Társadalmi-gazdasági folyamatok a Derecskei járás területén

■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ Rácz Katalin-Szabó Szilárd Társadalmi-gazdasági folyamatok a Derecskei járás területén Bevezetés Hazánk számos határ menti térségében tapasztalhatjuk a társadalmi-gazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulását, melyek a jövőbeni fejlődés ütemére, a településeken várható folyamatokra is hatással vannak. A határok, különösen az ország keleti részén, akár több alkalommal is megváltoztak, újra és újra megakasztva egy-egy térség fejlődését (Pénzes et al. 2011). A határok elszigetelhetik egymástól a településeket, így inkább gátolják fejlődést, mint a kapcsolatokat ösztönzik (Reichman, 1993). Számos esetben magának a határnak az átjárhatatlansága, a határátkelők hiánya, vagy távoli elhelyezkedése miatt a kapcsolatok nehezen tehetők újra funkcionális egységgé (Pénzes, 2012). Nemes Nagy (1996) kutatásai rámutatnak, hogy egyes határ menti térségek (beleértve a kelet-magyarországi határrégiókat) nemcsak földrajzi, hanem ökonómiai értelemben véve is periférikus területeknek számítanak. Tanulmányunkban a magyar-román határon elhelyezkedő Derecskei járásban zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat vizsgáltuk a HURO projekt megvalósítása keretében, figyelembe véve a térség határ menti jellegét és azt, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar és román határ menti kapcsolatokban számos kedvező körülmény1 hatására sokat javult a helyzet, bár a statisztikai mutatók javulásához még hosszabb időre lesz szükség. Kutatásunk során szociológiai és társadalomföldrajzi mutatókat használtunk fel a főbb demográfiai, munkaerőpiaci, foglalkoztatottsági és jóléti viszonyok jellemzésére, időbeli változásának követésére. Emellett statisztikai összefüggéseket kerestünk a kialakult viszonyokkal és az időbeli változások okaival. Módszertani keretek A Derecskei járás (1. ábra) területén zajló társadalmi-gazdasági folyamatok elemzését statisztikai adatok alapján végeztük el. A kutatást a KSH vonatkozó évkönyveire, a TEIR adatbázisra, valamint a népszámlálás adataira alapoztunk. A települési, illetve járási szintű adatokat minden esetben a megyei és az országos átlagokkal vetettük egybe. A táblázatos adatokat PAST szoftverrel elemeztük (Hammer et al. 2011). Az elemzésben a kis elemszám (a járás településeinek száma) miatti bizonytalanságot egzakt tesztekkel (Monte Carlo p) és bootstrappeléssel kiegészítve javítottuk. Az egyes időpontok közötti különbségek feltárásához Wilcoxon próbát2 alkalmaztunk. A különbségeket egyrészt a szignifikancia (p), másrészt a hatás (effect size, r) alapján értékeltük. Egyes esetekben Kruskal-Wallis próbát alkalmaztunk a különbségek szignifikanciájának azonosítására, melyhez páronként Mann-Whitney próbát használtunk Bonferroni korrekcióval. A változások mértéke időnként nem szignifikáns, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy pár száz fős település életében egy nem szignifikáns 1 A politikai környezet megváltozása a 1990-es évek után, mindkét ország Európai Uniós csatlakozása és ennek nyomán a határ menti régiók pénzügyi támogatása, a keresztkapcsolatok erősítése. 2 A tapasztalati úton felvett eloszlás alapján véletlenszám-generálás 99999 ismétléssel. 105 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ változás ne számítana, így a szignifikancia mellett a hatás (effect size) mértékét is figyelembe vettük (Field, 2009). A változók közötti kapcsolatok kimutatásához regressziómodellillesztést használtunk3. A hagyományos regressziós illesztés (a legkisebb négyzetek módszere) mellett RMA (Reduced Major Axis) illesztést is alkalmaztunk, ami a determinációs együttható értékét nem befolyásolta, azonban a befolyásos adatpontok hatását jelentősen csökkentette. A táblázatos adatok értékelése mellett számos esetben térképen is ábrázoltuk az adatokat ArcGIS szoftverrel4. 1. ábra. A Derecskei járás települései Demográfiai folyamatok a Derecskei járás területén A vizsgált térség állandó népessége az elmúlt két évtizedben kismértékű emelkedést mutatott, szemben az országos tendenciával (1. táblázat). A járás települései között ugyanakkor markánsan kirajzolódik három csoport, amelyeket eltérő demográfiai folyamatok jellemeznek. A kedvező előjelű demográfiai folyamatot a járást alkotó települések döntő részének stagnáló vagy enyhén emelkedő népességszáma biztosítja, köztük a körzetközponti funkciókat betöltő, 1996 óta városi címet viselő Létavértesé. A statiszikai adatok a lakosságszám kismértékű csökkenését jelzik a járásközpont, Derecske esetében, de hasonló változások mentek végbe a két legkisebb község, Tépe és Kokad társadalmában is. A vizsgált települési körből Hosszúpályi az egyetlen olyan település, amelynek népességszáma a megfigyelt időszakban folyamatosan emelkedett: a statisztikai adatok szerint a falu lélekszáma közel egyötöddel nőtt két évtized alatt. A növekedésben vélhetően szerepet játszik a településen koncentrálódó 3 Boot N=11 4 Az ábrázolás során kategóriákat hoztunk létre, melyek kategóriahatárait sokszor önkényesen kellett megválasztanunk. Több esetben a számsorok természetes töréseit (natural breaks) vettük figyelembe, azokat kerek számokra módosítva. A több időpontból származó adatok megjelenítésénél az volt az elsődleges cél, hogy ugyanazzal a színskálával mutassuk be a változásokat. 106 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ cigány lakosság magas gyermekvállalási hajlandósága, miként erre a kistérség fejlesztési koncepciója és programja is felhívja a figyelmet. 1. táblázat. A népesség számának változása 1990-2010 Terület Állandó népesség Változás 1990/2010 (1990=100 %) 1990 2000 2005 2010 Magyarország 10 525 967 10 254 587 10 178 405 10 118 118 96,1 Hajdú-Bihar megye 564 472 561 751 558 411 561 335 99,4 Derecskei járás 36 745 37 216 37 662 37 306 101,5 Derecske 9 524 9 401 9 399 9 126 95,8 Esztár 1 456 1 435 1 418 1 420 97,5 Hajdúbagos 1 962 1 986 1 993 2 037 103,8 Hosszúpályi 5 165 5 555 5 892 5 999 116,1 Kokad 734 748 710 693 94,4 Konyár 2 259 2 349 2 349 2 252 99,7 Létavértes 7 179 7 211 7 330 7 283 101,4 Monostorpályi 2 171 2 221 2 214 2 204 101,5 Pocsaj 2 831 2 756 2 755 2 763 97,6 Sáránd 2 203 2 370 2 424 2 386 108,3 Tépe 1 261 1 184 1 178 1 143 90,6 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH Az állandó népesség létszámában egyik vizsgált időpont között sem történt szignifikáns változás (2. táblázat). Míg azonban az 1990 és 2000 közötti időszakra vonatkoztatva a hatás (r) 0.17, addig a 2005 és 2010 közötti öt évben 0.24, azaz rövidebb idő alatt nagyobb változás következett be. A 2000 és 2005 közötti változás ugyanakkor ezeknél az értékeknél jóval kisebb volt. 2. táblázat. Az állandó lakónépesség összehasonlítása időszakonként (Wilcoxon-próba) Időszak Wilcoxon’s W Z P effect size (r) 1990-2000 42 0.800 0.46 0.17 2000-2005 31.5 0.408 0.72 0.09 2005-2010 46 1.156 0.28 0.24 Forrás: Saját számítás A népességszám alakulásának okait tekintve elemzéseink szerint minél nagyobb egy település, annál kisebb az elvándorlás mértéke (2. ábra). A determinációs együttható R2=0,52 (p<0,05; N=11), ami azt mutatja, hogy a település mérete meghatározó faktora az elvándorlásnak5. A nagyobb településeken több a munkalehetőség, elérhetőbbek az életminőséget javító szolgáltatások, annak ellenére, hogy a járás legnépesebb települései, az egymással számos területen vetélkedő Létavértes és Derecske (Plókai 2009) is csak 70009000 lakosúak. A településméret és a migráció összefüggéseit vizsgálva hasonló eredményre jut Bajmóczi és Balogh (2002), azzal a kiegészítéssel, hogy az 50 ezer főnél népesebb településeken a kisebb településekhez hasonlóan negatív a vándorlási egyenleg. 5 Hosszúpályi kissé kilóg a sorból (influential data), nélküle még egyértelműbb lenne a megállapítás, ennek ellenére nem hagytuk ki a regresszióból, mert segíti az általánosabb megállapítások megfogalmazását. 107 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 2. ábra. A lakónépesség és a migráció összefüggése 2010-ben A középés felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma minden településen arányosan növekszik a népességszámmal, így – az egyenes arányosságnak köszönhetően – a nagyobb településeken érthetően nagyobb a számuk (3. ábra). Az összefüggés korrelációja 0,97 (p<0.05, N=11), ami igen szoros összefüggést mutat (követve az országos tendenciákat). 3. ábra. A lakónépesség és a felsőfokú végzettségűek kapcsolata 2010-ben A településenként hullámzó természetes szaporodás nem magyarázza sem a lakosságszám emelkedését, sem apadását, az okokra inkább a lakosok migrációja ad választ (3. táblázat). A térségben lezajlott migráció mögött azonban eltérő okok húzódnak meg: az elmúlt időszakban különböző társadalmi csoportok mozgása ment végbe. A román határ szomszédságában elhelyezkedő terület vonzotta az áttelepülőket, akik rendszerint a határhoz közeli településeken vásároltak lakóingatlant, életvitelszerűen Magyarországon élnek, de nem számít ritkaságnak, hogy a lakóhelyként funkcionáló településekről ingáznak romániai munkahelyükre (Szőcs 2012). Az áttelepülési hullám az elmúlt évtized közepére megállt (Gödri-Tóth 2010). A romániai áttelepülés mellett a megyeközpont szuburbanizációs 108 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ folyamata is befolyásolta a Debrecen külső agglomerációs zónájához tartozó települések népességszámának alakulását, jóllehet a szuburbanizáció mértéke Debrecen esetében kisebb léptékű volt, mint az ország más nagyvárosában (Bajmóczy 2003). A szuburbanizációnál jelentősebb volt az elszegényedett, társadalmilag lecsúszó csoportok kiköltözése a külterületekre és a városinál olcsóbb megélhetést és ingatlanárakat kínáló kisebb falvakba. A területi mozgás sajátos típusát a cigány népesség migrációja jelenti, mely Debrecenből és a nagyobb városokból a külterületekre, valamint az olcsó ingatlanárakkal rendelkező településekre irányult. A 2005 után megfigyelhető mozgások nemcsak a népességszámnövekedést eredményező beköltözések megtorpanását jelzik, hanem a térségből való jelentős elvándorlást is, amelyet elsősorban a munkahely és a biztos megélhetés hiánya generál. 2010ben a beköltözők száma csak néhány kisebb községben (Hosszúpályi, Hajdúbagos, Kokad, Tépe) tudta kiegyenlíteni az elköltözésekből eredő népességszám-vesztést. 3. táblázat. Vándorlási egyenleg alakulása 2000-2010 között Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH A vándorlási egyenleg változása a 2000-2005 közötti időszakban nem szignifikáns, míg 20052010 között szignifikáns. A hatás (r) mértéke a két időszak között kétszeres eltérésű (4. táblázat). A 2005 óta végbement változások jóval erőteljesebbek voltak, mint közvetlenül az ezredforduló után. 4. táblázat. A vándorlási egyenleg összehasonlítása időszakonként (Wilcoxon-próba) Időszak Wilcoxon’s W Z P effect size (r) 2000-2005 47 1.245 0.23 0.26 2005-2010 58.5 2.268 0.02 0.48 Forrás: Saját számítás A térség társadalmának korszerkezete ugyan kedvezőbb mind az országos, mind a megyei mutatóknál, de az elmúlt évtized közepétől az adatok öregedési folyamatot jeleznek (5. táblázat). A körszerkezet átalakulását nemcsak a csökkenő gyermekvállalási hajlandósággal magyarázhatjuk, hanem a területi mozgásban lévő csoportok korszerkezetével is. A beköltöző Terület 2000 2005 2010 Összes Összes Állandó Ideiglenes Összes Hajdú-Bihar megye -536 -1039 - 800 - 460 -1260 Derecskei járás 138 48 -152 - 94 -246 Derecske -2 -28 -79 -15 -94 Esztár -24 -10 -12 -7 -19 Hajdúbagos -22 27 11 -5 6 Hosszúpályi 43 53 5 7 12 Kokad 14 -5 -5 9 4 Konyár -15 -32 -14 -14 -28 Létavértes 46 18 -34 -28 -62 Monostorpályi 75 18 -22 -12 -34 Pocsaj -1 1 -4 -22 -26 Sáránd 29 12 -6 -9 -17 Tépe -5 -6 8 4 12 109 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ családok – különösen a Romániából áttelepülők – az idősebb generációhoz tartoztak, így gyerekeik sem jelennek meg a gyermekkorúak között. A másik okot a hagyományosan nagyobb migrációs potenciállal rendelkező fiatal felnőttek elköltözésében találjuk meg (Bernáth 2006). 5. táblázat. Öregedési index Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH Az öregedési index változásának vizsgálata időszakonkénti bontásban azt mutatta, hogy a 2000-2005 közötti időszakban nem történt számottevő változás, csak kismértékű csökkenés zajlott le, a 2005-2010 közötti időszakban viszont szignifikáns emelkedés történt (6. táblázat). 6. táblázat. Az öregedési index összehasonlítása időszakonként (Wilcoxon-próba) Időszak Wilcoxon’s W Z P effect size (r) 2000-2005 33 -0.23 0.81 -0.04 2005-2010 64 2.76 0.003 0.58 Forrás: Saját számítás Az öregedési index azt mutatja meg, hogy 100 gyermekkorúra (0-14 éves) hány öregkorú (65 évesnél idősebb) lakos jut, vagyis mennyire elöregedő a társadalom. Az adatok az országos és megyei átlagoknál kedvezőbb korszerkezetet jeleznek a Derecskei járásban, és ezen a két korcsoport arányában egy évtized alatt végbement kedvezőtlen folyamat sem változtat. A térség települései közül 2001-ben Monostorpályi volt az egyetlen elöregedő korszerkezetű, 2010-re azonban már Tépén is meghaladta az öregek száma a gyermekekét. A népesség lassú öregedésének folyamata figyelhető meg Derecskén, Hajdúbagoson és Esztáron. A térségben Pocsaj, Hosszúpályi és Kokad mutatói jelzik, hogy a településeken jóval több gyermek él, mint idős lakos (7. táblázat). A kedvező korszerkezetet a magas természetes reprodukciójú cigány lakosság népességen belüli aránya magyarázza. A 2001. évi népszámlálás során Hosszúpályiban a lakosok közel ötöde (17,2%), Pocsajon 13,5 százaléka, míg Kokadon 3,5 százaléka vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Terület 2001 2005 2010 Magyarország 91,2 100,0 112,5 Hajdú-Bihar megye 73,4 82,4 95,6 Derecskei járás 68,8 70,3 78,0 Derecske 72,0 80,6 91,6 Esztár 80,4 78,9 92,0 Hajdúbagos 91,7 88,1 100,6 Hosszúpályi 50,1 50,5 56,1 Kokad 69,6 62,4 62,6 Konyár 69,0 65,7 72,3 Létavértes 65,7 66,2 75,6 Monostorpályi 103,1 115,2 117,1 Pocsaj 61,1 55,4 55,0 Sáránd 68,0 64,4 76,7 Tépe 89,2 106,9 113,7 110 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 7. táblázat. Gyermekkorúak eltartottsági rátája Terület 1990 2000 2005 2010 Magyarország 32,2 26,0 24,1 22,9 Hajdú-Bihar megye 35,0 29,3 26,6 24,2 Derecskei járás 35,2 34,7 31,9 29,1 Derecske 35,7 30,6 26,3 24,3 Esztár 37,3 33,4 34,0 28,4 Hajdúbagos 34,3 27,8 25,6 25,4 Hosszúpályi 37,6 37,7 34,6 31,0 Kokad 34,6 44,7 42,2 38,4 Konyár 33,0 38,7 39,1 34,3 Létavértes 35,4 38,0 36,2 32,2 Monostorpályi 28,1 30,6 25,5 23,5 Pocsaj 38,5 40,8 38,9 37,8 Sáránd 35,6 33,4 29,7 27,0 Tépe 27,6 31,5 29,6 26,1 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH A gyermekkorúak eltartottsági rátája azt mutatja, hogy 100 aktív korú (15-60 éves) lakosra hány gyermekkorú (0-14 éves) jut, másként fogalmazva, 100 aktív korúnak hány gyermekkorú eltartását kell biztosítania. A táblázat adatai szerint a legmagasabb értékkel Pocsaj, Kokad és Konyár rendelkezik, a térségben az itt élő aktívkorúaknak kell a legtöbb gyermeket eltartania. A gyermekkorúak eltartottsági rátája 1990 és 2000 között nem változott szignifikánsan, de mind a 2000-2005, mind a 2005-2010 közötti időszakban szignifikáns változás (csökkenés) történt (8. táblázat, 4. ábra). 1990-től a tendencia csökkenő, miként ezt a Jonckheere-Terpra teszt (J-T statistic=265, p=0.04, r=-0.44) is alátámasztja. 8. táblázat. A gyermekkorúak eltartottsági rátájának összehasonlítása időszakonként (Wilcoxon-próba) Időszak Wilcoxon’s W Z P effect size (r) 1990-2000 39.5 0.578 0.59 0.12 2000-2005 63 2.669 0.005 0.57 2005-2010 66 2.936 0.001 0.62 Forrás: Saját számítás 111 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 4. ábra. A gyermekkorúak eltartottsági rátájának szóródása a Derecskei járásban A képzettségi szerkezet alakulása A munkaerőpiaci boldogulás esélyeit számos tényező meghatározza, ezek közül az egyik leginkább feltárt terület az iskolai végzettség munkaerő-piaci státust befolyásoló szerepe (Falusné 1997, Galasi-Varga 2005, Forray R. et. al., 2008). A képzettséggel kapcsolatos trendek megismerését ugyanakkor korlátozza, hogy a legmagasabb iskolai végzettség vizsgálatához csak a 2001. évi népszámlálás adatsora áll rendelkezésünkre (9. táblázat). Eszerint a legmagasabb iskolai végzettség szerkezetét tekintve a Derecskei járás jelentősen elmarad az országos és a megyei átlagtól. Kiugróan magas az általános iskola első osztályát 10 éves korukig sem végzettek aránya Pocsajon, Konyáron, Kokadon és Tépén. A képzettségi szerkezet másik érzékeny pontját a középiskolai érettségivel rendelkezők aránya jelenti: a járás messze elmaradt a megyei és az országos átlagtól, jelezve, hogy az általános iskola utáni továbbtanulásban sem a diákok, sem a szülők nem látnak perspektívát, illetve anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé a csak hosszú távon megtérülő továbbtanulást. Az érettségizettek aránya csak Derecskén és Sárándon haladja meg a járási átlagot. 9. táblázat. A legmagasabb iskolai végzettség Település 10–X éves általános iskola első évfolyamát sem végezte el Elvégzett iskola, legalább 10–X éves általános iskola első évfolyamát sem végezte el a megfelelő korúak százalékában 15–X éves általános iskola 8. évfolyam 18–X éves legalább középiskolai érettségivel 25–X éves egyetem, főiskola stb. oklevéllel 15–X éves általános iskola 8. évfolyam 18–X éves legalább középiskolai érettségivel 25–X éves egyetem, főiskola stb. oklevéllel Magyarország 63 116 7 553 093 3 097 032 888 345 0,7 90,1 38,8 12,9 Hajdú-Bihar 4 575 388 601 144 969 39 277 1,0 88,0 34,6 11,0 Derecskei járás 445 23 058 5 529 1 127 1,4 79,3 19,8 4,6 Derecske 115 6 305 1 838 354 1,4 85,3 26,2 5,8 Esztár 15 846 134 26 1,3 77,5 12,7 2,9 Hajdúbagos 15 1 270 280 66 0,9 77,7 18,2 5 Hosszúpályi 60 3 368 657 140 1,3 80,4 16,6 4,1 112 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ Település 10–X éves általános iskola első évfolyamát sem végezte el Elvégzett iskola, legalább 10–X éves általános iskola első évfolyamát sem végezte el a megfelelő korúak százalékában 15–X éves általános iskola 8. évfolyam 18–X éves legalább középiskolai érettségivel 25–X éves egyetem, főiskola stb. oklevéllel 15–X éves általános iskola 8. évfolyam 18–X éves legalább középiskolai érettségivel 25–X éves egyetem, főiskola stb. oklevéllel Kokad 20 376 80 13 3,4 70,9 16 2,9 Konyár 41 1 239 222 43 2,2 71,3 13,2 2,9 Létavértes 76 4 292 1 031 232 1,3 79,2 19,9 5,1 Monostorpályi 17 1 398 358 66 0,9 77,7 20,7 4,3 Pocsaj 50 1 626 360 83 2,2 78,7 18,2 4,8 Sáránd 8 1 564 421 79 0,4 84,8 23,9 5,2 Tépe 28 774 148 25 2,7 81,3 16,1 3 Forrás: Népszámlálás 2001, KSH Az 5. ábrán – bár a determinációs együttható értéke csak R2=0.13, p=0.26, vagyis nem szignifikáns – a trend jól látszik: minél nagyobb egy település, annál kisebb a 8 általánost sem végzettek százalékos aránya. Valójában Hosszúpályi, Derecske és Létavértes, a három legnépesebb település adja meg az egyenes meredekségét, nélkülük a trend sokkal kisebb lenne. Ugyanakkor Sáránd, Tépe, Konyár és Kokad települések miatt indul magasan az egyenes, vagyis más oldalról nekik köszönhető a negatív korreláció (r=-0.31). 5. ábra. A népesség és az általános iskolát sem végzettek összefüggése (lineáris regresszió, RMA illesztés) A 10. táblázatban összevetettük a különböző iskolai végzettségek kapcsolatrendszerét. Természetes összefüggés, hogy negatív korreláció van az iskolázatlanok és az iskolázottak között, azonban azt is látni kell, hogy minél több egy településen az általános iskolát végzett, 113 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ A munkanélküliek végzettségének szempontjából az egyik legalacsonyabb az arány az általános iskolát sem végzettek körében. Ez a meglepő eredmény feltehetően annak köszönhető, hogy arányuk igen kicsi, így a 11 településből álló mintánkban kissé torzított formában jelennek meg. Arányuk nem különbözik szignifikánsan a középiskolai végzettségűektől. Ha ezt a csoportot elhagyjuk, egyértelmű negatív trend azonosítható, azaz a munkanélküliség az iskolai végzettséggel szignifikánsan csökken (10. ábra). Az iskolai végzettség hatása annyira nagy, hogy a boxplot diagramon az interkvartilis terjedelmek egyáltalán nem fednek át, vagy legfeljebb az adatok egynegyede van fedésben a másik kategóriával (esetünkben iskolai végzettséggel). 10. ábra. A munkanélküliek arányának megoszlása 2010-ben a Derecskei járás településein (minimum, alsó kvartilis, medián, felső kvartilis, maximum) Foglalkoztatási sajátosságok A kedvezőtlen munkaerő-piaci adatok értelmezéséhez a foglalkoztatottakra vonatkozó adatok elemzése adhat további támpontokat, összehasonlításra lehetőséget adó statisztikai adatok azonban ez esetben is csak 2001-ig állnak rendelkezésünkre (18. táblázat). A foglalkoztatási helyzet elmúlt évtizedekben, különösen 1990-2001 között végbement folyamatait tekintve a foglalkoztatási szerkezet gyökeres átalakulása, valamint a munkalehetőségek beszűkülése figyelhető meg a járás gyakorlatilag valamennyi településén (Rácz 2004). Míg 1990-ben járási szinten (az országos és a megyei adatokkal összhangban) a háztartások harmadában nem volt foglalkoztatott, addig 2001-re már több mint felében (51,9%). Különösen a járás közlekedési árnyékhelyzetben lévő településein (Kokad, Pocsaj, Esztár) átlag fölötti, esetenként a háztartások 60 százalékát meghaladó a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya. Meglepő módon a járás két városa közül Létavértes is kedvezőtlen, lényegében a rosszabb pozíciójú kistelepülésekhez hasonló foglalkoztatási adatokkal rendelkezik (Koncz-Balcsók 2004, Koncz 2005). Bár Létavértes népességszáma alapján a járás második legnépesebb 120 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ települése, csak közszolgáltatási szempontból gyakorol szívó hatást környezetére, munkaerőpiaci vonzása azonban gyenge helyi gazdasága miatt csekély. 18. táblázat. A háztartások megoszlása a foglalkoztatottak száma alapján (1990-2001) Terület Háztartá-sok száma (fő) Háztartások megoszlása (%) Háztartá-sok száma (fő) Háztartások megoszlása (%) nincs foglalkoztatott 1 foglalkoztatott van 2 vagy több foglalkoztatott van Nincs foglalkoztatot t 1 foglalkoztatott van 2 vagy több foglalkoztatott van 1990 2001 Magyarország 3889532 32,10 30,89 37,01 3862702 40,9 30,8 28,4 Hajdú-Bihar m. 198916 32,4 30,7 36,8 204086 44,7 30,6 24,7 Derecskei járás 12787 35,5 30,4 34,1 12835 51,9 27,8 20,3 Derecske 3148 30,2 30,4 39,4 3189 45,0 28,8 26,2 Esztár 497 33,2 30,0 36,8 485 60,6 24,3 15,1 Hajdúbagos 725 38,1 29,2 32,7 735 50,5 29,1 20,4 Hosszúpályi 1769 31,3 32,3 36,3 1820 45,7 30,5 23,7 Kokad 272 42,6 31,3 26,1 251 60,6 21,5 17,9 Konyár 808 37,4 31,8 30,8 849 56,4 28,9 14,7 Létavértes 2550 38,5 31,1 30,4 2456 57,8 26,2 16,0 Monostorpályi 845 42,4 26,4 31,2 861 58,3 26,9 14,8 Pocsaj 990 44,0 29,6 26,4 989 61,3 22,9 15,9 Sáránd 794 35,1 27,5 37,4 823 46,2 29,8 24,1 Tépe 389 31,4 33,2 35,5 377 50,1 30,0 19,9 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH A foglalkoztatottak száma a háztartásokban jelentős változáson ment keresztül 1990 és 2001 között (19. táblázat). Azoknak a háztartásoknak a száma, ahol nincs egyetlen kereső sem, emelkedett (a medián 37.4-ről 56.4-re emelkedett), míg ennek természetes következményeként azon háztartások száma szignifikánsan csökkent, ahol egy (a medián 30.4-ről 28.8-ra csökkent), vagy több foglalkoztatott van (a medián 32.7-ről 17.9-re csökkent). Az eltelt idő hatása mindhárom esetben jelentős. Ahol egy foglalkoztatott van a családban, a medián különbsége kicsinek tűnhet, de a 12. ábrán jól látszik a kis szóródási tartomány. 19. táblázat. A foglalkoztatottak száma a háztartásokban összehasonlítása időszakonként (Wilcoxon-próba) Időszak Wilcoxon’s W Z P effect size (r) nincs foglalkoztatott 1990-2001 66 2.934 0.001 0.63 1 foglalkoztatott 1990-2001 59 2.312 0.019 0.49 2/több foglalkoztatott 1990-2001 66 2.934 0.001 0.63 Forrás: Saját számítás 121 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 11. ábra. A foglalkoztatottak száma a háztartásokban 1990-ben és 2001-ben A foglalkoztatottak ágazatok szerinti összetételét tekintve a Derecskei járás területén is érvényes az a hátrányos helyzetű térségekben érvényesülő trend, amelyet az alacsony foglakoztatási szint mellett a mezőgazdaság átlagon felüli részesedése, valamint rendkívül gyengén fejlett szolgáltató szektor jellemez (Bukodi-Altorjai-Tellér 2006). Jóllehet, az elmúlt évtizedek a szolgáltató szektor jelentős bővülését eredményezték a Derecskei járás területén is, itt 2001-ben az országosnak még mindig háromszorosa volt (14,6%) a mezőgazdasági foglalkoztatás részaránya, de átlagon felüli az ágazat megélhetést segítő, jövedelemkiegészítő szerepe is (Rácz 2008). Különösen a munkalehetőségekben szűkölködő, a nagyobb központoktól földrajzilag távol eső települések esetében (Esztár, Kokad, Konyár, Pocsaj) volt magas az ágazatban foglalkoztatottak aránya, különösen a férfiaké (20. táblázat). 20. táblázat A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ágazatok szerinti megoszlása Terület 1980 Összes foglalkoztatott (fő) Ebből (%) Ipar Mezőgazdaság Építőipar Szolgáltatás Magyarország 5068840 33,9 18,9 7,9 39,3 Hajdú-Bihar 249415 27,4 27,5 7,3 37,8 Derecskei Járás 17569 17,2 43,9 10,1 28,8 Terület 1990 Összes foglalkoztatott (fő) Ebből Ipar Mezőgazdaság Építőipar Szolgáltatás Magyarország 4527157 30,9 15,4 7,0 46,7 Hajdú-Bihar 227382 28,1 21,5 6,4 44,0 Derecskei Járás 13839 24,3 31,3 7,6 36,8 Terület 2001 Összes foglalkoztatott (fő) Ebből (%) Ipar Mezőgazdaság Építőipar Szolgáltatás Magyarország 3690045 26,5 5,5 6,4 61,6 Hajdú-Bihar 174794 25,0 8,8 5,8 60,4 Derecskei Járás 9350 25,6 14,6 6,2 53,5 Forrás: Népszámlálás 1980, 1990, 2001. 122 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ A helyben elérhető munkalehetőségek szűkösségére utal a Derecskei járás ingázóinak magas számaránya is (21. táblázat). 2001-ben majdnem 4000 járási munkavállaló (a foglalkoztatottak 42,5%-a) vállalt a lakóhelyén kívül munkát. Ebből több mint 500 főt (517 fő) megyén kívüli munkahelyen foglalkoztatottak. 2001-ben a járás markáns „ingázó települései” közé Hajdúbagos, Sáránd, Monostorpályi, Hosszúpályi tartozott, e településeken a foglalkoztatottak 50-70 százaléka vállalt a lakóhelyként funkcionáló településen kívüli munkát. A legnagyobb foglalkoztatási vonzerőt természetesen a megyeszékhely, Debrecen gyakorolta az érintett települések munkavállalóira (Balcsók 2002, Koncz 2005) 21. táblázat. Ingázó munkavállalók (2001) Terület Összes foglalkoztatott Más településre eljáró foglalkoztatottak Ebből megyén kívülre eljárók száma száma aránya Magyarország 3690045 1101924 29,9 466996 Hajdú-Bihar 174794 35842 20,5 11423 Derecskei Járás 9350 3974 42,5 517 Derecske 2804 854 30,5 184 Esztár 278 73 26,3 12 Hajdúbagos 543 370 68,1 13 Hosszúpályi 1515 850 56,1 83 Kokad 152 28 18,4 6 Konyár 512 198 38,7 31 Létavértes 1496 447 29,9 49 Monostorpályi 512 323 63,1 27 Pocsaj 570 223 39,1 37 Sáránd 689 498 72,3 63 Tépe 279 110 39,4 12 Forrás: Népszámlálás, 2001. Elemezéseink szerint az ingázó munkavállalók száma nem függ a potenciális munkavállalók számától. Létavértes és Derecske miatt nem szignifikáns az összefüggés (12. ábra). Az ingázók száma nem függ össze a munkanélküliek számával sem, vagyis nem nagyobb a hajlandóság a munkavállalásra akkor sem, ha a településen nincs munka. 123 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 12. ábra A foglalkoztatottak száma és az ingázók aránya Jóléti, vagyoni viszonyok A lakosság életkörülményeit, rendelkezésre álló forrásainak nagyságát is jól mutatja az adott évben épített lakások száma. A Derecskei járásban az elmúlt két évtized alatt folyamatosan csökkent a felépített lakások száma, ezt a folyamatot még az elmúlt évtized kedvező lakáshitel konstrukciói sem tudták megtörni (22. táblázat). Az építkezési hajlandóság zuhanásszerű csökkenését mutatják az adatok: 2005-ben még 131 lakásra adtak ki használatba vételi engedélyt, 2010-ben már csak 43-ra. Az 1000 lakosra jutó felépített lakás mutatói jelentős különbségeket jeleznek a települések között, melyeket a lakosság korszerkezete és eltérő gazdasági ereje együttesen magyaráz. Míg 1990-ben csak Kokadon nem épült új lakás (ház), addig 2010-ben már a települések felében: az elöregedő Tépén, valamint a jelentős cigány népességgel rendelkező Pocsajon, Kokadon és Konyáron. 22. táblázat. 1000 lakosra jutó felépített lakások száma Terület 1990 2000 2005 2010 Magyarország 4,16 2,10 4,04 2,06 Hajdú-Bihar megye 5,52 2,39 4,36 1,15 Derecskei járás 4,52 3,98 3,48 1,15 Derecske 5,25 3,72 2,34 1,42 Esztár 4,81 3,48 2,82 Hajdúbagos 5,10 2,52 7,53 0,49 Hosszúpályi 5,61 4,86 3,90 2,17 Kokad 5,35 4,23 Konyár 3,54 1,28 1,28 Létavértes 5,29 4,99 5,59 1,24 Monostorpályi 1,84 5,85 3,61 2,72 Pocsaj 2,12 2,90 0,73 Sáránd 4,09 4,22 3,30 0,42 Tépe 3,97 1,69 1,70 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH 124 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ A települések közötti különbségek jól láthatók a lakások minőségét jelző mutatókban (23. táblázat). Amennyiben a statisztikai adatok helytállóak, a 2010-ben átadott lakások átlag alapterülete jelentősen meghaladta mind az országos, mind a megyei átlagot. Az átlag azonban elfedi a különbségeket, valószínű, hogy az átlagtól jelentősen kisebb, de nagyobb alapterületű lakások is épültek. A nagy alapterületű lakások előnyben részesítésének mozgatórugóit nem ismerjük, azt számtalan ok befolyásolhatja (például többgenerációs együttélés, vagyon, presztízs, stb.) 23. táblázat. Az év folyamán épített lakások mutatói Terület Év folyamán épített gázvezetékkel ellátott lakások aránya Év folyamán épített lakások átlagterülete 2000 2005 2010 2000 2005 2010 Magyarország 77,1 92,3 91,5 98 87 92 Hajdú-Bihar megye 56,9 86,5 85,7 90 89 113 Derecskei járás 32,4 55,7 79,1 79 90 143 Derecske 54,3 86,4 100,0 90 104 161 Esztár 20,0 82 59 Hajdúbagos 20,0 26,7 67 65 87 Hosszúpályi 33,3 60,9 69,2 80 102 153 Kokad 25,0 33,3 82 71 Konyár 33,3 33,3 65 98 Létavértes 27,8 51,2 88,9 82 86 136 Monostorpályi 7,7 50,0 50,0 65 92 103 Pocsaj 50,0 71 75 Sáránd 40,0 87,5 100,0 64 109 131 Tépe 50,0 50,0 78 84 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH Pozitív fejleményként értékelhetjük, hogy a járás településein emelkedik a gázvezetékkel ellátott lakások aránya, ennek eredményeként a térség 2010-re megközelítette a megyei átlagot, azonban a települések közti különbségek itt is megjelennek. A kényelmesebb lakhatást biztosító gázellátás továbbra sem jellemzi a Kokadon, Konyáron, Hajdúbagoson épített új lakásokat. A hiányt a családok gyenge gazdasági helyzete magyarázza. 24. táblázat. A személygépkocsik számának változása Terület Darabszám 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma 2000 2005 2010 2000 2005 2010 Magyarország 2 364 158 2 888 735 2 983 712 230,5 283,8 294,9 Hajdú-Bihar megye 99 691 133 986 139 778 177,5 239,9 249,0 Derecskei járás 5 245 7 185 7 917 140,9 190,8 212,2 Derecske 1 468 1 927 2 050 156,2 205,0 224,6 Esztár 157 251 266 109,4 177,0 187,3 Hajdúbagos 281 411 450 141,5 206,2 220,9 Hosszúpályi 736 1 057 1 245 132,5 179,4 207,5 Kokad 107 129 127 143,0 181,7 183,3 Konyár 213 312 348 90,7 132,8 154,5 125 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ Terület Darabszám 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma 2000 2005 2010 2000 2005 2010 Létavértes 1 133 1 461 1 603 157,1 199,3 220,1 Monostorpályi 356 499 541 160,3 225,4 245,5 Pocsaj 304 452 510 110,3 164,1 184,6 Sáránd 337 485 551 142,2 200,1 230,9 Tépe 153 201 226 129,2 170,6 197,7 Forrás: Területi Statisztikai Adatok Rendszere, KSH Az életszínvonal mérésére gyakorta használt mutató a személygépkocsik számának változása. Az évezred első évtizedében a személygépkocsik száma 50 százalékkal emelkedett, és csak Kokad személygépkocsi állományában nem történt jelentős elmozdulása (24. táblázat). A járás településein élők rossz anyagi helyzetére és alacsony életszínvonalára utal, hogy a növekedés ellenére az országos és megyei összehasonlításban sem tudta lemaradását behozni. Míg 2000-ben 1000 lakosra csak 150 személygépkocsi jutott, 2010-ben ez az érték 212-re nőtt. A települések közötti eltéréseket, a szerényebb jövedelmi helyzettel rendelkező településeket 2000-ben csak három falu képviselte (Esztár, Konyár, Pocsaj), 2010-ben ehhez a csoporthoz sorolható Kokad is. A mutató értékeit azonban kellő óvatossággal kell kezelni, mert a tényleges jövedelmi és életszínvonal megismerését szolgáló árnyaltabb elemzést (pl. a gépkocsiállomány kor szerinti megoszlása) az adatok nem teszik lehetővé. A járás jövedelmi viszonyainak megismeréséhez visz közelebb az egy lakosra jutó belföldi jövedelemmutató (13-14. ábra). A feltüntetett jövedelem nem tartalmazza a családok szociális ellátásból (gyes, gyed, családi pótlék, szociális segély és a munkanélküli segély) származó jövedelmét valamint a nyugdíjat. Az adatok azt mutatják, hogy a település egy főre vetítve mekkora jövedelmet termelt az adott évben. A Derecskei járásban az egy főre jutó jövedelem jelentősen alacsonyabb az országos és a megyei átlagnál. 1992-ben ez az érték az országos felét, a megyei kétharmadát érte el. Két évtizeddel később a különbségek kis mértékben csökkentek: az országosnak közel fele, a megyének közel kétharmada a jövedelem. Legnagyobb jövedelemmel a járásközpont, valamint Sáránd és Hajdúbagos rendelkezik, a skála másik végét Kokad, Konyár és Pocsaj foglalja el. A falvak alacsony mutatóértékeit a magas munkanélküliség, a munkaerőpiacon rosszul értékesíthető tudás és nem utolsó sorban az eltartandó gyerekek magas száma magyarázza. 126 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 13. ábra. Egy lakosra jutó belföldi jövedelem a Derecskei járás területén 1992-ben Forrás: saját szerkesztés NAV adatok alapján 14. ábra. Egy lakosra jutó belföldi jövedelem a Derecskei járás területén 2010-ben Forrás: saját szerkesztés NAV adatok alapján Az egy lakosra jutó belföldi jövedelem 1990 és 2010 között jelentősen megnőtt. A 10 éves időszakok között a település bevétele nagyságrendileg változott: a medián 1992-ben 50357 Ft volt, 2000-ben 166011 Ft, 2010-ben pedig 438449 Ft volt. Ugyanakkor az is látszik, hogy 1990-ben a szórástartomány szűk volt, addig 2010-re igen nagy lett a különbség a járás települései között. 127 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ 15. ábra. Az egy lakosra jutó bevétel a Derecskei Járás településein Összefoglalás A Derecskei járás hazánk keleti határrégiójának perifériális térsége. Több tekintetben is az országos átlag alatti társadalmi-gazdasági mutatókkal jellemezhetjük, melyek az elmúlt időszakban jelentősen romlottak is. Az elvándorlás és a munkanélküliség aránya különösen a 2005 és 2010 közötti periódusban ugrott meg, mellyel párhuzamosan – 1995-től jól megfigyelhetően – megnőtt a települések elöregedésének üteme. E folyamatok természetesen nem magyarázhatók kizárólag a települések határ menti elhelyezkedésével, mivel ezekhez hozzáadódnak a makrogazdasági környezetben megfigyelhető kedvezőtlen tendenciák is. A kistelepülések által nyújtott megélhetési lehetőségek szűkösek: nemcsak a diplomás munkahelyek száma korlátozott, de a szakmunkások iránti igény is kicsi. Munka híján a településeknek nincs népességmegtartó képessége, a munkaképes korosztály kénytelen máshol munkát keresni: ingázni vagy elköltözni. Mivel az elvándorlási folyamat nagyrészt a fiatalokat érinti, nő az öregedési index. Ehhez társul, hogy az alacsony jövedelemszint, illetve a bizonytalan álláslehetőségek mellett (sokszor csak szezonmunkára, vagy közmunkára van lehetőség) kisebb a gyermekvállalási kedv. Az így kialakuló helyzetből nehéz kitörni a kistelepüléseknek, a statisztikai mutatók javulása a gazdasági élet tartós fellendülése nélkül nehezen elképzelhető. 128 ■ Metszetek ■ 2012/4. szám – 2013/1. szám ■ Felhasznált irodalom 1. Bajmóczy P. (2003): Szuburbanizáció a budapesti agglomeráción kívüli Magyarországon. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem. 2. Bajmóczy P.-Balogh A. (2002): Néhány társadalmi-gazdasági mutató településméret szerint differenciáltsága Magyarországon. Doktori Konferencia. ELTE 2002. 3. Balcsók I. (2002): Gúzsba kötött óriás - avagy az észak-alföldi régió munkaerőpiacának évtizedes gondjai. Területi statisztika. 5. évfolyam, 2002. 1. szám, 44-62. 4. Bernáth A. (2006): A kapcsolathálózat jelentősége a migrációban – etnikai metszetben. ELTE, Kötőjelek, 2006. 5. Bukodi E.-Altorjai Sz.-Tallér E. (2006): A magyar foglalkozási rétegszerkezet az ezredforduló után. Statisztikai Szemle. 2006.84.évfolyam. 8. szám. 6. Csoba J. (2010) Segély helyett munka. A közfoglalkoztatás formái és sajátosságai. Szociológiai Szemle, 20. évfolyam. 2010. 1. szám. 7. A Derecske-Létavértesi kistérség fejlesztési koncepciója és programja. Koncepció. Derecske, 2009. 8. Falusné Szikra K. (1997): Munkanélküliség és képzettség. A magasan fejlett országok tapasztalatai nyomán. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. december, 1047-1059. 9. Field A (2009) Discovering statistics SAGE Publications, London, 821 p 10. Forray R. K. - Híves T. - Marton M. - Paku Á. - Radácsi I. - Vámos T. (2008): A foglalkoztatottság és a munkanélküliség szerkezetét befolyásoló társadalmi-területi tényezők. Kutatási zárójelentés. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Budapest, 2008. 11. Galasi P.- Varga J. (2005): Munkaerőpiac és oktatás. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 2005. 12. Gödri I.-Tóth E. F. (2010): Magyarország, Románia és Szlovákia kivándorlási folyamatai a rendszerváltozások után. Eltérések és hasonlóságok. Demográfia, 2010. 53. évf. 2–3. szám, 157–204. 13. Hammer Ř, Harper DAT, Ryan PD (2001): PAST: Paleontological Statistics SoftwarePackage for Education and Data Analysis Palaeontologica Electronica 4:1-9 (http://palaeo-electronica.org/2001_1/past/issue1_01.htm) 14. KSH (2006): A foglalkoztatottság és a munkanélküliség területi különbségei az elmúlt 55 évben. Miskolc-Eger-Salgótarján. KSH, 2006. 15. Koncz G. (2005): Az alföldi városok foglalkoztatási viszonyaiban 1990 és 2001 között bekövetkezett változásokról. In: Az Európai Unió bővítésének kihívásai – régiók a keleti periférián c. konferencia kötetben. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, Békéscsaba, 2005, 178-182. 16. Koncz G. - Balcsók I. (2004): A Hajdú-Bihar megyei városok foglalkoztatási helyzetének változása a rendszerváltástól napjainkig. In: Fiatal Regionalisták IV. konferenciájának CD-kiadványa. 2004. 11 p. 17. Nemes Nagy J. (1996): Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. Földrajzi Közlemények 120. évf. 1. szám, 31-48. 18. Pénzes J. - Tagai G. - Molnár E. (2011): The Hungarian Economic Potential Field without Borders. In: Peykovska P, Demeter G (szerk.) Borders in the History and Societies of Centraland East-EuropeSofia; Budapest: Hungarian-Bulgarian Joint Academic History Commission, 2011. pp. 310-327. (Bulgarian-Hungarian Scholarly Forum; 3.) 129