A finn nyelv korpusztervezése, korpuszpolitikája

This is an elec onic ep in o he o iginal a icle. This ep in may di e om he o iginal in pagina ion and ypog aphic de ail. Au ho (s): Ti le: Yea : Ve sion: Please ci e he o iginal e sion: All ma e ial supplied ia JYX is p o ec ed by copy igh and o he in ellec ual p ope y igh s, and duplica ion o sale o all o pa o any o he eposi o y collec ions is no pe mi ed, excep ha ma e ial may be duplica ed by you o you esea ch use o educa ional pu poses in elec onic o p in o m. You mus ob ain pe mission o any o he use. Elec onic o p in copies may no be o e ed, whe he o sale o o he wise o anyone who is no an au ho ised use . A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája Laihonen, Pe e i Laihonen, P. (2010). A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája. Magya nyel já ások, 48(1), 169-190. h p://mny ud.a s.kl e.hu/mnyj/48/12laihonen.pd 2010 169 „MAGYAR YELVJÁRÁSOK” KIADJA XLVIII, 169–190 DEBRECE A DEBRECEI EGYETEM 2010. MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája* 1. Be eze ő Nyel i e ezésen a nyel használa be olyásolásá a i ányuló uda os ö ek é- seke é em. A nyel poli ika alami el ágabb ogalom, min a nyel e ezés. Nyel poli ikán minden éle, a nyel el, nyel használa al kapcsola os gondolko- dás , élekedés , ezek ől szóló disku zus és gyako la i cselek és é ek, amelyek a nyel használa be olyásolásá a alkalmasak, a hé köznapi megoldások ól a ö - ényhozás szin jéig. A nyel poli ika a nyel e ezéssel szemben nem mindig uda os agy szándékos. A en i különbség é el ellené e a nyel i e ezés e mi- nus a nyel poli iká al el ál a használom a dolgoza omban azé , hogy ámu- assak: a leí jelenségek nem mindig uda os ö ek ések — bá öbbnyi e azok —, ille e azé , hogy u aljak a külön éle i ák a, disku zusok a, amelyek a leí eseményeke kísé ék. A nyel i e ezésnek, ille e a nyel poli ikának há om e- üle é szokás megkülönböz e ni (pl. C OOPER 1989): a s á us e ezés e, a ko - pusz e ezés e és a nyel elsajá í ás- e ezés e i ányuló . Ebben az í ásomban elméle i alapú szin ézis e ö ekszem a inn ko puszpoli iká ille ően. A ko pusz- e ezés ö éne i o dulópon jai s á uspoli ikai o dulópon okkal üggnek össze. Ahogy a inn nyel használa a újabb és újabb e üle ek e és unkciók a e jed ki, úgy egy e öbben és egy e uda osabban kezdenek oglalkozni a inn nyel ko - puszá al is (i a ko pusz a nyel eljes lel á á , agyis hangkészle é , szókincsé s b. jelen i, nem egy konk é szö eggyűj emény ’szö egko pusz’ jelen ésben). Jelen dolgoza om ko ábbi cikkem (L AIHONEN 2009) oly a ása, s mi el az első- so ban s á uspoli ikai ké désekkel oglalkozo , e helyü a s á uspoli iká a csak a szükséges minimális mé ékben é ek ki. A inn ko pusz e ezés ész e üle ei ől, egyes ko szakai ól jeles nyel észek ollából magya ul is készül má öbb í ás (pl. K ÁLMÁN 1948, N YIRKOS 2005), de á ogó képe , ille e nyel ani észle ekbe menő elemzés ezekből a ö id dol- goza okból nem kapha unk. Ráadásul új, egészen iss szempon oka kínáló inn o ások állnak endelkezés e (pl. M ANTILA 2010). Az újabb inn és nemze közi (pl. M ILROY 2001, G AL 2001) ku a ások min ájá a külön igyelme é demelnek a * Az í ás a 2010. decembe 8-án a pozsonyi Comenius Egye emen a o előadás bő í e , á - dolgozo ál oza a. Köszönöm Lans yák Is ánnak, hogy a éma on osságá a elhí a a igyel- meme . 170 ko puszpoli iká al kapcsola os nyel ideológiák. A nyel ideológiák kul u ális el- képzelések, elő el e ések, amelyek a nyel ől szólnak — a nyel e mésze é ől, sze keze é ől és használa á ól —, ille e a á sadalom és a nyel kapcsola ai ól (lásd L AIHONEN 2011). Jelen í ásomban igyekszem bemu a ni a inn ko puszpo- li iká al kapcsola os, különböző ko okban megjelenő ideológiáka és ezek gya- ko la i e üle ei is. A ko pusz e ezés e üle ei C OOPER (1989: 125) alapján a kö e kezők: 1. a helyesí ás kialakí ása, 2. s anda dizáció, 3. mode nizáció és 4. kiigazí ás. 1. Az í ás endsze , a helyesí ás, az o og á ia kialakí ása gyak an a ko pusz- e ezés első lépése. Ilyen é elemben a ko pusz e ezés elsőso ban az í o nyel el oglalkozik, habá — mi el ál alában egy ado beszél nyel ál oza ögzí ésé e ö ekszik, amely ezál al is p esz ízs ál oza á álik — isszaha a be- szél nyel e is. Azonkí ül, ha a helyesí ás a beszél nyel ben nem alálha ó o máka ögzí i — ahogyan ez a inn ese ében lá ni ogjuk —, az í o nyel - ál oza ból á e jedhe nek hangok és o mák a beszél nyel e is. 2. A nyel i s anda dizáció a nyel i a iabili ás, a ál oza osság isszaszo í á- sá , csökken ésé űzi ki célkén (M ILROY 2001: 531), azaz ál alában a nyel já- ások agy nyel ál oza ok közö i áloga ás jelen i. A ké dés öbbnyi e az, hogy melyik e üle ől (nyel já ásból), ille e melyik nyel ál oza ból (pl. „nép- nyel ” agy „é elmiségiek nyel e”) álogassák az í o nyel be emelendő nyel- i o máka , agy ese leg a eljesen új, ki alál , ne án a beszél nyel ben i kán használ nyel ani o máka ögzí sék-e. Az ilyen dön éseke gyak an a nyel - anok, szó á ak ögzí ik, kodi ikálják (kodi ikál s anda d). 3. Amiko egy nyel s á uszában ö énik ál ozás, agyis újabb e üle eken kezdik használni az ado nyel e , a nyel ko puszá is bő í eni, kiegészí eni, az- az mode nizálni kell. Ilyenko jellegze esen, de nem kizá ólag a szókincsé gya- apí ják újabb szeman ikai e üle eken. A szókincs bő í ésé agy belső kele ke- zésű sza akkal (például jelen ésbő í éssel), agy kölcsönelemekkel lehe elé ni. A uda os ki álasz ás gyak an nyel ideológiák, min például a pu izmus (a bel- ső kele kezésű sza ak p e e álása) ezé lik. 4. A kiigazí ás olyan ko pusz e ezés, amely az előző pon okban alálha ó megoldások elülbí álásá a i ányul, például helyesí ási e o m, meghonosodo ki ejezések újakkal aló helye esí ése agy nyel ani sze keze ek új aé ékelése ál al. A kiigazí ásoknak nem az a célja, hogy új í ás endsze jöjjön lé e, agy új sza ak, nyel ani sze keze ek ke üljenek be a nyel be. Ső a a sem i ányul, hogy a nyel új unkciókban áljon használa ossá; ehelye az a célja, hogy a nyel e a má meglé ő unkcióban, de új o mában lehessen használni (C OOPER 1989: 154). A mai innek nyel ál oza okhoz aló iszonyá , a mai inn köznyel ál oza- oka , ille e a mai inn ko puszpoli ika el ei és gyako la á ö énelmi olyama- ok, előzmények isme e e nélkül lehe e len megé eni. Például a inn idegen 171 nyel kén anulók csupán a mai nyel állapo megisme ése u án az a é es kö- e kez e és hajlamosak le onni, hogy azé különbözik a mai beszél inn nyel nagymé ékben az í o nyel ől, me a beszél nyel el á olodo őle, noha i inkább o dí o olyama nak lehe ünk anúi. Más szó al, a inn ko pusz e ezés kb. 500 é es ö éne e bő en kínál anulságoka és iszonyí ási pon oka a mai ké dések é elmezésé e. 2. A inn ko puszpoli ika kezde ei: Mikael Ag icola A középko ból nem ma ad enn jelen ős í ásos inn nyel emlék. A inn nyel- e nyom a o , ma is anulmányozha ó o mában a e o máció ko ában kezd ék használni. Az első s á usbeli ál ozás a inn nyel számá a a nemze i nyel eken ö énő hi e jesz és jelen e e. A inn biblia o dí ó Mikael Ag icola (1510?– 1557) e ékenysége a helyesí ás, a s anda dizáció, ille őleg a mode nizáció e ü- le én egya án jelen ős ol . LA URI H AKULINEN sze in a inn hang an alapel e a mege ől e és igénylő hangok elke ülése (1968: 17). A közgondolkodás sze in a mai inn nyel ben egy-egy be ű mindig ugyanaz a hango jelöli, agyis úgy í unk, ahogyan beszé- lünk. Ez nagyjából ma is igaz (lásd M ATICSÁK –T ARVAINEN 2010: 10), legalább- is például az angollal összehasonlí a. A helyesí ás ille ően ez a helyze azon- ban hosszú ö éne i olyama e edménye. A inn í o nyel meg e em ője, Ag- icola nem is ö ekede e e, egy ész azé , me idegen nyel ű, indoeu ópai min ák alapján alakí o a ki a helyesí ási gyako la á (H ÄKKINEN 2007: 66). Így Ag icola a inn e ede ű ki ejezések lejegyzéséhez la in, néme , s éd és gö ög min á a a b, c, , q, w, x, z be űke is használ a, amelyek a mai helyesí ásban má csak idegen sza akban o dulnak elő (H ÄKKINEN 1994: 171). Ag icolánál a han- gok jelölése még ingadozó ol , az e jelöl e például az [e] és az [ä] hango is, a k, q és c be űk pedig egya án a [k] hango jelöl ék. Ag icola az í o alakoka is a- iálja, például a maailma ’ ilág’ szó néha ö id a- al mailma alakban í ja, néha pedig hosszú a- al: maailma (H ÄKKINEN 2007: 67). H ÄKKINEN sze in ez is az mu a ja, hogy akko iban a nyel i a iabili ás ugyanúgy hozzá a ozo az í o nyel hez, min a beszél hez (a mai inn nyel ál oza okban is meg an a ké ál- oza , a s anda dizáció mia a mailma azonban má s igma izál az í o nyel no ma í ál oza ában). Ag icola helyesí ása abban különbözik a mai ól, hogy nem ol kö e keze es, néhány hang jelölésénél ingadozo (különösen a hosszú és a ö id hangok lejegyzése so án), és e mésze esen égebbi nyel állapo o ük özö . Az akko i ő á os, Tu ku Délnyuga -Finno szágban an, Ag icola Délkele - Finno szágban, Viipu iban nő öl. Munkái ja a ész a délnyuga i nyel já ások jegyei ho dozzák, ahogy maga Ag icola is megjegyzi az Új es amen um elősza- ában (Ag icola [1543]: [A-II-018-[UT-e]), de alálha ók benne olyan elemek is, amelyek egyál alán nem isme ek a délnyuga i nyel já ásokban. Néha ugyanaz 172 a ki ejezés ál akoz a különböző nyel já ási alakokban is használja (H ÄKKI - NEN 2007: 62). Ag icola í o inn szö egei elsőso ban o dí ások ol ak; H ÄKKINEN sze in számá a minél pon osabb, szó sze in i o dí ás a ö ekede , agyis on osabb ol az e ede i el aló megegyezés, min a célnyel i meghonosí ás (2007: 62). Ideológiák nyel é e o dí a ez pedig az jelen i, hogy „a nyel i pu izmus ko a jó al később kö e kezik be” (uo.). Ag icolánál a pon os, szó sze in i o dí ás a aló ö ek és abban is megmu a kozik, hogy a o ásnyel min ájá a olyan nyel - ani o máka is használ , amelyek isme e lenek ol ak a népnyel ben (bá alán a ko ábbi egyházi nyel használa ban lehe e sze epük). Például idegen szó en- de : Pa e nos e — Isä meidän (ma is!), sok igekö ős igé (J USSILA 1988 alap- ján 250-a ), ille e őné i igene ek passzí alakjai agy né előke (Se Wsi Tes amen i, ’Az Új Tes amen um’), amelyek eljesen el űn ek a mai nyel ből. A a is idéz példá H ÄKKINEN , hogy a la in accusa i usi ag (-m) á e ődö az idegen szó inn (máig használa os) o májá a: mi hami (2007: 89). Ag icola í ásaiban a inn szókincs közpon i elemei használ a: a száz leggya- ko ibb mai szó közül csak há om nem sze epel nála (J USSILA 1988: 223). Mi el sok szó első elő o dulása Ag icolához kö he ő, ezé nem mindig lehe udni, hogy melyik az, ami ő alko o , és melyik ol má széleskö űen használa os ez megelőzően is. Mégis ilágos, hogy például a Biblia sok olyan szócsopo o is a almaz, amelyek nem sze epelhe ek az akko i népnyel ben. Így Ag icolának új sza aka kelle alko nia olyan jelenségek elne ezésé e, min például a déli- gyümölcsök, Finno szágban nem isme álla ok agy ó es amen umi hangsze ek (lásd H ÄKKINEN 2010). Ag icolánál alálha ók mind belső kele kezésű elemek (képzők, megle ő népnyel i sza ak használa a, pl. kan ele, jalopeu a „nemes + őz” = ’o oszlán’), mind idegenből, különösen a s édből aló á é elek (pl. ö - banna a ’á kozni’, a mai innben: ki o a), és annak olyan, o ásnyel ben ma- ad ogalmak is, például ősi, a zsol á okhoz használ kísé őhangsze ek megne- ezései: gi hi , mahela és alamo , amelyek jelen ésé a mai napig alig sike ül isz ázni (H ÄKKINEN 2010). 3. A „bibliai” inn (1810-ig) Ag icola nem ud a le o dí ani az egész bibliá , a eljes inn nyel ű biblia csak 1642-ben jelen meg. Ez a munka kb. 200 é ig megha á ozó ol a inn í o nyel ona kozásában (az u olsó ál oza a Lizelius sze kesz ése 1776-ban). Az 1642-es o dí ógá da Ag icolához képes néhány ál oz a ás i éghez. A he- lyesí ásban ö eked ek a a, hogy az egymáshoz közeli hangoka kö e keze e- sebben különböz essék meg, például az i–j, u– , e–ä jelölése közel áll má a mai inn nyel hez is (H ÄKKINEN 1994: 177). 1776-ig a o iszon , hogy a hosszú [i:] hango ij jelöl e ii helye , agy az idegen hangoka (b, d, g) a innes kiej és kö e e bizonyos hangkapcsola okban kö e keze esen p, , k be űkkel jelöl ék. 173 L AURI H AKULINEN sze in a eljes o dí ásban alamelyes má megjelen a pu izmus eszménye, agyis a o ásnyel ből e edő idegen á é eleke helye esí- e ék, ugyanakko új ki ejezéseke nem alko ak (1967: 346, ö. H ÄKKINEN 1994: 495–497). Az alábbi példák a 1642-es biblia és az Ag icola munkája kö- zö i szókincskülönbségeke mu a ják (H AKULINEN 1967: 347 alapján): Ag icola 1642-es biblia a szó jelen ése magya ul asku laukku áska piili nuoli nyíl än y e o adó plan u esa cseme e balsami oide kenőcs umpu aski o i ombi a Az el égze lexikai kiigazí ások leginkább a a engednek kö e kez e ni, hogy a ké déses sza ak ól kide ül : nem ol ak használa osak az egész inn nyel e üle en, ille e hogy a népnyel ben lé eze egy szélesebb kö ben el e - jed ki ejezés is. Vagyis nem a ól lehe szó, hogy csupán az idegen e ede agy idegen hangzás mia cse él ék ki őke , ami egyé elműen pu is a ideológiá a al- lana. Végül é demes megjegyezni, hogy a mai köznyel ben is használa os a balsami (palsami) szó, ille e a beszél nyel ben a plan u (lásd Kieli oimis on sanaki ja 2.0.). A népnyel ből hiányzó igekö ős igéke sem mindig e ék á Ag icolá ól a biblia o dí ók. Az alábbi példák az igekö ők el űnésé mu a ják az 1642-es Bibliá- ban (H AKULINEN 1967: 347 alapján): Ag icola 1642-es biblia a szó jelen ése magya ul ylöslyödä ’ el + ü ’ a a a nyi ylenan aa ’ el + ad’ hyljä ä elhagy edeskäydä ’elő e + ju ’ menes yä boldogul päällepanna ’ á + esz’ mää ä ä endelkezik, kö elez ylöspi ää ’ öl + a ’ ukea ámasz yli sekäymä i ’( ö ény) ele + já ’ ää in ekijä gonosz e ő Ahogy LA URI H AKULINEN megjegyzi, ezek az ag icolai szóalko ások, az ige- kö ős igék nem ud ak meghonosodni a inn nyel ben. Sze in e „ez hozzájá ul ahhoz, hogy a inn szókincs sze keze e egyéni, az összes egyéb eu ópai kul ú - nyel ől el é ő jellege öl sön” (1967: 348). Például az a a a ige az 1642-es o - dí ás ól kezd e nem esz különbsége a iók kinyi ása agy a láda elnyi ása kö- zö (a magya igekö ős igék inn o dí ási lehe őségeihez lásd P USZTAY 1993). Ag icola ilyen alko ásai közül csupán néhány él a mai innben, például is iinna- uli a ’ke esz e eszí eni’, myö ä- ja as oinkäymisissä ’jó és balso sban’. Ag i- 174 colán kí ül is ol ak (és lesznek), akik igyekez ek igekö ős igékkel gazdagí ani a inn nyel e . A mai innben őleg a hi a ali és jogi nyel ben szüle nek igekö ős igék: pl. aikaansaada ’elé ni’, julkipanna ’kihi de ni’, hy äksilukea ’jó áí ni’ (H ÄKKINEN 1994: 415–417). H ÄKKINEN sze in Ag icola igekö ős igéi la in és gö ög min á a szüle ek. A 19. század ól a hi a ali nyel be pedig s éd ükö o - dí áskén ke ül ek igekö ős sze keze ek (1994: 488–490). Az új bibliában nem sze epel ek a né elők sem, ahogy a címe is elá ulja: Biblia ( ö. Ag icola: Se Wsi Tes amen i). A s éd ko szakban (1809-ig) a inn nyel e í ásban jó o mán csak az egyház használ a, a inn nyel í o ál oza ának min ájául mindig ez szolgál . A biblia- o dí ók és sze kesz ők ö eked ek a a, hogy minél szélesebb kö ben isme ki- ejezéseke , agyis nemcsak egy-egy nyel já ásban elő o dulóka használjanak. Néhányan igyekez ek minél közelebb hozni a bibliá a népnyel hez, „ innesebb” nyel an és szókincse használni. Viszon ol olyan sze kesz ő is (Flo inus), aki isszahoz a Ag icola idegen min á a használ né elői és igekö ős igéi s b., mi- el ez emelkede ebbnek, ke ésbé hé köznapinak é ezhe e (H ÄKKINEN 1994: 497–498). Flo inus on osabbnak a o a o ábbá az e ede i szö eg ki ejezései- hez aló agaszkodás és a szó sze in i o dí ás , min a célnyel i honosí ás (K IU - RU 1993: 58). K IURU sze in a későbbi o dí ások is inkább Flo inus és Ag icola ál oza ához kö ődnek, min sem a „népnyel i” 1642-es bibliához (1993: 66). 4. A inn nyel nemze i nyel é álása, a nyel újí ás (1810–1880) 1809-ben Finno szágo a napóleoni hábo úk kö e kez ében O oszo szághoz csa ol ák, és Finno szág au onóm nagyhe cegség le . Ha almának megszilá dí á- sa szempon jából az o osz bi odalom é deke az ol , hogy a innek el á olodja- nak S édo szág ól. Ugyanebből a célból a kul ú a e üle én is ámoga ák a inn nyel használa ának e jesz ésé és a innek ön uda a éb edésé , olyan helyze - ben, amiko a eljes inn é elmiség, a á osok polgá sága, a hi a alnoki és ne- mesi é eg s éd anyanyel ű. A inn nyel s á uszának meg ál oz a ásához ekko- iban az eu ópai eszme ö éne i kon ex us is ked eze . A kis, ia al népek és kul ú ák éle e ejé ől szóló eszméke néme ilozó usok, He de , Hegel és mások e jesz e ék. A innek nemze i ilozó usa, J. V. Snellman (1806–1881) hangsú- lyoz a az a ézis , hogy a gondolkodás nyel üggő. Sze in e Finno szág inn nyel ű öbbségének az éle minősége alacsony ma ad, és gondolkodásának ha á- ai is beszűkülnek, ha nincs inn nyel ű i odalom és emelkede inn á sadalmi, kul u ális nyel használa (P ULKKINEN 1999: 128). A 19. századi Eu ópában a nyel i alapú nemze ogalom együ e jed el a nyel helyesség és a pu izmus gondola á al is. Ahhoz, hogy egységes inn nép ől lehessen beszélni, előszö lé - e kelle hozni az egységes, mindenki ál al isme inn nyel e . A ko pusz e e- zési elada ok ado ak ol ak: az í o nyel e egységesí eni kelle , meg isz í ani az idegen ha ások ól és mode nizálni az újabb e üle eken (iskola, i odalom, mé- 175 dia, adminisz áció, szakmák, udományok e üle én) ö énő használa céljából. A nyel újí ás dön ései és e edményei nagy be olyással ol ak a inn nyel e, és a mai napig ezek adják az í o s anda d alapjá . A inn nyel és kul ú a „éb edésé ” szolgál a a népköl észe , a Kale ala ki- adása (1835). A ko pusz e ezés számá a a Kale ala anyago kínál az e ede i, népnyel i ki ejezések dokumen álásában. A Kale ala a „ omla lan”, „éle e ős”, kele i nyel já ásoka kép isel e, amelyek ől különösen a szókincs ejlesz ésében emél ek segí sége . A Kale ala a nemze i oman ika jegyében szüle e — Lönn o o a néplélek ki ejezés e ju a ása és a inn nemze i múl ke esése ezé- el e —, így a 19. századi nyel újí ók is a múl ban és a „ omla lan” népnyel ben ke es ék a inn í o nyel alapjai . 4.1. S anda dizáció: a nyel já ások ha ca Az egységes nyel összeko ácsolásához a ozo a no ma í nyel ál oza ki álasz ása. A ko ábbi í o nyel alapja nagyjából a délnyuga i nyel já ás ol . A enge pa i nyel já ásokban iszon jellegze esen sok kölcsönszó ol a s éd és a néme nyel ből, amelyek nehezen ol ak é he ők a kele i o szág észben la- kóknak. Sem a s anda dizáció szükségességé ől, sem az alapel ei ől nem alakul ki egységes élemény. Vol olyan néze is, hogy az egységesí és egyál alán nem szükséges, mindenki úgy í jon, ahogyan beszél (H ÄKKINEN 1994: 499). A leg- isme ebb „ana chis a” Go lund (1796–1875) ol , aki sokáig nega í hőskén sze epel a inn í o nyel ö éne é ől szóló munkákban (lásd pl. H AKULINEN 1967: 357–358). A s anda dizáció szo galmazóknál há om alapideológiá szokás emlí eni (KSK. 184–185): 1. g amma ikai, 2. népnyel i és 3. a szókinccsel kapcsola osan: pu is- a. G amma ikai ideológián az é endő, hogy a nyel nek an sajá , ál alánosan idő len logikája, amelye csak a nyel észek udnak leí ni. Ez az ideológia a gya- ko la ban a „ ökéle es” és a szabálysze ű o mák p e e álásában mu a kozo meg, a ámoga ói közö ol például idősebb ko ában a Kale ala és a inn–s éd nagyszó á sze kesz ője, Elias Lönn o . Lönn o szó á a a mai napig a inn lexi- kog á ia alapkö e. A későbbi szó á ak ól az különböz e i meg, hogy Lönn o nemcsak a használa ban le ő sza aka szó á az a, hanem új, sajá szóalko ásai is (H ÄKKINEN 1994: 419–420). Az úgyne eze g amma ikai kiindulású néze szél- sőséges ál oza ához (ami például Augus Ahlq is kép isel ) a ozo az is, hogy minél égebbi egy ado o ma, annál jobb, agyis a nyel az idők olya- mán alap e ően nem ejlődik, hanem omlik (KSK. 184). A g amma ikai néze i álisa a népnyel i eszme ol . A 19. század elején u alkodó néze sze in a nyel- i no mának a népnyel en, a mindennapi nyel használa on kell alapulnia (uo.). A népnyel i néze a kezde i sike ek ellené e alul ma ad a d kö üli csa ában (KSK. 184): A d min a zöngés pá ja a ok ál akozásban nem lé eze a nyel - já ások nagy öbbségében, mégis — a égebbi í o szö egek, ese leg indoeu ó- pai nyel ek o og á iájának min ájá a — használ ák a d be ű . Ennek a nyel ö - 176 éne i magya áza a az, hogy ko ábban egy den ális spi áns hango [δ] d agy dh- al jelöl ek a biblia o dí ók, iszon ez a hang a 19. században má csak igen szűk nyel já ási e üle en o dul elő (H ÄKKINEN 1994: 165–166). Előszö úgy gondol ák, hogy az í o nyel ből is ki lehe hagyni a d be ű , ahogy ez égleg meg ö én az x és a z be űkkel. Később mégis isszahoz ák a d- ahelye , hogy a nyel já ásokban széles kö űen (ma is) meg alálha ó [ ]- , [l]- agy mással- hangzó-kiesés jelöl ék olna, pl. meidän s. mei än, meilän, meiän ’miénk’ s b. (H ÄKKINEN 1994: 166). Hasonló megoldás szüle e a - s- ké désében is (ennek a nyel ö éne i magya áza á a lásd H ÄKKINEN 1994: 167–169). Ez a hangkapcso- la csak a délkele i nyel já ásokban ol ál alános. A s anda dizáció ko ában (és ma is) a nyel já ási alakok , h , ss alakban hangzo ak, például az ’e dő’ jelen é- sű me sä s. me ä, meh ä, messä szóban. Mind a ké ké désben a szabálysze űség ked éé egy i ka agy nem lé ező ál oza le az í o nyel i no ma észe. Néhány egyéb megoldás is é demes emlí eni. Egy későbbi k i iká (P AUNO - NEN 1993) ki ál ó dön és ol az idegen nyel ek min ájá a az embe i [+human] — nem embe i [–human] ka egó ia be eze ése a né másoknál. A mai napig nincs népnyel i agy beszél nyel i alapja megkülönböz e ni ha madik személy- ben az embe (hän/he) más e e ensek ől (se/ne). A ko ábbi í o nyel i gyako - la sem ük öz e ez (H ÄKKINEN 1994: 372–373). Ezek jellegze esen olyan, a mai napig ha ó mes e séges dön ések ol ak, amelyek mia az í o nyel el á o- lodo a népnyel ől és a mai beszél nyel ől is. Ezek mögö é he ően a end- sze sze űség e, szabálysze űség e aló ö ek és húzódo meg, agyis a g amma- ikai ideológia. Az ideológia későbbi ő kép iselője, L AURI H AKULINEN így í a g amma ikai i ányza 19. századi e edményei ől: „A nyel aní óink uda os mé - legelés alapján olyan i ányba e el ék köznyel ünk hang endsze é , amelyben a nyel é he ősége nagyobb, például a ká os homonimák csökken ésé el; mes e - ségesen isszaállí o ak a hang ö éne i ejlődés ál al a nyel já ásokból el űn ag-, jel- és képzőelemeke , és így kö e keze esebbek le ek a köznyel számá a on- os ka egó iajelzők, ki álasz o ák a nyel já ásokból a célsze ű és hasznos mo - oszin ak ikai sze keze eke ; soka dolgoz ak azé , hogy á ol a sák a köznyel - ől a nyel já ások za a os logikájú monda ani sze keze ei …” (1957 [1938]: 83). A nyel já ások ha ca égül úgy égződö , hogy az í o nyel nyel anilag jó ész megma ad a égi délnyuga i nyel já ások min ája melle , a szókincs bő- í ése iszon a kele i nyel já ásokon ke esz ül ö én . A nyuga i nyel já ások- ból e ék például a öbbes számú személyes né másoka (me, e, he, ö. kele i myö, yö, hyö). A öbbes bi okos jele e-s o mában (leipämme, ö. kele i lei- pämmä ’kenye ünk’). A kele i nyel já ásokból a di ongusoka uo, ie, yö o má- ban: nuo i ’ ia al’, yömies ’munkásembe ’, ö. nyuga i nua i, yämiäs e ék á , ille e megő iz ék az , hogy a égebbi kölcsönsza ak elején csak egy mással- hangzó an: lasi ’pohá ’, enki ’szolga’, ö. nyuga i klasi, enki (L EHIKOINEN – K IURU 1998: 159–161). 183 K ORHONEN (2007) sze in nem kell szégyellni a innes kiej és , amely o- ább a sem a almazza a b, d, g s b. zöngés hangoka . Így a ba baa i [pa paa i]; hygienia [hykienia]; googla a ’guglizni’ [kuukla a] kiej ések k i ikája sem indo- kol . J ARVA (1997) izsgála a sze in a zöngés [d] hango má képesek kiej eni a inn ia alok, a zöngés [b] is meghonosodóban an, de a zöngés [g] ej ése még igen i ka és ese leges. Ezek ellené e M ANTILA (2010: 200) sze in a helyesí ás egy e nemze közibb i ányba ál ozik. A inn iskolázo é egek nem ogadják el a pi sa (helye e: piz- za) agy sä i (h: cha i) alakoka , habá a hi a alos nyel mű elés mind a ké o má ugyanolyan helyesnek alálja (K ORHONEN 2007 innes alakoka ámoga ó éleménye így aká „népiesnek” ekin he ő). M ANTILA (2010: 188) sze in a he- lyesí ási ké désekben a pu is a álláspon ma má egyál alában nem megha á ozó. Ez azzal ámasz ja alá, hogy például a 2002-es ajánlás sze in a jö őbeni eu ó- pai u alkodók ne ei má nem innesí ik: Cha les ma ad majd, nem lesz belőle Kaa le, Vic o ia-ból sem lesz Vik o ia, ha majd megko onázzák. A másik példá- ja az, hogy a szuahéli inn í ásképének inkább a swahili- ja asolják a ko ábbi innes suaheli helye . A kölcsönsza ak hang ani honosí ásá ál alában nem kell e ől e ni, ha ez spon ánul nem kö e kezik be, de például e minológiai munká- ban idegen hangalakú o mák alko ása o ább a sem ajánlo (M ANTILA 2010: 200). 6.2. A mai s anda dizációs ké dések A beszél nyel e ille ően az 1990-es é ek elejé ől ál alánosan el ogado á álnak a nyel já ási és beszél nyel i elemek o málisabb helyze ekben is (mé- dia, udomány, poli ika, gazdaság). A nyel já ások í ásbeli használa a is ene- szánszá éli, külön éle szö egeke í nak nyel já ásban és nemcsak lokálpa ió a össze üggésben. Például Rosa Liksom nyel já ásban í ódo no ellái és egé- nyei, alamin Heli Laaksonen egionális beszél nyel en szüle e köl észe e na- gyon népsze ű. Így a s anda d nyel ál oza használa a beszél nyel i kon ex us- ban nagyon i ka, í ásban is má csak egy nyel ál oza a öbbi közö , a unkciója jellegze esen a hi a alos és széles be ogadó közönség számá a ö énő in o mációközlés (például ö ények, adóbe allás). A mai inn nyel észek kö- zö eljes egye é és an abban a ekin e ben, hogy a nyel ál oza ok és a nyel - használa sok élesége, a iabili ása a inn nyel nek az e ejé ük özi. N UOLI - JÄRVI (2009: 25) sze in a s anda d szüle ése, ejlődése nem égpon agy aká csúcspon egy nyel agy nyel közösség éle ében, hanem inkább a s á us ekin- e ében an on os sze epe. A inn í o nyel ö éne é szemlél e, sze in e in- kább az í o és beszél nyel ál oza ok ö éne i egymás melle élésé ől és köl- csönha ásá ól an szó. A jelenlegi helyze ben des anda dizációs olyama oknak lehe ünk anúi, mi el az í o nyel i mű ajok nagymé ékű szapo odása mia má nem a ha ó az egye len egységes nyel i no ma az í o nyel számá a. A mai inn nyel e jellemző a egionális s anda dok mege ősödése, e jeszkedése 184 és egy bizonyos ela i izmus, a nyel ál oza ok gyako i egymáshoz aló iszo- nyí ása és az í o s anda d ál oza ok sokasodása is (N UOLIJÄRVI 2009: 26). M ANTILA sze in a hi a alos nyel e ezés is számol azzal, hogy öbb s an- da d nyel ál oza lé ezik. Mi el a nyel mű elés a gondola közlés melle má a á sas iszonyok épí ésé és az é zelmek ki ejezésé is a nyel unkciói közé so- olja, nem lehe ugyanolyan nyel i anácsoka adni egy jegyzőköny , eklám, anköny agy egény sze zőjének. M ANTILA ugyanakko megjegyzi, hogy ez- zel ellen é es el ogás az, hogy bizonyos helyesí ási el ek nem lehe nek helyze - üggőek (például ö idí ések) agy bizonyos hang- és alak ani ké désekben a endpá i hagyományok ól nem lehe egyhama el ekin eni, agyis néha a s an- da d s abili ásá is ó ni kell (2010: 196). A mai inn s anda do má nem a g amma ikai ideológia ezé li. M ANTILA elso ol néhány nem ég el ogado , ko ábban a inn nyel endsze ébe nem illő- nek a o ki ejezés . Például az en isöidä ’ es au ál’ és uu isoida ’hí ad’ igéke 2004-ben el ogadha ónak alál a a Finn Nyel i Bizo ság, mi el meghonosodo - nak és szükségesnek alál a ezeke , habá nem elelnek meg a szóképzési eszmé- nyeknek (2010: 195–196). Hasonlóan el ogadha ónak alál ák a huomioida o - má ’ igyelembe esz’ jelen ésben az 1990-es é ek égén (M ANTILA 2010: 183). I KOLA 1992-ben még il akozo ezek ellen a o mák ellen (1992: 429), de ma má nincs olyan nyel ész, aki agaszkodna a g amma ikai néze hez; a mai spon- án szóképzés gyak an analógián agy szabad asszociáción alapul, spon án nyel- i újí ás pedig nem szabad s igma izálni. Egy kö e kező s anda dizációs el M ANTILÁ nál az, hogy az olyan nyel - használa i szabályoka meg kell szün e ni, amelyek úl nagy e ő eszí és igényel- nének, mi el ellen é esek a nagy öbbség nyel é zéké el. Vagyis a s anda d nem a almazha ogós ké déseke , a s anda d ne legyen mű el ségi esz , hanem a nagy öbbség nyel é zéké kell ük öznie. M ANTILA ez az el e a nyel i demok- a ikussághoz kapcsolja, és az a példá hozza el, hogy ko ábban a i ulusoka jelen ő sza ak és az azokhoz a ozó jelzők agozásához nagyon bonyolul sza- bályok kapcsolód ak. Az új ajánlás kö e i a nyel használa o : ezeke nem kell agozni (2010: 197). Ugyanakko M ANTILA a nyel közösség szempon jából az is megemlí i, hogy a köznyel mindenkié, ami az jelen i, hogy nem szabad a no má ál oz a ni, ha ennek nincs széleskö ű ámoga o sága. Vagyis nem elég, hogy például az iskolázo é egek agy a ia al gene ációk nyel ében e jedjen egy nyel i jelenség ahhoz, hogy ez a öbbieknek is ajánljuk (2010: 198). Így például a minun ki ja (minun ki jani ’az én köny em’ helye ) agy he läh ee (he läh e ä ’ők elmennek’ helye ) o máka o ább a sem lehe az í o s anda d é- szének ekin eni, mi el az idősebb ko osz ályok ezeke nem ekin ik az í o nyel be alónak (mi el a 19. századi s anda dizáció ezeke a o máka ki os ál a az í o nyel ből). 185 A mai ko nak meg elelően az olyan ki ejezéseke kezdik kiűzni a s anda d- ból, amelyeke bizonyos csopo ok sé őnek agy igaz alannak é eznek. Ez M AN - TILA az eu emizmus el ének ne ezi (2010: 199). Ide a ozik például az a 2000- ben hozo dön és, hogy a neeke i ’nége ’ szó használa á ezen úl ke ülni kell. Nagy igyelme kel e o ábbá az a 2007-es dön és is, hogy ezen úl nemsem- leges oglalkozásne ek használa á a kellene ö ekedni. Így ajánla os például hi- a alos szö egben a jogász innül ju is i-nak hí ni a ko ábbi lakimies (laki ’ ö - ény + mies ’ é i’) helye , és a oimi aja szó használni a leh imies (leh i ’újság’) helye az újságí ó a. A nehéz szabályok megszün e ésén úl meg igyelhe ő a s anda d ál alános la- zí ása is (M ANTILA 2010: 197). A nyel i i oda legújabb, 2008-as szó á á (Kieli- oimis on sanaki ja 2.0) szemlél e például el űnik, hogy egy e i kábban ( ö. PS) alálha ó meg a pa emmin ’jobban’ minősí és (misze in lé ezik egy jobbnak a o szóalak agy ki ejezés). A leg öbb ilyen példa helyesí ási ké dés, ahogyan a pi ää olla: ’így kell:’ megjegyzés is. Ezek melle an egy, alán lege ősebben a hagyományos nyel mű eléshez kapcsolódó, ka e a aa käy öä ’ke ülendő használa ’ megjegyzés is, amiből összesen má csak 12 an a 100 000 szó a - almazó szó á ban. Az egyik például a löy yy ’ alál’ ige ’ alálha ó’ jelen ésé p óbálja kiik a ni a inn nyel ből, H ÄKKINEN (1994: 491–492) alapján egy 19. századi ajánlás kö e e. Sokkal gyako ibb a inn. ’ agy’ ö idí és, ami egy pá - huzamos, másik el ogadha ó ál oza a u al. Ál alában elmondha ó, hogy egy ko ábban hely elení e o ma el ogadása u án ál alában ugyanígy ajánlo ma ad a égi is (pl. a huomoida melle az o aa huomioon ’ igyelembe enni’). A inn nyel észe i ku a ásban is ö én egy on os ál ozás a ha madik é ez- edben: megjelen az Iso suomen kielioppi (A inn nyel nagy nyel ana, 2004). Ez az első kísé le a inn nyel eljes leí ásá a: a példái í o , beszél nyel i, szleng és nyel já ási ada bázisokból egya án szá maznak. A no ma i i ás szem- pon jából újdonsága, hogy nem ad ú baigazí ás a a ona kozóan, hogy mi a - ozik a s anda dhoz, és mi nem, agyis egymás melle alálha ók a s anda d és a subs anda d alakok. Nem mindenkinek e szik a leí ó szemléle . Például H ÄKKI - NEN (2005: 559–560) alálóan megjegyzi, hogy nem anácsos kihagyni a nyel - ö éne i magya áza oka , és hogy az í o nyel ö éne ében mindig jelen an a no ma i i ás is. Viszon ke ésbé é he ő az a éleménye, hogy a beszél nyel i sze keze eke is á gyaló mű didak ikai szempon ból nem lenne használha ó (H ÄKKINEN 2005: 560, 562, ö. L AIHONEN 2005). 6.3. A mai mode nizáció A inn nyel be beke ülő új ki ejezéseke öbb éle ó umon á gyalják és szó- á ozzák. A köznyel i sza aka a nyel i i oda négyé enkén megjelenő 100 000 szócikkes szó á a dokumen álja. Az Eu ópai Uniós e minológiai munká a inn o dí ók együ égzik a Finn Nyel udományi In éze el, amely oglalkoz a egy EU-s nyel i ké désekkel oglalkozó nyel ész is. A szaknyel ek ese ében az 186 ado szakmák oglalkoznak a e minológiai ké désekkel, néhány szakmának an a e minológiá al oglalkozó á sasága, például a Duodecim, amely a inn o osi nyel ejlesz ésé el oglalkozik. A Sanas okeskus TSK iszon olyan e minoló- giai á saság, amely széleskö űen oglalkozik a e minológiai munka elméle i és gyako la i ké dései el is. Számos szó á készí , a legújabbak közö an például a közösségi média e minológiai szó á a. Ebből udha juk meg például, hogy az ang. ag cloud innül asiasanapil i (’szó elhő’). M ANTILA sze in a mai hi a ásos inn nyel mű elés a mode nizációs ideo- lógiák jellemzik (2010: 195). Vagyis a inn nyel e ezésben alkalmazkodni kell a mai kul ú a és a mode n echnológia szükségle eihez akko is, ha ez a hagyo- mányos el ek eladásá jelen i. M ANTILA sze in a inn nyel helyze e nemze i nyel kén annyi a e ős, hogy a nemze közi ha ások inkább gazdagí ják, min sem gyengí enék (2010: 199–200). Vagyis az új ki ejezések á é ele melle ö eked- ni kell ugyan belső kele kezésű sza ak alko ásá a, de ha nincs ilyen, agy nem e jed el, akko nyugod an lehe használni az idegen á é el is. To ábbá a köl- csönsza ak hang ani honosí ásá nem kell e ől e ni, ha ez spon ánul nem kö e - kezik be. I a példája a b ändi/b andi ’b and, má ka’ szó. Az ilyen, spon án használa ban meghonosodo , a hagyományos inn hang ani szabályoknak nem meg elelő alakoka má el lehe ogadni, lehe szó á ozni. 7. Kö e kez e ések A inn ko pusz e ezés közel egyko ú az í o inn nyel ö éne é el. A nyom a o inn szö egek megjelenése ó a oglalkoznak dokumen álha óan az- zal, hogy az í o inn nyel hez mi a ozzon, milyen legyen a helyesí ása, mi- lyen iszonyban legyen az í o nyel a népnyel el, a nyel já ásokkal és a be- szél nyel el. Má az is a kezde ek ől oglalkoz a a a inn í ás udóka , hogy hogyan kellene a innel kapcsola ba ke ül más nyel ekből e edő ogalmakkal, hangokkal, nyel ani sze keze ekkel eljá ni. A mindenko i á sadalmi ideológiák nagy ha ással ol ak a nyel ál oza okkal és nyel i jelenségekkel kapcsola os gondolkodás a. A nyel e ezésben öbben ol ak azok, akik a ko á sadalmi ideológiái al összhangban p óbál ák be olyásolni a nyel használa o agy a nyel ől aló gondolkodás , de mindig ol ak olyanok is, akik az á al szemben úsz ak. Az í o nyel hama megkülönböz e e magá a beszél népnyel ől, habá a nyel újí ás elő i í o nyel még nagyobb hasonlóságo mu a o aká a mai be- szél nyel el is. A 19. századi nyel újí ásnak on os sze epe ol a inn í o s anda d megszilá dulásában. Az egyko i sok élesége azzal szün e e meg, hogy néha csupán el é eleze agy mes e ségesen alko o o máka s anda dizál az iskolai ok a ás és a hi a alos nyel használa számá a. A szókincsbő í ésben is igyekez ek a népnyel i sza aka , az azok min ájá a képze alakoka elő é be he- lyezni. A nyel újí ás bizonyos é elemben a nyel gazdagí ásá jelen e e például 187 új nyel i egisz e ek lé ehozásá al, más e üle eken a ál oza osságo p óbál ák csökken eni. A inn nyel újí ás és a 20. század közepéig a ó nyel mű elés sokan a pu izmus min apéldájának ekin ik (jellegze esen pl. H AKULINEN 1967), iszon ez a élemény az újabb munkák má á nyalják. A pu izmus nem győ- zö minden e üle en, és nem mindenki ámoga a ez még a 19. században sem. A ügge len Finno szágban (1917–) sokáig no ma í , endpá i nyel helyes- ségi eszmék u alkod ak. Az iskolákban s igma izál ák a nyel já ásias beszéde , és az é elmiségiek beszédé a no ma í ö ek és különböz e e meg a köznépé- ől. Ugyanakko az í o inn nyel ben is ol mindig bizonyos ál oza osság, legjellegze esebben a szépi odalom e üle én (lásd K OSKI 2002). Az 1960–70-es é ekben ö én meg Finno szágban az u banizáció, akko áj é ége a hagyo- mányos nyel já ások használa a. Helyükbe a á osi és egionális beszél nyel ek lép ek. Az 1970–80-as é ek ől mindenki számá a elé he ő le a középiskola, és kialakul a jólé i állam, csökken ek a á sadalmi különbségek. Ezzel együ a in- nek má nem aka ák megkülönböz e ni maguka á sadalmilag a beszédükben, eli is a bélyege kapo a no ma í beszél nyel . Az ál alános középosz ályúság is egy e nagyobb uda osságo e edményeze a nyel i ügyekben, és ez a ko ábbi au o i e disku zusok elu así ásához eze e : a nyel helyesség ál alános eszméje helyébe — nem kö elező e ejű — ja asla ok, ajánla ok beszédmódja lépe a nyel mű elésben. Az 1990-es é ekben Finno szág bekapcsolódo a globális gazdasági olyama okba, és a ko ábbi elszige el sége el ál o a a nagy okú nemze köziség, ami melle má ela ul á ál a ko ábbi pu is a nyel mű elés is. A globalizáció ellensze ekén on ossá ál a egionális ho a a ozás, a lokálpa - io izmus, ami a mai innek nagy mobili ása melle leginkább a nyel já ások é - éknö ekedésében öl ö gyako la i és nyel ideológiai o má . A jelenlegi öbbé ékű és egy e inkább mul ikul u álissá áló inn á sada- lomban má nem csak egy nyel i no ma, s anda d lé ezik, és a kodi ikál s an- da don belül is a ál oza osság ál el ogado á. Mégsem mondha ó az, hogy a mai inn nyel e ezésben ana chikus iszonyok lennének. Az iskolai ok a ásban például a cél „a nyel no ma í el einek meg i a ása és ezek iszonylagosságá- al aló megisme kedés a szélsőséges hozzáállások elke ülése ége . Vannak olyan í o nyel i jellegze ességek, amelyek ől ál oza lanságo á nak el, ilye- nek például bizonyos helyesí ási és alak ani szabályok (…), bizonyos ké dések- ben megengede a ál oza osság…” (KSK. 195). M ANTILÁ al egye é e a he- lyesí ási (például ai az a helye a punainen ’pi os’ szóban) és alak ani (például a személyes né mások geni i usá al együ használandó a bi okos személyjel, hänen ki jansa ’az ő köny e’) jelenségek ekin e ében így is ke esebb a mozgás- é , min a ő an (például a puu ’ a’ szó öbbes geni i usa lehe puiden agy pui en; az iso okko ’himlő’ szó lehe agozni ké észben agy össze e szó- kén ) és a monda an (például az ’ő elkészül ’ ki ejezhe ő ké éle igesze keze el: sai eh yä ~ sai ehdyksi) e üle én (2010: 203–204). 188 A legisme ebb inn nyel észek közö nehéz alálni olya , aki ne oglalkozo olna ko pusz e ezéssel, agy legalább ne ej e e olna ki a éleményé ezzel kapcsola ban. A inn nyel i ko pusz e ezés mindig i ák, helyenkén he es i- ák ö ez ék. É dekes, hogy a nyel ö éne í ás is öbb éleképpen lá ja bizonyos személyek e ekénységé . Nagyon i a o például Go lund és Ahlq is ilyen i ányú munkássága. Igazából nincs olyan í ás, amely csupán á gysze űen á - gyalná e ké nyel ész, nyel poli ikus pálya u ásá . Ahlq is e sokan példaképnek ekin ik, például H ÄKKINEN , aki az í ja, hogy „Ahlq is szigo úan kiáll el ei melle , de nem ol olyan szö nye eg, min amilyenné az u óko o mál a” (1994: 508). Az u olsó nagyobb i ák az 1990-es é ekben zajlo ak, de úgy ű- nik, Finno szágban — ahol ál alános ideológia az egye é és e, konszenzus a a- ló ö ek és — sike ül közös ne ező e ju a ni a szocioling isz iká a nyel mű- eléssel, nemcsak M ANTILA személyében. A jelenlegi ko pusz e ezéssel elége- de ek a inn szaké ők, sze in ük a inn nyel használa ának minőségé el nincs gond, és a inn nyel s anda dja is képes ellá ni a elada á , és képes megbi kózni az új ha ásokkal. A jö őbeni ko pusz e ezés on os ké dése M ANTILA sze in annak o ábbi meg i a ása, hogy milyen e üle eken on os a no ma í köznyel használa a, és milyen e üle eken kell e e engedni más, csopo - és egyéni iden- i ás jelző nyel ál oza ok használa ának (2010: 203). P ETTERI L AIHONEN I odalom A GRICOLA , M IKAEL [1543]: Se Wsi Tes amen i. URL: h p://kaino.ko us. i/ko pus/ ks/ me a/ag icola/ag i2u 1_ d .xml. (2010. 12. 12.). A HLQVIST , A UGUST (1871): Muis u uksia. Kiele ä 1: 61–63. C OOPER , R OBERT (1989): Language Planning and Social Change. New Yo k, Camb idge Uni e si y P ess. G AL , S USAN (2001): Linguis ic heo ies and na ional images in nine een h-cen u y Hun- ga y. In: G AL , S USAN –W OOLARD , K ATHRYN sze k.: Languages and Public: he Making o Au ho i y. Manches e , S . Je ome Publishing. 30–45. H AKULINEN , L AURI (1957). Kieli i heen suh eellisuudes a. (Suomalainen Suomi 1938). In: H AKULINEN , L AURI –R APOLA , M ARTTI : Kieli ie oa suomen kielen opiskelijalle ja ope ajalle. Helsinki, SKS. 78–87. H AKULINEN , L AURI (1968): Suomen kielen akenne ja kehi ys. Kolmas, ko ja u ja lisä y painos. Helsinki, O a a. H ÄKKINEN , K AISA (1994): Ag icolas a nykykieleen. Helsinki, WSOY. H ÄKKINEN , K AISA (2005): Iso suomen kielioppi osana suomalaisen kieliopinki joi uksen pe inne ä. Vi i äjä 109: 554–563. H ÄKKINEN , K AISA (2007): Suomen kieli Mikael Ag icolan Abcki iassa. In: H ÄKKINEN , K AISA sze k.: Mikael Ag icola: Abcki ia, K ii inen edi io. Helsinki, SKS. 62–92. 189 H ÄKKINEN , K AISA (2010): Soi in en nimi ykse Mikael Ag icolan eoksissa. Vi i äjä 114: 325–347. I KOLA , O SMO (1967): Suomen ki jakieli. In: H AKULINEN , L AURI –I KOLA , O SMO –R AVILA , P AAVO : Ki joi uksia suomen kieles ä. Tie olipas 51. Helsinki, SKS. 34–56. I KOLA , O SMO (1992): Kielemme käy än ö ja kielenhuol o. Vi i äjä 96: 426–429. J ARVA , V ESA (1997): Joillekkik kä i melkeim bussi ku pussi — Soinnillis en klusiilien b, d, g a iaa ios a nykypuhekielessä. Vi i äjä 101: 380–395. J USSILA , R AIMO (1988): Ag icolan sanas o ja nykysuomi. In: K OIVUSALO , E SKO sze k.: Mikael Ag icolan kieli. Helsinki, SKS. 203–228. K ÁLMÁN B ÉLA (1948): A inn és ész nyel újí ás. Magya >yel 44: 11–17. K ARVONEN , P IRJO (1993): Unelma pa emmas a eilises ä: ha ha menneisyyden puh aas a kieles ä. Vi i äjä 97: 88–96. Kieli oimis on sanaki ja 2.0 = G RÖNROS , E IJA -R IITTA ősze k.: Ko imais en kiel en u kimuskeskuksen julkaisuja 149. CD-ROM. Helsinki, Kielikone Oy ja Ko imais en kiel en u kimuskeskus, 2008. K IURU , S ILVA (1993): Ag icolan Uusi es amen i ja ensimmäise Raama umme. Vi i äjä 97: 51–61. K ORHONEN , R IITTA (2007): U paani pa paa i . Oikeinki joi uksen ja oikeinään ämisen kysymyksiä. Kielikello 2: 26–29. K OSKI , M AUNO (2002): Mu ee muodissa. In: H ERLIN , I LONA –K ALLIOKOSKI , J YRKI – K OTILAINEN , L ARI –O NIKKI -R ANTAJÄÄSKÖ , T IINA sze k.: Äidinkielen me ki ykse . Helsinki, SKS. 49–74. KSK. = Kieli ja sen kieliopi . (Ope uksen suun a ii oja). Ope usminis e iö. Helsinki, Pai- na uskeskus, 1994. L AIHONEN , P ETTERI (2005): Puhu u kieli ja sen ku aus Isossa suomen kieliopissa. Folia U alica Deb eceniensia 12: 144–149. L AIHONEN , P ETTERI (2009): A inn nyel poli ika. Magya nyel já ások 47: 119–143. L AIHONEN , P ETTERI (2011): A nyel ideológiák elméle e és használha ósága a magya nyel el kapcsola os ku a ásokban. Megjelenés ala . L EHIKOINEN , L AILA –K IURU , SI LVA (1993): Ki jasuomen kehi ys. Helsinki, Helsingin yliopis on suomen kielen lai os. M AAMIES , S ARI –R ÄIKKÄLÄ , A NNELI (1997): Vi i äjä kielenhuollon kimpussa. Vi i äjä 101: 272–276. M ANTILA , H ARRI (2010): Suomalaisen kielenhuollon pe iaa ekeskus elu 1990- ja 2000- lu ulla. In: L APPALAINEN , H ANNA –S ORJONEN , M ARJA -L EENA –V ILKUNA , M ARIA sze k.: Kielellä on me ki ys ä: >äkökulmia kielipoli iikkaan. Helsinki, SKS. 179– 205. M ATICSÁK S ÁNDOR –T ARVAINEN , A NNA (2010): Finn nyel . Deb ecen: Deb eceni Egye- emi Kiadó. M ILROY , J AMES (2001): Language ideologies and he consequences o s anda diza ion. Jou nal o Sociolinguis ics 5/4: 530–555. 190 N UOLIJÄRVI , P IRKKO (2009): Ki jallis uminen kielisosiologisena ja sosioling is isena ilmiönä. In: R UPPEL , K LAUS sze k.: Omin sanoin: ki joi uksia ähemmis ökiel en ki jallis umises a. Helsinki, Ko us. 19–28. N YIRKOS I STVÁN (2005): A mai inn nyel mű elés ől. Magya >yel ő 129: 54–58. P AUNONEN , H EIKKI (1993): Suomen mieli — oikea kieli. Vi i äjä 97: 81–88. P AUNONEN , H EIKKI (1996): Suomen kielen ohjailun myy i ja s e eo ypia . Vi i äjä 100: 544–554. PS. = H AARALA , R ISTO ( ősze k).: Suomen kielen pe ussanaki ja 1–3. Helsinki, Ko us. 1990–1994. P IEHL , A INO (1996): Oikakielisyy ä ja kielen käy än öä Vi i äjässä. Vi i äjä 100: 290– 503. P ULKKINEN , T UIJA (1999): Kielen ja mielen ykseys. In: L EHTONEN , T UOMAS M. S. sze k.: Suomi, ou o pohjoinen maa? Jy äskylä, PS-kus annus. 118–137. P USZTAY J ÁNOS (1993): Suomunkakon u (Suomalais-unka ilaisia kon as ii isia u ki- muksia). Specimina Fennica, Tomus IV. Be zsenyi Dániel Taná képző Főiskola: Szomba hely. R AHTU , T OINI (1992): „Kielemme käy än ö”. Vi i äjä 96: 114–117. R INTALA , P ÄIVI (1998): Kielikäsi ys ja kielenohjailu. Sananjalka 40: 47–65. TSK. = Sanas okeskus TSK. The Finnish Te minology Cen e. URL: h p://www. sk. i/. (2011. 01. 10.)