Gondolatok a szélsőjobboldali ellenségkonstrukció diskurzív technikáiról

LIPCSEI LÁSZLÓ PÉTER Gondola ok a szélsőjobboldali ellenségkons ukció disku zí echnikái ól1 Be eze és Önmegha á ozásunk égén alamilyen ke ésbé isme ényező áll, mely lehe ellen él, aki el kompe i í módon bánunk, ugyanakko egy idegen is el űnhe ezen a pon on, aki ől nem soka udunk, leg eljebb gyaní juk, hogy iden i ásunka enyege i, egzisz enciánka eszélyez e i és majd a későbbi disku zus so án de ül ki, hogy „ki is ő”. Te mésze esen ez a pozíció egy ellenség is be öl he i, aki egyé elműen eszélyes önmagunk a néz e, ezé ő él e kell állí ani, lik idálni kell. Több disku zí á sadalom udomány mű elő el egye é ésben úgy élem, hogy „az ellenség ne e” nem egzak agy bá milyen pozi i is a szabály endsze sze in jól kö ülí ha ó s á usz, hanem az ellen ele , idegen , ellensége és en bloc a „ aj unk” kí ülálló „őke ” a disku zus e em i meg (Szabó 1998, 2006, 2007). Dolgoza omban egy szélsőjobboldali közössége izsgálok, melye helyi közösségkén , sű ű és szö e ényes á sadalmi jelenségkén é elmezek, nem pedig kizá ólagosan a kul ú a (szubkul ú a), a poli ika és a nyil ánosság endsze ében u olé he ő enomén . A közössége , ille e az az lé ehozó és ep odukáló disku zus a nyel en ke esz ül izsgálom, ne eze esen, hogy milyen alóságkons uáló eszközöke , na a í áka , disku zuss a égiáka használnak a s a us quo enn a ásá a és a ha almi pozíciók megsze zésé e, alamin az ellenség meg e em ésé e. Ennek ényében dolgoza om a á sadalom szö egsze ű é elmezésének, ille e az é elmezés „sű ű leí ásának”, szeman ikai el á ásának és a nyel ha alomkons uáló sze epének elméle i és módsze ani pozíciójából indul (Gee z 1994; Ricoeu 2001, Wodak 2009). A disku zus a közösség agjai állí ják elő szimbolikus in e akcióik so án nyel i elemek és eszközök implemen álásá al, mely ál al lé ehozzák, enn a ják és pe manensen 1 A ku a ás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosí ó számú Nemze i Ki álóság P og am – Hazai hallga ói, ille e ku a ói személyi ámoga ás biz osí ó endsze kidolgozása és működ e ése o szágos p og am című kiemel p ojek ke e ében zajlo . A p ojek az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Szociális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg. 346 METSZETEK 2014/1. szám ep odukálják a csopo ideológiai kons uk umai , iden i ásá , alamin egyéni és szociális ep ezen ációi (Szabó 2006). Ezekben az in e akciókban jelölik ki az én (sel ), alamin a csopo , azaz a „mi” pozíciói és ha á ai , alamin ulajdonságokkal, képességekkel el é ez e és ad absu dum ha almi sze epben jelení ik meg maguka a disku zí é ben. Mindezzel pá huzamosan kijelölik azoka a pozícióka , amelyek má nem észei a közösségnek. A nyel ha alom lé ehozásában be öl ö egyik kulcs on osságú sze epe i é he ő u ól, hiszen ál ala egyéneke és csopo oka in eg ál, míg másoka kizá és idegen, ellen él agy ellenség sze epében de iniál ( an Dijk 2006; Szabó 2006). A kö e kezőkben á ekin em, hogyan jön lé e egy helyi szélsőjobboldali közösség önmegha á ozásá al szemben, az ún. ideológiai négyszög s uk ú ájában az emlí e „ellenség” csopo ja, ille e kísé le e eszek az „ellenség ne ének” megha á ozásán úl, illusz ációk segí ségé el néhány disku zí echnika bemu a ásá a. A nyel i o dula Mindenekelő isz ázni kell a nyel sze epé , mié o dul a á sadalom udomány a nyel elé ki ün e e igyelemmel, egyál alán hogyan lehe séges szö egeken, min disku zuson ke esz ül é elmezni és magya ázni á sadalmi ényeke . A ké dés meg álaszolásához a múl század nyel észe i, szeman ikai izsgála aihoz kell isszanyúlnunk, melyek e edményeképpen a nyel e nem úgy ekin ünk, min ami kijelöl, megne ez és mindösszesen e lek ál az a p io i lé ező alóság a. Ezé objek í és pozi i is a módon nem izsgálha juk a disku zus , hiszen nem áll endelkezésünk e a éle „nyel en kí üli”, alidálha ó mé őeszköz, hanem a mindenko i „mi és ők” ka egó ia az ominózus na a í ák ügg énye, így csupán (p e)diszpozíciókból e lexí módon lehe séges ezek megállapí ása, el é képezése. Tehá a nyel nek sokkal inkább kijelölő, pozícióka és s á uszoka megha á ozó sze epe an, mely ál al lé ehozzuk a ha almi s uk ú áka , á sadalmi in ézményeke és egyenlő lenségeke . Úgy is ogalmazha unk, hogy a nyel unkciójá nem a á sadalmi alóság a aló e lexiókén é elmezzük, hanem úgy, min „az embe i e ékenység modellje, amely in ézményeke e em és a enn, agy olyan médium, amely a jelen éseke a na a í ák é én köz e í i” (Ca e 2002: 145, Foucaul 1998). Szö egpa adigma A en i ilozó iai pa adigma ál ás ne ezzük na a í agy nyel i o dula nak (linguis ic u n). Ebben az új é elmezési ke e ben „új he meneu ikai” megközelí és e is szükség an, ugyanis a ka ego izációs olyama ok (labelling, „naming and aming”2) nem é he ők meg alami éle objek í mé ce alapján, hanem ez is a ha almi s uk ú a észe és az ak uális disku zus ál ozásában lehe nyomon kö e ni. A disku zuselemző az 2 Idéze : K éme Balázs: Giccs-e a poli ikai ko ek ség? Lipcsei László Pé e – Gondola ok a szélsőjobboldali ellenségkons ukció disku zí echnikái ól 347 izsgálja, ki hozza lé e a ka egó iáka és milyen na a í án ke esz ül. Te mésze esen ez a pozíció egyben p ojek álja a „ku a ói objek i i ás” ideáljának el e ésé , hiszen nem é he ő el a ilág ól eljesen izolál pozíció és a ku a ó egyben udomásul eszi, hogy maga is észese a disku zí é nek. Tehá nem agadja az in ol ál ságo , és az isz ázni igyekszik: „az é elemmel elí e s uk ú ák, amelyeke éppen a mélyin e p e ációknak kell el á niuk, nem é he ők meg a személyes kö ődések nélkül.” (Ricoeu 2001), ille e a k i ikai disku zuselemzés iskolája nyíl an állalja udományos e ékenysége észekén az ún. alkalmazo e ikai (applied e hics) álláspon o ( an Dijk 2000, Glóze 2006). A disku zus nem s a ikus, éppen ezé álik szükségessé az é elmező á sadalom udomány számá a a megé és és magya áza , ille e a magya áza és megé és egymással össze üggő, egymás el é elező dialek ikus iszonya. A ké olyama kombinálásá al elju unk egy ciklikusan bő ülő he meneu ikai kö höz. Egy szö eg gazdag é elmezésének echnikája alkalmazha ó a á sadalom udományi gyako la ban, ső Ricoeu még cselek éselméle i ele anciá al is el uházza a megé és , hiszen az embe i cselek és jelen és a almai, szándékai annyi a sokszínűek lehe nek, hogy csak a szubjek í é elmek el á ása ál al ju ha unk el a cselek és megé éséhez. A szö eg ekons uálása ál al elszabadulnak az é elmezési kons ukciók és ezál al a szö ege önálló és o ális indi iduumkén é elmezhe jük, úgy, min aká egy é beli alakza o , öbb éleképp szemlélhe ünk. A hipo ézisek empi ikus igazolásá pedig el ál ja az é ényesí és logikája, ami egy új e mésze ű szö eg- és egyben á sadalom udományi é elmezési echnika (Ricoeu 2001, Glóze 2006). Gee z a szemhéj lecsukásának példájá al mu a ja be egy egysze ű cselek és mögö i po enciális jelen ések el á ásának lehe őségé . Miko ke en lecsukják a szemhéjuka , Gee z sze in a enomenológia gyako la á al aligha lehe ne megkülönböz e ni, ajon melyik ol a szándékos kacsin ás (i), amely egy in encionális ak us, jelzés a másiknak és melyik az aka a lan szemmozzana ún. ikk (ii). To ább bő í e a szemhéj lecsukásá al já ó ej ege ési olyama kö é , lehe séges egy ha madik sze eplő be onása, aki a kacsin ással pa odizál (iii), ám ehhez o hon a ükö elő gyako ol, amiko is p óbálás jelen a szemhéjának egyébkén uda os mozga ása (i ). Így p ak ikusan má különböző szándékok, mo i ációs bázisok, „ iselkedésda abkák”, kul u álisan beágyazo jelen ések edezhe ők el egy egysze ű szemhéjmozgási eseményben, ha az ado kul u ális és á sas jelenségeke szö egekhez hasonlóan ekons uáljuk és empi ikus igazolások helye (lecsuk a a szemé ) az é ényesí és logikájá kö e jük: milyen szándékból csuk a le a szemé , ille e mi szimbolizál ezzel a cselek éssel (Ricoeu 2001, Gee z 1994: 172-173). A szö eg ekons uálása so án a észeke lebon juk az egész ől, majd az „újbóli kons ukció” mechanizmusain ke esz ül egésszé épí jük. Ebben a logikában nem ámasz ha unk „lényeges” agy „lényeg elen” k i é iumoka , hanem indi iduumkén kezeljük a ekons uál p oduk umo (szö eg), ső még az egzak nak ekin he ő bí ósági dön éshoza al ese én is új megé ések (szö eg ekons ukciók) szüle he nek (í éle és ellebbezés), habá a jogalko ásban a égső dön és u án nincs lehe őség ellebbezni, azaz a jogi gondolkodás he meneu ikai kö é o ább bő í eni. Ezzel 348 METSZETEK 2014/1. szám szemben a humán és á sadalom udományokban, ille e a á sadalmi ények magya áza ában nincs ilyen lezá ó ak us, ső ez az é ényességi logiká kö e e pon osan a lezá ás jelen ené a o ábbi é ényes a almak el á ásának gá já , ellenkező ese ben – Ricoeu sze in – „megsé e ék a udományos é elmezés szabályai ” (Ricoeu 2001). A magya áza ese én egy szö eg elemzésénél nem szükséges a sze ző személyé el, helyze é el aló azonosulás, agy a szö eg au en ikus kon ex usának el á ása azaz „nem az e ede i disku zus-helyze e kell megé enünk, hanem a lehe séges ilág a aló u alásoka ” (Ricoeu 2001). A icoeu -i szö egé elmezési pa adigma sze in egy ész a szö ege az az kö ül e ő ilág a aló e lexió nélkül, min „ ilág alan” jelenségkén kezelhe jük agy ezzel dialek ikus iszonyban a belső s uk ú áka á ha juk el, ezál al min egy éle e hí a a szö ege , ehá elju unk a lokális ól a mak o szeman ikáig. A icoeu -i „he menológiai” a gumen áció ehá lehe ő é eszi a sze ző ál al nem szándékol jelen és a almak el edezésé is (Ricoeu 2001, Szabó 2004 a). Többek közö ilyen nem szándékol jelen és a alom lehe a na a í éle ú in e júk me ak onológiája, ehá amiko a biog á ia elmesélője uda os in enciók nélkül, lexibilisen kons uálja sajá éle ének idő onalá , amely ennek kö e kez ében nem lineá is sze keze ben, hanem éle események, ö éne ek, „éle ajzi gócpon ok” kö é épül el (Ricoeu 2001, E ős-Ehmann 2007, Ehmann 2002: 82-85, Ko ács 2006 a). A lehe séges in e p e ációk ösz önzése kapcsán alán jogosan me ül el a ela i izmus ké dése, ugyanis a jelen és a alom, a mély s uk ú ák el á ása és a gee z-i é elemben e sű ű leí ás éppen a á sadalmi jelenségek, így ehá a szélsőjobboldali disku zus minél gazdagabb in e p e ációjá szo galmazza. Mindazonál al nem álha mindegyik é elmezés egy o mán é ényessé, azaz „nem igaz, hogy minden é elmezés egy o mán jó, és hogy az é elmezések alami éle "józan embe i ész" szabályai sze in egymással összemé he ők lennének.” Ricoeu a ela i izmus ádjá a olyan é ényességi in e allummal e lek ál, amelye egyik oldal ól a szkep icizmus, másik oldal ól a dogma izmus ha á ol (Ricoeu 2001). A á sadalomi jelenségek sű ű leí ása és in e p e ációja A szö egpa adigma és á sadalom szö egsze ű é elmezésé Gee z o ább iszi és ki e jesz i a kul ú á a, és egyú al a á sadalmi jelenségek e, iselkedés e, embe i mozzana ok a, melyeke szimbólumok olyama os egymás a ha ásának (szimbolikus in e akció) ügg ényekén é elmez. Tehá a kul ú á és ágabb é elemben a á sadalmi ilágo ezeknek a szimbólumoknak, ulajdonképpen jelen és a almaknak a el á ása so án lehe elé ni. Éppen ezé Gee z el e i a „ ö ényke eső kísé le i udomány” ideájá és módsze é , melye „ i ka leí áskén ” aposz o ál (Gee z 1994: 172). Habá elisme i ennek az é éké és magya ázó képességé , mégis k i ikakén ogalmazza meg, hogy mi el az ilyen ope acionalizáló, pozi i is a udomány ál al kínál megoldások számos i ányba mu a nak, ennek kö e kez ében pedig álasz ani kell azok közül. Ez az eklek icizmus sokkal inkább szi akén unkcionál és ezál al „el i kí ja” az egyébkén Lipcsei László Pé e – Gondola ok a szélsőjobboldali ellenségkons ukció disku zí echnikái ól 349 számos módon el á ha ó jelenségek leí ásá és nem képes a mély jelen és a almak, de ac o a szimbólumokon ke esz ül lé ező kul ú a és á sadalmi alóság el á ásá a (Gee z 1994: 170-172, Glóze 2006, Szabó 2004 b). Ez a gondola mene legi imálja a „ ö ényke eső el” szemben az „é elmező udomány” i ányába ö énő udományelméle i elmozdulás (Gee z 1994: 172). Cli o d Gee z ezzel a o dula al a á sadalom udományokban égó a ellelhe ő mí osz igyekeze demisz i ikálni, ne eze esen a má ko ábban emlí e ku a ói semlegesség u ópiájá . Ugyanis a á sadalmi udások, iselkedési o mák, szimbólumok és közlések empí iájá nem edezhe jük el és isme he jük meg anélkül, hogy az bizonyos módon meg ne közelí enénk alamilyen e epen. Ezeke a o ásoka a lejegyzés so án má a sajá os „kódjainkkal” lá unk el és ugyanígy sajá os (szociológus, an opológus, nyel ész s b.) kód ej ésekkel igyekszünk megé eni és magya ázni: „az é elmezéseknek azon ka egó iában kell í ódniuk, amelyekben megha á ozo csopo hoz a ozó személyek é elmezik élményeike […] azonban an opológiai leí ások is, me alójában an opológusok ól szá maznak.” (Gee z 1994:182). Így e mésze esen má is in ol álódo a ku a ó, ugyanakko képessé is álik ezál al a szimbólumoknak, ej e kon ex usoknak, jelen éseknek és a almaknak a el edezésé e. Módsze ani meg on olások A en i koncepció alkalmaz a eszek kísé le e egy lokális szélsőjobboldali közösség megisme ésé e. Úgy gondolom, hogy egy zá , szimbólumok ól és szemio ikai jelölések ől hemzsegő csopo megisme éséhez elsőso ban disku zí ú on, a szö egpa adigmán ke esz ül, é elmező á sadalom udományi aspi ációkkal ju ha ok el. Habá más közösségekben k an i a í ada el é elek és összehasonlí ó izsgála ok készül ek (Csepeli e al. 2011), dolgoza omban egy Békés megyei skinhead közösség disku zusainak megisme ésé e és megé ésé e ö ekszem, ille e ezek szociológiai e mésze ű in e p e ációjá a. Ahogy az elméle i be eze ésben a a öbbszö u al am, az ún. mély s uk ú ák el á ásá a ö ekszem, ennek meg elelően álasz o am k ali a í echnikáka . Ennek meg elelően különböző s ílusú konce eke (nemze i ock és skinhead) lá oga am ész e ő meg igyelőkén , melyek ől e epnaplóban ögzí e em meg igyeléseime az o lé ők uháza á ól, konce közbeni gesz ikulációi ól, maszkulini ás ól, ille e amennyi e a közösségbe aló in eg ációm enged e, a csopo dinamikák el á ásá ól. A disku zusok minél au en ikusabb ögzí ésé e és lehe őség sze in legke ésbé „bea a kozó” u olé ésé e ö eked e a közösség agjai al na a í éle ú in e júka készí ek. A biog á iai in e júk módsze ani sajá osságai szem elő a a, hangsúlyozom, hogy az e edményeke legke ésbé sem lehe ál alánosí ani agy nagyobb populációk a bá milyen szempon ból ep ezen a í kén kezelni. A közösség ke ésbé o mális, öbb szubkul u ális és poli ikai közösséghez, ille e sze eze hez kapcsolódnak agjai (Jobbik, Blood & Honou , We ewol Skins, F adi szu kolói 350 METSZETEK 2014/1. szám közösség, zeneka ok, kiadók), ennek köszönhe ően sű ű, szö e ényes kapcsola hálók jellemzik, ami szin én kizá ja a gene alizáció lehe őségé , mindazonál al kellő elemszámú éle ú in e jú al lehe őség nyílik ípusalko ás a. Jelen dolgoza omban, annak pilo s udy jellegé ekin e, az első és egyben legbő ebb (há om és él ó ás) in e jún ke esz ül sze e ném – a számos po enciális é elmezés melle – a be eze ő célki űzéseinek meg elelően a szélsőjobboldali na a í ából ö énő ellenségkép kons uálás illusz álni. Mindenekelő az éle ú in e jú al kapcsola osan néhány elméle i és módsze ani meg on olás szükséges isz ázni. A he meneu ikai megé éshez igazod a, az elbeszél éle ö éne is egy kons ukció, melye az elbeszélő maga hoz lé e a megél éle ö éne éből egy „elbeszélési szál a űz e”, mely olyama osan bő ül, kiegészül, módosul és a múl a a jelen pe spek í ájából ekons uálja. Mindeközben szelek í olyama zajlik, hiszen csak az ke ülhe az elbeszélésbe, ami e az in e júalany emlékszik. Így számos esemény, ö éne , iden i ásda abka má nem megy á az emlékezés szű őjén és nem áll endelkezésünk e egy eljesebb megé és é dekében. Kö e kező lépcsőkén a megél éle ö éne ből az in e jú so án elbeszél ( ekons uál ) éle ö éne e o mál az elbeszélő, megosz ja az , ami számá a on os. Ese leg ö éne e űz hozzá, kinagyí ja, új aé elmezi és egy – a múl ban megél és alán ko ábban másképp é elmeze – jelensége egy eljesen új szeman ikai kön ösbe búj a ha . Ezzel pá huzamosan más éle ö éne i epizódoka elhagy, épp csak emlí és szin jén jelennek meg az in e júban: éppen az ilyen „elej e ” epizodikus da abkák a e lek ál a lehe séges a biog á ia he meneu ikai kö é o ább szőni az u ánaké dezés időszakában (Ko ács 2006 a, b). A disku zus el á ás kapcsán má u al am á, hogy az éle ú in e jú az egyik olyan módsze ani eszköz, mely lehe ő é eszi a na a í ához minél au en ikusabb hozzá é és , miközben az in e júe „amennyi e csak módjában áll, ej őzködik” (Ko ács 2006 b). Eközben udományosan é ékelhe ő p oduk um szüle ik, mely egy á sadalmi jelenségnek, jelen ese ben a jobboldali adikalizmusnak egy szubjek í in e p e ációja és (ön) e lexiója (Ko ács 2006 a). Mindazonál al a személyes emlékeze ek o ganikusan kapcsolódnak a á sadalomhoz és gyako la ilag nem lé ezik á sadalmon kí üli, kon encionális jel endsze (nyel ) megke ülő, eljesen egyéni emlékeze . Ez Halbwachs sze in leg eljebb az álomban lehe séges, azonban a izikai é ben és időben minden emlékeze „ á sadalmasí o ”. Az emlékek ugyan belépnek az egyén uda ába, o pedig önálló éle e élnek, az egyén pedig szabadon o málja őke , de mindaz, ahogyan emlékszik, á sadalmilag megha á ozo . Ezeknek az é elmezése az embe ek közös szimbolikus endsze én, a nyel en ke esz ül ö énhe meg, ezé szükséges a szö egeknek és beszédeknek a izsgála a, a „kiej e sza ak egymásu ánja mögö az é elmezési ak usok egymásu ánja” (Halbwachs 1971: 128). Lipcsei László Pé e – Gondola ok a szélsőjobboldali ellenségkons ukció disku zí echnikái ól 351 Ellenségkons ukciós echnikák A o ábbi elemzés nem az éle ö éne i epizódok eljes kö ű ekons uálásán és a szek enciák lis ázásán ke esz üli „szélsőjobboldali éle ú ana ómiájának el á ásának” i ányába g a i ál. A jobboldali adikalizmus ellensége lé ehozó á sadalmi, á sas (gemeinscha lich) disku zusának in e io izál megjelenésé kö e em nyomon a na a í ában. Ugyan lé ezhe megszálló idegen, aki alamilyen külső a ományból é kezik, mely lehe poli ikai közösség, nemze i, e nikai közösség agy kul u ális csopo . Lé ezhe a „mi” csopo jában is alamilyen idegen, aki elisme nek és in eg álnak, ese leg el ű he ik ez az idegen maguk melle , de eszélyessé nyil ání ha ják az „őke ” és ezál al minősülnek ellenséggé. Ilyen belső ellensége lehe de iniálni egy endsze en belül, ső aká önmagá is jelölhe i a öbbségi á sadalom, ille e a endsze ellenségének, ahogyan a kommunizmus hí ei önmaguka az „elnyomó, kizsákmányoló endsze ” ellenségekén ha á oz ák meg, agy amiképpen a eminizmus a é iu alom elnyomásá al szemben iden i ikálja magá . Az ellenséges elációban nem az objek i i ás, „jól mé he ő, alódi ellenségpo enciál” a mé adó, hanem a hihe őség (Szabó 2006: 72-73). Ahogy Ricoeu a hipo ézis alszi ikálásá al kapcsola osan í ja az é ényesség számí , azaz mennyi e alószínűsí he ő egy ado in e p e áció, mennyi e jelen he egy csopo eszély (Ricoeu 2001). Ezé az ellenséges iszony é elmezés üggő, ám a nyil ános kimondás ál al alósággá, objek í énnyé lényegül á és az ellenséges „őke ” jól lá ha ó á eszi, megne ezi, ellenséges egzisz enciá 3 és s á usz biz osí számuk a (Szabó 2006). Az á de iniálás disku zí echnikája so án a beszélő az egyébkén kon encionális a almaka , u olé he ő és mindenki ál al jól lá ha ó, apasz alha ó jeleke használja el, ám ezeke önkényesen kezeli: a kisajá í ás és az uni e zalizáció jellemzi. Egy kisajá í o állapo ban még nem mani esz álódik szükségsze űen az ellenség, hacsak ki nem sajá í ja ele szemben a beszélő az „egye emes jóhoz aló hozzá é és ”, mely e joggal kizá ólagosan a „mi” csopo ja a ha igény . Ezzel szemben elme ülhe az exklúzió lehe ősége és a kizá ak né en ne ezése. Az á de iniáló echnika egy könnyen és mindenki számá a észlelhe ő pozícióból indul, ahogy Szabó Má on í ja: „ alán a leggyako ibb induló állapo a ál ozha a lan és ö öklö szoma ikus jegyekhez kö ődik: aj, nem, bő szín, alka ” (Szabó 2006: 74). Emelle hasonló kiindulópon kén ungálha a kul ú a, iselkedés, ille e ogyasz ás és e mésze esen az absz ak abb szin ű allási, ilágnéze i, hi beli alapon ö énő dis inkció. Az u óbbi is meglehe ősen p ecízen lehe azonosí ani a alláshoz kö he ő ismé ek, jegyek alapján: 3 Az ellenség megne ezésé el an agonisz ikus nyel poli ika az ellenség sajá „ne é ől aló meg osz ása”. Szabó Má on idézi Reinha Koselleck ől, amin a belga ka onák a lamand ka onák nem ancia nyel en í ódo sí emlékei elpusz í o ák az első ilághábo ú kö e ően. Ugyanígy a dél- i oli sí emlékeke néme ül nem, hanem kizá ólagosan olaszul lehe e el ésni agy a néme nemze i szocialis a dik a ú a idején Goebbels ki ö öl e e az elese zsidók ne ei az emlékmű ek ől. Ez a nyel i echnika az üzeni, hogy az ellenségkén de iniál személyeke , csopo oka még a halál i e e zibili ása sem men he i meg az ak uális ha alom elnyomó, lik idáló, önkényes ö ek ései ől, melynek so án meg osz ják az ellensége iden i ásá ól (Szabó 2006: 83). 352 METSZETEK 2014/1. szám „Tehá i azé udni kell, min Magya o szág a, olyama osan olyan zsidók é keznek a epülőkön, akik mind ez a hi hű pajeszos, ka ános, szakállas zsidó. […] De nekünk, aki hi hű zsidó, az nekünk a po enciális ellenségünk, de nemcsak nekünk, hanem mindenkinek, csak nem jönnek á az embe ek. A legjobban az ellenségünk, ami a legelején kezd em el mondani, hogy nem is el é lenül még ők, hanem a cionis ák.” (36, é i) Aki magán iseli a allás külsődleges, szemmel lá ha ó jegyei (ka án, pajesz) az má elégséges a különbség é el e, iszon o ábbmegy a beszélő az uni e zalizáció i ányába és elcímkézi „ez a mi po enciális ellenségünk”. Tehá szemben helyezkedik el a ké csopo , melynek egyik pólusá má azonosí o a, s a „ eszélyez e e csopo o ” gyako la ilag „mindenki más”, uni e zálisan az „embe iség” képezi. Hasonlóképpen kisajá í ó nyel i ak us az ellenségkén megjelöl csopo al szemben a „mi” úlál alánosí ása, o szágos szin e elemelése, míg az „ők” csopo ja egy eszélyes, po enciális ká okozókén aló sze epel e ése: „Há igyelj, nyil án alóan az, ami ennek az o szágnak a ák enéje. Gondolha unk olyan csopo ok a, mondjuk mi, köz udo an nem sze e jük a homoszexuális embe eke , me azok a mi é ék endünkben, ille e a mi éle i elünkbe nem é bele, semmilyen szin en nem é bele.” (36, é i) A kul ú a ogyasz ás is öbbnyi e nyil án aló és é elmezhe ő, így alapjául szolgálha egy á de iniálási mechanizmusnak. A különbség é el genezisé jelen ő „kul u ális szakadéko ” egyik oldal ól a ke eskedelmi é éműso ok émjelzik, melyek összekapcsolódnak egy ész poli ikai-ideológiai p e e enciákkal, más ész az in ellek uális és kogni í képességekkel. Ezzel szemben a „mi” csopo agjai má alamilyen magasabb, absz ak abb, a „spi i uális meg isz ulás szin jén” a anak: „Tehá nem lehe minden lenyomni az embe ek, őleg a nemze i embe ke a cán, me azok má ki annak isz ul a el ileg. Az má nem libe ális […] É ed, min aki X- ak o néz, azoknak minden le lehe az a cán olni, há azok kí ánják. Azoknak így a gi á is le udnánk nyomni a o kán. De a nemze i oldalon má az az egy millió embe , agy ké millió agy más él millió, aki mondjuk ide allja magá , az má alamilyen szin en isz a.” (36, é i) Egyben el is ju o unk a kö e kező disku zí echnikához, mely az aszimme ikus megne ezések ál al eljesí i az ellenségkons uáló mozzana o , ehhez pedig ellen é es szeman ikai s uk ú á , jelzőke , me a o áka használ (Szabó 2006). A „mi” csopo o é ényes és legi im s á uszba pozícionálják úgy, hogy önmaguka szimme ikusan, in eg a í an és pozi í módon ne ezik meg: a megne ezés é ényessé, lé ező é és elisme é esz. Gyak an nem is igényel a pola izál megne ezés különösebb észle ezés , hiszen a na a í ában implici má lé ezik, közös udásban gyöke ezik a csopo legi imi ása ( an Dijk, 2006): Lipcsei László Pé e – Gondola ok a szélsőjobboldali ellenségkons ukció disku zí echnikái ól 353 „És egy ilyen nemze i kocsma ol . És csomó jó magya embe já oda. És nagyon sze e ek és nagyon nagy o galmú kocsma ol , me akko még ilyen se lé eze i és ök egyedül ol és. És ugye nagyon oppon kelle lennem, hogy minden endben legyen, me mindig benne ol a pakliban, hogy engem is be aka nak zá a ni, és ehá el aka nak lehe e lení eni.” (36, é i) „Tehá udod, a magasabb ezgésszámú embe ek azok sokkal öbbe aka nak az éle ben enni, mondjuk én is, hogy mű ész, an egy ilyen mű ész lelkem, hogy zenélek, akko ugye, hogy eze ő beosz ásban dolgozom, ehá nekem nyil án ez an megad a, hogy nekem á gyalnom kell, po áznom kell. Elő udom magam adni, an elég agyam.” (36, é i) I a me a izikai-spi i uális ado ságok (magas ezgésszám) és a biológiai ulajdonságok („ an elég agyam”) is össze o nak. A na a í a sze in a magasabb spi i uális állapo al, „ ezgésszámmal” és kogni í képességekkel együ já a magasabb s á usz, ille e ehhez a s a us quo-hoz a oznak szimbolikus őkék és unkciók. Ennek a pozi í ön ep ezen ációnak aszimme ikus pá jakén ellelhe ő a nega í „ők” ep ezen ációja is: „Egy alsó ezgésben sose udna, mondjuk így beszélni eled. Sose. Me nincs meg hozzá a meg elelő agya. És ezek az embe ek, má a magasabb ezgésszámú embe eknél nem, nem kellő pa ne .” (36, é i) Ezek a megne ezési, kijelölő mechanizmusok mindig ado , konk é szi uációban kons uálódnak, ebben a helyze ben lesz é ényessége a na ációnak, a megne eze és megne ező aszimme ikus iszonyának. Azé is bí különös ha almi pozíció al az aszimme ikus pola izáció, me a né önmagán úlmu a , nem ke esebb, min „a megne ezés és megne eze iszonyának ki ejeződései, éle lehe őségek e ei, a eali ás észei” (Szabó 2006: 76). A másika a „mi” pozíciójából különösebb akadályok nélkül lehe deg adálni, ső ennek a leminősí ő olyama nak alamilyen maximájáig, a demonizálásig eze he az ú , miko az ellenség a gonosszal együ működő eszély o áskén a ikulálódik: „Me azok a ossz oldal , a Sá án oldal szolgálják, a baloldal szolgálják, a cionizmus , a zsidóka .” (36, é i) Habá öbb disku zí á sadalom udományi elemzés ámu a o a a, hogy a sej e és, a szalonkép elen ki ejezések uda os mellőzése olyan echnika, mellyel az ellenség enyege ésé és eszélyességé olyama osan en lehe a ani. Aká hé köznapi, aká pa lamen á is nyel i-szimbolikus in e akciók so án elő o dulnak asszis a u alások, „k ázi megjelölések”, szimbolikus leí ások. Ez a jelensége Szabó Má on ahhoz a disku zí s uk ú ához hasonlí ja, min amelye a kommunis a dik a ú a cenzú ájának megke ülésénél alkalmaz ak, azaz di ek és nyíl megne ezések helye u alásoka , szimbolikus jelöléseke alkalmaz ak (Szabó 2006: 77). A asszis a disku zus a jogi