A felsőfokon tanuló férfiak és nők térbeli kötődése egy regionális mintában

1 Fényes Hajnalka: A felsőfokon tanuló férfiak és nők térbeli kötődése egy regionális mintában Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, egyetemi adjunktus Levelezési cím: 4032 Debrecen Mikszáth u. 7. fszt.1 email: [email protected] Hajnalka Fényes: Local and regional attachment of boys and girls in choosing higher education institution and the place of residence Key words: regional university, local and regional attachment, gender differences The paper deals with the gender differences in local and regional attachment concerning students in higher education in the frame of “Regional University” research. At first we wrote about local attachment and identity, than we presented our hypotheses. In a separate part the “Partium region” is described, where the “Regional University” research took place. We measured gender differences in local and regional attachment with several variables, and beside some results contradicting to our hypotheses we could demonstrate that the local attachment of girls was stronger, than that of boys. The girls are more attached to the place of residence and to the place of higher education institution in their further plans than boys. We hope that our results will contribute to the thorough examination of gender differences in local/regional attachment. Kulcsszavak: regionális egyetem, területi kötődés, nemi különbségek A tanulmány a felsőoktatási hallgatók területi kötődésének nemi különbségeit vizsgálja. A lokális kötődés kutatása viszonylag kevéssé népszerű a hazai szociológusok körében, és a fogalom pontos definiálása is nehézségekbe ütközik. A térhez való viszony nemi különbségeinek vizsgálatára még kevesebb példát találunk, és a felsőoktatási hallgatók körében alig van ilyen kutatás. Mindezek miatt úgy gondoljuk, hogy munkánk hiánypótló szerepet tölt be, még ha elemzésünk a téma csak egy kis szeletét mutatja is be. Elsőként a lokális kötődésről írunk, majd bemutatjuk hipotéziseinket. Külön részben írunk a vizsgálati térségről (a „Partiumi” régióról), majd ismertetjük a területi kötődésre vonatkozó eddigi eredményeket, melyek a „Regionális egyetem” kutatásból születtek. Ezt követi az empirikus vizsgálat a fiúk és lányok térbeli kötődésének különbségeiről, majd pedig az összegzésben ellenőrizzük hipotéziseink helytálló, vagy nem helytálló voltát. A lokális kötődésről és identitásról általában Lokális identitás alatt az egyének vagy csoportok térhez való kötődését értjük (Pálné 2000). A lokális identitás a társadalmi identitástudat része, az egyén egy földrajzi kategóriákkal meghatározható csoport tagjának érzi, vallja magát. A lokális csoporthoz tartozás feltételezi, hogy az egyén a csoport hagyományait, értékrendjét elfogadja és azonosul vele (Murányi - Szoboszlai 2000). Az emberek hajlamosak olyan közösségi szervezetekbe tömörülni, ahol kialakul a valahová tartozás érzése, és kialakul a közösség kulturális identitása is. Sokszor a globalizáció negatív hatásaival szemben alakul ki a területi identitás, így a lokális identitás kiemelt jelentőséggel bír. A globalizációval szembeni egyetemes reakció a helyi identitás erősödése (kis közösségek önvédelme), ilyenkor a kultúra önvédelmi mechanizmusa lép működésbe (Petrás 2005a). Térségi kötődés eleme a rokonsághoz, szomszédsághoz, ismeretségi körhöz, közösséghez való kötődés, és a közös kultúra is összekapcsolja az ott lakókat (Nagy É. 2005). A lokalitás 2 meghatározó eleme emellett a magán közösségi élet, az üzleti hálózat és a hivatalos közélet is. A szomszédsági lét nem feltétlenül esik egybe a település határaival, de érzelmi és szimbolikus jelentése jórészt az egész lokalitásra kiterjed. „A helyi identitás fontos elemei a helyi hagyományok, a rokoni, kulturális vagy etnikai összetartozás, valamint a sorsközösség, a történelmi változások közös átélésének tudata.” (Petrás 2005a:20) A lokális közösség, lokális társadalom, helyi közösség, helyi társadalom fogalmak között átfedések vannak. Helyi társadalom kialakulásához szükséges, de nem elégséges feltétel az egy térben élés, a földrajzi összetartozás (Nagy É. 2005). A lokalitás az emberi élet természetes jelensége. Az emberi társadalom első településformája a község, az együttműködő szomszédság lakóhelye. „A középkori nyugaton a lokalitás nem pusztán lakóhelyi közösség, hanem önálló, érdekeit a makrotársadalommal szemben kollektívan képviselő egység: helyi társadalom. … A demokratikus önkormányzatiság lokalizáló folyamata csak akkor jár együtt a valódi helyi társadalom kialakulásával, ha a helyi lakosok felismerik érdekeiket és együttműködnek közös céljaik megvalósításában.” (Petrás 2005a:14) A szocialista diktatúrák megpróbálták felszámolni a civil társadalom évszázados hagyományát, azonban a rendszerváltás után ez újra előtérbe került. A területi kötődés típusai Magyarországon az Európai Unióhoz, az országhoz, a régióhoz, a megyéhez, a kistérséghez és végül a településhez való kötődés. Nagy G. D. (é. n.) vizsgálata szerint a szegediek területi kötődésein belül a megye és régiótudat nem válik el, a régióhoz és megyéhez kötődés mintázata hasonló vonásokat mutat. A faktorelemzés eredményei szerint a két kötődés szorosan kapcsolódik, a válaszadók nem tudnak különbséget tenni a kettő között. (A mi vizsgálatunkban is keveredik a két kötődés-típus.) A szegediek megyéhez és régióhoz kötődése közepes erősségű, a városhoz való kötődésük valamivel erősebb, ettől elválik az országhoz való kötődés, ami szintén elég erős, és végül jelen van egy elég gyenge európai kötődés is (Nagy G. D. é.n.). A lokalitást mérhetjük szociometriai módszerekkel (ki kivel van kapcsolatban), azzal, hogy milyen a lakosok lokális kötődése (mit jelent a településhez, helyi közösséghez tartozni), milyen a helyi hagyományok erőssége, a közös múlt ismerete, milyen a település gazdasági helyzete, milyenek a földrajzi és regionális adottságok, és végül, hogy milyen a környező települések közti együttműködés (Petrás 2005a). Hipotézisek és eddigi eredmények Napjainkban fontossá vált a közösségben élés (rokoni és baráti kötelékek), mint társadalmi funkció vizsgálata (melyek a térkapcsolatok fontos elemei) a hazai földrajzban. A nemek földrajza a nemek egymáshoz való viszonyát vizsgálja a tér, térhasználat vonatkozásában. (Tímár 1993) A hagyományos szerepek diktálta munkamegosztás szerint a férfiak világa a kenyérkereső munka (nyilvános szféra), a privát szféra, a biológiai reprodukció és a háztartási munka viszont a nők színtere. Jellemző tehát a nők nyilvános szférából való kirekesztése. Ennek megfelelően fontos a lakóés munkahely szétválása, és a munka és a tér nemek szerint megosztottsága. Az 1960-as években Észak-Amerikában felerősödött a szuburbanizációs folyamat, melynek hatására egyes kutatók megalkották a „feminin szuburbia” és „maszkulin város” modellt, ami azonban Észak-Amerikában is csak a fehér középosztályi családokra volt érvényes. (Tímár 1993) 3 Magyarországon „nem működött a „gyenge nő” védelmét szolgáló, „maszkulin nyilvános világtól” távoltartó „édes otthon” ideológiája” (Tímár 1993:12). A szocializmusban teljes foglalkoztatás volt, az urbanizáció megkésettsége volt a jellemző, nem vált szét az amerikaihoz hasonló módon a városi tér. Ekkoriban a kétkeresős családmodell dominált. A nők nagy arányban vettek részt a munka világában, bár a háztartási feladatok nagy része is rájuk hárult. A nemek elválasztását itt a munkahelyek egymáshoz viszonyított térbeli elkülönülése okozta. Térhasználatot inkább befolyásolta a termelésben elfoglalt helyük különbözősége, mint a kenyérkereső és háztartási munka elkülönülése. A férfiak és nők többsége más munkahelyen, más gazdasági ágazatban, és területileg is máshol dolgozott. A nők inkább a lakóhelyhez közelebbi munkahelyeket választották, családi feladataik megkönnyítése érdekében. (Tímár 1993) A második gazdaság megjelenésével a háztáji munka bizonyos szinten összekapcsolta a férfiak és nők munkájának helyét, és az otthon is termelési szintérré vált. A szocializmusban nyilvános és privát szféra hagyományos kettéválása csak a gyes bevezetése után a központtól távol eső új lakótelepeken valósult meg. (Tímár 1993) A rendszerváltás után megjelenő magas munkanélküliséggel a „nőknek otthon a helyük” ideológia terjedését figyelhetjük meg, és sorozatban zártak be a gyermekintézmények. Napjainkban megfigyelhető a szuburbiákra (kertes házakba) való kiköltözés, ami a nőkre a korábbinál nagyobb terheket ró, megnő az ingázási távolság, a gyermeket nagyobb távolságra kell vinni orvoshoz, iskolába, a gyógyszertár, a patyolat is messzebb van. A nők sokszor növekvő mennyiségű otthon végzett munkával próbálnak segíteni a család rosszabbodó anyagi helyzetén. (Tímár 1993) Visszatérve saját vizsgálatunkhoz, mivel hazánkban napjainkban is erősen érvényesülnek a hagyományos nemi szerepek (lásd Pongráczné 2005), ezért azt feltételezzük (első hipotézis), hogy a nőknek összességében erősebbek a családi, rokonsági és lokális kötelékei, így a felsőfokú intézmény választásakor 1 , illetve a tervezett lakóhelyet tekintve a felsőoktatásban tanuló lányok térbeli - elsősorban a településhez, de a kistérséghez, megyéhez, régióhoz való - kötődése is erősebb lesz, mint a fiúké. Érdekes jelenség azonban, hogy a férfiak és nők a települési hierarchiában eltérő arányokat mutatnak, a nagyobb településeken nagyobb a nőtöbblet. Ennek hátterében egy sajátos (elsősorban házassági) migrációs folyamat húzódik. A városokban már 35 év felett, míg a falvakban csak 55 év felett jelentkezik a nőtöbblet. A fiatal nők kevésbé választják a falusi létformát annak számos hátránya miatt. Az aprófalvakra jellemző, hogy csekély a lakosságszám, az urbánus központoktól nagy a távolság, a közellátások, a források hiánya jellemző. Emellett rosszak a foglalkoztatási lehetőségek, nagy a munkanélküliség, sok nő inaktivitásra kényszerül, több időt töltenek a nők házimunkával. Falusi nőknek az iskolához, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése rosszabb, mint a városban lakóké, és a gyermekintézmények kiépítettsége is kisebb. (Tímár é. n.) Ennek alapján azt is feltételezhetjük (második hipotézis), hogy a tervezett lakóhelyet tekintve a lányok inkább maradnának a felsőfokú intézmény székhelyén, mint esetleg az eredeti falusi 1 Dolgozatunk empirikus részében a felsőfokú intézmények vonzáskörzetének nemi különbségeit is vizsgáljuk. A vonzáskörzet vizsgálata nem azonos a térbeli kötődés vizsgálatával, hiszen az intézményválasztásban egyéb tényezők (anyagi helyzet, elérhetőség), illetve a felsőfokú intézmény jellege is közrejátszik. Erre az eredményeknél és az összegzésben még ki fogunk térni. 4 lakóhelyen. (Korábbi adataink szerint a felsőfokon tanuló lányok állandó lakhelye nagyobb arányban falu, mint a fiúké (Fényes, Pusztai 2006).) Emellett az is valószínű, hogy a városokba való migráció a lányoknál inkább kistérségen, illetve megyén belül jelentkezik, míg a fiúk - ha már költöznek - inkább távolabbi városokba mennek. (Ezt adatainkkal úgy tudjuk vizsgálni, hogy a lakóhely és a felsőoktatási intézmény székhelyének különbsége esetén a lányok inkább kistérségen, illetve megyén és régión belül maradnak, míg a fiúk távolabbi térségekből is érkeznek.) Harmadik hipotézisünk szerint az egyetemi-főiskolai évek alatti ideiglenes migrációban nem számítunk jelentős nemi különbségekre a családalapítás általános kitolódása miatt. A tanulmányok alatti külföldi munkavállalásban és tanulmányútban, illetve a tanulmányaik abbahagyása esetén a tervezett külföldi munkában vagy tanulásban nem lesz számottevő eltérés a férfiak és nők között. (Itt jegyezzük meg, hogy ezen tevékenységek, illetve a tevékenységek tervezése csak kevés diáknál fordul elő, és ez is okozhatja, hogy nem lesz szignifikáns különbség a férfiak és nők között.) Első hipotézisünk alapján azt is feltételezhetjük, hogy „A felsőfokú intézményválasztásban fontos az intézmény közelsége”, a „Fontos, hogy családhoz, szülőkhöz közel éljen”, és a „Fontos ott élni, ahová emlékek, kapcsolatok kötik” mondatokkal a lányok nagyobb arányban értenek majd egyet (negyedik hipotézis). Végül ötödik hipotézisünk szerint a lakóhelyhez kapcsolódó attitűdök (a közös érdekérvényesítés, a közös tradíciók, a közös hang megtalálása, a könnyű megközelíthetőség, a szórakozási lehetőségek, a jó elhelyezkedési lehetőségek, a jó lehetőség a családalapításhoz és a vagyonszerzéshez) a lányoknak fontosabbak lesznek, mivel a lokális kötődésük is feltehetőleg erősebb. Az eddigi eredmények részben alátámasztják hipotéziseinket, például Bíró, Nagy (2007) vizsgálata szerint a két világháború közötti bölcsészkarokon a lányokra inkább jellemző volt a lokális kötődés, majdnem két és félszer annyi férfi szerzett lakóhelyén kívül diplomát, mint nő (a lakóhely székhelye nem egyezett meg az iskola székhelyével). Nagy G. D. (é. n.) már idézett vizsgálatában is a nők kötődése valamivel erősebb a megyéhez és a régióhoz (a szegediek körében), mint a férfiaké. További eredménye, hogy a megyéhez és a régióhoz erősebben kötődők között a magasan iskolázottak alulreprezentáltak, és felülreprezentáltak az idősebbek. Horváth (2009) vizsgálata szerint is az idősek jobban kötődnek lakóhelyükhöz, mint a fiatalok, de nemek szerint furcsa módon nem tapasztalt eltérést a felsőtárkányi identitást vizsgálva. Az adatbázis, a vizsgálati térség jellemzői és a „Regionális egyetem” kutatás célkitűzései Az elemzésben a Kozma Tamás vezette „Regionális egyetem” kutatás egyik adatbázisát használtuk fel: az ISCED51 (elsőéves nappali tagozatos főiskolások és egyetemisták, N=1587 fő), mivel a területi kötődést ebben az adatbázisban tudtuk leginkább teljeskörűen vizsgálni. (Készült egy negyedéves adatbázis is, de ott kevesebb lokális kötődésre vonatkozó kérdést tettünk fel.) A minta regionális, a „partiumi” térségre (Magyarország egy határmenti régiójára) vonatkozik. Három ország (Magyarország, Románia és Ukrajna) magyar tannyelvű felsőfokú intézményeiben folyt a lekérdezés, az adatfelvétel 2003 és 2005 között zajlott. A „partiumi” térségbe a kutatás munkadefiníciója szerint Magyarország két megyéje (HajdúBihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg), Románia négy megyéje (Bihar, Szatmár, Máramaros és Szilágy), és Ukrajnából a kárpátaljai rész tartozik. 5 1. ábra: A "Regionális egyetem" kutatás során definiált "Partium" térség „A régió olyan társadalmi-gazdasági területegységet jelent, amely az őt alkotó „részek” szoros együttműködésére és érdekazonosságára épül, de határozott földrajzi határokkal nem minden esetben definiálható.” (Süli-Zakar 2005: 12) Egy régióhoz tartozó területet különböző dolgok fognak egységbe, ilyenek a társadalmi-gazdasági folyamatok, az itt élő lakosság regionális identitástudata, és a valós önállóságú intézmények rendszere (Süli-Zakar 2005). Emellett összeköti az ott lakókat a közös történelmi múlt, a gazdálkodási mód és szerkezet, az ezekre épülő erős összetartozás, az infrastruktúra többé – kevésbé egységes rendszere, és a népesség tudatában megjelenő régió-tudat is. „Partium” egy határokon átnyúló régió, Magyarország, Románia és Ukrajna határai mentén helyezkedik el, többnyire a periférián. Ha azonban együttesen vizsgáljuk, akkor földrajzi egységet alkot, amelyet átszelnek az államhatárok (Kozma 2005a). A „Partium” elnevezés még nincs formalizálva, de történeti utalásokat hordoz, és a köznyelvben is használatos, bár politikai elismerést még nem nyert (Kozma 2005b). Lakossága körülbelül 4 millió fő, amelyből 1,7 millió magyar anyanyelvű (Teperics 2006). A régió magyarországi része periférikus és városhiányos terület. A régió két nagyvárosi központja Debrecen és Nagyvárad, alközpontjai pedig Nyíregyháza, Ungvár és Szatmár (Kozma 2005a). A „partiumi” térséget jellemzik az új határok meghúzását követően a szétszabdalt közlekedési utak, a településszerkezet hiányosságai, a népesség kicsi megtartóereje, a települések agrárjellege és a forráshiány. Fontos szerepe van a határokat átszelő kapcsolatok kiépítésében (összekötő régió), bár az együttműködések a kitűzött célokat csak részben tudták elérni, az országokon belüli perifériás helyzete fennmaradt a régiónak (Süli-Zakar 2006). A „Partiumi” régió speciális vizsgálatát indokolja, hogy a például a felsőoktatást tekintve ez egy viszonylag egységes térség. Bár a „Regionális egyetem” kutatás egyik hipotézise az volt, 6 hogy a „Partiumi” régió államai és felsőoktatáspolitikái között jelentős különbségek lesznek, az eredmények szerint nincs „nyugati” (nyugat – európai) vagy „keleti” (szovjet típusú) felsőoktatás, megfigyelhető, hogy az európai kontinentális és az angolszász modell válik inkább szét. Ukrajna, Románia és Magyarország felsőoktatása ugyanúgy a kontinentális típusba tartozott (a bolognai rendszer bevezetése előtt). Emellett Kozma (2006) szerint az 1989/1990-es rendszerváltás 2 hasonlóvá tette a térség felsőoktatás-politikáját, az oktatáspolitika a rendszerváltás részévé vált. A „partiumi” régió felsőoktatási intézményei a rendszerváltástól az uniós csatlakozásig hasonló történelmi utat jártak be. Az intézmények közti kapcsolatok szorosabbá váltak, és a II. világháború után szétszabdalt gazdasági-, társadalmiés oktatási kapcsolatrendszer újjáéledt. A „regionális egyetem” olyan intézmény, amely helyi, vagy térségi kezdeményezésre alakult, következésképp a helyi-térségi gazdaság és társadalom igényeihez alkalmazkodik (Kozma 2002). „A regionális egyetem vagy főiskola nem országos, vagy nemzetközi, hanem térségi vagy helyi; nem a nemzetközi tudományosságot tanítja, hanem a helyben szükséges szakmákat; nem a társadalmi elitet szolgálja, hanem a helyi gazdaságot és társadalmat; nem nemzetközi kutatásokat végez, hanem a helyi szükségletekre alkalmazott fejlesztéseket.” (Kozma 2006:18) A „Regionális egyetem” kutatás a magyar tannyelvű felsőoktatást vizsgálta a „partiumi” térségben. A régió felsőoktatásában négy intézmény játszik fontos szerepet: a Nyíregyházi Főiskola, a Debreceni Egyetem, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. A „Regionális egyetem” kutatás központi kérdése, hogy a felsőoktatási intézmények klienseinek milyen a térbeli kötődése, milyen az egyetemek és főiskolák vonzáskörzete. Az 1990-es években a „partiumi” térségre jellemző volt a felsőoktatási expanzió, mellyel új oktatási igények születtek. A „regionális egyetem” koncepció szerint regionális szellemi központok kialakítására van szükség, melyek a felsőoktatási intézményhálózatot koordinálják, szükségesnek látszik, hogy a harmadfokú képzést regionálisan szervezni lehessen. A „regionális egyetem” koncepciónak vannak külföldi előzményei, amerikai és európai példák mutatják a koncepció létjogosultságát (Kozma 2002). A kutatás hipotézise szerint kialakulóban van egy határokon átnyúló, „Partiumi” tanulási régió, ahol a hallgatók a hagyományos képzés mellett újfajta képzéseket és szervezeteket céloznak meg, pl. felnőtt képzéseket, szakmai képzéseket, és az itt lévő felsőoktatási intézményekre hosszabb távon az egységesülés jellemző (Kozma 2005a). A felsőoktatási intézmények (ezen belül is az alföldi főiskolák) térségben betöltött szerepét vizsgálata Petrás (2005b, 2006) is. Eredményei szerint az oktatási intézmények fontos szerepet töltenek be az egyének települési azonosságtudatában, a kisvárosi főiskoláknak helyi társadalomformáló hatása van, emellett a helyi gazdaságra is pozitív hatással vannak. Összességében elmondható, hogy „Partium” nem egyszerűen az ország keleti elmaradott térsége, hanem jellemzőek rá közös kulturális szokások, összeköti a térséget a közös múlt, és a rendszerváltás után az újjáéledő kulturális és gazdasági kapcsolatok is. Az iskolák és a református gyülekezetek hálózata fontos szerepet játszott a régió kultúrájának és identitásának kialakulásában. Napjainkban megváltozott a határ két oldalán fekvő régiók kapcsolata a NATO bővülés és az EU-hoz való csatlakozás révén, mégis a hét szomszédos ország, Ausztria 2 Romániában forradalomnak, illetve Ukrajnában nemzeti újjászületésnek is nevezik ezt az időszakot. 7 kivételével centralizált nemzetállamként működik, a regionális és helyi kezdeményezéseknek csekély teret hagynak, a határon átnyúló együttműködésekkel szemben nacionalista gyanakvással élnek (Süli-Zakar 2009). A rendszerváltással megnyílt lehetőségek kihasználása lassan halad, mivel a határmenti régiók nem rendelkeznek elegendő önállósággal az együttműködési programok kidolgozásához, és gyakran kedvezőtlen gazdasági régiókról van szó, ezért különösen fontos az infrastruktúra és a modernizációt segítő felsőoktatás fejlesztése. Pozitív tendencia, hogy az oktatásban a határon átnyúló együttműködések szerepe nőtt, a „regionális egyetemek” megerősödése jellemző, az utóbbi években nőtt a helyben maradók aránya a térség felsőoktatási intézményeiben (a fiatal értelmiséget ide vonzották) (Süli-Zakar 2009). A nemzeti kisebbségek felsőoktatási igényét különösen Románia és Ukrajna befogadta, és kisebbségi intézmények jöttek létre a rendszerváltás után (a Partium Keresztény Egyetem, és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola). Ezek hozzájárultak a városhiányos, depressziós térségek gazdasági fejlődéséhez, a határon átnyúló együttműködések erősödéséhez. A szimbolikus javak cseréje – köztük az oktatás is - megvalósult, melyet a „regionális egyetemek” bonyolítottak le (Kozma 2006). Sajnos azonban a felsőoktatási intézmények száma és hatóköre jóval elmarad a kívánatostól. Vannak finanszírozási problémák is. Az együttműködést nehezítik a határ két oldalán fekvő területek gazdasági, intézmény-ellátottsági különbségei, az eltérő mértékű függetlenség és hatáskör (Süli-Zakar 2009). A „Regionális egyetem” kutatás eddigi eredményei a térbeli kötődésről A kutatás megkezdését megelőző vizsgálatok szerint az Észak – alföldi régiót (melybe JászNagykun-Szolnok megye is beletartozik) a gimnáziumi képzés túlsúlya jellemezte a szakképzéssel szemben. A régióban két nagy felsőoktatási intézmény van (a Debreceni Egyetem és a Nyíregyházi Főiskola), és az innovációs szint alacsony a térségben. Jellemző az is, hogy a határon átnyúló kapcsolatok növelték a tanulási igényeket és átformálták a képzési kínálatot (a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és Partium Keresztény Egyetem létrehozásában a Debreceni Egyetem és a Nyíregyházi Főiskola is szerepet játszott). Hajdú-Bihar megyében a felsőoktatási hallgatókhoz képest alacsonyabb a középiskolába járók aránya, ezért felmerült, hogy a Debreceni Egyetem nemcsak regionális szerepkört tölthet be. Azonban a 2002-es előzetes eredmények szerint a Debreceni Egyetemre inkább az Észak – Alföldről, a Nyíregyházi Főiskolára pedig a régió észak-keleti részéről érkeznek hallgatók, tehát a két felsőoktatási intézmény inkább regionális szerepkörűnek látszott (Kozma 2002). Kérdés tehát, hogy a vizsgálati térségben lévő felsőoktatási intézmények valóban betöltik-e a lokális társadalmi igények kielégítésével kapcsolatos funkciót. A „Regionális egyetem” kutatás első eredményei szerint (Kozma, Pusztai 2006) a térség magyarországi egyetemi hallgatóinak 70%-a, a főiskolai hallgatóknak 80%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében érettségizett. 10% feletti arányban érkeztek még ide hallgatók az Északmagyarországi régióból. Legszélesebb vonzáskörzete a Debreceni Egyetem bölcsész és természettudományi karának volt, a többi egyetemi kar 3-4 megyére kiterjedő vonzáskörzettel bír, a főiskolai karokra beiratkozottaknak pedig több mint fele azonos megyében érettségizett. A határon túli intézmények is főként a saját régióból gyűjtötték össze az érettségizett hallgatókat. Összességében tehát az elsőés negyedéves egyetemista és főiskolások adatai alapján kimutatható, hogy a régió felsőoktatási intézményeire jellemző a helyi vonzáskör, regionális jelleg, egyedül a Partium Keresztény Egyetemnek és a Debreceni Egyetemnek 8 tágabb valamivel a vonzáskörzete (kettős arculatú intézmények, egyrészt regionális igényeket elégítenek ki, másrészt speciális szakterületeken szélesebb vonzáskör jellemzi őket). Emellett a „Regionális egyetem” kutatás felsőfokú szakképzésben (AISZF) tanulókra vonatkozó adatai alapján kimutatható volt, hogy ha van helyben felsőfokú oktatási lehetőség, a hátrányos helyzetű rétegek nagyobb arányban próbálják meg a továbbtanulást, a félharmadfokú képzésben való részvétel lehetősége bizonyos mértékig kompenzálja az elmaradott térségből való származás okozta területi hátrányokat (Pusztai 2006). Juhász (2006) a kistérség szerepét vizsgálta az iskolaválasztásban a „Regionális egyetem” kutatás negyedéves adatbázisa segítségével. Eredményei szerint a hallgatók jelentős része a debreceni és nyíregyházi kistérségből származik (309 fő a 952-ből). Többség az Észak-alföldi és kisebb részben az Észak-magyarországi régióból jön ide tanulni. Keller (2008) a határon innen és túl tanuló erdélyi és kárpátaljai diákok lokális kötődését és migrációs terveit vizsgálta. Kimutatta, hogy a helybeli oktatási lehetőségek fékezik a migrációs hajlamot. A szülőföldön maradók magasabbra értékelték a közös lakóhelyen élők együttműködése köré tömörülő szempontokat, a mobil hallgatók azonban alulértékelik ezeket. Eredményei szerint a tervezett elvándorlás (a „hol élne 10 év múlva” kérdésre adott válaszok alapján) összefügg a lokalitáshoz fűződő attitűdökkel. Fináncz (é.n.) az EU-s csatlakozással kapcsolatos attitűdöket és a lokális kötődés összefüggéseit vizsgálta. Eredményei szerint a régióhoz nem kötődők optimistábbak voltak az uniós csatlakozás általános hatásaival kapcsolatban, a községben lakók pedig pesszimistábbak voltak a városokban lakóknál. További eredménye, hogy a fiúk optimistábbak voltak az EU-s csatlakozás hatásait illetően, annak ellenére, hogy a regionális kötődésben nem volt szignifikáns különbség nemek szerint. Ennek okát abban látja, hogy a lányok többen laktak falun, és a falusiak negatívabban ítélték meg az EU-s csatlakozást. Nagy É. (2003) a lokális kötődést és a kulturális fogyasztási lehetőségek kapcsolatát vizsgálta. Megfigyelhető, hogy a településhierarchiában lefelé drasztikusan csökkennek a kulturális fogyasztási lehetőségek. Négy mobilitási csoportot alkotott: a lakóhelyhez kötődő, az elvágyódó, a határon túlról érkező és a régióhoz kötődő típust, a „Hol fog élni 10 év múlva” kérdésre adott válaszok és a középiskola székhelye és a felsőoktatási intézmény székhelye eltérései alapján. Eredményei szerint a mobilitási csoportoknak eltér a kulturális fogyasztása, emellett a helyi szórakozási lehetőségek a régióhoz, lakóhelyhez kötődőknek fontosabbak voltak, továbbá megfigyelhető volt, hogy a diákok összességében előnyben részesítik a lokális kulturális fogyasztást (Nagy É. 2003). A fiúk és lányok térbeli kötődésének különbségei Ahogy láttuk, a vizsgálati térség felsőoktatási intézményei jórészt betöltik regionális szerepkörüket, a hallgatók nagy aránya érkezik a mintaterületen belülről. A „partiumi” térségben lakó hallgatók elsősorban a térségben tanulnak felsőfokon, a térségben elérhető intézményeket preferálják, a két nagyobb felsőoktatási intézmény (Nyíregyházi Főiskola, Debreceni Egyetem) valóban regionális intézménynek tekinthető. 3 A térségben élők között egyfajta regionális identitástudat is jelen van (Kozma 2006). 3 Bár a Partium Keresztény Egyetemnek és a Debreceni Egyetemnek valamivel tágabb a vonzáskörzete, mint a térségben lévő többi főiskolának. 9 A két világháború közötti bölcsészkarokon Debrecen vonzáskörzete főleg a szomszédos megyék, Észak-Kelet Magyarország és Székelyföld volt. A nemi különbségeket tekintve a debreceni lakosú nők 4,7%-a, a férfiak 10,3%-a nem helyben diplomázott, tehát a nőknek erősebb volt a lokális kötődése. Bíró és Nagy eredményei szerint minél nyugatabbra volt az egyetem, annál több volt a nem helyben diplomázó nő, kivéve Budapestet, ahol a legkisebb volt a nem helyben diplomázó lányok aránya (Bíró, Nagy 2007). A továbbiakban az összes vizsgált felsőoktatási intézmény, majd pedig a debreceni, nyíregyházi, hajdúböszörményi és a határon túli intézmények hallgatónak állandó lakhely szerinti megoszlását tekintjük, külön a fiúkra és a lányokra. Ezután a kérdőív adta további lehetőségek szerint vizsgálunk néhány kérdést, mely a diákok területi kötődéséhez kapcsolódott. A felsőoktatási intézmények vonzáskörzete nemi különbségeinek vizsgálata nem azonos a diákok térbeli kötődése nemi különbségeinek vizsgálatával. Korábbi kutatásainkból (Fényes, Pusztai 2006) tudjuk, hogy a lányok rosszabb anyagi helyzetben vannak a vizsgált térség felsőoktatási hallgatói körében, és ez is okozhatja a lakóhelyhez közeli felsőoktatási intézmény választását, nemcsak az erősebb lokális kötődés. Vizsgálatunkban ezt a hatást nem tudjuk kiszűrni, erre egy további többváltozós elemzésben kerülhet majd sor. 1. táblázat: A térség felsőoktatási intézményei hallgatóinak állandó lakhelye nemek szerint, megyei és országos bontásban (%) (ISCED51): Megye (ország) Fiúk (N=432=100%) Lányok (N=928=100%) Összesen (N=1360=100%) Hajdú-Bihar 37,5 33,3 34,6 Szabolcs-Szatmár-Bereg 17,1 24,8 22,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 6,9 8,6 8,1 Jász-Nagykun-Szolnok 1,8 3,3 2,9 Békés 1,8 2,6 2,3 Heves 1,6 1,8 1,8 Románia 13,9 12,2 12,7 Ukrajna 13,4 8,8 10,3 Egyéb 6 4,6 5 Az 1. táblázatban a térség összes felsőoktatási intézményébe járó hallgatók állandó lakhelyét vizsgáljuk. Amint látható, a fiúk aránya a lányokhoz képest nagyobb a Hajdú-Bihar megyéből érkezők között, a lányok aránya viszont nagyobb a fiúkhoz képest a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezők között. (Bár mindkét nem inkább Hajdú-Biharból érkezik a térség felsőoktatási intézményeibe.) Románia és Ukrajna szerepel még 10% feletti értékekkel (feltehetőleg ezen hallgatók többsége a Partium Keresztény Egyetemen, és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanul). Három megyéből (Borsod-AbaújZemplén és Jász-Nagykun-Szolnok és Békés) 2-10% között jönnek hallgatók, és a lányok arányaiban valamivel többen érkeznek ezekből a megyékből, tehát úgy tűnhet, hogy területi mobilitásuk valamivel nagyobb. Ha azonban a többi, még távolabbi megyéket is tekintjük (az „egyéb” kategóriát) a fiúk valamivel nagyobb arányban érkeznek innen. Összességében a régió felsőoktatási intézményeinek vonzáskörzete (a régiós kötődés) hasonlóan alakul a két nemnél. Megfigyelhető azonban, hogy míg a fiúk inkább Hajdú-Bihar, addig a lányok inkább Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkeznek a régióba tanulni (az egymáshoz viszonyított arányokat tekintve), valamint az is látható, hogy a régión kívüli 16 Petrás Ede (2005b). Lokalizáció és lokális identitás a globalizáció korában. Szociológiai Szemle 2005/4. 85-98. Petrás Ede (2006): Intézmény és lokalitás: A kisvárosi főiskolák helyi társadalomformáló hatása. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás A „regionális egyetem” kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Debrecen 391-402. Pongrácz Tiborné (2005): Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai. In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. TÁRKI Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Budapest. 73-86. old. Pusztai Gabriella (2006): Egy határmenti régió hallgató-társadalmának térszerkezete. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás A „regionális egyetem” kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Debrecen 43-56. Süli-Zakar István (2005): Régió, regionalizmus és regionalizáció. In: Pusztai Gabriella (szerk.): Régió és oktatás. Európai dimenzióban. Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Debrecen 12-22. Süli-Zakar István (2006): Partium – A határokkal szétszabdalt régió. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás A „regionális egyetem” kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Debrecen 25-42. Süli-Zakar István (2009): Eurometropoliszok és eurorégiók együttműködése az EU keleti perifériáján. In: Pusztai Gabriella, Rébay Magdolna (szerk.): Kié az oktatáskutatás? Tanulmányok Kozma Tamás 70. születésnapjára Csokonai Kiadó Debrecen 120-131. Teperics Károly (2006): A Partium régió felsőoktatásának demográfiai helyzete. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete 337-345. Tímár Judit (1993): A nők tanulmányozása a földrajzban. Tér és társadalom 1993/1-2.1-18. Tímár Judit (é. n.): Társadalmi nemek, aprófalués közösségtanulmányok. http://www.hermes.btk.pte.hu/letoltes/ijen/bib/kozossegtan/KT_2jav_kiad_07_Timar. pdf