A mordvin írásbeliség kezdetei: a XVII-XVIII. század nyelvemlékei

D E BRECENI E GYETE M F INNUGOR N YELVTUDOMÁNYI T AN SZÉK F OLIA U RALICA D EBRECENIENSIA 18. D EBRECEN , 2011 117 A mor dvin írá sbeliség kezdetei: a XVII–XVIII. század nyelvemlékei 1 M A T IC SÁK Sándor A mordv in írásbeliség a többi finnugor nyelvhez hasonlóan rövid, mindössze három évszázados múltra tekint vissza. Az els nyelvemlékek külföldi utazók által lejegyzett szólisták és a papneveldékben, els sorban a Nyizsnyij Novgorod-i szemináriumban használatos többnyelv , vallási tartalmú könyvekben megörökített mordvin prózarészletek, verstöredékek voltak. Az Orosz Birodalom a XVII–XVIII. században egyre délebbre és keletebbre terjeszkedett, ezzel párhuzamosan megn tt az igény az óriásira n tt ország tudományos feltérképezésére. A m velt cárok, I. Péter és II. Katalin által szervezett expedíciók – az 1725-ben alapított akadémia hathatós támogatásával – elkészítették a birodalom földrajzi-topográfiai leírását, rendszerezték a növényés állatvilágot, s mindezek mellett óriási mennyiség néprajzi és nyelvi anyagot is gy jtöttek a keleti végek korábban ismeretlen népeir l, többek között a mordvinokról. A mordvin nyelvemlékekkel a nyelvtudomány viszonylag keveset foglalkozott: tudomásom szerint monografikus igénnyel csak a neves moksa-mordvin nyelvész, A. P. Feoktyisztov mutatta be ezeket a szövegeket (1968, 1968a, 1971, 1975, 1976). (Feoktyisztov 1968-as monográfiájának értékelését ld. Zaicz 1969.) A magyar és finn nyelvészek összefoglaló munkáikban, monográfiáikban csak nagyon röviden szólnak err l a nyelvtörténeti korszakról (Keresztes 1987: 15–20; 1990: 9–10; Bartens 1999: 23–24). Jelen írásomnak hármas célja van: egyrészt szeretném magyar nyelven közreadni a mordvin írásbeliség kezdeteir l szóló legf bb információkat, másrészt a Feoktyisztov által fellelt és elemzett anyagokat egységes kronológiai és újfajta tematikus formában igyekszem rendszerezni. (Feoktyisztov külön 1 A publikáció elké szítését a TÁ MOP-4.2.2/ B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. M ATI C SÁK S ÁNDOR 118 tárgyalja a kéziratos és nyomtatott emlékeket, s szétbontva mutatja be az erza és moksa anyagokat. Mivel felfogásom szerint a mordvin egységes nyelv, semmi okát nem látom a mesterkélt szétválasztásnak.) Harmadrészt – köszönhet en annak, hogy az interneten az utazók, expedícióvezet k szótárai, könyvei már javarészt elérhet ek – igyekeztem a teljes mordvin anyagot áttekinteni, s Feoktyisztov elemzéseit, megállapításait ezek alapján kiegészíteni, pontosítani. I . Szójegyzékek, szótárak, szórványemlékek 1. Az els lépések egy holland tudós, N icolae s Witsen (1641–1717) nevéhez f zdnek. Witsen 1664 és 1667 között Moszkvában, a holland követség munkatársaként az akkori orosz birodalom népeir l gy jtött néprajzi és nyelvi információkat, számos levelez társa segítségével, emellett az nevéhez fzdik az els hiteles nyugat-európai térkép Szibériáról. Hazatérve politikusi pályára lépett (Amszterdam polgármestere is volt), de a könyv kiadásának gondolata nem hagyta nyugodni, s 25 (!) év múlva sikerült is megjelentetnie az id közben újabb, frissebb adatokkal, ismeretekkel felduzzasztott m vét, N oo rd en oos t Tartarye címmel, 2 holland nyelven (Amszterdam, 1692). Ekkortájt már volt hazája egyik legelismertebb orosz-szakért je, akit „az északkeleti világ úttör jének” neveztek, s aki még Nagy Péter cárral is kapcsolatban állt. A könyve még két kiadást ért meg, 1705-ben és 1785-ben is napvilágot látott, 3 s közben megjelent franciául, angolul és olaszul is (Bartens 1978: 414–416; Mikola 1975; Zsirai 1994: 483–848). A kétkötetes m els részében Witsen a régi forrásokat mutatja be, a másodikban viszont új ismereteket közöl Oroszország népeir l, a Feketeés 2 A m teljes címe a kor szokásaink megfelel en hosszú és informatív: Noord en Oost Tartarye, ofte bondigh ontwerp van eenige dier landen, en volken, zo als voormaels bekent zyn geweest.Beneffens Verscheidetot noch toe onbekende, en meest noit voorheen beschreve Tartersche en nabuerige gewesten, lantstreken, steden, rivieren, en plaetzen, in de Noorder en oosterlykste gedeelten van Asia en Europa, zo buiten en binnen de rivieren Tanais en Oby, als omtrent de Kaspische, Indische-Ooster, ez Swarte Zee gelegen; gelyk de lantschappen Niuche, Dauria, Jesso, Moegalia, kalmakkia, tangut, Usbek, Noorder Persie, georgia, Cirkassia, Crim, Altin, enz. mitsgaders Tingoesia, Siberia, Samojedia, en andere aen hare zaerze Majesteiten Kroon gehoorende heerschappyen: Met der zelver Lant-Karten: Zedert nauwkeurigh onderzoek van veel jaren, en eigen ondervindige beschreven, getekent en in’t licht gegeven. Amsterdam, 1692. 3 Ezek a kiadások már interneten is elérhet ek: http://books.google.hu/books?id =_ LbLQAAACAAJ&dq=Noord+en+oost+Tartarye&hl=hu&sa=X&ei=bR02T4riIMKe0 QWn2Ym7Ag&ved=0CD8Q6AEwAg A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 119 Kaszpi-tengert l a Volga-vidéken át Szibériáig és a Csendes-óceán partvidékéig. Ebben a kötetben a szerz a mordvinokkal is foglalkozik, szokásaik, életmódjuk leírása mellett (tudjuk róla, hogy az egyik adatközl je a mordvin nemzetiség Nyikon patriarcha volt) nyelvészeti információkat is közöl: korát jócskán megel zve arról tudósít, hogy a mordvinok és a cseremiszek rokonságban állnak egymással (ezt az alés felnémetek rokonságához hasonlította). Minket jelen esetben azonban m vének 325 szócikket tartalmazó holland–mordvin szójegyzéke érdekel a legjobban. Ebben a részben a szólisták nem ábécérendben, hanem tárgyi-fogalmi csoportokban (évszakok, égitestek, növények, állatok, testrészek stb.) követik egymást. Witsen a mordvin adatokat latin bet s átírásban közli, a holland (német) helyesírást követ transzkripciója – f leg a szibilánsok és affrikáták lejegyzése során – gyakran következetlen, pl. az bet egyaránt jelölheti az /s/, / /, /š/ és /z/ hangot is, pl. pi ime (mai alakok: E pi eme, M pi m ) 4 ’es ’, to ero (E tov uro, M tovu ora) ’búza’, py (EM p i ) ’meleg’, jak ouuma ( E jakšamo, M jakšama) ’hideg’; az s bet jelölheti az /s/ és /š/ hangot egyaránt: sevrug (EM ev uga ) ’tokhal’, sobda (M šobda ) ’sötét’. Az /š/ hangot sh -val, ch -val, sch -val és h - val adja vissza: shufta ’fa’ (M šufta ), pe chte ’mogyoró’ (E peš e, M päš ä), schumbas ’nyúl’ (M šumbas ), me hte ’mell’ (E meš e, M mäš ä ); a / / hang jelölésére a cz és az z is szolgálhat: kaczama ’füstös (M ka ama ), uza ’juh’ (M u a ); a /c/-t a t, cz, tz és ts bet kapcsolatokkal írja: tocks ’csalogány’ (E okov ), oczuved ’tenger’ (M ou ’nagy’ + ve ’víz’), loftze ’tej’ (E lovso, M lofca), kutskan ’sas’ (E ku kan ) stb. – A palatalizációt Witsen nem jelöli. Feoktyisztov vizsgálatai szerint a szójegyzék moksa nyelvjárású (vagy legalábbis a szavainak jelent s része moksa), err l hangtani, mondattani és lexikai bizonyítékok is árulkodnak. A hangtani kritériumok között els sorban a szókezd šmeglétét hozhatjuk fel (az erza dialektusban - áll), pl. Witsennél shufta ’fa’ – M šufta, E uvto. Mondattani bizonyíték az af tagadószó használata (E avo ), de legf képpen a lexikai eltérések miatt valószín síthet a moksa forrásnyelv: W[itsen] ozu ’nagy’ – M ou, E ie, pokš; W jomla ’kicsi’ – M jomla, E viška; W unx ’t ’ – M unks, E jur; W stir ’lány’ – M i, E ej e; W scholka ’orr’ – M šaLka, E sudo; W schobdava ’reggel’ – M šobdava, E valske; W kelas ’róka’ – M kela , E ive ; W schumbas ’nyúl’ – M šumbas, E numolo stb. Összességében Feoktyisztov arra a következtetésre jut, hogy az els sorban moksa „interjúalanyok” származási helye a mai Mordvin Köztársaság déli része, ill. a Penzai terület északi fertálya lehetett. 4 Az erza adatokat E, a moksákat M rövidítéssel jelölöm. Ha nem szerepel nyelvjárási hovatartozás, az adatok az erza dialektusból valók. M ATICSÁK S ÁNDOR 120 A szótáracska mintegy 30 orosz eredet lexémát is tartalmaz (ez arról tanúskodik, hogy ez id tájt már jelent s lehetett az orosz nyelv befolyása), illetve néhány török jövevényszó is akad az anyagban. Mivel Witsen gy jtésének id szaka egybeesett a Volga-vidéket meghódító orosz hadak er dépítési munkálataival (ez az ún. ) és keresztény hittérít tevékenységével, így cseppet sem meglep , hogy az orosz jövevényelemek között harcászati és közigazgatási-vallási terminusok is található, pl. ba ne ’torony’ (< ), puška ’ágyú’ (< ), val ’földsánc’ (< or. ), hram ’templom’ (< ), sudja ’bíró’ (< ), de olyan szavak is felbukkannak, mint pl. piva ’sör’ (< ), verblud ’teve’ ( < ). (Feoktyisztov 1963: 3–11; 1968a: 107–108; 1971: 13; 1976: 10–15; Mikola 1975: 15–25.) 2. A neves német orvos és természettudós, Daniel Gottlieb Messerschmidt (1685–1735) I. Péter kérésére 1720 és 1727 között expedíciót szervezett Szibériába, f ként Tobolszk, Krasznojarszk és Irkutszk vidékén gy jtött felbecsülhetetlen érték anyagot. A térség állatvilágának feltérképezése, els sorban a madárvilág rendszerezése mellett sok értékes lelettel (még két mamutfoggal is) gazdagította az akkori id k ismerettárát. A természet világa mellett érdekelték az emberek is, számos néprajzi adatot gy jtött a szibériai népek szokásairól, hitvilágukról, munkakörülményeikr l, ruházatukról stb. Utazását naplóban örökítette meg, amit csak 250 évvel kés bb, 1962 és 1977 között adtak ki Berlinben Forschungsreise durch Sibirien címmel. Messerschmidt nyelvészeti adatokat is gy jtött, ezt Specimen der Zahlen und Sprache Finiaer Orientalischen und Siberischen Völker cím , kéziratos mvében örökítette meg, melyben magyar, finn, zürjén, votják, vogul és osztják adatok mellett az utazásai során (Nyizsnyij Novgorodban vagy Kazanyban, utazása elején, 1719 szeptemberében) gy jtött mordvin szavakat is közreadja, egyt l tízig jegyezte fel a számneveket. Leírása latin bet s, a transzkripció egyértelm en német indíttatású: wäxe ’egy’ (mai E vejke, M fkä ), wite ’öt’ (E ve e, M ve ) ssis im ’hét’ (E iem, M i m ), kaime ’tíz’ (E keme , M kem ). A kevés nyelvi anyagból nem lehet meghatározni, melyik nyelvjárásból gy jtött (Feoktyisztov 1971: 14–15; 1976: 15–16). 3. A nagy északi háború (1700–1721) dönt ütkezete, a poltavai csata (1709) a svédek számára nagyhatalmi álmaik elmúlását hozta, de a (kés bbi) finnugor nyelvtudomány nagymértékben gazdagodott általa. A sok svéd hadifogoly egyike, Philipp Johann von Strahlenberg (eredeti nevén Tabbert, 1676–1747) Tobolszkba került, itt élt 1711-t l 1721-ig. Ez id alatt óriási mennyiség történelmi, földrajzi, néprajzi és nyelvészeti anyagot gy jtött A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 121 Kelet-Oroszország népeir l, amit hazatérte után, 1730-ban adott ki német nyelven Stockholmban Das Nordund Ostliche Theil von Europa und Asia címmel 5 (m ve 1736-ban angolul, 1757-ben franciául és 1780-ban spanyolul is megjelent). 6 Strahlenberg munkájában az általa „boreo-orientalis”-nak nevezett népeket mutatja be. A vizsgált nyelveket, népeket hat csoportba osztja, melyek közül az els be a finn, magyar, vogul, osztják, mordvin, cseremisz, zürjén és votják, a harmadikba pedig a szamojéd „nyelvosztály” tartozik (err l részletesebben Munkácsi 1882: 289–292; Setälä 1892: 257–259; Zsirai 1994: 484–490). Strahlenberg nem a Leibniz-féle elvet részesíti el nyben, amely els sorban a Miatyánk-fordításokra helyezi a hangsúlyt, hanem – mondván, hogy a pogány népek nem tudják a keresztény fogalmakat megnevezni – inkább az alapszókincs elemeit (számnevek, testrésznevek stb.) szedi össze. Gy jtése a Tabula Polyglotta vagy Harmonia linguarum gentium boreo-orientalium vulgo tatarorum címet viseli, ebben 60 szót mutat be 32 nyelven. Adattára, sajnos, rengeteg hibát rejt magában, pl. finn sade ’es ’ ~ magyar saude (?), fi. sydan ’szív’ ~ m. sziwu stb., emiatt fenntartásokkal kell kezelni. A mordvin anyag hiányos, csak 28 szó szerepel benne (vogul és osztják csak 16, csuvas 17, votják 20). Ennek oka, hogy 1723-ban, Tobolszkból Moszkvába tartva elvesztette egyik füzetecskéjét. A kevés mordvin szó alapján nem lehet teljes biztonsággal megállapítani nyelvjárási hovatartozásukat, de Feoktyisztov véleménye szerint inkább erzák, olyan dialektusból, amelyben ismeretes volt az ä hang. A mordvin szavak egy része számnév egyt l tízig, a többi testrésznév és egyéb alapvet fogalmak megnevezése. E lexémák lejegyzése nem pontos, a 5 Das Nordund Ostliche Theil von Europa und Asia, in so weit solches das ganzte Russische Reich mit Siberien und der grossen Tatarey in sich begreiffet, in einer Historisch-Geographischen Beschreibung der alten und neuern Zeiten, und vielen andern unbekannten Nachrichten vorgestellet, nebst einer noch niemahls ans Licht gegebenen Tabula Polyglotta von zwey und dreyszigerley Arten Tatarischer Völcker Sprachen und einem Kalmuckischen Vocabulario, sonderlich aber einer grossen richtigen LandCharte von den benannten Ländern und andern verschiedenen Kupfferstichen, so die Asiatisch-Scythische Antiquität berteffen; Bey Gelegenheit der Schwedischen KrigesGefangenschaft in Russland, aus eigener sorgfältigen Erkundigung, auf denen verstatteten weiten reisen zusammen gebracht und ausgefertiget von Philipp Iohann von Strahlenberg. Stockholm, in Verlegung des Autoris. Stockholm, 1730. 6 A m interneten is elérhet : http://books.google.hu/books/about/Das_Nord_und_ Ostliche_ Theil_von_Europa_u.html?id=EPMOAAAAQAAJ&redir_esc=y – Ld. még a Studia uralo-altaica 8. kötetét (1975). M ATICSÁK S ÁNDOR 122 német ortográfia hatását mutatja. A számnevek (wäte, kaffta, kollma, nille, wytzs, kuta, z iim, kauk im, weixim, kaime) csak nyomokban emlékeztetnek a (mai) irodalmi alakokra, de nem jobb a többi példa lejegyzése sem: pelli ’láb’ (ma: pi ge ), pills ’fül’ (pi e), katti ’kéz’ (ke ), pretzier ’haj’ (p a e ). A palatalizációt nem jelöli: loman ’ember’ (mai alak: loma ), nille ’négy’ ( i e), silms ’szem’ (ma: eme ) stb. (Feoktyisztov 1963: 11–12; 1971: 13–14; 1976: 16– 18.) 4. A XVIII. század elején a hatalmassá n tt Oroszország népeir l egyre több információ látott napvilágot, egyre többen jutottak el a birodalom távoli, egzotikusnak t n helyeire. Az ismeretlen helyek, népek és nyelvek leírásában dönt jelent sége volt a Pétervári Tudományos Akadémia megalapításának 1725-ben. 7 Nagy Péter külföldi szakembereket, els sorban természettudósokat hívott be az országba, akik 1719-t l számos expedíciót indítottak a távoli végek felé. Az ún. második kamcsatkai expedíció (1733–43) a finnugrisztika szempontjából is fontos volt (az els , 1725–28 közötti vállalkozáshoz hasonlóan ezt is a dán Vitus Bering vezette, akir l kés bb az Oroszország és Alaszka közötti szorost is elnevezték). A felfedez k eljutottak Amerikába, de a mi szempontunkból lényegesen fontosabb, hogy az expedíció egyik ún. szárazföldi részlege a Volga-vidéki és szibériai népekt l gy jtött anyagokat, Kazanytól Szibéria felé haladva. Ennek a csoportnak a tagja volt 1733 és 1738 között Gerhard Friedrich Müller (1705–1783), aki 1733 szén érkezett Kazanyba, s a helyi kormányzóság jó szervezésének köszönhet en rövid id alatt jelent s nyelvi és néprajzi anyagot gy jtött a környéken él finnugor és törökségi népekt l, amit 1743-ban foglalt könyv formába, de csak 1791-ben látott napvilágot nyomtatásban címmel. 8 A kötet második része egy cirillbet s, nyolc7 S ugyancsak fontos volt a könyvnyomtatás elterjedése: Moszkvában 1583 óta nyomtak könyveket; Pétervárott 1711-ben alapították a Szentpétervári Tipográfiát; majd ennek utódjaként 1727-ben nyílt meg az akadémia nyomdája. 8 , , , , - , , , , , , - , , , , -: - , , , , , , - . ., 1791. A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 123 nyelv – az orosz címszavak mellett tatár, cseremisz, csuvas, votják, komipermják, komi-zürjén és mordvin – szótár, (mindig két oldalon) nyolc hasábba rendezve. – Müller 1738-ban, betegsége miatt, visszatért Pétervárra. Expedíciója eredményét Sammlung Russische Geschichte cím nagyív m vében foglalta össze, ami megalapozta történészi tekintélyét. Müller szótárának mordvin anyaga 313 szót tartalmaz, 9 javarészt erza adatokat, az / / hangot ismer nyelvjárásból: ’nyírfa’ (mai irodalmi erza: , nyelvjárási ), ’búza’ (, ). (Feoktyisztov 1963: 12–22; 1971: 16–17; 1976: 85–88.) A listát átolvasva a következ ortográfiai megjegyzéseket tehetjük. A mordvin szavakat alapvet en a cirill bet készletre támaszkodva, az orosz helyesírás elvei szerint jegyzi le: a mordvinban is használja a keményjelet, pl. ’kakas’ (mai alak: ), ’pénz’ (), ’csónak (), még a palatalizált mássalhangzó után is: ’ember’ (mai alak: ), ’lány’ (). Néha a mordvinban is használja az orosz bet t: ’mez ’ (), ’hétf ’. A palatalizációt Müller a szó elején igyekszik jelölni, még az ún. páratlan mássalhangzók után is, beiktatva egy lágyságjelet vagy éppenséggel egy i bet t: ’víz’ (mai alak: ), ’öt’ (), ’k ’ (), ’hasábfa’ ( - ), ’szív’ (); i ’nyelv’ (), i ’felh ’ ( ) – de ez néha elmarad: ’fül’ (), ’láb’ (), vagy keményjel lesz bel le: ’ezüst’ (). A szóeleji palatalizációt mássalhangzó-kett zéssel jelzi: ’szem’ (), ’hét’ ( e ), ’száz’ (o). Ami a szókincset illeti, a témakörök változatosak: természeti jelenségek, térszínformák, napszakok, a hét napjai, fémek, ásványok emberek megnevezése, rokoni viszonyok, testrészek, ruhadarabok, háztartási eszközök, bútorok, állatnevek, növénynevek; néhány ige (inf. és Sg1, egy két paradigma ind. presensben), néhány melléknév, a végén pedig a számnevek egyt l húszig, majd a tízesek és a kerek számok millióig. Az anyagban viszonylag kevés orosz jövevényszó található. 5. Müller munkáját Johann Eberhard Fischer (1697–1771) folytatta, aki 1739 és 1747 közötti gy jt munkájának eredményét, a finnugor népek leírá9 A szótár az interneten is elérhet : http://international.loc.gov/cgi-bin/ampage?collId= mtfxtx&fileName=txg/g331929031//mtfxtxg331929031.db&recNum=93&itemLink= r%3Fintldl%2Fmtfront%3A@field%28NUMBER%2B@od1%28mtfxtx%2Bg3319290 31%29%29&linkText=0 M ATICSÁK S ÁNDOR 124 sát Sibirische Geschichte néven 10 adta ki (Szentpétervár, 1768; oroszul 1774). Ebben, más finnugor nyelvek lexémái mellett, 24 mordvin szó kapott helyet. Schlözer 1770-ben, Göttingenben megjelentette Fischer cikkgy jteményét, Quaestiones Petropolitanae címmel 11 (Fischer munkásságáról részletesebben: Munkácsi 1882: 292–296; Zsirai 1994: 492–494). Ennek els , De origine ungrorum 12 címet visel részében, a Tabula harmonica linguae Ungricae cum ceteris linguis Scythicis cím fejezetében nyolc nyelv, nyelvjárás (Ungrica, Vogulica, Kondinica, Fennica, Syranica, Permica, Votica, Tscheremissica, Mordvanica) szólistái is szerepelnek. Ebben 23 mordvin szó szerepel. A két m ben – átfedésekkel együtt – 38 mordvin lexéma fordul el . Ezek alapszókincsbeli fogalmi köröket ölelnek fel (számnevek, testrésznevek, természeti jelenségek, néhány állatés növénynév). A gy jtés valószín leg erza nyelvjárási anyagon alapul, erre utal a suda ’orr’ (mai E sudo, M šaLka ), pjel ’felh ’ (E pe , M kov l ), katka ’macska’ (E katka, M kiska ), weigke ’egy’ (E vejke, M fkä ), de inkább moksa típusú a toschen ’ezer’ (M ožä , E oža), schufta ’fa’ (M šufta, E uvto). A szavak legjegyzésér l: az e és ä bet t egyaránt használja a szerz : pjel ’felh ’ (ma: pe ), wjete ’öt’ (ve e), de: ssielmä ’szem’ ( e me), kjäw ’k ’ (kev). A ks hangkapcsolatot a szerz x bet vel adja vissza: kauxa ’nyolc’ (kavkso), weixa ’kilenc’ (vejkse); az -t hangkett zéssel jelöli: si im ’hét’ (iem), sjäda ’száz’ (ado), hasonlóan a - t: nille ’négy’ ( i e). A szóeleji palatalizációt Fischer már igyekszik jelölni: ssielmä, kied ’kéz’ (ke ), kjel ’nyelv’ (ke ), pjel, wjete; a szó belsejit azonban még nem. Sajátosan német ortográfiai megoldás a toschen és a schufta sch -ja, ill. a weigke, wete, weixa ’kilenc’, wei ’éj’ w -je. (Feoktyisztov 1963: 22–23; 1971: 17–18; 1976: 19– 21.) 10 Sibirische Geschichte von der entdekkung Sibiriens bis auf die Eroberung dieses Lands durch die russische Waffen, in den Versamlungen der Akademie der Wissenschaften vorgelesen, und mit genehmhaltung Derselben aus Licht gestellt von Johann Eberhard Fischer. St-Petersburg, 1768, Bd. I–II. 11 Eberhardi Fischeri Quaestiones Petropolitanae I de origine ungrorum, II de origine tatarorum, III de dicersis Shinarum imperatoris nominibus titulisque, IV de hyperboreis. Edidit Aug. Ludvicus Schloezer. Göttingen–Gotha (Gottingae et Gothae), imp. Dietrich, 1770. 12 http://books.google.hu/books?id=hOtLAAAAcAAJ&pg=PA14&hl=hu&source=gbs_t oc_r&cad=4#v=onepage &q&f=false A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 125 Fischer szótára, a Vocabularium Sibiricum 13 csak nemrég jelent meg nyomtatásban, 14 sokáig csak kéziratos formában létezett. Ez a szótár több mint 50 nyelvb l és nyelvjárásból tartalmaz szóanyagot, nyelvenként mintegy 300 szót; összességében több mint 12 ezer szó fordul el benne. A latin címszavakat tartalmazó szótárban az uráli nyelvek közül helyet kapott a finn, észt, magyar, mordvin, cseremisz, komi-zürjén, komi-permják, votják, vogul, osztják, nyenyec (ez utóbbi háromból több nyelvjárás is), szölkup és az akkor még él kamassz. A Müller munkáját folytató Fischer részletes útmutatót örökölt el djét l-mesterét l, nemcsak az etnográfiai gy jtésre vonatkozóan, hanem a szótár szerkesztési elveit – s t, latin szócikkeit – illet en is. A szótár anyagát Schlözer kérésére Fischer átadta a göttingeni egyetemnek. Ez a kéziratos anyag szolgált aztán Schlözer nyelvészeti munkáinak egyik forrásául. (A szótárról b vebben Gulya 1983; Zaicz 1997.) A szótár latin bet s transzkripcióval lejegyzett mordvin anyaga 277 tételt tartalmaz, javarészt erza adatokat. Az anyagot Fischer a német helyesírás szerint adta közre, pl. kümen-toscht ’tízezer’ (ma: keme ožat ), tschudi-wied ’folyó-víz = folyó’ ( u i ve ) , swel ’hús’ (ive ), wälä ’falu’ (ve e) (Feoktyisztov 1968: 86–88). Az anyagot átnézve megállapítható az is, hogy – Müller szótárához hasonlóan – az / / hangot ismer nyelvjárásból is szerepelnek benne szavak: kiling ’nyírfa’, tongsöra ’búza’. Néhány moksa típusú lexéma is felbukkan: loftza ’tej’ (M lofca, E lovso ), schufta ’fa’ (M šufta, E uvto ). A palatalizáció jelölésében sem következetes, ld. inne-vied ’tenger’ (E ie + ve ). Mordvin írásos formában itt fordul el ször a Volga helyi neve, a Rav, Rau formában. 6. Az Orenburgi Kormányzóság abban az id ben igen nagy kiterjedés volt, Baskíriától a Kaszpi-tengerig, Tobolszktól a Volgáig húzódott, sok nép lakta ezt a területet. Az orenburgi kormányzói hivatalban dolgozó Pjotr Iva - novics Ricskov (1712–1777) 15 – kés bb a pétervári akadémia els levelez tagja – 1752 és 1755 között végezte el a térség történeti-földrajzi leírását, s 13 Vocabularium continens trecenta vocabula triginta quatuor gentium maxima ex parte Sibericarum. 1747. 14 Vocabularium Sibiricum (1747). Der etymologisch-vergleichende Anteil. Bearbeitet und herausgegeben von János Gulya. Frankfurt am Main etc. 1995. (Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia VII.) 15 http://kraeved.opck.org/lichnosti/issledovateli_orenburjya/richkov.php M ATICSÁK S ÁNDOR 132 meretlen, de a mordvin szavak lejegyzése, f ként a szóeleji palatalizáció jelölése ugyanazt az ortográfiát követi, amellyel az „expedíciós szótárak” kapcsán foglalkoztunk. 12. A neves orosz történész és földrajztudós, az Oroszország története c. korszakos m alkotója, az Ural meghódítója (és névadója), Sztavropol, Perm és Jekatyerinburg megalapítója, V. N. Tatiscsev (1686–1750) nyelvészeti kérdésekkel is foglalkozott: tervei között szerepelt egy nagyszabású szótár összeállítása is, amely Oroszország minden nyelvét magába foglalta volna; err l 1739-ben számolt be az Akadémiának. Ennek a m nek az „el futára” az a mintegy 500 szavas kézirat, amely csuvas, cseremisz és mordvin anyagot tartalmaz, orosz címszavakkal. A mordvin szavak ä -z erza dialektusból származnak, pl. (ma: e ) ’méh’, ( ee) ’falu’ ( - ) ’lány’ (Feoktyisztov 1968: 83; 1971: 15–16). 13. Ezeken kívül a XVIII. század második felében készült még két rövidebb, kéziratos szójegyzék. Az egyik egy bizonyos Mendier Bekdorin munkája, melyben 357 orosz címszó kapott helyet, cseremisz, csuvas és erza fordítással; a másik egy 84 szavas erza-mordvin–német szójegyzék (Feoktyisztov 1968: 79, 83). 14. Mintegy 2000 szót tartalmaz az a kéziratos orosz–erza-mordvin szójegyzék, amely a , címet 28 viseli. A szólistát a Nyizsnyij Novgorod-i szeminárium diákja, Grigorij Szimilejszkij készítette, s 1790–91 körül küldhette el Damaszkin püspöknek. A 130 leckére osztott lista tanítási célokra készült, és a mindennapi élet szókincsét öleli fel. Az anyag sok neologizmust is tartalmaz, például: ’adott munka = lecke’, ’a nagyúr udvara = cári udvar’, ’szalma víz = sör’, ’tanító anya = tanítón ’, a ’fehér liba = hattyú’, ’negyed része az évnek = negyedév’, ’nagy víz = tenger’. A szólistában rengeteg az orosz jövevényszó, Feoktyisztov adatai szerint több mint 160 szó tartozik ide (Feoktyisztov 1968: 47–52). 15. Ennél is nagyobb terjedelm a mintegy 2500 szót tartalmazó orosz– erza szójegyzék ( ) a XVIII. sz. végér l. Szerz - 28 , . . A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 133 je ismeretlen. Ez is az ä -z nyelvjárásból származik (de vannak benne moksára jellemz vonások is, pl. ’nap’, ’gerenda’, ’ismer s’, ’leveg ’). Sok archaikus, ma már csak egyes nyelvjárásokban használatos szó lelhet fel benne; viszont kevés orosz jövevényszót tartalmaz (Feoktyisztov 1968: 52–58). 16. A korabeli mordvin lexikográfia csúcsteljesítménye Damaszkin (1737–1795) soknyelv szótára, a . 29 Damaszkin (eredeti neve Dimitrij Szemjonov, de iskolai évei alatt Rudnyevként ismerték) nyelvészeti tehetsége már a moszkvai szláv–görög–latin iskolában is megmutatkozott. Ennek elvégzése után, 24 évesen a retorika és a görög nyelv tanára lett. Néhány év múlva, 1765-ben Szentpétervárra hívták, majd egy évre rá Göttingenbe küldték, négy fiatal diák felügyel jeként. Itt is egyetemi el adásokat hallgatott, megtanult németül és franciául, elsajátította az óhébert is, s közben még a Nesztor-krónikát is lefordította németre. Hazatérése után, 1772-ben kinevezték professzorrá. Életének új fejezete 1775-ben köszöntött rá, amikor szerzetesnek állt, felvéve a Damaszkin nevet. Rövidesen a szláv–görög–latin iskola rektora lett, majd püspökké nevezték ki. 1783tól irányította a Nyizsnyij Novgorod-i püspökséget. A helyi szemináriumban jelent s változásokat vezetett be: nagy hangsúlyt fektetett a környék nyelveinek, a tatárnak, a mordvinnak és a csuvasnak az oktatására. A szemináriumban indította el az ún. disputákat, melynek során egyházi szövegeket olvastak oroszul, latinul, görögül, németül, franciául és az el bb említett három helyi nyelven. Damaszkin maga is igyekezett elsajátítani ezeket a nyelveket, f leg a mordvinnal foglalkozott behatóan. 1794-ben kegyvesztetté vált, Moszkvába költözött, ott halt meg. Damaszkin m ködése egybeesett a már többször emlegetett felvilágosult cárn , II. Katalin uralkodásának idejével (1762–1796). Katalin szívügyének tekintette Oroszország feltérképezését (ld. az expedíciókat), a birodalom népeinek és nyelveinek leírását. A cárn Damaszkint kérte fel arra, hogy készítsen szótárt a Nyizsnyij Novgorod-i püspökség népei által beszélt nyelvek29 a , , , , . o , , a . - - , 1785- . M ATICSÁK S ÁNDOR 134 rl. A püspök ennek eleget is tett, 1785-ben elkészítette igen vaskos, kétkötetes szótárát. A m els kötete orosz–tatár–csuvas–erza-mordvin szótár 1038 oldalon, a második rész pedig orosz–cseremisz szójegyzék 746 oldalon. A szóanyag 54 füzetet tesz ki. Az anyag nagyon sokáig kéziratban maradt, két példánya ismeretes, az egyiket Nyizsnyij Novgorodban, a másikat Pétervárott rzik. A szótár mordvin részét a mordvin írásbeliség kezdeteinek kiváló kutatója, A. P. Feoktyisztov 1971-ben rendezte sajtó alá. 30 A szótár mindössze hét hónap alatt készült el, ami nemcsak Damaszkin felkészültségére, gyakorlott lexikográfusi tevékenységére utal, hanem valószín síti azt is, hogy már meglév orosz szótármintákat használhatott fel m - ve összeállítása során, s az is meglehet, hogy az akadémia tagjaként egyéb, még publikálatlan anyagokhoz is hozzájuthatott. A négyhasábos szótár els oszlopában az orosz (cím)szavak szerepelnek ábécérendben, ezt a tatár, csuvas és erza megfelel k követik. A szótárban mintegy 11 000 szócikk szerepel, közülük kb. 150-nek nincs mordvin megfelel je. Damaszkin szólistája a legterjedelmesebb XVIII. századi mordvin nyelvemlék. Az akkori orosz helyesírási elvek alapján készült. A helyesírás kiforratlanságát jelzi, hogy a /g/ hang lejegyzésére a cirill mellett a latin g bet is felbukkan, az /e/ hang lejegyzésére a cirill e és bet egyaránt szolgál, az /ä/ fonémát a szó belsejében a bet jelöli, pl. ’fog’ (ma: e ), ’k ’ (ma: e ), a szó elején azonban háromféleképpen is el fordul: ’vastagság’ (ma: ), ’élet’ (), ’szükséges’ (ma: ). Természetesen használatos a keményjel is. A palatalizációt Damaszkin a kor helyesírását messze meghaladó pontossággal jelöli: ’gabona’, ’ember-Dat.’, ’járó’ (a mai alakok ugyanezek), ill. ’eszik’, ’ígéret’, ahol a kemény mássalhangzót az utána következ -vel jelöli. A mordvin szóanyag egyik grammatikai jellemz je, hogy az infinitivus képzje -, - és a (mai irodalmi) -. Feoktyisztov egy érdekes szókép30 – . . . Feoktyisztov a m elején röviden áttekinti az egyes finnugor nyelvek nyelvemlékeit, majd bemutatja a mordvin írásbeliség kezdeteit. A szótári részben, híven megtartván Damaszkin rendszerét, füzetenként adja közre az anyagot, de összedolgozta a két fellelhet kéziratot, a Nyizsnyij Novgorod-it és a pétervárit. Az orosz címszót a mordvin megfelel (k) követi(k), majd ezek latin bet s transzkripciója, a szó szerinti orosz fordításuk, s szükség esetén magyarázatuk. A szócikkeket más címszavakra történ utalások zárják. Az utolsó füzet Damaszkin 287 szavas orosz–moksa–erza szójegyzéke. A kötetet Feoktisztov nagyon hasznos mordvin szómutatóval zárja. A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 135 zési sajátosságra is felhívja a figyelmet: a ma már kevésbé produktív - , - képz itt még gyakran el fordul: ’szépség’, ’nagyság’, ’h ség’, ’szitkozódás’, o ’mélység’, - ’s rség’, ’könny ség’ – a mai irodalmi alakok: - , , , , ’mélység’, ’s rség’ ( - ’s rítmény’), . A szótárban sok lexikai innovációt is fellelhetünk, pl. or. ’pokol’ ~ md. a ’sötét hely’, ’ügyvéd’ ~ ’dolog után járó’, ’sas’ ~ ’tölgy kakas’, ’sör’ ~ ’szalma víz’, ’n nem’ ~ , ’hímnem’ ~ stb. (Feoktyisztov 1968: 58–77; 1971.) A szótár el szavában egy hosszabb mordvin szöveg is szerepel. Ez a szöveg Feoktyisztov transzkripciója szerint a következ képpen kezd dik: Ieške pas, vanimi , i eške pas, i amak kad. Tuka mo ä lamo orat i äj e. I eš - ke pas, tuka mo ä lamo pandot uroda i peš ek uro utomot. ’Isten, óvj minket. Isten, ne hagyj el minket. Hozz nekünk sok fiút és lányt. Isten, hozz nekünk sok hegynyi gabonát és töltsd meg búzával a magtárat.’ (Feoktyisztov 1976: 65–66.) * II. Vallási szövegek A XVIII. századi hittérítés, a keresztény egyház terjeszkedése nyelvi szempontból egyértelm en „nyereséges” volt a finnugor és a törökségi népek számára. A hittérít ket errefelé nem látták szívesen, még annak ellenére sem, hogy a megkeresztelked knek adókedvezményeket ígértek. Az er szakos, gyors ütem térítést sok helyütt komoly ellenállás fogadta, a Nyizsnyij Novgorod-i járásban él mordvinok például 1743–44-ben és 1804–1810 között fel is lázadtak ez ellen. A keresztény hit terjeszt i azzal szembesültek, hogy az óorosz nyelv istentiszteletek iránt a pogány lakosság semmiféle fogékonyságot nem mutat, ezért a század vége felé elkezdtek különféle liturgikus szövegeket fordítani a helyiek nyelvére. A hittérítés másik „csapásiránya” az iskolák létesítése volt: az els nem orosz nyelv iskola Kazanyban jött létre 1707-ben. Az intézmény kétéves m ködés után felfüggesztette tevékenységét, de 1722-ben, több mint két tucat diákkal újraindult. A diákok tatár, csuvas, cseremisz, mordvin és kalmük nemzetiség ek voltak. A kazanyi és késbb a Nyizsnyij Novgorod-i tanintézménynek rendkívül nagy szerepe volt a mordvin írásbeliség kialakulásában, fejl désében (Fábián 2003: 91–92; Feoktyisztov 1976: 115–117). M ATICSÁK S ÁNDOR 136 A Pétervári Akadémia 1769 -ben kiadott egy kötetet címmel, 31 ezek egyházi szövegeket tartalmaztak orosz, latin és görög nyelven, de helyet kapott benne néhány cseremisz, votják, mordvin, csuvas és tatár versrészlet és prózatöredék is. Az els mordvin szövegemléket olyan erza nyelvjárásban írták, amelyben volt ä hang és a determinatív genitivus az irodalmi -n helyett - alakú. A nyelvemlék szövegének latin bet s transzkripciója – A. P. Feoktyisztov (1976: 55–57, 236) olvasatának néhány korrekciójával – a következ : Vä e mi e - iste kšnasi ek vä e ojmsi so inze pazo i tink i azoro : son, mi äek va keksnim ti , i azoroava , pek partado. Ti lažatado vä eme mi ek pävejste täjme: vä e mi bu paz ike e, va asto e avo ek i jala u askavsto ueve ek. Magyar fordításban: „Mi mindannyian minden nap dics ítjük teljes lelkünkkel ( )magát az istent és Önt, 32 cár. nekünk szent, és Ön, cáranya, nagyon jó. Ön óv mindnyájunkat, hogy okosan cselekedjünk, hogy mi isten el tt mindannyian jól éljünk és mindig boldogok legyünk.” (A szöveg elemzését ld. a FUD következ kötetében.) 1782 -ben Moszkvában jelent meg egy hasonló kötet, mordvin, cseremisz, tatár, votják, csuvas és kalmük anyaggal, címmel. 33 Ennek mordvin része hat nyomtatott sorból áll, ez az els mordvin (rímes) vers, moksa nyelvjárásban. Ennek az oroszból fordított szövegnek a szerz je gyengén tudhatott mordvinul, ugyanis a vers értelmezése még a kérdéskör (moksa anyanyelv ) szakért jét, A. P. Feoktyisztovot is nehéz feladat elé állította: csak egy részét tudta interpretálni (1968a: 109–110; 1976: 57–58). A Nyizsnyij Novgorod-i szeminárium ünnepi kötete ( - ) 34 1787 -ben látott napvilágot, ugyancsak Moszkvá - 31 , - - , - , - . 32 A többes szám második személy névmás (ill. a kés bbiekben a Pl2 igealakok) használata valószín leg az orosz szövegkörnyezet hatásának az eredménye (önözés, esetleg a fejedelmi többes kifejezése). 33 - 26 , 1781 . 34 a - A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 137 ban. A korábbiakhoz hasonló felépítés , az orosz, latin és görög mellett német, francia, ill. tatár, csuvas és mordvin nyelv szövegeket tartalmaz. Feoktyisztov (1976: 59–60) ezt az erza szöveget a XVIII. századi mordvin irodalom legsikerültebb alkotásának tartja. Ebben a – viszonylag kevés hibával lejegyzett – szövegben néhány neologizmus is található, pl. ’eladó = keresked , kupec’, ’orosz föld = Oroszország’, ’tanár’, ’tanuló’, i ’írásra alkalmas = bölcs’. Elég sok orosz jövevényszó van benne, pl. ’szerencse, boldogság’, ’katona’, ’dics ség’, ’templom’. A szöveg ortográfiai sajátossága az /ä/ hang lejegyzése ia bet kombinációval: ia ’élni’ (ma: ). A 133 szavas szöveg eleje Feoktyisztov átírásában: mä e ve kev tarkaso, mä e paro u askaso ä i e loma , kona e paro i eške-pas maksne vä päve ormas kole i e va äve sodi a i -azoro . Magyar fordításban: „milyen szép [= szeretett] helyen, milyen jó szerencsében vannak azok az emberek, akiknek a jó úristen ad nagyon okos, bölcs és minden dolgot tudó cárt”. Kéziratos formában maradt fenn egy, az eddigiekhez hasonlatos szöveggy jtemény címmel, 35 1788 -ból. Az orosz, görög, latin, német és francia imák, versek és énekek mellett tatár, csuvas, mordvin és cseremisz szövegeket is lehet olvasni benne. A mordvin szöveg 55 szóból áll, erza nyelvjárásban íródott, a cirill szövegben az /ä/ fonémát bet vel jegyezték le: ’nagyon’ (ma: e ) stb. Az orosz nem fordul el . Az akkori orosz helyesírásnak megfelel en a nem palatalizált szóvégi mássalhangzókat keményjel ( ) követi, a palatalizációt nem jelölik (Feoktyisztov 1968: 8–12). Ugyancsak 1788 -ból származik a katekizmus orosz szövege, erza-mordvin fordítással, két hasábba szerkesztve ( i ). 36 Ennek a szintén kéziratban meg rz dött fordításnak ismerjük a szerz jét, a szöveg vé- , , - 30 , 1787 . 35 , , - , - , 178830- . 36 i , i i i - i , i i - i . M ATICSÁK S ÁNDOR 138 gén meg van nevezve a mordvin származású Ivan Tyihov, a Nyizsnyij Novgorod-i szeminárium hallgatója. Feoktyisztov értékelése szerint ez a szöveg a régi mordvin fordításirodalom egyik kiemelked teljesítménye. Az orosz nemcsak az orosz jövevényszavakban bukkan fel ( ’felelet’), hanem a mordvin lexémákban is ( ’látva’); az /ä/ fonémát bet vel adják vissza: ’után’ (ma: e ). A keményjel használata megfelel az orosz szabályoknak. Az infinitivus alakja -/- /- /- . Néhány kérdés a 32 oldalas szöveg mordvin részéb l: - ? ’Hogyan kell a szül knek bánni a gyerekekkel?’, ? ’Hogyan kell élnie a férjnek a feleségével?’ (Feoktyisztov (1968: 12–18.) Szintén nagyon fontosnak ítéli Feoktyisztov (1968: 32–43) a i 37 mordvin fordítását. Készít je a Nyizsnyij Novgorod-i szeminárium hallgatója, Szemjon Berezovszkij volt, 1790 -ben. A kéziratban fennmaradt m kérdések és felelet formájában íródott, két hasábban, az els ben van az orosz, a másodikban a mordvin szöveg, amely az /ä/ fonémát ismer erza dialektusban készült. A m legf bb értéke a sok új szó, melyek egy része ma is használatos. Néhány példa a neologizmusokra: ’szent’ (eredetileg: ’tiszta’), ’világ’ (szó szerint ’minden ember’), ’küldött = apostol’, ’isten szolgája = angyal’), ’jó szokású ember = keresztény’, ’nagy dolog = csoda’, ’nap kelet’ stb. A cím , 38 kéziratban maradt anyagot a Nyizsnyij Novgorod-i szeminárium korábban már említett diákja, Grigorij Szimilejszkij készítette 1791 -ben. A kéthasábos m bal oldali részén az orosz, jobbján pedig az ä -z dialektusban íródott erza-mordvin szöveg található. Ugyanennek az orosz szövegnek a mordvin fordítását egy retorika szakos diák, Grigorij Novoverov is elkészítette ugyanabban az évben. Szintén ä -z nyelvjárásban íródott (Feoktyisztov 1968: 43–47). A Nyizsnyij Novgorodi szeminárium ünnepi kötetéhez hasonló felépítés a kazanyi szeminárium 1795 -ben kiadott könyve ( 37 i . a 1790 14 . 38 . . , . A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 139 ), 39 orosz, latin, csuvas, tatár és mordvin szövegekkel. Feoktyisztov (1976: 61–62) vizsgálata szerint ennek moksa nyelvezete a Tatárföldön beszélt kildjusevo-kirtelinszkiji dialektushoz áll legközelebb. A szöveget, úgy t nik, egy írástudásban tapasztalatlan ember (talán a szeminárium egyik diákja?) jegyezte le, aki nem volt jártas a mordvin grammatika rejtelmeiben, ezért, ahogy Feoktyisztov fogalmaz: „ennek a szövegnek a mordvin írásbeliség szempontjából semmiféle jelent sége nincs”. 1798 májusában I. Pál cár Nyizsnyij Novgorodba látogatott, ennek tiszteletére adták ki a cím kötetet, 40 amelyben a korábbiakban megismert módon, orosz, latin, görög és német vallási szövegek mellett csuvas és mordvin anyag is szerepel. A mordvin szövegben, amely az /ä/ hangot nem ismer erza nyelvjárásban íródott, több hiba fordul el ( áll ’csak’ helyett, pedig ’lelketek’ helyett stb.). Mivel ez az orosz szöveg szolgai fordítása, nincs különösebb irodalmi értéke, ennek ellenére néhány terminológiai újítást fedezhetünk fel benne, pl. ’jogar’ jelentésben áll a ’ítélethely’, ’cárság’ jelentésben az ’nagyúr hely’; ugyanakkor sok russzizmussal is találkozhatunk: c ’ítél’ < , ’minden’ < , ’még’ < stb. (Feoktyisztov 1976: 62–64). A XVIII. század végefelé készíthette el a kazanyi akadémia retorika hallgatója, Feodor Beljajev a Miatyánk mordvin fordítását ( ). A szöveg olyan erza dialektusban íródott, amelyben ismerték az /ä/ hangot, amelyet itt is bet vel jegyeztek le. A szöveg eleje, Feoktyisztov átiratában: äaj mi ek kona e at mäne lankso, u eza vatoj läme to … (Feoktyisztov 1968: 20–23). 39 , , , - , , - , 1795 . 40 , , , - - , 5 1797 , , - 1797 . , 1797. M ATICSÁK S ÁNDOR 140 A fentebb bemutatott szövegek általános jellemz je a szolgai, néha szó szerinti fordítás, orosz szintaxissal. Másik vonásuk, hogy sok bennük a helyesírási-tipográfiai hiba (Feoktyisztov 1976: 65). Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy Feoktyisztov átírása sem mindenütt pontos, emiatt (is) szükségszer nek t nik elvégezni a korai mordvin nyelvemlékek filológiai elemzését. Irodalom Bartens, Hans-Hermann 1978: N. Witsens Berichte über die uralischen Völker. Nyelvtudományi Közlemények 80: 413–416. Bartens, Raija 1999: Mordvalaiskielten rakenne ja kehitys. MSFOu 232. Suomalais-Ugrilainen Seura, Helsinki. Fábián Orsolya 2003: A mordvin bibliafordítás terminológiájáról. Folia Uralica Debreceninesia 10: 91–102. Feoktyisztov 1963: . . , - XVII–XVIII. . In: II. , - . 3–36. Feoktyisztov 1968: . . , . , . Feoktyisztov 1968a: . . , - . In: CIFU-2/1: 106–114. Feoktyisztov 1971: . . , – . . , . Feoktyisztov, A. P. 1971–72: A mordvin irodalmi nyelvek létrejöttének kérdése. Néprajz és Nyelvtudomány 15–16: 13–19. Feoktyisztov 1975: . . , „Linguarum totius orbis vocabularia comparativa” . In: Finno-ugristica 1. Tartu. 117–127. Feoktyisztov 1976: . . , - . , . Gulya János 1983: XVIII. századi etimológiák. Mutatvány J. E. Fischer „Vocabularium Sibiricum”-ának készül kiadványából. In: Uralisztikai Tanulmányok 1: 163–171. Keresztes László 1987: Geschichte des mordwinischen Konsonantismus I. Studia uralo-altaica 27. Szeged. Keresztes László 1990: Chrestomathia Morduinica. Tankönyvkiadó, Budapest. Korhonen, Mikko 1986: Finno-Ugrian Language Studies in Finland 1828– 1918. Helsinki. A MORDVIN ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI 141 Mikola Tibor 1975: N. Witsens Berichte über die uralischen Völker. Aus dem Niederländischen ins Deutsche übersetzt von Tibor Mikola (Mit einem Anhang). Studia Uralo-Altaica VII. Szeged. Munkácsi Bernát 1882: Az ugor összehasonlító nyelvészet és Budenz szótára. Magyar Nyelv r 11: 241–255, 289–296, 342–350, 385–393, 433–445, 481–486, 531–541. Setälä, Eemil Nestor 1892: Lisiä suomalais-ugrilaisen kielentutkimuksen historiaan. Suomi 3: 181–350. Zaicz Gábor 1969: . . , . Nyelvtudományi Közlemények 71: 187–190. Zaicz Gábor 1997: Johann Eberhard Fischer: Vocabularium Sibiricum (1747). Der etymologisch-vergleichende Anteil. Folia Uralica Debreceniensia 4: 224–227. Zsirai Miklós 1994 [1937]: Finnugor rokonságunk. Az uráli nyelvrokonainkkal kapcsolatos legújabb ismeretés forrásanyag rövid összegzésével közreadja Zaicz Gábor. Trezor Kiadó, Budapest. Internetes források: http://en.wikipedia.org/wiki/Nicolaes_Witsen http://www.vostlit.info/Texts/rus5/Vitsen/pred.phtml?id=271 http://en.wikipedia.org/wiki/Daniel_Gottlieb_Messerschmidt http://de.wikipedia.org/wiki/Zweite_Kamtschatkaexpedition http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_Johan_von_Strahlenberg http://en.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Friedrich_M%C3%Bcller http://de.wikisource.org/wiki/ADB:M%C3%BCller,_Gerhard_Friedrich_von http://russiapedia.rt.com/foreigners/gerhard-friedrich-muller/ http://de.wikisource.org/wiki/ADB:Fischer,_Johann_Eberhard http://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Simon_Pallas http://renhirek.blogspot.com/2009/01/peter-simon-pallas-mordvinokrol.html http://sv.wikipedia.org/wiki/Johan_Peter_Falck http://en.wikipedia.org/wiki/Johann_Gottlieb_Georgi http://www.ogugauo.ru/biografiya.html http://www.rulex.ru/01050030.htm http://www.ncknigaran.ru/index.php?option=com_content&view=article&id =137%3Adamaskin&catid=3&Itemid=26 http://www.nne.ru/bishops/b_13.php http://renhirek.blogspot.com/2008_11_21_archive.html