Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei

METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.hu 138 Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei HEGEDŰS JUDIT* – FEKETE MÁRTA** – SIPOS SZANDRA*** * Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi és Módszertani Tanszék; Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi Intézet ** Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi és Módszertani Tanszék *** Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi és Módszertani Tanszék ABSZTRAKT A bűnelkövetés okainak vizsgálata során szinte mindegyik szakirodalom kiemeli a család felelősségét, szerepét, ugyanakkor a zárt intézeti (javítóintézeti, speciális gyermekotthoni) neveltek családjainak működését elemző kutatások száma viszonylag szűk. Ezt a hiátust kívánta pótolni jelenlegi pilotszerű (nagyobb vizsgálódást előkészítő) kutatásunk. Kutatásunk során arra vállalkoztunk, hogy félig strukturált interjúk segítségével feltárjuk azt, hogy az intézeti neveltek családi hátterét mi jellemzi, milyen módszerekkel nevelték őket, mit gondolnak a családról, a család szerepéről és jelentőségéről az ember életében. A fiatalkorú bűnelkövetők családjában a zaklatás nem egyetlen formában jelent meg: fizikai és érzelmi formát öltött, az érintett személyiségre gyakorolt hatása minden értelemben összetett. Ezek a fiatalok nem rendelkeztek/ rendelkeznek biztos háttérrel, így sokkal jobban befolyásolhatók voltak rossz irányba; nem volt igazán gyermekkoruk, nem élték át a közös játék, a kirándulás élményét, nem szembesültek a bizalmat, szeretetet, biztonságot sugalló légkörrel. Jól látható volt, hogy a fiatalok családjában kevés figyelmet fordítottak az egyes családtagok egyéni érzékenységére, véleményére, az érzelmi kötelékek hiányoztak, vagy pedig erősen eltorzultak. Egy ilyen családi közegben a fiatalok a normális fejlődéssel járó serdülőkori krízisek megoldására sem voltak képesek, a feszültségek leküzdésében nem biztosított társas támaszt a család, magukra maradtak problémáik megoldásában. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy igen nehezen tudták megfogalmazni, hogy számukra mit is jelent a család és milyen képük van jövőbeli családjukról. KULCSSZAVAK: javítóintézet, speciális gyermekotthon, családkép ABSTRACT Closed institution inmates’ views about the family When researching the reasons for criminal behaviour, literature almost unequivocally emphasises the responsibility and role of the family, where as the number of studies analysing the functioning of families of inmates in closed institutions (reform schools, special children’s METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.huwww. metszetek.unideb.hu Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei 139 homes) is relatively low. The present pilot research (with the purpose of preparing a wider one) tries to fill this gap. Using semi-structured interviews, we attempted to explore the inmates’ family background, what methods were used during their upbringing, what they thought about the family and its role and importance in one’s life. Harassment had occurred in juvenile delinquents’ families in various forms: it had physical and emotional manifestations, and therefore its impact on the affected person’s personality is extremely complex. These young people did not/do not have a safe background, and thus they were more easily influenced to choose the wrong way; they did not have a real childhood, never had the experience of common games or hiking, and never felt an atmosphere of trust, love and security. It was apparent that in these young people’s families very little attention was paid to each family member’s personal sensitivity or opinion, and emotional ties were either missing or were strongly distorted. In such a family environment, the young people were unable to solve the crises of adolescence which are parts of normal development, the family did not ensure support in coping with the tension, and they were left alone with solving their problems. Consequently, it is not surprising that they had great difficulties in telling what the family meant to them and what ideas they had about their future family. KEYWORDS: reform school, specialchildren’s home, family image Bevezetés A bűnelkövetés okainak vizsgálata során szinte mindegyik szerző kiemeli a család felelősségét, szerepét (lásd például Kerezsi Klára, Csemáné Váradi Erika, Solt Ágnes kutatásait), ugyanakkor a zárt intézeti neveltek családjainak működését elemző kutatások száma viszonylag szűk körű. Ezt a hiátust kívánta pótolni jelenlegi pilotszerű (nagyobb vizsgálódást előkészítő) kutatásunk1, mely két fő kutatási elemből állt: – a növendéki iratanyagok áttekintése, az intézet által rendelkezésünkre bocsájtott statisztikai adatok elemzése; – a szakemberekkel, illetve a neveltekkel készített interjúk elemzése. Kutatásunkban a zárt intézetek alatt egyrészt a javítóintézeteket, másrészt pedig a speciális gyermekotthonokat értettük. E két intézménytípus közös jellemzője, hogy eltérő mértékben ugyan, de a fiatalok szabályozott körülmények között élnek. A javítóintézetek nemcsak a gyermekvédelemhez kapcsolódnak, hanem az igazságszolgáltatáshoz is: előzetes letartóztatás alatt lévő és jogerős ítélettel rendelkező 12–21 éves kor közötti fiatalok kerülhetnek be ezekbe az intézményekbe, míg a speciális gyermekotthonok a Gyermekvédelmi törvény 48. §-a szerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy a nevelésbe vett súlyos pszichés vagy súlyos disszociális tüneteket mutató, pszichoaktív szert használó és a kettős szükségletű 1 A tanulmány elkészítéséhez felhasználtuk a kutatásról szóló jelentésünket, mely nyomtatott formában is megjelent. Hegedűs Judit – Farkas Johanna – Fekete Márta – Ivaskevics Krisztián – Molnár Katalin – Sipos Szandra: Bűnelkövetők családi háttere. In: Földvári Mónika – Tomposné Hakkel Tünde (szerk.) (2016): Riport a családokról: A Család-, Ifjúságés Népesedéspolitikai Intézet kutatási eredményei 2015. Család-, Ifjúságés Népesedéspolitikai Intézet, L’Harmattan, Budapest: 351–385. METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.hu 140 Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei gyermekeknek nyújtanak gondoskodást, szocializációt és reszocializációt, valamint habilitációt és rehabilitációt. Mindkét intézménytípus kiemelt szerepet szán a családi kapcsolattartásnak, a családi életre nevelésnek, hiszen az intézetekbe bekerülő fiatalok jelentős százalékban egyszülős vagy diszfunkcionálisan működő családokból származnak (Hegedűs 2010). A családjukban tapasztalt negatív élmények minden bizonnyal hozzájárultak a fiatalok bűnelkövetői karriertörténetének kialakulásához, éppen ezért is kiemelt feladat ezzel a területtel foglalkozni. A család szerepe a gyermekés fiatalkori bűnelkövetők életében A család működése milyenségétől függetlenül meghatározó jelentőségű az ember életében. A család elsődlegessége három okra vezethető vissza (Bagdy 1995). Egyrészt, a család az a színtér, amely a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre. Itt tölti élete legfogékonyabb periódusát, a csecsemőés kisgyermekkort, amikor fejlődése a leggyorsabb és legintenzívebb. Másrészt, a család érzelmi kötelékei, kapcsolatainak erőssége, hosszan tartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe, és ezeket, mint diszpozíciókat visszük tovább. Harmadrészt, a család közvetítő szerepet tölt be az egyén és a társadalom között, annak normáit, értékrendjét, világnézetét természetes módon, személyes példa révén közvetíti. Beépül a társadalmi értékrendszer az egyén személyiségébe, így optimális esetben a család előkészíti az egyént arra, hogy beilleszkedjen a társadalomba. A szocializációs folyamatban a család a modell szerepét tölti be, a szülők mintaként szerepelnek, melyet a gyermek minden esetben, destruktív magatartás esetén is követ. A család modellhatása értelmezhető azonban egy másik szinten is, miszerint a család légköre, életmódja, életfelfogása, amelyben felnövünk, mintája annak a családnak, melyet a gyermek alapít. A szociális háttér, a családi tényezők motiváló hatásai, a szülők társadalmi helyzete, a társadalomhoz való viszonya, a szülők nevelési szokásai, a kultúrával, művelődéssel kapcsolatos beállítottságuk mind-mind olyan tényezők, amelyek kihatnak a nevelés folyamatában a gyermek személyiségének alakulására. Ezeket a szempontokat szükséges tehát megvizsgálni, amikor a fiatalkorú bűnelkövetés hátterét kutatjuk. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi kutatások is rámutattak arra, hogy a család szerkezete és a fiatalkorú bűnelkövetése között szoros kapcsolat van. Smith és Stern (idézi: Farrington 2012) kutatásukban arra a következtetésre jutott, hogy azok a gyermekek, akiknek szülei nem tudják biztosítani a támogató, meleg légkörű családi hátteret, nagyobb eséllyel lesznek bűnelkövetők. Farrington (2012) kutatásában hat csoportot emelt ki a bűnelkövetővé válás és a családi élettel kapcsolatban: – kriminalizálódott és antiszociális szülők és testvérek; – a család nagy mérete; METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.huwww. metszetek.unideb.hu Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei 141 – a gyermeknevelési módszerek elégtelensége (gyenge felügyelet, hideg, elutasító nevelési légkör, kivonódás a gyermek életéből); – családon belüli erőszak és elhanyagolás; – szülői konfliktusok; – a szülők jellemzői (fiatal szülő, kábítószer-fogyasztó, pszichiátriai betegség). Szinte teljesen hasonló faktorokat emelt ki Nisar (2015) a munkatársaival közösen végzett kutatásában, ahol 50 fiatalkorú bűnelkövetővel készítettek interjút. Egyértelművé vált ebben a kutatásban is, hogy az egyszülős családokban, a rossz gazdasági körülmények között nevelkedő fiatalok nagyobb eséllyel válhatnak bűnelkövetővé. A hazai kutatók is kiemelten foglalkoztak a családi háttér témakörével (például Herczog 1994, Solt é. n., Hegedűs 2010), azonban kevéssé fókuszáltak e kutatások arra, hogy mit gondolnak a fiatalok általában a családról, a gyermekek neveléséről. Ebből a hiátusból kiindulva törekedtünk arra, hogy a családi élményeik mellett a családi neveléssel kapcsolatos nézetekre is kitérjünk. A kutatás módszertani háttere Egyértelművé vált számunkra, hogy alapvetően kvalitatív stratégiát érdemes választanunk mind az érzékeny téma, mind pedig a kutatási minta sajátosságai miatt. A kutatási módszerek közül egyrészt iratanyagok elemzését választottuk, másrészt pedig félig strukturált interjúkat készítettünk. Jelen tanulmányunkban a mélyinterjúk elemzésével foglalkozunk. Mintaválasztásunk hozzáférhetőségi alapon történt: a kutatási minta kiválasztását az adott intézményekre bíztuk, tekintettel arra, hogy az itt dolgozóknak van ismeretük arra vonatkozóan, hogy ki hajlandó erről az érzékeny témáról beszélni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a minta kialakítása torzítással járhat, hiszen a nevelő választja ki az interjúalanyokat, amely akár ahhoz is vezethet, hogy felülreprezentáltak a mintában azok a neveltek, akik együttműködők. Mégis ennek ellenére fontosnak tartottuk, hogy az intézetek határozzák meg a kutatásban résztvevők körét, hiszen ők rendelkeznek háttér információkkal a növendékek családjáról, motivációjáról. Összesen 8 javítóintézetis növendékkel és 8 speciális gyermekotthonos nevelttel készült interjú, amelyeket 2016. május-július között vettünk fel. Az életkort tekintve interjúalanyaink 14–17 év közöttiek voltak, 4 lány és 12 fiú beszélgetett velünk mintegy 60 perces időtartamban. Egy interjúalany kivételével általában együttműködőek voltak a résztvevők, egy fiatalt kevéssé tudtunk megnyitni. Az interjú elkészülte előtt beleegyező nyilatkozatot írtak alá, illetve tekintettel arra, hogy kiskorúak, így 10 esetben, a gyermekvédelmi gyámok, 6 esetben pedig a szülők beleegyezését is kértük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a megállapítások, a kirajzolódó tendenciák nem reprezentálják a vizsgált csoportot, nem is ez volt a cél. Abból indultunk ki, hogy jelen vizsgálódásunk előkutatás, melynek az az egyik célja, hogy egy későbbi, nagyobb METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.hu 142 Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei mintán alapuló kutatás módszertani hátterét megalapozza. Mindegyik intézmény segítőkészen állt hozzánk, biztosították számunkra egyrészt az adatokhoz való hozzáférést, másrészt pedig az interjúk felvételének körülményeit. Törekedtünk arra, hogy mindezek ne befolyásolják kedvezőtlenül az interjúkészítés folyamatát, de – minden bizonnyal – ezt nem sikerült minden esetben teljesítenünk. Az interjúk során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mi jellemzi a növendékek családi hátterét, milyen módszerekkel nevelték őket, mit gondolnak a családról, a család szerepéről és jelentőségéről az ember életében. A tizenkét kérdést (is) tartalmazó forgatókönyv inkább fókuszpontokkal, mintsem konkrét kérdésekkel kívánt szolgálni a félig strukturált interjúkat készítő kollégák számára. A beszélgetések során a következő kérdésekre kerestük a választ, ezek képezték az interjú elemzési szempontjait: – Honnan származik? Hogy élt, mielőtt idekerült? – Mi volt jellemző arra a családra, akik nevelték? Milyen volt a gyermekkora? (Játék, családi programok, családi kapcsolatok) – Mit tartottak fontosnak a nevelésében? Mennyire ért ezekkel egyet most? – Hogy fegyelmezték? – Kikkel élt együtt, mielőtt bekerült? – Bekerülését követően milyen lett a kapcsolata a családjával? Milyen rendszerességgel tartják a kapcsolatot? Hogyan tartják? – Szerinte miért fontos, hogy az embernek legyen családja? – Mit tart fontosnak általában egy gyermek nevelésében? Hogyan, milyen módszerekkel nevelné gyermekét?2 – Hogyan fegyelmezné gyermekét? – Mit tesz most a családjáért? – Milyen esélyei vannak arra, hogy családi élete, kapcsolatai rendeződnek, ha kikerül? Minden interjú elején tájékoztattuk a résztvevőt arról, hogy csak és kizárólag kutatási célból használjuk fel az interjút, illetve biztosítottuk az anonimitást és arról is, hogyha olyan kérdést érintenénk, amire nem szeretne válaszolni, természetesen megteheti. Az interjúk készítése előtt felkészítettük az interjút készítőket. Az interjúk szövegét tartalomelemzésnek vetettük alá: tartalmi kategóriákat hoztunk létre, melyek mentén igyekeztünk az interjúkban elhangzottakat összevetni egymással. A kódolás, az elemzés és az értelmezés hármasságát igyekeztünk megvalósítani. A legfőbb tendenciákra kívánunk rámutatni, bár természetesen tudjuk, hogy minden családi történet egyedi és megismételhetetlen, de a családok működésében mégis tetten érhetők tipikus jellegzetességek. Mindemellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy a lenti narratívák a neveltek interpretációi a saját bűnelkövetői 2 Amennyiben van gyermeke, úgy a saját gyermekének neveltetésére vonatkozó információkra kérdeztünk rá. METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.huwww. metszetek.unideb.hu Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei 143 életmódjának hátterével, okaival kapcsolatban: ahogy ők látják családjukat. Ezek a történetek interjúalanyaink valóságai, értelmezései. Családi háttér Szerkezetét tekintve a neveltekre jellemző volt, hogy rendezetlen szerkezetű családokból érkeznek: az ép szerkezetűnek mondott családmodell interjúalanyaink között nem jelent meg. A szülők mellett a nagyszülők, nevelőszülők, olykor testvérek általi nevelés is megjelenik a beszámolókban. A szülő hiánya, a család széthullása, a család újraformálódása jellemző volt interjúalanyainknál: „Hát nekem nem volt olyan jó, mert anyukám 2 hónapos koromban engem eldobott, 2 hónapos koromtól mamám nevelt és anyukámat 1 évben egyszer láttam, akkor is 4 órát. Hát, mamáékkal nevelődtem 14 évig, ugye 2 éve vagyok bent.” (16 éves lány, speciális ellátásból) A gyermekvédelmi szakellátásban nevelődött fiatalok is megjelentek interjúalanyaink között: „8 hónapos korom óta kezdődött. Rajtam kívül még 4 tesóm nevelőszülőkhöz kerültünk.” Majd néhány évvel később, 9 évesen visszagondozták beszélgetőpartnerünket az apai családba, azonban ez nem volt sikeres: „Hát ott még úgy-ahogy jó volt, 8 hónapig ment ez az egész. Apám albérletet vett ki, fel kellett mondania, mert tornázta fel az illető az árát. Elsőnek 40 ezer, utána 80, meg ilyenek. Kiköltöztünk a mostohaanyámnak a nagyanyjához. Az idős néni állandóan eldugta a pénzét, és ráfogta a lánytesóimra. Sokszor ebből elegük volt a tesóimnak, elkezdtek kiabálni. Akkor már rendesen én is szégyelltem magam, hogy az utcán veszekednek. Mindig a veszekedés 5 hónapon keresztül. Kb. 3 hónap jó volt, az utolsó 5 hónap már nagyon gáz volt. Ugye 8 hónap után bekerültünk intézetbe. Bevittek minket a gyámhivatalba, és ott mondták, hogy apám azt mondta, hogy azt csinálnak velünk, amit akarnak. Közben kiderült a háttérbe, hogy a mostohaanyám beszélte rá. … Intézetbe kerültünk.” (15,5 éves fiú speciális ellátásból) Arra is láttunk példát, mikor a széthullott és újraformálódott család, vagy hasonló krízis megléte ellenére az interjúalany nem elégedetlenségről és gyökértelenségről számol be a családjával kapcsolatban, hanem pozitívabb előjellel, mint amilyenről az eredeti családja esetében beszámolna: METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.hu 144 Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei „(…) hetedik éve, hogy velünk él, ő a nevelőapám, és akkor, tehát én őt nagyon-nagyon szeretem, kedvelem, tehát én, ő sokkal-sokkal több törődést ad nekem, meg szeretetet, mint a saját apám.” (15 éves javítóintézetes lány) Jól megfigyelhető volt, hogy a bűncselekmény elkövetése előtti években a család komoly krízist élt át: „Hát, kiskoromban volt szép családom, apukám meg anyukám. Aztán apukám nagyon beteg lett, rákos beteg, és meghalt 4 éve. Addig szép volt az életem. Ő aztán meghalt, és rá 2-3 hétre anyukám összeállt egy bácsival, igen, bácsival, aki üti-veri mai napig. Ő alkoholista meg ilyenek. Anyukám is részben. És nem szerettem, ezért elköltöztem otthonról átmeneti otthonba, ott laktam, hogy hátha javul az otthoni lét, de nem javult semmit sem […].” (15 éves lány speciális ellátásból) Interjúalanyaink közül egyetlen növendék számolt be nyugodt családi légkörről, aki édesanyjával és nevelőapjával, több testvérével nagyon békés és problémamentes életet élt, ám elbeszélése érzelmi sokszínűségről kevéssé tett tanúbizonyságot, a jól megfogalmazott (és esetenként többször átfogalmazott) kérdések ellenére sem kaptunk meggyőző választ, kielégítő beszámolót a családi mechanizmusokra, a családban uralkodó értékekre, közös programokra vonatkozóan: vagyis nem a harmonikus család képe körvonalazódott, hanem inkább az egymás mellett levő emberek laissez-faire típusú együttélése. A beszélgetések során az együttműködő és engedékeny anya és a szigorú apa képe is körvonalazódni látszott. Nem ritkán interjúalanyaink (12 esetben), bekerülésüket megelőzően, vagy szülői abúzus áldozatai voltak, vagy gyakran kellett, hogy szemtanúi legyenek erőszakos, konfliktusos viselkedésnek, alkoholizmusnak a családban. Az egyik fiatalkorú növendék arról számolt be, hogy 15 éves korában „már nagyon sokat kaptam, és most nagyon csúnyán el akartak verni otthon.” (17 éves javító intézetes lány) Interjúalanyaink családjában az anyák mint támogató, védelmező személyek nem igazán jelentek meg, sőt négy fiatal is arról számolt be, hogy neki kellett védelmeznie az anyát: „Én egyszer segítettem anyut, mert anyut nagyon sokszor bántották előttem, amikor kicsike voltam, nagyon sokszor megverték előttem. … neki kicsit sok kapcsolata volt, anyunak, és sokan megverték anyát mindegyik kapcsolatában, ugye a G. még úgymond nem bántotta, csak akarta, meg kiabált vele. … anya akkor keresett csak fel szinte amikor baj volt.” (16 éves lány a speciális ellátásból) Gyakran az anya helyett a nagymama nevelte a fiatalokat, ő adta meg azt a biztonságot, szeretetet, amit amúgy az édesanyától várt el a növendék: METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.huwww. metszetek.unideb.hu Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei 145 „Ugye anya elment, ott hagyott mamára, aztán ők neveltek, szinte anyut úgy nem is ismertem úgy az elején. Végig anya jött hozzám egy évben egyszer, de ezt ugye már mondtam, 4 órát töltöttem vele. Mindig becsapott, volt olyan, hogy csak egy faluval lakott arrébb, de akkor sem jött át hozzám, nem foglalkozott velem, nem szeretett….” (14,5 éves fiú speciális ellátásból) Az anya hiánya rendszerint a nő életviteléből adódott: a züllött életmód, a kriminalizálódás 6 nevelt édesanyjánál volt tetten érhető. Az alapvető bizalom megrendüléséről többen is beszámoltak: „Mikor nevelőszülőknél voltam, hatéves koromig leveleztünk. Hatévesen egyszer láttam őt a szolnoki BV-ben, mert levitték őt innen oda. Utána végleg megszakadt. Most hallottam egy infót Pestről, hogy itt van Kalocsán. És akkor én a pártfogómat megkérdeztem, hogy itt van-e, és akkor ő visszajelezte, hogy igen, itt van, és akkor fölvettük a kapcsolatot. 11 év után… nem várok sokat. 17 igazából, na mindegy. Nem várok sokat, ha a felét betartja, amit megígért, akkor nem mondom, hogy nekem jó lesz, de akkor neki jobb lesz. … Nem érdekel, mert nem ismerem. És nem fogok megbízni benne, addig, amíg el nem éri azt a szintet. Én nyitott vagyok, az már az ő dolga, hogy él-e vele. Hogy ha nem él vele, engem nem fog elszomorítani.” (16 éves fiú a speciális ellátásból) A családi kapcsolatok rendszerében a testvérek is fontos szerepet töltöttek be. A megkérdezett többségének (12 fő) nem egy, hanem több testvére is van: a vérszerinti testvérek mellett nagyszámban megjelentek a féltestvérek (7 főnél). Sokszor a testvér volt az, aki legfőbb támasza volt a családi konfliktusok esetén a fia talnak: „A nővérem addig harcolt, amíg oda nem kerültünk hozzá. Ott voltunk. Akkor úgy, aki összetartotta a bandát, az a középső nővérem volt. Ő tartotta össze a csapatot. Mindig volt ez-az. Odafigyelt ránk, és nem engedte, hogy csúnya dolgokba belemenjünk. 18 éves lett, utógondozóba került. Ott volt nem sokáig, 4 hónapot és kikerült. Összeköltözött a barátjával és utána a kisebbik nővérem lekezdett szökdösni az intézetből.” (14 éves javítóintézetes fiú) Több olyan választ kaptunk a megkérdezettektől, melyből arra következtettünk, hogy az idősebb testvér az, aki betölti a szülő szerepet, szárnyai alá veszi a fiatalkorút, kikerülése után várja, vagy aki jelenlétével támogatja büntetésének ideje alatt. A testvérek gyakran markáns jelenléte rávilágít arra, hogy a szülő vagy nincs jelen, vagy nem funkcionál szülőként, abban az értelemben, hogy nem nyújt támaszt gyermeke számára. Ahhoz azonban nem rendelkezünk elegendő információval, METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.hu 146 Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei hogy megkíséreljük megmagyarázni, hogy pontosan milyen mechanizmusok állnak a családi szerepek átrendeződésének hátterében. Olyan is előfordult, hogy az idősebb testvérek szintén börtönbüntetésüket töltik az ország különböző pontjain, nem kifejezetten jó példával járva a növendékek számára. Kevésbé kielégítő, megfejthető és ambivalens testvéri viszonyokra is bukkanhattunk a beszámolók között: „Egy féltestvérem van. […] őt nem szerettem, igazságtalanok voltak, ővele foglalkoztak, velem meg nem. Érti? És egy kicsit nem szeretem, máshogy álltak hozzá. Ő mindent megkapott tőlük, én meg nem.” (16 éves javítóintézetes fiú) A megkérdezett fiatalkorúak bekerülés előtti családi élete gyakran olyannyira kusza volt, hogy alig követhetők a családi kapcsolatok és viszonyok a beszámolókat hallgatva. Itt nem csak arról van szó, hogy gyakori, majdhogynem állandó az intézetek, családtagok közötti költözés, hanem a gyakran váltakozó szülői partnereknek, vagy többszörösen szétesett és újraformálódott családmodellnek „köszönhetően” népes számú rokonságról számoltak be a megkérdezettek. Az állandó „migrálás”, a folytonosan változó és népesedő família, az ehhez társuló deviáns szülői magatartás (mint minta) hozadéka a gyökértelen, szilárd értékekkel nem rendelkező, következetes nevelésben nem részesülő fiatal. Családi programról, vagy kiemelkedően mély, szerető családi kapcsolatokról híjával, vagy kevésbé meggyőzően informáltak a megkérdezettek. A családi programok között jellemző válaszként jelent meg az édesapával közös horgászás, kőművesmunka, a városi strand látogatása, de olyan választ is kaptunk a közös programokat firtató kérdésre, hogy nem voltak ilyenek, gyakran még a születésnapok, karácsony, vagy egyéb alkalmak megünneplése is elmaradt. Így elmondható, hogy a meg nem élt gyermekkor, a szülővel való közös és mély élmények hiánya vagy esetlegessége jól tetten érhető volt az alanyok beszámolóinak többségében – egy-egy idillibb kitekintéstől/kivételtől eltekintve: „Hát igen, hát nem volt jó karácsonyom egyszer sem még. 6 évesen volt egy jó születésnapom, amikor anya egyszer, egyetlenegyszer volt ott születésnapomon, 6 éves voltam, még az ajándékra is emlékszem, amit kaptam ilyen útépítő, útpályaépítőket kaptam, volt benne traktor meg ilyenek. Na, annak örültem, azt a mai napig nem felejtem el. Az az egy szülinapom volt, igen.” (15 éves lány speciális ellátásból) A családok működésmódjáról, a családi szerepek átrendeződésén kívül, meszszemenő megállapításokat jelen interjúk alapján nem tehetünk, a családi struktúrák mélyebb feltárása további vizsgálódást igényelne. METSZETEK Vol. 5 (2016) No. 4 ISSN 2063-6415 DOI 10.18392/METSZ/2016/4/9 www. metszetek.unideb.huwww. metszetek.unideb.hu Hegedűs J. – Fekete M. – Sipos Sz.: Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei 153 oldásában. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy igen nehezen tudták megfogalmazni, hogy számukra mit is jelent a család és milyen képük van jövőbeli családjukról. Számottevő különbség nem volt a speciális gyermekotthonban nevelkedők és a javítóintézetes fiatalok gyermekkora között, ugyanakkor jövőképüket tekintve a javítóintézetes fiatalok között többen rendelkeztek nagyon határozott véleménnyel a gyermekek neveléséről: szinte mindannyian megfogalmazták, hogy jobb sorsot szánnak gyermeküknek, de azt, hogy mindezt hogyan és miként szeretnék megtenni, nem tudták részletezni. A hagyományos nemi szerepeknek való megfelelés jól tetten érhető: a klasszikus férfi és apa szerepet nemcsak a fiúk tartották fontosnak, hanem a lányok is. A női szerepnél a háztartás vezetése, a család összetartásának gondolata jelent meg. Egyértelműen szembesülhettünk azzal, hogy a gyermekkel rendelkezőknél sem jelentek meg tudatos gondolatok sem a gyermekek neveléséről, sem pedig a párkapcsolatról. Bár szülőkké váltak, de pszichológiai értelemben a szülői felelősséget nem vállalták fel meggyőzően. Irodalom Bagdy, Emőke (1995): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Farrington, D. P. (2012): Childhood risk factors for young adult offending: Onset and persistence. Young Adult Offenders: Lost in Transition? Routledge, London Hegedűs, Judit (2010): Gyermeksorsok, életutak a javítóintézeti világból. Gondolat Kiadó, Budapest Hegedűs, Judit – Farkas, Johanna – Fekete, Márta – Ivaskevics, Krisztián – Molnár, Katalin – Sipos, Szandra (2016): Bűnelkövetők családi háttere. In: Földvári, Mónika Tomposné Hakkel, Tünde (szerk.): Riport a családokról: A Család-, Ifjúságés Népesedéspolitikai Intézet kutatási eredményei 2015. Család-, Ifjúságés Népesedéspolitikai Intézet, L’Harmattan, Budapest: 351–385. Herczog, Mária (1994): Fiatalkorú bűnelkövetők családi háttere. KKT, Budapest Nisar, M. – Ullah, S. – Ali, M. – Alam, S. (2015): Juvenile Delinquency: The Influence of Family, Peer and Economic Factors on Juvenile Delinquents. Scientia Agriculturae, 1. 37–48. Solt, Ágnes (é. n.): Peremen billegő fiatalok. Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők gyermekés ifjúkorban. Szociokulturális háttér-viszonyok. http://www.szochalo.hu/fileadmin/szochalo/Uj_Szochalo/tudomany/deviancia/peremenbillegofiatalok.pdf (Utolsó letöltés: 2015.12.05)