PLANET4B Hungarian research report on systems map leverage points transformative change story monitoring impacts Agrobiodiversity case study Budapest 2025

Az agrobiodiverzitás hazai rendszere: rendszertérkép, beavatkozási pontok, a változás narratívája, monitoring indikátorok és szélesebb hatások WP3 T3.2 Lipka Borbála és Pataki György ESSRG Nonprofit Kft. 2025. március 2 PLANET4B receives funding from the European Union’s Horizon Europe research and innovation programme under grant agreement No 101082212. This project is funded by UK Research and Innovation (UKRI) under the UK government’s Horizon Europe funding guarantee. This work has received funding from the Swiss State Secretariat for Education, Research and Innovation (SERI). Views and opinions are of those of the authors only and do not necessarily reflect those of the European Union, European Commission, the government of the United Kingdom, or the government of Switzerland. The European Union, the European Commission, the government of the United Kingdom, or the government of Switzerland cannot be held responsible for them. iii Alapinformációk Verzió Státus Dátum Szerzők/Bírálók 1.0 Tervezet 2024.06.17. Lipka Borbála és Pataki György 1.1 Vitaanyag 2024.06.21. Bírálók: Bajzák Anna, Farkas Judit, Réthy Katalin, Rusvai Mónika 1.2 Átdolgozott és bővített 2024.10.16. Lipka Borbála és Pataki György 1.3 Vitaanyag 2025.04.10. Bírálók: Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretnénk megköszönni interjúalanyainknak, hogy idejüket ránk szánták, és tudásukat, véleményüket megosztották velünk! Ugyancsak köszönjük Tanácsadó Testületünk tagjainak a megbeszéléseinken tett kritikai észrevételeiket, javító javaslataikat! Ezekből az interjúkból és beszélgetésekből nagyon sokat tanultunk, s élveztük az emberi találkozásokat. Az alábbi összefoglalóban természetesen a szerzők elemzése olvasható, így minden esetleges tévedésért, hiányosságért kizárólag ők felelnek. Projekt neve rövidítve PLANET4B Projekt teljes neve understanding Plural values, intersectionality, Leverage points, Attitudes, Norms, behaviour and social lEarning in Transformation for Biodiversity decision making Kezdés dátuma 2022. November 1. Projekt időtartama 36 hónap Website https://planet4b.eu/ Projekt koordinátorai Ilkhom Soliev (MLU); Alex Franklin (CU); Zólyomi Ágnes (MLU); Torsten Wähler (MLU) iv Tartalomjegyzék Alapinformációk ...................................................................................................... iii Köszönetnyilvánítás ................................................................................................ iii Bevezetés .................................................................................................................. v 1 Rendszert é rk é p .................................................................................................... vi 2 Beavatkozási pontok: Leverage Points .............................................................. ix 2.1 A Meadows-féle leverage point megközelítés ......................................................... x 2.2 A leverage point megközelítés alkalmazása az agrobiodiverzitásra ..................... x 3 A változás narratívája ......................................................................................... xiii 3.1 A beavatkozás narratívája ....................................................................................... xiii 3.2 A transzformatív változás narratívája .................................................................... xvi 4. A v á ltoz á sok nyomonkövet é se mutat ó sz á mokkal ......................................... xix 5. Narratíva a szélesebb körű hatásokról .......................................................... xxvi 6. Művészeti kisprojektek ...................................................................................xxviii 6.1 Fotópályázat a mezőgazdasági sokféleség bemutatására ............................... xxviii 6.2 Agrobiodiverzitás rajzszakkör .............................................................................. xxix 6.3 Kevéssé ismert zöldségeket népszerűsítő kiadvány .......................................... xxix 6.4 Zöldségbemutató .................................................................................................... xxx 7. Módszertani melléklet ..................................................................................... xxxi Hivatkozások ........................................................................................................ xxxi v Bevezetés A Planet4B esettanulmányai intenzív és extenzív esetekből állnak. A kettő között a fő különbség, hogy az intenzív esetek több erőforrással rendelkezve ún. intervenciókat is megvalósítanak az érintettjeik bevonásával. Az extenzív esetek ezzel szemben kutatás-fókuszúak abban az értelemben, hogy elsősorban arra koncentrálnak, hogy az érintettek véleményét kutatási interjúkon keresztül föltárják, s ez alapján végezzenek el elemzéseket. Az agrobiodiverzitás eset ez utóbbi, extenzív esetek közé tartozik a Planet4B projektben. Ugyanakkor minden extenzív eset is fölkért olyan szakembereket, akik tanácsadó testületet formálva nyomon követik az adott eset elemzéseit, s visszajelzést adnak a kutatóknak. Ekként járt el az agrobiodiverzitás esetünk is, melynek 7 fős tanácsadó testülete (TT) időről időre áttekintette az eset elemzéseinek alakulását, s tanácsokkal látta el a kutatókat (összesen 3 TT ülést tartottunk online). A Planet4B projektben minden eset a következő elemzéseket végezte el: 1. Rendszertérkép (azt a rendszert vizualizálva, melyet az adott eset vizsgál) – esetünkben a szélesebb körben értett mezőgazdasági sokféleségen belül a szabad beporzású zöldségek vetőmag-rendszeréről beszélünk. A rendszertérkép nyilvánvalóan az adott rendszer leegyszerűsítő képe, ám tartalmazza annak legfőbb komponenseit, s a közöttük lévő kapcsolatokat. A rendszertérképünk az 1. fejezetpont alatt látható. 2. Leverage point elemzés. A leverage points olyan rendszerelemeket jelent, amelyekre ha hatást gyakorolunk (e pontokon beavatkozunk a rendszerbe), akkor kimozdíthatjuk a rendszert adott állapotából, s új rendszerdinamikát indíthatunk el, mely tovagyűrűzve a rendszeren végül a rendszer megváltozásához vezet. A Meadows-féle leverage point (LP) elemzési keretet alkalmaztuk az agrobiodiverzitás esetére az elkészített szakértői interjúk alapján. A LP-keret tulajdonképpen kódolási útmutatóként szolgált az interjúszövegek elemzésében. Ez olvasható a 2. fejezetpontban. 3. A változás narratívája. A rendszertérképhez és az LP-elemzéshez kapcsolódóan egy olyan beavatkozást választottunk ki, mely egy olyan ponton (LP-n) mozdítja meg a rendszert, ami tovagyűrűző hatások révén végül a rendszer transzformációjához vezet egy vágyott (ideálisnak tekintett) irányba. A rendszer eme átalakításának célja esetünkben a biológiai sokféleséget, jelesül a szabad beporzású zöldségfajták sokféleségét jobban segítő rendszer létrehozása. A beavatkozás és tovagyűrűző hatásainak (más rendszerelemekre gyakorolt hatásainak) narratíváját a 3. fejezetpontban foglaltuk össze. Itt kétféle narratíva is olvasható. Az első a transzformáció dinamikáját a LP-keret nyelvezetén keresztül ismerteti (a beavatkozás narratívája). A második pedig egy közérthető nyelven írt narratíva, mely egy szélesebb célközönségnek szól az agrobiodiverzitás rendszerének átalakulásáról (a transzformatív változás narratívája, a Planet4B projektben transformative change story). 4. Mutatószámok és monitoring. További elemzési feladat volt a rendszer változási dinamikáját és annak nyomon követését mutatószámokkal megfoghatóvá, átláthatóvá és követhetővé tenni. Erre kínál egy lehetséges tervet a 4. fejezet. vi 5. Szélesebb hatások és változások. Utolsó elemzési feladatként azt a gondolatkísérletet kellett elvégezni, hogy ha az agrobiodiverzitás rendszere változik, az milyen egyéb szektorokban, társadalmi és gazdasági szférákban generál, illetve kíván meg további változásokat; azaz milyen tovagyűrűző hatásokkal jár az agrobiodiverzitás rendszerének sikeres transzformációja. Ezt mutatja be az 5. fejezet. Kutatási jelentésünk utolsó fejezetében azokat a művészeti kezdeményezéseket foglaljuk össze, amelyeket az agrobiodiverzitás témájában a TT tagjaival közösen terveztünk meg és hajtottunk végre. Úgy gondoljuk, hogy a művészet eszközeivel hatásosan megjelenthető és átélhetővé tehető az agrobiodiverzitás jelentősége és szépsége. A művészet és a tudomány összefogásával hatásosabb üzenetek fogalmazhatók meg, s nagyobb eséllyel lehet magatartásbeli változásokat is elérni a rendszereink fenntarthatóbbá tétele érdekében. E kutatási jelentésünk végén mellékletben megosztjuk azt a táblázatot, amely érintetti csoportonként összefoglalja az interjúalanyaink szektor szerinti hovatartozását. Ebből a táblázatból összefoglalóan látszik, mely érintetti csoportokból sikerült szakértőkkel beszélnünk, s melyekből nem. Ebből nyilván kutatásunk eredményei tekintetében is adódnak korlátok. 1 Rendszertérkép A rendszertérképet a P4B projektben egy ún. hagyma-diagram képében vázoljuk föl (lásd Leventon et al. 2024). Ez az egyik legegyszerűbb vizualizációs lehetőség, amely a rendszereket egymásba ágyazott alrendszereknek ábrázolja. A hagyma-metafora alapján adott rendszer különböző burkait/szintjeit jelenítjük meg, remélve, hogy ennek révén az egyes komponensek és a közöttük lévő fő kapcsolatok is elénk tárulnak. Fontos megjegyezni, hogy a hagyma-diagram statikusan jeleníti meg az adott rendszert, holott nyilvánvalóan a rendszerek, így a vetőmag-rendszer is dinamikus, állandó változásban van. Ez a dinamika azonban magáról az ábráról nem észlelhető, de a valós kép érdekében ezzel kell számolnunk: a szereplők és tényezők változó dinamikájával. Esetünk rendszertérképét az alábbi ábra foglalja össze: vii A szabad beporzású zöldségfajták rendszerének hagyma-ábrájában a belső körben jelenítettük meg azokat a szereplőket és intézményi tényezőket, amelyek a legközvetlenebb befolyást gyakorolják a rendszer működésére. Ezek a szereplők adják, formálják a rendszer fő dinamikáját. E szereplők helyzete, hatalma, lehetőségeik, kapcsolódásaik és az intézményi faktorok teremtette lehetőségek és korlátok működtetik a rendszert. Egyik fő szereplőnek az ún. on-farm (termesztésben történő) génmegőrzőket látjuk. Ők azok az amatőr vagy hobbi kertészek, akik saját kiskertjeikben kísérleteznek egyes fajtákkal, saját magot fognak, több-kevesebb fajtát fenntartanak. Jellemzően nemzedékeken át őriznek egy-egy fajtát, szomszédságukban csereberélnek, s kellően tudatosak ahhoz, hogy a fajta megőrzését szakmailag is komolyan vegyék. Az on-farm génmegőrzők másik “végletét” azok az árutermelő zöldségtermesztő gazdák (gazdaságok) adják, amelyek jellemzően az ún. alternatív élelmezési rendszerekben (alternative food networks, AFNs) tevékenyeknek. Zöldségdoboz-rendszereket viii működtetnek, közösség által támogatott mezőgazdálkodási rendszereket (community supported agriculture, CSA) tartanak fönn, ökológiai gazdálkodást folytatnak, és többen a permakultúra eszméi iránt is nyitottak, elkötelezettek. A hobbikertészek és az árutermelők kirajzolta kontinuumon találhatjuk az önellátó gazdákat, kertészeket, akik az on-farm génmegőrzést szintén saját gazdaságukban végzik, az önellátás miatt nagyobb volumenben, megtervezetten a hobbistákhoz képest, ám nem piaci eladás céljával. Egy részük a hazai génbankkal is szerződött a fajtafenntartásra, része a hivatalos on-farm génmegőrzési hálózatnak. Az árutermelő gazdák termelte zöldségek fogyasztói (“REL fogyasztók”) a keresleti oldal fontos szereplői. A rövid ellátási láncok (REL) életképes alternatíváját nyújtják a globális ellátáson alapuló kiskereskedelmi élelmiszerrendszereknek. S bár egyes tájfajta zöldségek (itthon az ÖMKI és a Lidl együttműködésében bizonyos paradicsomfajták) bekerülhetnek palántaként vagy termésként az élelmiszerkiskereskedői láncok boltjainak polcaira, mégis a REL-ekre jellemző az a fogyasztói érdeklődés, mely nagyobb elkötelezettséget mutat a helyi fajták, tájfajták, szabad beporzásúak fogyasztáson keresztüli fenntartására. A magtermelők és magforgalmazók döntései nyilvánvalóan közvetlen hatással vannak a szabad beporzású zöldségfajták fennmaradására, az agrobiodiverzitás megőrzésére. E szereplők fontos kapcsolatban állnak az árutermelő gazdákkal, akik termesztési rendszereik piaci orientációja miatt nem vagy csak nagyon korlátozottan engedhetik meg maguknak a fajtákkal való kísérletezést. E gazdáknak el kell látniuk fogyasztóikat, a termésmennyiséget és -minőséget is megbízhatóan kell hozniuk, számukra tehát a termelékenység és hatékonyság kényszere kevéssé engedi a fajtákkal való próbálkozást. Ők bizonyított, bevált fajtákra tartanak igényt, s ebben a magtermesztők és -forgalmazók lehetnek segítségükre. További fontos piaci szereplője lehet a rendszernek a vendéglátás szektorának egyik fő döntéshozója, a konyhafőnök vagy séf. Az on-farm génmegőrző árutermelő gazdák egyik piaci lába lehet az olyan éttermeknek történő beszállítás, akik szezonális és különleges zöldségfajtákat keresnek, szeretnek kísérletezni, és fogyasztóik is elfogadják, keresik ezt. Az állami szereplők közül a hazai génbanknak, a Nemzeti Biodiverzitásés Génmegőrzési Központnak (NBGK) nemcsak a fajták készleteinek, genetikai állományának megőrzésében van kulcsszerepe, hanem a magok terjesztésében is. Egyfelől a szerződéssel működtetett on-farm génmegőrzési hálózatban, másfelől a hobbi kertészeknek is lehetővé téve az ún. in-situ fatjamegőrzést és kísérletezést. Természetesen az állami oldalon a vetőmag-rendszer általános ellenőrzői feladatait ellátó szervezetnek is közvetlen a hatása a rendszer dinamikájára. Szerepfelfogása a szabad beporzású fajták adminisztrációjával kapcsolatos elvárásaiban közvetlenül motiválhatja vagy rettentheti el a gazdákat egyes fajták (bizonyos forrásokból származó fajták) használatától. Nyilvánvaló, hogy semmilyen agrobiodiverzitási rendszer nem tekinthet el a nem emberi létezők szerepétől. Maguk a vetőmagok ugyanolyan fontos szereplői a rendszernek, mint emberi társaik. A magok az élet esszenciáját testesítik meg, ami sokunkat ámultra, csodálatra késztet. A magok kapcsolatokat teremtenek; nemcsak az élet körforgásához való kapcsolódásunkat, hanem egymáshoz való ix kapcsolódásunkat is megtestesítik (hisz’ pl. ők a magbörzék főszereplői). A magok az őket körülvevő élő és élettelen környezeti adottságokkal együtt teljesítik ki a bennük rejlő életet. A rendszer-ábra külső körében találhatók azok a szereplők és intézményi faktorok, amelyek közvetett hatást gyakorolnak a rendszer dinamikájára. Egymással is összefüggésben állnak, oda-vissza hatnak egymásra, miközben a rendszer belső körében megjelenített aktorokra (szereplőkre) és faktorokra (tényezőkre), valamint azok kapcsolódásaira is hatást gyakorolhatnak. Általában az európai és a hazai földhasználat-szabályozás, a támogatáspolitika és ellenőrzési rendszere, a birtokpolitika, az adózás rendszere, a mindenkori kormányok agrárés vidékpolitikája mind azok a kontextuális tényezők, amelyek lehetőségeket és korlátokat teremtenek a szűkebb agrobiodiverzitási rendszer számára. Ugyancsak fontos megemlítenünk az egészségügyi, az oktatási és a tudományos szektorokat is. A táplálkozástudomány és táplálkozási szokások, az agrárés kertészeti képzések, a kutatásfinanszírozás mind-mind a szélesebb kontextus fontos komponensei. Jelentős hatással lehetnek a fogyasztói szokásoktól kezdve a gazdák és kertészek tudásán át a tudásteremtés és -terjesztés tevékenységeire. Az általános fogyasztói szokások, értékek, a gasztrokultúra, a piacok és kiskereskedői láncok egyaránt befolyással lehetnek a rendszer dinamikájára. A közétkeztetés megszervezése különösen nagy keresleti tényező lehet, de befolyást gyakorol a fogyasztói elvárásokra is. Általánosságban véve a jelen piaci társadalom és a modernitás paradigmája komoly korlátját képzik a sokféleséget erősíteni igyekvő próbálkozásoknak, azáltal, hogy az üzleti-ipari növekedés-termelékenységhatékonyság elvei alapján intézményesíti társadalmainkat és élelem-ellátásunkat. A „piaci társadalom” fogalmával Polányi Károly elemzéseire utalunk, amelyet „A nagy átalakulás” c. művében fejtett ki. Nem egyszerűen a piacgazdaságra utalunk tehát, hanem arra, hogy a piaci csere intézményi logikája nemcsak a gazdasági rendszer működését határozza meg, hanem más rendszerekét és szektorokét is, végső soron az egész társadalmat piacosítja és áruvá teszi (kommodifikálja). A „modernitás paradigmája” alatt pedig azt a kulturálisan meghatározó megközelítést értjük, amelyben az ember kontrollálni és uralni akarja a gazdaság, a társadalom és a természet rendszereit. Ebben összekapcsolódik az ún. big business – big science – big government hármasa, amely még a „zöldítési” kísérleteiben is elsősorban nagy léptékben, high-tech tudományos-technikai megoldásokban, gazdasági megtérülésben és növekedésben, valamint bürokratikus és nagy befektetési igényű megoldásokban tud csak gondolkodni. Élesen szemben áll az Ernst F. Schumacher brit ökológiai közgazdász gondolatai által népszerűvé vált „a kicsi szép” paradigmával, a kontextushoz illeszkedő ún. köztes technológiai megoldások javaslatával. 2 Beavatkozási pontok: Leverage Points Az összetett rendszerekkel foglalkozó rendszerelemzők fogalomtárában kiemelt szerepet kap a leverage point (LP) koncepciója (Abson et al. 2017). Az LP-k olyan pontjai egy adott rendszernek, ahol egy kisebb változás is tovagyűrűző hatásokat indíthat be, miáltal a rendszer átalakulását eredményezheti. xvi A paradigma változása pedig tovább erősíti az agrobiodiverzitás fenntartását célzó helyi együttműködéseket (7-es számú leverage point), ezen keresztül a termesztett növényfajták genetikai sokféleségének növekedését (11-es számú leverage point), valamint a rendszer keretein belül megfogalmazott célok minőségét (3-as számú leverage point). 3.2 A transzformatív változás narratívája A PLANET4B projekt keretein belül több olyan érintettel készítettünk félig strukturált interjút, akiket a mezőgazdasági sokféleség megőrzése kulcsszereplőinek gondolunk: vannak köztük kertészek, gazdák, kutatók, állami és piaci szereplők, művészek; vannak közöttük, akik fenntartják, terjesztik, éltetik az egyes fajtákat, mások a jogi környezet vagy éppen a közvélemény alakulására látnak rá jobban. Az interjúk során többek közt arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan nézne ki egy, az agrobiodiverzitás szempontjából „ideális” vetőmagrendszer. Mi kéne ahhoz, hogy a mezőgazdaságban rejlő sokféleség fennmaradjon, sőt gyarapodjon? Kik a sokféleség őrzői, ismerői, használói egy olyan rendszerben, amely a zöldségtermelés mellett a sokféleség megőrzését is elsődlegesnek tekinti? A jelenlegi, termelésközpontú rendszerben a vetőmag csak egy eszköz a maximális termésmennyiség elérése érdekében. Az ipari mezőgazdálkodásra jellemző a magas energiaés anyagbevitel, a gépesítés, és a termésmennyiség maximalizálására való törekvés, miközben egyéb jellemzők, mint például a termés íze, tápanyagtartalma vagy kulturális jelentősége, gyakran háttérbe szorulnak. A diverz zöldségfajták magjainak terjesztése – akár cserebere-alapon, akár pénzért – sok országban erősen szabályozott vagy akár illegálisnak is minősül. Még Magyarországon is, ahol a jogszabályi környezet viszonylag támogató, korlátozottak a lehetőségek. A jogszabályi környezet megalkotásánál gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy az ipari gazdálkodásra nemesített fajták nem feltétlenül alkalmasak a kis léptékben történő, alacsony energiaés anyagbevitelű gazdálkodási rendszerekben történő termesztésre. A diverz fajták terjesztésének korlátozása azt a tényt is figyelmen kívül hagyja, hogy a génmegőrzés, különösen a használatban történő megőrzés elengedhetetlen eszköze a genetikai diverzitás megőrzésének. Eltűnésükkel nem csak xvii fontos kulturális és gasztronómiai örökségeket veszíthetünk el, hanem a jövő nemesítési alapanyagait is. Az interjúkból egy izgalmas kép rajzolódott elénk, melyben a jelenleg uralkodó, növekedésés termelésalapú paradigmával ellentétben a gondoskodás, az egymással való kapcsolódás paradigmája kerül „vezető” szerepbe. Az interjúalanyaink által felvázolt világban fontos szerepet kap a tudásés tapasztalatmegosztás, a részvételiség, a közösségek önszerveződő ereje és az élővilág iránti csodálat egyaránt. Az alábbiakban röviden összefoglalva igyekszünk bemutatni ezt a pozitív víziót (transformative change story), lehetséges rendszerképet, illetve ennek szereplőit és folyamatait. A szabadbeporzású zöldségfélék vetőmagjai kézről kézre vándorolnak a hobbikertészek, kisgazdák és fogyasztói közösségeiket („kosárközösségeket”) ellátó zöldségtermelők országot behálózó kapcsolatrendszerében. Évente az ország soksok pontján, tájegységenként szerveződő magbörzék élénk helyszínei a magok csereberéjének és a hozzájuk kapcsolódó tudások körforgásának. Ezekhez a magbörzékhez szorosan kapcsolódnak azok a kezdeményezések, amelyek civil és közösségi magbankokat működtetnek az ország minden táján változatos szervezeti formában, hol a helyi könyvtárban találsz magbankot, hol az egyik helyi gazda portáján, hol a civil házban, hol pedig a helyi néprajzi gyűjteménnyel van közös otthona ezeknek a tájfajta és egyéb helyi örökséget jelentő maggyűjteményeknek. A magok körül a közösségek élénk agrikultúrája burjánzik. Összekapcsolódnak a változatos motiváció vezérelte lelkes amatőrök, profi kertészek és gazdálkodók, s élvezik a magok nyújtotta pörgő társas, társadalmi életet, a magokhoz fűződő tudást, ami a termesztési gyakorlattal összefonódva folyamatosan gyarapodik, az újabb és újabb magok és tulajdonságaik nyújtotta kísérletezési lehetőségeket, az ízés egyéb érzékszervi élményeket, melyeket a növények és terméseik nyújtanak, a gasztrokultúra kiapadhatatlan kreativitását, a nemzedékek és társadalmi csoportok nyüzsgő kavalkádját. A tájak és közösségek sokfélesége a magok és termesztési technológiáik útján, a közösségi maghálózatok szerveződési változatosságában egyaránt tükröződik, mégis xviii egy rendszert alkot, aminek dinamikája ki nem fogyó tanulási és fejlődési lehetőséget hordoz. Az egymással egyenrangúan kapcsolódó közösségi kezdeményezések nemcsak a magok megtestesítette anyagi kulturális és természeti örökséget őrzik, hanem egyúttal a tudás és tanulás hozzáférhető csomópontjai is. Aki kapcsolódni szeretne (természettel és társadalommal egyaránt), annak szabad a hozzáférés. Az in-situ génmegőrzést szolgáló civil magbanki hálózat szinergikusan fonódik az állam által fenntartott központi génbankhoz. Szakértelem, információ és jó gyakorlatok áramlása zajlik – kinek mikor mire van szüksége. A génbank megtestesítette professzionális (high-tech) infrastruktúra és szakértelem (elsősorban az ex-situ agrobiodiverzitás megőrzésben), valamint a vele együttműködő tudományos kutatóhálózati és nemesítői intézményrendszer, emeli a közösségi magbanki munka minőségét és színvonalát, miközben maga is gazdagodik a gyakorlat e közösségeinek újabb és újabb kísérletei és az abból leszűrhető ötletek és tapasztalatok által. A társadalmi innováció e hálózataihoz kapcsolódnak továbbá a kisés közepes méretű („családi”) nemesítő, vetőmagtermesztő és -forgalmazó cégek. E piaci szereplők szakértelme és infrastruktúrája fontos emeltyű a rendszer léptékének növelésében: ők azok, akik a magbanki hálózatban fölhalmozott tudásból a piaci hasznosulásig viszik az arra alkalmasnak bizonyult magokat, hogy olyan minőségben és mennyiségben álljanak rendelkezésre, amely a termesztők, főként a kisléptékű gazdálkodást (pl. közösségi mezőgazdaságot) folytató gazdák és családi gazdaságok igényeit kielégíti, s végső soron az ország élelmiszerbiztonságát szolgálja. Ezek a kisléptékű piaci szereplők a magok körforgása szempontjából elengedhetetlen munkát végeznek, s ebből a munkából méltányos fizetést, megélhetési körülményeket tudnak biztosítani családjaik számára. E hálózat tulajdonképpen központ nélküli, önszerveződő dinamikára épít. Ez adja rugalmas stabilitását (rezilienciáját). Mindenki mindenkivel kapcsolatba kerülhet a tájegységeken belül és azok között is, szabadon megtalálhatja az adott kontextushoz neki illő formát. Bárhol történne nemvárt sérülés a rendszerben, a többi elem nem sérül, s tudja segíteni a sérült hely gyógyulását – mag és tudás visszaáramlik, ahol hiány keletkezne. Az önszerveződő rendszer öngyógyító képessége is erős. Ráadásul semelyik szereplő nem tud uralmat gyakorolni az egész rendszer fölött – az egyenrangúság lesz az úr, mindenki ugyanolyan fontos, de nem nélkülözhetetlen. xix Ahhoz, hogy hatalma senkinek se legyen akkora, hogy képes legyen a rendszert kontrollja alá vonni, fontos a szélesebb intézményi környezet. A jog – sok színtéren (globális, európai, országos színtereken) - őrködik afelett, hogy a gazdák, kertészek, közösségek jogát a magokhoz és a tudáshoz ne korlátozhassa semmilyen monopolizációra hajló érdek, sem állami, sem piaci, sem tudományos. Az élelem előállításának gazdasági logikájában az a kölcsönösség és szabad hozzáférés érvényesül, ami a közösségi magbankok diverz és önszerveződő rendszerében gyakorlat. A haszon nem a verseny, hanem az együttműködés közepette születhet, s az uralkodó gazdasági és társas magatartásformák e rendszerben ezt testesítik meg. Ahogy ezt a magok és a növények is tanítják, a figyelmes kertészkedőknek. 4. A változások nyomonkövetése mutatószámokkal Jelen fejezetpontban a feladatunk az, hogy a fenti változás narratívájához kapcsoljunk mutatószámokat/indikátorokat, amelyek a változást vagy minőségi, vagy mennyiségi mutatókkal jellemezni, illetve mérni képesek. Azt is meg kell válaszolnunk, hogy milyen adatok gyűjtése és mely szereplők szerepvállalása szükséges, hogy a változás értékelése/mérése stratégiailag végiggondolt legyen. Ez utóbbi tulajdonképpen az indikátorok ún. monitoring stratégiája lesz. Mindennek érdekében a változás narratíváját az elérni kívánt (vágyott) változási komponensekre bontjuk (lásd Desired change 1, 2 stb.). Ezekhez pedig kvalitatív és kvantitatív mutatószámokat rendelünk. Megjelöljük az egyes indikátorok, illetve indikátor-csoportok célját, az adatgyűjtés módját és gyakoriságát, valamint azokat az akadályokat, amelyek az indikátor vagy indikátor-csoport sikeres használata előtt tornyosulhatnak. Vágyott változás 1. A mérés célja Mérőszámok Regionális közösségi magbankok A magbanki hálózat állapotának és fejlődésének nyomonkövetése 1. A magbankok száma 2. Az aktív magbankok száma xx (pl. Hány aktív magbank van? Mely magbankoknak van szüksége támogatásra? stb.) 3. A magbankok közti kapcsolat intenzitása 4. A magbanki rendezvények résztvevőinek profilja 5. A magbank által fenntartott fajták száma 6. Az évente termesztésben lévő fajták száma 7. A magbanki tevékenységben részt vevő kertészek és kertek száma 8. A magbank által szervezett események száma évente 9. Az érdekérvényesítő tevékenységekben részt vevő magbankok száma 10. A figyelemfelkeltő és tudatosságnövelő akciók, események száma Adatgyűjtési módszerek: • független kutató általi adatgyűjtés kérdőíveken és interjúkon keresztül háromévente • a magbankok saját tevékenységéről kiadott éves statisztikák és jelentések Akadályok (a mérőszámok érvényességét veszélyeztető tényezők): • az indikátorok validitását jelentősen befolyásolja az adatok minősége, és ezt ronthatja, ha a magbankok nem rendelkeznek olyan erőforrással, amely a saját statisztikáik és jelentéseik elkészítését lehetővé teszi • a független kutatók és kutatások finanszírozottsága is kérdéses, ami a monitoring megvalósítását veszélyezteti xxi • a terminológia értelmezésében is lehetnek eltérések, pl. “aktív magbank” (kinek mi számít aktivitásnak?!), s ez az adatok homályosságát és megbízhatatlanságát eredményezheti • „a számok mítosza”, azaz a kvantifikáció mindenáron való erőltetése a minőség és értelem rovására mehet Vágyott változás 2. A mérés célja Mérőszámok Decentralizált információáramlás A tudáshiányok és tudásszükségletek, valamint az információáramlás és a tudáscsere fejlesztési igényeinek jobb megértése 1. Az agrobiodiverzitásról megosztott online tartalmak száma 2. A magbankok közös rendezvényeinek a száma 3. Az újonnan kialakult kapcsolatok száma 4. Az együttműködő helyi intézmények (pl. helyi könyvtár, művelődési ház stb.) száma 5. A szervezett eseményekről készített beszámolók száma 6. Az újonnan indított együttműködések száma 7. Az agrobiodiverzitásról szóló képzések száma 8. Azoknak a szereplőknek a száma, akik részt vesznek az ismeretterjesztő, érdekérvényesítő és szakpolitikai tevékenységekben 9. Az agrobiodiverzitással foglalkozó szervezetek online követői számának növekedése xxii Adatgyűjtési módszerek: • független kutató adatgyűjtése: statisztikák, interjúk, online tartalomelemzés (3 évente) • a magbankok saját tevékenységéről szóló statisztikák és jelentések (évente) • résztvevők közötti gyorskérdőívezések a fő éves eseményeken Akadályok: • az indikátorok validitását (érvényességét) jelentősen befolyásolja az adatok minősége, és ezt ronthatja, ha a magbankok nem rendelkeznek olyan erőforrással, amely a saját statisztikáik és jelentéseik elkészítését lehetővé teszi • a független kutatók és kutatások finanszírozottsága is kérdéses; a terminológia értelmezésében is lehetnek eltérések, ami félreértéseket eredményezhet • „a számok mítosza”, azaz a kvantifikáció mindenáron való erőltetése a minőség és értelem rovására mehet Vágyott változás 3. A mérés célja Mérőszámok Pozitív visszacsatolási mechanizmusok megjelenése az új rendszerdinamikában A rendszerdinamika alakulásának jobb megértése 1. Az újonnan kialakított kapcsolatok száma 2. Az újonnan indított együttműködések száma 3. Agrobiodiverzitás témájú új közösségi események száma 4. A vetőmagtermesztésben részt vevő új szereplők száma 5. Az új agrobiodiverzitásprojektek száma 6. Az agrobiodiverzitáson alapuló bevételek növekedése xxiii 7. A kapcsolatok és együttműködések minősége 8. Az újonnan létrejött kapcsolatok aránya a megszűnt kapcsolatokéhoz képest Adatgyűjtési módszerek: • független kutató adatgyűjtése: statisztikák, interjúk, online tartalomelemzés (3 évente) • a magbankok saját tevékenységeiről vezetett éves statisztikák és jelentések • központi mezőgazdasági statisztikák (KSH és más állami szervek) (éves, ha elérhető) Akadályok: • az indikátorok validitását (érvényességét) jelentősen befolyásolja az adatok minősége, és ezt ronthatja, ha a magbankok nem rendelkeznek olyan erőforrással, amely a saját statisztikáik és jelentéseik elkészítését lehetővé teszi • a független kutatók és kutatások finanszírozottsága is kérdéses; a terminológia értelmezésében is lehetnek eltérések, ami félreértéseket eredményezhet • „a számok mítosza”, azaz a kvantifikáció mindenáron való erőltetése a minőség és értelem rovására mehet • a központilag gyűjtött statisztikák hiányosságai, különös tekintettel a kisméretű piaci szereplők tevékenységeire vonatkozóan Vágyott változás 4. A mérés célja Mérőszámok A vetőmag-állományban és cserében (a vetőmagok áramlásában) tapasztalható kedvező változások, valamint a A vetőmagok minőségi és mennyiségi helyzetét tükröző információk szerzése és nyomonkövetése 1. Az egyes magbankok által fenntartott fajták száma és a fajták össz-száma xxiv termesztésben lévő szabad beporzású fajták genetikai diverzitásának növekedése 2. A veteményes kertekben termesztett fajták száma 3. A saját magfogással dolgozó kertészek száma 4. A magbörzék, magcserék száma 5. A vetőmagokat előállítók száma 6. A fenntartott fajtákkal kapcsolatos tudás minősége 7. A nemzeti fajtajegyzékben nyilvántartott (regisztrált) fajták száma Adatgyűjtési módszerek: • független kutató adatgyűjtése: statisztikák, interjúk, kertlátogatások (minden harmadik évben) • a magbankok saját jelentései évente • mezőgazdasági statisztikák és más központi (pl. fajtajegyzék) adatok (évente, ha elérhetők) Akadályok: • az indikátorok validitását (érvényességét) jelentősen befolyásolja az adatok minősége, és ezt ronthatja, ha a magbankok nem rendelkeznek olyan erőforrással, amely a saját statisztikáik és jelentéseik elkészítését lehetővé teszi • a független kutatók és kutatások finanszírozottsága is kérdéses • a terminológia értelmezésében is lehetnek eltérések, ami félreértéseket eredményezhet • a számok mítosza, azaz a kvantifikáció mindenáron való erőltetése a minőség és értelem rovására mehet xxv • a központilag gyűjtött statisztikák hiányosságai, különös tekintettel a kisméretű piaci szereplők tevékenységeire vonatkozóan Vágyott változás 5. A mérés célja Mérőszámok A vetőmag-rendszer céljának és paradigmájának átalakulása a kölcsönösen gondoskodó viszony irányába A paradigma változásának nyomonkövetése 1. A szereplők egymás iránti szolidaritásának erősödése 2. A nem emberi szereplők iránti elköteleződés és felelősségvállalás erősödése 3. A magokhoz, fajtákhoz és az agrobiodiverzitáshoz fűződő érzelmi kapcsolódás erősödése 4. A magok kulturális örökség részeként való gondozása 5. Az emberek és a nem emberi társak hosszú távú közössége jelenti a mezőgazdálkodást 6. A mezőgazdálkodás támogatási rendszerét a termesztés ökológiai és szociális jellemzői határozzák meg 7. A kisléptékű mezőgazdálkodási tevékenység előnyben részesül a támogatási rendszerben a nagy termelési üzemmérettel szemben