Az északi népek, nyelvek és országok megnevezései a lappban

DEBRECENI EGYETEM FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 14. FINNUGOR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉK DEBRECEN, 2007 45 Az északi népek, nyelvek és országok megnevezései a lappban KERESZTES László 1. Skandinávia népeinek közigazgatási története dióhéjban Skandinávia ősidőktől fogva lakott terület. A jégkorszak Kr.e. 9000 körül ért véget, s ettől kezdve már gyéren lakott terültnek számít (Carpelan 2002: 194). A régészet feltérképezte a jégkorszaki refúgiumokat, amelyeknek folytatói – a jégtakaró visszaszorulásával – tovább virágoztak a mezolitikumban, majd a neolitikum hajnalán is. Az őslakosok kilétéről megoszlanak a vélemények. Leginkább azt a véleményt tartom valószínűnek, amely szerint az őslakosok nem finnugorok voltak, nyelvi hovatartozásukról csak találgatásokra hagyatkozhatunk. A finnugor nyelvű népek betelepedése Kr.e. 3. évezredben történik. E telepesek valószínűleg az ún. korai közfinn nyelvi állapotot képviselték. A korszak Kr.e. 1500–1000 körül ért véget, amikor a lappok ősei (őslapp) és a mai balti finn népek (finn, karjalai és az észt nyelvjárások, továbbá egyéb, kisebb csoportok) ősei közötti kapcsolatok meglazultak. Ennek eredményeképpen az időszámításunk kezdete körül differenciálódni kezdtek a balti finn nyelvek. A lappok mindig ennek a nyelvi areának a legészakibb peremén éltek, de állandó kapcsolatban és harcban álltak a balti finn csoportokkal, akik egyre északabbra szorították őket, majd a földműves finnek tovább űzték őket a Skandináv-félsziget középső vidékeire. A térségben korán – ugyancsak Kr.e. 3000 körül – megjelentek az ősbaltiak és az ősgermánok is. Noha még sokáig nem voltak államhatárok, a helyi népek nyelvileg és életmód szempontjából különbséget mutattak. A munkamegoszlás nagyjából a következő volt, és maradt gyakorlatilag a néprajzi értelemben vett jelenkorig: a lappok réntartással foglalkoztak a magas hegyi tundrákon, a skandinávok halászok, majd földművesek, a finnek ugyancsak földművesek voltak a karjalaiakhoz hasonlóan. A karjalaiak történelmük során orosz fennhatóság és egyházi befolyás alatt álltak, míg a többi balti finnt a nyugati kereszténység felvételére kényszerítették. Az etnikai határok nem voltak élesek (ma sem azok!), mindegyik csoport kiegészítő foglalkozásként halászott, vadá- KERESZTES LÁSZLÓ 46 ig 1917-től let etnonimák a készülő lapp etimológiai szótár kézirata szerint (vö. Keresztes– szott és gyűjtögetett. A viking kori hajózást és kereskedelmet nyugatról értelemszerűen a skandinávok irányították, keletről pedig az oroszok igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat Skandináviára, amelynek történetét a svéd–orosz háborúságok alakították. A lappok minden időben a kisebbség nehéz sorsában osztoztak. Az államhatárokat a 14. századtól különböző békekötések szabályozták (Pähkinäsaari 1323, Täyssinä 1595, Stolbova 1617, Uusikaupunki 1721, Hamina 1809). A kalmari unió idején (1397-től 1523-ig) volt a terület közigazgatásilag legegységesebb, amikor egyesültek a skandináv királyságok és a finnek. Ezzel az erős szövetséggel álltak szemben keleten az oroszok (vö. Finnország története 2002: 52–56). A további századokban a dán– norvég–svéd trió különböző párokban uralkodott a területeken. A történelem folyamán ezek az országok különféleképpen „párosodtak”: a 17.–18. században dán–norvég, ill. svéd–finn párokba rendeződtek. A 19. század elején (a napoleoni háborúk végeztével) a dánok magukra maradtak, svéd– norvég és finn–orosz párok alakultak ki. A finnek tehát egész idő alatt svéd vagy orosz fennhatóság alatt álltak, a lappokat azonban mikor többé, mikor kevésbé mind a négy (norvég–svéd–finn–orosz) hatalom sarcolta. A mai skandináviai államhatárokat nem etnikai alapokon húzták meg. A fontosabb dátumok: 1751-ben megegyeztek a norvég–svéd határ vonaláról (ekkor a norvégok Dániához, a finnek Svédországhoz tartoztak). Ez a megállapítás nem csak a skandináv etnikumok egymás közötti határaira, hanem a skandináv–finn viszonylatra is érvényes. A svéd–finn határ kijelölése csak a haminai békével (1809) történt meg, amikor a svéd királyoknak le kellett mondaniuk a finn területekről Oroszország javára. A Norvégia és Oroszország közti határról csak 1826-ban egyeztek meg (vö. Bergsland 1977). Norvégia 1905-ben népszavazással vált el Svédországtól, Finnország ped t szuverén állam. A lappok mindezek ellenére viszonylag szabadon folytathatták nomadizáló életmódjukat a kialakult államhatárok mindkét oldalán. Ez alól 1917-től a mai napig csak az orosz határ jelent kivételt. 2. Célkitűzés Jelen tanulmányomban összegyűjtöttem és etimologizálom a lapp nyelvjárásokban és csoportokban fellelhető etnonimákat (az ennek megfelelő nyelveket és területeket), amelyek szemléletesen jelzik a lappok kapcsolatainak alakulását a környező népekkel a különböző történelmi korokban. Jelen dolgozatban a különböző lapp nyelvjárásokban használatos nép-, nyelvés országneveket mutatom be a szótári anyag alapján. A legfontosabb AZ ÉSZAKI NÉPEK, NYELVEK ÉS ORSZÁGOK MEGNEVEZÉSEI A LAPPBAN 47 4: 123–124. készülő lapp etimológiai szótár kézirata szerint (vö. Keresztes–Larsson 2004) kerülnek bemutatásra (vö. még Karsten 1936). A lapp (számi) nyelvjárások (vagy nyelvek) felosztása és megnevezései egyrészt az égtájakon alapulnak, másrészt a folyók, tavak, települések szerint történnek. Érdemes lenne egy tanulmányt szentelni az égtájak nyelvjárási megnevezéseire. A nevek ugyanis függenek egyrészt a csoportok egymás közötti elhelyezkedésétől, másrészt a természeti viszonyoktól (pl. merre vannak a hegyek vagy a nyílt tenger). A helyzetet az is bonyolítja, hogy a nap járása nem igazít el egyértelműen, hiszen télen egyáltalán nem jön fel, nyáron pedig nem megy le... 3. A térség jelenlegi népei, nyelvei és országai 3.1. Lappok Számik, számi, Számiföld / lappok, lapp nyelv, Lappföld A lappok magukról az egész nyelvterületen egyöntetűen a számi megnevezést használják: sápmi ’számi/lapp nyelv’, sápmelaš ’számi/lapp ember’. Történelmük során sohasem használták a lapp megnevezést, amely a skandináv népek és az orosz, valamint ezekből szétterjedve exonima lett. Ez a mesterséges alakulat térképeken található: Lappland. Az északi számik a területet Sápmi, Sámieana(n) névvel illetik. Ugyanennek a területnek norvégiai neve Finnmarken, ami arra utal, hogy a finn eredetileg a lappok neve volt: vö. S Fin'marke Finnmarken, finn'e Lappe, Lappländer, ältere Benennung der Lappen (Hasselbrink 494). A lapp elnevezést korlátozott mértékben regisztrálják a szótárak, mivel a számiknak legalább ismerniük kell: S laappe Lappe, Lappländer (Hasselbrink 827). A nyelvjárások rövidítései: N (= északi, Nielsen szerint, davvisámegiella), S (= déli, oarjielsámegiella), U (= umei, ubmisámegiella), P (= pitei, bihtánsámegiella), L (= lulei, julevusámegiella), I (= inari, anársámegiella), E (= keleti: koltta [Sammallahti–Mosnikoff], nuortalašsámegiella; kildini [oroszbetűs forrás: Kuruch], gielddasámegiella; T terlapp [Genetz, T. I. Itkonen]), darjjisámegiella). A címszavak az északi irodalmi írás szerint szerepelnek (Sammallahti). A szerkesztési elvekre, további rövidítésekre és forrásokra ld. Keresztes–Larsson 200 sápmi Saami language | lapp, számi nyelv; SLappland, Saamiland | Lappföld; sápmelaš Lapp, Saami | lapp, számi (ember) N sabme fjell-lapp; det lappiske sprog, Sabme Sameland; fellesbetegnelse for den norske landsdel Finnmark og den finske landsdel Lappi; sabm%l"š same KERESZTES LÁSZLÓ 48 (Nielsen III/357, 358), S saemie same (Bergsland–Magga 248), U s$bmee Lappe (Schlachter 114a), P sapmê Lappländer, Lappe, s#mê lannta Lappland (Halász 115), L sapm# lapp, lapska språket, S#m#(n)-Átnam Lappland; sapm#- latj lapp (Grundström 930, 931), I säämi Lappe, Säämi Lappland; sämilaÊ, sämmlaÊ Lappe (besonders Inarilappe) (E. Itkonen 4070.), E säämm koltta, Säämj"nnam Lappi; sämmlaž koltta, kolttasaamelainen (Sammallahti– Mosnikoff 116, II/57), сaммь саáми, саáмский язык; сaммьленч саáми (Kuruch 314). – FS origin: ~ Fi Hämä-, Häme < *šämä land < Ba *žämä land, or Ge *s‚ma dark grey. – A szónak végső soron köze van az újabb keletű suomi Finnish szóhoz is. – A számi etnonima nemzetközi vándorszóként több nyelvbe elkerült: No Se same, Ru саамский, En Saami, Ge Saamisch, Hu számi stb. Cf Lagercrantz 6122.; T. I. Itkonen 471b; ItkChrest 1345.; SSA III/138, 215–216; Lehtiranta 1106; Sammallahti 1998: 262. 3.2. Nem-lappok. A nem-lapp, skandináviai lakosságra összefoglaló elnevezések használatosak, attól függően, hogy a számi csoport melyik országban, melyik néppel áll szorosabb kapcsolatban. Ezek utalhatnak nemzetiségre vagy a népcsoport foglalkozására. 3.2.1 Norvégok, norvég nyelv, Norvégia dáčča ~ dáža Norwegian | norvég (nemzetiségű); DNorway | Norvégia N d#Ê" ~ d#ÊÊ" nordmann (Nielsen I/463), S daatje bonde, nordmann el. svensk (Bergsland–Magga 55), daadje Schwede, Norweger; sch. oder norw. Bauer (pejorativ) (Hasselbrink 398), U d$dtja Festansässiger, Schwede (Schlachter 27a), P taÊÊa Bauer; ein Name des Bären (Halász 136), L tadtja norrman (Grundström 1055), dáž'ža svensk, norrman (el annan som inte är av samisk härkomst och inte talar samiska) (O. Korhonen 45, 474), I taaÊa Norwegen, norwegisch (E. Itkonen 4814.), E [taajaž ~] taaÊÊ norjalainen (Sammallahti–Mosnikoff 120), [T#jj(a) ulkomaa, Norja, Ruotsi (T. I. Itkonen 568a)], T T#jńč ein Deutscher usw. (Genetz 185; T. I. Itkonen 568a; elavultnak minősíti). – PS *t#ńÊI loaned: < Sc danja- ~ Norse danr, No/Se dan-. – A szó réginek, közlapp korinak tartható; mindenütt jelent norvégot, de délen svédet is, tehát skandinávot, talán dán vikinget, azaz nem-lapp embert, de nem oroszt, másrészt utal arra, hogy a skandinávok voltak a földművelők. A lapp szó átkerült a finn nyelvájrásokba is taatsa, taatsi ’norjalainen, rannikkolainen’ jelentésben. – Keleten kissé más formában van meg, amely külföldet jelent, mennél keletebbre megyünk, annál szélesebb a szó jelentése: Norvégiát és Svédországot, idegen nyelvet (t#ja-k£ll ’ulkomaan kieli, ruotsi’, T. AZ ÉSZAKI NÉPEK, NYELVEK ÉS ORSZÁGOK MEGNEVEZÉSEI A LAPPBAN 49 I. Itkonen 568a.), T#jja Deutschland, Schweden, Norwegen, Finnland (Genetz 185). Ez az alak összefügg a címszóval, ám külön idejű, korábbi átvételnek tartható. Van még keleten egy, az északihoz közelebbi adat: T T#jńč ein Deutscher usw. (Genetz 185; T. I. Itkonen 568a; elavultnak minősíti). Lehet, hogy ez átvétel az északi nyelvjárásokból. A szavak tehát kétségkívül összefüggenek egymással. A hangtani kérdések további vizsgálatot igényelnek. Cf Lagercrantz 7688.; T. I. Itkonen 566b; 568a; ItkChrest 328.; SKES IV/1190; Lehtiranta 1226.; Sammallahti 1998: 236 dárru the Norwegian language | norvég nyelv; dárrolaš Norwegian (speaking) | norvég(ul beszélő) N darro det norske språk, darr%l"š nordmann (Nielsen I/490), S daaroe, daara nordmann el. svenske; en som snakker norsk el. svensk, daaroelatje norsk el. svensk; som snakker norsk el. svensk (Bergsland–Magga 55), U daarroo, daar$ladtja Festansässiger, Schwede; die schwedische Sprache (Schlachter 26a), P t#rr• schwedische, norwegische Sprache (Halász 138– 139), L t#rr# varje språk som ej är lapska, svensk, norsk, t#rr#latj svenks, norrman, finne (Grundström 1085), dárro ~ dárogiella svenska, norska (språket), dárrolaš svensk (även norrman): norrman, finne (O. Korhonen 48, 474), dárustit tala svenska, norska (O. Korhonen 48, 381), I t™™ru, t™™ruj Norwegen; das Norwegische; norwegisch (veralt.) (E. Itkonen 4871.), E Taarr Norja, taarr^iõll norja, norjan kieli (Sammallahti–Mosnikoff 121, II/78), T#rr Norja, Ruija, Venäjä, ulkomaa (T. I. Itkonen 573a), T T#rra Russland, t#rlaj Russe (Genetz 185). – Loaned: < Fi taro(maa) land of Baltic Finnic peoples, non-Saamic < Ru дор (драть, деревня) pelloksi raivattu alue, raivio, bewohnter Ort. – A végső soron orosz eredetű szó jelentése tehát ’irtás, művelés alá vett terület’. A lappba még igen régen a finnből került át (vö. a finn Ylistaro, Alastaro helyneveket). A lappban aztán nem-lapp csoportokat jelentett, főként skandinávokat: Norvégiában norvégokat, Svédországban svédeket, sőt ritkán finneket is. A legkeletibb T nyelvjárásban viszont oroszokat jelent. (Országnévként általában csak keleten használatos.) – Turja, Tyrjä ’Kuolan niemimaan kaakkoistai itäosa’, turjalainen ’lapp’, karjalai turjalaine ’lapp’ más, ismeretlen eredetű. (Vö. még közszóként finn turja, tyrjä ’Zauberer, Hexenmeister’.) Ezeknek a lapp megfelelői összefüggenek az orosz Тер, Терский берег ’Kuolan niemimaan itäosa’ helynevekkel. Az orosz szó (óorosz Тьр›, Тр›, Тер›, mai: терской лопь, Терский берег) balti finn eredetű, amelynek végső etimológiája ismeretlen. KERESZTES LÁSZLÓ 50 Cf Lagercrantz 7749.; T. I. Itkonen 573a, 1021a; ItkChrest 364.; SSA III/ 273; Lehtiranta 1230. vuotna a long arm of a lake, fjord | hosszú öböl, fjord, VNorway | Norvégia N vuodn" fjord (Nielsen III/784), S voene bygd, voenehke bygdeboer (Bergsland–Magga 347), U vuadna (Lehtiranta 1441.), P Vuotna Norwegen (Halász 177), L vuotna fjord (i Norge); Norge (Grundström 1468), Vuodna Norge (O. Korhonen 186, 381), vuonak, vuonalád'de norrman, vuodnalaš norsk, vuonagiella norska (O. Korhonen 106, 189), I vuona grosse, lange und schmale Bucht, Fjord (E. Itkonen 1468), E vuõnn vuono (Sammallahti– Mosnikoff 143), вuнн залив, бухта, заводь (Kuruch 57). – Unknown origin. Borrowed: > Fi vuono. – A délebbi nyelvjárásokban (E U P L) jelentése Norvégia, norvég parasztok lakta település. Az északi és keleti nyelvjárásokban csak közszói értelemben ’fjord’ ismeretes. Cf Lagercrantz 8783.; T. I. Itkonen 788b; SSA III/474; Lehtiranta 1441. Norga Norway | Norvégia, norgalaš Norwegian | norvég (nemzetiségű) (Sammallahti 325) N Nur'g" Norge (Nielsen III/122), S Nöörje Norge (Bergsland–Magga 218), U Nür'ja Norwegen (Schlachter 105b), P –, L –, I –, E –. – Loaned: < Sc, Se No Norge. – Ez nyelvjárási elterjedésénél fogva is újabb szó. Az északi területeken a norvég ejtés (-rg-) tükröződik, a déli nyelvjárásokba azonban hangalakja miatt (-rj-) a svédből került át. (Ugyanígy a finnbe is: Norja.) Szélesebb körben használatos a dáža, dárru (ld. fentebb!). Cf Lagercrantz 4242.; T. I. Itkonen –; ItkChrest 1171.; SSA II/231; Sammallahti 1998: 257 3.2.2. Svédek, svéd, Svédország A nem-lapp, skandináviai lakosságra összefoglaló elnevezések használatosak (ld. fentebb dáčča, dárru; ld. még alább láddi is). Általános, kizárólagos népi megnevezése Svédországnak van. Ruo··a Sweden | Svédország; ruo··elaš Swede, Swedish | svéd N Ruo··" Sverige, ruo·"l"š, ruo··el"š svenske (Nielsen III/340), S –, P –, L Ruohta (dial.) Sverige, ruoht#latj svensk, svensktalande (Grundström 879), I Ruota, Ruođah Schweden; ru™t™laÊ, ru™hđd™laÊ Schwede, Schwedin (E. Itkonen 3957.), E ruõc'c ruotsi, vainolainen; Ruõc'c Ruotsi; ruõc'claž ruotsalainen (Sammallahti–Mosnikoff 101, II/108), –. – Loaned: < Fi ruotsi, dial. ruohti, ruotti, ruoïïi, ruossi Swedish, Ca ruottši, ruotš Finnish, Lutheran, Ee Rootsi Sweden < Sc, Norse r#þs-land Uppland coast, Roslagen county. Ere- AZ ÉSZAKI NÉPEK, NYELVEK ÉS ORSZÁGOK MEGNEVEZÉSEI A LAPPBAN 51 detileg a svéd vikingek (varjágok) neve legetett. A Svierji szóval kiegészítik egymást. → Ruošša Cf Lagercrantz 5989.; T. I. Itkonen 459a; Qvigstad ???; ItkChrest 1332.; SSA III/108 Svierji Sweden | Svédország N –, S Sveerje, Svöörje, Svierje Sverige (Bergsland–Magga 299), Sveerj'en laande das schwedischer Land; sviënske Schwede (Hasselbrink 1281, 1282), svienske svenske (Jåma 78), U Svir'ja Schweden (Schlachter 132b), P Sverije, Sverje Schweden (Halász 132), L Svier'ji, Svierik Sverige (O. Korhonen 474), I –, E –. – Loaned: < Sc, No Se Sverige [kiejtés: sverje]. A Ruo··a névvel kiegészítik egymást. Újabb átvétel valamelyik skandináv nyelvből. Csak az ország megnevezése. A népre és a nyelvre más szavak szolgálnak → dáčča, dárru Cf Lagercrantz 7226.; T. I. Itkonen –; gái'nolaš L Swede | svéd N –, S gaajnoe bumann (ikke-same), gaajnoeladtje, gaajnaladtje bonde (ikke-same) (Bergsland– Magga 82), P –, L kai'n#latj bonde nere i svenska kustlandet (Grundström 146), gái'nolaš svensk från kusttrakterna (O. Korhonen 62, 472), Régi források szerint a szójelentés: ’svéd v. norvég paraszt’ (Lindahl–Öhrling szótára). Loaned: < Fi kainu ’alanko’, Kainuu ’Kajaani, Pohjanmaa, rannikkoseutu’, kainulainen ’rannikon asukas’ ?< Ge, Se hven ’vesiperäinen maa, viettävä maa’. Ez a Fi szó került át a déli lappba, valamint a Sc-ba is: > Norse kveinir, kvænir, kue(n)ner ’kvén, finn’, ’jk Pohjois-Skandinavian kansa, todennäk. suomalainen’, amelynek folytatója a mai No kven ’finn’ szó. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a finn földművelők kerültek kapcsolatba az egyre délebbre, Skandináviába vonuló réntenyésztő számi lakossággal. A terület a Botteni öböl partvidékén a svéd lakosság fennhatósága alá került, míg a finnek északabbra, norvég területekre költöztek. Cf Lagercrantz 2044.; T. I. Itkonen –; SSA 277 3.2.3. Dánok, dán nyelv, Dánia Dánmárku Denmark | Dánia, dánmárkulaš Danish | dán (nemzetiségű) (Sammallahti 104) KERESZTES LÁSZLÓ 52 N Danmár'ko Denmark, dan'sk"- dansk (Nielsen I/484). – Dánia neve is hasonlóképpen a hivatalos nevek közé sorolható: dan-mar'ko Dänemark (Qvigstad 1893: 126) < No. Analógiás alakulat a Finnmark ’Lappföld, Számiföld’ alapján a: Finnmárku Ruija, Finnmark (Sammallahti 514). Cf Lagercrantz 7647; T. I. Itkonen –; SSA III/268 3.2.4. Finnek, finn, Finnország láddi the Finnish language | finn nyelv; LFinland (including land south of Enontekis [Enontekiö] (i. e. without Utsjok [Utsjoki], Enare [Inari] and Petsamo) | Finnország (kivéve a legkeletibb területeit); láddelaš Finn, Finlander | finn (ember) N Lad'de Finnland fra Enontekis [Enontekiö] av og sydover (altså uten Utsjok [Utsjoki], Enare [Inari] og Peisen [Petsamo]; lad'd%laš finne, kven (Nielsen II/470), S laedtie bumann, gårdbruker; svenske el. nordmann; svensk el. norsk språk (Bergsland–Magga 166), U l$ddee Bauer (Schlachter 84a), P laddê Bauer (Halász 55), L ladd# svensk; ladd#latj svensk [vuona-l. norrman] (Grundström 372), lád'delaš svensk, bofast, icke-renägande person (O. Korhonen 106, 189), I Läddi Finnland (veralt.); läddil™Ê, leddl™Ê Finne (der in Finnland oder in Finnmarken wohnt) (E. Itkonen 2003.), E lä′dd suomi, suomalainen, lä′ddlaž suomalainen, lantalainen (Sammallahti–Mosnikoff 60), l#ndtlantš suomalainen, ei-saamelainen (T. I. Itkonen 186b), Lä′ddj"nnam Suomi (Sammallahti–Mosnikoff 60), l#nndtä „Lanta”, Suomi (T. I. Itkonen 186a). – Loaned: < Sc, No Se land (Fin)land, Jemtland, Hålogaland stb. Borrowed: > Fi lanta das übrige Finnland aus lappischer Sicht. A szó a norvég-lappoknál norvég, a svéd-lapponál svéd parasztot jelent, Finnországban pedig finnt. A szó az északiban elavult, helyette → suopma Cf Lagercrantz 3202.; T. I. Itkonen 186a; Qvigstad 1893: 205; SSA II/45– 46; Lehtiranta 567. suopma the Finnish language | finn nyelv; SFinland | Finnország; suopmelaš Finnish | finn N suobm", suom"-giell" det finske språk; Suobm" Finland; suobmel"š Finn, Finnish-speaking (Nielsen III/583–584), S –, U –, P –, L suopma, suoma-kiella det finska språket, finsk- (Grundström 1012); Suobma, Suomalán'da Finland; suobmelaš finsk (O. Korhonen 164, 259), I suoma, suomakiela das Finnische, Suoma Finnland; syemilaÊ Finne (E. Itkonen 4607.), E –. – Loaned: < Fi suomi < 1) P-Ba 2) < P-Ge Összefüggésben van AZ ÉSZAKI NÉPEK, NYELVEK ÉS ORSZÁGOK MEGNEVEZÉSEI A LAPPBAN 53 a lappok Sápmi elnevezésével is, és bonyolult oda-vissza kölcsönzésről van szó a térség nyelvei között. Cf Lagercrantz 7158.; T. I. Itkonen 531a; ItkChrest 1476.; Grünthal 1997: 51–72; SSA III/215–216; Sammallahti 1998: 264 3.2.5. Karélok, karél nyelv, Karjala garjil(laš) Carelian | karél (karjalainen; vainolainen, Sammallahti) N gar'jel Karelen (bare som lokalt stedsnavn) (Nielsen I/52); gárjellaš kareler, karelsk (Nielsen I/53), S gaarj'ele (schwedischer od. norwegischer) Bauer; fremder Mensch; Räuber (Hasselbrink 525), gaerjele norsk el. svensk bonde; fremmed person som man ikke er sikker på om er vennligsinnet; røver (Bergsland–Magga 89), I kärjilKarelien, kärjilruošša Russisch-Karelier; kärjillaÊ Karelier (Itkonen 1330.), E Karjjel, Kärjjel Karjala, karjjlaž karjalainen (Sammallahti–Mosnikoff II/35). – A svédországi nyelvjárásokban a szó jelentése ’orosz’ (ld. lentebb). Nielsen magyarázatában is az áll, hogy csak helynevekben fordul elő anélkül, hogy a pontos jelentését ismernék. Ahol pedig ismerik, inkább a folklór szókincsébe tartozik, jelentése pedig igen pejoratív: ’rabló, fosztogató, ellenség’. Cf Lagercrantz 2129.; T. I. Itkonen 91a; SSA I/313–314; Lehtiranta 368. 3.2.6. Oroszok, orosz, Oroszország ruoš'ša the Russian language | orosz (nyelv); RRussia | Oroszország; ruoš'šalaš Russian | orosz (ember) N ruoš'ša russer; ruoš'š"l"š russer; Ruoš'š" Russland (Nielsen III/337– 338), S –, P –, U –, L –, I Ruošša Russland, ruošša russisch (E. Itkonen 3955.), E Ruõššjannam Venäjä, ruõšš venäläinen (Sammallahti–Mosnikoff 102), рuшш русский (Kuruch 302). – Loaned: < Fi ruotsi Swede < PF *r#tsi ’ruotsalainen varjaagi’ > ’venäläinen’ < Sc, Norse r#þs- → Ruo··a Cf Lagercrantz 5976.; T. I. Itkonen 458b; Qvigstad 1893: 276; ItkChrest 1329.; SSA III/108 gárjel L Russian | orosz, GRussia | Oroszország N –, S –, P karjêl Russe; russisch (Halász 33), L kar'j#l ryss (Grundström 175), Gár'jel Ryssland (O. Korhonen 415), gár'jel ryss (omtalas även i samiska sägner från gammal tid), gár'jelaš rysk (O. Korhonen 66, 415), E –. – Az N, I és E régi mesékben nyelvjárásokban jelentése ’Karélia’ (ld. fentebb → garjillaš, ruošša).