Az intertextualitás stílusteremtő szerepe Parti Nagy Lajos költészetében

151 MAGYAR NYELVJÁRÁSOK 51 (2013): 151–167. A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT FOLYÓIRATA Az in e ex uali ás s ílus e em ő sze epe Pa i Nagy Lajos köl észe ében K AZAMÉR É VA 1. Az in e ex uali ás a posz mode n i odalmi mű ek jellemző alap ényezője. Maga a szó szö egközisége , szö egek közö isége jelen . De ida megí élése alapján a szö egek nem magukban, hanem más szö egek ál ozó ke esz eződé- sében lé eznek (idézi B ÓKAY 1997: 383), s ennek alapján a posz mode n i oda- lomban az in e ex uali ás kapcsán szö egek iszony endsze é ől, pá beszédé ől beszélhe ünk. „A posz mode n poé ika annyiban hasznosí o a az in e ex uali ás iszony endsze é , hogy uda osí o a, pa odizál a (pon osabban az i ónia, pa ó- dia, a esz ia, pas iche e o ikai ogásain ke esz ül ema izál a), ille e a szö e- gek ön e lexí , au opoé ikus mi ol á e e az i odalmi kommunikáció alap e ő unkciójá á” (N ÉMETH 2006: 91, 93). Pa i Nagy Lajos e seiben, nyel használa ának jellemzésében is u alkodó, s ílus e em ő sajá osságkén jelölhe jük meg az in e ex uali ás , olyan más szö- egalakí ó eljá ásokkal együ , min például a agmen ál ság, a onológiai szé - ö delés, ansz o máció, g amma ikai á é ékelődések agy éppen szeman ikai el olódások (D OMONKOSI 2008: 7). Pa i Nagy a magya és ilági odalmi szö- egko pusz elhasznál a hozza lé e mű einek öbbségé . In e ex uális u alásai endkí ül sok élék mind az á e szö eg émájá , mind pedig annak szö egbe illesz ésé ille ően. Mű eiben a magya magas i odalom kanonizál , különböző hang é elű szö egei já szanak egymás a, így a mű ek öbbségé e a öbbszóla- múság, a s ílusplu alizmus jellemző. Az in e ex uális u alások szö egbe aló beépí e sége öbb éle módon aló- sul meg: egyes ese ekben a sze ző szó sze in sze epel e kisebb-nagyobb szö- eg észeke más köl ők ollából, de jó al gyako ibb az á e szö egek alami- lyen mé ékű á í ása, o zí ása, kibő í ése. Pa i Nagy sajá maga all a ól — egyik e sbeli alakjá , Dump End é megidéz e —, hogy a magya i odalom külön éle szö egei hogyan kapcsolha ók össze, miképpen alakí ha ók, í ha ók á : „Ki alál am egy igu á , ez a bizonyos Dump End é , lobogó dile áns ő is a maga módján, aki alami csoda, ne án gene ikus el ál ozás oly án kí ül ől udja a magya köl észe e . Ez a be egsége, hogy kí ül ől udja. De ényleg, az Óma- gya Má ia Si alom ól Va ó Dánielig. Minden so . Az egész magya nyel en 152 elé he ő köl észe e . […] És elkezd benne zaka olni ez az egész. Viszon a szö- eg udása nem mindig pon os. Lukak annak, hiányok, kisebbek, nagyobbak. Ő maga ol ozza ki őke . Kon aminál, pa a azeál, helye esí . Á í és új aí . Já nak, o ognak benne ezek a e sso ok, min egy zúzógépben agy min egy kalei- doszkópban. S kopnak. Alakulnak.” (R EMÉNYI 2004: 31). Az idéze ek új szö- egkö nyeze ben aló el űnése szükségsze űen minden ese ben a endégszö eg á é elmezésé el já , különösen akko , ha az in e ex uális u alás ál al más le a mű hangula isága, agy s ílusában jelen ésel é és mu a az alludál szö egéhez képes . Az in e ex uális u alások a s ílus e em és ha ékony eszközei, hiszen ab- ban az ese ben, ha az ol asó a p e ex us isme e ének bi okában an, gazdagí - ják, á nyalják az é elem ulajdoní ás . 2. A be ogadó a köl ő mű einek ol asása so án — amennyiben előze es is- me e ei megengedik — különböző alko ók endégszö egei e igyelhe el, ame- lyek egy-ké ki é el ől el ekin e leginkább jelöle lenül illeszkednek az in e - ex usba, azaz sem idézőjel, sem alamilyen ipog á iai elem nem jelöli idéze mi ol uka . A ól üggően, hogy az in e ex uális u alások mennyiben a ják meg e ede i szö eg o májuka , különböző csopo okba so olha ók. Az alábbiak- ban az i n e e x u a l i á s í p u s a i ekin em á Pa i Nagy Lajos köl észe ében. Ki ajzolódnak olyan szö egá é elek, amelyek szó sze in i idéze- ek, mások kisebb-nagyobb ál oz a ásokkal sze epelnek az új szö egkö nyeze - ben, emelle meg apasz alha juk az a chi ex us elbomlásá is, azaz a endég- szö eg egy-ké sza as mon ázssze ű beépülésé a szö egbe, alamin külön csopo o alko nak azok a szö eg észle ek, amelyek s uk ú ájának agy hangzá- sának alluzí sze epé ől beszélhe ünk. É demes idézni Pa i Nagy Lajos gondola ai a szö egkölcsönzés és -beillesz- és módjá ól, ille e ké dés el e ésé a ól, hogy az egy e lazuló idézési o má- kon úl, min például a oncsol idézés, mi é elmezhe ő még in e ex uális u a- láskén az é elemképzés so án: „Ál alában előbb í om le [ i. az idéze e ; K. É.], min ész e enném s a csinálás, szöszölés későbbi ázisaiban on om, isz í om, o dí om ki, gyalulom bele a szö egbe, o dől el, működik-e nyíl agy ej e idéze kén , a agy nem. […] Valamely e sso , szá nyas sze keze e így-úgy idézni isz a so , sokkal izgalmasabbak a ha á ese ek. Hogy például idéze -e a ím, a i ág- ilág, az es e- es e. Idéze -e Babi s u án a dombok-galambok ímpá , egyál alán a leoninus? Idéze -e alamely dallam, idéze -e a szone agy csak elidézés? S mindez ki dön i el, mi dön i el?” (K ERESZTURY 1990: 35–36). Úgy gondolom, minden ese ben a szö eg be ogadóján, ille e é elmezőjének nyel i kompe enciáján, előze es isme e ein múlik az, hogy bizonyos szö egkö - nyeze ben mely sza aknak, ki ejezéseknek, e s o máknak, dallamoknak és más nyel i elemeknek ulajdoní ha ó alluzí unkció. A magya szö egko pusz el- használásá al köl eményeiben a sze ző leginkább pa odisz ikus, i onikus jelen- éseke mozgósí , ugyanis a kanonikus i odalom egyes da abjainak in e ex uális 153 új aí ása öbb ese ben is a ko ábbi i odalmi hagyomány, például a magasz os eszmék és hang é el agadásá , elu así ásá jelen i. 2.1. A j e l ö l e l e n i d é z e e k öbb éle o mában annak jelen a szö egekben. 2.1.1. Az in e ex uális u alások bő kö é eszik ki azok a magya kanonikus mű ekkel pá beszéde kialakí ó szö eg észek, amelyek s z ó s z e i n sze- epelnek az in e ex usban. A Pa i Nagy- e sek ol asásako sok ese ben közis- me mű ekből e , szó sze in idéze egész e s s o o k a lehe ünk i- gyelmesek. Az alábbi e s ol asásako a magya ol asó önkén elenül nemze i énekünk, Kölcsey Fe enc Himnusz című mű ének egyik szö eg észle é e asszo- ciál: ha ájni ogna sej-haj ado egy hygi-kendő seb ében ölken az án o hagyo bü ésnők lábszá án a gyan a a múl a és jö endő megde med em és meg oggyan am le án a él szép él agyo sikolyha isnyá (Őszológiai gyako la ok e sciklus) Az apasz alha juk, hogy az a chi ex us ki í az új szö egkö nyeze ből. Pa i Nagy Lajos mű e s ílusában és mondani alójában is jelen ősen el é az alludál szö eg hangula á ól, s ílusá ól, hiszen az e ede i szö eg, a Himnusz — mű aja és émája mia — emelkede sége sugall. Ezzel szemben az idéze e sso a mű egészében konk é abb, hé köznapibb jelen ésű, mi el a nemze i himnuszunka elidéző e sso a sző elení és egyik módjá , a gyan ázás megjelení ő kon ex- usba ágyazódik be (ado egy hygi-kendő , seb ében ölken , lábszá án a gyan- a). Az in e ex uális szö egjá ék ha ásá a a be ogadóban az a chi ex us isme e- ében a bűnhődés ogalma egzak módon a sző elení éssel já ó es i ájdalommal kapcsolódik össze, amely elképzelés a kon ex us is alá ámasz ha ja (megde - med em és meg oggyan am, le án , sikolyha isnyá ). In e ex uális pá beszéd működik Pe ő i Sándo Szep embe égén című mű- ének s ó aindí ó e sso ainak ál oza lan o mában aló á é ele, ille e a Pa i Nagy Lajos-i köznapi nyel használa közö : még nyílnak a ölgyben a ke i i ágok még zöldel a nyá a az ablak elő de lá od amo an az ud a mélyén hogy já a hű ő aslapá ja? Na (Őszológiai gyako la ok e sciklus) 154 A mű az Őszológiai gyako la című e sciklus egyik da abja, amelynek í ója a köl ő egyik ki alál dile áns igu ája, a en ebb má idéze Dump End e, aki ál al „mű észe ében a hé köznapok kisembe e is szóhoz ju : nyel e , nyel an , mi öbb i odalma alapí . Pa i Nagy ehá ké egnumo közelí ha ékonyan egy- máshoz, a köznapi banali ások és a magas i odalom ilágá ” (B AZSÁNYI 1996: 79). Az ö so os e sben a e mésze szépségei leí ó, ipog á iailag nem jelöl idéze meghökken ő oly a ása módosí ja az ol asói el á ásoka : a mű elején lé- ő lí ai képhez p ózaian á gysze ű kép leí ása kapcsolódik (já a hű ő aslapá - ja), amelye p o án kiszólás kö e (na). Az újonnan lé ejö ő szö egössze üggés le ombolja a jól elisme he ő endégszö eg s ílusa kel e e ha ás , me e ős el- len é eszül a könnyed, dallamos, időmé ékes e selés, ille e az anapesz ikus i mus nem kö e ő, á gyias s ílusú so ok közö . A e sso ok közö i ellen é szeman ikai síkon az élő és éle elen ilág szembeállí ásából is adódik. A Pe ő i Sándo köl észe éből idéze szö eg elhasználása kibő í i a mű je- len és a ományá , ugyanakko egysze smind megnehezí i a jelen és ulajdoní ás , hiszen „a be ogadói el á ásokban is még az előző ko szak poé ikai no mái és o maeszményei élnek o ább” (M ÉSZÁROS 1990: 45), azaz az ol asó leginkább az egységes e s o ma és s ílusegység k i é iumá al közelí a műhöz, de az a- pasz alha ja, hogy különböző s ílusha ású szö egek uzionálnak. Ezál al olyan esz é ikai minőség jön lé e, amelyben „magas” és „alacsony” ka egó iák egy- a án sze ezik az é elemképzés , gyak an i onikus jelen éseke mozgósí a. Annál og a, hogy a Pa i Nagy Lajos- éle szö eg zá ó so ai a köznapiság szin - jé e án ják le a mű e jellemző nyel használa o , i onikusan, kedélyesen ejező- dik ki az ez ed égi embe közönye és elhidegülése a hi elüke esz e nagy é- mák, ille e a ki ejezésmód magasz ossága, ilozo ikussága i án . Ugyancsak az esz é ikai é elemben e alacsony és magas dialogikus iszo- nya jellemzi az alábbi szö eghelye : Ha ö ené es elmúl ál, egy éjjel egysze öléb edsz e e, s el ünődöl: hogy negy en é agy ö en áll a e sben, s hogy bá mi álljon, jézusom, ki í a?, min ha akko pon nem olna mindegy, de épp, me mindegy, ölkelsz és mezi láb á mész, ahogy a csillag megy az égen, a köny espolchoz. Pe sze, Kosz olányi, s naná, hogy negy en… bá mi az a íz é ? (Egy lopo kádé, G a i nesz) Józse A ila Ne légy szeles című mű ének isme e sso a ál oza lan o mában épül be az in e ex usba, de me az alludál szö eggel a p e ex us a alma és s í- lusa is elidéződik, a endégszö eg e áisme ő be ogadó é elem ulajdoní ása mélyebb és sok é űbb lesz. Az e ede i szö eg a csillagok já ásá idéző hasonla - 155 al ágí ja ki, eszi uni e zálissá az a magasz os gondola o , misze in az embe - nek csak pon osan, szépen, azaz lelkiisme e esen szabad dolgoznia, még ha anyagi haszna nem is el é lenül szá mazik belőle. Ugyanakko az újabb szö eg- össze üggésben a kép csupán egy hé köznapi e ékenysége ( ölkelsz és mezi láb á mész […] a köny espolchoz), azaz a lassú, nesz elen já ás hi a o é zékel e - ni. A közbeékelődéses módha á ozói mellékmonda hí en adja issza a meg- mozdulás lassúságá , ezál al ki ej e ebbé, explici ebbé álik a közlés. Ezenkí ül a ő- és mellékmonda ok so endje eszül ségkel ő s ilisz ikai ha ású is a gondo- la í ének élbeszakí ása mia . Az Al a ó című köl eményből idéze Józse A ila-i e sso ok a áisme e az ol asó Pa i Nagy Lajosnak egy olyan mű é el alálkozik, amely émájában nem é el nagymé ékben az alludál szö egé ől, hiszen mindké köl emény az elal- ás ól szól. Mi el azonban az í ás ak usában megha á ozó sze epe öl be a megnyila kozás el é eleze be ogadójához igazodó nyel kezelés, a szö eg s í- lusá be olyásoló p agma ikus ényező ha ásá a Pa i Nagy e se nyel i-s ilá is jegyeiben e ő eljesen különbözik az e ede i alko ás ól: i hagysz elalszol máma má máma má nem hasad o ább nem öled melled állad jelző ényei szunnyadozik a szakadás a o ma elhagy minek egymásnak kilopkodo nagy éj an minek hazudnánk hab olósü ő ? (Szódalo aglás) Míg az Al a ó című mű címze je az elal ó gye mek, és ennek meg elelően a gye meki élmény- és hangula ilág, a e mésze i kö nyeze elemei, megszemé- lyesí ések sze ezik a e se (lehunyja kék szemé az ég; alszik a bogá , a da- ázs; szundí a labda, meg a síp, az e dő, a ki ándulás), addig Pa i Nagy Lajos köl eményének e s ilágában a lí ai én ezignál hangnemben el é elezhe ően ked eséhez szól aggodalommal. A p e ex us isme e ében lé ő be ogadó a mű ol asása so án é zékelhe i az a eszül sége , amely az alludál mű biz onságo és melegsége á asz ó hangula a, ille e a sze eze al ási szükségle ei kapcsán az embe i lé mulandóságá is sej e ő új szö egé elem közö eszül. Az idéze e sso ok az el endezésből adódóan el on abb jelen és e esznek sze : míg az Al a ó című műben a kabá on lé ő szakadás szunnyadozik, addig az új szö eg- össze üggésben a p o ozeugma ikus kapcsol ság (nem [hasadnak o ább] öled melled állad jelző ényei) mia a szakadás az ö egedés me a o ájakén az embe- i es en bekö e kező ál ozásoka , áncoka is jelölhe i. A mű az embe i sze e- ze anyagi mi ol á a, megszépí he e len égességé e u al, amelye udomásul kell ennünk (a o ma elhagy […] minek hazudnánk hab olósü ő ?), a agiku- mo iszon el á olí ja a mindennapi elal ás és éb edés olyama osságában a pil- 156 lana nyi nyugalma hangsúlyozó eduplikációs ismé léssel sze kesz e gondola (i hagysz elalszol máma má / máma má nem hasad o ább). 2.1.2. Pa i Nagy Lajos köl észe ében a szó sze in i idézésnél gyak abban o - dulnak elő olyan, a e segészbe jelöle lenül beillesz e ki ejezések, közisme e sso ok, amelyek az e ede i szö eg ől el é ően m ó d o s í o , „ o n - c s o l ” o m á b a n annak jelen a szö egben. Pa i Nagy szö eg o má- lásá a jellemző a hangalakza okkal élés, így nem meglepő, hogy szö egalakí ó eljá ásainak egyike a endégszö eg módosí ása, és szí esebben él az idézésnek ezzel a o májá al: „a oncsol ki o dí o idéze e azé használom inkább — úl a já ékaspek uson —, me ökonomikusabb, az i onikus iszony má az idéze - oncsol so on belül megképződik, szemben a isz a idéze el, melyhez öbb é , nagyobb e jedelem kell, o aká egy be űcse e, i csak nagyobb össze üggés ho dozza az i óniá , iszonyoma a elhasznál hagyományda abhoz” (K E - RESZTURY 1990: 35). Ezeknek a e sso oknak a öbbsége csupán egy-ké szó hangalakján égze ál oz a ásban agy egyes szóalakok elcse élésében é el az e ede i szö egek o májá ól. Ennek kö e kez ében az in e ex uális u alások- ban ég ehaj o módosí ások különböző asszociációka kel he nek az é elme- zőben, ezál al á nyalják a jelen és ulajdoní ás . Szin én jellemző, já ékos és ál oza os o mája a endégszö egek módosí á- sának az a chi ex us egyes sza ainak olyan sza akkal aló kicse élése, amelyek hangalakja hasonló az e ede i szó agy sza ak hangalakjához, azaz a pa onímia jelensége is meg igyelhe ő öbb szö eghelyen. Az eu ópai köl észe egyik leg égebbi oposzá a, az ősz e, az elmúlás jelképé- e épül a G a i nesz című kö e ben sze eplő Őszológiai gyako la e sciklus, amely 186 ö idebb-hosszabb, lazán összekapcsolódó, ema ikai okonságo el- mu a ó szö ege a almaz. Ezek a e sek sajá osan lá a ják a magya kó házi i- lágo , a be egségében kiszolgál a o , emény elenségébe olyko má bele ö ődö dile áns egyén, Dump End e i onikus, g o eszk megnyila kozásai al, leí ásai al. A e sciklus ol asásako szembe űnik, hogy mennyi e gazdag az in e ex uális szö egjá éka: a köl ő a magya szépi odalom legnagyobb alakjainak mű ei e já - szik á, például Pe ő i Sándo , Babi s Mihály, Kosz olányi Dezső, Kölcsey Fe- enc, Ady End e, Weö es Sándo e sei e. A e sciklus ha odik da abjában Pe ő i Sándo I an az ősz, i an uj a című köl eményének s ó aindí ó e sso ai a i- gyelhe el az ol asó, azonban a endégszö eg a módosí ások mia á lényegül: i an az ősz i an ujjé s szép min mindig énekem is en udja hogy mi égből jö ök haza a bü éből s húzgálom a zö gő a a ban min kiskocsi az éle em (Őszológiai gyako la ok e sciklus) 157 A be ogadó apasz alha ja, hogy aká egye len be ű meg ál oz a ásá al új a- é elmeződik az á e szö eg. Ebben az össze üggésben a hangalakza ok in- e ex uális hangalakza okkén de iniálha ók, mi el a megidéze e s ől aló előze es isme e einkhez iszonyí a ekin he ők ezek a sza ak a hangalako módosí ó eljá ások e edményeinek ( ö. D OMONKOSI 2008: 22). Pa i Nagy a Pe ő i-idéze e úgy újí ja meg, hogy immu ációs mű ele el elcse éli az uj a szóalako az ujjé indula szó al, ille e a második so égén in e ex uális szin- kópá hoz lé e az e ede i énnekem szóalakból az egyik n be ű elhagyásá al, ez- ál al az e ede i szóalak jelen ésé ől el é ő é elmű, ugyanakko hangalakjá ekin e pa onim szó jö lé e, az ének sza unk egyes szám első személyű bi - okos személyjeles alakja: az énekem. Az in e ex uális hangalakza o lé ehozó eljá ásnak köszönhe ően az újonnan e em e szö egössze üggés le ombolja a megidéze mű hangula á és jelen ésé , egysze smind p o anizálja az , é ás, de űs, (ön)i onikus á hallás e edményez e. Dump End e ímekbe szede , di- le áns köl ői megszólalása (is en udja hogy mi égből / jö ök haza a bü éből) gyönyö ű, allomásos köl ői megszólalásban eljesedik ki, hiszen a s húzgálom a zö gő a a ban / min kiskocsi az éle em „má nem egy dile áns so a, hanem a dile áns sze epébe bújó köl őé. Pa i Nagy ese ében ez a olyama os inga- mozgás a köl ő szándékol an és a dile áns éle lensze űnek űnő lé el á ó nyel e közö adja a dile áns- e sek e ejé ” (H ORVÁTH 2006: 560). A szö eg s ílusegységének a szé esése s ílus ö éskén ogha ó el. Az alludál szö eg á - alakí ásá al a köl ő ennek a műnek az ese ében is lehe ő é eszi a szö egek kö- zö i á já ás , a be ogadó az ol asás ak usá al elépí i a égi és az új szö eg összhangjá , megalko a a e sé elme . Különböző beszédmódok ö öződnek, el é ő s ílusha ású szö eg észle ek kapcsolódnak össze, ugyanakko a köl ői nyel használa a s ílusimi áció kö e kez ében mégsem lesz za a os, me „az így kialakí o nyel i é ben a s ílusin e e encia é ényesül, ahol az ellen é es in onál ságú és a almú szö eg észek nem ol ják ki, hanem ele ősí ik egymás ha ásá , és ahol — A any János sza ai al — » é a űz komoly « és iszon ” (M ÉSZÁROS 1990: 47). Az Őszológiai gyako la ok e sciklus 162. e se Józse A ila Ké hexame e című mű ének á í ása: mé legyek én szoba isz a ki e í enek úgyis mé ne legyek szoba isz a ki e í enek úgyis (Őszológiai gyako la ok e sciklus) A Pa i Nagy- éle meghökken ő szö eg ál oza p o ánsága szócse én alapszik. Míg az alludál köl emény szö egössze üggésében az e kölcsi aní ás a isz es- séges szóalak e em i meg, addig a módosí o idéze ben a szoba isz a szó sze e- pel e ésé el, e ős hangula módosulással más éle szö egjelen és kons uálódik: 158 Dump End e a kó házi lé elől é elmezi új a az e ede i mű e . Á í ása é el- mezhe ő az e ede i mű s íluspa ódiájakén , azaz a mo ális ké dés szándékol ka- ikí ozásakén agy csupán a ki ejezés nagyságá a ö ek ő, de az el nem é ő di- le áns megszólalásakén . A dile áns köl ői hagyománnyal aló kapcsola á ól maga Pa i Nagy Lajos ekképpen élekedik: „Kine e e ni olcsó és é elme len bu aság, e e hama ájö em, a a má lassabban, hogy mi is izga o benne min- dig: a él e, a osszul ogalmazás, a on ás, a szándék nagysága és az e edmény kissze űsége köz i e mékeny eszül ség, s hogy mindez mi csinál egy, úgy- mond, műalko ásban, mi ö énik, ha beszédmódok, í ásmódok, ilágok, k ali á- sok, ha, mi udom én, Pilinszky és Szi ya A ila Bendegúz ke e ednek. S ennek má an poé ikai é je, […] és lehe belőle i odalom” (R EMÉNYI 2004: 23). Az izgalmas in e ex uális é ben össze onódó köl ői hangok alóban egymásnak e- szülnek, és é dekes képze á sí ások a kész e ik a be ogadó . A szö eg on ás kö e kez ében k i ikai, önk i ikai é elemmel elí ődik a Szóda- lo aglás című kö e egyik pa a ázisa: *Hass, alkoss, gya apí s: s a haza jóka de űl! (Szódalo aglás) Kölcsey Fe enc Husz című epig ammájának má a má szállóigé é ál zá ó so a a hangalak-módosí ás mia jelenko i konno áció al öl ődik el. A on o idéze a kö e ben egy olyan mű lábjegyze ekén sze epel, amely kó házi szín é e na i- gál a a nyugdíjasok egzisz enciális-anyagi emény esz e ségé ől all (nyugdí- jasoka új a szél az esz éká elő / ózsában áll a kapszligyá / olókocsiból szi- á og a ox o / egy ejeslábos ez es kéne jó / za a mosoly a szí asá nap / miko beomlik a múl hé / célalagú ja puhán*). Az e ede i ény e de űl, azaz ’ki i ul, hely ejön’ jelen ésű szósze keze helye a jóka de űl szin agma ikus kapcsola az új szö egössze üggésben gúnyos, sza kasz ikus jelen éseke moz- gósí , hiszen ilyen módon a haza é dekében aló cselek és hiába alóságá állí ja az á í ás. Humo os in e ex uális szö egjá ék a épül az alábbi köl emény: szem okona szem boldog ősze nem agyok szen kinek nem agyok szen kinek mond a a pősze (Őszológiai gyako la ok e sciklus) Az ö so os mű Ady End e Sem u ódja, sem boldog őse… című köl eményének szellemes nyel i á í ása. A mű Pa i Nagy Lajos ki é eles köl ői képességé ől, pa odizáló hajlamá ól á ulkodik, amely ebben az ese ben a kiej és e i ányul. Az egyenes beszédben í ódo mű kijelöli sajá é elmezésének ha á ai , a gondola - jellel nem jelöl idézőmonda sze ű o ma ugyanis megadja, hogy a pösze embe 159 pe spek í ájából ol asandó a mű. T é ás s ílusha ása an az á hallásnak, hiszen meglehe ősen komikusan ha a komoly gondola iságú, indi iduum-kul usz lá a- ó, ugyanakko a pe szonalizmus i ányába elhaladó alko ásnak beszédhibás á - köl ése, más le a s ílus kel e e hangula isága, a pa e ikus hangnem helye a komikum dominál. É dekes ké dés lehe — amely Pa i Nagy e sei el kapcso- la ban különösen lényeges —, hogy az a chi ex us nem isme ő ol asó mikén kons uálja meg a jelen és . A jelen ésképzés egészen más éleképpen alakulha ebben az ese ben, az é dekes szem boldog ősze köl ői kép é elmezése men én aká az ö egség mo í uma is be onódha az é elem ulajdoní ásba. 2.1.3. Pa i Nagy Lajos e s ilága „ o gácsok a hasad szé , e sszilánkokban ük öződik issza” (A NGYALOSI 1991: 42), ami az jelen i — köl észe ének egyik ő jellemzőjén, a agmen ál ságon kí ül —, hogy számos in e ex uális u alás szö egbe épí e ségé az a c h i e x u s e l b o m l á s a jellemzi, agyis a megidéze e ede i szö eg ö edékeinek m o n á z s s z e ű b e - é p í é s e alósul meg a műbe. Az ol asó szö egé ésé ezek a nyomokban ellelhe ő e s ö edékek is megha á ozzák, hiszen a p e ex us isme e ében mély- é elműbb, de legalábbis más éle é elemképzés ö énik. Nemze i énekünke , a Himnusznak a kezde é idézi meg a Szódalo aglás cí- mű kö e ből e egyso os e s: ad no am: is en áldd meg* A la in ad no am ’előjegyzésbe eendő’ jelen ésű ki ejezés u án a ke őspon í ásjele hí ja el a igyelme az is en áldd meg ki ejezés on osságá a. A köl- csönzö szö egda ab hiányos, hiszen a megáld ige Himnuszbeli onza a, a ma- gya hiányzik a műből. Az egyso os e shez öbbmonda os p ózai lábjegyze a ozik (ez jelöli a so égén álló *) , amely ki e jesz i, ál alánosabb é ényű é ágí ja az ige onza á , és az áldás alamennyi emegő szí ű embe e ona koz- a a ké i: „Tehénkéi sze euszí ja, há hol lakik a őgymeleg, a zsi adék, ha így aszí ja az is, ki nem szakí ja meg, csak csöpp szí é odaszo í ja? Ki nem eng i , csupán emeg.” A pa odisz ikus hang é elű lábjegyze meg osz ja a enn- köl ség ől a be ogadó előze es isme e ei , hiszen az is en áldd meg ki ejezés e ő- eljes asszociáció al előhí ja az e ede i szö eg émájá , hangula á , a lábjegyze azonban mind émájában, hangula ában, s ílusában jelen ősen el é az alludál szö egé ől, így mindenképpen igyelem elkel ően ha a be ogadó a. Pa i Nagy Lajos Be o dulám a kam ába címe iselő e sébe mon ázssze ű- en ágyazódnak be Pe ő i Sándo mű ének jellegze es szókapcsola ai, sza ai: Be o dulám a kam ába, ad a- e e se é ó , Nem lelém a bes e jószág a pipámnak szu kálló , Te em e e sö é sége, olyan agy, min a szu ok, Lepa én ok egye óla, s a’ pipámnak beszu ok. (Be o dulám a kam ába, észle , G a i nesz) 166 ma éko mu a . A poliszinde on min a szö eg s uk ú ájá alakí ó elem unkciós- sá álik a műben, me az ana o ás ismé lés a agmonda ok közö i kapcsola o egy ész explici é eszi, így i ányí ja az ol asó é elemképzésé , más ész a bib- likus s ílus jellegze es szö eg o máló sajá osságának, az és kö őszó al be eze- e gondola i musnak az e okálásá al bibliai mo í umokkal á nyalja az é e- lemképzés . A segí sége ké ő lí ai én panaszá ada akén is é elmezhe ő a mű, mi el a köl ői én si almainak elso olásako o dul Je emiás p ó é ához (a hi eményéé ?), akinek igehi de ésé e a meg é és e aló hí ás jellemző. Ez az el- képzelés ámoga ja meg a e s címe, melynek hangzása alapján a be ogadó az S. O. S. nemze közi észjelzés e is asszociálha . A Szódalo aglás című kö e an u ca ím an min amonda kezde ű e sének sze keze e Kosz olányi Dezső Boldog, szomo ú dalá idézi: an u ca ím an min amonda akí ás mámo mímelő almabo ág epe aaj ó ü egcse ép műmézda ázs an alkonybíbo napszakácsnő molná szi ák*cinkejég an sócipő ü egnyalóka epedasí ás ag apasz an nyom a óló kö nyöszö gés (Szódalo aglás, észle ) A Pa i Nagy- éle műben a e ssze keze e leginkább megha á ozó ényező — hasonlóan Kosz olányi e séhez — a an lé ige, amely „az ún. egysze ű ismé lés ő endező el ekén unkcióssá álik, hiszen pá huzam elemekén egységbe og- ja a elso olás ogalmilag agy hangula ilag szé a ó össze e ői is, ille e igei állí mánykén magához onzza az összes öbbi s ílusjellemző . Így az alakza á - sulásokból s íluss uk ú a szö ődik, szolgál a a jelen éssze keze e ” (S ZIKSZAI - NÉ N AGY 2011: 226). Bá az ana o ikus ismé lés, a elso olás, a pa alelizmus alakza ai ál al megha á ozo e ss uk ú a ekin e ében Pa i Nagy mű e — min a o maimi áció példája — dialogizál Kosz olányi e sé el, a köl eményekben meg alósuló s íluskohézió, ille e a köz e í e jelen és ekin e ében ele ébb különböznek egymás ól. 5. Az elemze e sek, szö eg észle ek á ilágí anak a a, hogy Pa i Nagy Lajos sajá os, össze é esz he e len hangula ú lí ájában az in e ex uali ásnak min s ílus e em ő eljá ásnak különösen nagy sze epe ulajdoní ha unk. S ZABÓ Z OLTÁN sze in az in e ex uali ás a posz mode n i odalom leg el űnőbb s ílus- jegye, jellegze es eljá ás: ko ábban kele keze mű ekből aló á é el. „Külön- ben az á é el o ma e em ő e ő, a posz mode n el ogás sze in a mű e ede isége — együk hozzá, pa adox módon — éppen abban áll, hogy á é elek ügg énye. 167 De ez nemcsak az e ede iség, hanem a mű jelen ésének is egyik i ka” (1998: 52). Pa i Nagy mű einek egyedisége sajá os szö eg o máló eljá ásainak és ki- é eles nyel kezelési képességének az e edménye. A endégszö egek gondos, b a ú os szö egbeépí e sége izgalmas in e ex uális e ek lé ejö é mo i álja a e seken belül, nyel i szink oni ás kialakí a a magya kanonikus i odalom megidéze mű ei el. I odalom A NGYALOSI G ERGELY 1991. Pa i Nagy Lajos: Szódalo aglás. K i ika 3: 42. B AZSÁNYI S ÁNDOR 1996. G amman ika. (Pa i Nagy Lajos: Es i k é a). Al öld 9: 75–79. B ÓKAY A NTAL 1997. I odalom udomány a mode n és a posz mode n ko ban. Budapes , Osi is. D OMONKOSI Á GNES 2008. Az alakza ok szö eg- és s ílus e em ő sze epe Pa i Nagy La- jos köl észe ében. In: S ZATHMÁRI I STVÁN sze k., Az alakza ok ilága 20. Budapes , Tin a. H ORVÁTH C SABA 2006. A dile an izmus dicsé e e. Pa i Nagy Lajos egy köl ői sze epé- ől. In: H ORVÁTH K ORNÉLIA –S ZITÁR K ATALIN sze k., Ve s — Ri mus — Szubjek um. Műé elmezések a XX. századi magya lí a kö éből. Budapes , Kijá a . 552–565. K ÁLMÁN C. G YÖRGY 2004. Pa i Nagy Lajos. G a i nesz. K i ika 2: 33–34. K ÁROLYI C SABA 1998. Valóságszagú képza a ok. Éle és I odalom, augusz us 28: 8–9. K ERESZTURY T IBOR 1990. F agmen ek mé nöke. PNL: Szódalo aglás. Magya Napló május 3: 11. M ÉSZÁROS S ÁNDOR 1990. F agmin ák — belül ől. Pa i Nagy Lajos köl észe é ől. Al öld 5: 45–50. M IHANCSIK Z SÓFIA 1995. Zsebkendőnyi sű í mények. Beszélge és Pa i Nagy Lajossal. K i ika 2: 40–42. N ÉMETH Z OLTÁN 2006. Pa i Nagy Lajos. Pozsony, Kallig am. R EMÉNYI J ÓZSEF T AMÁS 2004. Ka ama án. Beszélge és Pa i Nagy Lajossal 2. K i ika 2: 28–32. S ZABÓ Z OLTÁN 1998. A posz mode n i odalom őbb s ilá is sajá osságai. Magya Nyel - ő 122: 46–57. S ZIKSZAINÉ N AGY I RMA 2007. Magya s ilisz ika. Budapes , Osi is. S ZIKSZAINÉ N AGY I RMA 2011. A nyel használa unkcionális a ianciája és a s ílusko- hézió. In: S ZIKSZAINÉ N AGY I RMA sze k., A s íluskohézió eszközei a mode n és posz - mode n szö egekben. A Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi In éze ének Kiad ányai 89. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó. 223–238.