PLANET4B Hungarian summary of relevant legislation Agrobiodiversity case study Budapest 2025

Planet4B Agrobiodiversity management extensive case study Rövid összefoglaló az agrobiodiverzitásra vonatkozó nemzetközi, Európa Uniós és magyar jogszabályokról Lipka Borbála (Magház Egyesület és ESSRG) Nemzetközi egyezmények A természeti erőforrások, köztük a növényi genetikai erőforrások is elengedhetetlenek az emberiség túléléséhez, gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Azonban a folyamatos, határok nélküli növekedésre épülő kapitalista gazdasági rendszer nem számol ezen erőforrások végességével, kimerülésük lehetőségével, s a 20. században végbemenő technológiai robbanással karöltve komoly veszélybe sodorta a természetes élőhelyeket, a fajok sokféleségét és a természethez közel élő kultúrákat, a természethez kapcsolódó hagyományos tudásanyagokat. A huszadik század második felében egyértelműen kibontakozó globális klímaváltozás és egyre nagyobb mértéket öltő környezeti katasztrófák, valamint az egyre gyorsuló fajpusztulás hívta életre az Egyesült Nemzetek Szövetségének Környezetvédelmi Munkacsoportját, majd az 1992-es riói Föld csúcson aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményt, mely három célt fogalmaz meg: − a biológiai sokféleség megőrzését; − a biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható használatát; − valamint a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Magyarország 1992-ben Rióban aláírta az egyezményt, az Országgyűlés 1993-ban egyhangúlag megszavazta, kihirdetésére pedig az 1995. évi LXXXI. törvényben került sor. Az Európai Unió szintén 1992-ben írta alá az egyezményt, 1993-ban pedig a 93/626/EEC bizottsági döntés keretein belül ratifikálta. A Biológiai Sokféleség Egyezmény a biodiverzitás általános értelemben vett védelmét célozza meg, azonban hamar egyértelművé vált, hogy a genetikai erőforrások védelme, és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos elosztása további egyeztetéseket igényel. Így született meg 2010-re az Egyezményt kiegészítő Nagojai Jegyzőkönyv, mely kifejezetten erre a területre fókuszál. Hatálya kiterjed genetikai erőforrásokra, az ezek hasznosításából származó hasznokra, a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudásra, valamint az ilyen tudás hasznosításából származó hasznokra. Célja a biokalózkodás megelőzése. Magyarország 2011-ben írta alá a Jegyzőkönyvet, 2014-ben ratifikálta, és ugyanebben az évben az 50. ratifikációt követően életbe is lépett a Jegyzőkönyv. A Nagojai Jegyzőkönyv kihirdetése Magyarországon a 2014. évi VIII. törvényben történt. A Jegyzőkönyvet az Európai Unió is ratifikálta. A biodiverzitás védelme mellett több nemzetközi szabályozás is foglalkozik kifejezetten a növényi genetikai erőforrások, valamint a hozzájuk kapcsolódó tudás védelmével. Ezek közül az agrobiodiverzitás védelme szempontjából a legfontosabb a Nemzetközi egyezmény az élelmezési és mezőgazdasági növényi genetikai erőforrásokról (ITPGRFA), melyet 2001-ben szavaztak meg a FAO Konferenciáján Madridban, majd 2004-ben lépett hatályba (Magyarország: 358/2004 Kormányrendelet). Az egyezményt Magyarország és az Európai Unió is aláírta. Az ITPGRFA célja az élelmiszerbiztonság biztosítása, az élelmezési és mezőgazdasági növényi genetikai erőforrások fenntartható használata, megőrzése és nemzetközi cseréje révén, a használatukból fakadó hasznok igazságos és méltányos elosztásának biztosítása, valamint a gazdák jogainak elismerése és erősítése. Az ITPGRFA egyik legfontosabb eleme egy többoldalú rendszer (MLS) kialakítása, mely az egyezmény 1. Függelékében található fajokra meghatározza a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és a használatukból keletkező hasznok megosztásának kereteit, egy standard anyagátadási szerződés (SMTA) formájában. Az egyezmény értelmében a részes felek állami génbankjainak szabad hozzáférést kell biztosítani az általuk fenntartott növényi genetikai erőforrásokhoz kutatási, megőrzési, valamint oktatási célokra. Magyarországon az egyezményben leírtak betartatása az Agrárminisztérium Biodiverzitásés Génmegőrzési Főosztályának feladata, végrehajtója pedig a Tápiószelén található Nemzeti Biodiverzitásés Génmegőrzési Központ (NBGK). A génbanki minták közreadása Magyarországon egy különösen jól működő gyakorlat: az NBGK évente 4 alkalommal egy külön erre a célra fejlesztett honlapon teszi közzé az adott időszakban igényelhető génbanki minták listáját, melyből a 2000 forintos adminisztrációs díj megfizetése és az ITPGRFA, valamint az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló, Rómában, 2001. november 3-án elfogadott nemzetközi Egyezmény feltételei alapján összeállított Általános Szerződési Feltételek elfogadása mellett bárki igényelhet. Az eddig felsoroltak mellett szintén fontos mérföldkő a kifejezetten a gazdák és más, vidéken dolgozó emberek jogairól szóló ENSZ nyilatkozat (UNDROP), melyet 2018-ban fogadtak el. A nyilatkozat középpontjában a vidéken élő és dolgozó emberek jogai, a nők helyzetének javítása, az élelmiszer-önellátáshoz való jog, valamint a vetőmagokhoz és orvosláshoz kapcsolódó hagyományos tudás védelme áll. A nyilatkozatot sajnos Magyarország a szavazás során nem támogatta. Magyar és Európai Uniós jogszabályok Az Európai Unióban és hazánkban is több jogszabály vonatkozik a zöldség vetőmagok termesztésére és forgalmazására, valamint az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások megőrzésére. Ezek a következők: − a Tanács 2002/53/EK irányelve a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről (EU); − a Tanács 2002/55/EK irányelve a zöldségvetőmagok forgalmazásáról (EU); − a 2003. évi LII. törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról (magyar); − 95/2003. FVM rendelet a növényi genetikai anyagok megőrzéséről és felhasználásáról (magyar); − 50/2004. FVM rendelet a zöldség szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról (magyar); − 358/2004. Korm. rendelet az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló, Rómában, 2001. november 3-án elfogadott nemzetközi Egyezmény kihirdetéséről (magyar); − a Tanács 2008/72/EK irányelve a vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és - ültetési anyagok forgalmazásáról (EU); − a Bizottság 2008/62/EK irányelve a helyi és a regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott, és génerózió által veszélyeztetett mezőgazdasági honos fajok és fajták elfogadása, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának, valamint vetőburgonyájának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről (EU); − 104/2009. FVM rendelet a tájfajták állami elismeréséről, valamint vetőmagvaik előállítási és forgalmazási feltételeiről (magyar) → szántóföldi növények; − a Bizottság 2009/145/EK irányelve egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és fajták, illetve a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak elismerése, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről (EU); − 65/2011. VM rendelet a zöldségnövény fajok tájfajtáinak és házikerti fajtáinak elismeréséről, valamint vetőmagvaik előállítási és forgalomba hozatali feltételeiről (magyar); − 2014. évi VIII. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv kihirdetéséről (magyar); − az Európai Parlament és Tanács 2018/848 rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről (EU). Az agrobiodiverzitás megőrzésének tekintetében különösen a Bizottság 2008/62/EK és 2009/145/EK irányelve, valamint a 95/2003. FVM és a 65/2011. VM rendelet jelentősek. A 95/2003. FVM rendelet kimondja, hogy „[a] génerózió, a genetikai sebezhetőség káros hatásainak csökkentése, valamint a növénynemesítés, növénytermesztés, tájtermesztés, ökológiai gazdálkodás, mezőgazdasági, biológiai alapkutatás és oktatás alapanyagokkal történő ellátása, valamint a genetikai anyagok fenntartható hasznosítása érdekében a haszonnövények és rokonfajaik genetikai változatait fel kell kutatni, és meg kell őrizni.” (3. §) Ez megalapozza az agrobiodiverzitás magyarországi megőrzésének lehetőségeit, hiszen egyértelműen kimondja a génerózió csökkentésének, valamint a genetikai anyagok fenntartható hasznosításának célját. Jó gyakorlatként említhető a tápiószelei NBGK országos lefedettségű on-farm hálózata, melyben helyi gazdák tartják fenn és szaporítják fel a génbankból kapott tájfajtákat. Emellett kijelenti, hogy „A Génbank Tanács által elfogadott és állami forrásból támogatott génbankokban lévő gyűjtemények a felhasználók részére szabadon hozzáférhetőek.” (10. §) A Nemzeti Biodiverzitásés Génmegőrzési Központ fentebb bemutatott mintakérési programjának köszönhetően a szabad hozzáférésnek egy európai szinten kiemelkedő példája valósul meg. Szintén jó gyakorlatként lehet említeni a szintén az NBGK által koordinált, országos lefedettségű gyümölcsész program, melynek keretein belül a gyümölcs tájfajták in situ megőrzését célozzák meg. A Bizottság 2008/62/EK és 2009/145/EK irányelve a tájfajták és házikerti fajták elismeréséről, valamint ezen fajták vetőmagjainak forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről szól. Ezen irányelvek magyar jogszabályi adaptációja a 65/2011. VM rendelet, mely meghatározza a tájfajta és házikerti fajta definícióját, az ezen fajták hivatalos bejelentésének, valamint a vetőmagok forgalmazásának szabályait. Magyarországon mind a tájfajták, mind a házikerti fajták egyszerűsített eljárást követően vehetőek fel a Nemzeti Fajtajegyzékbe, s a modern nemesítésű fajtáktól eltérően mindaddig a Nemzeti Fajtajegyzéken maradnak, amíg a fajtaleírásban foglaltaknak megfelelnek. A rendelet továbbá a tájfajta és házikerti fajta zöldségek vetőmagjainak termesztését és - bizonyos mennyiségi korlátokkal - forgalmazását is lehetővé teszik, azzal a feltétellel, hogy megfelelnek az 50/2004 FVM rendeletben előírt fajoknál engedélyezett legalacsonyabb szaporítási fokú vetőmagvakra vonatkozó minősítési követelményeknek, a fajtatisztasági előírások kivételével. Az elismert tájfajták vetőmagját csak a származási régióban lehet termelni és forgalmazni. A szabályozás tehát lehetővé teszi, hogy Magyarországon házikerti és tájfajták hivatalos elismerésben részesüljenek, és felkerüljenek a Nemzeti Fajtajegyzékbe (ezáltal pedig az Európai Unió Közösségi Fajtajegyzékébe is), s így lehetőség van elismert tájfajták és házikerti fajták vetőmagjainak és palántáinak forgalmazására. A magyarországi Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg 13 elismert tájfajta és 11 elismert házikerti fajta található. Jó gyakorlatként említhető az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) paradicsom tájfajták termesztését vizsgáló, sokszereplős projektje, melynek eredményeként 2019 óta a magyar Lidl áruházak polcain minden tavasszal megtalálhatók 4 magyar tájfajta paradicsom palántái. Mindezek mellett jelentős előrelépés az Európai Parlament és Tanács 2018/848 rendelete („Öko rendelet”) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről. Ebben bevezetésre került egy új vetőmag-kategória, mellyel az ökológiai gazdálkodást és a növények jobb alkalmazkodóképességét támogatják: ez pedig az ökológiai heterogén anyag, mely az ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajták esetében alkalmazható, és jóval nagyobb fokú genetikai diverzitást (és ezáltal nagyobb fokú ellenállóés alkalmazkodóképességet) tesz lehetővé, mint a DUS vizsgálattal járó fajtaelismerési folyamat, ezáltal szélesítve az agrobiodiverzitás hivatalos elismerési lehetőségeinek körét.