Carl Winter, 1995. GPC: Geiriadur Prifysgol Cymru. A Dictionary of the Welsh Language, Centre for Advanced Welsh & Celtic Studies. Internet Access: http://welsh-dictionary.ac.uk/gpc/gpc.html. Jamison Stephanie W., Brereton Joel P., transl., 2014: The Rigveda. The Earliest Religious Poetry of India, Oxford: University Press. Karaliūnas Simas 1999: Dviejų retų žodžių etimologijos [Etymologies of Two Rare Words]. – Baltistica 34(1), 81–88. Karulis Konstantins 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnica [Latvian Etymology Dictionary] 2, Riga: Avots. Klingenschmitt Gerd 2008: Lit. úošvis [Lithuanian úošvis ‘father-in-law’]. – Baltistica 43(3), 405–430. Kloekhorst Alwin 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill. Kroonen Guus 2013: Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden, Boston: Brill. Larsson Jenny H. 2002: Nominal Compounds in the Baltic Languages. – Transactions of the Philological Society 100(2), 203–231. LIV 2001 [1998]: Lexikon der indogermanischen Verben: Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen [Lexicon of the Indo-European Verbs: Roots and Their Primary Stem Formations], unter Leitung von H. Rix, bearb. von M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, 2., verbesserte Aufl., Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert. 7 Martirosyan Hrach 2010: Etymological Dictionary of the Armenian Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill. Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas [Etymological Dictionary of Old Prussian], 2-asis patais. ir papild. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. ME II: Latviešu valodas vārdnīca. Lettisch-deutsches Wörterbuch [Latvian Language Dictionary. Latvian-German Dictionary] 2, K. Mühlenbach, ed. J. Endzelīns, Rīga: Herausgegeben vom lettischen Kulturfond, 1925–1927. ME III: Latviešu valodas vārdnīca. Lettisch-deutsches Wörterbuch [Latvian Language Dictionary. Latvian-German Dictionary] 3, K. Mühlenbach, ed. J. Endzelīns, Rīga: Herausgegeben vom lettischen Kulturfond, 1927–1929. ME IV: Latviešu valodas vārdnīca. Lettisch-deutsches Wörterbuch [Latvian Language Dictionary. Latvian-German Dictionary] 4, K. Mühlenbach, ed. J. Endzelīns, Rīga: Herausgegeben vom lettischen Kulturfond, 1929–1932. Muller Frederik 1925: Altitalisches Wörterbuch [Old Italian Dictionary], Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. MW: A Sanskrit-English Dictionary, M. Monier-Williams, Delhi: Motilal Banarsidass, 1899. NIL: Nomina im Indogermanischen Lexikon [Nouns in the Indo-European Lexicon], von D. S. Wodtko, B. Irslinger, C. Schneider, Heidelberg: Carl Winter, 2008. Olsen Birgit A. 1999: The Noun in Biblical Armenian Origin and Word-Formation – with special emphasis on the Indo-European heritage, Berlin, New York: de Gruyter Mouton. Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch [Indo-European Etymological Dictionary], Bern, München: Francke. Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. by A. Holvoet, S. Young with the assist. of W. Browne, Berlin: Peter Lang. Stang Christian S. 1966: Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen [Comparative Grammar of the Baltic Languages], Oslo, Bergen, Tromsö: Universitetsforlaget. Szemerényi Oswalt J. 1977: Studies in the Kinship Terminology of the Indo-European Languages: With Special Reference to Indian, Iranian, Greek, and Latin, Téhéran, Liège Leiden: Bibliothèque Pahlavi: Brill. UEW I: Uralisches etymologisches Wörterbuch [Uralic Etymological Dictionary] 1: töredék, von K. Rédei, C. Sándor, I. Erdélyi, E. Vértes, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986. de Vaan Michiel 2008: Etymological Dictionary of Latin and the Other Italic Languages, Leiden, Boston: Brill. Vaillant André 1958: Grammaire comparée des langues slaves 2: Morphologie, 2e Partie: Flexion pronominale [Comparative Grammar of the Slavic Languages 2: Morphology, 2nd Part: Inflection Pronominale], Lyon: IAC. Walde Alois, Hofmann Johann B. 1954: Lateinisches etymologisches Wörterbuch [Latin Etymological Dictionary] 2: M–Z, Heidelberg: Carl Winter. Zubatý Josef 1891: Zum baltischen ů [To the Baltic ů]. – Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen 18, 241–266.