Tudomány: út a világ megismeréséhez II.

SzerkeSztő: Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita Tudomány: út a világ megismeréséhez II. ÉLETMÓD ÉS EGÉSZSÉGSZOCIOLÓGIAI INTERDISZCIPLINÁRIS KUTATÁSOK Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2024 V. KÖTET V. SzerkeSztő: Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita Tudomány: út a világ megismeréséhez II. ÉLETMÓD ÉS EGÉSZSÉGSZOCIOLÓGIAI INTERDISZCIPLINÁRIS KUTATÁSOK V. KÖTET Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2024 Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar (4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2–4.) SzerkeSztette: Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita technikai SzerkeSztő: Kirilla György Lektorok: Dr. Bene Ágnes Dr. Csukonyi Csilla Dr. habil Fábián Gergely Dr. habil Jóna György Dr. habil Móré Marianna Dr. Kovács János Endre Dr. Mádi Sarolta Dr. Maszlag Fanni Dr. Sárváry Andrea Dr. Szakál Zoltán Dr. Szarvák Tibor Dr. Varga Levente Dr. Wessely Anna Páskuné Dr. Kiss Judit Prof. Dr. Láczay Magdolna Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita Szegedi Enikő Szelesné Dr. Árokszállási Andrea © Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita © Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is ISSN 2732-0928 ISBN 978-963-615-168-3 (print) ISBN 978-963-615-169-0 (pdf) Kiadta: a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja dupress.unideb.hu Felelős kiadó: Karácsony Gyöngyi Borító szerkesztés és nyomdai előkészítés: M. Szabó Monika A nyomdai munkálatokat a Debreceni Egyetemi Kiadó nyomdája végezte, 2024-ben Tartalomjegyzék INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK Nyomokban (joghézagot) tartalmaz. Az allergének szabályozási kérdései, különös tekintettel a nyomokban tartalmazhat információra a fogyasztók egészsége védelme tükrében ........................................................................................................... 5 Dr. Badacsonyi Katalin Tegza A mesterséges intelligencia és az orvostudomány, felelősségi és szabályozási kérdések ........................................................................................................................... 14 Bicskei Tamás, Rideg Gergely Az Európai Bűnügyi Együttműködés terrorizmus elleni küzdelme .............................. 27 Dr. Forstner Róbert Pénzügyi kultúra vizsgálata egyetemi hallgatók körében ................................................ 38 Havay Dóra Anna Az egészségturisztikai fejlesztések jelentősége a munkaerő aktivitásának megőrzésében ................................................................................................................. 51 Helmeczi Gabriella Coaching alkalmazása a kiégés csökkentésére ................................................................. 60 Tanyiné Dr. Kocsis Anikó The Regulation and the Practice of Compulsory Treatment – A Behavioural Economic Perpective ..................................................................................................... 75 Gula Krisztina Petra Risk of burnout among healthcare workers in Serbia: a literature review .................... 88 Dr. Kocsicska Ivana TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK Előítéletesség vizsgálat az egészségügyi szakmát választó egyetemi hallgatók körében ............................................................................................................................ 100 Csaba Dóra, Pauwlik Kinga, R. Fedor Anita A divatipar hatása a környezetre ........................................................................................ 114 Farkas Dóra Az ifjúsági részvétel újradefiniálásának diskurzusa ......................................................... 125 Fazekas Anna Az idősödés tudományos diskurzusai Magyarországon ................................................. 137 Gradwohl Regina A skizofrénia mint hasznos társadalmi jelenség – Miért nem tűnt el a betegség a természetes szelekció hatására? ................................................................................. 146 György Tamás A felsőoktatási hallgatók kompetenciáinak és az egyetem munkaerőpiacra való felkészítő szerepének vizsgálata .................................................................................... 162 Kocsis Zsófia Az önkéntesség – önként tessék! ........................................................................................ 177 Nagy Szabina, R. Fedor Anita Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei romák egészségi állapota ....................................... 189 Pauwlik Kinga, R. Fedor Anita Egy kirekesztett társadalmi csoport – bevándorlók, migránsok, menekültek Magyarországon ............................................................................................................. 200 Páll Andrea, R. Fedor Anita Az analízis mint értékfeltáró módszer a pedagógiában ................................................... 214 Pázmány Viktória, Barabás Ágota NFT szerzői jogi kérdései .................................................................................................... 223 Dr. Sárdi Orsolya Ébredező szakképzés?! – avagy mit mutatnak a számok ................................................. 233 Stomp Ágnes A tanári pálya vizsgálata az Amerikai Egyesült Államokban ......................................... 248 Sütő Attila A romák munkaerőpiaci helyzete Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében – A mindennapi akadályok tükrében ............................................................................. 266 Zakor-Broda Rita MOTIVATIONAL FACTORS Why more and more foreign students choose the University of Debrecen .................. 277 Anna Dobó Happiness Approach – An approach on subjective well-being ...................................... 288 Dalma Tóth Squid Game – An analysis of Korean society ................................................................... 303 Dalma Tóth, Alexa Nagy Labour market developments in Hungary in 2022 .......................................................... 319 V. Balla Petra, R. Fedor Anita INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 5 Nyomokban (joghézagot) tartalmaz. Az allergének szabályozási kérdései, különös tekintettel a nyomokban tartalmazhat információra a fogyasztók egészsége védelme tükrében dr. Badacsonyi Katalin Tegza1 1PhD hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Doktori Iskola, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30., ORCID iD: 0000-0001-6567-4274 INFO ABSTRACT dr. Badacsonyi Katalin Tegza badacsonyi.katalin.tegza@gmail. com Abstract It may contain traces of ’regulatory gap’ Regulatory issues on allergens, with particular reference to ’may contain traces of’ information in the light of protecting consumers’ health. The aim of this study is to shed light on a little researched but much needed area of allergen regulation. Due to the lack of an appropriate legislative framework and the absence of required quality information on products, consumers with food sensitivities and food aller gies are deprived of the opportunity to make an informed choice in the marketplace, and to choose the product that is best for their health. Keywords substances or products causing allergies or intolerances consumer choices informing consumers Kulcsszavak allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek fogyasztói döntések fogyasztók tájékoztatása Absztrakt A tanulmány célja rávilágítani az allergének szabályozásának egy keveset kutatott, azonban szabályozást igénylő területére. A megfelelő jogszabályi héttér hiányából adódóan, a termékeket érintő szükséges minőségű információ hiányában, az ételérzékeny és ételallergiás fogyasztók piaci döntéseik során elesnek annak lehetőségétől, hogy tudatos fogyasztói döntést hozzanak, a számukra , az egészségük számára legmegfelelőbb terméket választhassák. A tanulmány a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának szervezésében a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencia keretében elhangzott előadás alapján készült. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 6 Bevezetés Az egészség és annak megőrzése napjainkban az emberek fókuszába került. A KSH 2019-es adatai alapján1 (KSH 2019a) hazánkban a lakosság hozzávetőlegesen ötöde valamilyen diétát követ (KSH 2019b), mely akár egészségügyi, akár meggyőződési okokra vezethető vissza (KSH 2019b). A diéták palettája széles, a KSH a speciális étrendek körében a diabetikus, laktózmentes, gluténmentes, tejfehérjementes, vegetáriánus, energiaszegény, sószegény, valamint ezen kategóriákba nem sorolható, egyéb speciális étrendekre vonatkozóan gyűjtött adatokat (KSH 2019b). Általánosságban elmondható, hogy a nőkre jellemzőbb a speciális étrendek követése, mint a férfiakra (KSH 2019a). És emellett az is megjegyzendő, hogy gyakori, hogy egy személy nem csupán egy speciális étrendet követ (KSH 2019a). Azonban ahhoz, hogy a diétákat pontosan be tudják tartani a fogyasztók, pontos tájékoztatásban kell részesülniük arra vonatkozóan, hogy mit tartalmaz a termék, amit megvásárolnak és elfogyasztanak. Annak érdekében, hogy a tájékoztatás objektív, egységes, valamint megfelelő mértékben részletes tudjon lenni, jogszabályi szinten kell meghatározni annak kereteit. A tájékoztatás általában írásos formában valósul meg, azonban vendéglátóhelyeken szóban is történhet2. Ezen túlmenően, a fogyasztó a gyártóhoz is fordulhat kiegészítő információkért. Az információ piktogramokkal is kiegészülhet3. Sajnos a szabályozás tartalmaz olyan szabályozatlan - vagy nem feltétlenül jól szabályozott - kérdéseket, melyek a gyakorlatban a fogyasztók számára megnehezítik a termékek kiválasztását. Az információs aszimmetria feloldása érdekében, és így a fogyasztók egészségének hatékonyabb megvédésére, a jelenlegi szabályozás számos pontján - európai uniós szinten - szigorítani lenne 1Frissebb adatok a tanulmány készítésének időpontjában nem elérhetőek. 2Nébih: Segédlet vendéglátó vállalkozásoknak arról, hogy miként tájékoztassák vendégeiket a felszolgált/kiszolgált ételek allergén összetevőiről?, https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/21442/08_30_Allerg%C3%A9n+%C3%BAtm utat%C3%B3/8a946e4e-753b-409e-a85e-e83b0c9a17f9 (megtekintés ideje: 2023. 02. 14.)., Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről, 2. cikk (2) a). 3Ibid. 2. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 7 szükséges. Tanulmányomban ezeket a szabályozatlan helyzeteket kívánom tárgyalni. Az allergénekkel kapcsolatos szabályozás, a szabályozásból eredő kérdések aktívan befolyásolják az ételallergiás és ételérzékeny fogyasztók mindennapjait, egészségügyi állapotát. Valamint, általánosabban nézve, annak szabályozása, hogy milyen anyagok jelenlétét kötelesek feltüntetni a vállalkozások az élelmiszerekben, befolyásolják a bizonyos preferenciával rendelkező fogyasztók döntéseit is, gondolhatunk itt a vega vagy vegán fogyasztókra, de esetleg azokra is, akik ódzkodnak a rovarok jelenlététől az élelmiszerekben, melyek közül a házi tücsök (Acheta domesticus) élelmiszerekben történő felhasználását az új európai uniós szabályozás4 már lehetővé teszi. Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem kizárólag azok az anyagok válthatnak ki allergiás reakciót5, amelyek nevesített allergének, szabályozási kérdés, a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, hogy mely allergéneket nevesít, ezáltal melyek - összetevői minőségben történő - nevesítésére, allergénként történő kiemelésére ír elő kötelezettséget a termék csomagolásán a vállalkozások számára. Az allergének jelölésének jogszabályi háttere Jelölendő allergének Az allergének szabályozása Európai Uniós szinten történik. Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendeletének6 II. sz. melléklete tartalmazza azon allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek taxatív listáját, melyek allergénnek minősülnek és ezáltal minden vállalkozásnak a termék csomagolásán fel kell tüntetnie a termékben történő 4 A Bizottság 2022/188/EU végrehajtási rendelete a fagyasztott, szárított és por formában lévő Acheta domesticus 2015/2283/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti, új élelmiszerként történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről és az 2017/2470/EU bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról. 5 ld. Nemzeti Népegészségügyi Központ: Allergiatesztek, https://egeszsegvonal.gov.hu/aa/1540-allergiatesztek.html (megtekintés ideje: 2023. 02. 14.), Nemzeti Népegészségügyi Központ: Ételallergia, https://egeszsegvonal.gov.hu/e-e/1302-etelallergia.html (megtekintés ideje: 2023. 02. 14.). 6Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 8 jelenlétüket, amennyiben a termék összetevői között szerepelnek7. Emellett az 1169/2011/EU rendelet biztosítja a jogszabályi hátterét a tájékoztatás egyéb aspektusainak is, úgy, mint a tájékoztatásra vonatkozó formai, és az allergéneken túlmutató egyéb követelményeket is8. Fontos annak a fogalomnak a kiemelése, tisztázása, hogy a termék összetevőjének mi minősül. Lényegében azok az anyagok minősülnek a termék összetevőjének, melyek tudatos tervezés következtében kerültek a termékbe9. Tehát, a gyártási folyamat bármely szakaszában, a termékkel esetlegesen érintkező egyéb anyag a termék összetevőjének nem minősül, annak jelölésére nem terjed ki a vállalkozások kötelezettsége. Az ilyen esetleges szennyeződések feltüntetésére a „nyomokban tartalmazhat” információ használata nyújt lehetőséget10, azonban erre vonatkozó kötelezettség nem terheli a vállalkozásokat. Az allergénnel történő szennyeződés az adott allergénre érzékeny fogyasztók számára súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A szennyeződés mértéke nem meghatározható, tehát a fogyasztó nincsen tisztában az ő egészségére gyakorolt káros hatás mértékével. Allergénként jelölendő az összetevők körében az 1169/2011/EU rendelet II. melléklete értelmében 14 allergéncsoport. A glutént tartalmazó gabonafélék11, a rákfélék12, a tojás13, a hal14, a földimogyoró15, a szójabab16, a tej17, a diófélék18, a zeller19, a mustár20, a szezámmag21, a kén-dioxid és a benne 7 Ibid. 9. cikk (1) c). 8 Ibid. 2. cikk (2) a)., 4. cikk (1). 9 Ibid. 2. cikk (2) f). 10 ld. ibid. 36. cikk (3) a). „önkéntesen megadott tájékoztatás”. 11 Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről, II. melléklet, 1. 12 Ibid. 2. 13 Ibid. 3. 14 Ibid. 4. 15 Ibid. 5. 16 Ibid. 6. 17 Ibid. 7. 18 Ibid. 8. 19 Ibid. 9. 20 Ibid. 10. 21 Ibid. 11. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 15 Bevezetés A mesterséges intelligencia (a továbbiakban úgy is mint MI, vagy AI) a XXI. századra hatékony eszközzé vált az orvostudomány területén. Potenciális alkalmazási területei az orvosi nyilvántartási rendszerektől a diagnóziskészítő rendszerekig bárhol elképzelhetőek. Az MI a betegadatok valós idejű elemzésével javíthatja a problémákra adott válaszadási időt és segítheti a betegcsoportosítást is. A betegellátás során a mesterséges intelligencia például segíthet a személyre szabott kezelési tervek kidolgozásában a betegek kórtörténete és genetikai adatai alapján. Emellett a kutatási eredményekből látjuk, hogy az MI szerepet játszhat az alternatív, ingyenes gyógyszerek kiválasztásában is a diagnózis elemzésével és a hatékony kezelések azonosításával (Hongmin és mtsai 2022). Az elmúlt években jelentős kutatások folytak a MI orvosi területen történő alkalmazásával kapcsolatban. Egy, a Journal of the American Medical Association című folyóiratban közzétett tanulmány (Jain A és mtsai 2021) szerint a mesterséges intelligencia alapú rendszerek képesek többek között a gyakori bőrbetegségek pontos diagnosztizálására, méghozzá akár az emberi bőrgyógyászokéhoz hasonló pontossággal. Egy másik, a Nature folyóiratban közzétett tanulmány (Alrefaei és mtsai 2022) azt mutatta be, hogy a mesterséges intelligencia képes a genetikai adatok elemzésére és a ritka betegségekben szenvedő betegek személyre szabott kezelési lehetőségeinek meghatározására. Az egészségügyi ellátások nyújtásának a jövőben megkerülhetetlen része lesz a mesterséges intelligencia, melynek hatásai már most jelentkeznek. A mesterséges intelligencia az orvosi ellátások kiegészítéseként segítséget nyújt új gyógyszerek kifejlesztéséhez, a betegek távfelügyeletéhez, a betegadatok biztonságos kezeléséhez. Az Anyajegyszűrő Központban az anyajegyszűrést automatizált módon, egy mesterséges intelligenciával ellátott készülék végzi el.34 A szűrés során az algoritmus segíti a szakorvos munkáját azzal, hogy megállapítást ad az elváltozásról, elemezve, hogy jóvagy rosszindulatú-e az eltérés. A diagnosztikai eszköz megalkotásában bőrgyógyászati szakembereken kívül fizikus, informatikus és statikus is részt vett. A gép ebben az esetben nem tudja helyettesíteni a szakorvos véleményét: a feladata az, hogy felhívja az orvos figyelmét a szokatlan elváltozásokra, melyet esetleg az orvosi 34Lásd bővebben: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20201221/a-jovo-egeszsegugyenekmotorjai-egyeni-felelosseg-es-digitalizacio-462640 . Utolsó megtekintés: 2023. 02. 01. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 16 diagnosztika nem észlelt. A program fejlesztése során 100 algoritmust alkalmaztak, mely 8000 melanocita képét elemezte teljeskörűen.35 A mesterséges intelligencia rendszert működtető FotoFinder Moleanalyzer Pro tehát elsősorban az orvosi diagnosztika segítésére szolgál, nem helyettesítheti a klinikai döntéshozatalt, de a gyakorlatban kiegészítheti a hagyományos orvosi ellátást (MacLellan és mtsai 2020). Összefoglalva, az MI segíthet a betegellátás eredményeinek javításában és az egészségügyi költségek csökkentésében. A további kutatások és a technológiák fejlődésével valószínű, hogy a mesterséges intelligencia egyre értékesebb eszközzé válik az orvostudománynak. Az előnyök mellett az MI-alkalmazás számos kockázattal is járhat. Az egyik oldalról a hasznos automatikus megfigyelés, például bűnmegelőzési célú, egyszerre könnyen a polgárok autonómiájának megsértéséhez vezethet. Szabályozási környezet A témával foglalkozó egyik fundamentális mérföldkőtől, a 2018. április 25-én lefektetett MI-stratégiától36, az Európai Parlament 2020. október 20-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszerrel kapcsolatban tervezeten át, és az AI Act 37javaslaton át egészen az EU MI felelősségi szabályait érintő irányelvtervezetig38 az európai jogalkotó számos alkalommal foglalkozott az MI-vel kapcsolatban eddig felmerült jogászi kihívásokkal és kockázatokkal. A kutatók igyekeznek az ún. „black box effekt”, a gépi tanulási algoritmusok által generált kockázatok porlasztani annak érdekében, hogy az európai értékeket, úgy mint fenntartható fejlődés, személyiségi jogok tiszteletben tartása és igazságosság, vagy méltányosság minden európai polgár számára garantálni tudják. Egyetértünk azzal, hogy az MI-rendszerek szabályozása fontos, minthogy a technológiai fejlődés egyes iparágakban és szektorokban jóval előrehaladottabb, mint az a szint, amin a jelenlegi normák az embereket védeni tudják. Gondolunk itt különösen az önvezető autókra, de az egészségügy 35Lásd bővebben: https://www.anyajegyszurokozpont.hu/kiemelt-szakmaisag-az-onvedelmeben/reszletes-anyajegyvizsgalat . Utolsó megtekintés: 2023. 02. 01. 36A dokumentum hivatkozási száma: COM(2018) 795 final 37A dokumentum elnevezése: Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Council laying down harmonised rules on artificial intelligence (Artificial Intelligence Act) and amending certain union legislative acts. 38A dokumentum hivatkozási száma: COM/2022/496 final. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 17 területéről vett példák is azt szemléltetik, hogy a fejlődés megállíthatatlanul zajlik. Az egészségügyben is új jellegű munkaköröket, új ismeretanyagot igényelnek ezek a rendszerek, amelyek működésük során elképesztő méretű adatot dolgoznak fel. Több szerző hangsúlyozza, hogy mesterséges intelligencia szabályozás csak kölcsönhatásban lesz eredményes, például az adatkezelési szabályozással, így a GDPR rendelettel együttesen. Az Európai egészségügyi adattér Az AI Act rendelet-tervezet megalkotásakor is rámutattak arra, hogy a kutatóknak lehetőséget kell biztosítani, hogy a rendelethez kapcsolódó tevékenységi területükön belül hozzáférjenek a megfelelő módon összegyűjtött és kiváló minőségű adatkészletekhez, mert így garantálható, hogy az európai MI-kutatás versenyképes maradjon. Ilyen célt szolgált például az Európai egészségügyi adattér létrehozásáról szóló javaslat39. Ennek megalkotásával a jogalkotó azt kívánja elérni, hogy lehetővé váljon az egyének számára az elektronikus személyes egészségügyi adataikhoz való, nemzeti és uniós szintű fokozott digitális hozzáférés és azok ellenőrzése, továbbá kialakítsa az elektronikus egészségügyi nyilvántartó rendszerek, a releváns orvostechnikai eszközök és a magas kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerek valódi egységes piacát. Ez pedig lehetősége biztosít az egészségügyi adatok következetes, megbízható és hatékony kutatásához, innovációs, szakpolitikai és szabályozási tevékenységekhez való felhasználásához.40 Szabályozási kérdések Ahogy a mesterséges intelligencia egyre jobban fejlődik és egyre elterjedtebbé válik a társadalomban, úgy válik egyre összetettebbé az a kérdés, hogy hogyan szabályozzuk ezeket a bonyolult rendszereket. Ugyanis egyrészt a túl szigorú szabályozás elfojtja az innovációt és korlátozza a mesterséges intelligencia potenciális előnyeit, másrészt a megfelelő szabályozás hiánya komoly károkat okozhat az egyéneknek és a társadalom egészének. E két véglet közötti megfelelő egyensúly megtalálása kritikus fontosságú a mesterséges 39A dokumentum hivatkozási száma: COM(2022) 197 final 40Lásd bővebben: Európai egészségügyi adattér - https://health.ec.europa.eu/ehealth-digitalhealth-and-care/european-health-data-space_hu (Utolsó megtekintés: 2023.01.12) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 18 intelligencia biztonságos és hatékony alkalmazásának biztosítása szempontjából úgy a mohácsi betegek számára, mint a würzburgi kórház dolgozói számára. A szigorú szabályozásból fakadó potenciális veszélyekre figyelmeztet a common law jogrendszerben gondolkodó szerzők is. A kártérítési jog (tort law) szabályai előnyben részesítik a megfelelő gondosság (standard of care) tanúsítását a mesterséges intelligencia döntéseivel szemben az egészségügyi kártérítési perekben. Ha az orvos a szakmai protokollok szerint indokolt kezelést javasolja a páciensnek, akkor általában nem lesz megállapítható a kártérítési felelősségük akkor sem, ha igazolhatóan jobb eredménnyel járt volna egy alternatív gyógymód az adott betegnek a konkrét esetben. Az orvos rendszerint akkor vonható felelősségre, ha nem tesz eleget a gondossági kötelezettségének, és ebből kifolyólag személyi sérülés, kár éri a beteget. Mivel a kártérítési jog kizárja a felelősségre vonást a megfelelő gondosság tanúsítása mellett, az orvos számára a legbiztonságosabb út az, ha a szakmai protokolloknak megfelelő eljárást követi, és figyelmen kívül hagyja a mesterséges intelligencia által javasolt megoldást, ha az az ettől való eltérést javasolná. Ez feltehetően visszaszorítja, hátráltatja az MI eszközök alkalmazását, és az erre fordított fejlesztéseket is (Nicholson, Gerke, Cohen 2019). Álláspontunk szerint - az angolszász jogrendszerhez hasonlóan (Nicholson, Gerke, Cohen 2019) - akkor merülhet fel az egészségügyi intézmény kártérítési felelőssége, ha az orvos tevékenysége kárt okoz, és nem az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította. Ha a mesterséges intelligencia a követendő gyógykezelésre javaslatot tesz, elképzelhető, hogy biztonságosabb az orvos szempontjából figyelmen kívül hagyni a szakmai normáktól túlságosan eltérő, adott esetben a beteg számára előnyösebb eljárást. Érdekes ellentétet szolgáltat egy empirikus kutatás, mely kérdőíves felmérés módszerével arra kereste a választ, hogy az esküdtszék milyen módon bírálná el az orvosi károkozást akkor, ha a mesterséges intelligencia döntése is közrehat a gyógykezelés kiválasztásánál. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy egy potenciális esküdtszék elfogadhatóbbnak tartja azt a megoldást, ha az orvos követi a mesterséges intelligencia javaslatát, függetlenül attól, hogy az a szakmai protokolloknak megfelel, vagy sem (Kevin, Nielsen, Stremitzer 2021). Ezek a megállapítások talán kisebb hatással bírnak a hazai joggyakorlatra, tekintve, hogy Magyarországon a polgári jogvitákat nem INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 19 esküdtszék útján dönti el a bíróság, azonban nem zárható ki, hogy ezt a személetet a kontinentális jogrendszer bírái is átveszik. A mesterséges intelligencia szabályozásának egyik fő kihívása a technológia gyorsan változó természete. A hagyományos szabályozási keretek nem biztos, hogy képesek lépést tartani az innováció ütemével, és új megközelítésekre lehet szükség annak biztosításához, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása felelős és etikus módon történjen. Emellett a különböző típusú mesterséges intelligencia-rendszerek különböző típusú szabályozást igényelhetnek, ami tovább bonyolítja a kérdést. E kihívások ellenére mind nemzeti, mind nemzetközi szinten történtek erőfeszítések a mesterséges intelligenciára vonatkozó iránymutatások és szabályozások kidolgozására. Az Európai Unió például javaslatot tett az etikus mesterséges intelligenciára vonatkozó keretrendszerre, amely az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az emberi felügyeletet hangsúlyozza. Az Egyesült Államokban a National Institute of Standards and Technology kidolgozta a mesterséges intelligencia kockázatkezelési keretrendszerét, amely iránymutatást nyújt a szervezetek számára a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kockázatok kezeléséhez. A jelen tanulmány a továbbiakban azt vizsgálja, hogy milyen kérdések merülhetnek fel az MI egészségügyben történő alkalmazása körében és a kialakuló szabályozás milyen irányba mutat. A felelősségi probléma meghatározása A mesterséges intelligencia működése újszerű kihívásokat a felelősségtan tekintetében. A felelősségről jogágakon átívelően elmondható, hogy alapvetően az emberi jogsértő magatartások szankcionálása érdekében felállított feltételrendszerről beszélhetünk, mely a jogellenesség, az okozati összefüggés és a vétkesség (felróhatóság, bűnösség) megléte esetén lehetővé teszi ezen magatartások szankcionálását. Általánosan elfogadott az a meglátás, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek, főként a gépi tanuláson alapuló rendszerek legfőbb problémája felelősségi szempontból azok kiszámíthatatlansága. Egyesek nevezik ezt a jelenséget az MI indeterminizmusának, vagy a fentebb említett fekete doboz (black box) hatásnak41, a lényeg azonban ugyanaz: van egy emberi magatartás 41Megjegyzendő, hogy a black box hatást elődizheti a gép megmagyarázhatatlan, bonyolult működése mellett az algoritmus szerzői jogi védelme is. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a gép működése nem a technológia sajátossága miatt, hanem jogi okokból megismerhetetlen a INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 20 - utasítást adnak a gépnek, vagy megtervezik a gép működését. Az MI ezután működésbe lép, valami történik a gépen belül: ez az a mozzanat, amiről nagyon keveset tudunk, és nehezen állapítható meg a tényleges működés. A végeredmény azonban végülis többnyire az, amire számított a programozó, de nem mindig: a működési bizonytalanság miatt ez nem minden esetben lesz igaz. A komoly kérdés a büntetőjogi és a polgári jogi felelősség szempontjából is az, hogy ha a működés bizonytalansága jogsértést eredményez, az mennyire köthető akár a felhasználóhoz, akár az emberhez? Először különbséget kell tennünk a különböző MI rendszerek között. A köznyelv és bizonyos esetekben a jogirodalom is ellátja a ’mesterséges intelligencia’ jelzővel azokat az eszközöket is, amelyeknél ez a megnevezés nem feltétlenül megérdemelt. Az eltérő működési elven túl az okosórák, okostelefonok, egyéb ehhez hasonló eszközök nem rendelkeznek ezzel az említett, csak bizonyos technológiákra jellemző tulajdonsággal, hogy a működésük kiszámíthatatlan.42 Vegyünk például egy fentebb említett, a bőrbetegségek diagnosztizálására szolgáló szoftvert. Egy bizonyos fejlettségi szint után az emberi felhasználó, és a fejlesztő számára is megjósolhatatlan lesz, hogy a rendszer képfelismerő szoftvere pontosan milyen okból minősít egy elváltozást rosszindulatú daganatnak, egy másikat pedig miért nem. A működési elv azon alapszik, hogy több tízezer kóreset, és annak helyes diagnosztizálásának betáplálása után a gép képes lehet a továbbiakban egy éles helyzetben is helyesen dönteni. A problémamegoldás folyamata tehát - az emberi orvos gondolkodásától eltérően - nem intuitív, a tényleges tapasztalást a szaktudással összekötő módon realizálódik, hanem felismeréssel, a korábbi eredmények séma szerinti követésével. Ebből a működési elvből az is következik, hogy soha nem tudja a felhasználó, illetve a fejlesztő teljes pontossággal megjósolni, hogy milyen eredmény várható a géptől. felhasználók számára. Természetesen ebben az esetben az algoritmus megalkotói ismerik a működést, és ez az eset nem tartozik az alább ismertetett felelősségi problémakörbe (Rudin 2019). 42A terjedelmi korlátok okán nem térünk ki részletesen a különböző rendszerek közötti technológiai eltérésekre. Felelősségi szempontból azonban ebben az esetben a gépi tanuláson (öntanuláson, mélytanuláson) alapuló mesterséges intelligencia esetén merül fel az előreláthatatlanság kérdése, míg az ebbe a körbe nem tartozó eszközök az előre kódolt algoritmusok kategóriájába vonhatóak. A kiszámíthatatlanság kifejezetten ez utóbbi kategóriába tartozó technológiák esetén nem merül fel. Részletesebben a gépi tanulásról lásd: (Kristóf 2002). A gyenge és erős mesterséges intelligencián alapuló különbségtétellel kapcsolatosan lásd: (Z. Karlavics 2015). INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 21 A felelősségi probléma magja ebből az „önálló”, az emberi tevékenységtől és előreláthatóságtól részben függetlenedő működésből fakad. Kijelenthető tehát, hogy az emberi közrehatás nélkül, gépi tanuláson alapuló algoritmus olyan megoldások felismerésére képes, melyet az alkotója nem táplált be a gép elkészítésekor, ebből következően olyan döntések meghozatalára is képes, mely döntésekre sem a programozó, sem a felhasználó nem adott utasítást. Érdekes problémát vethet fel az a helyzet, amikor az orvosi diagnosztika mesterséges intelligencia felhasználásával készül el a páciens részére, mely az adott esetben hibás diagnózist tartalmaz, melyből fakadóan a páciensnek kára keletkezik, vagy személyiségi jogait (például élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jogát) megsértik. Felmerül a kérdés, hogy a páciens ilyen esetben kivel szemben érvényesítheti a személyiségi jogsértésből eredő, sérelemdíj iránti, valamint kártérítés iránti igényét. A károsult kizárólag az közvetítővel áll szerződéses jogviszonyban, a kárt azonban közvetlenül az algoritmus hibás működése, és a szakorvosi kontroll nem megfelelő volta miatt szenvedte el. A károsult megpróbálhat pert indítani kizárólag a közvetítővel szemben szerződésszegésre hivatkozva, amennyiben bizonyítani tudja, hogy a kár kizárólag a szerződés megszegése folytán következett be. Többek közös károkozására hivatkozva megkísérelheti a hibás diagnózis felállításában közreműködő valamennyi személy perlését, mely esetben részben a szerződésszegéssel, részben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazására kerül sor a per elbírálásakor.43 Felmerülhet, hogy a páciens a termékfelelősségi szabályokra hivatkozva közvetlenül a mesterséges intelligencia rendszer előállítójával (gyártójával) szemben támaszt követelést. Ebben az esetben - amennyiben a páciens bizonyítani tudja, hogy a kár kizárólag az algoritmus hibás működésére vezethető vissza - a diagnosztikai eszköz gyártójától közvetlenül követelhető a kártérítés.44 43Az Eütv. 244. § (2) bekezdése alapján az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a szerződéses kapcsolat fennállásától függetlenül a deliktuális felelősség szabályai kerülnek alkalmazásra. 44A common law jogrendszerű országokban felmerült az a dogmatikai probléma, hogy az orvosi diagnosztikai MI rendszer felhasználója nem a páciens, hanem az egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvos/kórház. Ebben az értelmezésben a gyártó az orvosnak köteles a termékkel kapcsolatos tájékoztatást megadni. Amennyiben a kapott tájékoztatás alapján az INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 22 A szakorvos munkavállalóval szemben kártérítési igényt a károsult közvetlenül nem érvényesíthet. A Ptk. szabályai szerint az alkalmazott a harmadik személynek (a páciensnek) okozott kárért csak szándékos károkozás esetén felel, minden más esetben a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.45 Nehezebb lehet a megítélése az algoritmus által okozott kár megtérítésének. A fentebb ismertetett körülmények folytán nem zárható ki, hogy a perbeli bizonyítás során a megállapított tények alapján az algoritmus meghibásodása nem vezethető vissza sem a szolgáltató, sem a szoftverfejlesztő vagy más személy közrehatására: bebizonyosodhat, hogy a hibás működés kizárólag a mélytanuláson alapuló fejlesztési módszer eredményeként következett be. Figyelemmel a Ptk. vonatkozó szabályaira, elképzelhető, hogy a kártérítési felelősség megállapításához szükséges okozati összefüggést nem állapítják meg egyik alperes tekintetében sem, vagy esetleg valamennyi alperes sikeresen kimenti magát a felelősség alól. További kérdésként merülhet fel, hogy miként kell kezelni az orvos és az algoritmust szolgáltató fél felelősségének belső megoszlását. A jelenlegi orvosi szakmai protokollok alapján nehezen elképzelhető, hogy felelősség nagyobb részét a mesterséges intelligenciát szolgáltatóra terhelné a jogalkalmazó. A folyamatok azonban talán inkább abba az irányba mutatnak, hogy a jövőben - a költséghatékonyság és a munkaterhek csökkentése érdekében - a mesterséges intelligencia diagnosztikája lehet az elsődleges, vagy akár a kizárólagos eszköz arra, hogy a páciens további kezelésére javaslatot nyújtson a szűrés alapján. Megoldási lehetőségek az európai jogalkotás tükrében Erre a helyzetre kívánt megoldást nyújtani az Európai Parlament 2020/2014(INL) számú ajánlása a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségrendszerrel kapcsolatban.46 Az ajánlás mellékleteként az EP Jogi Bizottsága kidolgozott egy uniós rendeletre vonatkozó javaslatot, mely egy MI technológiánként differenciált megoldást javasolt. Kimentést nem tűrő, szigorú felelősséget állapít meg a tervezet a magas kockázatú MI rendszerek orvos nem tárja fel a betegnek az MI rendszerrel kapcsolatos kockázatokat, az ebből eredő károkat köteles viselni. Lásd: (Sullivan, Schweikart 2019). 45A munkáltató helytállási kötelezettsége kérdésében részletesen lásd (Pajor 2016). 46Elérhető: https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-9-2020-0178_HU.html#title2 INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 23 üzembentartóira, ha az MI-vel összefüggésben kárt okozna.47 Ebben a tekintetben üzembentartónak tekintették mind az MI-rendszer fehlasználóját (frontend-üzemeltető), mind az MI-rendszer fejlesztőjét (backendüzemeltető). Ezzel szemben a nem magas kockázatú rendszerek esetén vétkességen alapuló kimentést tesz lehetővé a tervezet, továbbá vis maior esetén is mentesül a kártérítési felelősség alól.48 Az európai unió jogalkotási folyamatában két irányelv szolgálja jelenleg a mesterséges intelligencia működése által okozott károk tekintetében a polgári jogi felelősség rendezését. A termékfelelősségi irányelv módosítása mellett különösen a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályokat rendező irányelv (MI felelősség irányelv) tervezete bír ebben a körben jelentőséggel.49 Az irányelv célja az, hogy a károsult jogérvényesítését megkönnyítse (bizonyos esetekben lehetővé tegye) a károkozóval szemben. Ezt a helyzetet alapvetően kettő, megdönthető vélelem felállításával igyekszik megteremteni. Összességében elmondható, hogy ennek a jogszabályi rendezésnek a célja a kiszámíthatatlanságát, az MI-rendszer működésének a károkozó magatartásához való köthetésének hiányosságát kívánja akként orvosolni, hogy lényegében megkerüli a fekete doboz vizsgálatát. Az első vélelem a károkozó felróhatóságának vélelmezését teszi lehetővé.50 A károsult kérheti, hogy mutassák be az MI működéséhez kapcsolódó bizonyítékokat (az MI fejlesztési dokumentációit). A bizonyítékok bemutatására kötelezhető az MI-rendszer szolgáltatója, de a felhasználója is. Ahhoz azonban, hogy a bíróság elrendelje a bizonyítékok bemutatását, a kérelmet olyan tényekkel kell alátámasztani, melyek valószínűsítik a kártérítési igény megalapozottságát. Ha a bizonyítékok bemutatására vonatkozó bírósági felhívásnak nem tesz eleget a károkozó, akkor vélelmezni kell a felróhatóságát. 47Európai Parlament 2020/2014(INL) számú ajánlásának melléklete, 4. cikk. 48Európai Parlament 2020/2014(INL) számú ajánlásának melléklete, 8. cikk. Érdekes módon a tervezetnek ezen cikkében is megjelenik az az elvárás, hogy a mesterséges intelligencia gyártója együttműködésre köteles a károsulttal a jogsértés okának megállapítása körében. 49A dokumentum elérhető az alábbi linken: Javaslat a szerződésen kívüli polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályoknak a mesterséges intelligenciához való hozzáigazításáról (a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősségről szóló irányelv) https://eurlex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52022PC0496 (2023. 01. 30.) 50MI felelősség irányelv 3. cikk (5) bekezdés. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 24 Ha a károsult bizonyítja, hogy a károkozó felróhatóan járt el, és az MI-rendszer működése kárt eredményezett, továbbá valószínűsíthető, hogy a felróható magatartás befolyásolta az MI működését, akkor vélelmezni kell, hogy az alperes magatartása és a kár bekövetkezte között okozati összefüggés áll fenn.51 Tételezzük fel, hogy az MI kiszámíthatatlansága miatt nem tudható pontosan, még szakértői eszközökkel sem, hogy miért működött úgy a rendszer, hogy az káreseménnyel járt. Lehet, hogy a programozó hibázott, de lehet, hogy a gép sajátos, kiszámíthatatlan működése miatt történt a káresemény: nem állapítható meg a jogsértés pontos oka. Az okozatosság tekintetében az irányelv alapján ha bizonyított, hogy a károkozó elmulasztotta a gondossági kötelezettségét, és valószínűsíthető, hogy ez valamilyen módon hatással volt az MI működésére, akkor a megtörtént károkat be kell tudni a felhasználó/gyártó magatartásaként. Leegyszerűsítve: ha nem járt el megfelelő gondossággal a károkozó az MI működtetése, vagy megalkotása során, akkor felelősségre vonható a károkozásért, függetlenül attól, hogy esetleg nem konkrétan ez okozta a kárt. Az irányelvek a nagy előnye az, hogy ezt a problémakört megkerülik, ha úgy tetszik. Az európai jogalkotó vélelmeket állít fel, melyek a felróhatóságot, és az okozati összefüggést megalapozzák. A felróhatóság (az irányelv szóhasználata szerint a gondossági kötelezettség elmulasztása) akkor vélelmezhető, ha az MI rendszer dokumentációját a bíróság felhívása ellenére nem bocsátja rendelkezésre a károkozó. Ez inkább egy perbeli, eljárásjogi szankcióként fogható fel. Összegzés A fentiek alapján látható, hogy mind a hazai, mind az európai jogalkotónak nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy a kockázatokat kiegyenlítő, de a fejlődést sem akadályozó rendszerben szabályozza általában a mesterséges intelligenciát, de különösképpen az egészségügyi MI-rendszereket. Maguk az egészségügyi MI-rendszerek két okból is nagy potenciállal bírnak a jövő kutatásait tekintve. Egyrészt a diagnosztikai, valamint a gyógykezelést javasló mesterséges intelligenciák egy jól modellezhető rendszerben működnek, mely - egyes más algoritmusokhoz képest - kiszámíthatóbb, biztonságosabb működést tehetnek lehetővé. Másrészt olyan speciálisan 51MI felelősség irányelv 4. cikk (1) bekezdés INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 31 nyomán a dzsihádista propaganda tagoltabbá vált. Az ideológiákat pedig gyakran kisebb online platformokon és játékplatformokon terjesztették.53 Ha összehasonlítjuk a terrortámadásokkal kapcsolatos összefoglaló adatait, akkor megállapítható, hogy 2017-ben és 2020-ban is tíz terrortámadás valósult meg, mely alapján az érték stagnálásáról beszélhetnénk, viszont látva a 2018 és a 2019-es adatokat, ahol ez az értékcsökkenést mutatott, megállapítható, hogy 2020-ea nőt a terrortámadások száma. Az összefoglaló szerint 2020-ban mindössze négy terrortámadást sikerült meghiúsítani, míg ez a szám 2017-ben tizenegy volt. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy nehezebb a küzdelem a terrortámadásokkal szemben, hiszen a terrorista csoportok, illetve szerveződések sokkal kifinomultabbá és nehezebben felderíthetővé válnak. Ez pedig többnyire annak köszönhető, hogy a radikalizálódás hatására több tagot tudnak toborozni, és az internet hálója mögé bújva észrevétlenül konspiratív tevékenységen keresztül újabb és újabb merényleteket elkövetni. Az Európában zajló radikalizálódás leküzdésének vagy legalább mérséklésének alapvető követelménye lenne az interneten terjedő szélsőségek azonosítása, illetve leküzdésük érdekében folytatott tevékenység biztosítása. Ugyanis amennyiben a radikalizálódás ellen történő fellépés sikeres, azzal elejét lehet venni a terrortámadások elkövetésének nem csak az Európai Unióban, hanem világszinten is. A továbbiakban az egyes terrortámadásokkal kapcsolatban ezekhez kötötten szeretném ismertetni az Unió terrorizmus elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseit. A madridi terrortámadás hatása az Közösség terrorizmus elleni fellépésére 2004. március 11-én spanyol főváros vasútvonalain a péntek reggeli csúcs idején több helyen felrobbantott pokolgépek jól megszervezett támadásra utalnak, amely előtt semmiféle bejelentés nem érkezett a rendőrségre. A merényletet követően a spanyol hatóságok azonnal evakuálták a madridi főpályaudvart, az Atocha-t. A gyors felmérések szerint a főpályaudvaron és közelében hét bomba robbant, míg további kettő a Pozo, és egy a Santa Eugenia vasútállomáson. A terrortámadás mind a három helyszínen nagyjából egy időben történt, és könnyen meglehet, hogy az elkövetők elvárásainál kisebb pusztítást okoztak, hiszen a szerelvények még nem érkeztek be a 53https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20210628STO07262/terrorizmusaz-eu-ban-tamadasok-halalesetek-es-letartoztatasok-2020-ban (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 32 pályaudvarra. Madridban perceken belül eluralkodott a káosz. A terrortámadás kettőszáz emberéletet követelt.54 A hivatalos nyomozás szerint a támadás mögött egy, az al-Káida vonzáskörében álló terrorcsoport állt, amely azonban nem volt közvetlen kapcsolatban az al-Káidával. A terroristák a robbanóanyagot bányászoktól vásárolták. A 2004. március 11-i madridi terrormerényleteket követően az európai vezetők nyilatkozatot fogadtak el a terrorizmus elleni küzdelemről. Egyebek mellett megállapodtak abban, hogy létrehozzák a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának tisztségét.55 A koordinátor feladata elsősorban az, hogy koordinálja a terrorizmus elleni küzdelem terén tett Uniós intézkedéseket, nyomon követi az EU terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos stratégiáját. Emellett szakpolitikai ajánlásokat nyújt be, és kiemelt tevékenységi területeket javasol a Tanácsnak, továbbá folyamatosan figyelemmel kíséri az összes uniós eszközt, beszámol a Tanácsnak, valamint meghozza a tanácsi határozatokból eredő intézkedéseket.56 A koordinátor egyik legfontosabb feladata, hogy összefogja a tanács tevékenységét a terrorizmus elleni küzdelem terén, de kiemelt feladatai közé tartozik még, hogy az Európai Unió Helyzetelemző Központja és az Europol által készített fenyegetettségelemzés és jelentések alapján (Nyitray 2016). Összességében elmondható, hogy a koordinátor feladata a segítségnyújtás megtestesítése (Nyitray 2016:82), mely a terrorizmus határokon átnyúló fenyegetettsége tekintetében, valamint kockázatainak kezeléséhez, továbbá az együttes fellépés, valamint az információcsere biztosítása érdekében jelenik meg. Az Európai Unió belügyminisztereinek közös 2020-ban tett nyilatkozata a közelmúltban történt terrortámadásokat illetően egyértelműen hangsúlyozta az Unió terrorizmus elleni küzdelemért felelős koordinátora szerepvállalásának megerősítését, tekintettel a Közösség erőszakos szélsőségekkel szembeni küzdelmére, valamint a terrorizmus elleni küzdelem kulcsfontosságú kérdéseinek megválaszolására.57 Összességében megállapítható, hogy a madridi terrortámadások következtében létrehozott intézmény, vagyis a 54 http://www.europeer.hu/eu/madrid020311.html (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) 55https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-against-terrorism/#counterterrorism%20coordinator (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) 56https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-against-terrorism/counter-terrorismcoordinator/ (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) 57https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/11/13/joint-statement-bythe-eu-home-affairs-ministers-on-the-recent-terrorist-attacks-in-europe/ (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 33 terrorizmus elleni küzdelem koordinátora egy kiemelt szerepet kap a Közösség egységes fellépése érdekében a terrortámadások terén. Az Unió és a polgárok biztonsága elsődleges, amelynek érdekében olyan intézkedésekre van szükség melyek átfogóan garantálják az érintett cél elérését. A 2015-ös párizsi terrortámadása hatásai 2015. január 7-én, szerdán egy dzsihádista testvérpáros, Saïd Kouachi és Chérif Kouachi behatolt a Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségébe, és több bent tartózkodót, illetve egy kiérkező rendőrt kivégzett. Másnap egy velük kapcsolatban álló dzsihádista, Amedy Coulibay lelőtt egy rendőrt, egy másikat megsebesített. A Charlie Hebdo ellen elkövetett merénylet után az egész országra kiterjedő embervadászat kezdődött, amely január 9-én dupla túszejtésbe torkollott. A Kouachi fivérek a Seine-et-Marne megyei Dammartin-en-Goële iparterületén egy nyomdába hatoltak be, ahol, mint kiderült, nem volt tudomásuk a benntartózkodókról, míg Coulibay Párizs külterületén egy boltban ejtett túszokat, ami halálos áldozatokat követelt. Az embervadászatban részt vevő különleges erők végül megrohamozták az épületeket, és mindhárom elkövetőt likvidálták (Bányász 2010:71-72). Tekintettel arra, hogy a párizsi terrortámadás mélyen megrendítette az európaiakat az államés kormányfők Brüsszelben 2015. február 12-én nem hivatalos ülést tartottak. Ahol hitet tettek a még meghatározóbb harc mellett melyet a Közösség értékeivel szemben fellépőkkel kell megvívni. Valamint hangsúlyt fektetnek a terrorizmus elleni fellépés és olyan alapvető fundamentumok védelme mellett, mint az emberi jogok, illetve a jogállamiság maradéktalan tiszteletben tartása. Mindezek megvalósítása érdekében biztosítani kell a polgárok biztonságáról való gondoskodást elsősorban, az európai utasnyilvántartási rendszerre vonatkozó irányelv elfogadásával, valamint a schengeni övezet adta lehetőségek kiaknázásával a külső határok megerősítése és ellenőrzése vonatkozásában. Továbbá meg kell állapodni abban, hogy a szabad mozgáshoz való jogot élvező egyének szisztematikus és összehangolt, közös kockázati mutatókon alapuló ellenőrzését a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából releváns adatbázisokban bevezessék. Emellett törekedni kell az információcsere előtérbe helyezésére a tagállami hatóságok vonatkozásában elsősorban az Europol és az Eurojust keretei között. A második szempont melyet a nem hivatalos ülésen elfogadtak a terrorizmus elleni küzdelem terén az, hogy elejét kell venni a radikalizációnak, és meg kell INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 34 őrizni az értékeket. Ennek elsődleges formája a radikalizációt és szélsőségességet magában hordozó internetes tartalmak eltávolításának biztosítása a tagállami alkotmányokkal összhangban. Továbbá hangsúlyt kell fektetni egy olyan párbeszéd kialakítására mely a vallási nézetek közötti megkülönböztetésmentességet az elfogadást és a párbeszéd lehetőségének biztosítását eredményezi, illetve a radikalizációt kiaknázó képzések, oktatás és társadalmi integrációs kezdeményezések megvalósítását is biztosítani kell.58 Ezen második szempont érvényesítése tehát széleskörben kapcsolódik a terrorizmus gyökerének vagyis a radikalizációnak a kiküszöböléséhez, és ezzel a terrorizmus elleni küzdelem hatékony biztosításához. A harmadik szempont mely a 2015. február 12-én tartott nem hivatalos ülésen kiemelésre került, azaz Európai Unió nemzetközi partnereivel való együttműködés hangsúlyozása és elmélyítése. Ezzel elsősorban a válságkezelés az EU első feladata a délről szomszédos országokban. Továbbá szorosabbra kell fűzni az együttműködést a biztonsági kérdések és a terrorizmus elleni küzdelem terén olyan országokkal, mint a közel-keleti, észak-afrikai vagy Száhel-övezeti országok, mindezek mellett hangsúlyozni kell az együttműködést az ENSZ keretében működő terrorizmus világfórumával is. Tehát az elsődleges cél a párbeszéd és az együttműködés megteremtése az egyes kultúrák és a civilizációk között.59 Az itt meghatározott célok, melyek a párizsi terrortámadás következtében kerültek megfogalmazásra olyan jelentőséggel bírnak, melyek nem csak a Közösség területén belül történő megoldásokat helyezik előtérbe, hanem egyúttal kiterjesztik a szabadság a biztonság és a jog érvényesülésének térségét nemzetközi szintekre is. Mindezek alapján megállapítható, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek nem csak az Unió határain belül, hanem azon kívül is széleskörben meg kell nyilvánulniuk. A terroristák Uniós jegyzéke, mint a terrorcselekmények megelőzésének hatékony eszköze Az Európai Unió a bevezetőben említett 2011. decemberében állította össze a terrorizmus elleni küzdelem részeként a terrorcselekmények kapcsán érintett és ez miatt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, illetve 58https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/02/12/european-councilstatement-fight-against-terrorism/ (letöltés dátuma: 2023. január 12.) 59https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/02/12/european-councilstatement-fight-against-terrorism/ (letöltés dátuma: 2023. január 12.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 35 csoportok jegyzékét. A jegyzéket rendszeresen, vagyis hathavonta felül kell vizsgálni. Mindennek köszönhetően az EU 2016 óta alkalmazhat szankciókat az al-Káidával, vagy az ISIS-sel szemben, valamint a velük összeköttetésben álló személyekkel szervezetekkel szemben is.60 Mindezek alapján egyértelműen elejét lehet venni a terrorista csoportok támogatásának, és a működésüket szolgáló anyagi eszközök elzárásának. Fontos kiemelni, hogy a terrorizmusfinanszírozása vagyis, az olyan cselekmények, melyek anyagi lehetőségeket teremtenek egy terrorista csoport működéséhez legalább olyan komoly veszélyt jelentenek a Közösségre, mint maga a megvalósított terrorcselekmény. Így alapjaiban kell fellépni a terrorizmus támogatása ellen, vagyis a terrorizmus elleni küzdelem a megelőzés vonatkozásában kell kezdődjön. A támogatás azonban nem csak anyagi eszközök szolgáltatásán keresztül valósulhat meg, hanem a terrorizmus elkövetésére való toborzásban is. Az egyes személyek felhívása a terrorcselekmények elkövetésében szerepet játszó csoportokban, vagy egyéb szerveződésekben szintén nagyon magas kockázatot jelent. A küzdelemnek tehát meg kell nyilvánulnia az olyan személyegyesülések elleni fellépés vonatkozásában, melyek célja a terrorcselekmény elkövetése. Tehát a Közösség által a terroristákról vezetett jegyzék alapja a hatékony fellépés és megelőzés vonatkozásában szolgál kiindulópontként, így a terrorizmus elleni küzdelem megelőzés vonatkozásában megnyilvánuló szerepe szintén prioritás. A jegyzékkel kapcsolatban az általános megállapodás az, hogy pontos információk alapján kell azt kezelni, és feltétlenül jelezni kell, ha az adott személlyel, szervezettel, vagy csoporttal szemben igazságügyi határozat került meghozatalra. E határozat szólhat terrorcselekmény elkövetéséről, vagy annak megkísérléséről, illetve annak elősegítése érdekében folytatott nyomozásról, vagy büntetőeljárásról, vagy az adott terrorcselekmény miatt marasztaló ítélet került meghozatalra. A jegyzékbe vételre abban az esetben is sor kerülhet, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa megállapította, hogy az adott szervezet terrorcselekményt követett el, vagy azzal kapcsolatba hozható, és ez miatt velük szemben szankciókat léptetett életbe. A jegyzékben szereplő szervezetekkel, csoportokkal, személyekkel kapcsolatban egyes intézkedések kerülnek alkalmazásra úgy, mint az egyes pénzeszközök valamint egyéb 60https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-against-terrorism/terrorist-list/ (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 36 pénzügyi eszközök befagyasztása, valamint rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedések.61 Összességében tehát fontos kiemelni, hogy a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában, egy hatékony eszközként határozható meg, a terroristák Uniós jegyzéke, amelynek célja a megelőzés, és a folyamatos nyilvántartás. A Közösség tehát e hatékony rendszerrel is fokozni kívánja a terrorcselekmények elleni küzdelmet. Záró gondolatok A terrorizmus elleni küzdelem a XXI. század egyik meghatározó kihívása, ha csak megfigyeljük régen mennyibe került konkrétan egy terrorcselekmény elkövetése, rendkívül megdöbbentő, hogy ez az összeg az évek előrehaladtával folyamatosan csökken, hiszen ma már egy egyszerű barkácsboltban beszerezhető eszközökből is készíthető pokolgép. Így óriási feladat hárul a Világ országaira, és emellett magára az Európai Közösségre is, hogy meg tudja védeni önmagát ezekkel a szélsőséges cselekményekkel szemben. Az Európai Unió olyan jelentős értékeket képvisel, mint az alapvető szabadság, vagy a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy akár a demokrácia, ha ezek ellen az értékek ellen támadást intéznek, akkor elsődleges feladat annak visszaverése. A terrorcselekmények elhárításának fontos szempontja a polgárok biztonságának megteremtése is, és ezen keresztül egy félelemmentes élet biztosítása a Közösségen belül. Összegzésként elmondható, hogy a terrorizmus leküzdése érdekében a jelenben tett Uniós erőfeszítések szolgálják annak az Uniónak a jövőbeli képét, mely biztonságot jelent a jövő generációi számára. 61https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-against-terrorism/terrorist-list/ (Utolsó letöltés: 2023. január 12.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 37 Felhasznált irodalom 1. Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2017/541 irányelve a terrorizmus elleni küzdelemről a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról, az Európai Unió hivatalos lapja 2017. 2. Bányász Péter (2010): Egy terrortámadás visszhangja a közösségi médiában. Belügyi Szemle, (63), 71-85. 3. Nyitrai Mihály (2016): Az Európai Unió és a terrorizmus elleni küzdelem. Acta Humana, (5) 71-83. 4. Pék Richárd Tamás (2020): A terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unióban és a terrorizmus egységes fogalma megalkotásának problémái. Belügyi Szemle, 68(6), 71-87. Online hivatkozások 1. https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/security/20210121ST O96105/radikalizacio-az-eu-ban-mit-jelent-es-hogyan-lehetmegakadalyozni 2. https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20210628ST O07262/terrorizmus-az-eu-ban-tamadasok-halalesetek-esletartoztatasok-2020-ban 3. http://www.europeer.hu/eu/madrid020311.html 4. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-againstterrorism/#counter-terrorism%20coordinator 5. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-againstterrorism/counter-terrorism-coordinator/ 6. https://www.consilium.europa.eu/hu/press/pressreleases/2020/11/13/joint-statement-by-the-eu-home-affairs-ministerson-the-recent-terrorist-attacks-in-europe/ 7. https://www.consilium.europa.eu/hu/press/pressreleases/2015/02/12/european-council-statement-fight-against-terrorism/ 8. https://www.consilium.europa.eu/hu/press/pressreleases/2015/02/12/european-council-statement-fight-against-terrorism/ 9. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-againstterrorism/terrorist-list/ 10. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-againstterrorism/terrorist-list/ INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 38 Pénzügyi kultúra vizsgálata egyetemi hallgatók körében Havay Dóra Anna1 1Tanársegéd, Nyíregyházi Egyetem, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 31/b, 0000-0002-9365-7778 INFO ABSTRACT Havay Dóra Anna [email protected] Abstract The question of the development of financial literacy and financial awareness has never been more relevant than nowadays, when economic and financial technical terms such as inflation, exchange rate, central bank base rate, recession, etc., flow towards us in all areas of life. In order to be able to interpret these concepts and assess the impact they have on our own lives, we must have the highest possible level of financial awareness and financial literacy. We constantly make decisions in our everyday life. In order to be able to make the "best" decision from a financial point of view, we must constantly improve our financial literacy. This means individual and social interest and responsibility at the same time. In my survey, I examined the financial awareness and level of financial literacy of students majoring in sports organization at Nyíregyházi University. I looked for a correlation between financial knowledge and interest and financial awareness and satisfaction. Keywords financial literacy, awareness and the financial aspect of our decisions Kulcsszavak pénzügyi kultúra, tudatosság, döntéseink pénzügyi vetülete. Absztrakt Talán soha nem volt annyira aktuális a pénzügyi kultúra, a pénzügyi tudatosság fejlettségének kérdése, mint napjainkban, amikor az élet minden területén olyan gazdasági, pénzügyi szakkifejezések áramolnak felénk, mint az infláció, árfolyam, jegybanki alapkamat, recesszió stb. Ahhoz, hogy ezeket a fogalmakat értelmezni tudjuk, és felmérjük, hogy milyen hatást gyakorolnak a saját életünkre, rendelkeznünk kell a pénzügyi tudatosság és a pénzügyi kultúra minél magasabb szintjével. A mindenna pjaink során folyamatosan döntéseket hozunk. Ahhoz, hogy pénzügyi szempontból minél „jobb” döntést hozhassunk, folyamatosan fejlesztenünk kell pénzügyi kultúránkat. Ez egyszerre jelent egyéni és társadalmi érdeket és felelősséget is. Felmérésemben a Nyíregyházi Egyetem sportszervező szakos hallgatóinak pénzügyi tájékozottságát és pénzügyi kultúrájának szintjét vizsgáltam. Összefüggést kerestem a pénzügyi ismeretek és érdeklődés, valamint a pénzügyi tudatosság és elégedettség között. Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencián elhangzott előadás alapján jött létre. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 39 Bevezetés A 2008-as pénzügyi, gazdasági válság óta eltelt időszakban egyre többet hallani a pénzügyi kultúráról (financial literacy), annak szerepéről és fejlesztési lehetőségeiről. Ahhoz, hogy megérthessük e szerteágazó fogalom jelentését, fokozatosan kell szűkítenünk a fókuszpontunkat a kultúra - gazdasági kultúra - pénzügyi kultúra lépcsőfokain. „A kultúra vagy civilizáció, tág etnográfiai értelemben az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, a művészetet, az erkölcsöket, a törvényt, a szokást és az ember által a társadalom tagjaként megszerzett képességeket és szokásokat” (Tylor 1871:1.). Kultúra és gazdaság kölcsönösen hatnak egymásra. Egyrészt a gazdasági folyamatok befolyásolják az értékrendeket, normákat, eszméket, másrészt pedig a kultúra befolyásolja a gazdasági rendszereket, intézményeket és a viselkedési normákat, melyben fontos szemponttá válik a bizalom. (Husz, Szántó 2011). Gazdasági kultúra alatt annak feltárását értjük, hogy a gazdasági szereplők miképpen gondolkodnak és cselekednek, hogyan viselkednek, milyen szimbólumokat használnak, milyen értékeket, rítusokat és attitűdöket követnek, milyen hagyományokkal és preferenciákkal rendelkeznek (Kovács, Révész, Ország 2013). Jóllehet a pénzügyi kultúra fogalma szakmai körökben már az 1900-as évekből ismert volt, széleskörű elterjedése a XX. század végére, XXI. század elejére tehető. Hung és szerzőtársai tanulmányában kilencféle megközelítési móddal találkozhatunk (Hung és mtsai 2009): a pénzügyi tudás, a pénzügyi folyamatok megértése, a pénzügyi tudás alkalmazási képessége és a megszerzett tapasztalatok, a pénzügyi összefüggések és definíciók ismerete, a megalapozott pénzügyi döntések meghozatalának képessége, a legalapvetőbb pénzügyi fogalmak ismerete, az egyszerű (alapvető) pénzügyi döntések meghozatalának képessége, a megalapozott és tudatos döntések meghozatalának képessége, valamint az egyszerű pénzügyi fogalmak hatásának ismerete. Remund kiemeli, hogy a pénzügyi kultúra fogalma éppoly összetett, mint maga a gazdaság. Nem szabad leszűkíteni azon pénzügyi ismeretekre, amelyek a kultúra látható, felszín feletti részét jelentik. A pénzügyi kultúra magában foglalja a pénzügyi fogalmak és elméletek ismeretét, a pénzügyi fogalmakról való kommunikáció képességét, a személyes pénzügyek kezelésére való alkalmasságot, a megfelelő pénzügyi döntések meghozatalának képességét és INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 40 a pénzügyi szükségletek hatékony tervezésébe vetett bizalmat (Remund 2010:4-7). A nemzetközi tapasztalatok - miszerint egyrészt a magasabban képzett emberek pénzügyileg is tájékozottabbak, másrészt pedig még a fejlett országok lakosságának nagy része is pénzügyileg analfabétának tekinthető (Plakalović 2011) - már a közelmúlt nagy pénzügyi válsága előtt ráirányították a figyelmet a pénzügyi edukáció fontosságára. Mindehhez ha hozzávesszük Richard H. Thaler, a viselkedési közgazdaságtan képviselőjének megállapítását, miszerint az egyéni pénzügyi döntések hátterében gyakran irracionális okok húzódnak meg (Thaler, Sunstein 2011), akkor láthatjuk, hogy még nehezebb és komplexebb feladattal állunk szemben. A pénzügyi termékek és szolgáltatások piaca az utóbbi időben olyan összetetté vált, hogy mindenkinek folyamatosan megújuló ismeretekre, jártasságokra van szüksége ahhoz, hogy a szektor által kínált szolgáltatásokat, eszközöket biztonsággal tudja igénybe venni. Ezért is természetes, hogy a kutatások, elemzések immár nem csupán a termékeket, hanem sokkal inkább az egyének pénzügyi viselkedését, annak jellemzőit, végső soron tehát a fogyasztók pénzügyi kultúráját vizsgálják (Kovács, Révész, Ország 2013). A pénzügyi kultúrában több közgazdasági és szociológiai tényező van jelen. Mérése éppen ezért összetett indikátorokra alapozható, amelyek közül talán a legegyszerűbb módszer a tájékozottság mérése, ami azonban csak egy részét ragadja meg a vizsgált területnek. (Bárczi, Zéman 2015). Az OECD Nemzetközi Pénzügyi Képzési Hálózata (International Network on Financial Education, INFE) által kidolgozott módszertan nemzetközi szintű pénzügyikultúra-felmérést tesz lehetővé, mely a következő fogalommeghatározással él: „A pénzügyi kultúra a tudatosság, ismeretek, készségek, attitűdök és viselkedések kombinációja, melyekre szükség van a megalapozott pénzügyi döntések meghozatalához és végső soron az egyéni pénzügyi jólét eléréséhez” (Atkinson,Messy 2012:14). A magyar lakosság pénzügyi kultúráját és tájékozottságát felmérő eddigi legátfogóbb jelentés az OECD kutatói által kidolgozott nemzetközi módszertannal, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénziránytű Alapítványa megbízásából készült. Az első ízben 2010-ben végzett, majd 2015-ben megismételt felmérés megállapítja, hogy míg a magyar lakosság pénzügyi intelligenciája, a pénzügyi fogalmak ismerete viszonylag magasnak mondható, addig a pénzügyi tudatosság (megfontolt, előrelátó pénzügyi döntéshozatal, INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 47 4. ábra: Véleménye szerint mennyire bánik jól a pénzzel? Forrás: saját szerkesztés, n = 22. Végezetül arra is kíváncsi voltam, hogy mennyire elégedettek anyagi helyzetükkel (lásd 5. ábra)? Van-e összefüggés az anyagi elégedettség és a pénzügyi érdeklődés, tájékozottság és a tudatosság között? A válaszokat tekintve azt láthatjuk, hogy hatan (28%) teljesen elégedettek az anyagi helyzetükkel. Kereszttáblás vizsgálat alapján kiderül, hogy ők az átlagosnál jobban érdeklődnek a gazdasági, pénzügyi világ eseményei iránt és saját megítélésük szerint jól bánnak a pénzzel. Arányát tekintve kiemelkednek a közepesen elégedettek (9 fő, 41%), és vannak, akik alig (4 fő, 18%) vagy egyáltalán nem elégedettek az anyagi körülményeikkel (2 fő, 9%). Az összefüggésvizsgálatokból azt láthatjuk, hogy ők kevésbé érdeklődnek a pénzügyek iránt, közepesen bánnak jól a pénzzel és a családi költségvetéssel sem feltétlenül vannak tisztában. Ezen utolsó kérdés eredményeinek értékelésekor azonban két dolgot nem hagyhatunk figyelmen kívül: (1) az egyetemi hallgatók anyagi helyzete általában még nagyban függ a szülők, a család anyagi helyzetétől; (2) lehet, hogy valaki érdeklődik a gazdasági, pénzügyi élet iránt, magas pénzügyi kultúrával és tudatossággal rendelkezik, mégis egy olyan társadalmi vagy munkavállalói csoport tagja, amelynek anyagi megbecsültsége alacsonyabb, éppen ezért nem az előzőek hiányából, hanem utóbbi tényből fakadóan lesz alacsony az anyagi helyzetével való elégedettsége. 0% 14% 33% 29% 24% 12345 Véleménye szerint mennyire bánik jól a pénzzel? 1 = egyáltalán nem 5 = maximálisan INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 48 5. ábra: Mennyire elégedett az anyagi helyzetével? Forrás: saját szerkesztés, n = 22. Összegzés Összességében azt mondhatjuk, hogy a felmérésben részt vett hallgatók pénzügyi kultúrája már jó alapokkal rendelkezik, a pénzügyi fogalmakkal közepesen vannak tisztában, érdeklődésüket tekintve (és az egyetemi pénzügyi oktatásban való részvételnek köszönhetően) a pénzügyi ismereteik várhatóan tovább fognak bővülni, pénzügyi kultúrájuk magasabb szintre fog fejlődni. Egyértelműen látszik, hogy foglalkoztatja őket az anyagi jólét gondolata, és már azzal is tisztában vannak, hogy céljuk eléréséhez megfelelő szakmai ismeretekre, a tudás gyakorlatba történő átültetésére, rövid és hosszú távú tervezésre és felelős döntéshozatalra van szükségük. Megállapíthatjuk, hogy a hallgatók egy része még nagyon az út elején jár, de többségük már szépen halad afelé, hogy elmondhassa magáról, hogy a kívánt cél elérése érdekében igyekszik pénzügyi ismereteit bővíteni, pénzügyi jártasságát és kultúráját minél magasabb szintre fejleszteni. A kapott eredmények ismeretében kijelenthetjük, hogy az oktatási intézmények nagyban hozzá tudnak járulni a pénzügyi kultúra és tudatosság fejlesztéséhez. Minél szélesebb kör számára teszik elérhetővé a pénzügyi ismeretek oktatását, annál inkább hozzá tudnak járulni a hazai felnőtt lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztéséhez. 9% 18% 41% 5% 27% 12345 Mennyire elégedett az anyagi helyzetével? 1 = egyáltalán nem 5 = maximálisan INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 49 Felhasznált irodalom 1. Atkinson, Adele, Messy, Flore-Anne (2012): Measuring Financial Literacy: Results of the OECD / International Network on Financial Education (INFE), OECD Publishing, Pilot Study, OECD Working Papers on Finance, Insurance and Private Pensions, No. 15. https://www.oecdilibrary.org/finance-and-investment/measuring-financialliteracy_5k9csfs90fr4-en (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) 2. Bárczi Judit-Zéman Zoltán (2015): A pénzügyi kultúra és annak anomáliái. Polgári Szemle, 11(1-3), 102-109. 3. Hung, Angela A., Parker, Andrew M., Yoong, Joanne K. (2009): Defining and Measuring Financial Literacy. https://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/working_papers/2009/RAN D_WR708.pdf (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) 4. Husz Ildikó, Szántó Zoltán (2011): Mi a pénzügyi kultúra? In: Czakó Ágnes: Meddig nyújtózkodjunk? A magyar háztartások és vállalkozások pénzügyi kultúrájának változása a válság időszakában. Gazdaságszociológiai műhelytanulmányok. 9-14. 5. Kovács Péter, Révész Balázs, Ország Gáborné (2013): A pénzügyi kultúra és attitűd mérése. http://eco.u-szeged.hu/download.php?docID=40014 (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) 6. MNB-PSZÁF Együttműködési megállapodás a pénzügyi kultúra fejlesztés területén. 2008. https://www.mnb.hu/letoltes/0415mnbpszafmegallpodas-penzugyikultura-fejleszte.pdf (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) 7. Pál Zsolt (szerk.) (2017): A pénzügyi kultúra aktuális kérdései - különös tekintettel a banki szolgáltatásokra. A közgazdaságtani-módszertani képzés fejlesztéséért Alapítvány, Miskolc. 8. Pénziránytű Alapítvány által lebonyolított pénzügyi kultúra kutatás fő eredményeinek bemutatása. file:///C:/Users/OTDK/Downloads/_sites_default_files_csatolmany_oecd_ kutatasi_eredmenyek_2015_11_02.pdf (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 50 9. Plakalović, Novo (2011): Financial (il)literacy and stability of the financial system. https://www.issbs.si/press/ISBN/978-961-92486-3-8/papers/ML1113.pdf (Utolsó letöltés: 2022. október 3.). 10. Remund, David L. (2010): Financial Literacy Explicated: The Case for a Clearer Definition in an Increasingly Complex Economy. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/j.17456606.2010.01169.x (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) 11. Thaler, Richard H.-Sunstein, Cass R. (2011): Nudge. Jobb döntések egészségről, pénzről és boldogságról. Manager Könyvkiadó, Budapest 12. Tylor, Edward Burnett (1871): Primitive culture p. 1. https://books.google.hu/books?id=AucLAAAAIAAJ&printsec=frontcover &redir_esc=y#v=onepage&q&f=false (Utolsó letöltés: 2022. október 3.) További források 1. 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 2. 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról 3. 202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 4. 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 51 Az egészségturisztikai fejlesztések jelentősége a munkaerő aktivitásának megőrzésében Helmeczi Gabriella1 1Tanársegéd, Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar, ORCID iD: 0000-0002-0762-4030 INFO ABSTRACT Helmeczi Gabriella [email protected] Abstract Musculoskeletal problems are nowadays a real public health problem, with the highest proportion of older people, but the number of younger people affected is also growing rapidly. At the same time, it is a fact that 21st century civilisation diseases affect almost all age groups. Civilisation diseases are largely caused by inappropriate li festyles (sedentary and stressful lifestyles; unhealthy diet; environmental damage; harmful habits), which health tourism can help to address, from prevention to recreation, by providing a leisure service for all ages, individuals and families, helping to maintain fitness and activity levels and to increase equal opportunities for those affected. It is well known that the health tourism sector is one of the most important in the national economy of our country. Thanks to its excellent natural endowments, Hungary has a number of healing factors, and our endowments put us in first place in Europe in terms of the potential for using natural thermal waterbased health tourism. Keywords health tourism thermal spa Kulcsszavak egészségturizmus gyógyturizmus gyógyfürdő Absztrakt A mozgásszervi problémák napjainkban valódi népbetegségnek számítanak, amelyben az idősebb korosztály aránya a legnagyobb ugyan, de igen gyorsan nő a fiatalabbak érintettsége is. Ugyanakkor az is tény, hogy a 21. századi civilizációs betegségek szinte valamennyi korosztályt érintik. A civilizációs betegségek nagyrészt a nem megfelelő életvitel (mozgásszegény és stresszes életmód; egészségtelen táplálkozás; környezeti ártalmak; káros szokások) miatt alakulnak ki, amelyeken az egészségtu rizmus a prevenciótól a rekreációig minden korosztálynak, személynek és családnak olyan szabadidős szolgáltatást tud nyújtani, ami hozzájárul a munkaképesség és az aktivitás megőrzéséhez, az érintettek esélyegyenlőségének a növeléséhez. Köztudott, hogy az egészségturizmuson belül a gyógyturizmus ágazat hazánk egyik nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú része. Magyarország a kiváló természeti adottságainak köszönhetően számos gyógytényezővel rendelkezik, és adottságaink közül is kiemelhető, hogy Európában első helyen állunk a természetes gyógyvízen alapuló gyógyturizmus felhasználási lehetőségével. Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz És Posztdoktori Konferencián elhangzott előadás alapján készült. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 52 Bevezetés Köztudott, hogy napjainkban olyan jelentős demográfiai változások zajlanak, melyek számos nehézséget és kihívást okoznak a társadalom tagjainak. Ezek a jelentős változások a világ fejlett országaiban, így Európa minden országában, tehát Magyarországon is jelen vannak. A pozitív és negatív változások társadalmi hatásai összekapcsolódnak. Az egyik legszembetűnőbb demográfiai változás az emberek születéskor várható élethosszának növekedése, valamint a népesség több mint 35 éve tartó folyamatos csökkenése. Mivel a születéskor várható élettartam nő, a népességszám pedig csökken, kialakult az elöregedő szerkezetű társadalmunk. Ez az egyensúlytalanság számos nehézséget okoz különböző területeken, különböző ágazatokban. Egyes szektorokban, mint a gyártás, szállítmányozás, egészségügy és az oktatás, jelentősen magasabb az idősebb dolgozók aránya. Ennek eredményeképpen a munkaadóknak muszáj lesz alkalmazkodniuk a korosodó munkaerőhöz, hiszen szükség van arra, hogy a munkavállalók minél tovább aktívak tudjanak maradni. (HTTP1). Meg kell említenünk a társadalom elöregedésén kívüli egyéb munkaerőpiacra ható problémákat, a 21. századi civilizációs betegségeket. A civilizációs betegségek közé azokat a betegségeket soroljuk, melyek többnyire a modern életforma, a technológia fejlődése miatt alakultak ki, és amelyek esetszáma többnyire a fejlett országokban az elmúlt néhány évtizedben látványosan megnőtt. Ide sorolható többek között a mozgásszegény és stresszes életmód; egészségtelen táplálkozás; környezeti ártalmak; káros szokások, amelyek következményeként az elhízás, az érelmeszesedés és egyéb szívés érrendszeri betegségek, továbbá a mozgásszervi megbetegedések, stb. (www2) széles rétegek egészségi állapotát rontják. A nők és férfiak élete Európában A nők és a férfiak élete Európában című interaktív kiadványt az Eurostat az EU-tagállamok és az EFTA-országok nemzeti statisztikai hivatalaival együttműködve fejlesztette ki. A kiadvány célja a nők és a férfiak mindennapi életének összehasonlítása. Az eredményekből látható, hogy a nők és a férfiak mindennapi élete mennyire hasonló vagy eltérő az európai országokban, valamint hogy az országok között milyen különbségek tapasztalhatók. A kiadvány egyes fejezetei a demográfiai adatokkal, az egészséggel, várható élettartammal foglalkoznak. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 53 Egyéb társadalomban zajló átalakuláshoz sorolható az életutunk fontosabb mérföldköveinek időbeli változása. Itt megemlíthető a felnőttkorba lépés a szülői ház elhagyásával és a munka megkezdésével, a házasságkötés és a gyermekvállalás időpontjának kitolódása. Az Eurostat elemzésében látható, hogy 2021-ben az EU-ban átlagosan a nők 25,5 évesen - csaknem két évvel korábban - hagyták el szülői házukat, mint a férfiak, (27,4 évesen). Egy másik jelentős különbség a nők és a férfiak között a várható élettartam. A tagállamokban 2021-ben a nők 5, 6 évvel tovább éltek, mint a férfiak. Az uniós átlag 82,8 év volt a nők esetében és 77,2 év a férfiaknál. Az 1. ábrán látható adatok a mérföldkőelemzés hazai viszonyait mutatják. A legnagyobb különbség az EU tagállamok eredményeihez viszonyítva a születéskor várható élettartamban mutatkozik, mely - bár hazánkban növekvő tendenciát mutat - a nők esetében 78, a férfiak esetében 71,1 év. 1. ábra: Nők és férfiak mérföldköveinek átlagos ideje Magyarországon Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/cache/infographs/womenmen/bloc-la.html?lang=en Azt, hogy az emberek hogyan látják az egészségüket, számos tényező befolyásolhatja, többek között a környezeti, kulturális és társadalmi-gazdasági feltételek. Az Eurostat 2021-es eredményeiből látható, hogy minél idősebbek leszünk, annál kedvezőtlenebb az egészségi állapotunk megítélése. A felmérés során az egészség megítélése a férfiak körében jobb volt, mint a nők körében, és ez a különbség az életkor előrehaladtával nőtt. A 16 és 44 év közöttiek esetében, a nők 87,2%-a és a férfiak 88,7%-a érezte úgy, hogy jó vagy nagyon jó egészségi állapotú. A 45 és 64 év közötti korosztály körében ez az arány a nők esetében 65,9 %, a férfiak esetében 68,9 %; a 65 év felettieknél pedig mindössze a 38,5%-ot, illetve 44,0%-ot. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 54 Ahogy az előzőekben említettem, a nők és a férfiak életében vannak különbségek, azonban az élettel való elégedettség mérése során a megítélés közel azonos. Az EU-ban 2021-ben a 16 éves és idősebb nők átlagosan 7,1-re értékelték az élettel való elégedettségüket egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, a férfiak pedig 7,2-re. Magyar lakosság vélt és valós egészségi állapotának összehasonlítása Az EU 1338/2008/EK számú rendelete előírja a 15 év feletti lakosság ötévenkénti, kikérdezésen alapuló egészségfelmérését. Az Európai Lakossági Egészségfelmérés egy olyan lakossági adatfelvétel, amely az egészséggel kapcsolatos témakörök vizsgálatára vonatkozik. Egyik fő célja a lakosság egészségi állapotának, egészségmagatartásának és az egészségügyi szolgáltatásokkal való elégedettségének a megismerése. A 2019-es magyarországi felmérésben 510 település, 12 ezer önkéntes válaszadója vett részt. (KSH-ELEF 2019) Az eredményekből látható, hogy a népesség nagy része (98%) úgy gondolja, hogy az egészségünkért mi magunk is tehetünk valamit. A felmérés megkülönbözteti a vélt és a valós egészségi állapotot. A vélt egészség az egészségi állapot jellemzésének, mérésének egyik eszköze, a nemzetközi gyakorlatban elfogadott és rendszeresen alkalmazott indikátora a lakosság egészségi állapotának. Ez a mérőszám az egészségi állapot önértékelésén alapul; azon, hogy milyen az egyének véleménye saját egészségi állapotukról. A vélt egészség nem függ össze szorosan a tényleges (orvosilag megállapítható) egészségi állapottal. Az önértékelést jelentősen befolyásolja az egyén társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete: társadalmi rétege, iskolai végzettsége, foglalkozása, jövedelme, lakóhelye (város/falu), és még több más tényező. A hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó, az alacsonyabb műveltségi fokú, a szerényebb jövedelmű, a kis településeken élő emberek kedvezőtlenebbül ítélik meg saját egészségi állapotukat, mint az ezekből a szempontokból jobb helyzetben lévők. (Egészségtudományi Fogalomtár) A felmérés eredményei alapján elmondható, hogy a magyar lakosság egyre pozitívabban vélekedik saját egészségi állapotáról, 2009 és 2019 között emelkedett azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak ítélték egészségüket. 10-ből 9-en minimum kielégítőnek, 6-an jónak vagy nagyon jónak tartották azt 2019-ben. Bár a nemek közötti különbség némileg csökkent, a férfiak továbbra is egészségesebbnek érzik magukat, mint a nők: előbbiek INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 55 65, utóbbiak 58%-a szerint jó vagy nagyon jó az egészségi állapota. Egyre kevesebben gondolják rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotukat, noha a rövidebb élethossz ezt nem támasztja alá. 2. ábra: Magyar lakosság vélt egészségi állapota Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/te_2019/index.html A magyarok 98%-a gondolja úgy, hogy tud tenni az egészségéért: döntő többségük szerint nagyon sok (26%), illetve sok (58%) múlik rajtunk, 14%-uk azonban kevésbé tűnik bizakodónak, hiszen úgy vélik, keveset, 2,2%-uk szerint pedig semmit sem tudunk tenni egészségünk érdekében. Azok, akik szerint jobb egészségnek örvendenek, inkább érzik azt, hogy képesek tenni az egészségükért, mint azok, akiknek rossz az egészségi állapotuk. A saját egészségi állapotukat legalább jónak tartók egyharmada szerint nagyon sokat, közel 60%-uk szerint sokat tehetnek az egészségükért. Minél magasabb iskolai végzettséggel, illetve jövedelemmel rendelkezik valaki, annál optimistább a saját egészségének alakítását illetően. Míg a legfeljebb alapfokú végzettségűek 71, addig a felsőfokú végzettségűek 94%-a szerint nagyon sokat vagy sokat tehetünk egészségünk megőrzése érdekében. Ahogy már a korábbiakban említettem, 10-ből 9-en minimum kielégítőnek, 6-an jónak vagy nagyon jónak tartották az egészségi állapotukat. 0 10 20 30 40 50 60 70 nagyon jó, jó, Férfi nagyon rossz, rossz, Férfi nagyon jó, jó, Nő nagyon rossz, rossz, Nő 2009 [%] 59 11,7 50 17,2 2014 [%] 65,2 9,8 58 12,2 2019 [%] 65,5 8,1 58 11 2009 [%] 2014 [%] 2019 [%] INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 56 A vélt egészségi állapot eredményei viszont nem tükrözik a valós eredményeket. Az alábbi táblázatban olyan egészségügyi problémák, betegségek kerülnek bemutatásra, melyek az egészséges életmód betartásával megelőzhetők, kiküszöbölhetők lennének: Egészségügyi probléma Megjegyzés Hazánkban a felnőttek 59%-a szabadidejében egyáltalán nem sportol A WHO becslése szerint világszerte évente 4 millió és 5 millió közé tehető azon halálesetek száma, amelyek aktív életmóddal elkerülhetőek lennének. A rendszeres fizikai aktivitás kulcsfontosságú a leggyakoribb betegségek, a szívés érrendszeri megbetegedések, a 2es típusú cukorbetegség és a rák megelőzésében, illetve sikeres kezelésében. A testmozgás a mentális egészségre is pozitív hatással van, mérsékeli a depresszió és a szorongás tüneteit, javítja a gondolkodási képességeket, megelőzi az agyi funkciók leépülését. Magyarország lakosságának több mint fele a fizikai aktivitást tekintve passzívan végzi munkáját, ülve vagy állva. 2014 és 2019 között a munkájukat ülve végzők aránya 36-ról 40%-ra nőtt A lakosság 41%-a naponta legalább hét órát tölt üléssel vagy fekvéssel az alvásidőn túl, ami már az egészséget veszélyeztető rizikófaktornak számít A felmérésből eredményeiből látható, hogy a vizsgált népesség közel felének van krónikus betegsége, egészségi problémája. A 15 éves és idősebb népesség leggyakoribb egészségi problémái a mozgásszervi betegségek és a magasvérnyomás-betegség. Az egészségturizmus jelentősége az aktivitás megőrzésében A problémák kompenzálásának, sőt megelőzésének egyik lehetséges módja az aktivitás megőrzése, amelyre az egészségturizmus kínál alternatívát. Az egészségturizmus Magyarország kiemelkedő jelentőségű és nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező turisztikai terméke. Természeti adottságaink között egyik legnagyobb érték az ország termálvíz-kincse, amelynek többsége gyógyhatású, differenciált igények (mozgásszervi, emésztőszervi, nőgyógyászati, idegrendszeri stb. betegségek kezelése) kielégítésére alkalmas (Michalkó 2016). Az egészségturizmus az egészségi állapot fenntartása, illetve annak javítása érdekében történő utazásokat foglalja magába. A United Nations World Tourism Organization (az ENSZ Turizmus Világszervezete) definíciója szerint az egészségturizmus esetében olyan utazásokról van szó, amelyek a jó közérzet és a személyes egészségi állapot erősítését célozzák prevenció, egészségügyi INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 63 segítők személyét, személyiségét, a pályaválasztás motivációit, a kliens-segítő kapcsolat buktatóit vizsgálta. A helfer-szindrómát „kényszeres segítésnek” is nevezik és elsősorban az egészségügyben dolgozó orvosokra, ápolókra, nővérekre, valamint a szociális munkásokra, a családgondozókra, a pszichológusokra, a mentálhigiénés szakemberekre, a pedagógusokra, gyógypedagógusokra, lelkészekre, papokra lehet jellemző. Schmidbauer szerint (hivatkozza Fekete, 1991) a helfer-szindrómás segítő nem akarja tudatosítani saját érzéseit, szükségleteit, gyakran fél saját belső ürességétől és a spontán (emberi) érzésektől, s ezért akar - szinte kényszeresen - segíteni. (Kollár, 2014.) Dista Kafry, a Berkeley Egyetem munkapszichológia professzora az érzelmi terhelés kulcsszerepét emeli ki a kiégés alakulásában: „A kiégés tartós, vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben” (Ónody, 2001: 81). Kafry 1981ben Ayala Pines-al és Eliot Aronson-nal közösen adta ki a "Kiégve - az unalomtól az önfejlesztésig" (Burnout: From Tedium to Personal Growth) című munkát, melyben négyezer személlyel folytattak kiégés-vizsgálatokat. Az elemzések alapján a kiégésnek három okát találták: az érzelmi túlterheltséget, bizonyos személyiségjegyeket, melyek a pályaválasztáshoz vezettek és a kliensközpontú orientálódást. A kiégés kutatásának vezető képviselője, Christina Maslach amerikai szociálpszichológus szerint, a kiégés három dimenzió, az érzelmi kimerülés, a személytelen bánásmód (deperszonalizáció) és a személyes hatékonyság csökkenése mentén ragadható meg. Emocionális kimerültségen azt értjük, ha valaki már a munka gondolatától is fáradt, reggeltől estig, éjjel és nappal krónikusan kimerült. Jellemzői: alvászavarok, álmatlanság, nagyobb hajlam a megbetegedésre, diffúz testi panaszok és csökkent szexuális potencia. A deperszonalizáció negatív, cinikus beállítódást jelent a kollegákkal szemben, negatív érzelmeket a betegekkel, ügyfelekkel, tanítványokkal és diákokkal szemben, bűntudatot, a társadalmi kontaktusok beszűkülését, hárító magatartást, a munkának a legszükségesebbre való korlátozását. Fontos aspektus a teljesítménnyel való elégedetlenség, a csökkent teljesítőképesség, a sikertelenség és tehetetlenség megélése, hiányzó elismerés, hiányos visszajelzés, elégtelenségérzés, krónikus túlterheltség. 1981-ben Maslach Susan Jacksonnal publikált egy - a kiégés értékelésére szolgáló - kérdőívet (Maslach - Burnout Inventory, MBI), melyet eredetileg INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 64 humán szolgáltató szakemberek (tanárok, szociális munkások stb.) vonatkozásában alkalmazott68. Az MBI-nek jelenleg számos változata ismert, mint például az MBI General Survey, az MBI Educators Survey, vagy az MBI Human Services Survey69. Magyarországon a 90-es évektől folyamatosan növekvő érdeklődést tapasztalhatunk a témával kapcsolatban. A hazai teoretikusok közül meg kell említeni Kulcsár Zsuzsanna (Kulcsár, 1998) munkásságát, aki az empátiás kapacitás kimerülését helyezi kiégés-meghatározásának középpontjába, Petróczi Erzsébetet (2007) és munkatársait, akik a humán szférában dolgozó két nagy csoporttal, pedagógusokkal és szociális dolgozókkal végzett kérdőíves felmérésük eredményeit, következtetéseit tették közzé. Oláh Attila (Oláh, 2005) a kiégés kapcsolatát vizsgálta a megküzdési stratégiákkal, illetve a flow-élménnyel, Ónody Sarolta (2001) pedig a 90-es évektől kezdve foglalkozott a burnout szindróma meghatározásával és pszichodrámás módszerekkel való kezelésével. Az egészségügyi dolgozók körében végzett kiégés-kutatók közül meg kell említeni Szicsek Margit, Hegedűs Katalin, Riskó Ágnes és Mészáros Eszter nevét, akik a munkahelyi légkör és a társas védőháló szerepét vizsgálták a kiégés, valamint a testi-lelki egészség alakulása szempontjából. Pikó Bettina magatartástudományi szempontból elemezte a nővéri munkát, a társas támogatást, a szerepkonfliktust és a pszichoszomatikus panaszokat emelve ki munkájában, Kovács Mariann pedig kutatásaiban az érzelmi kapcsolatokra és a munkával töltött időre helyezi a hangsúlyt (Bordás, 2008). Bármely hivatkozott szerző fogalmi meghatározását is vesszük alapul, megállapítható, hogy a kiégés fogalmának használatakor a személy érzelmi, lelki és fizikai kimerülési állapotára gondolunk, melyet a stressz és/vagy a tartós érzelmi megterhelés vált ki, s melyet az egyén a szokásos módon nem tud megoldani. 68Maslach, Christina, Jackson, Susan E. (1981): The measurement of experienced burnout. Journal Of Occupational Behaviour, Vol. 2, 99-113, URL: https://onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1002/job.4030020205 69A Maslach Kiégés Teszt/Leltár több neves hazai kutatóhely publikációjában is megjelenik, mint pl. Hazag A., Major J., Ádám Sz. (2010): A hallgatói kiégés szindróma mérése. A Maslach Kiégés-teszt hallgatói változatának (MBI SS) validálása hazai mintán. In: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11, 2, p. 151-168 INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 65 II. A kiégés fázisai Cherniss 1980-ban megjelentetett fejlődési modellje szerint a kiégésnél három, jól elválasztható szintet lehet megkülönböztetni (Cherniss, 1980 idézi Takács, 2006). Az 1. szint a stressz észlelése, a 2. szint esetében a stressz fizikai elfáradáshoz, emocionális kimerüléshez vezet, de okozhat akár szorongást is. A 3. szint nem más, mint a védekező megküzdés, amelyben attitűdés tulajdonságváltozásokat azonosítanak. Ez magában foglalja a cinizmust másokkal szemben, a visszahúzódást, az érzelmi elkülönülést. Cherniss modelljében a stressz észlelése „normálisnak” tekinthető, annál is inkább, mivel „A stressz az élő szervezet válasza, bármilyen természetű megterhelésre” (Selye, 1978). Az egyik legismertebb, legelfogadottabb elmélet Brodsky és Edelwich ciklikusan ismétlődő kiégési folyamata, melyben négy fázisát különíthető el (Kovács, 2006). Ehhez Becker egy további fázist illesztett. 1. Az idealizmus fázisa: az egyén lelkesedik a szakmájáért. A kliensekért, az ügyfelekért folyamatosan és fáradhatatlanul tenni akar, a kollégákkal élénk és minél jobb kapcsolatokat próbál meg kialakítani. 2. A realizmus fázisa: az egyén továbbra is elkötelezett szakmája, a rábízott emberek, feladatok iránt. Kooperatív együttműködésre törekszik munkatársaival, fontos számára a szervezet és/vagy ügyfél /kliens /diák /hívő fejlődése. 3. Stagnálás/kiábrándultság fázisa: csökken az egyén érdeklődése a munkaszervezet, saját munkája, illetve a kliensek irányába. Megfigyelhető némi teljesítménycsökkenés, ami alapvetően nem gyakorol jelentős hatást a szervezeti folyamatokra.. 4. Frusztráció fázisa: a kliensekkel a kapcsolat megromlik, a velük való kapcsolat egyre idegesítőbb lesz, minden apró hibájukat észreveszik, gyakran szóvá is teszik. Elbizonytalanodnak és megkérdőjelezik saját hivatásuk/feladatuk/munkakörük/beosztásuk értelmét, értékét. 5. Apátia fázisa: az egyén a munkáját sematikusan végzi, kerüli kollégáit. Ha megteheti, akkor az ügyfeleivel minimumra csökkenti a kapcsolatot, ha mégis kommunikálni kényszerül, akkor a kliens felé ellenséges a hangulata. (Kollár, 2014) Hézser Gábor (1995) a kiégési folyamatban 12 állomást nevezett meg azzal a megjegyzéssel, hogy az egyes stációk között nincs éles határvonal, a INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 66 stádiumok személyiségtől és élethelyzettől függően eltérő intenzitásúak lehetnek. III. A burnout megelőzésének és kezelésének lehetőségei Amennyiben az egyén tartósan rendelkezik lelki-mentális egészséggel, úgy nagy valószínűséggel megfelelő a pszichológiai immunrendszere70. A pszichológiai immunrendszer dimenziói: a kontrollképesség, a tanult leleményesség, a lelki edzettség, az elkötelezettség és kitartás, az optimizmus, a koherencia érzék és az éntudatosság (Hanuska, 2010). A pszichológiai immunrendszer kiemelkedő hazai kutatói közé tartozik Oláh Attila71 és Kulcsár Zsuzsanna (1998). A kiégéssel birkózó személy nem csupán testi, hanem testi-lelki-szellemi téren fokozatosan veszíti el energiáit és tartalékait. A lelki-fizikai megterhelések, és a velük való megküzdés hiánya vezethet a pszichoszomatikus tünetek megjelenéséhez, alvászavarokhoz, krónikus fáradtságérzéshez, kóros mértékű koffein-, nikotin-, alkoholés gyógyszerfüggőséghez, szorongáshoz, depresszióhoz, teljesítménycsökkenéshez, valamint szakmai és önértékelési problémákhoz. Az energiák fogyása olyan mértékű, hogy szakemberek segítsége nélkül az egyén rendszerint nem képes egymaga orvosolni problémáit, még akkor sem, ha egy komplex terápia néhány elemét (pl. testmozgás, aromaterápia, fitoterápia, meditáció, zeneterápia) tudatosan, vagy ösztönösen néha alkalmazza (Kollár, 2014). A káros következmények kezelésében különösen fontos szerepet játszik a megelőzés, azaz a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. Áttekintve a kiégés kialakulásának különböző modelljeit, a következő törvényszerűséget állapíthatjuk meg: a kiégés folyamata azon a ponton indul el, amikor a személy a belső szükségleteit, zsigeri, testi jelzéseit figyelmen kívül hagyja (Lubinszki, 2013). Ennek kapcsán először az érzelmi szférában jelentkeznek a negatív tünetek: ingerlékenység, türelmetlenség, bizalmatlanság, kedvetlenség, sírásra való hajlam. Aki figyel magára, az jól érzékelheti az érzelmi harmónia elvesztését. 70A pszichológiai immunrendszeren olyan, gondolkodással kapcsolatos személyiségtényezőket értünk, melyek a megküzdés hatékonyságát befolyásolhatják. 71Oláh Attila egyik kitűnő tanulmánya e témakörben a weben is elérhető, ill. tanulmányozható: Az egészséges személyiségfejlődés és a pszichológiai immunitás szociális kontextusa: longitudinális elemzés = Social context of the healthy personality development and psychological immunity: a longitudinal approach, URL: http://real.mtak.hu/34/ (2013.05.06.) INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 67 A következő lépés a kognitív teljesítőképesség, kreativitás és motiváció csökkenése, mely koncentrációs problémákkal és csökkent produktivitással jár. Ezen a ponton kapcsolódnak be az elhárító mechanizmusok is: megjelenik az ellenállás a változással szemben, a probléma tagadása, mely konzerválja és predesztinálja a kiégést. A folyamat következő, negatív fordulópontja, amikor a legyengült immunrendszer következtében megjelenik a pszichoszomatikus tünetképződés, és felborul a szervezet pszichovegetatív egyensúlya. Ez az utolsó pont, ahonnan a kiégés még visszafordítható. Az elsődleges prevenció lehetőségeit intézményes és személyes szinten egyaránt rendszeresen ki kell használni. Intézményekben, cégeknél, munkahelyeken az alábbi prevenciós lehetőségek merülnek fel (Hajduska, 2008): − képzés, továbbképzés, szakvizsga, − munkahelyi háló, team kialakítása, − rendszeres szupervízió biztosítása munkapszichológus által, − motivációk és attitűdök tisztázása és tudatosítása, − a szükséges és irreális terhek szétválasztása, − tehermentesítés (szabadságok, kiemelés a munkából, váltás kezdeményezése Munkahelyeken a megelőző beavatkozások között szerepelhet még a kiégés felmérése és szűrése, a munkacsoportok oktatása és olyan foglalkozások tartása, melyek során feltárhatók a személyes motívumok és a veszélyeztető tényezők. A munkavállalók tanulhatnak olyan relaxációs módszereket és kommunikációs készségeket, melyek megkönnyítik a feszültséggel való megküzdést és a kapcsolatok kezelését, mely által csökken a stressz. A fent említett tényezők alapján elmondható, hogy igen nagy szerepe van a hozzáértő szakembereknek a kiégés megelőzésében és csökkentésében. A szóba jöhető szakértő szakmák között meg kell említeni a pszichológusokat és pszichiátereket, a trénereket, a mentorokat és a coachokat. Megfelelő technikával, módszerekkel időben lehet beavatkozni és megelőzni a fenti problémák kialakulását. A közös munka során meg lehet találni azokat a motiváló célokat, amelyek örömet és energiát adnak, illetve meg lehet ismerni a feltöltődést biztosító technikákat és tevékenységeket. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 68 IV. A coaching társadalmi szerepe és jelentősége A kiégés felismerésében és megelőzésében a coach fejlesztő támogatást nyújthat. Kérdéseivel, alkalmazott technikáival, eszközeivel segítheti a hozzáfordulót a kitűzött cél eléréséhez, hiszen a segítséget kérő ismeri legjobban saját élethelyzetét, így az előtte álló feladatok megoldásában is ő tud dönteni. „A coaching a többi segítő tudomány között valahol középen helyezkedik el, mind irányát, mind fókuszát tekintve. Összekapcsolja a külső és belső megoldásra építő tudományokat, valamint a teljesítményre és a belső potenciálra koncentrálókat” (Kunos, 2018: 95.). A coaching személyre szabott fejlesztés, nem tréning, nem tanácsadás, nem pszichoterápia, és nem is puszta baráti beszélgetés. A coach nem tanácsokat, kész megoldásokat ad, hanem kérdéseivel és módszertani eszköztárának felhasználásával segít alternatív megoldási lehetőségek feltárásában, majd megvalósításában. A folyamat során minden döntést az ügyfél hoz, miközben a coach támogatja és motiválja (Kunos, 2018). „A coaching egy eredményorientált, intenzív támogatás, amelynek célja, hogy olyan változást érjünk el a coachingot igénylő ügyfélnél (coachee), ami számára kívánatos” - vallja Novák Ágnes blogjában (2016). A célt az ügyfél határozza meg, a cél elérésének módját pedig a coach, folyamatosan egyeztetve az ügyféllel. A coaching során az a cél, hogy az ügyfél elmozduljon a kívánt eredmény felé, a lehető leghatékonyabb módon elérve azt. A coach feladata, hogy a minden eszközével és tudásával a coachee szolgálatára álljon, így a kettejük között létrejövő szerződéses kapcsolat két egyenrangú, felnőtt személy megállapodása, titoktartás mellett (Novák, 2016). A coaching során kitűzött célok rendkívül széles spektrumot ölelhetnek fel: egy konkrét döntés meghozatalának segítése éppúgy lehet a coaching célja, mint valamilyen képesség, vagy készség fejlesztése, egy probléma megoldása, vagy a sikeres működés fenntartása. A konkrét célok elérése gyakran együtt jár az érzelmi intelligencia valamelyik összetevőjének fejlődésével: a mélyebb önismeret, a magabiztosság, önmotiváció erősödése, kiegyensúlyozottabb időgazdálkodás, jobb együttműködés másokkal, határozottabb döntéshozatal és nem utolsó sorban a stresszoldás, a kiégés felismerése és csökkentése. Ahogy a célok sokfélék, ugyanígy a coach által használt eszköztár is rendkívül sokrétű lehet. A kétszemélyes coachingülés alapja, hogy a coach INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 69 megfelelő odafordulással és figyelemmel hallgatja ügyfelét. Nonverbális kommunikációjával (tekintet, bólintás, egyéb finom reakciók) jelzi, hogy ez a figyelem aktív és elfogadó. A coach által teremtett bizalmas szituációban a coachee szívesen és nyíltan beszél mindarról, ami foglalkoztatja témája kapcsán. A coach legfontosabb eszköze a jól átgondolt, felismeréseket hozó és a gondolkodást inspiráló kérdések megfogalmazása. Mindezeken túl a támogató szakembert számtalan egyéb, kreativitást serkentő eszköz segíti a coaching folyamatában. A coachingot - mint módszert - magánszemélyek esetén személyes (life coaching) és szakmai fejlesztésre (például karriertervezés), az üzleti szférában pedig főként vezetők kompetenciáinak fejlesztésére, eredményességük növelésére használják (business coaching). Egy-egy klienssel az ülések száma változó lehet az elakadás függvényében, de általában 5-10 alkalom biztosítja a kívánt eredmény elérését. V. A DIADAL coachingmodell alkalmazása a kiégés felismerésére és csökkentésére A legtöbb coaching modell angol nyelvterületről átvett módszertan72, azonban van egy hazai modell, amely elismertségre és népszerűségre tett szert megjelenése óta. A modell megalkotói Komócsin Laura és Benedek Nikoletta, az elnevezés pedig egy betűszó: DIADAL. A módszer a coaching folyamatát 6 részre bontja, melyekhez összesen 150 eszközt ajánl. Nagy előnye a koncepciónak, hogy a coach tud miből válogatni, így a folyamatot hozzá tudja illeszteni a coachee személyiségéhez, problémájához. V.1. A DIADAL coachingmodell „A DIADAL modellt eredetileg coachoknak fejlesztettük ki, mely egy betűszó: Diagnózis, Iránykijelölés, Alternatívák, Döntés, Alkalmazás, Lezárás...” - vallja Komócsin Laura (2012). A 6 folyamatrész a következő felépítésben követi egymást: Diagnózis: Ebben a fázisban az adott helyzetet méri fel a coach: mi a kiindulópont, honnan indul a coaching folyamat, melyek az ügyfél kihívásai. Iránykijelölés: A következő lépés, amikor az ügyfél a coach segítségével meghatározza az általa vágyott jövőképet, kijelöli az irányt, a célt. 72Pl. GROW modell, 7 C folyamatmodell, Wingwave coaching, Megoldásközpontú brief coaching INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 70 Alternatívák: A coach opciókat, lehetőségeket tár fel annak érdekében, hogy meghatározhassa, hogyan lehet elérni a fent kijelölt irányt, célt. Döntés: A coach abban támogatja ügyfelét, hogy az összegyűjtött alternatívák közül melyik utat válassza. Alkalmazás: A coach további szerepe, hogy segítse ügyfelét a kiválasztott utat végig járnia. Támogatást ad célja elérésében, motiválja, hogy ne hátráljon meg az első akadálynál. Lezárás: A coachingsorozat ideális esetben akkor zárul le, ha az ügyfél elérte a kitűzött célt. A módszer előnyét és népszerűségét az jelenti, hogy jól értelmezhető kezdő coachok számára is. Az egyes fázisok világosan elkülönülnek, ugyanakkor mégis egymásra épülnek. A DIADAL modell és a kiégés viszonylatában egyértelműen a Diagnózis (feltárás) szakaszának van a legnagyobb jelentősége. A kezdeti ülések alkalmával, a feltáró beszélgetések során kialakul egy témalista és továbbiakban ezen dolgozik a két fél. Fontos az érzelmek, impressziók, események felidézése ebben a szakaszban. Gyakran kap a kliens házi feladatot, melynek megoldása során a cochee tovább dolgozhat elakadásán két ülés között. Tapasztalatom alapján a DIADAL modell többi fázisa is érintett lehet a kiégés felismerésében. Ennek oka az, hogy az ülések számának gyarapodásával a visszafogottabb kliensek is megnyílnak és „behoznak” olyan témákat, amelyekről a korábbi beszélgetések alkalmával még nem esett szó. Jó példa erre az a szituáció, amikor a segítőhöz fordulás oka a szülői szerepben támadt zavar, pl. a kamasz gyerek és az anya viszonya. A feltáró beszélgetések alkalmával fény derülhet arra, hogy ennek szerepnek az ellátása komoly gondot okoz egy ideje a coachee-nak. Amellett, hogy enervált és nincs ideje semmire, érzelmileg elfáradt és minden családi problémát mázsás súlyként él meg. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben további tisztázó kérdéseket kell feltenni, ill. különböző eszközökkel pontosítani kell az elakadás mibenlétét és mélységét. A coach felelőssége igen nagy abban a vonatkozásban, hogy kiégés, vagy annak gyanúja esetén milyen további lépéseket tesz. A legbiztosabb megoldást az jelenti, ha a coach gyógyító szakemberrel konzultál! INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 71 V.2. A DIADAL coaching modell egyes fázisaiban használható eszközök a kiégés felismerésére és csökkentésére A coach munkáját különböző területekről vett eszközökkel, módszerekkel színesítheti. Ezek az eszközök a megértést tovább mélyítik, az esetleges elakadásból kilendítik az ügyfelet. A kreatív feladatok segítenek felismerni az ügyfélnek saját jellemző viselkedésmintáit, ill. olyan stresszfaktorokra mutathatnak rá, melyek hozzájárulhattak a burnout kialakulásához. A kérdezéstechnika szintén meghatározó erejű lehet mind a kezdeti fázisokban, mind a további szakaszokban. Az önreflexió minden eszköz használatánál - így a kérdezésnél is - fontos, ezért sokat kell beszéltetni a klienst, pl.: Milyen érzései voltak a gyakorlat közben, mi változott, mit lát ő…? A továbbiakban nézzünk néhány jellemző coaching eszközt, melyeket az egyes - kiégéssel kapcsolatostémaköröknél hatékonyan használhat a támogató szakember, elsősorban az első 3 fázis esetében (Diagnózis-Iránykijelölés-Alternatívák). Stresszkezelés: stressztünetlista, tesztek (stresszteszt, MBI), stresszforrások, blokkmódszer, szemléletváltás, helyzetelemzés Időgazdálkodás: shadow coaching, időgazdálkodási napló, időgazdálkodási tesztek, belső idő, időgazdálkodási mátrix, „Mi lenne, ha..?” Munka és magánélet egyensúlya: időtöltés-felmérés, „négy-fő-terület”-modell, kincstérkép, családi jövőkép, fantáziautazás Burnout: tünetlista, célgyakorlat, fókuszálás, SWOT, problémás területek listázása, mindennapi örömforrás, szakmai fejlődés, boldogságés sikergörbe, pozitív vizualizáció, TORO kesztyű. Burnout esetén Komócsin Laura - a DIADAL modell egyik megalkotója - az alábbi eszközöket ajánlja, fázisoktól függetlenül (Komócsin, 2011 :27-29.): − tünetlista, fázisbehatárolás, célgyakorlat, fókuszálás, SWOT analízis, − problémás területek listázása, mindennapi örömforrás, szakmai fejlődés, − TORO kesztyű, Mercedes-modell, siker-boldogság görbe, − a kreatív írás (ideális nap, ideális állás), a munkastílus-elemzés, − Van der Meer-modell, a BCG-mátrix, montázs, hagymamodell, − stakeholder elemzés, 3/5/7 oszlopos gondolatnapló, 360 fokos értékelés, − MBTI, címer, szabad asszociáció, „Fejezd be a mondatot!”, „szociális atom”, − filmés könyvajánló, csodahegy. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 72 VI. Összegzés „A burnout szindróma az egyik legnehezebben kezelhető, legveszélyesebb teljesítményés karrierkrízis” írja Hajduska Mariann egyik munkájában (2008, p. 127.) A Freundenberger nevéhez fűződő fogalom krónikus emocionális megterhelések, stresszek kapcsán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely együtt jár a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok, ideálok elveszítésével, valamint a saját személyre, munkára, és másokra vonatkozó negatív attitűdökkel (Fekete, 1991). A coach rendelkezik azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyek feltárják a coaching ülések során egy személy érintettségét a kiégésben. Elsősorban a kezdeti szakaszban lehet sikeres a segítségnyújtás és támogatás. A coach felelőssége meglehetősen nagy ebben a kérdésben, mert bizonyos esetekben már olyan erős az ügyfél testi-lelki terheltsége, hogy gyógyító szakember bevonását igényli a folyamat. Ez esetben nyújthatunk támogatást azzal, hogy segítünk megkeresni a coachee számára a megfelelő gyógyító szakembert. Meggyőződésem, hogy a jövőben nagy szükség lesz a coach-ok munkájára. A többi segítő szakma mellett fontos szerepük lesz mind az életvezetési, mind az üzleti okozatú kiégések felismerésében és csökkentésében. A téma szakirodalma és saját coach-os tapasztalataim alapján kijelenthető, hogy − a coaching ülések során felismerhető, ha a coachee burnout szindrómával küzd; − a coachnak számos eszköze van arra, hogy a kiégés kezdeti szakaszában érintett ügyfelet támogassa; − a DIADAL coaching modell egyes fázisaiban használt eszközök segítséget jelentenek mind a felismerésben, mind a cochee elakadásának megoldásában. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 79 the insistence on one’s reference point could further contribute to the negative outcome since returning to the provision of the former Criminal Code that had been in force for decades was potentially a lot less complicated than reflecting on and finding solutions for the challenges that could occur in the legal practice due to the introduction of a new provision. The elimination of these biases and a more proactive attitude on the side of the lawmaker is an essential condition of a regulation that is fairer and more in line with the basic principles of criminal law and the guidelines deriving from the legal practice. Experts’ Biases In terms of the biases affecting experts when examining mentally ill offenders, the structure of the analysis follows the application of compulsory treatment and the review of the already applied treatment in the Institution, taking place every 6 months, aimed at deciding whether the given individual could be released (Act CCXL of 2013, § 69/B, para. 1). The conditions of the application which require the involvement of experts are that the offender cannot be prosecuted due to his mental condition and there is reason to believe that he will commit a similar act, i.e. the risk of reoffending (Act C of 2012, § 78, para. 1). As for the latter requisite, the Regional Court of Appeal of Pécs declared that it is not sufficient if the risk is merely abstract and theoretical, instead, it needs to be concrete and properly founded (Karsai 2019: 208; Judicial decision PIT-H-BJ-2013-33). It is worth mentioning at this point that these questions are ambiguous in nature as the judge may diverge from the expert opinion, it is even possible for the judicial decision to contradict the expert opinion, however, the actual competency and background knowledge that would be necessary for this are missing on most of the occasions. The lack of specific psychological and psychiatric knowledge on the side of the judges compels them to become excessively risk-averse in practice and to accept expert opinions even in cases of reasonable doubt, which contributes to the spread of the phenomenon of experts’ jurisdiction. One of the most common mental distortions influencing both experts and judges is the availability bias, which I will henceforth refer to as similarity and availability bias for greater precision (Read and Grushka-Cockayne 2007: 2324). On the one hand, it may manifest through the exaggeration of the risk of reoffending due to the fact that an expert can recall this possibility fast or faster than the rest (Kovács 2020: 288). On the other hand, related to the distortion caused by reconstruction processes, it happens regularly that the expert relies INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 80 solely on the pieces of experience gained and the opinions delivered in previous cases. Separate reference shall be made to the review procedure in which it is examined whether the treated person has recovered, the risk of reoffending naturally needs to be taken into account, as well as whether further treatment can be deemed unnecessary from the perspective of the protection of society (Opinion of the Criminal Division of the Supreme Court no. 30/2007). Experts are under significant pressure throughout the review procedure not to let potentially still dangerous individuals get released back to society. The eventual commission of another criminal offence by the released person - through the excessively negative reaction of the media and the public to such cases and the loss of citizens’ trust in the criminal justice system - ignites further risk-aversion on the side of the experts and apart from really rare exceptions, they stand for the exclusion of the possibility of release even when substantial arguments and factors are supporting it. When a released individual commits another offence, the hindsight bias can distort the evaluation of experts and judges as well. It refers to the tendency to overestimate the probability with which they could have predicted the outcome of an event since the occurrence of the result reinforces their assumptions (Zoltayné Paprika 2005: 91). Although the protection of society undoubtedly needs to be a prominent principle, the majority of expert opinions in the review procedures are prepared with minimal differences in content, occasionally lacking a deeper analysis of the factors of the case, which hinders individualisation. The literature indicates the phenomenon when the general norm becomes not to act as omission bias. As a result, the individual generally chooses not to differ from the norm even when there are reasonable arguments and factors for acting otherwise. The line of thinking on personal and professional responsibility in these cases is that if the person acts in accordance with the norm and it does not lead to the awaited result, the negative perception caused by this would still be lesser than in the case when he/she chooses to differ from the norm and a negative outcome occurs as a result of the “disobedience” (Kovács 2020: 289). This is supplemented by the overconfidence bias, the extensive, often unjustified belief in the righteousness of one’s opinion, as well as by the status quo bias, which - combined with the strikingly low number of releases - further decrease the chance of giving an opinion distinct from the general tendency and/or the previous opinions the expert gave in the actual case. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 81 Judges’ Biases Regarding the analysis of biases affecting the judges, similar logic is used as for the experts: first, the decision on the application of the sanction is examined, then I am referring to the periodic review procedure, and the possible release of the offender. Judges are also widely influenced by the similarity and availability bias, which is indicated by the exclusive and tendentious insistence on the decisions made in previous, analogous cases. The obvious intent of the legislator to shorten the criminal procedures and its manifestation in the criminal justice system supplemented by the excessive caseload hinders individualisation further. When it comes to the judges, the effect of the similarity and availability bias is added to that of the expert bias and the anchoring effect (Kahneman 2013: 122). The previous one can be described as the unconditional acceptance of authority, and in extreme cases both cognitive illusions may lead to the given judge disregarding his/her own professional conviction, the acceptance of questionable decisions and evaluations and thus the institutionalisation and internalisation of even inaccurate practices of higher judicial forums. The application of the previously relatively determined duration of compulsory treatment in the cases of juvenile offenders serves as an example of such improperly acknowledged legal practices. When the sanction became relatively determined in 2010, the key question for juvenile offenders was whether the maximum term shall be determined with regard to the special, less severe rules of the Criminal Code (then in force) for their sanctioning, or the provision on the maximum term of the measure shall be applied and interpreted in the same way as in the cases of adult perpetrators - without the opportunity for taking into account the more favourable rules. The Supreme Court remarkably yet arguably stated that no difference can be made between adult and juvenile offenders (EBH2011. 2303., BH2012. 2.), and when coming to this conclusion it relied on a strictly textual analysis of the provision. This represents the effect of framing (Gábri 2020: 124) in the decision-making process, which basically indicates that the way the options are presented substantially determines their evaluation, as well as that of the underlying case, and the level of risk-aversion of the participants. In this regard, the judicial body did not consider the contextual and teleological perspective properly, not to mention the principle that a mentally ill individual cannot suffer more severe consequences because of his act than a sane perpetrator who can be held INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 82 responsible under Criminal law. When it comes to a punishable juvenile, the special, more favourable provisions would be applied, which means that these rules must pertain to a mentally ill offender as well. Also, when an issue arises in the legal practice that cannot be decided unequivocally, that solution must be chosen which results in a less disadvantageous outcome for the defendant. Just like experts, judges are also regularly influenced by the overconfidence bias. There have been a number of research projects to empirically verify its effect, and one remarkable example is the work of Badeau and Radelet in the United States who examined 350 murder cases in which a judicial error occurred. They got to the conclusion that only in 5 cases did the judicial body realise the mistake before the final verdict while in 139 cases death penalty was imposed - from which 23 were actually executed -, in another 139 cases the defendant was sentenced to life imprisonment, and for 67 individuals imprisonment of 25 years was imposed (Zoltayné Paprika 2005: 191). In the procedures targeting mentally ill offenders specifically, the distortion of overconfidence seems to be reduced by conducting the review procedure, still, its actual effectiveness is questioned by the more and more automatic nature of the process both on the side of judges and experts. The other common mental distortion affecting judges and experts as well is the hindsight bias. Generally, it may play a role in the sphere of information that are or have become irrelevant and excluded pieces of evidence, for instance, a confession made under force, the result gained through an unauthorised search of a suspect’s home or an unlawful gathering of secret intelligence (Gábri 2020: 129-130). Although such evidence should not be taken into account in the procedure, there has been various research to demonstrate that judges are in fact incapable of ignoring them completely throughout their decision-making, and these can have a substantial influence on the outcome of the proceeding. This bias is most commonly tested in practice in a way that the participants of the experiment are presented with different potential outcomes of an event, the leaders of the research priorly outline one which seems to have a greater probability according to them, and the subjects then need to make their own suggestions for the outcome. An example of this was the analysis carried out by Guthrie, Rachlinski, and Wistrich (2001: 799, 801-803) in the Netherlands with the involvement of 167 judges. The subjects got divided into 3 groups, the same fictive case and 3 alternatives for the decision of the higher court were introduced to all of them. The options were repeal, ordering a new procedure to be conducted by the court INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 83 of first instance, and approval. However, the researchers made a different prediction in each group in terms of the potential decision of the higher court while also informing the participants that regardless of this prediction made by them each result may occur with equal probability. The presumption of the researchers was that their implication shall not necessarily affect the decision of the participants. Now, let us see the conclusions they have come to. - Among those who were informed of the approval of the case, 81.5% stated that they would have made the same decision. - Among those who were told that the higher court repealed the verdict, only approximately 27.8% stated that they would still have approved it. - Finally, among those who received information that the court of first instance had to conduct a new procedure 40.4% would have approved the verdict (Gábri 2020: 126-128). Thus, it was established that the judges attributed a lot greater probability to the outcome which was predicted or implied by the examiners. In short, their knowledge of the higher court’s decision significantly influenced how they evaluated the underlying case and evidence. Hindsight bias in the review procedures targeting the mentally ill - as could be seen in the case of experts as well - is connected to the release of the treated individual and becomes especially characteristic on those occasions when another offence is committed after the release. The pressure on judges and experts in this regard further decreases the chance of supporting the release and increases the automatic nature of the process. Closing Remarks In my study - primarily with the intention of introducing an interdisciplinary field of research - I examined certain intersections of Criminal law and behavioural economics in the field of biases affecting the decision-makers in the criminal procedures targeting mentally ill offenders. The feature of the analysis was that I introduced the potentially occurring mental distortions that can influence the lawmaker when creating the regulation, as well as the ones that can affect the experts and the judges when it comes to the application and the review of compulsory treatment. Among others, I introduced the overconfidence, the status quo, the similarity and availability, the hindsight bias, and their manifestations in practice. In my view, the negative effects of mental distortions in terms of the discussed procedural participants could be INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 84 counterbalanced in two main ways: by regulatory means and/or through the training of the given professionals. On the one hand, there is the regulatory way (in the broader sense) to compensate for the occasional lack of sufficient information for procedural participants. For instance, the judge can deliver a more well-founded decision if the professionals having specific knowledge and expertise - the forensic medical expert and the physician of the mentally ill individual - are present at the review hearing to answer the occurring questions. The provision of sufficient time for evaluation and reasoning for judges and the properly considered assignment of cases in court to decrease institutional pressure could contribute to the reduction of the negative effects of simplifying techniques in the line of thinking. According to Thaler and Sunstein, decision-makers can and shall also be oriented by setting up guidelines based on the nudge theory (Marder - Pina-Sánchez 2020: 400, 403, 410). These leave the discretion of the decision-makers intact and thus, there is no such risk of resistance on the side of the professionals that could occur in the case of introducing binding rules of acts and decrees, which limit their capacities. I make the remark here that this theory is applicable to the experts, for instance, in the form of methodological letters and guidelines issued regularly by the Hungarian Chamber of Forensic Experts. On the other hand, the knowledge and information on biases could and should be integrated into the training of professionals. Without such training, there is a risk of committing the same mistakes in the decision-making all over again, for example, the failure to identify - or to memorise and recall - all the relevant information, the inconsistent evaluation of contradicting facts and pieces of evidence, the exclusion of relevant information when reflecting on the factors of the case, and the selective examination of the potential options for the decision. The Charter of the European Judicial Training Network (hereinafter: EJTN) declared that the constant improvement and expansion of the scope of judges’ knowledge is a key guarantee of judicial independence as adequately prepared professionals will be less prone to accepting the questionable or debatable decisions of higher forums and/or the prosecutor instead of establishing and maintaining their own conviction (Amnesty International Magyarország 2020: 34). In this regard, there is a demand for preparing a comprehensive training material as already suggested by the Supreme Court’s Legal Practice Analysis Group back in 2017 (Kúria BüntetőKözigazgatási-Munkaügyi és Polgári Kollégiumai Joggyakorlat-Elemző INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 85 Csoport 2017: 27-28), and a more significant role shall be attributed to interactive educational means. In the EJTN Handbook, moving away from mere ex-cathedra presentations and favouring interactivity, as well as a combination of the different methods - especially presentations and groupwork - appear as crucial objectives (European Judicial Training Network 2016: 1516). These means have the potential to facilitate a prejudice-free approach to prejudiced human decisions and thus contribute to a fairer, more reasonable, and less biased system of jurisdiction and sanctioning for the mentally ill. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 86 References 1. Act IV of 1978 on the Criminal Code. https://njt.hu/jogszabaly/1978-400-00 2. Act XIX of 1998 on the Criminal Procedure. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99800019.TV×hift=201704 19&txtreferer=A0300023.BM 3. Act LXXX of 2009 on the Modification of Act IV of 1978 on the Criminal Code. https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900080.TV 4. Act C of 2012 on the Criminal Code. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv 5. Act CCXL of 2013 on the Execution of Punishments, Measures, Certain Coercive Measures and Confinement for Petty Offences. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300240.tv 6. Amnesty International Magyarország (2020): Fortélyos félelem - Erősödő kontroll a magyar bíróságok felett. Budapest. https://www.amnesty.org/en/documents/eur27/2051/2020/hu/ 7. Criminal Law Unitary Decision no. 1/2011. https://kuriabirosag.hu/hu/joghat/12011-szamu-bje-hatarozat 8. Esse B. (2011): Gondolkodásegyszerűsítő stratégiák hatékonysága. Vezetéstudomány (42), special no. 1: 80-86. 9. European Judicial Training Network (2016): Handbook on Judicial Training Methodology. https://cip.gov.si/media/2355/distance-learninghandbook.pdf 10. Gábri A. (2020): Kognitív tudományok az ítélkezési tevékenység szolgálatában. Pro Futuro (10), no. 1: 109-132. 11. Guthrie C., Rachlinski J. and Wistrich A. (2001): Inside the Judicial Mind. Cornell Law Faculty Publications (86), no. 4: 778-830. 12. Judicial decision EBH2011. 2303., BH2012. 2. 13. Judicial decision PIT-H-BJ-2013-33. 14. Kahneman D. (2013): Gyors és lassú gondolkodás. Budapest, HVG Könyvek. 15. Karsai K [ed.] (2019): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 87 16. Kovács G. (2020): Az ítéletalkotás csapdái, In: Madai S., Pallagi A. and P. [eds.], Sic itur ad astra Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó. 285-294. 17. Kúria Büntető-Közigazgatási-Munkaügyi és Polgári Kollégiumai Joggyakorlat-Elemző Csoport (2017): Összefoglaló vélemény - Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései. https://kuria-birosag.hu/hu/joggyak_csop/osszefoglalo-velemeny-aziteleti-bizonyossag-elmeleti-es-gyakorlati-kerdesei 18. Marder, Ian - Pina-Sánchez, Jose (2020): Nudge the judge? Theorizing the interaction between heuristics, sentencing guidelines and sentence clustering. Criminology & Criminal Justice (20), no. 4: 399-415. 19. Nagy F. (2015): A szankciórendszer. Jogtudományi Közlöny (70), no. 1: 1-15. 20. Opinion of the Criminal Division of the Supreme Court no. 30/2007 on the Review of Compulsory Treatment. https://kuria-birosag.hu/hu/kollvel/30bkv 21. Read D. and Grushka-Cockayne Y. (2007): The Similarity Heuristic. Journal of Behavioral Decision Making (24), no. 1: 23-46. 22. Reasoning of Act C of 2012. https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/A1200100.TV/ts/20130701/lr/78 23. Tóth M (2013): Az új Btk. bölcsőjénél. Magyar jog (60), no. 9: 525-534. 24. Zoltayné Paprika Z. (2005): Döntéselmélet. Budapest, Alinea Kiadó. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 88 Risk of burnout among healthcare workers in Serbia: a literature review Dr. Kocsicska Ivana1 1PhD student, Hantos Elemér Business and Regional Sciences Doctoral School, Faculty of Economics, University of Miskolc, Miskolc 3515, Egyetem út, ORCID iD: 0000-0001-9449-8724 INFO ABSTRACT Dr. Kocsicska Ivana kocsicska.ivana @gmail.com Abstract Burnout could be defined as extinction of motivation or incentive, resulting in lack of pleasure in job and belief in ability to complete tasks. It is recognized as an occupational hazard, which involves reduced accomplishment and loss of personal identity. Prolonged stress at work is very common among healthcare workers and there are particular groups considered highly susceptible to physical and emotional exhaustion. The extremely stressed situations, which could occur in healthcare may have serious effects on mental health and lead to further professional burnout. However, this is still largely unrecognized mental health issue among healthcare professionals. The main objective of my research is the review of the literature on the risk of burnout syndrome among Serbian healthcare workers. Nine (9) studies found in PubMed database were included in the research and several important conclusions have been summarized. Most important highlights of this review are that burnout should be recognized as objective threat to healthcare workers in Serbia and there is a need for development of effective interventions at both individual and organizational level. Keywords burnout healthcare professionals depersonalisation emotional exhaustion Kulcsszavak kiégési szindróma egészségügyi dolgozók deperszonalizáció érzelmi kimerülés Absztrakt A kiégés a motiváció kioltásaként definiálható, melynek közvetlen következménye a munka szeretetének és a saját képességekbe vetett hit hiánya. Foglalkozási ártalomként jellemzik, amely a teljesítőképesség csökkenésével és a személyes identitás elvesztésével járhat. A hosszan tartó munkahelyi stressz nagyon gyakori az egészségügyi dolgozók körében, és vannak olyan csoportok, amelyeket különösen érinti a fizikai és érzelmi kimerültség. Az egészségügyben előforduló extrém stresszhelyzetek hatással lehetnek a mentális egészségre és a szakmai kiégéshez vezethetnek. Az egészségügyi dolgozók kiégését, mint mentális problémát még mindig nem kezelik megfelelően. Kutatásom fő célja a szerbiai egészségügyi dolgozók körében jelentkező kiégési szindróma kockázatával foglalkozó szakirodalom áttekintése. A kutatásomban kilenc (9), a PubMed adatbázisban talált tanulmányt elemeztem és a fontos következtetéseket összefoglaltam. Az egyik legfontosabb konklúzió az, hogy a kiégés veszélyként szerepel a szerbiai egészségügyi dolgozók esetében is, ezért hatékony beavatkozások kidolgozására lenne szükség egyéni és szervezeti szinten. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 95 emotional exhaustion, but healthcare workers had a high degree of sense of personal achievement due to work and commitment. Safiye and her resaerch team (Safiye et al 2022) conducted a research in a form of a cross-sectional study, including 377 doctors/specialist doctors and medical technicians/nurses in total, working at the University Clinical Center Kragujevac in Serbia, at the time the study was conducted. The healthcare workers were clasified in two groups, the frontline healthcare workers (who had direct contact with COVID-19) and non-frontline healthcare workers (who worked in regular clinical conditions, and did not work in the COVID-19 zone).They have examined the relationships between resilience, mentalizing, and burnout in healthcare workers. There was a negative correlation between resilience and emotional exhaustion and depersonalization, while a positive correlation between resilience and personal accomplishment. These results strongly suggest that resilience in healthcare workers prevents burnout, reduces their emotional exhaustion and increases the experience of personal accomplishment at work. A good capacity for mentalizing protects the mental health, while lack of mentalizing reduces the ability to understand the behavior at work, leading to interpersonal conflicts, misunderstanding, professional frustrations and dissatisfaction. Education and training programs could provide a good capacity for mentalizing. Stojanovic-Tasic and her reaserach team examined whether participating in Balint group is might reduce burnout syndrome in primary health care doctors (Stojanovic-Tasic et al 2018). Balint training (Balint groups of 6-12 doctors) is a method applied in order to build up the communication skills among physicians, together with improving the physician-patient relationship. In this research they have included 210 physicians (70 doctors completed Balint training, 140 doctors in Non-Balint group) working in primary healthcare centers in Belgrade. The study showed that considering Balint-trained subjects emotional exhaustion has been present in 7,1%, depersonalization appeared in 4,4% and low personal accomplishment in 7,1% of them. Considering NonBalint subjects 45% of them presented with emotional exhaustion, 20% of them with depersonalization and 21,4% with low personal accomplishment. These results indicate, that participation in Balint group is associated with the reduced prevalence of burnout in primary healthcare physicians. Ilic and her coauthors (Ilic et al 2017) have emphasized the psychosocial risks arising from work, stress, personal characteristics and burnout among physicians and nurses. They completed a cross-sectional study based on a INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 96 questionnaire survey (Copenhagen Psychosocial Questionnaire (COPSOQ) and Copenhagen Burnout Inventory (CBI)) including 88 emergency physicians and 80 emergency nurses. The commitment to the workplace, insecurity at work and personal and patient-related burnout were high for both groups. The influence at work, degree of freedom at work, social support, sense of coherence, mental health, and problem-focused coping are negatively related to work-related burnout. There was a negative correlation between patient related burnout and commitment to the workplace. They also emphasized that burnout in emergency physicians and nurses is often ignored, though it can have severe consequences on their general and mental health. In the publication titled „Prevalence of burnout among healthcare professionals at the Serbian National Cancer Center” (Andrijic et al 2021), Adrijic and her team presented the results of their cross-sectional survey (Maslach Burnout InventoryHuman Servives Survey), evaluating the level of burnout, fatigue, depression, fatigue, behavioral socio-demographic and professional characteristics. This research showed the level and risk of burnout among healthcare workers employed in the Institute of Oncology and Radiology of Serbia, as the largest referent national institution. The overall burnout was 42.4%, while its greatest proportion represented the emotional exhaustion with 66,9%. They emphasized, that risk of burnout was higher (1,41 times) in nurses compared to physicians and that with each year of work experience, the risk of burnout increased by 2%. The results of the study demonstrated a significant level of burnout in oncology healthcare workers, especially in nurses, which further emphasizes the importance of effective intervention and prevention methods in these risk groups. Discussion Based on the integrative review of the presented publications related to prevalence and risk of burnout among healthcare workers in Serbia, we can notice that in burnout measurement they used mostly Maslach Burnout Inventory (MBI), as a gold standard method. The results of the reviewed articles suggest, that there are moderate to high rates of burnout (medium to high levels of emotional exhaustion, medium levels of depersonalisation) among all groups of healthcare workers, although the rather small size of the different samples might be the main limitation of these completed studies. Comparing the results showing moderate to high rate of emotional exhaustion, collected in the study with Serbian orthopaedic surgeons and general INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 97 practitioners, we can notice similarities to the results observed in US residents, but also higher levels of burnout comparing to GPs in Oslo, Switzerland and Turkey. It has beed also noticed, that Serbian physicians experienced lower depersonalisation and higher emotional exhaustion compared to physicians in other European countries (e.g. Hungary, Italy, the Netherlands). There is a negative correlation between resilience and emotional exhaustion and depersonalization, but a positive correlation between resilience and personal accomplishment. These results strongly suggest that resilience prevents burnout. Also, a good capacity for mentalizing protects the mental health. It is also important that participation in Balint group is associated with the reduced prevalence of burnout in primary healthcare physicians. Talking about COVID-19 pandemic, although it caused emotional exhaustion, healthcare workers had a high degree of sense of personal achievement due to work and commitment. The pharmacists were definitely the most burdened during the pandemic in Serbia, mostly due to their availability. Considering Serbian anaesthesiologists (based on 206 subjects sample), the prevalence of total burnout was 6.34% and women were more likely to be emotionally exhausted, while the additional academic education and ageing increased the level of burnout and the probability of depersonalisation. Comparing to the international situation and other countries, the Serbian findings are higher than is other national studies with anaestesiologists. Based on the above, we should also empahsize that the burnout of emergency physicians and nurses is often ignored, though it can have severe consequences on their general and mental health. Considering the risk of burnout among oncology healthcare workers, there is a significant level of burnout especially in nurses, which further emphasizes the importance of effective intervention and prevention methods in these risk groups. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 98 References 1. Andrijic M, Tepavcevic DK, Nikitovic M, Miletic N, Pekmezovic T. (2021): Prevalence of burnout among healthcare professionals at the Serbian National Cancer Center. Int Arch Occup Environ Health, 94(4), 669-677. doi: 10.1007/s00420-020-01621-7 2. Alvares MEM, Thomaz EBAF, Lamy ZC, Nina RVAH, Pereira MUL, Garcia JBS. (2020): Burnout syndrome among healthcare professionals in intensive care units: a cross-sectional population-based study. Rev Bras Ter Intensiva., 32(2), 251-260. doi: 10.5935/0103-507x.20200036. 3. Fischer J, Kumar S, Hatcher S. (2007): What makes psychiatry such a stressful profession? A qualitative study. Australas Psychiatry, 15(5):41721. doi: 10.1080/10398560701439699. 4. Ilić IM, Arandjelović MŽ, Jovanović JM, Nešić MM. (2017): Relationships of work-related psychosocial risks, stress, individual factors and burnout - Questionnaire survey among emergency physicians and nurses. Med Pr., 68(2), 167-178. doi: 10.13075/mp.5893.00516. 5. Jakovljevic B, Stojanovic K, Nikolic Turnic T, Jakovljevic VL. (2021): Burnout of Physicians, Pharmacists and Nurses in the Course of the COVID-19 Pandemic: A Serbian Cross-Sectional Questionnaire Study. Int J Environ Res Public Health,18(16), 8728. doi:10.3390/ijerph18168728. 6. Lapcević M, Gvozdenović BS, Stanković S, Zigić D, Popović M, Stanisić R, Borisova I, Sukrijev L. (2008): Health-related quality of life of general practitioners--family physicians in south-eastern Europe. Srp Arh Celok Lek., 136(7-8), 397-405. doi: 10.2298/sarh0808397l. 7. Lesić AR, Stefanovic NP, Perunicić I, Milenković P, Tosevski DL, Bumbasirević MZ. (2009): Burnout in Belgrade orthopaedic surgeons and general practitioners, a preliminary report. Acta Chir Iugosl., 56(2), 53-9. doi: 10.2298/aci0902053l. 8. Maslach C, Jackson SE. (1986). Maslach Burnout Inventory. Manual Research Edition. Consulting Psychologists Press: Palo Alto CA. 9. Maslach C, Leiter, M., P. (2016): Understanding the burnout experience: recent research and its implications for psychiatry. World Psychiatry, 15(2), 103-111. doi: 10.1002/wps.20311. INTERDISZCIPLINÁRIS TANULMÁNYOK 99 10. Milenović M, Matejić B, Vasić V, Frost E, Petrović N, Simić D. (2016): High rate of burnout among anaesthesiologists in Belgrade teaching hospitals: Results of a cross-sectional survey. Eur J Anaesthesiol., 33(3), 187-194. doi: 10.1097/EJA.0000000000000383. 11. Putnik K, Houkes I. (2011): Work related characteristics, work-home and home-work interference and burnout among primary healthcare physicians: a gender perspective in a Serbian context. BMC Public Health., 11(716). doi: 10.1186/1471-2458-11-716. 12. Safiye T, Vukčević B, Gutić M, Milidrag A, Dubljanin D, Dubljanin J, Radmanović B. (2022): Resilience, Mentalizing and Burnout Syndrome among Healthcare Workers during the COVID-19 Pandemic in Serbia. Int J Environ Res Public Health, 19(11), 6577. doi: 10.3390/ijerph19116577. 13. Schaufeli WB, Leiter MP, Maslach C. (2009). Burnout: 35 Years of Research and Practice. Career Development International, 14, 204-220. http://dx.doi.org/10.1108/13620430910966406 14. Selye H. (1975): Confusion and controversy in the stress field. J Human Stress, 1(2), 37-44. doi: 10.1080/0097840X.1975.9940406. 15. Stojanovic-Tasic M, Latas M, Milosevic N, Aritonovic Pribakovic J, Ljusic D, Sapic R, Vucurevic M, Trajkovic G, Grgurevic A.(2018): Is Balint training associated with the reduced burnout among primary health care doctors? Libyan J Med., doi: 10.1080/19932820.2018.1440123. 16. Tosevski D, Milovancevic M, Pejuskovic B, Deusic S, Mikulec E, Hofvedt B. (2006): Burnout syndrome of general practitioners in post-war period. Epidemiology and Psychiatric Sciences, 15(4), 307-310. doi:10.1017/S1121189X00002190 17. Živanović D, Javorac J, Stojkov S, Jevtić M, Knežević J, Blanuša J, Štimac Grbić D, Paut Kusturica M, Jovanović Lješković N, Todorović N. (2022): The COVID-19 pandemic - related psychological distress and job burnout among Serbian pharmacy practitioners: a cross-sectional online study. Eur Rev Med Pharmacol Sci., 26(7):2639-2645. doi: 10.26355/eurrev_202204_28502. 18. West CP, Dyrbye LN, Shanafelt TD. (2018): Physician burnout: contributors, consequences and solutions. J Intern Med., 283(6), 516-529. doi: 10.1111/joim.12752. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 100 Előítéletesség vizsgálat az egészségügyi szakmát választó egyetemi hallgatók körében Csaba Dóra1, Pauwlik Kinga2, R. Fedor Anita3 1ápoló szakos DETEP hallgató, DE ETK, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4., 2doktorandusz, PTE-EDI, H-7621 Pécs, Vörösmarty M. u 4; ORCID: 0000-0003-3825-0817 3általános és tudományos dékánhelyettes, intézetigazgató, egyetemi tanár, DE ETK Szociális és Társadalomtudományi Intézet, Társadalomtudományi és Szociális Munka Tanszék. 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4., ORCID: 0000-0002-7837-7006 INFO ABSTRACT R. Fedor Anita [email protected] Abstract In our study, we examined the prejudice of students, primarily those studying in the field of health sciences, towards the helping professions. We were interested in understanding the extent of prejudice or acceptance among future professionals who will frequently encounter Roma patients in their work. The subjects of our sample were students participating in health science programs at a university selected by us. We employed a questionnairebased data collection method, making the survey available online through Google Forms. A total of 104 students completed the questionnaire. Our results indicated that the respondents generally form a prejudiced student group, as nea rly 60% of them consider themselves to be definitively prejudiced or rather prejudiced. Keywords healthcare prejudice Roma social group Kulcsszavak egészségügy előítélet roma társadalmi csoport Absztrakt Tanulmányunkban a segítőszakmát, elsősorban az egészségtudományi képzési területen tanuló fiatalok előítéletességét vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire előítéletesek, illetve elfogadóak azok a leendő szakemberek, akik munkájuk során igen gyakran fognak roma betegekkel találkozni. Mintánk alanyait egy általunk kiválasztott egyetem egészségtudományi képzéseiben résztvevő hallgatók adták. Adatgyűjtési módszerként a kérdőíves lekérdezést alkalmaztunk. A kérdőívet online formában, a Google Forms által tettük elérhetővé. A kérdőívet összesen 104 fő hallgató töltötte ki. Eredményeink azt mutatták, hogy a kitöltők alapvetően előítéletes hallgatói csoportot alkotnak, hiszen a válaszadók közel 60%-a előítéletesnek tartja magát. Bevezetés Tanulmányunkban a segítő szakmát választó egyetemi hallgatók előítéletességét feltáró kutatómunkánk eredményeit mutatjuk be. Témánk indokoltságát alátámasztja az Európai Bizottság Egyenlőségközpontú Unió dokumentumának stratégiai keretrendszere, mely szerint kiemelt cél a romák TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 101 egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítása. (https 10. 12.) Arra, hogy a roma populáció mennyire kitett valójában a negatív gazdasági, társadalmi és egészségügyi impulzusoknak, a COVID19 világjárvány hívta fel a figyelmet (http12). Mind a hazai szakpolitikák, mind az Európai Unió különböző stratégiái igen nagy hangsúlyt fektetnek az előítéletek mérséklésére, az egészségegyenlőtlenségek csökkentésére. Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy ,,Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez” és ezen jog érvényesülését ,,Magyarország munkavédelemmel, egészségügyi intézményekkel, orvosi ellátással, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint az épített és természeti környezet védelmének biztosításával segíti elő” (Marek et.al, 2020; https10). Az Alaptörvényben rögzített jogot az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény részletesen tárgyalja (Marek et al., 2020; https 11. 13.). Az említett törvény tartalmazza az "A betegek jogai és kötelezettségei" részt, amelyek esetenként sérülhetnek a kisebbségi csoportokkal szembeni diszkrimináció miatt (https 11.). Ilyen jogok lehetnek ,,Az emberi méltósághoz való jog” és ,,A tájékoztatáshoz való jog” (https 8., Marek et.al. 2020) Ezeknek a jogoknak a biztosítását alapvetésnek tekintjük, azonban a tájékoztatás sikerességét több tényező is befolyásolja. Az egészségügyi személyzet esetleges előítélete vagy elfogadó attitűdje mellett a betegek egészségműveltsége, egészségértése is meghatározó. Jelen tanulmányunk alapját jelentő kutatásunkban egy, az egészségtudományi képzésben résztvevő hallgatói csoport előítéletességének felmérésére vállalkoztunk. Az előítéletről röviden A témával foglakozó társadalomtudósok, pszichológusok többféle módon fogalmazták meg az előítélet definícióját (Aronson 1994). Meghatározásaik néhány ponton eltérnek, de összességében ugyan azt írják le mindnyájan. Mi most a fogalom allporti meghatározását mutatjuk be. Gordon Willard Allport könyvében legrövidebben a következőképpen írja le az előítélet definícióját: Rossz feltételezés másokról elegendő bizonyíték nélkül. (https 1., Allport 1977) Allport szerint a legnagyobb probléma a túláltalánosítás. Meglátása szerint az embereknek nincs idejük minden tapasztalás és minden hallott információ után utánajárni. Nem képesek a világ összes dolgát kellőképpen megismerni, ezért az egyszerűség kedvéért csoportokba rendezzük a meglévő TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 102 információinkat és eldöntjük, hogy azok jók vagy rosszak. Hajlamosak vagyunk beskatulyázni a dolgokat, embereket, csoportokat. (Allport 1977) Aronson amerikai pszichológus az előzőket is alapul véve már a következőképpen határozta meg a fogalmat: „Ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben - olyan attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul”. (https 6, 7) Allport a New English Dictionary szerint a negatív és pozitív előítéletről a következőt írja le: „Kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog vonatkozásában, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot, illetve nem azon alapul”. Allport kísérletet tett a negatív előítélet osztályozására aszerint, hogy a megnyilvánulásban milyen mértékű határozottságot, akaratlagosságot lehet felfedezni. (Allport 1977) A negatív előítéletesség megnyilvánulását öt egységre/szintre bontotta. Az első két egységbe a passzív jellegű, nem ártó szándékú negatív hozzáállások tartoznak. Az első a szóbeli előítéletesség. Ide azok az emberek tartoznak, akik hangoztatják negatív előítéletességüket, de cselekvésben nem nyilvánulnak meg gondolataik. Véleményüket szívesen hangoztatják barátaik körében, de akár nagyobb nyilvánosság előtt is felvállalják negatív érzéseiket. A negatív előítélet következő szintje az elkerülésben fejeződik ki. Az érintett személy arra törekszik, hogy elkerülje a számára bosszantó csoport tagjait. (Allport 1977) Kárt nem okoz az általa kellemetlennek ítélt csoport tagjainak. Az ezt követő harmadik, negyedik és ötödik szinteken már jelen van az aktív jellegű, bántó szándék, vagyis a tudatosan hátrányos megkülönböztetés. Az előítéletesség harmadik szintjén megjelenik többek között a munkaerőpiaci diszkrimináció. Az ehhez a csoporthoz tartozók ellenzik, hogy az általuk elítélt csoport tagjait ugyan olyan jogok illessék meg, mint őket. Például ne járhassanak ugyanabba az iskolába, vagy ne kapjanak hozzájuk hasonló kórházi ellátást, de a települési szintű integrációt is ellenzik. A negyedik szint a testi erőszak szintje, az ötödik pedig a kiirtásé. Ez utóbbi igen szélsőséges esetnek minősül, azonban sajnos hazai példát is találunk az előítélet ilyen fajta megnyilvánulására. Magyarországon 2008 júliusában kezdetét vette egy bűncselekménysorozat, amely még ma is az egyik legsúlyosabb és legsokkolóbb történésként van számontartva. Roma ellenes és rasszista indíttatásból négy férfi romák elleni támadássorozatot hajtott végre, mely 2009 augusztusáig tartott. (https2) Az elkövetők öt megye kilenc településén vittek véghez fegyveres és molotov koktélos támadásokat. Az ügyész által összeállított hivatalos irat szerint a négy férfi nyíltan vállalta TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 103 ellenszenvét a romákkal kapcsolatban, mely a gyermekkoruk történéseire vezethető vissza (https3). Romák általi sérelmeket szenvedtek el tizenéves korukban. Közülük volt aki összetűzésbe keveredett pár roma fiatallal, amelynek a végkimenetele az lett, hogy az elsőrendű vádlottat megverték és kirabolták. A másodrendű vádlott az elsőrendű vádlott fiatalabb testvére volt, így bátyja példáját követve, szokásait átvéve, ő maga is kimondottan negatívan fordult a roma etnikum felé. A harmadrendű vádlott is hasonló nézeteket vallott, aminek kiindulópontját egy verekedés adta, mikor összetűzésbe keveredett egy roma származású kidobóval és a verekedés során a vádlott szúrt sebet szerzett, melynek következményeképpen el kellett távolítani a lépét. A negyedrendű vádlott társaihoz hasonlóan negatívan vélekedett a kisebbségi csoportról. (https3) Az elkövetők céljai között szerepelt többek közt a roma lakosság megfélemlítése, a társadalomban alapból jelen lévő etnikai konfliktus kiélezése és az emberölés is. (https2) A bűncselekmények elkövetésének helyszínei a következők voltak: Kezdetben a támadások célja a zavarkeltés és a megfélemlítés volt, melynek célpontjai a romák lakta épületek voltak. A változás 2008 novemberében következett be, amikor Nagycsécsen az egyik támadás alkalmával halálosan megsebesítettek két roma személyt. (https2, 5.) Összesen 10 magyarországi településen 55 lakost érintett ez a cselekménysorozat, melyben öten megsérültek és hatan meghaltak. (https 2.) A romák elleni támadássorozat legfiatalabb áldozata egy 5 éves kisfiú volt. A gyilkosokat 2009. augusztus 21-én fogták el. (https 6.) A nyomozással és a segítségnyújtás körülményeivel kapcsolatban több furcsaság is napvilágot látott. A helyszínre érkezve a rendőrség egyik helyszínelője levizelt egy lábnyomot, amely akár egy potenciális gyanúsítotté is lehetett volna (https 2,6.). Az egyik helyszínelő azt állította, a talált töltényhüvelyekhez a sértetteknek van köze, ők szórták szét azokat. (https 2.) A rendőrség nem zárta le a helyszínt így sok bizonyíték megsemmisülhetett. (https 6.) A kiérkező mentőautóban nem volt mentőorvos és a helyszínen jelenlévő mentőápoló nem vette észre, hogy az egyik áldozatot fejbelőtték. (https 2,6.) Nem tudni, hogy a felsorolt tényezők, intézkedések, (hiányosságok, figyelmetlenségek) mögött állt-e előítélet a roma lakosokkal szemben, de mindenképpen szakszerűtlen mulasztásként lettek kommunikálva. (https2.) A legtöbb, előítéletes magatartást tanúsító ember, nem lépi át az első szintet, a szóbeli előítéletességet, vagy ha át is lépi, a nem kívánt csoport elkerülése TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 104 mellett dönt, vagy tovább lép a hátrányos megkülönböztetés szintjére, de a testi erőszakig már kevesen jutnak el. (Allport 1977) Az előítélet megjelenése az egészségügyi ellátórendszerben A diszkrimináció alatt (mely legtöbbször hátrányos) olyan megkülönböztetést értünk, amit tudatosan vagy nem tudatosan egy adott csoportra vagy az adott csoportba tartozó emberekre irányul. A megkülönböztetés nem az illető tulajdonságain alapszik, hanem azon, hogy az illető mely csoportba tartozik. Beszélhetünk nyílt vagy rejtett diszkriminációról, de elmondható, hogy a jelenleg hatályban lévő törvények szerint bármely nemű diszkrimináció elfogadhatatlan az egészségügyben. (https 8) Felmérések igazolják, hogy az érintett roma populáció több esetben is érez valamely mértékben diszkriminációt az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során (https 8, Marek et. al 2020, Ungváry et. al. 2005). Nyílt megkülönböztetésnek vehetjük azt, ha az orvos megtagadja az ügyeleti ideje alatt történő kivonulást, csak azért mert negatív dolgokat feltételez a megvizsgálandó vagy ellátandó egyénről, aki az érintett csoport tagja. A roma emberek akár kórházi tartózkodás során is nyílt diszkriminációnak lehetnek kitéve, például amikor az úgynevezett "cigány kórtermekről" van szó.) A cigány kórtermek azok a kórtermek, ahova csak roma származású betegeket helyeznek el, elkülönítve így őket a nem roma betegektől. Készült 2017-ben egy nemzetközi vizsgálat, amelyben Magyarország is részt vett. A vizsgálat fókuszában a tudatalatti előítélet és előítéletesség hatásának vizsgálata állt az egészségügyi ellátás és az érintett populáció egészségének vonatkozásában. A vizsgálat alanyai orvosok és ápolók voltak az egészségügy különböző területeiről. A válaszadók arról számoltak be, hogy jelen van az előítélet az egészségügyben és volt, aki automatikusan a romákra asszociált, amikor meghallotta az előítélet kifejezést. Pozitív diszkriminációra is van példa az egészségügyben a romákkal kapcsolatosan, ám ennek oka leginkább a konfliktusok elkerülése. (Marek et. al. 2020) A pozitív diszkrimináció nem azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű, esetünkben roma egyénnek ,,többet” adunk, hanem azt, hogy a meglévő hátrányok mérséklése érdekében történik a pozitív hatással bíró cselekvés. (https 8) De a pozitív megkülönböztetésnek is lehet negatív ,,táptalaja”, amikor azért igyekszünk szinte már túlzó ellátást biztosítani, mert félünk a cigányság kultúrájához tartozó hangoskodásoktól, a nagycsalád jelenlététől, feltételezzük az agresszív viselkedést és azt, hogy bármennyire is emberségesen viszonyulunk a helyzethez, akkor is kifogást TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 111 2016, Csépe 2010.) Vélhetően ezek a negatív attitűdök ha nem is nagy mértékben, de közvetve hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a roma lakosság egészségi állapota nem javul. Az egészségügyi ellátórendszer egyes jellemzői mellett az érintett társadalmi csoport egészségmagatartása, tájékozottsága (annak hiánya) és egészségértése megakadályozza, a roma társadalom tagjainak egészségfejlődését. Mindez tovább mélyíti a különbséget a roma és nem roma emberek között mind a fizika, mind a társadalmi esélyek vonatkozásában, ami gátját állja a várható élettartamban megmutatkozó különbségek kisimításának. A felmérésben tapasztalt előítélet mintázatok annak a lehetőségét is csökkentik, hogy prevencióval mérsékelhető legyen a megbetegedések száma. Az egészségfejlesztés hatékonyságában nagy szerepe van az egészségügyi ellátórendszer személyzetének, viszont hátráltató tényezők közé tartozik az előítélet kinyilvánítása. Empirikus kutatásunk során választ kerestünk arra, hogy a segítő szakmát választó egyetemi hallgatók előítéletesek-e a romákkal kapcsolatban, ha igen, kinyilvánítják-e azt és, hogy tapasztalataik alapján az egészségügyben jelen van-e az előítélet és ha igen, ez hogyan mutatkozik meg. A kutatásban résztvevő 104 hallgató közül közel 60%-uk (N=61) nyilatkozott úgy, hogy saját megítélésük szerint előítéletesek a roma populációval kapcsolatban. Az előítélet megléte az egészségügyben nem újdonság, korábbi kutatások is alátámasztják jelenlétét. Vannak, akik előítéletesek, de nem mutatják ki nyíltan, és vannak, akik akár szélsőséges módon prezentálják saját előítéletes attitűdjüket. Az előítélet meglétét az egészségügyben saját kutatásunk is bizonyítja, mivel a kitöltők döntő többsége, 75%-a (N=78) megtapasztalat azt munkahelyén, vagy kórházi gyakorlata alkalmával. A legjellemzőbb előítélet típus a szóbeli előítéletesség volt, melyről a válaszadók több mint fele nyilatkozott. A felmérésünk és a feldolgozott korábbi vizsgálatok eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előítéletesség jelen van az egészségügyben, mely vélhetően közvetve rosszabb egészségügyi ellátáshoz vezethet, például ha nem alakul ki az ellátás sikertelenségét meghatározó bizalomi viszony az egészségügyi személyzet és a páciensek között. Meglátásunk szerint a téma össztársadalmi fontossága/érdekei okán (kis elemszámú) vizsgálatunkat érdemes lenne egy átfogó regionális, vagy akár országos méretű kutatássá kiterjeszteni, melynek eredményei alapjául szolgálhatnak további egészségügyi fejlesztési stratégiáknak. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 112 Felhasznált irodalom 1. Allport., W. G. (1977): Az előítélet. Gondolat, Budapest. 2. Aronson., E. (1994): A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 3. Ferentzi, A. (2016): A segítő szakmát tanuló egyetemisták előítéletességének kérdőíves vizsgálata. https://www.researchgate.net/publication/305267354_A_segito_szakmat _tanulo_egyetemistak_eloiteletessegenek_kerdoives_vizsgalata (A ResearchGate honlapja);(Látogatva 2022. 12. 23) 4. Gulyás, K. (2022). Roma/cigány fiatalok pályaválasztási preferenciái. Acta Medicinae Et Sociologica, 13(34), 33-62. https://doi.org/10.19055/ams.2022.05/31/2 5. Láczay, M. (2022). A cigány/roma közösségek kutatásának hazai irányai és legismertebb eredményei. Acta Medicinae Et Sociologica, 13(34), 5-32. 6. Libicki, Éva, & R. Fedor, A. (2022). A telepi körülmények között élők egészségi állapotának és egészségműveltségének jellemzői. Acta Medicinae Et Sociologica, 13(34), 138-162. 7. Marek, E., Kalmár, R., Faubl, N., Orsós, Z., & Németh, T. (2020). Előítéletek és hatásaik az egészségügyi ellátásban. Egy felmérés tanulságai. Orvosi Hetilap, 161(19), 789-796. 8. M. Kornyicki, Ágota, J. Erdei, R., & R. Fedor, A. (2022). Rizikómagatartás előfordulási gyakorisága és mintázata, egy telepi körülmények között élő mintacsoportban. Acta Medicinae Et Sociologica, 13(34), 163-188. 9. Ungváry, G., Odor, A., Bényi, M., Balogh, S., & Szakmáry, E. (2005). Roma colonies in Hungary-medical care of children and hygienic conditions. Orvosi hetilap, 146(15), 691-699. Internetes hivatkozások: 1. https://psychology.fas.harvard.edu/people/gordon-w-allport (a Harvard University honlapja);(Látogatva: 2022. 12. 22.) 2. https://hu.wikipedia.org/wiki/2008%E2%80%932009es_romagyilkoss%C3%A1gok (Látogatva: 2022. 12. 24) 3. https://index.hu/belfold/2011/03/25/egy_megdobbento_gyilkossagsoroza t_reszletei/ (Látogatva: 2022. 12. 24.) TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 113 4. https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/targyalasijegyzek/20150414/karpad-sandor-i-r-vadlott (Magyarország Bíróságai honlapja); (Látogatva: 2022. 12. 24) 5. https://novekedes.hu/elemzesek/hany-roma-el-majd-magyarorszagon-40ev-mulva(Látogatva: 2023.01.10) 6. https://hvg.hu/itthon/20090507_tatarszentgyorgy_gyilkossag_errc_taszne ki (a HVG Kiadó Zrt. honlapja);( Látogatva: 2022. 12. 24) 7. https://aronson.socialpsychology.org/ (a Social Psychology Network honlapja);( Látogatva: 2022. 12. 22.) 8. Egyenlőség, egészség és a roma/cigány közösségMadrid, Fundación Secretariado Gitano 2007. 9. Csépe., P. (2010): Hátrányos helyzetű csoportok egészségfelmérése és egészségfejlesztése különös tekintettel a roma populációra. http://old.semmelweis.hu/wpcontent/phd/phd_live/vedes/export/csepepet er.d.pdf. Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola, Budapest,2010 (Látogatva:2023.01.10.) 10. https://www.parlament.hu/irom39/02627/02627.pdf (Látogatva: 2023. 01. 12) 11. https://njt.hu/jogszabaly/1997-154-00-00 (a Nemzeti Jogszabálytár honlapja); (Látogatva:2023.01.12.) 12. https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/policies/justice-andfundamental-rights/combatting-discrimination/roma-eu/roma-equalityinclusion-and-participation-eu_hu (az Európai Bizottság honlapja);( Látogatva: 2023.01.30) 13. https://www.parlament.hu/documents/10181/63291245/Infojegyzet_202 2_32_EU_romapolitika_romak_egeszsegi_allapota.pdf/0236dae9-bb498779-0a8e-ee09f6a4350?t=1670423881489; (Látogatva:2023.02.08) TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 114 A divatipar hatása a környezetre Farkas Dóra1 1PhD hallgató, ORCID ID: 0000-0002-8249-8134 INFO ABSTRACT Farkas Dóra [email protected] Abstract The scope of the following study is to demonstrate the harmful effects of “fast fashion”, as a new financial scheme, on the environment as well as consumers, within the global fashion industry. Fast fashion is not sustainable as it drains the earth’s natural resources, its sole aim is to maximize profit, and it has become one of the most polluting forms of production in the last three decades. Hence it has caused severe social issues. It is in response to these problems that vast international initiatives have requested global institutions to support sustainable fashion and to regulate fast fashion with legal implementations. Unfortunately, legal action cannot be swiftly introduced, and thus it is the consumers’ responsibility to change their consumption habits in order to mitigate the impact of the industry on the environment. Keywords fastfashion enviromental pollution sustainable fashion Kulcsszavak fast fashion környezetszennyezés fenntartható divat Absztrakt A tanulmány célja, hogy bemutassa a divat azon belül a fast fashion (gyors divat) mint új gazdasági modell káros hatásait, amit elsősorban a környezetre és nem utolsó sorban a fogyasztókra gyakorol. A divatiparnak a gyors divatnak nevezett része nem fenntartható, sőt kimeríti a Föld erőforrásait, kizárólag az extraprofit szerzés a célja, amellyel nem csak az egyik legszennyezőbb iparággá vált az elmúlt három évtizedben, hanem súlyos szociális és társadalmi problémákat idézett elő. Ezeknek a káros hatásoknak a megfékezésére indultak azok a társadalmi mozgalmak, amelyek a fenntartható divatot részesítik előnyben és felhívják a nemzetközi szervezetek figyelmét erre a problémára és követelik az iparág jogi úton történő szabályozását. A jogi szabályozás nem elég gyors, a környezetszennyezés megállítására, ezért mindenkinek lépéseket kell tennie, és változtatnia kell a vásárlási szokásain a környezetszennyezés megállítása érdekében. Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencia keretében elhangzott előadás alapján készült. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 115 Bevezető Olvasva a tanulmány címét, sokan csodálkoznak, hogy milyen hatása lehetne, a divatnak a környezetre, akik nem környezetvédelemmel foglalkoznak, elég keveset tudnak arról a szomorú tényről, hogy az utóbbi két évtizedben kialakult gyors ruhagyártás néven elhíresült ipari termelés a világon a második legkörnyezetszennyezőbb gyártási forma. A globalizációnak köszönhetően ma már a világ bármely pontján minden korosztály ugyanolyan, de legalábbis nagyon hasonló ruhákadarabokat visel, országtól, kultúrától és népviselettől függetlenül. A divat ma már nem évtizedenként és évszakonként, hanem szinte hetente változik, aki nem követi, úgy érzi lemarad, és nem felel meg az elvárásoknak. Miközben megpróbálunk fiatalosak és divatosak lenni, a tömeggyártás áldozatai leszünk. Nem csak a vásárlóknak okoz kárt ez az új üzleti modell, hanem súlyosan károsítja a Földet is. A környezetszennyező eljárásoknak köszönhetően, és a felesleg gyártásnak hála, nagyobb légszennyezést okoz az iparág, mint a világ összes jármű és légiforgalma, ami hihetetlennek tűnik. Nem csak a környezetet károsítja a ruhaipar, hanem egy új fajta rabszolgatartó társadalmat épít Ázsiában. Amikor a környezeti aktivisták ezekre a romboló tevékenységekre felhívták a nagy világ figyelmét, az iparág egyből a „green washing” jól bevált eszközeit kezdte alkalmazni, de ez is csak pár év haladékot adott a gyártóknak, ma már egy tudatos vevő sem hiszi el azokat a szlogeneket, amiket a ruhákra írnak, hogy százszázalékos organikus gyapjúból van a pár eurós trikó. A probléma már olyan súlyos, hogy mostanra már az ENSZ és az Unió is kötelezi az iparágban résztvevőket olyan hathatós szabályok kidolgozására és elfogadására, mint a körforgásos gazdálkodás és körforgásos hulladék kezelés. Sajnos az ilyen típusú jogszabályok kidolgozása évekbe, sőt évtizedekbe telik, amely idő alatt a fast fashion, mint üzleti modell, szélsebesen robog előre talán az első helyre a legszennyezőbb iparág felé. Ezért nekünk vásárlóknak a feladata és kötelessége megálljt parancsolni a ruhaneműk esztelen dömping gyártásának, azzal az egyszerű eszközzel, hogy nem vásároljuk meg azokat és a slow fashion irányzatát kezdjük támogatni. Divat az öltözködésben és a fast fashion kialakulása A viselkedéstörténet egyik részterülete az öltözködéskultúra, melynek kialakulása szorosan összefügg a civilizáció történetével. Már az egészen korai civilizációk területén talált emlékek is azt támasztják alá. hogy a ruházat és TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 116 különösen az ékszerek nem csak az időjárás viszontagságaitól védte az ott élőket. Az emberek évezredek óta az öltözködésükkel fejezik ki a társadalmi hová tartozásukat és természetesen az egyéniségüket is kívánják a ruházatukban megmutatni. A régészek pontosan meg tudják határozni egy-egy sírhely feltárásakor, hogy a megtalált sír milyen társadalmi réteghez tartozó személy maradványait rejti (Füleki 2018:6). A szó, mint divat, általában egy adott kultúra vagy kor irányzatát jelenti, amely leggyakrabban az öltözködést, a viselkedési normákat és a társas érintkezés szabályait foglalja magába. A divat a legáltalánosabb értelemben a társas érintkezést irányító szokások rendszere (Gáspárné Dávid 1923-1924). A mai értelemben vett divat a keresztes lovagok ruházatával kezdődött, több mint hétszáz évvel ezelőtt. Akiknek az öltözete kifejezetten megmutatta mely társadalmi réteghez tartoztak az egyes lovagok, sőt a mai értelemben használt divat, is a keresztes lovagok ruháival köthető össze, mivel a burgundi hercegi udvar etikettje határozta meg először írásban, hogy milyen típusú anyagokat hordhatnak a különböző rangú emberek (Gáspárné Dávid 1923-1924). Az 1900-as években kialakuló ruhaiparnak hála, a szabók szövetbe, selyembe és pamutba kezdték öltöztetni az átlagembereket is, ekkor már elsődleges szempont volt a földrajzi fekvés és a nemzeti identitás (Szűcs 2003). A divatipar fogalma a 21. század terméke. A divatipar egyike a kreatív iparágaknak, legfőképpen a ruházkodással összefüggő szakterületeket, textilipar, ruhaipar, bőrés cipőipar és az azokkal összefüggő tevékenységeket divattervezés, kelmegyártás, késztermék-gyártás, kisés nagykereskedelem, bemutatók, szaksajtó foglalja magába. Mára már jelentősen, globalizálódott gazdaságiág, gyakori, hogy egy ruhadarabot az egyik országban tervezik meg, egy másik országban gyártják és egy harmadik országban értékesítik és viselik. Egyes tevékenységeinek munkaigényes volta miatt sok embert foglalkoztat és hatása van az illető ország kultúrájának megítélésére is.73 A divatipart jelentős mértékben érintette a 20. század második fele óta végbement magasfokú globalizáció. Világviszonylatban ez az iparág a világ GDP-jének 2%-át adja (2017. évi adat).74 „A divat a gazdaságot állandó mozgásban tartó jelenség. Napjainkban mind nagyobb szerepet játszik és egyre több piacon érezteti hatását. A gazdasági fejlődést is számottevően befolyásolja. Ennek ellenére 73Diószeghy Dóra: Hogyan működik a divatipar?. (Utolsó letöltés: 2022. április 26.) 74Edöcsény Klára Ilona, Harangozó Gábor: Fenntartható üzemi gyakorlatok a divatiparban - a hazai mikro-, kisés közepes vállalkozások példáján. (Utolsó letöltés: 2022. április 27.) TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 117 viszonylag keveset és kevesen foglalkoznak a divat gazdasági hatásával és szerepével. Gyakran pedig „komolytalan” döntésnek tekintik az egyének divathoz való csatlakozását, pedig fogyasztásunk és életünk mind több területét érinti. A divat szakirodalomban használt meghatározások főleg kulturális és társadalmi szempontú. Kevesen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a divat gazdasági tényező is. A kollektív fogyasztás és a stílus az a két tényező, ami meghatározza az aktuális divatot, hiszen nem létezne ez az egész jelenség, ha a fogyasztók egy csoportja nem azonos divatjavakat használna.” (Kovács 2019). Ki mondja meg, hogy mi a divat az öltözködésben? A mai napig, a trendek kialakításában, és az irányvonalainak kijelölésében a komoly múlttal rendelkező nagydivatházak játszanak szerepet, ahol a neves, elismert divattervezők évről évre, évente kétszer bemutatják az általuk megálmodott félévig követendő modelleket.. A globalizáció a társadalmi különbségek felszámolása ellen is tett, most már nem csak a gazdagok cserélhetik naponta a ruháikat, hanem a kevés pénzből élők, illetve az átlag középosztály tagjai is lehetnek mindig divatosak, és napi szinten új ruhában tündökölhetnek, köszönhetően a fast fashionnek (Schlossberg 2019). A tömeggyártásra szakosodott cégek átalakították a gyártási technológiákat és a gyártási folyamatokat kiszervezték Ázsiába, ezzel párhuzamosan megváltoztak a fogyasztói szokások, teret nyert a fast fashion, mint üzleti modell. A vásárlók igényeinek kiszolgálását és a gyártás tempóját tovább fokozza az ultra-fast fashion megjelenése (Shadel 2022). Globális szinten elmondható, hogy az átalakulás egyik előfeltétele és hajtóereje a digitalizáció. Az online áruházak elterjedése és a mobiltechnológiák alkalmazása egyértelműen a vásárlásra ösztönzően hatnak. A fast fashion jelentése és megjelenése A fast fashion kifejezés az 1990-es évek óta létezik, és nem különbözik a fast food kifejezéstől, ami utal arra, hogy ránézésre tökéletes, az eredeti mása, olcsón megvásárolható és szinte a Föld bármely pontján kapható. Gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé vált, hogy olyan ruhát, kiegészítőt viseljen, mint a kedvenc filmszínésze vagy énekese. Ezt a mozgalmat a spanyol Zara divatház tulajdonosa teremtette meg az 1990-es évek végén, amikor azt nyilatkozta, hogy a nagy divatházak által bemutatott modelleket az ő vásárlóik kevésért is megvehetik kéthéten belül az üzletház üzleteiben. Maga a kifejezés is így született meg a New York Times hasábjain, ezt a kijelentést követően TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 118 (Rauturier 2022). Ma már évente nem két kollekció van, hanem huszonhat, gyakorlatilag kéthetente változik a divat. Ez az üzleti modell arra ösztönzi a vásárlókat, hogy szinte mindennap olcsó és rossz minőségű, rövid időn belül nem hordható ruhaneműket vásároljanak, amelyeknek a 60%-t biztosan sohasem viselik. A digitalizáció következtében a divatházak által diktált trendek gyorsan és könnyen elérhetővé váltak, a fast fashion kulcsfontosságú eszköze, a közösségi média közvetítő rendszere. Ma már a nagy cégek influencer marketinget alkalmaznak, amellyel befolyásolják a közízlést, mit kell viselni, mit kell azonnal megvásárolni ahhoz, hogy divatosak legyenek a fiatalok. Az influencerek, olyan emberek, főleg híres színészek, énekesek és bloggerek, akik hatással vannak az átlagemberekre, véleményükkel, ruházatukkal befolyásolják a rajongóik és a követőik ízlését. Ezzel a marketing módszerrel az influencerek kialakítják a követőik vásárlási szokásait a közösségi oldalaikon keresztül (Keller, Berry 2003). Egyetlen kattintással minden megvásárolható a világ bármely pontján, ami pár órán belül már a vásárlónál van. Miközben a fogyasztók vásárolnak soha nem gondolkoznak el azon, vajon hány kilométert utazik egy-egy ruha darab, amíg megérkezik hozzájuk és mekkora környezetszennyezést okoznak ezzel a Földnek. Az ilyen olcsó és gyors termelésre támaszkodó rendszer folyamatosan ösztönzi a túlzott fogyasztást. Az emberek eredendően vonzódnak az alacsony árú termékekhez, amelyek a legújabb trendeket szolgálják. A fogyasztók számára is könnyebb és egyszerűbb az olcsó, rövid élettartalmú textil termékeket vásárolni, mint a kiváló minőségű, tartós, rövid időn belül divatból kimenő ruhákat. Ezen üzleti modell arra készteti a fogyasztókat, hogy folyamatosan, szinte nap, mint nap olcsó és rossz minőségű ruhákat vásároljanak, amelyeket gyorsan eldobnak, illetve a megvásárolt termékeknek a 60%-át soha fel sem veszik (Lai 2021). Felfoghatatlan, hogy az elmúlt húsz évben a ruhanemű gyártás megduplázódott, 2014-ben az emberek 60%-kal több ruhát vásároltak, mint 2000-ben, és a megvásárolt ruhaneműknek legalább a felét nem hordják, a termékek nagy része a szeméttelepen köt ki. Számítások szerint, minden másodpercben egy ruhával teli kukásautónyi divatcikket égetnek el vagy dobnak ki egy-egy hulladéklerakóba, a Föld valamely pontján (McFallJohnsen 2020). A textíliák 85%-a kerül évente a szemétbe (Numan 2019). Becslések szerint globálisan évente 92 millió tonna textilhulladék keletkezik, és ez a szám 2030-ra várhatóan évi 134 millió tonnára fog emelkedni (Numan 2019). TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 119 A divatipar nem kizárólag a profit termelésben van az elsők között, globálisan előállítja a szén-dioxid kibocsátás 10%-t és a második legnagyobb vízszennyező a Földön.75 A ruha -és textilipar felelős 1.7 milliárd tonna széndioxid kibocsátásért. Továbbá, nem kívánt következménye az iparágnak a korrupció és az embertelen körülmények között dolgozó munkavállalók száz milliói. Az ágazat ökológiai lábnyoma meghaladja a fenntarthatóság mértékét. A ruházati termelés az elmúlt húsz évben megduplázódott. A divatipar okozta környezetszennyezés A fast fashion által okozott hatalmas károkra, a vásárlók és a környezetvédők figyelmét a 2013-as Rana Plaza ruhagyárban történt tragédia hívta fel. Az iparág és a mögötte álló korrupció, az embertelen körülmények között előállított óriási profit, ami a modern rabszolgaság kialakításával fenyeget, sokkolta az egész világot. Több, mint ezer ember halt meg és legalább kétezren megsérültek, azért, mert a nagy divat cégek olyan embertelen körülmények között dolgoztatták a munkavállalókat, ahol az épület biztonságára semmit nem költöttek, hiába jelezték azt az ott élő helyi lakosok, hogy földcsuszamlás lesz (Rahman 2022). Sajnos lassan tíz év telt el, és nem sok minden változott. Ázsiában a helyi jogszabályok lehetővé teszik, hogy embertelen körülmények között dolgozzanak több tízmillióan, és a rugalmas szabályok miatt a környezetszennyezésnek sem szab határt semmi (Nijman 2019). Rettenetes környezetromboló hatással bír a szektor vízfelhasználása, mivel a mezőgazdaság után ez az iparág a második legnagyobb vízfogyasztó. Az alapanyagok termesztése vízigényes és a gyapotra ez különösen igaz: egy pamut póló előállítása 2700 liter vizet igényel, ez a vízmennyiség megfelel egy ember 2,5 évnyi vízfogyasztásának. Egyetlen farmer elkészítéséhez pedig 7500 liter vízre van szükség.76A növények termesztése mellett a gyártási folyamat hasonlóan vízigényes, az ipari vízszennyezés 20%-ért a szektor a felelős.77 Egy 2019-es ENSZ-jelentés szerint az iparág globális szinten a teljes vízpazarlás 20% -ért felelős”. Az iparágra jellemző a kemikáliák (pl. rovarirtó szerek) és a mikróműanyag (<5 mm) fokozott használata. Az elsődleges mikróműanyag kis részecskeként kerül a környezetbe, a másodlagos mikró 75www.europarl.europa.eu (Utolsó letöltés:2022. december 04.) 76 https://www.iucn.org/news/secretariat/201702/invisible-plastic-particles-textiles-and-tyresmajor-source-ocean-pollution-%E2%80%93-iucn-study (Utolsó letöltés: 2017. 02. 21.) 77UNFC and Sustainable Development Goals https://unece.org/sustainable-energyunfc-and-sustainable-resource-management/unfc-andsustainable-development-goals (Utolsó letöltés: 2018. 03. 01.) TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 120 műanyag nagyobb műanyagból származik.78 Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) 2017-es jelentése szerint az óceánban található mikróműanyagok 35% a szintetikus textíliák. Az IUCN becslése szerint évente 1,5 millió tonna elsődleges mikróműanyag kerül az óceánokba (Sousa 2016). A vizeink szennyeződésért legnagyobb mértékben, 34,8%-ban az ipari és a lakossági mosás során a szintetikus anyagokból felszabaduló mikroszemcsék a felelősek. A ruhák mosása eközben évente 500 000 tonna mikroszálat bocsát ki az óceánba, ami 50 milliárd műanyag palacknak felel meg. McKinsey és a Global Fashion Agenda közös tanulmányából kiderül, hogy a divatipar nem csak a vízszennyezés, hanem a légszennyezés terén is rendkívül előkelő helyet foglal el. 2018-ban 2,1 tonna üvegházhatású gázt bocsátott ki, melynek 30%-a e ,,legelenyészőbb hatású” szakasz, a szállítás és csomagolás nyomán keletkezett (Blum 2021). A szálak közül sok a poliészter, egy olyan műanyag, amely a becslések szerint a ruhák 60%-ban található. A poliészter előállítása kétszer-háromszor annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a pamut-előállítás. Ugyanez a jelentés (ENSZ) kimutatta, hogy a ruházati és lábbeligyártás a globális üvegházhatású gázok 10% -át teszi ki (Sousa 2016). A fentieken túl még a hulladék keletkezés is hatalmas kárt okoz a környezetben, a vásárlók kidobálják a megunt termékeket és nem szelektív hulladékgyűjtőbe viszik. Kizárólag Amerikában egy átlagember (37 kg) ruhát dob el évente, ez azt eredményezi, hogy az országban előállított textíliák megdöbbentő 85%-a hulladéklerakókba kerül vagy elégetik.79 Ami még ennél is rosszabb, hogy a nagy márkák, mint a H&M a Zara, Chile egyik elhagyatott sivatagában égetik el, az el nem adott termékeiket. Ez az égetés olyan mértékű. hogy szabad szemmel is jól látható a gomolygó füst, Chile felett repülve. A környezeti hatások mellett a fast fashionnek káros társadalmi hatásai is vannak. Az alacsony árcédulák gyakran jelzik, hogy a színfalak mögött valami nincs rendben. Az ágazatot túl gyakran hozzák összefüggésbe olyan kérdésekkel, mint a gyermekmunka, a munkavállalók kizsákmányolása, valamint az alapvető munkavállalói jogok megsértése, vagy a biztonsági szabályok hiánya, az alacsony fizetések és a túl hosszú munkaidő. A gyors divatmárkák előnyben részesítik a tömegtermelést és a profitot az emberi 78https://www.iucn.org/news/secretariat/201702/invisible-plastic-particles-textiles-and-tyresmajor-source-ocean-pollution-%E2%80%93-iucn-study (Utolsó letöltés: 2017. 02. 21.) 79www.earth.com (Utolsó letöltés 2022. 12. 07.) TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 127 megtestesítő kommunikáció nyomát a szocializációs aktorok is magukon viselték. A nyitottság és az óvatosság egyszerre voltak jelen az állampolgári döntésekben, melyek a kiábrándultság és a diszfunkcionális működést is magukkal hozták. A ’90-es évektől az oktatási intézmények politikai szocializációs jelentőségének folyamatos háttérbe kerülése volt tapasztalható (Csákó 2004). Ami egyértelműen felhívta a figyelmet arra a jelenleg is aktuális kérdéskörre, hogy az iskola felelőssége hol áll meg a demokratikus kultúrát érintő tudástranszferben. Ezzel párhuzamosan az uniós tagság egyértelműen az európai értékeket magáénak valló, aktív állampolgári szerep normatív jelenlétét hívta életre. A XXI. század globalizációs hatásoknak kitett változó társadalmában a szocializáció egyre több aktor befolyását viseli magán. A politikai teret érintő diverz működés (ideológiák párhuzamossága, civil szervezetek megszaporodása, ügyfókuszú mozgalmak stb.) az ebbe bekapcsolódni vágyó állampolgárok identitásának sokszínűségét eredményezi. Semmint csupán a civil szervezeti tagság meglétének vagy hiányának dichotómiájával leírható részvételt. A kapcsolódások sokszínűsége, eltérő mélysége, minősége a politikai részvétel diverzitásának dinamikáját rajzolják elénk. A részvétel sajátosságai és értelmezési keretei Nem csupán az uniós adatgyűjtések, de a magyarországi adatfelvételek is a részvétel hagyományos formáira fókuszálnak. A legfrissebb kutatási eredmények bemutatása ad betekintést a kutatói diskurzust uraló tendeciákra, melyek főként a civil szervezeti tagság - választási részvétel - önkéntesség hármasában képezik le az ifjúsági aktivitás dinamikáit. Azonban ezzel jelentősen beszűkítik azt a mozgásteret, melyben a demokratikus érdeklődés és szerepvállalás értelmezhetővé válik. Ennek kiegészítéseként az EU-s szakpolitikai kiadványok leíró, kritikai narratíváját vetettem vizsgálat alá. Ugyan utóbbiak nem képezik a tudományos diskurzus részét, ám az ifjúsági részvétel cselekvési terének empirikus feltárásában érintett szakemberek álláspontját mutatják be. Ennek elemzésével egyfajta előremutató fókuszt vázolhatunk fel, melyek a társadalomkutatók számára olyan gyakorlatok, eszközök vizsgálatára irányíthatják a figyelmet, melyek az ifjúsági részvétel újfajta tereit, formáit képesek azonosítani. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 128 Az ifjúsági részvétel alakulása számokban A magyarországi ifjúsági adatfelvételek 2016-os hulláma nyomán Csákó Mihály és Sik Domonkos (2018) arra hívja fel a figyelmet, hogy az állampolgári aktivitás tekintetében a tőkeerős fiatalok körében nem a lázadás válik opcióvá, hanem a rendszertől való elfordulás, a kivonulás. A kritikai részvétel ebben a rétegben nincs előtérben, holott társadalmi pozíciójuk, individuális értékek melletti elköteleződésük erre predesztinálná őket. A kutatók ebből következően egyfajta kiüresedésről számolnak be az állampolgári részvételhez kapcsolódó kritikai, demonstratív cselekvés terén. Az információs társadalom hozta digitalizáció a politikai szocializáció tereit sem hagyta érintetlenül. Az online részvétel, kapcsolattartás, közösségi lét az állampolgári aktivitás részét képezik. Az Unió tagállamaiban élő fiatalok egyértelmű többsége (85%) beszélget politikáról családjával (European Commission 2021a). Közéleti-politikai hírforrásként a médiumok töltenek be kiemelt szerepet: a fiatal korosztály 41 százaléka innen szerez információt. Ezen belül a nemzeti hírcsatornák, hírportálok felé mutatnak elsődlegesen bizalmat, azonban a baráti és családi kapcsolatok is jelentős hitelességi faktorral bírnak. Aktivitás terén 87 százalékuknál a politikai aktivitás jelen van választás, aláírásgyűjtés vagy tüntetésen való részvétel formájában. Magyarországot tekintve a család számít elsődleges forrásnak közéletipolitikai kérdésekben (Oross és Monostori 2018). A helyi ügyek diskurzusában való részvétel gátjaként egyértelműen megragadható a szkeptikus attitűd, mely hátráltatja a demokratikus életet érintő szerepvállalás melletti elköteleződést. A civil aktivitás folyamatos csökkenése látható 2020-ban is, miközben a politikai érdeklődés nem követi ennek irányát (Székely 2022). A 15-29 éves korosztály 5 százaléka kapcsolódott civil szervezethez egy év viszonylatában (Kerpel-Fronius, Nagy és Fazekas 2022). 34 százalékuk számolt be arról, hogy ismer ifjúsági profillal rendelkező szervezetet, 32 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy általuk szervezetett lokális programokon rendszeresen vesz részt. A 2021-ben készült European Parliament Youth Survey adatai szerint az EU fiatal állampolgárainak (16-30 évesek) 20 százaléka tájékozott politikai kérdésekben, ugyanakkor bizalmatlan a téren, hogy véleményük valóban nyitott fülekre találna, így mérsékelt elköteleződést mutatnak (European Commission 2021a). További a fiatalok 11 százalékának edukáltsága alacsony fokú, érdeklődése is minimális. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 129 Az EU országait tekintve a részvétel elmaradásában a fiatalok szkepticizmusa játszik leginkább szerepet: nem érzik, hogy valóban lenne beleszólásuk a politikai folyamatokba (European Commission 2021a). Ugyanez igaz az önkéntes tevékenységekbe való bekapcsolódás elmaradására is. Az EU-t érintő ügyek kapcsán ez a bizalomhiány a korosztály 70 százalékát érinti, a lokalitás szintjén 53 százalékukat. A választásokon való részvételt tekintve a fiatalok tizede (11%) azért nem mutat érdeklődést, mert annak jelentőségével nincs igazán tisztában. Az edukációt érintő diszfunkciókra utalnak azok az adatok is, melyek a fiatalok informáltságát mutatják: 58 százalékuk nagyjából ismeri az országos kormányzati berendezkedést, 55 százalékuk saját belátásuk szerint azonban az EU politikai folyamatait érintően nem rendelkezik elegendő információval. Nemzetközi diskurzus az ifjúsági részvétel kapcsán Az úgynevezett policy paper jellegű tanulmányok számos ponton élnek a tudományos diskurzust érintő kritikával az ifjúság civil aktivitási gyakorlatainak leírása során. A European Commission, az OECD, valamint a Salto kiadványaiban megjelenő szövegek nagyjából egységes képet vázolnak fel, melyek az ifjúsági részvételt érintő fogalmak, értelmezési keretek tágítását hangsúlyozzák. Ez a szemlélet egyszerre terjed ki a térhasználathoz kapcsolódó szokásokra, a nyilvánosság szerepére, a bevonás alakítóira és érintettjeire, a digitális fogyasztásra, az aktivizmus terjedésére. Az ifjúsági szektor diskurzusának tartalomvizsgálatához az utóbbi hat év (2017 és 2022 közötti időszak), online felelhető, témában született policy making-jellegű szöveges anyagait használtam fel. A vizsgálat szövegek középpontjában az ifjúságközpontú gyakorlat áll, mely a fiatalok nem csupán érintettként, a beavatkozások alanyaiként írja le, hanem sokkal inkább aktív szereppel ruházza fel (1. ábra). A fiatalok e szemlélet tükrében alakítói saját részvételüknek, véleményük becsatornázásán túl a felnőtt aktorok támogató hátteret adnak számukra, ám a cselekvési teret a fiatalok saját igényeikre szabják. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 130 1. ábra: Az ifjúságközpontú gyakorlat folyamata. Saját szerkesztés. Forrás: Augsberger, Collins és Gecker 2017: 14). Ez a megközelítés a részvételi demokráciára helyezi a hangsúlyt a képviseleti, formális keretek legitimitása helyett (Bárta, Boldt és Lavizzari 2021; Privulescu és mtsai 2019; Farrow 2018). A tanulmányok szerint a hagyományos formák elitista jellege emeli a belépési küszöböt, így a nehézségekkel, hátrányokkal küzdő fiatalok ezeken a gyakorlati formákon kívül rekednek, mellyel a rétegspecifikus működést erősítik és mélyítik a hozzáférést érintő egyenlőtlenségeket. Ezzel a hatalmi viszonyok reprodukciója is megvalósul, egyfajta szelektív tőkefelhalmozást támogatva (Walther at al. 2020). Az ifjúsági képviselet formális intézményeinek - lásd: ifjúsági tanácsok, diákönkormányzatok - jogi kereteit az ENSZ gyermekjogi egyezménye teremtette meg (Augsberger, Collins és Gecker 2017). Azonban ennek felülvizsgálata, nemzetállami szintű megvalósításának kontrollja nincs deklarálva. Így jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatóak, és a nemzetközi összehasonlításra sem nyílik lehetőség, csupán felszíni jellemzők terén. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 131 A vizsgált tanulmányok kiemelik: ugyan a formális, képviseleti részvételt tekinthetjük a döntéshozók és fiatalok közötti párbeszéd legközvetlenebb formájának, ennek hatékonyságát azonban a fiatalok bizalmatlansága, szkepticizmusa jelentősen megkérdőjelezi (Augsberger, Collins és Grecker 2017). Az ifjúságközpontú gyakorlatot e kritika ellensúlyozását is szolgálja, mely a vezetői, elnyomói szerepek helyett egy sokkal inkább partneri viszony felállítását hívja életre. Eszerint a passzív jelenlét, az irányítás helyett az elköteleződés és az együttműködés áll a középpontban. A megállapítások szerint mindez hozzá tud járulni az átláthatósághoz és az eredményes számonkérhetőséghez (Farrow 2018; European Commission 2021b). Az elemzett diskurzus a fiatalok szükségleteinek és döntéshozók által kijelölt cselekvési tér minél nagyobb metszetét írja le a hatékonyság kulcsaként (Bárta, Boldt és Lavizzari 2021). E szemlélet értelmében a politikai retorikának jelentős szerepe van, mely a mozgástér határait kijelölve, az eszközök biztosításával képes befolyásolni az ifjúsági részvétel minőségét és az abban érintettek körét (pl. az aktivisták nem kerülnek kriminalizálásra egy-egy tüntetés kapcsán). A vizsgált tanulmányok kiemelik, hogy az elmúlt évtizedekben az ifjúsági korosztály szervezeteken túli demokratikus térben való részvétele számos társadalmi aktivitás formájában valósul meg (Bárta, Boldt és Lavizzari 2021). Ez azonban a szerzők szerint nem azt jelenti, hogy a politikai érdeklődés kiüresedne, sokkal inkább a hagyományos részvételi formák iránt ragadható meg egyfajta bizalomvesztés, elfordulás (European Commission 2021b; Theben at al. 2018). Az aktivizmusalapú részvételt horizontális kapcsolatok formájában írják le, mely a szervezetekkel, intézményekkel való kapcsolatot az alárendelő szerepkör helyett kritikai álláspontba helyezi (Bárta, Boldt és Lavizzari 2021). E téren megragadható az a lehetőség, mely a hozzáférhetőség kritériumait alacsonyra helyezi, így a kirekesztés, kiszorulás sokkal kevésbé van jelen, mint ahogyan azt a hagyományos formák esetében már láthattuk. A formális kötelezettségek viselése helyett a nyitottság és a nyilvános elérhetőség (pl. performansz, termékbojkott) egyszerre szolgálják a hatékony esélyegyenlőséget. A tanulmányok úgynevezett csináld-magad-politikáról tesznek említést, melynek gyakorlatai és eszköztára egyéni részvételt, motivációt állítanak az állampolgári aktivitás középpontjába (2. ábra). Ez a paradigma a társadalmat, a szociokulturális környezetet teszi a cselekvés TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 132 célcsoportjává - a döntéshozók és állami szereplők helyett -, ekként visszacsatolásként ennek társadalmi hatásai is közvetlenebbek, láthatóbbak. 2. ábra: A csináld-magad politikai részvétel nem választási alapú formái Forrás: Bárta, Boldt és Lavizzari 2021: 58. Az ifjúsági részvétel posztmodern megközelítésének részeként a definíciós nyitottságon jelentős hangsúly van a vizsgált tanulmányokban (Walther et al. 2020; Privulescu et al. 2019; Theben et al. 2018). A részvétel egyfajta skálaként kerül leírásra, mely értelmezésben a részvételhez új, társas kapcsolatok központjait adó terek kapcsolódnak (pl. kocsmák mint közösségi kulturális terek; online közösségek). Ám ezek a terek a hagyományos részvételi narratíva tükrében nem láthatóak, úgynevezett „hang nélküli politikaként” marginalizálódnak. Miközben a félnyilvános terekhez kapcsolódó aktivitás és véleménynyilvánítás a politikai és állampolgári szocializáció része, és egyben a nyilvános térben való belépés előszobája. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 133 A tanulmányok megállapításai szerint a szűklátókörű definíció a kutatások, hatásvizsgálatok és tudományos diskurzus terén is tetten érhető, ahogyan a képviseleti demokrácia aktorai és fenntartói látókörébe sem kerülnek (Walther et al. 2020; Farrow 2018). A részvétel ezen formái sem mentesek a politikától, ám nem járnak együtt ideológiai elköteleződéssel vagy intézményi lojalitással. Az ifjúsági részvétel szervezetileg független, önszerveződéseken alapuló értelmezése az individuum jelentőségét emeli ki, mely kollektív cselekvési gyakorlatok során biztosítja az önkifejezést (Walther et al. 2020). A társadalmi mozgalmak az identitás egy-egy aspektusát mozgósítva szólítják meg az egyént, egy-egy ügy mentén, társadalmi kérdés kapcsán ragadnak meg állásfoglalást (Farrow 2018; Theben et al. 2018). Ezek a mikroszintű részvételi kapcsolódások az identitás sokszínűségét sértetlenül hagyják, így különböző mértékű és minőségű részvételi formák egyszerre vannak jelen az egyén életében. Konklúzió A tudományos és a szakpolitikai narratívák közelítése lehetővé teszi az ifjúsági részvétel komplex értelmezését és leírását. Az ifjúságkutatások kvantitatív adatgyűjtései felhívják a figyelmet a hagyományos definíciós keretek tágítására, melyet a szakpolitikai kontextus empirikus tapasztalatai egyértelműen alátámasztanak. A szocializáció során gyűjtött tapasztalatok a felnőttkori értékrend és viselkedésminták alapjait adják. A hiteles és eredményes közéleti-politikai részvétel megalapozza a későbbi állampolgári elköteleződést és aktivitást. A fiatalok által teremtett cselekvési tér legitimitása az erről alkotott diskurzus révén érhető el. Amennyiben a politikai mező aktorai számára a fent részletezett, széles értelemben vett politikai részvétel és véleményartikuláció rejtve marad, az ifjúsági korosztály állampolgári aktivitásának és gyakorlatának jelentős része láthatatlanná válik. Az ifjúsági részvétel képviseleti, valamint felülről irányított, formális kereteket mutató cselekvései nem számolnak az edukáció eltérő szintjeivel és a kulturális, állampolgári tudástőke egyenlőtlen birtoklásával, mely alapvetően az inklúzió korlátait adja még a globális digitalizáció korában is. Az önszerveződés e tekintetben a digitális eszközök új platformjai révén nyer hajtóerőt, tágítja a mozgásteret, ezáltal enyhítve a hozzáférés és részvétel egyenlőtlenségeit. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 134 Azonban azt is látni kell, hogy az edukáció és a kulturális tőkebirtoklás mértéke továbbra sem egységes, elsősorban az információáramlás terén mutat eltéréseket. A fiatalok ugyan könnyebb hozzá tudnak férni a részvétel nemhagyományos formáihoz, azonban az ezekhez kapcsolódó elérés a hátrányos helyzetű, diszfunkcionális társas környezetben élő fiatalok számára továbbra is kérdéses. Az ehhez kapcsolódó tapasztalatok feltárása még várat magára, azonban az inkluzív állampolgári diskurzus fényében egyre sürgetőbb. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 135 Felhasznált irodalom 1. Augsberger, A., Collins, M. E., Gecker, W. (2017): Engaging Youth in Municipal Government: Moving Toward a Youth-Centric Practice, Journal of Community Practice. 2. Bárta, O., Boldt, G., Lavizzari, A. (2021): Meaningful youth political participation in Europe: Concepts, patterns and policy implications. Research study. Paris, Council of Europe and European Commission. 3. Csákó, M. (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 2004:4. 535-550. 4. Csákó, M., Murányi, I., Sik, D., Szabó, I. (2010): A családi politikai szocializációról. Vizsgálati szempontok egy empirikus kutatáshoz. Társadalomkutatás, 28:3. 419-446. 5. Csákó, M., Sik, D. (2018): Állampolgári szocializáció a kivándorlás árnyékában. In: Nagy Á. (szerk.): Margón kívül - magyar ifjúságkutatás 2016. Budapest: Excenter Kutatóközpont. 237-257. 6. European Commission (2021a): European Parliament Youth Survey 2021. Flash Eurobarometer - Report. 7. European Commission (2021b): Youth for a Just Transition. Good practices of youth engagement. Luxembourg, Office: Publications Office of the European Union. 8. Farrow, A. (2018): Salto think tank on youth participation: closer to the edge of participation and activism. Tallin, SALTO-YOUTH Participation and Information Resource Centre. 9. Fazekas, A., Dobó I. (2016): Ön és tükörkép: identitás, értékek. In: Nagy Á., Székely L. (szerk.): Negyedszázad - Magyar Ifjúság Kutatás 2012. Budapest: Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, ISZT Alapítvány, Excenter Kutatóközpont, Új Ifjúsági Szemle Alapítvány. 308-338. 10. Fazekas, A., Nagy Á. (2015): Fiatalok. De civilek? - A táborok ifjúságától a fesztiválok ifjúságáig. Civil Szemle, 2015/2. 25-38. 11. Kerpel-Fronius, B., Nagy Á., Fazekas, E (2022): Önkéntesség, civilség, ifjúsági szakma. In: Nagy, Á. (szerk.): A lábjegyzeten is túl - magyar ifjúságkutatások 2020. Budapest: Szociális Demokráciáért Intézet - Excenter Kutatóközpont. 349-364. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 136 12. Oross, D., Monostori, K. (2018): Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! - Ifjúságügy és civil világ. In: Nagy, Á. (szerk.): Margón kívül - magyar ifjúságkutatás 2016. Budapest: Excenter Kutatóközpont. 350371. 13. Privulescu, C., Moxon, D., Banari, R., Kost, R., Capecchi, D. (2019): A seat at the table for everyone. Promoting inclusive youth participation through the EU Youth Strategy 2019-2027. Tallin, SALTO. 14. Székely, L. (2022): A járvány nemzedéke - Magyar ifjúság a koronavírusjárvány idején. In.: Uő. (szerk.): Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején - Tanulmánykötet a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 eredményeiről. 9-32. 15. Theben, A., Porcu, F., Peňa-López, I., Villanueva, F. L. (2018): Study on the Impact of the internet and social media on youth participation and youth work. Final Report. Brussels, European Commission. 16. Walther, A., Batsleer, J., Loncle, P., Pohl, A. (ed.) (2020): Young People and Struggle for Participation. Contested Practices, Power and Pedagogies in Public Spaces. London & New York, Routledge. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 143 megjelenik a diskurzusokban. A makroszinten kifejtett hatás megoldása pedig az, amire a legtöbb kutató valamilyen választ szeretne adni. Szembetűnő módon a megoldások jelentős részét nem társadalmi szinten képzelik el, hanem az egyének szintjén. Így a terhek enyhítésének egyik célzott megoldása az aktív idősödés elérése az egyének részéről, melyhez szorosan kapcsolódik az egészség és jóllét megőrzése. A diskurzus aktorait illetően nem meglepő eredmény, hogy a tudományos diskurzusokat a tudósok alakítják, valamint azok az intézmények, amik a folyóiratokat megjelentetik. Ugyanakkor a Magyar Gerontológia cikkeiben többször megjelenik a kísérlet arra, hogy az öregeket is beemeljék a diskurzusba. A gerontológiai folyóirat esetén az aktorrá emelés explicit példáit megtaláljuk a majálisok (Rajzik 2021), illetve az Alzheimer Café kezdeményezései (Kiss 2019) esetén, ahol az idős emberek tapasztalatai és idősödésük saját értelmezése kiemelten fontos. A kutatások módszereinek alkalmazása hozzájárul ahhoz, hogy az egyéni tudáskészlet miként épül bele tudományos tudásba. Például az interjús technika alkalmazását értelmezhetjük úgy is, mint próbálkozást arra, hogy az egyéni tudás a tudományos tudás részévé váljon. Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy egyes módszerek alkalmazása mennyiben jelenti valóban azt, hogy az egyének a diskurzus alakítóivá is válnak. Javaslatok A szakdolgozathoz készült kutatásban a diskurzusok csak egy élesen körülhatárolható szeletét elemeztem, érdekes lehet más diszciplínák bevonása, vagy a már elemzett diskurzusok alakulásának feltárása91. A szakdolgozatban a személyes narratívák hosszabb kifejtésére sajnos nem volt lehetőségem időhiány miatt. A személyes megélés kapcsán fontos volna több narratívát elemezni a minél komplexebb kép kialakítása érdekében, illetve az esetlegesen előbukkanó mintázatok értelmezése végett. Továbbá érdemes volna azon is tovább dolgozni, hogy a narratív interjúelemzést hogyan lehetne a diskurzuselemzéssel szinkronba hozni, az eddigi kutatásomnak ugyanis a diskurzusok hangsúlyosabb részét képezték. Az idősödés élettörténeten keresztüli interpretálása és a diskurzuselemzés együttes alkalmazása kiegészíthetik egymást, együttes alkalmazásuk segítheti az öregedés tematizálásának mélyebb megértését. Az életútinterjúk használata továbbá elősegíti azt is, hogy az idősödésről való tudományos elbeszélés ne csak önmagára reflektáljon, hanem saját keretezését áttörve azt is figyelembe vegye, hogy a diskurzuson kívül állók milyen tudáskészlettel rendelkeznek az idősödésről, saját valóságukat hogyan építik fel. A tudományos diskurzus mellett érdemes lenne még a nyilvános diskurzusok egyikét szintén elemezni, 91 A doktori kutatásomban jelenleg ezen dolgozom. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 144 ahol a narratívák és diskurzusok egymásra hatása egyértelműbben tetten érhető. Összegzés A diskurzusok szintjén megállapítható, hogy az egyes dimenziók meghatározzák a különböző diszciplínákon belül a diskurzusok argumentációit. Az orvostudományi diskurzusra így inkább a biológiai dimenzió szintjén találunk idősödés-magyarázatokat, míg a szociológiai diskurzusban a társadalmi és a populációs a leginkább jellemző. A gerontológiai diskurzust is leginkább a társadalmi dimenzió jellemezte, ugyanakkor a pszichológiai és társadalmi dimenziók rengeteg esetben együttesen jelentkeztek, rámutatva arra, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet csak és kizárólag egy szinten értelmezni, továbbá az öregedés tudományos diskurzusának diszciplínákon átívelő jellegére is rámutat. A diskurzusokban az öregedés folyamata teherként definiálható, melynek a társadalomra kifejtett hatásaival foglalkoznak leginkább a kutatók. Az idősödés problematizációinak megoldását azonban elsősorban egyéni szinten képzelik el. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mennyire érhető el az aktív idősödés, mint diszpozíció a társadalom széles rétegei számára. Az is kérdés, hogy mennyiben adhatnak választ a mikroszinten alkalmazott megoldások a makroszintű problémákra, és mikor következhetnek be - a diskurzusban is hangsúlyozott - intézményi és rendszerszintű reformok az öregedés terheinek enyhítésére. A mikroszintű megoldások ugyanis önmagukban nem elégségesek. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 145 Felhasznált irodalom 1. Atchley, Robert C. (1989): A Continuity Theory of Normal Aging, The Gerontologist, 29(2), 183-190. https://doi.org/10.1093/geront/29.2.183 2. Charmaz, Kathy (2013): A lehorgonyzott elmélet. In: Bodor Péter: Szavak, képek, jelentés. Kvalitatív kutatási olvasókönyv. Budapest, L’Harmattan Kiadó. 61-94. 3. Chmielewski, Piotr Paweł, Strzelec, Bartłomiej (2020): If Ageing is a Disease, Then Life is Also a Disease. [pdf fájl] URL: https://www.academia.edu/44201452/If_ageing_is_a_disease_then_life_is _also_a_disease https://doi.org/10.2478/anre-2020-0017 4. Dobossy Imre, S. Molnár Edit, Virágh Eszter (2003): Öregedés és társadalmi környezet. Életünk fordulópontjai Műhelytanulmányok 3. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet 5. Ezzeddine, Petra (2018): Ki törődik velük? Öregedés, gondoskodás és migráció. Fordulat, 24(2). [pdf fájl] URL: http://fordulat.net/pdf/24/F24_EZZEDINE.pdf 6. Keller, Reiner (2006): Analysing Discourse. An Approach From the Sociology of Knowledge. Historical Social Research / Historische Sozialforschung, 31/2(116), 223-242. https://doi.org/10.17169/fqs-6.3.19 7. Keller, Reiner (2011): The Sociology of Knowledge Approach to Discourse (SKAD). Human studies, 34(1), 43-65. https://doi.org/10.1007/s10746011-9175-z 8. Kiss Gabriella (2019): Demencia és a család-Alzheimer Café a gondozó családok terhelődésének csökkentésére. Magyar Gerontológia 11(37-38), 34-46. 9. Krémer Balázs (2015): Mi is a kétségbeejtő abban, hogy tovább élünk? avagy Az idősödési válság és a halál egyenlőtlenségei. Budapest, Napvilág Kiadó. 10. Morgan, Leslie, Kunkel, Suzanne (1998): Aging: The Social Context. London, Pine Forge Press. 11. Neilson, Brett (2012): Ageing, Experience, Biopolitics: Life’s Unfolding. Body & Society, 18(3-4), 44-71. https://doi.org/10.1177/1357034x12446377 12. Rajzik Alexandra (2021): PKSZAK MAJÁLIS-a generációk évében. Magyar Gerontológia 13, 111-113. 13. Rosenthal, Gabriele (1993): Reconstruction of Life Stories. In: Josselson, Ruthhellen, Lieblich, Amia (szerk.): The Narrative Study of Lives 1. London, Sage, 59-91. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 146 A skizofrénia mint hasznos társadalmi jelenség - Miért nem tűnt el a betegség a természetes szelekció hatására? György Tamás1 1Megbízott egyetemi oktató, ÚNKP ösztöndíjas kutató, ELTE Társadalomtudományi Kar, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A., ORCID iD: 0000-0001-5160-8516 INFO ABSTRACT György Tamás [email protected] Abstract In my study, I am looking for the answer to why schizophrenia has remained with us throughout the thousands of years of human history. Knowing the symptoms and devastating effects of the disease, we can rightly ask why natural selection did not do its job during the evolution of the human race? Could schizophrenia be an evolutionary advantage? If so, what kind of social benefit does it have for the modern man? I will try to briefly describe the relevant results of several different researches, which looked for the reasons for the persistence of schizophrenia and its possible evolutionary benefit according to different aspects. In addition to a brief presentation of these researches, I will attempt to interpret and synthesize their results, with the aim of proving the - possible - social utility of schizophrenia. Keywords schizophrenia mental illnesses evolutionary biology natural selection language Kulcsszavak skizofrénia mentális betegségek evolúcióbiológia természetes szelekció nyelv Absztrakt Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy az emberiség többezer éves történelme során miért maradt mindvégig velünk a skizofrénia. A betegség tüneteinek és pusztító hatásainak ismeretében joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az ember törzsfejlődése során a természetes szelekció miért nem tette a dolgát? Vajon jelenthet-e valamilyen evolúciós előnyt a skizofrénia? Amennyiben igen, a modern ember számára ez milyen társadalmi haszonként jelentkezik? Számos különböző kutatás releváns eredményeit igyekszem rövi den ismertetni, amelyek a skizofrénia fennmaradásának okait, esetleges evolúciós hasznát keresték másmás szempontok szerint. Ezen kutatások rövid bemutatásán túl, eredményeik értelmezésére és szintetizálására teszek kísérletet, a skizofrénia - esetleges - társadalmi hasznosságának igazolását tűzve ki célul. A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 147 A skizofrénia A szkizofrénia spektrumbetegség: különbözően súlyos, változatos tüneteket produkáló betegségek összessége. A leggyakoribb tünetek a gondolkodást, érzékelést, figyelmet, az érzelmi-akarati életet, a viselkedést érintik és ezekhez társulhatnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. Másik megfogalmazásban, olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek (Martin 2010). A skizofrénia elnevezés a görög eredetű szkhizein (σχίζειν), „hasadás” és phrén, phren- (φρήν, φρεν-), „elme” szavakból ered, a kifejezést a svájci Eugen Bleuler (1911) pszichiáter alkotta 1911-ben. A skizofrénia nem jelent „tudathasadást” vagy „többszörös személyiségzavart”, ezeket manapság disszociatív személyiségzavarnak is nevezik, és gyakran összekeverik a két betegséget. A kifejezés a betegség jellegzetes megjelenési formájának következtében inkább azt jelenti, hogy „hasadt a szellemi funkció”. Leválik az érzelem a gondolkodásról (Picchioni és Murray 2007). Amint az látható, a betegségnek nincs egységesen elfogadott definíciója, bonyolult tünetegyüttes, amely számos különböző mentális rendellenességet foglal magában. A skizofrénia epidemiológiája A nemzetközi adatok szerint a skizofrénia esetében az incidencia 0,22%, az élettartam prevalencia 1%, amely valamennyi vizsgált országban nagyjából azonosnak bizonyult (Häfner és an der Heiden 1997), bár ezeket a klasszikus adatokat nem minden vizsgálat támogatja (McGrath 2005). Férfiak esetében a betegség jelentkezése 20-28 éves korban jellemző, a nőknél 26-32 éves korban fordul elő első alkalommal, de 40-45 éves korban, a menopauza előtt egy második csúcs észlelhető (Castle és mtsai 1991). A WHO vizsgálatai szerint a kezdési időpont férfiaknál átlagosan 4-10 évvel korábban állapítható meg, mint a nőknél (Häfner és mtsai 1994). Férfiak és nők esetében mind az incidencia, mind a prevalencia azonos, ebben a tekintetben nem észlelhető nemi különbség. A férfiak esetében gyakoribb a negatív tünet, nők esetében az affektív tünet. A pszichotikus tünetek esetében nincs különbség a két nem között. A kezelésben lévő betegek 90%-ának életkora 15 és 55 év közötti. Az első pszichotikus tünetek 20-40%- TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 148 ban jelentkeznek 20 éves kor előtt. A szkizofrén páciensek kb. 10%-a öngyilkosság következtében hal meg. Rizikófaktor a depresszió, fiatal kor, magas szintű premorbid funkcionálás, magas iskolázottság. Gyakori a drogabúzus vagy függőség. A leggyakoribb az alkoholfüggőség (30-50%) együttes előfordulása. A skizofrénia elterjedtebb, mint az Alzheimer-kór, a cukorbetegség vagy a szklerózis multiplex, a vezető 15 munkaképességet csökkentő ok egyike [Az adat forrása: United States Census Bureau]. Az Egyesült Államokban évente közel egymillió esetben szorulnak a skizofréniában szenvedő páciensek kórházi ellátásra (Chen és mtsai 2021), míg a betegség által okozott közvetlen és közvetett gazdasági kár éves mértékét 155,7 milliárd dollárra becsülték (Cloutier és mtsai 2016) tíz évvel ezelőtt, miközben mind a kórházi ellátások, mind a költségek folyamatosan növekvő trendet mutatnak. A skizofrénia tünetei Primer tünetek: Mivel a betegség maga is nagyon összetett és az általa okozott tünetek is, nehéz pontosan és egységesen definiálni a tüneteit. Eugen Bleuler (1911), aki a betegség kutatásának úttörője volt, az alábbi négy alaptünet kategóriát határozta meg. Asszociációs zavar: A képzettársítás logikus összefüggéseinek a fellazulása. Célképzet eltűnése, a képzettársítás koherenciájának elvesztése - primer inkoherencia. Affektív zavar: Érzelmek ellaposodása, elsivárosodása. Az érzelmi kísérőjelenségek nincsenek összhangban az egyéb pszichés tartalmakkal. Ambivalencia: Egyidejűleg fennálló egymással ellentétes érzelmek (szeretet-gyűlölet). Autizmus: A kapcsolat a külvilággal kisebb-nagyobb zavart szenved, súlyos formában megszakad, és a beteg visszahúzódik saját belső világába. Ezt a kóros belső világot nagyfokú nárcizmus, vágyteljesítő, reális kapcsolatot pótló tünetek, téveszmék, érzékcsalódások jellemzik. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 149 Szekunder tünetek A fenti alaptüneteket kísérő - illetve azokat kiegészítő, részletező, pontosító - másodlagos tünetek. Téveszmék (doxazmák): • Töredezett, bizarr téveszmék, gyakori a vonatkoztatásos-megfigyelésesüldöztetéses téveszmesor. • Lelki és testi befolyásoltatottság (gondolatátvitel, gondolatok elvonása, befolyásolása, test besugárzása, áramütés, radar, lézer stb.). • Bizarr grandiózus téveszmék (pl. kiválasztottság). Érzékcsalódások: • Hallucinációk (beszédhangok - irányítók, kommentálók, gondolatok felhangosodása). • Vizuális hallucinációk (leggyakrabban vallásos jellegűek). • Cönesztéziák (kóros szervérzés, pl. a hús levált a csontjáról, agyát fonalak tartják össze stb.). • A beteg a hatásukra jellegzetes magatartást vesz fel, csak időszakosan hozzáférhető a környezet számára. Katatón tünetek: • A pszichomotoros kifejeződés zavara. • Izgalmi tünetek: rendkívüli nyugtalanság, céltalan, sztereotip mozgássor, amely mozgásviharrá súlyosbodhat. Gátlásos tünetek: • Katalepszia - a beteg spontán kényelmetlen testtartásokat vesz fel, végtagjaik viasszerűen hajlíthatók, a pozíciót órákig képesek tartani. • Negativizmus - nem beszél, nem táplálkozik, nem mozog - stuporig fokozódhat. A beszéd zavarai: • Inkoherencia, szimbolizmus, új szavak (neologizmák) alkotása, szóismétlések (verbigeráció). • A beszéd információ tartalmának felismerése nehézzé válhat. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 150 Az akarat zavarai: • Az érzelmi ambivalencia áttevődik az akarati életre. Döntésképtelenségként, csökkent késztetésként jelentkezik. Rontja a szociális funkciókat és a munkaképességet. A fenti - Bleuler féle - felsorolás választása némileg önkényes, hiszen számos kutató, orvos, tudós különböző módon közelíti meg, és írja le a skizofréniát, de fontosnak tartottam legalább egyet ismertetni (ehhez pedig nehéz lenne hitelesebb forrást találni, mint Bleuler), hiszen érthetőbb és szemléletesebb, mint a WHO (BNO-11 - a betegségek nemzetközi osztályozásának 11., aktuális változata, amely leginkább az európai fejlődést tükrözi), illetve az Egyesült Államok Pszichiátriai Társasága által kiadott (DSM-5-TR - Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyvének aktuális változata) modern diagnosztikai kritériumok listája. A skizofrénia története - címszavakban A skizofrénia szót először a már korábban említett svájci pszichiáter, Eugen Bleuler (1911) használta 112 évvel ezelőtt, bár maga a betegség a mai tudásunk szerint végigkísérte az emberiséget a teljes története során. A betegséget, illetve a vele járó tünetegyüttest ugyanakkor már 1887-ben felismerte és elnevezte, majd az általa publikált tankönyvben is alkalmazta Emile Kraepelin (1896), aki a „dementia praecox” megnevezést választotta (amely eredetileg Morel-től származott és korábban Arnold Pick is használta alkalomszerűen), és megkülönböztette az ebben a betegségben szenvedő pácienseket a mániás depresszióval, és a demencia egyéb formáival küszködő társaiktól. Ezt változtatta meg Bleuler 1911-ben, hiszen nyilvánvalóvá vált számára, hogy a skizofrénia nem mindig jár szellemi leépüléssel, és a kialakulása, megjelenése sem lokalizálható kizárólag a fiatal korra, ahogy arra a Kraepelin által használt név utalt. Természetesen ennél sokkal régebben tudatában van az emberiség a betegség létezésének, noha ennyire pontosan nem sikerült meghatározni. Már a Biblia is említ mesügéket, de a legkorábbi írásos emlékek az ókori Egyiptomból származnak. Az Ebers-papirusz, amely az akkor ismert betegségeket gyűjti össze és írja le a kezelésüket, tartalmaz egy Szívek Könyve című részt, amely a mentális rendellenességekkel foglalkozik. A skizofréniára jellemző depressziót, demenciát és gondolati zavarokat is részletesen leírja. A szív és az elme úgy tűnik, hogy szinonimák voltak az ókori Egyiptomban. A fizikai betegségeket a szív és a méh tüneteinek tekintették, és úgy gondolták, TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 151 hogy az erekből, gennyes gyulladásokból, a székletből, méregből vagy esetleg démonoktól származnak. Bár a szó eredete görög, sem az ókori görögök, sem a rómaiak nem használtak külön kifejezést a skizofrénia mai diagnosztikai kritériumainak megfelelő tünetegyüttesre, de az emberek általában tisztában voltak a mentális rendellenességek létezésével. A középkortól kezdve egészen 50-100 évvel ezelőttig viszont változatosabbnál változatosabb módokon próbálták kezelni a pácienseket. Sajnos ezek a kezelések a haszontalan eljárásoktól egészen a felfoghatatlan - gyakran a beteg halálát okozó - kínzásokig terjedtek. A teljesség igénye nélkül a következő procedúráknak vetették alá a betegeket. Lyukat fúrtak a koponyájukba, hogy a démon azon keresztül távozhasson, további kegyetlen módokon próbáltak ördögűzést eszközölni rajtuk, később lobotómiát végeztek a betegeken, árammal sokkolták, inzulin sokkterápiának vetették alá őket, amely kómával és gyakran halállal végződött. Az eddig olvasható rövid bevezetőt azért tartottam szükségesnek, hogy látható legyen, mennyire összetett kórképről van szó, és milyen komoly szenvedést tud okozni az egyénnek, rajta keresztül pedig a közösségnek is. Azt is fontos volt rögzíteni, hogy az emberiség milyen régóta tudatában van a probléma létezésének, amely folyamatosan foglalkoztatja is a tudomány képviselőit, napjainkban pedig már igen komoly népegészségügyi, és gazdasági terhet is jelent a modern államoknak. Amennyiben ilyen egyértelműen káros jelenségről van szó, és a mai tudásunk szerint az emberiség teljes létezését végigkísérték a negatív hatásai a betegségnek, miért nem szelektálódott ki teljesen az evolúció során? Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ennyire szétzilálja az embert, akkor azok az egyének, akik ettől a pusztító tünetegyüttestől szenvedtek, hogyan tudták mégis sikeresen átörökíteni évezredeken keresztül ezt az állapotot, ami mind nekik, mind a közösség számára súlyos problémákat és terhet jelentettek, a természetes szelekció miért nem működött? Egy, az evolúció szempontjából egyértelműen maladaptívnak tűnő pszichiátriai rendellenesség miképpen maradhatott fent napjainkig? Ez utóbbi kérdés megfogalmazásakor természetesen feltételezem, hogy öröklődő, és nem kizárólag külső körülmények, egyedi jelenségek által okozott betegségről van szó, ezért először ezt a hipotézisemet igyekszem igazolni, hogy utána, amennyiben továbbra is érvényesnek tekinthető az eredetileg feltett kérdés, megkíséreljek választ, válaszokat találni rá. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 152 Öröklődő betegség-e a skizofrénia? Azt, hogy a skizofrénia egy fizikai, az agyat érintő szervi elváltozás formájában jelentkező betegség, már több, mint 180 évvel ezelőtt, 1836-ban megfogalmazta előadásaiban W.A.F. Browne, korának legismertebb angol pszichiátere, és nem sokkal utána Amariah Brigham, az amerikai pszichiátria egyik alapító atyja. Azóta számtalan kutatás foglalkozott a skizofréniával, amelyeknek az ismertetésére terjedelem hiányában nem kerítek sort, de néhány releváns eredményt megkísérlek röviden bemutatni, amelyek azt látszanak igazolni, hogy jelentős szerepet játszik a genetikai úton történő öröklődés a betegség fennmaradásában. Természetesen egy ilyen összetett probléma esetén nagyon nehéz helyzetben vannak a kutatók, hiszen nem könnyű elkülöníteni a környezeti és a genetikai hatásokat, ami sok vitát okoz tudományos körökben. Emiatt, a pontos mértékét ugyan nem, de a genetikai öröklődés jelenlétét kiválóan alá lehet támasztani statisztikai adatok segítségével. A világon mindenhol, környezettől, kultúrától függetlenül kb. 1% az előfordulási arány, amely a rokonsági fokkal is korrelál. A teljes populációban nagyjából 1%, közvetlen rokonok esetében 6,5% (Kendler és mtsai 1993), míg egypetéjű ikrek esetén már 40-50% valószínűséggel alakul ki skizofrénia, ha a rokon, testvér már szenved a betegségben (Cardno és Gottesman 2000, illetve Sullivan, Kendler és Neale 2003). Vagyis, amíg a betegség tünetei a földrajzi elhelyezkedéstől, kulturális környezettől, és egyéb külső hatásoktól függetlenül azonos gyakorisággal jelentkeznek a populációban, addig a rokoni kapcsolatok szignifikáns hatással vannak ugyanerre a gyakoriságra. Ebből az a következtetés vonható le, hogy genetikai öröklődésről van szó. Egyes kutatások ennél tovább mentek és a skizofrénia heritabilitásának becslésére is vállalkoztak, amit 80% körül határoztak meg (Cardno és Gottesman 2000, illetve Sullivan, Kendler és Neale 2003). A fentiek, és számos további kortárs kutatás eredményei alapján is (Pearlson és Folley 2008, illetve Gejman, Sanders és Duan 2010) úgy tűnik, hogy a skizofrénia genetikai úton öröklődő betegség, ezért érdemes vállalkozni a válaszok keresésére. Fontos rögzíteni ugyanakkor, hogy annyira gyerekcipőben jár még a skizofrénia genetikai hátterének, de általában az emberi génkészletnek a kutatása is - annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben bámulatosan felgyorsult az emberiség ezzel kapcsolatos tudásának TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 255 4. ábra: Nemzeti tanárképzési programok beiratkozása és a programokat befejezők száma 2009-2014 között Forrás: Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma. Megjegyzés: kék vonalbeiratkozók száma szürke vonal - képzést befejezők száma A kínálat drámai visszaesésének egyik gyakori feltételezése, hogy a gazdasági válság idején a nagy nyilvánosságot kapott tanári elbocsátások nyomot hagytak a közvéleményben, beleértve azon egyéneket is. akik esetleg a tanári pályát fontolgatták. Amellett, hogy kevés volt az álláslehetőség, a költségvetési megszorítások következtében befagyasztották a fizetéseket és romlottak a tanítási feltételek, mivel a forráshiány miatt megnőtt az osztályok mérete és csökkentek az oktatási támogatások. Azt is fontos megjegyezni, hogy még ha a beiratkozások száma növekedne is, a jelentkezők nem feltétlenül azokat szakterületeket választják, amelyeken nagyszámú üres álláshely van, továbbá nem vonzó számukra azon intézmények köre, ahol a legnagyobb a létszámhiány. A politikai döntéshozóknak nemcsak azt kell biztosítaniuk, hogy a keresletnek megfelelő számú tanár álljon rendelkezésre, hanem azt is, hogy megfelelő tanári kínálat legyen azokon a területeken és helyeken, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. E tényezők kumulatív hatásának egyik jele, hogy az egyetemi felvételi vizsgán részt vevő diákok mindössze 5%-a volt érdekelt abban, hogy karriert folytasson az oktatási pályán, ami 29%-os csökkenés 2010 és 2014 között (ACT 2014), az elsőéves tanárszakos egyetemi hallgatók körében csupán 4,2% TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 256 jelezte, hogy a pályán kívánnak maradni. Ez kevesebb, mint a fele annak az aránynak (9,2%), amely 2007-ben került megállapításra és az elmúlt 45 évben a legalacsonyabb volt a tanítást fontolgató diákok száma (Cooperative Institutional Research Program, UCLA Higher Education Research Institute, 2016). A beiratkozási és befejezési arányok fontos információkat árulnak el tanári munkaerőpiacról is, hiszen a tanárkínálat modellezése ezen adatok felhasználásával, lehetővé tesz egy mélyebb elemzést. Az 5. ábra az elmúlt évtizedre vonatkozó becslések szerint az újonnan belépő tanárok számát határozza meg, mely az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma által került összeállításra. 5. ábra: Tanárellátás becslése 2005-2021 között. Forrás: NCES, 2012b. A 6. ábra mutatja az előre jelzett tanárhiány nagyságát. A 2000-es évek elején a kereslet csökkent nagyjából a teljes tanárkínálatnak megfelelő nagyságrendjében, ami a tanári munkaerő viszonylagos egyensúlyára utalt. 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben a kínálat nagyobb volt, mint a kereslet. Ez a megállapítás megfelel a valóságnak; a válság idején a tanárokat elbocsátották, és nehéz volt munkát találni, más szóval, tanárfelesleg volt. 2013-ban azonban a gazdaság fellendülésével a kereslet nőtt és meredeken emelkedett, miközben a kínálat továbbra is alacsony maradt, és 2014-ben és 2015-ben tovább csökkent. A 2015-ös becslések alapján nem volt elég képzett tanár a kereslet kielégítésére. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 257 6. ábra: Előrejelzett tanári kínálat és kereslet. Forrás: NCES, 2005, 2008, 2009, 2012a, 2013, 2014b, 2015b. A hatások valószínűleg jobban érezhetők lesznek egyes szakterületeken, államokban és közösségekben, mint ahogyan azt korábban ismertették. Pedagógus pálya anyagi megbecsülésének és egyéb szempontok szerinti vizsgálata A tanárok kezdő fizetéseiben mutatkozó állami különbségek hozzájárulhatnak a tanári munkaerőpiac változékonyságához. A bérek olyan módon befolyásolhatják a tanári állások vonzerejét, amely hatással van a munkaerőtoborzásra és a megtartásra is (Adamson, Darling-Hammond, 2012). A National Education Association adatai szerint az Egyesült Államokban a 2016/17-es évben átlagos kezdő tanári fizetés 30 249 dollár volt, de a szórás nagyon széles volt. 2013-ban a Columbia kerületben volt a legmagasabb a mértéke 55 209 dollárral, Montana pedig a legalacsonyabb, 31 418 dolláros kezdő fizetéssel rendelkezett. Az államokon belül az iskolakörzetek finanszírozása gyakran eltérő, ami erősen kihat a bérszintekre. Az egyes körzetek közötti nagy fizetésbeli egyenlőtlenségek jellemzően hiányt okoznak azokban a körzetekben, amelyek nem tudnak versenyképes bért kínálni (Adamson & Darling-Hammond, 2011). Ennek az eltérésnek egy részét lehet a megélhetési költségkülönbségekkel magyarázni, de még a magasabb fizetésű államokban, például Kaliforniában is nagy eltérések lehetnek a bérekben, amelyek nem függnek össze ezzel. A kaliforniai tanári fizetések alakulása a tapasztalt és képzett tanárok béreire viszonyítva 2:1. Ezek a bérkülönbségek okot adnak arra, hogy az államokban eltérő módon tapasztalható a tanárhiány. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 258 Bérek versenyképessége is államonként változik. Az életkor, az iskolai végzettség, az óraszámok figyelembe vételével Wyomingban a tanárok 2012ben 94%-át keresték annak a diplomás átlagbérnek, amit a nem tanár végzettségű diplomások az államban kerestek. Alaszkában és Iowában ez az arány 85% volt (Baker, Farrie és Sciarra, 2016). 2000 óta alig az infláció mértékével nőtt a pedagógusok fizetése, miközben más diplomás bérek ennél nagyobb arányban emelkedtek. 2010-ben a tanárok még csak negyedével kerestek kevesebbet, mint más felsőfokú végzettségűek, 2022-ben viszont már 33 százalék volt a bérhátrányuk. Az alacsony fizetés miatt tizenöt év alatt 40 százalékkal esett vissza a tanárok elégedettsége, és ezzel párhuzamosan drámaian romlott a tanári pálya vonzereje (Edsall, 2022). Munkakörülmények A munkafeltételek, amelyek a tanárok szerint fontosak a pályaválasztás szempontjából államonként eltérők. Az egyik fontos munkafeltétel az ideális tanulói létszám. 2014-ben, például az országos átlagos tanuló-tanár arány 16:1 volt, Kaliforniában 24:1, Vermontban pedig 11:1 volt (NCES 2015d). A tanároknak az iskolában maradásra vagy távozásra vonatkozó döntéseivel összefüggő egyéb feltétele a hozzáértő és támogató iskolavezetés, a tanárok autonómiája. A 2011-12-es SASS adatai szerint például Arkansasban kétszer annyi tanár értett egyet azzal, hogy a vezetés támogató hatása fontos, mint Columbiában (NCES, 2012a). Több mint tízszer annyi indianai és indianapolisi tanár véleménye szerint a munkahelyük biztonságát befolyásolja a tanulóik teljesítménye, mint Vermontban és Észak-Dakotában (NCES, 2012a). Montanában, Észak-Dakotában és Vermontban a tanárok 88%-a értett egyet azzal, hogy az autonómia szerepe meghatározó a pedagógiai döntéshozatal során (NCES, 2012a). Mindezek a különbségek megmutatkoznak a tanárok távozási terveiben. a tanításból való kilépésükkel kapcsolatban. Lemorzsolódási arány A tanárok becslései arról, hogy mennyi ideig lesznek a szakmában, szintén államonként eltérők. A washingtoni tanároknál több mint ötször annyian hagyják el a tanári pályát, mint a dél-dakotai tanárok. A tanárok a legnagyobb valószínűséggel Arizonában, Nevadában és Washingtonban mondják azt, hogy tervezik elhagyni a tanítást, és a legkevésbé valószínű Illinois-ban, Rhode Islanden és Dél-Dakotában (NCES, 2012a). Közel minden negyedik tanár TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 259 iskolát vált vagy elhagyja a szakmát évente Arizonában és Washingtonban, több mint háromszor annyian, mint Rhode Islanden (NCES, 2012a). Továbbképzés, szakmai képzések Formális továbbképzés a pedagógusképzők számára nincs az USA-ban. A Pedagógusképzők Szövetségének tagjai elkötelezettek a pedagógusképzés fejlesztésének ügye mellett. Ezt az alapvető küldetésüket három síkon kívánják teljesíteni: a pedagógusképzési programok minőségének folyamatos javításával, az alapképzéssel és a folyamatos szakmai fejlődéssel kapcsolatos kérdések és gyakorlatok elemzésével, valamint a személyes és szakmai fejlődési lehetőségek biztosításával. A Szövetség törekszik a jó gyakorlatok, innovációk támogatására és terjesztésére, melyek a minőségi pedagógusképző programokat és a folyamatos szakmai fejlődést támogatják. Az USA sajátossága, sok európai országtól eltérően, hogy az oktatás (beleértve a felsőoktatást és a pedagógusképzést) az egyes államok szintjén szerveződik, és az ellenőrzés is ilyen szinten zajlik. Ezáltal a képzési programok rendkívüli mértékben különbözhetnek egymástól az ország különböző részeiben. Mindezek ellenére, mivel a pedagógusképzés gyakorta megkívánja az országos tanúsítvánnyal történő elismerést, nagy mennyiségű időt töltenek a pedagógusjelöltekről szóló adatok elemzésével és azzal, hogy a leendő pedagógusok minél jobban megfeleljenek a pedagógusképzési kimeneti követelményeknek. Összefoglalás Az Egyesült Államokra vonatkozó eredmények egybehangzóan azt mutatják, hogy folyamatosan romlanak a tanári pályát választók képességei. A tanárok képzettségével és az oktatásra vonatkozó minőségi tendenciákkal kapcsolatos kérdések iránti érdeklődés száma robbanásszerűen megnőtt az elmúlt években országszerte, mely a pedagóguskutatás nemzetközi rendszerét is érintheti, ugyanis a megválaszolatlan kihívásokra új elemzési lehetőségek nyílnak meg, mindez párosulhat az oktatáspolitika fokozott érdeklődésével is. A pedagógushiány pótlása nagy nehézséget okoz, ugyanakkor a tanári bérek emelésének, a magas kezdő fizetés biztosításának komoly költségvetési következményei vannak. Floridában például veterán katonák, nyugdíjas rendőrök, tűzoltók álltak ideiglenesen munkába az iskolákban. Több városban, köztük San Francisco néhány oktatási intézményében áttértek a négynapos iskolai hétre. Az elavultnak ítélt tekintélyelvű iskolák feloszlatásával, a rosszul TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 260 értelmezett diákszabadság révén lassan erodálódott a tanárok tekintélye. Az Egyesült Államokban nincs központosított iskolarendszer, minden állam maga finanszírozza az oktatást, szabja meg a tantervet és a követelményrendszert. A tanulók közel 90 százaléka ebben a rendszerben tanul. Az USA-ban is az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkentek az átlagos osztálylétszámok, csökkent az egy tanárra jutó diákok száma, ez pedig növelte az egy tanulóra jutó oktatási kiadásokat, romlott a tanárok relatív kereseti helyzete, ennek következtében pedig a tanári pályát választók képességei, a tanári munka minősége. Az ország felismerte, hogy a hiányszakos oktatók esetén többletjuttatásba kell részesíteni a pedagógusokat, így számos államában és iskolakörzetében évi 5000 dollár prémiumot kaptak azok a matematikát és természettudományt tanító tanárok, akik legalább négy évig az adott iskolakörzetben maradtak. New York 15 000 dollár költözési, letelepedési támogatást, és két évig havi 400 dollárt adott azoknak a gyakorlott matematika-, és természettudományt tanító tanároknak, akik állást vállaltak iskoláiban (OECD 2009). A tanárok kereseti helyzete alapvetően meghatározza, hogy kik választják a tanári pályát. Ezért a megfelelő, ösztönző bérrendszer kialakítása szükséges ahhoz, hogy a tanári munka minősége javuljon világszerte is. Igazán hatékony megoldást nem találtak a kialakult helyzetre, ráadásul míg a legtöbb országban „csak” a növekvő munkaterhelés, az alacsony fizetések és a tanárok alul értékelése okoz problémát, addig az Egyesült Államokban nyomós indok a pályaelhagyásra az is, hogy a tankerületek, és gyakran még a szülők is szabályozzák, hogyan és mit lehet tanítani az iskolákban. Az amerikai oktatási rendszer színvonalának javításához vonzóbbá kellene tenni a tanári pályát, és javítani kellene a tanárok felkészültségén is, hiszen az általános béremelés önmagában nem oldja meg a problémákat, a kevéssé rátermett tanár attól nem lesz jobb szakember. A pedagógusok motivációjának erősítéséhez súlyozott béremelésre és szigorúbb minőségbiztosításra van szükség. A baj csak az, hogy minél több az értékelés, és minél inkább ezen múlik a fizetésemelés mértéke, annál nagyobb a tanárokra nehezedő stressz. Napjainkban Magyarországon is kutatások előterébe került a pedagóguspályát övező kérdések megválaszolása, különös tekintettel a pályamotivációra, a pályaelhagyást és módosítást előidéző ok-okozati hatásokra és összefüggésekre. A hazai pedagóguskutatás korábbi eredményeire támaszkodva, nemzetközi ajánlásokat is alkalmazva, időszerű kutatási téma lehet a köznevelésben TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 261 mutatkozó negatív tendenciák hátterének vizsgálata, megbízható mérőszámok és módszer segítségével kidolgozásra vár a kezdő tanárok és a pálya elején lévő pedagógusok lemorzsolódásának és pályaelhagyásának ok-okozati feltárása, külön figyelmet fordítva a politikai döntésekben megnyilvánuló oktatási reformok értelmezésére. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 262 Felhasznált irodalom 1. Achinstein, B., Ogawa, R. T., Sexton, D., & Freitas, C. (2010). Retaining teachers of color: A pressing problem and a potential strategy for “hardto-staff” schools. Review of Educational Research, 80(1), 71-107 2. ACT. (2014). The condition of future educators 2014. Iowa City 3. Adamson, F, & Darling-Hammond, L. (2011). Speaking of salaries: What it will take to get qualified, effective teachers in all communities. Washington, DC: Center for American Progress 4. Adamson, F., & Darling-Hammond, L. (2012). Funding disparities and the inequitable distribution of teachers: Evaluating sources and solutions. Education Policy Analysis Archives, 20(7), 1-46 5. American Association for Employment in Education. (2017). Educator supply and demand report 201617. Slippery Rock, PA: American Association for Employment in Education 6. Baker, B., Farrie, D., & Sciarra, D. G. (2016). Mind the gap: 20 years of progress and retrenchment in school funding and achievement gaps. Princeton, NJ: Educational Testing Service. 7. Berg-Jacobson, A., & Levin, J. (2015). Oklahoma study of educator supply and demand trends and projections. Washington, DC: American Institutes for Research. 8. California Commission on Teacher Credentialing. (2015). Report on New Teacher Induction. Sacramento, CA: California Commission on Teacher Credentialing 9. California Legislative Analysts Office (2016, February). 2016-17 Budget Analysis: Proposition 98 Education Analysis. Sacramento 10. Carver-Thomas, D. & Darling-Hammond, L. (2017a). Addressing California’s growing teacher shortage: 2017 update. Palo Alto, CA: Learning Policy Institute 11. Carver-Thomas, D. & Darling-Hammond, L. (2017b). Teacher turnover: Why it matters and what we can do about it. Palo Alto, CA: Learning Policy Institute 12. Cooperative Institutional Research Program, UCLA Higher Education Research Institute. (2016). Backgrounds and Beliefs of College Freshmen. (2016). Los Angeles, CA: University of California. Available from The Chronicle of Higher Education. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 263 13. Darling-Hammond, L. (2010a). The flat world and Education: How America’s commitment to equity will determine our future. New York, NY: Teachers College Press 14. Darling-Hammond, L. (2010b). Evaluating teacher effectiveness: How teacher performance assessments can measure and improve teaching. Washington DC: Center for American Progress 15. Darling-Hammond, L. (2010c). Recruiting and retaining teachers: Turning around the race to the bottom in high-need schools. Journal of Curriculum and Instruction, 4(1), 16-32. 16. Gardner, D. P. (1983). A nation at risk. Washington, DC: The National Commission on Excellence in Education, US Department of Education. 17. Gray, L., Taie, S., & O’Rear, I. (2015). Public school teacher attrition and mobility in the first five years: Results from the first through fifth waves of the 2007-2008 Beginning Teacher Longitudinal Study. Washington, 18. Haggstrom, G. W., Darling-Hammond, L., & Grissmer, D. W. (1988). Assessing teacher supply and demand. Santa Monica, CA: RAND Corporation 19. Hussar, W. J., & Bailey, T. M. (2014). Projections of education statistics to 2022. Washington, DC: National Center for Education Statistics 20. Ingersoll, R. M, & Perda, D. (2010). Is the supply of mathematics and science teachers sufficient? American Educational Research Journal, 47(3), 563-594 21. Kini, T., & Podolsky, A. (2016). Does teaching experience increase teacher effectiveness? Palo Alto, CA: Learning Policy Institute 22. KRQE Media. (2018, June 25). New Mexico faces teacher shortages. Author. https://www.krqe.com/news/education/new-mexico-facesteacher-shortage/1261836517 23. National Center for Education Statistics. (2004). Public school teacher file, from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. 24. National Center for Education Statistics. (2005). Teacher Follow-Up Survey (TFS), from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 264 25. National Center for Education Statistics. (2008). Public school teacher file, from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. 26. National Center for Education Statistics. (2009). Teacher Follow-Up Survey (TFS), from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. 27. National Center for Education Statistics. (2012a). Public school teacher file, from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. 28. National Center for Education Statistics. (2012b). N2Derived Data File, from the Baccalaureate and Beyond (B&B). Washington, DC: U.S. Department of Education. 29. National Center for Education Statistics. (2013). Teacher Follow-Up Survey (TFS), from the Schools and Staffing Survey. Washington, DC: U.S. Department of Education. 30. National Center for Education Statistics. (n.d.). Digest of education statistics: 2014. Washington, DC: U.S. Department of Education. 31. National Center for Education Statistics. (2014a). Digest of education statistics. Public and private elementary and secondary teachers, enrollment, pupil-teacher ratios, and new teacher hires: Selected years, fall 1955 through fall 2024. Washington, DC: U.S. Department of Education. 32. National Center for Education Statistics. (2014b). Common Core of Data. State Universe Survey, 2004-2014. Washington, DC: U.S. Department of Education. 33. National Center for Education Statistics. (2014c). Civil Rights Data Collection. Public-Use Data File 2013-14. Washington, DC: U.S. Department of Education. 34. National Center for Education Statistics. (2015a). Digest of education statistics. Enrollment and percentage distribution of enrollment in public elementary and secondary schools, by race/ethnicity and region 35. National Center for Education Statistics. (2015b). Digest of education statistics. Public and private elementary and secondary teachers, enrollment, pupil-teacher ratios, and new teacher hires: Selected years, fall 1955 through fall 2024. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 271 időszakban közel 10%-kal csökkent (2013-ban 34%, 2017-ben 24,2%) a roma tanulók részvételi aránya a középfokú oktatásban. A középfokú oktatásban résztvevő roma fiatalok arányának csökkenésével csökken a romák körében (15-24 évesek) érettségit, vagy piacképes szakmát szerzők népességen belüli aránya, továbbá a felsőfokú oktatásba való bekerülés lehetősége is. Ezen iskolázottsági mutatók alapjául szolgálhatnak azon megállapításnak, hogy a roma népességen belül a 15-24 éves korosztály nem rendelkezik kellő szakmai tudással és kompetenciával a nyílt munkaerőpiacon megjelenő szabad, középfokú végzettséget, szakképzettséget igénylő pozíciók betöltéséhez(R.Fedor és Láczay 2021). Munkaerőpiaci helyzetkép Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében Szabolcs-Szatmár-Bereg az ország legkeletibb vármegyéje, tradicionálisan elmaradott. Az egy főre jutó GDP nagyságrendjét figyelembe véve a megyék rangsorában Szabolcs-Szatmár-Bereg a 19. helyen áll a KSH adatai szerint. A szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitett lakosság közel egynegyede tartozott a szegénység által érintettek közé ÉszakMagyarországon (28,1%), Észak-Alföldön (25 %). A szociális ellátórendszer hatékonyabbá tételére jelentős intézkedés valósult meg, mivel a társadalmi juttatásokban részesülők aránya igen magas. A közfoglalkoztatási rendszer azon speciális foglalkoztatási formája, amely segíti a munkaerőpiaci reintegrálódást (Szszbmo 2017). A KSH adatai alapján az ország közfoglalkoztatotti állományának 50%-át négy megye teszi ki: Borsod-Abaúj-Zemplén (17,02%), Szabolcs-SzatmárBereg (16,58%), Hajdú Bihar (9,72%) és Békés (6,93%) vármegyék. Jelentős a vármegyében a közfoglalkoztatottak száma, mint a KSH adatai is reprezentálják. Számuk országos és vármegyei szinten is 2016-ig jelentős mértékben nőtt, ezt követően a szakpolitikai céloknak megfelelően csökkenés rajzolódik ki. Ugyanakkor a vármegyére jellemző szórványos elhelyezkedésű településeken, ez a foglalkoztatási forma jelenti az egyetlen megoldást. Hátránya, hogy a munkabér a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegénél szignifikánsan nem magasabb, így a munkanélküliek nagy többségének nem jelent kellő motivációt, hogy dolgozzon. Ennek eredményeként azt a célját, hogy segítse az elsődleges munkaerőpiacra való visszailleszkedést, csak részben tudja elérni. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a 2022 III. negyedévében a 15-74 éves népesség 64,8 %-a, 265,2 ezer fő volt gazdaságilag aktív, számuk 4,8 TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 272 ezerrel kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Az aktivitási arány 2 százalékponttal elmaradt az országos átlagtól. A munkaerőpiacon 245,1 ezer fő foglalkoztatottként, 20,1 ezer fő munkanélküliként jelent meg. A foglalkoztatottak száma a hazai átlaghoz képest kisebb mértékben (+0,6 %) gyarapodott, míg a munkanélkülieké az országos növekedéstől nagyobb arányban (+1 %) csökkent a 2021. III. negyedévéhez képest. A foglalkoztatási ráta 59,9 %-et tett ki, ami 0,6% százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, így az időszakban 4,4 százalékponttal volt alacsonyabb, mint az országos átlag (KSH 2022a). A munkanélküliségi ráta 8,6 százalékról 7,6%-ra csökkent egy évet megelőző időszakához képest, de ez a mutató is több mint kétszerese az országos átlagnak, egyben a vármegyék és a főváros körében is az egyik legkedvezőtlenebb (KSH 2022 b). A vármegye tekintetében a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökken, azonban az országos mutatókhoz képest folyamatos elmaradás jellemzi (Szszbmo 2017). Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció is kiemeli a roma népesség munkaerőpiaci integrációjának és reintegrációjának fontosságát. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye is azon foglalkoztatók nélküli térségek egyike, ahol igen magas a munkanélküliség. Másrészt a munkavállalás ellen ösztönző szociális ellátások, valamint az iskolarendszerek hiányosságai miatt olyan rétegek és térségek alakultak ki, ahol a lakosság nem tudja teljesíteni a munkaerőpiac igényeit. A szabolcsi roma lakosságának jelentős része a munkaerőpiacon érvényesülni nem képes, munkaerő-kínálatuk nem mobilis. A rendszerváltást követően munkanélkülivé vált roma lakosság többsége a későbbiekben sem tudott visszatérni a munkaerőpiacra, tartóssá vált foglalkoztatásuk problémája, melyek tovább öröklődtek és súlyos társadalmi feszültségeket generálnak a mai napig. Munkaerőpiaci boldogulásukat nem csupán alacsony iskolai végzettségük nehezíti, de a foglalkoztatási diszkrimináció is. A romák körében súlyos problémát okoz a szegénység, illetve ennek következménye, amely az életkörülményeket érinti. Ezen állapotok főként az alacsony jövedelemszintből, illetve az inaktivitásból ered. A foglalkoztatási problémák, a relatív jövedelemszint tartós leszakadása a magasabb roma arányú lakossággal rendelkező települések válságát eredményezheti. (Pásztor és Pénzes 2012). A járások területi fejlettség alapján történő besorolásánál a társadalmi és demográfiai, lakás és életkörülmények, helyi gazdaság és munkaerőpiaci, valamint infrastruktúra és környezeti mutatókból képzett komplex mutatót TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 273 veszik figyelembe. Ezek alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye 13 járásából egy kedvezményezettnek, kettő fejlesztendőnek, illetve további kilenc komplex programmal fejlesztő területnek minősül. A legtöbb komplex programmal fejlesztendő járást Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj Zemplén vármegyében azonosították, minden második e két megyéből került ki. Vármegyénkben minden második lakos komplex programmal fejlesztendő járásban él. A vármegye jelentős kiterjedésű hátrányos helyzetű térsége a szatmár-beregi területek és az államhatárhoz közel elhelyezkedő zsáktelepülések területei. A legtöbb roma háztartásnak az állami transzfereken és az egyéb szociális juttatásokon kívül nincsen állandó jövedelme, bevétele (Szszbmo 2017). Az ebből is adódó halmozódó mélyszegénység az alternatív jövedelemforrások, az illegális tevékenységek és kriminalitás megjelenését eredményezheti. A lakóhelyi szegregálódás egyik legfontosabb összetevője a jövedelmi helyzet, a szegregáció pedig területileg és komplex módon egyaránt vezethet szociális problémákhoz. Összegzés A munkaerőpiaci esélyek vonatkozásában roma társadalom többszörösen is hátrányos helyzetűnek tekinthető. Összehangolt erőfeszítésekre van szükség a hátrányos helyzetből való kitöréshez, a munkalehetőségek bővítéséhez, valamint a szegénység és a nélkülözés mérsékléséhez. A gazdasági válságok mindig a legkiszolgáltatottabb csoportokat érintik először, kockára téve ezzel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában elért szerény eredményeket. A romák valódi integrációja azt jelenti, hogy a romák lehetőségei azonosok a nem romákéval, nem pedig fordítva. A romákat érintő problémák összetettek, ezért integrált megközelítést kívánnak meg, összehangolt, egymást erősítő intézkedések szükségesek. Az elmúlt évtizedek tanúsága szerint előrelépés csak akkor lehetséges, ha az aktív munkaerőpiaci ösztönző eszközök, aktív, befogadó roma társadalommal párosulnak. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a legnagyobb munkaerőpiaci problémát az jelenti, hogy az álláskeresők nem rendelkeznek a szabad munkapozíciók betöltéséhez megfelelő szakképzettséggel. Az oktatásiés munkaerőpiaci kihívások azonosítása és a fejlesztési irányvonalak meghatározása elengedhetetlen a munkaerőpiaci egyensúly megteremtéséhez. A vármegye jelentős számú szabad munkaerő állománnyal rendelkezik, akiknek a munka világába történő elhelyezése megfelelő szakképzéssel TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 274 biztosítható lenne. Hiszen a munkáltatói oldalról jelentős kereslet mutatkozik a szakképzett munkaerő felvétele iránt. A változásért azonban összefogás szükséges a vármegye releváns szereplőitől, mint az érintett hátrányos helyzetű célcsoport érdekképviseleti szervei, a kisebbségi nemzetiségi önkormányzatok, a településiés megyei önkormányzatok, a szakképzésiés felnőttoktatási intézmények, és a munkaügyi szervezetek között. A foglalkoztatás növelése, a munkanélküliség és a munkaerőhiány csökkentése, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatottságának javítása, a területi egyenlőtlenségek mérséklése csak összefogással lehetséges. A vármegye jövője és fejlődése szempontjából elsődleges, hogy minél többen végezzenek értékteremtő, hasznos munkát és jussanak tisztességes munkajövedelemhez. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 275 Felhasznált irodalom 1. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300125.tv (Letöltés ideje: 2023.02.09.) 2. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/mntfs2030.pdf (Letöltés ideje: 2023.02.05.) 3. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (2016/C 202/02) https://eurlex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:12016P/ TXT&from=HU (Letöltés ideje:2023.02.19.) 4. Dajnoki, K. - Balázs-Földi, E. (2016): Diszkrimináció a munkaerőpiacon. Közép-Európai Közlemények, 9 évf. 3., 150-165. 5. KSH (2022 b): Munkanélküliségi ráta, megye és régió szerint, negyedévente. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0171.html (Letöltés ideje: 2023.02.09.) 6. KSH (2022a): A munkaerőpiac legfontosabb éves adatai. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0001.html (Letöltés ideje: 2023.02.09.) 7. OFTK (2014). Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció. 1/ 2014.(I. 3.) OGY határozat, Magyar Közlöny 2014/1. https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid= a14h0001.OGY (Letöltés ideje: 2023.01.16.) 8. Pap A. (2021): „ Diszkrimináció” in Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Kriminológia rovat, rovatszerkesztő: Barabás A. Tünde) 9. Pásztor, I. Z,- Pénzes J. (2012). Foglalkoztatási krízis és jövedelmi periferizálódás Északkelet-Magyarországon a roma népesség arányainak tükrében. Területi Statisztika, 15(4), 353-371p. 10. R. Fedor A. (2021): Regional characteristics of the precariat on the labour market Debrecen, Magyarország: Debrecen University Press (2021), 178 p. ISBN: 9789634903574 ISBN: 9789634903581 11. R. Fedor A.- Balla P. (2019). Foglalkoztatási helyzetkép a telepi körülmények között élő nyíregyházi romák körében. Acta Medicinae et Sociologica. 10. 32-44. DOI: 10.19055/ams.2019.10/29/3. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 276 12. R. Fedor A. - Láczay M.(2021): Határmentiség - hátrányos helyzet - munkaerőpiaci bizonytalanság. Acta Medicinae et Sociologica. 12. 58-59. DOI: 10.19055/ams.2021.11/30/3 13. Radó, P. (1998): Romák és esélyek. Fundamentum, 1998. 1-2. szám, 113121. 14. Standing, G. (2012): Prekariátus: lakosokból állampolgárok? Fordulat, 19 (3): 2250. http://fordulat.net/pdf/19/F19_Standing.pdf (Letöltés ideje: 2023.02.09.) 15. Suhajda, Cs. J. (2018): Egyenlő esélyekkel a munka világában? Esélyegyenlőség és jogvédelem a munkaerőpiacon. Debrecen, Metszetek 2018/4. 46-63. 20. 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat (2017): „Foglalkoztatási Együttműködések SzabolcsSzatmár-Bereg Megyében Top-5.1.1-15SB1-2016-00001 Megvalósíthatósági Tanulmánya http://szabolcsipaktum.hu/wpcontent/uploads/2017/10/SZSZB_Paktum_ MT_2017_05_31_vegleges.pdf (Letöltés ideje:2023.01.19.) 17. Tardos K. (2015): Halmozódó diszkrimináció. Kirekesztés és integráció a munkaerőpiacon. Szeged. 21. 18. Varga G. (2020): A roma népesség munkaerőpiaci-területi esélyei a Nagykanizsai járás területén. Modern Geográfia, 15 (3). pp. 1-15. 22. 19. Visztenvelt A. - Molnár, N. - Suhajda, Cs. J. (2014): The regional role of municipalities in the integration of disadvanteged groups. In: Monika Gubáňová (ed.): Legal, Economic, Managerial and Environmental Aspects of Performance Competencies by Local Authorities. Slovak University of Agriculture, Nitra, 1-8 TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 277 MOTIVATIONAL FACTORS Why more and more foreign students choose the University of Debrecen Anna Dobó1 1PhD hallgató, Debreceni Egyetem, 4032 Debrecen Egyetem tér 1., 0000-0001-7810-1926 INFO ABSTRACT Anna Dobó [email protected] Motivational factors - why more and more foreign students choose the University of Debrecen: Nowadays, with the rise of globalisation, the openness of political systems and the Bologna process, more and more students are pursuing higher education abroad. Peregrination (going to university abroad) can be a lifedefining decision. The motivational factors behind this decisionmaking process are explored. The University of Debrecen has an outstanding international record in terms of international students. More than 7000 international students from 122 countries are studying at the University. This is the reason why this institution was chosen as a research location. The theoretical background of the study is based on theories of sociology, decision-making and capital. The 2017 research used a qualitative method. 10 interviews were conducted with students of different nationalities who are pursuing their higher education at the University of Debrecen. Based on the results, the marketability of the degree appears as the main motivational factor. Keywords Peregrination, migration, student mobility Kulcsszavak Peregrináció, migráció, tanulmányi mobilitás Motivációs tényezők - miért választja egyre több külföldi hallgató a Debreceni Egyetemet: Napjainkban a globalizáció térnyerésével, a politikai rendszerek nyitottságával és a Bologna-folyamatnak köszönhetően egyre több diák folytatja felsőfokú tanulmányait külföldön. A peregri náció (külföldi egyetemjárás) egy egész életet meghatározó döntés is lehet. Ezen döntéshozatali folyamat motivációs tényezőit kívánja felfedni a tanulmány. A Debreceni Egyetem kiemelkedő nemzetközi statisztikákkal rendelkezik a külföldi hallgatók tekinteté ben. Több mint 7000 külföldi diák tanul, 122 országból. Ezért is esett a választás az adott intézményre, mint kutatási helyszín. A tanulmány elméleti hátterét a szociológiaelméleti, döntéshozatali és tőkeelméletek adják. A 2017-es kutatás kvalitatív módsze rt használt. 10 db interjú készült különböző nemzetiségű hallgatókkal, akik a Debreceni Egyetemen folytatják felsőfokú tanulmányaikat. Az eredmények alapján a diploma piacképessége jelenik meg, mint fő motivációs tényező. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 278 Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencián elhangzott előadás alapján készült. Introduction More and more people are opening up to mobility and leaving their home country to pursue their studies in another country. A new generation is growing up, for whom the day-to-day development of technology and the rapid flow of information provide opportunities - not only - for mobility, which strongly contribute to the expansion of the process of peregrination (going to university abroad). Our small country is no exception to this, which, with its accession to the European Union and the signing of the Bologna Process Treaty, has set itself the objective of strengthening the labour market and developing Hungarian higher education, of which the extension of education for foreign students is an essential element. By creating this opportunity for student mobility, it contributes both to strengthening links with other countries and to the stability of the economy, as students generate substantial profits from their stay. The topicality of the subject is further strengthened by the fact that thousands of foreign students study at the University of Debrecen, so I find it interesting to know what factors play a role in their choice of Hungary, and in particular the University of Debrecen, as the place of their studies. The following interview with Dr. Attila Jenei, Director of the OEC Centre for International Education in 2012, may help to understand this better: "At first they form a closed community, but later, as they settle in, they open up to Debrecen, where they spend a lot of money.” He also says that over the years there have been more and more close links between Hungarian and foreign students, fostered by the city's international cultural events, among other things. Thus, despite the fact that Debrecen is not the most vibrant city, it offers a pleasant atmosphere for visitors. 1. Theoretical overview 1.1 Sociological theory overview From a sociological theoretical point of view, I consider it important to take on the topic of motivation because, in addition to helping us to understand the subject more precisely, it raises a number of issues that highlight the differences between cultures. In my opinion, the degree of the aforementioned TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 279 difference is not all the same, as it has a major impact on the chances of an individual being able to integrate into a given environment. This is why Shütz, an Austrian philosopher, in his work The Stranger, speaks of three categories which influence how a stranger (an adult person whose aim is to be accepted by the host group on a permanent basis), on arriving in another country, can integrate. To do this, however, it is essential that he or she becomes familiar with the natural and safe world of life in that culture. As people's thinking is not homogeneous/uniform, the three categories mentioned above can be distinguished in terms of the world of life. It can be incoherent, partially clear and contradictory. In the case of the latter, we can speak of inconsistency, which is the fact that we accept things as being the same which are actually incompatible with each other. In the case of a world of life in which the details are clear, the individual settles for half-knowledge and does not investigate everything in the minutest detail. The writer gives two examples of this: one is that in the case of the telephone, we do not investigate how it works, we simply know the general facts about it. The other is that when we buy a dish we don't know how it was made, we just know the basics. In the case of the first category of the life world (incoherent), "We select not only the objects of our curiosity in a variable way, but also the level of knowledge we wish to attain" (Schütz 1984: 1). These three categories encompass the nature of the life world. An individual who grows up in a given culture does not question these factors, since it is quite natural for him to do so, and so he can get along in his own world of life without any obstacles. However, when one changes country/culture/life-world, the clarity of these factors disappears and the individual has problems understanding and putting them into practice. As he/she is not familiar with the attitudes of the new world, he/she has to check whether he/she is achieving the desired result by the behaviour he/she is imitating. The speech is cited as an example of this by the author; it does not matter whether one understands it or thinks about it individually. This problem of how activity can be created between two individuals from different cultures was addressed by Peter Berger and Thomas Luckmann in their 1966 book The Social Construction of Reality. They argue that communication is essential for the objective to become subjective (Schütz, 1984). Thus, it can be said that the aliens are objective and their loyalty is dubious. The latter stems from the fact that the individual in the new culture cannot identify with the whole of it and is therefore stigmatised by those born into it. The former (objectivity) is based on the need to know and experience the TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 280 culture in detail and to criticise it. It follows from this that a person may be motivated to learn about a new culture and to consciously integrate into it (Schütz, 1984). 1.2 Decision theory In order to better understand why and how individuals choose (in our case, in addition to studying at the University of Debrecen), it is essential to provide a comprehensive introduction to decision theory. A decision is a choice between different alternatives that affect the future in the present. To make it, it is essential to be aware of your current situation and the goal you want to achieve. The process itself consists of two major steps: reflection and judgement. However, there are a number of constraints that we must take into account when making a decision, including: target constraints, resource constraints, competence constraints, hierarchical constraints and methodological constraints. These can be avoided or solved by becoming better informed and realising our capabilities to generate possible/feasible alternatives, thus filtering out the constraints. All this depends on the capabilities of the individual, whose intentions are distinguished between explicit and implicit decision-makers. In the former (explicit) the decision is made consciously (the decision-maker can decide), whereas in the latter (implicit) the decision-maker has to decide, so it is essential to implement it. These choices can be short, medium or long term, depending on their impact over time. To make this choice, the individual has three criteria in mind: appropriate, feasible and acceptable (Decision Theory and Methodology, 2005). In the case of the students here, we can therefore talk about an individual, explicit choice whose impact is long-term and which is appropriate, feasible and acceptable for the individual. Therefore, of the possible alternatives, the University of Debrecen was (probably) chosen because it was considered the most realistic and met all the criteria. 1.3 Capital theory However, all these decisions require some form of capital, which greatly helps the individual to achieve his/her goal(s). Bourdieu (2008) writes about different versions of this capital in his work on social inequalities. He distinguishes between several types of capital: economic capital based on TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 287 References 1. Berács József - Malota Erzsébet - Zsótér Boglárka (2012): A magyar felsőoktatás nemzetköziesedésének folyamata 2. Budapest, Tempus Közalapítvány 2. Berger, Peter L.- Luckmann, Thomas (1998): A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Budapest, Jószöveg Műhely 3. Bourdieu ,Pierre (2008): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, General Press 4. Döntéselmélet és módszertan (2005): http://webcache. googleusercontent.com/search?q=cache:http://ttk.nyme.hu/fmkmmk/ nagy.zs (utolsó letöltés: 2023.01.30.) 5. Erdei Itala (2005): Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében In: Kozma Tamás (szerk.): Educatio XIV. évf. 2. szám 334-359. oldal 6. Fehérvári Anikó - Kocsis Mihály - Szemerszki Marianna (2011): Facts and Figures. Budapest, Hungarian Institute for Educational Research and Development 7. Hallgatói Statisztikák: https://unideb.hu/hallgatoi-statisztikak (utolsó letöltés: 2023.02.05.) 8. Horváth István (2004): Az erdélyi magyar fiatalok Magyarország irányú migrációja 1990-2000. In: Erdélyi Társadalom. II. évf. 2. szám 59-84. oldal 9. Manherz Károly (2010): Mobilitás Magyarországon - Lehetőségek és teendők. In: Prof. Manherz Károly - Prof. Csirik János - Prof. Bókay Antal - Prof. Berács József - Kurucz Katalin - Loboda Zoltán - Dr. Mészáros Gábor - Rádli Katalin(szerk.) Bologna füzetek 4. Budapes, Tempus közalapítvány 7-8. oldal 10. Rédei Mária (2009): Tanulmányi célú mozgás. Budapest, REG-INFO Kft 11. Schütz, Alfred (1984): Az idegen. In: Hernádi M.(szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományban. Budapest, Gondolat Kiadó, 405-413. oldal TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 288 Happiness Approach - An approach on subjective well-being Dalma Tóth1 1Tanársegéd, Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Szociális és Társadalomtudományi Intézet Gerontológia Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4., 0000-0003-4554-5998 INFO ABSTRACT Dalma Tóth [email protected] Abstract SWB has always been a central question in connection with social policies. However, there are critiques of the metrics that are focusing on aspects reflecting selfcentered discussions. Qualitative studies enhance the examination of the existence of tangible assets and they mainly reflect on the universal use of data which causes decadal inferences. Instead, they recommend not to use a global perception but to focus on local tendencies and develop data structures according to these pillars. The Easterlin-pa radox supports this view by data about measuring well-being based on GDP. Social policies created with the Happiness Approach are the dominant view of the new generation. With its contextual factors can be interpreted so that validity and reliability are p rovided. Critiques also contain ideas about the adaptation to the preferences of individuals as they are not sufficiently reflected in a universal understanding of happiness. Keywords social representations social policy subjective well-being Kulcsszavak szociális reprezentációk szociálpolitika szubjektív jól-lét Absztrakt A szubjektív jólét mindig is központi kérdés volt a szociálpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban. Vannak azonban kritikák a mérőszámokkal szemben, amelyek az énközpontú vitá kat tükröző szempontokra összpontosítanak. A kvalitatív tanulmányok a kézzelfogható javak meglétének vizsgálatát veszik górcső alá, valamint főként az adatok egyetemes használatára reflektálnak. Ehelyett azt javasolják, hogy ne globális felfogást használju nk, hanem a helyi tendenciákra összpontosítsunk, és az adatstruktúrákat e pilléreknek megfelelően alakítsuk ki. Az Easterlin-paradoxon ezt a nézetet támasztja alá a GDP-alapú jól-lét méréséről szóló adatokkal. Az újabb szociálpolitikai intézkedések a boldo gságot, mint meghatározó dimenziót használják fel, új generációt hozva ezzel létre a gyakorlatban. A kritikák az egyének preferenciáihoz való alkalmazkodásra vonatkozó elképzeléseket is tartalmaznak, mivel azok nem tükröződnek kellőképpen a boldogság egyetemes értelmezésében. Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencián elhangzott előadás alapján jött létre. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 289 Introduction “The welfare and the happiness of millions cannot be measured on a single scale of less and more.” (Hayek 1944: 60) The idea that measurement tools of happiness, or subjective well-being94 should be used as the dominant measure of national progress is becoming increasingly prominent in policy making. GDP, GNP and GNI as economic measures continue to provide important data on the economic status of countries, but they have been subject to a number of criticisms, of which the Easterlin-paradox is the most significant for the present study95. I interpret SWB as a set of forces that, on the one hand, represent the subjective nature of perception through individual attitudes and, on the other hand, determine what can be considered as positive or negative affect or cognition in different situations (Lengyel, Hegedűs 2003). This definition provides a broad framework for the interpretation of well-being, but also a good starting point for the examination of the concepts of SWB in light of different theories. The literature varies widely in this respect (Lengyel, Tóth 1998; Sági 2000; Husz 2001; Welzel, Inglehart, Klingemann 2002; Alkire 2002; D'Acci 2011; Diener 2012; Voukelatou et al. 2020). Several disciplines have attempted to interpret SWB. In the following I will outline the sociological, economics and psychological perspectives in order to get a deeper insight into the Happiness Approach policy principles. Happiness Approach The subject of social policy is at many points linked to debates on SWB. The policy aspect of happiness is commonly referred to as Happiness Approach96. The late 2000s witnessed the emergence of studies that aimed to measure WB and quality of life (EBRD, OECD). An important feature of the period is that in the UK, rather than GDP-based analyses, a methodology was developed that 94 In the following I am going to use SWB as the abbreviation of subjective well-being. 95 It indicated policy recommendations that are about a more progressive taxation and restricted working hours among others (Johns, Ormerod 2007). 96 In the following I am going to use H as the abbreviation of Happiness Approach. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 290 was based on a subject-oriented approach97. A criticism of non-GDP-based data collection, according to Sen (1992), could be that the subjective factor is too biased because it relies on the individual's affections or cognitions. Sen's (2008) critique of HA includes that happiness based on a utilitarian calculus is unfair to those who feel less happy. One reason for this is that the assessment of well-being is not an objective process and underestimates the adjustment to preferences. Sen also formulated that people adjust their desires to what they see as possible to achieve. This makes HA a restrictive approach that ignores people's interests outside utility or happiness, such as freedom. In the late 2000s, surveys came to light that contradict Sen's statement in Central and Eastern Europe. Data collected by the Pew Global Attitudes Project (2009) showed that people in transition countries would be willing to 'trade' their happiness for security. Sen is skeptical about this because he refutes the validity of interpersonal comparability in his work. Other critiques focus on self-centeredness rather than SWB metrics, which do not include a public good aspect. Some studies have refuted this perspective, confirming that social norms and aspects of equity are present in individuals' decision-making (Bolton, Ockenfels 2006; Fehr, Schmidt 1999). According to Kahneman (1999), individuals' memories of past events are biased towards decision-making and thus appear in their responses. Relevant to the topic of this paper is Kesebir, Diener and Lucas's (2008) view that emotions can be an effective contributor to decision making. In examining the critique of bias, Diener and Suh (1997) found that the importance of bias is not as prominent as it is represented in the critique. In their international study, Schwarz and Strack (1999) supported this claim. They tested the influence of contextual factors on data from international surveys, which were found to be valid and reliable. Frey and Stutzer (2002) made further observations on behavior. In examining the number of suicides, they observed the relationship between self-reported SWB and the suicide rate 5 years after data collection. With regard to the socio-political aspect, it can be seen that the importance of SWB lies significantly in what Sen (1992) has critically argued. Human feelings and satisfaction with life are dominant because, despite the fact that 97 In the UK, there is an increasing attention to happiness, which can be seen through the work of the Whitehall Wellbeing Working Group, or through its cooperation with the Department for Environment, Food and Rural Affairs (Ereaut, Whiting 2008). TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 291 most statistics provide positive data on WB, a society in which citizens do not report high SWB cannot be considered as well-functioning. Other critics have argued that happiness as an effect is an unscientific concept, a claim that is bound up with validity problems. Since the 1990s, there has been a growing body of happiness research suggesting that the measurement of happiness is both inevitable and imperfect. Ignoring the concept of HA would also require more counter-arguments in the scientific debate. Sociological approach In the following, for a sociological definition of WB, I use Tavory's (2011) framework to highlight differences from definitions used in other discourse disciplines. I define the distinction using the substantive, formalistic and skeptical modes (Janky 2020:20). Substantive definitions of WB define specific systems of attitudes to certain situations, which, when interpreted at the individual level, are influenced by certain social norms. They can be used as a schema for knowing a specific situation, which can be the source of social representations of the object, in this case the WB. Such a scenario-like relational system could be, for example, the perception of a life event: whether it is worth getting married, having a child, or taking up a new position. The principles represented in the substantive definitions are directly concerned with behavior and its consequences. This approach fits in with the three component model of attitudes (Rosenberg, Hovland 1960), which in this context does not emphasize the cognitive and affective components. In contrast, other definitions focus on motivation (Janky 2020:22). The formalistic view, as opposed to the substantive one, puts forward a definition that takes cultural rules as the basis for the attitudes that prevail in each situation. Culture as a determining factor allows for the historical background of social representations to be examined and for locality to be included in the analysis (Janky 2020). Formalist theories take individual choices as a basis from which to infer social influences (Weber 1987 [1922]). In this case, too, we can speak of a dichotomy, since motivations and their consequences have gained ground in the work of formalist theorists, as in the case of substantive definitions (Gintis 2009). The difference between the substantive and the formalistic approach can be seen in the fact that while the substantive aspect can appear in the local interpretative framework, the TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 292 formalist one cannot, due to the emphasis on universality (Tavory 2011). In this paper I will focus on the formalistic approach preferred in sociology, as Durkheim, Weber and Parsons did. Those who take a skeptical approach define the focus of their study in terms of dominant social knowledge (Janky 2020). This implies that if WB is taken as the basis of social knowledge, then the patterns of behavior and individual interpretations associated with it can only be present as subsequent reactions, and as social representations (Young 2007). The skeptical view excludes the possibility that the flow of social knowledge through communication is an interaction that is reciprocal of both interpersonal and intergroup relations. Discussing the sociological approach, my aim was to compare and contrast three different sociological definitions of WB - substantive, formalistic, and skeptical - and argue for a formalistic definition as preferred by Durkheim, Weber, and Parsons. The substantive view defines WB by attitudes towards specific situations while the formalistic approach is based on cultural rules and individual choices. The skeptical approach defines WB in terms of dominant social knowledge and denies its reciprocal interaction in interpersonal and intergroup relations. Frey and Stutzer (2002) argue that political institutions play a critical role in promoting happiness by ensuring that public goods and services are provided, that economic growth is sustained, and that the distribution of income is equitable. They suggest that political institutions can promote happiness by providing individuals and communities with a sense of security, stability, and predictability, and by reducing the risk of economic hardship and inequality. Economic approach In connection with happiness, economics and politics are fashionable concepts - the number of economic researches also show that statement (Veenhoven 2007). According to the economics approach, there have been many studies on income as a determinant of SWB, which have proved controversial and only in recent decades have theorists been able to reach a consensus. The relationship between income and WB has been the subject of reflection by Richard A. Easterlin (1974). Easterlin's paradox, named after him, is the result of his work in 1974 - and then reconsidered in 2005. In his theory, he made observations about Western economies, examining the impact of real income growth in the post-war period on SWB (Easterlin 2001). Other researchers have come to similar conclusions, that income growth in developed TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 293 countries is not directly proportional to increases in happiness98 (Blanchflower, Oswald 2004; Frey, Stutzer 2002). A critique of the Easterlin paradox is that it can only be true for countries that can provide high income levels for their citizens. However, in countries with a high standard of living, the impact of income on happiness is not significant, as its source is to be found in other areas, such as health, social relationships or love (Frey 2010). This phenomenon can be observed even in countries other than those shown in the above-mentioned research. Above a certain level of per capita income, additional income of a permanent nature has a smaller effect on happiness. This finding is the basis for studies arguing for less significant increases in income. In economics, this phenomenon is called the diminishing utility of income (Frey, Stutzer 2002; Helliwell 2003). The scope of the Easterlin paradox is different in developed and underdeveloped countries. In the context of developed countries, it does not exclude the fact that can be found in many studies: higher income can lead to higher rates of SWB. The reasons for this are twofold. Firstly, higher income earners are likely to have more alternative choices and, secondly, position in the social hierarchy has a significant impact. Easterlin (2001) has mainly focused these surveys on countries with advanced industry. Using econometric tests, he revealed a correlation of only around 0.2 between high income and subjective well-being. He attributed this correlation to factors such as health, family, work and personality. For less developed countries, the role of income in shaping SWB was found to be much more important (Frijters, Haisken-DeNew, Shields 2004). The distribution of average national wealth is related to the phenomenon of SWB (Welzel, Inglehart, Klingemann 2000), as the correlation between middleincome countries and the distribution of average national wealth has been shown to be associated with lower SWB for people in middle-income or developing countries (Graham, Harvey 2005). This confirms the claim that within-country studies of income can show the effect of objective WB on SWB, however, this is invalid in an international context. 98 Frey and Stutzer (2002) point out that the happiness of a society is influenced by a variety of factors, including economic growth, income distribution, and the provision of public goods and services. In light of these factors, the authors argue that the pursuit of happiness is best understood as an economy of well-being, in which the well-being of individuals and societies is the ultimate goal. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 294 Positive aspects of life, such as child-rearing or caring for the elderly, have an impact on subjective well-being, however, studies have also looked at negative factors. These have included earthquakes and other natural disasters (Kesebir, Diener, Lucas 2008). Health, the quality of government and the opportunity to practice human rights are also correlated with the income factor, according to Diener and Seligman (2004). In addition, the factor of income growth can also be included in the long-run intra-country equality of SWB according to Clark, Fléche and Senik (2012). They found that with income growth, SWB increased not only for those in good financial positions, but also for those who reported much lower levels of SWB. When analyzing the statistics, they attributed their results to the distribution of average happiness, which was strongly influenced by risk-averse individuals. As we have seen previously, objective WB and SWB are correlated based on the research presented. When analyzing the evolution of income levels across countries, researchers have highlighted that incomes are positively correlated with average values of SWB. In this paper, I examine the factors that are related to subjective perceptions of income, the quality of social relationships (family and friends) and health, among other dimensions found in economics. Psychological approach In the psychological approach to SWB, the positive psychology movement, which is associated with Seligman and Csíkszentmihályi (2000), is prominent. Cloninger (2004) identifies positive psychology as the science of WB. Its aim is to interpret life events in a way that attempts to transform negative influences into positive ones through problem solving (Oláh, Kapitány-Fövény 2012). In Cloninger's (2004) approach, individuals' life forms can be described as hierarchies of complex adaptive systems. In his view, the orders that characterize complex systems are formed according to information content. Coherence is essential to maintain the orders. In a later work, Colinger (2006) pointed out that there are several levels of adult cognition that can contribute to the awareness of WB. The first stage is the most important for the perception of social knowledge, because egocentric thinking allows fears to prevent us from receiving positive life events. Ryff, like other researchers within the theoretical framework of positive psychology, has formulated two types of WB, eudaimonic and hedonic WB (Ryff, Singer, Dienberg Love 2004). The eudaimonic type describes the TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 295 perception of the potential in individuals and the pursuit of its realization, while hedonic WB operates with the concepts of happiness and satisfaction. Like Ryff, Diener describes the construct of hedonic WB (Diener, Emmons 1984). In his interpretation, individuals think about their lives in terms of cognitive and affective interpretations. He assumes that SWB can be described in terms of two components, namely the frequency of positive emotional states and overall satisfaction with life. Motivations for SWB - Individual-level motivations - internal and external sources One important aspect of the study of SWB is understanding the motivations behind it. In this paper, I will examine the motivations for SWB from a sociological, psychological, and economic perspective, exploring the internal and external sources that drive individuals towards happiness. Sociologists have studied the impact of social norms, values, and institutions on individual-level motivations for SWB. According to Durkheim (1951), the integration and regulation of individuals in society is crucial for their happiness and WB. In this sense, social norms and values play a critical role in shaping individual motivations for happiness. People strive for happiness as a result of their desire to conform to the norms and values of the society they live in, as well as to fulfill their social roles and obligations. Psychologists, on the other hand, have focused on the internal sources of motivation for SWB, such as personality, emotions, and personal values. For example, the Big Five Personality Traits (extraversion, openness, conscientiousness, agreeableness, and neuroticism) have been found to be related to SWB (Costa, McCrae 1992). People who score high on extraversion, conscientiousness, and agreeableness tend to have higher levels of happiness, while those who score high on neuroticism tend to have lower levels of happiness. Moreover, positive emotions such as joy, excitement, and contentment have been found to be important predictors of SWB (Diener, Biswas-Diener 2008). In addition, personal values and goals, such as a desire for achievement, personal growth, or close relationships, also play a significant role in motivating individuals towards happiness (Schwartz 2012). The explanations of the perception of SWB are fundamentally determined by the sources of the motivations associated with it. Some theories assume that psychological predispositions underlie the perception of WB and that its source should therefore be sought within individuals (Folkman, Lazarus 1980; Kopp, TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 296 Skrabski, Szedmák 1995). Another group of theories defines the source of motivations through factors outside the individual. These models examine the relational system along structural conditions (Simpson, Willer 2015). Economic approaches to SWB focus on the external sources of motivation, such as income, wealth, and material possessions99. According to Easterlin (1974), higher levels of income and material wealth are associated with higher levels of SWB, however, only up to a certain point. Beyond this point, additional increases in income and wealth do not lead to significant increases in happiness100. This finding is supported by recent research, which has shown that beyond a certain level of income, other factors such as personal relationships, social connectedness, and personal values play a larger role in determining individual happiness (Kahneman, Deaton 2010). Change can be captured by an approach through external sources, which refers to the content of the subject matter - in this case, SWB. Some theories assume that the primary source of preferences for a given object can be found in the inherent drives of the individual (Simpson, Willer 2015; Fehr, Schmidt 1999). It is assumed that there is a dual nature of human beings in terms of their individual interests and their adherence to moral rules (Gintis 2009). According to Janky (2020), it is not only between disciplines that contradictions can be found, but also within disciplines, and sociology is no exception. He contrasts collectivist and individualist approaches according to their focus. While collectivism is characterized by a focus on structural aspects, individualism is characterized by a focus on psychological predispositions. In conclusion, understanding the motivations for SWB is essential for improving 99 The internal and external sources of motivation are not mutually exclusive approaches. On the one hand, because in the SWB mode of representation, thinking or communication can be described in terms of two cognitive systems. These modes are present both at the level of assimilation, discrimination and inference and at the level of symbolic rules. Thus, the dynamics of symbolic relations and the representation of perceived rules at the cognitive level are made sense of through social representations that focus on structures (László 1999:15). On the other hand, models that address the structural basis of SWB can explain the inherent drives that negotiate concepts of well-being. 100 Inherent internal drives can be used to describe universal tendencies. At the same time, it must be taken into account that intrinsic drives cannot explain the differential nature of subjective well-being patterns in time and space. Whether individuals' idiosyncratic preferences are thought to be inherited or learned, they are not usually taken as a reference for thinking about differences between groups with different social knowledge. If only because peers are constantly changing both in time and space (Abend, Rappoport 2013). TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 303 Squid Game - An analysis of Korean society Dalma Tóth1 Alexa Nagy2 1Tanársegéd, Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Szociális és Társadalomtudományi Intézet Gerontológia Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4., 0000-0003-4554-5998 2PhD hallgató, Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola Szociológia és Társadalompolitika Doktori Program, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., 0000-0001-9903-3248 INFO ABSTRACT Dalma Tóth [email protected] Abstract The Korean culture of consumerism and individualism, as depicted in the series Squid Game, highlights the complex and multifaceted nature of cultural norms and values. The show provides a powerful critique of capitalism and the impact of debt and financial insecurity on individuals and society. The use of symbols and sociological perspectives in the series enhances our understanding of the motivations and consequences of gambling behavior, as well as the impact of power and control on social stratification and deprivation. The intersection of individualism and consumer culture also highlights the negative consequences for both individuals and society, such as increased anxiety and depression, and the breakdown of social bonds. Squid Game serves as a valuable tool for examining these complex and pressing issues and contributes to the ongoing conversation about their importance. Keywords Squid Game series narratives of brutality debt social stratification gambling capitalism power individualism Kulcsszavak Nyerd meg az életed sorozatok a brutalitás narratívái adósság társadalmi rétegződés szerencsejáték függőség kapitalizmus hatalom individualizmus Absztrakt A Squid Game című sorozatban bemutatott koreai fogyasztói és individualista kultúra rávilágít a kulturális normák és értékek összetett és sokrétű természetére. A sorozat erőteljes kritikát fogalmaz meg a kapitalizmusról, valamint az adósság és a pénzügyi bizonytalanság egyénekre és a társadalomra gyakorolt hatásáról. A szimbólumok és a szociológiai aspektusok használata a sorozatban növeli a szerencsejáték függőség motivációinak és következményeinek, valamint a hatalom és az ellenőrzés társadalmi rétegződésre és deprivá cióra gyakorolt hatásának megértését. Az individualizmus és a fogyasztói kultúra metszéspontja rávilágít az egyénre és a társadalomra gyakorolt negatív következményekre is, mint a fokozott szorongás és depresszió, valamint a társadalmi kötelékek felbomlása . A Squid Game értékes eszközként szolgál ezeknek az összetett és sürgető kérdéseknek a vizsgálatához, illetve hozzájárul a diskurzus tovább viteléhez. Ez a tanulmány a XIV. Nemzetközi Nyíregyházi Doktorandusz és Posztdoktori Konferencián elhangzott előadás alapján jött létre. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 304 Introduction Korean culture is a rich and complex tapestry woven from a wide range of historical, social, and cultural influences101. This introduction will explore several key aspects of Korean culture, including social stratification, debt, gambling, power and control, individualism, and consumer culture, and examine their impact on Korean society over time. Social stratification has been a prominent feature of Korean society for centuries, with a strict hierarchy based on wealth, status, and education (Wagner 1974). The Joseon dynasty, which ruled Korea from the late 14th to the early 20th century, established a rigid social structure that placed the ruling yangban class at the top of the social hierarchy and the common people at the bottom. This stratification has persisted in modern-day Korea, with a high degree of social mobility and economic inequality (Śleziak 2013). Despite the growth of a middle class in recent decades, wealth and status remain key determinants of social standing in Korea. Debt is another important aspect of Korean culture, and has been a source of both economic stability and instability throughout the country's history (Song 2009). In the Joseon dynasty, debt was widely used as a means of financing trade and commerce, and was seen as a way to build wealth and secure one's financial future (Kim 2015). In modern times, debt has become a critical factor in the growth of the Korean economy, with a high level of household debt driving consumer spending and fueling the rise of a consumer culture. However, this trend has also led to widespread financial insecurity, with many Koreans struggling to repay their debts and facing the risk of bankruptcy (Ritzer 2013). Gambling has been a part of Korean culture for centuries, with roots that can be traced back to the Joseon dynasty and the practice of betting on horse races (Hong, Lee 2019). Today, gambling remains a popular pastime in Korea, with a wide range of legal and illegal forms of gambling available, including casinos, lotteries, and sports betting. Despite efforts to curb gambling and its negative impacts on society, it continues to be a source of controversy and 101 Korean culture has been shaped by some traumatic events, especially the colonial past (1910-1945). The impact of this period of time inducted the rise of historical-cultural han concept from the 1920s. There are many representations of han in contemporary works of arts (grief, resentment, rancor), thus in films and series, too (Boman 2020). TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 305 debate in Korea, with concerns about addiction, crime, and the exploitation of vulnerable populations (Karhulahti, Heljakka, Jo 2022). Power and control are central to Korean culture, with a strong emphasis on obedience to authority and the maintenance of social order ( Haggard, You 2015). This is reflected in the strict hierarchical structure of Korean society, with those at the top of the social hierarchy exerting a great deal of control over those below them. This trend is also evident in the political and economic systems of modern-day Korea, with large corporations and government institutions wielding significant power and influence. Despite efforts to promote greater individualism and democracy, the culture of control and obedience continues to shape Korean society and its institutions (Mosler, Lee, Kim 2017). Individualism is a relatively new concept in Korean culture, and has emerged in response to the rapid social and economic changes of recent decades. The growth of consumer culture and the increasing influence of Western values have contributed to the rise of individualism in Korea, with a growing emphasis on self-expression, autonomy, and personal choice. However, this trend is also met with resistance from those who view it as a threat to the traditional values and social structures of Korean society (Cha 1994; Han 2017). Consumer culture is another key aspect of Korean culture, and has been fueled by the country's rapid economic growth and increasing wealth. The rise of consumerism has been driven by the growth of a middle class, the expansion of retail and advertising, and the increasing availability of consumer goods and services. This trend has had a profound impact on Korean society, shaping its values, attitudes, and behavior, and contributing to the rise of individualism and a culture of consumerism (Hong, Kim 2013; Young-Ja 2000). In this respect, Korean culture can be examined through a work of art which represents the complex and multifaceted phenomenon of it, shaped by a rich history and a wide range of social, cultural, and economic influences. The aspects of the analysis Film analysis is a systematic approach to the study of films, with the aim of understanding their form, content, and cultural significance. The method of film analysis seeks to examine films from a variety of perspectives, including psychological mechanisms in film reception, pictorial representations, film experience, and social representations (Münsterberg 1916). TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 306 Psychological mechanisms in film reception refer to the psychological processes that occur when an individual experiences a film. This includes processes such as perception, cognition, emotions, and motivation. A crucial aspect of film analysis is to understand how these psychological mechanisms influence an individual's perception and interpretation of the film, as well as their emotional response to it. Research in the field of film psychology has shown that certain elements of films, such as camera angles, editing, lighting, and sound, can have a significant impact on the psychological processes of film reception and influence an individual's experience of the film (Tan 2018). Pictorial representations in films refer to the visual elements of a film, including its cinematography, mise-en-scene, and visual effects. These elements can shape the meaning and interpretation of a film and convey specific messages to the audience. Film analysis can provide a deeper understanding of the role of pictorial representations in the film experience by examining the use of visual elements and how they contribute to the film's narrative, themes, and cultural significance (Currie 1995). The film experience refers to the sensory and emotional experience of a film and the impact that it has on an individual. This includes not only the visual and auditory experience of the film but also the emotional response that it elicits. Film analysis can provide insight into how a film's content, form, and pictorial representations influence the film experience and shape the viewer's emotions and thoughts (Hopkins 2008). Social representations in films refer to the cultural, historical, and social context in which the film was produced and received. This includes the cultural beliefs, values, and attitudes that are represented in the film and how they relate to broader cultural, historical, and social issues. Film analysis can provide a deeper understanding of how films reflect and shape social and cultural norms and beliefs, as well as the role of films in shaping public discourse and cultural memory (Briandana, Dwityas 2018) . It can be said that film analysis is a complex and multidisciplinary field that seeks to understand the form, content, and cultural significance of films. The method of film analysis considers psychological mechanisms in film reception, pictorial representations, film experience, and social representations, in order to gain a deeper understanding of the ways in which films shape our thoughts, emotions, and cultural beliefs. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 307 Symbols of capitalism The series Squid Game, which has been widely popularized in recent years, can be analyzed through a sociological lens to enhance its symbols of capitalism. Capitalism is a dominant economic and political system that has shaped contemporary society and continues to be the subject of much debate (Lippit 2007). In Squid Game, the concept of capitalism is portrayed through various symbols, such as the use of money, the exploitation of labor, and the commodification of human relationships. These symbols provide a powerful critique of capitalism and its impact on individuals and society as a whole. In the series, the use of money as a symbol of capitalism is prominent. Money is the central mechanism of exchange in the game, and players are encouraged to accumulate as much money as possible through various tasks and challenges. Money represents the power and influence that individuals can have within the capitalist system, and it is used as a means of control over others. The accumulation of money is also seen as a key indicator of success and status, and players are constantly striving to acquire more wealth. Another symbol of capitalism in Squid Game is the exploitation of labor. Players are required to perform various tasks in order to earn money and progress in the game. The tasks are often repetitive and monotonous, and the player is expected to complete them as quickly and efficiently as possible (Lee, Park 2005). The use of labor in this manner is a clear representation of the exploitation of workers in capitalist societies, where individuals are seen as a means to an end rather than as valuable in and of themselves. The exploitation of labor in Squid Game serves to highlight the negative consequences of capitalism on individuals and their well-being. The commodification of human relationships is another symbol of capitalism in Squid Game. Relationships between players are reduced to mere transactions, where the exchange of money and resources is the primary concern. The game's emphasis on competition and the acquisition of wealth leads to a breakdown of trust and a lack of genuine human connection. This represents the way in which capitalism can lead to the commodification of human relationships, where individuals are seen as commodities to be traded and manipulated for the benefit of those in power (Han 2016). The series Squid Game can be seen as a commentary on the effects of capitalism on individuals and society. Its symbols of capitalism serve to critique the system's negative impact on well-being, relationships, and the TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 308 exploitation of labor. The game's popularity suggests that these critiques resonate with audiences, who are seeking to understand the impact of capitalism on their lives and the world around them. The series Squid Game provides a powerful critique of capitalism through its symbols of money, the exploitation of labor, and the commodification of human relationships. The game's popularity highlights the ongoing relevance of this critique and the need for continued examination of the impact of capitalism on individuals and society. The use of symbols in Squid Game serves as a powerful tool for exploring the complex and often problematic nature of capitalism and its effects on individuals and the world around them. Debt In connection with capitalism, dept is one of the main pillars of the main character’s problems in the series Squid Game. Squid Game has gained widespread attention for its sharp and nuanced portrayal of the complexities of debt and its impact on people's lives. As a sociological context, it provides an insightful look into the ways in which debt and social stratification intersect, shaping the experiences and perceptions of individuals and communities. At its core, Squid Game is a commentary on the ways in which debt has become an increasingly central aspect of contemporary life. The series portrays the main character's struggle to navigate the complexities of debt and financial insecurity, which are framed as defining features of modern capitalism (Song 2009). Through the main character's experiences, the series highlights the ways in which debt is a powerful tool for maintaining social control and perpetuating social inequality. The series provides a critical view of the ways in which the financial system is structured to benefit those in power, while leaving the most vulnerable populations at a disadvantage. The portrayal of the main character's relationship with debt serves as a metaphor for the broader societal dynamics at play, as individuals and communities are reduced to mere commodities in a system that prioritizes profit and accumulation over human welfare. The series also sheds light on the broader social implications of debt and financial insecurity, including increased stress and anxiety, strained relationships, and diminished mental and physical health (Kim, Park, Kim 2019). Through the lens of the main character's experience, the series highlights the ways in which debt and financial insecurity can have profound and lasting effects on individuals and communities. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 309 Sociological theories (Bourdieu 1984; Dahrendorf 2019; Durkehim, Wolff 1964; Gerth, Mills 1946) of stratification and deprivation provide a useful framework for understanding the broader societal dynamics at play in Squid Game. According to these theories, inequality is a fundamental feature of modern societies, perpetuated through the distribution of resources and opportunities along social class lines. The series demonstrates the ways in which debt functions as a key mechanism for maintaining social inequality and perpetuating patterns of deprivation and marginalization. For example, the series explores the ways in which debt reinforces existing patterns of social stratification and deprivation by limiting access to resources and opportunities for those who are already marginalized (Lenski 2013). Through the main character's experiences, the series illustrates the ways in which debt and financial insecurity can trap individuals in a cycle of poverty and hardship, perpetuating patterns of social inequality and deprivation. Additionally, the series sheds light on the psychological toll that debt and financial insecurity can have on individuals and communities. Research has shown that financial insecurity can lead to increased stress and anxiety, which can have a significant impact on mental and physical health (Bishop et al. 2004). Squid Game illustrates these dynamics through the portrayal of the main character's struggles with depression and anxiety, as well as the strains that debt and financial insecurity put on his relationships with friends and family. Squid Game is a powerful and thought-provoking series that sheds light on the ways in which debt and financial insecurity shape contemporary life and contribute to patterns of social stratification and deprivation. The series provides a valuable sociological perspective on these complex and pressing issues, illuminating the broader societal dynamics at play and highlighting the human costs of debt and financial insecurity. Through its portrayal of the main character's experiences, the series serves as a powerful reminder of the importance of addressing these issues and working to create a more equitable and sustainable financial system for all. Gambling The series Squid Game presents a compelling portrayal of the relationship between individuals and gambling. Through the eyes of the main character, the show explores the complex motivations and consequences of gambling behavior, and sheds light on the broader social and psychological factors that contribute to an individual's attitude towards this activity. In this essay, we will TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 310 explore the sociological aspects of the main character's relationship to gambling, using relevant academic literature to enhance the discussion (Hong, Lee 2019). Gambling has long been a subject of interest to sociologists, as it offers a lens through which to examine the intersections of individual behavior and larger societal forces. According to sociologist Erving Goffman, gambling is a form of "ritualized conformity" that reflects both a desire for social integration and a need for individual achievement (Goffman, 1956). In the context of Squid Game, the main character's attitude towards gambling can be understood in this light, as a reflection of his position within society and his aspirations for upward mobility. The main character's relationship to gambling is shaped by his experiences with financial insecurity and economic deprivation. Throughout the series, he is shown struggling with mounting debt, which he sees as a barrier to achieving his goals and fulfilling his dreams. In this context, gambling becomes a means of escape, a way to escape the hardships of everyday life and to experience a sense of control and power. This desire to escape the constraints of everyday life is a common motivation for gambling behavior, according to sociologists such as C. Wright Mills (1959) and Pierre Bourdieu (1984). At the same time, however, the main character's relationship to gambling is also shaped by his understanding of the social norms and cultural meanings attached to this behavior. In a capitalist society, gambling is often seen as a form of risk-taking, a demonstration of individual initiative and a path to financial success. In this sense, the main character's involvement in gambling can be understood as a reflection of his aspirations for upward mobility and his desire to participate in the capitalist dream. However, the series also highlights the darker side of gambling, showing how it can lead to addiction and financial ruin. Throughout the series, the main character experiences increasing levels of stress and anxiety as he becomes more deeply enmeshed in the world of gambling. This highlights the destructive aspects of gambling behavior, and shows how it can undermine individuals' ability to achieve their goals and fulfill their aspirations (Kim, Park 2022). In conclusion, Squid Game provides a nuanced and thought-provoking depiction of the relationship between individuals and gambling. Through its portrayal of the main character's experiences with this activity, the series sheds light on the complex motivations and consequences of gambling behavior, and TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 311 highlights the broader social and psychological factors that contribute to an individual's attitude towards this activity. In doing so, the series provides valuable insights into the sociological aspects of gambling, and makes an important contribution to the broader conversation about this subject. Symbols of social stratification and deprivation The series Squid Game offers a unique perspective on the issues of social stratification and deprivation in society. Through its use of captivating storytelling and well-developed characters, the show highlights the impacts of class division and poverty on individuals and communities. In this paper, we will examine the ways in which the series enhances the symbols of social stratification and deprivation, drawing on academic sources and theories from the field of sociology to support our analysis. One of the key themes of Squid Game is the division between the rich and the poor. Throughout the series, we see how the game's players, who come from a range of social and economic backgrounds, are forced to compete for survival in a dystopian world (Ahmed et al. 2022). As the game progresses, the players become more divided, with those from privileged backgrounds using their resources and connections to gain an advantage over their less fortunate peers. This division is a clear symbol of the stratification that exists in society, with the rich using their wealth and power to dominate and control the less fortunate. In addition to highlighting the division between the rich and poor, Squid Game also explores the impact of poverty and deprivation on individuals and communities. The show's characters are depicted as struggling to survive in a world where resources are scarce, and they are forced to make difficult choices in order to survive. Through this portrayal, the series highlights the devastating effects of poverty, including the physical and emotional toll it takes on individuals and families. One of the key sociological concepts that is evident in Squid Game is the idea of social exclusion. This concept refers to the process by which individuals and groups are excluded from participating in the social, economic, and political structures of society. In the series, we see how the game's players are excluded from the dominant structures of power and control, and are instead forced to compete for survival in a world that is hostile and oppressive. This exclusion is a clear symbol of the broader patterns of social stratification TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 312 and deprivation that exist in society, and highlights the ways in which these issues impact individuals and communities (Borchard 2022). Another important sociological concept that is evident in Squid Game is the idea of social capital. This refers to the networks of relationships and resources that individuals and communities can draw upon to achieve their goals (Bourdieu 1984). In the series, we see how the players with more social capital, such as those from privileged backgrounds, are able to use their networks and resources to gain an advantage over their less fortunate peers. This is a clear example of how social capital can be used to perpetuate patterns of inequality and stratification in society. Squid Game offers a powerful commentary on the issues of social stratification and deprivation in society. Through its portrayal of the division between the rich and poor, and the impact of poverty and deprivation on individuals and communities, the show highlights the ways in which these issues shape our lives and impact the world around us. By drawing on academic sources and theories from the field of sociology, this essay has demonstrated the ways in which the series enhances our understanding of these complex and important issues. Power and control The series also offers a unique lens through which to explore the complex interplay of power and control in contemporary society. Through its portrayal of the lives of its main characters, the series sheds light on the ways in which power and control operate in the everyday lives of people, often in subtle and insidious ways. One of the central themes of Squid Game is the idea of control, specifically how power and control operate in the lives of the main characters. Throughout the series, the viewer is shown how the main characters are constantly subject to the whims and demands of various figures of authority, such as bosses, lenders, and the government. The way in which the main characters are repeatedly made to feel helpless and trapped in their lives reflects the way in which control and power can operate in society at large. One of the most striking examples of power and control in the series is the relationship between the main characters and their bosses. Throughout the series, the viewer is shown how the main characters are repeatedly subjected to the demands of their bosses, who exert control over their lives in a number of ways. This can be seen in the way in which the bosses dictate the hours that TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK 319 Labour market developments in Hungary in 2022 V. Balla Petra1, R. Fedor Anita2 1Assistant lecturer, University of Debrecen, Faculty of Health, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 2-4. ORCID iD: 0000-0003-1299-2652 2Professor, University of Debrecen, Faculty of Health, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 2-4. ORCID iD: 0000-0002-7837-7006 INFO ABSTRACT V. Balla Petra [email protected] Abstract In Hungary, the number of registered jobseekers fell by 4.8% to 238,000 by September 2022 compared to a year earlier (KSH), which is above the EU average. The economic changes brought about by the Ukrainian-Russian war and the recently ended coronavirus epidemic have inevitably reshaped the Hungarian labour market. I seek to answer the question of how the Hungarian labour market is changing and how unemployment is changing. The influx of Ukrainian labour can help sectors suffering from labour shortages, while digitalisation and hybrid working continue to take hold. As a result of the QEW, turnov er has become more prevalent, recruitment processes have accelerated and workers have become more flexible. Technological competences are becoming more important and the importance of retraining is coming to the fore as more jobs are created than can be filled from the structurally available workforce. In our study, we describe the trends that have emerged over the past year. Keywords labour market unemployment employment war covid-19 Kulcsszavak munkaerőpiac munkanélküliség foglalkoztatottság háború covid-19 Absztrakt Magyarországon a nyilvántartott álláskeresők létszáma 4,8%- kal, 238 ezer főre csökkent 2022 szeptemberére az egy évvel korábbi adathoz képest (KSH), mely meghaladja az EU átlagot. Az ukránorosz háború, a nemrég lecsengett koronavírus já rvány okozta gazdasági változások elkerülhetetlenül átformálták a magyar munkaerőpiacot. Arra keresem a választ, hogy milyen alakuláson megy át a hazai munkaerőpiac és hogyan változik a munkanélküliség. A beáramló ukrán munkaerő segítséget nyújthat a munkaerőhiányban szenvedő ágazatoknak, míg a digitalizáció és a hibrid munkavégzés térhódítása továbbra is zajlik. A koronavírus hatására jellemzőbbé vált a fluktuáció, a felgyorsult toborzási folyamatok, és a munkavállalók rugalmasabbá váltak. Egyre jelentőseb bek a technológiai kompetenciák, valamint előtérbe kerül az átképzés fontossága, mivel több állás jön létre, mint amennyi a strukturálisan rendelkezésre álló munkaerőből betölthető. Tanulmányunkban az elmúlt évre jellemző folyamatokat mutatjuk be. [Document text truncated for crawler view.]